Jó ideje esedékes végre, hogy munkát szerezzek. Pár hete már visszatértem, mentorként már bele is vetettem magam a dolgok sűrűjébe a falkában, de itt az ideje, hogy pénzt is keressek és a hétköznapjaimat amúgy is lefoglaljam, ez a dolgok rendje. Mielőtt elmentem volna, szándékomban állt a bázison dolgozni, főleg, hogy új szakmát szereztem, ugyanis akármennyire is szeretem az eddig megszerzetteket, a helyzet az, hogy a hosszú életemnek köszönhetően van, amibe már beleuntam vagy kissé feltűnő volna a munkatársaknak, hogy tíz-húsz-harminc év alatt jottányit sem öregedtem. Így is szép teljesítmény egy városban elkerülni az olyan eseteket, amikor valaki felismerhet és feltűnhet neki, hogy hoppá, ez a fickó ötven éve is pont ugyanígy festett. De most nem ez a lényeg. A minap felkerestem a Lakban Victort, hogy mikor lenne pár szabad perce rám munkával kapcsolatban. Így ennek megfelelően a kijelölt alkalmas időben a bázisra autózom és az irodák felé veszem az irányt, miután persze egy rakat ellenőrzés után be is engednek, nemcsak az épületbe, hanem egyáltalán a területre. A járás persze nem ismeretlen, mielőtt elmentem volna, megcsináltam a kiképzést - bár katona már voltam életem során, de az nem mostanság volt - és papírom is lett arról, hogy tűzszerésszé váltam. Akkoriban a következő lépés már csak az lett volna, hogy munkába is álljak, de közben jött ugye az a bizonyos eset, ami miatt el kellett hagyjam egy kis időre az otthonomat és a családomat, vagyis a falkát. A lényeg azonban az, hogy most már itt vagyok és szeretném ott folytatni, ahol anno abbahagytam, legalábbis munka terén. Az iroda ajtaján nem én kopogtatok, hanem - feltehetően - a titkár/nő jelzi érkezésemet, így amikor már lehetőségem és engedélyem is van rá, csak akkor lépek be. Késni nem késtem, mi több, élesen pontosan voltam, azt hiszem ez a minimum. - Victor. - szólítom meg, a keresztnevén ugyan, lévén, hogy ismerjük egymást már jó néhány évtizede, de ettől a hangom tiszteletteljes. - Köszönöm, hogy fogadtál. - a kezemet nyújtom felé és ha esetleg hellyel kínál, akkor leteszem magam, ha nem, akkor természetesen állva maradok. - Nem untatlak felesleges kis csevellyel, ha nem bánod, nem rabolnám ezzel az idődet. - kezdek bele a mondókámba. Nem arról van szó, ha kell, akkor rengeteget tudok én dumálni bármiről bármikor bárkivel, de szerintem annak nem most van itt az ideje. - Mint azt tudod, az alapkiképzésem megvan és szeretnék is a szakmámban dolgozni, most, hogy végre hazatértem. - azt hiszem ezt nem nagyon kell tovább cifrázni, ha valami nem oké vagy nem tiszta, úgyis meg fogja kérdezni, én meg válaszolok rá.
Mint erődparancsnok, megvoltak a magam kötelességei. Tény, igazából eléggé önös célból vásároltam be magam a hadiiparba, meg az USA katonai dolgaiba, elvégre a családom védelme érdekében cselekedtem, de ettől még egyes dolgokat el kellett látni. Az erőd állandó szinten tartása, továbbfejlesztése, megfelelés a modern kor és az újabb technikai vívmányok kihívásainak pontosan ilyenek voltak. A személyzeti állomány szintentartásáról már nem is beszélve. Ugyan az Artic Wolves elég jól felszerelt egység volt, nem szenvedtek hiányt élőerőben sem, ám a vérfrissítés sosem ártott. Főleg, mert olykor eléggé vérmesen álltam hozzá, ki lehet itt és ki nem. Nem kevés elbocsátást eszközöltem már, mikor hibáztak az állomány tagjai, vagy éppenséggel nem katonához hűen viselkedtek. Na, egy szó mint száz, üresedés mindig volt az erődben, befogadásra várva a friss húst a darálóba. Vagy éppen visszafogadni a régimotorosokat. A minap éppen siettem egy Amarok gyűlésre, amikor belefutottam Horatio-ba. Hallottam róla, hogy időközben visszajött, de most találkoztunk először. Csak pár szót váltottunk, akkor nem tudtam foglalkozni a kérelmével, de megkértem rá, jöjjön be az erődbe, majd ott intézzük az ügyet. Éppen a találkozóra várakoztam, miután letudtam néhány fontosabb telefonhívást. Úgy tűnik a következő félévben sem fog éhezni az állomány. Mindenesetre pont letettem a telefont, mikor a belső megszólalt és a segédem, aki mellesleg egy fiatal vérfarkas hölgy volt, jelezte, megérkezett a vendég. Megkértem, hogy jöjjön be és pár másodperc múlva már bent is volt a hím. - Szép napot Horatio – nyújtottam kezet. – Foglaljon helyet. Semmi tartózkodó nem volt a magázódásomban, a családom és az Amarok tagjait leszámítva senkivel sem tegeződtem. Hát igen, ez voltam én, a született kékvérű, még ha fattyú vérből is, persze ezt nem hangoztattam. - Annak kimondottan örülnék, épp elég fontoskodó mitugrász hiszi azt, hogy van felesleges időm. De még mennyi! Hemzseg az egész erőd tőlük, főleg az irodai meg a gazdasági részleg. Nem meglepő, nekik van annyi idejük és felesleges energiájuk, hogy a főnökük agyára mennek. A katonai állomány az más kérdés, Lionel tesz róla, hogy mindenki hullafáradt legyen a nap végére. Pont ezért örülök külön, hogy itt szolgál. Míg Horatio beszél felemelek egy aktát az asztalomról, majd hátradőlve a széken olvasni kezdem. Éppenséggel pont az előttem ülő szolgálati kartonja van nálam. - Úgy látom a kiképzés során minden rendben ment, sőt, előléptetést is kilátásba helyeztek hosszútávon. Jó jel, nálunk nem dobálják a kiképzők kétkézzel az ilyen lehetőségeket. Ellenben látom, hogy a távozása végett a specializálódás elmaradt. Van valami külön képzettsége, ami feljogosítja bizonyos feladatok elvégzésére, vagy beéri az egyszerű sorkatonai szolgálattal is?
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 423
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Ahogy hellyel kínál, leteszem magam a felajánlott ülőalkalmatosságra és előadom, hogy miért is jöttem. Nem akarom feleslegesen lopni az idejét - és a sajátomat sem -, ezért igyekszem viszonylag azonnal a lényegre térni. És úgy tűnik, hogy ez számára is szimpatikus dolog. Figyelem, ahogy hátradőlve a székén kezd el egy aktát olvasgatni. Nem kell ahhoz gondolatolvasónak lennem, hogy tudjam, valószínűleg az én anyagomat nézegeti, mondjuk nem is hittem, hogy másként fog tenni. Viszont, amit említ - a dicséreten túl, ami jól is esik -, nem teljesen pontos. Gondolom megint a személyügy kavart be valamit, no, de annyi baj legyen, nincs olyan csorba, amit ne lehetne kiköszörülni. - Köszönöm az elismerő szavakat. - bólintok és ezzel kezdek bele a mondanivalómba, közben pedig előre hajolok. Mindkét könyökömet a karfákon támasztom meg, ujjaimat pedig lazán összefűzöm. - Megszereztem a megfelelő képesítést a tűzszerészeknél. A vizsgám megvan, kiváló eredménnyel, és ha nincs a csatolt papírok között, akkor nagyon szívesen hozom be a saját példányomat. - kezdek bele, mert azért az nem igaz, hogy nem specializálódtam. Az már persze más kérdés, hogy alkalmam nem volt élesben dolgozni velük, mert ugye a falka feladat prioritást jelentett. - Szeretnék hozzájuk kerülni, a rangot illetően pedig megelégszem bármivel, amit jónak látnak esetemben. - igazából nekem mindegy, hogy milyen címet aggatnak a nevem elé. Az anyagi helyzetemet aligha érinti - egy évszázaddal ezelőtt megalapoztam a jövőmet az aranyásás idején -, igazából a kihívás a lényeg és természetesen az, amit az új munkakör jelentene, a tűzszerészek között. Eluntam a korábbi munkáimat és valami újdonságot akartam, ezért csináltam meg az alapkiképzést és folytattam a robbanószerek kiismerésével és minden, az azokhoz kapcsolódó ismerek elsajátításával. - Volna esetleg arra lehetőség? - mármint, hogy hozzájuk kerüljek, de nem ismételgetem önmagamat, hiszen már az előzőekben jeleztem, hogy ezt szeretném csinálni, már, ha van szükség a tudásomra és a munkámra.
Amikor meghallom, hogy probléma van a leírással először összevonom a szemöldökömet. Újra átolvasom az előttem levőket, hátha csak valamit félrenéztem volna, vagy éppenséggel ugrott a szemem, de többszöri átnézés után is úgy látom, hogy ugyanaz szerepel előttem a papíron, mint ami elhagyta a számat. Bosszúsan sóhajtottam egyet és emeltem fel a telefont, leszólva a személyügyre. - Armband őrmester! Nézzen utána, hogy megvan-e az irattárban Horatio Haskell papírjai között a tűzszerészeti kiképzést igazoló elismervény. Ha megtalálja, küldje fel hozzám. - lerakom a fejemet, ahogyan újra a velem szemben ülőre nézek. - Remélhetőleg csak az aktába felejtették el belerakni a papírt és nem történt nagyobb mulasztás. Ellenkező esetben tartok tőle, a személyügyben is újabb felvételre lesz szükség... arról nem is beszélve, hogy futnia kell egy újabb kört. Eléggé szigorú voltam az erőd személyzetével kapcsolatban, még a legkisebb hibákat is kiküszöbölendő. Azt elég hamar megtanulta itt mindenki, hogy nem szabad félvállról venni a munkát Fort Wainwright-ban, különben csakhamar a munkaerő piacon találhatja magát újra az ember. Egy ilyen szintű mulasztás esetén pedig biztosan kirúgás van kilátásban, szóval ajánlom az illetékesnek, hogy anno nem az egyik iratmegsemmisítőbe dobta bele a papírt. - Amennyiben a papírok rendben vannak semmi akadálya. Ami viszont a rangot illeti, én egy mélyebb pozícióból való indulást javaslok. Egyrészt a katonák is jobban elismernék önt, ha látják, hogy jó szakember és nem csak egy csókos senkiházi, akit betoltak magasabb pozícióba, továbbá lehetősége van kiismerni a helyi viszonyokat. Történt egykét dolog, míg elvolt. Amennyiben emlékeim nem csalnak, jövőhéten az egyik tűzszerész osztag parancsnoka áthelyezésre kerül. Megkaphatja a helyét, jó munkavégzés esetén pedig lehetősége lesz feljebb lépni ranglétrán. Tény, én bevásároltam magam a hadseregbe, de mindenki mást, akit tiszti pályára átvettünk és nem volt korábbról rangja, alulról indítottam el. Nem szerettem, amikor felmerül a hátszél lehetősége, szóval jobbnak láttam így intézni a dolgokat. Sokkal tisztességesebb, maradjunk annyiban.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 423
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Amíg a telefonálás lezajlik, én csendben várok. Nem tudom, hogy mi történhetett vagy miért maradt ki az aktámból a képesítésem, de azt hiszem az ilyesmi bármikor előfordulhat bárkivel. Nem különösebben aggódom, mint már említettem, a saját példányom megvan, ami azt igazolja, hogy képesített vagyok. - Remélhetőleg. – bólintok egyet. - Ha szükséges, akkor megteszem, nem jelent gondot. – annyi kört megyek, amennyit csak kell, nem az adminisztrálási folyamaton fogok elvérezni. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem, mert az aztán igazán nagyon csúnya lenne minden szempontból. - Tökéletesen megfelel így nekem is. Én is amondó vagyok, hogy a valós érdemeim szerint értékeljenek és nem pedig máshogyan. – valahol mindenki elkezdi, szóval nem nagyon izgat, hogy nem megyek magas pozícióba, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy azt csinálhassam, amit szeretnék és amihez értsek is, a többi meg majd jön magától. Nem ettől fogok a kardomba dőlni. - Köszönöm a lehetőséget és akkor várom a visszajelzést, hogy szükséges-e behoznom a saját papírjaimat is. – ha nem jelzi, hogy maradjak még és van mit megbeszélnünk, akkor felállok. A fizetés és egyéb nyalánkságok majd akkor kerüljenek elő, ha már szerződésem is lesz, nem hiszem, hogy ezen a találkozón kell róla szót ejtenünk. - Örülök, hogy megegyezhettünk. – nyújtok kezet, ha elfogadja, akkor megrázom, majd dolgom végeztével és egy illő elköszönéssel elhagyom az irodát.
//ha nem volna más, amire írnom kellene, akkor ez lenne a záróm és nagyon szépen köszönöm a játékot és a lehetőséget is ^^ //
Kezdőlap
//
