Mikor él a farkas? Éjszaka, vagyis időponttól függetlenül tartok Bradley szobája felé, kezemben egy rekesz sör, mert így illik és ez a minimum. Ráadásul hova fajulok? Még kopogok is. Nem csak kivágni tudok ajtót, hanem illedelmesen jelezni, megérkeztem. Ez a nem semmi apukám, még a végén tisztességes farkas lesz belőlem... vagy nem. Öregszem, ez annak a jele minden bizonnyal, de nem mintha érdekelne, hogy ki mit szól ahhoz, hogy valaki sörrel állít be egy másik hímhez. Mégis mit csinálnánk? Vetkőzős póker, ügyes, de vannak fontosabb dolgok is ennél. Például a munka, vagyis a falka védelme, ami nekem még mindig nem teljesen kerek, főleg azok után, ami az orfeumnál történt, meg amit Rayjel és a kis vöröskével beszélgettem. Ideje mindent átbogarászni, de azért erről értesítettem bratyeszt is, nem akarok én a feje felett intézkedni semmiről sem. Mivel áldását adta rá, akkor ideje dolgozni ezen is, és végigböngészni, mi hol nem stimmel, hol elavult, vagy hasonló. Nekem azonban csak ötletem lehet, nem vagyok én szakember, sem egyéb, de Bradley az, csak érteni fogja, miről vakerálok, azaz átfordítja magának szaknyelvre, ha szükséges. Balázs morcos képét amúgy sem láttam még, tehát annak is itt az ideje, nem árt ismét összecsiszolódni kissé, no meg ők voltak itt kezdetek óta, ők tudják, mi a pálya, mi a miénk és mi nem. BB, de régen is volt az már, atyaég... annak is már jó 200 éve, de most legalább megölelhetem, mert az jár neki. Tehát most rendes farkas lévén sörrel az ajtóban várok, hogy Bradley lesz olyan kedves beengedni, nem szeretném tetézni a károkat azzal, hogy esetleg berontok... nem éppen disztingváltan.
Már alig vártam, hogy elérkezne a megfelelő időpont a gyűlésre, mert még az egyik lókötővel nem sikerült összefutnom pedig én aztán kopogtam , de nem volt bent. Elkerültük egymást, de most végre itt az alkalom, mint a régi szép időkben. Olyanok nekem, mint a bátyjaim, de komolyan. Nem igen beszélek meg semmit senkivel, de ez alól ők bizony kivételek. Legalább is régen így volt és Brady-vel most is ez a helyzet. Nem tudom, hogy az óta mennyit változott Dante, de ne húzzuk az időt. Még a hajamat belövöm és mehetek is. Gyorsan megborotválom, mert egy kicsit megnőtt, de mindjárt kopasz leszek, mint mindig. Mehet rá egy kis olaj, hogy fényes legyen a buksi. Amint ezzel készen vagyok, a kezembe veszem a tálat melyben a kukorica van. Vajas-sajtos. Mindig is oda voltam érte, s ha megbeszélés volt akkor mindig ezt vittem. Ez az én reszortom ha úgy tetszik, ahogy Dante-nek a sör. Remélem ezt azért nem felejtette el s most is hoz egy rekeszel. Kilépek a szobából s kibe botlok. Hatalmas vigyor terül el a képemen. - Öreg harcos, de jó látni! Ha nem lenne a kezembe a tál, akkor meg is ölelgetném, bár így is meglehet oldani. Ezért elé lépek s a tálcát kitartom, hogy a testünk találkozni tudjon egy rövid időre. Egy perc sem telik el, s már is hátra lépek. - Hát rajtad aztán nem fogott az idő vasfoga, jó színben vagy! Semmit nem változott első ránézésre pedig elég régen láttuk egymást. Nem is értem ennyi idősen, hogy tudja magát ennyire jól tartani, de lehet elkérem majd azt a receptet. Annyi kérdésem van hozzá, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Most nem bombázom meg vele, majd később. Az ajtóra lesek ami még mindig csukva van. - Szívat? Áthív és itthon sincs? Vigyorodom el, mert nem tudom mióta áll az ajtóban magányosan, de én már egy jó perce s ez sok. Nem menyasszony, hogy megvárakoztasson minket nem? Gondolom már kopogott, de ez engem nem tart vissza attól, hogy én is megtegyem. Kopp, kopp. - Tényleg nem hiszem el, hogy semmit nem változtál, fordulj csak meg...
Norinaval teli Holdaztam, távol a falkától, hogy minden figyelmem a kölykömnek szentelhessem, a kis vakarcs megsebzett, a bal alaromon, a csuklóm felett van egy harapásnyom, ami még nem tűnt el maximálisan, bár mostanra csak csúnyább horzsolásnak tűnik, és a bal lábszáramon is van egy harapásnyom a kis éles fogaitól, bár ez utóbbi nem látszik, miután már felvettem a melegítő nadrágot, a kezem is csak azért feltűnő, mert egy trikót húztam, mikor meghallottam a kopogást, az első adagot. Épp csak egy perccel korábban estem vissza a zuhanyzóból, mint ahogy a kopogás felhangzott, de úgy voltam vele, én most akkor is felöltözöm és nem törölközőben grasszálok a szobámban. - Gyere be! – Kiabálok ki, mikor második kopogás is felhangzik az ajtómon. Addig is átdörgölöm a hajam még egyszer a törölközőmmel, majd fogom magam és az ujjaimmal rendezem a hajam és ennyi is volt, több időt erre nem pazarolok el, mivel valaki igen türelmetlennek tűnik. Pajzsom maximálisan fenn tartom, és nem engedtem le, túl sok lenne az információ, ami megrohan, hiszen a többség itthon lézeng. Az ajtó nyílásakor, megcsapja az orrom a pattogatott kukorica szaga, és már is széles mosoly kúszik fel a képemre, hiszen ha kopogás, és pattogatott kukorica együtt van a képben ráadásul ebben az ízben, az csak egyet jelent. Balázs hozza a rágcsálnivalót! Az ajtóra nézek, miközben az asztalomhoz lépek. – kerüljetek beljebb! – Szólok oda a két farkasnak és a törölközőm a székre terítem, közben teszek egy kis rendet az asztalomon, azok a papírok legyenek kéz ügyben, ami a falkával kapcsolatosak, a többi legyen elrakva, hogy ne kallódjanak el. Hevenyészetten pakolok össze, csak az a lényeg, hogy a kettő ne keveredjen össze semmi képen sem. - Bocs a kupiért, dolgoztam… - szabadkozom, egy pillanatra, aztán ahogy viszonylagos a rend oda fordulok a haverokhoz, és sorban megölelem, és megveregetem a hátukat. - Dobjátok le magatokat, oda ahova tetszik… - Üvegnyitót kaparok elő az egyik fiókomból, és bedobom az asztalra, hogy akinek kell az használhassa nyugodtan.
Állati türelmes vagyok, még mindig az ajtó előtt ácsorgok, és nem döntöm ki ahogy van, pedig azt a rekeszt nem azért cipelem, hogy mindenki alaposan szemügyre vehesse. Vagy de, mert amikor már a 3. élőlény nézi bután, megemelem és bemutatom. -Sör. Most mondja valaki azt, hogy nem vagyok rendes... hát nem, csak egy cinikus geci, aki lassan szórólapot oszt, hogy mindenki eltalálja, vajon mit rejthet egy rekesz? Oké, nem vagyok egy bizalomgerjesztő fazon, de ez sosem érdekelt, és most sem érdekel, nem bájgúnár vagyok, akkor nem itt lennék, hanem a föld alatt... valamerre. Az ilat viszont árulkodó, megfordulnom sem kell, hogy tudjam, ez a kopasz marha közeledik, ahogy régen is. Vigyor. Ő nem rémül meg tőlem, ezt tudom. -BB, még mindig tudod, hogy mi a szokás? A rohadt életbe, örülök neked. Érdekes jelenet, de nehogy már ne öleljem meg, így amíg ő az egyik oldalon a tálat tartja ki, én a másikon a rekeszt, hogy ne vágjam vele tökön, ha lehet... féltem a sört. -Kösz, igyekeztem, de te sem változtál semmit sem. Jó látni a ronda képed. Végigmérem, duzzad az erőtől, erről van szó. Rorynak majd szólok, keresse fel, mert a kölyök is látni akarja, ezt tudom. Másodszorra érzem azt, hogy hazaértem, először bratyesznál volt ez, most meg Balázsnál. Igen, hiányzott ő is, hazudnék, ha azt mondanám, nem így van, és nagyot dobbant a ketyerém, amikor megtudtam, még mindig Castor mellett van. -Valami ilyesmi, vagy lassulnak a reflexei, nem tudom, de valami szöszmötölés hallatszott bentről. Atya ég, BB, hát nem hittem volna, hogy még újra látlak valaha, de azért amit mutatsz, tetszetős. Van ott erő. Újabb vigyor, nem, nem akarom tudni, mi volt az, főleg ha rárántott az öreg pajti, maradjon csak a titka. Azt csak remélem, hogy éles helyzetben nem ennyit vacakol, bár az akta alapján nem éppen, na de most? Kínomban a falat támasztom, hogy el ne dőljön, de Balázst méregetem, mert meg kell hagyni, jól fest, nem kis darab, oszthatja a pofonokat rendesen, ahogy régen is. Csípem az ilyet. -Mi vagyok én? Próbababa? Tessék. Fogom a rekeszt és megfordulok, ha előröl nem volt elég, akkor íme, itt vagyok hátulról is. Nem homokos, tehát nem tartok attól, hogy esetleg mást nézne rajtam, ő biztosan nem. Beszélgetnék vele szívesen, de most melózni jöttünk, már ha Bradley egyszer még befejezi a kamatyolást, és végre beenged minket. Aztán csak megszólal, miután Balázs ismét kopog... hm... ezek szerint süket, és a dörömbölésem nem jutott el hozzá. -Ketten vagyunk haver, de ha nem gond, akkor én is bejönnék. Másodszorra már javít, elégedett bólintás, nem kell invitálni, a rekeszt lepakolom, nagy ölelés, nehogy kimaradjon, aztán mehet a munka. Hely az van, összeveszni nem fogunk, sem székfoglalósat játszani, tehát levetem magam az első, hozzám közelebb lévő helyre, remélve, nem BB-vel nem egymás ölében kötünk ki. -Nos, srácok, vannak dolgok, amik nem tűrnek halasztást. Az orfeumos cucc rávilágított arra, gebasz van a rendszerrel, homokszem a gépezetben. Vagyis mindent át kell néznünk, töviről-hegyire. Az Upper is beletartozik most már, de menjünk sorban. Orfeum. Jelzett a rendszer, de bejutottak, ami azt jelenti, változtatni kell. A vezetéket mélyre ültetni, falbontásérzékelővel ellátni, hogy ha valaki belever a szanatóriumból se tudja megtenni észrevétlenül, valamint ne tudja szétbarmolni a riasztót. Előbbi esedékes, amúgy is újjáépítik a kócerájt. Ezen felül... csendes riasztás jó, de ha titkos járaton menekült el a másik részleg, mindent átvizsgálni, hogy felületet ne hagyjunk a bejutásra. Sehol. Amit javaslok, bár nem vagyok szaki. Minden létező biztonságtechnikai felszerelést beszerezni, miniatűr, vagyis a lehető legkisebb kamerák, amelyek ugyancsak eltüntethetők a falban, és tökéletes képet adnak a támadókról. Tudom, hogy van ilyen Brad, te be tudod szerválni. A számítógépes rendszer az Upper kapcsán merült fel a vöröskével, hiszen nem tudni, hogy az a Tara nőstény kinek a kezébe adta ki... de az összeset át kell alakítani, ha valaki esetleg betörne, olyan vírust kapjon vissza, amit megemleget egy életre. Azt is vágom, fontosabb volt az épület oltása, mint a rehabilitáció intézet szökevényeinek kergetése, tiszta sor. Ötletek? Csapjunk a lecsóba, azaz kibontok 3 üveg sört, szétosztom, és kinyitom a pofámat, Brad szobájában megbízom, innen aztán semmi nem kerül ki, világos dolog. Miután befejeztem, és úgy döntök, az üveget részesítem előnyben, koccintásra emelem a sört, aztán meg is húzom.
- Én ne tudnám? Látom te sem felejtetted el. Pillantok a rekesz sörre a kezében. Van ami nem változik és át sem alakul. Ez biztosan nem, ahogy elnézem. Még szép, hogy méregetem, hiszen nem is tudom pontosan megmondani mióta nem láttam. Jó rég, maradjunk ennyiben. Komolyan mondom, mintha el sem teltek volna azok évek, mert külsőre egy szemernyit sem változott. Van akinek nem fog az idő vasfoga. - Ahogy a tied is! Tényleg nagyon örülök neki s annak is, hogy a Trió újra együtt. Nagyon feldobott a hír, mikor megtudtam, hogy Castor mellé áll ismét, de annak még is csak jobban, hogy itt van. Hiányzott s ezt kár is lenne tagadni. Az ajtó azonban egyelőre csukva marad, így kénytelen vagyok én is bekopogni, jelezve, hogy rá várunk. - Hát még egy tálat elbírok s addig baj nem lehet. Mindig is szerény voltam s ez nem változott ennyi év után sem. Valóban van erőm, s amikor kell ezt ki is mutatom, de nem kell ezt lépten-nyomon hangoztatni. Persze, hogy méregetjük egymást, hiszen ez így természetes, ha lehet így mondani. Azonban ez nem olyan, mint amit egy ismeretlennel szembe teszünk meg. Amint megfordul megnézem hátulról is és megkel hagyni nem lett kisebb a válla. Pont olyan mint régen s ez nem kicsit dobja fel a kedvemet. Már csak be kell jutni, mert nem éppen csevegni gyűlünk össze. Végre kinyílik az ajtó s nem tökölök a küszöbön s belépek. - Végre, azt hittem, le kell játszanunk Dantéval egy sakk mecset, mire beengedsz. Köszönök s helyett foglalok az asztal körül. A tálat pedig nem tartom tovább s le is teszem ahol van egy tálnyi hely. Ha nincs, majd csinál nekem vagy ha kell akkor megteszem én. Tiszta a tál alja, így biztosan nem lesz koszos az, ami alatta végzi. - Ugyan, látnád az én szobámat. Nem kell szabadkozni, mert van ennél rosszabb is. Mint mondtam az én felségterületem. Valamikor rendet kéne tennem, de egyszerűen nincs rá időm. Annyi minden történik, hogy a listámon a rendrakás az utolsó helyen szerepel. Nekem teljesen ráér, hiszen nem szoktam látogatókat fogadni. Az üveg sörért nyúlok. Kényelembe helyezem magamat s minden figyelmemet a beszélőre irányítom. Elgondolkodom, hogy mennyi mindenre rájött, pedig csak pár napja vagy hete van köreinkben. Mindig is szeretem az éles eszét, amivel megáldotta az ég. Én aztán nem értek részletesen ezekhez a kütyükhöz, így ha részleteibe fognak bele mászni akkor nekem Kínai lesz minden. Zavarni azonban abszolút nem fog, hiszen ehhez még anno hozzászoktam. Teljesen másban vagyunk jók, de pontosan ezért tudunk egy csapatban melózni. - Egyetértek, mindent át kell nézni. Tara megbízhatatlan volt az utóbbi időben. Olyan rendszert kéne kiépíteni ami nem egy helyen jelezi ha baj van. Arra gondolok, hogy nálunk is kéne jeleznie, mert akkor rögtönk tudjuk riasztani a népet. Jelenleg csak egy helyen sípol ez a vacak és ha éppen nincs ott senki akkor b@sszhatjuk az egészet. Én mondjuk azt sem értem, hogy lehet nekik egy titkos bejárat, jelen esetben a csatorna. Szükségünk van a csatorna rendszer alaprajzára is, ahova esetleg csapdát is állíthatnánk. Mit tudom én, mondjuk mozgás érzékelőt s ha belép valaki, akkor kaphatna pár ezüstöt az arcba. Azt gondolom, hogy az ellenőrzéssel sem lenne gond, hiszen Dana a polgármester lánya, így ha karbantartást akarnak végezni az emberek akkor arról is tudnánk s arra az időre mondjuk kikapcsoljuk vagy valami. Nos, nekem ennyi. Ennyi jutott eszembe a kérdés kapcsán. Simán meglehet csinálni és nem érne semmi váratlanul. Talán az Orfeum sem égett volna le, ha nagyobb hangsúlyt kap a biztonság. Koccintásra emelem én is az üvegem s mikor összeértek bele is húzok a sörbe. Bradley-re pillantok. Halljuk a szakértőt is!
- Indítványozd Castornak, hogy ennyi farkasra nem elég egy zuhanyzó… - Szólalok meg, miközben a törölközőm terítem ki az egyik szék támlájára. Majd teszek egy kis rendet, közben válaszolok. – A szobád nem izgat, viszont, nem azért jöttetek, hogy csak sörözzünk, szóval legyen már valami hely, és a céges meló ne keveredjen össze a miénkkel. – Van, amire mondjuk úgy kényes vagyok, és ez ilyen, a két külön dosszié anyaga ne keveredjen össze. - Na, az Orfeumból kiindulva kicsit utána néztem a dolgoknak, kiépíthető egy rendszer, aminél be lehet állattani, hogy egy telefonra – megoldjuk, hogy többre is – küldjön egy sms-t, mikor ki és bekapcsolás történik, illetve, ugyan ezt meg lehet oldani, hogy ha gáz van, akkor is küldjön sms értesítést, plusz a csipogást is. Semmi akadálya annak, hogy összekapcsoljunk rendszereket és több helyen adjon le jelzést, ha valami gubanc van, nem kis meló ugyan, de meg tudom oldani, van is erre a célra egy privát és megbízható hackerem is. A kiépítése sem lesz olcsó, de az nem is érdekes, fontosabb az, hogy mindenről tudjunk időben. Ne úgy, mint az orfeumnál. Támogatom az ötleted Dante, de a miniatűr kamerák nem minden esetben a legjobbak, kell több, ami 360fokban is képes mozogni és Zoomolni, illetve éles képet ad. A földalatti rendszert is át kell vizsgálni, infra és mozgás érzékelőkkel ellátni. Plusz ott vannak a számítógépes rendszerek is…– Nézek végig rajtuk, és a mappámból ki is veszek egy nyomtatott oldalt, amin egy rendszer adatai vannak rajta és körülbelülire kalkulálva az árak. Közben elnyúlok egy sörért, és kinyitom magamnak, majd nagyot kortyolok, hogy idejük legyen erre válaszolni. - Az Upperbe megyek hamarosan, Rose már kért tőlem előjegyzést a hétre, hogy ugorjak be és nézzem meg a mostani rendszert, amit szeretne lecserélni. Úgy gondolom, oda is érdemes lenne hasonlót kiépíteni, mint az orfeumba. – Újabbat kortyolok, és meghallgatom a véleményeket, közben elgondolkozom, hogy miből mi fog kelleni, előre láthatólag, de az Uppert még nem néztem meg tüzetesebben. - BB ötlete nem rossz, viszont azzal van macera, pláne, ha az emberek valahogy megtalálják vizsgálódás közben, elkezdhetnek vele babrálni, de utána nézek, hogy tudnánk megoldani a dolgot, amúgy én inkább úgy 450-es áramerősségre szavazok, belevezetni a vízbe, és süljenek csak meg. – Hozakodok elő a magam drasztikus ötletével. – De ami biztos, a számítógépes rendszerekkel kell kezdeni, teljesen lecserélni, és új tűzfalakat, egyebeket felállítani. Mielőtt még kiderülne, hogy ahhoz is van hozzáférésük. Plusz a jelszavakat minimum naponta kellene cserélni, nem kellene hosszabb ideig ugyan azt használni, az is egy veszélyforrás, és generált jelszavak kellenek, nem pitypang és hasonlók! – Aztán eszembe jut még valami. - Jo üzletébe is megyek a héten, lehet macera lenne, de kéne ide a Hotelbe egy központi megfigyelőt kiépíteni, ami figyel minden üzletet amiben falka érdekeltség van, az összes riasztót ide futtatni be egy részben ami nem olyan fontos, azt csak ott jeleztetni, de ami fontosabb, arról az sms értesítést… Véleménye? – Kérdezek rá, miközben hátradőlök a székemben és nézem a többieket, persze sörözök és tömöm is a fejemet, ha már van mivel.
-Valami örök marad. Berögzült szokás, ami azt mutatja, barátok közt van az ember, hát lehet ezt elfelejteni? Nem éppen. BB előtt vigyorgok, ő nem rohan el a másik irányba, és nem tartja rémisztőnek, ami már külön öröm. Muszáj végignéznem, hiába tudom, ő az, de még mindig nehezen tudom elhinni. Változtam vagy sem, fogalmam sincs, nem nézegetem magam a tükörben, de ha Balázs azt mondja, nem, akkor elhiszem neki. -Örvendetes hír, de ha elejted a tálat, szólj, megnézném. Na ez az amit nem fogok látni soha, ahogy BB-t ismerem, azt soha nem fogja hagyni, vagyis elérni. Jó srác, kedveltem mindig, még ha jó pár év ki is maradt a közös munkából. Brad pedig még mindig molyol, komolyan, mint egy öregember, aki fáziskésve jut el odáig, hogy felfogja, valaki kopogott. Többször is. Aztán végre kinyitja az ajtót, és megtapsolnám, ha nem a rekeszre figyelnék, mert ez teljesítmény, negatív csúcsot döntött. A szobája nem érdekel, felőlem a plafonra lógathat mindent, azzal sem foglalkoznék most. Az én szobámban azért nincsenek még papírhalmok, mert nem olyan régen érkeztem, ennyi. Helyet már találtam, a mondókámat elmondtam, nehogy azt higgyék, csak sörözni jöttem. Hallgatom Bradley válaszát, a technikai kivitelezés az ő reszortja, én maximum tépek vezetéket, kamerát és hasonlók, de hogy felszereljek... azt már nem. A gépeimet összerakom, de ehhez én nem értek. -Oké. Azt aláírom, hogy olyan kamerára is szükség van Brad, azonban ha azt hatástalanítják, nem árt, ha akad olyan is, ami rejtve van, és fogalmuk sincs róla. A vezetékek elhelyezése... meg lehet oldani anélkül? Ha nincs vezeték, nem férnek hozzá, ha a riasztó rejtve van, akkor nem találják meg, ha nem kell áram a működtetéséhez, okozhatnak áramszünetet, nem kavar be. Amihez kell az áram, az már nem lehet tökéletes, még akkor sem, ha tudom, nincsen 100%-os biztonság. Amit azért lehet, meg kellene előzni, és ha van rá mód, akkor hajrá. Persze ezt nem tudom, csak tippelgetek, aztán majd elmondják a srácok, hogy ők mit gondolnak az egészről. -Ami szerencse, hogy az orfeumnál derült ki, nem jó a rendszer, és nem máshol. A titkos alagutak... mindent át kell vizsgálni, szó szerint az épületek környékén és alatt. Nem szeretném, ha kiderülne, időzített bombán vannak a tulajdonunkban lévő épületek. Mivel nem sokat tudunk a városról BB, így nem lepne meg, ha tele lenne alagutakkal az egész, amiről sejtelme nincs senkinek, csak a szanatórium tagjainak. Gyanakodtam, amikor hallottam a híreket, és nem is alaptalanul, mert minél több részlet derült ki, annál világosabbá vált, hogy ideje lesz nekilátni a melónak. A város alaprajza sem jönne rosszul, na de nam az újak közül, mert ki tudja, mit rejt egy régi? Lehetnek meglepetések is. -Az Uppert akkor intézni kell, de ami prioritást élvez, a szálloda. Ezt is rendbe kell tenni, a számítógépes rendszert is újra építeni, ha van hacker ismerősöd, tökéletes. Amiket még át kell nézni tehát, a Golden, a fegyverboltod, BB, a Nanook's sportkocsmája, az a csokibolt, ami Jo tulajdona, és a te boltod, Brad. Aztán majd az enyém, ha eljutok végre odáig. A szálloda azért érdekes, mert ide aztán illetéktelen is bejöhet, és nem biztos, hogy a recepciónál kiszúrják, vagy éppen azt, hogy a parkolóban mászkál. Elméletben ide nem jön szanatóriumos, na de honnan a fenéből tudjuk, ki kémkedik nekik? Ahogy Brad egy pillantással levágja, milyen rendszer van itt, ezt megteheti egy másik szaki is. Mivel itt mi vagyunk az új fiúk, nem árt, ha körbenézünk, kiismerjük magunkat ezen a téren is. -A központi megfigyelőt nem kötném egy rendszerbe, ha nem muszáj, mert ide egyszer fut be vírus, akár emberi, akár nem, és cseszhetjük. Bocs Brad, nem bízom az ilyen áramot igénylő, összekötött technikai kütyükben. Van olyan megoldás, ami műhold jellegűen közvetít és nem szükséges hozzá olyan rendszer, amihez csak hozzáférhet valaki? Az, hogy mindent megfigyeljünk, az elengedhetetlen, ez nem kérdés. A hegyomlása pillantok, ebben ő tud nyilatkozni, én maximum ugatom a holdat, és ötletekkel állhatok elő. Számomra egyszerű lehet, de a kivitelezés... az már egy egészen más kérdés. Na de ha nekem beugrik ilyesmi, akkor nagy valószínűséggel már agyalnak rajta, vagy létezik is. -A kikapcsolás... erre áthidaló megoldást keresnék, ha nem probléma. Az oké, hogy Dana a polgármester lánya, de azt nem tudhatjuk, hogy a karbantartást végzők, vagy a hivatalban dolgozók közül ki melyik oldalon játszik. Nem lehetne ezt is saját kézben tartani? Jobban bízom a mieinkben, mint holmi idegenben. Amit nem csak mi tudunk, az már nem titok, tehát könnyedén kikerülhet, és juthat el oda, ahová nem szeretnénk. Bizalmatlan vagyok, van rá okom, ha a volt falkámban az lett áruló, akire senki nem gyanakodott, és senki nem hitte el nekem, valami nem stimmel a kölyökkel, akkor miért bíznék meg bárkiben is? Szar ügy, ez a sajátosságom, de valahol pont ez a dolgom, hogy mindenki gyanús legyen, aki Castor közelébe akar férkőzni, vagy a falkáméba.
Figyelmesen hallgatom a srácokat. Hol az egyikre nézek, hol pedig a másikra. Teljesen belemelegednek az ötletekbe, s az alternatívákba. Én pedig bólogatok bőszen. Egyik ötlet jobban tetszik mint a másik s kombinálva is kivitelezhető lenne. - 360 fokos kamerák kellenek, bár akkor szükség van személyzetre, aki képes irányítani. Folyok bele az eszmecserébe. Én még nem láttam olyan kamerát, mely képes lenne magától működni, ámbár lehet van ilyen mozgásérzékelős. Az azonban a hotelben nem jó, hiszen akkor egész nap pörögne a kamera. Annyian fordulnak itt meg, hogy a recepciós is alig győzi. -Be kell építeni a falba a vezetékeket, jó mélyre, amit csak akkor tudnak cseszegetni, ha neki állnak kibontani a falat. Az pedig biztosan feltűnne. Ez is egy lehetőség. Én mondjuk, jobban szeretem a vezetékes megoldásokat, de ebben nem én vagyok a zseni és nem is én fogok dönteni. - Teljesen el tudom képzelni, hogy az egész város egy alagút rendszeren fekszik. Én is ezt csinálnám, ha már itt élnék annyi ideje, mint a hegyiek. Ámbár ahogy eddig tapasztaltam nem sok ésszel áldotta meg őket a természet. Ez persze nekünk csak jó. - Igen, minden boltot át kell nézni. Nekem tetszik az sms rendszer, bár ha bekrepál a térerő, akkor nem kapunk értesítést. Szúrom közbe, mert elég ritka, de előfordulhat, hogy nincs térerő vagy éppen túlterhelődik a vonal. A központihoz nem fűzök semmit, mert az már nekem tényleg táptalaj és nem értek ennyire hozzá. Inkább bele iszok a sörömbe. - Ahhoz be kellene szivárognunk, vagy a polgármester csatornázási hivatalába vagy ahhoz a céghez, akik felügyeli a csatornákat. Sajnos ezek kihalásos alapon mennek. Ennek már utána néztem, mert örültem volna, ha egy falkatag benne van a polgármester elit körében. Igazából itt jönne képbe Dana, de az a baj vele, hogy még kölyök és nem vagyok róla meggyőzve, hogy képes lenne, egy ilyen feladatott ellátni. Pedig, neki menne a legjobban a kémkedés, mert még is csak a lánya. Bármihez hozzáférne. Teljesen saját kézben...pályázaton lehetne elnyerni, azt hiszem már vagy 20 éve ugyan az a cég kezeli az ügyet. Hozzájuk szerintem könnyebb lenne beszivárogni, de mire ott esetleg valami vezető pozícióban kerülne, az emberünk megőszülnénk. Ráadásul egy falkatag sincs, aki rendelkezne ilyen szakiránnyal vagy képességgel. Fejtem ki, amit tudok erről az ügyről vagy a falkatagokról. Mindegyik anyagát kívülről fújom. Szeretem tudni kivel, kell dolgozom vagy éppen kinek a seggét kell megvédenem adott szituációban. Azt hiszem ebben voltam mindig is a legjobb, mert ezekre nagy figyelmet fordítottam mindig is. Még akkor is ha úgy tűnik, hogy leszarom ezeket a dolgokat. A látszat mindig csal.
- Mindent meg lehet oldani valamilyen módon. A rejtett kamerák is bejátszhatóak, de azok képe nem lesz tökéletes. Viszont jobb, mint a semmi. A kábel elrejtés is megoldható és a vezeték nélküli megoldás is. Viszont pro és kontra van mind a két megoldásra. Mondom mi a helyzet. Tehát a vezeték nélkülihez, kell egyszer wifi és akumlátor, az akksikat sűrűn cserélni kell és tölteni, nagyot nem érdemes feltenni, mert azt be kellene építeni, külön ajtó, stb… macerás a karbantartása, de nem lehetetlen. Viszont, ha a net szolgáltató karbantart és amitt egy darabig nincs net, akkor kamerakép sincsen… persze belső hálózattal is meg lehet oldani, de ott is vannak bajok, amik egy kisebb áramszünettel gondot okozhatnak…A kábeleket be lehet építeni a falba, mélyre….- Tartok egy kis szünetet, hogy lenyelhessek pár korty sört, és végig gondoljam az optimális megoldást, ami már megszületőben van a fejemben. A kettő kombinációja. - Kombinálni kell a kettőt, a nagy teljesítményű kamerák kábelesek lesznek, sokkal több energia kell nekik, a kicsik pedig kábel nélküliek, akumlátorról mennek és wifivel, akér azt is lehetne, hogy ha az áram elmegy, akkor biztonsági tartalékon a kicsik kapcsolnak be, és egy külön szerverre adják le a jeleket, ami szintén külön áramforrással megy, így maradna megfigyelő rendszer áramszünet esetére. Ráadásul ezek mindegyike rejtve lenne. Így meg kell dolgozniuk ahhoz, hogy kiiktassák, addigra ki bőven oda tudunk érni. – Itt megint tartok szünetet, hogy igyak, és egyek, na meg a véleményeiket is meghallgassam, közben átgondoljam a többit, ami elhangzott a beszélgetés közben. Majd fészkelődök is a helyemen, és az asztal sarkára felpakolom a lábaimat, messze a kajától és az üvegektől is. - Egy jó hacker, vagy egy belső ember hozzá juthatna a város alaprajzaihoz, és nem csak az utóbbi 10-20 éve kellene, hanem 50-150 minimum… a sok különböző felújítás és átalakítás miatt. Sokkal több csatorna lehet odalent és alagút, amit esetleg a mostani térképek eltüntetnek. Plusz nekünk se lenne ártalmas, ha egy csapat alámerülne, és átvizsgálná ezeket a helyeket, különöse az Orfeum, a Hotel és az Upper alatt…Azt valahogy csak meg tudjuk oldani, hogy titokban mi is körbenézzünk odalen, ahhoz csak nem kell a Polgármester lányát is bevetnünk, bár Dana beszerezhetné nekünk valahogy a térképeket, vagy valami bejutását elősegíthetné… - Osztom meg velük az ezzel kapcsolatos gondolataimat, majd még egy marék kukoricáért hajolok előre, és a számba tömöm bele. - Jo csoki boltja is folyamatban van. Már jelezte, hogy kellene így a héten azt is intézem. – Szólalok meg két halat lenyelése között, a többire pedig bólogatok. – A Hotel nagy meló lesz, rengeteg mindnet át kell majd alakítani, és itt sem ártana a falakba rejteni a cuccokat, szóval rendesen szét kell majd verni itt is pár helyen a falakat… Örülni fognak nekünk… - Pillantok a többiekre, közben nyúlok egy újabb üvegsörért, mivel a mostani erősen kezd elfogyni. - Ez egy szálloda, hogy rostálod ki a vendégeket? Mikor a fizető közönség tart el nagy részben bennünket? – Nézek Dante-ra mivel ez szinte lehetetlen, és ezzel mindannyian tisztában vagyunk. A Hotel lényegében nyílt terep, mert ide bárki bejöhet, és azt néz, meg amit csak nem szégyell, kivéve azokat a részeket, ahova csak mi falkatagok mehetünk fel. - Ja, indítványozom, a mágneskártyás beléptetést, azokra a részekre, ami csak farkas terület, ami csak a mienk, oda így illetéktelen neccesen juthat be, és ha már benn van, akkor lekövethető kinek a kártyájával ment oda be. Tehát azt is előtudjuk szedni, akinek a kártyája került illetéktelen kézbe… - Pillantok a többiekre. Szerintem, ez igen is jó ötlet, lekövethető, szemmel tartható és azt is tudni fogjuk, ki mikor és merre mozgott a hotelon belül, kamerakép nélkül is. legalább is a kártyát. - Na és hogy oldanád meg? Saját műholdat lövetsz fel? – Nézek a cimborámra. Nm teljesen tartom hülyeségnek, amit mond, de ahhoz egy saját műhold kellene, hogy tökéletesen és zökkenőmentesen menjen minden. – A központi szervertermet el lehet különíteni, ahogy a megfigyelő szobát is, többszörös tűzfalakkal és egy ebekkel, meg egy megbízható hackerrel, aki képben van az új vírusokkal kapcsolatosan… - Nekem ez a véleményem, persze semmi sem tökéletes ezzel tisztában vagyok, de hát na, sosem lesz az. - A beszivárgás tényleg nagyon lassú folyamat… és macerás is… - Kibontom magamnak a következő üveget, és lerakom az asztalra, közben a kukorica után nyúlok és egy nagyobb adagot markolok fel, amit a számba szórok, de nem egyszerre csak fokozatosan.
-Nem értek hozzá, már a szerelés részéhez, de te igen, Brad. Oldjátok meg úgy, hogy ne kelljen fél percenként aksit cserélni. Találjatok ki olyat, amihez nem kell áram, egy másodperc sem maradhat ki. Olyan jeladó kell, ami műholdas, és nem érdekel, hogy a netszolgáltató mit tart, meg hova. Haver, erre egyszerűen szükség van. Tehát vezeték nélküli, áramforrás nélküli, 24 órás készültségben. Tudom, hogy meg lehet oldani, haver, tudom. Macerás, de működik. Ha kell pórgenerátorokat szerzek be, de nem maradhat felvétel és riasztás nélkül egyik hely sem, egyetlen másodpercre sem. Tudom, baromi nagy fába vágom, azaz vágjuk a fejszét, de nem bízom meg azokban a kütyükben, amelyeket egy mezei áramszünet, vagy bármiféle karbantartás hazavághat. Ki tudja, itt ki milyen álarcot hord, és kivel játszik össze? Mi vagyunk a friss falka, nekünk kell megtenni minden óvintézkedést. Ha most ketten nekem ugranak, akkor megtették, és valahol nem is csodálkoznék rajta. Idejöttem, és máris átépítésen gondolkodom, olyanon, hogy ezzel az erővel egy kietlen síkságra is felépíthetnénk a saját rezidenciáinkat. Csodás, biztosan tapsolnak az örömtől, viszont az orfeumos cucc elég ébresztő kellett, hogy legyen. -BB, igazad van, de nem kéne személyzet hozzá, el kell érnünk, hogy olyan kamera legyen, ami alapból vesz mindent, és nem kell emberi erő ahhoz, hogy mindent lásson. Egyszerűen muszáj. Balázsnak igaza van, azt ugyan nem tudom, hogyan lehet kivitelezni ember nélkül, de tessék, lehet fejleszteni. Íme egy kihívás, amit meg kell oldanunk ugyancsak. -Ahogy mondjátok, a csatornarendszeres menekülés után tuti van még titkos rész, amiről senki nem tud. Dana apja hozzáfér a levéltárhoz, minden régi alaprajzhoz. Van ott emberünk egyébként, vagy nincs, és másként kell mindent beszerezni? Én az elmúlt 200 évet is belevenném, nem csak a frissebbeket, vagy ha annál régebbi, az is kell. Felőlem hacker is hozhatja, más is, de meg kell szerezni. Kiderül itt a végén, hogy időzített bombán ülünk... és az sem árt, ha kiderül, van olyan járat is, ahol halál lazán felsétálhatunk a hegyre. Dana kölyök, Balázs, de ez lehet neki kihívás is, ne becsüld le. Adjunk neki egy esélyt, ha megszerzi, reményteli, ha nem, megoldjuk másképp. Oké, ha senki nincs a falkában, akinek megfelelő képzettsége van, majd lesz. Gondoskodunk róla, akár hamis papírokkal is. Látnunk kell mindent, és ha akad szabad alagút amit nem birtokol a szanatórium, azonnal le kell foglalni. Remélem, hogy a szálloda alatt nem fut ilyesmi, mert hülyén venné ki magát, ha egy éjjel valaki beköszönne, hogy helló, helló. Nagy fegyvertény lenne egy olyasmi a kezünkben, bár magamat ismerve pont leszarom, hogy titkolózva menjek, ha arra van szükség. Egyszer feljutunk oda, vagyis isten igazából megindulunk, mert Castor megunja a játszadozást... nem mondom, hogy nem lesz veszteségünk, de ott leszünk. Az pedig, hogy Dana kinek a gyereke biológiailag emberként... tényleg adnék neki egy esélyt, mert miért ne? Játssza ki az apja embereit, akár az apját is, hiszem, hogy ez neki való feladat lenne, de papírokat sem hiszem, hogy olyan nehéz beszereznünk. -Oké, akkor sms rendszer mindenképpen, és ha esetleg a szolgáltató túlterhelt, akkor jön képbe a vezeték nélküli, áramforrás nélküli riasztás. Brad, mennyire megoldható egy hasonló rendszer, mint az sms? Teszem azt olyan csipogó-kijelző, amihez nem kell a térerő és ilyesmi. Belső hálózattal szuperálhat? Amihez nem kell net, és ilyesmi? Kérdezem a szakit, mert ha valaki erre tud felelni, az ő. Tudom, hogy most imádnak a srácok, idejövök, és olyan igényeket állítok fel, amibe egy egész tesztelő-fejlesztő mérnök gárda is beleőszülne azonnal, hát még szerencsétlen Bradley. Azt nem kértem, lőjünk fel saját műholdat, még nem, de amikor rákérdez, egyenesen bólintok. -Aha. Hacsak nincs olyan NASA-s ismerősöd, aki megoldja ezt az apró szívességet. Hm? Tűzfalak... vírusok. Brad, ha nekünk van hackerünk, honnan tudod, a többi gárdának nincs? Pont ezt akarnám elkerülni. Olyan rendszert szeretnék kiépíteni, ami teljesen saját, nem csatlakozik sehová, egyes egyedül a miénk, és teljes hacker csapat felügyeli akkor, ha ez nem megoldható másképp. Aki be akar törni, az meg olyan durranást kap a seggébe, hogy leég a haja is, nem csak a gépe. Tudsz olyat, aki erre képes a gárdádból? Lehet, Bradley eddig nem utált meg, na de most majd fog. Olyan megrendelést kap a cége, hogy csak győzze követni. A megoldás része, azaz a munka oroszlán része az övéké, szerelésben tudok segíteni, de ennyi, semmi több. Nem vagyok én kocka, csak agyalni szoktam, ahogyan Balázs is. Jo boltjára bólintok, akkor az is intézve. -Hm... a szálloda átépítése elengedhetetlen. A farkasok lakta, vagy használt részeket hermetikusan zárni kell, esélyt sem hagyva arra, hogy oda valaki egyáltalán gondolati síkon is megpróbáljon bejutni. A külső rész nem érdekel annyira, civil hal, akkor az őrzők is munkába lépnek. Hacsak nem feküdtek le a hegyieknek. Végre elhallgatok, mert most a söré a főszerep, és koccintok Balázzsal. Lehet, most mindenki a pokolba kíván a gyanakvásom miatt, na de a hírek után mégis mit vártak tőlem? BB ismer, ő minden bizonnyal tudta, hogy ezzel fogok kezdeni, és ha a falka, no meg a territórium biztonságban van, akkor jöhet minden egyéb. A beléptetőrendszer... lenne ötletem rá, na de akkor lehet, Balázs hozna egy hőmérőt, hogy beteg vagyok-e? Hja, hapsikáim, én beteg, de ezt soha nem is tagadtam.
Kapkodom a fejemet ide-oda és figyelek. Próbálok érdembe hozzá szólni a dologhoz, de hát nem nagyon értek az ilyenekhez. Mélyen hallgatok és iszok. Olykor helyeslek vagy éppen a fejemet rázom egy szónál vagy mondatnál. Nem érzem azt, hogy kívül álló lennék, csak azért, mert nem vagyok műszaki szótár. Azért nekem is akad egy-két ötletem amivel befolyok. Mikor Dana kerül szóba védekezően emelem fel a kezemet. - Nem becsülöm le, pont azért világítottam rá, hogy a polgármester lánya és nagy hasznukra lehetne. Ez után csendbe maradok és figyelek. A sms résznél ismét megszólalok. - Lehet az sms kevés lenne, már mit teszem azt levágják mind a két kezemet. Bocs, de lábbal még nem tanultam meg küldeni, viszont lehetne hívásra is állítani. Tudjuk a falka számokat, azt csak be kell táplálni a rendszerbe. A hívás pedig befutna s jelezné hol van az illetékes. Szúrom közbe ezt a rövid mondatott, mert ha sms-re meglehet oldani akkor hívásra is gondolom. A fejemet ingatom meg ismét mikor a számítógép zseni kerül szóba. Nem tudok olyan tagok aki ebben nagyon jó lenne. Azt hiszem ilyenek kéne szerezni a falkan. Tudtam, hogy Dante ezzel fogja kezdni s azt is, hogy átakarja majd az egészet építeni. Én aztán nem vagyok ellene s ebben támogatom, de természetesen nem csak őt hanem Brad-t is.
- Dante, nincs olyan megoldás, amihez nem kell áram. Az akksik se 5 perc alatt merülnek le, de lemerülnek, attól függetlenül előbb utóbb lemerülnek, és nem mindenhova lehet beépíteni akkumlátort, szóval igen is kell a kábeles megoldás, de lehet generátort venni, és hozzákapcsolni, hogy ha az állandó áram szolgáltatás lehal, akkor átkapcsoljon generátorra. Mellesleg nincs tökéletes megoldás Dante, mindennek megvan a hátulütője, kombinált megoldás lehetséges, áram, plusz akksi, ami akkor kapcsol be, ha nincs áram, vagy generátor. Ha létezne tökéletes megoldás, akkor felkopna az állam, mert csak egyszer kellene mennem mindenhova, és utána se többet. Annyit tudok mondani, hogy kombinált megoldások, és rendszeres karbantartás a saját embereimmel. Olyanokkal, akik megbízhatóak, de ha kell akkor csak én megyek egyedül minden alkalommal, rólam mindenki tudja, sosem ártanék az enyémeknek. Ennél nincs jobb megoldási javaslatom. – Dőlök hátra a székemben a monológom után, Sajnos tényleg az a legjobb megoldás amit javasoltam neki, hogy kombinálni kell a tartalék energia forrással, ami akkor kapcsol be, ha a fő forrás szünetel, ekkor leadhat vészjelzést is, és egy darabig marad a rendszer is, csak marha drága kiépíteni és karbantartani is, de végső soron megéri maximálisan a dolog. Még nem húztam fel magam Dante szövegelésén, de kettőnk közül én vagyok a szakember, és tisztában vagyok azzal, hogy csak ez a megoldás van amit javaslok neki, kombinált megoldás és kész, mást nem lehet csinálni. A műholdas megoldásával is van bajom, én inkább a wifire szavazok, az egyszerűbb, és megoldhatóbb, de akkor is a kábel a legbiztosabb, azt nem zavarja be az időjárás. - Dante, olyan kamera nincsen, a 360fokban mozgó kamerához kell személyzet, lehet olyat aminek nagy a látószöge, de fix, magától nem mozog a kamera. Szóval, ez ki van lőve, zoomolni sem fog neked automatikusan, ahhoz komplett szgépes rendszer kellene, amivel megint csak bajod van. – Mutatok rá erre, mivel a számítógépekkel is hadilábon áll, nem bízik meg bennük, de ha nem akkor hogyan akarja megoldani? – Különben is vagyunk elegen a falkában, ki lehet róni rájuk is feladatnak, vagy nekünk dolgozzanak, és a saját biztonságuknak is, nem külsősökkel figyeltetni. – Úgy gondolom, hogy ha a saját portájukat kell védeniük a mieinknek, akkor nagyobb hasznuk van a megfigyelő állomásokon, mintha valakik mások lennének ott. - Danával mindenképpen beszélni fogunk. Ő a legjobb lehetőségünk a tervrajzokhoz. – ezzel én si így vagyok, látnunk kell a tervrajzokat, és tudni, mi van odalent. – De ezen túl nekünk is le kell mennünk, hogy biztosan tudjuk, melyik járat van még meg igazából is. – Szólalok még meg, hiszen a tervrajzok nem minden. - Necces… most gondolt el, hogy ide bevezetni a cuccokat… de utána nézek, milyen módon lehetne megoldani. Viszont az sms a legjobb, a hívást nem hiszem, hogy meg lehetne oldani. De utána nézek, hogy központi riasztó számnak, csak az nem fogja megmondani neked a telefonodra, hova kell menni, az sms az igazi, az küld egy koordinátát is. Használok ilyet a saját cégemnél, és jól működik. A szolgáltató max szilveszterkor lehetne túl terhelt, de manapság már ezt is meg kellett oldaniuk. Amúgy meg nem csak az sms lenne, hanem hagyományos riasztás is. – Felkelek a székemből és kinyújtóztatom a lábaimat, sétálok egy kicsit, úgy jobban forog az agyam is. - Nincs, és épp az előbb emlegettem, van saját hacker, aki kiépíti a rendszert, vannak erre embereim, akik megteszik. Nem készen vásároltatunk lesz… csak az idő, még elkészül, és üzembe helyezhető és hibamentes lesz. – A többire már nem mondok semmit, megtettem a magam javaslatát a külön beléptetős rendszerre, azt biztosan megvalósítjuk, és Castorral is beszélek, hogy innentől retina leolvasós rendszer lesz, és paff, ez a legjobb megoldás.
-Akkor oldd meg Bradley, fejlesszétek ki, találjátok fel, akárhogyan. Olyan nincs, hogy nincs. Amíg nincs meg, kombináljátok, de legyen olyan, ami ha beüt a kraft, és világméretű áramszüntetet eredményez, akkor is működjön. Felőlem lehet napenergia, szélenergia, vagy amit akartok. Felőlem mezei vízzel is működhet. Tök mindegy, hogyan oldja meg, az sem érdekel, ha több generátor lesz, mint lakó, de kimaradás nem lehetséges. Sehogyan sem, és akkor sem fogadom el, hogy csak és kizárólag kombinált megoldás létezik, mert nem. A kamerára felkapom a fejem. -És miért nincs? Ha egy rohadt tollba is beépíthető, akkor nem akarom elhinni, hogy nem megoldható az, hogy egy nyamvadt kütyü nem lehet robotizált, nem tud automatikusan forogni. A zoomolás nem érdekel, arra vannak programok, megoldható másként, de ez... nem létezik, hogy nem kivitelezhető. Lehet, Bradley kiakad, de konkrétan leszarom, hogy az átlagembert mivel verik át, mire kényszerítik, én sem vagyok hülye, én is tudom, hogy akik a rendszereket, különböző riasztókat kitalálják, azok már rég tudják a hatástalanítást, hogy utána a szerencsétlen marhákat megvezessék. -A bajom a számítógépes rendszerrel az, ha nem saját, nem hackerek által tesztelt, vagyis egy jobb érzésű kocka lazán feltöri. Ha pedig feltörhető, akkor olyan vírust, egyebet kapjon a pofájába, hogy a gépe is elfüstöljön a helyiséggel együtt. Most mondd azt, túl nagyok az igényeim, tessék. Igen, nagyok, ha a falkámról van szó, a családomról, az Alfámról. A lehető legkisebbre szeretném csökkenteni a kockázati tényezőt, ha nem gond. Ezért nem bízom a rendszerekben, pontosabban azokban, amik nem a saját kezünkben vannak, amit nem mi építettünk ki, nem mi oldottuk meg a világhálót rá és egyebet. Mondhatni, nem átlagfelhasználó barát rendszeren töröm a fejemet, és ha Brad ebben szakértő, akkor máris adva vana feladat, amit ki kell találniuk, még ha most egy kanál vízben tudna megfojtani, akkor is. -Oké, BB, stimmt. Az ellenőrzés egyértelmű, Brad, nem mindegy, hogy beomlott járatot figyelünk, vagy sem... de ha találunk olyat, ami üzemen kívül van... az sem rossz. Vigyorgok, hát hogyan lehet feljutni a hegyre halál lazán, ha nem így? Oké, megyek én nyíl egyenesen is, ez nem probléma, de minek menjünk állat módjára, ha lehet másképp is? Danának kihívás, és biztos vagyok benne, hogy a nőstény kapva kap az alkalmon, hogy megmutassa, mire is képes igazán. -Hm... adtatok egy ötletet. Ha minden falkatag kap egy miniatűr, könnyen rejthető, azaz elhelyezhető szart, ami reagál a testfunkcióinak hirtelen, vagy életet veszélyeztető változására, jelet küld. Vagy ha valaki gebaszban van, nem is kell nyomkodnia, még azt is tudjuk majd, hol van pontosan. Ne nézzetek így rám, nem azt mondtam, hogy chipeljük be a bandát, de lényegében valami ilyesmi. Nem, nem arra gondoltam, hogy kefélés közben bekövetkező hőmérsékletváltozásra ugrik, szó sincs róla, ennyire abberált én sem vagyok. Na de hogyan tudjuk kivédeni azt, amit BB is emleget, ha nem így? Nem kell nyomkodni semmit, így ha bármi van, azonnal értesülünk róla. Sok esestben pár másodperc is életet menthet, tehát nem hagynám figyelmen kívül. -A hacker meg a többi a tiéd, Brad. Jobb híján, mivel ő az egyetlen a szobában, aki tulajdonképpen ért az egészhez. Betársulok a hallgatása Balázs mellé, mert már előre látom, Bradley vérnyomása nem áll meg 180-nál majd.
A fiúk teljesen jól elvannak és végül is én is. Már a mosdik sörömet fogyasztom s a rágcsát is megkóstoltam már. Mikor ilyen téma van mindig elgondolkodom azon, hogy mit keresek itt? Nem értek ehhez, bár tapasztalatom még is van. Ragad rám az évek alatt, de mint használó, nem mint kitaláló s megalkotó. Valahogy soh nem nyűgözött le ez a világ és ennyi év után sem fog. Tudom, hogy vezető testőrként bele kell folynom, mert ez is része a feladataimnak. Azt is teszem, s én fogom bevállalni a kísérleti nyúl szerepét. Ezt nem kell mondanom, tudják ők is. Én csak hallgatok javarészt. Amint Brad telefonos részhez ér figyelek a szavaira s a fejemet ingatom meg. - Nem is kell. Minden telefonban van GPS. Felhívnánk ezt a számot jelezné hol vagy. A rendszer pedig azt küldené ki, és hol tartozkodik. Ezt sem lehet megoldani? Kérdezek vissza, mert továbbra is az a tévképzetem, hogy levágják a kezem és akkor segítség nem lesz. Vitatkozni azért nem fogok senkivel, mert mint mondtam nem értek hozzá. Én pusztán csak érdeklődöm. A sörömből iszok, de amint meghallom Dante ötletét félre nyelek. Erős köhögés tör rám s egy pillanatra úgy érzem, mintha megfulladnék. A sörből iszok megint, hogy enyhüljön a kényszer. Kell pár perc mire összeszedem magamat. - Te mekkora állat vagy, ebbe senki nem fog bele menni. Hogy szűrőd ki, hogy ne rontsuk rá egy szexelő farkasra? Mondjuk van egy kölyök és megijed egy erősebb farkastól akkor már rohansz is, hogy biztosan baja esett? Amúgy pedig ha a kütyüvel a testünkön változunk át akkor, hogy tartod egyben? Vagy előtte szóljak az ellenfélnek, hogy várj amíg levetkőzöm? Az én bőröm alá nem tesznek semmit ez hétszentség. Tiltakozom rögtön, mert olyan lennék mint egy megkarikázott disznó vagy a egy marha vagy valami más. Nem érzeném jól magamat és amúgy is, az én testhőmérsékletem általában nyugodt. Jó vannak kivételek, de harc közben azért próbálok az maradni s van annyi rutinom, hogy ezt véghez is vigyem. Akkor meg nm ér semmit, csak ingadozást mutatna nem többet. Ennek ellenére kíváncsian fürkészem Brad-et, hogy ő ehhez mit fog szólni, majd pedig Dantét.
- Veszek egy biciklit összekötöm egy áram fejlesztővel és ráültetlek, te meg tekerhetsz, és akkor biztosan lesz áram, cimbora! – Vigyorgok rá Dantera kedélyesen. Nem kell félnie, a dolgot megoldom, úgy, hogy a lehetőségekhez mérten a legjobb megoldás legyen, de mint tudjuk, nincs olyan, hogy tökéletes és hiba mentes, sajnos, mindenhol lehetnek bökkenők, és sosem gondolhatunk mindenre. A világ ilyen és ez az univerzum rendje is, nem létezik tökéletes és nem is létezhet. - Ez nem ilyen egyszerű, a gép nem fogja kitalálni kire kell rá zoomolnia… Humán erőforrás kell oda, aki tudja, mi vagy ki a gyanús… - Bár ilyen egyszerű lenne és akkor nekünk semmi dolgunk sem lenne, csak sörözgetnénk és talp masszázst vennénk, miközben minden megy automatizálva és nekünk csak pofonokat kell osztani ha arról van szó. Nem, ez valahogyan nem vonz, szeretem a technikát és a kütyüket egyaránt, de van ami már nekem is sok, és a motorizált automatika, ami megcsinál mindnet helyettem, na az már nem fekszik. - aranyapám! Már mondtam, meglesz ez is oldva, van saját bejáratú hackerem, megfogja csinálni a szoftvert, ettől nem kell tartanod, de nyugalom, lélegezz szépségem mélyeket, mert ah így ráncolod a homlokodat, akkor bizony oda a csodás szépséged, lazulj el. – Nem veszem fel a pattogását, helyette felkelek, és csicsergősen homlokon puszilom, utána leülök, és elkényelmesedem sörözgetés közben, én kedélyes és jó kedvű vagyok, barátok között és otthon. Miért is idegelném magamat? - Dana rá lesz állítva a tervekre, és átnézzük az egészet, de nem kis meló lesz, azt hiszem néhány Végrehajtót is rá kellene erre állítani, nem lenne hátrány, ha ők is ismernék ezeket, célpontok könnyebb elkapás és a többi. – Aztán ráncolom a homlokomat, most már én is. - A Chip semmi esetre sem jó megoldás, órába, karkötőbe, oké, de ahogy BB is mondja, sem az én bőröm alá, sem a kölykömébe nem megy ilyen szar. Te vagy az aki kétkedik, és most gondolj bele, ha ez valahogy a hegyiek kezébe kerül akkor erősen rábasztunk! Lassan veszek egy mély lélegzetet, mivel nem áll szándékomban kiakadni, de az ötlettől szívesen lennék a plafonon, de nem teszem. Úgy gondolom, hogy a chipnek több a hátránya, mint az előnye, ha rossz kezekbe kerül, szóval én maradok akkor is a mobilos megoldásnál, gyors hívó, és annyi, semmi más. Az biztos, ennek teljesen ellene vagyok. Ezzel az ötlettel Dante teljesen egyedül maradt úgy érzem, mert tuti nem fogok belemenni, és akiket ismerek a falkából, azok is ezen a véleményen lesznek, és senkire nem kényszerítek olyat, amit magam sem vállalnék be. - Na, alaphangon megvan minden, ami fontos volt, a munkálatoknak amint lehet neki kezdek, csak elkészítem a terveket, és felmérem a területeket, erre kiküldöm a magam embereit akik a falkából valóak. A hónap végére, de legkésőbb szeptember elejére megleszünk a kiépítésekkel. – Foglalom össze, és elfogyasztom a sörömet, utána az órára pillantok, hogy mennyi az idő, várom vissza a kölykömet.
//Szerintem, nekem ez volt a záróm, köszi srácok! //
-Ennyire maradi vagy? Dinamós bicikli? Most ezzel arra akarsz célozni, hogy fogynom kéne apuka? Legyintek egyet, és inkább a sörömet választom, nehogy felmelegedjen nekem, még van a rekeszben pár üveg, és semmi kedvem nincs visszacipelni. BB-re pillantok, kb. annyira van képben, mint én, de annyi baj legyen, én is csak logikázni próbálok, de Brad az, aki keni-vágja a témát. -Csipcsirip. Ez az össz hozzáfűznivalóm a következő monológhoz, és vigyorogva markolok bele a kukoricába, hogy azzal is elszórakoztassam magam. Kicsit visszavonulok, hogy Balázs is kinyissa kicsiny száját, én meg végre leöblítsem a beszéd okozta pormennyiséget. A következő kijelentésekre viszont megállok a nyelésben. -Azt ne mondd, hogy nemet váltottál, még megijedek, ne csináld velem. Igen? A kedvedért majd plasztikáztatok, hogy babapopsi bőröm legyen, de csak neked. Még homlokon is puszil, ezt fel fogom írni, pedig nincs akció, hogy itt legyen az ideje, na de ha ezt akarja, nem rontom el az örömét. Vállon veregetem, ha ennyit tehettem a boldogságáért, nekem jó. Bólintok, több szem többet lát, miért is ne? Csak nehogy mindegyik mást lásson, mert akkor kapunk agyhúgykövet, és lehet kezelni. Az ötletemre meg aztán mindenki kiakad, kezdve BB-től, aki éppen azon van, hogy harc nélkül fulladjon meg a sörtől, de még Brad is, aki aztán nagy technikai guru. -Mi bajotok van? Állat vagyok, na és? Szerintetek melyik hegyinek jutna eszébe, hogy jééé, ezek chipesek? És mit kezdtek az órával és a karkötővel? Ha azt elhagyjátok, akkor megint csak baszhatjuk, ebbe nem gondoltatok bele? De tudjátok mit? Legyen. Nem édeseim, annak a szarnak tágulnia kell, azaz méretre változnia, ennyi. Melyik része nem érthető annak, hogy az életfunkciók kritikus változása? Szex közben ti mindig megdöglötök, vagy mi? Azt nem mondtátok, hogy a bdsm hívei vagytok, és nem kicsit, hanem nagyon. A kölyök ijedése sem kritikus dolog. Most már röhögnöm kell, ők ketten azt hiszik, hogy én arra vagyok kíváncsi, ki mikor kettyint? Őrültek, komolyan mondom, a kurva élet. Mindegy, rájuk hagyom, majd rájönnek egyszer arra, nem véletlenül említettem ezt, és nem azért, mert mindenkit csipogni akarok mint a rigó. Szeptember vége? Az sok, annyi időnk nincs. -Hónap vége. Biccentek a befejezésre, és ha nincs más, még felkapok egy üveget, hogy a magamévá tegyem, és ha már ennyire közvetlen volt Brad velem, hát jó éjt puszit kap, ez tuti, de Balázs is, mert ki ne maradjon már a jóból. -Akkor pá drágáim, holnap találkozunk. Vigyorogva megyek ki a szobából, nem várom meg, hogy ismét homlokon csókoljanak akár egy rekesszel is. Van még dolgom ezen kívül is, nem kevés.
Nem leplezem a röhögésemet ezen a biciklis dolgon. Hát szó mi szó, Dante elég nagy, de nem a hájtól dagad. Inkább az izmoktól, ennek ellenére ráférne egy canga kör. Csak kapkodom a fejem ide is meg oda is, de mikor Brad feláll, megdobálom egy kis kukoricával, mert miért ne. Ha már homlokon csókolta Dantét, akkor nekem is szabad. - Csak semmi buzdulás skacok, vagy akció lesz? Nevetek, mert ezt bizony akkor szokták csinálni. Itt pedig max, pár kukoricát tudnának kicsinálni. A danás részre bólintok. Majd beszél vele az, aki alá tartozik. Tehát Brad. Ez után jön az ötlet, hogy legyünk malacok. Ahogy gondoltam nem csak én ódzkodom ettől. Dante szavaira fel kell nevetnem. - Én megszoktam, vagyis utána. Ha érti a dolgot a csaj, akkor meglehet döglenii. Kacsintok egyet, bár ez inkább a pop-corn felé ment. Nem tetszik, és nem fogok rácuppanni egyik szemre sem. Viszont elég finom. Úgy látszik ez a megbeszélés ennyi volt végül is minden fontos témát érintetünk és az időpont is ki lett tűzve. Brad pedig majd szól, ha valamiben tudok neki segíteni. Ez eddig is így volt s nem kell ezt mondani. Ezért nem is teszem meg. Felállok én is s a markomba söpröm a kis darabokat, Nem vagyok bunkó, hogy a földre szórjam, így az asztalra helyezem le. Kezelek velük elköszönés képen, s elmondok egy „szevasztok” köszönést, majd megyek a dolgomra, mert az bőven akad. Az lenne a meglepő, ha nem lennék elhalmozva.
Kezdőlap
