* Van olyan rész az egyetemen belül vagy a környékén, mely igen is szép és nem a rideg falak fogadnak. Azért nem teljesen ridegek azok a falak, mert a tudás árad belőle, persze csak képletesen értve. Leendő biológus révén, azért illik ismerni és látogatni is a kertet. Vannak itt érdekes növények és aki megalkotta vagy létre hozta, az nagyon ügyes volt és elismerést is érdemel. A hatalmas ajtón belépve, rögtön egy kellemes illat ölel körbe. Bár merre nézek csak növényeket látni és ha nem lenne, egy amolyan kijelölt út, könnyen eltévedhet az ember. Általában nem térek le a kijelölt útról, de most kénytelen leszek, mert amire kíváncsi vagyok, az egy cseppet el van dugva. Nem tudom, hogy szándékos vagy sem, de ezen gondolkozom már egy ideje. Mondjuk még senki nem szólt rám, hogy valami bűnt követnék el. Azt nem szeretnék, csak tanulmányozni kezdetem és figyelnem kell a fejlődését. Azt hiszem, így lehet a legjobban megismerni bármit is. Nem álldogálok az ajtóban és tovább lépkedem egyenesen a kis növény felé. A táskámba kezdek el kutatni, mert benne van a jegyzetfüzetem, amin már elkezdtem vezetni. Csak tudnám hova raktam. Beismerem, hogy egy kicsit nagy a táskám, de ennyire nem lehet. A ceruza már megvan, de a máikat nem találom. Figyelmetlenségből sikerül rálépnem az egyik védett növényre.* - Oh* Ijedek meg s gyorsan elveszem a lábamat. Jaj ezt most, hogy fogom helyre hozni. Gyorsan körbe pillantok hát ha ezt a szőnyeg alá tudom söpörni. Nem áll szándékomba tovább menni mint aki nem csinált semmit. Miután senkit nem láttam a közelben kimászok óvatosan a növények közül. Kell itt lennie valami víznek és növényszernek is. Csak a raktárt kéne megtalálni. Azt még nem tudom, hol van, mert eddig nem figyeltem meg. Most legalább megkeresem, de egy gondokkal vagy kertésszel nem lenne szerencsés összefutni, mert mit mondhatnék mi után kutatok a helységben? Hazudni pedig nem szeretek.*
Az egyetlen dolog amiért a városba jöttem az a tanulás. Pedig az eddigi eredményeim alapján ez egyáltalán nem látszik meg. És ezt sajnos az anyám is észrevette. Amiből mi következik? Abba kell hagynom mindenféle szórakozást és a tanulásra is koncentrálni. Vagy különben haza kell mennem. Amihez semmi kedvem az ég világon. Bármit csak azt ne! Inkább megpróbálkozok egy kis odafigyeléssel, csak ne kelljen visszamennem abba a bolondokházába. Tudom, nem szabadna ilyet mondanom az otthonomról, de egyszerűen mióta apa elment nem lehet megmaradni abban a házban. Mikor csak néha hétvégékre hazautazom már az is sok. Hogy bírnák ki éveket még? Sehogy! Így hát a mai napomat egy házi dolgozat megírásával fogom eltölteni mindenféle növényekről. A tanárom azt ajánlotta jöjjek el ebbe a botanikus kertbe és biztosan mindent megtalálok amire szükségem van. Most pedig itt állok az üvegház kellős közepén és csak pislogok mert nem is értem mit kellene figyelnem. Vagy mit kellene leírnom? Talán nem ártana pár fényképet készíteni! Hiszen azt ajánlották, hogy pár szép kép sokat dob a dolgozaton. És van is benne valami. Előveszem táskámból a gépet és csinálok pár fotót. Viszont addig hátrálok míg neki nem megyek valaminek, vagy valakinek. De inkább az utóbbi, mivel mikor megfordulok egy fiatal lány áll előttem. A táskámat elejtem és vele együtt a fényképező gépet is. - Ó! Bocsánat! Én nem figyeltem. Csak kell nekem pár fotó... - Mondom gyorsan majd lehajolok a szétszóródott cuccaimért.
Nah a botanikus kertben még sosem jártam, sőt New Jerseyben lévőt sem láttam még pedig biztosan szép hely lehet az is. Mindenesetre az itteniről nagyon sokat olvastam és hallottam utazás közben és úgy tűnik, hogy tényleg érdemes ide ellátogatni. Mivel a mai napom teljesen szabad, így úgy döntöttem, hogy végre eljövök a kertbe és körülnézek, még fényképezőt is hoztam, bár igaz nem vagyok egy nagy művész, de otthoni képekhez tökéletes lesz. Miután órák hosszát kőröztem a szabadban elindultam az üvegházhoz. Állítólag ott vannak a legizgalmasabb, legszebb növények, virágok, így muszáj volt azt hagyni utoljára. Ahogy belépek a helyiségbe szám is tátva maradt. Oké tudtam, hogy szép lesz, de hogy ennyire!? Ilyen lehet a paradicsom is. Huu de csodálatos és ez az illat és még meleg is van! Végre nem fázom, hanem melegem van. Miután levettem egy réteget magamról lassan el is kezdem a nézelődést, vagyis pontosítva elkezdeném, ha nem elsőként látnék meg egy igen vicces növényt. Azt írja a táblája, hogy Mimóza névre hallgat és ha hozzáérünk a leveleihez összecsukja azokat. Ezt nem lehet nem kipróbálni! Letérdelek a növény előtt és mint egy kis gyerek kezdek el szórakozni a leveleivel.
Még mindig sok mindet nem láttam a városból, ami egyre inkább úgy fest, hogy hosszú utam végállomásává válik, bár ki tudja. Lehet csak egy újabb állomás a sok közül. minden esetre próbálom megszeretni ezt a helyet és minél többet látni belőle, így jutottam el a Botanikus kertbe. A kinti kerteket jórészt már végigjártam. A labirintusban is nevetve sétáltam végig. Szégyen is lett volna, ha egy olyan helyen eltévedek. Viszont eddig nem nyűgözött le a hely. Nagy hátránya az igencsak hűvöske éghajlat. Nem szeretem a hideget.... ezért mondtam én, hogy Miami jobb hely. A körút végére hagytam az üvegházat, aminek máris nagy előnye, hogy fűtött. A látvány és a növények nem is érdekelnek nagyon. A legtöbbet láttam természetes közegben. A lényeg a fűtés. Ezért mármost tudom, hogy itt eltöltök egy kis időt. Sétálgatok, úgy teszek mintha alaposan megnézném a növénygyűjteményt. Többször is körbejárok, mintha nem tudnék betelni a látvánnyal, pedig igazából csak melegedni maradtam. A sokadik kör után viszont egy új virágszálat pillantok meg, amely eddig még nem volt itt, és ezelőtt még nem láttam sehol sem. Figyelmem immár erre a virágszálra irányul, aki eközben egy kis gazt terrorizál.... Tovább megyek, nem állok meg, viszont lépteim lassulnak, amikor a látóterembe kerül, és felgyorsítok, amit elhagyom. Lehetséges, hogy egy kicsit feltűnő a bámészkodás....
Tudom hülyének nézhetnek a többiek, de csöppet sem izgat. Most igen is élvezem ezt a kis játékot és még sokáig akarok ezzel szórakozni. Amúgy sem jó, ha az emberből kihal a gyermeki énje. Abból csak mogorva, karót nyelt emberek lesznek, akik magányosan halnak meg. Szerintem egy óra is eltelhetett a játszadozásommal, ami annyira kikapcsolt, hogy nem is figyeltem a körülöttem zajló eseményekre. Még azt a srácot sem vettem észre, aki engem kezdett el figyelni. Ahogy meguntam a növény piszkálását hirtelen fel is állok, ami nagy hiba volt. Egyrészt mert megszédültem tőle, másrészt meg sikerült nekicsapódnom a leselkedőmre, akiben meg is kapaszkodom, hogy fenékre ne essek. -Te jó ég!....Ne...ne haragudj! Azt hiszem túl hirtelen álltam fel!..Ugye nem ütöttelek meg nagyon!?-Lassan elengedem őt, majd felpillantok rá kérdőn és kissé aggódva.
Kezdem már unni a sétálgatást... Viszont kimenni sem akarok, mert idebent jobb az idő. Ha meg leülnék és úgy figyelném a kis virágszálat, az már túl feltűnő lenne. Szóval nincs más választásom mint tovább sétálgatni és mivel eddig nem vett észre, úgy fest jól tudok sétálgatni. Úgy tűnik, mintha órák óta sétálgatnék, és amit ránézek az órára rögtön világossá válik, hogy így is van. Bár több mint egy órája itt körözök oda-vissza mint valami mérgezett egér. És ez még egy lelkes természetbúvárnak is igencsak túlzás lenne. Szóval nincs mit tenni, muszáj leülni egy kicsit szusszanni. Viszont még egy utolsó tiszteletkört megteszek, mielőtt kiszállnék a versenyből. És milyen jó is, hogy megtettem azt a kört. Bár most már nem figyeltem a leányt, így az, hogy ily hirtelen rám veti magát egy kicsit, nem nagyon, csak éppen egy kicsit meglep. Volt már szerencsém hasonló köszöntéshez úgyhogy nincs semmi gond a mostanival sem. Elővéve a már jól bevált sármot, egy kedves mosollyal körítve tartom meg a kis virágot. -Hohohó...! Csak óvatosan kedves. Nincs semmi gond, még szerencse, hogy véletlenül erre jártam. Biztos ez a büntetés a szadiért.- Biccentek az igencsak "megfonnyadt" fácskára ami valljuk be szebb napokat is megélt már így első ránézésre. Arcomon a mosoly kiszélesedik, és halk kuncogással tartom meg a virágot, ameddig vissza nem nyeri egyensúlyát.
-Büntetés? De nem is bántottam! Csak játszadoztam vele! Amúgy is ez a növény erre lett "kitalálva"...Most milyen unalmas lenne az élete, ha senki nem játszana vele. Ha már ilyen vicces ki kell használni. Nah meg sosem láttam még ilyet. Nem sokat tudok a növényekről.-Elmosolyodom én is, majd az agyon kínzott növényre pillantok, aki ismét kinyitotta leveleit. -Ha te is kipróbálnád szerintem neked is nagyon tetszene! De igazad van hagyjuk pihenni egy kicsit!-Azzal hátat is fordítok a növénynek, majd elindulok az egyik irányba. Ezzel nem lerázni akarom a srácot, csak ha már itt vagyok azért körbeszeretnék menni. Azt meg honnan tudjam, hogy ő már vagy ezerszer végigment? -Esetleg te tudsz valami okosat mondani az itteni növényekről!?...Huu tényleg! Nem tudod, hogy van e kakaófa? Azt nagyon meg szeretném nézni!Ha már úgy imádom a csokit akkor meg kell néznem honnan is származik ez a csodálatos étek. Remélem termés is van rajta. Bár akkor nagy lenne a csábítás, hogy elcsenjem, de tudom ezt nem szabad, csak nos nekem ez egy hihetetlenül nagy kincs lenne.
-Jó, jó nyugi, nem valami gondnok vagyok, felőlem akár haza is viheted, én nem szólok senkinek.- Mivel úgy fest a hölgyemény már meg tud állni a saját lábán tovább nem tartogatom, helyette kezeimet zsebre dugom. -Hogy én? Nem hinném. Az efféle virágok zaklatása nem épp nekem való szórakozás.- Miközben beszélek lassan félreállok a lány útjából, hogy mehessen amerre lát. Eszem ágában sincs megállítani, higgye csak azt, hogy ő vezet. Ha szerencsém van, nem sokáig lesz ez így. Amíg a kis virág sétálgat, én lenézek az agyonszadizott virágra és még mielőtt elindulnék a lábammal egy kicsit megbökdösöm leveleit, amik azonnal összecsukódnak. Apró mosoly csal elő arcomon, de már megyek is a lány után. Hiszen ha akarna sem tudna lerázni. -Hát....azt tudom, hogy a legtöbb zöld. Meg ha idebent vannak az üvegházban, valószínűleg szeretik a meleget.- Kis hatásszünetet tartok, figyelve a lány reakcióit, tetszik-e neki ez a stílus vagy éppen ellenkezőleg, mert akkor gyorsan váltani kell. -Egy-kettőt ugyan ismerek, de azokat valószínűleg te is.- Jó, egy kicsit füllentek. Igazából szinte mindet ismerem, és elég sokat tudok róluk. Némelyik táblán még hibás adatok is szerepelnek. De azt mégsem mondhatom, hogy közel 50 évig járkáltam a világban és tanulgattam. -Egyébként...ha jól számolom, akkor 3 napja vagyok a városban, úgyhogy sok mindent nem tudok én is. De szerintem biztos van valahol. Esetleg nézzük meg arra, hátha ott lesz.- Mutatok egy irányba, viszont én hátul maradok, onnan irányítok. Hiszen innen jóbb a rálátás...mármint az üvegházra... És igen....megint sunyultam. Hiszen már jó ideje idebent kószálok, és legalább 50* elmentem amellett a kakaófa mellett. De hogy hangzik az, hogy " Persze, nagyon jól tudom hol van. Többször is elmentem mellette, miközben utánad leskelődtem." Ugye hogy nagyon h*lyén. Bár, ha nem láttam volna is, akkor is kiszagolnám, hogy van-e vagy nincs. Szóval a lényeg, irány a kakaófa, szigorúan hátul.
-Akkor elárulnád nekem, hogy milyen szórakozás való neked?-Csak kíváncsiságból kérdezem, ha már így szóvá tette ezt. Miután elindultam nem nézek vissza rá, ha nem követ engem elhallgatok és csendben sétálok végig az üvegházban, de ha esetleg követ nos...Akkor nem fogunk unatkozni! A kijelentésére megállok, majd felé fordulok és meglepődve kitátom a szám. -Tééényleg? Szeretik a meleget? Ezt nem is tudtam...Akkor ezért van itt ekkora hőség. Én meg azt hittem elromlott a fűtőrendszer. Ej de butácska vagyok!-Próbálom nagyon is hihetően előadni a dolgokat, de a végén csak elnevetem magam. -Oh szóval új vagy itten!...És mégis miért pont ebbe a városba jöttél?-Közben el is indulok abba az irányba amerre mutat, ám pár lépés után ismét megtorpanok és összeráncolt homlokkal fordulok meg ismét. -Mégis miért kullogsz mögöttem? Nem harapok! Gyere már mellettem! Nem lesz semmi bajod! Ha csokiból lennél jobban félhetnél!-Egy széles mosoly kúszik arcomra, majd ha mellém lép folytatom a kis sétánkat. Pár perc múlva meg is pillantom az én drága kis kakaófámat. Ilyen szépet még nem is láttam és még termés is van rajta...Hu de jó lenne elvinni egyet...De nem szabad! -Most hülyének fogsz nézni, de bevallom nem érdekel. Szóval ha megkérlek lefényképezel vele? De ha elfutsz a fényképezőgépemmel rád uszítom a rendőr, vagy nyomozó ismerősömet és majd akkor könyöröghetsz nekik irgalomért.-Felemelem a mutatóujjam és úgy beszélek hozzá igen komolyan, végül hirtelen ismét elmosolyodom és előveszem a gépem, amit a kezébe nyomok. -Azt a gombot kell megnyomni! Nem kell, hogy egész testem benne legyen. Csak lássák, hogy ez egy kakaófa...Nah meg persze az én fejem is legyen rajta!-Azzal oda is lépek a kakaófa mellé és óvatosan átölelem őt, majd ha az első kép is elkészül még pár bolondos pózt felveszek és hagyom hadd kattogjon még egy kicsit, végül mikor megunom odalépek mellé és elkérem a fényképezőgépet, hogy megnézzem a képeket. -Huu ennél borzalmasabb fejeket nem is vághatnék...Nah mindegy is jó lesz ez! Köszi!-Elteszem a gépet és el is köszönök az én drága kis fámtól. -Mehetünk tovább...Nos akkor melyik növényeket ismered?-Hátha téved és én azokat sem ismerem. Ezen annyira nem lepődnék meg.
Reggel korán ébredt s rögtön magára idézte a hatodik érzék varázslatot, tudta jól a mai napon szüksége lesz rá. Már tegnap elintézte a betegszabadságát, így a munkahelyéről is elszabadulhatott, ami nem jó ómen ilyen hamar, a kezdés után, azonban a kötelesség nem várhat. Ezt követően a délelőttöt felkészüléssel töltötte, a farkasok aktáit tanulmányozta, a róluk készült feljegyzéseket, s nem kellett sokat töprengenie, hogy rájöjjön, itt erőpolitikát nem alkalmazhat majd. A két őslakos ereje túlmutat saját mágikus és fizikai képességein. ~Közös nézőpontra kell jutnunk, el kell hinniük, hogy az ő érdekük is az együttműködés…Alice… Ő lesz a gyengepont, a félelmét semmilyen mágia nem lesz képes eltakarni, már pedig ott fog benne szunnyadni, és egyre feljebb és feljebb akar majd törni…~ Az akták étnézést követően nem maradt más, mint az indulás, fegyver nincs, adott szavát megtartja, az ajtóban a leplezés varázslat aktivizálódik. ~Ennek ki kell tartani a hazaérkezésemig…~ Egy órával a kihallgatás előtt találkoznak a labor öltözőjénél, legalább is ezt beszélték meg a tanítványával. Chris pontos, és az eddigiek alapján a leányzó is az lesz…
- Szép napot! Légy nyugodt, most pedig kövess kérlek. Az öltöző kulcsa előkerül Chris zsebéből, és ki is nyitja azt, bent a kutatói köntösök közül egyet a lány kezébe ad. Majd egy maszkot és egy kitűzőt is, utóbbin a Betty Hannington név áll. - Ezt vedd fel… Betty… Remélem tetszik a név. A fő feladatod a jegyzetelés lesz. Kérdezned nem szükséges, csak, ha hozzád szólnak. A maszkot helyezd fel, nem takar sokat, de pont elég, hogy ne legyen rólunk pontos képük. Oh és add a kezed… Csak a szokásos. Aktiválja az ifjú nőn a zavarás igét, aztán hátitáskája felé nyúl, és előhúz belőle egy üres füzetet és egy tollat, ezekkel írj, újak. Oh és a köpeny zsebében van fehér gumikesztyű is, le ne maradjon… Apró mosoly, majd saját köpenyét is leakasztja a többi mellől. Kabátja és táskája egy szekrénybe kerül, saját magán is aktivizálja a zavarást, s úgy véli ennyi óvintézkedés elegendőnek kell, hogy bizonyuljon. Fehér maszk, gumikesztyű, és kutatói köntös, s legvégül az előre gyártott kitűző. - Adam Sanches professzor, de tegezhetsz… A masz megigazítását követően egy utolsó ellenőrzés a tükör előtt. A vonások nagy része eltakarva, ha minden jól megy úgy néznek ki, mint az egyetem botanika kutatói, akik éppen hivatalos kísérletet akarnak végezni, valamilyen egyedibb növényen. - Nyugalom és nagy levegő. Nincs mitől tartanod, ez egy békés beszélgetés lesz, a lényeg, hogy ne rettegj tőlük. Fényes nappal van, egy viszonylag közösségi terület, a saját területünk közepén, itt nem mernek semmi meggondolatlant tenni, főleg, hogy a rendőrség is szemmel tartja őket… Nyugalom. Ideje indulnunk az Üvegházba…
//Az öltözés, felkészülés és a beszélgetés körülbelül egy negyven percet vett igénybe, így az érkezésre is maradt bőven lehetőségünk. Kérlek írjátok be magatokat. Ez a kis előzmények részt azért ejtettem meg, hogy ti is feltudjátok húzni a mentális gátjaitokat, ha úgy tetszik, könnyedén megbeszélhessétek IC az esetleges előzetes instrukciókat. Jó játékot! Reagsorrend pedig majd alakul(próbáljunk napi szinten írni, ha valaki valamiért nem ér rá, jelezze nyugodtan, addig úgy alakítjuk a kérdezést, hogy mindenkinek okés legyen. Bocs a hosszú offért.//
Reggel levelet kaptam Roxfortból az egyetemről. Már az első sor megalapozta az aznapi hangulatomat és tikkeltem tőle. Edward. Henry. Wainwright. A lap meggyűrődött a kezemben és csak komoly önfegyelem árán tudtam tovább olvasni, azonnali szénné égetés vagy széttépés helyett. Nem tudom, ki akarta magát nagyon gyorsan megutáltatni velem, de jó úton halad, ez pedig csak biztosabb lett, amint megláttam a küldő... "nevét". Vándorsólyom. Tegnap Silas névtelen SMS-e, ma meg egy tollas. Olyan kib*szottul titkos mindenki ebben az isten háta mögötti városban, hogy nem lehet egy nyomorult nevet írni? Vagy akkor lettem volna már én is a megszólításban "Tisztelt Mongúz", vagy Mezei Hörcsög. Szóval bocsesz kicsi Rigó, ez a levél, címet tévesztett, itt nem lakik semmiféle Edward. Ez a név volt az egyik tyúkszemem. Nagyot fújtam, és mivel úgyis délutánra kérte a találkát, elmentem inkább futni, hátha attól lecsillapodok.
Félig-meddig sikerült, legalábbis nem akartam már hisztis gyerek módjára cafatokra cincálni a védtelen levelet. Inkább felhívtam Jamest. Ő is kapott meghívót. Király... Nem akartuk telefonom lebeszélni, mi és hogyan legyen, inkább elmentem hozzá. Miután neki is morgolódtam egy sort és dűlőre jutottunk abban, mit és hogyan mondunk, a kocsijába ültünk - én természetesen az anyósülésre -, és irány a botanikus kert. Út közben sokkal kevésbé éreztem magam feszültnek, mint mint amennyire általában az voltam autókban, de ez csak azért volt, mert a szélvédőn kibambulva fejben teljesen máshol jártam. Ha James szólt is hozzám közben, nem biztos, hogy felfogtam, meghallottam. Nem kellett volna ennyire felhúznom magam azon a néven, de túl sok minden fűződött a megkapásához és az elvestéséhez is. Amíg az enyém volt, ahhoz meg még több. De a múltam, vége, és senkinek sincs joga felhánytorgatni - kivétel Ryan és Victor. A levél ott lapult a dzsekim zsebében. Fegyver nem volt nálam - a szériatartozékaimat leszámítva, de azoktól maximum a farkasommal együtt szabadulhatnék. Vajon mennyit tudnak rólunk az őrzők? Az élőéletünkről... arról, hogy kik vagyunk, kik voltunk... Tudnak egyáltalán valamit, vagy csak egy rakás név, helyszín és dátum vagyunk? Életemben talán először inkább az utóbbira tippeltem. Az üvegházban természetesen egyből a keresésükre indultam, ha jött velem James is, akkor együtt. Tudod ki fog egy helyben ácsingózni, mint kacsa a céllövöldében, amíg be nem mérik és "le nem szedik". Nem volt nagy mutatvány, rajtunk kívül csak ketten tartózkodtak bent, mi pedig pontosan érkeztünk. Én nem húztam fel semmiféle pajzsot, a farkasom teljesen nyugodt és közönyös maradt, az emberi felem volt még harapós, de már az is csak kicsit... Egészen addig, amíg meg nem láttam a két őrzőt. Szagot nem éreztem felőlük, de a mágia finoman érzékelhető volt. Szóval ők "leárnyékolták" magukat. És maszk. Meg ilyen fehér ruha. Gondolom a kitűzőn a nevek is hamisak voltak, ha már egyszer arcot se mutattak és Vándorsólyomtól kaptam levelet. Mindettől úgy éreztem magam, mint egy kísérleti patkány, és az ilyen fokú bizalmatlan, személyiségrejtegetés a lassanként visszatérő nyugalmamat egy orkán erejével fújta el. Ez pedig már a farkasomat is piszkálta. Sarkvidéket lealázó ridegség áradt belőlem, amit az a fajta sértett büszkeség szült, ami Kirill és Victor hagyatéka volt. Nemesek, a bestia is az, s habár emberként nincstelen semmi voltam, ez a mostani helyzet mindkettőnk elevenébe talált. - Üdvözletem! - kezdtem kimérten, s olyan mereven bámultam a magasabb maskarás maszkját, mintha a puszta tekintetemmel lyukat égethetnék rajta. - Mielőtt bármit is mondanak, kezdeném én. - Akár tetszik, akár nem, ez most így esz és pont. - A fairbanksi falkának soha nem volt és most sincs Edward Henry Wainwright nevű tagja. Javítsák az adattárat, mert ez hibás. Darren Northlake vagyok - mondtam nyomatékosan, nem épp barátságosan. - Ha pedig már nevekkel dobálózunk - elővettem a galacsinná gyűrt levelet és eléjük dobtam -, Vándorsólyom... meg ez a szerelés... - Két lépést tettem feléjük, barna íriszem fakóbb lett, de még nem egészen sárga. - Nincs farsang, a maskaraimádatukat máskor éljék ki, a rejtőzködéssel pedig ne fárasszanak, öreg vagyok hozzá, hogy mindenféle bohóckodást toleráljak. - Halkabban beszéltem, ami fenyegetőbben hathatott, de nem érdekelt, hangomba enyhe morgás vegyült. - Azt hiszik, hogy ez a nevetséges hacuka, meg a kitűző védelem? - Megvetően szusszantottam. - Vagy erőltetnek magukra egy csepp komolyságot és a helyi protektorátushoz méltón kiállnak elénk, vagy már itt sem vagyunk.
Mit ne mondjak, kedvelem a magasröptű szavakat, amelyről úgy csöpög az ájtatos máz, hogy szinte ragad tőlük a kezem - vagy a szám, ha én mondom ki őket. Angol vagyok, az arisztokratákkal jártam bálokba. Pontosan tudom, hogy minden kedves és behízelgő megszólalás mögött csupa hazugság rejlik, noha az ilyet nem illő szemre hányni. Hasonlatos műmosollyal és bájolgó hazugsággal vagyunk kötelesek válaszolni, így mindkét beszélgetőpartner elhiszi a jó szándékot, holott a lelkünk mélyén tudjuk: csak játék az egész. Erre emlékeztetett ez a bizonyos Vándorsólyom is. Furcsa, hogy még nem hallottam róla, ennek ellenére röhögtem egy jót rajta. Ezek a ragadványnevek. Érdekes mód én sem várom el senkitől a Hóhér megnevezést, de kihasználva Darren felháborodását, lehet, hogy rájátszom kicsit a dologra. Nem lep meg az idegessége, sőt. Még vicces is a maga módján, hogy cseppet sem az aggasztja, amiért odamegyünk, hanem pusztán a megnevezés. Ennek ellenére mindent megdumáltunk, és már vágódtunk is a fekete Prius-ba, és nyugodalmas tempóban indultunk el az Üvegház felé. Darren nem szól az úton, így én is inkább hallgatok. Hozzá hasonlóan magam is az ártatlanság nyugalmával sétálok, követve az Ikkumát. Nem fárasztom magam azzal, hogy külön keressem a társaságot, azt hiszem, hogy Darren pontosan tudja, merre haladjon, így én csak őt követem. Sem a múló, sem pedig a forrongó dühe nem piszkálja fel a farkasomat. Nem a mi dolgunk. A lelkiismeretem pedig nyugodt, hiszen csak azt tettük, amit évszázadokon keresztül. Egy bűnös lélek távozott a mancsaink által, erről pedig nyomatékosan meggyőztem magam, megingathatatlan voltam abban a hitben, hogy egyáltalán nem egy ártatlan életről van szó. Ettől fogva pedig nem gondolom, hogy okom van sem a félelemre, sem a bűntudatra. Megérkezünk, és... Sajnos újfent Darren ellentéteként kell viselkednem. Míg az ő büszkeségét sérti a két Őrző fizimiskája, addig én csak szemtelen mosollyal és karba tett kezekkel konstatálom a szánalmas látványt. - Ha ezt tudom, én méhésznek öltöztem volna. Még a szaguk is le van tompítva. Pazar. Ennek ellenére nem mehetek el amellett, hogy a lány félelme szinte feltapad a szájpadlásomra. Mibe, hogy a faszi a Vándorsólyom? Mégis honnan a fenéből gondolja ez az ember csupán egyetlen másodpercre is, hogy azzal, hogy nevetségessé teszi magát, védve van az esetleges "bosszúnktól"? Már ha terveznénk olyat. Hagyom, hogy Darren végigmondja a monológját, és bár nem kívánok ellentmondani a feljebbvalómnak, mégis úgy érzem, hogy finomításra szorul a dolog. - Nézzék... Nem vagyok politikus, de szerintem az Önök által írt "békés megbeszélés" kifejezést ezzel az egész drámával felrúgták. Ezért nem hivatkozhatnak a biztonságukra ezt illetően. - bökök a maszkjuk felé, és pont nem érdekel, hogy a mutogatás illetlen dolog. Az én hangom cseppet sem fenyegető, inkább csak szeretnék zöld ágra vergődni velük. - Ilyen példátlan gyávasághoz még nem volt szerencsém 245 év alatt. Szóval, amíg nem viselkedik legalább maga... Adam, férfiként, tőlünk se várjon hasonlót. Egyébiránt azt hiszem, már a megjelenésünkkel biztosítottuk magukat az együttműködésünkről. Kérem, legyen annyira belátó, hogy nem akarja, hogy most sarkon forduljunk és inkább a Protektortól kérjünk személyes időpontot. Kétlem, hogy William rendelte volna el ezt a beöltözést, úgyhogy legfeljebb elérem majd Roxanon keresztül. Arról nem is beszélve, hogy Darrennel ellentétben nekem szabad bejárásom van az egyetem pincéjébe. Továbbra is a mellkasom előtt keresztbe font karokkal állok, a súlypontom a jobb lábamra helyezem. Szeretnék egyenesen a férfi szemébe nézni, ahogy az elvárható, de eléggé problémás a dolog. A lány félelme úgy érzem, hogy továbbra sem apad. Bennem pedig van annyi empátia, hogy ezt ne hagyjam szó nélkül. - Hölgyem, kérem, ne aggódjon. Senkinek nem fog bántódása esni. Küldök felé egy félmosolyt, csak a nyomatékosítás végett. Kellemetlen, már-már inkompetens dolognak tartom egy Tanonc jelenlétét egy ilyen jellegű ügyben, már abból kiindulva, hogy mi sem a kölykeinket küldjük intézkedni. Nekik más feladatuk van. De ez azt hiszem, megint nem az én dolgom. Bárhogy is legyen, én nem fogok túlságosan hosszadalmas vitába keveredni egyikőjükkel sem. Tőlük függ az ügy további kimenetele, ha pedig ellenállnak... Szeláví, nekem az Ikkuma parancsát kell követnem. Ha ő távozik, én is vele tartok.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Igaz a kihallgatástól nem féltem annyira, mint az előző napi terepmunkától, de azért azt sem mondhatom el magamról, hogy nagyon nyugodt lennék. Az állataim is érzik rajtama feszültséget, ijedtséget és Csoki meg is próbál megnyugtatni, de most mind hiába. Tudom, hogy nem történhet velünk semmi, hiszen ez csak egy sima kihallgatás, de mégsem tudom lenyugtatni magam. Este alig aludtam valamit és enni is alig ettem. Nem volt étvágyam, de ezen meg sem lepődöm. Anno az egyetemen a vizsgák előtt sem tudtam enni. Azokban az időkban hetek alatt több kilótól is megszabadultam. Borzalmas volt, de túléltem és azt hittem a diplomával a kezemben, hogy tübb ilyen napom nem lesz, de most bebizonyosodott, hogy naiv voltam. Ahogy eddig mindig most is időben érkezem a találkozóra és benne sem kell csalódjak. Azonnal megpróbál megnyugtatni, de holmi szavakkal nem lehet engem jelenleg. Talán egy adag nyugtató segítene, de azt meg nem szívesen adok be magamnak. -Jó napot!-Többet nem is mondok, csak követem őt arra amerre megy. Az öltöző láttán felvonom a szemöldököm. Éppen feltenném magamban a kérdést, mikor rögtön kapom is a választ. Szóval be kell öltöznünk. De miért? Persze azt felfogtam, hogy akkor nem fognak felismerni, de nem pont az a lényeg. Hogy az őrzők és a farkasok között valamilyen békés kapcsolat legyen? Ha már őket is védjük nem értem miért ne tudhatnák, hogy kik is vagyunk. De nem ellenkezem vele. Ő sokkal tapasztaltabb és idősebb, többet látott és többet tud ezekről a dolgokról. A szavaira csak bólintok egyet, majd mindent elveszek tőle és mint egy jólnevelt kislány felveszem a köntöst, felteszem a névtáblát, majd a maszk is jöhet. A jegyzeteléssel nem lesz semmi gond. Inkább jegyzetelek, mint hogy kikérdezzem őket. Amúgy sem lennék jó kérdező ilyen idegekkel. Hagyom, hogy hozzám érjen legalább ezt az egy „bűbájt” ismerem már és be kell vallanom nagyon is hasznosnak tartom. Mielőtt elindulnánk a kesztyűket is felveszem, majd ismét követem őt az Üvegházba. Nem kell sokat várnunk a két férfi szinte azonnal megjelenik. Az egyiken nagyon is látszik, hogy nincs jó hangulatában, amitől meg is rémülök. Már most nem kezdődik jól és csak fokozza az ijedtségemet a reakciójuk. Ahogy hallgatom őket igazat kell adnom nekik. Lehet, hogy engem is zavarna ha valaki így várna rám., bár azért sosem akarok ilyen helyzetbe kerülni. Mikor a Darren nevezetű fickó közelebb lép én automatikusan hátrálok egy kicsit. Nem gondolom végig a tettemet, inkább csak reflex. A másik férfi sokkal nyugodtabban szólal meg és ez legalább megnyugtat valamennyire, bár így is a félelem uralkodik el rajtam. Ahogy meghallom a kisasszony megszólítást tekintetem felé irányítom és a szemeibe pillantok. Nyugalom árad a tekintetéből és a szavai is jól esnek, de sokat nem segítenek rajtam. Végül mikor már mindenki elhallgatott Prescottra pillantok. Vajon belemegy a dologba, vagy megmakacsolja magát és inkább hagyja, hogy elmenjenek?
Meg sem moccan kimérten áll a helyén, s végighallgatja a két hím mondandóját. - Üdvözlöm Önöket, Darren és James. Kimért hang, és szigorú ügyelés arra, hogy a megfelelő sorrendben ejtse ki a neveket. - Jegyzőkönyvbe vesszük- Betty kérem, ha lenne szíves -, nem felejtem el megemlíteni az aktáján, hogy zavarja ez a megszólítás. Teljesen semleges hangnem, mintha csak nem számított volna az efféle reakcióra. - Most tisztázzunk pár dolgot. Megkértem Önöket arra, hogy fáradjanak ide, ennek eleget is tettek, s ezért hálás vagyok. Tőlem gyávának is nevezhetnek, ez sem zavar, nem fogok érte megsértődni. Az intézkedés mivoltáról is gondolhatnak bármit, arról is hogy most milyen szinten van biztosítva ez az épület… De azt tudom, hogy egyedül jöttek. Részben blöfföl, részben az aktákra hagyatkozik, a két alany megbízhatónak tűnt a leírtak alapján. Bár Prescott úgy van vele, hogy amennyiben mégsem egyedül érkeztek, akkor is kétségtelenül próbálták a plusz kísérőket rejtve hagyni, az Őrzők területére nem vonulna egyetlen Falka sem nagyobb erőkkel, leszámítva pár kirívó esetet… - Elég sok választási lehetőségük van. Egy megölnek, avagy megsebesítenek, vagy megpróbálnak olyan mozdulatot tenni ami támadó szándékra enged következtetni az Önök által feltételezett gyávaságomért, ironikus lenne. Gondolják végig ennek a hatását… Hatásszünetet tart, majd folytatja. - Hátat fordítanak és elmennek innen. Lehet róla szó, azonban ettől függetlenül megfogom írni a jelentésemet. Gondolják végig, milyen vehemenciával reagálták le ezt a helyzetet, s milyen képet kell leírnom magukról abban a jelentésben. Itt jegyezném meg, én magukért vagyok itt és a kisasszony is mellettem. Nem mi voltunk egy tömegsírban talált nővel, több szemtanú előtt… Nem mi utánunk nyomoz a helyi hatóság… Nem részletezi a dolgot, ha van eszük a farkasoknak tisztában lehetnek vele, hogy a következmények messzire vezethetnek. Hosszas nyomozás, indulatok, akár halott emberek, s ebből fakadóan a helyi őrzőknek keményebb eszközöket kell alkalmaznia… Ami akár gyengítheti is az Őslakos Falkát a betolakodókkal szemben… Spirál…Ami lefelé mutat… - Három elfogadják a helyzetet, szólíthatnak Gyáva Adamnek, ha úgy tetszik. Higgadtan válaszolnak a kérdéseinkre, én írok magukról egy makulátlan jelentést – amiben elfelejtem társalgásunk kezdeti mélységeit-, ergo a közeljövőben senki nem fogja háborgatni magukat, s mivel mi Őrzők olyan jólelkűek vagyunk hamarosan a nyomozás is abbamarad Önök irányában. Majdnem hozzáfűzi, hogy rágják meg jól ezt a lehetőséget, azonban a semleges hangnemet nem akarja egy túlzottan cinikus megjegyzéssel megrobbantani, ő elviseli, ha egy farkas kritizálja, igazán nem érdekli, tökéletes meggyőződése, hogy egyszer valamennyiből előtör az állat, s akkor nincs visszaút… - Három plusz egy… Ha véletlen meghalnánk, avagy megsérülnénk. Vélhetően Önök sem úsznák meg, de ha valami úton módon mégis, biztosan vesztenének el olyan falkatársakat, akiket nem szívesen áldoznának fel csupán a büszkeségük okán… Maguk szerint egy ilyen gyáva nyúl, mint én egyedül jön ide? Tehát elszaladnak egy gyáva nyúl elől a Protektoromhoz, s hagyják hogy az elmúlt körülbelül öt percben Önökről szerzett jellemmintát vigyem papírra… Atrocitást kezdeményeznek és kipróbáljuk mennyi farkast áldoznak be saját magukért. Esetleg nem leszünk barátok, sőt még cimborák sem, de válaszolnak a kérdéseimre, és én biztosítom maguknak a gondtalan életüket… A végén hozzáfűzi. - Betty kérem folytassa a jegyzetelést, azonban amennyiben az urak maradnak, az eddig elhangzottakat tekintse semmisnek… Tisztalap. Tekintete keményen végig méri a két alakot, tisztában van vele, hogy nincs velük szemben esélye fizikailag, de kellemetlen sérüléseket tudna okozni még így is, talán egyikük baját még el is tudná látni. Érezhetően feszült a hangulat, ha bármilyen váratlan mozdulat következik be Chris nem lesz rest reagálni, de a szemei ezt elég beszédesen elárulják mind Darren, mind James számára, a kérdés csupán az miként döntenek…
Csak azért is folytatja ezt a komédiát. vagy kevés farkassal volt eddig dolga, vagy egyszerűen képtelen megítélni, mikor kell engedni. Senki nem mondhatja rám, hogy nem vagyok megalkuvó és nem ismerem el a baromságaimat, ennél fogva ugyanezt én is elvárom. A maskara maradt. A maszk is. Ez a röhejes álnevezés is. Zsebre tett kézzel hallgattam az őrzőt, a tekintetem üres volt, semmitmondó, a farkasom alattomosan sompolygott a mélyben, emberként eddig olyan magatartást vettem fel, ami szökő évente ha egyszer jellemző rám. Mérgesgázként szivárgott belőlem, az a csapnivaló hangulat, amibe kerültem pár óra leforgása alatt: harag, sértettség és... némi lenézés. Az energiám egyre nagyobb dózisban volt érezhető, egy kölyökfarkas már nyüszített volna tőle, és az idősebbeknek se kellemes. Nem támadtam, még csak fenyegető mozdulatot sem tettem, csak álltam a helyemen és minden lelkesedés nélkül hallgattam. - Nem vagyok nekrofil - szúrtam közbe a tömegsírban-talált-lánynál. Azt se tudtam, mi a fenéről beszélt. - És tudtommal James se az. Baromira nem tetszett a hozzáállása, hogy egyből lehetőségeket sorolgat itt nekem és egyáltalán... ne csináljon már úgy, mintha a markában lennénk, mert nem vagyunk. Victor vállon veregetett volna azért a türelemért, amivel ennyi sületlenséget képes voltam végighallgatni, ha James esetleg közbeszólt, vagy még megjegyzést tett, azt nem intettem le, nem hallgattattam el. - Nem értünk van itt - mondtam szárazon és nyugalomra intettem a farkasom, amit az kivételesen nehezen tűrt. - Mi pedig nem balhézni jöttünk, szóval akadjon le erről a sérülős-támadós-harcolós marhaságról. - Már csak azért is tettem feléjük még egy lépést, ezzel pedig alig három méterre csökkent köztünk a távolság. - Nem ajánlom, hogy támadjon - folytattam ugyanolyan hűvösen. - Vajmi kevéset tud, de nem az akta hiányossága miatt. - Egyébként honnan a zsoltárból tudják a korábbi nevem, amikor Alaszkába már ezzel a névvel érkeztem? - Egy farkas társait fenyegetni, vagy az esetleges halálukkal dobálózni olaj a tűzre. Pocsék taktika. - A jegyzetelő nőre pillantottam és elhúztam a szám. - Írja csak meg a jelentését az elmúlt percek alapján, hogy felkészületlen volt, szembe köpte a készséges megjelenésünket, megsértett és felhúzott. Sarkon fordultam és visszamentem Jameshez. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. A vállam fölött visszanézve szóltam még a két őrzőhöz. - Nekem nincs annyi opcióm, mint önnek, csak egy: legközelebb akkor ugrasszon minket találkozóra, ha megkomolyodtak. Egyébként továbbra is állunk William rendelkezésére, amennyiben dolga van velünk. A viszont látásra! - intettem nekik búcsút. - Menjünk, James! Nem vágytam több "ki a nagyobb kutya" körre, mert ez eddig attól bűzlött, és amint ez tudatosult, a farkasom érdeklődése semmivé lett. Zsebre tett kézzel hagytam el az üvegházat.
//Köszöntem a játékot, bocsi, hogy ez most csak ennyi, de kari jobb szereti a békességet. //
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Miután a férfiak elmondták a véleményüket a megjelenésünkről Prescott is neki áll meggyőzni őket a maga igazáról. Én bevallom őszintén, hogy nekem ezt az egész álcás dolog döcögős és teljesen nem értem az okát. Nem is érzem jól magam így a köntösben meg maszkban. Igaz kicsit olyan, mintha éppen műtétre készülődnék, de azért akkor teljesen más érzések szoktak a hatalmába keríteni. Minden figyelmemet Prescottra irányítom. Igazából nem tudok mit hozzászólni mert még nem ismerem annyira az itteni szabályokat. Jelenleg csak annyit tudok, hogy ezt a két férfit egy lány eltűnése miatt keresik és Will megkért minket, hogy kérdezzük ki a párost. Bár pontosan nem tudom, hogy mire is kíváncsi, de gondolom ilyen alap dolgokról lehet szó, mint például, hogy abban az időpontban hol voltak, mit csináltak, tényleg ismerik e azt a lányt és ha tényleg ők voltak miért tették. Vagy legalább is nekem hirtelen ezek a kérdések merültek fel. Természetesen felírom magamnak a férfi nevét, majd pár szóban összefoglalom Prescott gondolatait. Ahogy hallgatom őt kezdem azt sejteni, hogy ez nem fogja meghatni a farkasokat. Nem úgy tűnnek, mint akik most nagyon megijedtek volna és ennek hangot is ad a hozzánk közelebbi férfi. Megsértettük őket és valahol ezt meg is értem. Lesütöm tekintetemet a szégyentől. Igaz nem az én ötletem volt, de mégis rosszul érzem magam a dolog miatt. Nah meg eszembe jut Will is. Biztosan nem örülne neki, ha ez alapján írnánk egy összefoglaló jelentést róluk. Ez csak fél, sőt negyed munka. Ezt nem oldottuk meg rendesen. A következő pillanatokat nem gondolom át végig, csak cselekszem mielőtt elvesztenénk a farkasokat. Miközben utánuk szaladok leveszem a maszkot, és a köpenyt is letépem magamról. A bűbájjal nem tudok mit csinálni, de azt hiszem ez már mindegy is. -Várjanak!-Mikor utolérem őket gyorsan lekapom a kesztyűket a kezemről és a jobbomat először Darren felé nyújtom. -Alice Danielle Lavant vagyok! Még csak tanonc. Elnézésüket kérem, de azt hiszem fontos lenne ezt a beszélgetést megejteni normális körülmények között. Tudom ez nem volt egy szép bemutatkozás és sajnálom is, de kérem mondjanak egy másik időpontot és helyszínt ahol békésen megbeszélhetjük a dolgot.-A szívem már a torkomban kalapál és csak ekkor esik le, hogy mit is csináltam. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy az egész életük lepergett a szemük előtt. Nos ez nem történt meg, de nem is éreztem jól magam. Mind a mellett, hogy tőlik is tartottam egy kicsit Prescott is eszembe jutott. Ő biztosan nem fogja díjazni ezt a húzásomat. Ha kezet fognak velem érezhetik, hogy kicsit remegek, és amint elengedem őket egy kisebb csuklás roham tör rám. Már rég nem volt ilyen és nem is értem az okát, de próbálom elfojtani magamban.
Utálom, ha a falnak beszélek. De úgy látszik, hogy ez az Adam rosszabb, mint egy fal, mert az legalább nem pofázik vissza. Annak ellenére, hogy megfogadtam, hogy nem rendezek jelenetet, mégis nehéz visszafognom magam. De nem hagyom, hogy ebből bármi is kiüljön az arcomra, egész egyszerűen a vérvonalam adta lehetőségeket kihasználva semmisülök meg érzelmileg minden jelenlévő előtt. Két dolog van. Az egyik, hogy Darren fojtott indulatai már annyira nem hagynak nyugodni, tekintettel arra, hogy itt már nem holmi névbeli vitákról van szó, hanem személyeskedésről. Gusztustalan pökhendiségről. És itt úszik a másik dolog a képbe, ami felpiszkálta bennem a béketűrést. Nem viselem el, ha valaki páros lábbal trappol bele a tiszteletbe, amit én megelőlegezek neki. - Mégis mit gondol, hol érdekel engem a maga... "jelentése"? Mégis kinek képzeli magát? Évek óta dolgozom együtt a magafajtával, hát nem gondolja, hogy idejön, bohócot csinál saját magából, és nekem nem kerül egyetlen telefonomba lejáratni magát? Én is közelebb lépek, követve Darrent. Kedvem lenne letépni az Őrző fejéről azt a hacukát, és ha szerencséje van, a feje a helyén maradnak. - Rabolja az időnket, tiszteletlenül beszél, vádaskodik, nyíltan meghazudtol, provokál és még maga fenyegetőzik? Szerencséje van, hogy maga nem feküdt abban a tömegsírban, bár ha így folytatja... Nem mindenki annyira toleráns, mint mi. A hangom egyáltalán nem dühös, voltaképpen még egész barátságosan csendül, rejtett kacagás is megbújik mögötte. Ó nem, engem ugyan nem húz fel, nem fogok pattogni neki. Nem adom meg neki azt az örömöt. Helyette csak megcsóválom a fejem, és szeretném megfogni és most azonnal elráncigálni William lábai elé, hogy verjen bele némi tiszteletet. - Ja, menjünk. - még utoljára végignézek a jelmezes férfin, majd egészen bocsánatkérően a jelmezes nőn, aztán megfordulok és megindulok Darren után. Ekkor azonban fiatal kiáltás üti meg a fülemet, én pedig reflexből hátrafordulok. A Tanonc lány levetette magáról a maskarát, és... figyeljetek: szépen kér! Megmondom őszintén, meglepetten csillan fel a tekintetem, ám baljósan pillantok át a válla felett Adamre. Lehet, hogy ő a felettese, de a magánügyeibe nem szólhat bele, nem igaz? Megköszörülöm a torkom, vetek egy pillantást Darrenre. - Ugyan. Nem tehet róla, hogy a barátja egy seggfej. - mosolygok édesen - A magam részéről akár most is megejthetjük. Ismerek egy pazar kávézót, ha érdekli. Nem, kivételesen nem áll szándékomban semmi olyat tenni, amit más esetben tennék, de meg kell hagyni, nem csúnya a kisasszony. ~Minél tovább húzzuk, annál gyanúsabbak leszünk. Belefér, nem?~ Küldöm a gondolatot Darren felé. Remélem, hogy hasonlóan gondolja, mint én. Ez a csaj egyáltalán nem tűnik veszélyesnek, talán még könnyebb is lesz átejteni szegényt. - Jöjjön. - nyújtom a karom Alice felé, ha Darren beleegyezik - Ja! El ne felejtse kipótolni az aktát azzal, hogy a női nem hatalmas tisztelője vagyok! Vigyorgok vissza Adamre. Ha megpróbálja megakadályozni, hogy a lány velünk tartson, hát Isten a tanúm, hogy egy életre a fejébe vésem, hogy mi a különbség munka és magánélet között.
- Köszönöm az idejüket. Ekkor robbant Alice, s Chris kissé meg is lepődik, mely tekintetén is kiütközik pár másodpercre, Darren és James is észreveheti, azonban a szempár pár pillanat kihagyás után újra megkeményedik. - Én akkor nem is zavarok tovább Tanonc. Haragos pillantást vet a nőre, majd előhúz egy ceruzát saját zsebéből és szinte kiragadja az ujjai közül a papírost, melyre pár mondatot vés: „A két célszeméllyel való megbeszélés lefolytatását Alice Danielle Lavant veszi át, a feladatra alkalmasnak találom. A szükséges jelentést a Protektor felé két napon belül közvetítenie szükséges. Aláírás: Vándorsólyom” - Aláírás, jogosultság, feladat. Sok sikert, a többiek figyelnek rád. Szavait csak az ifjú leányzónak szánja, s miután azok elhangoztak léptei az üvegház kijárata felé irányozódnak. Egy „További kellemes napot” után elkezd távolodni a hármastól, s mikor az ajtóhoz ér, egy apró indián bölcsességgel „zárja” dolgát csak úgy magának, melyet a farkasok már lehet nem is hallanak a jó 10-15 méter távolság miatt… - A Lélekvándor ritkán lel békét, mint Bagoly a csendes hold alatt… Ezen pillanatban aktivizálódik a minden vadak lelke ige, mely egyben mesterszava és sok őrző társával ellentétben valóban egy számára sokat jelentő szókombinációhoz van kapcsolva. Látása rögvest kiélesedik, s még egy pillanatra vissza is tekint. ~Most hidd el tanonc, hogy magadra maradtál. A félelmed elaltathatja őket…~ Vélhetően a keltet unszimpátiából fakadóan pár perc előnyt adnak számára, nem hinné hogy bármelyik ordasnak lenne kedve tovább élvezni társaságát. Rögtönöz, de ez is az informátori munka része… Balra tart, és amennyiben sikerült kikerülnie az üvegház ajtajának vonalából, s a farkasok sem jöttek ki, rögvest meg is szabadul a maszktól, mivel a benti buja növényzeten kétség kívül nem láthatnak át. Ezt követően egy közeli vaskos fatörzs a célpont, szinte azonnal a vékony fehér fólia köpeny, melyet Aliice is könnyedén tépett le magáról Chrisről is lekerül. Alatta a vastag sötétkék kötött pulóver tűnik fel, mely alatt még egy rövid ujjú póló és egy trikó is megbújik. A szemétté vált fehér fóliát és a vékony maszkot gyors ütemben összegyűr, majd pulóvere alá rejti a fa árnyékában, s már kissé átalakulva indul meg a legközelebbi köztéri szemetes felé, ahol megáll, s miközben mobiltelefonját látszólag előhúzza tekintete a közel húsz méterre került Üvegház bejárat felé terelődik, keresi Alice-t, a lányt nem lesz nehéz kiszúrni. Ebben biztos.
//Köszi Alice és Farkas komák az eddigit, hogy lesz-e folytatás az rajtatok áll. Ha van kedvetek lereagálni az Alice által teremtett IC helyzetet, akkor én sem tűnök el teljesen, na de ez majd kiderül.//
Örültem, hogy James sem akadékoskodott, és a jelek szerint neki sem volt ínyére ez az egész komédia. Az üvegházat már majdnem elhagytuk, amikor a kiáltás utolért minket, s mivel nem a madárkánk rikoltott utánunk, így én is megálltam és kíváncsian megfordultam. Álmomban nem gondoltam volna, hogy a félelme ellenére egy fiatal tanonc ilyen lépésre szánja el magát. Meglepett, de némi elismerést is kiváltott. Ellenkezett a felettesével, és felrúgott tulajdonképpen mindent, amit a férfi eddig "összehozott". Az álca lekerült ez pedig több fokkal javított az én hozzáállásomon is. Méltányoltam mind a bátorságát, mind pedig azt, hogy megmutatta, ki ő valójában. Tekintetem két röpke másodpercig az arcát fürkészte, majd a felém nyújtott kezére siklott. A levél megkapása óta ma először húztam a számat halvány, de őszinte mosolyra. Hiába fiatal és őrzőként tapasztalatlan, attól még sokkal hamarabb rájött arra, mivel válhat szimpatikussá és érhet el némi eredményt. - Nagyon örvendek Alice! - hajtottam kissé fejet, miközben kezet fogtunk, s már a hangom is sokkal barátságosabban csengett, mint korábban. - Szép név - dicsértem, mert tényleg így gondoltam. Sokkal jobb, mint a "Betty". Jamesre pillantottam, és egyetértően bólintottam. - Hosszabb beszélgetésre készültem amúgy is, szóval megfelel a kávézós verzió. - Mennyit számít, ha másképp állnak hozzám... ~ Ja, én se akarok plusz köröket, csak ez a tag kicsapta kicsit a biztosítékom. ~ Mintha nem lett volna egyértelmű. Nem volt szokásom faképnél hagyni bárkit is. - És csak szépeket írjon a tanoncáról! - tettem hozzá vissza se nézve, kezdődő vigyorral, ami elsősorban James megjegyzésének szólt. - Menjünk golfozni! - mondtam egy leheletnyi lelkesedéssel, és ebből szerintem már mindketten tudták, hova lesz a menet. Csak tudnám, miért nem lehetett egyből így kezdeni ezt az egész találkozót... Beültünk James Toyotájába - immár sokkal jobb hangulatban, mint korábban -, és a Country Club felé vettük az irányt. Vigyázz Mili, jövünk! Út közben azért odaszóltam neki, hogy ne lepődjön meg, ha kiscsapatosan beállítunk.
A csuklásom szerencsére most csak egy rövid ideig tart, így nem zavar meg abban, hogy normálisan beszélgessek velük. A félelmem a kedvességük ellenére sem múlik el. Talán enyhült egy kicsit, de még így is hevesen kalapál a szívem. -Köszönöm!-Nem sokan dicsérték a nevem, így igazán jól esik ez, még ha csak kedvességből is mondta nekem. Nem tudom, hogy jó ötlet volt e ez az egész. Nem ismerem őket és ha tényleg miattuk tűnt el az a lányt akkor bizony van mitől tartanom, hiszen ki tudja, hogy velem nem e csinálják meg ugyan azt. -Ő nem a barátom, csak a mentorom.-Mondom alig hallhatóan egy kis pírral az arcomon. Ahogy Prescott közelebb sétál és rám pillant csak egy nagyot nyelek. Úgy érzem magam jelenleg mint egy megbüntetett kutya, ha tudnám fülem-farkam behúznám. Félek attól, hogy a következő találkozásunkkor nem lesz boldog hangulatban és rendesen le fogja ordítani a fejem. Megijedek, mikor kitépi a kezemből a füzetet, majd egy bólintással vissza is veszem azt. Szóval magamra hagy és semmi tanácsot nem ad. Ez remek lesz. Okos vagy Alice...nagyon okos. Minek kellett ezt csinálnod? Néha tényleg jobb lenne ha otthon maradnék. A felém nyújtott tudom illetlenség nem elfogadni, de valahogy nem merek belekarolni. Inkább csak lesütöm a tekintetem és elindulok arra amerre ők is mennek. A kocsinál kissé megtorpanok. Nah ezt nem gondoltam végig. Először csak a kocsira pillantok, majd a két férfira és próbálom magam megnyugtatni, hogy semmi baj nem lesz. Prescott tudja, hogy velük vagyok, így ha nem jelentkezem biztosan elkezd majd keresni vagy valami. Vagyis nagyon remélem! Végül egy kis hezitálás után beülök a hátsó ülésre és végig síri csendben maradok és próbálok nem kiborulni. Az utat nem figyelem, csak lefelé nézek és várok, hogy megérkezzünk a kávézóhoz. A golf klub láttán kissé meglepődök, de nem mondok semmit. Továbbra is, mint egy jól nevelt kiskutya követem őket oda ahova mennek.
Elérkezett a nagy nap. Vagy ha az nem is, legalább a hétvége, egy újabb, többnyire eseménytelennek mondható hét után. Két lábtörés, egy kéztörés és megszámlálhatatlan zúzódás és rándulás, azt hiszem, már kezdem megszokni az itteni helyzetet. Na de hagyjuk is a munkát, hisz szombat van, nekem pedig hamarosan találkozóm van a két kedvenc tanítványommal, hogy megejtsük azt a bizonyos első órát. Persze nem én lennék, ha nem bonyolítottam volna túl megint a saját helyzetemet. Eredetileg ugyanis James javasolta a helyszínt, de mivel úgy gondoltam, hogy Alice-nek is hasznosak lehetnek az információk, így aztán előbb egyiküket kellett utolérnem telefonon, hogy nem gond-e, ha eggyel nő a létszám, majd a másikat, hogy ráér-e egyáltalán, vagy van jobb programja szombat reggelre. Igaz, eléggé az utolsó előtti pillanatra, de azért sikerült mindent elintézni, azt hiszem. Mivel az itteni botanikus kertet nem ismertem , így még mindig nem voltam teljesen biztos benne, hogy majd miről is tartom az órát. Odakint szinte mindent beborított a hó, így ha kint maradunk, akkor talán csak a fákat tudnánk megnézni, azokból pedig nem túl nagy a választék, ahogy eddig tapasztaltam. Legalábbis a délebbi klímák botanikus kertjeihez képest semmiképp. Ha jól rémlik, a rendelőben James emlegetett egy üvegházat, úgyhogy előkerestem néhány könyvet, amiről úgy gondoltam, hasznos lehet, mert hát mégsem vagyok botanikus, meg attól, hogy érdekel a téma, még nem vágok minden infót fejből róla… A táskámba süllyesztettem őket a már korábban elkészített nagy termosz forró tea és frissen sült csokis sütemények mellé. Mire nem jó egy női táska, nem igaz? Egy fél könyvtár, egy hétre való hideg élelem, meg még egy rakás apró mütyür, és még mindig van benne hely. Igaz, hogy bármit megtalálni benne meg órák kérdése, de hát semmi sem tökéletes. Ismét maradtam a szokásos, annyi-pulcsit-felveszek-amennyit-csak-bírok stratégiámnál. Az üvegházban tuti 0 fok felett lesz az idő, de ki tudja. És ha zárva? Nem akarok megfagyni odakint. Így hát fogtam a táskámat, s ismerve a tájékozódási képességemet, már legalább egy órával korábban elindultam, belekalkulálva, hogy ha legalább 2-szer eltévedek, vagy rossz buszra szállok, akkor se késsek el, vagy legalábbis ne túl sokat. S csodával határos módon csak egyszer tévedtem el, miután a buszról leszállva rossz irányba indultam, de még szerencse, hogy egy utcával arrébb épp belefutottam a Botanikus kert táblájába, így aztán jóval a megbeszélt időpont előtt érkeztem. Hogy addig se fázzak meg egy helyben toporogjak, egy gyors kis sétára indultam, hogy felmérjem, milyen részei is vannak a kertnek, ám szerencsére pár méter után sikerült egy térképre bukkannom. Őshonos növények, labirintus, erdő, sziklakert… Hmm. Azt hiszem, ezek talán érdekesebbek lehetnek, ha olyankor látogatunk el ide, amikor nincs hó, így aztán az rövid töprengés után az üvegház felé vettem az irányt. Beérve aztán lepakoltam az egyik padra, a kabátomat is széthúztam, majd elővettem a telefonomat lecsekkolni az időt meg a híváslistát, aztán vártam. S amíg vártam, körbenéztem kicsit idebent is.
Kezdőlap
Jó játékot! Reagsorrend pedig majd alakul(próbáljunk napi szinten írni, ha valaki valamiért nem ér rá, jelezze nyugodtan, addig úgy alakítjuk a kérdezést, hogy mindenkinek okés legyen. Bocs a hosszú offért.//
//
