Bár ilyen egyszerű lett volna... De sajnos a helyiek fenyegető jelenlétét sem hagyhattam figyelmen kívül. Nem tudom, hogy mennyire aggasztaná a lelküket, egy esetleges gyerek-rablás, vagy ne adj isten gyilkosság. Hallgattam, figyeltem, de nem lettem sokkal de sokkal okosabb. Láttam rajta, hogy ez neki sem a kedvenc témája. Fordítottam egy keveset a kezén, hogy a csuklója nézzen fölfelé, másik kezem hüvelykujjával pedig egyenletes, lassú köröket írtam le a bőrén, a verőér fölött. Hogy egy kicsit ő is megnyugodjon, és engem is lekössön pár másodpercig. - Eredetileg úgy terveztem, hogy majd később mondom el, aztán ő eldönti, hogy mit szeretne. Az akaratán kívül átváltoztatni olyan, mintha arra kényszeríteném, hogy akkor is velünk legyen, ha már nem akar. Lehet, hogy nem gyűlölne meg, de erre nem építhetek. - A szemébe néztem, és közben folytattam a csukló simogatását. - Nem volt beleszólása abba, hogy a szüleit megöltem, abban sem, hogy magamhoz vettem őt. És ha most beharapom, akkor abban sem lesz, hogy miként éli tovább az életét. Megráztam a fejem. Legalább annyi érv szolt az átváltoztatása mellett, mint ellene. - Tényleg jobb lesz még várni - mondtam halkan. - Ennek most így túlságosan is pánik-döntés szaga lenne. Még ha így is, úgy is ugyanarra jutok, megnyugtatóbb lenne úgy, hogy tudom, egy higgadt és átgondolt döntés eredménye volt az egész. Lehajoltam, és Amy tenyerébe csókoltam. - Köszönöm, hogy van hozzám türelmed - húztam halvány mosolyra a számat, de nem túl vidámra. - Még nem tudom, hogy mit is fogok tenni, de minél előbb dűlőre akarok jutni. Amíg ez az egész le nem tisztázódik, addig mi is a hotelben leszünk Anne-nel - mondtam, hogyha esetleg szüksége lenne valamire, akkor tudja, hogy merre keressen.
Érintése nem csak megnyugtatott, de felcsigázta a testemet is, hisz mégiscsak a szeretett férfi ül velem szemben, és az lenne a furcsa, ha nem vágynék rá. Egyről a kettőre nem nagyon jutottunk Annet illetően, de legalább láttam némi jelét annak, hogy kezd lehiggadni. Ez eleve nagy előrelépés volt, tekintve, hogy hogyan rombolt be az ajtón jó néhány perce. - Azzal, hogy átváltoztatod, nem feltétlenül kell veled maradnia. De igazad van... Viszont nem várhatsz sokáig sem. Majd minden megoldódik, de azzal senkinek sem lesz jobb, ha egy idegroncs vagy. Pláne nem Anne-nek. - Hiába agonizáljuk túl a dolgot, ha folyton rágja magát rajta, akkor sem tud több értelmes gondolatot generálni, úgyhogy... felemelkedtem és először csak lágy csókot adtam az arcára, majd visszahuppantam a székre. - Neked is volt türelmed hozzám. És szerintem neked többre volt szükséged, úgyhogy alap, hogy melletted állok, ha valami gubanc van. Nem mellesleg... - Elmosolyodtam. - szeretlek is, úgyhogy nincs mit köszönnöd. Felálltam és Dun széke mögé sétáltam, le sem véve a szemem aggodalmas arcáról. Összeszorult a szívem a látványra. Annyira szerettem volna megnyugtatni... - Amíg ez az egész meg nem oldódik, el sem fogok mozdulni mellőled. És ezt ne ajánlatnak vedd, hanem ténynek. - Átkaroltam hátulról a vállát és apró csókokat leheltem a nyakára, ujjaim pedig a kulcscsontját molesztálták. - Segítek vigyázni Annere. Te pedig jobban tudsz koncentrálni a problémákra. - Jobb kezem lesiklott a mellkasára. Ha a csábítás módszereim csődöt mondanak, elvonulok apácának. Legalább egy mosolyt látnék, valami őszintének nevezhetőt...
Vicces, hogy amíg tulajdonképpen azért jöttünk Alaszkába, hogy valamivel nyugisabb legyen a helyzet - szellemek terén -, addig egyáltalán nem éreztem még a költözés előnyét, hátrányát viszont annál inkább. De majd csak lesz valahogy... A csók puha volt, melengető, és elősegítette a lecsillapodásomat. - Mikor lettél ilyen törődő és kedves? - kérdeztem, lassan elmosolyodva, tekintetemmel pedig figyeltem, amint felállt és mögém sétált. A következő szavait egy pillanatig fel se tudtam fogni, hallottam, értettem, de alig mertem elhinni. Hátrahajtottam a fejem, és felnéztem az arcára. Hiába volt zűrös egy nőszemély, és okozott annyi fejfájást, még mindig úgy gondoltam, hogy megérte. Bőven. Elvakult voltam, ez kétségtelen, de ki ne lett volna az a helyben? - Nagyon szeretlek - suttogtam, amikor a nyakamba csókolt, aztán mélyebb levegőt vettem, ahogy a kezei egyre incselkedőbbé váltak. - Köszönöm, Amy! - nyúltam az álla alá, és felém fordítottam a fejét. - Köszönöm - ismételtem, majd először csak finoman, puhatolózva csókoltam meg, aztán egyre szenvedélyesebben, követelőzőbben. Hiányzott már, és itt a "nagyon" nem elég kifejező. Elviselhetetlenül vágytam a közelségére, az érintésére, őrá. Megfogtam a kezét, finoman, de határozottan visszatereltem magam elé, és szemből az ölembe húztam, ha hagyta, hogy úgy csókolhassam tovább.
- Én mindig törődő és kedves voltam, csak épp hátrányba szorította ezt a tulajdonságomat az idegőrlésedbe fektetett energia, amit már tökélyre fejlesztettem, úgyhogy most gyakorlom a kényeztetésedet, az idegesítést hagyom későbbre - csacsogtam mialatt kezeim egy pillanatra sem tétlenkedtek. Na végre. Mutat valami érdeklődést irántam. Ennek nem csak azért örültem, mert hiányzott, és ki tudja már mikor kerültem hozzá igazán közel, hanem mert végre nem azt a mérhetetlen aggodalmat láttam a szemeiben. - Én is szeretlek. - Már esett nehezemre kimondani, mint régebben, most már teljesen természetes volt, mint ha csak azt mondtam volna, hogy mekkora egy egoista tahó tud lenni. Mindkettő tény. Ez van.. - Ne köszönd, mondtam már hogy természetes. Te ezerszer többet vállaltál miattam, úgyhogy ez csekély felajánlás, tekintve, hogy kellemest a hasznossal felállásról van szó. - Az hogy mellette maradok nem nagy erőfeszítés, Annere vigyázni sem, hisz a kislány jólnevelt és aranyos, nem hiszem hogy lenne vele gond. Hagytam, hogy maga elé toloncoljon, utána az ölébe vonjon. Mennyire hiányzott már az érintése.. Elég sok időt elvesztegettünk mostanában. - Már kezdtem azt hinni, hogy nem is hiányoztam. - Kezem a pólója alá vándorolt, és kiélveztem minden egyes érintését, az illata elbódított és régi, elég kellemes emlékeket elevenített fel. Most a rosszak száműzve lettek egy nagy fekete dobozba, és még le is lett lakatolva. Most csak az számít, hogy neki megoldódjanak a gondjai. Basszus, mióta lettem én ilyen önzetlen? A régi önmagam csupa idiótának nevezne, ha látná most a gondolataimat. Régen nem tudtam, hogy mi is az a szerelem.
- Ezt örömmel hallom! - A mosolyom szélesebb lett. Jó volt tudni, hogy így támogatott, hogy tényleg mellettem állt, mert ez egyrészt nagy segítség volt, másrészt erőt adott. Nagy levegőt vettem, amikor végre az ölemben ült, kezeim a hátán kalandoztak, s míg az egyik a derekára siklott, másik a fel a tarkójához, és belemarkoltam a hajába. Finoman hátrahúztam a fejét, és a nyakát kezdtem harapdálni. Közelebb húztam az ágyékomhoz. - Bolond! - suttogtam és a feneke alá nyúlva megemeltem, majd felálltam vele. - Azt hittem, a fürdőben már egyértelművé tettem, mennyire vágyom rád. - Elindultam vele a háló felé. - Ha még vannak kétségeid... - beértünk, és becsuktam magunk után az ajtót, majd az ágyhoz léptem vele -, akkor azokat engedelmeddel eloszlatnám. Letettem a matracra, úgy, hogy térdelnie kelljen, miközben ott álltam szorosan előtte, az ágy mellett. Attól, hogy ilyen közel volt, ráadásul ebben a környezetben, elöntött a forróság, és a légzésem is felgyorsult. Úgy csavart az ujja köré, hogy az semminemű erőfeszítésébe nem került, önként és épphogy nem daloltam mellé. A felsője alá nyúltam, és felgyűrtem a ruhát, majd a fején áthúzva levettem róla. Az ajkaim elváltak egymástól, és már a számon is levegőt kortyoltam. - Szeretnék valamit mondani... bókolni... de már csak ismételni tudnám magam - simítottam meg az arcát, majd ki tudja hányadára csókoltam meg. - De talán így is elhiszed, milyen fontos vagy nekem - gomboltam ki a nadrágját.
Ha már visszatértem a falkához, illendőnek tartom beköszönni a szomszédoknak is. Amber lakik mellettem, szóval nála kezdem a látogatást. Nemrég érkeztem meg a munkából, és még nem volt alkalmam átöltözni, illetve nem is akartam tehát egy szolid nadrágkosztümöt viselek. Az egyik kezemben egy üveg Martini, a másikban meg egy romantikus nyálas film. A tokba raktam még egy thrillert is, hátha azt jobban szereti Amber. Nem ismerem az ízlését. Csak remélni merem, hogy nem vágja a fejemhez valamelyiket. Úgy hírlik, elég temperamentumos nő, ezért érdemes felkészülni mindenre. Megállok az ajtaja előtt, veszek pár mély lélegzetet. Ha nem húztam volna fel a pajzsot már a szálloda bejáratánál, akkor most még azt is megtenném. De még így elrejtett "térerővel" is próbálok nem gondolni azokra a kérdésekre, amiket fel szeretnék majd tenni neki. Ismeretségeim igen szűk köreiben ő az egyetlen farkaslány, akinek van kedvese is, remélem ő majd tud felelni egy- némelyik kérdésre. Kopogtatok, és ha ajtót nyit előttem, széles mosoly terül el a képemen, majd felé nyújtom az üveget meg a dvd tokot. - Helló szomszéd! Gondoltam beköszönök.
Kezdőlap
