A Bentley Mall mellett, külön parkolóval ellátott áruház. Nevezhetnénk barkácsboltnak is, de azzal nem mondanánk el a teljes igazságot, hiszen megtalálható itt minden, ami a házépítéshez szükséges. A kerttől a fürdőszobáig, az apró elektronikai kiegészítőkig (villanykörte, körfűrész). Cement, ásó, festék, csempe, takarítóeszközök, zsákok, ajtók, ablakok - minden, ami egy békés otthon egy Breaking Bades hullaeltüntetés sikeréhez hozzájárulhat.
Oldalra biccentettem a fejem, a mozdulat most inkább volt farkasom sajátja, mint az enyém. Megvakartam a tarkómat és úgy próbáltam jobba felidézni magamban. Zavart, mert azért elég jól ismertem az őrző állományt itt, már ami a nyilvánosat illette és nem az emberként elvegyülő Informátorokat. - Nem, mostanában megfordultam az egyetemen többször is, meg a vadőrségen... szerintem egyik alkalommal biztosan láttalak. - Ha csak futólag is, azért nem vésődik a memóriámba minden arc. A neve viszont már több támpont, s ahogy jobban kezdek figyelni többi érzékszervemmel is, már fel is villan a képzeletbeli villanykörte a fejem fölött. - Megvagy! Egon nője, ugye? - kérdeztem lelkesen, örülve a felfedezésnek, ugyanakkor talán túlságosan is egyenesen és hangosan faggattam. - Darren - nyújtottam kezet mosolyogva, bár igazából nőknek illik ezt előbb megtenni, nem pedig nekem elébe mennem, de túlságosan fellelkesültem azon, hogy be tudtam őt is azonosítani. - Mi járatban? - kérdeztem, s hiába volt sablon kérdés, felszínes a maga nemében, én azon kevesek közé tartoztam, akiket tényleg érdekelni szokott a válasz. Már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy akikkel nem akarok beszélgetni, azokkal nem beszélgetek.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*A találkozásra több lehetőség is akadt, ám én egyikre sem emlékszem, pedig ha farkasról van szó és ha elmegyek mellette azért csak kiszúrom, feltéve ha nincs a feje búbjáig húzva a pajzsa, meg is jegyzem az arcát. Ha láttam is már, minden bizonnyal Egon, Jay, a kettejük csatározásának felszámolása, vagy Alignak járt a fejemben. Álltam a kocsi védelmében és néztem ahogy rongyosra gondolkodja a homlokát, és mivel még a tarkóját is vakargatni kezdte, úgy gondoltam még nem jött rá. Mókás volt, láttam rajta, hogy zavarja a memória kiesés. *-Talán az egyetemen, gyakran járok a könyvtárba és a Grandmore galériában dolgozom. *Feltételeztem, hogy tudja ki a tulajdonos az is lehet, hogy járt már ott, könyvet biztosan nem vett, de Jay sem azért ment oda és végül csak a pénztárgépet amortizálta le. Mivel tudom, hogy várfarkas és azt is tudom, hogy tudja én őrző vagyok – Egon szerint olyan vagyok mint sötétben egy fáklya – megemlítem a nevem, tanulmányt lehetne írni az arcáról melyen döngő léptekkel vonul át a felismerés. Szélesen elmosolyodom, hogy rögtön utána le is fagyjon az arcomról. Egon nőjének lenni számomra picit hajlik a közönséges felé, bár még mindig jobb mintha nőstényt mondott volna, rendesen elgondolkodom ezen és arra jutok, hogy farkaséknál ez másképp van. *-Iiigen, úgy is lehet mondani, én ennél többnek érzem. *A nagy gondolkodás miatt megakadok a kéznyújtással, de sebaj, ő már tolja is elém a mancsát s aztán rajtam a sor, hogy felismerjek, csodálkozzak és megint örüljek. Darren, akiről már sokat hallottam de nem eleget, szinte már családtagnak érzem bár most már biztos vagyok abban, hogy nem találkoztunk még. Megszorítom a kezét, eltolom a kocsit az útból – jó eséllyel nekimegy a polcnak de kit érdekel – és közelebb lépek hozzá. Egy kicsit zavar, hogy nem éreztem rajta azt a szagot amit Egonon is, természetesen rajta gyakoroltam ezt a varázslatot és már elég jól megy, viszont Darren nem viseli. *-Darren! De jó, hogy találkoztunk, Egon sokat mesélt rólad. * Egon és Jay csak pofonokat ad egymásnak, Darren sokkal többet adott. Kíváncsi vagyok de tapintatos, legalábbis ami a kérdezősködés mikéntjét illeti. Még sem kérdezhetem meg az üzlet kellős közepén, hogy miért nem érzem rajta a falkaszagot, hülyének néznének, bár csak pár ember lézeng ebben az időszakban, azok mind körülöttünk. Miért akar mindenki izzót vásárolni, menjenek a tapétákhoz, lambériához, vízcsapokhoz. Abban a reményben, hogy Darren nem szedi le a fejem és nem veszi részemről szexuális zaklatásnak, hozzálépek és átölelem. Csak diszkréten persze, ahogy családtagokat szoktak.* - Miért nem érzem _azt_ a szagodat? Biztos, hogy jól csináltam.*A fülébe súgom ha eljutok odáig, de csak a kérdés erejéig maradok, közben nekem is figyelnem kell az övére. Végül elengedem és hátralépek, az eltolt kocsi már nem áll közöttünk, békésen várakozik a polc végénél.* -Kiégtek az izzók a házban, persze nem mindenhol, de szeretek tartalékolni és azok is elfogytak.
Darren & Becca
A hozzászólást Rebecca Morgan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 07, 2016 7:15 am-kor.
- Kicsi ez a város - húztam fel vállam, könnyedén. Esélyesen a legtöbb lakójával már legalább egyszer összefutottam, meg talán ő is. Igazán nem nehéz, ha pedig mindebből kizárjuk a tisztán embereket, a kör tovább szűkül. Ugyanakkor az is felrémlik bennem, hogy igen, ez a város nekem már abszolút kicsi. Könnyen ehet olvasni az arcáról, amit nem bánok, így legalább én is könnyebben lavírozok és kerülök ki esetleges kényes pontokat. Azzal viszont nem számoltam, hogy hirtelen felismerésem feletti örömömben visszás jelzővel illetem. A kapcsolás azonnal, amint felhozza. - Ó, bocsi, nem akartalak ledegradálni! - Távol álljon tőlem. - Kicsit szétszórt vagyok - nevettem szabadkozva, tovább viszont nem magyaráztam a bizonyítványomat. Egyáltalán nem zavart, hogy közelebb lépett, épp ellenkezőleg - az őrzők kisugárzása még mindig kedvemre volt, ráadásul amilyen időket éltem, minden apró jónak örültem. Főleg olyannak, ami nem bosszantott vagy idegesített indokolatlanul. Pár pillanatig értetlenkedve pislogtam elsuttogott, óvatos kérdésére. Nyitottam, majd csuktam számat, végül elhúztam. Azt hittem, ennyire azért nem kopnak gyorsan a szagok, de úgy tűnik tévedtem - vagy túlságosan hozzászoktam. Túlságosan megszerettem. - Pár hete nem mentem haza - feleltem az igazság tökéletesen publikus részét. - Olykor kell egy kis távolság, kikapcsolódás, tudod, hogy van ez - mosolyodtam el halványan. - Néha túlzsúfolt odafent. És ne aggódj, most teljesen nyugodt vagyok - szélesedett ki némileg a mosolyom. - Szeretem a közelségeteket, Williammel kijártam az utóbbi hónapokban az etetőkhöz. Ez sem volt titok, bár tény, nem hangoztattam, reklámoztam úton-útfélen. - Totál megértem. Na jó, annyira nem, még sose okozott gondot a sötétség - vontam vállat már-már bocsánatkérően. Hiába, megvannak az előnyei a farkaslétnek. - Egonnal jól megvagytok? Ha nem, esélyesen nem lehetne érezni a hímen Becca illatát, ám a szagok egy dolog, az pedig egy másik, hogy ki hogyan látja éppen az aktuális helyzetet, amiben van. Komolyan érdekelt, miképp látja magukat, a kapcsolatukat, meg a tényt, hogy Egon farkas, ő pedig őrző. Van, akinek az ilyesmi masszív probléma tud lenni.
//A műhelyes dologra nem reagáltam, mert ezt a játékot még a kilépésem előtt kezdtük és így ez, az előtti. Ha nem így volna, már a városban sem lennék. ._. //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*A város valóban kicsi, főleg New Yorkhoz képest. Ittlétem alatt már bejártam minden zegát-zugát míg a szülővárosomról nem mondhatom ezt el. Azt nem mondom, hogy mindenkit ismerek és azt sem, hogy már mindenkivel találkoztam, a jelen eset bizonyítja a kivételt is. Előbb-utóbb mindenkivel összefut az ember, őrző, vérfarkas. Nem akartam én kioktatni a helyes kifejezésről, de úgy tűnik sikerült, persze tudom én hogy megy ez, miután átértékeltem a dolgot és emlékeztem arra, hogy Egon milyen jelzőket használt olykor, a "nője" kifejezés még hízelgő is volt.*-Nem számít...ööö....nálatok ez másképp megy. *Még nem voltam kibékülve a hím és a nősény kifejezésekkel, de igyekszem felzárkózni, hála az égnek, a megállapodásunk alapján nem sok szó esik a farkasokról. Ezért is lepett meg, hogy nem éreztem darrenen a falkaszagot, pedig biztos voltam abban, hogy jól sikerült a varázslat. Persze meglehetősen izgultam, mert nyilvánosan még nem használtam soha, de a Falkaszag nem olyan látványos aminek a felfedezésétől tartanom kellenne. Egon nem mondta, hogy Darren elhagyta a Lakot, de nem is ez a tény vagy az, hogy nem beszélt róla, döbbentett meg, hanem amit utána mondott. Még sosem hallottam egy vérfarkas szájából, hogy szereti az őrzők közelségét és bztos, hogy arra utalt. Tócsányira kerekedtek a szemeim, szinte fájt ahogy nagyra feszültek.*-Tééényleg? Miért? *Arra nem is reagáltam, hogy most ő nyugodt, a felhőtlen vigyorából rájöttem magam is. Az érdekelt miért _szereti_ az őrzők közelségét. Egon egy dolog, ő nem azért van velem, a közelemben mert az őrzőségemet szereti, sőt! Azt kifejezetten gyűlöli épp csak megbékélt a helyzettel, de Darren....fura. Jól fura. Ezek után az ittlétem miértjára adott válasz magyarázkodásnak tűnt, de lehet, hogy csak az én szememben, mintha direkt azért jöttem volna, hogy találkozzak Darrennel, pedig ennek az esélye akkor is közelített volna a nullához, ha tudom, hogy a városban van. *-Persze, jó nektek. *Épp csak nem paskoltam vállon. sokadszorra is eszembe jutott a kérdés, miért érzem én is jól magam farkasok közelében, miért találkozom mindig vérfarkasokkal, szinte véletlen. Mintha vonzanám őket. *-Remekül. Sikerült túljutni az....különbségeken. Szeretem. Ő olyan mintha....ő a folt a zsákomon. *Sokszor használják ezt a kifejezést, de soha nem éreznek bele mit is jelent. Én tudom. Ha elveszíteném a foltomat, Egont, akkor üres lennék, minden amit őriztem magamban elveszne, kihullana a lyukon. *-Megkérdezhetem miért vagy olyan sokáig távol a ....Laktól? Nem hiányoznak? *Ha csak az erdei farkasokra gondolok, egy-egy magányos példány nehezen, vagy sehogy nem éli túl a telet, a nélkülözést, a magányt, nincs saját vadászterülete. Valami hasonló van a vérfarkasok között is, akik a falkában élnek talán jobban érzik magukat. Egonnak is jót tett. *
//Köszi, elsiklottam az idő felett. Javítottam, szó sincs műhelyről //
Darren & Becca
A hozzászólást Rebecca Morgan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 07, 2017 6:09 pm-kor.
Elmosolyodtam, a Kölyköket juttatta eszembe, nekik is fura az elején, hogy másképp működnek a dolgok, kifejezések vérfarkaséknál. Pont ezért nem lepett meg az ő esetében sem, azt viszont nem tettem hozzá, hogy majd Egon mellett megtanulja, megszokja ezeket a dolgokat, mert sose lehet tudni. Sem azt, hogy tőle kapja-e meg majd végül mindezt, sem azt, hogy tényleg megszokja idővel. Mosolyom vigyorrá szélesedett elképedt kérdésétől, bár konkrét válasz helyett elsőre csak vállrándításra futotta. - Nem tudom igazából, nem tudatos. Megnyugtat kicsit, olyan... olyan, mint amikor a nyári hőségben végre ér némi légmozgás. Csak ezt nem a bőröddel érzed, hanem - mivel, a lelkeddel, a farkasoddal? - mással. Nem tudom normálisan elmagyarázni - vakartam meg a tarkómat. - Jó érzés, élénk, mégsem a felzaklató értelemben. - Ennél jobban képtelen voltam körülírni, mert igazán semmi se akadt a világon, amihez hasonlítani lehetne, s egy ideje nem is kerestem az okokat. Amúgy se szoktam, ha valami jó, kell, minek firtassam az ösztönön túl a miérteket? - Ennek örülök - mondtam, minden sablonjellegén túl is komolyan gondolva. Annyi bajos magánéletnek voltam már így vagy úgy szemtanúja, hogy az egyszerű jól meglét már-már csodaszámba ment. Ugyanakkor annál többre tudtam értékelni, hiába nem a sajátomról volt szó. Kissé meglepett a kérdése, egyáltalán nem számítottam rá, ez lerítt a képemről, éppen ezért hirtelen válaszolni se tudtam. Még a - hajdani - társaimnak se tudtam, hogyan mondjam el, mit mondjak el, hát még a nagyobb plénum! Egyetlen egy volt rögtön biztos: - Dehogy nem hiányoznak - lopakodott árnyalatnyi keserű szomorúság mosolyomba. Ennél jobban fognak, legalábbis ezzel számoltam, ugyanakkor eltéríthetetlennek bizonyultam. Amit lehetett, elértem, megszereztem már itt. Ideje volt lassan tovább állni, azzal együtt is, hogy tudtam: teljesen még egy ideig biztosan nem leszek képes elszakadni. Nem a formalitások, vagy saját időhúzásom miatt, hanem mert csökönyös ragaszkodás élt bennem és van, akit nem fogok tudni magára hagyni a vérgőzös Hold alatt. Nem tudok, nem akarok. - Van pár döntés, amit meg akarok hozni, és így könnyebb, tisztább - feleltem némileg kitérően, bár szerintem ebből már sejthető volt egy s más. - Változnak az idők - húztam fel sután vállam. Tavaly április óta nekem túl sokat. Vágytam: el innen, belekapaszkodva abba a töredékbe, amit a halálunk pillanatában Triától loptam - szabadságba. Agyarakkal és karmokkal kapaszkodtam belé, a gyújtózsinórba, a kezdőlöketbe, ami az egyszer megtapasztalt ígéretét hordozta magában. Miközben egy általam tett ígéretet is betarthatok. Ha Rebecca farkas lenne, nyitott könyv volnék most számára energiáim által, s amilyen ragályos tudok lenni, ha belelendülök, talán magammal ragadnám önkéntelenül is a bennem zúgó árral. El egy olyan jövőbe, amivel Olent is kecsegtettem. Farkasom kapzsisága mohón kapna utána - megteheti, megtehetjük, megszerezhetjük, ami nekünk kell. Valósággá tehetjük a kósza elképzelést. - És ki vagyok én, hogy dacoljak velük? - vontam vállat könnyedén hessegetve tova a dolgot. Elkísértem a továbbiakban a beszerző útjára és szívesen beszélgettem vele, tényleg jól esett a társasága, mert bár először volt igazán egymáshoz szerencsénk, a jelenléte feltöltött. Bizakodóbb lettem, nyugodtabb. Már nem tűnt olyan borús rémképnek a távozás küszöbén állni. Már nem tartottam attól, mit fog hozzá szólni Tria.
//Ne haragudj, hogy elhúztam, és elcsapom a végét, de ha nem bánod, a játék antikvitása miatt ez a záróm. o.o Köszönöm szépen, remélem a jövőben majd még össze tudnak futni! //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Darren sok tekintetben fura volt és meglepő. Nem sokat hallottam róla, de azt mind Egontól, de kevés volt ahhoz, hogy egy olyan kép alakuljon ki róla, mint amilyen most ebben a pár percben. Egonhoz és Jay-hez képest túl nyugodt volt, ami nem baj, de mégis szokatlan a Vörös Hold és Alignak hatásaihoz képest, de Egon nem beszélt arról, hogy Darren _szereti_ az őrzőket, talán nem is tud róla. A magyarázat amit elképedt kérdésemre adott, olyan volt mint amit én éreztem a farkasokkal szemben, bár a megnyugtatás nálam nem működött, minden bizonnyal azért, mert alapjáraton is nyugodt voltam, a tollas áldás azonban mindezt még inkább felnagyította, már nem lehetett hova nyugtatni, legfeljebb beájulok a párnáim közé, vagy elrepülök mint a drogosok az anyagtól. *-Értem. Ez jóóó. Fura de jó.*Őrző drog. Ez jutott eszembe elsőként, de annyira irreálisnak hatott ebben a szóhasználatban, hogy nem osztottam meg vele. Valahogy így voltam én is Egonnal, bár nálunk más miatt is működött ez a fajta kémia, és tudom, hogy fordítva is igaz volt. Talán megemlítem Egonnak Darren őrző függőségét. Azt már megtanultam, hogy a vérfarkasok, csak úgy mint az igazi vadon élő állatok, kötődnek egymáshoz, nem véletlen, hogy falkában élnek, nagyon ritka a magányos farkas. A vérfarkasok között nem annyira, de előbb-utóbb ők is elgondolkodnak azon, hogy csatlakoznak. Ez náluk nem annyira macerás mint a vadon élő farkasok között, és csak a nagyon elvetemültek maradnak távol. Ezért nem értettem, hogy Darren miért távolodott el tőlük annyira, hogy már nem is éreztem rajta a szagukat, azt ami már ismerős volt Egonról. Nem akartam kíváncsiskodni, épp ezért nem kérdeztem rá a miértekre, de kaptam választ anélkül is. Eléggé ködös volt, de gondolom mindennek megértéséhez túl sok mindent kellett volna még tudnom, amibe nem akart belemenni. Nem firtattam, mert egészen más okból kérdeztem rá arra, hogy hiányoznak e neki a többiek. Csupán lélektani okok miatt érdekelt, hogy mennyire viseli meg.* -Értem, hát sok szerencsét a nagy döntésekhez.*Mindehhez igazodva alakítottam a beszélgetést a későbbiekben. Jó érzéssel töltött el engem is, hogy jó érzéssel töltöm el. Mindezt el kell mondanom Egonnak, mert muszáj elújságolnom, csak remélni tudtam, hogy nem hasonló módon reagál majd mint a Jay-hez fűződő viszonyomra, ami a szó klasszikus értelmében nem volt az. Sokkal később, darren felszabadító érzéseihez hasonlóval hagytam el a barkácsboltot, mintha odakint tavasz lenne. Olyan igazi tavasz, amikor virágoznak a fák és bokrok és illatos a levegő is tőlük. Azt hiszem még vigyorogtam is ahogy a kocsimhoz igyekeztem a parkolóban, telepakolva olyasmivel is, amit nem terveztem megvásárolni. Ilyen az ha egy nő elmegy lista nélkül.*
//Dehogy, értem én, későn is kezdtük. Remélem még találkoznak a karakterek //
Kezdőlap
Ha nem így volna, már a városban sem lennék. ._. 
//
//
//
//
