A park hatalmas területeket ölel fel. Játszótérből kapásból három található meg - ezek közül az egyik direkt kisgyermekek (6 éves korig) számára készült. Ezen kívül akad itt még röplabda, illetve softball pálya is.
Szerző
Üzenet
Henry McCarty
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 164
◯ HSZ : 632
◯ IC REAG : 550
◯ Lakhely : Anchorage (#B88438)
◯ Feltűnést kelthet : Gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Feszkós volt, ezen nem volt mit szépíteni. Éreztem a saját bőrömön, és éreztem az övéből áradó hormonok szagát, a szívdobogása a szavai mellett is eljutott a Szürke füleihez. Vajon Pat is ennyire kivolt, amikor sheriffként engem ért utól a szarjaim miatt? Talán. De inkább nem. Ő addigra már elég rutinos volt, én csak mostanság tanultam meg úgy-ahogy viselkedni. Próbáltam tenni a dolgomat, amit a munkám miatt kellett, és közben pedig elviselni mindazt, amit valójában nagyon nem akartam és nem is tudtam. A hülye, viccesnek szánt kamu szarokat a személyes témákkal együtt bevonva. Valahol, egy apró kis zugban tényleg reméltem, hogy Dora a fejéhez kap, de ahogy haladtak előre az események, rohadtul nem tűnt úgy. És akkor ki lesz a geci? Na, ki? Hát persze, hogy a végén megint én. Amit lehetett, amit tudtam, rázúdítottam a rádiócsendben. És erre mit csinál? Igazat ad. Jó, hát, ha olyan kurvára igazam van, akkor mondjuk tán be kéne kussoljon, és nem tovább magyarázni mindazt, amire nem vagyok kíváncsi, és amit itt és most - meg sehogysem - tudok értékelni. Az pedig, a maga módján vágott fejbe, hogy őt is "vitte a lába". Valami nyakatekert oknál fogva hozzám, de közel sem úgy, ahogy Őt. - Az a szomorú hírem van, hogy a világ kapcsolatokon keresztül működik, neked pedig perpill úgy sincs semmid, hogy akár még lehetne is. És nem vagyok rendes rendőr, perpill fel vagyok baszva. Én sosem leszek olyan, mint Pat, aki a mellét odavetve dörömböl az igazság és a jogos küszöbén. Egyszerűen csak itt és most sem hagyhattam, hogy a korábbi kis afférunk befolyásoljon, és ennek igazából két oka volt. Az egyik, hogy már lejelentettem a rádión, hogy helyzet van... A másik viszont csak azután esett le, hogy nekiállt védekezni, a világ előtt bevallotta minden bűnét is és kurvára meg is bánta... Úgy, hogy voltaképpen rajtam kívül nem ártott senkinek, de megtehette volna, és ez... Ez egy fokkal jobb volt, mint amit én az ő korában fel tudtam mutatni. Közben pedig... A Szürke karcolta a lelkemet, amiért ilyen csipszar dolgokkal próbál puhítani. Nekünk sem jött be soha. Az embernek se jött be soha. A Szürkének sem, amikor magán kívül bekajálta a kisváros egyetlen orvosát. Eszembe jutott Dakota. Az este, amikor őt is hasonlóképpen kaptam el, és basztam bilincsbe. Hogy annak milyen vége lett... Ja. Azok nélkül akár még Dorának is mondanám, hogy cidázzon le a faszba, és megoldom, de most... Az elmúlt év után... Mindenre visszatekintve, amit elvesztettem és nyertem: befuccsoltam. Be kell vinnem, be fogom vinni, ember, majd megtanulja úgy, ahogy nekem is kellett volna. És legyen érte hálás, hogy nem a halálsoron kell malmoznia, hanem csak egy sima bírságért. - Ez a legcivilizáltabb módja annak, hogy elintézzük. Tudod te, naponta hányszor hallok még a tiédnél is szívhez szólóbb, kurva szép próbálkozásokat? - jó, nyugodjon le, de remélem, azt tudja, hogy ezzel nem nekem, hanem magának tesz szívességet - És már nem azért, de még a dumád is szar. Ha tetőzni akarod, nem csak lehánysz, de még b is fosol. Nagy levegőt vettem, voltam annyira lovag, hogy megvárjam, amíg befejezte a cigijét. Aztán a platónál elkaptam a felemelt kezeit, és nagy csattanással vágtam rá a pille kis testét. Mert a faszomat. Én öltem. Az ő korában. Előtte. Mert kellett, és nem azért, mert fogalmam sem volt magamról meg az érzéseimről. Túl kellett élnem. Neki... csak be kellet járnia órákra. Engem elkaptak, megszöktem, tanulnom kellett volna a fiatalság okozta vágyakból. Nem tettem. Mert én megöltem azt, aki az utamba állt. Dora szerencsére senkit sem ölt meg. De a lelkem, a Szürke és a neveltetésem Pat-szeglete azt mondta: dugja fel a próbálkozását. Ha én szenvedtem, szenvedjen ő is. Vagy, ha nem is szenved: jöjjön rá, hogy amivel fellép az igazságszolgáltatás ellen, az kevés. És még csak nem is okos. - Nem vagyok a pszichomókusod. - merengtem el köcsög mód, miközben a saját ölemmel az ő hátsóját a platónak nyomva ráaggattam a bilincset - Le vagy tartóztatva. Jogodban áll hallgatni -remélem, fog - , minden más felhasználható ellened, szóval téged ismerve... kussolj! Felrántottam az összebilincselt karjainál fogva, és a rendőrautó hátsó ülését nagy lovagon kitárva be is nyomtam. Ha letört a körme is, hát, brühü, majd holnapután megcsináltatja. - Jogodban áll ügyvédet fogadni, ha ez nem áll módodban, az állam kirendel melléd egyet. Ügyes fiúként befejeztem a mondókámat, aztán a bérelt kocsit ott hagyva megfordultam és indultam be a város felé. Ha dumált is, nagy nehezen megálltam, hogy ne pofázzak vissza. De az összes többi Karenre gondolva igazából nem is volt akkora kihívás. Csak akkor szirénáztam röviden, amikor a bíróság elé érve át kellett hajtani a sorompón. - Ne fossál, bármit kapsz, megoldod. Végül is, nem halálra fognak ítélni. Ahogy mondjuk engem, ugye. Kiszálltam és befelé vezettem a pittyegős, lófasz kapukon keresztül is, aztán mennem kellett volna leadminisztrálni a csajt, de közben... Nem! a Lófaszt! Én elmondom, ami volt, ennyi. A többit meg tanulja meg, ezt nem fogom helyette is kidumálni. A színpad az övé, aztán órák kérdése és kiderül, hogy kettőnk közül ki volt a fasz. Ő vagy én? Júj, fogós kérdés! Ja, nem Mégsem.
A fene se gondolt bele abba, hogy mennyire komolyan vagyok ebben benne, valószínűleg nyakig és én nem tudok már ebben elevickélni. Mint egyszer, amikor kiskoromban a tengerben úsztam, a parton ültek a szüleim, én pedig a hullámokat és a kis halacskákat követve addig mentem be, amíg már nem tudtam kijönni és papa volt az, akinek be kellett értem úsznia. Akkor sírtam, mert nem tudtam úszni rendesen. Igaz, hogy most csak képletesen, de ugyanúgy fulladoztam az érzelmek között, mint akkor a tengerben. Kezdtem úgy érezni, hogy az én dühöm Henry-éhez képest semmi. Végül is, az ő szemszögéből nézve nyugis napra számított, erre valami idióta elhajt előtte kitudja mennyivel, ráadásul az az idióta, aki azt se tudja, hogy mennyi alkohol elég a saját szervezetének. Tisztában voltam vele valahol mélyen, hogy csak csendben kéne maradnom, de az agyam helyett az érzelmeim irányítottak, leginkább a düh, és ezért képtelen voltam helyesen cselekedni. Úgyhogy maradt a szájalás, amit a nagyon lázadó korszakomban begyakoroltam 17 évesen. Hupszika. -Oh, szóval ennyit számítanak a kapcsolatok, azt hittem, hogy új információt fogsz nekem mondani Henry. Tudod, szoktam olvasni és tudom, hogy hogyan működik a világ. Attól, hogy tiszteletbeli barátom vagy, még nem szedsz össze, teljesen logikus. Mármint tényleg az, kivételesen nem szarkasztikusan mondom -de. Igazából már lassan fogalmam sem volt arról, hogy mit is akarok valójában. Kezdtem lenyugodni a cigitől és attól, hogy könnyítettem a lelkemen azzal, hogy kiadtam magamból azt a sok szart, de… Az a baj, hogyha egyszer belelendülök valamibe, azt nehezen hagyom félbe. Csak a düh sajnos olyan érzelem, ami könnyen átcsap elkeseredésbe és azt hiszem ennek a mintapéldája volt látható rajtam is. Itt és most megfogadom, hogy felkeresek egy pszichológust, ha egyszer hazajutok és kérek tőle tanácsot. Már azt is rohadt nehezen vallottam be magamnak, hogy talán, egy picikét is, de segítségre van szükségem. Jobban szerettem egyedül megoldani a problémáimat. -Gondolom nem az első eset, ha ennyire kihangsúlyozod. Bár hozzátenném, hogy nekem nem volt vele puhítási szándékom, én szimplán csak elmondtam a bajomat. Ez lényeges különbség. És köszönöm szépen, azóta minden rendben van az emésztésemmel -legszívesebben elfelejteném, hogy majdnem lehánytam őt, de sajnos az agyam elraktározta a kínos fiókba és egyik este is előhozta, nekem meg azóta is ég tőle az arcom. Csak egyszer lenne valami normális szituáció, amiben én vagyok az egyik szereplő… Leengedtem az eddig felhúzott vállaimat, próbáltam valami nyugodtabb testtartást felvenni. Legalább ebbe ne kössön bele. Feltett kezekkel léptem felé, nekem már valószínűleg úgyis mindegy. Hagytam, hogy a platóra nyomjon, de mielőtt a nyelvemre haraphattam volna, kiszökött belőlem: -Henry, egy kicsit jobbra azt a csípőt, úgy jobban tetszene -hogy én ezért mit fogok kapni, abba belegondolni se mertem, de éreztem, hogy megint pirul az arcom. -Blablabla, köszönöm, tisztában vagyok a jogaimmal. Ám azt kihagytad, hogy szükség esetén orvosi ellátásra is jogosult vagyok, illetve jogom van egy egyperces telefonhíváshoz is -én, aki annyi bűnügyi sorozatot nézett a Netflixen hajnalban, amikor nem tudtam aludni, kívülről fújtam már ezt az egészet. Csak kurvára nem gondoltam, hogy egyszer én leszek ebben a szituációban. Már amennyire a bilincselt kezem engedte, kényelmesen elhelyezkedtem a kocsija hátsó ülésén. A következő szülinapomon talán rendőrautóban kéne megérkezni a buliba. Ja, várjunk csak. Azt hiszem, hogy idén nem lesz buli ezek után. Nos, akkor marad álom ez a terv is. Azt hiszem, az autóban elpárolgott a maradék dühöm is és ez is Henry-nek volt köszönhető, mert helyrerázott. Vajon még hány szívességet fog nekem tenni azelőtt, hogy eldob, mint a kisgyerekek a megunt babájukat? Halványan rámosolyogtam: -Igenis Őrmester úr, megoldom -elsősorban magamnak akartam bizonyítani, de neki is. Végtére is, ő volt ebben a városban az egyetlen, aki valamelyes törődött velem. Eh, gondolom azért érzem így, mert új helyszín. Lehet jobban jártam volna, ha nem a rendőrséggel húzok ujjat, de már nyakig benne voltam a káoszban. Ruganyos léptekkel követtem Henryt, már eszemben sem volt visszapofázni neki. Szerintem egy életre eleget kapott ebből. Sodródtam az árral, hagytam, hogy tegye a dolgát. Ha szüksége volt rá, a kabátzsebemben megtalálta az irataimat és a lakáskulcsomat. Még csak egy rohadt rágó sem volt nálam, amivel elnyomhattam volna a cigaretta ízét a számban. Így, hogy már nem szívtam, nem kifejezetten tetszett az utóíze és büdösnek éreztem magam. Ennyit a kedvenc vanília illatú parfümömről. Ennek ellenére még mindig szándékomban állt neki venni egy új dobozzal, bár jelen helyzetemben nehéz lett volna bármi mást is tenni az álldogáláson kívül. Csak azért voltam szomorú, mert a kávém ott maradt és így nem tudtam hódolni a szenvedélyemnek és kezdtem amúgy szomjas is lenni. -Henry, rendőrúr, bocsi, hogy beleszólok, de mielőtt vagy miközben kihallgatnak, kaphatnék esetleg egy pohár kávét? Nem tudom, hogy itt pontosan hogyan zajlanak a dolgok, de kicsit kiszáradt a torkom és jó lenne inni egyet. Ha ez megoldható, akkor egy sima fekete kávét kérnék, köszönöm szépen -majdnem dobtam neki egy puszit hálám jeléül, de időben észbe kaptam. Így csak egy harminckét fogat kivillantó mosollyal jutalmaztam meg és reménykedtem, hogy ez még nem súrolja a határt.
Henry McCarty
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 164
◯ HSZ : 632
◯ IC REAG : 550
◯ Lakhely : Anchorage (#B88438)
◯ Feltűnést kelthet : Gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
- McCarty Őrmester. - ugattam közbe, amikor a kurvára kifejezett kérésem ellenére megint leHenryzett - Nem tudsz te lófaszt se, egy huszonéves picsa vagy. - vágtam hozzá foghegyről, ami elsőre kikívánkozott belőlem a totál eltájolt önképe és a világban elfoglalt helye kapcsán - De ez nem baj, látod, én itt vagyok és segítek, én is pont annyi idős voltam, mint te, amikor rákényszerültem, hogy rájöjjek, hogy nem én vagyok a kibaszott világ közepe, kezdetnek talán ez a cirkusz neked is megteszi. Mondjuk nem, mintha tartoztam volna neki személy szerint bármivel is, sőt. De ezek után itt már nem hagyhatom, úgy kiütni hogy elájuljon, nem lenne szerencsés, szóval... Nem sok választásom maradt, mint felvilágosítani a világ dolgairól, meg persze arról is, hogy ezzel az attitűddel nem megy sokra. Mások nyomorára mindig is magasról szartam, így a másfél évszázados életem alatti összes ismerősöm mellett Doráé sem érdekelt. Ez az én számból rettentően szarul hangzana, de a törvény az törvény, és sem engem, sem a bírót nem kell érdekelje, hogy neki mi bántja a pici, meg nem értett lelkét, amikor azt megszegi. De nagyon úgy tűnt, hogy ezt másképp gondoljuk, de sebaj, volt ennél már szarabb is. Ha sokat ugrál, hát, ha le nem is lövöm, talán szenvedélyesem megremegtetem majd a testét a szipi-szupi kis sokkolómmal, az sem rossz üzlet mondjuk. - Hát, ha még puhítani se akartál, akkor végképp tök felesleges volt. Az pedig, hogy napi szinten hány totál készen részeg vagy elszállt emberrel, esetleg idióta Karennel kell megküzdenem, az nem tartozott ide. Ha így haladunk, ő is csak az utóbbiak egyike lesz, mert hát: hibázott. Én magamhoz képest normálisan elmondtam, hogy ezt nem fogja kidumálni és hogy ezek után mi fog történni. Ennyit tehettem a "kapcsolatunkra" alapozva, többet nem, és igazából lassan már ezt is feleslegesnek éreztem. Úgyhogy, miután befejezte a cigit, amit tőlem tarhált (mondom én, hogy kedves vagyok), inkább rábasztam a motorháztatőre, megkezdve a letartóztatást. Ettől pedig elkapott a szokásos eufória, amit tagadhattam-palástolhattam, ahogy akartam, de... Nem, még ennyi idő után is geci jól esett, hogy hatalmam van és nem vagyok az, akit ide-oda rángatnak, hanem én mondom meg, mi lesz. Bár, Dora ezt továbbra sem teljesen gondolta így, ahogy a szerencsétlen helyzet miatt mögötte tettem a tök hivatalos dolgomat. - Hogyne, tudom, meg húzzak gumit is, meglesz, persze. - megforgattam a szemeimet a hülye "javaslatára", de egész egyszerűen képtelen voltam magamra vagy egyáltalán komolyan venni, az jobban felbaszott, hogy szerinte nem végzem jól a munkám, hát bazmeg, nem emiatt tanultam tényleg, mint egy stréber buzi december előtt. Plusz, Dakotának eleget mondogatom, amikor elkapja a gépszíj és esténként őt is le kell tartóztatnom... - Aha, ja, ezeket majd elmondják, ha három darabban viszlek be a sittre, nekem az eljárás ezen pontján nem kell, szóval nyugodtan perelj be, ha még lesz kezed, amivel meg tudod írni a vádiratot. Vagy alsó állkapcsa, amivel még tudna szavakat formálni, mondjuk. Bár úgy tűnt, hogy a kocsiban kicsit magára talált, mert jé, ment az Őrmester úr is, meg az is, hogy bekussoljon. Én beszóltam rádión, szám- és betűkódokkal zártam a dolgokat. Aztán perceken belül a központban is voltunk, hurrá, de itt jött be a dolgok neheze. Adminisztráció, felvétel, minden lófasz. Mondjuk nem érdekel, hány órát fog a rácsok mögött tölteni, mire szabadul a bírsággal, igazából számomra az eljárás már rutin volt, neki lesz pokol, amint átveszik tőlem és én mehetek vissza dolgozni, ő meg az átmeneti fogdába, ahol talán nem akad majd egy MMA-s leszbikus cellatársa, aki épp megkívánja - kajak szurkolok neki. Jobb szeretném, ha inkább elgondolkodna azon, hogy mit és hogyan fog kezdeni az életével, mert bármit is csinál, az most nem oké. Amikor kötelezővel végeztünk, és már csak álltam és vártam, mint egy egyenruhás csomagautomata, akitől majd elviszik a csajt, úgy döntött, hogy megint hozzám szól. Csak felvontbal szemöldökkel néztem rá nagyon lassan, nagyon lesajnálóan. - Hogy... mi van? - akár el is nevethettem vlna magam, de az egóm nem engedte, tudom, szar vagyok - Nem tudom, feltűnt-e, de nem a Hiltonba hoztalak vacsorázni, hanem a sitten vagy, és én nem az a pingvin vagyok, aki a kívánságaidat lesi, hanem az a smasszer, aki éppen pokollá teszi az életedet. - még hogy "olvasott" eleget a világról, könyörgöm, hol a Redditen a high-maintenance csaj kategóriában? Hát beszarok - Vizet kapsz, csak üljél meg a seggeden. Egy centtel többet sem vagyok hajlandó rá költeni, mint a múltkor a Pitben piára meg taxira tettem. Szóval nem is a büféhez, hanem az öt méterrel odébb lévő folyosói vízadagolóhoz léptem, megtöltöttem egy műanyag poharat, és hát... Megitattam, ha már egyszer még mindig bilincsben volt, és annyira "ki volt száradva a torka". - Kell vagy nem? Igen? Akkor normálisan... Én tényleg igyekeztem odafigyelni és nem megfullasztani, dehát, az eddigiekből kiindulva simán nekiáll majd fuldoklani brahiból, hogy aztán az is az én hibám legyen. Nos, nem lesz az, az egész hely be van kamerázva, én szépen itatom, mint egy bocit a ranchon egy előző életben, úgyhogy ebbe max a saját bénaságával tudott beletrappolni. - Ha majd jönnek érted, fogd be a szád. - közöltem vele előre is - Öltözz át, üldd ki, amit ki kell, a bűnbánó dolgaidat meg majd a bírónak magyarázd, ne nekem, nála számít, mennyi megbánást tanúsítasz. Megkapod a bírságot, kifizeted, előtte telefonálhatsz is persze, ha kell, majd dokit is kapsz, de a világon semmi bajod nincs, szóval, próbáld meg nem túlfeszíteni a húrt. Fogadd el, hogy vesztettél, és soha többé ne kelljen itt lássalak. Pár perc után eluntam magam, és gondoltam, hogy ha mást nem is, egy utolsó próbát még teszek. Bár, jelen helyzetben nem csak hogy itt, de sehol máskor nem akartam újra látni, mert csak fejfájást kaptam tőle eddig, de... Anchorage mégsem Chicago, eséléyesen egymásba fogunk még botlani vagy így, vagy úgy.
A világ legrosszabb érzései között tartom számon, amikor nem nekem van igazam. És márpedig ez a szituáció pont emiatt volt olyan kellemetlen számomra, mert ha kívülről látnám magam, tuti, hogy seggbe rúgnám magam. Mert bután viselkedett és sajnos a rendőrbácsinak mindenben igaza volt. Talán tényleg egy kiadós seggberúgás hiányzott az én életemből is. Bezzeg a filmekben ez olyan egyértelmű, de ha a valóságban az ember van ott, baromira nem gondolja át, hogy logikusan mit kéne cselekednie. Nem tudtam annyi káromodást felsorolni, amennyivel legszívesebben illettem volna magam. Hát, ha rúgást kifejezetten nem is, de lökést és bilincset kaptam. Micsoda lenyűgöző teljesítmény huszonkét évesen. Mondjuk valószínűleg a hálószobában jobban élveztem volna a helyzetemet, de hát istenem, tényleg nem teljesülhet az embernek minden álma. Ott rohadjon meg. De talán nem most van itt az ideje ilyeneken elmélkedni, úgysem tudnék senkit rávenni. -Igazán kedves öntől Őrmester úr, hogy gumit is húzna, értékelem -kuncogtam. Valahol az elmebaj határán lebegtem. És a legrosszabb az egészben az volt, hogy színjózan voltam, tehát esélyem sem volt a piára fogni a viselkedésem. Pedig mennyivel könnyebb lenne a helyzet, a múltkor egy cseppet sem aggódtam azon, hogy milyen baromságok csúsznak ki a számon. Bezzeg most, most át kellett volna gondolnom a kiejtett szavaim súlyát, de nem ment. Semmi sem megy mostanában, és ennek ez a következménye baszki, hogy le vagyok tartóztatva. Képzeletben gúnyosan kezet fogtam magammal. Mert ez aztán teljesítmény a javából – ennyi erővel bűnözőnek is készülhettem volna a tanulás helyett. Utazás közben megfogalmazódott bennem egy gondolat. Annyiszor mondogatta, hogy szedjem végre össze magam. És én pedig kénytelen-kelletlen igazat adtam neki. Ha innen kijutok, akkor az első dolgom lesz kivenni némi kézpénzt és besétálok az első tetoválószalonba. A jobb mellem alatt úgyis van már egy, így a bal alá terveztem egy feliratot. „Get your shit together”. Vagy valami ilyesmi. Mert bár rohadtul utáltam, hogy nem nekem van igazam, hanem Henry-nek, kellett egy emlékeztető ahhoz, hogy 180 fokos fordulatot tudjon venni az életem és a legközelebbi találkánk alkalmával normális emberek módjára tudjunk beszélgetni. Egyáltalán nem vicces bilincsben feszíteni itt a kocsijában. Az őrsön, amíg Henry a kötelező köröket futotta, egyik lábamról a másikra álldogáltam, szokásom volt ilyeneket csinálni, miközben gondolkoztam. Mint valami idióta, aki mindjárt bepisil, de nem, szimplán csak nem tudtam mit kezdeni a testemmel, miközben gondolkoztam és vártunk. Megráztam a fejem és kértem inkább egy kávét, de hát túl egyszerű lenne az élet, ha kapnék egyet. Nem, továbbra sem vagyok hajlandó elismerni, hogy problémám van. -De, sajnos feltűnt, itt nem ugrálnak annyit az emberek -nyújtottam ki rá a nyelvem. Mert azért azt annyira nem élvezem, ha hülyének vagyok nézve. -Jó, leülök oda a székre, köszönöm szépen. Óvatosan leültem, így hátratett kezekkel baromi nehéz normálisan leülni ezekben a szűk ruhákban úgy, hogy senki ne lásson semmit, például jelen esetben a bugyim. Egy darabig elszerencsétlenkedtem, és mire Henry visszaért a pohárral, addigra már nyugodtan üldögéltem. Igyekeztem normálisan inni, de nehezemre esett nem elnevetnem magam a helyzet abszurditásán. Miután megittam a folyadékot, újra felálltam a székből. A fene se tud nyugton maradni ezeken, rohadt kényelmetlenek. Nekem pedig Henry szavaitól újra járni kezdett az agyam. -Nem, tényleg nincs bajom, mármint dokis bajom. Agybajom talán, de erre már magadtól is rájöhettél Őrmester bácsi. A telefonhívással sem élnék, maximum Bruno tudna értem jönni, de szerintem neki van jobb dolga is, mint engem pesztrálni. Tudom, hogy valószínűleg elcsesztem a napod és már akkor is idegesítelek, ha meglátsz, de egyetlen egy szóval tartozom neked -megvontam a vállaim. Az a baj, hogyha én igazán nekiállok valaminek, akkor azt véghez is viszem. És Henry szemébe felnézve megszületett a végső elhatározás. Végül is, huszonévesen mindenki átesik azon, hogy világmegváltó tervei vannak, nem? Vagy megint túlságosan beleéltem magam a fiktív világba? Összeszedem magam és magamra koncentrálok, és ha nem is az ő kedvéért, de magamért rendbe szedem az életem. És az újévi fogadalmaimmal ellentétben ezt betartom. Ha ez kell ahhoz, hogy végre normális életem legyen, akkor megteszem. Akkor is, ha belepusztulok. Fel-alá járkáltam és közben az egyik dalt dúdoltam magamban a papa régi lemezéről, amit nagyon szerettem. Új helyen vagyok, új emberek, új helyzet. Egyedül voltam, mint a kisujjam, az egyetlen, akire azt hittem, hogy számíthatok, ma hívott fel a rohadt beszélnünk kell dumájával. Kapja be. De sebaj, új szabályok, új Dora. És lecserélem a ruhatáram, a fekete úgyis jobban áll rajtam. Határozottan jó gondolat. Az új Dora első lépése pedig egy mély levegő lesz. -Köszönöm. Csak ennyit akartam mondani -megálltam és Henry-re néztem. Azt hiszem, neki nem kell magyarázkodnom. Meg úgysem hallgatna meg őt ismerve. Talán feladok majd egy levelet neki, amiben elmagyarázom, hogy a képletes seggberúgása mennyire volt hasznos. De jelen helyzetben semmit sem tudtam tenni, még csak szivecskét sem mutathattam neki a rohadt bilincsekben. Lehet, hogy a bocsánat szó jobban illett volna a helyzethez, de szerintem az utóbbi időben annyit hangoztattam ezt a szót, hogy értelmét vesztette. A köszönöm amúgy is kifejezőbb. Amúgysem vagyunk mi olyan érzelgősek egymással. Sosem terveztem ilyen mélyre süllyedni, de ezek után már csak megvontam a vállam. Ha már ez a helyzet, egy dolgot még megtehetek. aminek Henry is örülni fog. Szó nélkül mosolyogtam rá és bár legszívesebben megöleltem volna, két okból nem tettem. Az egyik egyértelmű. A másik, hogyha megteszem, még a végén tényleg seggbe rúg és gondolatban bármennyire is jót tett volna, nem szerettem volna a gyakorlatban tesztelni.
Henry McCarty
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 164
◯ HSZ : 632
◯ IC REAG : 550
◯ Lakhely : Anchorage (#B88438)
◯ Feltűnést kelthet : Gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Ahogy a hozzá hasonló, sok más odafekvést, ezt is a magam módján ütöttem odébb. Mondjuk jó, ő legalább ki is nézett valahogy, nem egy herpeszes kurva volt, vagy valami túlsúlyos Karen, eddig oké, de... hát még jó, hogy húznék gumit! Tudom, nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, de ezt a csajt magamhoz láncolni gyerektartással meg mindennel elég gáz lett volna, szóval egy alternatív univerzumban vagy csak lecidázna vagy úgy védekeznék, mint a trójai várvédők. Vagy mondjuk Gandalf: itt úgysem jössz át! Persze, amilyen kurva nagy szerencsém van, szakadna a minden is. De itt és most legfeljebb az ő ruhája szakadt volna, ha a kelleténél is jobban meg kell rángassam. De erre nem került sor, és ezért is kurva hálás voltam. Sőt, igazából minden meglepően flottul ment, amíg beértünk és addig is, amíg letudtam a kötelező köröket. A beállt, már-már zenhez hasonló nyugit csak az törte meg, amikor úgy gondolta, hogy egy pillanatra pincérnek néz, és meg is rendelte a kávéját. Nem úgy van az, kisanyám! Mondjuk, ha nagyon akarnám, megtehetném, hogy kerítek neki azt is, de... Egyrészt nem voltunk olyan viszonyban, másrészt meg: nem is akartam. Így, hogy már sem a Falka, sem Pat nem csicskáztatott napi szinten, elkényelmesedtem. Ráadásul többek közt azért is törődtem bele a rendőréletbe, mert végre én csicskáztathattam másokat, és ettől a Szürke is, meg én is kurva elégedettnek éreztük magunkat - igen, még úgy is, ha csak emberekről volt szó. - Hát itt neked senki sem fog ugrálni, a lófasz szerencsétlenebbik oldalán vagy. - mondjuk ha ügyész lenne, talán, de bilinccsel a csuklóin max "véletlenül" elbotlanának benne az emberek - Azt meg tarts bent. - húztam el a számat a kiöltött nyelvére - Jó'van, üljél. Elmentem neki Szent Grálért és benne az örök élet italáért, és őszintén díjaztam, hogy nem lett jelenet a helyzetből. Fasza, legalább inni tud normálisan. Nem nyelt félre, nem áztatta el magát, hip-hip-hurrá. Azt igazából leszartam, hogy éppen ült-állt vagy fel-alá járkált, amíg nem tűnt el a látóteremből. Közben pedig azon agyaltam, hogy bassza meg az ég, csak másfél évszázad, de mennyivel másabb a világ. A problémák. Az élet. Szerintem, ha kitettem volna annak idején Új-Mexikóban a prérire, még azt sem érte volna meg, hogy bekaszlizzák, nem hogy még halálra is ítéljék, mint engem... Tuti, vagy leesett volna a lóról és csá, vagy nálam sokkal, de sokkal nagyobb gengszterekkel játszaná el ugyanezt szájalást, akik egy "nagypofájú latina szuka" címszóval felképelnék, megerőszakolnák és ha kettőt ficcenne, a végén még agyon is lőnék. Nem tudom... Tényleg öregszem, vagy "megártott" a halál, esetleg a Teremtő vére forr bennem túlságosan, de nem akartam, hogy így végezze. Nem mintha nem szarnám le, csak.. Egyszerűen dühített valahol, hogy ilyen szükségtelen szarokra baszik rá, amikor neki van választása, nekem meg nem volt soha. Legalább is, nem éreztem úgy, amikor a bőröm volt vásáron. Szóval a magam stílusában, de azért elmondtam neki, hogy hogyan és miképp moderálja magát a következő órákban, még akkor is, ha ezt élete traumájaként fogja megélni - mármint azt, hogy viselkednie kell. - Ó, arra már rég sikerült. - az agybaja sem ért váratlanul, mint ahogy az sem, hogy semmi baja, tudom, hát nem bántottam - Legfőképp azért, mert ha hússzor nem kértelek, hogy ne bácsizz, akkor egyszer sem, és látszólag még mindig nem ment át. Azt kurvára remélem, hogy a bírónak nem jössz elő ezzel, mert bírság helyet a végén még a kettyóban kötsz ki. - igazából még csak nem is vicceltem, mert ezzel az attitűddel nálam sokkal bölcsebb emberek fixre megkérdőjeleznék a mentális állapotát - Azért csak hívd fel. Ha már olyan "szenvedélyes", biztos lóháton rohan majd, hogy megmentsen. - cöh, de hiába forgattam a szemeimet, azt attól még komolyan gondoltam, hogy ha én nem is fogom ugrasztani, neki talán nem lenne rossz ötlet - Nem az én napomat cseszted el Dora, nekem ez rutin. Magadat cseszed el. - ez volt az igazság, nekem oly mindegy, hogy kit-miért hozok be, ezért kapok fizetést - Nem. - fordultam felé és megráztam a fejem - Nem tartozol nekem semmivel. Se taxipénzzel, se ilyen elbaszott kinyilatkoztatásokal. Mondtam volna, hogy azzal sem, hogy elküldjön anyámba azzal az egy szóval, de nem éreztem felőle ellenségeskedést. Sőt. Inkább valamiféle bizarr hálát, ami rögtön arra késztetett, hogy egy lépést hátráljak tőle. Nehogy nekem itt ömlengeni kezdjen! De helyette csak dúdolgatni kezdett járkálás közben - oké. Legalább ezt ennyivel letudtuk - gondoltam én, aztán arra a bizonyos szór kibukott belőlem egy rövid, érces kacaj, visszhangot verve a folyosón. - Na, hagyjál. - közben pedig valahol azt hiszem, hogy tudtam, hogy mit és miért köszön, de ebbe akkor sem álltam volna bele, ha élve nyúznak meg - Nem egy túszejtésből mentettelek meg. És különben is, nekem aztán tényleg ne köszöngess semmit, meg a hozzám hasonlóknak se. Ha nem lennék zsaru, gecire visszaélnék a tündibündi kis szarjaiddal, és ez neked kurvára nem jó, szóval ezen is gondolkodj el, amíg majd malmozol odabent. Nyilván, nem csak a szakmám volt az egyetlen indok, amiért nem tettem, de az érzelmi életem aztán végképp nem tartozott sem rá, sem senkire. Az, hogy milyen utat jártam be az elmúlt évben... Annak rajtam kívül két másik személynek volt köze, és egyik sem Dora volt. - Na, itt a felmentő sereg! Szevasz Frank, minden fasza? Nevetve biccentettem az érkező kolléga felé, aki végre méltóztatott idefáradni és átvenni tőlem a csajt. Lepacsiztunk, és némi bájcsevej után átadtam neki Dorát. Még utoljára elkaptam a tekintetét. - Viselkedj. Én innentől mosom kezeimet. Ha tényleg nem pofázik, meg nyafog, akkor párszáz dollár ellenében kint van innen, ha hülye, hát... Az már tényleg nem rajtam fog múlni.
//Én ezt épp már nem ragoznám túl, a köviben már ténylg civilben megyünk a kisboltba vásárolni!! XDDD Köszöntem szépen //
Kezdőlap
//
