Karakter teljes neve: Jesse Northfolk Becenév: Jesse és kész. Álnév: - Faj: Vérfarkas Falka: Kóborlok a párommal Mentalitás: Domináns Titulus: Renegát Nem: Férfi Kor: 290 éves vagyok Születés helye és ideje: 1723. Január. 4. ekkor születtem, ha hinni lehet a meséknek... 1733. Február. 18. Richard ekkor harapott be. Foglalkozás: Bérgyilkos Védőszellem neve: Még nincs Mágiaérzékenység: van Mágiahasználat szintje: - Vérvonal: "Villámok" - Tipvigut, a jégvihar -> Richard Amundes -> Jesse Northfolk
Apa: Nem emlékszem rá Anya: Róla csak egy homályos emlékem van Testvérek: Nem volt… Egyéb hozzátartozók: Rose Anne McGregor, a párom. Ő is Renegát farkas ahogyan én is.
Alapvetően nyugodt jellemem van, igen korán megtanultam, hogyan kell higgadtnak lenni és hideg logikával gondolkozni. Richard megtett mindent, hogy a hevességet kiölje belőlem, ami alaptermészetem része, végül is oda jutottunk, hogy tudom kontrollálni és nem száll el az agyam, ha felhúznak. Nagy a türelmem, így nem könnyű kihozni a sodromból, ameddig ez nem történik meg, addig előbb kérdezek, mint ütök, de ha valaki van olyan elmeroggyant, hogy kicsapja, nálam a biztosítékot az megkap a képébe, és onnantól kezdve, jobb, ha fut. Ami még a jellemem fontos része, hogy egy személy van az életemben, aki képes pillanatok alatt kibillenteni az egyensúlyomból és az nem más, mint a párom Rose. Az egyik, hogy érte önként mennék a tűzbe, a másik pedig, hogy ha őt bántja valaki, akkor ott pillanatok alatt el tud szállni az agyam. Bár ezt igyekszem kontroll alá vonni, mert nem kellene miatta a falnak mennem eszetlenül. Jobb, ha észnél maradok vele kapcsolatban is. Mi van még, ami fontos lehet? Betartom a szavamat, ha valakinek megígérek valamit, azt általában be is tartom, és csak akkor szegem meg, ha nagyon muszáj azt megtennem, ezt pedig másoktól is elvárom. Nem szeretem, ha eljátssza valaki a bizalmam, és ha ez megtörtént a visszaszerzése majdnem egyenlő a lehetetlennel. Összefoglalva nem vagyok az a vérben forgó szemű veszett vadállat, de belőlem is ki lehet ezt hozni, de ahhoz eléggé meg kell dolgoznod. Ne bántsd a páromat és akkor nem lesz egymással bajunk, elférek én kis helyen is.
Nem nőttem égimeszelőnek, de ez nem is baj. A magam 175 centije tökéletesen elég, különösen a szakmámban, kis helyen is elférek így, és könnyebben elrejtőzöm. De ez most nem lényeges a kinézetemben, szóval inkább nem erről mesélek neked. Szemeim barnák, hangulattól és ruhától függően változnak, de mivel általában fekete ruhákat viselek, így a szemeim is szinte fekete lesz a fehér bőröm és a fekete göndör hajam mellett. Ám ha nevetek, világosodik a színe, és akkor látható is benne a mintázat. Hajam félhosszú, vagy, hogyan is jellemezzem? A lényeg az, hogy nagyjából az államig ér a legtöbb esetben, nem nagyon vágatom vissza, mert göndörödik, és ha rövid, akkor vagy bezselézem, vagy hülyén fest, szóval marad az, hogy hosszabbra növesztem és tartom azt a hosszt. Mielőtt azt hinnéd, hiú vagyok, előre bocsájtom, hogy ez nem igaz, de így is szénakazal néha a hajam. Testfelépítésem arányos és izmos. De nem egy izomagy vagyok, akinek nyaka sincsen csak vállai. Amolyan esztétikus látvány vagyok felső nélkül, de ettől még nem mutogatom magam úton útfélen, nem vagyok exhibicionista. Az életformám alakított ilyenre, és ez is tartja ezt meg, nagy a mozgásigényem, és ha nem tudok a szabadban mozogni, akkor beérem egy edzőterem futópadjával is. Farkas formámban bundám fekete, de ha úgy esik rá a fény, akkor pár keserű csokoládé színű folt is feltűnik benne a mancsaimnál és a hasamnál. Szemeim olvadt aranyszínűek ebben a formámban. Bundám vastag és tömött így nagyobbnak tűnök, mint amekkora valójában vagyok, és ha felhúzom magam, akkor fel is borzolom, szándékosan, hogy ezt a hatást megkétszerezzem.
A történetemre vagy kíváncsi? Elmesélhetem, amit tudok, de van pár homályos folt az életem első időszakairól, és magam sem tudom, hogy valóban igazak-e. De legyen, mesélek neked, hiszen ezt kérted, ez a feltételed. Richard úgy mesélte 1723. Január. 4-én láttam meg a napvilágot, úgy mondta farkasordító hideg volt abban az évben. Ezt nem tudhatom biztosan. De most nem hiszem, hogy ez lenne a lényege, nem gondolod? Tehát, életem első három évére nem emlékszem, csak egy asszonyról van egy halovány és elmosódott emlékem, és egy dalról, aminek a szövege nem rémlik, csak a dallam, de az óta se hallottam, így nem tudom beazonosítani, talán egy altató dal lehet… De azt hiszem ez sem lényeges számodra. Hogy kicsoda is Richard? Légy türelemmel, hamarosan elmondom, és mindent megértesz majd, de haladjunk időrendben. Hároméves voltam mikor Richard megtalált, ő így mesélte nekem. Szüleimet lemészárolták, és engem egy kiságyban talált meg, a hangom, a keserves sírásom vezette el őt hozzám. Azt mesélte rabló támadás volt. Sokáig hittem neki, nem gondolkodtam el, állítása igazáról, miért tettem volna? Magához vett, apám helyett apám volt, a családom, tanított, enni adott és otthont nyújtott nekem. Hat éves koromtól kezdve harcra oktatott, persze csak gyermeki képességeimhez mérten. Megtanított esni, és kezdetlegesen verekedni. Persze az írás és olvasás készségét is elsajátíttatta velem, Molly egy idősebb asszony nevelgetett ameddig kicsi voltam és vigyázott rám, ha nem Richard oktatott. Ha úgy vesszük a dadám volt. De ugorjunk itt nincs semmi érdekes, nem igaz? Ugyan ki hallgatna arról, hogy tanultam meg írni Molly figyelő tekintete mellett? Na, látod, hogy ez nem érdekel. Tíz éves voltam, amikor az életem megváltozott, az addigi világom gyökerestül felfordult és én ott álltam a káosz közepén és semmit sem értettem. Richard úgy döntött a gyermeke leszek, kinevel a szakmájára, és azzá tesz, ami ő is, mert egy gyereket könnyebb beidomítani, akit eddig is ő tanított, mint egy felnőtt kialakult személyiségét azzá formálni, amivé ő akarja. Gyerek fejjel sok mindent nem értettem abból, amit elmondott nekem, farkasok őrzők, és a legenda, nem értettem mit akar ezzel, miért mond nekem ilyen mesét? Egy a lényeg, megmutatta mi is ő valójában és nem hagyott időt még nyikkanni sem, arra se, hogy felkiáltsak félelmemben, hatalmas fekete farkasként vetette rám magát és könnyedén letarolt. Ahogy később ő fogalmazott beharapott a falkájába, innentől kezdve pedig a tanításom megváltozott. A következő időszakban megtanultam mindent, amit tudnom kellett a mi világunkról, és arról rajtunk kívül kik vannak még… De ezt te is bizonyára tudod. Inkább mesélek neked az első váltásomról. Borzalmas élmény volt, azt hittem meghalok, de túléltem és az évek során egyre könnyebben ment. Hogy haragudtam-e Richardra? Nem, igazából nem, féltem tőle egy ideig, de kaptam egy nagycsaládot, egy egész falkát és rengeteg figyelmet, plusz képességeket és egy másik életet, élveztem, és a mai napig is szeretem. Nem akarlak untatni, így inkább csak összefoglalom neked az elkövetkező éveimet, tanultam és tökéletesedtem, úgy ahogyan azt a vezérem akarta. Kiképzett bérgyilkosnak, megtanította az önfegyelmet, és ezt nem épp simogatással és jutalomfalatokkal tette, a módszerei kemények és kegyetlenek voltak. Emlékszem, olyan napokra mikor fel sem tudtam kelni annyira fájt mindenem, Richard nem a szép szavak híve volt, hanem az erőszaké a tanítás folyamán. De egy dologban igaza volt, amit belém vert az belém is égett, és valóban, ami nem öl meg az keményít és én is ilyen lettem szívós és kemény, hidegvérű gyilkos, aki ha kell puszta kézzel öl. Hangtalanul jár, és végez az áldozataival, majd úgy szívódik fel mintha ott sem lett volna. Mi voltunk az árnyak, akik a sötétben járnak, és némán teszik a dolgukat. 139 évig éltem együtt a falkával és dolgoztam Richardnak. Angliában voltunk mindvégig, hogyan tehettük ezt meg? Emlékszel, hogy azt mondtam mi voltunk az árnyak? Ez azt jelenti, hogy feketébe öltöztünk arcunk sosem mutattuk meg másoknak, csak egymásét ismertük, de a kívülállók nem ismertek bennünket. Képzett bérgyilkosok voltunk, megbízásainkat a Vörös Pipacs nevű bordélyban vettük fel, hagyományosan a bordély vezetője volt a kapcsolattartónk, akin keresztül lehetett a szolgálatainkat igénybe venni, de arcunkat ő sem ismerte. Minden egyes este csak egy fehér galambot engedett fel, ez a madár tudta hova kell repülnie, és ő volt a jel, hogy megbízásunk érkezett, a dolgunk csak annyi volt, hogy a Pipacson belül átvegyük a fekete borítékot, amiben szerepelt az ár és a célpont neve, vagy némi ismertető róla. A Madame átadta az előleget, mi elvégeztük a dolgunkat és megkaptuk a bérünk második felét. A dolog pofonegyszerű volt, semmi bonyolult, csak némi hallgatólagos megállapodás, a Madame közvetít, cserébe mi vigyázunk rájuk, és ha valaki árt neki azt soron kívül elintézzük. Természetesen némi összeget levett a mi bérünkből is. Az évek alatt a Madameok váltották egymást mi ugyan azok maradtunk, de elhitettük, hogy mi is mások vagyunk, elődeink meghalnak és utódaink lépnek a helyükbe. Furán hangozhat, de hidd el nem volt az, mivel gyakorlatilag arctalanok voltunk, és ha nem volt muszáj nem érintkeztünk a Pipacs vezetőjével. Megvolt a helye a borítékoknak és a pénznek is. A további részletekkel nem untatlak, mivel az első 139 évem így telt el, érdekesebb dolog ez után történt.
1883 telén találkoztam egy lánnyal, a neve Rose. A Vörös Pipacsban volt örömlány, nem tudom, hogy én hibáztam vagy ő volt túl kíváncsi, de valahogy eljutott arra a titkos szintre ahol a megbízásaink vártak bennünket, és ahol a pénz is pihent. Egy a lényeg, óvatlan voltam, levettem a csuklyám és a maszkom, hogy kényelmesebben olvashassam el a megbízásomat. Ő pedig meglátott. A lány megijedt, és elszaladt, én pedig utána vetettem magam és mielőtt kimehetett volna abból a helyégből megragadtam, és a falnak taszítottam. Meg kellett volna ölnöm, mert látta az arcomat, de nem tettem meg. Olyan ijedt volt, rémülten tekintett rám, az illata pedig nagyon finom volt. A szabályaink szerint el kellett volna pusztítanom, mivel meglátott, de én voltam az óvatlan. Ahelyett, hogy átharaptam volna a torkát megcsókoltam, vörös haja fehér bőre, az enyhe szeplők és a hatalmas szemei megbabonáztak. Akartam őt, vágytam rá, és megízleltem vörös ajkait. Ő nem hátrált meg tőlem, azt hiszem furcsán izgatónak is találhatta a szituációt, így a csók csókot követett, és rövidesen megkaptam a nőt, aki felébresztette bennem a vágyat. Vonzott a nő, többet akartam belőle, de viaskodtam magammal, végül a vágy győzött. Látogatásaim kezdetben ritkák voltak, késő éjjel surrantam a szobájába, miután már nem volt fizető vendég, és a hajnal első fényével távoztam is. Az első pár hónapban nem igazán beszéltem vele, nem mondtam el neki a nevemet, kikerültem a választ és inkább csak a test gyönyöreit részesítettem előnyben, de ő beszélt hozzám, mesélt nekem, és én hallgattam őt. Hangja, ajkai és tettei megrészegítettek, mind többet és többet akartam belőle. Egy év telhetett el, hol naponta látogattam őt, hol hosszabb kihagyásokkal, attól függően, hogy volt dolgom, munkám és más egyéb. 1884-et írtunk, mikor egy alkalommal hosszabb ideig nem tudtam elmenni hozzá, napok telhettek el az utolsó látogatásom után. Beléptem a szobájába, az erkélyen át surrantam be, és megláttam őt, ahogyan fekszik, fájdalmai voltak és a teste tele volt zúzódásokkal, harag ébredt bennem, és ölni akartam, tudni akartam ki tette ezt vele! De elnyomtam magamban a vak dühöt és helyette elé térdeltem, megsimogattam sápadt arcát és beszélni kezdtem, fel sem fogtam mit mondok neki, csak azt tudtam, hogy a magamévá akarom tenni, de nem úgy, ahogyan eddig. Azt akartam, hogy csak az enyém legyen, hogy megvédhessem, és ne hagyjam, hogy valaki ilyen csúnyán összeverje újra. Elmondtam neki a legendát, ahogyan azt annak idején Richard is elmondta nekem, és mikor beleegyezett, hogy ott akarja hagyni azt az életet felfedtem előtte magamat, farkassá váltam és beharaptam, édes combjába mélyesztettem agyaraim, és megízleltem a vérét. Íze megrészegített, de ugyan akkor ki is józanított. Tudtam, mind a ketten meghalhatunk, ha erre fény derül, alfám, atyám engedélye nélkül haraptam őt be, a magam élete nem érdekelt, de a gondolat, hogy bántaná őt Richard, a torkomat szorongatta. Nem gondolkodtam csak cselekedtem. Felöltöztem, őt puha kelmébe csavartam, felmarkoltam egy ruhát neki, és megléptem vele a Pipacsból, meg sem álltam vele egy romos templomig, ahol a halmijaim rejtettem el, olyan dolgokat, amiket nem akartam másnak megmutatni. Ott vártam meg, hogy váltson. Kínjait én is átéltem, de csak lélekben, szerettem – a mai napig rajongva szeretem őt – nehezen viseltem el a fájdalmát. Első közös éjjelünkön megtapasztaltam milyen nehéz is kordában tartani egy új farkast, de megoldottam a dolgot. Összeszedtem némi pénzt és némi ruhát, aztán felnyaláboltam őt és elindultunk. Párizs volt az első állomásunk, ott éltünk egy ideig és minden éjjel attól retteghettünk, hogy Richard rám talál. Atyám persze kitagadott, számkivetetté tett, és az életünket akarta, de eltűntünk angol honból, és nem tudta hova mentünk.
Renegátként számtalan vidéket bejártunk Rose-al közösen, úgy döntöttünk világot látunk, és kerestünk egy falkát, ami talán befogad bennünket. Közben tanítottam őt folyamatosan mindenre, amit csak tudok rólunk, és a többiekről. Chichagoban hallottunk Castor falkájáról, ami Alaszkában van, úgy gondoltam teszünk egy próbát, az alfáról sok jót hallottam, azoktól, akik a városban maradtak. Úgy hírlik igazságos és erős alfa, úgy gondolom, megér egy próbát, hogy megnézzük, és ha valóban olyan, mint amilyennek leírták nekünk, akkor szerencsét próbálunk nála, és remélem, végre letelepedhetünk. Rose szeretné, ha örökbe fogadnánk egy gyermeket. Én otthonra vágyom, ahol őt is biztonságban tudhatom, és talán még a vágyát is teljesíthetjük valahogyan. Biztosan Alaszkában is vannak árva gyerekek, akit később beharaphatunk majd.
Amiket szeret: ¤ A nyugodt éjjeleket mikor szállingózik a hó és velem van Rose. ¤ A kávét minden mennyiségben és formában, lekenyerezhető vagyok egy nagy bögre forró fekete kávéval, amin sok a tejszínhab, de azt azért nem reklámozom ^^ ¤ Farkas formámban leledzeni, a havas tájban
Amiket ki nem állhat: ¤ Az idiótákat, akik verik a mellüket, de közben kalap kutyagumik… ¤ Gyűlölöm a kiszolgáltatottságot, ha elvesztem a kontrollt egy helyzet felett ¤ De, hogy pár egyszerűbb dolog is legyen, a spenóttal ki lehet kergetni a világból. ¤ Ugyan így vagyok a BloodyMary koktéllal is, nyers tojás a paradicsomban?!
Rövidtávú célok: Megtalálni Castort és tárgyalni vele.
Középtávú célok: Beilleszkedni a falkába, ha befogadnak bennünket, szeretném megcélozni az egyik Végrehajtói pozíciót.
Hosszútávú célok: Élni az életemet, biztonságban tudni a párom. Nincsenek eget verően nagy céljaim, vagy világmegváltóak. Forrásmegjelölés: Társoldali hirdetés, TopSites,
Hirdető: -
Avatar/Play by: Kit Harington – Jesse Northfolk
A hozzászólást Jesse Northfolk összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 18, 2013 5:53 pm-kor.
Miután elolvastam az előtörténetedet, először az jutott eszembe, hogy teljesen olyan, mintha nem is kérdeztél volna olyan sok mindent tőlem. Annak ellenére, hogy újként jöttél és megvolt a kezdeti bizonytalanság, nagyon szépet, jót és élvezhetőt írtál. A Pipacsos rész, a feketében járás, a fehér galamb mind nagyon tetszett, egy kicsit én is odaképzeltem magam és azt kell mondjam, hogy tetszett
Remélem, megtalálod a számításaidat a városban, és hogy nem fogsz túl nagyot csalódni szerény személyemben Ha az avatarfoglalás megvolt, akkor nincs más hátra, mint előre, sicc játszani, mindjárt küldöm a párodat is!
A két DesertEaglem: (Ezek közül legalább egy nálam szokott lenni, ha kiteszem a lábam a hotelből, nevezzetek paranoiásnak, de háborús a helyzet.) Sötétebb - Ebben néha csak ólomgolyó van; Világosabb - Mindig ezüstözött Glaser Safety Rounds van benne
Barrett M107 - Mesterlövész puska, egy ideje nem használtam már... Ráadásul ezzel nem is szaladgálhatok az utcán xD Így otthon pihen a tokjában.
A kedvenc tőröm, ezt sem hordom magamnál, de akitől kaptam, azt nagyra becsülöm. A pengéje ezüst ötvözetből van, természetesen csak annyi ezüst van benne, ami még nem megy a penge rovására.
Dobótőrök - szintén ezüstözött pengével, nem mindig hordom magammal.