Az egész hetemet Abs telefonhívása dobta fel. Végre megejtjük az első órát. Kíváncsi vagyok, hogy mit is fog tanítani nekem. Attól nem félek, hogy rosszul fog eltelni a szombati nap, mert szerintem nagyon is jól kijövünk egymással. Igaz szólt, hogy nem csak kettesben leszünk és van még egy tanítványa aki csatlakozik hozzánk, de ez engem csöppet sem zavar. Gondolom ő sem lehet olyan borzalmas, ha Abs el tudja viselni. A mai napra valami nagyon egyszerű öltözéket választok, azaz a hagyományos farmer, póló, kényelmes és jó meleg pulcsi kombinációt. Pulcsiból én is legalább kettőt felveszek a kabátom alá, bár tudom, hogy az üvegházban meleg lesz, de mire odáig eljutok tízszer is lefagyhatok, így jobb alaposan felkészülni a hidegre. Az állatok miatt kicsit nehézkesen tudtam elindulni, de szerencsére azért még időben. Általában sosem kések el sehonnan, sőt amikor csak lehet inkább előbb is érkezem. Talán csak a biztonságérzet miatt, hiszen út közben bármilyen váratlan dolog történhet. Mivel Prescottnak hála már jártam az üvegházban nem idegen számomra a hely. Igaz csak kellemetlen emlékeim vannak arról a napról, de tudom, hogy a mai tanulással ez kitörlődik majd. Ahogy a botanikus kertbe érek rögtön az üvegház felé veszem az irányt. Nem vagyok késésben, de nem is érkeztem korábban. Mondhatni pont kiszámoltam az időt. Az utat a kerten belül is jól ismerem már. Szerencsére könnyen meg tudom jegyezni a helyszíneket, útvonalakat, így elég egyszer elmennem valahová és akkor rendesen figyelnem ahhoz, hogy legközelebb is könnyedén odataláljak. Az üvegházba lépve rögtön megpillantom Abigail holmijait, de őt magát még nem látom. A kabátot és az egyik pulcsit én is leveszem magamról, majd a holmija mellé pakolok le. Közben természetesen tekintetemmel folyamatosan csak őt keresem és kis idő elteltével meg is pillantom a szőke haját. Egy széles mosoly telepszik arcomra. -Szia Abi!-Köszöntöm őt, majd oda is sétálok hozzá. -Hogy vagy?...Ma mit fogunk csináli?-Tudom nem kellene faggatóznom, de nagyon kíváncsi vagyok és már annak örülök, hogy eddig bírtam és nem telefonban kezdtem el kikérdezni őt.
Tudom, tudom. Azt beszéltük, hogy sapka-sál meg minden egyéb karácsonyi kellék. Meg azt is beszéltük - illetve én mondtam Abie-nak -, hogy nem késünk el. De nem tehetek róla. Indulás előtt természetesen muszáj volt egy forró, reggeli zuhannyal elkényeztetni magam és a lehető legtöbbet kihozni a fizimiskámból. Nem, sminkelni nem sminkeltem, csak kissé elbambultam, ahogy a gőzölgő víz kényeztetett. Bárkivel előfordul, nem? Szóval úgy masszív negyed óra késéssel érkezem, hiába nyomtam padlóig a fekete Prius gázpedálját, hogy csak a kézifék hirtelen behúzásával, még öt métert csúszva a hóban tudtam lefékezni. Persze mielőtt kiszállok, a visszapillantó tükörben még igazítok egyet az ingem gallérján, a hajamon, hogy aztán a nyakam köré tekerjek egy fekete sálat, aminek a végei hetykén lógtak le a vastagnak nem mondható, barna pulóveremre. Kellemes, kissé édeskés férfiparfüm leng körül, mint valami szagos aura, bal kezemen acélszín óra díszeleg. Egyszóval megint remekül nézek ki. Mint mindig. Kiszállok, a hátsó ülésről még kiveszem a fekete oldaltáskát, amiben van füzet, toll meg fényképező. Pénz, ásványvíz meg egy alma a rosszabb időkre. Ami azt illeti, egyáltalán nem fázom, bár lehet, hogy ezt majd a tanárnő nehezen fogja elhinni, de majd csak meggyőzöm valahogy. Farkas vagyok, eleve olyan magas a testhőm, mintha állandó hőemelkedésem lenne. Ja, tényleg! Borult a "randi", tekintve, hogy valami összevont óra lesz. Kérjem a panaszkönyvet? Áhh. Ha csak nem azt az Adam-Vándorsólyom-akárkit hívta el, akkor részemről rendben leszünk. A levegőbe szimatolva keresem a "nyomot", ami elvezet a társasághoz. Abie illatát egyből megérzem, de a másik is ismerős. A megérzésem akkor válik bizonyossággá, amikor az üvegházba beérve, egy kicsit még gyalogolva meglátom azt a kis tanoncot, aki a múltkor vallatott bennünket. - Alice? Alice! - tárom szét a kezeimet, ahogy közeledek a hölgyekhez, arcomat colgate-mosoly díszíti. Láthatóan derűs és jó kedvem van. - Micsoda meglepetés! Abie, ezt nem csinálhattad volna jobban! Fordulok a még mindig szép és még mindig kedves Mentor felé. Ösztönösen hajolnék először hozzá, majd Alice felé, hogy az egyik kezemmel átfogjam a vállukat és közvetlen üdvözlőcsókot nyomjak az arcukra. - Bocs, hogy késtem. Beragadt egy kamion a George Parks-nál, tiszta őrület. Igazából nem, de ezt nekik nem kell tudniuk. Kangunart vagyok,méghozzá a szemrebbenés nélkül kamuzós fajtából, szóval még véletlenül sem szorulok arra, hogy bevalljam: elpiperkőcködtem az időt.
Őszintén, egy kicsit aggódtam amiatt, hogy milyen növényeket tartanak az üvegházban, esetleg nem lesz-e túl sok olyan, amit nem ismerek, de hála’ az égieknek, a legtöbb azért nem volt ismeretlen számomra. Ahogy közeledett a 9 óra, azon kaptam magam, hogy már egész elvesztem a sok növény között, így aztán lassacskán megindultam vissza a bejárat felé. Nem is kellett csalódnom, amikor Alice hangját hallottam – pontosan érkezett a lány, ez már egy nagy piros pont a részemről. -Alice, szia! –köszönök neki, majd én is elindulok felé, így valahol félúton találkozunk. -Megvagyok, köszönöm! És te, jól indult a reggel? –kérdezek vissza, majd ahogy meghallom a kérdését, gyorsan végigpillantok az üvegházon. -Először is, megvárjuk, hogy a hiányzó emberünk befusson, remélem, hogy nem fog sokat késni. Na meg hogy nem történt semmi baj vele idefelé jövet, ilyen időben sose lehet tudni. De visszakanyarodva a tanulnivalóhoz… hogy őszinte legyek, most járok itt először, így csak sejtésem volt, hogy milyen növények lehetnek erre. Szánom-bánom, hogy nem készültem fel jobban.... Ebből kifolyólag azonban úgy gondoltam, hogy egy elég általános- és széles témakörrel foglalkozok, a mérgező növényekkel. Jó, tudom, a gyógyítóként a gyógyító növények talán érdekesebbek, de úgy gondolom, hogy orvosként a különböző méreganyagokkal sem árt tisztában lenni. Esetleg néhány tudnivaló így általánosságban. Első óra lévén annyira konkrét tervet nem készítettem, majd igyekszem olyasmikről mesélni, ami hasznos lehet nektek a későbbiekben, és azért titeket is érdekel. Amúgy, ha van valami téma, amiről szívesen hallgatnál, vagy ha bármi kérdésed felmerül közben, akkor ne kímélj! Azért vagyunk itt. –magyaráztam a lánynak, s kíváncsian vártam, hogy mit fog szólni hozzá. Ekkor hallom meg James hangját is, és nem kicsit lepődök meg a szavai hallatán. -Namaste, James. Csak nem ismeritek egymást? –nézek rá miután viszonzom az üdvözlő puszit. Magamtól biztos nem jutott eszembe, de ha már kaptam, akkor miért ne? Alice-re nézek, aztán ismét a férfira- Ezt örömmel hallom, remélem, így családiasabb lesz a hangulat. Legalábbis remélem, hogy jóban vagytok egymással… Na igen, azt hiszem, most rajtam volt a sor, hogy megdöbbenjek, mert ha valamire, akkor erre aztán tényleg nem számítottam. Bár nem tudom, miért lepődök meg annyira, attól, hogy én új vagyok itt, attól mások még ismerhetik egymást, sőt… -Sebaj James, most az egyszer még elnézem, előfordul az ilyen. A lényeg, hogy itt vagy, és semmi bajod. Ugye? –nézek rajta végig gyorsan, de aztán minden aggodalmam elszáll, ahogy szemmel láthatóan kutya baja. Meg meg is borzongok, ahogy kiráz a hideg, és fázósan megdörzsölöm a karjaimat. -Viszont már attól is a hideg szaladgál a hátamon, ha rád nézek… Jó, tudom, nem fázol. De akkor is… Na mindegy, ha még valaki szeretne enni, inni, mosdóba menni, akkor hajrá, ha pedig nem, akkor azt hiszem, lassan kezdhetünk is. –mondom vidáman, majd várom, hogy mit reagálnak rá a többiek.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Én is megvagyok, köszönöm! A reggelem kicsit kapkodósra sikerült mert az állatok egyszerre bolondultak meg és alig bírtam lenyugtatni őket. Majdnem el is késtem...Néha nagyon rossz pillanatban tudnak kiborulni.-De ahogy mindig most is elintéztem a dolgokat és remélem a lakás egyben marad mire hazaérek. Érdeklődve hallgatom végig a válaszát. Kicsit belül nagyon is kíváncsi vagyok arra, hogy vajon ki lehet az a plusz egy fő. Gondolom ő is őrző lehet és talán szintén tanonc. Mondjuk jó lenne megismerni egy „diákot” legalább együtt tudnánk szenvedni, kibeszélni a tanonc élet nehézségeit. -Szerintem érdekesek ezek a növények és én is fontosnak tartom, hogy ismerjük őket, hiszen ha tudjuk mi a méreg akkor az ellenszer is megvan általában. Szóval örülök neki, hogy megmutatod nekünk!-És ezt most nem azért mondom, hogy nyalizzak neki. Tényleg fontosnak tartom, ahogy a különböző kígyók mérgeit is ismerni kell, mert több féle ellenszer van és nem mindegy, hogy mit adunk be a betegnek. Ha eltéveszted akár meg is halhat. Mikor megpillantom a felénk közeledő Jamest egyszerűen csak lesokkolok. És ha rajzfilm figura lennék az állam már a földet érintené és szemeim kidüllednének. Ő meg mit keres itt?....James nem is őrző. Pedig azt hittem, hogy soha többé nem fogom őt látni és örültem is volna neki. No igaz a múltkor találkozásunk végül is jól sikerült, de azért kirázz a hideg attól a tudattól, hogy esetleg ők a hibásak. Sosem szerettem az erőszakot és nem is fogom szeretni főleg, ha ártatlan embereknek esik bántódásuk. -Öhm....James...Szia!-Gondolom az arcomon is megjelenik az értetlenkedés, de egy kis pír is, ami a puszitól még erősebbé válik. Nem szoktam meg az ilyet, főleg nem itt. Odaát Kanadában sok barátom volt akikkel már sokkal bátrabb és nyitottabb voltam, de itt még egyelőre nincs olyan személy akit barátnak nevezhetnék, ami iszonyatos, de nem adom fel a reményt. -Igazából az előző mentorommal kellett őt és a barátját kihallgatni. Csak onnan ismerjük egymást.-Az, hogy jóban vagyunk e túlzás lenne kijelenteni. Igazából nem is tudnám leírni, hogy milyen is ez a bizonyos „kapcsolat” közöttünk. Mivel nem ismerem őt nem tudom hová tenni. -Nekem nem kell sehová se mennem. Szóval felőlem kezdhetjük.-Mindent elintéztem otthon, így kibírok pár órát WC és evés, ivás nélkül, de gondolom, ha mégis csak sürgős dolgom akadna nem harapná le a fejem Abi, ha elrohannék pár percre.
- Nem... A hangomból süt a megjátszott irónia, amikor Abie felé pillantok a kérdésre, hogy ismerjük-e egymást a kis Tanonccal. Ezzel párhuzamosan könnyed mozdulattal nyúlok az arca felé, és legyintem meg a haját egy csöppet. A puszik megvoltak, az pedig egyáltalán nem lep meg, hogy Alice nem ugrik rögtön a nyakamba. Mondanám, hogy ami késik, nem múlik... De inkább csendben mosolygok. Főleg azért, mert Alice a maga módján egészen aranyosan foglalja össze a találkozásunkat. De azért nem állom meg, hogy ne fűzzek még hozzá pár gondolatot. - Aha, az a Postagalamb... Vándorsólyom! Ja, azaz. De hé, azt se felejtsd el, hogy utána még együtt is kávéztunk, aztán pedig kettesben elautóztunk az egyetemre. Igazából nem őt akarom emlékeztetni, ez pusztán jelzés Abie felé, hogy részemről semmi harag vagy bosszúság nincs a lány felé, annak ellenére, hogy "kellemetlen" helyzetbe kerültünk... Hát, nem általa, hanem a jelenlétében. Szóval részemről semmi harag vagy rossz érzés nincsen, sőt, talán még izgalmasnak is találom a dolgot úgy, hogy érzem a lány zavarát és azt, hogy annyira azért nem örül és egyelőre nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel. Abie anyáskodó kérdésére látványosan megtapogatom a mellkasom, a hasfalam, végül pedig a fenekem, majd megrázom a fejem. - A-aa, tök jó minden. Tanultam a múltkoriból... Vetem oda némi éllel,utalva azokra bizonyos NDK-s úszónőkre, akikkel ki akart kúráltatni. Én soha nem felejtek! Meg az elefántok sem. Azt hiszem. Bár nem tudom, mert még sosem volt alkalmam hosszadalmas és mélyenszántó beszélgetésbe elegyedni egyetlen ormányossal sem. Úgy látszik azonban, hogy ez a fejrázás nekem ma rutinfeladat lesz. Ugyanis újra végigkísérem Abie monológját a pisiről és az ivászatról. Majdnem minden igényem ki van elégítve. Legalább is, ami a növények közt való Rambózáshoz kell, az mindenképp. Arra azonban, hogy már fázik attól, ha rám néz, csak aprón nevetek fel. Hátracsapom az oldaltáskát úgy, hogy a fenekemnél klaffogjon, ha majd lépkedni kezdek, és természetes mozdulattal dobom át a jobb karom Abie vállán, a balt pedig Alice-én. - Ha valaki fázik, maradjon az öt centis körzetemben, mert sütök! Rendelésre tükörtojást is vállalok, ha esetleg találunk útközben valami kotló szárnyast... Ha nem zavartatják magukat, hát kiélvezem a fene jó dolgomat, és legalább addig szeretném tartani ezt az átkarolós menetet, amíg be nem lépünk az üvegházba. Félreértés ne essék drágáim, nem vagytok kövérek, hogy ne férjünk be, én vagyok túl deltás... Ajj, de korán van még, dől belőlem a hülyeség. - És akkor a kaja is hármasban lesz? Teszem még fel gyorsan a kérdést, mielőtt esetleg belekezdenénk az órába. Mondjuk kimondottan érdekel, hogy ha továbbra is hozom formám, hogy lesz ebből rendes tanóra, vagy éppen Abie hogy fogja szankcionálni a hülyeségeimet.
-Az állatok? –kérdezek vissza meglepve- Miért, hány háziállatot tartasz, ha nem titok? Kutya, cica? Hörcsög, papagáj, aranyhalak? Nekem csak egy kölyökkutyám van, de hú… néha az is sok tud lenni, hihetetlen, hogy mennyi energiájuk van. –töprengtem hangosan. Arra, hogy Alice lelkesedik a téma iránt, némi nyugalommal tölt el, már csak azt remélem, hogy a csapat másik fele is hasonló lelkesedéssel fogja fogadni. Miután James is befut, a következő kis szóváltásukból igaz, nem jön át teljesen, hogy miről is magyaráznak pontosan, ám az információmorzsákat összepakolva aztán úgy-ahogy sikerül képbe kerülni a dolgokkal. Na igen, ezért se mentem informátornak anno… Ennek ellenére Alice zavara nekem is feltűnik, annyira azért én se vagyok vaksi. Oké, a jóban vannak dologgal lehet ráhibáztam, viszont úgy tűnik, különösebben nincs bajuk egymással, úgyhogy remélem, hogy a lány is hamar túlteszi magát a kezdeti megszeppentségén. -No, ezt örömmel hallom! –mosolyodok el elégedetten, miután végignézem James ön-tapizását. Amikor azonban a vállamon landol a karja, egy pillanattal később ugyanazzal a lendülettel ragadom meg a kezét, kibújva az „átkarolós” menet alól, mert hát na… Azt hiszem, ennyire jóban azért mi sem vagyunk így második találkozásra, meg amúgy sem túl illő dolog… Bár azt meg kell hagyni, hogy tényleg hatásos két lábon járó radiátornak. Már azt is érteni érezni, hogy az indiai 40 fokos klímában miért volt olyan kevés vérfarkas, sőt, életemben talán először az is megfordult a fejemben, hogy ilyen éghajlaton inkább lennék én is az. -Igazán kedves tőled, James, de azt hiszem, így is túlélem. Vagy ha érzem, hogy közeleg a fagyhalál, ígérem, visszamászok az 5 centis körzetedbe. A kajás megjegyzésre Alice-re nézek, aztán James felé fordulva újra átveszem a szót: -Nem tudom… Mivel múltkor te ajánlottad fel, hogy nálad legyen a főzőcskézés, így azt hiszem, ez elsősorban a te döntésed. Egyébként engem nem zavar, ha Alice is csatlakozik, amennyiben van kedve hozzá, és téged sem. Amúgy meg a tudtod nélkül nem akartam ebben is szervezkedni, úgyhogy ezt rátok bízom, beszéljétek meg gyorsan, vagy ha most nem, akkor az óra után. Várok egy kicsit, hogy esetleg megbeszéljék, vagy eldöntsék, hogy hogyan legyen. Persze, ha nálam lenne, vagy majd lesz egy esetleges későbbi főzős-délután, akkor nem kérdés, viszont így látatlanba tényleg nem akartam bekavarni senkinek, pláne, hogy azt se tudtam, hogy ismerik egymást korábbról. Ha végeznek, akkor pedig belekezdek az első órámba itt Fairbanksben. -Szóval, akkor köszöntök még egyszer mindenkit, Abigail Cecile Cross élőben jelentkezik a fairbanksi botanikus kertből… na jó, komolyra fordítva a szót, kezdődjék az óra. Ahogy Alice-nek már korábban említettem, elsősorban a mérgező növényekről gondoltam beszélgetni. James, igaz, hogy farkasokra tudtommal nem halálosak ezek a szerek, viszont elég durván padlóra lehet küldeni vele egy kis időre, azt meg azt hiszem, nem kell nagyon magyarázni, miért nem szerencsés… Nos, ha bármi nem világos, vagy kérdésetek van a témához kapcsolódóan, akkor kérdezzetek bátran, én pedig megpróbálom megválaszolni. Tartok egy kis hatásszünetet, hogy felmerül-e bármi kérdés bennük, majd ha nem, akkor bele is vágok. Na persze nem egyből magába a tananyagba, inkább csak egy kis tájékozódás részemről, hogy mennyire vannak otthon a témában, vagy nekem milyen szinten érdemes majd belemennem. No meg szeretném, ha nem csak valami száraz egyetemi előadásra emlékeztetne az órám, hogy másfél óra alatt monoton hangon ledarálom amit tudni kell, aztán mindenki végigalussza az egészet. Na nem, ha ilyen családias a létszám, akkor igyekszem kicsit interaktívabb délelőttöt összehozni. -Így kezdésként kapásból két kérdéssel kezdenék. Nem kell aggódni, ezek most nem beugró-vizsgakérdések, csupán kíváncsiság. Az egyik, hogy mit tudtok magáról a témáról? Mennyire ismerős, ismeretlen a mérgek, mérgező növények világa? A másik pedig, hogy milyen mérgező növényeket ismertek? Akár az itteni növények közül is mondhattok, ha eszetekbe jut.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Összesen három állattal élek együtt. Egy kutya, egy macska és egy papagáj és mielőtt kérdeznéd nagyon jól elvannak egymás mellett. A legidősebb a macska a legújabb tag meg a kutya, bár lassan már ő is eléri a másfél éves kórt. Nem mondom, hogy az elején nem voltak viták közöttük, de szerencsére idővel sikerült őket összebarátkoztatni.-Nem csodálkozom azon, hogy olyan aktív a kölyök kutyája, hiszen minden fiatal egy igazi energiabomba. Viszont ahogy megérkezik James át kell térnünk egy számomra kissé kellemetlenebb témára. Szégyelltem magam aznap, mikor úgy beöltöztetett Prescott, bár azt hiszem ezt ők is nagyon jól tudják (mármint James és Darren). -Nem felejtem el. Nagyon kedves volt tőled, hogy visszavittél az egyetemhez. Megspóroltál nekem egy bolyongást.-Egy apró barátságos mosolyt küldök felé, de még mindig meg vagyok szeppenve a jelenléte miatt. No nem azt mondom, hogy nem viselem el, csak nem hittem volna, hogy pont itt fogok összefutni vele és pont az egyik „tanóra” keretén belül. Én nem veszem le karját a vállára, még ha zavarba is hozz ezzel, viszont érzem, hogy ismét rám tör a csuklás. Egyre jobban kezd ez idegesíteni. Mindig a legváratlanabb időkben kezdek el csuklani és nem értem, hogy miért. Ennyit még életemben nem csuklottam. -Ne...ha...ragud...jatok! Most...anában...sűrűn....elkez...dek...csuk...csuk...lani.-Mondom nekik pirulgatva, majd inkább táskámhoz sétálok, ahonnan kiveszek egy üveg vizet és iszok is belőle pár kortyot és tádám! A csuklás elmúlt hála az égnek. Lehet, hogy el kellene menni ezzel orvossal? Bár szerintem csak a pofámba röhögne. -Én szívesen csatlakoznék hozzátok, de nem akarom magamat meghivatni, vagy zavarni. Szóval ha tényleg nem baj örömmel eszem majd veletek. Sőt ha szeretnétek nálam is ehetünk. Bár nincs készen kaja, de gyorsan össze tudok dobni valamit, vagy rendelünk.-Legalább Abs is tudni fogja pontosan, hogy hol lakom, mert szerintem az nem árt, ha egy valaki tudja. Oké ott van Will is, bár már lehet, hogy előbb hívnám fel Abigailt, mint őt, persze nem azért mert nem kedvelem annyira Willt, mint az új mentorom. De nem is ez a lényeg. Most nem azért vagyunk itt, hogy kitárgyaljam magamban kit kedvelek jobban, vagy sem. Ahogy Abigail belekezd az órába minden figyelmemet rá szegezem. Természetesen hoztam magammal kis jegyzetfüzetet és tollat és ami fontos információ azt le is körmölöm. Nem tudom milyenek lesznek a vizsgák, hogy miket kérnek vissza így inkább több információm legyen meg, mint kevesebb. -Nekem lenne is rögtön egy. Igazából csak annyi, hogy mik pontosan a mérgező növények? Mármint azt is mérgezőnek nevezzük, ami csak irritációt okoz, vagy csak azok tartoznak ide, amelyek kisebb-nagyobb mennyiségben halált okoznak?-Ezt azt hiszem jobb, ha az elején tisztázzuk, hiszen van különbség a kettő között. Ha megkapom a választ pár szóban összefoglalva le is írom magamnak, majd mehetünk is tovább. Mielőtt megint megszólalnék először Jamesre pillantok, hogy ő kezdi e vagy én, de ahogy figyelem nekem adja az elsőbbséget. -Én valamennyit azért tanultam az egyetemen, bár sajnos nem sokat foglalkoztunk vele és van is pár emlékem onnan. Így hirtelen csak négy növény jut az eszembe. Kanadában eléggé elterjedt a tiszafák, aminek ha minden igaz a termése a mérgező, azután ott van a közkedvelt mikulásvirág, aminek a tejnedve a mérgező, a vadgesztenyénél is mondják, hogy az éretlen mérgező lehet és még a borostyánra emlékszem.-Biztosan eszembe jutna még pár növény, ha jobban agyalnék rajtuk, de nem akarom ezzel elvenni az időt, így inkább maradok a négy biztosnál.
Ha kibújnak az ölelő karjaimból, hát magukra vessenek. Sokan még fizetnének is, hogy ide jussanak, ők meg eldobják a lehetőséget... Nem, nem értődök meg, nem vagyok az a hisztis díva típus. Könnyedén csúsztatom a kezem a nadrágzsebeimbe, ahogy befelé caplatunk. - Hát, ha az óra végéig Alice nem akar sikítva menekülni a társaságomból, akkor ő is jöhet. Azért Abie-t is elég könnyű zavarba hozni, de neki mégis van kiállása, tud határozott lenni, aki szó szerint fülön csíp és úgy vonszol át akár a botanikus kerten is, ha megadom rá a kellő okot. Alice-nál viszont nem vagyok biztos abban, hogy ezt képes megtenni, úgyhogy azt hiszem, a legjobb az, hogy majd eldönti az óra végére, mennyire akar szabadulni a társaságomból. Belépünk. Ahogy Abie bemutatkozással kezdi el az órát, széles vigyort villantok, és apró mozdulatokkal kezdem összeütni a tenyerem, mint valami cintányéros majom. Ha látom, hogy ez nem jó vicc, hirtelen állok le, megköszörülöm a torkomat, és visszadugom a kezeimet a gatyámba. A zsebekbe. A két kérdést felfogom, megemésztem,elraktározom, majd hagyom, hogy Alice válaszoljon elsőként. Nekem úgyis vissza kell nyúlnom azokba az időkbe, amikor az orvost kuruzslónak hívták, mert megfelelő tudományos anyag és eszközök híján a természetet kellett segítségül hívnia a munkájához. Basszus, de régen volt! Össze is szorítom a szemem, a bal kezemmel pedig ráfogok az orrnyergemre, ahogy felidézem London bűzét, és azt a kis fabódét, ahol a bibircsókos "boszorka" kínálta a gyógyító kotyvalékait. Ha Alice befejezi a felsorolást, én is magamhoz térek, és elkezdem a feleletet. Magamhoz képest szinte hihetetlen komolysággal és precizitással. - A mérgező növényeket több szinte sorolhatjuk, a gyengén mérgezőtől egészen a halálosan mérgezőig. Vannak, amik arra jók, hogy kiütést, lázat, hasmenést, hányást idézzenek elő, akadnak idegbénító fajták is. Felhasználásuk során akár a gyógyászatba is bekerülhetnek, megfelelő adagolás és összetevők esetén valóban gyógyító hatást érhetük el a használatukkal. Az érdekességre való tekintettel felsorolnék néhány halálosan mérgező növényt. Kis szünet, mert valamikor levegőt is kell vennem, ugyebár. - Az európai aranyeső minden része, kiváltképp a termése. A mediterrán angyaltrombita minden része, a boroszlán, a bürök, a gyöngyvirág, a kikerics szintén minden része... Aztán... öö... Leander, datura, nadragulya, sisakvirág, a ricinus. Ez jó példa, hiszen ennek a magjából hideg sajtolással olajat nyernek ki, ami a gyógyászatban hashajtó ugyebár... Megállok kissé. Ha Abie-t nem zavarja a tudálékos szájtépésem, akkor folytatom tovább. - Hatóanyagok tekintetében érdemes megemlítenünk a viszkotoxinokat, a morfint, a glikozidot, citizint, koniint. Az Alice által említett mikulásvirágnál az euforbont... De ott van például a dohánynál a nikotin, ami akár gyógyító is lehet, hosszú adagolása esetén azonban halálos elváltozásokat okoz. Ennyi. Illetve lenne még több is, ha nagyon megerőltetném magam, de azt hiszem, hogy ez így is elég lesz. A házi praktikákban annyira nem vagyok képben, ezeket a dolgokat pusztán elméleti szinten szedtem fel még nagyon-nagyon régen. Szóval ha Abie esetleg a felhasználást szeretné ismertetni, annak külön örülök.
Alice szavaira először csak egy kissé elkerekedik a tekintetem, de aztán már meg is előz a válasszal, mielőtt feltetetném a kérdést, így csak szótlanul elmosolyodok. Persze nem tart sokáig a nagy hallgatás, mert közben James is befut. A szóváltásukba nem igazán folyok bele, bár James megjegyzésén jót nevetek a vacsorameghívás kapcsán. Csak próbáljon olyat művelni, amitől Alice sikítva menekülne, azt hiszem, kapna egy taslit tőlem, ha nem kettőt érte. Ahogy mellettük lépkedek és Alice-re rájön a csuklás, nem tudom megállni nevetés nélkül. Oké, tudom, nem szép dolog… -Azt hiszem, a rekordtartó az hatvan valahány évig csuklott folyamatosan… Amúgy amíg nem tart pár napnál tovább, addig nem vészes. Amúgy van egy csomó praktika ellene, mint például, hogy a pohár másik oldaláról iszol, visszatartod a lélegzeted egy fél percig, tömény szörpöt inni, ecetes kockacukor, meg ilyenek. Mondjuk ezeket még nem próbáltam, nálam a lélegzet-visszatartás szokott hatni. –próbálom nyugtatni a lányt néhány vicces „házi praktikával”, hogy ne parázzon miatta annyira, egyáltalán nem vészes. Kíváncsian hallgatom, mit válaszolnak a kérdésemre, s Alice-nek kapásból sikerül beletrafálnia abba, amire ki akartam térni a kezdések között. Ahogy a növényeket sorolják, csak lassan bólogatok, miután magamban egymás után felidézem az emlegetett fajokat. Amikor James is a mondandója végére ér, egy elismerő bólintással jutalmazom. Oké, hogy több éve van szakmában, mint Alice és én összesen, de ahhoz képest egész jól emlékszik a dolgokra. -Nos, kezdésnek egész jó! Amúgy igen, én is úgy gondoltam, hogy jobb ezeket az alap dolgokat az elején tisztázni. James, biztos sok olyanról is szó lesz, ami neked nem újdonság, ezért előre is elnézést kérek, igyekszem azért újakat mondani. Alice, a kérdésedre már részben választ is kaptál. Orvostudomány szempontjából mérgezőnek tekintünk minden olyan növényt, ami az élő szervezettel érintkezve betegséget, károsodást, vagy akár halált is okoz. Nem kell feltétlenül a fogyasztásra gondolni, sok növény például csak bőrirritációt okoz, mint például a csalán hangyasava. Persze emellett a gyógyító hatása is elismert – a méregtelenítő és vértisztító hatása, fertőzések ellen is használatos, emellett immunerősítő, ízületi bántalmakra és allergiás tünetekre is jó. És még számos ilyen példát lehetne említeni! Azt hiszem, az egyik legismertebb „mérgező” növényünk, amit mindenki ismer, a burgonya. Akármilyen megmosolyogtató a tény, a középkorban, miután Európába került, rengeteg ember halálát okozta. És miért? Mert nem tudták, hogy nem a termését, hanem a gumóját kell fogyasztani… Valamennyi szolanin persze a héjában is található, ám ez a főzés során lebomlik. Viszont a zöld, éretlen példányokban viszonylag magas arányban megtalálható ez a méreganyag. Ugyanez a helyzet a zöld paradicsommal, szintén a burgonyával rokon növény, zölden nem túl ajánlott fogyasztani. Vagy vegyük például az akácot, fogadni mernék, hogy gyerekkorában mindenki megkóstolta a virágait, hogy az akácmézet ne is említsem… nos, a kérge és a magjai viszont mérgezőek, ismét egy példa arra, hogy idővel hogy alakulna át a növényeken belül a hatóanyagok. –lendülök bele a magyarázatba, de mielőtt még túl hamar a „konyhában” kötnénk ki, igyekszem visszaterelni az óra menetét a tervezett mederbe- Visszatérve az előző definícióra, a körülöttünk lévő növények jelentős többsége mérgezőnek számít, bár csak töredékük az, ami komoly gondokat, károkat okoz. Ugyebár az enyhe bőrpír vagy kiütés is károsodásnak számít… Viszont a legtöbb növényre nem lehet egyértelműen ráfogni, hogy mérgező, viszont számos gyógyító hatásuk is ismert. Sok mindent befolyásol, hogy milyen környezetben, stádiumban, állapotban van az adott növény, milyen hatóanyagokat tartalmaz, ezeket melyik részében tárolja… Azt hiszem, a legismertebbeket már felsoroltátok. Érdekességként még annyit fűznék hozzá, hogy India éghajlatát nem igazán viselik el a fenyők, így az ottani keresztények karácsonyfa gyanánt Mikulásvirágot használnak. Persze nem ezt a kis cserepeset, ott hatalmas, több méteres fákként nőnek. A tiszafa… tudtommal egyedül a fekete mag az, ami nem mérgező, minden más része erősen. A vörös magköpeny, a levelek, a kérek, gyökér. A vadgesztenye szaponinokat tartalmaz, ez a nyálkahártyát és a nyelőcsövet irritálhatja, viszont a gyógyászatban különféle köptetőket készítenek belőle, és szintén gyulladáscsökkentő. Amúgy vízzel keveredve habzik, akár a szappan, emiatt a középkorban és egész sokáig ezt használták, amíg fel nem találták a mosószereket. Újabb kis szünet, részben, hogy szusszanjak egy kicsit, részben, hogy ha bármi kérdésük van, ne habozzanak feltenni. -A nadragulya… a középkorban a belőle készült kivonatot az emberek a szemükbe cseppentették, ami rendkívül kitágította a pupillákat, szép, nagy, fekete, csillogó tekintetet eredményezve. Az már más kérdés, hogy a „természetellenes” szemműködés eredményeképp amíg el nem múlt a hatás, szinte semmit se láttak, sőt, túladagolás esetén akár végleges vakságot is eredményezett! Belladonna, vagy szépasszony, biztos hallottátok már ezt a nevét is. Tudtommal ez a név eredete. Hmm… Erről jut eszembe egy könyv, amit pár éve jelent meg. James, nem hiszem, hogy téged nagyon lekötne egy ilyen lányregény, de Alice, ha esetleg kedvet érzel hozzá, akkor ajánlom Maryrose Wood – Méregnaplók című kötetét. Nagyon olvasmányos regény, és ha nem is kimondottan tudományos, egész érdekes oldalról közelíti meg a témát. Visszatérve a témához, nem elég, hogy majdnem minden növénynek vannak a maga gyógyító- és mérgező hatásai, így az összes példa helyes volt amit mondtatok, sőt, még lehetne folytatni a tujákkal, fenyőkkel, minden örökzölddel, gyantás növénnyel, hagymás növényekkel, a pipaccsal, mandulával és a csonthéjas gyümölcsökkel… Egy másik fontos dolgot sem szabad figyelmen kívül hagyni, mégpedig azt, hogy milyen a hatóanyag erőssége és az elfogyasztott, kapcsolatba került növény mennyisége. Illetve azt, hogy akárcsak a gombák esetében, a növények esetében is sokszor igaz, hogy az ártalmatlan, gyakran ehető termésű növényeknek is van mérgező párja. Látta valaki az Into to the wild (Út a vadonba) című filmet? –tartok egy újabb kis szünetet a gondolatmenetben, no meg újabb esély a szóhoz jutáshoz.
//Húha, picit hosszúra sikeredett... bocsi érte és ne aggódjatok, nem várok senkitől ilyen hosszút, pláne, hogy most én tanítok... szóval csak nyugodtan, amennyi sikerül, jól esik //
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Akkor ettől valóban messze vagyok még, de akkor is furcsállom és köszönöm a tippeket, de általában nekem mindig segít ha vizet iszok. Néha még magától is elmúlik rövid időn belül.-Ez nem olyan gyakori, de már volt rá példa. Mindenesetre szerencsére most is elmúlt és nem kell az egész órát csuklás miatt végigszenvednem. James válasza a vacsorára elmosolyogtat. Nem hiszem, hogy engem olyan könnyen el lehetne rémiszteni. Lehet, hogy könnyen jövök zavarba, de azért úgy vélem tréfákat megértem. -James ha az megnyugtat nem fogok sikítva elrohanni. Nehezen lehet kiborítani és eddig semmi rosszat nem mondhatnék el rólad.-Na jó azt a kisebb ügyet leszámítva, de kezdek megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a vérfarkasok néha igen is megtámadnak embereket és lehet, hogy végeznek is velük. Van akik nem szándékosan, de sajnos vannak akik élvezetből teszik ezt, mint a gyilkosok. Jamesnél nem tudnám eldönteni. Így amennyire megismertem azt mondanám, hogy nem tudnám elképzelni, hogy élvezetből tette, de lehet, hogy az alkohol annyira elbódította, hogy már nem tudott magán uralkodni...De ez már rejtély marad és próbálom is elfelejteni a dolgot. Csendben hallgatom végig James válaszát is. Közben az én kérdésemre is kapok választ, amire csak bólogatni tudok. Így jobban belegondolva jobban kezdek emlékezni a tanultakra és arra a bizonyos definícióra. Szinte minden alkalommal, mikor megemlít egy növényt gondolatban homlokon csapom magam. Hát persze, hogy azok is valamilyen szinten mérgezőek. Így, hogy hallom már emlékszem is rájuk. Úgy tűnik jó mélyen a fejemben meg van a tudás, csak elő kell bányászni. Természetesen nem csak Abigail szavait jegyzetelem le magamnak. Ha látom, hogy James nem mond nagy hülyeségeket pár kulcsszót kiragadva feljegyzem magamnak az ő válaszát, majd ismét Abs jön. Ahogy hallgatom egyre több új és igazán érdekes információt mond el. Például nem is tudtam, hogy az indiaiak a mikulás virággal pótolják a fenyőfát. -Még nem olvastam azt a könyvet, de akkor utánanézek!-Csak akkor szólalok meg, mikor éppen szünetet tart. Nem akarom én őt megzavarni, egyrészt illetlenség, másrészt könnyen kizökkentheti a másikat a gondolatmenetéből. A regény címét és íróját is feljegyzetelem magamnak. Majd ha befejeztem a mostani könyvemet megkeresem ezt és elolvasom. -Én nem ismerem a filmet! Bevallom őszintén nem sok filmet láttam még!-Nem mondom azt, hogy nem jártam moziban, vagy nézek tévét, de nem vagyok jártas a filmekben, amin sokan ki is borulnak, de hát ez van. Számomra nem olyan fontos, hogy annyi filmet ismerjek.
Meg kell hagyni, büszke vagyok. Kétszer is. Egyszer akkor, amikor Alice azt mondja, hogy nem tudna rólam rosszat mondani. Köszönöm szépen. A válaszom és a köszönetem pusztán egy barátságos mosoly és egy apró főhajtás. Másodjára pedig akkor vagyok büszke, amikor Abigail nem közli velem, hogy hülyeségeket beszélek és hogy felhívja a figyelmem arra, hogy lehet, hogy nem lesz eleinte számomra sok újdonság az anyagban. Ezzel elismerte volna, hogy intelligens vagyok? És ha igen, akkor az jó pont? Nyilván... Ki ne szeretné az intelligens férfiakat...? Én még nem jegyzetelek, csak hallgatom a bevezetőt, a nyitányt, hogy úgy mondjam. És bár azzal nem sokat fogok tudni kezdeni az életben, hogy az indiaiak mit használnak karácsonyfaként, mégis érdekel a dolog, tekintettel arra, hogy szeretem az érdekes apróságokat is. Lebiggyesztem a számat és megrázom a fejemet. Ezt is kétszer. Mert a könyvről még csak nem is hallottam, a filmet pedig nem láttam. De megnyugtat, hogy igazából Alice sem osztozik ezeken a gyönyörökön,szóval nem érzem magam annyira rosszul. Fél füllel azért jelen vagyok, de előveszem a kért fényképezőgépet a táskámból és elkezdem fotózni a környezetünket. Először a növényeket, mint valami idióta turista, aztán pedig ellövök egy képet a csajokról is. Csak hogy legyen valami emlékem az utókornak róluk. Nem, nem kell rosszra gondolni. Aztán könnyedén lógatom a testem mellé a gépet tartó kezemet és érdeklődve figyelek tovább. Eltelt ki tudja hány perc, és ez idő alatt meg se szólaltam... Te jó ég, valaki hozzon nekem lázmérőt!
Amikor jelzik, hogy se a könyvet, se a filmet nem ismerik, nem lepődök meg különösebben. Egyik sem valami hú-de-ismert tucatkönyv vagy film, mélyebb mondani valójuk van annál, hogy nagy tömegekkel „meg lehessen etetni”. Na meg persze azon se lepődök meg, hogy kérdés sincs… igaz, még csak most vágtunk bele, de visszagondolva, hogy az egyetemi előadások végén sem volt sokkal több kérdés… jó, engem leszámítva, de ez nálam már kisebb „örökletes betegségnek” is elmegy, annyit tudok néha kérdezni, ha belelendülök… De inkább folytatom is, mielőtt még nagyon elkalandoznék gondolatban, igaz, ebben a körben meg talán Alice-nek lesz kevesebb újdonság. De ha már egyszer ilyen csoportos óra lett, akkor ezt kell szeretni. -Gondolom senki számára nem újdonság, hogy a mérgező növények az állatokra is ugyanúgy veszélyt jelentenek, bár esetükben kissé eltérő lehet a növénylista, no meg a hatásuk, mint az emberek kapcsán. Persze igaz, hogy itt is erősen függ az elfogyasztott mennyiség, az állat faja, életkora, neme, egészségi állapota, az állóképesség, kimerültség, és még sok minden egyéb. Alice, gondolom, te több otthonosabban mozogsz ebben a témában, mint én, így javíts ki nyugodtan, ha valamit tévednék. Emberek esetéven vannak konkrét tapasztalataim, állatok kapcsán csak a könyvekre és egyéb beszámolókra tudok hivatkozni, de… például, a már sokat emlegetett nadragulya. 1-3 szám már halált okozhat egy felnőtt, egészséges ember esetében, ezzel szemben több háziállatra, mint pl. a baromfik, vagy a házinyúl, alig hat valamit. Farkasoknál meg... ha jól tudom, egyik se halálos, de a tüneteket azért ők is megszenvedik, amíg ki nem ürül a szervezetükből. Igaz, James? Pozitívum viszont, hogy az állatok többnyire tudják, hogy mik azok a növények, amit nem ehetnek meg, így az ő esetükben jelentősen kevesebb a mérgezés. Ha egyszer mégis kóstolnak valamit, akkor egy életre megjegyzik, és kényszeríteni se nagyon lehet őket, hogy újra elfogyasszák. A probléma tehát inkább akkor áll fenn, ha száraz takarmányt, szénát kapnak, hiszen abból nem tudják kiválogatni azt, ami mérgező… Ez viszont a tej- és húsállatoknál komoly problémákat okoz nem csak rájuk, de ránk nézve is, hiszen a mérgező anyagok elraktározódnak a tejben, illetve húsban, ami a későbbi fogyasztó mérgezéséhez is vezethet. Alice? Esetleg neked van valami témához kapcsolódó eseted? –fordultam felé, hátha van valami érdekes a tarsolyában, legalább egymástól is tanulunk. Persze, ha Jamesnek van mondani valója, akkor azt is meghallgatjuk, mielőtt tovább folytatnám. -Szintén a mérgező növényekhez sorolandó a túlérzékenységi reakciót kiváltó növények, vagy ismertebb nevükön az allergén növények. S azt kell mondani, hogy napjainkra talán ez okozza a legnagyobb gondot, száma kiemelkedő a heveny vagy akut mérgezésekhez képest. Ha csak a saját tapasztalataim alapján nézem, akkor is elmondható, hogy amikor kisgyerek voltam, még egész ritka „betegségnek” számított, hát még a nagyszüleim korában… James, jól gondolom, hogy a te kölyökkorodban is hasonló volt a helyzet, nem igaz? Ma pedig? Vegyük például a közönséges parlagfű esetét, Európában kb. minden 5. ember szenved a tüneteitől. Persze itt is elkülöníthetjük a különböző reakciókat, mint a szénanátha, különböző bőrirritációk, vagy az ételallergia. Többnyire megfigyelhető, hogy mindegyikért egy-egy jellegzetes növénycsoport a felelős. A légúti panaszokért többnyire a szél megporzású fás szárúak és a fűfélék a felelősek, hiszek ezek jóval nagyobb mennyiségben termelnek pollent, mint a rovarmegporzású egyedek. Míg a fák főleg 2 nagy szezonban okoznak gondot, tavasszal, illetve ősszel, virágzáskor, addig a fűfélék nyár elejétől kezdve a hideg beálltáig folyamatosan. Csak hogy egy pár példát említsek a teljesség igénye nélkül, tavaszi például a legtöbb fűzféle, a nyírek, nyárfák, az ősziek közül pedig a mogyorófélék barkavirágzata a legismertebb. Fűfélék közül a csillagpázsit, a különböző perjék, rozsnokok és csenkeszek. Otthon összeírtam egy kis listát róluk, majd óra végén odaadom őket néhány egyéb jegyzettel együtt, így ezeket nem kell lejegyzetelni. A bőrre ható allergén reakciókért általában a lágyszárúak a felelősek, igaz, vannak kivételek is, de ez jóval ritkább, ha az arányokat tekintjük. Csalánfélék? Fekete üröm? Parlagfű? Csak hogy ismét a legismertebbeket említsem, illetve sok gyógynövényt is ide sorolhatunk, hisz az illóolajok az arra érzékenyeknél szintén bőrproblémákat okozhatnak. Ételallergia… Itt a legtöbb problémát talán a gyümölcsök és a csonthéjasok okozzák – eper, kivi, málna, barack, ananász, áfonya… földimogyoró, szója, mák, a liszt érzékenyek esetében a búza. Erről jut eszembe, valahol olvastam róla, hogy annak idején, mint ha Hollandiában fedezték volna fel ezt a betegséget. Egyszer, amikor valami miatt tönkre ment a gabonatermés és nagy éhínség pusztított, az emberek pirított tulipánhagymát ettek, hogy ne haljanak éhen. S ekkor figyeltek fel rá, hogy sok gyerek, aki addig visszamaradott a fejlődésben, gyenge alkatú, felpuffadt hasú teremtés volt, a tulipánhagyma fogyasztása alatt rohamos fejlődésnek indultak, az egészséges társaikkal ellentétben. Nem tudom, hogy mennyi igaz ebből, mindenesetre, szerintem érdekes. Viszont, mielőtt továbblépnénk a következő fejezetre, lenne pár új kérdésem. Nektek milyen tapasztalataitok vannak a mérgekkel kapcsolatban? Van valami allergiátok, ettetek már valamilyen mérgező növényt, esetleg találkoztatok már olyan szituációval, amikor valaki mással történt ilyesmi? James, ha nem titok, akkor esetleg megkérdezhetem, hogy farkas körökben ez mennyire okoz problémát?
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
És már megint felvettem a stréber szerepét. Úgy jegyzetelek, mint valami bolond. Tudom nem kellene túlzásba vinnem, de ha elkezdek valamit azt szeretem minél jobban megcsinálni. Ezért is inkább napokig nem alszom, de megtanulom amit kell, vagy csak a rendelővel foglalkozom. Voltak már gondjaim ebből, de nem lehet csak úgy egyik napról a másikra megváltozni, főleg nem egyedül. Már nem is tudom, hogy hány oldalt írtam tele a jegyzeteimmel, de nem is ez a lényeg. Természetesen azért néha felpillantok Absre és tartom vele a szemkontaktust. A kérdésén először csak pislogok, majd kisebb késés után bólintok egyet és válaszolok is. -Oh igen van ilyen esetem...De előbb még annyit mondanék, hogy pont e miatt, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas ételekbe is bekerülhetnek a mérgek szabályozzák nagyon szigorúan azt, hogy milyen takarmányt, étrend kiegészítőt lehet nekik adni...Nagyon érzékeny ez a téma. Egy apró hiba és több tonna hús, vagy tej kerülhet a szemétbe....De inkább visszatérek az eredeti témához. Szóval hoztak már be hozzánk olyan állatot, aki valamivel meg lett mérgezve. Például egyik esetben egy nyulat hoztak. Paradicsommal is kipótolták a táplálékát, de nem vágták ki azt a kis zöldjét! Embereknél sem egészséges, de állatoknál halálos is lehet, hiszen ugye sokkal kisebb a testük...Ilyenkor változó, hogy mit csinálunk. Függ attól, hogy milyen fajtáról van szó, meg hogy mennyi méreg jutott a szervezetébe. Aztán amit sokan nem tudnak az az, hogy a csoki is halálos lehet az állatoknak. Sokan azt gondolják, hogy semmi baj nem lesz abból, ha a kutyának adnak belőle, pedig de. A kutyák szervezete nem képes olyan gyorsan lebontani a kakaóban található anyagokat, mint az ember és így bele is pusztulhat. Hasmenés, hányás, izgatottság és még pár eléggé feltűnő tünete van ennek a mérgezésnek. Az ellenszere még nincs meg, de lehet enyhíteni a tüneteken, meg a fel nem szívódott méreganyagokat ki lehet „mosni” a szervezetéből. Ilyennel is elég gyakran találkozom. Sajnos volt olyan betegünk, akit már nem tudtunk megmenteni. Aztán még kiskoromban az egyik lovunk is lebetegedett egy mérgező növény miatt. Már nem emlékszem, hogy mi is volt az a növény, de arra igen, hogy azt vettük észre, hogy túl sokat nyáladzik, meg kissé habzik is a szája. Nem bírt felkelni sem. Az oldalán feküdt és csak „csapkodott” a lábaival. Nem is mertünk a közelébe menni. Szerencsére csak a tünetek voltak durvák, a méreg nem volt halálos, de a mai napig tisztán látom magam előtt a jelenetet. Még mesélhetnék, de akkor holnapig sem végeznénk.-Mondom kissé zavarodottan. Nem szokásom ennyit fecsegni, de ha állatokról van szó akkor képes vagyok órákig megállás nélkül csak mondani és mondani. Mindenesetre nagyon is bízom, hogy ilyen válaszra várt Abs és valami hasznosat is mondhattam nekik. A későbbiekben ismét csak hallgatok és jegyzetelek, majd ahogy az újabb kérdést is felteszi Jamesre emelem tekintetem. Legalább most a farkasokról is többet megtudhatok.
Mi? Ja, igen, itt vagyok, figyelek, tényleg figyelek. Mi volt a kérdés? Nadragulya. Oké, vagyok. - Passzolom, még sose ettem nadragulyát. Vonok vállat és egészen hülyének érzem magam, amiért csak ennyit tudok hozzátenni a dologhoz. Egyébként valóban érdekes ez a jó bő lére eresztett kis tananyag, de persze a legérdekesebb mégis az, amikor eljutunk oda, hogy a régi időkhöz képest mennyi allergia akad mostanság. - Ó, hát az én időmbe... - te jó ég, ezt tényleg kimondtam? - Ha szabad ilyet mondani, az emberek inkább hasonlítottak az állatkora. Életvitelben is és tapasztalatszerzésben is. Akik a városok külső peremén vagy vidéken éltek, egyszerűen így nőttek fel. Ilyen környezetben. És nem volt ez a sok műanyag szar, ami tönkrevágta a szervezetüket. Vonok vállat aprón. Nem vagyok kimondottan "zöld-párti", de attól még ez a városiasodás és ez a modernizáció teljesen alkalmatlanná tette az emberi fajt a természettel való együttélésre. Ez tény. - Az viszont érdekes volt, amikor a gyarmatokra utaztunk. Akkor rengetek megbetegedés és halál is akadt az idegen növények miatt, amiket még életünkben nem láttunk. Ez egy börtönszigeten elég sok kellemetlenséget tudott okozni... Gondoltam, ennyivel én is színesíthetem a témát nem? Dehogynem. Alice az állatokról tud beszélni, Abie a növényekről... Én meg az Ausztráliában élt, hasmenéses börtöngenerációról. Nagyon jó vagyok... A holland legenda számomra tejesen ismeretlen, mindazonáltal anekdotának teljesen jó. Nem is jegyzetelek olyan szorgalmasan, mint Alice, és kiderül, hogy nem is kell, mert kapunk majd fénymásolatot a tanár nénitől. Újfent elégedett vagyok a teljesítményemmel. Abie kérdésére összevonom a szemöldököm és megdörzsölöm az állam. Végre én jövök és megint téphetem a számat! Fantasztikus. - A kérdés jogos. És jó is. Emberként elég keveset éltem ahhoz, hogy ne tűnjön fel, hogy bármire is allergiás vagyok. Aztán farkas lettem... - megvakarom az arcomat - Elég sokat kísérleteztem másokon, szóval van belátásom. Ha mi valami mérgező dolgot juttatunk a szervezetünkbe, az eredendően gyorsabb anyagcserénk és felgyorsult biológiánk hatására sokkal előbb és sokkal intenzívebben robban a dolog. De nem halunk bele, valamilyen módon, általában hányással kikerül a szervezetünkből, és páff. Ennyi. Szóval mondjuk 5 szem nadragulya úgy tíz perc után padlóra küldene, jó fél óra és kijönne belőlem, aztán kicsit reszketnék, izzadnék, de nem halnék bele. Kivéve persze, ha nem keversz bele ezüstreszeléket. Húzom szélesre a vigyoromat. - Szívesen prezentálok valamit, ha kell. Egy mazochista veszett el bennem. Teszek nagyvonalú ajánlatot, mert hát, franc se tudja, hogy mennyire lesz ebből az órából gyakorlat. Jó-jó, tudom. Még csak most kezdtük el...
Érdeklődve hallgatom Alice beszámolóját. Büszke vagyok rá, hogy milyen jól ért a munkájához, no meg picit magamra is, amiért sikerült ennyit „beszéltetnem”. Úgy látszik, egy téma már van, aminél megered a nyelve. Persze James beszámolóját is kíváncsian hallgatom, mindig is szerettem az „öregek” meséit hallgatni, hisz olyan korokban éltek és olyan dolgokat tapasztaltak, amit mi nem sok eséllyel fogunk, legalábbis nem ugyanúgy. Te jó ég, én leöregeztem Jamest? Tény, hogy jól tartja magát, de attól még kicsit fura belegondolni, hogy valójában már túl van a 200-on is… A mazochista ajánlatára elsőre csak picit ledöbbenek, de aztán széles mosolyra húzódik a szám. -Ó, milyen kedves tőled! Ha már így felajánlottad, akkor majd élünk vele, viszont csak az óra végén, ha nem bánod. Nem akarok úgy órát tartani, hogy közben végighányod a fél üvegházat, valaki fogja a hajad, utána meg ápolgathatunk… No meg sütit se azért sütöttem, hogy így lássuk viszont, szóval akkor az marad az óra utánra. Ha esetleg forró teát kér valaki, akkor azt hoztam, csak szóljon, ha kér valaki. Amennyiben valaki szeretne teázni, akkor már megyek is, hogy elővarázsoljam a termoszt, meg pár műanyag poharat a táskámból, hogy töltsek az illetőnek, ha viszont senki… hát, akkor így jártak. Én folytatom az órát. -Nos, így, hogy magukról a növényekről már volt egy kis áttekintés, jöhet a dolog szárazabb része. Azt már tudjuk, hogy rengeteg mérgező növény létezik, azonban nekünk orvosoknak elengedhetetlen a mérgező hatóanyagok ismerete is. Sokszor, ha egy beteget mérgezéssel behoznak, nem lehet tudni, hogy pontosan milyen növény is okozta a mérgezést, ha pedig véletlenül mintát hoznak belőle… Hát, azt hiszem, akkor összetehetjük a két kezünket, mert az aztán tényleg ritka. Na de az alkotóelemek… Az egyik legnagyobb csoport az alkaloidok csoportja, azon belül is több fajta létezik, mindegyik más tünetekért felelős… citizin, spartein, lupanin, kelidonin, koniin, szolasonin, szolanikapszin, és még sorolhatnám. Ezen kívül még ott vannak az aminosavak, glikozidok, a már korábban emlegetett szaponinok, toxalbuminok, terpenoidok, furokumarinok, poliacetilének és a savak. Ezeken belül is több-több fajta létezik, igaz, az alkaloidok a legváltozatosabbak. Annak nem sok értelmét látom, hogy most egyesével ledaráljam mindegyik fajtáit, tüneteit, hatásait, mert kb. semmit se jegyeznétek meg belőle, így ezt a listát bemagolni bizony házi feladat lesz. Tüneteket tekintve vannak, amik az idegrendszert támadják… van, ami a keringési rendszerre hat, szív, vér minősége és összetétele, érközpont, vérerek, vizelet kiválasztás, emésztés, máj, légzőszervek, bőr… Szóval elég változatos a paletta. Lehetne vitázni rajta, hogy melyik a veszélyesebb, de azt hiszem, lehetetlen választani, hisz mind lehet akár végzetes kimenetelű is. Viszont ami már egy fokkal érdekesebb és gyakorlatiasabb téma, az az, hogy mi a teendő, ha egy beteget mérgezéssel hoznak be hozzánk? Nos, alapvetően két dolgot tehetünk. Az egyik a bevitt, de még fel nem szívódott méreganyag eltávolítása a szervezetből, a másik pedig a semlegesítés. Egyszerűbb esetben elegendő a mechanikus hánytatás, viszont ha a beteg elvesztette az eszméletét, akkor ez tilos, hisz fulladást okozhat. Egy másik megoldás a sós hashajtás, illetve ha ez sem elegendő, akkor marad a gyomormosás. A mérgek megkötése, közömbösítése. A növényi mérgek megkötésére elsősorban szenet alkalmaznak, fél liter vízben pár kanállal elkeverünk, és ezt kell apránként megitatni a beteggel. Közömbösítésre több féle antidótumot, közömbösítőszert is használnak, de esetenként a tojásfehérjés víz, a kávé és a tea is hatásos lehet, aztán ismét jöhet a mesterséges hánytatás, hashajtás… Fontos, hogy a beteggel sok vizet itassunk, hisz a vizeletmennyiség fokozódása is segíti a méreg kiürülését a szervezetből. Amennyiben bőrirritációról van szó, szappanos lemosás, esetleg ha a növényi hatóanyag alkoholban oldódik, akkor az, majd gyulladáscsökkentő krémek. Aloe vera, kamilla, citrom, körömvirág, cickafark esetleg ezüst kolloid, ezek mind-mind hatásos és ismert gyulladáscsökkentők. A szembe került anyagok ellen marad az alapos, több percen át tartó öblítés, majd valamilyen szemnyugtató csepp. Fulladásos betegség esetében fontos a mesterséges lélegeztetés! James, csak hogy tudd, mire vállalkozol. Bár nálad nem lesz gyomormosás, meg szenes víz, de azt hiszem, a te érdekedben jobban járnál, ha elkezdenél inni előtte… Amúgy bármi kérdés, hozzászólás, megjegyzés az eddigiekkel kapcsolatban? Mert ha nincs, akkor jön egy kis gyakorlat. –fordulok a többiek felé, most, hogy egy újabb szép nagy fejezetet sikerült átvenni velük. Amennyiben van kérdés, bármi, ami nem tiszta, vagy egyéb megjegyzés, akkor azokat megbeszéljük, ha nincs, akkor csak intek nekik, hogy kövessenek, majd elindulok a növények között a burkolt kis ösvényen, amíg szinte el nem veszünk a kupola alatti kis dzsungelben. -Nos, a feladat a következő lenne, egy kicsit játékos formában. Itt van ez a sok növény, körülöttünk –mutatok körbe a kezeimmel, majd le, s fel is- Az első, hogy képzeljétek el, hogy bevisznek egy mérgezéses beteget a rendelőtökbe, és mellé a növényből is egy darabot, ami a mérgezést okozta. Így, hogy előttetek van az okozó, hányat ismertek fel belőle? Kaptok egy-egy listát, 10-10 növény képével. Ezeket kell megkeresni, majd ha megvan, akkor megállapítani, hogy vajon mi ez, melyik része lehet a mérgező, esetleg hogy milyen tünetet, kárt okoz. Néhányukról már ma is volt szó, így ennyivel könnyebb lesz. A második feladat pedig, hogy ti magatok kerítsetek 5-5 mérgező növényt, hasonló adatokkal, ha tudtok. A név mindenhol ki van írva, némelyik növényhez leírás is van, viszont, hogy ne töltsük itt az egész napot, így az nyer, aki előbb végez. Vagy, aki fél óra alatt többel elkészül. –magyaráztam, majd a mappámból előkerítettem a feladatlapokat a növénylistával, átnyújtva egyet-egyet a kis nebulóimnak. -Stopper indul! Nálam most kereken 10 óra van, az azt jelenti, hogy fél 11-ig van időtök rá. Azt hiszem, az bőven elég lesz, de ha mégsem, akkor közben majd kaptok még időt.
Mai támogatóim:
Bordás I. és Tompa A. – Mérgező növények, növényi mérgek, Budapest, 2006
http://www.math.bme.hu/~pvarhe/rpg/
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
James szavai meglepnek engem. Sok mindent nem tudtam eddig a farkasokról, inkább csak olyan általános információkat árultak el róluk. Szóval ők igazi túlélők, de biztosan van valami rossz dolog is abban, hogy egy farkassal osztják meg a testüket, különben már mindenki az lenne. A másik dolog, ami meglep, az James kora. Igaz nem mondta el, hogy pontosan hány éves is, de a hallottak alapján már egy száz évet biztosan megélt. Vajon milyen lehet ilyen sokáig élni? Az emberi természetben benne van az, hogy örökké akar élni, fél a haláltól. Valamilyen szinten én is szeretnék sokáig élni, de vajon meddig tudnám elviselni? -James megkérdezhetem, hogy hány éves is vagy?-Kíváncsivá tett és tudom, hogy náluk megszokott a több száz év is, de előre érzem, hogy le fog esni az állam, ha meghallom a valódi korát. Kezdem érezni a csuklom a sok írástól. Nem hittem volna, hogy ennyi minden új lesz a számomra, meg kicsit elszoktam a jegyzeteléstől. Én sem ma végeztem az egyetemen. Újra belerázódni a tanulásba kissé nehéz lesz, de nem fogom feladni főleg, mert egyelőre nagyon is élvezem. A nagy lelkesedésem a jegyzeteléssel kapcsolatban így kissé le is lankad. Nem azt mondom, hogy nem figyelek továbbra is oda, de megpróbálom a tényleg lényeges kulcsszavakat kiszemezgetni Abs mondandójából. A feladat izgalmasan hangzik. No nem azért mert most versenyezhetek James ellen, hanem felmérhetem a tudásomat a témán belül. Átveszem a lapot, amint ott vannak a növények képei. Egy-kettő ismerős nekem, de meg nem mondanám, hogy mi a pontos nevük, vagy hogy milye mérgező, de talán majd idővel az is eszembe jut, ha élőben is látom őket. Viszont az már egy nehezebb menet lesz, hogy én találjak mérgező növényeket, de mindent beleadok aztán max majd jót nevetnek rajtam.- -Szóval meg kell találni ezt a tíz növényt és pluszban még össze kell írni ötöt!-Foglalom össze magamnak a feladatot, majd amint elenged bennünket már indulok is megkeresni a képen lévő növényeket. Úgy vélem ez még a könnyebbik feladat. A növények között sétálva kisebb-nagyobb nehézségekkel igaz, de sikerül megtalálnom azt a tíz növényt. Az mondjuk külön gondot okoz, hogy csak párról tudom, hogy miért is mérgező. A többit meg most láttam először, de tippelni szabad! Ahogy kipipáltam ezt a feladatot egy újabb kört teszek meg, de most már próbálok arra az öt növényre koncentrálni. Igazából most tényleg vakon tapogatózom. Néhány gomba fajt is megtalálok, amik közül párat felismerek, de így sincs meg az ötös szám. Néha James felé pillantok, hogy ő vajon merre járhat a feladatokban.
Alice kérdésére csak odapillantok és színpadiasan lebiggyesztem az alsó ajkam. - Hááát, tudod Alice, a farkas 200 felett már nem is számolja az éveket. - aprón felnevetek - Nem, amúgy lassan 246 leszek. Tudom, nem látszik se kint, se bent. Vonok vállat és utalok arra, hogy még ezek után is képes vagyok úgy viselkedni, mint egy éretlen kamasz. Mondjuk a korom nem feltétlenül a hétköznapi életemben ütközik ki. Inkább olyan dolgokban, ahova tényleg kell ennyi tapasztalat. És ezek sokszor nagyon csúnya, rossz és komoly dolgok ugyebár. Amikor Abi elregéli a tüneteket és felhíja a figyelmem, hogy jobban járnék, ha elkezdenék inni, izgatott fény csillan a szememben és úgy cuppanok rá a magammal hozott ásványvízre, mintha szopós csecsemő lennék. Kiiszom egyből a felét, aztán nagy sóhajjal görgetem tovább a témát. - Akkor lehetne valami szájon át lélegeztetős cucc? A világért sem élnék vissza a helyzettel, csak azért a nagylelkűségemért cserébe legyen benne egy kis plusz izgalom is. Nyilván - sőt, egészen biztos -, hogy nem olyan mérget fogok kapni, ami nyál és levegőcserét igényel. Azt hiszem se Abi, se Alice nem túl... Bevállalósak ebből a szempontból. Na meg, micsoda dolog lenne már tőlem, ha egy idióta lágyszárú kellene ahhoz, hogy elérjem a lányok száját. James, James...
Ahogy megkapom a feladatlapot és úgy nagyjából három perc alatt sikerül felfognom, hogy akkor mit is kell csinálni, odébb ballagok. Bevallom férfiasan, nagyon régen volt már dolgom növényekkel. Nem vagyok kémikus, se botanikus. Már egy jó ideje, ha gyógykezelésekről van szó, akkor én már csak készen kapom a tablettákat, és hogy mi van benne... Azt igazából csak fontos esetekben kell betéve tudnom. Allergia, ilyesmi. Éppen ezért eleinte csak kedvesen és magamban mosolygok azon, hogy Abi micsoda interaktív órát hozott nekünk össze. Őszintén értékelem a figyelmességét. Fogalmam sincs, mennyi idő telik el, mire az összes növényt össze tudom szedni. Alice-ra nem figyelek. Ahhoz túlságosan koncentrálok, hogy magamon kívül mással is foglalkozzak. Azt azonban tudom, hogy még van időm hülyeségeket firkálni a papírra, és (nyilván szabályt szegve) letépni egy virágot, amit rögtönözve az összehajtott feladatlappal igyekszem összepréselni a tanárnő számára. Odatipegek hozzá, és egy gyanúsan széles vigyorral nyomom a kezébe a feladatlapot. Az egyik oldalán a növények képeire írtam rá a megoldásokat, ez a fele van kívül. A belső oldalon van az összepréselt virág, néhány firka és természetesen a képeken látható növények nagyon rövid ismertetője. Már amiket össze tudtam itt kapirgálni, meg felrémlettek az emlékeim között. Gyorsan iszkolok el, még mielőtt Abi megláthatná a lap tartalmát, hogy feltúrjam a maradék öt növényt. Ha van még hátra idő, akkor Abi vezényszavára egy eléggé meggyötört cetlit nyomok a kezébe, aztán kiiszom az ásványvizem maradékát. - Mit kapok, ha hibátlan lesz? Súgom oda a kérdést Abinak. Egyrészt, mert ez olyan.... privát, másrészt pedig nem akarom megzavarni Alice-t, ha esetleg ő még dolgozik. Azonban ahogy alkalmam nyílik végre mindenféle zavarás nélkül a Tanonchoz szólni, nem vagyok rest: meg is teszem. - Na, hogy ment? Érdeklődöm őszintén és egy kicsit izgulok. Elég... Megalázó lenne azt hiszem, hogy sikerülne jobban teljesítenie nálam.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Kettőszáznegyvenhat?? Aszta! Ez valóban sok. Nagyon fura elképzelni azt, hogy már több mint kétszáz éve születték. Akkor sok mindent láthattál...Egyszer mesélhetnél róla, persze ha nem nagy gond.-Naná, hogy kíváncsi vagyok az életére, tapasztalataira. Kétszáz év az rengeteg idő és annyi változáson ment keresztül az emberiség ennyi év alatt. A fényképezést most hanyagolom, hiszen a feladatra kell koncentrálnom és jó lenne minél gyorsabban megoldani. Nem célom, hogy megnyerjem. Inkább csak nem szeretném, hogy rám várjanak. Biztosan lesz időm fényképezni is. James jóval előttem végez, de csak egy gyors pillantást vetek rájuk. Ez az öt növény nem megy nekem valami jól, de kis késéssel igaz sikerül összeszednem őket. Elővettem az évek alatt megszerzett tapasztalataimat és rájöttem, hogy azért már nem egy mérgezéses esetünk volt. Kicsit idegesen adom át Absnek a papírjaimat. Fogalmam sincs, hogy vajon mi a jó és mi nem. A legtöbbnél csak tippeltem, de azt jeleztem is egy kérdőjellel Abinek, így Jamesnek nincs túl sok oka izgulni azon, hogy sikeresebben oldottam meg. -Csak sikerült összeszednem a növényeket. Remélem azért nem várattalak meg titeket sokáig.-Elhúzom a szám sarkát, majd Jamesre pillantok. -Nem valami könnyen...De megpróbáltam mindent összeszedni. Viszont a jelek szerint neked elég jól ment.-Utalok itt arra, hogy gyorsan végzett a feladatokkal, de ezen igazából nem is csodálkozom. Volt ideje megtanulni a dolgokat.
James megjegyzésére csak fáradtan felsóhajtok, aztán megrázom a fejem. -Nem, nem lehet. De ígérem, ha egyszer tényleg, komolyan vészhelyzet lesz, és úgy adódik, hogy gondjaid akadnak a légzéssel, akkor nem hagylak elpatkolni. Redben? –kérdezem, de nem is igazán várok választ a kérdésre, ha nincs rendben, akkor sem hat meg különösebben a dolog, ez van. -Igen, pontosan. –biccentek Alice szavaira, aztán hagyom is őket, had vessék bele magukat a tanulni valóba. Elő is varázsolok egy kisebb jegyzettömböt a táskámból, majd nekiállok, hogy sétáljak egy kört az üvegházon belül. Kíváncsian nézelődve haladok, szép lassan, a közelebbi virágokat óvatosan meg-megtapizva, hogy a levél textúráját is érezzem az ujjaimon, a virágokhoz pedig odahajolva kiderítem, melyiknek van illata, s melyiknek csupán a színe az egyetlen szépsége. Egy-két érdekesebb, általam ismeretlen növény mellett meg is állok, hogy készítsek pár egyszerű, gyors skiccet róla, megörökítve a jellegzetességeit, hogy később könnyebben felismerhessem őket. És persze melléjük az elmaradhatatlan név, latinul és angolul egyaránt. Nem mondom, hogy művészi rajzok, de miután az egyetemen elég sok anatómia-vonatkozású dolgot rajzoltattak velünk, így nem teljesen idegen a dolog, ha néha időm engedi, és kedvem támad hozzá, akkor leülök rajzolni. Egész jó kis elfoglaltság, és egyedibb, mint egy egyszerű fotót készíteni, nemde? Persze közben néha-néha a többiekre pillantok, hogy hogy haladnak, boldogulnak a feladattal, na meg hogy egyáltalán azzal foglalkoznak-e, vagy már rég leléptek és egyedül kóválygok? Na nem, megvannak még, megnyugodtam. Szóval egész jól elvagyok a virágokkal, olyan szinten sikerült belemerülnöm az alkotásba, hogy már pár oldalt sikerült is megtöltenem, s csak az zökkent ki a nagy művészkedésből, hogy egy árny vetül a notesz halványsárgás lapjaira. Felnézve James széles vigyorával találom szembe magam, s mire észbe kapok, már a kezembe is nyom egy papírlapot, hogy tovább álljon. Ilyen gyorsan letelt volna az idő? Egy pár pillanatig még csak csodálkozva pislogok utána, de aztán szétnyitom a lapot, hogy gyorsan átfussam, miket írt. Elsőre meglepődök, de aztán csak nevetve megcsóválom a fejem, ahogy meglátom a kis firkákat a lap alján. A virág láttán halvány mosolyra húzódik a szám. Oké, tudom, ejnye-bejnye neki mert nem szabad letépkedni őket, de ha már az egyik kedvenc virágomat találta meg, üsse kavics, most az egyszer nem teszem szóvá a dolgot. Kár, hogy a Pillangóvirágot nem lehet vázában tartani, így ha hazaérek, majd lepréselem, aztán elteszem emlékbe a kis dolgozata mellé. Mert csak azért, mert… Nem minden kap az ember virágot a tanítványaitól. Persze azért még átnézem a neveket is a külső oldalon, de azokat sikerült beazonosítania. A mappámba süllyesztem a félbehajtott lapot, virágostól, aztán folytatom a nézelődést. Persze nem telik el sok idő, már újra visszatér kis tanítványom, a másik feladat megoldásaival. Ezt is elveszem tőle, hogy miután vetettem rá egy pillantást, megvan-e az 5, az előző mellé csúsztassam. -Csokis sütit. Én készítettem, szerintem még mindig meleg egy kicsit. Megfelel? –kérdezem széles mosollyal. És akkor Alice is felbukkan a növénytengerből, így az ő papírjait is begyűjtöm, gyorsan átnézem, miközben hallgatom a társalgásukat. -Ugyan, dehogy. Ahogy nézem, még így is maradt pár perc hátra a kiadott időből. És tudom, gonosz lesz tőlem, de… -Remélem nem haragszotok meg, ha csak később javítom ki őket. Most nem szeretném ezzel húzni az időt, így már jó ideje itt vagyunk. Alice, nem kell aggódnod miatta, ha valamit esetleg nem sikerült eltalálnod, akkor majd a legközelebbi órán átbeszéljük, hogy mi lett volna a helyes válasz. James? Akkor mi lenne, ha következőnek jönne a te kis bemutatód? Arra gondoltam, hogy a listán lévő növényekből választhatnál valamit bemutatásra, rád bízom, hogy mit. Sajnos ami a légző-rendszert bénítja, abból csak egy van, a hunyor, ő pedig szigorúan védett növény, akárcsak a hérics, így a maradékból válassz, kérlek. Alice, te pedig figyelj, milyen hatást fejt ki nála az adott növény.
Úgy vigyorgok rá Abira, mint egy feltűnően jóképű vadalma, amikor a csokis sütit emlegeti. Hálásan biccentek, aztán gálánsan elutasítom az ajánlatát. - Majd később, köszi. Ha tényleg letuszakolsz a torkomon valami mérgezőt, nem biztos, hogy jó sorsa jutna a két kezed munkája... Utalok itt arra, hogy biztos nem azért készítette el a süteményt, hogy utána a hányásomban lássa viszont. Aztán Alice is befut, én pedig érdeklődve figyelem, miként nyújtja át a saját feladatlapjait Abi kezébe. - Oda se neki Alice, majd ha te is 100 felett leszel, kened-vágod majd az egészet. Válaszolok vidáman a Tanoncnak és még a vállát is meglapogatom, mert hát miért ne tenném. Jó, nem vagyok se tanár, se semmi, egész egyszerűen csak nem akarom, hogy túl hamar feladja. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy Abi most nézi-e meg a feladatlapokat vagy sem. A lényeg, hogy nem akart megölni sem a rajzokért, sem pedig a virágért, amivel pofátlanul kedveskedtem neki. Elkönyvelem ezt egy nagyon jó pontnak. Felsóhajtok, azt követően pedig valami őrült fény csillan meg a tekintetemben, és ennek mentén az ajkam is sokat mondó mosolyra húzódik. Csináljunk magunkból félhullát? Bármikor! Na jó, azért ez így túlzás, mert tudom, hogy minden bizonnyal elég rondán fogok kinézni a végére, és akár megalázónak is nevezhetném a rám váró helyzetet. De egye fene, azt még egyébként sem tudom, hogy lesz ennél sokkal rosszabb mit akarok magamba tömni. - Szóval tényleg nem lesz szájon át lélegeztetés. Kár. Megvonom a vállam, de a szavaimból cseppet sem érződik, hogy valóban bánnám, inkább csak húzom a hölgyeket, mert az mindig jól jön. Összecsapom a két tenyerem, aztán felfedező útra indulok az üvegházban. Nem akarok olyan növényt, amit már egyszer elsütöttünk, úgyhogy... - Oké, megvan! Kiabálok valahonnan a ház másik végéből, majd lassan, kissé izgatottan dobogó szívvel lépkedek visszafelé, bal kezemben 5 szál gyilkos csomorikával, majd meglengetem Abi előtt. - Őt választom. Amíg haldoklom, addig Abi esetleg ismertethetnéd, hogy éppen mi történik, mert azt hiszem, nem nagyon fogok tudni beszélni. Bon apetite! Felsóhajtok, aztán nekiállok. A gyöktörzsekkel kezdem, melyeknek egészen finom, édeskés íze van, az illata pedig a közönséges zellerre emlékeztet. Fogalmam sincs, hogy egy farkasnak mennyi kell, szóval amilyen gyorsan csak lehet, elpusztítom mind az 5 növényt, mert hát miért is ne... - És akkor most várunk. Gondolom, én hülye. De nem is kell 2-3 percnél több ahhoz, hogy a gyomrom iszonyatosat korduljon (undorító, tényleg), aztán az egész testem megfeszüljön. Először hátra, a gerincem homorúvá formálódva rándul meg, aztán mintha csak egy zsinórral húztak volna meg, úgy görnyedek össze, kezeimet a hasfalamra szorítva. Szeretnék felkiáltani, hogy oké, köszönjük, szép volt, de helyette inkább térdre zuhanok és eldőlök oldalra. Iszonyatosan fáj, hullámzik minden tagom, ahogy hol elernyednek, hol megfeszülnek. Csak nyugodtan, lélegezz... A torkomból valami eszméletlen iramban buggyan ki a felvert tojásfehérjéhez hasonlatos, nyálas habkeverék, majd öklendező mozdulatok közepette adagolom ki magamból a nagy semmit. Abszolút nem tudatos egyébként, hogy közben a farkas veszi át a szerepet a testem pontjain. A szemem és a fogazatom bestiálissá torzul, ahogy az ujjaim is, miként ki-kibukkannak belőle a karomkezdemények. Belül sincs ez másképp, hiszen a gyomrom, az emésztőrendszerem, a szívem mind-mind megduzzadnak, megtelve a farkas energiáival és tulajdonságaival, s így, nagyjából 5 perc után az öklendező mozdulatok mellé már habos hányás is társul. Jobbára a reggelim, a víz és az emésztetlen növénydarabok, epe és gyomorsav ürülnek belőlem. Talán 20 perc telik el ebben az áldatlan állapotban, minek a végére tetemes mennyiségű hab, gyomortartalom és verejték gyöngyözik rajtam, előttem, alattam a földön. Még jó, hogy van slag meg csatorna egy botanikus kertben...
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Köszi a bíztatást James. Bár elég fura elképzelni azt, hogy száz éves koromban is élni fogok.-Tudom erről is mesélt nekem Abs, de azért nem könnyű ezt felfogni, elhinni. Leginkább azt a részét, hogy nem leszek akkor sem egy öreg asszony, ahogy James sem lett az....Bár ő farkas, de végül is hasonló a dolog. -Sütit én sem kérek most köszönöm! Majd az óra végén jól fog esni!-Nem akarom visszautasítani, de most nem is tudnám nyugodt szívvel elmajszolgatni. Az mondjuk kicsit elszomorít, hogy Abi nem nézi meg most a válaszainkat, de igaza van. Kár lenne ezzel eltölteni az órát. Ha valami nagy hibám lesz szólni fog és kijavít, amit meg én majd megtanulok, mert meg kell tanulnom. Gyógyítóként kötelességem lesz az összes növényt felismerni. Abs kérésére elkerekednek szemeim. Oké, hogy James önként vállalta a dolgot, de nem hittem volna, hogy tényleg meg is kérik rá. De ez nem lesz veszélyes? Az aggodalom lesz urrá rajtam, ahogy James elindul kutakodni. Nem szólalok meg csak rémült tekintettel pillantok Abigailre. Félek ettől. Tudom, hogy farkas és komolyabb baja nem eshet neki, de valamiért legbelül mégis aggódom. -Talán nem kellene...-Az összest megenni, de már későn szóltam. Csodálkozva figyelem, hogy milyen könnyen meg tudja enni és lenyelni. Én biztosan sokat hezitálnék, hiszen mégis csak kínlódni fog a következő percekben. Ha szerencsés csak hányni fog, vagy rájön a hasmenés...Ha meg nem... James most nem a szerencsések közé sorolhatja magát. Habzás, hányás, idegrángás...Ez után szinte már csak a halál következhetne, de szerencsére a mi esetünkben ilyenről nem is lehet szó. -Abs! Csinálnunk kell valamit. Nem nézhetjük végig ahogy szenved!-Mondom neki rémülten, majd le is térdelek James mellé és ahogy tudom lefogom őt,hogy magában ne tehessen kárt. Az egyetemen megtanították nekünk, hogy milyen lépéseket kell tenni egy rohamos betegnél. A nyelvét is megfognám, de mivel folyton jön ki valami a szájából semmire se mennék vele. Több ötletem nincsen, hogy miben is segíthetnék neki, így csak reménykedni tudok, hogy Abi is tesz valamit Jamesért.
-Ne aggódj, nem is mostanra gondoltam. Ha már az óra elején nem kértetek belőle, van annyi eszem, hogy nem haldoklás előtt etetem meg veled. –nyugtatom, hogy ne aggódjon, eszem ágában sincs így elpocsékolni a „jutalmat”. Azt, hogy milyen lesz majd 100 évesnek lenni, még én sem igazán tudom elképzelni, képzelem, akkor Alice-nek milyen nehéz lehet, hisz még csak épp hogy elkezdte őrzői pályafutását… Ahogy már mondtam, dolgozatok a táskámba, amikor pedig James lelkesen elrobog növényt választani magának, csak biccentek. Gondolom, tisztában van vele, melyik hogyan hat, vagy mennyire küldi padlóra, ezért is szorgalmaztam azt az ötletet, hogy ő válasszon. Ha már önként felajánlotta szenvedését a tudomány oltárán, akkor ennyit igazán megérdemel. Ahogy kezében a növényekkel visszatér, csak alaposabban szemügyre veszem a kiválasztott példányt. Valami vízi növény, szárnyalt levelekkel, fűrészelt, lándzsás levélkékkel… fehér virág, jellegzetes, erős szag. -Mit választottál? Csak nem gyilkos csomorikát? –szaladt fel a szemöldököm- Te aztán nem kispályázol, hallod-e… Biztos, hogy ennyire durván mérgezőt akarsz… És mire a mondat végére értem volna, már be is termelte az összest, pedig épp mondani akartam, hogy nem várom el tőle, hogy ilyen durván padlóra küldje magát. De már úgy is mindegy, csak sóhajtottam egyet, aztán nekiláttam, hogy teljesítsem a kérését. -Rendben… Szóval, Alice, ahogy te is láthattad, ez a gyilkos csomorika. Terjednek olyan szájbeszédek is, hogy annyira mérgező, hogy ahol nagy számban előfordul, ott a réteket is megmérgezi. Egyébként a paszternákkal, petrezselyemmel vagy a zellerrel szokták összekeverni. Rendkívül mérgező, tudtommal az orvostudomány nem alkalmazza semmire. A mérgező vegyülete a cicutoxin, s ahogy az első tüneteket láthatod, elég durván felgyorsítja a szívverést és a légzést. Ha gondolod, meg is nézheted. Ugye szabad? –léptem oda Jameshez, majd a mellkasának bal felére szorítottam a tenyerem, ahol a szíve is található- Hm, igen, már érezni! Aztán a nyaki ütőereket is megtapogattam, hogy minden rendben van-e, és folytattam is az előadást. -Szóval, ha minden a terv szerint halad, akkor mindjárt jelentkeznek az első görcsök, akárcsak valami epilepsziás rohamnál. És ennyi csomorika után én inkább nagy rohamra gyanakszok, de nem tudom, egy vérfarkas szervezete hogyan reagál, szóval majd meglátjuk. Mit kell még tudni… bő nyálfolyás, öklendezés, hányás, száj- és gyomorfájás, ha ember lenne, akkor pedig valószínűleg a légzési bénulás általi halál lenne a vége. Ó, nézd csak! Kezdődnek a rángások… -hadarok a végére, nehogy már az én szófosásom miatt maradjon le Alice valamiről. Mert hát na, itt a kihagyhatatlan lehetőség, ugyan mikor máskor láthat ilyet? Na ugye, tessék figyelni! A lány pánikolását hallva csak próbálok inteni neki, hogy ugyan, nyugalom. Most egy kicsit rohadtul padlóra küldi magát szegény James, de hát most már nincs mit tenni. -Ne aggódj, Alice. Amíg a roham nem múlik el, nem igazán tudunk vele semmit sem tenni. –vontam vállat- Mindenesetre ne próbáld meg lefogni, vagy a szájába nyúlni. Nem, nem kell a nyelvét piszkálni, jó helyen van az ott, ahol van. Inkább harapja le a saját nyelvét, mint a te ujjad, az előző legalább visszanő. Bocs James, de nincs igazam? Ne félj, pár perc, és vége. Vagyis nem úgy vége, hanem a rohamnak… elmúlik, na! Persze tévedtem már ennél nagyobbat is, de a fene gondolta volna, hogy majd’ 20 percig fog tartani a hattyú halála? Körben még egy összegöngyölt pulcsi került a férfi feje alá, hogy kicsit megemeljük, meg azt az egy széket ami a közelben volt, arrébb pakoltam, mielőtt megsebesíti magát, de itt aztán kimerült a tennivalók sora. Őszintén, egy icipicit paráztam, nehogy átváltozzon itt nekünk, mert túl nagy falat lenne számomra egyedül visszatartani, de úgy tűnik, ügyes fiú, ezzel sem lesz gond. Szóval csak várok szép türelmesen, néha azért körbepillantva, nehogy társaságunk akadjon, mert akkor még az agymosás is mehet a hazaút előtt. Aztán lassan alább hagynak a rángások, öklendezni sincs már mit, James pedig kissé nyúzottan, kissé fáradtan, de legalább még mindig lélegezve köztünk van. -Ahogy nézem, vége a rohamnak. Akkor azt hiszem a legjobb, ha felkaparjuk a földről, aztán jöhet a takarítás, mielőtt kitiltanak minket. Alice, megnéznéd, hogy hozott-e magával váltás ruhát? Visszafelé meg tudnál hozni némi vizet? Ott az üres palack! –kértem meg a lányt, miközben James mellé térdelek, hogy „elcsenjem” a kocsikulcsát a zsebéből, és Alice-nek passzoljam azt. -James… James… Hogy érzed magad? Jobb egy kicsit? –próbálom felsegíteni, legalább ülő helyzetbe, vagy ha úgy adódik, akkor arrébb is sétálok vele, hogy valami tisztább helyen ültessem le pihenni. -Ugye tudod, hogy nagyon bátor voltál? Egyébként köszönjük a kis bemutatót, nagyon látványos volt. Remélem, Alice-t nem rémítette meg túlságosan. –kaptam elő egy köteg papír zsebkendőt a táskámból, hogy megtörölgessem az arcát, meg amennyire tudom, a ruháját- Te csak ülj, és pihenj, én meg mindjárt szólok a takarítóknak, hogy majd nézzenek be. Inni valamit esetleg? Van teám, meg mindjárt víz is lesz. Amennyiben a lány visszaér, én el is megyek takarítókat vadászni, aztán ha James jobban érzi magát, akkor mára azt hiszem, ennyi elég volt a tanulásból. Jöhet a főzőcskézés! Amennyiben James még rá bír nézni...
// Köszönöm a játékot, kedves kis tanítványaim! ^^ //
Igazán impozáns, hogy Abi ilyen romantikus jelleggel tapogatja a mellkasomat, közvetlenül az előtt, hogy beindulna a halálfutam. Válaszra már nem telik, de azért remélem, hogy az, hogy nem ellenkezem, hallgatás-beleegyezés alapon nem sérti majd meg, és nem hiszi azt, hogy olyan helyen nyúlkál, ahol nem kéne. Bár szerintem nem is létezik olyan hely a testemen, de ezt jó lenne majd akkor megvitatni, amikor éppen nem készülök halálközeli élményre. Elindul a dolog, elég szánalmasan vergődöm, de mindennek ellenére pontosan tisztában vagyok azzal, hogy mi történik körülöttem. Abi kiválóan teljesít: minden elismerésem, amiért ilyen tárgyilagosan és csevegő hangon kommentálja, hogy éppen mi történik velem. Alice pedig... Ó, egyem a drága lelkét. Szívesen megsimítanám az arcát és közölném vele, hogy ne aggódjon, mert minden rendben lesz... De erre nem vagyok képes, képtelen vagyok irányítani a saját testem vagy éppen a gondolataim, hogy legalább úgy üzenjek neki. Szóval remélem elég lesz majd, hogy Abi nyugalomra inti őt, aztán szépen közösen várják meg, amíg megjavulok. Amikor ez bekövetkezik, csak lihegve és némileg szörnyülködve a gyomortartalmamon fekszem, aztán lassan, de legalább bizonytalanul felülök és hallgatom Abi szavait és tűröm, hogy tisztogasson. Kedves... - Úgy érzem magam, mint aki azt is kihányta, ami sose volt benne... A végén még el is nevetem magam kissé fáradtan, de biztos vagyok benne, hogy percek múlva úgy fogok grasszálni az üvegházon kívül, mintha semmi sem történt volna. A bókjára pimasz mosollyal és szemkontaktussal felelek. Ó, James, te hős lovag! - A szép hölgyekért mindent. Tudod, ez olyan brit szokás. A víz... A víz az jó lesz. El sem tudom képzelni, hogy én most egy darabig olyasmit egyek vagy igyak, aminek egy kicsit is intenzív íze van, ezért utasítom el Abi teáját, ahogyan tettem azt a csokis kekszével is. Szánom-bánom, de attól még jobban járok a vízzel. Úgy tíz percet igénylek még, mire fel tudok kelni. Amikor kiérünk a kocsihoz, ledobom magamról a felső ruházatot, bekapcsolom a fűtést a kocsiban, és csak reménykedni merek abban, hogy amíg hazafuvarozom a lányokat, nem szaladunk bele egyetlen zsaruba sem, aki feltétlenül arra lenne kíváncsi, hogy miért vezetek félpucéran, két nővel az autómban. Hehehe, kis huncut.
//Én is nagyon köszönöm! És akkor vegyük úgy, hogy együtt főztünk és ettünk még egy jót! Puszi, csajok <3//
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Érdeklődve hallgatom végig Abs kis bemutatóját a mérgező növényt illetően. Ha valóban ezek a hatásai én személy szerint nem szívesen találkoznék vele. Csak reménykedni tudok, hogy Jamesnél valóban csak pár percről lesz szó és nem fogjuk elveszíteni. A szív megemlítésénél én is közelebb sétálok Jameshez, majd a kezem a mellkasára helyezem Abs után. Valóban hevesebben ver a szíve. Így még sosem figyeltem meg egy emberi szívet. Az állatokhoz vagyok szokva, de igazából nincs sok különbség a kettő között. Abs halálosan nyugodt marad, mikor Jamesre rátör a roham. Nekem is ugyan így kellene reagálnom, de képtelen vagyok rá. Én arról vagyok híres, hogy mindenért túlságosan is aggódni tudok. Talán nem vagyunk a legjobb barátok Jamesel, de nem is adott okot arra, hogy utáljam. Maximum akkor nem sajnálnám, ha bántana engem, vagy a szeretteimet. -Én pont az ellenkezőjét tanultam!-Nézek fel Abigailre. Most kivételesen nem hallgatok rá. Bízom a tudásomban, így továbbra is lefogom őt. Nem hiszem, hogy rosszat tennék vele ezzel, hiszen így legalább semmijét sem verheti be komolyabban. Ez a húsz perc számomra egy órának tűnt. Már alig vártam, hogy James ismét rendben legyen és elmúljanak a növény hatásai. Amint a farkasunk magához tér és Abs kiadja az „utasításokat” fogom magam és körülnézek James cuccai között, de semmi használhatót nem találok, így inkább a vízzel foglalkozom. Nem telik el öt perc és már ismét mellettük guggolok, majd át is nyújtom a palackot, amiből nem rég én is ittam. -Bevallom megijedtem, bár mondtátok, hogy nem kell...De sajnos ilyen vagyok. Néha túlzásba viszem az aggódást!-Egy aprócska mosoly kúszik az arcomra. -Mindenesetre örülök, hogy jól vagy James!-És ezt teljesen őszintén mondtam neki. A mai óra is nagyon izgalmas és érdekes volt. Sokat tanultam, de nem csak a növényekről, hanem a farkasokról is, de tudom, hogy mind ez csak a kezdet. Ennél majd jóval többet meg fogok tudni erről a számomra új világról.
//Én is nagyon szépen köszönöm és milliószor is bocsánat, amiért csak most írtam. Nagyon szégyellem magam //
Kezdőlap
//
//
