Igaz a kihallgatástól nem féltem annyira, mint az előző napi terepmunkától, de azért azt sem mondhatom el magamról, hogy nagyon nyugodt lennék. Az állataim is érzik rajtama feszültséget, ijedtséget és Csoki meg is próbál megnyugtatni, de most mind hiába. Tudom, hogy nem történhet velünk semmi, hiszen ez csak egy sima kihallgatás, de mégsem tudom lenyugtatni magam. Este alig aludtam valamit és enni is alig ettem. Nem volt étvágyam, de ezen meg sem lepődöm. Anno az egyetemen a vizsgák előtt sem tudtam enni. Azokban az időkban hetek alatt több kilótól is megszabadultam. Borzalmas volt, de túléltem és azt hittem a diplomával a kezemben, hogy tübb ilyen napom nem lesz, de most bebizonyosodott, hogy naiv voltam. Ahogy eddig mindig most is időben érkezem a találkozóra és benne sem kell csalódjak. Azonnal megpróbál megnyugtatni, de holmi szavakkal nem lehet engem jelenleg. Talán egy adag nyugtató segítene, de azt meg nem szívesen adok be magamnak. -Jó napot!-Többet nem is mondok, csak követem őt arra amerre megy. Az öltöző láttán felvonom a szemöldököm. Éppen feltenném magamban a kérdést, mikor rögtön kapom is a választ. Szóval be kell öltöznünk. De miért? Persze azt felfogtam, hogy akkor nem fognak felismerni, de nem pont az a lényeg. Hogy az őrzők és a farkasok között valamilyen békés kapcsolat legyen? Ha már őket is védjük nem értem miért ne tudhatnák, hogy kik is vagyunk. De nem ellenkezem vele. Ő sokkal tapasztaltabb és idősebb, többet látott és többet tud ezekről a dolgokról. A szavaira csak bólintok egyet, majd mindent elveszek tőle és mint egy jólnevelt kislány felveszem a köntöst, felteszem a névtáblát, majd a maszk is jöhet. A jegyzeteléssel nem lesz semmi gond. Inkább jegyzetelek, mint hogy kikérdezzem őket. Amúgy sem lennék jó kérdező ilyen idegekkel. Hagyom, hogy hozzám érjen legalább ezt az egy „bűbájt” ismerem már és be kell vallanom nagyon is hasznosnak tartom. Mielőtt elindulnánk a kesztyűket is felveszem, majd ismét követem őt az Üvegházba. Nem kell sokat várnunk a két férfi szinte azonnal megjelenik. Az egyiken nagyon is látszik, hogy nincs jó hangulatában, amitől meg is rémülök. Már most nem kezdődik jól és csak fokozza az ijedtségemet a reakciójuk. Ahogy hallgatom őket igazat kell adnom nekik. Lehet, hogy engem is zavarna ha valaki így várna rám., bár azért sosem akarok ilyen helyzetbe kerülni. Mikor a Darren nevezetű fickó közelebb lép én automatikusan hátrálok egy kicsit. Nem gondolom végig a tettemet, inkább csak reflex. A másik férfi sokkal nyugodtabban szólal meg és ez legalább megnyugtat valamennyire, bár így is a félelem uralkodik el rajtam. Ahogy meghallom a kisasszony megszólítást tekintetem felé irányítom és a szemeibe pillantok. Nyugalom árad a tekintetéből és a szavai is jól esnek, de sokat nem segítenek rajtam. Végül mikor már mindenki elhallgatott Prescottra pillantok. Vajon belemegy a dologba, vagy megmakacsolja magát és inkább hagyja, hogy elmenjenek?
Meg sem moccan kimérten áll a helyén, s végighallgatja a két hím mondandóját. - Üdvözlöm Önöket, Darren és James. Kimért hang, és szigorú ügyelés arra, hogy a megfelelő sorrendben ejtse ki a neveket. - Jegyzőkönyvbe vesszük- Betty kérem, ha lenne szíves -, nem felejtem el megemlíteni az aktáján, hogy zavarja ez a megszólítás. Teljesen semleges hangnem, mintha csak nem számított volna az efféle reakcióra. - Most tisztázzunk pár dolgot. Megkértem Önöket arra, hogy fáradjanak ide, ennek eleget is tettek, s ezért hálás vagyok. Tőlem gyávának is nevezhetnek, ez sem zavar, nem fogok érte megsértődni. Az intézkedés mivoltáról is gondolhatnak bármit, arról is hogy most milyen szinten van biztosítva ez az épület… De azt tudom, hogy egyedül jöttek. Részben blöfföl, részben az aktákra hagyatkozik, a két alany megbízhatónak tűnt a leírtak alapján. Bár Prescott úgy van vele, hogy amennyiben mégsem egyedül érkeztek, akkor is kétségtelenül próbálták a plusz kísérőket rejtve hagyni, az Őrzők területére nem vonulna egyetlen Falka sem nagyobb erőkkel, leszámítva pár kirívó esetet… - Elég sok választási lehetőségük van. Egy megölnek, avagy megsebesítenek, vagy megpróbálnak olyan mozdulatot tenni ami támadó szándékra enged következtetni az Önök által feltételezett gyávaságomért, ironikus lenne. Gondolják végig ennek a hatását… Hatásszünetet tart, majd folytatja. - Hátat fordítanak és elmennek innen. Lehet róla szó, azonban ettől függetlenül megfogom írni a jelentésemet. Gondolják végig, milyen vehemenciával reagálták le ezt a helyzetet, s milyen képet kell leírnom magukról abban a jelentésben. Itt jegyezném meg, én magukért vagyok itt és a kisasszony is mellettem. Nem mi voltunk egy tömegsírban talált nővel, több szemtanú előtt… Nem mi utánunk nyomoz a helyi hatóság… Nem részletezi a dolgot, ha van eszük a farkasoknak tisztában lehetnek vele, hogy a következmények messzire vezethetnek. Hosszas nyomozás, indulatok, akár halott emberek, s ebből fakadóan a helyi őrzőknek keményebb eszközöket kell alkalmaznia… Ami akár gyengítheti is az Őslakos Falkát a betolakodókkal szemben… Spirál…Ami lefelé mutat… - Három elfogadják a helyzetet, szólíthatnak Gyáva Adamnek, ha úgy tetszik. Higgadtan válaszolnak a kérdéseinkre, én írok magukról egy makulátlan jelentést – amiben elfelejtem társalgásunk kezdeti mélységeit-, ergo a közeljövőben senki nem fogja háborgatni magukat, s mivel mi Őrzők olyan jólelkűek vagyunk hamarosan a nyomozás is abbamarad Önök irányában. Majdnem hozzáfűzi, hogy rágják meg jól ezt a lehetőséget, azonban a semleges hangnemet nem akarja egy túlzottan cinikus megjegyzéssel megrobbantani, ő elviseli, ha egy farkas kritizálja, igazán nem érdekli, tökéletes meggyőződése, hogy egyszer valamennyiből előtör az állat, s akkor nincs visszaút… - Három plusz egy… Ha véletlen meghalnánk, avagy megsérülnénk. Vélhetően Önök sem úsznák meg, de ha valami úton módon mégis, biztosan vesztenének el olyan falkatársakat, akiket nem szívesen áldoznának fel csupán a büszkeségük okán… Maguk szerint egy ilyen gyáva nyúl, mint én egyedül jön ide? Tehát elszaladnak egy gyáva nyúl elől a Protektoromhoz, s hagyják hogy az elmúlt körülbelül öt percben Önökről szerzett jellemmintát vigyem papírra… Atrocitást kezdeményeznek és kipróbáljuk mennyi farkast áldoznak be saját magukért. Esetleg nem leszünk barátok, sőt még cimborák sem, de válaszolnak a kérdéseimre, és én biztosítom maguknak a gondtalan életüket… A végén hozzáfűzi. - Betty kérem folytassa a jegyzetelést, azonban amennyiben az urak maradnak, az eddig elhangzottakat tekintse semmisnek… Tisztalap. Tekintete keményen végig méri a két alakot, tisztában van vele, hogy nincs velük szemben esélye fizikailag, de kellemetlen sérüléseket tudna okozni még így is, talán egyikük baját még el is tudná látni. Érezhetően feszült a hangulat, ha bármilyen váratlan mozdulat következik be Chris nem lesz rest reagálni, de a szemei ezt elég beszédesen elárulják mind Darren, mind James számára, a kérdés csupán az miként döntenek…
Csak azért is folytatja ezt a komédiát. vagy kevés farkassal volt eddig dolga, vagy egyszerűen képtelen megítélni, mikor kell engedni. Senki nem mondhatja rám, hogy nem vagyok megalkuvó és nem ismerem el a baromságaimat, ennél fogva ugyanezt én is elvárom. A maskara maradt. A maszk is. Ez a röhejes álnevezés is. Zsebre tett kézzel hallgattam az őrzőt, a tekintetem üres volt, semmitmondó, a farkasom alattomosan sompolygott a mélyben, emberként eddig olyan magatartást vettem fel, ami szökő évente ha egyszer jellemző rám. Mérgesgázként szivárgott belőlem, az a csapnivaló hangulat, amibe kerültem pár óra leforgása alatt: harag, sértettség és... némi lenézés. Az energiám egyre nagyobb dózisban volt érezhető, egy kölyökfarkas már nyüszített volna tőle, és az idősebbeknek se kellemes. Nem támadtam, még csak fenyegető mozdulatot sem tettem, csak álltam a helyemen és minden lelkesedés nélkül hallgattam. - Nem vagyok nekrofil - szúrtam közbe a tömegsírban-talált-lánynál. Azt se tudtam, mi a fenéről beszélt. - És tudtommal James se az. Baromira nem tetszett a hozzáállása, hogy egyből lehetőségeket sorolgat itt nekem és egyáltalán... ne csináljon már úgy, mintha a markában lennénk, mert nem vagyunk. Victor vállon veregetett volna azért a türelemért, amivel ennyi sületlenséget képes voltam végighallgatni, ha James esetleg közbeszólt, vagy még megjegyzést tett, azt nem intettem le, nem hallgattattam el. - Nem értünk van itt - mondtam szárazon és nyugalomra intettem a farkasom, amit az kivételesen nehezen tűrt. - Mi pedig nem balhézni jöttünk, szóval akadjon le erről a sérülős-támadós-harcolós marhaságról. - Már csak azért is tettem feléjük még egy lépést, ezzel pedig alig három méterre csökkent köztünk a távolság. - Nem ajánlom, hogy támadjon - folytattam ugyanolyan hűvösen. - Vajmi kevéset tud, de nem az akta hiányossága miatt. - Egyébként honnan a zsoltárból tudják a korábbi nevem, amikor Alaszkába már ezzel a névvel érkeztem? - Egy farkas társait fenyegetni, vagy az esetleges halálukkal dobálózni olaj a tűzre. Pocsék taktika. - A jegyzetelő nőre pillantottam és elhúztam a szám. - Írja csak meg a jelentését az elmúlt percek alapján, hogy felkészületlen volt, szembe köpte a készséges megjelenésünket, megsértett és felhúzott. Sarkon fordultam és visszamentem Jameshez. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. A vállam fölött visszanézve szóltam még a két őrzőhöz. - Nekem nincs annyi opcióm, mint önnek, csak egy: legközelebb akkor ugrasszon minket találkozóra, ha megkomolyodtak. Egyébként továbbra is állunk William rendelkezésére, amennyiben dolga van velünk. A viszont látásra! - intettem nekik búcsút. - Menjünk, James! Nem vágytam több "ki a nagyobb kutya" körre, mert ez eddig attól bűzlött, és amint ez tudatosult, a farkasom érdeklődése semmivé lett. Zsebre tett kézzel hagytam el az üvegházat.
//Köszöntem a játékot, bocsi, hogy ez most csak ennyi, de kari jobb szereti a békességet. //
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Miután a férfiak elmondták a véleményüket a megjelenésünkről Prescott is neki áll meggyőzni őket a maga igazáról. Én bevallom őszintén, hogy nekem ezt az egész álcás dolog döcögős és teljesen nem értem az okát. Nem is érzem jól magam így a köntösben meg maszkban. Igaz kicsit olyan, mintha éppen műtétre készülődnék, de azért akkor teljesen más érzések szoktak a hatalmába keríteni. Minden figyelmemet Prescottra irányítom. Igazából nem tudok mit hozzászólni mert még nem ismerem annyira az itteni szabályokat. Jelenleg csak annyit tudok, hogy ezt a két férfit egy lány eltűnése miatt keresik és Will megkért minket, hogy kérdezzük ki a párost. Bár pontosan nem tudom, hogy mire is kíváncsi, de gondolom ilyen alap dolgokról lehet szó, mint például, hogy abban az időpontban hol voltak, mit csináltak, tényleg ismerik e azt a lányt és ha tényleg ők voltak miért tették. Vagy legalább is nekem hirtelen ezek a kérdések merültek fel. Természetesen felírom magamnak a férfi nevét, majd pár szóban összefoglalom Prescott gondolatait. Ahogy hallgatom őt kezdem azt sejteni, hogy ez nem fogja meghatni a farkasokat. Nem úgy tűnnek, mint akik most nagyon megijedtek volna és ennek hangot is ad a hozzánk közelebbi férfi. Megsértettük őket és valahol ezt meg is értem. Lesütöm tekintetemet a szégyentől. Igaz nem az én ötletem volt, de mégis rosszul érzem magam a dolog miatt. Nah meg eszembe jut Will is. Biztosan nem örülne neki, ha ez alapján írnánk egy összefoglaló jelentést róluk. Ez csak fél, sőt negyed munka. Ezt nem oldottuk meg rendesen. A következő pillanatokat nem gondolom át végig, csak cselekszem mielőtt elvesztenénk a farkasokat. Miközben utánuk szaladok leveszem a maszkot, és a köpenyt is letépem magamról. A bűbájjal nem tudok mit csinálni, de azt hiszem ez már mindegy is. -Várjanak!-Mikor utolérem őket gyorsan lekapom a kesztyűket a kezemről és a jobbomat először Darren felé nyújtom. -Alice Danielle Lavant vagyok! Még csak tanonc. Elnézésüket kérem, de azt hiszem fontos lenne ezt a beszélgetést megejteni normális körülmények között. Tudom ez nem volt egy szép bemutatkozás és sajnálom is, de kérem mondjanak egy másik időpontot és helyszínt ahol békésen megbeszélhetjük a dolgot.-A szívem már a torkomban kalapál és csak ekkor esik le, hogy mit is csináltam. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy az egész életük lepergett a szemük előtt. Nos ez nem történt meg, de nem is éreztem jól magam. Mind a mellett, hogy tőlik is tartottam egy kicsit Prescott is eszembe jutott. Ő biztosan nem fogja díjazni ezt a húzásomat. Ha kezet fognak velem érezhetik, hogy kicsit remegek, és amint elengedem őket egy kisebb csuklás roham tör rám. Már rég nem volt ilyen és nem is értem az okát, de próbálom elfojtani magamban.
Utálom, ha a falnak beszélek. De úgy látszik, hogy ez az Adam rosszabb, mint egy fal, mert az legalább nem pofázik vissza. Annak ellenére, hogy megfogadtam, hogy nem rendezek jelenetet, mégis nehéz visszafognom magam. De nem hagyom, hogy ebből bármi is kiüljön az arcomra, egész egyszerűen a vérvonalam adta lehetőségeket kihasználva semmisülök meg érzelmileg minden jelenlévő előtt. Két dolog van. Az egyik, hogy Darren fojtott indulatai már annyira nem hagynak nyugodni, tekintettel arra, hogy itt már nem holmi névbeli vitákról van szó, hanem személyeskedésről. Gusztustalan pökhendiségről. És itt úszik a másik dolog a képbe, ami felpiszkálta bennem a béketűrést. Nem viselem el, ha valaki páros lábbal trappol bele a tiszteletbe, amit én megelőlegezek neki. - Mégis mit gondol, hol érdekel engem a maga... "jelentése"? Mégis kinek képzeli magát? Évek óta dolgozom együtt a magafajtával, hát nem gondolja, hogy idejön, bohócot csinál saját magából, és nekem nem kerül egyetlen telefonomba lejáratni magát? Én is közelebb lépek, követve Darrent. Kedvem lenne letépni az Őrző fejéről azt a hacukát, és ha szerencséje van, a feje a helyén maradnak. - Rabolja az időnket, tiszteletlenül beszél, vádaskodik, nyíltan meghazudtol, provokál és még maga fenyegetőzik? Szerencséje van, hogy maga nem feküdt abban a tömegsírban, bár ha így folytatja... Nem mindenki annyira toleráns, mint mi. A hangom egyáltalán nem dühös, voltaképpen még egész barátságosan csendül, rejtett kacagás is megbújik mögötte. Ó nem, engem ugyan nem húz fel, nem fogok pattogni neki. Nem adom meg neki azt az örömöt. Helyette csak megcsóválom a fejem, és szeretném megfogni és most azonnal elráncigálni William lábai elé, hogy verjen bele némi tiszteletet. - Ja, menjünk. - még utoljára végignézek a jelmezes férfin, majd egészen bocsánatkérően a jelmezes nőn, aztán megfordulok és megindulok Darren után. Ekkor azonban fiatal kiáltás üti meg a fülemet, én pedig reflexből hátrafordulok. A Tanonc lány levetette magáról a maskarát, és... figyeljetek: szépen kér! Megmondom őszintén, meglepetten csillan fel a tekintetem, ám baljósan pillantok át a válla felett Adamre. Lehet, hogy ő a felettese, de a magánügyeibe nem szólhat bele, nem igaz? Megköszörülöm a torkom, vetek egy pillantást Darrenre. - Ugyan. Nem tehet róla, hogy a barátja egy seggfej. - mosolygok édesen - A magam részéről akár most is megejthetjük. Ismerek egy pazar kávézót, ha érdekli. Nem, kivételesen nem áll szándékomban semmi olyat tenni, amit más esetben tennék, de meg kell hagyni, nem csúnya a kisasszony. ~Minél tovább húzzuk, annál gyanúsabbak leszünk. Belefér, nem?~ Küldöm a gondolatot Darren felé. Remélem, hogy hasonlóan gondolja, mint én. Ez a csaj egyáltalán nem tűnik veszélyesnek, talán még könnyebb is lesz átejteni szegényt. - Jöjjön. - nyújtom a karom Alice felé, ha Darren beleegyezik - Ja! El ne felejtse kipótolni az aktát azzal, hogy a női nem hatalmas tisztelője vagyok! Vigyorgok vissza Adamre. Ha megpróbálja megakadályozni, hogy a lány velünk tartson, hát Isten a tanúm, hogy egy életre a fejébe vésem, hogy mi a különbség munka és magánélet között.
- Köszönöm az idejüket. Ekkor robbant Alice, s Chris kissé meg is lepődik, mely tekintetén is kiütközik pár másodpercre, Darren és James is észreveheti, azonban a szempár pár pillanat kihagyás után újra megkeményedik. - Én akkor nem is zavarok tovább Tanonc. Haragos pillantást vet a nőre, majd előhúz egy ceruzát saját zsebéből és szinte kiragadja az ujjai közül a papírost, melyre pár mondatot vés: „A két célszeméllyel való megbeszélés lefolytatását Alice Danielle Lavant veszi át, a feladatra alkalmasnak találom. A szükséges jelentést a Protektor felé két napon belül közvetítenie szükséges. Aláírás: Vándorsólyom” - Aláírás, jogosultság, feladat. Sok sikert, a többiek figyelnek rád. Szavait csak az ifjú leányzónak szánja, s miután azok elhangoztak léptei az üvegház kijárata felé irányozódnak. Egy „További kellemes napot” után elkezd távolodni a hármastól, s mikor az ajtóhoz ér, egy apró indián bölcsességgel „zárja” dolgát csak úgy magának, melyet a farkasok már lehet nem is hallanak a jó 10-15 méter távolság miatt… - A Lélekvándor ritkán lel békét, mint Bagoly a csendes hold alatt… Ezen pillanatban aktivizálódik a minden vadak lelke ige, mely egyben mesterszava és sok őrző társával ellentétben valóban egy számára sokat jelentő szókombinációhoz van kapcsolva. Látása rögvest kiélesedik, s még egy pillanatra vissza is tekint. ~Most hidd el tanonc, hogy magadra maradtál. A félelmed elaltathatja őket…~ Vélhetően a keltet unszimpátiából fakadóan pár perc előnyt adnak számára, nem hinné hogy bármelyik ordasnak lenne kedve tovább élvezni társaságát. Rögtönöz, de ez is az informátori munka része… Balra tart, és amennyiben sikerült kikerülnie az üvegház ajtajának vonalából, s a farkasok sem jöttek ki, rögvest meg is szabadul a maszktól, mivel a benti buja növényzeten kétség kívül nem láthatnak át. Ezt követően egy közeli vaskos fatörzs a célpont, szinte azonnal a vékony fehér fólia köpeny, melyet Aliice is könnyedén tépett le magáról Chrisről is lekerül. Alatta a vastag sötétkék kötött pulóver tűnik fel, mely alatt még egy rövid ujjú póló és egy trikó is megbújik. A szemétté vált fehér fóliát és a vékony maszkot gyors ütemben összegyűr, majd pulóvere alá rejti a fa árnyékában, s már kissé átalakulva indul meg a legközelebbi köztéri szemetes felé, ahol megáll, s miközben mobiltelefonját látszólag előhúzza tekintete a közel húsz méterre került Üvegház bejárat felé terelődik, keresi Alice-t, a lányt nem lesz nehéz kiszúrni. Ebben biztos.
//Köszi Alice és Farkas komák az eddigit, hogy lesz-e folytatás az rajtatok áll. Ha van kedvetek lereagálni az Alice által teremtett IC helyzetet, akkor én sem tűnök el teljesen, na de ez majd kiderül.//
Örültem, hogy James sem akadékoskodott, és a jelek szerint neki sem volt ínyére ez az egész komédia. Az üvegházat már majdnem elhagytuk, amikor a kiáltás utolért minket, s mivel nem a madárkánk rikoltott utánunk, így én is megálltam és kíváncsian megfordultam. Álmomban nem gondoltam volna, hogy a félelme ellenére egy fiatal tanonc ilyen lépésre szánja el magát. Meglepett, de némi elismerést is kiváltott. Ellenkezett a felettesével, és felrúgott tulajdonképpen mindent, amit a férfi eddig "összehozott". Az álca lekerült ez pedig több fokkal javított az én hozzáállásomon is. Méltányoltam mind a bátorságát, mind pedig azt, hogy megmutatta, ki ő valójában. Tekintetem két röpke másodpercig az arcát fürkészte, majd a felém nyújtott kezére siklott. A levél megkapása óta ma először húztam a számat halvány, de őszinte mosolyra. Hiába fiatal és őrzőként tapasztalatlan, attól még sokkal hamarabb rájött arra, mivel válhat szimpatikussá és érhet el némi eredményt. - Nagyon örvendek Alice! - hajtottam kissé fejet, miközben kezet fogtunk, s már a hangom is sokkal barátságosabban csengett, mint korábban. - Szép név - dicsértem, mert tényleg így gondoltam. Sokkal jobb, mint a "Betty". Jamesre pillantottam, és egyetértően bólintottam. - Hosszabb beszélgetésre készültem amúgy is, szóval megfelel a kávézós verzió. - Mennyit számít, ha másképp állnak hozzám... ~ Ja, én se akarok plusz köröket, csak ez a tag kicsapta kicsit a biztosítékom. ~ Mintha nem lett volna egyértelmű. Nem volt szokásom faképnél hagyni bárkit is. - És csak szépeket írjon a tanoncáról! - tettem hozzá vissza se nézve, kezdődő vigyorral, ami elsősorban James megjegyzésének szólt. - Menjünk golfozni! - mondtam egy leheletnyi lelkesedéssel, és ebből szerintem már mindketten tudták, hova lesz a menet. Csak tudnám, miért nem lehetett egyből így kezdeni ezt az egész találkozót... Beültünk James Toyotájába - immár sokkal jobb hangulatban, mint korábban -, és a Country Club felé vettük az irányt. Vigyázz Mili, jövünk! Út közben azért odaszóltam neki, hogy ne lepődjön meg, ha kiscsapatosan beállítunk.
A csuklásom szerencsére most csak egy rövid ideig tart, így nem zavar meg abban, hogy normálisan beszélgessek velük. A félelmem a kedvességük ellenére sem múlik el. Talán enyhült egy kicsit, de még így is hevesen kalapál a szívem. -Köszönöm!-Nem sokan dicsérték a nevem, így igazán jól esik ez, még ha csak kedvességből is mondta nekem. Nem tudom, hogy jó ötlet volt e ez az egész. Nem ismerem őket és ha tényleg miattuk tűnt el az a lányt akkor bizony van mitől tartanom, hiszen ki tudja, hogy velem nem e csinálják meg ugyan azt. -Ő nem a barátom, csak a mentorom.-Mondom alig hallhatóan egy kis pírral az arcomon. Ahogy Prescott közelebb sétál és rám pillant csak egy nagyot nyelek. Úgy érzem magam jelenleg mint egy megbüntetett kutya, ha tudnám fülem-farkam behúznám. Félek attól, hogy a következő találkozásunkkor nem lesz boldog hangulatban és rendesen le fogja ordítani a fejem. Megijedek, mikor kitépi a kezemből a füzetet, majd egy bólintással vissza is veszem azt. Szóval magamra hagy és semmi tanácsot nem ad. Ez remek lesz. Okos vagy Alice...nagyon okos. Minek kellett ezt csinálnod? Néha tényleg jobb lenne ha otthon maradnék. A felém nyújtott tudom illetlenség nem elfogadni, de valahogy nem merek belekarolni. Inkább csak lesütöm a tekintetem és elindulok arra amerre ők is mennek. A kocsinál kissé megtorpanok. Nah ezt nem gondoltam végig. Először csak a kocsira pillantok, majd a két férfira és próbálom magam megnyugtatni, hogy semmi baj nem lesz. Prescott tudja, hogy velük vagyok, így ha nem jelentkezem biztosan elkezd majd keresni vagy valami. Vagyis nagyon remélem! Végül egy kis hezitálás után beülök a hátsó ülésre és végig síri csendben maradok és próbálok nem kiborulni. Az utat nem figyelem, csak lefelé nézek és várok, hogy megérkezzünk a kávézóhoz. A golf klub láttán kissé meglepődök, de nem mondok semmit. Továbbra is, mint egy jól nevelt kiskutya követem őket oda ahova mennek.
Elérkezett a nagy nap. Vagy ha az nem is, legalább a hétvége, egy újabb, többnyire eseménytelennek mondható hét után. Két lábtörés, egy kéztörés és megszámlálhatatlan zúzódás és rándulás, azt hiszem, már kezdem megszokni az itteni helyzetet. Na de hagyjuk is a munkát, hisz szombat van, nekem pedig hamarosan találkozóm van a két kedvenc tanítványommal, hogy megejtsük azt a bizonyos első órát. Persze nem én lennék, ha nem bonyolítottam volna túl megint a saját helyzetemet. Eredetileg ugyanis James javasolta a helyszínt, de mivel úgy gondoltam, hogy Alice-nek is hasznosak lehetnek az információk, így aztán előbb egyiküket kellett utolérnem telefonon, hogy nem gond-e, ha eggyel nő a létszám, majd a másikat, hogy ráér-e egyáltalán, vagy van jobb programja szombat reggelre. Igaz, eléggé az utolsó előtti pillanatra, de azért sikerült mindent elintézni, azt hiszem. Mivel az itteni botanikus kertet nem ismertem , így még mindig nem voltam teljesen biztos benne, hogy majd miről is tartom az órát. Odakint szinte mindent beborított a hó, így ha kint maradunk, akkor talán csak a fákat tudnánk megnézni, azokból pedig nem túl nagy a választék, ahogy eddig tapasztaltam. Legalábbis a délebbi klímák botanikus kertjeihez képest semmiképp. Ha jól rémlik, a rendelőben James emlegetett egy üvegházat, úgyhogy előkerestem néhány könyvet, amiről úgy gondoltam, hasznos lehet, mert hát mégsem vagyok botanikus, meg attól, hogy érdekel a téma, még nem vágok minden infót fejből róla… A táskámba süllyesztettem őket a már korábban elkészített nagy termosz forró tea és frissen sült csokis sütemények mellé. Mire nem jó egy női táska, nem igaz? Egy fél könyvtár, egy hétre való hideg élelem, meg még egy rakás apró mütyür, és még mindig van benne hely. Igaz, hogy bármit megtalálni benne meg órák kérdése, de hát semmi sem tökéletes. Ismét maradtam a szokásos, annyi-pulcsit-felveszek-amennyit-csak-bírok stratégiámnál. Az üvegházban tuti 0 fok felett lesz az idő, de ki tudja. És ha zárva? Nem akarok megfagyni odakint. Így hát fogtam a táskámat, s ismerve a tájékozódási képességemet, már legalább egy órával korábban elindultam, belekalkulálva, hogy ha legalább 2-szer eltévedek, vagy rossz buszra szállok, akkor se késsek el, vagy legalábbis ne túl sokat. S csodával határos módon csak egyszer tévedtem el, miután a buszról leszállva rossz irányba indultam, de még szerencse, hogy egy utcával arrébb épp belefutottam a Botanikus kert táblájába, így aztán jóval a megbeszélt időpont előtt érkeztem. Hogy addig se fázzak meg egy helyben toporogjak, egy gyors kis sétára indultam, hogy felmérjem, milyen részei is vannak a kertnek, ám szerencsére pár méter után sikerült egy térképre bukkannom. Őshonos növények, labirintus, erdő, sziklakert… Hmm. Azt hiszem, ezek talán érdekesebbek lehetnek, ha olyankor látogatunk el ide, amikor nincs hó, így aztán az rövid töprengés után az üvegház felé vettem az irányt. Beérve aztán lepakoltam az egyik padra, a kabátomat is széthúztam, majd elővettem a telefonomat lecsekkolni az időt meg a híváslistát, aztán vártam. S amíg vártam, körbenéztem kicsit idebent is.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Az egész hetemet Abs telefonhívása dobta fel. Végre megejtjük az első órát. Kíváncsi vagyok, hogy mit is fog tanítani nekem. Attól nem félek, hogy rosszul fog eltelni a szombati nap, mert szerintem nagyon is jól kijövünk egymással. Igaz szólt, hogy nem csak kettesben leszünk és van még egy tanítványa aki csatlakozik hozzánk, de ez engem csöppet sem zavar. Gondolom ő sem lehet olyan borzalmas, ha Abs el tudja viselni. A mai napra valami nagyon egyszerű öltözéket választok, azaz a hagyományos farmer, póló, kényelmes és jó meleg pulcsi kombinációt. Pulcsiból én is legalább kettőt felveszek a kabátom alá, bár tudom, hogy az üvegházban meleg lesz, de mire odáig eljutok tízszer is lefagyhatok, így jobb alaposan felkészülni a hidegre. Az állatok miatt kicsit nehézkesen tudtam elindulni, de szerencsére azért még időben. Általában sosem kések el sehonnan, sőt amikor csak lehet inkább előbb is érkezem. Talán csak a biztonságérzet miatt, hiszen út közben bármilyen váratlan dolog történhet. Mivel Prescottnak hála már jártam az üvegházban nem idegen számomra a hely. Igaz csak kellemetlen emlékeim vannak arról a napról, de tudom, hogy a mai tanulással ez kitörlődik majd. Ahogy a botanikus kertbe érek rögtön az üvegház felé veszem az irányt. Nem vagyok késésben, de nem is érkeztem korábban. Mondhatni pont kiszámoltam az időt. Az utat a kerten belül is jól ismerem már. Szerencsére könnyen meg tudom jegyezni a helyszíneket, útvonalakat, így elég egyszer elmennem valahová és akkor rendesen figyelnem ahhoz, hogy legközelebb is könnyedén odataláljak. Az üvegházba lépve rögtön megpillantom Abigail holmijait, de őt magát még nem látom. A kabátot és az egyik pulcsit én is leveszem magamról, majd a holmija mellé pakolok le. Közben természetesen tekintetemmel folyamatosan csak őt keresem és kis idő elteltével meg is pillantom a szőke haját. Egy széles mosoly telepszik arcomra. -Szia Abi!-Köszöntöm őt, majd oda is sétálok hozzá. -Hogy vagy?...Ma mit fogunk csináli?-Tudom nem kellene faggatóznom, de nagyon kíváncsi vagyok és már annak örülök, hogy eddig bírtam és nem telefonban kezdtem el kikérdezni őt.
Tudom, tudom. Azt beszéltük, hogy sapka-sál meg minden egyéb karácsonyi kellék. Meg azt is beszéltük - illetve én mondtam Abie-nak -, hogy nem késünk el. De nem tehetek róla. Indulás előtt természetesen muszáj volt egy forró, reggeli zuhannyal elkényeztetni magam és a lehető legtöbbet kihozni a fizimiskámból. Nem, sminkelni nem sminkeltem, csak kissé elbambultam, ahogy a gőzölgő víz kényeztetett. Bárkivel előfordul, nem? Szóval úgy masszív negyed óra késéssel érkezem, hiába nyomtam padlóig a fekete Prius gázpedálját, hogy csak a kézifék hirtelen behúzásával, még öt métert csúszva a hóban tudtam lefékezni. Persze mielőtt kiszállok, a visszapillantó tükörben még igazítok egyet az ingem gallérján, a hajamon, hogy aztán a nyakam köré tekerjek egy fekete sálat, aminek a végei hetykén lógtak le a vastagnak nem mondható, barna pulóveremre. Kellemes, kissé édeskés férfiparfüm leng körül, mint valami szagos aura, bal kezemen acélszín óra díszeleg. Egyszóval megint remekül nézek ki. Mint mindig. Kiszállok, a hátsó ülésről még kiveszem a fekete oldaltáskát, amiben van füzet, toll meg fényképező. Pénz, ásványvíz meg egy alma a rosszabb időkre. Ami azt illeti, egyáltalán nem fázom, bár lehet, hogy ezt majd a tanárnő nehezen fogja elhinni, de majd csak meggyőzöm valahogy. Farkas vagyok, eleve olyan magas a testhőm, mintha állandó hőemelkedésem lenne. Ja, tényleg! Borult a "randi", tekintve, hogy valami összevont óra lesz. Kérjem a panaszkönyvet? Áhh. Ha csak nem azt az Adam-Vándorsólyom-akárkit hívta el, akkor részemről rendben leszünk. A levegőbe szimatolva keresem a "nyomot", ami elvezet a társasághoz. Abie illatát egyből megérzem, de a másik is ismerős. A megérzésem akkor válik bizonyossággá, amikor az üvegházba beérve, egy kicsit még gyalogolva meglátom azt a kis tanoncot, aki a múltkor vallatott bennünket. - Alice? Alice! - tárom szét a kezeimet, ahogy közeledek a hölgyekhez, arcomat colgate-mosoly díszíti. Láthatóan derűs és jó kedvem van. - Micsoda meglepetés! Abie, ezt nem csinálhattad volna jobban! Fordulok a még mindig szép és még mindig kedves Mentor felé. Ösztönösen hajolnék először hozzá, majd Alice felé, hogy az egyik kezemmel átfogjam a vállukat és közvetlen üdvözlőcsókot nyomjak az arcukra. - Bocs, hogy késtem. Beragadt egy kamion a George Parks-nál, tiszta őrület. Igazából nem, de ezt nekik nem kell tudniuk. Kangunart vagyok,méghozzá a szemrebbenés nélkül kamuzós fajtából, szóval még véletlenül sem szorulok arra, hogy bevalljam: elpiperkőcködtem az időt.
Őszintén, egy kicsit aggódtam amiatt, hogy milyen növényeket tartanak az üvegházban, esetleg nem lesz-e túl sok olyan, amit nem ismerek, de hála’ az égieknek, a legtöbb azért nem volt ismeretlen számomra. Ahogy közeledett a 9 óra, azon kaptam magam, hogy már egész elvesztem a sok növény között, így aztán lassacskán megindultam vissza a bejárat felé. Nem is kellett csalódnom, amikor Alice hangját hallottam – pontosan érkezett a lány, ez már egy nagy piros pont a részemről. -Alice, szia! –köszönök neki, majd én is elindulok felé, így valahol félúton találkozunk. -Megvagyok, köszönöm! És te, jól indult a reggel? –kérdezek vissza, majd ahogy meghallom a kérdését, gyorsan végigpillantok az üvegházon. -Először is, megvárjuk, hogy a hiányzó emberünk befusson, remélem, hogy nem fog sokat késni. Na meg hogy nem történt semmi baj vele idefelé jövet, ilyen időben sose lehet tudni. De visszakanyarodva a tanulnivalóhoz… hogy őszinte legyek, most járok itt először, így csak sejtésem volt, hogy milyen növények lehetnek erre. Szánom-bánom, hogy nem készültem fel jobban.... Ebből kifolyólag azonban úgy gondoltam, hogy egy elég általános- és széles témakörrel foglalkozok, a mérgező növényekkel. Jó, tudom, a gyógyítóként a gyógyító növények talán érdekesebbek, de úgy gondolom, hogy orvosként a különböző méreganyagokkal sem árt tisztában lenni. Esetleg néhány tudnivaló így általánosságban. Első óra lévén annyira konkrét tervet nem készítettem, majd igyekszem olyasmikről mesélni, ami hasznos lehet nektek a későbbiekben, és azért titeket is érdekel. Amúgy, ha van valami téma, amiről szívesen hallgatnál, vagy ha bármi kérdésed felmerül közben, akkor ne kímélj! Azért vagyunk itt. –magyaráztam a lánynak, s kíváncsian vártam, hogy mit fog szólni hozzá. Ekkor hallom meg James hangját is, és nem kicsit lepődök meg a szavai hallatán. -Namaste, James. Csak nem ismeritek egymást? –nézek rá miután viszonzom az üdvözlő puszit. Magamtól biztos nem jutott eszembe, de ha már kaptam, akkor miért ne? Alice-re nézek, aztán ismét a férfira- Ezt örömmel hallom, remélem, így családiasabb lesz a hangulat. Legalábbis remélem, hogy jóban vagytok egymással… Na igen, azt hiszem, most rajtam volt a sor, hogy megdöbbenjek, mert ha valamire, akkor erre aztán tényleg nem számítottam. Bár nem tudom, miért lepődök meg annyira, attól, hogy én új vagyok itt, attól mások még ismerhetik egymást, sőt… -Sebaj James, most az egyszer még elnézem, előfordul az ilyen. A lényeg, hogy itt vagy, és semmi bajod. Ugye? –nézek rajta végig gyorsan, de aztán minden aggodalmam elszáll, ahogy szemmel láthatóan kutya baja. Meg meg is borzongok, ahogy kiráz a hideg, és fázósan megdörzsölöm a karjaimat. -Viszont már attól is a hideg szaladgál a hátamon, ha rád nézek… Jó, tudom, nem fázol. De akkor is… Na mindegy, ha még valaki szeretne enni, inni, mosdóba menni, akkor hajrá, ha pedig nem, akkor azt hiszem, lassan kezdhetünk is. –mondom vidáman, majd várom, hogy mit reagálnak rá a többiek.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Én is megvagyok, köszönöm! A reggelem kicsit kapkodósra sikerült mert az állatok egyszerre bolondultak meg és alig bírtam lenyugtatni őket. Majdnem el is késtem...Néha nagyon rossz pillanatban tudnak kiborulni.-De ahogy mindig most is elintéztem a dolgokat és remélem a lakás egyben marad mire hazaérek. Érdeklődve hallgatom végig a válaszát. Kicsit belül nagyon is kíváncsi vagyok arra, hogy vajon ki lehet az a plusz egy fő. Gondolom ő is őrző lehet és talán szintén tanonc. Mondjuk jó lenne megismerni egy „diákot” legalább együtt tudnánk szenvedni, kibeszélni a tanonc élet nehézségeit. -Szerintem érdekesek ezek a növények és én is fontosnak tartom, hogy ismerjük őket, hiszen ha tudjuk mi a méreg akkor az ellenszer is megvan általában. Szóval örülök neki, hogy megmutatod nekünk!-És ezt most nem azért mondom, hogy nyalizzak neki. Tényleg fontosnak tartom, ahogy a különböző kígyók mérgeit is ismerni kell, mert több féle ellenszer van és nem mindegy, hogy mit adunk be a betegnek. Ha eltéveszted akár meg is halhat. Mikor megpillantom a felénk közeledő Jamest egyszerűen csak lesokkolok. És ha rajzfilm figura lennék az állam már a földet érintené és szemeim kidüllednének. Ő meg mit keres itt?....James nem is őrző. Pedig azt hittem, hogy soha többé nem fogom őt látni és örültem is volna neki. No igaz a múltkor találkozásunk végül is jól sikerült, de azért kirázz a hideg attól a tudattól, hogy esetleg ők a hibásak. Sosem szerettem az erőszakot és nem is fogom szeretni főleg, ha ártatlan embereknek esik bántódásuk. -Öhm....James...Szia!-Gondolom az arcomon is megjelenik az értetlenkedés, de egy kis pír is, ami a puszitól még erősebbé válik. Nem szoktam meg az ilyet, főleg nem itt. Odaát Kanadában sok barátom volt akikkel már sokkal bátrabb és nyitottabb voltam, de itt még egyelőre nincs olyan személy akit barátnak nevezhetnék, ami iszonyatos, de nem adom fel a reményt. -Igazából az előző mentorommal kellett őt és a barátját kihallgatni. Csak onnan ismerjük egymást.-Az, hogy jóban vagyunk e túlzás lenne kijelenteni. Igazából nem is tudnám leírni, hogy milyen is ez a bizonyos „kapcsolat” közöttünk. Mivel nem ismerem őt nem tudom hová tenni. -Nekem nem kell sehová se mennem. Szóval felőlem kezdhetjük.-Mindent elintéztem otthon, így kibírok pár órát WC és evés, ivás nélkül, de gondolom, ha mégis csak sürgős dolgom akadna nem harapná le a fejem Abi, ha elrohannék pár percre.
- Nem... A hangomból süt a megjátszott irónia, amikor Abie felé pillantok a kérdésre, hogy ismerjük-e egymást a kis Tanonccal. Ezzel párhuzamosan könnyed mozdulattal nyúlok az arca felé, és legyintem meg a haját egy csöppet. A puszik megvoltak, az pedig egyáltalán nem lep meg, hogy Alice nem ugrik rögtön a nyakamba. Mondanám, hogy ami késik, nem múlik... De inkább csendben mosolygok. Főleg azért, mert Alice a maga módján egészen aranyosan foglalja össze a találkozásunkat. De azért nem állom meg, hogy ne fűzzek még hozzá pár gondolatot. - Aha, az a Postagalamb... Vándorsólyom! Ja, azaz. De hé, azt se felejtsd el, hogy utána még együtt is kávéztunk, aztán pedig kettesben elautóztunk az egyetemre. Igazából nem őt akarom emlékeztetni, ez pusztán jelzés Abie felé, hogy részemről semmi harag vagy bosszúság nincs a lány felé, annak ellenére, hogy "kellemetlen" helyzetbe kerültünk... Hát, nem általa, hanem a jelenlétében. Szóval részemről semmi harag vagy rossz érzés nincsen, sőt, talán még izgalmasnak is találom a dolgot úgy, hogy érzem a lány zavarát és azt, hogy annyira azért nem örül és egyelőre nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel. Abie anyáskodó kérdésére látványosan megtapogatom a mellkasom, a hasfalam, végül pedig a fenekem, majd megrázom a fejem. - A-aa, tök jó minden. Tanultam a múltkoriból... Vetem oda némi éllel,utalva azokra bizonyos NDK-s úszónőkre, akikkel ki akart kúráltatni. Én soha nem felejtek! Meg az elefántok sem. Azt hiszem. Bár nem tudom, mert még sosem volt alkalmam hosszadalmas és mélyenszántó beszélgetésbe elegyedni egyetlen ormányossal sem. Úgy látszik azonban, hogy ez a fejrázás nekem ma rutinfeladat lesz. Ugyanis újra végigkísérem Abie monológját a pisiről és az ivászatról. Majdnem minden igényem ki van elégítve. Legalább is, ami a növények közt való Rambózáshoz kell, az mindenképp. Arra azonban, hogy már fázik attól, ha rám néz, csak aprón nevetek fel. Hátracsapom az oldaltáskát úgy, hogy a fenekemnél klaffogjon, ha majd lépkedni kezdek, és természetes mozdulattal dobom át a jobb karom Abie vállán, a balt pedig Alice-én. - Ha valaki fázik, maradjon az öt centis körzetemben, mert sütök! Rendelésre tükörtojást is vállalok, ha esetleg találunk útközben valami kotló szárnyast... Ha nem zavartatják magukat, hát kiélvezem a fene jó dolgomat, és legalább addig szeretném tartani ezt az átkarolós menetet, amíg be nem lépünk az üvegházba. Félreértés ne essék drágáim, nem vagytok kövérek, hogy ne férjünk be, én vagyok túl deltás... Ajj, de korán van még, dől belőlem a hülyeség. - És akkor a kaja is hármasban lesz? Teszem még fel gyorsan a kérdést, mielőtt esetleg belekezdenénk az órába. Mondjuk kimondottan érdekel, hogy ha továbbra is hozom formám, hogy lesz ebből rendes tanóra, vagy éppen Abie hogy fogja szankcionálni a hülyeségeimet.
-Az állatok? –kérdezek vissza meglepve- Miért, hány háziállatot tartasz, ha nem titok? Kutya, cica? Hörcsög, papagáj, aranyhalak? Nekem csak egy kölyökkutyám van, de hú… néha az is sok tud lenni, hihetetlen, hogy mennyi energiájuk van. –töprengtem hangosan. Arra, hogy Alice lelkesedik a téma iránt, némi nyugalommal tölt el, már csak azt remélem, hogy a csapat másik fele is hasonló lelkesedéssel fogja fogadni. Miután James is befut, a következő kis szóváltásukból igaz, nem jön át teljesen, hogy miről is magyaráznak pontosan, ám az információmorzsákat összepakolva aztán úgy-ahogy sikerül képbe kerülni a dolgokkal. Na igen, ezért se mentem informátornak anno… Ennek ellenére Alice zavara nekem is feltűnik, annyira azért én se vagyok vaksi. Oké, a jóban vannak dologgal lehet ráhibáztam, viszont úgy tűnik, különösebben nincs bajuk egymással, úgyhogy remélem, hogy a lány is hamar túlteszi magát a kezdeti megszeppentségén. -No, ezt örömmel hallom! –mosolyodok el elégedetten, miután végignézem James ön-tapizását. Amikor azonban a vállamon landol a karja, egy pillanattal később ugyanazzal a lendülettel ragadom meg a kezét, kibújva az „átkarolós” menet alól, mert hát na… Azt hiszem, ennyire jóban azért mi sem vagyunk így második találkozásra, meg amúgy sem túl illő dolog… Bár azt meg kell hagyni, hogy tényleg hatásos két lábon járó radiátornak. Már azt is érteni érezni, hogy az indiai 40 fokos klímában miért volt olyan kevés vérfarkas, sőt, életemben talán először az is megfordult a fejemben, hogy ilyen éghajlaton inkább lennék én is az. -Igazán kedves tőled, James, de azt hiszem, így is túlélem. Vagy ha érzem, hogy közeleg a fagyhalál, ígérem, visszamászok az 5 centis körzetedbe. A kajás megjegyzésre Alice-re nézek, aztán James felé fordulva újra átveszem a szót: -Nem tudom… Mivel múltkor te ajánlottad fel, hogy nálad legyen a főzőcskézés, így azt hiszem, ez elsősorban a te döntésed. Egyébként engem nem zavar, ha Alice is csatlakozik, amennyiben van kedve hozzá, és téged sem. Amúgy meg a tudtod nélkül nem akartam ebben is szervezkedni, úgyhogy ezt rátok bízom, beszéljétek meg gyorsan, vagy ha most nem, akkor az óra után. Várok egy kicsit, hogy esetleg megbeszéljék, vagy eldöntsék, hogy hogyan legyen. Persze, ha nálam lenne, vagy majd lesz egy esetleges későbbi főzős-délután, akkor nem kérdés, viszont így látatlanba tényleg nem akartam bekavarni senkinek, pláne, hogy azt se tudtam, hogy ismerik egymást korábbról. Ha végeznek, akkor pedig belekezdek az első órámba itt Fairbanksben. -Szóval, akkor köszöntök még egyszer mindenkit, Abigail Cecile Cross élőben jelentkezik a fairbanksi botanikus kertből… na jó, komolyra fordítva a szót, kezdődjék az óra. Ahogy Alice-nek már korábban említettem, elsősorban a mérgező növényekről gondoltam beszélgetni. James, igaz, hogy farkasokra tudtommal nem halálosak ezek a szerek, viszont elég durván padlóra lehet küldeni vele egy kis időre, azt meg azt hiszem, nem kell nagyon magyarázni, miért nem szerencsés… Nos, ha bármi nem világos, vagy kérdésetek van a témához kapcsolódóan, akkor kérdezzetek bátran, én pedig megpróbálom megválaszolni. Tartok egy kis hatásszünetet, hogy felmerül-e bármi kérdés bennük, majd ha nem, akkor bele is vágok. Na persze nem egyből magába a tananyagba, inkább csak egy kis tájékozódás részemről, hogy mennyire vannak otthon a témában, vagy nekem milyen szinten érdemes majd belemennem. No meg szeretném, ha nem csak valami száraz egyetemi előadásra emlékeztetne az órám, hogy másfél óra alatt monoton hangon ledarálom amit tudni kell, aztán mindenki végigalussza az egészet. Na nem, ha ilyen családias a létszám, akkor igyekszem kicsit interaktívabb délelőttöt összehozni. -Így kezdésként kapásból két kérdéssel kezdenék. Nem kell aggódni, ezek most nem beugró-vizsgakérdések, csupán kíváncsiság. Az egyik, hogy mit tudtok magáról a témáról? Mennyire ismerős, ismeretlen a mérgek, mérgező növények világa? A másik pedig, hogy milyen mérgező növényeket ismertek? Akár az itteni növények közül is mondhattok, ha eszetekbe jut.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Összesen három állattal élek együtt. Egy kutya, egy macska és egy papagáj és mielőtt kérdeznéd nagyon jól elvannak egymás mellett. A legidősebb a macska a legújabb tag meg a kutya, bár lassan már ő is eléri a másfél éves kórt. Nem mondom, hogy az elején nem voltak viták közöttük, de szerencsére idővel sikerült őket összebarátkoztatni.-Nem csodálkozom azon, hogy olyan aktív a kölyök kutyája, hiszen minden fiatal egy igazi energiabomba. Viszont ahogy megérkezik James át kell térnünk egy számomra kissé kellemetlenebb témára. Szégyelltem magam aznap, mikor úgy beöltöztetett Prescott, bár azt hiszem ezt ők is nagyon jól tudják (mármint James és Darren). -Nem felejtem el. Nagyon kedves volt tőled, hogy visszavittél az egyetemhez. Megspóroltál nekem egy bolyongást.-Egy apró barátságos mosolyt küldök felé, de még mindig meg vagyok szeppenve a jelenléte miatt. No nem azt mondom, hogy nem viselem el, csak nem hittem volna, hogy pont itt fogok összefutni vele és pont az egyik „tanóra” keretén belül. Én nem veszem le karját a vállára, még ha zavarba is hozz ezzel, viszont érzem, hogy ismét rám tör a csuklás. Egyre jobban kezd ez idegesíteni. Mindig a legváratlanabb időkben kezdek el csuklani és nem értem, hogy miért. Ennyit még életemben nem csuklottam. -Ne...ha...ragud...jatok! Most...anában...sűrűn....elkez...dek...csuk...csuk...lani.-Mondom nekik pirulgatva, majd inkább táskámhoz sétálok, ahonnan kiveszek egy üveg vizet és iszok is belőle pár kortyot és tádám! A csuklás elmúlt hála az égnek. Lehet, hogy el kellene menni ezzel orvossal? Bár szerintem csak a pofámba röhögne. -Én szívesen csatlakoznék hozzátok, de nem akarom magamat meghivatni, vagy zavarni. Szóval ha tényleg nem baj örömmel eszem majd veletek. Sőt ha szeretnétek nálam is ehetünk. Bár nincs készen kaja, de gyorsan össze tudok dobni valamit, vagy rendelünk.-Legalább Abs is tudni fogja pontosan, hogy hol lakom, mert szerintem az nem árt, ha egy valaki tudja. Oké ott van Will is, bár már lehet, hogy előbb hívnám fel Abigailt, mint őt, persze nem azért mert nem kedvelem annyira Willt, mint az új mentorom. De nem is ez a lényeg. Most nem azért vagyunk itt, hogy kitárgyaljam magamban kit kedvelek jobban, vagy sem. Ahogy Abigail belekezd az órába minden figyelmemet rá szegezem. Természetesen hoztam magammal kis jegyzetfüzetet és tollat és ami fontos információ azt le is körmölöm. Nem tudom milyenek lesznek a vizsgák, hogy miket kérnek vissza így inkább több információm legyen meg, mint kevesebb. -Nekem lenne is rögtön egy. Igazából csak annyi, hogy mik pontosan a mérgező növények? Mármint azt is mérgezőnek nevezzük, ami csak irritációt okoz, vagy csak azok tartoznak ide, amelyek kisebb-nagyobb mennyiségben halált okoznak?-Ezt azt hiszem jobb, ha az elején tisztázzuk, hiszen van különbség a kettő között. Ha megkapom a választ pár szóban összefoglalva le is írom magamnak, majd mehetünk is tovább. Mielőtt megint megszólalnék először Jamesre pillantok, hogy ő kezdi e vagy én, de ahogy figyelem nekem adja az elsőbbséget. -Én valamennyit azért tanultam az egyetemen, bár sajnos nem sokat foglalkoztunk vele és van is pár emlékem onnan. Így hirtelen csak négy növény jut az eszembe. Kanadában eléggé elterjedt a tiszafák, aminek ha minden igaz a termése a mérgező, azután ott van a közkedvelt mikulásvirág, aminek a tejnedve a mérgező, a vadgesztenyénél is mondják, hogy az éretlen mérgező lehet és még a borostyánra emlékszem.-Biztosan eszembe jutna még pár növény, ha jobban agyalnék rajtuk, de nem akarom ezzel elvenni az időt, így inkább maradok a négy biztosnál.
Ha kibújnak az ölelő karjaimból, hát magukra vessenek. Sokan még fizetnének is, hogy ide jussanak, ők meg eldobják a lehetőséget... Nem, nem értődök meg, nem vagyok az a hisztis díva típus. Könnyedén csúsztatom a kezem a nadrágzsebeimbe, ahogy befelé caplatunk. - Hát, ha az óra végéig Alice nem akar sikítva menekülni a társaságomból, akkor ő is jöhet. Azért Abie-t is elég könnyű zavarba hozni, de neki mégis van kiállása, tud határozott lenni, aki szó szerint fülön csíp és úgy vonszol át akár a botanikus kerten is, ha megadom rá a kellő okot. Alice-nál viszont nem vagyok biztos abban, hogy ezt képes megtenni, úgyhogy azt hiszem, a legjobb az, hogy majd eldönti az óra végére, mennyire akar szabadulni a társaságomból. Belépünk. Ahogy Abie bemutatkozással kezdi el az órát, széles vigyort villantok, és apró mozdulatokkal kezdem összeütni a tenyerem, mint valami cintányéros majom. Ha látom, hogy ez nem jó vicc, hirtelen állok le, megköszörülöm a torkomat, és visszadugom a kezeimet a gatyámba. A zsebekbe. A két kérdést felfogom, megemésztem,elraktározom, majd hagyom, hogy Alice válaszoljon elsőként. Nekem úgyis vissza kell nyúlnom azokba az időkbe, amikor az orvost kuruzslónak hívták, mert megfelelő tudományos anyag és eszközök híján a természetet kellett segítségül hívnia a munkájához. Basszus, de régen volt! Össze is szorítom a szemem, a bal kezemmel pedig ráfogok az orrnyergemre, ahogy felidézem London bűzét, és azt a kis fabódét, ahol a bibircsókos "boszorka" kínálta a gyógyító kotyvalékait. Ha Alice befejezi a felsorolást, én is magamhoz térek, és elkezdem a feleletet. Magamhoz képest szinte hihetetlen komolysággal és precizitással. - A mérgező növényeket több szinte sorolhatjuk, a gyengén mérgezőtől egészen a halálosan mérgezőig. Vannak, amik arra jók, hogy kiütést, lázat, hasmenést, hányást idézzenek elő, akadnak idegbénító fajták is. Felhasználásuk során akár a gyógyászatba is bekerülhetnek, megfelelő adagolás és összetevők esetén valóban gyógyító hatást érhetük el a használatukkal. Az érdekességre való tekintettel felsorolnék néhány halálosan mérgező növényt. Kis szünet, mert valamikor levegőt is kell vennem, ugyebár. - Az európai aranyeső minden része, kiváltképp a termése. A mediterrán angyaltrombita minden része, a boroszlán, a bürök, a gyöngyvirág, a kikerics szintén minden része... Aztán... öö... Leander, datura, nadragulya, sisakvirág, a ricinus. Ez jó példa, hiszen ennek a magjából hideg sajtolással olajat nyernek ki, ami a gyógyászatban hashajtó ugyebár... Megállok kissé. Ha Abie-t nem zavarja a tudálékos szájtépésem, akkor folytatom tovább. - Hatóanyagok tekintetében érdemes megemlítenünk a viszkotoxinokat, a morfint, a glikozidot, citizint, koniint. Az Alice által említett mikulásvirágnál az euforbont... De ott van például a dohánynál a nikotin, ami akár gyógyító is lehet, hosszú adagolása esetén azonban halálos elváltozásokat okoz. Ennyi. Illetve lenne még több is, ha nagyon megerőltetném magam, de azt hiszem, hogy ez így is elég lesz. A házi praktikákban annyira nem vagyok képben, ezeket a dolgokat pusztán elméleti szinten szedtem fel még nagyon-nagyon régen. Szóval ha Abie esetleg a felhasználást szeretné ismertetni, annak külön örülök.
Alice szavaira először csak egy kissé elkerekedik a tekintetem, de aztán már meg is előz a válasszal, mielőtt feltetetném a kérdést, így csak szótlanul elmosolyodok. Persze nem tart sokáig a nagy hallgatás, mert közben James is befut. A szóváltásukba nem igazán folyok bele, bár James megjegyzésén jót nevetek a vacsorameghívás kapcsán. Csak próbáljon olyat művelni, amitől Alice sikítva menekülne, azt hiszem, kapna egy taslit tőlem, ha nem kettőt érte. Ahogy mellettük lépkedek és Alice-re rájön a csuklás, nem tudom megállni nevetés nélkül. Oké, tudom, nem szép dolog… -Azt hiszem, a rekordtartó az hatvan valahány évig csuklott folyamatosan… Amúgy amíg nem tart pár napnál tovább, addig nem vészes. Amúgy van egy csomó praktika ellene, mint például, hogy a pohár másik oldaláról iszol, visszatartod a lélegzeted egy fél percig, tömény szörpöt inni, ecetes kockacukor, meg ilyenek. Mondjuk ezeket még nem próbáltam, nálam a lélegzet-visszatartás szokott hatni. –próbálom nyugtatni a lányt néhány vicces „házi praktikával”, hogy ne parázzon miatta annyira, egyáltalán nem vészes. Kíváncsian hallgatom, mit válaszolnak a kérdésemre, s Alice-nek kapásból sikerül beletrafálnia abba, amire ki akartam térni a kezdések között. Ahogy a növényeket sorolják, csak lassan bólogatok, miután magamban egymás után felidézem az emlegetett fajokat. Amikor James is a mondandója végére ér, egy elismerő bólintással jutalmazom. Oké, hogy több éve van szakmában, mint Alice és én összesen, de ahhoz képest egész jól emlékszik a dolgokra. -Nos, kezdésnek egész jó! Amúgy igen, én is úgy gondoltam, hogy jobb ezeket az alap dolgokat az elején tisztázni. James, biztos sok olyanról is szó lesz, ami neked nem újdonság, ezért előre is elnézést kérek, igyekszem azért újakat mondani. Alice, a kérdésedre már részben választ is kaptál. Orvostudomány szempontjából mérgezőnek tekintünk minden olyan növényt, ami az élő szervezettel érintkezve betegséget, károsodást, vagy akár halált is okoz. Nem kell feltétlenül a fogyasztásra gondolni, sok növény például csak bőrirritációt okoz, mint például a csalán hangyasava. Persze emellett a gyógyító hatása is elismert – a méregtelenítő és vértisztító hatása, fertőzések ellen is használatos, emellett immunerősítő, ízületi bántalmakra és allergiás tünetekre is jó. És még számos ilyen példát lehetne említeni! Azt hiszem, az egyik legismertebb „mérgező” növényünk, amit mindenki ismer, a burgonya. Akármilyen megmosolyogtató a tény, a középkorban, miután Európába került, rengeteg ember halálát okozta. És miért? Mert nem tudták, hogy nem a termését, hanem a gumóját kell fogyasztani… Valamennyi szolanin persze a héjában is található, ám ez a főzés során lebomlik. Viszont a zöld, éretlen példányokban viszonylag magas arányban megtalálható ez a méreganyag. Ugyanez a helyzet a zöld paradicsommal, szintén a burgonyával rokon növény, zölden nem túl ajánlott fogyasztani. Vagy vegyük például az akácot, fogadni mernék, hogy gyerekkorában mindenki megkóstolta a virágait, hogy az akácmézet ne is említsem… nos, a kérge és a magjai viszont mérgezőek, ismét egy példa arra, hogy idővel hogy alakulna át a növényeken belül a hatóanyagok. –lendülök bele a magyarázatba, de mielőtt még túl hamar a „konyhában” kötnénk ki, igyekszem visszaterelni az óra menetét a tervezett mederbe- Visszatérve az előző definícióra, a körülöttünk lévő növények jelentős többsége mérgezőnek számít, bár csak töredékük az, ami komoly gondokat, károkat okoz. Ugyebár az enyhe bőrpír vagy kiütés is károsodásnak számít… Viszont a legtöbb növényre nem lehet egyértelműen ráfogni, hogy mérgező, viszont számos gyógyító hatásuk is ismert. Sok mindent befolyásol, hogy milyen környezetben, stádiumban, állapotban van az adott növény, milyen hatóanyagokat tartalmaz, ezeket melyik részében tárolja… Azt hiszem, a legismertebbeket már felsoroltátok. Érdekességként még annyit fűznék hozzá, hogy India éghajlatát nem igazán viselik el a fenyők, így az ottani keresztények karácsonyfa gyanánt Mikulásvirágot használnak. Persze nem ezt a kis cserepeset, ott hatalmas, több méteres fákként nőnek. A tiszafa… tudtommal egyedül a fekete mag az, ami nem mérgező, minden más része erősen. A vörös magköpeny, a levelek, a kérek, gyökér. A vadgesztenye szaponinokat tartalmaz, ez a nyálkahártyát és a nyelőcsövet irritálhatja, viszont a gyógyászatban különféle köptetőket készítenek belőle, és szintén gyulladáscsökkentő. Amúgy vízzel keveredve habzik, akár a szappan, emiatt a középkorban és egész sokáig ezt használták, amíg fel nem találták a mosószereket. Újabb kis szünet, részben, hogy szusszanjak egy kicsit, részben, hogy ha bármi kérdésük van, ne habozzanak feltenni. -A nadragulya… a középkorban a belőle készült kivonatot az emberek a szemükbe cseppentették, ami rendkívül kitágította a pupillákat, szép, nagy, fekete, csillogó tekintetet eredményezve. Az már más kérdés, hogy a „természetellenes” szemműködés eredményeképp amíg el nem múlt a hatás, szinte semmit se láttak, sőt, túladagolás esetén akár végleges vakságot is eredményezett! Belladonna, vagy szépasszony, biztos hallottátok már ezt a nevét is. Tudtommal ez a név eredete. Hmm… Erről jut eszembe egy könyv, amit pár éve jelent meg. James, nem hiszem, hogy téged nagyon lekötne egy ilyen lányregény, de Alice, ha esetleg kedvet érzel hozzá, akkor ajánlom Maryrose Wood – Méregnaplók című kötetét. Nagyon olvasmányos regény, és ha nem is kimondottan tudományos, egész érdekes oldalról közelíti meg a témát. Visszatérve a témához, nem elég, hogy majdnem minden növénynek vannak a maga gyógyító- és mérgező hatásai, így az összes példa helyes volt amit mondtatok, sőt, még lehetne folytatni a tujákkal, fenyőkkel, minden örökzölddel, gyantás növénnyel, hagymás növényekkel, a pipaccsal, mandulával és a csonthéjas gyümölcsökkel… Egy másik fontos dolgot sem szabad figyelmen kívül hagyni, mégpedig azt, hogy milyen a hatóanyag erőssége és az elfogyasztott, kapcsolatba került növény mennyisége. Illetve azt, hogy akárcsak a gombák esetében, a növények esetében is sokszor igaz, hogy az ártalmatlan, gyakran ehető termésű növényeknek is van mérgező párja. Látta valaki az Into to the wild (Út a vadonba) című filmet? –tartok egy újabb kis szünetet a gondolatmenetben, no meg újabb esély a szóhoz jutáshoz.
//Húha, picit hosszúra sikeredett... bocsi érte és ne aggódjatok, nem várok senkitől ilyen hosszút, pláne, hogy most én tanítok... szóval csak nyugodtan, amennyi sikerül, jól esik //
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Akkor ettől valóban messze vagyok még, de akkor is furcsállom és köszönöm a tippeket, de általában nekem mindig segít ha vizet iszok. Néha még magától is elmúlik rövid időn belül.-Ez nem olyan gyakori, de már volt rá példa. Mindenesetre szerencsére most is elmúlt és nem kell az egész órát csuklás miatt végigszenvednem. James válasza a vacsorára elmosolyogtat. Nem hiszem, hogy engem olyan könnyen el lehetne rémiszteni. Lehet, hogy könnyen jövök zavarba, de azért úgy vélem tréfákat megértem. -James ha az megnyugtat nem fogok sikítva elrohanni. Nehezen lehet kiborítani és eddig semmi rosszat nem mondhatnék el rólad.-Na jó azt a kisebb ügyet leszámítva, de kezdek megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a vérfarkasok néha igen is megtámadnak embereket és lehet, hogy végeznek is velük. Van akik nem szándékosan, de sajnos vannak akik élvezetből teszik ezt, mint a gyilkosok. Jamesnél nem tudnám eldönteni. Így amennyire megismertem azt mondanám, hogy nem tudnám elképzelni, hogy élvezetből tette, de lehet, hogy az alkohol annyira elbódította, hogy már nem tudott magán uralkodni...De ez már rejtély marad és próbálom is elfelejteni a dolgot. Csendben hallgatom végig James válaszát is. Közben az én kérdésemre is kapok választ, amire csak bólogatni tudok. Így jobban belegondolva jobban kezdek emlékezni a tanultakra és arra a bizonyos definícióra. Szinte minden alkalommal, mikor megemlít egy növényt gondolatban homlokon csapom magam. Hát persze, hogy azok is valamilyen szinten mérgezőek. Így, hogy hallom már emlékszem is rájuk. Úgy tűnik jó mélyen a fejemben meg van a tudás, csak elő kell bányászni. Természetesen nem csak Abigail szavait jegyzetelem le magamnak. Ha látom, hogy James nem mond nagy hülyeségeket pár kulcsszót kiragadva feljegyzem magamnak az ő válaszát, majd ismét Abs jön. Ahogy hallgatom egyre több új és igazán érdekes információt mond el. Például nem is tudtam, hogy az indiaiak a mikulás virággal pótolják a fenyőfát. -Még nem olvastam azt a könyvet, de akkor utánanézek!-Csak akkor szólalok meg, mikor éppen szünetet tart. Nem akarom én őt megzavarni, egyrészt illetlenség, másrészt könnyen kizökkentheti a másikat a gondolatmenetéből. A regény címét és íróját is feljegyzetelem magamnak. Majd ha befejeztem a mostani könyvemet megkeresem ezt és elolvasom. -Én nem ismerem a filmet! Bevallom őszintén nem sok filmet láttam még!-Nem mondom azt, hogy nem jártam moziban, vagy nézek tévét, de nem vagyok jártas a filmekben, amin sokan ki is borulnak, de hát ez van. Számomra nem olyan fontos, hogy annyi filmet ismerjek.
Meg kell hagyni, büszke vagyok. Kétszer is. Egyszer akkor, amikor Alice azt mondja, hogy nem tudna rólam rosszat mondani. Köszönöm szépen. A válaszom és a köszönetem pusztán egy barátságos mosoly és egy apró főhajtás. Másodjára pedig akkor vagyok büszke, amikor Abigail nem közli velem, hogy hülyeségeket beszélek és hogy felhívja a figyelmem arra, hogy lehet, hogy nem lesz eleinte számomra sok újdonság az anyagban. Ezzel elismerte volna, hogy intelligens vagyok? És ha igen, akkor az jó pont? Nyilván... Ki ne szeretné az intelligens férfiakat...? Én még nem jegyzetelek, csak hallgatom a bevezetőt, a nyitányt, hogy úgy mondjam. És bár azzal nem sokat fogok tudni kezdeni az életben, hogy az indiaiak mit használnak karácsonyfaként, mégis érdekel a dolog, tekintettel arra, hogy szeretem az érdekes apróságokat is. Lebiggyesztem a számat és megrázom a fejemet. Ezt is kétszer. Mert a könyvről még csak nem is hallottam, a filmet pedig nem láttam. De megnyugtat, hogy igazából Alice sem osztozik ezeken a gyönyörökön,szóval nem érzem magam annyira rosszul. Fél füllel azért jelen vagyok, de előveszem a kért fényképezőgépet a táskámból és elkezdem fotózni a környezetünket. Először a növényeket, mint valami idióta turista, aztán pedig ellövök egy képet a csajokról is. Csak hogy legyen valami emlékem az utókornak róluk. Nem, nem kell rosszra gondolni. Aztán könnyedén lógatom a testem mellé a gépet tartó kezemet és érdeklődve figyelek tovább. Eltelt ki tudja hány perc, és ez idő alatt meg se szólaltam... Te jó ég, valaki hozzon nekem lázmérőt!
Amikor jelzik, hogy se a könyvet, se a filmet nem ismerik, nem lepődök meg különösebben. Egyik sem valami hú-de-ismert tucatkönyv vagy film, mélyebb mondani valójuk van annál, hogy nagy tömegekkel „meg lehessen etetni”. Na meg persze azon se lepődök meg, hogy kérdés sincs… igaz, még csak most vágtunk bele, de visszagondolva, hogy az egyetemi előadások végén sem volt sokkal több kérdés… jó, engem leszámítva, de ez nálam már kisebb „örökletes betegségnek” is elmegy, annyit tudok néha kérdezni, ha belelendülök… De inkább folytatom is, mielőtt még nagyon elkalandoznék gondolatban, igaz, ebben a körben meg talán Alice-nek lesz kevesebb újdonság. De ha már egyszer ilyen csoportos óra lett, akkor ezt kell szeretni. -Gondolom senki számára nem újdonság, hogy a mérgező növények az állatokra is ugyanúgy veszélyt jelentenek, bár esetükben kissé eltérő lehet a növénylista, no meg a hatásuk, mint az emberek kapcsán. Persze igaz, hogy itt is erősen függ az elfogyasztott mennyiség, az állat faja, életkora, neme, egészségi állapota, az állóképesség, kimerültség, és még sok minden egyéb. Alice, gondolom, te több otthonosabban mozogsz ebben a témában, mint én, így javíts ki nyugodtan, ha valamit tévednék. Emberek esetéven vannak konkrét tapasztalataim, állatok kapcsán csak a könyvekre és egyéb beszámolókra tudok hivatkozni, de… például, a már sokat emlegetett nadragulya. 1-3 szám már halált okozhat egy felnőtt, egészséges ember esetében, ezzel szemben több háziállatra, mint pl. a baromfik, vagy a házinyúl, alig hat valamit. Farkasoknál meg... ha jól tudom, egyik se halálos, de a tüneteket azért ők is megszenvedik, amíg ki nem ürül a szervezetükből. Igaz, James? Pozitívum viszont, hogy az állatok többnyire tudják, hogy mik azok a növények, amit nem ehetnek meg, így az ő esetükben jelentősen kevesebb a mérgezés. Ha egyszer mégis kóstolnak valamit, akkor egy életre megjegyzik, és kényszeríteni se nagyon lehet őket, hogy újra elfogyasszák. A probléma tehát inkább akkor áll fenn, ha száraz takarmányt, szénát kapnak, hiszen abból nem tudják kiválogatni azt, ami mérgező… Ez viszont a tej- és húsállatoknál komoly problémákat okoz nem csak rájuk, de ránk nézve is, hiszen a mérgező anyagok elraktározódnak a tejben, illetve húsban, ami a későbbi fogyasztó mérgezéséhez is vezethet. Alice? Esetleg neked van valami témához kapcsolódó eseted? –fordultam felé, hátha van valami érdekes a tarsolyában, legalább egymástól is tanulunk. Persze, ha Jamesnek van mondani valója, akkor azt is meghallgatjuk, mielőtt tovább folytatnám. -Szintén a mérgező növényekhez sorolandó a túlérzékenységi reakciót kiváltó növények, vagy ismertebb nevükön az allergén növények. S azt kell mondani, hogy napjainkra talán ez okozza a legnagyobb gondot, száma kiemelkedő a heveny vagy akut mérgezésekhez képest. Ha csak a saját tapasztalataim alapján nézem, akkor is elmondható, hogy amikor kisgyerek voltam, még egész ritka „betegségnek” számított, hát még a nagyszüleim korában… James, jól gondolom, hogy a te kölyökkorodban is hasonló volt a helyzet, nem igaz? Ma pedig? Vegyük például a közönséges parlagfű esetét, Európában kb. minden 5. ember szenved a tüneteitől. Persze itt is elkülöníthetjük a különböző reakciókat, mint a szénanátha, különböző bőrirritációk, vagy az ételallergia. Többnyire megfigyelhető, hogy mindegyikért egy-egy jellegzetes növénycsoport a felelős. A légúti panaszokért többnyire a szél megporzású fás szárúak és a fűfélék a felelősek, hiszek ezek jóval nagyobb mennyiségben termelnek pollent, mint a rovarmegporzású egyedek. Míg a fák főleg 2 nagy szezonban okoznak gondot, tavasszal, illetve ősszel, virágzáskor, addig a fűfélék nyár elejétől kezdve a hideg beálltáig folyamatosan. Csak hogy egy pár példát említsek a teljesség igénye nélkül, tavaszi például a legtöbb fűzféle, a nyírek, nyárfák, az ősziek közül pedig a mogyorófélék barkavirágzata a legismertebb. Fűfélék közül a csillagpázsit, a különböző perjék, rozsnokok és csenkeszek. Otthon összeírtam egy kis listát róluk, majd óra végén odaadom őket néhány egyéb jegyzettel együtt, így ezeket nem kell lejegyzetelni. A bőrre ható allergén reakciókért általában a lágyszárúak a felelősek, igaz, vannak kivételek is, de ez jóval ritkább, ha az arányokat tekintjük. Csalánfélék? Fekete üröm? Parlagfű? Csak hogy ismét a legismertebbeket említsem, illetve sok gyógynövényt is ide sorolhatunk, hisz az illóolajok az arra érzékenyeknél szintén bőrproblémákat okozhatnak. Ételallergia… Itt a legtöbb problémát talán a gyümölcsök és a csonthéjasok okozzák – eper, kivi, málna, barack, ananász, áfonya… földimogyoró, szója, mák, a liszt érzékenyek esetében a búza. Erről jut eszembe, valahol olvastam róla, hogy annak idején, mint ha Hollandiában fedezték volna fel ezt a betegséget. Egyszer, amikor valami miatt tönkre ment a gabonatermés és nagy éhínség pusztított, az emberek pirított tulipánhagymát ettek, hogy ne haljanak éhen. S ekkor figyeltek fel rá, hogy sok gyerek, aki addig visszamaradott a fejlődésben, gyenge alkatú, felpuffadt hasú teremtés volt, a tulipánhagyma fogyasztása alatt rohamos fejlődésnek indultak, az egészséges társaikkal ellentétben. Nem tudom, hogy mennyi igaz ebből, mindenesetre, szerintem érdekes. Viszont, mielőtt továbblépnénk a következő fejezetre, lenne pár új kérdésem. Nektek milyen tapasztalataitok vannak a mérgekkel kapcsolatban? Van valami allergiátok, ettetek már valamilyen mérgező növényt, esetleg találkoztatok már olyan szituációval, amikor valaki mással történt ilyesmi? James, ha nem titok, akkor esetleg megkérdezhetem, hogy farkas körökben ez mennyire okoz problémát?
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
És már megint felvettem a stréber szerepét. Úgy jegyzetelek, mint valami bolond. Tudom nem kellene túlzásba vinnem, de ha elkezdek valamit azt szeretem minél jobban megcsinálni. Ezért is inkább napokig nem alszom, de megtanulom amit kell, vagy csak a rendelővel foglalkozom. Voltak már gondjaim ebből, de nem lehet csak úgy egyik napról a másikra megváltozni, főleg nem egyedül. Már nem is tudom, hogy hány oldalt írtam tele a jegyzeteimmel, de nem is ez a lényeg. Természetesen azért néha felpillantok Absre és tartom vele a szemkontaktust. A kérdésén először csak pislogok, majd kisebb késés után bólintok egyet és válaszolok is. -Oh igen van ilyen esetem...De előbb még annyit mondanék, hogy pont e miatt, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas ételekbe is bekerülhetnek a mérgek szabályozzák nagyon szigorúan azt, hogy milyen takarmányt, étrend kiegészítőt lehet nekik adni...Nagyon érzékeny ez a téma. Egy apró hiba és több tonna hús, vagy tej kerülhet a szemétbe....De inkább visszatérek az eredeti témához. Szóval hoztak már be hozzánk olyan állatot, aki valamivel meg lett mérgezve. Például egyik esetben egy nyulat hoztak. Paradicsommal is kipótolták a táplálékát, de nem vágták ki azt a kis zöldjét! Embereknél sem egészséges, de állatoknál halálos is lehet, hiszen ugye sokkal kisebb a testük...Ilyenkor változó, hogy mit csinálunk. Függ attól, hogy milyen fajtáról van szó, meg hogy mennyi méreg jutott a szervezetébe. Aztán amit sokan nem tudnak az az, hogy a csoki is halálos lehet az állatoknak. Sokan azt gondolják, hogy semmi baj nem lesz abból, ha a kutyának adnak belőle, pedig de. A kutyák szervezete nem képes olyan gyorsan lebontani a kakaóban található anyagokat, mint az ember és így bele is pusztulhat. Hasmenés, hányás, izgatottság és még pár eléggé feltűnő tünete van ennek a mérgezésnek. Az ellenszere még nincs meg, de lehet enyhíteni a tüneteken, meg a fel nem szívódott méreganyagokat ki lehet „mosni” a szervezetéből. Ilyennel is elég gyakran találkozom. Sajnos volt olyan betegünk, akit már nem tudtunk megmenteni. Aztán még kiskoromban az egyik lovunk is lebetegedett egy mérgező növény miatt. Már nem emlékszem, hogy mi is volt az a növény, de arra igen, hogy azt vettük észre, hogy túl sokat nyáladzik, meg kissé habzik is a szája. Nem bírt felkelni sem. Az oldalán feküdt és csak „csapkodott” a lábaival. Nem is mertünk a közelébe menni. Szerencsére csak a tünetek voltak durvák, a méreg nem volt halálos, de a mai napig tisztán látom magam előtt a jelenetet. Még mesélhetnék, de akkor holnapig sem végeznénk.-Mondom kissé zavarodottan. Nem szokásom ennyit fecsegni, de ha állatokról van szó akkor képes vagyok órákig megállás nélkül csak mondani és mondani. Mindenesetre nagyon is bízom, hogy ilyen válaszra várt Abs és valami hasznosat is mondhattam nekik. A későbbiekben ismét csak hallgatok és jegyzetelek, majd ahogy az újabb kérdést is felteszi Jamesre emelem tekintetem. Legalább most a farkasokról is többet megtudhatok.
Mi? Ja, igen, itt vagyok, figyelek, tényleg figyelek. Mi volt a kérdés? Nadragulya. Oké, vagyok. - Passzolom, még sose ettem nadragulyát. Vonok vállat és egészen hülyének érzem magam, amiért csak ennyit tudok hozzátenni a dologhoz. Egyébként valóban érdekes ez a jó bő lére eresztett kis tananyag, de persze a legérdekesebb mégis az, amikor eljutunk oda, hogy a régi időkhöz képest mennyi allergia akad mostanság. - Ó, hát az én időmbe... - te jó ég, ezt tényleg kimondtam? - Ha szabad ilyet mondani, az emberek inkább hasonlítottak az állatkora. Életvitelben is és tapasztalatszerzésben is. Akik a városok külső peremén vagy vidéken éltek, egyszerűen így nőttek fel. Ilyen környezetben. És nem volt ez a sok műanyag szar, ami tönkrevágta a szervezetüket. Vonok vállat aprón. Nem vagyok kimondottan "zöld-párti", de attól még ez a városiasodás és ez a modernizáció teljesen alkalmatlanná tette az emberi fajt a természettel való együttélésre. Ez tény. - Az viszont érdekes volt, amikor a gyarmatokra utaztunk. Akkor rengetek megbetegedés és halál is akadt az idegen növények miatt, amiket még életünkben nem láttunk. Ez egy börtönszigeten elég sok kellemetlenséget tudott okozni... Gondoltam, ennyivel én is színesíthetem a témát nem? Dehogynem. Alice az állatokról tud beszélni, Abie a növényekről... Én meg az Ausztráliában élt, hasmenéses börtöngenerációról. Nagyon jó vagyok... A holland legenda számomra tejesen ismeretlen, mindazonáltal anekdotának teljesen jó. Nem is jegyzetelek olyan szorgalmasan, mint Alice, és kiderül, hogy nem is kell, mert kapunk majd fénymásolatot a tanár nénitől. Újfent elégedett vagyok a teljesítményemmel. Abie kérdésére összevonom a szemöldököm és megdörzsölöm az állam. Végre én jövök és megint téphetem a számat! Fantasztikus. - A kérdés jogos. És jó is. Emberként elég keveset éltem ahhoz, hogy ne tűnjön fel, hogy bármire is allergiás vagyok. Aztán farkas lettem... - megvakarom az arcomat - Elég sokat kísérleteztem másokon, szóval van belátásom. Ha mi valami mérgező dolgot juttatunk a szervezetünkbe, az eredendően gyorsabb anyagcserénk és felgyorsult biológiánk hatására sokkal előbb és sokkal intenzívebben robban a dolog. De nem halunk bele, valamilyen módon, általában hányással kikerül a szervezetünkből, és páff. Ennyi. Szóval mondjuk 5 szem nadragulya úgy tíz perc után padlóra küldene, jó fél óra és kijönne belőlem, aztán kicsit reszketnék, izzadnék, de nem halnék bele. Kivéve persze, ha nem keversz bele ezüstreszeléket. Húzom szélesre a vigyoromat. - Szívesen prezentálok valamit, ha kell. Egy mazochista veszett el bennem. Teszek nagyvonalú ajánlatot, mert hát, franc se tudja, hogy mennyire lesz ebből az órából gyakorlat. Jó-jó, tudom. Még csak most kezdtük el...
Érdeklődve hallgatom Alice beszámolóját. Büszke vagyok rá, hogy milyen jól ért a munkájához, no meg picit magamra is, amiért sikerült ennyit „beszéltetnem”. Úgy látszik, egy téma már van, aminél megered a nyelve. Persze James beszámolóját is kíváncsian hallgatom, mindig is szerettem az „öregek” meséit hallgatni, hisz olyan korokban éltek és olyan dolgokat tapasztaltak, amit mi nem sok eséllyel fogunk, legalábbis nem ugyanúgy. Te jó ég, én leöregeztem Jamest? Tény, hogy jól tartja magát, de attól még kicsit fura belegondolni, hogy valójában már túl van a 200-on is… A mazochista ajánlatára elsőre csak picit ledöbbenek, de aztán széles mosolyra húzódik a szám. -Ó, milyen kedves tőled! Ha már így felajánlottad, akkor majd élünk vele, viszont csak az óra végén, ha nem bánod. Nem akarok úgy órát tartani, hogy közben végighányod a fél üvegházat, valaki fogja a hajad, utána meg ápolgathatunk… No meg sütit se azért sütöttem, hogy így lássuk viszont, szóval akkor az marad az óra utánra. Ha esetleg forró teát kér valaki, akkor azt hoztam, csak szóljon, ha kér valaki. Amennyiben valaki szeretne teázni, akkor már megyek is, hogy elővarázsoljam a termoszt, meg pár műanyag poharat a táskámból, hogy töltsek az illetőnek, ha viszont senki… hát, akkor így jártak. Én folytatom az órát. -Nos, így, hogy magukról a növényekről már volt egy kis áttekintés, jöhet a dolog szárazabb része. Azt már tudjuk, hogy rengeteg mérgező növény létezik, azonban nekünk orvosoknak elengedhetetlen a mérgező hatóanyagok ismerete is. Sokszor, ha egy beteget mérgezéssel behoznak, nem lehet tudni, hogy pontosan milyen növény is okozta a mérgezést, ha pedig véletlenül mintát hoznak belőle… Hát, azt hiszem, akkor összetehetjük a két kezünket, mert az aztán tényleg ritka. Na de az alkotóelemek… Az egyik legnagyobb csoport az alkaloidok csoportja, azon belül is több fajta létezik, mindegyik más tünetekért felelős… citizin, spartein, lupanin, kelidonin, koniin, szolasonin, szolanikapszin, és még sorolhatnám. Ezen kívül még ott vannak az aminosavak, glikozidok, a már korábban emlegetett szaponinok, toxalbuminok, terpenoidok, furokumarinok, poliacetilének és a savak. Ezeken belül is több-több fajta létezik, igaz, az alkaloidok a legváltozatosabbak. Annak nem sok értelmét látom, hogy most egyesével ledaráljam mindegyik fajtáit, tüneteit, hatásait, mert kb. semmit se jegyeznétek meg belőle, így ezt a listát bemagolni bizony házi feladat lesz. Tüneteket tekintve vannak, amik az idegrendszert támadják… van, ami a keringési rendszerre hat, szív, vér minősége és összetétele, érközpont, vérerek, vizelet kiválasztás, emésztés, máj, légzőszervek, bőr… Szóval elég változatos a paletta. Lehetne vitázni rajta, hogy melyik a veszélyesebb, de azt hiszem, lehetetlen választani, hisz mind lehet akár végzetes kimenetelű is. Viszont ami már egy fokkal érdekesebb és gyakorlatiasabb téma, az az, hogy mi a teendő, ha egy beteget mérgezéssel hoznak be hozzánk? Nos, alapvetően két dolgot tehetünk. Az egyik a bevitt, de még fel nem szívódott méreganyag eltávolítása a szervezetből, a másik pedig a semlegesítés. Egyszerűbb esetben elegendő a mechanikus hánytatás, viszont ha a beteg elvesztette az eszméletét, akkor ez tilos, hisz fulladást okozhat. Egy másik megoldás a sós hashajtás, illetve ha ez sem elegendő, akkor marad a gyomormosás. A mérgek megkötése, közömbösítése. A növényi mérgek megkötésére elsősorban szenet alkalmaznak, fél liter vízben pár kanállal elkeverünk, és ezt kell apránként megitatni a beteggel. Közömbösítésre több féle antidótumot, közömbösítőszert is használnak, de esetenként a tojásfehérjés víz, a kávé és a tea is hatásos lehet, aztán ismét jöhet a mesterséges hánytatás, hashajtás… Fontos, hogy a beteggel sok vizet itassunk, hisz a vizeletmennyiség fokozódása is segíti a méreg kiürülését a szervezetből. Amennyiben bőrirritációról van szó, szappanos lemosás, esetleg ha a növényi hatóanyag alkoholban oldódik, akkor az, majd gyulladáscsökkentő krémek. Aloe vera, kamilla, citrom, körömvirág, cickafark esetleg ezüst kolloid, ezek mind-mind hatásos és ismert gyulladáscsökkentők. A szembe került anyagok ellen marad az alapos, több percen át tartó öblítés, majd valamilyen szemnyugtató csepp. Fulladásos betegség esetében fontos a mesterséges lélegeztetés! James, csak hogy tudd, mire vállalkozol. Bár nálad nem lesz gyomormosás, meg szenes víz, de azt hiszem, a te érdekedben jobban járnál, ha elkezdenél inni előtte… Amúgy bármi kérdés, hozzászólás, megjegyzés az eddigiekkel kapcsolatban? Mert ha nincs, akkor jön egy kis gyakorlat. –fordulok a többiek felé, most, hogy egy újabb szép nagy fejezetet sikerült átvenni velük. Amennyiben van kérdés, bármi, ami nem tiszta, vagy egyéb megjegyzés, akkor azokat megbeszéljük, ha nincs, akkor csak intek nekik, hogy kövessenek, majd elindulok a növények között a burkolt kis ösvényen, amíg szinte el nem veszünk a kupola alatti kis dzsungelben. -Nos, a feladat a következő lenne, egy kicsit játékos formában. Itt van ez a sok növény, körülöttünk –mutatok körbe a kezeimmel, majd le, s fel is- Az első, hogy képzeljétek el, hogy bevisznek egy mérgezéses beteget a rendelőtökbe, és mellé a növényből is egy darabot, ami a mérgezést okozta. Így, hogy előttetek van az okozó, hányat ismertek fel belőle? Kaptok egy-egy listát, 10-10 növény képével. Ezeket kell megkeresni, majd ha megvan, akkor megállapítani, hogy vajon mi ez, melyik része lehet a mérgező, esetleg hogy milyen tünetet, kárt okoz. Néhányukról már ma is volt szó, így ennyivel könnyebb lesz. A második feladat pedig, hogy ti magatok kerítsetek 5-5 mérgező növényt, hasonló adatokkal, ha tudtok. A név mindenhol ki van írva, némelyik növényhez leírás is van, viszont, hogy ne töltsük itt az egész napot, így az nyer, aki előbb végez. Vagy, aki fél óra alatt többel elkészül. –magyaráztam, majd a mappámból előkerítettem a feladatlapokat a növénylistával, átnyújtva egyet-egyet a kis nebulóimnak. -Stopper indul! Nálam most kereken 10 óra van, az azt jelenti, hogy fél 11-ig van időtök rá. Azt hiszem, az bőven elég lesz, de ha mégsem, akkor közben majd kaptok még időt.
Mai támogatóim:
Bordás I. és Tompa A. – Mérgező növények, növényi mérgek, Budapest, 2006
Kezdőlap
//
// 
