+18

- Legyen is úgy, biztos ami biztos.
Nem kételkedtem Paloma kézügyességében – khm, kézimunkájában -, elvégre tudtam, milyen magasra vitte és valljuk be, azért a mai világban még mindig nem egyszerű a szebbik nemnek kulcspozíciókba jutni. Az egész csupán egy ártatlannak nevezhető játék része volt, melynek a célja azért már kevésbé nevezhető annak. Apró, elejtett megjegyzések, tálalva némi szurkálódással és élesnyelvűséggel, s már lehetett is húzni vele a másik fejét. Erre megy ki a játék kérem. Amikor az ember ilyen körülmények között van, nyugodtan félre lehet tenni néhány dolgot, ami általában jellemzi, hiszen ilyenkor csak a másik számít, le vannak ejtve az átlagos dolgok. Rendes körülmények között például ilyet biztos nem mondtam volna Palomának, hiszen nem volt szokásom kételkedni mások képességeiben, tudásában, melyet felhalmozott az éve során. A játszadozásban viszont nyugodt szívvel elő mertem huzakodni vele, hiszen elég könnyed hozzá a hangulat, hogy ne vegye a szívére… legalább is remélem. Érzem a körmei karistolását a testemen és inkább tölt el jóleső borzongással, mint éles fájdalommal. Van, hogy az ember bizonyos állapotban inkább a gyönyört érzi, semmint a fájdalmat, vagy éppen egyáltalán nem érez semmit. Bár lehet nálam elég sokat segített, hogy rengeteg dolgot kiállt és valljuk be, elég ciki lenne, ha feljajdulnék egy nő körmeinek karmolásai miatt.
- Vagy lehet, hogy még csak kóstolgattuk egymást – válaszolok neki sejtelmes vigyorral.
Najó, ez azért valahol eléggé nagy lódítás volt. Az előző együttlétünk is eléggé hevesre sikerült és nem mondanám, hogy hagyott maga után kívánni valót. Csupán csak ha az ember valahol többre vágyik, szeretne egy nagyobb szeletet a tortából, akkor az megjelenik a tudatos téren és bizony eredményezi az ilyen fellépéseket. Persze, ezt lehet a nő kontójára is írni, elvégre ha nem élveztem volna annyira az elsőt, akkor már biztos legördültem volna és jött volna a sablonos „ez is megvolt” felkiáltás. Egyrészt ez elég távol állt tőlem, másrészt meg messze nem volt így. Megfogott Paloma és ahogyan bántam a testével az során, hogy újra lángra gyúljon köztünk a szenvedély, árulkodott. De a tényleges ok megint csak tudat alatt jelentkezett, mert tudatosan csak annyit éreztem, hogy örömet akarok szerezni a nőnek és a testének, ahogy simogattam és csókoltam őt. Mélyen viszont figyeltem is rá, mik a válaszreakciói. Mondhattuk, hogy tanultam a testét. Melyek azok a pontok, ahol semleges, hol csak kicsit borzong, vagy ha megérintem, hol passzírozódik bele az ágyba az őt érő kéjtől, esetleg pörög be tőle. Az információt pedig szépen elraktározta a tudatom, hogy majd később, mocsok módon fel is használhassam ellene. Később… igen, szerintem aki ismer engem tudja, hogy ha közel kerülök valakihez akkor én bizony hosszútávra tervezek és nem egy éjszakára. Mindenesetre Paloma hamarosan már lángolt a szenvedélytől, melyet fokozni kívántam ezzel a kis rögtönzött ágycsatával. Tetszett neki, ahogy figyeltem az arcát.
- Küzdj csak meg a dominanciáért – próbálom tovább pezsdíteni.
Aha, aztán szembesülök vele, hogy vannak, akik előszeretettel keresik a kiskapukat, miközben megérzem altájékon a kezét. Hát drágám, peched van, ott nem fogsz ilyen téren fogást találni rajtam, arról biztosíthatlak. Annál már valahogy hatásosabbnak tűnik, ahogyan egyszer csak szembe kerülök egy puha tárggyal az arcommal. Ah, franc egye azt a női találékonyságot! Ez már húzósabb, ráadásul nem felejthettem el, hogy csak az egyik kezemet használhatom eredményesen az ilyesmire. Így is bennem volt a reflex, hogy felkapom a kezemet és védekezek. Ó igen, simán lehetett volna védeni, de akkor oda a játék.
- Nagy szavak olyantól, aki nemrég még alulmaradt. Talán a nyilas elvesztette az íját?
Mondjuk megjegyzem, én inkább a kínai horoszkópokat követem. Ott én nyúl lennék, Paloma pedig bivaly. Ugyanakkor elég nyitott szemmel járok a világban ahhoz, hogy ismerjem a nyugatit is.
- Nagyon is jó helyen vagy – biztosítom, miután már rajtam volt.
A kezem megint elindult felé, mint ha csak nem akarna elszakadni tőle huzamosabb ideig, még ha kezdetben kisebb frizuraigazítás is a cél. De aztán végigsimítom és fel is használom, amit eddig tudtam róla, elvégre a kezem félreérthetetlenül siklik végig az érzékenynek talált pontokon, míg le nem ér a combjáig. A felülésem viszont nem sikerül és bár gyerekjáték lenne mégis ülésbe menni és ölbe venni Palomát, inkább maradok. Érzem rajta szinte a szenvedélyt, melyet nem akarok megölni a tetteimmel. Újabb kellemes borzongás fut végig rajtam, ahogy a keze végigsiklik rajtam, az enyém pedig a csípőjére téved. Amikor elkezd körözni azonnal hallhatja az érdes sóhajokat, amiket kivált belőlem a tetteivel, ahogyan játszik velem, mint macska az egérrel. Láthatja, hogy ég a szemem szinte, hiszen a szemkontaktust nem veszítjük el… és akkor elkezd egy másfajta mozgást, melyben hasonlóan örömem lelem és a csípőin levő kezemmel még bíztatom is a rajtam lovagló nőt. Egyrelőre lassan, de én is mozgok alatta, mintegy adva az iramot a forróvérű kedvesnek és kiélvezve minden egyes percet, amit együttléttel töltünk, újra.

+18

Valóban, én inkább igyekeztem életem során kisebbet vállalni és utána növelni a tétet, ha úgy láttam, bírható az ütemterv. Az emberek gyakran esnek abba a hibába, hogy hirtelen túl sokat akarnak aztán vakarják a fejüket, mert hirtelen megnőtt rajtuk a teher. Igaz, annak idején, amikor őrzővé váltam, az pontosan egy fejesugrás volt, de az ilyeneket igyekeztem redukálni a továbbiakban. Ki tudja, talán most nem itt tartanánk Palomával, ha hirtelen sokat akartam volna. Ha mondjuk sokkal előbb akarok kierőszakolni valami közeledést, vagy csókot, mielőtt még eljött volna az ideje. Lehet kissé kicsavarom most a nő szavait, de talán így is lehet értelmezni. Mindennek megvan a maga üteme, a maga útja, amit nem szabad siettetni. Vagyis pontosan nem mindig, de úgy voltam vele, ez most ilyen. Talán még így is túl hamari ez az egész. De nem, inkább a hirtelent kellene mondanom, ahogyan hirtelen kerültünk közel egymáshoz július közepén is. De bántam? Nem, nagyon nem, jó volt ez így. Arról pedig, hogy bírom a gyűrődést, nos… igen, szerintem ha végigtekintek az életemen volt mit túlélnem, átélnem, megélnem. Az egy dolog, hogy most az ágyban „téptük” egymást de lényegesen az se különbözik, hiszen valahol a kitartásról szól a „nagyobb jó” érdekében. Bár most ezt a fogalmat fura használni ilyen események során, de na, érthető.
- Ez önről is elmondható Dr. Santiago… – reflektálok a szavaira, miközben sajog kissé a hátsó felem, ahogyan válaszként a kebleit veszem kezelésbe a simogató kezemmel, elvégre én nem csapok.
Kicsit fura volt megint magázódni, mint ha csak megint az irodájában lennénk hónapokkal ezelőtt. Kis játékosság, mint azt már párszor említettem… néhányszor. Akárcsak az, amibe belekezdtünk. Lehet kissé gyerekes a dolog, de nem számított. Szokás mondani, hogy háborúban és szerelemben minden ér és bár az utóbbit inkább nem jelentettem volna ki teljes egészében, hogy fennáll már, de a helyzet adja magát. Paloma a természetéből adódóan vad volt, ezt már elég korán észrevettem, hiába volt a kötelességtudás álarca mögött még márciusban. Az a júliusi találkozó erre rámutatott és úgy tűnt, nem bújik el egy kis megmérettetés elől. A harciassága, melyet feltételeztem róla, most meg is mutatkozik, ahogyan igyekszik ő kerülni felülre, én pedig akadályozom, ahol csak tudom… s közben nem fulladok bele a párnájába.
- Átmenetileg, de bármikor nemhivatalossá válhat – helyezem kilátásba.
Lehet, hogy olykor szerettem belenyugvó lenni, de párszor már megmutatkozott, hogy nem feltétlenül érvényesülnek az általános jellemvonások ezen a éjszakán a részemről.
- Csak nehogy téged bilincseljelek meg a végén.
Jobban belegondolva minden lehetőségem meglett volna, hogy ő kerüljön béklyózott sorsra, ne pedig én. Férfi voltam ugyan, de sokkal inkább az ügyességemmel, mint a fizikai erőmmel érvényesültem a múltban, szóval valószínűleg el tudnám csaklizni tőle a bilincseit, mielőtt kattanna az a bizonyos része. Nem jelentem ki 100%-osan, mert mindig figyelembe kell venni a hibázási lehetőséget, de jó esélyekkel indulok, akárhonnan is nézem. Ami pedig az én étvágyamat illeti, nos… volt, azt határozottan el lehet mondani, elvégre kinek nincs? Kinek több, kinek kevesebb. Valószínűleg én inkább az elfojtós változat voltam, aki inkább elfordítja a fejét és boldogul valahogy, de nem tesz eleget a dolgoknak. Azok után, hogy 15 évig éltem mindenfajta „könnyítés” nélkül, ha nem is vallottam be magamnak, de eléggé kiéleződött az éhségem. Aztán jött Jenny és az éhségem csillapodott, de amikor történt, ami, úgy éreztem, megint vissza kell húzódnom, ugyanarra a sorsra ítélve magam, mint ami Skóciában várt rám. De csak úgy tűnt, hiszen a magányom nem tartott sokáig. Bár még hivatalosan nem volt semmi, de erős lett volna Paloma mellett kijelenteni, hogy magányos lennék. Persze ilyen téren, más téren a többi őrző mellett is elég nehéz lenne egyedül lenni. De vannak dolgok, amiket csak bizonyos dolgok során lehet megélni és most itt voltunk a nővel az ágyában, hogy megtegyük, újra.
- Hát hogy ne tetszene ami gyönyörű? – reflektálok.
Tény, elsősorban most biztos a testi dolgokról volt szó, amiben nem szenvedett hiányt a nő. De nekem szokásom volt ne csak egy szemszögből vizsgálni az embereket. Ne csak a külsejüket, de a lelküket is… Palomát pedig a szememben ez tette igazán gyönyörűvé. De ezen már nem igen volt töprengeni, ahogyan mozogni kezd az szépen lassan kisöpri az ilyen jellegű gondolatokat a tudatomból és inkább átadom magam a pillanatnak. Kiélvezve minden egyes pillanatát az együttlétnek, Paloma csípőjének mozgását, mely egyre hevesebbé válik. Egy pillanatra se engedem el, mint ha csak félnék, hogy eltűnik. A szemem időről időre lehunyom, főleg, amikor nyögésekkel adom tudtára, mennyire élvezem a tetteit, de éppen annyira nyitva is van és megigézve nézem a rajtam lovagló nőt. Nem csak a ringó kebleket – melyekhez időközben az egyik kezem is feltévedt -, hanem azt, ahogyan magát átadva az élvezetnek éli meg a pillanatot. Ha nem is lenne egyértelmű az átszellemülése, a lábamon érzett szorítás közvetíti, melyet kvázi a lepedő helyett markol. Közben pedig a viharos együttlétnek is kezd meglenni a hatása. Hiába voltunk ma már túl egy alkalmon és ezért lehetett tovább bírni a második szeretkezést, így is kezdtem közeledni vészesen a határhoz. Hiába, ha valaki ilyen szenvedéllyel él, annak mindig megvan a foganatja. Ahogyan hallgattam a lélegzetét azt vettem ki, hogy ő is közeledik. Már azon gondolkodtam, hogy megpróbálom valahogy mérsékletre bírni és felülök hozzá, de megelőz, ahogyan érzem a lassulást, majd a hívó kezeket a vállamon. Gyorsan ott is vagyok nála, ajkaink megtalálják egymást, hogy életet leheljünk a másikba és legyen erőnk folytatni. Én is szerettem volna, ha hosszabbra nyúlik most ez, kiélvezve minden egyes pillanatot, ami megadatott. Lassú mozdulataira csípőm is reagált finom mozdulatokkal, megadva számára az alapritmust. Kezeim a hátát a simították, tarkójától a fenekéig, időről időre belemarkolva formás tomporába. Viszont ténykedni kezdtem. Igyekeztem érvényesíteni a saját tempómat, mely még nem tűnt ki, de a csípőjén levő kezemmel is próbáltam átállítani őt, ajkaim a nyakába martak. Ki akartam venni az irányítást a kezéből, magamhoz ragadni és lassan elvinni őt a határra, hogy ha eljön az idő, újra két vállra tudjam fektetni és megélni vele az élvezetek gyümölcsét.

+18

Elvigyorodom.
- Egy succubusnál sosem lehet tudni.
Mondjuk szó mi szó, ahogyan elnézem a nő angyali vigyorát pár másodpercre el is feledkezem róla, milyen ördögi is valójában. Hiába, a nőknek is megvan a praktikája, akárcsak a férfiaknak, csak utána nagyobb a homlokracsapás, ha felülünk nekik. Hiába, egy szép szempár meg a hozzá tartozó ártatlannak tetsző arc és kész a tökéletes elterelés. Vajon hány férfiember esik bele ebbe a csapdába? Sok, azt hiszem. De amíg csupán játék van az egész mögött, semmi baj nincs vele. Sőt, Palomának még jól is állt ez az ábrázat. Pedig annyira összeegyeztethetetlennek hatott azzal a szigorú, komoly nővel, akinek annak idején betoppantam az irodájába. Ez is jelzi, hogy pusztán a munkahelyen tapasztalt dolgok alapján ne ítéljünk az ember felől. Azok alapján én az életben nem mondtam volna meg, hogy Palomának ilyen oldala is van. Az előző hónapban történt találkozásunk alapján már annál inkább, most meg már gyakorlatilag biztosan… persze úgy már könnyű volt megfigyeléseket tenni, hogy elsőkézből értesültem.
- Vagy csupán túlságosan őszinte – kuncogok.
Márpedig én csak azt mondtam, amit igaznak véltem. Alapvetően Paloma még felöltözve is vonzza az ember figyelmét és nem kell hozzá ledobálnia a ruháit. Sőt, talán még a ruhás változat jobb is, elvégre egyes férfitársaimat akarva-akaratlanul is elgondolkoztatja arról, vajon mi lehet a ruha alatt. Mondjuk én már tudom. De ezt a tanulságot már az első találkozásunkkor is leszűrtem… és akkor is, amikor most este még végigpillantottam volna, mielőtt rámásztam. De még ha csak a külcsínról lenne szó az esetében. Annál sokkal több rejlett a nőben, mint a kellemes külseje. Igen… határozottan sokkal több és ez tette olyan vonzóvá a számomra… annyira gyönyörűvé. Én pedig most ezzel a gyönyörű nővel éltem meg azt, amit tettünk. Ahogyan ajkaink újra és újra találkoztak egymással, folyamatosan elvonva tőlünk az oxigént és az ölemben helyet foglalva mozgolódik. Karjaim a nő köré tekerődtek, folyamatosan simogatva, markolászva őt, ezzel is közel tudva, miközben lágyan ringattam őt az ölemben a nyugisabb időszak során. Teljesen levetkőztem ekkorra már a zárkózott énemet ahhoz, hogy ne akarjak minél többet a nőből, akarni őt minél jobban az aktus során. Ajkának játékát szívesen fogadom, nem állítom meg, akármit is akar csinálni. Halk kuncogást is hallatok, miközben puha ajkai körbejárják a testem célzott részeit. Egy ponton csak még jobban belemarkolok a formás hátsójába, adva tudtára, mennyire tetszik, amit csinál. Nem bír magával a nő, virgonc. De nem zavar. Ez is jelzi, hogy él és megvan a maga jellegzetessége. Talán apró dolgok, de elég fontosak, ha egy ember sajátosságairól beszélünk. Ez is jelzi, hogy mer élni a közelemben, ezért pedig nagyon hálás vagyok a számára. Ez teszi többé, mint egy érzelemmentes báb: élő, hús vér nővé teszi. Arra meg egész végig kíváncsi voltam, hogy vajon revansot vesz-e, amikor a nyakamon barangol az ajkaival, de nem érzek szívást… pontosabban erősebbet nem. Úgy tűnik most csak én jelölök ilyenféle képpen. Nagyjából ez volt az a pont, ahol elkezdtem kihúzni a kezéből a gyeplőt, pontosabban kísérletet tettem rá. Ez vetett végett ennek békésebb időszaknak, miközben ajkam a nyakába mart. Érezhetően újra kezdett a szenvedéllyé lenni a főszerep, lejárt a pihenő ideje. Jó, hogy be lett iktatva, hisz elnyújtja az élvezetünket, de nem húzhatjuk örökké. Éreztem, hogy már megint közeledünk a végéhez, én pedig meg akartam adni a módját az újabb beteljesedésnek. Bár máshogy jutottunk el idáig, de a végeredmény ugyanaz lesz, legalább is nagyon hasonló. Viszont éreztem, ahogyan a nő teste megfeszül és a szorítást is a lábamon, mikor próbáltam volna mozdítani. Ezzel elvette a kedvem a próbálkozástól, de csak attól, hogy kétvállra fektessem. Még jobban magamhoz vontam őt, élvezve keblei ringásának cirógatását, ahogyan igyekeztem a pozíciómból eredendően egyre gyorsabb iramba hajszolni a nőt. Ajkaim időről időre keresték fel az övét, de főleg a nyakába csókoltam bele, hajszolva Palomát a kielégülés felé. Puha bőrébe nyögök bele újra és újra, forró leheletem jelzi, mennyire élvezem mindezt. Legszívesebben többször hátradőlnék, hogy csupán élvezhessem az egész esemény gyümölcsét, de nem, nem teszem. Aktívan részt akarok venni benne és nem csak hagyni, hogy Paloma egymaga tevékenykedjen. Így hát tartom magam egészen a végéig, mikor már szinte káoszban van a lélegzetem és centikre se látok a tudatomra ereszkedő ködtől. A határon táncolok, addig igyekszem ódázni, míg csak lehet, de aztán eljön a pont, hogy a testem megadja magát. De nem csak az enyém, Paloma teste megremeg a karjaim között, ahogyan együtt éljük meg a gyönyört. Hirtelen újra erőt vesz rajtam a fáradtság, de annyi lélekjelenlétem és a karjaimban  annyi erő marad, hogy hanyattdőlve az ágyon magamra húzzam Palomát és ne elterülve az ágyon végezzen, vagy akár le is essen. Szívem vadul dörömböl, kopogtatva a nő testén, ahogyan mélyeket lélegezve igyekszem feldolgozni a történteket és a rám törő érzéseket, melyek bearanyozzák az estét… újra… ebben az önkívületleni állapotban simogatom nyugtatóan a rajtam fekvő nőt, bár a mozdulat inkább ösztönös, mint tudatos…

+16

Szinte belesüppedtem Palomával magamon az ágyba, ahogyan ránk telepedett az együttlétet követő fáradtság. A lélegzetem csak nagyon lassan kezdett el normalizálódni, kapkodtam a levegőt és most valahogy nem jutottak eszembe azok a praktikák, melyekkel normalizálni lehet. Kiszorította a fejemből az élvezet jelentette vörös köd, mely nagyon lassú oszlásba kezdett, de még otthagyta a nyomát. Nemcsak az emlékekben, de most a testemben is. Kellemes kimerültséget éreztem, melyet csak egy módon lehet elérni általában. S közben pedig éreztem a nő testét is, ki rajtam feküdt és a karjaim között tartottam. Kezeim alatt éreztem a nő puha bőrét, melyen újra és újra végigsimítottam, hogy segítsek neki megnyugodni a testét ért hatások után. Ő is kifáradt, kimerült, ez egyértelmű volt abból, ahogyan elterült rajtam. Mint amikor valaki lefutja a maratont és utána tök mindegy hogy, de feküdni akar. Percekig feküdtünk így, mígnem meg nem éreztem Paloma matatását és betakarózási kísérletét. Hát félsiker, de a semminél több.
- Csak nem kifárasztottam a Succubust? - nem bírtam ki, hogy ne tegyek valami megjegyzést.
Halvány mosoly jelent meg az arcomon, mikor tudatosult bennem, milyen halovány a hangja. Tényleg fáradt volt, nem is kicsit. Még az érintése is finom volt, szinte alig éreztem meg magamon az ujjait. A cirógató érzés viszont még így is kellemes borzongással tölt el.
- Nem, nem volt semmi baj vele. Hála neked.
Meg persze Abie varázstudományának, de akkor is Palomától kaptam az elsősegélyt. Hogy lett volna baj vele, ha egyszer ilyen hozzáértő ismerőseim vannak, akik tudják, mihez nyúljanak? Hiába... lehetek akármilyen képzett harcos, vagy verekedő, nekem is szükségem van arra, hogy meglegyen mellettem a megfelelő támogatás, hogy ne harapjak fűbe rövid úton.
- Igen kedvesem, mondtad már - cirógatok végig megint a gerince mentén.
Már ez is jelzi, mennyire kimerült, nem úgy ismertem meg, mint akinek baj lehet a memóriájával. Majd a kimerültsége más módon is éreztette magát. Percek teltek el, amikor is éreztem az egyenletes levegővételét és hallgattam a szuszogását. Elaludt, arcomra mosoly húzódott. Lassan éreztem, hogy engem is el fog vinni az álommanó, ha így folytatódik és lecsukom a szemem. DE még előtte nem árt valamit elintéznem. Erőt vettem magamon és óvatosan felültem Palomával. Hiába tudtam, hogy ágyút is lehet dörgetni mellette, azért nem akartam nagy zajt csapni. Óvatosan leemeltem magamról - külső-belső értelemben -, majd lefektettem az ágyra. Gondosan betakartam, ezúttal már a lepedőn feküdt, miközben áttámolyogtam a fürdőjébe. Itt megszabadultam a védőeszköztől majd kicsit frissítettem magamon a csapnál, lemosva az oda nem illő anyagokat. Csak ezután megyek vissza a nőhöz és bújok be mellé az ágyba, átkarolva. Így nyom el engem is az álom.

***

Dacára az eseménydús, szenvedélyes éjszakának, úgy tűnik a biológiai órám nem állítódott el. Órákkal tíz előtt térek magamhoz... s pár percre szükségem van felfogni, hogy Paloma körülbelül keresztbe fekszik rajtam. Megforgatom a szemeimet, de aztán jót kuncogok magamon, mert felrémlik, hogy legutóbb is milyen helyzetben találtam rá. A jelek szerint az nem csak a hely szűkösségének volt betudható. Mindenesetre óvatosan megint rendezgetem, hogy viszonylag normális pozícióban feküdhessen megint... ki tudja, meddig, de a szándék a fontos. Ahogy itt elnézem a mellettem alvó nőt, megfogalmazódik valami bennem. Nem múlt el a vonzalom. Az éjszakai események nem ölték ki belőlem a dolgokat... ennek pedig valahol nagyon örültem. Mert ez azt jelentette, hogy nem csak használni akartam a nőt hanem... tényleg érzek iránta valamit. Még mindig a régi vagyok, akármi is történik velem. Mosolyogva hajoltam fölé és nyomtam egy csókot az ajkaira, majd simogattam meg az arcát. Utána felültem és kinyújtóztam magam, majd körbenéztem a szobában. Jesszus, csak most szembesültem vele, hogy gyakorlatilag az egész szobába dobáltuk szét a ruháinkat az este. S ahogy agyam egyre inkább leveti a reggeli kábulatot, eszembe jut valami. Még tartozom valamivel Palomának. Lassan kimásztam az ágyból, majd miután összeszedtem a ruháit egy kupacra, én magamat úgy ahogy rendbe hoztam fürdőben és felöltöztem, lementem a konyhába... remélve, hogy lesz elég időm...