A Transzalaszkai Csővezeték (Trans-Alaska Pipeline System – TAPS, más néven Alyeska Pipeline vagy Alaska Pipeline) egy Alaszkát észak-déli irányban átszelő, 1286 km hosszú kőolajvezeték, mely a Prudhoe-öböl partján lévő lelőhelyeket köti össze az Alaszkai-öbölben lévő jégmentes kikötővel, Valdezzel.
Az acélcső elvileg ellenáll a lövéseknek is, de 2001. október 4-én egy erősen ittas vadásznak mégis sikerült lyukat ütnie rajta egy hegesztési helyen, ezzel 6000 barrel (950 m³) veszteséget okozott. A vadászt letartóztatták.
A városban található szakasz egy rövidebb része turistalátványosság, táblák és egy kis pihenő szolgálnak menedékül és információforrásul az arra járóknak. A szakasz további része átszeli a vadont, végigfutva az egész államon.
A pékségben a lehető legkellemesebb módon fejeztük be a társalgást: egy kiadós csókkal. Megbeszéltük a felkészülést, utána viszont el kellett válnia az útjainknak. Végre együtt tölhettünk egy kis időt viszonylag nyugalomban, nehéz volt elegedni Nia-t. Visszamentem még a boltba és nagyon kedves szavakat mondtam az eladónak. Megdícsértem a szívélyes kiszolgálást, a kedvességet és megkérdeztem a nevét. Mondtam, hogy ha legközelebb jövök, akkor őt keresem és kértem egy névjegykártyát is. Adott egyet, amin rajta volt a bolt minden elérhetősége, de ráírta a mobilszámát is. Éreztem benne a reménykedést és a vágyat. Tényleg azt hihette, hogy megfogott és a barátnőm távollétében már mertem kezdeményezni. Kikötötte, hogy bármikor, bármiért hívhatom. Nagyon udvarias voltam, nagyokat mosolyogtam, belül pedig már élveztem, hogy mekkorát fog koppanni, mikor meglátja, hogy csak adatokat akartam róla és ki akarom húzni a lába alól a talajt. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, te kis rohadék. Este még felhívtam Nia-t, hogy egyeztessünk és elmondtam, hogy a hölgyemény Barbara Sindel, de jobban szereti a Hecate nevet. Még egy istennő. Arra kezdtem gondolni, hogy Lilith, akit emlegetett, nem csak egy odaképzelt szellemlény, hanem a szekta vezetője ezt a nevet viseli. Istenkomplexusos ribancok, egész érdekes... Hazaérve én is utánanéztem a címnek és az útnak, ami odavezet. A Transzalaszkai Csővezeték egy részét szeretik a turistáink és meg van nyitva, mint látványosság, táblákkal és pihenőkkel. A végétől még jó 300 métert kell bemenni az út melletti erdőbe, hogy megtaláljuk a helyet. Azt hiszem, tetszeni fog az a környék, fel fogja dobni az érzékeimet annak ellenére, hogy sejtem, miféle emberek laknak ott. Egy melegházra számítok, aminek a gerendáin időnként akasztott emberek lógnak, hogy alattuk szépen teremjen a mandragóra. Lehet, hogy virágok és mindenféle zöldség is van, de hullaszagra is számítok. Ha teliholdkor akasztanak, akkor kb. havi 1 ember kerül oda. Persze nem biztos, hogy így van kiszámolva. Lehet gyakrabban vagy ritkábban, ez ki fog ott derülni. Jobban nem ástam bele magam, mert Nia konkrét infókat fog szerezni Mitch nagyapjától. Annyit néztem meg, hogy kocsival mi a legegyszerűbb út. Majd megállok az egyik pihenőnél és ott fogunk leparkolni. Pár autó még éjjel is szokott állni arrafelé, nem hiszem, hogy ebből baj lenne. Az idő nekünk dolgozott. Nem bukkantak fel újabb jelek, mágusok, semmi hasonló. Ez a vihar előtti csend volt. Szerintem Dominic kivárt, hogy a 3. napon raboljon el és addig már nem akart semmibe belekezdeni. Nem hallottunk róla, sem a társairól. A bankszámlám tényleg felszabadult, hála Nia-nak és az Árnyékkapitánynak. Másnap este is találkoztunk és egyeztettük a részleteket, amiket megtudott a helyről, a gótról és hogy mire jutott a hacker barátja, amíg végigszenvedte a filmeket. Bár ha szereti a pornót, lehet, hogy nem szenvedett annyira. Örülnék, ha lenne rajtuk törvénybeütköző, mert már el is indíthatnánk az eljárást ellenük. Vettem egy éjjellátót, csak a látszat miatt és maszkot is. Nia füstgránátjait kicsit túlzásnak éreztem, de nem szóltam, hogy olyan, mintha háborúba mennénk. Remélem, tud ezekkel bánni és az apja se fog gyanút. A holdtölte előtti napon már éreztem az átváltozás időszakának a közelségét. Majd kiugrottam a bőrömből és legszívesebben vérfarkasként rohantam volna be mindenkit szétszabdalni. Egy jó vadászat feldobott volna, de az majd holnap éjjel lesz. Ma szimpla felderítésre és emberi bosszúra készülök, persze a képességeimet használom majd, ahogy kell. Nia-val megbeszéltük, hogy a város szélén találkozunk. Ha Dominic figyeltetne, semmit nem láthatott. Még otthon, a lépcsőházban láthatatlanná váltam, mikor épp senki nem járt arra. Így nagyon szépen lehet bliccelni és végigutazni a városon nyomtalanul. A megbeszélt időre már látható formámban álltam abban a kis utcában, ahova Nia-nak pár perc múlva meg kell érkeznie. Még egyszer végiggondoltam, mit tudott meg a napokban. Lámpa, maszk, éjjellátó nálam volt. Fegyvert nem hoztam. Van egy, de azt otthon tartom és legfeljebb betörőket fenyegetek meg a pisztollyal. Egyszer volt rá példa, de szerintem most már senki nem fog próbálkozni. Két vasalás, plusz egy biztonsági zár elég elrettentő lehet. Ha mégsem, akkor velem találja szemben magát az illető. Kijátszhat, de utána megtalálom. Most pedig itt várakozom a lámpaoszlopnál és az én drága párocskám fogadására készülök. Hosszúujjú, feszülős fekete póló, fekete farmernadrág van rajtam és a szokásos bakancs. A hajamat hátranyaltam, mint amikor a nightclubba mentem. Ez lesz a kommandós stílusom ma éjjel.
Engem borzasztóan foglalkoztat, ki lehet az a titokzatos Lilith. Biztos vagyok benne, hogy ez a nő nagyon is húsvér létező, nem csupán egy megfoghatatlan „spirituális lény” a szellemvilágból. Azok mentén az attribútumok mentén, amiket a gót felsorakoztatott a boltban, kicsit kutakodtam, míg elkészültek a légifelvételek a birtokról. Gazdag, gyönyörű, fekete hajú nőt kerestem a felső tízezer köreiben. Van egypár, de szerencsére ilyenek nem hemzsegnek százával Fairbanksben, sem a környéken. Egyetlen nőt szúrtam ki magamnak: a magyar származású Anna Velenczey-t, a hires rock banda, a Wilde Dogs frontemberének, Rene Mayers-nek az özvegyét. Anna csinos kis vagyont örökölt évekkel ezelőtt megboldogult férje után. 49 éves, de még mindig pokoli jól néz ki. Nem hiába, azért az ember lánya csak beinvesztál a ráncfelvarrásba és a mellplasztikába, ha már ennyi lóvén ücsörög. Azóta nem egy hír kapott szárnyra a pletykalapokban, hogy a szépséges Anna a nála több mint 20 évvel fiatalabb srácra, Justin Goss-ra (egy nemrégiben alakult metálbanda dobosára) vetette ki a hálóját. A megérzéseim azt súgják, hogy Anna ennek a férfialázó szektának a főpapnője. Már másnap délelőtt kézbe kaptam a légifelvételeket. Mitch nagypapája remek és gyors munkát végzett. A képeken tisztán látszik a nagystílű, de csendes vidéki birtok, amit sűrűn borítanak a fák. Úgy tűnik, a villát az óriási erdő közepébe telepítették, s csak azokat a fákat vágták ki, amelyeket feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy az erdő magába foglalja a hatalmas épületet, melynek szomszédságában ott áll a bontott téglákból és polikarbonát lemezekből épített, tekintélyes üvegház, s az ahhoz tartozó sötétzöld szerszámtároló. Vajon ott tényleg csak szerszámokat tárolnak? A képek alapján azt mondhatni, hogy egy nyugodt, mozdulatlan környék, ahol semmi sem történik. Embereket, őröket nem látni a felvételeken, de ettől még lehetnek. Jobb erre is felkészülni. Apámtól még nap közben elkéretőztem. Úgy tudja, hogy este csajos pizsipartira megyek. Nem akartam gondot a szökésből, hátha fülön csípnek, úgyhogy egyszerűbbnek találtam, ha engedélyt kérek a távozásra. Némi lányos rinya után, és bevetve a legendás Csizmáskandúr-nézést, apám szíve megenyhült. Persze hiába nem koedukált a buli, az olasz árnyék kötelező viseletnek számít. Épp a mindenféle kellékkel telecuccolt hátizsákomat dobom be Mephisto csomagtartójába, amikor Lorenzo besétál a garázsba, és háttal a falnak támaszkodik mellettem. Kezeit összefonja a mellkasán. - Még nem szóltam apádnak, hogy háborúba készülsz. – döngi sötét fölénnyel. Kérdőn rápillantok. - Parancsolsz? - Mégis mit képzelsz? Hogy nem látom mit művelsz? Talpig feketében vagy, mint valami temetési körmenet. És mióta kellenek ortofotók, festék, kálium nitrát meg gyújtózsinor egy pizsomaparty-hoz? Utóbbiakból jó kis füstbombát lehet készíteni. - Újabban felcsaptál pirotechnikusnak? – vigyorgok flegmán Lorenzora. Nem hülye a srác, csak azt nem értem, ha mindenre rájött, miért nem köpött még be. Ettől függetlenül adom az ártatlanul megvádolt kislány szerepét. - Fel akarjuk dobni a bulit. – felelem nyugodtan. - Ja, persze… Apád nincs itthon, de bármikor felhívhatom. – búgja fenyegető éllel az olasz testőr. Rámeredek. Egyáltalán nem félek tőle, noha egyelőre még nem tudom mivel fenyegessem meg, hogy hallgasson. Azzal, hogy most bejött utánam a garázsba, és belekezdett az észnövesztésbe, alapvetően húzta keresztbe a számításaimat. Úgy terveztem, hogy csak akkor szembesül a valósággal, ha már felszedtem Stephent a megbeszélt helyen. akkor már javában úton lettünk volna a birtok felé, úgyhogy sokat nem tehetett volna ellenem, de így még itt tarthat a házban. Nem örülnék neki. Stephen odakint vár, ráadásul totálisan felszerelkeztem, arról nem beszélve, hogy hajt a bosszú, amit ha nem adok ki magamból, felrobbanok. Dominic számára is megszerveztem egy kis meglepit. Ha most Lorenzo leépít, és lefújja az egész műveletet, saját kezűleg fojtom meg. Lorenzo hatalmasat sóhajt. Az arcán drámai sajnálat ül. Már húzza is elő farzsebéből a mobilját. - Nia, Nia… Nincs más választásom… Ó, hogy az a!!! Nem tudhatom, hogy blöfföl-e, de szerintem nem. Évek óta gyakorolja azt a hülye pókerarcot. A szerencsejátékok nem csak az észjárását edzették meg. - Várj! – állítom meg, mielőtt tényleg tárcsázná apám számát. Lorenzo ujja megáll a levegőben a kijelző fölött. - Hallgatlak. – somolyog elégedetten. – Nos, hová akarsz menni? Ne akarj megetetni azzal, hogy a barátnőidhez, mert azt nem veszem be. Utálom, amikor ezzel a mindentudó, szigorú tekintetével pásztázza az arcom. Ha valaha lesz lánya, már most sajnálom azt a gyereket. - Oké. – adom be a derekam, kivételesen hagyom magam legyőzni. - Vaszilij Loncsarov birtokára. El akarom kapni Dominicot, és ő tudja hol bújkálhat. - Azt hiszem, mégiscsak rácsörgök a papára… - vigyorog fejcsóválva. Rá van írva arra az önelégült ábrázatára, mennyire élvezi, hogy van mivel sarokba szorítania. - Lorenzo, kérlek ne! Ha most az egyszer hallgatsz és szemet hunysz a dolgaim fölött, jövök neked egy baromi nagy szívességgel. - Madárnak nézel, szépségem? Apád kinyír, ha egy hajad szála is meggörbül. Nem hagyhatom, hogy annak az orosz dílernek a birtokára menj. - Díler? – pislogok meglepetten az árnyékomra. Tőle származhatott az a 3 kiló kokó, ami a lefolyóban végezte? - Mit hittél? Megvonom a vállam. - Hogy egy kedves kis kertész, aki mandragórákat termeszt. – mondom. Lorenzo jóízűen felkacag. A hangja betölti az egész garázst, ahol több kocsi is áll. - Nem ez a fő profilja. Ez csak hobbi, látszat. - Szóval ismered. - Igen, és nem ajánlom, hogy odamenj. - Nem egyedül mennék. - Persze, hogy nem. A barátoddal, azzal a Mr. Chestertonnal. – mondja ezt olyan gúnyosan, mintha zavarná, hogy járok valakivel. - Lorenzo... – fordulok teljes testtel felé, pillantásomat vakmerőn a kék férfiúi szempárba döföm. - Képzeld el, hogy valaki azt teszi a húgoddal, amit Dominic velem. Meg akart erőszakoltatni. Hogyan éreznéd magad, ha a húgoddal ez meg is történik? Te mit tennél? Otthon ücsörögnél, és várnál a csodára, hogy majd a rendőrség elfogja azt a szemétládát? Az ilyeneket sosem kapják el! Az ilyenek minden szart megúsznak! – az utolsó szavakat szinte ingerülten kiabálom a testőröm arcába. Lorenzo nem szól, csak néz szembe velem, komolyan, rezzenéstelen vonásokkal. – Ráadásul a szerelmemet is fenyegetik. Tetszik, vagy sem, ma éjjel leszámolok Dominic bandájával. Mindenki megkapja, amit érdemel. – sziszegem haragvóan. - Tudod mit? Hívjad csak fel apámat. Nem érdekel. Veled, vagy nélküled, de megyek. Az olasz hatalmasat sóhajt, és ellöki magát a faltól. - Látom, már mindent elterveztél… Tudod mit? Rendben. Segítek. Most az egyszer. De ne felejtsd el, mit ígértél. Azt hittem, rosszul hallok. Nem mintha tovább akartam volna küzdeni Lorenzo hallgatásáért, de örülök, hogy végül önként csatlakozott az eredetileg kétszemélyes kis hadseregemhez. - Honnan ismered az oroszt? – tudakolom mintegy mellékesen. - Nem akarod tudni. – vágja rá színtelen hangon, és megindul a volán felé. – Én vezetek. – jelenti ki Lorenzo ellentmondást nem tűrően. Mielőtt beszáll a fekete járgányba, fölötte odaszól. – Még valami. Ha azt mondom lelépünk, akkor lelépünk. Világos? - Oké… - hagyom rá ennyivel, azt, hogy ő vezet, aztán bepattanok az anyósülésre. Negyed órán belül ott vagyunk a megbeszélt helyen. Stephen ott várakozik a lámpaoszlopnál. Így fekete öltözékben szinte elnyeli az éjszaka. Lorenzo lehúzódik az út szélére, míg Stephen beül hátra. Egykedvűen odavet egy „Helló”-t a páromnak, majd továbbhajt a csővezetékek felé. - Szia! – fordulok hátra vigyorogva, hogy közelebbről is szemrevételezzem. Jól áll neki ez a fekete kommandós szerkó. A testőr előtt nem kezdek évődésbe, inkább csak magamban konstatálom, majd előrefordulok, és kinyitom a kesztyűtartót. Kiveszek egy régebbi magazint onnan, amit aztán hátranyújtok Stephennek. Direkt neki készítettem be. - 14. oldal. Ha Stephen kinyitja, és megnézi, akkor Annát láthatja pózolni piros bikiniben az egész oldalon. A képéhez fűzött cikk épp azon csámcsog, hogy a gyönyörű örökösnő nem igazán szomorkodik a férje halála miatt. - Szerintem ő Lilith. – fűzöm hozzá. Közben megérkezünk a csővezeték közeli pihenőbe. Parkol itt két autó, de nem sok vizet zavarnak. A Rovert mi is a pihenőben hagyjuk, hogy gyalog menjünk tovább. A csomagtartóból a hátamra kapom a fekete hátizsákom. A pántja szorosak, hogy teljesen a hátamra simuljon. - Ha valóban akasztanak, meg kell tudni hova tüntetik a hullákat. – magyarázom. Az, hogy bizonyítékot kell szereznünk, nem kérdés. - Ha Dominic itt van, ő az enyém. Elhozzuk szépen. Terveim vannak azzal a féreggel. – jelentem ki véresen komolyan. Nem véletlenül hoztam ragasztószalagot és nyugtatóinjekciót. Készültem. Nagyon remélem, hogy itt találom. A fiúknak nem fog tetszeni a dolog, de ha kell, akkor egyedül rabolom el, és cibálom ide a kocsihoz, hogy beletuszkoljam a csomagtartóba. - Innen még lesz egy útja ahhoz a raktárépülethez, ahol fogvatartott. – morgom. A szám egyik sarka elégedetten megrándul. Az arcom ettől ördögi grimaszba torzul. Én tudom mi vár az ügyvédúrra. A srácok még nem. És nem ajánlom, hogy beleköpjenek a levesembe. Lorenzo halálosan nyugodt. - Felőlem. - válaszolja. - De sokba kerül ez még neked. Oké, legyen így. Jelenleg nem érdekel az ára, csak az, hogy Dominic szenvedjen. Lorenzo fekete zakója alatt ott lapul a pisztolya a válltartóban. Mintha nem most lenne itt először, és ismerné a járást. Nem firtatom honnan. Stephennek és nekem sem idegen annyira a terep, hála a légifotóknak. Nem a bekötőúton megyünk, nehogy véletlen bárki szembe jöjjön velünk kocsival a birtokról. inkább az mellett, az erdőn vágunk át. A zseblámpám fényét lejjebb veszem, hogy csak egy-két méterre világítson elém a földre. A shakespeare-i drámákba illő, tekintélyes villa olyan hirtelen bukkant fel előttünk, hogy kénytelenek vagyunk megtorpanni a fák mögött. A zseblámpámat most kikapcsolom, nem akarom, hogy bárki figyelmét magunkra vonjam felesleges fényjátékkal. A több emeletes, hosszú ház elhagyatott, magányos hangulatot áraszt. Ettől úgy érzem, mintha a valóságosnál sokkal távolabb lennénk a civilizációtól. Néhány ablakából szűrődik ki fény a függönyök mögül, a többi helyiségben sötétség honol. Kerítés nincs, mintha nem is tartanának betolakodóktól. A főbejárat fölött sápatag fénnyel ég a lámpa. Nem látok mozgást, de még várunk, nem rontunk be ajtóstul.
Mephisto ismerős szagát hamar megérzem és le is parkol a kocsi. Lorenzo vezeti, ez új fejlemény. Szökésről volt szó, de úgy látszik, Nia mégis a zsaroláshoz nyúlt. Az olaszt én is ugyanolyan szárazan köszöntöm, mint ő engem. Érzem, hogy nem kedvel és hogy ehhez az egészhez semmi kedve. Kényszerítettséget érzek, meg valami reménykedést is. Kíváncsi vagyok, mi volt a fegyvertény, amit Nia bevetett. Biztos nem a nőiessége, azt meghagyja nekem. Legfeljebb incselkedett Lorenzo-val, de mindegy. Tudja, mit csinál, bízom benne. - Salut, ma chérie! - köszönök a páromnak és előrenyomakodok egy kis csókra. Ilyen kifordult pózban nem az igazi, de akkor sem hagyom ki. Felborzoltam a jelenlétemmel. Nem mondja, de bejön neki ez a szerkó és szerintem neki is jóláll. Dögös, erre mondják, hogy dögös. Szeretem a színes ruháit is, mert jobban illenek hozzá, de ez a mai vadító. Az újságot átveszem. Arra számítok, hogy valamit beleírt, titkos üzenetként vagy egy cetlit készített be, de nem. Elmondja Lorenzo előtt, hogy szerinte kicsoda Lilith. Beavatta, gondolom, velünk jön a házba is. Pengeélen táncolunk... Megnézem a képet. Jó alakja van és szép nő. Nia-ért rajongok, de nem tartom csukva a szemem. Attól semmi nem lesz rosszabb, hogy más nőben is elismerem a szépséget. Amit a pékségben mondtam, komolyan gondoltam. Ő kell és senki más, akármilyen más bombanők is léteznek rajta kívül. A cikk érdekes, de a pletykarészen átugrom és a konkrét adatokra figyelek. Egy rockénekes halt meg mellette, elvileg természetes halállal. Igazi vígözvegy, plasztikai sebészek referenciája lehet. Már 49, de egy jó 15 évet letagadhatna. A cikk szerint újabb rockert szemelt ki. Én nem kötöm össze a rockzenét a sátánnal és az okkult praktikákkal. Erőltetettnek érzem, mikor erről írnak az újságok. Ismertem rockzenészeket és a műfaj kedvelőiből még többet. Tök normális emberek, csak szeretik a határozott zenéket. Annakidején a jazz-t is deviánsnak tartották, pedig nem volt az. Azt hiszem, sok hasonló hölgyet megvádolhatnánk. Ez a nő akár lehet is Lilith, de nem tudom, Nia miért olyan biztos benne. Valami oka biztos van. - Miért pont ő? Hogy találtad? Beszélgetnék vele az úton, de Lorenzo előtt nem akarok. Kicsit átérzem, mennyire kellemetlen neki ez a védőőrizet. És rossz belegondolni abba, hogy ha egyszer ellátogathatok hozzá, ott is egymás hegyén-hátán lesznek a testőrök. Kihasználom, hogy nem nekem kell vezetnem és átgondolom a lehetőségeimet. A fotókat megkaptam, tudom a járást. Az első és a hátsó bejáratot is megjegyeztem, memorizáltam. Az üvegház meg a másik épület is érdekes lehet, de szerintem a kastély a lényeg. Ideális egy orgiához. Mikor kiszállunk és Nia készülődés közben elmondja a terveit, szaglászom. Ismerős szagokat keresek. Ez a rész szeles, de az erdőben majd tisztább lesz. Dominic szagát már gyengén érzem és azt a hármat is, amit az ajtóm előtt éreztem. Bólogatok Nia első javaslatára, a másik viszont nem tetszik. Nem mintha sajnálnám Dominic-et. Inkább én intézném el szívesen. Nem először csinálnám és már gyakorlott vagyok, tudom, mit tehetek és mit nem, hogy ne bukjak le. Nia vajon mennyire tud átgondolt lenni, mikor fűti a bosszúvágy. - Elhiszem, mon amour és meg is érdemli, de ugye, nem okozol magadnak még nagyobb bajt? - kérdezem óvatosan. Érzem benne a lángoló gyűlöletet, mikor az ügyvéd úrról beszél. Ennyire vérszomjasnak még nem láttam. Teljesen jogos és érthető. Amit ő kapott Dominic-től, az sokkal keményebb annál, amit én átéltem. Be lettem sározva, majdnem elvittek a rendőrök, zárolták a bankszámlámat és ultimátumot kaptam, de ő? Benyugtatózták, elrabolták, fogvatartották egy koszos helyen és meg akarták erőszakoltatni. Ráadásul pont annak a férfinak a hasonmásával, akit szeret. Hogy tudott volna utána rámnézni? Vagy az apja szemeibe, akinek erről videót küldtek volna? Én otthon aggódtam, illetve tettem a dolgomat, de Nia sokkal többet szenvedett. A megcsalási gyanú is őt rázta meg. Én tudtam, hogy tiszta vagyok, de ő nem tudhatta. Imádom, hogy végig bízott bennem és nem szeretném elveszíteni egy meggondolatlanság miatt. Feltűnik Lorenzo sztoikus belenyugvása. Nia nagyon komoly dolgot ígérhetett neki és ezt meg kell majd tudnom tőle, ha lesz időnk négyszemközt beszélni. Az erdőben megyünk, az előre kinézett útvonalon. A fejemben jár, hogy mit teszünk azzal, amit találunk. Hullák. Nincs kizárva, hogy a drog is itt van, bár ez csak gyenge feltételezés egyelőre. A szektatagokat ki kéne hallgatni a fal mögül és ha lehet, telefonnal felvenni, miről beszélnek. Akár videóval, ha megoldható. Azt már megtanultam, hogy lehet az enyémmel ilyet csinálni. Biztos sok mindent lehetne még rajta állítani, éjjeli üzemmódot és hasonlókat, de nekem elég az alap videókészítés. Nia és Lorenzo biztos jobbak ebben. A szagokat folyamatosan figyelem, de nem közeledik senki. Egy árva lélek sincs itt este 11 körül. Nia megy elöl, mi meg a lámpája fényét követjük. A fejemen van a saját lámpám, hogy ne maradjunk fény nélkül, ha az övé kimúlna. Lorenzo zárja a sort és nagyon fura dolgokat érzek benne. Biztos a járása, semmi aggodalom nincs benne. Gondolhatnám, hogy a szekta beépült Jensen testőrségébe is, de nem érzek támadó szándékot. Velünk van, lélekben is. Érdekel, honnan ismeri ezt a helyet, ezért finoman puhatolózom. - Lorenzo, maga mit szól ehhez? - kérdezem halkan még az út elején. - Van fogalma arról, hova jövünk? Nekem nincs fogalmam arról, hogy Nia mit beszélt vele a garázsban, de azt érzem, hogy a párom nem tart tőle. Hatott rá és elég jól, mivel itt van, nyilván a papa tudta nélkül. A zsákjából fura szagok áradnak, vegyi anyagok. Mikor Nia eloltja a fényt, már elég közel vagyunk a házhoz. Olyan, mint a fotón, de élőben még komorabb. Nem feltűnő, de nem is elhanyagolt. Itt már sok ismerős szagot érzek. Gyakorlatilag mindenki, aki benne volt a kavarásban, ide köthető. A kis genyó Dominic, a szőke ribanc, a vörös az étteremből, az eladó a Boszorkánykonyhából és a mágusok. Dalton pedig már rég, talán 1 hete járt itt. Annak a szagát is érzem, aki a lakásomba behatolt és még sok másikat, amivel még sosem találkoztam vagy nem tudom meghatározni és két kutya is van, valahol távolabb. Egy biztos, jó helyen járunk, a legjobb helyen. Van élet odabent, égnek a villanyok néhány helyiségben. Őrségről nem tudunk semmit, de a sok idegen szag között kell, hogy legyenek. Kizárt, hogy csak kutyákkal őrzik a birtokot. Inkább kutyás őrökkel. Még várunk, hátha felbukkan valaki. Baloldalt ott van az üvegház. Hosszú, a másik végét nem is látni a kastély oldalától. Szép nagy termelés folyhat itt. Valami történik. Ajtó nyílására kapom fel a fülemet. Az üvegház ajtaján egy kövér, sötét hajú, szakállas fickó lép ki. Bezárja az épületet és a fűben kialakított járólapos úton a kastély bejáratáig megy. Van nála egy nagy doboz. Bekopogtat a nagy zörgetővel, ami a kapun lóg. Egy marcona, frakkos férfi nyit ajtót és az alábbi párbeszédet hallom a vérfarkas füleimnek köszönhetően: - Készen van, Silvanus? Ezek komolyan istenek nevein szólítják egymást? Nem mondom, hogy túlképzett vagyok az ilyesmiben, de azért párat be tudok azonosítani. Ha mást nem, erről is annyit tudok, hogy isten volt és talán a növényeké. Láttam egy ilyen nevű virágbolt reklámját és ott írták, hogy a római mitológiából vették a nevet. - Itt van minden, ami betölti a kívánságokat. Élőkét és holtakét. A férfi elvigyorodik és beengedi a kertészt. A holtaknak milyen kívánságai vannak szerintük? Szellemidézés is lesz? Ha ezt jól beszívva csinálják, az nekünk kedvez. Elég messze zajlott mindez, hogy Nia és Lorenzo csak foszlányokat halljanak. A ház jobb oldalán meglátok egy őrt. Hátulról jön és a birtok előtt akar elmenni a rottweilerével. Ez baromi kemény kutya és jobb, ha a többiek nem állnak le vele. Kérdés, hogy mennyire fog bepipulni az idegen szagoktól. Gondolom, a szektába ugyanazok a tagok járnak, csak néha elrabolnak újakat, akik aztán a mandragóra fölött végzik. A kutya már most szimatol és lassan halad a gazdájával a birtok előtt. Párszor odanéz felénk és morog, de aztán a birtok bejárata felé vakkant egyet-kettőt. Oké, nem zavarjuk. Le kell kapcsolni őt is és a másikat, hogy nyugodtan be tudjunk menni. A kutyát meg kell kímélni. Ő ártatlan és semmit nem fog fel az egésznek a mélységéből. Az őrt se lényeges megkínozni, elég kiiktatni, de a rottweiler számomra rokonlélek és igyekszem majd megmenteni. Vagy megfélemlíteni, hogy elfusson, de ahhoz a teljes vérfarkas alakom kellene és körülményes lenne itt felvenni.
Arra, hogy miért pont erre a nőre tippelek, csak megérintem az orrom hegyét a mutatóujjammal. - Megérzés… - somolygok Stephenre. – Még nagyobb baj? Ugyan, kérlek! Sosem fogja megtudni, hogy benne van a kezem abban, ami rá vár. Ugyanúgy be lesz lőve, mint én voltam. Örülhet, hogy a végén egyáltalán magához tér. Bár… ha ráeszmél mi történt vele, kívánni fogja a saját halálát. Stephen ennyire gyűlölködőnek és gonosznak még biztosan nem látott. Ha kell, azt az idióta Dominicot talicskán tolom el a raktárig, de az biztos, hogy még ma éjjel ott fog kikötni. Valaki nagyon várja. Szerintem, ha Stephen tudná, miféle büntetést találtam ki a kedvenc ügyvédünknek, talán még tetszene is neki. Dominic nagyon rossz emberrel kezdett. A börtönben lesz ideje ezen gondolkodni. Fekete cipő és fekete sztreccs farmernadrág van rajtam egy fekete garbóval. A hajamat lófarokba fogva viselem. Itt, közel a zord házhoz, a fák jótékony takarásában előkapom a nadrágom zsebébe gyűrt fekete maszkot és a fejembe húzom. Azon töprengek, ha Lorenzo ismeri az oroszt, akkor vajon a szektáról és az akasztásokról is tud? Rohadt magabiztos, és nem kérdez semmit. Még azt sem, hogy ki az a Lilith, meg miféle akasztásokról beszélek. Csak teszi a dolgát, és fedezi a hátsóm. Stephen kurta választ kap Lorenzotól. - Nem örülök. Már jártam itt egyszer. – dörmögi. Erre felkapom a fejem, és ránézek a maszk kerek szemnyílásaiból. - Minek? – szegezem neki a kérdést. Komolyan érdekel. - Kislány, az nem rád tartozik. Legyen annyi elég, hogy tudom mi zajlik a falak mögött. Ez sok mindent megmagyaráz. Kajánul elvigyorodom. - Óh, tényleg?! Ezt mondhattad volna előbb is... Ki az a Lilith? - Túl sokat kérdezel. – döngi a mély orgánum. Megvonom a vállam és elhallgatok. Előbb-utóbb úgyis kiderül ki az a ribanc. Most már azt sem tartom kizártnak, hogy Lorenzo is meghúzta. Máskülönben mi a fenéért ismerné ezt a helyet? Persze, ha valóban csak egyszer volt itt, ahogyan ő állítja, akkor kizárt, hogy minden négyzetcentimétert ismerjen erre. Az üvegház ajtaja kinyílik és előkerül mögüle a testes, kampós orrú orosz egy dobozzal, amit aztán kisvártatva átvesz tőle az a férfi, aki kinyitja a főbejáratot. Itt még libériás lakáj is van? Ő is együtt csápol a többiekkel a szeánszokon? Nem csak a párbeszéd foszlányai furcsák itt, hanem valami más is. - Figyeltétek? – pusmogok, miután a kertész mögött becsukódik az ajtó. - Az oroszé a birtok, itt lakik, és bekopogtat a saját házába? Csak nem az elnök van nála, hogy így meghunyászkodik? – felsóhajtok. Lilith is itt van. Más különben az orosz nem így viselkedik. - Hányan lehetnek bent? A szertartás csak holnap lesz. - Legfeljebb tízen. Ilyenkor végzik az előkészületeket. – suttogja Lorenzo. - Nem látok kocsikat. - Azok az épület mögött parkolnak. - És azt tudod hol végzik ezeket a szertartásokat? – érdeklődöm halkan, miközben gyanakvóan méregetem az árnyékom. Lorenzo csak somolyog. Nagyon jól tudja miért vizslatom. - Nem. - feleli a szemembe nézve. Hiszek neki. Ha tudná, megmondaná, csakhogy ne szerencsétlenkedjünk odabent feleslegesen. Újabb mozgás van. Előkerül egy őr. Szorosan mellette masírozik a nyers húson élő roti. Sejtettem, hogy lesznek őrök, és/vagy kutyák. Ha kerítés nincs, kell legyen valami más, ami távol tartja a betolakodókat. Figyelem a fickót, ahogy a morgó gyilkológéppel elhalad a bejárat előtt, és szép lassan elkerül minket. - Van egy ötletem. Hoztam virslit. Annyi altató van benne, ami egy elefántot is kiüt. – Stephen és Lorenzo gondolhatják, hogy a kutyáknak szánom. - Az őrök a tiétek, srácok. Mindjárt előkerítem a másik párost is. Legyetek résen! – ezzel hagyom magára a fiúkat, még mielőtt valamelyikük meg akarna állítani. Eliramodom a bokrok és a fák takarásában az őr haladásának ellenkező irányába, vagyis arra, amerről jött. Legörnyedve surranok a növényzet sötétjében, végül meglapulok egy fa törzse mögött. Szemben velem ott a ház oldala. Leveszem a hátizsákom és kihúzok belőle egy virslikkel teli zacskót. Lorenzo a sarkamban van. Félelmetes milyen gyorsan közlekedik. A táskám megy vissza a hátamra, és mielőtt Lorenzo megragadná a karomat, hogy megállítson, már ki is rohantam a fák közül, kezemben a több kilónyi virslivel. Úgy szaladok, mint akit puskából lőttek ki. Átrohanok az udvaron, aztán pillanatok múlva megint elnyel a ház vetette homály. Lorenzo tuti magában szitkozódik a forrófejűségem miatt. Négyzetacélból készített apácarács húzódik fel végig a fal mentén. A kinagyított légifelvételek egyikén jól látható volt, hogy van ilyen. A zacskó tartalmát gyorsan kiöntöm, majd előbb az egyik, majd a másik lábam dugom bele a kis négyzetekbe, miközben egyre feljebb mászom. Az ujjaimmal szorosan kapaszkodom a fém virágfuttató rácsában. Mikor kellő magasságra értem, több méterre a talajtól, a bal kezemmel elengedem a kapaszkodómat. Bal nadrágzsebemből előhúzom a kis kutyasípot és hosszan megfújom. Pillanatokon belül veszett kutyaugatástól zeng a környék. A két rottweiler egymás mellett robogva száguld el az épület előtt. Lépteik alatt döng a talaj. Egyenesen a húskupacba botlanak, aminek rögtön neki is esnek. Fenyegetően morognak egymásra, miközben két pofára zabálják a húst. A két őr futólépésben keresi a kutyákat. Mire befordulnak az épület sarkán, addig a két eb mindent megevett. Előbb az egyik roti ül le és kezd el bámulni ki a fejéből, majd a másik. A két őr hiába parancsol rájuk erélyesen, azok csak böfögnek egyet és kifekszenek a földön. Én odaföntről figyelem az eseményeket. A két őr pont alattam ácsingózik. Oroszul karattyolnak. Nem értem mit dumálnak, de a hanghordozásukból sejtem, hogy rohadtul nem tetszik nekik ami történt. Egész testtel rásimulok a rácsra. Görcsösen kapaszkodom belé, hogy már vágja az ujjaimat. Közben lélegzetvisszafojtva kukkolok lefelé. Erre az egyik őr felemeli a pillantását, egyenesen rám mered. - Helóka! – intek neki. Hülye vigyoromat nem láthatja, eltakarja a maszk. Kezdetben döbbenet ül ki kerek képére, majd a düh. Erre a másik is feltekint. Mindketten előrántják a pisztolyukat és rám fogják. Az már tök jó, hogy nem húzzák meg egyből a ravaszt, csak kiabálnak. Vagyis pattogósan rám parancsolnak valami olyasmit, hogy „Lefelé!”. Nem értek egy árva kukkot sem, de gyanítom, hogy effélékkel traktálhatnak. Kényszeredetten lemászom az apácarácsról, és elébük ugrom egy apró szökkenéssel. Úgy állok, hogy mindkettejük háttal legyen az erdőnek, ahol eddig bújkáltunk. A kezeimet megadón a magasba emelem, miközben próbálok diszkréten a két szekrényalkatú orosz válla fölött elpillantgatni. A fickó, aki először látott meg, a maszkomért kapna, hogy lerántsa, de ebben a pillanatban Lorenzo mögötte terem. Hátulról az őr álla alá nyúl, hogy bicepsze és alkarja közé fogja a nyakát. Szabadon lévő karjával az orosz feje mögé nyúl, s közben ráfog a tarkójára. Fejét szorosan az pasas fejére hajtja, ezzel is rögzíti a satuként szorító karjait. A mellkasát kidülleszti, amitől a karja méginkább rászorul az ellenfél nyakára. Lorenzo addig szorítja jó erősen a nyaki ütőereket, míg a fickó eszméletlenül nem roskad össze. Pár másodperc alatt elintézi. Az részletkérdés, hogy ha tovább fojtogatja a kelleténél, a csóka agykárosodást szenvedhet, ha az agyába nem jut hosszabb ideig oxigén. A másik őr Stephen gondoskodására van kárhoztatva.
Megérzés. Nem mondja el, miből érezte meg és hogy jutott el egyáltalán a névig. Biztos vagyok benne, hogy Lorenzo a nagy akadály. Szóval titokban akarja az egészet csinálni. Pedig úgy lenne az igazi a bosszú, ha Dominic látná, ki bánik el vele. Az, akit ő elraboltatott. Nem lesz nehéz kitalálnia, de ha nincs bizonyíték, akkor cseszheti. Valahogy sejtem, mit akar Nia. Hátborzongató egy férfinak ebbe belegondolni. Még nekem is, akinek idővel visszanőne. Tetszik, hogy Nia tud ilyen is lenni. Különleges, az biztos. Mikor maszkot húz, leveszem a fejemről a lámpát és én is felhúzom az álarcot, ahogy Lorenzo is. Az olasz egyre nagyobb rejtély. Egyszer járt itt? És csak úgy elengedték? Nem, ez kizárt. Meggyőzték valamivel, hogy hallgasson. Most már nagyon vizsgálom az érzéseit. Ha hátbatámad minket, nem fogom kímélni, akármit is szól a papa. Látom, hogy szép szóval nem lehet hatni rá. Bunkó egy fajta. És sok mindent elhallgat. Nem hinném, hogy lakáj volt ez, inkább csak egy megbízott vendég. - Papíron Loncsarov nevén fut a birtok, de az csak egy tollvonás. A tényleges hatalom simán lehet másé és így már nem is meglepő, hogy kopogtat. Lorenzo bosszantóan sokat tud arról, hogy mi megy bent. Nia hisz neki, hogy nem tudja, hol tartják a ceremóniát. Én nem. Ha igaz lenne, max. őrszolgálatban lehetett itt, ahhoz viszont sokat tud és ha én vezetnék ilyen szektát, nem engedném el csak úgy az őröket. Nia belejött a kábításba. Wrightot piával, a kutyát virslivel gyógyszerezi be. Jó, ezzel legalább nem árt neki. Mikor elfut, utánakapnék, de szerencsétlenül jönne ki. Nagyon nem tetszik, hogy egyedül rohan oda. Futok utána, szem előtt tartom, de Lorenzo-t előreengedem. Nem kell hátbaszúrás. Most hova a picsába a fut? A virsli oké, de miért kell sípolni és ott virítani a rácson. A kutyák megérkeznek és le is csapnak az ételre. Szerencsénk, hogy nincsenek rendesen letiltva az idegen ételtől. Egy komolyan kiképzett harcikutya ellen ez semmit se érne. Az rohanna a rácshoz és ugatná Nia-t. Az őröknél pisztoly van, ez veszélyes. Nem csak fegyverként, hanem a lövés hangja miatt is. Mikor meglátják Nia-t, már elindulok, a lehető leghalkabban és leggyorsabban, emberi léptékkel számítva. Ne, ne nézz ide, Nia! Lorenzo kiiktatja az egyiket és egészen finom. Én tarkónvágom a másik őrt egy balegyenessel és a másik karommal már rántom is a földre, hogy a kezéből kicsavarjam a pisztolyt, majd nyakszirten üssem. Biztos ájulás, de nem adtam bele annyi erőt, hogy meghaljon. Még annyit se, hogy megrokkanjon. Begyűjtöm a fegyvert és az egyik őrt meg a kutyát berángatom az üvegház és a kastély közé. Esővizes hordókat találok, az egyikbe bele is emelem mindkettőt. Víz csak az alján van, nem lesz ebből baj. Amennyire összepréselődtek, ebből nem mostanában jönnek ki, még akkor se, ha felborítják ébredés után. Hallom, hogy nyílik a kapu. Baszki, az a síp remek ötlet volt... Meg az őrök is kiabáltak, úgyhogy nem csoda, ha bent meghallották. Ha Nia és Lorenzo el tudnak tűnni a másik 2 testtel, akkor talán nem lesz gond.
Sikerült egy helyre csődítenem a kutyákat meg az őröket. Gond egy szál se, így volt legkönnyebb elbánni velük. Lorenzo leszerelte az egyik oroszt, Stephen ezzel egyidőben a másikat ártalmatlanította, végül elszedték tőlük a fegyvereiket. Stephen elcipelt egy őrt és egy kutyát a két épület közé. Eközben Lorenzo megragadta a másik eszméletlen őrt a hóna alatt, én meg a bokáinál, és bevittük az erdőbe. Ottmaradtam vele a bokrok takarásában, míg Lorenzo hozta a szerencsétlen kutyát is. Bivaly pofájából hosszan kilógott oldalra a nyelve. Ide-oda lafogott a testőr lépésére. Az orosz fazon száját betapasztottam széles, ezüstszínű ragasztószalaggal. Fültől fülig ér. Épp a kezeit akarom hátrakötni, amikor meghalljuk a nyíló kapu zaját. Lorenzo ott lapul mellettem a sötétben. Int, hogy maradjak guggolva és ne mozduljak. A kezemben megáll halkan recsegő a ragasztószalag, amiből még Dominicnak is szánok. Bőven jut belőle neki. A bokor ágai közül leskelődök. A fényképről ismert szőke ribanc sétál a ház sarkához, ahol megáll. Ujjai közt cigaretta ég. A főbejáraton kilépve gyújtotta meg. Ráérősen nézelődik körbe. - Hülye kutyák. – mormogja, és szív egyet a cigarettájából, aminek a vége felparázslik. A füstöt hosszan, komótosan fújja ki. Szőrmés kabátkát visel, alatta fekete miniruhával és fekete tűsarkú cipővel. A cipőfétises rittyó Christian Louboutin egyik darabjában tipeg itt az erdő közepén. Megismerni a jellegzetes vörös talpról a francia tervezőmester munkáját. Méregdrága darab, ráadásul nem is kényelemre tervezték. Megtehetném, hogy ilyenbe flangáljak, de nem őrültem meg. Tökéletesen jó nekem a vászoncipő is. Az is tud mutatós lenni, amellett, hogy kényelmes, és nincs halálfélelmem a magas tűsarkakon. Egyik lábáról a másikra helyezkedik, ahogy szívja a koporsószöget. Nagyon ráérős. Én már a fenébe kívánom, de legalább itt van. Ha lenne rá időm, és módom, valahogy ezt a libát is meg kéne szívatni, mielőtt ráugrasztom a rendőrséget erre bűntanyára. A maszk alatt megrándul a szemöldököm, ahogy a szőke vékony alakja mögött feltűnik a vöröske. Az étteremben láttam utoljára. Hát itt van! Végre! A vörös a barátnője mögé lép, mire az unottan feltartja a kezét úgy, hogy bele tudjon szippanatni a cigibe a válla fölött. - Lilith azt mondja, a Jensen lány apja tegnap itt járt. – döngicséli gonoszdin mosolyogva, és a füst kiszökik a húsos ajkai közül, ahogy kifújja. - Mit akart? – fordul barátnője felé a kajánul elvigyorodó szőke. - Dominic fejét. - Áh! Vagy úgy! Már azt hittem Anna végre megfűzte, és ő is beszáll. Khm. Bocs, Lilith. – köszörüli meg a torkát a nyelvbotlás után. - Ezek után semmi esély rá. - döngi a vörös. - Lebecsülöd Lilith erejét. - így a szöszke. Erősen ráncolom a szemöldökeimet. Miket hallok! Apám ismeri ezt a repedtsarkú ordaskurvát? De mit lepődök én meg ezen? Ugyanazokban a körökben mozognak. Dúsgazdag, bombajó nő, és megvan a magához való esze, hogy forgassa a pénzét. Nagyon remélem, hogy apámhoz fűző kapcsolata kizárólag üzleti. Nem hiányzik, hogy ez a ribanc beegye magát a családomba. A mellettem lapító olasz testőrre kapom a tekintetem. Maszk fedi az arcom, de a szemem szikrákat szór. Lorenzo tudta, hogy mi van. Hát ezért járt itt anno. Apámat kísérte, aki ki tudja hányszor fordult már meg itt, és miért. Bár, az világos, még nem rántották be a szektába. Lorenzo rám néz. Nem tudom mit látok a tekintetében. Már egyértelmű, mit titkolt előlem. A vörös évődve folytatja, miközben a hidrogénszőke, szabadon engedett tincsek közé fúrja az orrát. - Megfenyegette Lilithet, hogy ha nem adja ki a szeretett kis ügyvédünket, pórul járunk. - Az a Jensen, pont olyan idegesítő, mint a lánya. Nem értem Lilith mi a fenét eszik rajta. – háborog az orra alatt a szöszi. A vörös erre felvihog. - Mit játszod az agyad, édesem? Legelőször mikor megláttad, mintha azt mondtad volna, hogy nem hajtanád ki az ágyadból. Szerintem inkább az zavar, hogy Lilith is pályázik rá. - Bekaphatod. Erre kórusban felvihognak. Hánynom kell. Sőt! Mindjárt felugrok, kirohanok a bokorból és lepofozom ezt a két ribancot. Lorenzo, mintha érezné mit akarok, elkapja a karomat, és megcsóválja a fejét. Egy darabig farkasszemezek vele, majd ismét előre fordulok. Stephen vajon merre rejtőzhet? Nem látom sehol. - Hecate meg teljesen rá van gerjedve a Jensen lány pasijára. – mondja a szőke, és eldobja a csikket. – Szerencsétlen Dé-vel jól elbánt az az állat, akárki legyen. Nézzük a jó oldalát. Hecate legalább nem megy hozzá ahhoz a nyomorékhoz. Beszélni sem tud. Képzelem hogy nézhet ki, csak nyáladzik össze-vissza. - De szemét vagy! – nevetgél halkan a vörös. - Utáltam, egy kis pöcs. Mindig nagy volt a pofája, de… legalább jól dugott. Ahhoz az egyhez értett. Másra úgysem volt jó. - Olyan, mint a többi pasi: szerencsétlen. – sziszegi megvetően a vörös. - Jah, mondasz valamit. Menjünk vissza. Látogassuk meg az ügyvédurat a pincében. - Kikötözted? Már megint? - Ki én! – a szőke megvonja a vállát, és megfordul, hogy elinduljon visszafelé a bejárathoz. – Ő kérte. Ezzel a két nő eltűnik az épületben. Az ajtó becsukódik mögöttük. Az ártalmatlanított őr kezét hátrakötöm, és a bokáira is tekerek ragasztószalagot, majd a kis rugós késemmel elvágom. Ügyesen, gyorsan dolgozom. Hajt a tettvágy, a féktelen harag és a gyűlölet. - Csessze meg! – szűröm ki halkan a fogaim közül. Tök ideges vagyok, az agyam lázasan zakatol. Legszívesebben Lorenzo torkának ugranék és leüvölteném a fejét a helyéről. Amint tiszta lett a levegő, felegyenesedek, és a testőröm is. Dühös vagyok. Erre Lorenzo felé fordulok, és teljes erőmből pofon csapom. Az ütés nem csattan akkorát, amekkorát általában szólna, mert markáns ábrázatát védi a maszk. Az olasz csak elfordítja az arcát, majd visszanéz rám. Erre nem számított, de meg sem dörzsöli az ütés helyét. Nem kérdezem meg tőle, hogy ugye tisztában van vele, miért kapta? Úgyis vágja mi az oka. Őt is gyűlölöm. Fújtatva veszem a levegőt. Időbe telik, míg megnyugszom. Rohadtul rosszkor jött ez az infó apámról. De mindegy is. Majd mindenkin sorra elégtételt veszek, aztán apámat is elkapom egy kis komolyabb csevejre. Nem akarom, hogy köze legyen Lilithez. Annához. A balsejtelmem beigazolódott. Az özvegy a hunyó. Nem tudom Stephen merre lehet, de remélem előjön, és sikerül egyeztetnünk, ki merre megy és mit intéz. Én ki akarom csempészni valahogy Dominicot az épületből.
Nia és Lorenzo a másik irányba indulnak, a fák közé rejtik az őrt a kutyával. A két épület között már nem lát senki, onnan hallgatózom. A szőke jött ki és bagózik. Láthatatlanná válok és kimegyek a ház elé körülnézni. Egy vagyonba kerül a ruhája. Igényes, meg minden, de tudom, ki ő és undorodom tőle. A nyitott kapuhoz megyek, de jön még valaki. Á, a vörös. A másik gátlástalan ribi, aki az étteremben Nia előtt tett ajánlatot. Egymás cigijét szívják és szerintem minden egyében is megosztoznak. Hallgatom őket, de közben benézek a kapun. Óriási előtér egy fantasztikus csillárral és az emeletre vezető széles lépcsővel, amit sötétkék bársonyszőnyeg borít aranyozott korláttal. Balra egy nagy faajtó aranykilincssel és oroszlánfejjel, jobbra egy folyosó. A falakon régi képek és előttük szobrok. Egyiptomi, görög, mezopotámiai, viking alakok, de még feszület is van. Fényűzés és szellemi káosz. A beszélgetésükre felkapom a fejemet. Szóval ezt titkolta Lorenzo. Jensen és az özvegy. Ha kiderül, hogy Nia apja is itt lesz... Nem tudom, mit kezdenék ezzel. Az biztos, hogy nem Dominic oldalán áll, de ezt a szektát én már mindenhogyan utálom az utolsó névtelen tagjával együtt. A dugásra sokkal jobb és olcsóbb módszerek is vannak. Persze akinek luxus kell és pénzes nők meg extrém körítés, annak megfelel. Jensen szerintem leszarja az ezotériát. Lilith se tudta megfűzni, hogy tag legyen, legfeljebb eljött párszor? Ha ezt Nia hallja, akkor nagy csapás neki. Ezek ketten odavannak Lilith-ért. Az egyik Cynthia Witch, lassan már csodálkozom is, hogy nem istennői nevet kapott, mint Héra vagy Artemisz. A nők egymáshoz bújnak. Mintha már bemelegítenének. Hogy Nia idegesítő? Ha ellene dolgoznak, akkor igen. Engem is idegesített a benzinkútnál meg a parkolóban is. Az éles eszén alig lehet túljárni és ez bosszantó annak, aki megpróbálja. Szóval a szőkének és Lilith-nek is bejön Nia apja. Forog a gyomrom. Arról volt szó, hogy jól kijönnénk, de ezek után nem tudok rá undor nélkül nézni. Oké, beletenyereltem egy csodálatos nőbe egy visszataszító apával. Megmagyarázhatja, de hallottam, amit hallottam. Hogy ezek mennyit pletykálnak. Az eladó a pornóshoz akart hozzámenni. Vajon a műtét előtt vagy után? Azért gerjedt rám, mert Daltonra emlékeztettem? Vagy Daltonra gerjedt rá, mikor átoperálták olyanra, mint én? Az egómnak ezutóbbi kedvezne, de mindegy. Az örömmel tölt el, hogy megnyomorítottam. Ők is utálták, de azért jól elszórakoztak vele párszor. A lényeg: Dominic a pincében van megkötözve. Hát ilyeneket játszanak vele. Csak egyszer ne legyen vele elégedett Lilith. Vajon felkötnék? Nem hiszem. A ribancok eltűnnek és nem megyek utánuk. Visszarohanok a hordóhoz és mikor Nia látószögéből már kikerülök, újra felveszem a látható alakomat. Előslisszolok a fal mellől és átrohanok hozzájuk. Hallom a káromkodást és a pofont. Szegénykém már mindenkit utál. Ránézek Lorenzo-ra kegyetlen tekintettel. A maszk takarja az arcom nagy részét, de a szemem is elég hozzá, hogy tekintélyt parancsoljon. Az olasz nem beszari alak, de szerintem tudni fogja, hol a helye. Nem szólok, nem ütök, de kitalálhatja, hogy nem becsülöm többre, mint azokat ott bent. - Betömtem őket egy esővizes hordóba. Lorenzo, ért a zárakhoz? Meg kéne nézni az üvegházat. Mi bemehetnénk a hátsó bejáraton - mondom Nia-nak, mert ezek után nem bíznám Carbaldira. Egy rossz húzás és ő is úgy fog járni, ahogy az őrök. Vagy rosszabbul. Nia-val ketten is elegendőek leszünk.
- Félreérted. – búgja Lorenzo. - Ezt aligha… Mi dolga volt itt apámnak? – szegezem nyersen a kérdést a testőrömnek. Követelőző pillantást vetek rá. Jobban teszi, ha válaszol, különben itt helyben levágom az évezred hisztijét. - Nem az, amire gondolsz. – feleli kimért hangon. Nem akar beszélni. Nem beszélhet. Köti a titoktartás, és tartja magát apám bizalmához. Tiszteletre méltó, hogy nem jár el a szája, de ezt a pozitív tulajdonságát most nagy ívben letojom, nem tud meghatni. A pofonért nem lesz bűntudatom. - Óh! Valóban? – nézek a szemébe várakozón. – Mi köze van Lilithez? Vagy Annához. Bánom is én hogy hívják ezt a nőt. - Inkább apádat kérdezd. Nem mondok semmit. Meg fogom kérdezni. El nem tudom képzelni, apám mit akarhatott ettől a nőtől. Ha össze is feküdt vele néha, miért pont ő? Annyi nő van még rajta kívül. Az viszont biztos, hogy a szőkéhez és a barátnőihez hasonló mocskos szájú, olcsó pornósok nem érdeklik. Azt még meg kell emésztenem, hogy Anna megvolt neki az üzletelésen túl is. Fene apám gusztusába. Egyetlen vígaszgondolatom van. Apám tuti nem szerelmes. Nem az a fajta. A válás óta megváltozott. Ha meg is döntötte Annát, kizárólag üzleti és kapcsolati érdekek vezérelték. Összekötötte a kellemest a hasznossal. Ebből a szempontból lehet, hogy megérdemlik egymást. Ha itt végeztünk, és Dominic is kellően meg lett leckéztetve, lelépek a városból, most valahogy nagyon szűknek érzem. Néhány hétre felszívódok. Az utóbbi időszak túl sok volt. Senki sem fogja tudni hova mentem, kivéve Stephent. Hiányozni fog, de szörnyen szükségem van a levegőváltozásra. Stephen előrohan a két épület közül. Én sem akarok Lorenzoval menni. Sőt, látni sem akarom. - Boldogulok velük. – feleli mély hangon a mellém kirendelt olasz árnyék. Nem izgatja különösebben Stephen fenyegető pillantása. Edzett önbizalmáról lepörög. Határozottan néz szembe vele, és állja a tekintetét, amivel a párom ostorozza. - Lorenzo, tied az üvegház és a szerszámtároló. Ha bármi szokatlant találsz, készíts róla felvételt a telefonoddal. Ezek valahol akasztanak és eltüntetik a hullákat is. Ha végeztél, menj a kocsihoz, és amikor szólok, gyere értünk. – adom ki a határozott ukázt. Nálam a telefonom, le van halkítva, nehogy valakinek eszébe jusson rám csörögni, miközben akciózom. - Nem erről volt szó. – morogja rám meredve. Nem tetszik neki az új felállás. Úgy indultunk el otthonról, hogy én csinálom azt, amit ő mond. Akkor még hajlottam volna a szófogadásra, de azóta változott egy két dolog. - Előbb végzünk, ha szétválunk, és ha nem bosszantasz. A kocsira meg szükségem lesz. Lorenzo néhány másodpercig engem néz, majd Stephenhez fordul. Arcvonásai a maszk alatt megkeményednek. Komorak. - Ajánlom, hogy vigyázz rá. Ha baja esik, megtalállak, öregem. – döngi sötét baritonján. A hangja szigorú, merev. Haragos. Lorenzo tart apámtól. Ha kiderül, hogy eljött mellőlem, megnézheti magát. Legalább lesz mivel zsarolgatni. Ő mélyen hallgat arról, amit ma éjjel művelek, cserébe én sem köpöm be, hogy elhagyta az őrhelyét. - Eleget dumáltunk. Menjünk. – szólok a szemező kakasoknak. Lorenzo utoljára még nyomatékosítja tőrként döfő pillantását Stephen felé, majd eliramodik az éjszakában az üvegház irányába. Stephennel megkerüljük az épületet. Lorenzonak igaza volt. Itt parkolnak a kocsik. Egy fekete BMW, egy Opel, egy metálszürke Ford és egy narancssárga Dodge Viper. Nem állok neki találgatni, hogy melyik kié lehet. Örömmel végigszabdalnám az összes abroncsot, de sanszos, hogy bekapcsol a riasztó, úgyhogy erről leteszek. A telefonom előkerül a hátizsák oldalzsebéből, és sorban dokumentálom a rendszámokat. A hátsó ajtó fölött fehér fénnyel világít a kültéri falilámpa. néhány méterre innen pedig téglából rakott, boltíves pincelejáró vezet a mélybe. Fene tudja mekkora a pincerendszer az épület alatt, de az biztos, hogy több lejárata is van, mert a két nő nem erre jött. Bentről is le lehet jutni. Stephenre pillantok, ő vajon mit tervez, és merre szeretne menni? - Dominic idelent van. – mondom halkan és megállok a lejáró feketén tátongó szájánál. A lépcsők alján egy ajtó zárja el az utat. Résnyire van nyitva, valaki úgy hagyta. Lehet valamelyik orosz őr. Nekem Dominic a legfontosabb. A többiek is megkapják a magukét, mégha rájuk nem is jut időm ma éjjel. Az ügyvéd mindenképp elsőbbséget élvez. Ő keverte a legnagyobb xart ellenünk. Az csak a hab a tortán, hogy egy egész szekta lesz kivonva a forgalomból végül.
Hallom Lorenzo-t beszélni és gondolatban már ökölbe szorul a kezem. Bosszantja Nia-t, becsapja és még neki áll feljebb. Szegény párocskám annyira csalódott és dühös. Az olaszt nem hatja meg a nézésem. Olyan erős akaratú, mint én. Puffog, de látja, hogy nincs más választása. A nézését hidegen és komoran viszonzom, mint aki a lényeget látja és nem fél tőle. Tuti, hogy Nia-ra pályázik és útban vagyok neki, ez a legfőbb érve ellenem. Úgy nézünk egymásra, mint két hím párzáskor a nőstényért indított harc előtt. Én nem szólok bele, még a fenyegetését se viszonzom, csak egy pillanatig hidegen és megvetően nézek rá. Úgy érzem, nem fog bajt csinálni. Ha valamit mégis elront és felkoncolják, nem fogom sajnálni. Legfeljebb azt, hogy Nia-ra terelődik a figyelem, de inkább a helyzet megoldásán dolgoznék. Az olasz távozik és megkerüljük a házat Nia-val. Hagyom, hogy fényképezzen. A szagok alapján tudom, melyik kocsiban ki ült, de nem szólok. A Ford Dominic autója. Apró részlet lenne tönkretenni, úgyhogy erre nem pazarolok időt. Nem olyat akarok elvenni tőle, ami helyett vásárol másikat. Nia kérdő pillantásából értek és egyértelmű, hogy mit akarok. - Veled megyek mindenhova – mondom neki halkan. Naná, hogy nem engedem el egyedül ezen a vesztőhelyen. Sietünk, de egy apró kézérintésre szánok időt. Fekete bőrkesztyű van rajtam, de az érzéseket nem gátolja meg. Csak a lebukást. Az ajtó mögött érzek egy férfiszagot és hallom a lélegzetvételeket. A karomat Nia elé tartom keresztben, jelezve, hogy én megyek előre. Leosonok a lépcsőn, gyorsan, de lehetőleg halkan. Szeretem a szép épületeket és ez is tetszene a bolond népség meg az okkult díszítéseik nélkül. Még a pincelejáró is igényes, bár egyszerű. A lépcső alján lévő ajtó mögül hallgatózom egy kicsit. Az őr itt van kb. 20 cm-re a bejárattól. A távolból, a folyosó másik végéről csattanásokat és kéjes sóhajt hallok halkan. Dominic élvezi, amit csinálnak vele. Nem sokáig... Csak egy határozott támadással tudok bejutni. Felkészülök, a hang alapján felmérem az őr pozícióját és akcióba lépek. A tenyeremet az ajtóra támasztom, majd erőből belököm és ugrok is. Mire a bajszos orosz legény a fegyveréhez kap, már állba is rúgtam. A pisztolyt még elő tudja rántani, mikor majdnem elesik, de odaugrom és csuklójánál fogva megragadom a kezét, majd a szájába nyomom a stukkert. Egy pillanatig meglepődik, ezt használom ki és ököllel belezúzom a fejét a padlóba. Agyrázkódás megvan, az tuti, de talán túl fogja élni. Ha nem, én azt sem bánom. Figyelek, de nincs itt más, úgyhogy visszalépek az ajtóhoz és intek Nia-nak, hogy jöhet. A pisztolyt elkobzom. Már kettő van nálam. A folyosón meszelt kőfalak között kell végigmennünk, rajtuk fáklyák világítják meg a keresztbetett késeket. Nem mondom, van bőven és használhatónak is tűnnek. A plafonra démonokat festettek, sárkány- és medveszerű lényeket. Nagyon komoly freskó, amiben a zöld és a barna dominál. Végighúzódik a folyosón egész a hátsó elágazásig. Több ajtó is van, ezek vastag vasajtók 30x30 cm-s kukucskálónyílásokkal, mindegyikben három rácsrúd. A sóhajok fokozódnak és az ostorcsapásokat is egyre jobban hallani, mégpedig a folyosó másik végéről, az utolsó jobboldali ajtó mögül, ami egy másik elágazás vége. Ami még érdekes, hogy balra a 3. ajtóra egy egyiptomi férfi van felfestve. A fején az a jellegzetes kúpszerű kalap fehér színben, piros, hengerszerű oldaldíszekkel. A kezében középen meghajlított botok, amik így egymás mellé téve „M” betűt formáznak. A ruhája fehér és arany nyakdísz van rajta. Lehet, hogy Nia ránézésre is kitalálja, de ami nekem elárulja, hogy ez a Holtak Istene, az a szag. Holttestek, rovarriasztó és különböző vegyszerek. Szóval mumifikálás is ment és ki tudja, holtukban min mentek még át a testek. Négy hulla szagát érzem. Van, amelyik több hónapos lehet, a többi frissebb. Remélem, Nia nem lesz rosszul. Mellette megyek és ha kell, megfogom a vállát, hogy támogassam. A hullák nem mennek el és nem riasztanak senkit, de a szőke még megteheti. Őt kell elintéznünk először és Dominic-et elrabolhatjuk utána. Szépen rá is lehet kenni, amit csinálunk az ügyvéd úrral, bármit is talált ki Nia. Kicsit eldurvult a buli, lenyisszantotta azt a részt, amit az ügyvéd úr annyira akart mindig használni, de ingyen nem ment neki... Szerintem valami ilyesmi lesz a „jutalom”. Drog szagát is érzem, egyre jobb. Ezt ugyan nem magyarázzák ki. Ahogy közeledünk az ajtóhoz, párbeszédet hallani: - Most pedig csukd be a szemed! Következik az árnyjáték. Odaosonok az ajtóhoz és benézek. Egy kacskaringós rácsozású ágyhoz van kötözve az ügyvéd úr. A rácsrudak kígyókat ábrázolnak és az ágy négy végén kétfejű kígyók vannak kialakítva égre néző nyelvvel. Az ágy szürke fémből készült, csak a kígyók zöldek rajta. A lepedő fehér, de már tarkítva van azzal, amit Dominic odatermelt. Nincs rajta egy szál ruha sem, a szőkén is csak egy bugyi. Minden le van dobálva melléjük. Az ügyvéd úron térdel a szőke. A szájpecek már bekerült Dominic szájába és most köti be a szemét egy fekete kendővel. Szóval ez lesz az árnyjáték. A lehető legjobb. Az ágy melletti intarziás éjjeliszekrényen van az ostor, de látok ott telefonkábelt és valami lapátszerű eszközt is. A másik oldalon az asztalon üres borosüveg áll és mellett egy kis papír rajta egy kevés fehér porral. A bilincsek rendőrségi bilincsek, nem olyan plüss, mint amit Shonte csempészett be Nia-nak, a kirándulásra. A legszebb az egészben a hatalmas Mária-kép az ágy fölött. Az ő meglátásukban szerintem nem szűz, hanem újabb istennő, talán valamelyik fel is vette a nevét. Úgy állok, hogy Nia is belásson. Megvárom, amíg a kendőt odaköti a szőke. Lejjebb ereszkedik és szájjal cuppan rá az ügyvéd úr nemes testrészére. Hallani a hangokat, a nyáladzást, a nyögéseket és az elsülést is. Dominic nem tartogatta sokáig... Szánalmas, hogy csak így jut hozzá. Lépéseket hallok. A vörös szaga közeledik a másik elágazásról. Szóval arra van a benti feljárat. Intek Nia-nak, hogy húzódjunk a fal mögé. Megvárom, hogy a gátlástalan ribanc lecsattogjon a tűsarkújával. Bentről a szőke hangját hallom: - Meglepetés, angyalkám! Dominic, az angyal. Rám se illik, de rá nagyon nem. Még bukott angyal se lehet, mert nem volt honnan lebuknia. Nyílik az ajtó, de a szőke nem lép ki rajta. A vörös léptei gyorsulnak, már fut. Készen állok, hogy lecsapjak, mire ideér, de még gyorsan érzékelem, hogy nem néz körül. Az ajtóra koncentrál és őrült vigyorral nevetve rohan be, majd a küszöbről elrugaszkodik. Nagy puffanást hallok és a két nő vihorászását. Egymásra is nagyon rá vannak izgulva. A vörös leterítette a másikat, mint gepárd a zebrát. - Majdnem elestem közben – mondja a vörös, majd óriásit vihog. - Puhára estél, Morgana – felel a szőke és mindketten elkezdenek nevetni. Morgana az Arthur-legendakörben volt valami varázslónő vagy istennő, úgy emlékszem. Szuper, itt van a globális pantheon. Dominic nyögdécsel a háttérben. Az érzéseket levizsgálom és borzasztó torzak. Az ügyvéd úr kívánja a fájdalmat, a két nő okozni akarja és mindhárman fel vannak tüzelve. A vörösnek jobban bejön a szőke, mint Dominic, Cynthia viszont mindkettőre vágyik. - Gyere, cunci, lássuk el a baját! - mondja a szőke. Azt hiszem, most kell elindulnunk. Ez tökéletes utolsó mondat. Mindent rá lehet majd fogni a két ribancra. Intek Nia-nak, hogy irány az ajtó. Egy pillanatig hallgatózom, hogy felmérjem, ki hol áll, majd gyorsan berohanok. Én szeretek finoman bánni a nőkkel, de ezekkel nem fogok. Háttal állnak, indulnak az ágy felé. A lépteimre megfordulnak, de kapnak két állast és el is terülnek. A szőkét két kézzel megfogom a hajánál fogva és falhoz vágom, az ágy melletti részhez. Nagyot csattan a háta és ahogy leesik, lerúgja a Mária-képet. Ha minden jól megy, eltörtem a gerincét és egy életre nyomorék lesz. Dominic most fél, de nem tud egy szót sem szólni és nem lát semmit. Meghagyom Nia-nak, hogy tegyen vele, amit akar. A szőkének adok még egy kegyelemedöfést. Felemelem a vállainál fogva és ráhúzom az ágy egyik végén ágaskodó kétfejű kígyóra. A dísz hegyes nyelvrésze könnyedén szakítja át a pamutbugyit és a húst is. Csordogál a vér a pinájából. Kezdem élvezni a vadászatot. Vérfarkas alakomban jobb lenne, de így is remek. A vörösnek elég lesz a bűnvádi eljárás meg egy kis pukli az állán. Három tag megvan, maradtak a mágusok, Hecate és Lilith meg az orosz. Plusz a hullák, amiket le kell fényképezni. Ezt majd megteszem én, nem Nia-nak való. A szobában még körbenézek. Van egy telefon is, az ajtó melletti kis asztalon. Piros és tárcsás, ősrégi típus. Szerintem csak belső hálózatra használják. A bejárati ajtó felett pedig egy kecskekoponya. Csodálatos...
Mikor Stephen azt mondja, velem jön mindenhova, elmosolyodom. Mintha ráérzett volna, hogy le akarok lépni, mégha nem is örökre, csak egy rövidebb időre. Nem tudom mit szólna egy tibeti körutazáshoz, de én rákívántam. Vendetta után szellemi felfrissülés és átalakulás a Dalai Lámánál. - Az efféle életveszélyes kijelentéseket szerintem jól gondold meg. – felelem halkan, miközben vigyorgok. Ami szép ebben a bosszúhadjáratban, hogy holnaptól már szabadnak számítok, és ismét csak egy árnyékom lesz, mint minden normális embernek. Stephen még akció közben is képes a gyengédségre. Mindig megtalálja a módját, hogyan adja a tudtomra, számítok neki. Ahogy megérinti a kezem, rápillantok. Gyengéd érzelmek sütnek a tekintetemből. Le sem tagadhatnám mit érzek iránta. Most már egészen biztosan meginterjúvolom, nem jönne-e velem a Buddhák hazájába. Nemleges válasz esetén őt is elaltatom. Ennyi. Ezen a képtelen gondolaton el kell vigyorodjak. Lesurranunk a tégla pincelejáró lépcsőjén, mire Stephen karja megálljt parancsol. Intek neki, hogy csak tessék. A kastélyban úgyis annyian vannak, hogy jut még bőven vernivaló pofa. Ezen az orosz biztiőrön nem veszünk össze. Stephen elegánsan döngöli a betonba a fickót, hogy annak reagálni sincs ideje. Hallom az ökölcsapások, rúgások puffanásait. Aztán konyec filma. Stephen jelez, hogy tiszta a levegő, és bemegyek hozzá a pincébe. A bajszos csóka eszméletlenül fekszik a betonon. Szép munka, lesek Stephenre. Az én fülemet is megütik az ostorcsapások és a férfiúi kéjes nyöszörgés. Dominic, te rohadt kis élvhajhász. Nem azért haragszom rá, mert férfi, hanem azért, amit tett. Megérdemelné, hogy nővé operáltassam. De nem ez lesz a jutalma. Egészen más. Valami sokkal viccesebb. A pince festett dekorációja művészi. Finom, tehetséges kezekre utal a freskó precíz kidolgozottsága, hiába hátborzongatóak és gonoszak az ábrázolt lények. A fáklyák fényében megcsillannak a falakra akasztott kések élei. Unottan ropogó lángjaik táncoló árnyékokat vetnek a járatba, amerre haladunk. Mintha tényleg démonok surrannának el mellettünk. Kíváncsian bekukucskálok az egyik vasrácsos ajtón. A nyögések és a csattogások nem onnan jönnek, de érdekel mik lehetnek odabent. A fülkében egy fekete bőrrel bevont fura szerkezet áll a falnál. Valamiféle „kínzópad” lehet. X alakja van, és mindegyik szára egy-egy bilincsben végződik. Nem kell hozzá elvadult fantázia, hogy kitalálja az ember, ez mire való. Hát, jól van. Valaki így szereti. Ahogyan itt bámészkodom, furcsa szagok kezdik irritálni az orrom. Valami bűzlik. Elkap az undor és a hányinger. Főleg az egyik ajtó előtt, ahogy továbbmegyünk. Legutoljára a Lawrence farmon éreztem így magam. Ha nem lenne ráfestve az egyiptomi férfi arra az ajtóra, akkoris megmondanám most már, hogy amögött hullák vannak. Mindenféle vegyszerekkel próbálják meg elnyomni az irgalmatlan szagokat. Reflexből a jobboldali falhoz húzódom, hogy minél távolabb kerüljek attól a helyiségtől. A festés árulkodó, milyen módon konzerválják ott a tetemeket. Szerintem maga Lilith szórakozik ezzel. Igazából már az sem lepne meg, ha a fiatalsága megőrzése érdekében szűz lányok vérében fürdene. Én biztos elégettem volna a kazánban a hullákat, ha már sportot űzök az illegális akasztásokból. Persze mindenki máshogy csinálja. Felismerem a szőke ribanc hangját, ahogy az ügyvédúrnak duruzsol az utolsó ajtó mögött. Stephen mellett bekandikálok. Sokáig nem bámulom a meztelen jelenetet. Mások kukkolása nem hoz lázba. Hidegen hagy, ami odabent történik. A meghitt, bensőséges együttlétek ajzanak fel, nem a nyers, brutális erőszak és a megalázás. Meg az a Mária kép a falon… Jesszusom. Nekem egy ilyentől elmenne az ihletem, meg a kedvem is a szextől, nemhogy Mária figyelő tekintete alatt hancúrozzak. Lépteket hallunk. Jön a vörös. Mit jön? Rohan a tűsarkújában. Csak úgy kopognak a cipői. Stephennel a fal takarásába húzódunk. Az „angyalkám” megszólításra meglepetten, kérdő pillantással Stephenre nézek. Hát nem cukik? Jaaaj, majdnem elesett… Na, ennek a vörösnek sincs sok esze. Pofákat vágva forgatom meg a szemeimet. Morgana… Behalok. Ki jön még? A „cuncinál” már konkrétan térdcsapkodós visíthatnékom van. Ehh. Szép kis grupi van készülőben. A legtöbb férfi álma, hogy két nővel csinálhassa. Hát Dominic most rohadt szerencsétlen helyzetbe került, mert nem lesz ideje élvezni a lányok törődését. Stephen jelez. Szinkronban rámozdulunk az ajtóra, de ő ront be előbb. Az ágy felé tartó két ribanc nyomban megtorpan és hátrafordul. Erre Stephen képen csapja őket úgy, hogy azonnal padlót fognak. Látom rajta, pokolian élvezi, amit csinál. Gyanítom azért, mert fűti a bosszúvágy, és nem azért, mert nem tiszteli a gyengébbik nemet. Tudom, hogy szeret minket. A vékony, meztelen test csattanása a falon, és a csigolyák kísérő ropogása kegyetlen a fülnek. Hát még a látvány, ahogy Stephen a grabancánál fogva ragadja meg a szőkét. Nem kíméli. Rezzenéstelen arccal szemlélem a brutális leszámolást. Szörnyülködnöm kéne, de nem megy. Érzéketlenné váltam ezeknek az embereknek az irányába. Stephen lelkében egy kegyetlen vadállat tanyázik. Erre akkor döbbenek rá, amikor a szőkét karóba húzza. Nem lennék a csaj helyében, mikor magához tér. Így is fájt, amit láttam. Nem is nézem sokáig, de az ijesztő, hogy tetszik a párom sötét oldala. Dominic kikötözve retteg az ágyon. Minden ízében remeg. Nem lát semmit a szemére kötött fekete kendőtől, és megmukkanni sem tud. A hangját elfojtja a labdás szájpecek. Az alatta lévő lepedő elázott a testnedveitől. Megköszönném Stephennek a segítségét, de nem akarom, hogy az ügyvédúr felismerje a hangom, úgyhogy csak felmutatom a hüvelykujjam. Átlépem a vörös kurvát, miközben nadrágzsebemből előkerül a rugós kés. Odasétálok Dominic mellé, és közvetlenül a füle mellett pattintom ki a pengét. Felismerheti a hangját. Verejtékező torkához érintem jéghideg élét. Nagyot nyel, hánykolódik, rángatózik az ágyon. Szabadulna a szentem. Úgy fújtat, mint Stephenson gőzgépe. A kés hegye lassan lesiklik a mellkasán, a hasán, és leér az ágyékához. Nem zavar a meztelensége, sőt, örülök, hogy egyes részei kéznél vannak. Végighúzom a pengét a löttyedt szerszámán. Nem vágom meg vele. Még nem. Egyelőre csak ijesztegetem. Dominic teljesen be van tojva. Ha nem lenne a golyóbis a szájában, most torka szakadtából üvöltene és könyörögne. Még hagyom kétségek közt vergődni és pokoli félelemben szenvedni. Szar dolog a bizonytalanság, ha nem tudja mi vár rá és mikor. Elteszem a késem, majd leveszem a hátizsákom. Hallhatja, hogy széthúzom a cipzárját. Előkerül belőle egy kis sötétkék tok. Bele van készítve az altatóval teli injekció, csak a kupakot kell lehúzni a tűről. Mutatóujjammal megpöckölöm a fecskendőt, hogy a buborék felszálljon, kicsit nyomok rajta, majd jó erősen megragadom Dominic karját és belevágom a tűt. Az egészet belefecskendem. Jókora dózis, egyenesen a kórházból. Hosszú-hosszú órákon át fog aludni az anyagtól, amit komoly műtétek előtt szoktak beadni a betegeknek. Attól a sebésztől kaptam a szert, aki a raktárban fogadja majd az ügyvédurat. Ahogy a lórúgás erejű altató szétterjed Dominic véráramában, a szemei nyomban megfordulnak a kendő alatt, a teste elernyed, és már nincs is magánál. - Ő már nem megy innen sehova. – duruzsolom a maszk alól, és elpakolok a hátizsákomba. – Itt hagyhatjuk csucsukálni, míg lerendezzük a többieket. Ha végeztünk odafönt, összeszedjük. – mondom ridegen. Kihúzom az éjjeliszekrény fiókját. Találok benne még két rendőrségi bilincset. Hiába eszméletlen a vörös, az ágy lábához bilincselem, nehogy elszaladgáljon itt nekünk valami csoda folytán. - Menjünk, törjünk el néhány máguskezet, amiért összebarmolták a lábtörlődet. – pillantok Stephenre. Ha nem szándékozik idelent mást tenni, behatolhatunk a kastély belsejébe. Hecatével és Lilith-tel örömmel elbánnék. Nagy kegy lenne az égtől, ha nem kicsi a rakást játszanak a kertésszel és az önjelölt sámánokkal valahol, hanem szétszóródva tartózkodnának az épületben.
A maszk mögött nem látom a mosolyokat, de az érzéseit Nia nem tudja elrejteni előlem. Úgy érzem, tervez valamit és nem Dominic meg a slepp kiiktatását, hanem olyat, ami engem is meglepne. Ha valami őrültség lenne a látottak és átéltek után, az kevésbé lenne meglepő, mint amire gondol valójában gondol. Ennyire viszont nem látok bele. Akármi is jár a fejében, nagyon feldobja. Azt hiszem, ez az érintés kellett. Egy szusszanás az akció előtt és erőáramlás. Adtam is, kaptam is. A folyosón Nia-ban egyre növekszik a harag. Azt kell hallania, hogy a zsigeri gonosz, aki megkínozta őt, főleg lelkileg, élvezi az életét. Én se örülök neki, de nem is háborodom fel. Tudom, hogy ennek hamar vége lesz. Sejtettem, hogy a hullatárolónál a párocskám kiakad. Tartja magát, de undorodik és meg van döbbenve. Én se számítottam ilyenre, inkább egy krematóriumra vagy hasonlóra. A kukkolást én sem élvezetből csinálom. A megfelelő pillanatot várom. Ez a két liba olyan szépen elintézett nekem mindent. Kikötötték Dominic-et, betömték a száját, eltakarták a szemét és még az ajtó is nyitva. A hancúrozás elvette az eszüket. Annyi kokain meg bor keverékétől nem is lehet sok lélekjelenlétet várni. Amúgy se harcosokról van szó, hanem pornósokról. Elsőre kidőltek. Nia-t megrázza a látvány. Szerintem nem akarta Dominic-et meztelenül látni, se a szőkét. Se a Madonna-ábrázolást egy ilyen környezetben... Amikor rámnéz, mosolygó szemekkel nézek vissza. Kellenek ezek a pillantások. Érzem, hogy kinevetné a bolond bandát, de vissza tudja tartani. Előtte lebeg a cél. Utólag már gondolok arra, hogy sok lehet a gyomrának, amit a szőkével csináltam, bár tudhatja, hogy vele sosem fogok így bánni, most csak a bosszú vezérel. Én szeretem a nőket, őt pedig egyenesen imádom, de amit ezek csináltak, ahhoz képest még finom is voltam. Ami a legérdekesebb, hogy nem érzek viszolygást. Közönyt érzek, a karóbahúzásnál pedig egy kevés lelki fájdalmat, majd élvezetet. Ő talán nem így bánt volna el velük, mégis tisztel azért, hogy én megadtam, amit a ribanc érdemelt. Női fejjel biztos arra gondol, milyen érzés lehet felszúródni egy ilyen kétfejű kígyóra. A szőke előre is bukik és az ágyfej szerintem elindul belső útjára, hogy mélyen belefúródjon a járatokba és abba, amiket mögötte talál. Tessék, a bűnre csábító kígyó visszaharapott. Túléli, de járni nem fog, talán már mozogni sem. Nem tudom, milyen ítéletet kap, de hacsak 10 évre is varrják le, utána a pornó ki van lőve. A boszorkánykodást se tudja majd miből finanszírozni, rokkantan nem fogja felvetni a pénz. Kuporgathatja majd, hogy egyáltalán ellátó személyzetet tudjon fizetni, de lehet, hogy bekerül egy elfekvőbe. Tökéletes sors, ez való neki. Dominic halálfélelme megédesíti a lelkemet. Nézem Nia-t és csak mosolyogva bólintok, hogy szóra sem érdemes. Az ügyvéd úr borzasztóan retteg, pánikol. Szerintem férfi létére sikítana, ha tudna. Fura Nia kezét egy másik faroknál látni, de tudom, hogy nem szexuálisan élvezi. Hülye lennék Dominic-re féltékenykedni, elvégre nem alakult ki a Stockholm-szindróma. Várom a vágást, de csak ijesztgeti. Nagyon büdös kezd lenni. Hohó, az ügyvéd úr összecsinálta magát. Már látom is a barna foltot, ami kipréselődik elöl a két lába közül. Azt hiszem, ezt meg kell örökíteni. Mikor Nia beadta neki az injekciót, amit szerintem a kórházból csórt el és Dominic elájul, egy pillanatot várok. Nem csak megjátsza, tényleg ki van ütve. Most már beszélhetünk. - Fessünk szép képet az utókornak – mondom Nia-nak és a vörös ruhájából kikandikáló telefont veszem a kezembe. Hasonló az enyémhez, megtalálom rajta a fényképezőt. Megörökítem Dominic-et, ahogy ott fekszik a meztelen, összecsapkodástól vörös testével bekötött szemmel, eldugaszolt szájjal, izzadtságban fürödve és összefosva a gecis lepedőn, az ágy sarkára pedig egy vérző hüvelyű szőke szépség van felszúrva szinte élettelenül előredőlve. Ez olyan kompozíció, amiért a legvadabb pornórendezők is két kézzel kapnának, azt hiszem. A telefont leteszem az asztalra. Majd ha visszajöttünk Dominic-ért, eloldjuk a vöröst és minden rá lesz fogva. - Szép munka – mondom elismerő hangsúllyal Nia-nak. - Jöhet a többi. Ezzel el is indulok befelé a másik lejárathoz. A belső folyosón folytatódnak a démonrajzok, de ha lehet mondani, még vadabbak. Angyalokat szúrnak át a sárkányok vagy a fejüket harapják le. Hyeronimus Bosch képei jutnak az eszembe a folyosó végén lévő freskóról, ami nem a plafonon van, hanem a szemközti falon, a lépcsőtől jobbra. Férfiak mindenféle kínteljes pózban, győzedelmes női alakok, mitikus lények, istenek, griffek, kentaurok és számomra felismerhetetlen alakok. Lilith birodalmának a kapujában vagyunk. A szagok alapján senki nem közeledik. A vörös nyitva hagyta az ajtót, nem is kell vele bajlódnunk. Boltíves ajtó téglákkal körberakva, a felfelé vezető lépcsőt pedig vörös szőnyeg borítja. A falakon itt is fáklyák, de a fal sötét. Egy egyszerű feljáró és vasajtóban végződik. Ezen is van rácsos kukucskáló és kinézek. Egy folyosót látok, teljesen kihalt. Az ajtó nincs kulcsra zárva, így kinyitom. Elhúzom a számat, ahogy nyikordul, de nem volt, aki meghallja. Ajtók nyílnak jobbra-balra, egyik mögül se érzek szagokat. A folyosó közepén kis asztalon egy ugyanolyan piros telefont látok, amit a kéjszobában is megfigyelhettünk. Az átjáró másik végénél pedig látni az emeletre vezető lépcsőt. Így már tudom is, merre vagyunk. Az előtérből nyíló folyosón jövünk. Elegáns, terrakotta színű festés borítja, úrihölgyek és nemesek képeivel, félgömb alakú tejüveges falilámpákkal. Az ajtók sötét fából készültek, talán fenyőből és mindegyiken aranykilincs van. Gyors léptekkel közeledem a folyosó vége felé és figyelek Nia-ra, hogy jön-e meg előre, hogy nem kapunk-e váratlan látogatót. Próbálom kitalálni, mi történik. A mágusok biztos felszentelik a helyet, ahol a szertartást tervezik. Ehhez kellettek Silvanus, azaz Vaszilij Loncsarov cuccai a dobozban. Hogy a többiek mivel foglalkoznak, azt nem tudom, de el tudok képzelni egy bemelegítő orgiát. Vagy tárgyalást, egyeztetést. Mindjárt kiderül. Fel vagyok dobva a bosszú érzésétől. Már csak azt kell kitalálni, hogy oldjuk meg, hogy ne ránk terelődjön a gyanú.
- Most nézd meg… - méltatlankodom, majdnem elröhögöm magam, és csípőre vágom a kezem az eszméletlen ügyvéd ágya mellett állva. – Így tegyem a Roverba? – tekintek Stephenre, miközben az orrom előtt legyezek, és inkább otthagyom a bűzbombát. Dominic szépen maga alá csinált félelmében. Szánalmas. Stephen még le is fotózza. Jujj! Kegyetlenség ezzel szembesíteni a nagy tiszteletnek örvendő jogiembert. Azt hiszem ez a tisztelet most szép nagy csorbát szenvedett. Hatalmas ez a kastély, biztos találunk valamit, amibe bepelenkázhatjuk, mert ilyen szarosan be nem száll Mephistoba. Egyébként mindenképp fertőtleníteném a verdát a hadművelet után, nem hiányzik, hogy véletlen tőle származó körömdarabot, hajszálat, fanszőrzetet, vagy egyéb DNS-hordozót találjanak a kocsiban. Stephennel távozunk a kéjcellából. Felérve a pincéből újabb hosszú folyosón haladunk végig. Ez aztán a fényűzés! Minden makulátlanul csillog-villog. A futószőnyeg, a festés, a lámpák, a kilincsek ránézésre is méregdrágák. A szemkápráztató miliő kifinomult igényességet és mérhetetlen gazdagságot hirdet. Az épület zordon, elhanyagolt külseje megtévesztő. Elképesztő az a fenséges pompa, ami idebent tárul elénk. Mintha az angol királynő rezidenciáján vonulnánk végig. A folyosó mindkét falán fenyőajtók sorakoznak. Stephen előrébb tart, mint én. Szorosan a nyomában vagyok. egy hirtelen ötlettől vezérelve elkapom a csuklóját. Az ujjaim finoman fonódnak rá, és megállítom. Ha hátrapillant, két kézzel intek neki, hogy ácsi! Várjon már. Én kíváncsi vagyok mit rejtenek ezek az ajtók. Gondolom, hogy szobákat, de ki tudja, talán találunk valami használható holmit odabent. Láthatja, hogy megfogom annak az ajtónak a kilincsét, amelyik előtt megálltam. Magam után intem, majd óvatosan lenyomom a kilincset. A zár enged, az ajtó nyitva van. Besurranok a nyíláson. Odabent koromsötétség fogad. Hátra nyúlok a zsákomhoz, és előhalászom a zseblámpámat. Fénypászmája bebarangolja a helyiséget. Istenesen meglepődöm. Jókora teret uraló szobába toppanunk, ha Stephen követ. Mintha időutazásban lenne részünk. A pazar vendéglakosztály a főúri rezidenciák fényét idézi a baldachinos franciaággyal és a többi antik bútorral, ami helyet kapott benne. A falakon faliszőttesek és bordó selyemkárpit függ. Egy mesés fürdőszoba is tartozik a szobához. Az ajtaja nyitva. A vastag sötétítőfüggöny rá van húzva az ablakokra. Egy makacs, mindentudó hangocska a fejemben, a női megérzés egyre csak duruzsol, hogy nézzek be a szekrénybe. Így is teszek. Átvágok a szobán, és kitárom a fenyő ruhásszekrény mindkét szárnyát. Bevilágítok a zseblámpámmal. A szekrény kincset rejt magában. Fekete, csuklyás selyemköpenyek lógnak benne vállfára akasztva. Úgy függenek ott, mint az akasztott lidércek. Közéjük túrok, közben egészen úrrá lesz rajtam az izgalom. Abban reménykedem, hogy velencei csőrös maszkokat is találok. Akkor elmondhatom, hogy megtaláltuk azt a fura szektát, amiről fősulis éveim alatt legendákat hallottam. Kiderülne, hogy Lilith csoportja az. Jó lenne azt is megtudni, miféle fantázia név alatt űzik a mocskos kis praktikáikat. Maszkokat nem látok, csak vámpíroknak való lebernyegeket. Leguggolok, és az öklömmel megkopogtatom a szekrény alját. Üregesen kong. A zseblámpát a számba veszem, majd az ujjaimmal kitapogatom a szekrény aljának a szélét. Ujjbegyeim aláférnek, és játszi könnyedséggel felnyitom. Ládikószerű rekeszként funkcionál, és egy apró kattanás kíséretében felnyílik. A szemeim kikerekednek. - Bingó! – sutyorgom a tartalma láttán. 3 cicomás; színes tollakkal, aranyrajzolatokkal és csillámló kövekkel kirakott, csőrös álarc lapul a szekrény mélyén. – Idén korábban lesz Halloween. Felnyúlok az egyik köpenyért, és lehúzom a vállfáról. Az anyag susogva omlik le az ölembe. A vállamra terítem, és az állam alatt összegombolom. Kiveszem az egyik maszkot a szekrényből, majd felegyenesedem. Stephen felé fordulok. A giccses álarcot félig az arcom elé tartom. - „Talán elriaszthatjuk a múlt sötét árnyait egy kis világossággal.”… - búgom halk, sejtelmes hangon az idézetet az operaház fantomja című musicalből. Nagyon tetszik ez a rejtélyes szerep, s folytatom a színi előadást, miközben az álarcot ráhúzom a fejemre. Még a sajátom is fent van. Dupla védelem. – „Magányos árnyék az éjben, balsorsod börtönbe zárt. Az ég engem küldött, hogy meglásd, van, ki gondol rád.” – zümmögöm, végül rövid kuncogás szűrődik a maszk mögül. Stephent nézem. A köpeny hossza a padlót söpri. A szárnyai előreomlanak, s teljesen eltakarják a testem. a hátizsákot is jól elrejti. A bő csuklyát is felöltöm. Képzelem hogyan festhetek. Ha Stephen is magára ölt egy ilyen szerelést, megvárom. Ha nem, hát nem. A rituálé csak holnap lesz, de akármelyik zakkant szektatag beszabadulhat randalírozni, miután alaposan betépett. Az ajtóhoz sétálok. Fülelek. Semmit sem hallok odakintről, ezért kinyitom. Bátran kilépek a folyosóra. Most én megyek elől. Már értem miért szeretik ezt a hacukát a tagok. Mintha különleges ereje lenne, és valami extra képességgel ruházná fel a viselőjét. Arctalan vagyok, névtelen, mégis hatalom van a kezemben. Ezt a tetszetős fegyvert fogom most a rosszakaróink ellen fordítani. Ez a sötét ruha túlzott önbizalommal tölt el. Hosszú léptekkel igyekszem az előcsarnok felé, mintha tudnám hova tartok, pedig lövésem sincs. Igazából fel akartam volna nézni a következő emeletre. A folyosó véget ér, és alig teszem a lábam az előtérbe, megpillantom Hecatét. Lefelé szalad az emeltről a lépcsőn. Haja két copfban himbálózik utána. Hasonló fekete hacukában van, mint a boltban volt. - Cinthya! Ezt nem hiszem el! Már megint felvetted az áldozóruhát? – gurul lefelé a nevetése, ahogy közeledik. Na, ez is be van már szívva. A vihogásából gondolom, meg abból, hogy szőkének néz. Ha tudná, hogy a barátnője épp a pincében lovagolja az ágydekort… Megvonom a vállam. Eljátszom, hogy imádom ezt a cuccot. Remélem Stephen nem ugrik elő a folyosóról, és még időben bebújik egy szobába, vagy a falhoz lapul. Bárhogy is, én haladok közben a gót felé, hogy eltereljem a folyosótól, mielőtt még észrevenné Stephent. - Lilith már ezerszer megkért, kizárólag a szertartáson viseld! – dorgál meg, és csücsörít azokkal a vérvörösre mázolt ajkaival. Ezek szerint a karóba döfött szöszi máskor is nagy erőszeretettel öltötte magára a sátáni egyenszerkót. Ez csak szerencse. Nagyokat hallgatok, addig a csaj ellenben kitartóan csacsog. - De tudod mit? Neked úgyis elnézi, mint mindig. Szeret téged. Gyere! – odaszalad hozzám, és benyúl a köpenyem nyílásán, hogy megmarkolja a kezem. Az álcám szétnyílik. Nem nézi mi van rajtam. Ovális, mészfehér arcán széles, veszett mosoly terebélyesedik, zöld macskaszemei ádáz fénnyel ragyognak, mint az összes ékkő, ami létezik ezen a bolygón. Az agya már nem itt van egészen. Fel sem tűnik neki, hogy teljesen más ruhát viselek a köpeny alatt, mint a szőke ribanc. - Lilith már nagyon vár. Az istennőnk úgy kívánja, hogy ma éjjel te fürdesd meg. Csúcs! Személyesen találkozhatom apám boszorkányszukájával. Ebből mi lesz… Még én sem tudom. De azt megígérhetem, hogy semmi jó. Számukra. Remélem Stephen hall minden egyes szót, és nem akarja megakadályozni, hogy a gót bige elvezessen Annához. Természetellenesen lelkes kísérőm kézen fogva húz maga után fel a lépcsőn. Szinte futólépésben citál fel az emeletre.
Dominic mintha utolsó lehelletével küzdene, olyan ez a fosás. Megnehezíti a dolgunkat. Én ugyan nem teszem tisztába, de majd keresünk valami szivacsot és zsákot is. Hacsak Nia nem hozott. Erre nem számított. Nagyon durva neki, ami ebben a szobában történt. A fotóval már megvan a tervem, de ehhez még kell valami. Majd később beszerzem és ha visszajöttünk, jön a nagy meglepetés. Én el fogom égetni a ruháimat, amikben idejöttem. A bakancsomat nem, mert azt szeretem. Azt csak kimosom. Nia-t lenyűgözi a folyosó szépsége. Tényleg gyönyörű és itt már nem horrorjelenetek díszitik, hanem finom elegancia. Egyszer elviszem őt egy nagy bálra. Ha a szállodában lesz ilyen, például az jó lehet. Biztos örülne, ha lehetne végre egy nyugodt és örömteli esténk. Már nagyon ránkférne. Amit eddig elértünk, az is jó. A két ribancot megbüntettük, Dominic sorsát is egyengetjük, Lorenzo pedig bizonyítékot szerez odakint. Hogy mi nyugodtan kutassunk tovább, ahhoz viszont mindent el kell rendezni. És az édes visszavágásra is fáj a fogunk. Mikor megállít, meglepetten nézek rá. Benyit egy ajtó mögé és természetesen utánamegyek, majd becsukom magunk mögött. Nem hagyunk nyomokat. Nagyon szép lakosztályt találtunk, de a szekrény tartalma még jobb. Nem tudom, hogy a többi szoba is ilyen-e vagy Nia ráhibázott, de ezt bizony megtalálta. - Telibe, mon amour. Olyan jó idézetet mond az Operaház fantomjából. Illik a helyzetre, tökéletes választás volt. Nekem nem jut eszembe ilyen, de megtoldom egy sajáttal, improvizálok. - Öltsük fel hát a sötétség maszkjait, hogy a pokol mélységét önnön tüzével égessük ki. Én is elnevetem magam, de csak halkan és röviden. Felvillanyoz, hogy Nia-t hallom újra kacagni. Felöltök egy jó méretes köpenyt és egy maszkot is magamra veszek. Így már tökéletes az álcánk. Nia lehet a vörös vagy a szőke, én meg az, aki ajtót nyitott az orosznak. Szavunk pedig nem lesz, csendben járunk-kelünk a falak között. Kicsit aggaszt, hogy Nia-ból miket hoz ki ez az este. Majd kiugrik a bőréből ebben a jelmezben és hatalmat érez. Túl gyorsan halad és már meg is történik a baj. Itt van a bogaras eladó. Én a folyosón maradok, nem megyek ki. Hallok mindent. Szerencse, hogy ilyen könnyű neki eljátszani Cynthia-t. Hacate saját magát győzi meg, hogy a barátnője van a köpeny alatt. Benne is van drog meg pia is, érzem. Mekkora partik lehetnek itt. Ánizs és fahéj illatát érzem rajta, szerintem füstölőkből származik. Nem tudom, ez mit jelent, de valami ócska praktika lehet. Amíg a copfoska társalog, pontosabban csak beszél, én megint láthatatlanná válok. Követem őket. Az eladó elvezet minket Lilith-hez. Érzem rajta az orosz friss szagát és a mágusokét is. Együtt csináltak odafent valamit.Szóval a szőke ribi a főnökasszony bizalmasa és kedvenc kényeztetője, aki imádja ezt a ruhát. Indulnak felfelé a lépcsőn, én pedig mozgást hallok balra az ajtó mögött. Nem hangos, de a vérfarkas füleim kiszúrják. A magas férfi szaga jön abból a helyiségből, amit oroszlános jelzés díszit az aranykilincs fölött. Egyelőre csak figyelek. Ha meglátja Nia-t és észreveszi, hogy nem olyan a mozgása, amit már ismer, le kell kapcsolnom. Lehet, hogy nem mindenki drogozik itt és egy tiszta agy rájön a trükkre. Nem úgy tűnik, hogy ki akarna jönni. Az ajtón nincs nyílás, nem látok be. Hagyom dolgozni, nem ő a fontos most. Követem a párost fel a lépcsőn, láthatatlan formámban. A copfosnak megered a nyelve. - Úgy irigyellek, hogy te már csókolóztál vele! Dominic szerint át akart verni, de én tudom, hogy megfogtam. Mikor elmentek azzal a bosszantó kis nővel, rámondtam egy szerelmi varázst és nem sokkal utána jött vissza – mondja és Nia-ra kacsint egyet. Legszívesebben most vágnám állcsúcson. Bebeszélte magának, hogy akarok tőle valamit. Dominic-nek anno a főiskolán próbáltam tanítani ilyen technikákat. Mondtam, hogy ha megszerzi egy nő telefonszámát, nem mindig jó, ha már másnap reggel rácsörög. Ezzel azt mutatná, hogy nem bír várni és a nő a kezében érezné az irányítást. Mondtam, hogy várjon pár napot és mikor már azt hinné a csaj, elfelejtette, akkor csörögjön rá. Úgy tudom, nem nagy sikerrel alkalmazta. A stílusa ugyanaz maradt több nap után is, ha egyáltalán kivárta. Figyelem a lépcsőt. Egy nagy fordulónál kétfelé ágazik el, jobbra és balra. Valamilyen mitológiai kép díszlik a lépcsőforduló falán. Hatalmas méretű és talán az istenek harcát ábrázolja, de többre nem jövök rá. Óriások, szárnyas, embertestű, de oroszlánfejű lények, villámot szóró nőalak és még sok torz, de erőt sugárzó figura van rajta olyan közel-keleti stílusban. Az Istár-kapu jut róla eszembe. - Próbáltam Lilith-et meggyőzni, hogy ne akasszuk fel, de hajthatatlan. Azt mondta, ez üzlet és nincs más választás, de megengedte, hogy saját kezűleg balzsamozzam be a testét. Annyiszor járok majd be hozzá Ozirisz termébe, ahányszor akarok. Nekrofília? Erre tartják a testeket ott, ahol áradt a bűz. Vajon meddig? Csak négyet éreztem, ennél többet is kitermelhettek. Fantasztikus hatósági ügy lesz ebből. Vehetném hízelgő véleménynek, hogy engem meglátogatna a halálom után és a holttestemen élvezkedne, de nem dob fel annyira. Az önértékelésemet nem ez alapján alakítom ki. Megvárom, melyik irányba mennek és addig nem bukkanok fel. A mágusokat balról érzem, az oroszt és egy másik friss szagot, ami bizonyára az özvegyé, jobbra. Ha a gót még tudja, melyik a jobb és melyik a bal keze, akkor se tudhatom előre, mit választ. Ért a varázsláshoz, lehet, hogy a mágusokhoz csatlakozik. De elkísérheti Nia-t Lilith-hez is. Én csak csendben jövök mögöttük. Tartogatok egy kis meglepetést, amihez hasonlót még nem éltek át, akármilyen mélyre ásták magukat a praktikákban. Szerelmi varázs, ja. Saját magára tette rá legfeljebb, hogy nem képes felfogni, mennyire nem érdekel. Figyelek és amerre Nia megy, arra megyek én is. A megfelelő pillanatban majd előkerülök és megmutatkozom, hogy ne aggódjon.
Nagyon tetszik, amit Stephen mond. Úgy hangzik, mintha egy remekműből idézne. Igyekszem jól megjegyezni a frappáns szavakat. Ahogy a gót bige felfelé húz a lépcsőn, hátrapillantok, vajon látom-e Stephent. Sehol senki. Ez a nő meg úgy rohan, hogy megbotlok, és majdnem orra bukom. Csak vihog. - Gyere már! – nógat vidáman. Felérve az emeleti folyosóra különös érzés kerít hatalmába. Esküszöm, mintha követnének, de nincs mögöttem senki. Amilyen elátkozott ez a kastély, nem csoda, hogy kísértetek tanyáznak benne. Az eladó meg csak csacsog. Jah, okos gyerek ez a Dominic. Csak sajna beszari. Nem is a meztelensége volt zavaró a pincében, hanem amit maga alá tolt. A maszk alatt vásott vigyor terül szét az arcomon. Szerelmi kötés? Jaja, kislány tényleg azért ment vissza Stephen a boltba. Ha tudnád, hogy én még küldtem is… Valóban? Bosszantó lennék? Hehe. Nem baj, ezzel együtt tudok élni. Azon töprengek, hogyan akarják fellógatni Stephent, ha még el sem kapták. Erre is van valami speciális levadászó-fogjulejtő átok? Lehet ráolvastak a párom fejére valamit, amitől majd jól megbolondul, és önként dalolva betáncol Lilith tárt karjai közé? Hát, ezen tényleg röhögnöm kell, mert ezt leshetik. A gót meg csak dumál. Ha akarnék, sem tudnék szóhoz jutni tőle, de nem bánom. A folytatáson megrökönyödöm. Nyugodtan tornázhatnak az arcvonásaim az álarc alatt, semmi nem látszik. Mi??? Minek akar ez a csaj bejárkálni Stephen bebalzsamozott testéhez? Gondolom nem imádkozni a lelkéért. Leesik a tantusz. Mocskos halottgyalázók. Egek… Megborzongok a köpeny alatt. Belegondolni is szörnyű hogyan képesek egy oszlásnak indult tetemmel hálni. A testük nyílásaiba fogadnak mindenféle toxikus rothadási anyagot és baktériumot. Pfujj pfujjjjjj púúúúújjjjjj!!!!! Az meg mégnagyobb pfujj, hogy a szerelmemnek is ilyen sorsot szánnak. Ebből nem esztek, kislányok! Ő az enyém, és élve akarom. Mi van? Stephen nem üzlet tárgya, ezt benéztétek, de még mennyire, hogy be! Meg aztán miféle elembeteg ember üzletel halottakkal? Milyen üzlet az ilyen? Ki profitál anyagilag belőle? Lilith, vagy még másvalaki is megbújik a színfalak mögött? Nem hinném, hogy a Sátánnal bizniszelget, abból nem élne meg ezen a fizikai világon. Hacsak egy újabb istenkomplexusos alak nem vállalta magára a szerepet. Üzlet… Nem tudom mire gondoljak. Export-import? Mi alapján választják ki az áldozatokat? Ezeknek a gusztustalan állatoknak a börtön túl gyenge büntetés lenne. Az az intézet már nem is tud ennyi bűnözőt fogadni. Amióta összemelegedtünk Stephennel, ott teltház van. Csúnya gondolat, de a világ egy szebb hellyé válna a halálukkal. Ám én nem ölök. Küzdök ez ellen a vágy ellen, ami bennem is csírázik. Ha mélyen magamba nézek, jó lenne megtenni. A lelkem eldugott zugaiban talán gonosz vagyok. Velejéig romlott, mint ezek itt, csak tagadom és elnyomom, ami születésemtől fogva a részem. Gyarló ez az emberi természet. Hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy azért élvezném a gyilkolást, mert ember vagyok, vagy mert Jensen. Lilith vérére szomjazom. A gondolattal eljátszom, egészen felajz; apám vajon mit szólna, ha megölném a szeretőjét? Még azt hihetné, féltékenységből tettem. Ha átadom magam a haragomnak, olyanná válok, mint ők, és nem leszek jobb azoknál, akiken bosszút akarok állni. Utálom ezt a kettős érzést, majd szétfeszít. Ér annyit, hogy bemocskoljam a kezem bárkinek a vérével? Képes lennék utána tükörbe nézni? Na, és Stephen? Biztosan kiábrándulna belőlem. Nem vagyok gyilkos. A lelkemnek jó így. Más eszközökkel kell elbánnom Lilith-tel és a kis udvarhölgyével. Hasonlóan kreatív módon, mint Dominiccal fogok. Ez méltó hozzám, és még élvezem is. Hecate már kellően felbőszített. Túl sokat dumál. Leverem rajta. A szemeim villámokat szórnak rá, mintha tőrökkel szúrnám hátba. A fogaimat összeszorítom, a halántékom lüktet. A jobb oldali elágazáshoz húzna, de hirtelen megállok. Kénytelen velem együtt megtorpanni, hisz még mindig fogja a kezemet. - Cinthya, mi az? – rám nevet miközben értetlenül pislog. Nem engedem el a kezét, az ujjaim makacsul ráfonódnak az övérire, de nem is kell attól tartanom, hogy elhúzódik, mert nem úgy fest, mint aki erre készül. Hagyja magát, és ez nekem kedvez. Úgy tűnik nem csak Lilith szereti itt ezt a szőkét. Mindenki szeret mindenkit. De jó! Szabad kezem felemelem, és hívogatólag intek felé a mutatóujjammal. Ugyanúgy csalogatom, ahogy ő az üzletben Stephent. Hecate izgatottá válik, és vidáman kuncog. Örömmel szót fogad. tisztára be van állva a piától és a drogtól. Enélkül a liba nélkül is meg fogom találni Lilithet, úgy döntöttem. Ahogy kéz a kézben robogtunk előre, elhagytunk egy ajtót. Most irányt változtatok, és magammal húzom, vissza ahhoz a fenyőajtóhoz. Még szerencse, hogy itt egyik szobát sem zárják. Nem számítanak idegen betolakodókra. A lentihez hasonló lakosztály rejlik mögötte. Belépek a sötét szobába, és Hecatét is berántom. Azt hiszem ő teljesen másra gondol, mint én. - Na, de Cinthya! – pusmog évődve. – Egy kicsit még kibírhatnád. Legalább addig, míg lefürdik az úrnőnk. Utána csak a tiéd vagyok. Démonanyád ráér, és én most akarlak egy körre. Becsukom magunk mögött az ajtót, majd a csajhoz fordulok. Szemérmesen ácsingózik a baldachinos ágy előtt, rezegnek a szempillái, és a copfja végét pödörgeti. Mintha csak arra várna, hogy leteperjem. - Ne értsd félre, imádlak, de… - fájdalmasan felsóhajt. Vagy mégsem? Minő csalódás. - Annyira... jó lenne, ha Mr. Chesterton is velünk lehetne. Szörnyen kívánom. Képtelen vagyok kiverni őt a fejemből. Neked elárulok egy nagy titkot, Cinthya. Hallgatom miket szövegel, közben kényelmes léptekkel odasétálok az ágy sarkához. A baldachin sötétkék bársonyát vastag, bojtos elkötő rögzíti a faragott ágyoszlophoz. - Dé-be csak az után szerettem bele igazán, hogy Dominic átformálta. Valóban? Gyűlölködő sötétséggel villan a szemem. Ujjaim komótosan leoldják a kötélvastag díszzsinórt. Jó hosszú… - Meg akarom őt szerezni. A barátnőjét megátkoztam. Meg fog halni. A démonok elviszik. A gót nem is figyeli mit csinálok, csak bambul maga elé ábrándosan, révetegen. A kék díszszinórral játszadozom. Ide-oda húzogatom az ujjaim közt. Megkerülöm a tyúkot. Az elkötő bojtos végével játékosan megcirógatom a nyakán a bőrt, mire újabb kuncogást hallat. Szemernyit sem fél attól, hogy kedvemre kegyetlenkedhetek vele. Hozzá lehet szokva a durvasághoz. Kéjes, vágyteli sóhajt hallat, és félre hajtja a fejét, még a szemeit is behunyja. - Óh, Cinthya! – nyöszörgi. Nekem ebből elég. Adok én neked a pasimról álmodozni! A háta mögül a nyakába akasztom a zsinórt, és jó erősen keresztberántom a két végét. A gót ijedten kap a nyakához. Pokolian élvezem a felállást, és azt, amit teszek. Félelmetes, mennyi agresszió lappang bennem is, de nem most fogok erkölcsi dilemmába bonyolódni. - Cinth…!!! – hal el Hecate nyögése tompán gurgulázva. Zöld szemei kidüllednek. Fennakadnak a mennyezeten. Hörögve kapna levegő után, de képtelen lélegezni a hurok fogságában. A nyakában az inak megfeszülnek, ahogy küzd. Egyik keze hátracsap a fejemhez, de nem ér el. Ereje fogytán van, és én egyre szorosabban húzom a torkán a díszzsinórt. A hadonászásból gyenge legyezgetés lesz, végül a karjai lehanyatlanak a teste mellé. Még lélegzik, de már alig. Elvesztette az eszméletét. Nekem ez elég. Nem akarom megölni, bár majdnem sikerült. Csöppet elragadott a hév. Így jár, aki az én szerelmemet pécézi ki magának. Lefektetem a szőnyegre. A kezeit neki is hátrakötöm a díszzsinórral. Jó szorosra húzom, ha magához tér, nem mostanában szabadul ki. A köpenyem félrelebbentem, és kimatatom a hátizsákomból a ragasztószalagot. Kap belőle a pici szájára, és a bokái köré is. Arra a szép, fekete hajára szükségem van. Mindkét copfját lenyisszantom a késemmel. Tőből. Hajgumistul. Hadd sirassa, ha felfedezi a skalpolást. Még finom voltam vele, hogy csak a frizurája fazonján igazítottam. Alig várom, hogy a csajt bevarrják a hűvösre. Pszichés terrortámadást indítok ellene a saját fegyverével. Mágiával. Én nem hiszek a varázslatokban, ő igen. Biztos megterheli egy woodoobaba, főleg ha rádöbben, hogy a saját hajával dekoráltam. Na, még csak akkor tör ki rajta a frász! Meg még egyéb csekély mágikus huntcukságot is bevetek majd annak érdekében, hogy megbomoljon az elméje. Az őrületig fokozom a gyötrelmét idekintről, mígnem bezárják egy gumiszobába. Ezt érdemli. Ledobom a hátamról a hátizsákom. A kezeim sietve dolgoznak. Egy külön kis zacskóba csomagolom a fekete sörényt, aztán elrámolok. A boszorka testét bevonszolom a fürdőszobába, és rázárom az ajtót. Ahogy ezzel megvagyok, az úri hálószoba ajtaja mögé surranok. Fülelek, vajon odakint történik-e valami.
Érzem, hogy jót sikerült mondanom. Ha mellé tudnám tenni egy ismert ember nevét, biztos hangzatosabb lenne, de a célnak így is megfelelt. Nem vagyok az az idézgetős típus. Inkább a lényeget jegyzem meg, nem a pontos szavakat. Nia gyanakszik és talán hallja a lépteimet, de nem láthat. Hecate-nek nagyon sietős, Lilith biztos ráparancsolt, hogy hozza a szőkét. Kőkemény hierarchia lehet náluk. A naiv ábrándok Nia-t is megmosolyogtatják lélekben. Persze, hogy ő a bosszantó, ha a másik a pasijára pályázik. Úgy érzem, ezt nem vette a szívére. Nem egy ilyen műboszi véleményére fogja alapozni, mit gondol magáról. Afelől nincsenek kétségeim, hogy Dominic képes egy kisebb hadsereget mozgósítani az elrablásomra. Egy csapatot kinyírtam, de zsoldosokat mindig lehet találni. A nekrofília kiüti a biztosítékot a páromnál. Nem mondom, én se vagyok oda ettől. A vérfarkasok pusztítanak, ölnek, rongálnak, de az azért nem gyakori, hogy őrizgetik a testet és holtában is megdugják. Vagy eladják a darabokat ereklyének? Biztos, hogy léteznek körök, amik megveszik, sőt keresik. Nia lelke háborog. Szegénynek ezek az utolsó csapások a győzelem előtt. Rendesen próbára van téve az önuralma és a lelkiereje. Ezek rosszabbak, mint Lawrence-ék, pedig már az a házaspár is megviselte őt. Üzlet. Szerintem Dominic kavart valamit. Megállapodhatott az özveggyel, hogy mindent elintéz neki, amit csak akar, ha engem megkínoznak és megölnek. Többet én nem látok bele ebbe a szóba, de tévedhetek is. A szektánál nincsenek határok, ezt egyre jobban látom. A párocskám érzései egyre durvábbak. Már a karóbahúzásnál is láttam, hogy nem ítél el, most viszont tetőfokára hág benne a gyilkolási vágy. A kétely visszahúzza, két pólus között vergődik. Azt hiszem, ő is inkább az olyan megoldásokat szereti, mint én. Eszembe nem jutott, hogy Dominic-et megölje. Inkább életben hagyom, de pokoli körülmények közt és szerintem ő is így akar tenni ezzel a libával meg a többivel. Hecate már rendesen felhúzta, szinte lángol. Megállok, mikor megtorpannak. Pont úgy hívja, ahogy engem csábított a gót a boltban. Az meg élvezi. Nem semmi banda, sose unják meg a kufircolást egymással, a háta mögött meg kibeszélik a másikat. Nem tetszik az ötlet, hogy szobára megy vele. Közbe kéne lépnem, de ez most nem alkalmas időpont. Ahogy becsukja az ajtót, ott állok a szoba előtt és hallgatózom. Ha baj lesz, azonnal megjelenek és villámgyorsan lecsapok. Hecate mégsem olyan lelkes. Szerintem fél, hogy Lilith megbünteti, amiért későn hozta a fürdetőnőjét. Valami hatalmas medencét képzelek el illatos olajokkal és különleges szerekkel, amiben áztatja a picsáját az „Úrnő” és hagyja, hogy megmossák a hátát. Itt minden férfi alárendelt, szolga. Csak egymást szeretik a női vezetés tagjai. Talán a szőke kivétel volt, ő bevállalta volna Jensent és Dominic-en is dolgozott rendesen. Jut eszembe, az ügyvéd úrnak nincs isteni neve? Mindenki Dominic-ként emlegette. Akkor az a Silvanus valami mást jelent. De vajon mit? Mindegy. Az egóm megint kap egy kis cirógatást. Dalton az én fizimiskámmal hódította meg ezt a banyát. Jó hallani és ha Nia most nem röhögi el magát, akkor soha. A bolond csaj pont annak tesz vallomást, akit megátkozott. Elviszik a démonok. Nem tudom komolyan venni ezt a nőt. A szőke egy gátlástalan ribanc és a vörös is, de ők tudták, mit csinálnak. Ez viszont... Szerintem a pszichiátrián körbemutogatnák és sose engednék ki. Hogy valaki ennyire ne lásson az orráig és ennyire bizonygassa a hülyeségeit. Igaz hívő, kételynek nyoma sincs benne. A nyöszörgésből már tudom, hogy Nia elintézi. Hallom a páromat jönni-menni, kötözni és ragasztani. Nyisszantások is hallatszanak, de nem húst értek. Ahogy Nia közeledik az ajtóhoz, elérkezettnek látom a pillanatot, hogy előkerüljek. Kamera sehol, itt akkor váltok láthatóból láthatatlanná és vissza, mikor akarok és mikor senki nincs a környéken. Most pedig a kezemet a kilincsre teszem és benyitok ebben az idióta maszkban. Tudom, hol áll Nia, mert hallottam. Úgy jövök, hogy ne üssön le lehetőleg. A lenti fickót is sejtheti a jelmez alatt, úgyhogy egy tarkóvakarással jelzem, ki vagyok.
Legalább démonok visznek el, és nem az „ááárnyak”. Biztos van különbség. Hűha! Valaki jön! Lépteket hallok, és látom az ajtórésen beszűrődő fényben, hogy valaki megáll a küszöb előtt. A kilincs lenyomódik. Lélegzetvisszafojtva várok. Az ajtó mögött lapulok, ugrásra készen, hogy leüssem az illetőt. Egy magas alak lép be álarcban és köpenyben. Csak akkor fújom ki a levegőt, mikor elkezdi vakarni a tarkóját. - Stephen… - eresztek meg egy sóhajt megkönnyebbülve, miután becsukja maga mögött halkan az ajtót. – A szívbajt hozod rám… De gyorsan ideértél! A rajongódat lerendeztem. Kiéltem rajta a fodrászhajlamom. – vihorászok gonoszdin. – Lilith következik a listán. A fürdőszobájában vár. Nagyon szeretném én elintézni a szukát. – pusmogom, miközben várakozón nézek Stephenre. A szemeim alig látszanak ki a maszk résein. Megvárom mit felel, majd az ajtóhoz lépek fülelni. Semmi mozgás odakint. Szép lassan elfogynak a kellemetlen emberek, akik belakják ezt az exkluzív kócerájt. Kilopódzok a folyosóra és megindulok arra, amerre Hecate vezetett. A jobboldali folyosón haladok. Egyik oldalán van egy-két olyan fenyőajtó, mint a szobáké, de a szemközti falban egy más jellegű ajtó áll. Kancsóikból vizet öntő nők képét faragták rá. Minden bizonnyal ez lesz a fürdőszoba. Ide ki is érződik az édesmandulából és a barackmagból készült illóolajok illata. A balzsamos aroma lágyan belengi a folyosót. Érdekes hangfoszlányok szöknek meg odabentről. - Kérem… kérem ne bántson! – könyörög egy fiatal lány végsőkig elkeseredett hangja. Sírásába idegen női alt vegyül, amint jóízűen nevet. Boszorkányos a hangja. Lilith. Összeszorul a szívem a zokogás hallatán. Mi a franc folyik odabent? Szeretnék egyedül bemenni. El is mutogatom Stephennek a szándékom. Remélem beleegyezik. Ha gáz van, az úgyis kihallatszik, és akkor közbeavatkozhat. Lilith előbb-utóbb kiszúrja, hogy a jelmezben nem a lánykái trollkodnak. Bízom abban, hogy nyerek némi időt, és ilyen-olyan lehetőségeket. Fel kell mérnem a terepet odabent. Bekopogok. - Na, végre, Cinthya drágám! – döngi élvetegen Lilith. – Gyere, gyere! Benyitok, s belépek a görög fürdőre emlékeztető kerek helyiségbe. Körös-körül hófehér oszlopok tartják a kupolás mennyezetet, míg középen padlóba süllyesztett hatalmas, kerek kád kapott helyet. Anna már benne ül, nyakig elmerült a tejben, melynek felszínén úgy ringatóznak a piros rózsaszirmok, mint sok kicsi csónak. Ahogy a tekintetem felvándorol a mennyezetre, megrökönyödök. Ilyesmit sem gyakran látni. A kád fölé van felhúzva egy meztelen lány. Fejjel lefelé lóg a bokáinál fogva. Követem a csigákon mozgatott sodronykötelének az útját. Kézi csörlőben végződik a falon. A csuklóit hátrakötötték. Lehet vagy 16 éves. Talán annyi sem. Tágra nyílt, barna szemekkel mered rám, mint egy riadt őzike. Szegényt úgy sajnálom. Ebben az álruhában elég rémisztően festek, pont úgy, mint bármelyik gyilkos szektatag. Hiába érinteném meg csitítólag a maszkom száját a mutatóujjammal, csak még hátborzongatóbban hatna a jelenlétem. Jelenleg nincs rá mód, hogy megnyugtassam, pedig annyira szeretném. Én tudom, már nincs veszélyben, de ő azt hiszi, én is bántani jöttem. Anna személyiségzavarral küzd, és nem tudja eldönteni, hogy Báthory Erzsébet legyen, vagy Lilith? Az úrnő hátrafordul a válla fölött. Csókra termett, telt ajkaival anyaian rám mosolyog. - Ah… kedvesem... Megint az áldozóruha? Reménytelen eset vagy. – ezzel előrefordul, és a tarkóját a kád szélének veti. - Ne haragudj, drágám, de nem bírtam kivárni, míg ideérsz. Körülötte mécsesek egész serege ég. Hanyagul le van dobva mellé a bíborvörös selyemköntös. És egy kasza. A tekintetem szinte ráfagy. Ez az eszköz sokat ront a romantikus összképen. Kakukktojás számba megy itt, ebben az esztétikus környezetben. Nem vitás mire kell. Ez a normálatlan ribanc vajon hány érintetlen lányt ölt meg az örök ifjúságért? A fogoly még mindig pityereg, hátha meghat vele minket. - Kérem… Anna fáradtan felsóhajt. - Édesem, hallgass már el! Te is sorra kerülsz. – döngi fölényes kegyetlenséggel. Kecses karját felnyújtja a levegőbe, és másik kezével végigsimít rajta. Azt hiszem, most behunyja a szemeit. - Mi lesz már, Cinthya? Masszírozz meg! – utasít parancsolón. Türelmetlen hangja kéjes nyögésbe torkollik, ahogy helyezkedik. Bal kezével odalent matat a combjai közt. Hollófekete tincsei kígyózva ringanak a tejben, miközben kényezteti az ölét. Istenszerű, tökéletes teste lehet a valóságban is, nem csak a fotókon. A haja, a bőre szép, a mellei kerekdedek, ahogy ki-kibukkannak a hófehér nedűből. Odasétálok. Maszkom mögül felpillantok a lányra. Csorognak a könnyei. A homlokán és a halántékán folynak végig, bele szabadon lógó barna hajába. Az arca egyszerű, hétköznapi, de a teste formás, a bőre hamvas, makulátlan. Van egy olyan érzésem, hogy még szűz. Tej után vérfürdő? Anna halmozza az élvezeteket? Leülök az úrnő feje mögé, és belemegyek a játékba. Leküzdöm az undort, s ujjaimmal lágyan megérintem a vállait. Lassú kézmozdulatokkal simogatom a formás domborulatokat. - Óh, igen!... Ez az... Mmm... – sóhajtozza, majd elalél a gyönyörtől. Félrebillenti a fejét, felkínálja ezzel a nyakát is. Az ujjaim felszaladnak a porcikára. Közben zakatolnak a fogaskerekeim. A lány nem láthat meg álarc nélkül, és Stephent sem. Viszont azonnal cselekednem kell, hogy megmentsem. Anna még mindig simogatja magát, nekem meg lángol a fejem zavaromban. Most már látom innen közelről, hogy a szemei be vannak csukva. Jobb kezével elkapja a csuklóm. A mellére akarja húzni a kezem, hogy ott is cirógassam. Ebben már nem vagyok partner. Most pattan el a húr nálam. A kezemet kitépem a főboszorka ujjai közül, megtámaszkodom a vállain, és ránehezedek, hogy a tej alá nyomjam, míg feje búbjáig el nem lepi. Anna veszettül rúgkapál, a kezeivel kalimpál. Ide-oda tapogatózik a kád peremén, próbál megkapaszkodni. Hangosan gurgulázik, ahogy haláltusáját vívja. Rámarkol a csuklóimra, de hiába. Nem bír velem. Minden izmom megfeszítem, s mindkét karom könyékig merül a tejben. Anna orrából és szájából hatalmas buborékok tódulnak a felszínre. A kádban hullámzó tej sugarakban fröccsen a márványpadlóra. Kicsapják a formás lábak. Minden elázik a közelben. A mécsesek sorra kihunynak körülöttünk. Ahogy Anna élete is mindjárt. Nem tudom Stephen benyit-e közben. Ha igen, láthatja mi történik. Nem kímélem ezt a nőt. Még egy utolsó buborék buggyan fel, és a test elernyed. Még várok, majd hosszú másodpercek múlva engedem csak el Lilith vállait. Végtagjai élettelenül lafognak ki a kádból. Lábai terpeszben. A tejben szétterülő fekete hajkorona közepén ott lebeg a csábos arc, ami hajdanán rengeteg férfit vezetett meg. Üveges tekintete egyenesen a felkötött lányra szegeződik. Ő minden ízében reszket. Halálosan fél. Tőlem is. A sírás a torkára forrt. Ahogy meggyőződöm róla, hogy Anna immár többet nem mozdul, felegyenesedem. Vége. Megöltem. Könnyeket nem hullajtok érte. Perverz elégedettség jár át. Megérdemelte. Csak nézem a művem. Most már maga a Sátán kefélgeti. Apám vajon ehhez mit fog szólni? Hazaérve az lesz az első dolgom, hogy gúnyosan az orra alá dörgölöm. Ez a tettem neki is szól. Meg fogja érteni a benne rejlő üzentet. - Engedjen el… Kérem!… Ígérem, nem mondom el senkinek amit láttam. – kérlel szakadatlanul a szegény lány elvékonyodó torokhangon. - Már biztonságban vagy. – búgom. Az álarc némileg eltorzítja a hangom. – Ki fog jönni a rendőrség, ne aggódj. Nyersen beszélek. Szívtelennek hathatok. Szokatlan ez a stílus tőlem, de most fojtottam meg egy embert. Még fel sem fogtam a tettem súlyát. Hát mégis bemocskoltam a kezem. Egy biztos. Ha a halálom után pokolra kerülök, ott is megtalálom Annát és nem lesz nyugta tőlem. Kemény, határozott léptekkel elindulok az ajtó felé. Eszemben sincs leengedni a lányt. Szeretném biztonságban tudni, de egyelőre ott fent van a legjobb helyen. Stephennek és nekem van még egy kis elintézni valónk. Nem hiányzik, hogy velünk jöjjön, vagy meglássa kik vagyunk, mit művelünk, meg a Rovert. Csak útban lenne és megbonyolítana mindent még jobban. A legfontosabb: nem tud személyleírást adni rólunk. Majd a rendőrök leszedik a kötélről. Azzal a járulékos kis szégyennel, amiért a nyomozók meztelenül találnak rá, meg fog birkózni.
Szegénykémet majdnem halálra ijesztettem. Az egyezményes jelzésre könnyebbül csak meg. Összefoglalja a történteket, én pedig röviden reagálok, mert mennünk kell, ha haladni akarunk. - Igyekeztem. Lilith a tiéd, én csak figyelni fogok. Nem tudom, mit talált ki neki, de remélem, elég méltó büntetést. Hagyom, hogy füleljen. Én tudom, hogy nincs kint senki, de ezt nem árulom el. Nem semmi akció, amit ma itt végrehajtunk. Eddig egy csonkítás van, több zúzott seb meg két levágott copf. A nők rémálma. Tőből nyisszantotta le, egy határozott mozdulattal. És mindezzel a szőke ribancot fogják vádolni, remek. Követem Nia-t jobbra, ahonnan több szagot is érzek. Lilith kéjes luxusfürdőt vesz, finom illatokkal és egy vendéggel, aki a hangja alapján kínzás áldozata lesz. Nem őt akarjuk megmenteni, de Nia gondoskodni fog róla, biztos vagyok benne. Távolabb, a folyosó bal oldalán érzem az orosz szagát az egyik ajtó mögül. Nia-t meghatja, hogy szemtanúja lehet egy perverz eseménynek és meg akarja állítani. Nem szívesen, de beleegyezem, hogy egyedül menjen be. Azt mondtam, mindenhová vele megyek, de ha külön kéri, akkor csak lesben állok. Itt maradok az ajtónál és hallgatózom. A víz csobog, a kislány zokog, Nia pedig játssza a fürdetőnőt. A csukott ajtó mögül vagyok fültanúja az eseményeknek. Szerencsére az özvegynek se tűnik fel, hogy az ál-Cynthia milyen csendes. Sok különféle illatszert érzek és alkoholos italokat is plusz mécseseket. A kislány sírva könyörög. Én nem őt sajnálom, hanem Nia-t amiatt, hogy megint miket kell látnia. Lehet ezt még egyáltalán fokozni? A hang fentről jön, irreális magasságból. A plafonról lógatják? Hm, érdekes. Undorodom, ahogy hallom a szektavezért élvezkedve nyögni. Szerintem nimfomán. Kívánja a szexet, hajszolja, de nem élvezi, akármennyire akarja. Ezért dobja fel mindenfélével és ezért váltogatja a partnereket. A hatalmat viszont élvezi, az biztos. Hallom, hogy Nia ügyesen dolgozik rajta. Nem tudom, próbálta-e már nővel, erről még nem beszéltünk. Manapság sokan kipróbálják fiatalkorukban és én nem ítélném el, ha kiderül, hogy maga mögött tud hasonló tapasztalatokat. Amikor elkezdődik a csapkodás és egyre hevesebben pancsolnak a vízben, akkor rontok be. Meglátom a helyiséget, de rögtön fókuszálok a csőrös maszkos alakra. Nagyon fura így Nia-ra nézni. Most fojtja bele a dúsgazdag özvegyet a fürdőjébe. Az ajtót becsukom magam mögött. Szörnyű csata zajlik. A szörnyű az benne, hogy mibe keveredett az én elmebeteg ellenségem miatt. Emberölés. Hát képes rá, ha eléggé messzire megy valaki, mint ez a társaság. Én is durvultam, de eddig mindegyiknek meghagytam az életét idebent. Kicsalhatta volna a kádból, de azzal talán gyanút kelt. És van egy szemtanúnk, aki előtt nem szabad lelepleződni. Én őt is kiiktatnám gond nélkül, de Nia inkább megmentené. A lány nem tudhatja, hogy nem ide tartozunk és ez ellen én sem fogok semmit tenni. Még annyit se kellett volna mondani, amit a párom közölt. Ránézek a lebegő testre és a csápokként szétterülő hajkoronára. Ennyi? Hiányérzetem van. Sokkal rosszabbat érdemelt volna. Teljes lelki és testi terrort, az élete megrontását, a szépsége elvételét, a hírneve besározását és nélkülözést. Vizsgálom Nia-t, de megbánás nincs benne. Elégedett a tettével és élvezi, hogy Lilith-nek vége, de épp azért ilyen kegyetlen és közönyös. Ha majd felfogja, mit tett, azt hiszem, kell neki egy kiadós tisztító sírás. Én csak az ajtóban állok és egy szót sem szólok. Mikor közelít felém, kinyitom az ajtót és kinézek, mintha így tudakolnám meg, van-e kint valaki. Még mindig nincs más szag, sem zaj, tiszta a terep. Ha Nia kijön, becsukom az ajtót és megölelem. Rögtön utána elindulok vissza a folyosón. A jobbra lévő fenyőajtók közül az egyik mögött hallom az orosz szuszogó hangját. Elaludt. Az az érzésem, hogy ő itt a leggyakorlatiasabb alak. Kertészkedik, drogokkal üzletel és a lakásomba is be tudott hatolni lebukás nélkül. Nem hülye, hanem képzett és képes használni az eszét. Két ajtó van és a felénk közelebbi mögött szuszog. Ha Nia sietne, megállítom a vállánál fogva, ahogy ő tette, mikor a jelmezeket megtalálta. Kíváncsiskodó szemekkel nézek rá az ostoba maszk mögül és az ajtóra mutatok. Már nyitnék be, de egy horkantást hallok és mozgást. Az orosz fordul, majd a lábait leteszi az ágyról. Matatást hallani, majd telefonon pötyögést. Nia-ra nézek. Az orosz beszélni kezd: - Hajnali 4-kor a St. Clair Gimnáziumnál vagyok az édességbolttal szembeni sikátorban. Átadom az árut egy fánkosdobozban, 10 kiló tiszta herkát, te pedig bőröndben a pénzt, ahogy szoktuk Á, a komoly üzletember azért szundított el, mert pár óra múlva indulnia kell. Ebből nem lesz semmi, csak még nem tudja. 10 kiló? Milligrammjáért is vagyonokat kérnek, ha lehet hinni a híreknek. Csak zsebpénz, ami a melegházból befolyik neki. Nem lepődnék meg, ha a terítő pont az iskolát célozná meg. - Mi? Csak fotózással voltál megbízva. Ne érdekeljen, mi van vele Ha ez az, akire gondolok, akkor még érdekesebb a szituáció. A nagykereskedő pont azzal diskurál, aki a kompromittálónak szánt fényképeket készítette rólam a szőke kurva közreműködésével. Mellesleg az is díler. Ráhúzzuk a vizes lepedőt szépen. Az orosz nem mond többet, kinyomja a palit. Sóhajt egyet és feláll az ágyról. A folyosón nincs más, csak mi. Készen állok, hogy ha kijön, szájbarúgjam, de megcsörren a telefon. Nem a mobil, hanem a belső, a piros. Ezek szerint minden szobában van. Elég idegesítő a csörgése, de szerencsére nem kell sokáig hallgatni. Loncsarov felkapja a kagylót: - Silvanus - jelentkezik be. -Baszki, Merlin, szard már le, hogy meg van nyomódva a paradicsom! Azt hiszem, értem. Az egyik mágus hívta fel. Nem akar rossz minőséget áldozni a szellemeknek. Az orosz viszont két lábbal áll a földön. Itt üzletelhet nyugodtan és senki nem keresi az erdő közepén, ráadásul nagyokat dughat is luxuskurvákkal. Cserébe szemet huny a sok sületlenség fölött, amivel körítik az egészet. Őt nem érdekli, milyen árut kapnak az istenek. Ha a paradicsom egyik oldala nyomott, szerintem Loncsarov inkább elfordítja, minthogy kicserélje. Azért mérges, mert ilyen hülyeséggel zargatják. - Tudom, tudom... Jó, mindjárt hozok egy másik adagot - mondja és el is képzelem hozzá a lehajtott, meghunyászkodó fejet. Gondolom, szembesítették azzal, mi a dolga. Lecsapja a kagylót, ami nagyot csattan. Egy ingerült orosz nyelvű szöveget mond, nyilván káromkodik. Várom, hogy meginduljon kifelé, de megint a telefonján kezd pötyögni. Megvárom, hátha hasznos lesz az infó, amit hallok. - Tigris, megvan az ütemterv. Chesterton reggel 7:30 körül ér a Tennessee és a Kendall sarkához. Foglaltam egy szobát a közeli panzióban. Még ma éjjel odamegy egy embered átvenni. Dupla adag injekciót lőjön bele, mert kurva nagy melák. Egy embered várakozzon ott és hívja a mentőket, mikor a köcsög elájul. Hívni fog titeket. A többi embered 7-kor legyen a mentőállomáson. A mentőautó rendszámát átküldöm. El ne tévesszétek, baszdmeg! Idehozzátok, kifizetem a béreteket és senki nem kérdez semmit. Tiszta? Reméltem is. Most meg kéne ijednem, mert úgy illik. Megtervezték rendesen. Álmentősök és egy nyugtatólövedékes sólyomszem a szomszédban. Oké, tudom, mit csinálunk. Loncsarovot mindjárt kiiktatjuk, a mentőállomás pedig kap majd egy névtelen telefont, hogy ellenőrizze azt a kocsit. A fotósra pedig ráállítjuk a zsarukat a sikátorban egy másik anonim hívással. Meglesz itt mindenki. Fogalmam sincs, ki a Tigris, de nem kizárt, hogy komoly előrelépés lesz a drogmaffia elleni harcban, amit intézünk. Ez igazi titkos hadművelet. Az orosz a cipőjét fűzi és hamarosan az ajtóhoz jön. Jobbra fog menni, mert arra van a főbejárathoz vezető lépcső. Ahogy nyílik, én áthúzódom a másik irányba, hogy hátulról csapjak le. Kurva nagy melák, mi? Te meg börtöntöltelék, csak még nem tudod...
A nagy istennő csillaga leáldozott. Sebesen száguldó hullócsillag volt. Mekkora csalódás lesz ez a gótnak. Szeretett Lilith-je alámerült a szellemek alvilágába. Az elcsúfítása nekem is eszembe jutott. Ha lett volna kéznél sósav, abban fürösztöm meg. Ám egy jó plasztikai sebész csodákra képes. Anna visszanyerte volna régi szépségét, de a halálból nem tud visszajönni. Annyi pénze nincs. Milyen egyszerű elvenni egy másik ember életét. Nem éreztem közben semmit. A gyűlölet és a bosszúvágy teljesen eltompította a józan eszem. Talán borzasztó, de üdvözlöm, hogy így történt. Ez a sátáni jelmez, mintha valami sötét kórsággal fertőzne meg. Hatalmat ad és erőt. Vajon ki hordhatta eddig? Mielőbb meg kell tőle szabadulnom. A lángok martalékává fog válni. De valahol hálás vagyok a szolgálatáért. Segített ráébredni; erős vagyok. Erősebb, mint Lilith, de a legfontosabb, erősebb vagyok apámnál. Nem vagyok jobb nála, de neki sincs már hatalma fölöttem. Soha többé nem köthet magához. Úgy érzem, új fejezet kezdődik az életemben. Azt hiszem a maszkot mégsem pusztítom el. Inkább otthagyom apám íróasztalán búcsúajándéknak. Ha nem is volt szektatag, ebből mindent érteni fog, főleg miután eljutnak hozzá a hírek. A lánya más emberré vált, és büszke magára. Lehet, az üzleti kapcsolataiba is sikerült belepiszkítanom. Nem tudom. Anna duplán megérdemelte a halált. Zavart a létezése is. Elkövette az én olvasatom szerinti két legnagyobb bűnt. Nem csak apámra vetett szemet, de meg akarta ölni a férfit, akit szeretek. Stephent senki nem veheti el tőlem. Senki. Ehhez mindig lesz egy-két szavam. Remélem, Dominic számára is világos lesz az üzenet: nem félek a hozzá hasonlóktól. Szövetkezhet ellenem akár az ördöggel is, hidegvérrel levadászom vele együtt. Lefekvés előtt meg majd megpróbálok sírni. Rohadtul feldühített ez a banda. Ahogy a fürdőből kifelé jövök, a fellógatott lány kérve kér, hogy ne hagyjam ott fent, de szóra sem méltatom. Nem azért, mert nem érzek vele együtt. Nagyon is sajnálom, de neki már nem eshet baja. És azt sem akarom, hogy útban legyen. Csúnya dolognak volt szemtanúja, és még nem végeztünk. Stephen a kivégzés kellős közepén rontott be a fürdőszobába. Nem tudom mit szól ahhoz, amit tettem, képes lesz-e ezek után úgy nézni rám, ahogy eddig. De a melengető ölelése, amit a folyosón kapok, nem jelenthet rosszat. Talán tart tőle, hogy a lelkem elszenvedett valami sérülést. Franc tudja. Dolgozik bennem az adrenalin, és időre lesz szükségem, hogy felfogjam mi történt valójában. Sietve visszamegyünk a folyosón, hogy folytassuk a bosszúhadjáratot. Stephen a vállamnál fogva fékez meg az egyik ajtó előtt. Megállok és felpillantok rá. Kezd melegem lenni az álarc alatt. Alig várom, hogy levehessem. Hallgatózunk. Stephen benyitna, de meggondolja magát a bentről jövő horkantásra. Valaki aztán szöszölni és matatni kezd odabent. Ahogy az orosz kertész erős akcentussal megkezdi a telefonbeszélgetést, összenézek Stephennel. Ugyanarra gondolunk. Az orosz ma lecsúszik a randiról. Most már tuti, hogy ő pakolta tele a borotválkozószekrényt és ő küldte ránk a zsarukat. Szerintem Stephen semmire sem vágyik jobban, minthogy lerendezze vele. Lorenzonak igaza volt, a kertgazdálkodás csak hobbi, álca. Tovább fülelek. Fotózás? Csodálatos! Nem is alakulhatna szebben. Sorra előkerülnek a sáros tagok, akik részt vettek ebben az egészben. Kisvártatva fülsértő hangon kezd csörögni a másik telefon. Merlin… Csak ámulok, miféle történelmi neveket képesek magukra aggatni, mintha ezzel javítanának az imidzsükön. Majdnem elröhögöm magam azon, ahogy Silvanus beszél Merlinnel a paradicsomról. Én megviccelném a fazont, aki a giminél várja az oroszt. Küldetnék neki 10 kiló paradicsomot. A kagyló lecsapódik, és követi egy zamatos orosz káromkodás. Várnám, hogy halljam a lépteit, ahogy kifelé megiramodik, de nem ez történik. Megint megejt egy telefonhívást. A pofám leszakad! Tigris? Ki ez? A Karate kid? Hallom miket szövegel a kertész. „Kurva nagy melák” meg „köcsög”? Hangtalan kacaj rázza meg a vállaim. Összeszorítom a számat és megcsóválom a fejem. Óóó, gyerek! Mekkora verés van kilátásban. Stephen biztos nem kíméli majd. Szánalmasak. Bonyolítják itt maguknak a dolgokat a mentővel. Azt azért meg kell hagyni, hogy jól kifundálták az elrablás részleteit. Jah, Stephent is csak úgy tudják elkapni, ha távolról benyugtatózzák. Tartanak tőle. Nagyon helyes. Viszont nem kell nekünk fuvar. Jöttünk mi magunktól is. A sietős léptek zajára nyomban elhátrálok az ajtótól. Stephené a pálya, engedje csak ki a gőzt.
Ezekben a maszkokban az a legrosszabb, hogy nincs meg köztünk az arcjáték. Csak a szemek és a kontúrok, a testmozgás játszik, ha nem akarunk beszélni. Alig várom, hogy levegyem a köpenyt és a csőrös álarcot. Nia-ban új érzések hadakoznak egymással. Eltökélt és elégedett, aggodalmas, de erőteljes. Határozottan azt érzi, hogy legyőzhetetlen. Csak nehogy ezért rontson el valamit véletlenül. Tartott attól, mit szólok, de az öleléssel mindent elmondtam. Nem vádolom, meg kellett tenni. A kislányt még le lehetne akasztani onnan. Ha túl sok vér tolul a fejébe, abba is belehalhat. Nem érzem betegnek, úgyhogy szerintem a fiatal, csúcson lévő szervezete ki fogja bírni. Ha nem, akkor se minket vádolnak és ez nekem fontosabb, mint egy idegen élete. Az nem oszt, nem szoroz. A hallgatózásunk során Nia-nak is tetszik, hogy mindenre fény derül. Ha tényleg úgy van, ahogy gondoljuk, márpedig valószínű, akkor hamar vége lesz a rémálomnak. Azt kezdem érezni, hogy Nia-nak nem is csak törődésre és pátyolgatásra lesz szüksége, hanem elfogadásra. Először saját magának kell kiértékelnie és elfogadnia a tettét. És azt, hogy erre is képes. Nem bűn megbosszulni olyan kaliberű dolgokat, amiket átéltünk. Amíg a törvény emberei nem találnak rá, addig nem bűn, én azt mondom. A páromat mulattatja a társalgás, érzem benne, hogy látja a helyzetben az abszurditást. Mi más is lenne fontosabb az áldozás előtti éjszaka közepén, jócskán éjfél elmúltával, mint egy rakás jó minőségű paradicsom? Őrület, szó szerint. Elvigyorodom a maszk alatt, mikor látom Nia vállait rázkódni. Az orosz nem szeret engem. A jelzői érdekelnek a legkevésbé. Nem azokat akarom megtorolni, hanem minden mást. A becsempészett drogot és a kibaszott mandragóráját a kórházi ágy alatt. Nia átadja az intézkedés jogát. Lilith az ő harca volt és Dominic is, ez viszont az enyém. Megosztozunk a gazembereken. Az ajtó befelé nyílik és ahogy az orosz kilép, kirúgom a lábát és a vállánál megfogva a szemközti falhoz vágom. Nehéz ember, így nagy erőt vetek be. Lefejeli a kékre festett falat és összevérezi, de ennyitől nincs kiütve. Kemény fickó, igazi maffiózó. Azt se tudja, ki támadta meg, de már fegyverkezik is. Nem mondom, felkészült. Itt a kastélyban nem lenne kitől tartani. Szerintem ez alapfelszerelés nála, hordja, ha kell, ha nem. Féltérdre érkezik és visszanéz, miközben próbál felállni. Kést vesz elő és felénk néz. Vérző homlokkal szól, ahogy feláll: - Na, mi van, Cernunnos? Megint túllőtted magad? Ez a név semmit nem mond nekem. Lehet valami újabb viking isten vagy hasonló. A lenti magas fickót sejtheti mögötte. Nia-hoz nem szól, csak ránéz. Megindulok és a bal karját próbálom megfogni. Egész ügyesen mozog. Ellép és felém vág a késsel. Úgy harcol, mint egy becuccozott ellenféllel, akivel nem szabad kíméletesen bánni, ha ő akarja túlélni. Én gyorsabb vagyok, elkapom a késes kezét, majd a torkához nyúlok és behajítom a szobájába. Nagy erőt alkalmazok, úgyhogy egész az ágyra repül. A fejét bevágja a díszes ágyfőbe és rohadtul fáj neki. Vicsorog és fogja a fejét, de már kezd is feltápászkodni. Ezt nem várom meg. A szomszéd szobából telefoncsörgést hallok. Valakit keresnek, ezzel foglalkoznunk kell majd. Most viszont ráugrom, innen a folyosóról egy igazán állatias ugrással két kézzel a levegőben. Loncsarov szúr a késsel, de csak elcsapom a jobb kezét és kihullik belőle a kés. Ahogy ráérkezem, ökölbe szorított kézben végződő alkarjaimmal püfölöm az arcát. Egyet jobbal, egyet ballal és még egy ilyen kör. Közben bordánüt és kiabál, de beléfojtom a szót. Senki nincs, aki meghallaná, még a fürdőben fellógatott lány is csak foszlányokban hallhatja. Van benne erő és küzd, de a csépeléstől kifekszik, mielőtt komolyabb kárt tehetne bennem. Ilyet a K1-ben látni vagy pankrációs rendezvényeken. Elájult, nem lesz vele gond. Nem ölöm meg, csak elvarrom a szálait. Az az átkozott csörgéshang nem szűnik a szomszéd szobában. Felvenni nem fogom, de látogatóra számítok, aki inkább odamegy személyesen. Önmagában nem gyanús, hogy ennyi drogos között valaki nem veszi fel a telefont. Lehet, hogy a vöröst keresik, aki lesunnyogott beszállni harmadiknak Cynthia és Dominic mellé. Kiszólok Nia-nak: - Figyelj, hogy jön-e valaki! Nyers vagyok, de most sürget az idő. Hallanám és kiszagolnám, ha jönne valaki, de a páromnak is kell feladat és nem akarok színt vallani. Ez az ugrás is épp elég fura lehetett neki. Kevés ember képes ilyen gyorsan mozogni és ekkora távolságot átugrani, azokat is a legnagyobb harcművészek között kell keresni. Körülnézek a szobában. Az óriási franciaágy fölött egy sárkányt ábrázoló, vörös és zöld színekben pompázó festmény van. Egyik oldalon szekrény és dobozok. Szag alapján azokban van a drog. A mobil az első, amit megnézek. Az elküldött sms-ek között ott van a mentő rendszáma. Megjegyzem. Nem kell felírnom, jó a memóriám. Az asztalon látok egy kancsó limonádét. Tudtam én, hogy ez az egyetlen józanéletű a csapatban. A telefont simán belepöttyintem. Ha magához is tér, ezt ugyan már nem használja. A rendőrségnek biztos vannak műszaki szakemberei, akik majd feltérképezik és megtalálják benne a bizonyítékokat a Tigris, a fotós és a többi alvilági alak számával. Találok egy nagyon hasznos ábrát a telefon mellett a falon. A ház összes belső melléke rajta van nevekkel és termekkel, mindez térképen ábrázolva. A pince, a földszint, az első emelet, ahol most vagyunk és a tetőtér. Kint tiszta a levegő, úgyhogy Nia-hoz szólok: - Gyere, itt a térkép! Szerintem ezen a helyen lesznek a mágusok, a szentélyben. Cernunnos valami belső őr lehet. Loncsarov egyáltalán nem volt meglepődve a támadás milyenségén. Lehet, hogy nagy harcos a magas fickó, aki beengedte. A földszinten az előtérből balra nyíló termet jelölték a nevével. A szagát onnan éreztem, úgyhogy egyértelműen ő az. Ha Nia sem dönt máshogy, akkor elindulhatunk a lépcsőhöz. A másik irányban kell menni, hogy a szentélyt elérjük. Figyelek, hátha megjelenik, aki csörgette a szomszéd szobát. Oda is benéznék, de most nem szánok erre időt. Ha Nia meg akarja nézni, akkor viszont nem tiltom le. Módszeresen kiiktatunk mindenkit. Az orosz ki van ütve, más pedig nincs a közelben, így halkan beszélhetünk. - Mi a terv? Ezeket még elintézzük, aztán fuvar Dominic-kel és vissza, majd a rendőrök riasztása névtelenül?
A folyosóról figyelem Stephent, ahogy lendületesen az orosznak esik. Cernunnos? A megtermett kertész egészen mást sejt a maskara alatt, mint aki valójában bújik meg benne. Loncsarovot kemény fából faragták, nem adja magát könnyen. Ahogy megvillan a kés kezében, összeszűkül a szemem. Láttam Stephent hogyan fegyverezi le a nagykéses Lucillet, de az egy bolond öregasszony volt, ez meg itt egy trabális orosz fickó. Stephen minden esetre nem ad neki lehetőséget a fegyvere használatára. Hatalmas, már-már emberfelettinek tűnő erővel bevágja az ágyra, majd egy nagy szökkenéssel ráveti magát. Ilyen ügyességet és fürgeséget még valóban nem láttam. Stephen harcstílusa figyelemreméltó. Hangosan puffognak az ökleik, ahogy férfiasan dulakodnak. Aztán az orosz bedobja a törölközőt Stephen kemény ütéseitől. Eszméletlenül fekszik ki alatta. - Wow! Ügyes! - minden elismerésem a páromé. A telefon meg csak csöng türelmetlenül és kitartóan. Idegesítő. Akárki is a hívó, fel fog jönni az emeletre. Stephen utasítására csak bólintok. Kint maradok a folyosón a nyitott ajtó előtt őrködni. Közben be-be pillantok a szobába. Látom mit ügyködik. - Várj! – állítom meg, mielőtt beledobná a telefont a limonádéba. – Van egy ötletem. Az még jól fog jönni. Meggyőződöm róla, hogy nem jár erre senki, és odaszaladok hozzá. A bejárat mellett a fogasra felakasztott férfikabát zsebéből kilóg egy pár barna bőrkesztyű. Ez kapóra jön most is, és később is, mikor „bepelenkázom” az ügyvédurat. Belebujtatom a kezeimet és így veszem el Stephentől a mobilt. Megkeresem az ominózus SMS-t, amiről a kertész beszélt, majd kihúzom az asztal fiókját. Toll és papír után kutatok. Ott találok. A papírlapot felcsapom az asztalra és az ujjaim közé kapom a tollat. Balkezes vagyok, de most a jobbal kaparok nyomtatott betűket. Kínszenvedés így írni, jó ronda írás, de azért olvasható: „4:00 Díler a St. Clair Gimnáziumnál lévő sikátorban Orvlövész szállt meg a Tennessee és a Kendall sarkához közeli panzióban 7:00 Tigris emberei a mentőállomáson.” Végül a mentő rendszámát is odafirkantom. Az örökírót ledobom az asztalra. Nem lesz rajta az ujjlenyomatom, a papírt viszont összehajtogatom és becsúsztatom a nadrágzsebembe. Az orosz mobilját a hátizsákom egyik elérhető rekeszébe menesztem. Stephen odahív a térképhez. Alaposan áttanulmányozom, és megjegyzem mi merre található. - Menjünk. – mondom. Stephen kérdésére bólintok, miközben kilépünk a folyosóra és elindulunk a dolgunkra. - Igen, valami hasonló a terv. De nem mi telefonálunk… - elhallgatok. Hallom a fellógatott tinilány hangját. Egyfolytában hahózik, és kéri, valaki engedje le. Egyre hangosabb, ahogy közeledünk a folyosó vége felé. Az elágazáshoz érve láthatjuk a másik folyosón azt a langaléta fickót megállni Lilith fürdőszobája előtt, aki beengedte a kertészt a főbejáraton. Lehet, hogy ő telefonált, és elindult megnézni, az orosz miért nem veszi fel a kagylót, közben pedig megütötte a fülét a lány segélykérése? Benyit a fürdőszobába, mire a lány éles sikoltása hasít a kastély csöndjébe. A hústorony mogorva fickó kiszúrja Lilith halott testét a kádban és besétál. - Ne, ne, kérem ne bántson! – sírja föntről a fogoly torokhangon. Futásnak eredek, hogy megelőzzem a bajt. Odatrappolok a nyitott ajtóhoz, Cernunnos a fürdőkád szélénél áll, és Annát bámulja. A fölötte csüngő pityergő tinilány, mintha nem is érdekelné. Az érkezésemre megfordul. Érzelmek nélküli, rideg ábrázata semmi jót nem ígér. Jó colos figura, a pillantása gyilkos. Porcikáiban nyers erő tanyázik, ez nem kétséges. Odalép a kaszához. Lehajol érte, és felveszi. A mozgása túlságosan higgadt. Biztos magában, nekem meg futkos a hideg a hátamon. Hosszú léptekkel jön felém. Mereven bámul, miközben dühösen markolja lapát tenyereivel a kasza nyelét. Hát ez kiszúrta, hogy nem ide tartozom. Ha lenne pisztolyom, tuti lepuffantanám, de így más megoldást kell találnom. El kell tőle venni azt a K kaszát. Beszaladok az első oszlop mögé. A toronymagas fickó meg utánam iramodik és meglendíti a fegyverét. Suhogva metszi vele a levegőt, aztán megint vág. Az eszköz éle fémesen énekel, ahogy az oszlopot találja el vele, ott, ahol pár másodperce voltam. Nem kérdés, hogy alaposan megélezték a szerszámot, mert ottmaradt egy vékony nyisszantás a fehér tartópilléren. Úgy fejmagasságban. Az oszlop takarásában maradok. Talán vicces, ahogy akörül fogócskázunk, de a megfelelő pillanatra várok. Ismét suhint, szerencsére elég magas, így könnyen lehajolok az elsüvítő kasza elől. A mozgásom könnyed és táncos. Nagyon rossz ez a hacuka most, csak korlátoz. Jobban oda kell figyelnem mit csinálok, hogyan lépek és hova teszem a kezem. A síkos selymen eleshetek, ha rálépek, vagy ha rátenyerelek. Az akrobatikus ugrásokat teljesen ellehetetleníti. Karommal félrelebbentem a testemről a lebernyeget. Talán annyira nem is kéne capoeirázni a lógó csaj előtt, hátha felismeri a jellegzetes mozdulatokat. Levetem magam a márványpadlóra. Mögöttem a fickó. Két kézzel megtámaszkodom, miközben hátratekintek rá. Nézheti a fenekem. A jobb lábam a talajon, de a ballal hátranyúlok és a lábfejem beleakasztom a bal bokájába. Egy fürge rántással kihúzom alóla, így terpeszbe kényszerül. Azonnal cselekszik a jobb lábam is, amivel elölről akaszkodom az ő jobb vádlijába. Mindkét lába be van akadva az enyéimbe, és ahogy a pasas elé fordulok, hanyatt esik. A gáncsolás pillanatok alatt zajlik le. A kaszát erre eldobja. Szándékosan. Inkább verekedne. Megragadja a köpenyegem. Erősen megrántja, de nem kerülök földre tőle. Szembepördülök vele, erre ő talpra ugrik. Nekem ront, és megmarkolja a torkom. Annál fogva taszít a legközelebbi oszlopnak. Hátizsákostul nekipuffanok. Legalább tudom milyen szar érzés, ha a gigámat ropogtatják és nem kapok levegőt. Egyik kezével elenged. Letépi a csőrös maszkot a fejemről. Meglepődik, hogy van alatta még egy. Beletérdelek az ágyékába, mire felmorran. Nem akar elereszteni, csak fojtogatna tovább, ha hagynám. Belenyomom a szemeibe az ujjaimat. Jó erősen, izomból, mélyre. Érzem a kesztyűn keresztül is, ahogy a puha szemgolyók hátrébb tolulnak a gödrükben. Az óriásira nőtt kelta istenség fájdalmasan felüvölt. Mindkét kezével a szemeihez kap, miközben hátra tántorodik. Utánalépek, és becsületesen gyomorszájba rúgom. Ettől begörnyed, de összeszedi magát. Azt hiszem, alaposan felbőszítettem. Vicsorogva, fújtatva mered rám. Be kell látnom, hogy nem az én súlycsoportom. Kettőnk közül ő bírná tovább ezt a verekedést, de nem adom fel. Megint rúgok, mire elkapja a bokám. Röhögve markolja. Megpördülök, kezében a bokámmal, letenyerelek a padlóra, és a másik lábammal kirúgok hátrafelé. A talpam a mellkasában puffan, mire elereszt és hanyatt vágódik a kádban. Belecsobban a tejbe. Egyenesen Anna meztelen testére esik, de olyan szerencsétlenül, hogy a kupáját bevágja a kád élébe. Hangosan nyekken. Hogy meghalt-e, vagy szimplán elájult, nem tudom. Minden esetre nem mozdul, csak ringatózik Lilith fölött, széttárt lábai közt a nő arcával. Fura egy 69-es. - Ugye… ugye leszednek?... Kééérem…! – nyüsszög a lány. Most már nem szívesen hagynám odafönt. Ha Stephen itt van, rápillantok. A bejárattól nem messze van a csörlő fogantyúja. Ha segít, és letekeri, akkor a kád szélénél nyúlászkodva elkapom az egyre lejjebb ereszkedő, meztelen lány karját, hogy magamhoz húzzam. Vacog, ahogy lefektetem a hideg márványra. Kioldom a kezeit fogva tartó kötelet, majd Lilith bordó selyemköpenyéért nyúlok, és ráterítem. Tudja kié, de most még ennek a ruhadarabnak is nagyon örül. A lábát is kiszabadítom. Kapkodva jár a kezem, mert sietek. - Nem lesz baj, gyere. – segítem fel talpra ezzel. Összefogja magán a köntöst, és úgy csattog mezítláb mellettem, ahogy a vállát átkarolva terelem ki a fürdőhelyiségből. Az álarcot útközben felkapom a padlóról. Erre még szükségem lesz. Ajándékba szánom. Nem visszük magunkkal a lányt. Az első szobaajtón befordulok a folyosóról vele. Közben kikapom a kulcsot a zárból. Belül van. A tinilány nem érti mi történik vele. - Itt elbújhatsz. – mondom a szobában. Ő leül az ágy szélére, és a füle mögé tűri a haját. Össze van zavarodva és retteg. Hátranyúlok a zsákomhoz. Tudom hol van benne az orosz mobilja. A lány kezébe nyomom. - Ahogy kilépek a szobából, hívd a 911-et. Mondd nekik, hogy a Loncsarov birtokon vagy. Remegő ujjai közé veszi a készüléket. A nadrágzsebemből előhúzom a papírdarabot is, amire feljegyeztem az orosztól hallottakat. Ezt is átnyújtom neki. Megnézi mi van ráírva. - Add a kiérkező rendőröknek a mobillal együtt. Nagyon fontos. Jó? - nézek a szemébe. A lány szaporán bólogat. - Ha megkérdik, hogy ki szabadított ki, jó lenne, ha két maszkos férfira emlékeznél. Tudja, hogy lány vagyok, hallja a hangom, de talán ennyi kegyes hazugság belefér azok után, amit érte tettünk. - Oké. – bólogat, és megjelenik az arcán egy kis mosoly. – Köszönöm. - Én is. – gyengéden megérintem a vállát, s ezzel sietve magára hagyom. Beszélgetnék még vele szívesen, érdekelne hogy hívják és mióta tartották fogva, de az idő sürget. A szoba kulcsa az kezemben lapul. Amint kilépek a folyosóra, már zárom is be vele az ajtót. Biztonságban lesz odabent, és tutira nem lopakodik utánunk. Hatalmasat sóhajtok. Elsétálok a szoba elől. Előrántom a saját telefonom. Lorenzot hívom. - Hozd a kocsit, és gyere le hátul a pincébe. – sürgetem meg kurtán. Direkt nem szólítom a nevén. Ha Stephen itt van velem, vagy a közelben, felé fordulok. - Max negyed óra, és itt vannak a zsaruk. – mondom. A mágusokra most nem lesz időnk. Dominicot berámoljuk a csomagtartóba, és tipli padlógázzal. Az ügyvédet nem hagyom itt, még vár rá egy mókás műtét. Arról semmi pénzért nem mondok le. A sebész már ott van a raktárépületben.
Bólintok a madárjelmezben, ahogy Nia megdícsér. Érzem benne, hogy lenyűgöztem. Ahogy azt is, hogy őt is bosszantja a telefon csörgése. Loncsarov mobilját átadom, mikor elkéri. Bízom az ötletében, bár még nem látom át teljesen. Trükkös, hogy a másik kezével ír. Így aztán senki nem ismeri fel az írását. Jó, ha el tudják olvasni egyáltalán. A lényeget leírta. Azért nem semmi belegondolni, mekkora erőket mozgattak meg, hogy engem megkaparintsanak. Aki kilószámra üzletel a drogokkal, annak persze ez apróság. Amikor Nia elkezd rohanni a folyosón a magas férfi után a fürdőbe, én is futok. Nem akarok mindent elintézni helyette, így hagyom, hogy tegye, amit jónak lát. Mikor berohan, én kint maradok és láthatatlanná válva megyek be. Az úrnő pusztulását az őr nem úgy nézi, mintha óriási veszteség érte volna. Félelmet érez. Valahol az ő sara is, hogy ez bekövetkezhetett. Közel megyek, de nem avatkozok be, amíg nem muszáj. Nia-t most látom először komoly harci tudást bemutatni. Ügyes és kecses, akár egy táncos. A kasza veszedelmes fegyver lehet, de a párom capoeira-tudása győzedelmeskedik. Tejben füröszti ezt a nagy barmot. A kislány visít. Tiniként biztos nagyon megrázó neki. Legszívesebben fejbeverném, hogy elájuljon és ne beszéljen fölöslegesen. Így is túl sokat látott. Akkor jövök elő látható formámban az ajtóból, mikor Nia nyugodtan beszél hozzá. Én egy szót sem szólok. A csörlővel leeresztem a felakasztott lányt. Most esik le, hogy pont így volt fellógatva az az alak is, amit az ajtómra festettek. Kivéve a lábait, de itt biztosra mentek, mindkettőt megkötözték. Amíg Nia a gyerekkel foglalkozik, én felkapok egy nagy fürdőlepedőt és egy kisebb, de vastag törülközőt. A nagyobbik nőstényoroszlánt mintáz, a kisebb egyszerű vörös textília. Dominic-ot majd körbetöröljük a kicsivel és belecsavarjuk a nagyba. A meglepetés pedig csodálatos lesz. Nia is, de az enyém is. Mikor a párom bekíséri a gyereket a szobába, én kintmaradok. Egy pillanatra belegondolok, hogy egy ilyen hamvas szépségen vajon hányan akartak osztozni. Megvan a pedofília is, ezt senki nem ússza meg. Hallom, hogy Nia mit talált ki. Rámfoghatnák, hogy az egyik maszkos én voltam, de ki lenne a másik? Lorenzo? Valami alibit meg kell majd beszélnünk. Nem tetszik ez nekem. Ki kéne nyírni a gyereket, az lenne a legegyszerűbb. Ő az egyetlen tanú és merész dolog bízni benne. Dominic semmit sem látott. Az orosz Cernunnos-t vádolná és Cynthia-t. A három drogos kurva részletkérdés, nekik aztán nem nagyon fognak adni a szavukra. A mágusok meg nem tudnak semmiről. Tűkön ülnek, mivel a szépséghibás paradicsommal Loncsarov szabotálta a ceremóniát. Biztos felszentelik a helyet a holnapi orgiára. Lesz itt nagy meglepetés, hajjaj. Mikor Nia kijön, a sóhajából megkönnyebbülést érzek. Mintha befejeztük volna. És így is gondolja, már hívja Lorenzo-t. Én is sóhajtok és megfogom a kezét, így indulok vele lefelé a lépcsőn. - Szépen elintézted a kaszást, ma petite guérriere! - mondom neki harcosnak szólítva franciául. - És a tervet is ügyesen kidolgoztad. Ezekkel az ügyvéd urat majd körbe lehet takarítani és becsomagolni - mutatok a törülközőkre, amiket át is adok. Mikor leérünk és a tekintetem az oroszlános ajtóra téved, Nia-hoz szólok: - Menj előre, én is mindjárt jövök – mondom neki, majd bemegyek abba a szobába. Lakószoba is, de erősen military stílusú. A falakon kínai és japán festmények, alattuk polcokon és tartókon számtalan kés, szai-kard, katanák és még két kasza. Injekciós tűk is vannak meg az asztalon egy zacskó por. Fürdősó illata van. Azt hiszem, erről hallhattunk a hírekben, hogy mennyire agresszívvé teszi az embereket. Cernannus tényleg cuccozott, sportember és harcos létére. A szokásos lakóbútorok is megvannak, kicsit keletiesebb stílusban, mint a többi helyen. Igazából nem is érdekelt ez a szoba, csak kifogást kerestem, hogy meglépjek. Villámgyorsan felborítom a bútorokat, összerugdosok mindent és a polcokról is leverek pár dolgot, mintha valódi dührohama lett volna a szoba lakójának. Ez egybevág majd Loncsarov vallomásával. Figyelek és csak akkor indulok kifelé, mikor Nia már messze van a folyosón. Kimegyek innen és felrohanok a lépcsőn farkassebességgel. Láthatatlanná válok a fordulóban és balra indulok. A mágusoknak még tartogatok valamit. Anyjukkal szórakozzanak, ne velem. A szagokat követem, de a térkép alapján is tudnám, hol van a szentély. Óriási terem, van vagy 10 méter magas. Plafonig érnek az ablakok, de vörös bársonyfüggöny lóg rajtuk behúzva. Itt minden megvan, amit a Boszorkánykonyhában láttunk. Szobrok, füstölők, gyertyák és egy rakás okkult kacat, amiről fogalmam sincs. Meg piros gyümölcsök és középen egy jó öt méter hosszú, két méter széles asztal aranyszegélyű és -rojtozású vörös lepedővel. Eszembe jut a versike. „A gyönyör a hentes asztalán történik” Köré pentagramot festettek, az öt csúcsánál gyertyák égnek különböző színekben és illatokban és a gyertyák mellett egy-egy áldozókés áll ezüsttartóban. Azokhoz biztos nem nyúlok. Kitüntetett helyen, fejmagasságban a falra erősített kis aranytrónon egy mandragóragyökér ül pálmalevelek között, jól megvilágítva. A varázslók az ablaknál állnak. Várják a friss paradicsomot. Pont olyanok, amilyennek Mary Mama leírta őket. Orosz fazonok, szinte biztos, hogy ezen a nyelven kántáltak. Nincsenek drog hatása alatt, tiszták, viszont a vezetőjüknél érzek valamilyen fura szagot. Volt egy májbeteg ismerősöm, akin mindig ilyen édeskés, kicsit fémes szagot éreztem. Rákot diagnosztizáltak nála. Kiszagoltam, ahogy a kutyák is ki szokták. Ezt a tényt, Merlin betegségét fordítom most ellenük és a hitüket. Már előre kidolgoztam a jelenetet. Átsuhanok a termen villámgyorsan és megállok a gyökér előtt, onnan pedig szózatot intézek hozzájuk berekedt, suttogó hangon, ahogy sosem szoktam beszélni. - Megtévedt gyermekeim, figyelmezzetek szavamra! A mágusok egymásra néznek, majd körbe a teremben. Meglepettséget érzek, az egyikben félelmet is. Eljönnek az ablaktól és tanácstalanul jönnek-mennek. Suhogtatom a köpenyemet a trónnál és megérzik a légáramlást. A hosszúhajú letérdel és fejet hajt. Érzem, hogy a kisember, a vezetőjük megveti érte. Merlin át is veszi a szót a gyökérre meredve: - Lélek, szólj hát! Szórakoztató színdarab. Értetlenséget érzek bennük és a hosszúhajú is felnéz. - Három ember, három lehetőség. Alkut ajánlok – folytatom ezen a torz hangon. Merlin gyanakodva néz, a másik kettő pedig összetszi a kezét. A térdelő feláll és figyel. Érzem, hogy borzongnak. Nem tudom, milyen szertartásokat csináltak eddig, de lehet, hogy, most találkoznak először a természetfelettivel. - Nevezd meg magad, lélek! Mi a Főnix Testvériség papjai, Lilith szolgái vagyunk, akivel még az Isten sem bírt, sem az angyalai. Ugyan mit tudsz ajánlani, mint hogy a leghatalmasabbat szolgáljuk? Főnix Testvériség? Nekem arról egy hamvaiból feltámadó madár jut eszembe, de nnél mélyebb jelentése is lehet. Egyiptomi mítosz, ha jól tudom. Mindegy. Én azt az egy dolgot választottam ki, amit biztosan el tudok játszani. - Lilith elmenekült Ádám elől. Én adtam neki új feleséget és ő segített, hogy rátegyem a kezem az emberiségre. Lucifer jött el hozzátok. Merlin megrökönyödik, a másik kettő is retteg. A hosszúhajút az ájulás környékezi meg. - Az alku egyszerű: versenyt hirdetek és aki méltó a győzelemre, ahhoz visszajövök. Ti mindvégig engem szolgáltatok. Lilith is az én törvényeim szerint él, de van egy különbség köztünk. Az én hatalmamnak nincs határa – mondom nekik, majd elrohanok köztük. Érzik a légmozgást és megdermeszti őket a félelem. Megállok az asztalnál és megfújom az egyik gyertyát, majd a másikat és így körbemegyek. - Merlin rákos, az első áldozat ő legyen. Vágjátok ki a beteg szervet és tegyétek le elém. Utána ismét eljövök és elárulom a következő feladatot. Merlin elsápad. Észveszejtő félelmet érzek benne és megalázottságot. Szerintem titkolta a betegségét vagy ő sem volt vele tisztában. Ha ezek vallanak, senki nem fogja érteni, honnan tudtak a rákról. A Sátán megmondta, persze, legyintenek majd a rendőrök. Körbefutom az asztalt és még nagyobb körben a termet. A mágusokat magukra hagyom és farkassebességel rohanok le innen az előtérbe. Még hallom, ahogy Merlin fenyegeti őket: - Elvesztitek a lelketeket, mint Faust! Tedd le azt a kést, Mitra! Ha az ő életéről van szó, akkor már érvel az erkölccsel, de egy rakás embert feláldozott amúgy és ott hibázta el, hogy velem szállt szembe. Eljátszottam a Sátánt vagy Mephisto-t, ha már Faust. Második körre persze nem megy vissza a kísértő, de jó eséllyel lesz egy friss hulla és két gyilkos, mire a rendőrök kijönnek. Mitra, újabb ismeretlen név, de ezzel már nem is foglalkozom. Csak lent, az előtérben válok láthatatlanná és futok a pincébe Nia-hoz. Megint leizzasztottam magam, de megvan a magyarázat. Benyitok és figyelek, hogy a ribancok nem tértek-e magukhoz. Dominic nagy adagot kapott, miatta nem aggódom. Ha kell segíteni a tisztogatásban, akkor megcsinálom. Ne Nia törölgesse a szaros seggét... Aztán mehet a törülközőbe, majd vállra, mint a sózsák és futás a kocsihoz.
Ha tudnám, hogy Stephen legszívesebben fejbe kólintaná a gyereket, finoman megdorgálnám. Nem azt a szegény lányt kell bántani, épp elég sokkhatás érte. Oké, értem, hogy Stephen csak jót akar, mert aggódik az inkognitójáért, de azért ezt mégsem kéne. És akkor azt még nem is sejtem, hogy ki is nyírná. Arról is sürgősen lebeszélném. Ahogy a lépcsőn lefelé menet megfogja a kezem, az ujjai közé bujtatom a sajátjaimat. Csibészes vigyor görbül az ajkaimon. - Jól esett ez a kis rugdalózás. – duruzsolom Stephenre emelve a pillantásom. – A telefonálással meg ne mi vesződjünk már… Van elég dolgunk. Leérünk a földszintre. Hihetetlen ez a nyugalom, ami körbe vesz minket a kastélyban. Szép lassan elfogyadoztak a jómadarak. – Ez jó ötlet. Kösz! – veszem el a törülközőket Stephentől. Arra, hogy menjek előre, majd ő is utánam jön, bólintok. - Rendben. Ha lent nem találsz minket, akkor az épület előtt leszünk a kocsinál. Ezzel elfutok arra, amerről feljöttünk a pincéből. Még hallom, ahogy Stephen tör-zúz az őrszobában. Azt hiszem sejtem mit művel és miért. Nagyon okos! Végigrohanok a lefelé vezető folyosókon és elnyel a hűvös félhomály. A fáklyák ropogva égnek a fehérre mázolt falakon. Lorenzo már lent vár a kéjcella előtt. Az orrát fogja, hogy védje a kifelé terjengő bűztől. Az én orromat is megcsapja a fekália rémes szaga. Egek! - Nyugi, csak én vagyok. – szólok, mielőtt lelőne ebben a vámpírhacukában. - Basszus! – morran fel Lorenzo. Határozottan örül nekem, amiért nem egyedül kell itt lennie. – Itt meg mi a franc történt? Már ő is látta a hegyes ágydíszen csücsülő meztelen szőkét, alatta a beszart ügyvédet, és az ágy lábához bilincselt vöröst. Belesett a rácsok között míg rám várt. - Csoportdinamikai tréning. – felelem. Az ajtót belököm a kezemmel és odalépek az ágyhoz. – Bocs, hogy olyan nyers voltam a telefonban, de volt velünk más is. – magyarázom közben. - Semmi gond. Az árnyékod hol van? Elnevetem magam. Méghogy Stephen az árnyékom! Vicces. Mindig Lorenzot emlegetem úgy, mint az árnyékomat. - Mindjárt jön. Van egy kis dolga. – hadarom gyorsan, és visszatartom a lélegzetem az ügyvéd fölött. Leoldom a nyakamból a köpenyt. Az ágy végébe dobom, hogy kéznél legyen. A csőrös maszkot beteszem a hátizsákomba, aztán a batyut ismét a vállamra kapom. A bilincseket, melyek Dominic végtagjait rögzítik az ágyhoz, leszerelem úgy, hogy a csuklóin és a bokáin rajt maradjanak. - Segítenél? – tudakolom az olasztól. Látom fintorog, de az ügyvéd elé áll. Én hátulról gördítem az oldalára, ő meg elölről húzza a karjánál fogva. Nem vagyok finnyás, ezt is meg kell csinálni, ha már el akarom rabolni. Tojok rá, hogy Dominicot be kell pelenkázni. A műtét simán megér ennyit. Úgyis kesztyű van rajtam. A gusztustalan, mindenféle testnedvektől bűzlő lepedőt megragadom fejtől és legyűröm a fickó fenekéig. Nem egy leányálom, de a vastaggá hajtogatott anyaggal sikerül megszabadítanom a terméstől. Lorenzo közben kelletlenül felnyög és olaszul elkáromkodja magát. Félrefordítja a fejét. Belőle sem lenne szociális gondozó. A fekete selyemköpenyt terítem most az ernyedt test alá. a kapucnit a fejébe húzom, és megkötöm a szalagot az álla alatt. A törülközőket terítem alá következőként. Lorenzo visszafekteti Dominicot, és köré bagyuláljuk őket. - Mehet a csomagtartóba. – mondom. - Remek! – döng morcosan az olasz, és lehajol, hogy a vállára kapja az ügyvédet. Jó erőben van a srác, könnyedén intézi. Ha tudnám, hogy közben Stephen hogyan szívatja a mágusokat, térdcsapkodva visítanék a röhögéstől. Szépen egymásnak ugrasztja őket. Sajnálom, hogy erről lemaradtam. Persze mit sem sejtek az egészről. Szentül meg vagyok győződve arról, hogy a kelta istenség lakosztályát rugdossa szét. Lorenzo felviszi a pincefeljárón az ügyvédet. Abban a fehér fürdőlepedőben olyan, mint egy múmia. A feje a testőr fenekénél himbálózik. Mephisto a kastély előtt parkol. Annak a szobának az ablaka, ahova bezártam a kislányt, az épület mögé néz, ahol a tagok kocsijai parkolnak, úgyhogy nem lát minket. Felnyitom a csomagtartót, megvárom míg Lorenzo bevágja Dominicot, és lecsukom. Nem kíméli a fickót. Úgy nyekken, mint egy krumpliszsák. Szerintem még meg is rugdosná, ha tehetné. - Találtál valamit az üvegházban? – érdeklődöm, miközben beszállok az anyósülésre. A hátizsákom magamnál tartom. - Kint lóg a kötél a főgerendán az akasztáshoz. Füttyentek egyet. - Ejha! - Ti intéztetek valamit? - De még mennyire!!! – döngöm baljósan. - Majd nézd a híreket. – vigyorodom el. - Nyomd a gázt. Nemsokára kiér a rendőrség. Olyan úton menj, hogy elkerüljük őket. Nem hiányzik, hogy szembejöjjön a hadnagy. - Mondanod sem kell. Ha Stephen is végez és előkerül, megvárjuk míg bepattan a kocsiba, aztán Lorenzo a gázra tapos. Pillanatok alatt kiérünk a főútra, haladunk egy darabig, aztán Lorenzo betereli a kocsit az erdőbe vezető földes útra. Ez már nem a Loncsarov birtok területe. Leállítja a motort, és kikapcsolja a fényszórókat. Várunk. Perceken belül vijjogva szirénázó rendőrautók száguldanak el mögöttünk, nyomukban a mentővel és a hullaszállítóval. A kislány ügyesen csinálta. Kivárjuk, még a kék-piros fények eltűnnek az út végén a fákon túl, aztán Lorenzo újra indít. Mephisto motorja bőszen felbőg. A Rover a folyóparti raktárépületig meg sem áll. Közben odafelé felhívom a sebészt. Kinyitja nekünk a garázsajtót, és Lorenzo beparkol. A hordágy oda van készítve a falhoz. Kiszállok, és odalépek a félvér nőhöz. Fekete maszkom már levettem a kocsiban. Öleléssel üdvözöljük egymást. Ha Stephen és Lorenzo is kiszállnak, Sabina köszön nekik. - Uraim, a doktornő. – mutatom be ekként, névtelenül egymásnak a bosszúállás résztvevőit. A doki megérti miért van szükség az anonimitásra, viszont engem ismer, és én is őt. Megegyeztünk, hogy hallgatunk, mint a sír, és ez a művelet lesz a mi kis titkunk. Minden köztünk marad. A srácok közreműködéséről is beszámoltam, persze nevek nélkül, így tudott a jöttükről. Dr. Sabina Castler igazán bájos, csinos teremtés, de a sors csúnyán elbánt vele. Vagyis egy fickó. Brutálisan megerőszakolta. A tettes azóta sem került elő. Sabina nem rajong a férfiakért. Nincs bennük sok bizodalma, viszolyog tőlük. Ezért is volt ő az, akit felkerestem a kérdésemmel: Lenne-e kedve megleckéztetni egy szemét nőmolesztálót, aki meg akart erőszakoltatni egy pornóssal? A doktornő kapva kapott az alkalmon, és mindent elrendeztünk ma estére. Nem lesz túl nagy, bonyolult műtét, úgyhogy nem kellenek különleges gépek és segédeszközök. Jóformán csak szike, tű, és cérna. Felnyitom a csomagtartót. Benne ott szunyókál az ügyvéd. - Ő az? – kérdi megvetően a doktornő, amint bepillant. - Igen, ő. – duruzsolom elégedetten vigyorogva. Már gurítja is a hordágyat. Lorenzoval ketten kiemeljük az ügyvédurat és ráfektetjük a kerekes ágyra. Sabina már bilincseli is a rácsokhoz a kezeit meg a lábait. A testőrömhöz fordulok, és lágy hangon így szólok: - Vidd haza a barátomat, légy szíves. Persze Stephen maradhat is, ha szeretne. De nem muszáj végignéznie, ahogy a doktornő felvágja az ügyvédúr tojásait abban a helyiségben, ahol engem tartott fogva. Én maradok, és háttal a falnak dőlve figyelem az operációt. Dominic golyóit egy-egy átlátszó üvegkupicába tesszük az asztalra, amit előzőleg becipeltünk a zord helyiségbe. Ott hagyjuk neki az orra előtt, ha felébred, egyből lássa, mi az ábra. Pokoli fájdalmat fog érezni az ágyékában, ugyanis nem kapott fájdalomcsillapítót. Szenvedjen csak. Ha Stephen hazamenne, egy búcsúcsókkal válok el tőle, és jó éjszakát kívánok. Lorenzo hazafuvarozza, majd visszajön értem. A műtét után eltakarítunk mindent. Kivéve a hordágyhoz bilincselt ügyvédurat és a heréit a kupickában. Azokat már nem kell visszaműttetnie. Mielőtt Lorenzoval hazamennék, a doktornőt is elvisszük a lakására. Otthon veszek egy kellemes forró fürdőt és még pirkadat előtt ugrok az ágyamba. Olyan jót alszok, mint még soha. Apám mit sem sejt az egész szökésről. Másnap első dolgom lesz elégetni a ruháimat, és fertőtleníteni a Rovert. Ééés elmegyek egy utcai telefonfülkébe, hogy felhívjam a rendőrséget azzal, hol találják Dominic O"Briant. Az alibink meg az lesz, hogy… aludtunk. Mindenki otthon a saját kis ágyikójában.
Nem váratom meg Nia-t túlságosan. Az én sebességemmel hamar felfutok az emeletre és vissza. A elghosszabb a színjáték, de azt sem viszem túlzásba. Izzadtan érkezem a pincehelyiséghez, ahol még mindenki nagyban ájuldozik. Nia éppen most szedi le Dominic-et, de okosan rajtahagyja a bilincseket. Én is segítek, mondjuk inkább Nia-t váltanám ki, mint Lorenzo-t. Az jár a fejemben, hogy Jensen a nagy baráti kapcsolatai miatt vajon tudta-e, hogy a Főnix Testvériség fel akar engem áldozni. Sosem találkoztunk és önmagamért nyilván nem számítanék neki, de azt láthatja, hogy a lánya odavan értem és hogy jó hatással vagyok rá. Még mosolygósabb, nyugodtabb azóta, hogy összejöttünk. Ha a rendőrségen észrevették, otthon is látszania kellett a változásnak. Ha tudta, akkor is fontosabb volt az üzlet, mint a lánya boldogsága? A szerelmet nehéz pótolni, de a pénzt lehet. Vagy ő, mint üzletember máshogy gondolkodik? Én nem firtatom, majd Nia megkérdezi tőle és elmondja nekem. Egy biztos: az első családi ebédre vagy vacsorára rosszabb szájízzel fogok elmenni. A párom Shonte-val ijesztgetett, de a temperamentumos fekete nő prosztósága eltörpül Jensen sunyisága mellett. Mindenki másnál jobban érzem a fekália szagát, de igyekszem erősnek lenni. Én se mennék soha gondozónak, orvosnak, de most egy cél lebeg a szemem előtt: Dominic megleckéztetése. Egy szemét húzásom még nekem is van a végére. A vörös telefonjával ugye képet készítettem Dominic-ről. Amíg tart a törülközőbe csomagolás, megkeresem az ügyvéd úr holmiját és abban a telefonját. A felesége nevét hozom elő a névjegyzékből és a számot betáplálom Morgana telefonjába, aztán pedig kép küldése ezzel a szöveggel: „Jó a buli! Morgana”. Nem tudom, hogy az asszony és ő milyen kapcsolatban voltak, de egy ilyen kép szerintem tönkrevágja az egészet. O'Brianné biztos alszik már és reggel fogja látni az MMS-t, talán egy időben azzal, hogy közlik vele a férje letartóztatását és azt, amit Nia tesz vele. Az idétlen jelmezt én is leveszem és magammal viszem összecsomagolva. A saját álarcomat csak zsebrevágom. Lorenzo kapja a cipekedés feladatát és nem is veszem át tőle. A másik sunnyogó. Fáradozzon csak. Hú, de megfenyegetett, mikor lekoptattuk. Láthatja, hogy Nia-n egy karcolás sincs. Én ki vagyok izzadva és kaptam egy pár nagy bordaütést az orosztól és a kemény fején az alkarom is nagyokat csattant, de a fájdalmat nem mutatom. El fog múlni. Ennél rosszabbakat is túléltem már. Az olasz előtt egy szót sem szólok arról, hogy mit csináltunk. Vele nem tárgyalok, ha nem muszáj. Legalább az akasztókötelet megtalálta. Ha nem voltak óvatosak, a kötélen lesz szövetminta az áldozatok nyakáról. „Ozirisz Termében” párat meg lehet találni. Azt még megnézhettük volna. Mindegy, majd hánynak a zsaruk. Lorenzo kérdésére elvigyorodom. „Valamit?” A fél szektát kiirtottuk vagy ártalmatlanná tettük és rájukuszítottuk a zsarukat. Nia okosan irányítja Lorenzo-t, aki megint játssza az agyát, hogy magától is tudta volna. Idegesítő fazon. Az erdő közepén, messze a birtoktól csendben kivárjuk, hogy a hatósági intézkedés végetérjen. Egy halott biztos van, Lilith. Ha a mágusok komolyan vették az ördögi ajánlatot és összekaptak, akkor lehet plusz egy vagy kettő is. Megnéztem volna a nagy csatát az áldozókésekkel a szentélyben, de sietni kellett. Ez lesz a legszebb az egészben. Már elképzelem a kihallgatást. „Miért ölték meg a társukat?” „Lucifer megjelent és hatalmat ígért, ha megtesszük.” Bulvárlapok címlapjaira való. Nem örülök, hogy nagy hírverés lesz belőle, de mi megússzuk és elégtételt vettünk. Kíváncsian várom, mi lesz Dominic sorsa. Trükkös, ugyanott bánik el vele, ahol őt kínoztatta az ügyvéd úr. Nem mutatkozom be a doktornőnek, csak biccentek. Végre egy normális szakember, aki nem ellenünk dolgozik, hanem velünk és a stílusa se bosszantó. Távolságtartó velem és Lorenzo-val, de Nia-val már barátságosabb. Mikor a párom el akar küldeni, az olaszra nézek: - Menjen nyugodtan! Megvárom az utolsó simításokat. Így is teszek. A férfiagy ilyeneket látva mindig végiggondolja, milyen lenne, ha az ő testrészével tennék ezt. Fájdalmas lenne, megalázó, de nekem visszanőne. Dominic viszont innentől csak szopránt énekel. Eddig csak átvitt értelemben volt töketlen a nőkkel, most már tényleg az. Eunuch lett, kappan, aki turkálhat a kis szemétdombján a cellában. Karrier pipa. Házasság pipa. Lelki béke pipa. A csajozás lehetősége pipa. Ebből már nem lesz ember. Végignézem a műtétet Nia mellett és végig fogom a kezét, néha szerelmesen rámosolygok. Kicsit olyan ez, mintha moziba mentünk volna. Egy jó durva filmre. Az ügyvéd úr arcát is megnézném, ahogy felébred és sikít a fájdalomtól, majd megijed a hangjától. Utána pedig meglátja a golyóit az üvegben és összerakja, mi történt vele. Utolsó húzásként még megpróbálhatja ránkkenni az egészet, de egy egy egyszerű szállodai tanácsadó és egy fantomképrajzoló hogy tudott volna ilyet tenni? Különben is otthon aludtunk, ki-ki a maga lakásában. A kislány pedig két férfit fog emlegetni. Visszafelé elvitetem magamat. Búcsúcsókkal engedem útjára Nia-t és odaadom neki a jelmezemet és a saját álarcomat, hogy semmisítse meg az övével együtt. A lehető leghalkabban megyek haza. Nem hiányzik, hogy Mary Mama szabotálja az alibimet. Még le sem zuhanyzok, csak kicsit megmosakszom, csendben. A ruháimat berakom a szennyesbe a többi közé. Majd holnap elindítok egy mosást. Beállítom az ébresztőt és hanyattdobom magam, majd óriásit alszok. Vége a rémálomnak és a bosszú nagyon édes volt. Most már lesz normális randink is. Csak az lesz, remélem.
Kezdőlap
/
/
