Az élet meglehetősen kiszámíthatatlan. Egyik pillanatban még éljük a szokásos mindennapi dolgainkat, melyek szürkék, eseménymentesek, csupán várjuk, hogy elmúljon a nap az erdőt járva, vagy éppen a készülő pizzára várva. De aztán egyik pillanatról a másikra felfordul minden, amikor két embert egy bizonyos éjszakán összeterel a sors. S talán nem csak egyszeri alkalomra. Hogy mindehhez mi köze van egy baseball ütőnek, egy letört karomnak, vagy éppen egy elhangzó ígéretnek, a részletekből kiderül.
" - Szia édes…! – Vigyorogtam, s amolyan Pókemberesen… fejjel lefelé lógva szájon csókoltam, mielőtt még bármit is reagálhatott volna a történtekre.
… Amikor azonban a lány egyszer csak hátradől, egy pillanatra bennem is megáll az ütő, csupán szám elé kapott kézzel figyelem, ahogy végül mégsem esik le, csupán fejjel lefelé lógva fogadja a mi Júliánk a lovagját. Elcsattan a csók, belőlem pedig egyik pillanatról a másikra tör ki a jóízű nevetés, hogy a végén még a könnyem is kicsordul tőle. -Hát ez kész… –vigyorgok még mindig, kár, hogy nem szoktunk kamerázni munka közben, mert ez aztán emlékezetes egy pillanat, annyi szent! [...] -Nem lenne egyszerűbb vízágyúval leszedni? -fordultam egy angyali mosollyal a főnök felé, de úgy látszik, ezúttal sem értékelte a humoromat, csak egy morgást kaptam válaszul. "
Avagy a hüvelygomba és a szűzlány... Mit tesz egy vérvonalalapító, ha összefut egy leszármazottjával, aki történetesen idős vénasszonynak adja ki magát? Kisírja magát a vállán, szörnyülködik, pirul, s végül bedobja a csalit egy reménybeli második találkozás érdekében. Kétség sem férhet hozzá, hogy sikerül lépre csalnia a tudatlan hímet, így lesz csak igazán tökéletes a játék… a sikerélmény édes ízével.
Kezdőlap
