A mazsolák Elhívása nem fejeződött be azzal, hogy meg lett mondva nekik a tuti. Sokat gondolkoztam ezen az egészen, pedig nem vagyok az a sokat agyalós típus. Egész egyszerűen a körülmények teszik nehézzé, mert bár nagyon szerettem volna, ha Scarlet közénk tartozik, nem így. És talán nem is ennyire hirtelen. Elterveztem, hogy miként heccelődhettem volna vele ezekről a mindenféle varázslényekről, koboldokról, amíg aztán egy jól időzített pillanatban, amikor már el sem hiszi, hogy valóságos, felnőtt ember létemre hiszek a mesékben, beinvitáltam volna. Kinyitottam volna az ajtót előtte. De jött Alignak és páros lábbal rúgta be, és ez nem esik jól. Persze ahhoz már túl sokat láttam, hogy azt gondoljam, léteznek véletlenek. Mert ez hülyeség. Csak mi, emberek, nem feltétlenül tartunk ott, hogy elfogadjuk az ok-okozati összefüggéseket. Évek múltán persze, esetleg, de még egy magafajta is képes értetlenkedni, holott valahol mélyen pontosan tudom, hogy ez így volt jó. De hogy miért, arra talán csak évek múlva fogok tudni válaszolni. Mondhatnám, hogy a körülmények miatt intéztem úgy, hogy ne a szentélybe menjünk tetoválni. De akkor hazudnék. Szeretném, ha olyan helyen lehetnék Scarlettel, ahol nem zavar senki, és ahol talán tudunk nyugodt körülmények között beszélgetni anélkül, hogy bárki járkálna ki-be. Eltelt már némi idő azóta, talán jobban sikerülnek a dolgok, mint a farkaslakban, fogalmam sincs. És különben is, még be kell jelentenem neki, hogy hivatalosan is én leszek a Mentora, ha tetszik, ha nem. És mit olyan, talán már az oktatás egy elvont formáját is el fogom kezdeni, attól függ, hogy hova lyukadunk ki. Mivel a szobában alig van hely, így az ágyamon csücsülök, egy fatáblán pihen mellettem minden eszköz, ami a tetováláshoz kell, az üres kerekesszék pedig az ágy mellett pihen. Igazság szerint már nyugodtan járhatnék mankóval, de egész egyszerűen kényelmi okokból nem teszem. A kezeim már rendben vannak, Abigailt külön kértem, hogy azokat tegyük helyre elsőként, hogy legalább dolgozni tudjak, ha már papírsárkányt kergetni nem is. A kupi pedig... Nos, mit mondjak. Abból van bőven. És teljességgel felesleges lenne arra fogni, hogy a jelenlegi állapotom miatt néz ki minden úgy, mint egy érettségiző kamaszfiú bázisán. Ha majd rendben leszek, és akkor nyit be, úgyis látni fogja, micsoda egy trehány dög vagyok, ezért felesleges holmi hazugságokkal elkendőzzem. Jó hír lehet talán, hogy minden "földöntúli bájam" ellenére ebből is láthatja majd: én is ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más. A magam hibáival és gyengeségeivel.
Ha esetleg kopog, csak egy jókedvű "bújj be" és egy üdvözlő mosoly kíséretében üdvözlöm, és integetek is mellé. Ebből soha nem engedek. Nem szeretem feladni, nem szeretem elveszíteni a mindig bennem lappangó optimista ficsúrt, pedig kaptam már néhány eltántorító pofont. - Ne haragudj a rendetlenségért. - bukik ki belőlem mégis, pedig megbeszéltem magammal, hogy szót se fecsérlek majd rá - Mondanám, hogy szokj hozzá, de... - inkább nem mondom, csak oldalra emelem a kis kacsóimat, és kicsit elnevetem magam. - Csüccs le. - lapogatom meg az ágyat magam mellett, elég tágas, a fal mellett van az egyik hosszanti oldala, szóval ez kicsit megint kamaszos láblógatós lesz. Ha kényelembe helyezi magát, biztató szemekkel nézek rá, mérem végig, próbálom felmérni, hogy milyen állapotban van kívül, belül. Jó érzékem van a hangulati dolgokhoz. - Hogy vagy? Halk és mély, érző tónust üt meg a hangom, érezheti, hogy valóban érdekel, és igazán jól esne, ha nem csak egy "köszi jól" lenne a felelet a részéről. Persze ha így lesz, akkor sem sérülök majd be, legfeljebb kicsit nagyobb erőfeszítésembe kerül majd oldani a hangulaton.
Nem tudom, hogy miért szeretek ennyire adni a dizájnra. Még mindig begipszelt karomra fogva járhatnék simán melegítőben, de az valahogy nem lennék én. Így hát a mai napra is igyekeztem olyan formámat elóvarázsolni a szekrényem mélyéről, mely illett a reggel hangulatomhoz. Napsütés. Ez az, amit szeretnék. Ezért esett a választásom egy napsárga farmerre, valamint színben hozzá illő szíjú karórára, melyet jobb kezemre csatoltam fel nagy nehezen, bénázva a bal kezemmel. Nem, még mindig nem bánom, hogy nem hagytam kikezeltetni magam. Ez a gipsz még mindig arra emlékeztet, hogy mivé nem leszeretnék lenni többé. S bár a kulcscsontom ellátásába beleegyeztem – így nem kell már testemhez rögzítenem bal karom – és a megcsócsált bőröm is lassan helyrejön, a törött csuklónak maradnia kellett a maga emberi ütemében gyógyulónak. Mert én így akarom. A papagájokat nem szerettem soha, így ma sem akarok hasonílani rájuk. A sárga nadrágot egyszerű, kék-fehér kiskockás inggel egészítettem ki, s az ing ujját mindkét karomon feltűrtem, hogy harmonikus legyen a megjelenésem, s ne csak a gipsz fölé tűrögessem, mint egy ízlésficamos. Nem akarok én rejtegetni semmit. Szeretem, hogyha ilyetén képen töröl az emlékezés. Az ing fölé szürke, horgolt kardigánt húztam, majd lábaimra egy oly rég viselt, mégis kedvenc magassarkú cipőt húztam. Most már nincs annyira tél, hogy belefagyjanak a lábaim. Az utóbbi időben igyekszem nem túlgondolni a dolgokat. Naomi pofonja – mondhatjuk – hogy észhez térített a betegszobában. Akkor és ott rájöttem arra, hogy nem hagyhatom el magam, mert azzal nem segítek senkinek. Ami történt, az megtörtént, túlléphetek rajta, de ha hagyom, hogy ellepjen az ár, akkor sosem fejlődöm a múltam által. Márpedig én épülni akarok. Főleg most, hogy van miben. Mielőtt kilépnék az ajtón, még átfésülöm kiengedve hagyott, lángcsókolta tincseimet, majd felkapom magamra a kabátomat, s megindulok az egyetem felé. Telefonomról fülhallgatón át zenét lopok hallójárataimba, s próbálok nagyon pozitívan állni még ahhoz is, hogy még sincs olyan meleg, mint amennyire lengén öltöztem. Pedig én már úgy vágyom a tavaszt! Na mindegy, legalább a hideg egy kicsit észhez térít, s normalizálja a gondolataimat. Nem, nem fogok azzal foglalkozni, hogy nővérem vajon figyel-e. Beleőrülök, hogyha azon kattogok, most hol lehet.
Kopogok, igen, mert úgy illik, erre neveltek a szüleim. Bármit is gondoljak anyámról, az illemet nagyon is jól ismerte, s olyan mélyre sulykolta Prudencebe és belém, hogy soha ki nem törölhetem magamból. Nem is akarom, még akkor sem, hogyha gyakran teszek az egészre, s szemtelenkedem úgy, ahogy csak nem szégyellek. De azért na, a kopogásról és a formalitásokról azért nem feledkezem el. - Szép napot! - köszönök, amint beléptem a helységbe. A kupleráj nem zavar, de mégis megüti szememet, s arra sarkall, hogy tüzetesebben körbepillantsak a férfi szobáján. Egészen addig a pontig teszem is ezt mosolyogva, amíg meg nem látom az üres tolószéket. Úgy kapom arrébb akvamarinjaim, mintha megégetett volna a látvány, s el nem tűnő mosolyommal felvértezve csak legyintek ép kezemmel Dimitris felé. - Ugyan, nem zavar! Ha emlékszel rá, említettem, hogy én magam sem vagyok éppen rendmániás. - utalok vissza könnyed hangon a menzán megejtett beszélgetésünkre. Egyelőre nem lépek beljebb, tétován nézek le cipőmre, végül döntök, s levetem azt, elvégre mégsem illik csak úgy utcai lábbeliben becsörtetni valakinek a lakóterébe. A levetett cipőket az ajtófélfa környékére helyezem – szépen akartam letenni, de kicsúszik a kezemből, s a sarkak nagyot koppannak a padlózaton, mely kicsalja belőlem a kecsesség hiánya miatt feléledő mérgemet, s arra sarkall, hogy lábbal rúgjam irányba a kékségeket. - Azt mondasz, amit akarsz, a te szobád! - kacsintanék, felülemelkedve a cipőrugdosáson, de mivel nem tudok kacsintani, így csak nemes egyszerűséggel emelkedem. Felül. S elindulok az ágya felé. Nem érzem magam feszélyezve, bár ha jobban belegondolok, talán kellene. Elvégre Dimitris rangban felettem áll, vagy mi, s hozzá képest olyannak kéne lennem, mint szepegő tanítvány, ahogyan a mesterére tekint. Mégsem tudok ilyen lenni. Lényemből fakad, hogy ilyen vagyok, laza, ha úgy tetszik, s bár voltak hullámvölgyeim, azért mindig így szeretem megőrizni magam, mert sokkal egyszerűbb az élet, hogyha nem gondolkodom agyon. Törökülésbe helyezkedem az ágyán, s ha már ilyen kényelmi pozíciót sikerült felvennem, akkor még a falnak is nekidőlök, persze csak akkor, hogyha nem tartom esélyesnek, hogy lesodrok mozdulatommal egy rajzot, mellyel a falak tapétázva vannak. Tetszik ez a dizájn, van benne valami kollégiumi, s bár sose voltam kollégista, bele tudom élni magam. Jobb így a helyzet, mintha egy patyolatba jöttem volna be. Még levegőt is félnék venni, nehogy koszt csináljak vele.. - Már jobban, köszönöm. Összeszedtem magam valamennyire, azt hiszem. - válaszolok a kérdésre és igen, komolyan is gondolom. Azon túl, hogy már nem is nézek ki olyan szörnyen, lelkileg is sokat épültem a legutóbbi óta, s erre büszke vagyok. Nem szerettem a rinyálós oldalam, túl sok könnyet hullattam el. Egy ideig nem kérek többet, köszönöm! - Segített ebben egy pofon az élettől. - jegyzem meg szemforgatva. Nem tudok szabadulni az emléktől, ahogyan Naomi tenyere csattant a képes felemen. Annyira kellett, mint egy falat kenyér, de mégis olyan röhejes bevallani, hogy a legjobb barátnőm felpofozott és ez rázott vissza az útra, melyen jellemileg mindig is haladni igyekeztem. Szerintem nem sokan vannak, akik ezt az egészet képesek lennének ilyen nevetségesnek felfogni. Mert nem is volt az. Éltető volt. De na, a lényeg és a következmény ugyanaz. - Pontosabban egy baráttól. - helyesbítek, majd váltok a témahelyzeten. - S te hogy érzed magad? - kérdezek vissza, mert bármennyire is akarjam kizárni tudatomból ezt a tolószékdolgot, azért na, nem nagyon sikerül. A kérdés tehát csak negyedrészig udvariassági frázis, háromnegyedében pedig őszinte érdeklődés a hogyléte felől.
Továbbra is úgy illik, hogy úgy tegyek, mintha nem tűnt volna fel a pillantás, amivel a tolószéket illette - avagy nem illette, hiszen amint lehet, el is kapja róla a szemeit. Sóhajtanék, belekezdenék, hogy ugyan, tegye túl magát a dolgon, mégsem teszem, hiszen fel sem tűnt, ugyebár, de annak azért örülök, hogy viszonylag vidámnak látom. A színei is derűsnek mutatkoznak, már ami az öltözködését illeti, számomra pedig a gipsze olyan, mintha ott sem volna, ez egy jelkép, ez egy igen hosszú lépés, ami elindítja az útján, így hát pontosan jó helyen van ott. - Szuper. Egy fokkal jobban érzem magam. Vagyis nem, mert bevallom, a tánc túlságosan lekötötte a figyelmemet. Vigyorodom el, ahogy közli velem, ő sem feltétlenül az a takaros menyecske típus, aki sikítófrászt kap néhány kósza ruhadarabtól. Azért jó pont nekem: a szennyest nem dobálom szét. Az pedig, hogy elfelejtettem, hogy ezt már úgy-ahogy megbeszéltük... Nos, nem vagyok informátor, ugye? Ez még mentő körülménynek számít, ugye? Ugye... Egészen jól szórakozom azon, ahogy a cipőjével vív ádáz csatát. Már épp szólnék, hogy ugyan, hagyja csak, nem ér az annyit, hogy itt szenvedjen vele, de aztán rájövök, hogy talán nem az illem, hanem a személyes kényelme, a cipő iránti odaadás vezérli, és inkább eltemetem magamban a megjegyzést. Sose sértsd meg egy nő cipők iránti szenvedélyét. De tényleg ne. - Jól van. Akkor szokj hozzá! Ő majdnem-kacsint, én pedig majdnem-nevetek, de inkább csak göröngyössé torzul a hanghordozásom, a teli pofával kacagást valahogy rangon alulinak érezném. Na nem mintha ez számítana, hiszen soha nem voltam az a presztízs-mániás valaki, ettől függetlenül tudom, hogy már kicsit más a köztünk lévő kapcsolat, mint eddig. Még akkor is, ha én ennek teljesen ellene vagyok. Bocsássa meg a világ, ha én első sorban az embert szeretném benne látni, nem pedig a beosztottat és a tanítványt. Figyelem, ahogy leül, kényelembe helyezi magát, látszólag egyszerűen, és ez kedvemre van. Attól nem kell tartania, hogy a hátával letéphet, leszakíthat bármit is, csapkodósan alszom, szóval ebben a magasságban a fal hűvösén kívül más nem simíthatja sem a hátát, sem pedig a tarkóját, ha azt is neki szeretné dönteni. - Aucs. Húzom együtt érző fintorra az orrom bőrét, azt hiszem, hogy nem kell túlgondolnom a helyzetet, elég egyértelmű, hogy az a bizonyos Élet, aki Barát, nem más, mint Miss Sharp, vagyis Naomi. Mit mondhatnék... Mintha felsejlene Lex alakja, ahogy a tolószékemben üldögél, és bár Scarlet nem, ő kacsint, kedvem lenne megrázni a fejemet, vagy csak egyszerűen elhajtani a fenébe. Ne utalgasson itt nekem semmire. Ez nem rólam szól. Meg nem is kettőnkről szól. Ez Scarleről szól, az én nyavalyám már évtizedek óta békére lelt. - Remélem, hogy azért nincs harag köztetek. - nézek rá komolyan - Mert az a lehető legnagyobb hülyeség lenne, már bocs. Nem ismerem még a barátságotokat, de azt tudom, hogy az ilyesmi mindig jó szándékból esik meg. Oké, előfordul, hogy egyszerűen pillanatnyi elmebaj az oka, de hát... Mire valók a barátok, ha nem arra, hogy az agyunkra menjenek? Teszem fel a költői kérdést, egyszerre két jelenlévőnek, még akkor is, ha Scarlet minden bizonnyal nem tud a rejtélyes harmadikról, aki talán veszi a lapot, és inkább megkeresi odaát Alignakot, hogy együtt szedjenek rozmaringot a túlvilági rétekről. - Köszönöm szépen, remekül! - fordulok felé kissé derékból, a hátam koppan a falon. Remélem, hogy a ficegésem nem borítja le a készleteket... Jobb a békesség, inkább mégis elfordulok egy röpke pillanatra, hogy a combjaimra helyezzem a tálcát, és utána vissza Scarlet felé. - A kezem teljesen rendben van, szóval hamarosan kapsz tőlem egy szép tetoválást. - mézesmadzag elhintve, fonál eldugva, folytassuk máshol - Abigail szerint már járhatnék mankóval, de az túl strapás, ha engem kérdezel. Akkor nem csak egy láb mínusz, hanem két kéz is, jobb nekem a tütüben. Elneveztem Optimus Fővezérnek, de ne is kérdezd, miért... Legyintek, mert tényleg nem számít, és ha csak nem nevet fel rajta, úgy az esetlegesen beálló csendben lopok magamnak néhány kósza másodpercet, hogy a tekintetébe áshassam magam. Nem tehetek róla, örülök, hogy látom. Örülök, hogy itt van és hogy nem kell hazudnom neki, hogy nem kell takargassam az igazságot. És ez az öröm és talán valamiféle büszkeségérzet bárki számára kiolvasható a barna szemeimből. - Igazából... Túl kellene esnünk a protokollon, mert hajlamos vagyok elmismásolni. - sóhajtok fel és a kezembe veszem a tetoválópálcámat - Aztán megihatunk valamit. Vagy trécselhetünk. Vagy annál előbb szabadulsz. Őszintén kételkedem benne, hogy annyira rohanna, bár ki tudja, hogy mit hoz még a nap, milyen témákba szaladunk bele munka közben, mennyire fog elfáradni... - Szóval tetoválások... - nyalom meg a számat, aztán újra ránézek, és úgy beszélek, időként kézmozdulatokkal gesztikulálva - Nem tudom, mennyire vagy velük kibékülve, de ezek elengedhetetlen velejárói az Őrző-létnek. Az alapító őseink ezt a módszert találták ki arra, hogy felnőhessünk a farkasokhoz. A különböző szimbólumok mást és mást jelképeznek. Elsőként a Mindent Látó Szem tetoválását kapod meg itt és most. Tessék, nézegesd meg, amíg mesélek. Előszedek három lapot, amik tele vannak rajzolva különböző mintákkal a Szemre, ezeket neki skicceltem. Próbáltam az eddig megismert személyiségéhez tervezni, van miből válogasson, de ha egyik sem tetszik neki, mindent meg tudunk beszélni. - A Szem segít felerősíteni az intuíciókat. "Megnyitja a kapukat", hogy költői legyek. Hatodik érzék, mágiahasználat... Tényleg egy kapu. Aztán létezik öregedéslassító, ez általában ilyen nonfiguratív valami. Az Élet Fája, valamiféle növényszimbólumként a természettel köt össze, ebből nyerjük a varázslatokhoz szükséges energiát és erőt. A Lándzsák a fizikumot erősítik, a Harcosok jelképe, de mindenkinek "kell", aki fizikailag is fel szeretne zárkózni. Az Oltalom Szárnya pedig az informátorok különlegessége, az a rejtőzködő és álcázó varázslatokat támogatja. Nagyon zanzásítva ennyi. Neked még van időd eldönteni, hogy melyik kasztba szeretnél majd tartozni, ha nagy leszel, a fő motívumod is ezzel fog majd eldőlni. Igazából... Nem, azt hiszem, hogy tényleg ennyi. - vakarom meg az államat - A minták helye teljesen kötetlen, amit lehet, általában olyan helyre teszünk, hogy elfedje a ruha. Tarkóra, hátra, lábra, vállra... Szóval ez is teljesen a te döntésed. Nagyjából tenyérnyi hellyel kalkulálj a Szemhez.
- Fogunk mi még táncolni! – mosolygok rá, kihagyva az esetlen kacsintással való próbálkozást. Nem is annyira a közös táncolás élménye miatt csúsznak ki a száon ezek a szavak, bár tény, hogy nagyon élveztem és szeretném, hogyha lehetne repetázni belőle. Esetleg ezúttal egy rumbát választanék, mert a rumba az olyan.. cö.. hagyjuk, hogy milyen. A lényeg, hogy amit mondok, az abból a pozitív életszemléletből töltekezik, amit komolyan szeretnék magamévá tenni. Ebből is világosan kiderülhet, hogy nem csak a levegőbe beszélek akkor, amikor azt mondom, hogy úgy érzem: összeszedtem valamennyire magam. Persze még mindig bizonytalan vagyok és a bűntudat sem múlt el nyomtalan, de nem akarok a napjaim minden percében keseregni. Az annyira nem lenne nekem tetsző, s ha már én magam is ki nem állhatnám saját viselkedésemet, akkor el tudom képzelni mások hogy lennének vele. - Nem, egyáltalán nincs! – tiltakozom heves fejrázással spékelve a dolgokat. Esélytelennek tartom, hogy valaha is képes lennék megharagudni Naomira, pláne nem azért, mert kizökkentett az önsajnálatból. Komolyan mondom, hogy nagyon kellett az a pofon, s bár erőteljesen meglepett vele, mégis hálás vagyok érte. Kimondva azért elég rosszul hangzik ez az arculcsapás-téma, de igyekszem hamarosan elvenni az élét szavaimmal. - Teljesen jogos volt, úgy viselkedtem, mint egy igazi hülye picsa! – szalad ki a számon, s bár elszégyellem magam abban a pillanatban, ahogy kimondom, mégse jut eszembe elvörösödni tőle. Sosem voltam az, aki minden szavát hatszázszor meggondolja, hát nem most szeretném elkezdeni az alakoskodást. Elvégre vagyunk – leszünk – Dimitrisszel olyan „hivatalos” viszonyban, hogy jó, ha ismeri a vadhajtásaimat is, hadd tudja csak, hogy miket kell lemetszeni rólam, hogyha úgy hozza a helyzet. Mert szó nem lehetne arról, hogy igazat állítana az, aki szerint szépen munkált, csiszolt gyémánt vagyok. Csiszolatlannak tartom magam és annak is látszom. De az igazság az, hogy nagyon is elégedett vagyok ezzel, így. Amikor kiejti száján a tütü szót, hát nekem sok minden eszembe jut, épp csak a tolószéke nem. Ha akarnám se tudnám megfékezni nevetésemet, úgy hahotázok, mint valami eszement. Aztán persze magamhoz térek, s már csak kuncogva közlöm a magyarázatot: - Elnézést, másra asszociáltam a tütüről. S meg kell mondjam, nagyon nem állt jól neked a rózsaszín balettszoknya.. – szólok, cseppet sem szégyellve, hogy idiótaságok jutnak eszembe. Persze aztán jobban leköt az, amit mond, így normalizálom kitörő jókedvemet. Mindig szerettem volna egy tetoválást, ki is néztem a mintát és a helyet is a testemen, de aztán sose vitt rá a lélek, hogy elmenjek és megcsináltassam. Félős nyuszinak is lehet titulálni ezért, bár tény, hogy legfőképpen a nővérem halála volt visszakozásom oka. Megint Prue. Mindig, mindig ő. Lassan kezdem unni, hogy mindent ráfogok. Talán ő is unja, hogyha hallja a gondolataimat. Figyelek arra, amit mond, új információk ezek, olyanok, amik nagyon fontosak számomra, így tehát egyetlen hangról sem szeretnék lemaradni belőlük. A kezembe adja a skicceket, s ebben a helyzetben áldom, hogy nő vagyok és tudok több mindenre koncentrálni. Miközben iszom magamba a szavait, tekintetemmel falom a mintákat is, s ahogy múlnak a percek, lassan kezd körvonalazódni bennem az is, hogy melyiket választanám. Viszont még mielőtt ráböknék valamelyikre, el kéne döntenem, hogy hová szeretném kapni. Furcsa dolog ez, olyasmiről beszélgetni, ami meg fogja határozni az egész életem. Hezitálnom kellene, sokáig agyalni, de mégsem teszem. Egyszerűen félreseprem hajamat a nyakam hátsó oldaláról, tétován körberajzolom ujjaimmal az elképzelt helyet, majd midőn leeresztem jobb kezemet, kizuhan belőlem a válasz, mely minden kérdést egyszerre lefed. Ennyit a megfontoltságról, P.S. Mallory! - Szó szerint tenyérnyit szeretnék, ide. – semmi azt hiszem, semmi talán. Ebből valahol azért egyértelművé válik számomra is, hogy nem vagyok annyira hamari. Egyszerűen csak vannak olyan dolgok, amikkel kapcsolatosan nem tétel az idő. Megmutatom a helyet, melyet előzőleg körbejártam ujjammal, hogy az ide Dimitris számára is egyértelműen jelezze a nyakam hátsó részét. A minták közül pedig arra utalok, amely egy tenyérben ábrázolja a szemet. Valamiért csak barnás árnyalatban tudnám ezt elképzelni, barnás-rezes verzióban, olyanban, ami illene a hajamhoz. És az egész ősz típusú személyiségemhez is.
- Na, hát abban egészen biztos lehetsz! Csapom le a magaslabdát, nem is én lennék, ha bármilyen táncos mulatságos őrlettel való fenyegetést csak úgy hagynék elröppenni a levegőben. Egyébként is kimondottan nehéz manapság olyan partnert találni az ilyen elfoglaltságokhoz, aki nem csak tud táncolni, de akar is, és ebben a tekintetben olyan piszok gátlástalan tud lenni, mint én. Ezt sajnálom, hogy itt, a nagy nyugaton az emberek tetemes hányada olyan roppant kötött, mint valami elfajzott húsvéti sonka... Sajnos (vagy nem sajnos) a vallomására muszáj kicsit nevetnem, de nem kinevetem, egyszerűen csak szórakoztatnak az ilyen meggondolatlannak tűnő megnyilvánulásai. Önkritika az van, ezt szeretem, néha én is hatalmas fallosznak titulálom magam nyilvánosan, és ettől egy cseppet sem szoktam zavarban érezni magam. Ami igaz, az igaz. - Belefééér! - nyújtom el az utolsó szótagot játékosan - Ha teljesen normális lennél, szerintem én sem kedvelnélek ennyire. De azért örülök, hogy nincs harag, az hiányozna még... Így is örülhetek, hogy látszólag kicsit már rendbe tudta szedni magát, még akkor is, ha esetleg mélyen belül még mindig bűntudat hasogatja a lelkét Masako miatt. Hm, lehet, fel kéne csörögni a bundásokhoz és megérdeklődni, mi a helyzet a kiscsajjal, bár biztosan szépen gyógyul már. Kikerekedett szemekkel bámulok rá, ahogy nevet, de azért én is mosolygok, mert valljuk be - a nevető ember társaságában igazi fakutyának kell lenni ahhoz, hogy a jelenlévők megállják legalább egy mosoly nélkül. - Most mi van? Kérdezem, még mielőtt megkapnám rá a választ, ekkor azonban elsőre a homlokomra csapok. - Jaaaaj, basszus! Te...! Most már én is vele nevetek, de azt nem teszem hozzá, hogy nem is annyira lehetetlen, hogy én ilyesmikben mászkáljak. Talán az egyetlen dolog, ami miatt nem tenném meg, az a rang, amit képviselek. Szépen néznénk ki, Eva agyon vágna szerintem. Bár... Nem tudom, hogy az általa kötött karácsonyi pulcsik, vagy a rózsaszín tütüben való felvonulás a cikibb (bocsi Eva), de ezt azért mégsem vetném a szemére. - Szépen vagyunk, mondhatom. Na nem baj, végül is, görög vagyok, nálunk is mulatnak néha szoknyában a pasik, nem csak a skótoknál... De hát tudod, tőlünk ered a homoszexualitás. Azt tudtad, hogy az ókorban ciki volt, ha egy 10-12 éves srácnak nem volt negyvenes szeretője? Teszem hozzá nevetve, de aztán inkább visszaterelem a témát oda, ahova igazából tartanunk kéne. Látszólag kíváncsian és örömmel hallgatja a meséimet, ennek pedig nagyon örülök. Szeretek mesélni, és ha egyszer elindul a szóáradat, akkor az életben nem hagyom abba. Maximum, ha nem kapok levegőt vagy leütnek. Nagyon gyorsan rávágja a helyet és a mintát, mintha már kész terve lett volna, és bevallom, kicsit csodálkozva villan a tekintetem, mégis van benne valami csodálattal teli meglepettség is. A legtöbb ilyen alkalommal mindig az van, hogy "jaj nem tudom Dimitris", és hogy "ráf bízom". Az ilyenektől mindig hullik a hajam, szóval ennek most kivételesen örülök. - Hm, nem is gondoltam, hogy érdekel az indiai kultúra. Érdekes választás. Majd feltétlenül beszélgess Abigaillel, ő ott született. Teszem hozzá mellékesként, közben pedig figyelem a helyet a hófehér bőrön, ahova a tetoválását szánja. Lassan nyúlok felé, elsodorva az ott ragadt, kósza hajszálakat, a hüvelykujjammal apró mozdulatokkal simítok végig a felületen, puha és kellemes. Mintha csak felszentelném magát a helyet, hogy előkészítsem, hogy megfelelő táptalajt biztosítson majd a tetoválás által biztosított, ébredező képességek számára. - Egy pillanat... Nyalom meg révetegen az ajkaimat, aztán az ölembe eszem a tintát és a pálcát. Skarlát színű port tartalmazó üvegcsét veszek a szabad kezembe, felbontom és a tintába keverem, ezzel adva barnás-vöröses színezetet az egyelőre inkább feketébe hajló festékbe. Egy fapálcával kevergetem, amíg a lágy krém ki nem világosodik kissé. Aztán a saját hajamhoz nyúlok, kitépek belőle egy szálat, és beledobom a festékbe. - Ez lesz kettőnk közt a kapocs. Mivel én leszek a Mentorod, így ezen keresztül mindig tudni fogom, hogy mi a helyzet veled. Szóval ha bajba kerülsz... Úgy kerülj, hogy megyek és rendet rakok! Fenyegetem meg játékosan, aztán ősi nyelven mormolok egy varázsigét, miközben a tinta felett tartom a bal tenyeremet. Amikor elkészülök, újra Scarletre pillantok. - Szükségem van a koncentrációdra, kedves Scarlet. Előre szólok, hogy eléggé fájni fog, de van egy módszer, ami talán segíthet csökkenteni mindezt. Gondolom hallottál már a meditációról, igaz? Nekünk minden nap szükséges meditálni. Ezzel "töltődünk fel", és szeretném, ha most megpróbálnád, és ha sikerül, ebben a tudatállapotban teljesen ki tudod zárni a külvilágot. Mindenképp meg kell majd tanuljuk, úgyhogy akár el is kezdhetjük. Ne aggódj, nagyon pihentető lesz... Megfordulnál? Kérem mosolyogva, mert nekem most kicsit nehezebb a helyzetváltoztatás. Ha megteszi, úgy finoman a vállaira helyezem a tenyereimet, nem szorítom, csak egyszerűen hozzáérek. Lehunyom a szemeimet, próbálom érezni őt, a nővérét, Alexaioszt, a többieket, minden energiát, ami körülöttünk van. Mélyeket lélegzek, szépen lassan rendszerezem az energiákat és mindegyiket elpolcolom, elteszem, hogy a végén ne maradjon velem más, csak Scarlet apró rezgései, a lénye és a kisugárzása. - Csukd be a szemed és koncentrálj a légzésedre. Figyelj rám... - dörmögöm halkan, igazán profin igyekszem vezetni a szeánszot, remélem, hogy sikerrel is járok - Most csend van... És nyugalom. Egyszerre vagyunk mindenhol és sehol... Béke van, süt a nap és lágyan fúj a szél... - a lelki szemeim előtt felsejlik a görög tengerpart, a hullámok hangja, a levegő sós aromája - Itt mindig otthon vagyunk. Ide tartozunk. Engedd el a feszültséget, hagyd, hogy az elméd kalauzoljon... A légzésem domináns, hangos, hosszú és mély, ezzel is segíthetek neki felvenni a megfelelő ritmust, biztos vagyok benne, hogy rá fog majd hangolódni idővel, én pedig kitartóan vezetem, nem sürgetem, mert az teljesen felesleges volna. Az egyik kezem a válláról a tetoválás leendő helyére vándorol, a hüvelykujjam most apró nyomást gyakorolj rá, nagyjából pont középen, a csigolyái egyikére. Ha ellazult azt megérzem, és akkor óvatosan eleresztem, hagyom úszni ott, ahova a gondolatai repítették, és csendben kezdem el a tetoválás előkészületeit. A pálcát festékbe mártom, óvatosan a nyakára helyezem a tűs végét, míg a szabad kezem támaszként, vonalvezetőként lapul a bőrére. Egy nyomás, majd még egy, halkan mormogott varázsigék szentelik fel a ceremóniát, aláfestő zeneként szolgálva Scarlet "utazásához". Természetesen ha közlendője van, el tudja mondani, képes lehet kommunikálni így is, de én a varázsigéken kívül más, faggatózó kérdéssel nem kívánom megzavarni a nyugalmát.
Biztos is szeretnék lenni benne, a magas labdám lecsapása tehát egyáltalán nem frusztrál, sőt. Nagyon is örülök annak, hogy úgy tűnik, nem utoljára táncoltunk a menzán. Szomorú lettem volna attól, hogyha új kapcsolatunk lehetetlenné teszi az ilyesmiket Dimitrisszel. A számon kiszaladó cifraság miatt csak addig szégyellem magam, amíg nem hallom meg a reakcióját, melyben jócskán túlteng a játékosság, s szemernyi rosszallást nem fedezek fel benne. Nyilván nem lehetek abban biztos, hogy a szavak mögött tényleg nincs semmi negatív, de momentán elég nekem az, hogy nem érzek benne. Szóval minden tökéletes. Lenne.. ha nem érezném arcomat égni a kedvelnélek és az ennyire összetételtől. Fizikálisan nem látszik rajtam, hogy elvörösödnék, de mivel nincsen tükröm, ezt nem látom, tehát rettenetesen szégyellem magam amiatt, hogy valószínűsítem az egyébként nem valós tényt, mely szerint olyan színe lehet a fejemnek, mint egy paradicsomnak. - Jó ezt hallani! Normálisnak lenni rettentően unalmas ebben a világban, szóval nagyon örülök, hogy nem vagyok az. Utálok mindent, ami átlagos vagy általánosan elfogadott.. – jegyzem meg mosolyogva és természetesen csak magamban gondolom hozzá mindehhez azt a fecsegést, mely ajkaimra tolná az „én is nagyon kedvellek és örülök, hogy kedvelsz engem” és efféle megjegyzéseket. Totál leégetném magam, s hetekig nem mernék a férfi szemei elé kerülni. Főképp azért, mert ő az első, akivel szemben zavarban vagyok képes érezni magam. És ez új. S bár általában bírom az újdonságokat, ez meglehetősen idegesít. Nem érzem magam a helyzettől komfortosan, főleg, mert olyan vak vagyok a saját lelkivilágommal szemben, mint egy húszéves rendőrló. Hallhatólag ő sem megy a szomszédba, hogyha szájon kicsúsztatott nem olyan szép – de nem is oly' ocsmány – szavakat kell használni, mint a picsa vagy a basszus. Rettenetesen szórakoztat, hogy nem esik le elsőre neki az, amire én gondoltam, vidorságomat csak fokozza ez a reakció. Aztán azon a ponton tökéletesen elszakad a cérnám, amikor közli, hogy a görögök is járnak szoknyában. Ha lehet, ezen még jobban megakadok, mint a szeretős kérdésen. Nem vagyok teljesen süket történelemből, rémlik, hogy tanultuk a rómaiakról, hogy szerelmesnek csak egy férfiba lehetett lenniük, mert a férfi volt számukra az elsődleges faj. Szóval ha náluk megengedett volt a homárság, a görögöknél sem lehetett olyan elképzelhetetlen. - Ha legközelebb szoknyában támadna kedved mulatozni, feltétlenül hívj meg abba a buliba! Ki nem hagynám az élményt, melyet a fogadtatásod okozna! – nevetek bele a kettőnk közé feszülő jó hangulatba. Azért amikor leesik, hogy tényleg tíz és tizenkét éves srácokról beszélt, megejtek egy undorodó fintort is. - Maradjunk annyiban, hogy nem ezt tartom a világ leggusztusosabb történetének, de persze nem vagyok én előítéletes, felőlem mindenki olyan korán kezdi a nemi életet, s olyan aszott öregekkel, amilyenekkel akarja! – közlöm, s közben felemelem megadón mindkét kezem, jelezve ekképp, hogy nekem tényleg abszolúte mindegy, váljék egészségükre a dolog. Amíg nem engem akar megtalálni magának mondjuk egy óvodás, vagy lecsapni rám egy vén kecske, addig nincs gond. Bár, azért ebben a társaságban a vén kecske kifejezés egészen új értelmet nyert számomra. Ha Dimitrist veszem alapul, s azt, hogy a korához képest hogyan néz ki, akkor mi is lenne a vén? 200 év? 250? Talán, hogyha hallanám a gondolatait, akkor visszakozni kezdenék a gyors választásom kapcsán. Szerencsére mondjuk nem történik ilyesmi, átkos-áldott képességem nincs az elmefürkészésre. Sokszor elég nagy bajba keverednék miatta, s szereznék magamnak pár kellemetlen napot is. Vagy percet. - Egyszer járt a nővérem Tunéziában még gimis korában. Valami iskolai út volt, csodálkoztam is, hogy olyan messzire viszik őket. Pedig nem volt elit iskola, épp csak mint kiderült, a tanáruknak voltak érdekeltségei ott. Szóval hozott onnan nekem egy medált, melyről azt mondta, hogy Fatima keze a jelkép neve és megvéd minden rossz szándéktól, a szemmel veréstől és egyéb nyalánkságokról. Jólesett, hogy ilyen módon is védelmezni akart engem, bár akkor nem nagyon vettem komolyan. A halála óta viszont, meg azóta, hogy beszéltem veled arról a bizonyos dologról.. – nem, még mindig nem bírom kimondani, hogy a nővérem szelleméről – ..sok minden átértékelődött bennem vele kapcsolatosan. Magyarázkodom, mert úgy érzem, hogy szükség van rá. A jelkép kapcsán, illetve amiatt, mert valóban nem tudok szinte semmit az indiai kultúráról. Egyszerűen érzelmi eredetű volt a választásom, s felmerül bennem, hogy netalán butaságnak fogja tekinteni. De nem akarok hazudni neki, valamiért vele kapcsolatosan az őszinteség az egyetlen járható út, amit el tudok képzelni. - Köszönöm, mindenképp megkeresem majd! – válaszolom még a témához fűzve, majd immáron arra figyelek, amit a tetoválással kapcsolatosan mond nekem. Olyan vagyok, mint a jó diák, aki csak úgy issza magába a tananyagot. Egy részről nagyon érdekesen hangzik az, hogy a tetoválás kapcsolatot fog kialakítani közöttünk, másik részről azért eléggé kétségbeejtő. Nem, nem zavarba. Azon már régen túl vagyok, s még mindig tart. Röviden felkuncogok a rendrakás megfogalmazásán, de nem vágok közbe. Szeretném hallani, amit mond, igyekszem nagyon pontosan megjegyezni minden szavát, mert szinte biztos vagyok benne, hogyha innen valamikor hazajutok, akkor első dolgom lesz leírni a hallottakat. Semmilyen morzsát nem szeretnék esetleges hirtelen beütő szenilitásom miatt a feledés homályába ejteni. Nálam sose lehet tudni az ilyesmiket! Meditálni, én? Nos ez kérem a lehetetlennel egyenlő. Amit én hallottam a meditációról az az, hogy ki kell üríteni az elmét, namost nekem az még soha nem sikerült. Annyira tele van az agyam különbözőbbnél különbözőbb gondolatokkal, hogy nem hiszem, valaha is képes leszek tompítani rajtuk, lecsendesíteni őket. Szinte nyüszítésbe kezdek, mint egy riadt kutya, amikor közli, hogy a meditáció mindennapi kötelességemmé kell majd váljon. Basszus, basszus, basszus! Le fogom égni, mint a Reichstag, azt már most borítékolom! Okosan próbálok bólogatni, s igyekszem nagyon hatékonyan letörölni arcomról a rettegést. Ha szerencsém van, akkor azt fogja hinni, hogy a fájdalomtól félek, s bár ez nem igaz – jó, nyilván van bennem egy kis gyomorgörcs, de ki szereti az olyan dolgokat, amikről közlik előre, hogy eléggé fájdalmasak lesznek? - ettől még azt hiszem jobban jönnék ki a dologból, hogyha annak tudná be arcvonásaim megváltozását. - Értem, s igyekezni fogok! – szólalok meg, mert úgy érzem, hogy ezt muszáj tudatnom vele. Igyekezetből nem lesz bennem hiány, de sikert, na azt semmilyen színtéren nem ígérhetek. Sajnos túl zsibongó aggyal áldott meg a természet, amiért most nagyon utálom a sorsomat. Pedig máskor elég büszke voltam rá, hogy mennyi felé tudok járni gondolatban és tettekben egyszerre. Kér én pedig cselekszem. Ültemben megfordulok, hogy háttal legyek neki, s remélhetőleg olyan helyzetet vegyek fel így, ami számára kívánatos. Lehunyom a szemeimet, s közben rettentő görcsösen ragaszkodom ahhoz a mantrához, hogy sikerülnie kell ennek az egész meditálásnak. Persze ezzel csak azt érem el, hogy egy mindennél erősebb „sikerül, sikerül, sikerül” gondolat kerül a fejembe, s nem elcsendesíti a többit, hanem túlordítja. Mondhatom, fantasztikus! Szemhéjaim alatt megforgatom szemeimet. Próbálok figyelni rá. Hagyom, hogy elsodorjon a hangja, s bármennyire is hihetetlennek tartom az elején, hogy valaha sikerül ez az egész, mégis azon veszem észre magam, hogy egy idő után már nem erőlködöm. Sétálok a tengerparti homokban, hagyom, hogy arcomat cirógassa a sós, tengeri szél, s a világomban semmi más nem létezik, csak Dimitris hangja. Nem ejt zavarba, nem érint kellemetlenül. Természetessé válik, hogy elmémnek része, hogy csak ő van és csak én, s amint eljutok odáig, hogy szinte súlytalannak érzem magam, lassan gondolataim is megunják csapongó magatartásukat. Időbe telt, de talán sikerült. Sosem hittem volna, de tényleg sikerült. Nem lépek hát ki újdonsült, minden ízében imádott nyugalomkalitkámból, mert félek, hogy elillanna a varázs. Nyugalmamba kapaszkodom leheletfinoman, lazán, egyenletes ütemben lélegzem, s legmélyebb bensőmben örömtáncát járja a sikerorientált lélekgyermekem.
- Nézd, eleve Őrzők vagyunk... Ha akarnánk, se lehetnénk átlagosak vagy általánosan elfogadottak. Kontrázok rá a világról alkotott egyik véleményére, és őszintén szólva az már tényleg csak hab a tortán, hogy sikerült dupláznunk, ami a különlegességet illeti. Mert hiába Őrző, mondjuk... Nem tudnám például Adamet elképzelni az egyetemi menzán, hogy felpattan egy asztal tetejére és nekiáll táncolni. Sőt, ami azt illeti, igazából táncolni sem tudom elképzelni. Ha farkas lennék, akkor valószínűleg érezném a zavarát, de így nem - és nem is látom rajta, mert egyelőre csak a haja és a neve az, aminek ránézésre köze van a vörös színhez, az arcbőrének azonban nem. De ha esetleg tudnám, akkor sem érdekelne különösebben - legalább is nem érezném magam rosszul tőle. Én egy ilyen őszinte típus vagyok, az pedig egyáltalán nem bűn, hogy szeretek a társaságában időzni, vagy hogy éppen kedvelem. Sőt, ez egy tök jó dolog. És hasznos is. Már ami a közös jövőnket illeti... - Jól van, de akkor muszáj leszel kölcsönadni egy szoknyát, mert azt nem tartok itthon. - te jó ég, az a kép, nem elég a szoknya, de hogy még Scarlet szoknyája... És még mielőtt félreérted, ez az ókorban volt. Ma már nálunk is büntetik az ilyesmit, és nyugi, nekem se volt férfi szeretőm se harminckét- se tizenkét évesen. Nevetek bele a történetbe, mert azért fura lenne elkézelni mindezt. Persze azért Lex és én tudtunk élni annak idején, de azt túlzás lenne állítani, hogy szeretők voltunk. Együtt szerettük a hölgyeket. Az nem számít buzulásnak... Vagy mégis? Szerencsére később egy ennél sokkal több értelemmel bíró történet fültanúja lehetek, és miközben hallgatom a tunéziai utazáshoz kapcsolódó történetet, egyszerre két dolog ragad meg igazán. Az egyik az, hogy még ha nem is mondom ki, de roppantul hálás vagyok azért, mert ilyen könnyedén megnyílik és osztja meg velem az élete egyik személyes történetét. A másik dolog pedig kedves mosolyt rajzol az arcomra, hiszen nagyon szépnek tartom azt, hogy minden történtek ellenére ilyen fontos számára a nővére, hogy ennyit jelent neki és hogy szeretne élete végéig a testén hordani valami olyasmit, ami hozzá köti. Nem akarom elrabolni a pillanatát, így nem mesélem el neki, hogy az én egyik első tetoválásom is Alexaioszhoz, a "testvéremhez" kötődik, és hogy én is mennyire haragudtam rá a gyászom közben azért, mert hát végső soron... A saját hülyesége miatt lett halott. És hagyott tökéletesen egyedül, és hogy egyáltalán nem avatott be az életének egy olyan szegmensébe, amihez igenis közöm lett volna. Helyette csak nézem Scarletet, miközben mesél, és a történet végéhez közeledve egyetértéssel bólogatok. - Nincs mese, akkor megkapod Fatima kezét... Ne haragudj, én tökre Shivára asszociáltam róla... - ingatom meg a fejem kissé emiatt az elbukott indiai vonal miatt - Tudom, hogy nem igazán.... tudsz, vagy szeretnél erről beszélni, de szerintem idővel akár több védelmet is adhat majd neked. Egyszer muszáj leszek a szellemi segítőkről, a védőszellemekről is kiselőadást tartani neki, főleg azért, mert Evával ellentétben nekem ez a terület vált a specialitásommá. És megfogadtam, hogy nem hagyom, hogy mások annyi éven át szenvedjenek a kísértéstől, inkább segítek, amint tudok. És ahogy tudok. - De mindegy, erről majd beszélünk, ha készen állsz rá. Csak azért, mert tudom, hogy milyen benne lenni egy hasonló helyzetben, Scarlet. Nekem nem segített senki, én viszont nagyon szeretnék itt lenni, mert... Évtizedekig emészteni magad és válasz nélküli kérdéseket feszegetni elég pocsék. Húzom el a számat, megmozgatva ezzel kicsit a bajszomat, és még szippantok is egyet, na nem olyan gusztustalan turházós jelleggel, csak úgy... Szippantok. Igen tudom, a meditáció elsőre mindig olyan lehetetlennek tűnik. mintha a kopasz, törölközőbe buddhista szerzetesek születésbeli kiváltsága volna, pedig nem az. Amikor nekem kellett először meditálni, pontosan hat órára zártak be egy sötét, üres szobába, hogy lehetőleg semmi se vonja el a figyelmemet. Mondanom sem kell, elaludtam. Mondtam már, hogy nagyon szar tanonc voltam...? Mintha írtam volna erről nem olyan rég... - Hékás, nyüsszögni nem ér! - emelem fel a mutatóujjamat nagyon komolyan, mégis mosolygó szemekkel - Vagy ez vagy a minden napi harci kiképzés Williammel. Szeretnék felröhögni, de nem teszem, mert akkor soha nem fog komolyan venni, amit annyira azért nem is bánnék, hogy őszinte legyek, de ettől függetlenül még mindig nem vágyom arra, hogy valami karótnyelt pöcs mentorként vegyem el mindenki életkedvét. Végül is Scarlet nő, biztos kibírná Will edzéseit idővel, láttunk már ilyesmit, de ha választani kell, hát... Inkább ülök egyhelyben és meditálok, mintsem három órán keresztül izzadjak a fenyők közt, mindenféle kavicsok meg sziklaélek között bukdácsolva. És hogy megpróbáljam bebizonyítani azt, hogy meditálni jó móka, és pihenteti a lelket, hamarosan el is kezdem vezetni őt. Sokkal gyorsabban megy, mint azt elsőre gondoltam volna. Hiába a nyughatatlan szellem, aki nyitott az ilyesmire, nagyon könnyen rá tud kapni. A kezem a nyaka bőrére simul, a varázsigék mormolása halk moraj továbbra is. Finoman, már-már masszírozva dörzsölöm Scarlet nyakát, ellazítva a szöveteket, s egyben nyugtatva is. Az érintés gyógyító erejű, bár ebben sokan nem hisznek, és mégis: valóban csodákra képes. Nem szólalok meg, nem töröm meg a varázst, de nyilván - ha valami túlságosan fáj neki, azt majd jelzi, ha pedig mégsem, minden bizonnyal rá fogok jönni a teste rezdüléseiből. Míg Scarlet valamiféle csodássétát tesz a képzelt valóság világában, én nagy műgonddal festem fel a nyakára a kontúrvonalakat, csak úgy nagyjából. Ennyi év tapasztalata után igazából már nincs is szükségem az ilyesmire, de szeretném, ha ez a tetoválás igazán különleges lenne. Nem szeretnék hibalehetőséggel élni, így előre kivédem mindet. Legalább is megpróbálom. A pálca tűkkel díszített végét a barnás tintába mártom, a bal kezemet ismét a nő nyakához támasztom, a jobbal pedig nekilátok a tetoválásnak. Apró, gyors és határozott mozdulatokkal "böködöm", szúrkálom a világos bőrt, a festék pedig le-lecsurog a nyakán. Finoman, mintha törékeny volna, úgy törlöm le egy fehér kendővel a felesleges tintát. Figyelem a légzését, minden egyes reakcióját és közben az Ősi Szellemekhez fordulok fohásszal, melyben arra kérem őket, hogy oltalmazzák a tanoncot, és erősítsék meg a köztünk lévő kapcsot. Mivel egyáltalán nem bonyolult minta, így nagyjából húsz-harminc percbe telik, mire el tudok vele készülni. Hacsak nem jön közbe semmi olyan, ami megzavarná vagy éppen elnyújtaná a műveletet.
- Persze, ez logikusan hangzik. Bár abból kiindulva, hogy a nem-őrző világ nem tud az őrzőkről semmit, nem is vagyunk az elfogadás vagy kirekesztettség holdudvarában.. – hagyom függőben a mondatot, nem kívánva se folytatást, se pontot tenni a végére. Eszemben sincs ellenkezni, csak mondtam, amit gondolok, mert Dimitris mellett valahogy már egy ideje nem érzem szégyenét a fecsegésnek. Egyszerűen nem hiszem, hogy elítélne azért, mert elmondok dolgokat, amelyek eszembe jutnak. Általában igyekszem témába illő megjegyzéseket tenni, szóval szerintem belefér. Ha meg nem? Majd szól. - Mekkora a méreted? Talán találunk majd rád valót anyám régi ruhásszekrényében. Kicsit talán molyrágta lesz, de legalább szellős, szóval még meg sem izzadsz majd! – nevetek rá, mert kacsintanom kellene, de azt nem tudok. Nem esik nehezemre tovább fűzni ezt a szoknyás poént, bár nem a tütüs témakörnél maradok, de szerintem így sem lesz sokkal kevésbé vicces. Mondjuk mivel Dimi nem ismeri az anyámat, még el is képzelheti róla, hogy tele van tütüvel a szekrénye. Vannak ennél furcsább családok is, igazán nem lenne szokatlan errefelé az elmebetegség ilyen szintje. - azért ez megnyugtató. Eléggé rontott volna az imázsodon, hogyha a szakállas szeretőidet kellett volna elképzelnem minden alkalommal, amikor csak rád tekintek! Na tessék! Megint egy olyan dolog, amitől kínosan érzem magam, pedig tényleg nem beszélünk buzulásról és akkor sem ítélhetném el, hogyha az lenne. Talán nem is ítélném el. És magamat sem, amiért tetszik nekem. Elvégre nem lenne kínos, hiszen ő meleg én meg hetero vagyok. Így viszont? Inkább nem is akarok arra gondolni, ami lassan megérett bennem. Ő a mentorom, könyörgöm! Nem nézhetek rá úgy, mint pasira.. Biztos nem akar kínos helyzetbe hozni, vagy butának titulálni, de nem tehetek róla, mégis olyan kellemetlenül érint ez a Fathima/Shiva dolog. Nem vagyok jártas egyik kultúrában sem, s bár nagyon hamar rávágtam a választásomat, most mégis úgy kezdem érezni, hogy elsiettem, illetve, hogy nem megfelelő szempontok szerint döntöttem. Mindig is hamari voltam, nem tudom levetkőzni. Most is csak egy vállvonás az, s némi tanácstalanság a tekintetemben, mellyel visszautalok a témára, de nem megyek bele sem Shivába, sem Fathimába. Bizonyosan többet tud nálam róluk, így inkább nagyvonalúan hanyagolom ezt a kérdéskört. Kapaszkodónak itt van ehhez segítségül az a téma, melyet a nővérem emlegetésével én hoztam fel óvatlanul. Bágyadtan elmosolyodom. - Egyszer majd beszélhetünk róla. – ígérem meg ennyivel, hogy majd nyitni fogok, hogy elhiszem azt, amit mond és megpróbálok úrrá lenni ezzel kapcsolatos ellenérzéseimen. Nem merülök ömlengésbe, nem esem túlzásba, de ettől még ezzel az egy rövid mondattal sok mindent kifejezek. Olyasmiket is, melyek csak a szavak mögül olvashatók, de melyeknek alapjai múltamban és egész lényem milyenségében nyugszanak. - Senki másnak nem szívesen engedném meg, hogy segítsen ebben! – fűzöm még hozzá csendesen. Ez nem vallomás, vagy ömlengés, egyszerűen annak a ténynek a szavakkal kifejezett formája, hogy bízom Dimitrisben és szeretném, hogyha ő segítene válaszokat találni a nővérem és én közöttem feszülő semmiben. Nem tudom, hogy azért van-e ez, mert ő mondta nekem először – és utoljára -, hogy beszélt a nővérem szellemével, vagy azért, mert olyan a lénye, a kisugárzása, hogy az életemet is rábíznám. Nem is akarom mindezt tudni, hogy őszinte legyek. Egyszerűen csak jólesik elmerülni a bizalomban, s annak segítségével túllendülni mára ezen a kérdéskörön. Megforgatom a szemeimet a megjegyzésére. - Először is hadd szögezzem le, hogy nem nyüsszögtem, maximum kicsit rinyáltam, de ezt úriembernek nem illik észrevenni. – öltök nyelvet játékosan. Úgy érzem, hogy belefér. - Másodszor meg nem tudom, hogy az említett úriembernek nem lenne-e nagyobb kínzás, ha megpróbálna velem edzeni és értelmes, harcias mozgáskultúrát nevelni belém, mint nekem az, hogy kinyírja az összes izmomat. – vállat rántok. Ennyi önirónia még nem ártott meg senkinek, s bár a legutóbbi pofonom óta óvatos vagyok az ilyesmivel, azért most nem húzom be előre fülemet-farkamat, rettegve attól, hogy taslit kapok. Dimitris nem Naomi, ergo nem kell a barátnős kitöréstől tartanom. Erősen kigúvadnának a szemeim, ha mégis csalatkoznom kellene. Nem kell, ellenben lenyugodnom azt igen. Akármennyire is nem hiszek én ebben a meditálásban, igyekszem nagyon jól csinálni, nem görcsösen akarni, hanem elmerülni a gondolattalan semmiben. Hagyom, hadd dolgozzon, nem is veszem észre, hogy mit csinál. Valahol a tengerpart és a hullámok zaja között félúton elalszanak fájdalomreceptoraim is, s arcizmaim meg-megrándulása is csak ösztönből fakad, nem igazi érzésből. Legalábbis nem tudatosan, mert a tudatomig nem jut el a fájdalom. Éppen emiatt nem zökkentem ki Dimitrist semmivel, s szerencsére magamat sem, így nem kreálok röhejes helyzetet. Veszteg vagyok, olyan veszteg, amilyen szerintem még életemben nem voltam, s akkor is csak felmorranok, amikor a koncentráció tengere érzékenységre nem locsol. Visszatérnek gondolataim és a fájdalom egy része is megérkezik, de szerencsére nem jön csőstül, csak finoman. Moccanni nem moccanok nagyot, de ujjaim megrezzennek térdeimen, melyeken eddig nyugtattam őket, s öklömbe zárják nadrágom képzeletben összegyűrt anyagát. Nem merek kérdezni, hogy készen vagyunk-e. Egyelőre csak próbálok felocsúdni, s száz százalékig visszatérni az eleddig ismeretlen nyugalom öleléséből. Furcsa. Sosem hittem volna, hogy nekem ilyesmi valaha is sikerül..
Csak megrántom a vállaimat, az még megy. Nem tudom, engem valahogy sosem tudott érdekelni mások véleménye, teljesen mindegy, hogy most őrzőkről vagy nem-őrzőkről beszélünk. Igazság szerint akiket szeretek, azok minden hülyeségemmel együtt elfogadnak, és én is hasonlóképpen viseltetek irányukban. Ha meg gond van, kölcsönösen csapkodjuk tarkón egymást. Ettől szép a világ. Ezért nem is érdekel igazából ez a csodabogarasdi túlzottan. Annak pedig csak örülök, hogy különlegesek vagyunk, függetlenül attól, hogy mennyien tudnak rólunk vagy sem. - Nem tudom, mennyire izzadnék. Rég voltam már otthon, lehet elkényelmesedtem itt a mínusz negyven hazájában. De édes vagy, hogy gondolsz rám, köszönöm. Nevetek vele - én se kacsintok, én olyat nem szoktam -, kezd komolyan az az érzésem lenni, hogy Scarlet egy igazi pozitívenergia-bomba. Most is, mennyi nehézségen mentünk keresztül, de együtt valahogy mégis fel tudunk szabadulni idővel. Oké, megszoktam, hogy a társaságomban mindig jó a kedv, de általában nehezebb elérni. Főleg a régi motoros vénségeknél, akik inkább valami grimaszáradattal fogadják a hülyeségeimet. - Najóóóóólvan, mostmár elég legyen! Bököm oldalba a lányt, de persze nevetek, a világon semmiféle rosszallás sincs a hangomban a szakállas szeretők kapcsán se, de basszus. Ne már! Ezt még nekem is fáj elképzelni, pont annyira, mint amennyire őt érinthette érzékenyen engem elképzelni tütüben rohangálni. Igazán nem akartam ezzel a kezesdivel megkavarni. Végül is, úgyis az a lényeg, hogy ezt érzi közel magához, ettől remél sikert és biztonságot - innentől meg nem teljesen mindegy, hogy minek nevezzük? Ez úgyis az övé lesz, nevezheti akár Pandora kezének is, vagy ahogyan csak szeretné. - Oksi. Hagyom én is ennyiben a szellemmel kapcsolatos témát, már egyébként is mondtam, hogy ezt akkor érné meg elővenni, ha ő úgy érzi, hogy készen áll rá. A kedves szavaktól eleinte csak pislogok kettőt, hármat, aztán egy hirtelen jött ötlettől vezérelve simítom meg a karját köszönetképpen. Esküszöm, ez meghatott. Vannak pillanatok, amikor tényleg úgy érzem, hogy megérte az a temérdek szar, amin keresztül kellett mennem, és hogy Mentorrá váltam végül. Az ilyenek aztán végképp az ilyen pillanatok közé tartoznak. - Megtisztelsz vele Scarlet. Komolyan. Jó-jó, sírni nem fogok, nem igazán szoktam, ettől függetlenül szeretném, ha tudná, hogy valóban sokat jelent, hogy így áll... hozzám. Jó, ez így baromi idiótán hangzik, de mégis. - Hol látsz te itt úriembert? - nézek rá vigyorgós csodálozással - És különben is, tegyük fel, hogy van itt egy ilyen palimadár: szerintem egy-kettőre úgy kikupálna az összes izmoddal együtt, hogy magadra sem ismernél. Ennyi önvédelem azért kell az egómnak, oké? Hát persze, hogy oké, csak szórakozom.
Roppantul jól és gördülékenyen halad a tetoválás, néha-néha rezzennek meg Scarlet ujjai. Ilyenkor kicsit lassítok, finomítok, törölgetésnek álcázom a pihenést, nehogy azt gondolja, hogy féltem vagy kímélem, mert a végén még megharagszik. Igyekszem remekül leplezni az odafigyelésemet ilyen-olyan pakolgatásokkal és pótcselekvésekkel, vagy éppen varázsige-mormolással. De csak akkor, ha szükségét érzem, mert tudom, hogy nincs cukorból, nem is szabad abból lennie. nem kívánom neki, de biztos vagyok benne, hogy átél még olyasmiket, amiket gondolkodás nélkül elcserélne egy-egy tetoválásért. Amikor végül elkészülünk, még sokáig csend borul ránk - ő nem szólal meg, én pedig csak elmélázva nézem a mintát és a körülötte kipirult bőrt. Nekem sem füllik a fogam túl nagy zajt csapni. Megköszörülöm a torkomat, és egy apró tégelyért nyúlok. - Hát, meg is volnánk. Tessék... - hajolok rá a hátára, hogy elé tudjam kanyarítani a kezemet és átadjam a kenőcsöt - Három-négy óránként egyszer kend be vele. Vagy ugorj be, ha nem éred el. Ez segíteni fog, hogy hamarabb teljesen begyógyuljon. Hű, hát... megmondom őszintén ez még nekem s egészen fura azok után, hogy nemrég még a menzán roptuk. - kacagok fel halkan és röviden, ahogy tudatosul bennem újra, hogy most már tényleg közénk tartozik.
- Nos valóban, itt Alaszkában nem az az első gondolata a népeknek, hogy hű, de meg fognak izzadni, ha lépnek kettőt a gatyarohasztó melegben. - vigyorodom el. Eszembe jut, hogy Naomi mennyit köpködött télen erre a hidegre, s hát be kell valljam, én sem löktem volna ki a nyelvemet, ha kutya lennék. Mondjuk én már megszoktam, ide születtem, szóval nekem szerintem az lenne a fura, ha nyaranta negyven fok lenne. Nem, mintha nem szeretném egyszer kipróbálni. Biztos klassz lehet, egész nap csak egy fürdőruhában flangálni, lenge szoknyában és abban is meggyulladni. Mondjuk, hogyha spontán öngyulladásról van szó, az Nonó barátnőmnek például itt is megy, ennyi erővel nekem is meg lehetne tanulni. Nem, mintha szeretném! Ha én is olyan vörösödős lennék, akkor ebbe a bajuszos-szakállas-szeretős dologba komolyan belepirultam volna, pláne azért, mert legbelül a kisördög azt is közölte velem, hogy bármilyen bajszos macsónak kiverné a fogát, hacsak Dimitriszre vetné a szemét. Jesszus, P.S., térj már magadhoz! - Igen is mester! – emelem fel megadón kezeimet, meglengetve ezzel a gipszemet is. Kissé berzenkedik a mozdulat ellen a még be nem forrt kulcscsontom, de a nevetésembe belefúl fájdalmas felszisszenésem megszületése. Leeresztem kezeimet, visszaengedem azokat térdeimre. Nem nagyon esik nehezemre abbahagyni, főképpen, mert azért ha jobban belegondolunk, elég undorító a homokfaktorral foglalkozni. Semmi bajom nekem a melegekkel, csináljanak, amit akarnak, de azért na, látni még nem akarnám! Nem tudom, hogy mit mondjak erre. Elképesztően jólesik, hogy megtisztelésnek érzi azt, amit mondtam, bár én nem megtisztelni akartam. Egyszerűen őszinte voltam vele, a kezébe helyeztem a múltam fájdalmát és úgy hiszem, hogy nem élne vissza vele. Amióta tudom, hogy a nővéremmel mi volt a helyzet, sokkal közelebb érzem magam Dimitrishez és talán ez nem jó, mert olyan vizekre vihet el, amire talán mentoráltként még gondolatban is szentségtörés elmennem, de hát istenem! Van az úgy, hogy nem tudsz és nem is akarsz parancsolni magadnak. Lassan eljutok oda, hogy ne akarjam elnyomni magamban a tényeket. Nem beszélek róluk – nem is tenném – de ettől még megvannak, léteznek. - Hát, az előbb még itt volt, de azt hiszem, hogy megijedt attól, hogy minek nevezték és el talált szaladni! – nevetek fel. Jólesik, hogy erre a könnyedebb vízre eveztünk, ebben lazábban tudok viselkedni, kellemesebb nekem. A nővéremre egyre kevésbé haragszom és ez egyszerre nagyon furcsa, de nagyon jó is. Viszont ettől még nem lesz kellemesebb gondolnom rá. El is hessegetem magamtól Pruet, s átadom magam a jelennek. - Most azt kellene mondanom nagy vagányan, hogy állok elébe, kupáljon csak! De nem nagyon szeretem a madarakat, ha palik ha nem, szóval inkább hagyjuk azt a kupálást, az izmaim jól elvannak a tánccal is. – hárítok. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarnék megtanulni harcolni, vagy nem fogom beleadni minden erőmet abba, ha meg kell tennem. Egyszerűen csak az a dolog lényege, hogy nem akarok arra gondolni, milyen gyöszös is vagyok. A tánc nem éppen azokat az izomcsoportokat mozgatja, amelyeket a kikupálás alatt érthetett Dimitris. Elhallgat ő is, elhallgatok én is. Nem a beszédé válik a főszerep, hanem az elcsendesülésé, a semmiben való lebegésé, azé, melyről nem hittem, hogy képes vagyok rá. Felőlem napokig is tarthatna ez az egész tetoválósdi, valószínűleg az sem tűnne fel. Amennyire nem hittem abban, hogy át tudom adni magam a meditálásnak, olyan jól sikerült a dolog, s így már csak arra eszmélek fel, hogy ülepszik a kellemetlen érzés és meghallom Dimitris hangját, ahogyan hozzám szól. - Nem szívesen zargatnálak olyan gyakran, szóval inkább megpróbálok megküzdeni a dologgal magam. Na nem, mintha ne szeretnék a társaságodban időzni, de azért jóból is megárt a sok! – hagyok lógva egy soha-nem-tudott kacsintást. A kacagásával összeolvadva ikreket csalok elő magamból, én is felnevetek, s kissé zavartam piszkálom meg ép kezemmel a térdemnél a nadrágom anyagát. - Valóban elég fura.. Nem változtál semmit, de talán kellene, hogy változz a szememben attól, mert a mentorom lettél. Vagy.. ettől még maradhatunk barátok? – engedek meg magamnak egy bizalmaskodó kifejezést a kapcsolatunkat illetőn. Barátok.. nem sokszor dobálózom a szóval, de azokra, akikkel feltétel nélkül jól érzem magam, azokra nem szégyellem kimondani. Igaz, hogy most van ebben némi furcsa érzés is, de arról inkább nem nyilatkozom.
Csak puffogok egy sort azon, hogy az úriember el talált szaladni. De kis majom. Maximum a kezeimen szaladhatnék, ha olyanom lenne, ha mást nem is, vagy akár elgurulhatnék a tütümben (a kocsiban) a végtelenbe, és tovább, mint Buzz Lightyear. Úr Isten.
Furcsán nehéz a csend és a halk szavak, főleg ebben a kis szobában. nincs nagy tér, ami elnyelhetne minket, csak mi vagyunk, ketten és egy kis mágia ebben az aprócska kis kuckóban, ahol még talán a szívverés is kihallatszik, ha jobban odafigyel az ember. - Nem tartanám zargatásnak. Sőt, ami azt illeti, neked mostantól az a dolgod, hogy a nyakamra járj, a Mentorod vagyok. Vagy mi. Teszek úgy, mintha én magam is teljességgel újonc lennék, vállat vonok, de a sokatmondó mosoly természetesen - mint mindig - ott kukucskál a szemem körüli apró ráncokban. Figyelem, ahogy beszél, és közben a nadrgája szövetével babrál, eltűnődöm a kettő közti összefüggésen: már a szavai és a mozdulatai köztin. Egy kicsit kivárok, mélyen szívom magamba a szoba levegőjét, hogy lassan és türelmesen fújjam ki. Kissé oldalra döntöm a fejemet, ahogy Scarlet vonásait fürkészem. Kedves, ahogy a barátjának tekint, de tényleg. Részemről megszokhatták már, hogy lényegében mindenkit annak tekintek, mert akkora a szívem, mint egy kamion, de viszonzást nem kapok túlságosan sokat. Hajlamosak azt feltételezni rólam, hogy alapjáraton lökött vagyok, felszínes és nincs odabent semmi komolyság, ami biztos alapot adhatna arra, hogy betonként állok ki egy ügyért, egy emberért, egy barátért... Pedig ha tudnák, miken át nem mentem a barátság zászlaja alatt! Na jó, Eva tudja. Kis idő múltnán Scarlet nadrágbirizgáló kezéhez nyúlok, a tenyereim közé ékelem, szinte elveszik az ujjaim közt, de pont ez az az érzés, amit vele kapcsolatban szeretnék érezni, éreztetni. "Nagy" vagyok, egy vén kecske, de erős, és nem elnyomni szeretném sem őt, sem a kapcsolatunkat, hanem óvó, kényelmes biztonságot nyújtani a számára. - Persze, hogy lehetünk barátok, te dinka. - a szóhasználat ellenére a hangom halk és kedves színt vesz fel - Oké, ezt talán nehéz lehet itt nyugaton megérteni, de ahonnan én jövök, ott teljesen máshogy látják a világot, és erről nem voltam hajlandó lemondani. Persze vannak helyzetek, amiket - bármennyire fáj - nem lehet elviccelni, de sokkal jobban szeretem, ha azért hallgatnak rám, mert megismernek és mert bíznak bennem, mintsem azért, mert kötelességtudóan fejet hajtanak a felettesüknek. Adom tudtára az álláspontomat, ami eddig kimondatlanul is itt lebegett kettőnk között, és mintegy időhúzás gyanánt aprón megpaskolom a kézfejét, mielőtt a számhoz emelném, és adnék rá egy puszit. - Ezt mondjuk nem lehet mindenkivel megcsinálni. Ott van mondjuk Will... Marcona egy alaknak tűnik, de olyan vajszíve van, hogy meg nem mondanád. Pár év, és rájössz. Vagy mondjuk Gina, na vele aztán biztos nem leszel puszipajtás, ő nagyon a hivatásának él. Lehet, hogy ő is a származása miatt, nem tudom. De a lényeg az, hogy mi fogunk táncolni, meg ökörködni meg énekelni, bugyuta filmeket nézni részegen... És néha tanulunk egy kicsit, vizsgázunk egy kicsit, tetoválkodunk, mert az jó, ha kell, akkor gürizünk, de összességében jól fogunk mulatni, ezt megígérhetem. Vigyorodom el a szavaim végére, és finoman engedem el a nő kezét, hogy kicsit összepakolhassak ültömben, mielőtt valamelyikünk felrúgja a tetoválókészletet. Utálok mosni, a tinta pedig nem az ágynemű barátja.
//Én már elvesztettem a fonalat, hogy még háttal vagy-e vagy megfordultál, szóval úgy vettem, hogy megfordultál xD <3//
Jó, hát na, nem gondoltam bele, hogy momentán annyira tudna futkosni, mint egy beteg tetű. Még el is szégyellném magam, hogyha megjegyzést tenne ezzel kapcsolatosan, de így nem szólok egy szót sem, s még a fejem sem fáj a megjegyzésemet illetőn. Csak mosolygok, mint akinek muszáj. A szívverés? Nos, hogyha az kihallatszik, akkor komoly bajban leszek a kérdésem feltevése után, sőt mi több akkor, amikor megérinti a kezemet. Az előbbiekre mintha kissé el is felejtettem volna reagálni, de ahogy Dimitris a kezemhez ér, úgy mintha benyomódna bennem egy „Válasz”gomb, s már darálom azt is, ami elmaradt. - Nos, rendben van, akkor szavadon foglak! – kacsintanék ismét, de nem tudok és most nem is zavar ez a hiányosságom. Talán művi lenne a nagy vidámságom, a színpadias megjegyzés mellé a színpadias gesztus is, s ha képes lennék kacsintani, akkor úgyse bírnám megállni, hogy ne tegyem. Jobb ez így. Persze abból, amit mondok nem az következik, hogy Dimi nyakán fogok lógni feszt, de valamiért bizonyosságot nyer bennem, hogy bizalommal fordulhatok hozzá – nem, mintha ezt eddig nem tudtam volna – és így az a kis feszültség is elszáll belőlem, ami esetleg bennem volt. Könnyedebb leszek, felszabadult és már attól sem akar a torkomba ugrani a szívem, ahogyan a kezemet érinti. Na jó, attól talán egy kicsit, de szerencsére nem olyan fából faragtak, aki ezt ki is mutatja. Nem kell hát szégyelljem magam. Nem sért, hogy dinkának nevez, inkább nevetnem kell rajta. Kedves, baráti kacaj ez, még akkor is, hogyha jár hozzá egy orrfelhúzás és egy játékos nyelvöltés is, csak úgy a miheztartás kedvéért. Nem mondom, hogy azt sugallom, hogy ne merjen többé dinkának nevezni, mert komolyan nem teszek ilyet. Ebbe a bizalmi viszonyba nekem még ez is belefér, a négy fal között, csak kettőnknek szólva, más-nem-hallja alapon. Ő ilyen, tőle ez természetes, én meg olyan vagyok, hogy ezt vidoran elfogadjam, elraktározzam magamban és majd alkalmas időpontban visszavágjak érte. Mert azért nem lehet itt P.S.-t ledinkázni büntetlenül. - Sajnos nekem amúgy is vannak bajaim ezzel a kötelességtudó főhajtással. Nem mondom, hogy sose tettem meg, de jobb szeretek olyanoknak adni a szavára, akiket kedvelek is, semmint vakon elfogadni valaki olyannak a számomra baromságnak tűnő dolgait, akinek a társaságát a hátam közepére sem kívánom. – osztom meg vele a véleményemet. Persze talán nem kellene, hisz most rossz diáknak tüntetem fel magamat, de azt hiszem, hogy a helyes gondolat erre bennem a „pont nem érdekel”. Ez az igazság, ki merem mondani, mert azt is hozzátettem, hogy hajlandó vagyok engedelmeskedni, maximum nem vágok hozzá jó képet. Azt meg szabad szerintem. Legalább nem vagyok birka. Sosem vágytam arra a szerepre, akkor sem, ha megütöttem miatta a bokám. - Nos.. – pillantanék az órámra, de váratlanul ér a puszi, mellyel a kézfejemet illeti, így nem teszem meg, amit az előbb szerettem volna. Egy kicsit ki is megy a fejemből minden gondolat, s csak vörös üstököm megrázásával sikerül visszacsiholjam elmeszálaim közé a gondolatokat. Bár inkább nem mondom ki őket, mert arra figyelek, amit Dimitristől hallok újfent. - Hm, nem mondom, hogy ezzel a leírással kedvet csináltál nekem ennek a Ginának a megismeréséhez, de a másik illetőt tekintve a pár év nem is tűnik olyan soknak. Elvégre most már több évem lesz a megismerésre, hogyha úgy alakul, nem? – csillogtatom kicsit, amit tanultam. Közben pedig igyekszem nem arra gondolni, hogy mi a helyzet a múmiával. Több év? Te jó ég, 150! Azért több és több között is van különbség. - Várjunk csak! – akadok meg kissé, úgy téve, mint aki most gyorsan visszapörgeti magában az elmúlt beszélgetések összes szalagját. - Nem azt mondtad, hogy sose akarjalak részegen látni? – vigyorodom el. Persze, rémlik ez a részeg filmnézés, de még mindig lehet valami rövidzárlat az agyamban, amit a vörös holdra is ráfoghatunk meg erre a kézcsókszerűségre is. Mosolyom az viszont töretlen, habkönnyű, még bájosnak is mondható, pedig rám általában ez utóbbi jellemzés nem nagyon aggatható. - Ha már a tanulásnál tartunk.. van erre valami kötelező protokoll? Mármint, olyasmi, mint az iskolában az órák, csak ilyen Őrző-módra? - nem tudom jobban megfogalmazni, amit gondolok, de remélem, hogy érti így is. - Tudok segíteni valamiben? – kérdezek rá, amidőn pakolni kezd. Ha diktálja, hogy mit hová tegyek, akkor talán a hasznára lehetek. De azt is megérteném, ha ezekhez a holmikhoz nem engedne hozzápiszkálni. Ezért kérdezek inkább, semmint cselekednék.
Ha tudnám, hogy az elmúlt egy órában pontosan hány meg-nem-történt kacsintás veszett bele a szobám rezgéseibe, biztos most helyben eskü tennék arra, hogy megtanítom rá. Milyen nemes életcél: megtanítani kacsintani egy fiatal hölgyet, s addig ne érjen a halál, míg ez meg nem történt! Hah! Viccet félretéve biccentek - én meg majd a kacsintásán fogom -, mert nagyon helyes, hogy ilyen könnyen, ellenkezés nélkül beadja a derekát a vén Xerxész nyüstölése tekintetében. Annyira szeretem, hogy próbálok itt véresen komoly lenni, és véresen komolyan dinkázni, erre mit csinál? Kinevet! Hát rendben van Pandora Scarlet, ha harc, hát legyen harc! Színpadias gonoszan-nézéssel jutalmazom, de még a homlokráncok is mosolyt formálnak részemről, és úgy folytatom a továbbiakban a fejtágítást. - Hát, ha te is olyan tanoncéveket akarsz, mint amilyen nekem volt, hát hajrá. - ezt tekintheti akár kihívásnak is - Kíváncsi vagyok, hogy le tudsz-e körözni ezzel a kötelességesdivel. - tényleg érdekel! - Bár én inkább túl önfejű meg lusta voltam, kellett vagy hetven év, mire kinőttem. Mit lett volna, ha ember maradok? Most képzeld el... Megelevenítettem volna az örök gyereket, és még járókerettel is virágot loptam volna a szomszédok kertjeiből. Persze választ nem várok, a kérdésem költői, de már az elképzelés is van annyira fájdalmas, mint egy cserbenhagyásos gázolás. Nem számított a puszira, előfordul, manapság már nem nagyon szaladgálnak ilyen gesztusokkal upgrade-elt hímpávák a világban, de majd megszokja. Vagy megszökik, én meg mehetek utána lasszóval, jegesmedveháton lovagolva (természetesen tütüben). - Na de nehogy nekem ezért ne pacsizz le Ginával, hallod? Még a végén a gatyát is a nyakamra köti, amiért ilyeneket mondok róla... Azt meg te se akarhatod. Egyébként igen. Másod sem lesz mostantól, csak időd. Meg persze izomlázad, de az már egészen más lapra tartozik. Amikor megállít, érdeklődve kapom fel a fejem, aztán csak legyintek egyet,és kinevetem. - Hogy ne akarj! - emelem fel a hangomat - De azt nem mondtam, hogy nem is fogsz. Na én viszont most kacsintok, mert én tudok kacsintani és mert ez egy olyan mondat volt, ami után igenis kötelező jelleggel muszáj kacsintani, mert ha nem, akkor minimum tíz év letöltendő. - Van kifüggesztve a folyosón valami cetli a tanmenetről... - dünnyögöm a pakolás közben, aztán egy pillanatra közelebb hajolok hozzá, hogy suttoghassak - De megmondom őszintén, fogalmam sincs, mi áll rajta. - ennyit a suttogásról - Ami engem illet, velem csak simán megbeszéled, mikor érsz rá, aztán én is elmondom, hogy nekem mikor jó, és ennyi. Ezeket tudom, a csoportos ide-oda-menetelekről dunsztom sincs. Vallom be őszintén, és tessék, ennyit a fene nagy tekintélyemről elöljáróban. A kérdésére könnyeden felelek. - Á, nem kell, hagyjad csak. Boldogulok, ha mást nem, valamit magamra borítok, de ahhoz már hozzászokott itt mindenki. Menj csak nyugodtan Scarlet, én itt elvagyok. Pislantok rá, ezúttal nem a bolondozástól, hanem a kedvességtől ívelt mosollyal, és ha szeretne menni, akkor ezúton hivatalosan is távozhat. Mintha annyira ragaszkodnánk a formalitásokhoz... Ha csak úgy felpattanna és kirohanna, én esküszöm, még azon is csak kacagni tudnék.
Szép, be-nem-teljesíthető eskü lenne, hiszen a kacsintás és én nem születtünk olyanoknak, akik el tudják viselni egymást. Egyszerűen bennem ki van kapcsolva a képesség arra, hogy kacsintsak. Soha nem ment, pedig esküszöm, hogy próbáltam megtanulni. De ahogy a nővérem fütyülni nem tudott, úgy nekem kacsintanom nem sikerült soha. Selejtes család vagyunk, nincs ezen mit szépíteni. - Minden tiszteletem a tiéd, de nem szeretnék a babérjaidra törni! – mosolygok rá. Nem akarom én kioktatni, dehogy, mindenki úgy tanul, ahogyan akar, de én sajnos – vagy nem sajnos – az a lány voltam és vagyok, akinek ha feladata van, arra száz meg száz százalékosan koncentrál. Viccelhetek akármivel, ez nem fog változni. Az, hogy Őrző lettem, az életem legfurcsább kihívása, de a legnagyobb is, szóval jól szeretném csinálni. Nem csak azért, mert Dimitrisnek szeretnék bizonyítani, hogy érdemes vagyok a.. szóval, hogy érdemes vagyok erre az egészre, hanem azért is, mert nem bírnék a tükörbe nézni, hogy elviccelnék egy ilyen dolgot. Késős pedig sose voltam. Lusta talán, de nem akkor, ha feladatok sorakoztak előttem. Mindenesetre mosolygok, elnézőn, kedvesen, s még legyintek is ép kezemmel. - Akkor most már egy lusta vén tata lennél, akinek nem csak megszokásból, hanem szánalomból is megbocsátják azt, hogy nem megy sehová, mert tudják: nem is képes rá. – szemtelenkedem egy kicsit, mert úgy érzem, hogy megtehetem. Valamiért nehezemre esne Dimitrisre csak mentorként tekinteni. Az olyan lenne, mintha el akarnám felejteni, hogy táncoltunk a menzán, hogy önfeledtek voltunk, hogy nevettünk együtt. S nem csak nevettem vele, de sírtam is előtte. Nem teszem meg akárki előtt. Több nekem, mint egy mentor, bár sejtelmem sincs, hogy mennyire fontos feladat mentornek lenni. Lehet, hogy fontosabb, mint barátnak, embernek, társnak valami újban. De számomra – az ég bocsássa meg – nem fontosabb. - Ha eddig le is akartam volna pacsizni vele, mostantól tuti nem teszem meg. Akarom látni azt a gatyás mutatványt! – nevetek fel. Ez a Gina nem tűnik egy kedves nőszemélynek, de azért elkerülni nem fogom. Viszont miért is ne szívjam Dimi vérét ilyesmivel? Úgy szép az élet, hogyha zajlik, s bár azt mondják, hogy rémes a humorom, azért néha megpróbálom csillogtatni, amíg be nem törik érte a fejemet. - Vagy úgy! – nevetem el magam ismét. Ő kacsint, én csak nevetek. Egyáltalán nem zavarna, hogyha ittasnak kéne lássam. Semmi bajom a részegséggel akkor sem, ha én magam nem igazán voltam az még soha az életben. A részegeknek több fajtája van, szerintem én a bunkó részeg lennék. De Dimitris józanul is nagyon vicces, biztos szórakoztató jelenség lenne ittasan. - Jól van, akkor a csoportos dolgokról majd mint jó stréber érdeklődöm másnál, s jól megsúgom neked, hogy le ne maradj róluk! – és lám, megint kacsintanék. Még jó, hogy már feladtam, hogy próbálkozzam vele. - Ez mind szép és jó, de.. nem beszélhetnénk meg valami konkrétat? Valamiért nehezemre esik magamévá tenni a gondolatot, hogy csak úgy rád írjak teszem azt egy smst, hogy „Hű, kedden van időm, tanulhatnánk!”. Nem is tudom, talán én vagyok nagyon beleragadva a kötöttségekbe, de azért szükségem lenne valami.. kapaszkodóra. Egy rendszerre. Vagy túl nagy kérés? – nem gúnyból kérdezem. Egyszerűen csak nem szeretném, hogy úgy érezze, meg kell változtassa miattam a tanítási módszereit. Ha neki spontánban jó, felőlem lehet az is, legfeljebb kineveli belőlem is a ragaszkodást a kötött dolgokhoz. Egyébként nem tudom, hogy miért tulajdonítok annyira nagy jelentőséget ennek az egész „nem akarlak zavarni” dolognak. Sose voltam az a lány, aki szégyellte rátörni valakire az ajtót, hogyha úgy hozta a kedve és találkozni akart. De ez most.. más. S ráfoghatom az újdonság varázsára is, de nem hiszem teljes mellszélességgel, hogy az ok abban gyökeredzik. - De én szeretnék segíteni! Nem erőszakoskodom, viszont hogyha tényleg tudok neki segíteni valamiben, akkor maradok addig, amíg minden szétrámolt tetoválós holmija a helyére nem kerül. Aztán felkapom a krémet, amit adott, összeszedem magam és távozom. De csak aztán. Kivéve persze, hogyha tényleg nem kér a segítségemből, mert akkor nem fogok ácsorogni feszengve, mint egy eszement. Akkor előbb távozom.
- Nem csalódtam. - vonok vállat a megjegyzésére - Ki tudja, talán majd én is tanulok tőled némi önfegyelmet. Mosolyodom el, mert hát, az mégis hogy nézne már ki, hogy én vígan szürcsölgetek egy mojitót, miközben Scarlet ott áll mellettem és a legfrisebb Daily News-Minerrel csapkodja a fejem, mert már harmadjára tett fel egy kérdést, én meg basztam figyelni rá... - Miből gondolod, hogy most nem nézik el? - emelem fel a hangom szórakozottan, és ha nem lenne épp ilyen szerencsétlen ülő helyzetű a beszélgetés, szerintem megcsípném az oldalát is - Már így is egy lusta vén tata vagyok, ezen nincs mit szépíteni.
A csoportos programok megsúgására csak tettetett sértődéssel nyújtom ki a nyelvem hegyét és rittyentem ráncba az orromat. Tudom én, hogy mikor mi van, csak nem fejből és nem most és... Jó, rendben, fogalmam sincs róla. - Hát jó... - szakad fel belőlem egy hatalmas sóhaj a kérésére. Szellemek, valahol már nagyon hiányzott ez a Tanonc-fülrágás, pontosan annyira, amennyire nem szeretem a fix dolgokat, de belátom, hogy nekem is kell néha alkalmazkodni, és most számomra az a legfontosabb, hogy Scarlet épüljön ebből az életből, szóval alávetem magam, és egy gyors gondolkodás után folytatom. - Ha már így felhoztad, akkor legyenek a keddek fixre. Lehet, hogy ez szeptembertől változni fog, mert kezdődik a suli, és nem tudom, hogy lesznek óráim, de majd visítok. Szóval kedd, egész nap. És ettől függetlenül ha tanulhatnékod van, mellékesben nyugodtan dobj egy sms-t. Vagy küldj valami jó viccet, ha nem tudsz aludni éjszaka. Cukkolom, mélyen szántó és romantikus lenne Jeanos viccekkel átlevelezni az éjszakát, de mondjuk abból akad néhány raktáron, úgyhogy egy darabig biztos el tudnánk vele szórakozni. - Jól van, jól van... Akkor... Megtennéd, hogy kifelé menet ezt a tálcát beviszed a szentélybe? Csak tedd le valahol a körön kívül, a többit elintézem. A kecske is meg a káposzta is ugyebár.
//Köszönöm a játékot, és bocsi a kései zárásért Tali a bányában //
we're all okay, we're doing fine, when we're both fighting just to stay, to stay alive, a fragile state of mind, that I can't quite survive
- Dim, baj van. - Tudom. - És nem csinálsz semmit? - De, csinálok. - Mit? - Tejért megyek, nem látod? - De Eva... - Mi? Eva mi? Hm? Dugulj el, és hagyj békén! Ha segítségre lenne szüksége, szólt volna. Ennyi. - Dim, tudod, hogy ez nem igaz. Engem nem tudsz átverni, érzem, amit megpróbálsz letagadni. Vissza kellene menned a bázisra és... - Mikor lettél te ennyire szakértője a témának, Lex? Szerinted mióta érdekel, hogy szerinted mit kellene csinálnom? Tudod mit, Lex? Hagyjuk ezt, jó? Ha mindenki mindig azt csinálná, amit kell, te most nem itt lennél, hanem valami fáklyafényes tengerparton meresztenéd a hús-vér seggedet és nem hagytál volna egyedül, baszki! Úgyhogy leszel szíves befogni a pofád, és hagyni, hogy békében megvegyem azt a kurva tejet, jó?!
Hogy én mennyire gyűlölök veszekedni! Élővel, halottal, teljesen mindegy. Mindig aprónak és sebezhetőnek érzem magam, amikor üvöltenem kell másokkal. Persze senki sem szorít fegyvert a tarkómhoz, és senki sem követeli, hogy valóban üvöltözzek, de egész egyszerűen képtelen vagyok más tónust megütni. Félek attól, hogyha nem ebben adnám ki a bennem tobzódó tehetetlen dühöt, akkor kénytelen lennék valakiben vagy valamiben borzasztó kárt okozni. Vagy ami még rosszabb, elsírnám magam, és azt aztán végképp nem láthatja senki. Hát micsoda kép omlana össze mindenkiben? Dimitris, a mindig pozitív és a világot kikacagó Tetoválómester úgy bőg, mint egy kislány. Nem leszek a borivászat-vízprédikálás mintaképe. Ki van zárva. Mégis azt képzelem, hogy minden egyes léptem alatt krátert hasít az a gyűlölt Föld, ami most még Evát is elragadja majd tőlem. Magába zárja a testét, és jót röhög majd a kínjaimon. Szeretném szétrúgni, mint egy sértődött gyerek a pajtása homokvárát, de csak az egyre kavargó mágia húz testem köré méteres falat. Mintha ez megvédene bármitől. Mintha ez egy kicsit is segítene azon, hogy kevésbé akarjak hátrafordulni, és teljes erőmből az egyetem felé rohanni. Vagy bárhová, ahol éppen az a vén bolond intézi a jól megtervezett ügyeit. Még hogy vegyek tejet! Mintha egy több tucat embert eltartó épületrendszer nem lenne rogyásig feltornyozva az alapvető élelmiszerekkel. Csak ki kell nyitni a raktárajtót, és bár leltárt ugyan nem tartottam, de biztosra veszem, hogy az onnan kiömlő tejmennyiség biztos fulladásos halált okozna. De én megyek. Felöltöztem, sálat, kesztyűt és sapkát húztam, és kijöttem a heretörő fagyba azért, hogy a legközelebbi éjjel-nappaliból vegyek egy doboz tejet. Miért? Mert a Mesterem ezt kérte tőlem. Nem kellene, hogy érdekeljen. Mondhatnám, hogy akkor holnaptól mindenki rászokik arra, hogy feketén igya a kávéját, és kísérleti jelleggel tejérzékenységet fogunk szimulálni közösségileg. A mosolygó bocis dobozt és az üveg gint úgy vágom le a kassza mellé, mintha áramütés ért volna. Még egy lapáttal rátett a dologra, hogy ebben az üzletben nem lehet Sangriát kapni, bár azt hiszem, hogy túlságosan enyhe lélekseb-fertőtlenítő hatása lenne a csekély alkoholtartalma végett. Marad a gin. Az a fejreállós fajta. Fizetek, elindulok visszafelé. Néhány sarokkal később az áramütésszerű érzés még erőteljesebben hasít végig a gerincemen, megtartja, kifeszíti a lelkemet, hogy gyengéd, anyai érintésként szűnjön meg végleg és ne térjen vissza soha többé. Ki tudja, meddig állok a járda közepén, mielőtt egész egyszerűen leülök a szegély szélére, és úgy nem döntök, hogy megbontom a gint. A kurva életbe! - Én is éreztem, Dim. Mi volt ez? Nagyszerű! Már Alexandrosz is hisztizik, tökéletesen be van szarva, pedig neki aztán nem igazán akad félnivalója, ha őszinte akarok lenni. Jóideig csak nagyokat nyelve próbálom megfogalmazni, hogy (szerintem) mi is történt pontosan, többször nyitom szólásra a számat, de ahogy gondolatban eljutok Eva nevéig és a biztosra vehető elmúlásáig, képtelen vagyok megindítani a szóáradatot. Iszom még egy kicsit, az alkohol mindig jól jön olyankor, amikor az ember képtelen megszólalni. Oldja a feszültséget, oldja a gátlásokat. Persze tudom, hogy elég volna csupán gondolatban összerakni egy használható mondatot, hogy szellemtársam képes legyen megérteni, de a fejemben a kusza információhalmaz és a kietlen üresség váltakozása alkot furcsa elegyet. - Az van, hogy... Eddig jutok. Elsőre és másodjára is, ezek után már csak a "hogy" szócska berögzült ismételgetésére vagyok képes. Valami azt súgja (nem, nem Lex), hogy valóban igyekezni kellene, vissza kellene menni a bázisra, lehetőleg minél előbb, hiszen ki tudja, hogy pontosan mi történt, és meglehet, hogy szükség lesz rám. Talán a gin, talán valami hatalmasabb erő azonban a dacos gőg nyugalmával csitítja el a harci szellemem. Nincs szükség rám. Tökéletesen nélkülözhető vagyok. Abigailt már felhívtam indulás előtt, és az is teljesen nyilvánvaló, hogy Eva nem zavart volna az utcára akkor, ha azt szerette volna, hogy ugrásra kész legyek. Szóval akár be is rúghatok, a bolt pedig még nincs annyira messze, bármikor visszatérhetek egy újabb üvegért. És ez jó, mert minél többet iszom, annál kevésbé fázom, úgyhogy objektíven szemlélve a helyzetemet, teljesen jól jött ki a lépés. - Dim? Olyan a fejed, mint egy piaci életkép, lassíts, így nem értek semmit... - Jajj Zeusz nevére, ne szard már össze magad! Nem lesz semmi baj, csak... csak... Csak Eva meghalt. És mivel ő kötött össze bennünket, az életében használt mágia megérezte a történteket, de ne aggódj, nem fog megszakadni a kapcsolat kettőnk közt. Oldalra fordítom a fejem, hogy a barátom mellettem üldögélő szellemalakjának elkerekedett tekintetébe pillanthassak. Megértette, én pedig csak erőtlen és apró bólintások sorozatával nyugtázom a helyzetet. Lassan kezd el égni az arcbőröm, már tényleg nincs hideg, és ez az égető pír egészen addig gyűlik fel, amíg túl nem csordul, és utat nem talál magának arra, hogy kiszakadjon a testemből. Komolyan örülnék neki, ha ilyenkor sírás helyett inkább csak a takony kezdene el ömleni az orromból, azon legalább lehetne nevetni egy jót, de a könnyek... A könnyek azok se nem viccesek, se nem hozzám valók. Évtizedek közös munkája lett oda alig egy óra alatt. A kinevezésem óta Démoklész kardjaként fejem felett lebegő sors úgy döntött, hogy lecsap, méghozzá hirtelen, a semmiből és kíméletlenül. Vitte volna el egy tüdőgyulladás! Néztem volna végig, hogy lassan elhagyja az élet! Hagyott volna engem is felkészülni a távozására... - Sajnálom, hogy nem tudlak megölelni, pajtás. Én nem. Én örülök neki, hogy nem vetemedhet ilyen meggondolatlanságra. Nem tudom értékelni az odaadását. Utálom, hogy cinkosa és partnere lett Evának azzal, hogy mindennemű beavatás vagy figyelmeztetés nélkül döntöttek úgy mindketten, hogy magamra hagynak az élet valóságában. Igazán... Igazán bekaphatják mindketten. - Figyelj, lehet, hogy nem kellene többet innod, mielőtt visszamész az egyetemre. Az ezzel kapcsolatos véleményemet két újabb korty pia formájában sikerül Lex tudtára adnom. Nem érdekel, hogy ki mit fog gondolni. Csodálatos, a Tetoválómester úgy gyászolja meg az elődjét, hogy még a ki sem hűlt teste mellé fog hányni. Egyébként sem szoktam hányni, úgyhogy mindenki egészen nyugodt lehet. És ahogy ezt a gondolatsort végigpergetem a lelki szemeim előtt, a haragos gyász mellé eddig meg nem kapott dicsfényét követelve törleszkedik oda a rettegés. Hogy mostantól teljesen és tökéletesen egyedül maradtam. Minden felelősség és döntés csak az enyém, és nem lesz velem senki sem, akihez tanácsért fordulhatnék. Nekem és csakis nekem kell majd eldöntenem mindent, felelősséget kell vállalnom minden apró és hatalmas dologért. A városba érkező elsőktől az elhívásokig. Mindenért. Hát készen állok én erre? Készen? - Félek. - Tudom. - És nem mondasz semmit? - De, mondok. - Mit? - Látod, épp ez az! A hallgatásommal beszélek. Én nem tudok helyetted mágusokat vezetni, Dim. Szokj hozzá, hogy ebből a csendből kell majd építkezned. - Hát bazdmeg, te aztán tudod, hogy vigasztalj egy frissen gyászolót Lex, fogadd őszinte gratulációmat! - Mit akarsz? Hm? Alázzalak meg azzal, hogy babusgatom azt az okos kis fejedet, amikor hét határon át menekülnél tőle? Sajnálom, hogy element, jó? De mindketten tudtátok, hogy így lesz, és egyébként sem szép dolog, ha még mindig kételkedsz a döntésében azzal kapcsolatban, hogy jól választott, amikor kinevezett téged. Bőgj, törj össze valamit, aztán higgadj le, megérdemled. De ne várd, hogy sokáig támogassalak az önsajnálatban, mert amikor én meghaltam, akkor is túlságosan elkényelmesedtél benne, és majdnem mindened ráment. Hirtelen emelem meg a lábam, hogy hatalmasat dobbantsak vele a jeges betonra. Érzem, ahogy a fájdalom felkúszik a bokámon át a sípcsontomig, hogy a térdemben húzza meg magát. El-elszabaduló, olykor zabolázhatatlannak érződő energiámnak hála sikerült egy kisebb kátyúval megrongálnom az utat. Tehetetlen vagyok. Egyedül vagyok. Ha lehetne, holnap reggelig püfölném a járdát, az utat, amíg még van beton a városban. Rágyújtok, de két slukk után csak a halántékom mellett ég le a cigaretta, a lepergő hamu kabátom vállát porozza szürkére. - Látod őt? Kérdem tőle, mikor percek múltán legalább a hangomat megtalálom. Legszívesebben azon nyomban visszavonnám a kérdést, mert mindkét válaszlehetőségben legalább annyi fájdalom lenne számomra, mint amennyi öröm. - Nem. Elhúzta a válaszadást, nem tudom, hogy ez náluk hogy működik, hogy milyen módon látják vagy szólítják meg egymást. És megnyugszom. Legalább is azt hiszem, hogy így van, mert én sem látom, szóval ha egyikünk sem látja, akkor talán nem rejtőzik előlem szándékosan. Ezzel szemben pánikszerűen pergetem le a lehetséges okokat. Mi történt, ha nem tudott átkelni? Mi van akkor, ha valami baj van, és a halála nem arra az ösvényre vezette, amelyikre az őseink lépni szoktak? - Ne aggódj már, Dim. Biztos minden rendben van. Én se' tudnám neked megmondani, hogy a te időd szerint tegnap vagy száz éve haltam meg. Lehet, hogy eljön majd, azt hiszi, hogy sietett, de közben te már megőszülsz meg minden. Eldobom a csikket, de nem látom, hogy pontosan hol ér földet, hiszen minden olyan vizes és homályos, és legalább annyira égnek a szemeim, mint korábban a parázs tette, épp csak nem narancs színben, hanem vörösben. Emberi, meggyötört vörösben.
Mire sikerült visszaérnem a bázisra, már egy újabb üveget lóbálok a nyakánál fogva. Minél beljebb jutok az alagsorban, annál inkább vagyok rosszul. A légkörbe beletelepedett a gyász íze, ezt még az alkoholon át is érzem. Gyűlölöm. Megfordul a fejemben, hogy kiveszek egy szobát a Holidayben, mert ezt nem vagyok képes elviselni, nem akarok sem erősnek, sem pedig megtörhetetlennek mutatkozni. A felém érkező kérdésekre csak legyintek, néha még böfögnöm is kell, és új legjobb barátaimra ismertem rá a támaszt adó ajtófélfák és tömör faasztalok, székek személyében. A konyhába szédelegve meglátom a muffinos tálcát. Szórakozottan, könnyes képpel emelek el egyet, forgatom meg az ujjaim között, aztán egyetlen harapás után zsebre rakom, és persze leöblítem némi ginmaradékkal. Minden tagom jeges sziklává dermed, ahogy képtelen vagyok átlépni a laboratórium küszöbét. Valaki valami védőruháról beszél, de csak morogva elhajtom. Nincs szükségem semmi védőruhára. Az pedig biztos, hogy Eva már nem fog tőlem elkapni semmit sem. Lassan, mintha szurokban haladnék, úgy suhanok, úszok át azon a néhány méteren, ami elválaszt a vörös hajkorona ráncos és meglehetősen roncsolt gazdájához. Gépiesen húzok mellé egy támlátlan, kerek ülőkéjű széket, és olyan csendes óvatossággal ülök le mellé, mintha attól tartanék, hogy a legkisebb zajra is felriadhat majd. - Kop-kop. Lassan a jéghideg fémtálcát is monotonon kezdem el ütögetni, és ezt csak akkor vagyok hajlandó befejezni, amikor erőtlenül csúszik mellé a karom, ahogy irányt vétek. - Azt mondtad, ha tanácsra van szükségem, akkor csak kopogjak fel és segítesz. Na? Kop-kop? - mintha ártatlan és naiv gyerekként remény csendülne a szólongatásomban, ám ahogy meglátom Lex alakját a terem sarkában, lehajtott fejjel, már tudom, hogy hiába várok. Nem fog megtörténni. - Azisten...! - Dimitris! - rivall rám a halott farkas, és egy szempillantás alatt mellettem terem. - Mi van? - Viselkedj már, az Ég áldjon meg. - Miért? Nincs itthon senki! Nem hallod? Kop-kop! Eva? - apró szünet - Látod? Üres! Ez csak egy test, marhára fel se tűnik neki, mit csinálok... - Az lehet. De a társaid gyászolnak. Neked kell példát mutatni, nem fogod fel? Ne csinálj úgy, mintha csak te vesztetted volna el, ne sajátítsd ki a halálát. - Már megint olyan kurva okos vagy... - Jól van. Akkor sértegess. Vagy sértegesd őt, bánom is én! Halottak vagyunk, nekünk már nincsenek emberi érzéseink, nem fogunk duzzogni vagy megsértődni, ellentétben a bajtársaiddal, akik előtt majd moshatod le magadról, hogy mekkora ordas bunkó vagy Tetoválómester létedre. Jó szórakozást. Eltűnt. Kámforrá vált, nem érzem már az ő jelenlétét sem. És a hirtelen rám törő magány, a félelem és a szívszakító bánat újra előcsalja belőlem a heves zokogást, ám ezúttal Mesterem kezét szorongatom, halkan suttogott kérdésekkel faggatva arról, hogy miért nem mondott semmit, hogy miért nem avatott be egyáltalán. És hogy mihez kezdek majd nélküle. Ezernyi kérdésem van, és beleőrülök, hogy úgy fest, örökké válaszok nélkül maradok.
Amikor később megtudtam, hogy pontosan mi történt, és sikerült fel is fognom a történteket, a zavarba egy hatalmas adag büszkeség költözött. Tudtam, hogy hamarosan már csak ez marad, ez a dicsőség, hogy elmondhatom majd, hogy az én Mesterem mutatott példát a világnak. Hogy ő mentette meg a Protektort, hogy miatta maradt béke farkasok és őrzők közt a vidéken. Legalább is most. Williamre éppen csak egy pillantást vetettem, örültem, hogy ő él. És bár nem mondtam el neki, de szívesen megosztottam volna vele azt, hogy nagyon szeretnék én is Evához hasonlóan készen állni arra, hogy egyszer majd megmentsem őt. Talán nem is baj, hogy nem adtam a tudtára, mert riasztó a gondolat, de tudom, valóságossá vált, hogy ez benne van a pakliban, és csak szeretném azt hinni, hogy készen állok meghozni én is ezt az utolsó áldozatot. Méghozzá habozás nélkül. Nem mentem el a Holiday Innbe szobát kivenni. De nem is hunytam le a szemem egyetlen percre sem, csupán egyetlen hófehér gyertya lángjába meredve próbáltam néma búcsút venni tőle. Alexandrosz szeretete adott ehhez kitartást, amikor úgy döntött, hogy talán nem bánja meg, hogyha újra az oldalamon mutatkozik. Szükségem volt rá. Legalább rá. - Találkoztok még. - pillantott rám a tűz narancsán keresztül apró, biztató és igaz mosollyal a szája sarkában. Ahogy megpróbáltam viszonozni a gesztust, kövér könnycsepp csordult végig az orcámon, amit ezúttal nem akartam azonnal letörölni onnan. - Csak legyek méltó rá... - húztam el végül a szám, finoman rántottam egyet a vállamon, és elfújtam a gyertyát. A hajnali derengésekig pedig arra gondoltam, hogy szívből kívánom Evának, hogy ő ne azt a sötétséget lássa a halálban, amit én látok magam előtt, és ami lassú, kitartó munkával befeketíti majd a hétköznapjaimat. Csak legyek méltó rá. Csak tűnjön el a sötétség.
A gyászhír az mindig gyászhír, teljesen mindegy, hogy kinek a gyásza, attól még lesújtó a halál. Mégsem sarkall minden ilyen hír arra, hogy tollat és papírt ragadjak. Valahogy én és a részvétnyilvánítás nem vagyunk különösebben jóban. Talán túl sokszor kellett hallanom Prue miatt, hiszen őt sokan ismerték annak ellenére, hogy betegen élte az utolsó éveit. Nem tudom, nem keresem az indokokat. Maguktól indulnak útra kezeim, hogy az éjjeliszekrényemen felcsattintva a lámpát kihúzzák a szekrényfiókot, s egy dobozt vegyenek onnan elő. Gyerekes dolog, de még mindig nem hagytam fel a levélpapírok gyűjtésével. Hosszan pörgetem át a lapokat, keresve a megfelelőt, de egyiket sem találom az alkalomhoz illőnek. Ugyan hogy is találhatnám? Az ember nem vesz fekete papírt, hogy hátha egyszer gyászjelentésre kell majd válaszolnia. Hülye dolog lenne. Kezembe akad egy egyszerű, krémszínű papír, hozzá ugyanilyen puritán, mintanélküli boríték jár. Majdnem kikászálódok vele az ágyból, hogy az íróasztalomnál írni kezdjek, amikor úgy esik, hogy elejtem a papírköteget, s a halom tetejére egy türkizkék pillangók által díszített példány kerül. Nagyon lányos, talán nagyon giccses is, de égi jelnek tekintem, hát hagyom a csudába a krémszínűt, s ezt veszem magamhoz, hogy olyat cselekedjek, amire már nagyon rég nem volt példa: egy szobával odébb telepedjek le a porlepte íróasztalhoz. Halálról írni azon a helyen, ahol a nővérem meghalt.. nos, több mint lélektépő, ám mégis több, mint stílszerű.
Drága Dimitris!
Már a kezdetek sem éppen olyan távolságtartással jönnek elő, amilyen hivatalos akartam lenni az elején. Egyszerűen nem tudok neki úgy írni, mintha csak egy lennék a sok Őrző közül, aki együtt érez Eva halála miatt. Nem azért írok, mert a mestere volt, hanem azért, mert ahányszor beszélt a nőről mindig azt éreztem, hogy szerette, felnézett rá, s ha nem is az anyjaként, de.. nem is tudom.. lelkéhez közelállóként nyilatkozott róla. S ettől szerintem a gyásza mélyebb, mint akármelyikünké.
Előre is elnézésedet kérem, de nem fogom tudni egyszer sem leírni, hogy részvétem a veszteséged miatt. Azért szólok már itt a levél kezdetekor, hogy ne érjen meglepetésként, s ne gondolj rólam rosszakat. Nem hiszem, hogy egy sajnálom segítene rajtad, s nem is azért ültem neki ennek a levélnek, mert a fájdalmadat akarnám elvenni tőled. Az a tiéd, meg kell éld, de ezt te nyilván sokkal jobban tudod, mint én. Hogy miért írok mégis, hogyha nem könnypatakos sajnálomkifejezésre szeretnék vetemedni? Nagyon egyszerű, s mégis nagyon bonyolult. Azért, mert szeretném, hogyha tudnád, ha úgy érzed, hogy szükséged van rám, én még mindig a barátod vagyok. Nevethetünk, sírhatunk, ordíthatunk együtt, amitől csak jobban éreznéd alkalmasint magad. Ebben a levélben nem a tanoncod vagyok, ezt is bocsásd meg nekem! Gondolkodtam azon, amit mondtál. Prueról, tudod. Nem vagyok képes eldönteni, hogy mi legyen a szellemével, így rá bíznám a döntést. Szerintem szívük joga – már nem csak neki, hanem Evának is – az, hogy mihez akarnak kezdeni a túlvilágon. Tudtad egyébként, hogy Prue kedvenc országa Egyiptom volt, s minden vágya az volt, hogy egyszer megnézhesse a múmiákat? Nem azért mondom, hogy morbid legyek, egyszerűen csak eszembe jutott. Nem gondoltam volna, hogy akinek álmai vannak, az képes eldobni az életét, de ő balga volt és megtette, ezért úgy gondolom, hogy soha nem találkozhatnak Evával odafent. Eva önzetlensége példaértékű, s nagyon irigyellek, amiért ismerhetted őt, úgy igazán. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű asszony volt, s remélem, hogy nem tudta minek neveztem a háta mögött. Már úgyis tudja, hisz mindent lát, igaz? Ha beszélnél vele, s kifejezné rosszallását, kérlek tolmácsold neki őszinte bocsánatkérésemet. Azt hiszem, hogy tudom mit érzel. Nem lehetek benne biztos, de ez nem is rólam szól most. Meglátogattalak volna, de nem mertem összeszedni magam. Így is rettenetes fecsegésnek tűnik ez az egész apropótlan levélírás, s személyesen talán még kevésbé mentek volna át az információk. Megvallom, már én sem tudom, hogy is kezdhettem ebbe bele, de ki nem dobom a levelet. Ha kelekótyaságom ebben a sűrű, fekete masszában, amit gyásznak neveznek csak egy kicsit is megmosolyogtat, akkor már megérte megírnom mindezt neked. Nincsenek erre a helyzetre jó szavak, látod, nekem pláne nincsenek. Megfelelőek is aligha akadnának. Mégis csendesen ki merem jelenteni, hogy nem bánom azt, hogy most írtam neked. Ha nem veszed tolakodásnak, akkor kérlek, hogy a levél elolvasása után hunyd le a szemed. Képzelj el egy ölelést. Képzeld el azt, ami megvigasztalhatna téged. S képzeld el azt, hogy egy röpke szívdobbanásnyi időre valaki megadja ezt a vigaszt neked. Nem azt mondom, hogy képzelj el engem, mert én nem vagyok képzeletbeli. Ha ölelés kell, tudod, hogy hol találsz egy barátot. Van egy csomó jó zeném, kitáncolhatjuk belőled a fájdalmadat.
Szomorkás mosollyal: Scarlet
U.i.: Természetesen az örömödet is kitáncolhatjuk. Nem csak sírós muzsikám vala! Ahogy neked jólesik. – nem tehetek róla, ide elkél egy kacsintós smiley, hiába, az X generáció előhírnöksége rám is hatással van.
A levelet személyesen csúsztatom be a küszöbe alatt. A borítékon csak a neve áll, semmi feladó. Miért is lenne rajta bármi ilyesmi? Aláírtam belül az összehordott se-füle-se-farka dolgaim. Talán nem kellett volna. Talán nem volt értelme. De szerettem volna, ha tudja, hogy bár hivatalosan nem nyilvánítottam ki részvétemet, mégis a legnagyobb megértéssel hagytam rá szavaim. Mert a halál fáj. Én tudom. És néha jólesik a tudat a gyászolónak, hogy más is tudja ezt, nem csak ő.
Kezdőlap
//
Tali a bányában 
//
