"Azt kívántam, bárcsak meg tudnám rémíteni, bárcsak félős lenne és a halál lehetősége visszavetné minden besegítési szándékát. Hogy lenne megfélemlíthető, aki hajlamos információkat kiadni, akkor lenne egy rakás okom arra, hogy elküldjem az ötletével a picsába."
"Persze, voltak időszakok, amikor egymásnak estünk. Duxok voltunk jellemünket tekintve, hogyne téptük volna meg a másikat olykor!? Vérünk és neveltetésünk is az egyedüliség dominanciáját hirdette fennhangon, s mint az tudva levő: két dudás egy csárdában..."
"... átölel. [...] Szinte belém hasít a ragaszkodásnak ezen megnyilvánulása tőle. Vége a játéknak. Eddig szórakoztunk, játszottunk flörtölőset, kicsit komolyabb megkörnyékezéseset, randevúsat, megjelölőset, szeretkezőset, szerelmeset... De ez... ez már nem játék, ebbe már nincs semmi könnyed, vagy viccel elüthető. Innentől sebek vannak. "
Melankóliába átcsapó Napos Oldal. "Szerinted miért vagyunk még életben, ha nem azért, hogy másokkal törődjünk? Magunkért? Ilyen önös érdek lenne a létünk, San? Én ebben nem vagyok hajlandó hinni. [...] Gyerekes daccal szeretném, ha ez az Álom igaz volna, hogy minden rendben lesz egyszer, remélhetőleg most, és hogy le tudunk úgy ülni mind a Tizenhárman a tűz köré, hogy egyikünknek se kelljen szégyenkeznie vagy megválogatni a szavait. Vágyom még egy utolsó vadászatra, újra, együtt, mint akkor, amikor közösen, falkaként ejtettük el az első vadakat a fenyves közepén porrá rúgva a havat a talpaink alatt."
Kezdőlap
