/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance IX. /

Érzem, hogy jót sikerült mondanom. Ha mellé tudnám tenni egy ismert ember nevét, biztos hangzatosabb lenne, de a célnak így is megfelelt. Nem vagyok az az idézgetős típus. Inkább a lényeget jegyzem meg, nem a pontos szavakat.
Nia gyanakszik és talán hallja a lépteimet, de nem láthat. Hecate-nek nagyon sietős, Lilith biztos ráparancsolt, hogy hozza a szőkét. Kőkemény hierarchia lehet náluk. A naiv ábrándok Nia-t is megmosolyogtatják lélekben. Persze, hogy ő a bosszantó, ha a másik a pasijára pályázik. Úgy érzem, ezt nem vette a szívére. Nem egy ilyen műboszi véleményére fogja alapozni, mit gondol magáról.
Afelől nincsenek kétségeim, hogy Dominic képes egy kisebb hadsereget mozgósítani az elrablásomra. Egy csapatot kinyírtam, de zsoldosokat mindig lehet találni. A nekrofília kiüti a biztosítékot a páromnál. Nem mondom, én se vagyok oda ettől. A vérfarkasok pusztítanak, ölnek, rongálnak, de az azért nem gyakori, hogy őrizgetik a testet és holtában is megdugják. Vagy eladják a darabokat ereklyének? Biztos, hogy léteznek körök, amik megveszik, sőt keresik. Nia lelke háborog. Szegénynek ezek az utolsó csapások a győzelem előtt. Rendesen próbára van téve az önuralma és a lelkiereje. Ezek rosszabbak, mint Lawrence-ék, pedig már az a házaspár is megviselte őt. Üzlet. Szerintem Dominic kavart valamit. Megállapodhatott az özveggyel, hogy mindent elintéz neki, amit csak akar, ha engem megkínoznak és megölnek. Többet én nem látok bele ebbe a szóba, de tévedhetek is. A szektánál nincsenek határok, ezt egyre jobban látom.
A párocskám érzései egyre durvábbak. Már a karóbahúzásnál is láttam, hogy nem ítél el, most viszont tetőfokára hág benne a gyilkolási vágy. A kétely visszahúzza, két pólus között vergődik. Azt hiszem, ő is inkább az olyan megoldásokat szereti, mint én. Eszembe nem jutott, hogy Dominic-et megölje. Inkább életben hagyom, de pokoli körülmények közt és szerintem ő is így akar tenni ezzel a libával meg a többivel. Hecate már rendesen felhúzta, szinte lángol.
Megállok, mikor megtorpannak. Pont úgy hívja, ahogy engem csábított a gót a boltban. Az meg élvezi. Nem semmi banda, sose unják meg a kufircolást egymással, a háta mögött meg kibeszélik a másikat. Nem tetszik az ötlet, hogy szobára megy vele. Közbe kéne lépnem, de ez most nem alkalmas időpont. Ahogy becsukja az ajtót, ott állok a szoba előtt és hallgatózom. Ha baj lesz, azonnal megjelenek és villámgyorsan lecsapok. Hecate mégsem olyan lelkes. Szerintem fél, hogy Lilith megbünteti, amiért későn hozta a fürdetőnőjét. Valami hatalmas medencét képzelek el illatos olajokkal és különleges szerekkel, amiben áztatja a picsáját az „Úrnő” és hagyja, hogy megmossák a hátát. Itt minden férfi alárendelt, szolga. Csak egymást szeretik a női vezetés tagjai. Talán a szőke kivétel volt, ő bevállalta volna Jensent és Dominic-en is dolgozott rendesen. Jut eszembe, az ügyvéd úrnak nincs isteni neve? Mindenki Dominic-ként emlegette. Akkor az a Silvanus valami mást jelent. De vajon mit? Mindegy.
Az egóm megint kap egy kis cirógatást. Dalton az én fizimiskámmal hódította meg ezt a banyát. Jó hallani és ha Nia most nem röhögi el magát, akkor soha. A bolond csaj pont annak tesz vallomást, akit megátkozott. Elviszik a démonok. Nem tudom komolyan venni ezt a nőt. A szőke egy gátlástalan ribanc és a vörös is, de ők tudták, mit csinálnak. Ez viszont... Szerintem a pszichiátrián körbemutogatnák és sose engednék ki. Hogy valaki ennyire ne lásson az orráig és ennyire bizonygassa a hülyeségeit. Igaz hívő, kételynek nyoma sincs benne. A nyöszörgésből már tudom, hogy Nia elintézi. Hallom a páromat jönni-menni, kötözni és ragasztani. Nyisszantások is hallatszanak, de nem húst értek. Ahogy Nia közeledik az ajtóhoz, elérkezettnek látom a pillanatot, hogy előkerüljek. Kamera sehol, itt akkor váltok láthatóból láthatatlanná és vissza, mikor akarok és mikor senki nincs a környéken. Most pedig a kezemet a kilincsre teszem és benyitok ebben az idióta maszkban. Tudom, hol áll Nia, mert hallottam. Úgy jövök, hogy ne üssön le lehetőleg. A lenti fickót is sejtheti a jelmez alatt, úgyhogy egy tarkóvakarással jelzem, ki vagyok.

Legalább démonok visznek el, és nem az „ááárnyak”. Biztos van különbség.
Hűha! Valaki jön! Lépteket hallok, és látom az ajtórésen beszűrődő fényben, hogy valaki megáll a küszöb előtt. A kilincs lenyomódik. Lélegzetvisszafojtva várok. Az ajtó mögött lapulok, ugrásra készen, hogy leüssem az illetőt. Egy magas alak lép be álarcban és köpenyben. Csak akkor fújom ki a levegőt, mikor elkezdi vakarni a tarkóját.
- Stephen… - eresztek meg egy sóhajt megkönnyebbülve, miután becsukja maga mögött halkan az ajtót. – A szívbajt hozod rám… De gyorsan ideértél! A rajongódat lerendeztem. Kiéltem rajta a fodrászhajlamom. – vihorászok gonoszdin. – Lilith következik a listán. A fürdőszobájában vár. Nagyon szeretném én elintézni a szukát. – pusmogom, miközben várakozón nézek Stephenre. A szemeim alig látszanak ki a maszk résein.
Megvárom mit felel, majd az ajtóhoz lépek fülelni. Semmi mozgás odakint. Szép lassan elfogynak a kellemetlen emberek, akik belakják ezt az exkluzív kócerájt.
Kilopódzok a folyosóra és megindulok arra, amerre Hecate vezetett. A jobboldali folyosón haladok. Egyik oldalán van egy-két olyan fenyőajtó, mint a szobáké, de a szemközti falban egy más jellegű ajtó áll. Kancsóikból vizet öntő nők képét faragták rá. Minden bizonnyal ez lesz a fürdőszoba. Ide ki is érződik az édesmandulából és a barackmagból készült illóolajok illata. A balzsamos aroma lágyan belengi a folyosót.
Érdekes hangfoszlányok szöknek meg odabentről.
- Kérem… kérem ne bántson! – könyörög egy fiatal lány végsőkig elkeseredett hangja. Sírásába idegen női alt vegyül, amint jóízűen nevet.  Boszorkányos a hangja. Lilith. Összeszorul a szívem a zokogás hallatán. Mi a franc folyik odabent?
Szeretnék egyedül bemenni. El is mutogatom Stephennek a szándékom. Remélem beleegyezik. Ha gáz van, az úgyis kihallatszik, és akkor közbeavatkozhat.
Lilith előbb-utóbb kiszúrja, hogy a jelmezben nem a lánykái trollkodnak. Bízom abban, hogy nyerek némi időt, és ilyen-olyan lehetőségeket. Fel kell mérnem a terepet odabent.
Bekopogok.
- Na, végre, Cinthya drágám! – döngi élvetegen Lilith. – Gyere, gyere!
Benyitok, s belépek a görög fürdőre emlékeztető kerek helyiségbe. Körös-körül hófehér oszlopok tartják a kupolás mennyezetet, míg középen padlóba süllyesztett hatalmas, kerek kád kapott helyet.
Anna már benne ül, nyakig elmerült a tejben, melynek felszínén úgy ringatóznak a piros rózsaszirmok, mint sok kicsi csónak.
Ahogy a tekintetem felvándorol a mennyezetre, megrökönyödök. Ilyesmit sem gyakran látni. A kád fölé van felhúzva egy meztelen lány. Fejjel lefelé lóg a bokáinál fogva. Követem a csigákon mozgatott sodronykötelének az útját. Kézi csörlőben végződik a falon.
A csuklóit hátrakötötték. Lehet vagy 16 éves. Talán annyi sem. Tágra nyílt, barna szemekkel mered rám, mint egy riadt őzike.
Szegényt úgy sajnálom. Ebben az álruhában elég rémisztően festek, pont úgy, mint bármelyik gyilkos szektatag. Hiába érinteném meg csitítólag a maszkom száját a mutatóujjammal, csak még hátborzongatóbban hatna a jelenlétem. Jelenleg nincs rá mód, hogy megnyugtassam, pedig annyira szeretném. Én tudom, már nincs veszélyben, de ő azt hiszi, én is bántani jöttem.
Anna személyiségzavarral küzd, és nem tudja eldönteni, hogy Báthory Erzsébet legyen, vagy Lilith?
Az úrnő hátrafordul a válla fölött. Csókra termett, telt ajkaival anyaian rám mosolyog.
- Ah… kedvesem... Megint az áldozóruha? Reménytelen eset vagy. – ezzel előrefordul, és a tarkóját a kád szélének veti. - Ne haragudj, drágám, de nem bírtam kivárni, míg ideérsz.
Körülötte mécsesek egész serege ég. Hanyagul le van dobva mellé a bíborvörös selyemköntös. És egy kasza. A tekintetem szinte ráfagy. Ez az eszköz sokat ront a romantikus összképen. Kakukktojás számba megy itt, ebben az esztétikus környezetben. Nem vitás mire kell. Ez a normálatlan ribanc vajon hány érintetlen lányt ölt meg az örök ifjúságért?
A fogoly még mindig pityereg, hátha meghat vele minket.
- Kérem…
Anna fáradtan felsóhajt.
- Édesem, hallgass már el! Te is sorra kerülsz. – döngi fölényes kegyetlenséggel. Kecses karját felnyújtja a levegőbe, és másik kezével végigsimít rajta. Azt hiszem, most behunyja a szemeit.
- Mi lesz már, Cinthya? Masszírozz meg! – utasít parancsolón. Türelmetlen hangja kéjes nyögésbe torkollik, ahogy helyezkedik. Bal kezével odalent matat a combjai közt. Hollófekete tincsei kígyózva ringanak a tejben, miközben kényezteti az ölét. Istenszerű, tökéletes teste lehet a valóságban is, nem csak a fotókon. A haja, a bőre szép, a mellei kerekdedek, ahogy ki-kibukkannak a hófehér nedűből.
Odasétálok. Maszkom mögül felpillantok a lányra. Csorognak a könnyei. A homlokán és a halántékán folynak végig, bele szabadon lógó barna hajába. Az arca egyszerű, hétköznapi, de a teste formás, a bőre hamvas, makulátlan. Van egy olyan érzésem, hogy még szűz.
Tej után vérfürdő? Anna halmozza az élvezeteket?
Leülök az úrnő feje mögé, és belemegyek a játékba. Leküzdöm az undort, s ujjaimmal lágyan megérintem a vállait. Lassú kézmozdulatokkal simogatom a formás domborulatokat.
- Óh, igen!... Ez az... Mmm... – sóhajtozza, majd elalél a gyönyörtől. Félrebillenti a fejét, felkínálja ezzel a nyakát is.
Az ujjaim felszaladnak a porcikára. Közben zakatolnak a fogaskerekeim. A lány nem láthat meg álarc nélkül, és Stephent sem. Viszont azonnal cselekednem kell, hogy megmentsem.
Anna még mindig simogatja magát, nekem meg lángol a fejem zavaromban. Most már látom innen közelről, hogy a szemei be vannak csukva. Jobb kezével elkapja a csuklóm. A mellére akarja húzni a kezem, hogy ott is cirógassam. Ebben már nem vagyok partner. Most pattan el a húr nálam. A kezemet kitépem a főboszorka ujjai közül, megtámaszkodom a vállain, és ránehezedek, hogy a tej alá nyomjam, míg feje búbjáig el nem lepi.
Anna veszettül rúgkapál, a kezeivel kalimpál. Ide-oda tapogatózik a kád peremén, próbál megkapaszkodni. Hangosan gurgulázik, ahogy haláltusáját vívja. Rámarkol a csuklóimra, de hiába. Nem bír velem. Minden izmom megfeszítem, s mindkét karom könyékig merül a tejben. Anna orrából és szájából hatalmas buborékok tódulnak a felszínre. A kádban hullámzó tej sugarakban fröccsen a márványpadlóra. Kicsapják a formás lábak. Minden elázik a közelben. A mécsesek sorra kihunynak körülöttünk. Ahogy Anna élete is mindjárt.
Nem tudom Stephen benyit-e közben. Ha igen, láthatja mi történik. Nem kímélem ezt a nőt. Még egy utolsó buborék buggyan fel, és a test elernyed. Még várok, majd hosszú másodpercek múlva engedem csak el Lilith vállait.
Végtagjai élettelenül lafognak ki a kádból. Lábai terpeszben. A tejben szétterülő fekete hajkorona közepén ott lebeg a csábos arc, ami hajdanán rengeteg férfit vezetett meg. Üveges tekintete egyenesen a felkötött lányra szegeződik.
Ő minden ízében reszket. Halálosan fél. Tőlem is. A sírás a torkára forrt.
Ahogy meggyőződöm róla, hogy Anna immár többet nem mozdul, felegyenesedem. Vége. Megöltem. Könnyeket nem hullajtok érte. Perverz elégedettség jár át. Megérdemelte. Csak nézem a művem. Most már maga a Sátán kefélgeti. Apám vajon ehhez mit fog szólni? Hazaérve az lesz az első dolgom, hogy gúnyosan az orra alá dörgölöm. Ez a tettem neki is szól. Meg fogja érteni a benne rejlő üzentet.
- Engedjen el… Kérem!… Ígérem, nem mondom el senkinek amit láttam. – kérlel szakadatlanul a szegény lány elvékonyodó torokhangon.
- Már biztonságban vagy. – búgom. Az álarc némileg eltorzítja a hangom. – Ki fog jönni a rendőrség, ne aggódj.
Nyersen beszélek. Szívtelennek hathatok. Szokatlan ez a stílus tőlem, de most fojtottam meg egy embert. Még fel sem fogtam a tettem súlyát. Hát mégis bemocskoltam a kezem. Egy biztos. Ha a halálom után pokolra kerülök, ott is megtalálom Annát és nem lesz nyugta tőlem.
Kemény, határozott léptekkel elindulok az ajtó felé. Eszemben sincs leengedni a lányt. Szeretném biztonságban tudni, de egyelőre ott fent van a legjobb helyen. Stephennek és nekem van még egy kis elintézni valónk. Nem hiányzik, hogy velünk jöjjön, vagy meglássa kik vagyunk, mit művelünk, meg a Rovert. Csak útban lenne és megbonyolítana mindent még jobban.  A legfontosabb: nem tud személyleírást adni rólunk.
Majd a rendőrök leszedik a kötélről. Azzal a járulékos kis szégyennel, amiért a nyomozók meztelenül találnak rá, meg fog birkózni.

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance IX. /

Szegénykémet majdnem halálra ijesztettem. Az egyezményes jelzésre könnyebbül csak meg. Összefoglalja a történteket, én pedig röviden reagálok, mert mennünk kell, ha haladni akarunk.
- Igyekeztem. Lilith a tiéd, én csak figyelni fogok.
Nem tudom, mit talált ki neki, de remélem, elég méltó büntetést. Hagyom, hogy füleljen. Én tudom, hogy nincs kint senki, de ezt nem árulom el. Nem semmi akció, amit ma itt végrehajtunk. Eddig egy csonkítás van, több zúzott seb meg két levágott copf. A nők rémálma. Tőből nyisszantotta le, egy határozott mozdulattal. És mindezzel a szőke ribancot fogják vádolni, remek.
Követem Nia-t jobbra, ahonnan több szagot is érzek. Lilith kéjes luxusfürdőt vesz, finom illatokkal és egy vendéggel, aki a hangja alapján kínzás áldozata lesz. Nem őt akarjuk megmenteni, de Nia gondoskodni fog róla, biztos vagyok benne. Távolabb, a folyosó bal oldalán érzem az orosz szagát az egyik ajtó mögül.
Nia-t meghatja, hogy szemtanúja lehet egy perverz eseménynek és meg akarja állítani. Nem szívesen, de beleegyezem, hogy egyedül menjen be. Azt mondtam, mindenhová vele megyek, de ha külön kéri, akkor csak lesben állok. Itt maradok az ajtónál és hallgatózom. A víz csobog, a kislány zokog, Nia pedig játssza a fürdetőnőt. A csukott ajtó mögül vagyok fültanúja az eseményeknek. Szerencsére az özvegynek se tűnik fel, hogy az ál-Cynthia milyen csendes. Sok különféle illatszert érzek és alkoholos italokat is plusz mécseseket. A kislány sírva könyörög. Én nem őt sajnálom, hanem Nia-t amiatt, hogy megint miket kell látnia. Lehet ezt még egyáltalán fokozni? A hang fentről jön, irreális magasságból. A plafonról lógatják? Hm, érdekes. Undorodom, ahogy hallom a szektavezért élvezkedve nyögni. Szerintem nimfomán. Kívánja a szexet, hajszolja, de nem élvezi, akármennyire akarja. Ezért dobja fel mindenfélével és ezért váltogatja a partnereket. A hatalmat viszont élvezi, az biztos.
Hallom, hogy Nia ügyesen dolgozik rajta. Nem tudom, próbálta-e már nővel, erről még nem beszéltünk. Manapság sokan kipróbálják fiatalkorukban és én nem ítélném el, ha kiderül, hogy maga mögött tud hasonló tapasztalatokat. Amikor elkezdődik a csapkodás és egyre hevesebben pancsolnak a vízben, akkor rontok be. Meglátom a helyiséget, de rögtön fókuszálok a csőrös maszkos alakra. Nagyon fura így Nia-ra nézni. Most fojtja bele a dúsgazdag özvegyet a fürdőjébe. Az ajtót becsukom magam mögött. Szörnyű csata zajlik. A szörnyű az benne, hogy mibe keveredett az én elmebeteg ellenségem miatt. Emberölés. Hát képes rá, ha eléggé messzire megy valaki, mint ez a társaság. Én is durvultam, de eddig mindegyiknek meghagytam az életét idebent. Kicsalhatta volna a kádból, de azzal talán gyanút kelt. És van egy szemtanúnk, aki előtt nem szabad lelepleződni. Én őt is kiiktatnám gond nélkül, de Nia inkább megmentené. A lány nem tudhatja, hogy nem ide tartozunk és ez ellen én sem fogok semmit tenni. Még annyit se kellett volna mondani, amit a párom közölt. Ránézek a lebegő testre és a csápokként szétterülő hajkoronára. Ennyi? Hiányérzetem van. Sokkal rosszabbat érdemelt volna. Teljes lelki és testi terrort, az élete megrontását, a szépsége elvételét, a hírneve besározását és nélkülözést. Vizsgálom Nia-t, de megbánás nincs benne. Elégedett a tettével és élvezi, hogy Lilith-nek vége, de épp azért ilyen kegyetlen és közönyös. Ha majd felfogja, mit tett, azt hiszem, kell neki egy kiadós tisztító sírás.
Én csak az ajtóban állok és egy szót sem szólok. Mikor közelít felém, kinyitom az ajtót és kinézek, mintha így tudakolnám meg, van-e kint valaki. Még mindig nincs más szag, sem zaj, tiszta a terep. Ha Nia kijön, becsukom az ajtót és megölelem. Rögtön utána elindulok vissza a folyosón. A jobbra lévő fenyőajtók közül az egyik mögött hallom az orosz szuszogó hangját. Elaludt. Az az érzésem, hogy ő itt a leggyakorlatiasabb alak. Kertészkedik, drogokkal üzletel és a lakásomba is be tudott hatolni lebukás nélkül. Nem hülye, hanem képzett és képes használni az eszét. Két ajtó van és a felénk közelebbi mögött szuszog. Ha Nia sietne, megállítom a vállánál fogva, ahogy ő tette, mikor a jelmezeket megtalálta. Kíváncsiskodó szemekkel nézek rá az ostoba maszk mögül és az ajtóra mutatok. Már nyitnék be, de egy horkantást hallok és mozgást. Az orosz fordul, majd a lábait leteszi az ágyról. Matatást hallani, majd telefonon pötyögést. Nia-ra nézek. Az orosz beszélni kezd:
- Hajnali 4-kor a St. Clair Gimnáziumnál vagyok az édességbolttal szembeni sikátorban. Átadom az árut egy fánkosdobozban, 10 kiló tiszta herkát, te pedig bőröndben a pénzt, ahogy szoktuk
Á, a komoly üzletember azért szundított el, mert pár óra múlva indulnia kell. Ebből nem lesz semmi, csak még nem tudja. 10 kiló? Milligrammjáért is vagyonokat kérnek, ha lehet hinni a híreknek. Csak zsebpénz, ami a melegházból befolyik neki. Nem lepődnék meg, ha a terítő pont az iskolát célozná meg.
- Mi? Csak fotózással voltál megbízva. Ne érdekeljen, mi van vele
Ha ez az, akire gondolok, akkor még érdekesebb a szituáció. A nagykereskedő pont azzal diskurál, aki a kompromittálónak szánt fényképeket készítette rólam a szőke kurva közreműködésével. Mellesleg az is díler. Ráhúzzuk a vizes lepedőt szépen. Az orosz nem mond többet, kinyomja a palit. Sóhajt egyet és feláll az ágyról. A folyosón nincs más, csak mi. Készen állok, hogy ha kijön, szájbarúgjam, de megcsörren a telefon. Nem a mobil, hanem a belső, a piros. Ezek szerint minden szobában van. Elég idegesítő a csörgése, de szerencsére nem kell sokáig hallgatni. Loncsarov felkapja a kagylót:
- Silvanus - jelentkezik be. -Baszki, Merlin, szard már le, hogy meg van nyomódva a paradicsom!
Azt hiszem, értem. Az egyik mágus hívta fel. Nem akar rossz minőséget áldozni a szellemeknek. Az orosz viszont két lábbal áll a földön. Itt üzletelhet nyugodtan és senki nem keresi az erdő közepén, ráadásul nagyokat dughat is luxuskurvákkal. Cserébe szemet huny a sok sületlenség fölött, amivel körítik az egészet. Őt nem érdekli, milyen árut kapnak az istenek. Ha a paradicsom egyik oldala nyomott, szerintem Loncsarov inkább elfordítja, minthogy kicserélje. Azért mérges, mert ilyen hülyeséggel zargatják.
- Tudom, tudom... Jó, mindjárt hozok egy másik adagot - mondja és el is képzelem hozzá a lehajtott, meghunyászkodó fejet. Gondolom, szembesítették azzal, mi a dolga.
Lecsapja a kagylót, ami nagyot csattan. Egy ingerült orosz nyelvű szöveget mond, nyilván káromkodik. Várom, hogy meginduljon kifelé, de megint a telefonján kezd pötyögni. Megvárom, hátha hasznos lesz az infó, amit hallok.
- Tigris, megvan az ütemterv. Chesterton reggel 7:30 körül ér a Tennessee és a Kendall sarkához. Foglaltam egy szobát a közeli panzióban. Még ma éjjel odamegy egy embered átvenni. Dupla adag injekciót lőjön bele, mert kurva nagy melák. Egy embered várakozzon ott és hívja a mentőket, mikor a köcsög elájul. Hívni fog titeket. A többi embered 7-kor legyen a mentőállomáson. A mentőautó rendszámát átküldöm. El ne tévesszétek, baszdmeg! Idehozzátok, kifizetem a béreteket és senki nem kérdez semmit. Tiszta? Reméltem is.
Most meg kéne ijednem, mert úgy illik. Megtervezték rendesen. Álmentősök és egy nyugtatólövedékes sólyomszem a szomszédban. Oké, tudom, mit csinálunk. Loncsarovot mindjárt kiiktatjuk, a mentőállomás pedig kap majd egy névtelen telefont, hogy ellenőrizze azt a kocsit. A fotósra pedig ráállítjuk a zsarukat a sikátorban egy másik anonim hívással. Meglesz itt mindenki. Fogalmam sincs, ki a Tigris, de nem kizárt, hogy komoly előrelépés lesz a drogmaffia elleni harcban, amit intézünk. Ez igazi titkos hadművelet. Az orosz a cipőjét fűzi és hamarosan az ajtóhoz jön. Jobbra fog menni, mert arra van a főbejárathoz vezető lépcső. Ahogy nyílik, én áthúzódom a másik irányba, hogy hátulról csapjak le. Kurva nagy melák, mi? Te meg börtöntöltelék, csak még nem tudod...

A nagy istennő csillaga leáldozott. Sebesen száguldó hullócsillag volt. Mekkora csalódás lesz ez a gótnak. Szeretett Lilith-je alámerült a szellemek alvilágába.
Az elcsúfítása nekem is eszembe jutott. Ha lett volna kéznél sósav, abban fürösztöm meg. Ám egy jó plasztikai sebész csodákra képes. Anna visszanyerte volna régi szépségét, de a halálból nem tud visszajönni. Annyi pénze nincs.
Milyen egyszerű elvenni egy másik ember életét. Nem éreztem közben semmit. A gyűlölet és a bosszúvágy teljesen eltompította a józan eszem. Talán borzasztó, de üdvözlöm, hogy így történt.
Ez a sátáni jelmez, mintha valami sötét kórsággal fertőzne meg. Hatalmat ad és erőt. Vajon ki hordhatta eddig? Mielőbb meg kell tőle szabadulnom. A lángok martalékává fog válni.
De valahol hálás vagyok a szolgálatáért. Segített ráébredni; erős vagyok. Erősebb, mint Lilith, de a legfontosabb, erősebb vagyok apámnál. Nem vagyok jobb nála, de neki sincs már hatalma fölöttem. Soha többé nem köthet magához. Úgy érzem, új fejezet kezdődik az életemben.
Azt hiszem a maszkot mégsem pusztítom el. Inkább otthagyom apám íróasztalán búcsúajándéknak. Ha nem is volt szektatag, ebből mindent érteni fog, főleg miután eljutnak hozzá a hírek. A lánya más emberré vált, és büszke magára.
Lehet, az üzleti kapcsolataiba is sikerült belepiszkítanom. Nem tudom.
Anna duplán megérdemelte a halált. Zavart a létezése is. Elkövette az én olvasatom szerinti két legnagyobb bűnt. Nem csak apámra vetett szemet, de meg akarta ölni a férfit, akit szeretek. Stephent senki nem veheti el tőlem. Senki. Ehhez mindig lesz egy-két szavam.
Remélem, Dominic számára is világos lesz az üzenet: nem félek a hozzá hasonlóktól. Szövetkezhet ellenem akár az ördöggel is, hidegvérrel levadászom vele együtt. Lefekvés előtt meg majd megpróbálok sírni.
Rohadtul feldühített ez a banda.
Ahogy a fürdőből kifelé jövök, a fellógatott lány kérve kér, hogy ne hagyjam ott fent, de szóra sem méltatom. Nem azért, mert nem érzek vele együtt. Nagyon is sajnálom, de neki már nem eshet baja. És azt sem akarom, hogy útban legyen. Csúnya dolognak volt szemtanúja, és még nem végeztünk.
Stephen a kivégzés kellős közepén rontott be a fürdőszobába. Nem tudom mit szól ahhoz, amit tettem, képes lesz-e ezek után úgy nézni rám, ahogy eddig. De a melengető ölelése, amit a folyosón kapok, nem jelenthet rosszat. Talán tart tőle, hogy a lelkem elszenvedett valami sérülést. Franc tudja. Dolgozik bennem az adrenalin, és időre lesz szükségem, hogy felfogjam mi történt valójában.
Sietve visszamegyünk a folyosón, hogy folytassuk a bosszúhadjáratot. Stephen a vállamnál fogva fékez meg az egyik ajtó előtt. Megállok és felpillantok rá. Kezd melegem lenni az álarc alatt. Alig várom, hogy levehessem.
Hallgatózunk. Stephen benyitna, de meggondolja magát a bentről jövő horkantásra.
Valaki aztán szöszölni és matatni kezd odabent. Ahogy az orosz kertész erős akcentussal megkezdi a telefonbeszélgetést, összenézek Stephennel. Ugyanarra gondolunk. Az orosz ma lecsúszik a randiról. Most már tuti, hogy ő pakolta tele a borotválkozószekrényt és ő küldte ránk a zsarukat. Szerintem Stephen semmire sem vágyik jobban, minthogy lerendezze vele. Lorenzonak igaza volt, a kertgazdálkodás csak hobbi, álca.
Tovább fülelek. Fotózás? Csodálatos! Nem is alakulhatna szebben. Sorra előkerülnek a sáros tagok, akik részt vettek ebben az egészben.
Kisvártatva fülsértő hangon kezd csörögni a másik telefon. Merlin… Csak ámulok, miféle történelmi neveket képesek magukra aggatni, mintha ezzel javítanának az imidzsükön. Majdnem elröhögöm magam azon, ahogy Silvanus beszél Merlinnel a paradicsomról. Én megviccelném a fazont, aki a giminél várja az oroszt. Küldetnék neki 10 kiló paradicsomot.
A kagyló lecsapódik, és követi egy zamatos orosz káromkodás. Várnám, hogy halljam a lépteit, ahogy kifelé megiramodik, de nem ez történik. Megint megejt egy telefonhívást. A pofám leszakad! Tigris? Ki ez? A Karate kid?
Hallom miket szövegel a kertész. „Kurva nagy melák” meg „köcsög”? Hangtalan kacaj rázza meg a vállaim. Összeszorítom a számat és megcsóválom a fejem. Óóó, gyerek! Mekkora verés van kilátásban. Stephen biztos nem kíméli majd.
Szánalmasak. Bonyolítják itt maguknak a dolgokat a mentővel. Azt azért meg kell hagyni, hogy jól kifundálták az elrablás részleteit. Jah, Stephent is csak úgy tudják elkapni, ha távolról benyugtatózzák. Tartanak tőle. Nagyon helyes.
Viszont nem kell nekünk fuvar. Jöttünk mi magunktól is.
A sietős léptek zajára nyomban elhátrálok az ajtótól. Stephené a pálya, engedje csak ki a gőzt.

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance IX. /

Ezekben a maszkokban az a legrosszabb, hogy nincs meg köztünk az arcjáték. Csak a szemek és a kontúrok, a testmozgás játszik, ha nem akarunk beszélni. Alig várom, hogy levegyem a köpenyt és a csőrös álarcot. Nia-ban új érzések hadakoznak egymással. Eltökélt és elégedett, aggodalmas, de erőteljes. Határozottan azt érzi, hogy legyőzhetetlen. Csak nehogy ezért rontson el valamit véletlenül. Tartott attól, mit szólok, de az öleléssel mindent elmondtam. Nem vádolom, meg kellett tenni. A kislányt még le lehetne akasztani onnan. Ha túl sok vér tolul a fejébe, abba is belehalhat. Nem érzem betegnek, úgyhogy szerintem a fiatal, csúcson lévő szervezete ki fogja bírni. Ha nem, akkor se minket vádolnak és ez nekem fontosabb, mint egy idegen élete. Az nem oszt, nem szoroz.
A hallgatózásunk során Nia-nak is tetszik, hogy mindenre fény derül. Ha tényleg úgy van, ahogy gondoljuk, márpedig valószínű, akkor hamar vége lesz a rémálomnak. Azt kezdem érezni, hogy Nia-nak nem is csak törődésre és pátyolgatásra lesz szüksége, hanem elfogadásra. Először saját magának kell kiértékelnie és elfogadnia a tettét. És azt, hogy erre is képes. Nem bűn megbosszulni olyan kaliberű dolgokat, amiket átéltünk. Amíg a törvény emberei nem találnak rá, addig nem bűn, én azt mondom. A páromat mulattatja a társalgás, érzem benne, hogy látja a helyzetben az abszurditást. Mi más is lenne fontosabb az áldozás előtti éjszaka közepén, jócskán éjfél elmúltával, mint egy rakás jó minőségű paradicsom? Őrület, szó szerint. Elvigyorodom a maszk alatt, mikor látom Nia vállait rázkódni. Az orosz nem szeret engem. A jelzői érdekelnek a legkevésbé. Nem azokat akarom megtorolni, hanem minden mást. A becsempészett drogot és a kibaszott mandragóráját a kórházi ágy alatt.
Nia átadja az intézkedés jogát. Lilith az ő harca volt és Dominic is, ez viszont az enyém. Megosztozunk a gazembereken. Az ajtó befelé nyílik és ahogy az orosz kilép, kirúgom a lábát és a vállánál megfogva a szemközti falhoz vágom. Nehéz ember, így nagy erőt vetek be. Lefejeli a kékre festett falat és összevérezi, de ennyitől nincs kiütve. Kemény fickó, igazi maffiózó. Azt se tudja, ki támadta meg, de már fegyverkezik is. Nem mondom, felkészült. Itt a kastélyban nem lenne kitől tartani. Szerintem ez alapfelszerelés nála, hordja, ha kell, ha nem. Féltérdre érkezik és visszanéz, miközben próbál felállni. Kést vesz elő és felénk néz. Vérző homlokkal szól, ahogy feláll:
- Na, mi van, Cernunnos? Megint túllőtted magad?
Ez a név semmit nem mond nekem. Lehet valami újabb viking isten vagy hasonló. A lenti magas fickót sejtheti mögötte. Nia-hoz nem szól, csak ránéz. Megindulok és a bal karját próbálom megfogni. Egész ügyesen mozog. Ellép és felém vág a késsel. Úgy harcol, mint egy becuccozott ellenféllel, akivel nem szabad kíméletesen bánni, ha ő akarja túlélni. Én gyorsabb vagyok, elkapom a késes kezét, majd a torkához nyúlok és behajítom a szobájába. Nagy erőt alkalmazok, úgyhogy egész az ágyra repül. A fejét bevágja a díszes ágyfőbe és rohadtul fáj neki. Vicsorog és fogja a fejét, de már kezd is feltápászkodni. Ezt nem várom meg. A szomszéd szobából telefoncsörgést hallok. Valakit keresnek, ezzel foglalkoznunk kell majd. Most viszont ráugrom, innen a folyosóról egy igazán állatias ugrással két kézzel a levegőben. Loncsarov szúr a késsel, de csak elcsapom a jobb kezét és kihullik belőle a kés. Ahogy ráérkezem, ökölbe szorított kézben végződő alkarjaimmal püfölöm az arcát. Egyet jobbal, egyet ballal és még egy ilyen kör. Közben bordánüt és kiabál, de beléfojtom a szót. Senki nincs, aki meghallaná, még a fürdőben fellógatott lány is csak foszlányokban hallhatja. Van benne erő és küzd, de a csépeléstől kifekszik, mielőtt komolyabb kárt tehetne bennem. Ilyet a K1-ben látni vagy pankrációs rendezvényeken. Elájult, nem lesz vele gond. Nem ölöm meg, csak elvarrom a szálait.
Az az átkozott csörgéshang nem szűnik a szomszéd szobában. Felvenni nem fogom, de látogatóra számítok, aki inkább odamegy személyesen. Önmagában nem gyanús, hogy ennyi drogos között valaki nem veszi fel a telefont. Lehet, hogy a vöröst keresik, aki lesunnyogott beszállni harmadiknak Cynthia és Dominic mellé.
Kiszólok Nia-nak:
- Figyelj, hogy jön-e valaki!
Nyers vagyok, de most sürget az idő. Hallanám és kiszagolnám, ha jönne valaki, de a páromnak is kell feladat és nem akarok színt vallani. Ez az ugrás is épp elég fura lehetett neki. Kevés ember képes ilyen gyorsan mozogni és ekkora távolságot átugrani, azokat is a legnagyobb harcművészek között kell keresni. Körülnézek a szobában. Az óriási franciaágy fölött egy sárkányt ábrázoló, vörös és zöld színekben pompázó festmény van. Egyik oldalon szekrény és dobozok. Szag alapján azokban van a drog. A mobil az első, amit megnézek. Az elküldött sms-ek között ott van a mentő rendszáma. Megjegyzem. Nem kell felírnom, jó a memóriám. Az asztalon látok egy kancsó limonádét. Tudtam én, hogy ez az egyetlen józanéletű a csapatban. A telefont simán belepöttyintem. Ha magához is tér, ezt ugyan már nem használja. A rendőrségnek biztos vannak műszaki szakemberei, akik majd feltérképezik és megtalálják benne a bizonyítékokat a Tigris, a fotós és a többi alvilági alak számával. Találok egy nagyon hasznos ábrát a telefon mellett a falon. A ház összes belső melléke rajta van nevekkel és termekkel, mindez térképen ábrázolva. A pince, a földszint, az első emelet, ahol most vagyunk és a tetőtér. Kint tiszta a levegő, úgyhogy Nia-hoz szólok:
- Gyere, itt a térkép! Szerintem ezen a helyen lesznek a mágusok, a szentélyben.
Cernunnos valami belső őr lehet. Loncsarov egyáltalán nem volt meglepődve a támadás milyenségén. Lehet, hogy nagy harcos a magas fickó, aki beengedte. A földszinten az előtérből balra nyíló termet jelölték a nevével. A szagát onnan éreztem, úgyhogy egyértelműen ő az. Ha Nia sem dönt máshogy, akkor elindulhatunk a lépcsőhöz. A másik irányban kell menni, hogy a szentélyt elérjük. Figyelek, hátha megjelenik, aki csörgette a szomszéd szobát. Oda is benéznék, de most nem szánok erre időt. Ha Nia meg akarja nézni, akkor viszont nem tiltom le. Módszeresen kiiktatunk mindenkit. Az orosz ki van ütve, más pedig nincs a közelben, így halkan beszélhetünk.
- Mi a terv? Ezeket még elintézzük, aztán fuvar Dominic-kel és vissza, majd a rendőrök riasztása névtelenül?

A folyosóról figyelem Stephent, ahogy lendületesen az orosznak esik. Cernunnos? A megtermett kertész egészen mást sejt a maskara alatt, mint aki valójában bújik meg benne.
Loncsarovot kemény fából faragták, nem adja magát könnyen. Ahogy megvillan a kés kezében, összeszűkül a szemem. Láttam Stephent hogyan fegyverezi le a nagykéses Lucillet, de az egy bolond öregasszony volt, ez meg itt egy trabális orosz fickó. Stephen minden esetre nem ad neki lehetőséget a fegyvere használatára. Hatalmas, már-már emberfelettinek tűnő erővel bevágja az ágyra, majd egy nagy szökkenéssel ráveti magát. Ilyen ügyességet és fürgeséget még valóban nem láttam. Stephen harcstílusa figyelemreméltó.
Hangosan puffognak az ökleik, ahogy férfiasan dulakodnak. Aztán az orosz bedobja a törölközőt Stephen kemény ütéseitől. Eszméletlenül fekszik ki alatta.
- Wow! Ügyes! - minden elismerésem a páromé.
A telefon meg csak csöng türelmetlenül és kitartóan. Idegesítő. Akárki is a hívó, fel fog jönni az emeletre.
Stephen utasítására csak bólintok. Kint maradok a folyosón a nyitott ajtó előtt őrködni. Közben be-be pillantok a szobába. Látom mit ügyködik.
- Várj! – állítom meg, mielőtt beledobná a telefont a limonádéba. – Van egy ötletem. Az még jól fog jönni.
Meggyőződöm róla, hogy nem jár erre senki, és odaszaladok hozzá.
A bejárat mellett a fogasra felakasztott férfikabát zsebéből kilóg egy pár barna bőrkesztyű. Ez kapóra jön most is, és később is, mikor „bepelenkázom” az ügyvédurat. Belebujtatom a kezeimet és így veszem el Stephentől a mobilt. Megkeresem az ominózus SMS-t, amiről a kertész beszélt, majd kihúzom az asztal fiókját. Toll és papír után kutatok. Ott találok. A papírlapot felcsapom az asztalra és az ujjaim közé kapom a tollat. Balkezes vagyok, de most a jobbal kaparok nyomtatott betűket. Kínszenvedés így írni, jó ronda írás, de azért olvasható:
„4:00 Díler a St. Clair Gimnáziumnál lévő sikátorban
Orvlövész szállt meg a Tennessee és a Kendall sarkához közeli panzióban
7:00 Tigris emberei a mentőállomáson.”
Végül a mentő rendszámát is odafirkantom.
Az örökírót ledobom az asztalra. Nem lesz rajta az ujjlenyomatom, a papírt viszont összehajtogatom és becsúsztatom a nadrágzsebembe. Az orosz mobilját a hátizsákom egyik elérhető rekeszébe menesztem.
Stephen odahív a térképhez. Alaposan áttanulmányozom, és megjegyzem mi merre található.
- Menjünk. – mondom.
Stephen kérdésére bólintok, miközben kilépünk a folyosóra és elindulunk a dolgunkra.
- Igen, valami hasonló a terv. De nem mi telefonálunk… - elhallgatok.
Hallom a fellógatott tinilány hangját. Egyfolytában hahózik, és kéri, valaki engedje le. Egyre hangosabb, ahogy közeledünk a folyosó vége felé.
Az elágazáshoz érve láthatjuk a másik folyosón azt a langaléta fickót megállni Lilith fürdőszobája előtt, aki beengedte a kertészt a főbejáraton. Lehet, hogy ő telefonált, és elindult megnézni, az orosz miért nem veszi fel a kagylót, közben pedig megütötte a fülét a lány segélykérése?
Benyit a fürdőszobába, mire a lány éles sikoltása hasít a kastély csöndjébe.
A hústorony mogorva fickó kiszúrja Lilith halott testét a kádban és besétál.
- Ne, ne, kérem ne bántson! – sírja föntről a fogoly torokhangon.
Futásnak eredek, hogy megelőzzem a bajt. Odatrappolok a nyitott ajtóhoz, Cernunnos a fürdőkád szélénél áll, és Annát bámulja. A fölötte csüngő pityergő tinilány, mintha nem is érdekelné.
Az érkezésemre megfordul. Érzelmek nélküli, rideg ábrázata semmi jót nem ígér. Jó colos figura, a pillantása gyilkos. Porcikáiban nyers erő tanyázik, ez nem kétséges.
Odalép a kaszához. Lehajol érte, és felveszi. A mozgása túlságosan higgadt. Biztos magában, nekem meg futkos a hideg a hátamon. Hosszú léptekkel jön felém. Mereven bámul, miközben dühösen markolja lapát tenyereivel a kasza nyelét. Hát ez kiszúrta, hogy nem ide tartozom.
Ha lenne pisztolyom, tuti lepuffantanám, de így más megoldást kell találnom. El kell tőle venni azt a K kaszát.
Beszaladok az első oszlop mögé. A toronymagas fickó meg utánam iramodik és meglendíti a fegyverét. Suhogva metszi vele a levegőt, aztán megint vág. Az eszköz éle fémesen énekel, ahogy az oszlopot találja el vele, ott, ahol pár másodperce voltam. Nem kérdés, hogy alaposan megélezték a szerszámot, mert ottmaradt egy vékony nyisszantás a fehér tartópilléren. Úgy fejmagasságban.
Az oszlop takarásában maradok. Talán vicces, ahogy akörül fogócskázunk, de a megfelelő pillanatra várok.
Ismét suhint, szerencsére elég magas, így könnyen lehajolok az elsüvítő kasza elől. A mozgásom könnyed és táncos. Nagyon rossz ez a hacuka most, csak korlátoz. Jobban oda kell figyelnem mit csinálok, hogyan lépek és hova teszem a kezem. A síkos selymen eleshetek, ha rálépek, vagy ha rátenyerelek. Az akrobatikus ugrásokat teljesen ellehetetleníti. Karommal félrelebbentem a testemről a lebernyeget. Talán annyira nem is kéne capoeirázni a lógó csaj előtt, hátha felismeri a jellegzetes mozdulatokat.
Levetem magam a márványpadlóra. Mögöttem a fickó. Két kézzel megtámaszkodom, miközben hátratekintek rá. Nézheti a fenekem. A jobb lábam a talajon, de a ballal hátranyúlok és a lábfejem beleakasztom a bal bokájába. Egy fürge rántással kihúzom alóla, így terpeszbe kényszerül. Azonnal cselekszik a jobb lábam is, amivel elölről akaszkodom az ő jobb vádlijába. Mindkét lába be van akadva az enyéimbe, és ahogy a pasas elé fordulok, hanyatt esik. A gáncsolás pillanatok alatt zajlik le.
A kaszát erre eldobja. Szándékosan. Inkább verekedne.
Megragadja a köpenyegem. Erősen megrántja, de nem kerülök földre tőle. Szembepördülök vele, erre ő talpra ugrik. Nekem ront, és megmarkolja a torkom. Annál fogva taszít a legközelebbi oszlopnak. Hátizsákostul nekipuffanok. Legalább tudom milyen szar érzés, ha a gigámat ropogtatják és nem kapok levegőt.  Egyik kezével elenged. Letépi a csőrös maszkot a fejemről. Meglepődik, hogy van alatta még egy. Beletérdelek az ágyékába, mire felmorran. Nem akar elereszteni, csak fojtogatna tovább, ha hagynám. Belenyomom a szemeibe az ujjaimat. Jó erősen, izomból, mélyre. Érzem a kesztyűn keresztül is, ahogy a puha szemgolyók hátrébb tolulnak a gödrükben.
Az óriásira nőtt kelta istenség fájdalmasan felüvölt. Mindkét kezével a szemeihez kap, miközben hátra tántorodik. Utánalépek, és becsületesen gyomorszájba rúgom. Ettől begörnyed, de összeszedi magát. Azt hiszem, alaposan felbőszítettem. Vicsorogva, fújtatva mered rám. Be kell látnom, hogy nem az én súlycsoportom. Kettőnk közül ő bírná tovább ezt a verekedést, de nem adom fel.
Megint rúgok, mire elkapja a bokám. Röhögve markolja.
Megpördülök, kezében a bokámmal, letenyerelek a padlóra, és a másik lábammal kirúgok hátrafelé. A talpam a mellkasában puffan, mire elereszt és hanyatt vágódik a kádban. Belecsobban a tejbe. Egyenesen Anna meztelen testére esik, de olyan szerencsétlenül, hogy a kupáját bevágja a kád élébe. Hangosan nyekken. Hogy meghalt-e, vagy szimplán elájult, nem tudom. Minden esetre nem mozdul, csak ringatózik Lilith fölött, széttárt lábai közt a nő arcával. Fura egy 69-es.
- Ugye… ugye leszednek?... Kééérem…! – nyüsszög a lány.
Most már nem szívesen hagynám odafönt. Ha Stephen itt van, rápillantok. A bejárattól nem messze van a csörlő fogantyúja. Ha segít, és letekeri, akkor a kád szélénél nyúlászkodva elkapom az egyre lejjebb ereszkedő, meztelen lány karját, hogy magamhoz húzzam.
Vacog, ahogy lefektetem a hideg márványra. Kioldom a kezeit fogva tartó kötelet, majd Lilith bordó selyemköpenyéért nyúlok, és ráterítem. Tudja kié, de most még ennek a ruhadarabnak is nagyon örül.
A lábát is kiszabadítom. Kapkodva jár a kezem, mert sietek.
- Nem lesz baj, gyere. – segítem fel talpra ezzel.
Összefogja magán a köntöst, és úgy csattog mezítláb mellettem, ahogy a vállát átkarolva terelem ki a fürdőhelyiségből.
Az álarcot útközben felkapom a padlóról. Erre még szükségem lesz. Ajándékba szánom.
Nem visszük magunkkal a lányt. Az első szobaajtón befordulok a folyosóról vele. Közben kikapom a kulcsot a zárból. Belül van.
A tinilány nem érti mi történik vele.
- Itt elbújhatsz. – mondom a szobában.
Ő leül az ágy szélére, és a füle mögé tűri a haját. Össze van zavarodva és retteg.
Hátranyúlok a zsákomhoz. Tudom hol van benne az orosz mobilja. A lány kezébe nyomom.
- Ahogy kilépek a szobából, hívd a 911-et. Mondd nekik, hogy a Loncsarov birtokon vagy.
Remegő ujjai közé veszi a készüléket. A nadrágzsebemből előhúzom a papírdarabot is, amire feljegyeztem az orosztól hallottakat. Ezt is átnyújtom neki. Megnézi mi van ráírva.
- Add a kiérkező rendőröknek a mobillal együtt. Nagyon fontos. Jó? - nézek a szemébe.
A lány szaporán bólogat.
- Ha megkérdik, hogy ki szabadított ki, jó lenne, ha két maszkos férfira emlékeznél.
Tudja, hogy lány vagyok, hallja a hangom, de talán ennyi kegyes hazugság belefér azok után, amit érte tettünk.
- Oké. – bólogat, és megjelenik az arcán egy kis mosoly. – Köszönöm.
- Én is. – gyengéden megérintem a vállát, s ezzel sietve magára hagyom.
Beszélgetnék még vele szívesen, érdekelne hogy hívják és mióta tartották fogva, de az idő sürget.
A szoba kulcsa az kezemben lapul. Amint kilépek a folyosóra, már zárom is be vele az ajtót. Biztonságban lesz odabent, és tutira nem lopakodik utánunk.
Hatalmasat sóhajtok. Elsétálok a szoba elől. Előrántom a saját telefonom. Lorenzot hívom.
- Hozd a kocsit, és gyere le hátul a pincébe. – sürgetem meg kurtán. Direkt nem szólítom a nevén.
Ha Stephen itt van velem, vagy a közelben, felé fordulok.
- Max negyed óra, és itt vannak a zsaruk. – mondom. A mágusokra most nem lesz időnk. Dominicot berámoljuk a csomagtartóba, és tipli padlógázzal.
Az ügyvédet nem hagyom itt, még vár rá egy mókás műtét. Arról semmi pénzért nem mondok le. A sebész már ott van a raktárépületben.

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance IX. /

Bólintok a madárjelmezben, ahogy Nia megdícsér. Érzem benne, hogy lenyűgöztem. Ahogy azt is, hogy őt is bosszantja a telefon csörgése. Loncsarov mobilját átadom, mikor elkéri. Bízom az ötletében, bár még nem látom át teljesen. Trükkös, hogy a másik kezével ír. Így aztán senki nem ismeri fel az írását. Jó, ha el tudják olvasni egyáltalán. A lényeget leírta. Azért nem semmi belegondolni, mekkora erőket mozgattak meg, hogy engem megkaparintsanak. Aki kilószámra üzletel a drogokkal, annak persze ez apróság.
Amikor Nia elkezd rohanni a folyosón a magas férfi után a fürdőbe, én is futok. Nem akarok mindent elintézni helyette, így hagyom, hogy tegye, amit jónak lát. Mikor berohan, én kint maradok és láthatatlanná válva megyek be. Az úrnő pusztulását az őr nem úgy nézi, mintha óriási veszteség érte volna. Félelmet érez. Valahol az ő sara is, hogy ez bekövetkezhetett. Közel megyek, de nem avatkozok be, amíg nem muszáj. Nia-t most látom először komoly harci tudást bemutatni. Ügyes és kecses, akár egy táncos. A kasza veszedelmes fegyver lehet, de a párom capoeira-tudása győzedelmeskedik. Tejben füröszti ezt a nagy barmot.
A kislány visít. Tiniként biztos nagyon megrázó neki. Legszívesebben fejbeverném, hogy elájuljon és ne beszéljen fölöslegesen. Így is túl sokat látott. Akkor jövök elő látható formámban az ajtóból, mikor Nia nyugodtan beszél hozzá. Én egy szót sem szólok. A csörlővel leeresztem a felakasztott lányt. Most esik le, hogy pont így volt fellógatva az az alak is, amit az ajtómra festettek. Kivéve a lábait, de itt biztosra mentek, mindkettőt megkötözték. Amíg Nia a gyerekkel foglalkozik, én felkapok egy nagy fürdőlepedőt és egy kisebb, de vastag törülközőt. A nagyobbik nőstényoroszlánt mintáz, a kisebb egyszerű vörös textília. Dominic-ot majd körbetöröljük a kicsivel és belecsavarjuk a nagyba. A meglepetés pedig csodálatos lesz. Nia is, de az enyém is.
Mikor a párom bekíséri a gyereket a szobába, én kintmaradok. Egy pillanatra belegondolok, hogy egy ilyen hamvas szépségen vajon hányan akartak osztozni. Megvan a pedofília is, ezt senki nem ússza meg. Hallom, hogy Nia mit talált ki. Rámfoghatnák, hogy az egyik maszkos én voltam, de ki lenne a másik? Lorenzo? Valami alibit meg kell majd beszélnünk. Nem tetszik ez nekem. Ki kéne nyírni a gyereket, az lenne a legegyszerűbb. Ő az egyetlen tanú és merész dolog bízni benne. Dominic semmit sem látott. Az orosz Cernunnos-t vádolná és Cynthia-t. A három drogos kurva részletkérdés, nekik aztán nem nagyon fognak adni a szavukra. A mágusok meg nem tudnak semmiről. Tűkön ülnek, mivel a szépséghibás paradicsommal Loncsarov szabotálta a ceremóniát. Biztos felszentelik a helyet a holnapi orgiára. Lesz itt nagy meglepetés, hajjaj.
Mikor Nia kijön, a sóhajából megkönnyebbülést érzek. Mintha befejeztük volna. És így is gondolja, már hívja Lorenzo-t. Én is sóhajtok és megfogom a kezét, így indulok vele lefelé a lépcsőn.
- Szépen elintézted a kaszást, ma petite guérriere! - mondom neki harcosnak szólítva franciául. - És a tervet is ügyesen kidolgoztad. Ezekkel az ügyvéd urat majd körbe lehet takarítani és becsomagolni - mutatok a törülközőkre, amiket át is adok.
Mikor leérünk és a tekintetem az oroszlános ajtóra téved, Nia-hoz szólok:
- Menj előre, én is mindjárt jövök – mondom neki, majd bemegyek abba a szobába. Lakószoba is, de erősen military stílusú. A falakon kínai és japán festmények, alattuk polcokon és tartókon számtalan kés, szai-kard, katanák és még két kasza. Injekciós tűk is vannak meg az asztalon egy zacskó por. Fürdősó illata van. Azt hiszem, erről hallhattunk a hírekben, hogy mennyire agresszívvé teszi az embereket. Cernannus tényleg cuccozott, sportember és harcos létére. A szokásos lakóbútorok is megvannak, kicsit keletiesebb stílusban, mint a többi helyen.
Igazából nem is érdekelt ez a szoba, csak kifogást kerestem, hogy meglépjek. Villámgyorsan felborítom a bútorokat, összerugdosok mindent és a polcokról is leverek pár dolgot, mintha valódi dührohama lett volna a szoba lakójának. Ez egybevág majd Loncsarov vallomásával. Figyelek és csak akkor indulok kifelé, mikor Nia már messze van a folyosón. Kimegyek innen és felrohanok a lépcsőn farkassebességgel. Láthatatlanná válok a fordulóban és balra indulok. A mágusoknak még tartogatok valamit. Anyjukkal szórakozzanak, ne velem. A szagokat követem, de a térkép alapján is tudnám, hol van a szentély. Óriási terem, van vagy 10 méter magas. Plafonig érnek az ablakok, de vörös bársonyfüggöny lóg rajtuk behúzva. Itt minden megvan, amit a Boszorkánykonyhában láttunk. Szobrok, füstölők, gyertyák és egy rakás okkult kacat, amiről fogalmam sincs. Meg piros gyümölcsök és középen egy jó öt méter hosszú, két méter széles asztal aranyszegélyű és -rojtozású vörös lepedővel. Eszembe jut a versike. „A gyönyör a hentes asztalán történik” Köré pentagramot festettek, az öt csúcsánál gyertyák égnek különböző színekben és illatokban és a gyertyák mellett egy-egy áldozókés áll ezüsttartóban. Azokhoz biztos nem nyúlok.  Kitüntetett helyen, fejmagasságban a falra erősített kis aranytrónon egy mandragóragyökér ül pálmalevelek között, jól megvilágítva. A varázslók az ablaknál állnak. Várják a friss paradicsomot. Pont olyanok, amilyennek Mary Mama leírta őket. Orosz fazonok, szinte biztos, hogy ezen a nyelven kántáltak. Nincsenek drog hatása alatt, tiszták, viszont a vezetőjüknél érzek valamilyen fura szagot. Volt egy májbeteg ismerősöm, akin mindig ilyen édeskés, kicsit fémes szagot éreztem. Rákot diagnosztizáltak nála. Kiszagoltam, ahogy a kutyák is ki szokták. Ezt a tényt, Merlin betegségét fordítom most ellenük és a hitüket. Már előre kidolgoztam a jelenetet. Átsuhanok a termen villámgyorsan és megállok a gyökér előtt, onnan pedig szózatot intézek hozzájuk berekedt, suttogó hangon, ahogy sosem szoktam beszélni.
- Megtévedt gyermekeim, figyelmezzetek szavamra!
A mágusok egymásra néznek, majd körbe a teremben. Meglepettséget érzek, az egyikben félelmet is. Eljönnek az ablaktól és tanácstalanul jönnek-mennek. Suhogtatom a köpenyemet a trónnál és megérzik a légáramlást. A hosszúhajú letérdel és fejet hajt. Érzem, hogy a kisember, a vezetőjük megveti érte. Merlin át is veszi a szót a gyökérre meredve:
- Lélek, szólj hát!
Szórakoztató színdarab. Értetlenséget érzek bennük és a hosszúhajú is felnéz.
- Három ember, három lehetőség. Alkut ajánlok – folytatom ezen a torz hangon.
Merlin gyanakodva néz, a másik kettő pedig összetszi a kezét. A térdelő feláll és figyel. Érzem, hogy borzongnak. Nem tudom, milyen szertartásokat csináltak eddig, de lehet, hogy, most találkoznak először a természetfelettivel.
- Nevezd meg magad, lélek! Mi a Főnix Testvériség papjai, Lilith szolgái vagyunk, akivel még az Isten sem bírt, sem az angyalai. Ugyan mit tudsz ajánlani, mint hogy a leghatalmasabbat szolgáljuk?
Főnix Testvériség? Nekem arról egy hamvaiból feltámadó madár jut eszembe, de nnél mélyebb jelentése is lehet. Egyiptomi mítosz, ha jól tudom. Mindegy. Én azt az egy dolgot választottam ki, amit biztosan el tudok játszani.
- Lilith elmenekült Ádám elől. Én adtam neki új feleséget és ő segített, hogy rátegyem a kezem az emberiségre. Lucifer jött el hozzátok.
Merlin megrökönyödik, a másik kettő is retteg. A hosszúhajút az ájulás környékezi meg.
- Az alku egyszerű: versenyt hirdetek és aki méltó a győzelemre, ahhoz visszajövök. Ti mindvégig engem szolgáltatok. Lilith is az én törvényeim szerint él, de van egy különbség köztünk. Az én hatalmamnak nincs határa – mondom nekik, majd elrohanok köztük. Érzik a légmozgást és megdermeszti őket a félelem. Megállok az asztalnál és megfújom az egyik gyertyát, majd a másikat és így körbemegyek.
- Merlin rákos, az első áldozat ő legyen. Vágjátok ki a beteg szervet és tegyétek le elém. Utána ismét eljövök és elárulom a következő feladatot.
Merlin elsápad. Észveszejtő félelmet érzek benne és megalázottságot. Szerintem titkolta a betegségét vagy ő sem volt vele tisztában. Ha ezek vallanak, senki nem fogja érteni, honnan tudtak a rákról. A Sátán megmondta, persze, legyintenek majd a rendőrök. Körbefutom az asztalt és még nagyobb körben a termet. A mágusokat magukra hagyom és farkassebességel rohanok le innen az előtérbe. Még hallom, ahogy Merlin fenyegeti őket:
- Elvesztitek a lelketeket, mint Faust! Tedd le azt a kést, Mitra!
Ha az ő életéről van szó, akkor már érvel az erkölccsel, de egy rakás embert feláldozott amúgy és ott hibázta el, hogy velem szállt szembe. Eljátszottam a Sátánt vagy Mephisto-t, ha már Faust. Második körre persze nem megy vissza a kísértő, de jó eséllyel lesz egy friss hulla és két gyilkos, mire a rendőrök kijönnek. Mitra, újabb ismeretlen név, de ezzel már nem is foglalkozom.
Csak lent, az előtérben válok láthatatlanná és futok a pincébe Nia-hoz. Megint leizzasztottam magam, de megvan a magyarázat. Benyitok és figyelek, hogy a ribancok nem tértek-e magukhoz. Dominic nagy adagot kapott, miatta nem aggódom. Ha kell segíteni a tisztogatásban, akkor megcsinálom. Ne Nia törölgesse a szaros seggét... Aztán mehet a törülközőbe, majd vállra, mint a sózsák és futás a kocsihoz.

Ha tudnám, hogy Stephen legszívesebben fejbe kólintaná a gyereket, finoman megdorgálnám. Nem azt a szegény lányt kell bántani, épp elég sokkhatás érte.
Oké, értem, hogy Stephen csak jót akar, mert aggódik az inkognitójáért, de azért ezt mégsem kéne. És akkor azt még nem is sejtem, hogy ki is nyírná. Arról is sürgősen lebeszélném.
Ahogy a lépcsőn lefelé menet megfogja a kezem, az ujjai közé bujtatom a sajátjaimat. Csibészes vigyor görbül az ajkaimon.
- Jól esett ez a kis rugdalózás. – duruzsolom Stephenre emelve a pillantásom. – A telefonálással meg ne mi vesződjünk már… Van elég dolgunk.
Leérünk a földszintre. Hihetetlen ez a nyugalom, ami körbe vesz minket a kastélyban. Szép lassan elfogyadoztak a jómadarak.
– Ez jó ötlet. Kösz! – veszem el a törülközőket Stephentől.
Arra, hogy menjek előre, majd ő is utánam jön, bólintok.
- Rendben. Ha lent nem találsz minket, akkor az épület előtt leszünk a kocsinál.
Ezzel elfutok arra, amerről feljöttünk a pincéből. Még hallom, ahogy Stephen tör-zúz az őrszobában. Azt hiszem sejtem mit művel és miért. Nagyon okos!
Végigrohanok a lefelé vezető folyosókon és elnyel a hűvös félhomály. A fáklyák ropogva égnek a fehérre mázolt falakon.
Lorenzo már lent vár a kéjcella előtt. Az orrát fogja, hogy védje a kifelé terjengő bűztől. Az én orromat is megcsapja a fekália rémes szaga. Egek!
- Nyugi, csak én vagyok. – szólok, mielőtt lelőne ebben a vámpírhacukában.
- Basszus! – morran fel Lorenzo. Határozottan örül nekem, amiért nem egyedül kell itt lennie. – Itt meg mi a franc történt?
Már ő is látta a hegyes ágydíszen csücsülő meztelen szőkét, alatta a beszart ügyvédet, és az ágy lábához bilincselt vöröst. Belesett a rácsok között míg rám várt.
- Csoportdinamikai tréning. – felelem.
Az ajtót belököm a kezemmel és odalépek az ágyhoz.
– Bocs, hogy olyan nyers voltam a telefonban, de volt velünk más is. – magyarázom közben.
- Semmi gond. Az árnyékod hol van?
Elnevetem magam. Méghogy Stephen az árnyékom! Vicces. Mindig Lorenzot emlegetem úgy, mint az árnyékomat.
- Mindjárt jön. Van egy kis dolga. – hadarom gyorsan, és visszatartom a lélegzetem az ügyvéd fölött.
Leoldom a nyakamból a köpenyt. Az ágy végébe dobom, hogy kéznél legyen. A csőrös maszkot beteszem a hátizsákomba, aztán a batyut ismét a vállamra kapom.
A bilincseket, melyek Dominic végtagjait rögzítik az ágyhoz, leszerelem úgy, hogy a csuklóin és a bokáin rajt maradjanak.
- Segítenél? – tudakolom az olasztól. Látom fintorog, de az ügyvéd elé áll. Én hátulról gördítem az oldalára, ő meg elölről húzza a karjánál fogva.
Nem vagyok finnyás, ezt is meg kell csinálni, ha már el akarom rabolni. Tojok rá, hogy Dominicot be kell pelenkázni. A műtét simán megér ennyit. Úgyis kesztyű van rajtam. A gusztustalan, mindenféle testnedvektől bűzlő lepedőt megragadom fejtől és legyűröm a fickó fenekéig. Nem egy leányálom, de a vastaggá hajtogatott anyaggal sikerül megszabadítanom a terméstől.
Lorenzo közben kelletlenül felnyög és olaszul elkáromkodja magát. Félrefordítja a fejét. Belőle sem lenne szociális gondozó.
A fekete selyemköpenyt terítem most az ernyedt test alá. a kapucnit a fejébe húzom, és megkötöm a szalagot az álla alatt. A törülközőket terítem alá következőként. Lorenzo visszafekteti Dominicot, és köré bagyuláljuk őket.
- Mehet a csomagtartóba. – mondom.
- Remek! – döng morcosan az olasz, és lehajol, hogy a vállára kapja az ügyvédet. Jó erőben van a srác, könnyedén intézi.
Ha tudnám, hogy közben Stephen hogyan szívatja a mágusokat, térdcsapkodva visítanék a röhögéstől. Szépen egymásnak ugrasztja őket. Sajnálom, hogy erről lemaradtam. Persze mit sem sejtek az egészről. Szentül meg vagyok győződve arról, hogy a kelta istenség lakosztályát rugdossa szét.
Lorenzo felviszi a pincefeljárón az ügyvédet. Abban a fehér fürdőlepedőben olyan, mint egy múmia. A feje a testőr fenekénél himbálózik.
Mephisto a kastély előtt parkol. Annak a szobának az ablaka, ahova bezártam a kislányt, az épület mögé néz, ahol a tagok kocsijai parkolnak, úgyhogy nem lát minket.
Felnyitom a csomagtartót, megvárom míg Lorenzo bevágja Dominicot, és lecsukom. Nem kíméli a fickót. Úgy nyekken, mint egy krumpliszsák. Szerintem még meg is rugdosná, ha tehetné.
- Találtál valamit az üvegházban? – érdeklődöm, miközben beszállok az anyósülésre. A hátizsákom magamnál tartom.
- Kint lóg a kötél a főgerendán az akasztáshoz.
Füttyentek egyet.
- Ejha!
- Ti intéztetek valamit?
- De még mennyire!!! – döngöm baljósan. - Majd nézd a híreket. – vigyorodom el. - Nyomd a gázt. Nemsokára kiér a rendőrség. Olyan úton menj, hogy elkerüljük őket. Nem hiányzik, hogy szembejöjjön a hadnagy.
- Mondanod sem kell.
Ha Stephen is végez és előkerül, megvárjuk míg bepattan a kocsiba, aztán Lorenzo a gázra tapos.
Pillanatok alatt kiérünk a főútra, haladunk egy darabig, aztán Lorenzo betereli a kocsit az erdőbe vezető földes útra. Ez már nem a Loncsarov birtok területe. Leállítja a motort, és kikapcsolja a fényszórókat. Várunk. Perceken belül vijjogva szirénázó rendőrautók száguldanak el mögöttünk, nyomukban a mentővel és a hullaszállítóval.
A kislány ügyesen csinálta.
Kivárjuk, még a kék-piros fények eltűnnek az út végén a fákon túl, aztán Lorenzo újra indít. Mephisto motorja bőszen felbőg.
A Rover a folyóparti raktárépületig meg sem áll. Közben odafelé felhívom a sebészt. Kinyitja nekünk a garázsajtót, és Lorenzo beparkol. A hordágy oda van készítve a falhoz.
Kiszállok, és odalépek a félvér nőhöz. Fekete maszkom már levettem a kocsiban. Öleléssel üdvözöljük egymást.
Ha Stephen és Lorenzo is kiszállnak, Sabina köszön nekik.
- Uraim, a doktornő. – mutatom be ekként, névtelenül egymásnak a bosszúállás résztvevőit. A doki megérti miért van szükség az anonimitásra, viszont engem ismer, és én is őt. Megegyeztünk, hogy hallgatunk, mint a sír, és ez a művelet lesz a mi kis titkunk. Minden köztünk marad. A srácok közreműködéséről is beszámoltam, persze nevek nélkül, így tudott a jöttükről.
Dr. Sabina Castler igazán bájos, csinos teremtés, de a sors csúnyán elbánt vele. Vagyis egy fickó. Brutálisan megerőszakolta. A tettes azóta sem került elő. Sabina nem rajong a férfiakért. Nincs bennük sok bizodalma, viszolyog tőlük. Ezért is volt ő az, akit felkerestem a kérdésemmel: Lenne-e kedve megleckéztetni egy szemét nőmolesztálót, aki meg akart erőszakoltatni egy pornóssal? A doktornő kapva kapott az alkalmon, és mindent elrendeztünk ma estére. Nem lesz túl nagy, bonyolult műtét, úgyhogy nem kellenek különleges gépek és segédeszközök. Jóformán csak szike, tű, és cérna.
Felnyitom a csomagtartót. Benne ott szunyókál az ügyvéd.
- Ő az? – kérdi megvetően a doktornő, amint bepillant.
- Igen, ő. – duruzsolom elégedetten vigyorogva.
Már gurítja is a hordágyat. Lorenzoval ketten kiemeljük az ügyvédurat és ráfektetjük a kerekes ágyra. Sabina már bilincseli is a rácsokhoz a kezeit meg a lábait.
A testőrömhöz fordulok, és lágy hangon így szólok:
- Vidd haza a barátomat, légy szíves.
Persze Stephen maradhat is, ha szeretne. De nem muszáj végignéznie, ahogy a doktornő felvágja az ügyvédúr tojásait abban a helyiségben, ahol engem tartott fogva.
Én maradok, és háttal a falnak dőlve figyelem az operációt.
Dominic golyóit egy-egy átlátszó üvegkupicába tesszük az asztalra, amit előzőleg becipeltünk a zord helyiségbe. Ott hagyjuk neki az orra előtt, ha felébred, egyből lássa, mi az ábra. Pokoli fájdalmat fog érezni az ágyékában, ugyanis nem kapott fájdalomcsillapítót. Szenvedjen csak.
Ha Stephen hazamenne, egy búcsúcsókkal válok el tőle, és jó éjszakát kívánok. Lorenzo hazafuvarozza, majd visszajön értem.
A műtét után eltakarítunk mindent. Kivéve a hordágyhoz bilincselt ügyvédurat és a heréit a kupickában. Azokat már nem kell visszaműttetnie.
Mielőtt Lorenzoval hazamennék, a doktornőt is elvisszük a lakására.
Otthon veszek egy kellemes forró fürdőt és még pirkadat előtt ugrok az ágyamba. Olyan jót alszok, mint még soha. Apám mit sem sejt az egész szökésről. Másnap első dolgom lesz elégetni a ruháimat, és fertőtleníteni a Rovert. Ééés elmegyek egy utcai telefonfülkébe, hogy felhívjam a rendőrséget azzal, hol találják Dominic O"Briant.
Az alibink meg az lesz, hogy… aludtunk. Mindenki otthon a saját kis ágyikójában.

/Köszönöm a játékot!    /

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance IX. /

Nem váratom meg Nia-t túlságosan. Az én sebességemmel hamar felfutok az emeletre és vissza. A elghosszabb a színjáték, de azt sem viszem túlzásba. Izzadtan érkezem a pincehelyiséghez, ahol még mindenki nagyban ájuldozik. Nia éppen most szedi le Dominic-et, de okosan rajtahagyja a bilincseket. Én is segítek, mondjuk inkább Nia-t váltanám ki, mint Lorenzo-t. Az jár a fejemben, hogy Jensen a nagy baráti kapcsolatai miatt vajon tudta-e, hogy a Főnix Testvériség fel akar engem áldozni. Sosem találkoztunk és önmagamért nyilván nem számítanék neki, de azt láthatja, hogy a lánya odavan értem és hogy jó hatással vagyok rá. Még mosolygósabb, nyugodtabb azóta, hogy összejöttünk. Ha a rendőrségen észrevették, otthon is látszania kellett a változásnak. Ha tudta, akkor is fontosabb volt az üzlet, mint a lánya boldogsága? A szerelmet nehéz pótolni, de a pénzt lehet. Vagy ő, mint üzletember máshogy gondolkodik? Én nem firtatom, majd Nia megkérdezi tőle és elmondja nekem. Egy biztos: az első családi ebédre vagy vacsorára rosszabb szájízzel fogok elmenni. A párom Shonte-val ijesztgetett, de a temperamentumos fekete nő prosztósága eltörpül Jensen sunyisága mellett.
Mindenki másnál jobban érzem a fekália szagát, de igyekszem erősnek lenni. Én se mennék soha gondozónak, orvosnak, de most egy cél lebeg a szemem előtt: Dominic megleckéztetése. Egy szemét húzásom még nekem is van a végére. A vörös telefonjával ugye képet készítettem Dominic-ről. Amíg tart a törülközőbe csomagolás, megkeresem az ügyvéd úr holmiját és abban a telefonját. A felesége nevét hozom elő a névjegyzékből és a számot betáplálom Morgana telefonjába, aztán pedig kép küldése ezzel a szöveggel: „Jó a buli! Morgana”. Nem tudom, hogy az asszony és ő milyen kapcsolatban voltak, de egy ilyen kép szerintem tönkrevágja az egészet. O'Brianné biztos alszik már és reggel fogja látni az MMS-t, talán egy időben azzal, hogy közlik vele a férje letartóztatását és azt, amit Nia tesz vele. Az idétlen jelmezt én is leveszem és magammal viszem összecsomagolva. A saját álarcomat csak zsebrevágom.
Lorenzo kapja a cipekedés feladatát és nem is veszem át tőle. A másik sunnyogó. Fáradozzon csak. Hú, de megfenyegetett, mikor lekoptattuk. Láthatja, hogy Nia-n egy karcolás sincs. Én ki vagyok izzadva és kaptam egy pár nagy bordaütést az orosztól és a kemény fején az alkarom is nagyokat csattant, de a fájdalmat nem mutatom. El fog múlni. Ennél rosszabbakat is túléltem már. Az olasz előtt egy szót sem szólok arról, hogy mit csináltunk. Vele nem tárgyalok, ha nem muszáj. Legalább az akasztókötelet megtalálta. Ha nem voltak óvatosak, a kötélen lesz szövetminta az áldozatok nyakáról. „Ozirisz Termében” párat meg lehet találni. Azt még megnézhettük volna. Mindegy, majd hánynak a zsaruk.
Lorenzo kérdésére elvigyorodom. „Valamit?” A fél szektát kiirtottuk vagy ártalmatlanná tettük és rájukuszítottuk a zsarukat. Nia okosan irányítja Lorenzo-t, aki megint játssza az agyát, hogy magától is tudta volna. Idegesítő fazon. Az erdő közepén, messze a birtoktól csendben kivárjuk, hogy a hatósági intézkedés végetérjen. Egy halott biztos van, Lilith. Ha a mágusok komolyan vették az ördögi ajánlatot és összekaptak, akkor lehet plusz egy vagy kettő is. Megnéztem volna a nagy csatát az áldozókésekkel a szentélyben, de sietni kellett. Ez lesz a legszebb az egészben. Már elképzelem a kihallgatást. „Miért ölték meg a társukat?” „Lucifer megjelent és hatalmat ígért, ha megtesszük.” Bulvárlapok címlapjaira való. Nem örülök, hogy nagy hírverés lesz belőle, de mi megússzuk és elégtételt vettünk.
Kíváncsian várom, mi lesz Dominic sorsa. Trükkös, ugyanott bánik el vele, ahol őt kínoztatta az ügyvéd úr. Nem mutatkozom be a doktornőnek, csak biccentek. Végre egy normális szakember, aki nem ellenünk dolgozik, hanem velünk és a stílusa se bosszantó. Távolságtartó velem és Lorenzo-val, de Nia-val már barátságosabb. Mikor a párom el akar küldeni, az olaszra nézek:
- Menjen nyugodtan! Megvárom az utolsó simításokat.
Így is teszek. A férfiagy ilyeneket látva mindig végiggondolja, milyen lenne, ha az ő testrészével tennék ezt. Fájdalmas lenne, megalázó, de nekem visszanőne. Dominic viszont innentől csak szopránt énekel. Eddig csak átvitt értelemben volt töketlen a nőkkel, most már tényleg az. Eunuch lett, kappan, aki turkálhat a kis szemétdombján a cellában. Karrier pipa. Házasság pipa. Lelki béke pipa. A csajozás lehetősége pipa. Ebből már nem lesz ember. Végignézem a műtétet Nia mellett és végig fogom a kezét, néha szerelmesen rámosolygok. Kicsit olyan ez, mintha moziba mentünk volna. Egy jó durva filmre. Az ügyvéd úr arcát is megnézném, ahogy felébred és sikít a fájdalomtól, majd megijed a hangjától. Utána pedig meglátja a golyóit az üvegben és összerakja, mi történt vele. Utolsó húzásként még megpróbálhatja ránkkenni az egészet, de egy egy egyszerű szállodai tanácsadó és egy fantomképrajzoló hogy tudott volna ilyet tenni? Különben is otthon aludtunk, ki-ki a maga lakásában. A kislány pedig két férfit fog emlegetni. Visszafelé elvitetem magamat. Búcsúcsókkal engedem útjára Nia-t és odaadom neki a jelmezemet és a saját álarcomat, hogy semmisítse meg az övével együtt. A lehető leghalkabban megyek haza. Nem hiányzik, hogy Mary Mama szabotálja az alibimet. Még le sem zuhanyzok, csak kicsit megmosakszom, csendben. A ruháimat berakom a szennyesbe a többi közé. Majd holnap elindítok egy mosást. Beállítom az ébresztőt és hanyattdobom magam, majd óriásit alszok. Vége a rémálomnak és a bosszú nagyon édes volt. Most már lesz normális randink is. Csak az lesz, remélem.

/ Én is nagyon köszönöm!    /