A pincehelyiségből kialakított Club 2000-ben nyitotta meg kapuit. Bő tíz évig egyfajta Elvis emlékhelyként üzemelt, ahol a kezdetekben főként Elvis imitátorok kaptak teret, hogy megmutathassák tehetségüket, és hétvégenként azokat a filmeket vetítették, amikben Elvis is szerepelt. 2012 év elejétől 2014 nyár végéig a Club zárva volt. Úgy tűnt, hogy végleg befellegzett az üzletnek, ám idén nyár elején ismét nagyobb mozgolódás támadt a pinceklub környékén. A tulaj úgy döntött, ismét feléleszti a helyet, s annak érdekében, hogy a vendégek száma növekedjen, teljes arculatváltáson esett át. Egy fiatal, kreatív belsőépítészt kért fel a hely újraálmodására, aki a Club stílusát a nevéhez passzolóvá alakította.
Sok lépcsőn juthatnak le a vendégek a légkondi biztosította kellemes levegőjű térbe. A látvány egészen rendkívüli, hiszen elsőre úgy tűnhet, hogy az egész hely jégtömbökből, és hóból vájt járatokból áll. Azonban elég csak megérinteni a falakat, a szobrokat, és az ülőhelyeket... vagy akár a pultot ahhoz, hogy bárkinek egyértelmű legyen: minden törhetetlen üvegből, és speciális "vakolatból" készült. A plafon a sarki fény színeiben pompázik, és a megvilágítások is ezeket a színeket erősítik fel. A falakon az északi fényről megörökített természetképek kaptak helyet. Étel fogyasztására nincs lehetőség, az italkínálat viszont nagyon széles! Alkohol, üdítők, és koktélok is kaphatók, amiket akár a bárnál, akár az asztaloknál el lehet fogyasztani.
Hétköznap esténként helyi zenészek, és együttesek bérelhetik a kiváló akusztikájú helyet, élőzenével szórakoztatva a vendégeket... hétvégenként pedig "Art mozi" jelleggel régi, fekete-fehér filmek digitálisan feljavított változatait lehet megnézni. Minden hónap első hetébe szórólapokon hirdetik, hogy az adott hónapban milyen filmeket lehet megnézni, a régi filmek kedvelőinek.
Meghökkentem kissé, amikor Artemis beállított azzal a néhány ágnyi fagyönggyel a Northern Lights-ba és habár egyáltalán nem hittem a hozzá fűződő babonában, hülye lettem volna kihagyni a lehetőséget. Nem is cifráztam túl a dolgokat, mindössze megkérdeztem tőle, tudja-e mit jelent, bár nyilván tudja, hiszen ő hozta, aztán pedig már nem volt visszaút. És legalább tökéletes alkalom volt, hogy megmutathassam neki, igenis tudok gyengéd lenni - már persze ha nem tiltakozott, vagy hiúsította meg valahogyan a tökéletes tervemet. Onnantól kezdve pedig adott volt, hogy tovább vinném kicsit a dolgot és mivel úgyis tartozott egy korcsolyázással, gondoltam miért ne alapon bedobom az ötletet. Jobban mondva kijelentettem, hogy újév harmadik napjának estéjére bizony ne szervezzen magának programot, mert szeretném elrabolni, hogy meghívhassam egy italra. Mivel ezután rögtön a rengeteg tennivalóra hivatkozva egy kacsintást követően el is viharoztam, tulajdonképpen a válaszát sem vártam meg, szóval nagyon remélem, hogy nem fog faképnél hagyni, igencsak aláásná a férfiúi önbizalmamat. A megbeszélt napon nyolckor felgurultam érte a Lakhoz, ám a kocsiból csak akkor szálltam ki, amikor megéreztem, vagy megláttam a közeledtét. - Szép jó estét, hölgyem - pöccintettem meg nem létező kalapom karimáját, a szokásos csibészes mosolyommal a képemen. - Igazán csinos ma este is - mint mindig, ugyebár. Én magam is úgy, ahogy kicsíptem magam, fekete nadrágomhoz szürke inget húztam, a bőrdzseki elmaradhatatlan, a hűvös idő befurakodott alá, de sokáig úgysem terveztem itt ácsorogni, az autóban pedig melegebb az idő. Ha készen állt az indulásra, akkor nyitottam neki az ajtót, majd csuktam is, amint beszállt. Direkt ki is takarítottam a verdát, bár alapjáraton elég megviselt volt szegény, lévén már elég régóta állt a szolgálatomban, de ez csak nem fog rontani az összképen. - Milyen napod volt? - érdeklődtem, miközben indítottam az autót és elindultunk lefelé a hegyről. Figyelmem az övé volt az út alatt, hiába tudtam csak olykor rá pillantani menet közben, azt is főleg a piros lámpáknál. Nem néztem az időt, mennyi idő múltán értünk oda, de parkolóhelyet is egészen hamar sikerült vadászni. Siettem, hogy nyithassam neki az autó ajtaját, bár lehet ebben megelőzött, mindenesetre a bejárati ajtónál is eljátszottam ugyanezt. - Bevallom derekasan, itt még nem jártam - súgtam neki oda, miközben már a lefelé vezető lépcsőkön haladtunk. Nem tudom, mennyire okos dolog egy ismeretlen helyre hozni őt az első közös italozásunk alkalmával, de a képeken igencsak vonzónak és elegánsnak tűnt a hely, ráadásul falkatag tulajdonában áll, bizonyára Artemis ismeri is a hímet. Odabent aztán egy kényelmes asztalhoz tereltem magunkat, hogy udvarias hímhez illő módon a leülésnél is segédkezzek. - Mit iszol? - érdeklődtem, hiszen elég nagy választék volt itt, ha jól láttam, koktélokkal is szolgáltak, sajnos nem ismerem a nőstény ízlését, hogy kapásból képes legyek megmondani, mihez volna kedve. - Vagy rám bízod a döntést? - pimasz félmosolyra görbült a szám, nem biztos, hogy azzal olyan jól járna, bár tény, hogy valószínűleg hamarabb jókedve kerekedne. Ha eldöntötte, mit iszik, akkor indultam is rendelni, hogy hamarosan már a kért italokkal a kezünk között ücsöröghessünk egymás mellett.
Artemis Northwood
Suttogó
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 167
◯ HSZ : 153
◯ IC REAG : 127
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : puszta megjelenésével bármely kevéssé előkelő helyen
Hogy hülye ötlet volt-e részemről bevinni a fagyöngyöt a Northern Lightsba? Talán. Egy egészen kicsit. Mármint oké, hogy titkon reméltem... dolgokat, de a fene hitte volna, hogy Daniel ennyire rákap, mint foxi a csontra! Márpedig alig igazítottam a ruhámon, lelépve a kis létra legalsó fokáról is egy elégedettnek tetsző szusszanással, mikor feltettem a fogadótér közepén a csillárra a kis növényt, máris Danny-vel találtam szemközt magam egy fél fordulatot követően. Persze, hogy tisztában vagyok a fagyöngy jelentésével! De nem hittem volna, hogy... Annyira hirtelen jött és spontán, és aaannyira... khm. Szerintem legalább egy órán keresztül "röpködtem" körbe-körbe az irodámban, Bellst boldogítva a vonal túlsó felén, miután vöröslő ábrázattal, az alkalmazottak lopott tekintetének kereszttüzében osontam a "tetthelyszínről". Barátnőm alig győzött lerángatni a földre, így utólag visszagondolva. Nem volt könnyű dolga, mert Daniel a csókkal együtt kerek perec kijelentette, hogy harmadikán találkozni óhajt velem. Ez pedig lássuk be, merőben több volt annál, mint amire számítottam. Számítottam egyáltalán valamire is?!
Azért nem jártam még napok múltán is a föld felett két centivel, de aznap határozottan engedékenyebb és elnézőbb kedvemben voltam mindenkivel Danielnek meg nagyot ugrott a kollégák körében a népszerűségi indexe, akárcsak mostanság, ahogy közeledett 'A Nap'. Oké, elismerem, egy kicsit talán... tényleg bezsongtam! De olyan rossz dolog ez? Órákat időztem azzal, hogy a tökéletes ruhához a tökéletes kiegészítőket megtaláljam. Nem mintha nem lenne minden alkalomra legalább háromféle komplett összeállításom, de mégsem mehetek akármiben egy randevúra! Mert ez randi, ugye? Meghív egy italra... Pontosan úgy hangzik, mint egy randi! Végül úgy döntöttem, hagyjuk meg a pasztell árnyalatokat a nappalnak, az éjszakára meg bízzunk rá egy kis klasszikus feketét némi pirossal megbolondítva. Persze az egésznek az összhatása még így is kellően visszafogott lett, hogy ne érezzem kellemetlenül magamat benne. Mert az fontos ugyebár... Milyen kár, hogy amint megpillantom a lak előtt parkoló kocsinak dőlő hímet, máris befurakodott pajzsom mögé, bőröm alá valami stresszesen kellemes - és éppen ettől ugyanakkor kellemetlen is - érzés. - Önnek se rosszabbat, Mr. Corvin! - Szélesedett mosolyom, ahogy reflektáltam szavaira, hagyva, hogy ajtót nyisson nekem. - És köszönöm. - Söpörtem pár szőke fürtöt fülem mögé kósza mozdulattal, mielőtt helyet foglaltam volna az anyósülésen. Kérdésére szórakozott kacaj szalad le ajkaimról, ahogy oldalt tekintek rá kedves mosollyal. - Mozgalmas, ami azt illeti... - Nem mentem be ma a Clubba ugyan, de ez nem jelenti, hogy ne intéztem volna ügyeket mindenféle beszerzéssel kapcsolatosan. Ezekről szívesen is mesélek, kezeimmel gesztikulálva, miközben hitetlenkedek a kávés/barista dolgok beszállítóival folytatott vitámmal kapcsolatosan. Arról meg inkább bölcsen hallgatok, hogy azért mindezen telefonhívások közé befért egy fodrász, egy manikűrös... Szerencsére a melóval és a falka lakban levő részével kapcsolatos történések kitartottak addig, míg megérkeztünk, így nem kellett attól tartania egyikőnknek sem, hogy a kínos csend közénk telepedne. A szószátyárság különben nem idegen tőlem, tudhatja ezt a hím is nagyon jól. Kedves mosoly és halkan "eléejtett" köszönöm a jussa az ajtónyitásokért, a lépcsőn meg csak annyi időre torpantam meg lefelé menet, míg röpke nevetést követően hátrafordultam, hogy megjegyezzem: - Én sem, és ami azt illeti nem is szeretném, ha a tulajnak a fülébe jutna... - Szusszanva lépdeltem tovább. Már csak pár lépcsőfok volt hátra a sorból, hogy belépjünk a jeges mesevilágba. - De azt azért el kell ismerjem, ez a belső dizájn eléggé... hatásos. - Mint üzletasszony az üzletembernek, ezt még talán személyesen is közölném Elvisszel, de hogy véremet fogja szívni már a puszta ténnyel, hogy betettem ide a lábamat, az tuti! Nem mintha ez mélyen érintene jelenleg, ahogy kissé suta mozdulattal igazítok szoknyámon, mikor leülök egy általunk választott szabad helyre. - Öhm... - Kérdésére kissé elpillantok a pult felé, majd kiszélesedő mosollyal fel Danielre. - Tudod mit? Lepj meg! Annyi segítséget adok, hogy amiben martini van, azzal nem nyúlsz mellé. - Az a mosoly szinte már játékos vigyor képemen, ahogy figyelem távoztát, magamban azért téve egy megjegyzést, hogy lehet, feloldotta volna a gyomromban levő kis csomót, ha inkább tisztán kérek ki valamit... - De futó gondolat mindez csupán. Akármivel is tér vissza a hím, köszönettel fogadom, finoman fordítva a poháron és közelebb vonva magamhoz, de nem kortyolva bele azonnal. Kivárom, hogy helyet foglaljon. - Na és... a te napod milyen volt? - Ha nem lennék ennyire jól nevelt, lehet, most lehúznám egyben a pohár tartalmát, ám mivel az vagyok, csupán ujjaim fonódnak finoman a pohár nyaka köré. - Annyira figyelmetlennek érzem magam, hogy egész úton csak magamról beszéltem, ne haragudj!
Rendkívül üdítően hatott rám, hogy Artemis képes volt végig mesélni nekem, amíg leértünk a NorthPole-ba. Valóban tisztában voltam szószátyárságával, de egy percig sem zavart, ami azt illeti, örömmel hallgattam a sztorijait, felnevetve az esetleges viccesebb részeknél, kíváncsian érdeklődve, ha homályosabb pont akadt. És legalább nem kellett attól tartanom, hogy kínos csend állna be közöttünk, így végig volt lehetőségünk miről diskurálni. Nyitom előtte az ajtókat, a lépcsőn lefelé menet pedig amikor megtorpan, kis híján magammal sodrom, még szerencse, hogy inkább őt figyeltem, mint a lépcsőt, így nem taroltam el. Szavait hallva halk kis nevetés szokott ki belőlem. - Ismered akkor ezek szerint? - nyilván ismeri, hiszen falkatársak és nyilván nem is mondta volna, hogy nem szeretné, ha a fülébe jutna. Már csak az a kérdés, hogy miért? Kérdésemmel is inkább erre szerettem volna fényt deríteni, majd kiderül, mennyire részletesen szeretne beszélni nekem erről az ismeretségről. - Reméljük akkor, hogy nincsen ma bent - mondhatnám, hogy nem szeretnék senkivel sem ölre menni Artemisért, de inkább nem bocsátkozom ilyen kijelentésekbe, ki tudja tényleg, miféle a kettejük viszonya! - Hatásosnak egészen biztosan hatásos. Az én ízlésemnek mondjuk túl.. puccos, de egyszer mindent ki kell próbálni! - nevetve tereltem magunkat a kiszemelt asztal felé. Önszántamból biztos nem jöttem volna ide, egyedül legalábbis semmiképpen sem, de azért nem szerettem volna Artit egyből az O’Connorsba vinni, majd legfeljebb a következő alkalommal… - Nagyszerű, akkor egy pillanat és itt vagyok! - abból az egy pillanatból mondjuk egy kicsivel több lett, mert nem voltam jártas a koktélok terén, úgyhogy inkább a pult mögött álló segítségét kértem. Nekem teljesen mindegy volt, mit ad, csak martini legyen benne, mindössze ennyi volt a kikötésem. Illetve annyi, hogy ne azt a talpas poharas izét adja, mert nem burzsujkodni jöttünk ide, számomra pedig a martinis pohár, az a V-alakú tipikusan azzal párosult. Amikor elém tette a végeredményt, elégedett is voltam vele, magamnak tiszta whisky-t kértem, tuti ami tuti alapon. - Parancsolj - tettem le elé a neki választott italt és ültem vissza én is a helyemre. - Bocsánat a várakoztatásért, de elképesztő, mennyiféle koktélt lehet kapni! Az ilyenekben pedig nem vagyok járatos - legyek akármennyire is iszákos, soha nem az olyasmi italok érdekeltek. - Unalmas kissé. A ház körüli teendőket intéztem, bevásároltam, takarítottam, mostam, mint valami háziasszony! - nevetve emeltem számhoz a poharamat, hogy leküldjem az első kortyot. - Utálok bevásárolni. Olyan.. furán áll a kezemben a bevásárlókocsi - már évtizedek óta magam intézem az ilyesmit, de ehhez sosem fogok hozzászokni, sem megkedvelni. - Ne viccelj, miért haragudnék? Szívesen hallgattalak. És amúgy is.. minden sokkal jobb az előbbi kis hisztimnél! - ismét csak nevetni tudtam, ahogyan újfent ittam egy kortyot a poharamból. - Hm.. Ivós játék, vagy feldobsz valami témát? - kérdeztem vigyorogva, amolyan Dannysen indítva a dolgot. Le sem tagadhattam egyébként.. nem voltam egy randizós típus, éppen ezért nem tudtam, miként is halad az ilyesmi menete. A gyors meghódítás híve voltam, a legtöbb esetben működött is, de valahogy.. Artemissel ezt nem szerettem volna eljátszani, túlságosan tiszteltem őt és túl sokat köszönhettem neki ahhoz, hogy képes legyek megtenni vele ilyesmit.
Artemis Northwood
Suttogó
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 167
◯ HSZ : 153
◯ IC REAG : 127
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : puszta megjelenésével bármely kevéssé előkelő helyen
Kérdésére kissé plafon felé szalad tekintetem, mielőtt tovább haladnék lefelé a szórakozóhely tényleges terébe. - Hajajj! Tipikusan az a fajta, aki elsőre bármit elad neked, de ha kicsit is jobban ismered, rájössz, mekkora tahó. - Morranok finom rosszallással engedve el az egészet, lévén ennél több szót aligha érdemel Elvis ma este. A szerencsés - vagy szerencsétlen, majd kiderül idővel - asztal felé haladva már az én képemen is nevetős mosoly ül. - Puccos? Rá se merek akkor kérdezni, mit érzel minden nap, mikor be vagy osztva a Northern Lightsban dolgozni! - Nevetve foglaltam helyet, megköszönve gesztusát, s széles-szórakozott mosollyal tekintve utána, mikor ellépdelt az italokért. Észre se veszem magam, olyan önkéntelen a mozdulat, amivel ruhámon igazítok, majd szőke tincseim közé túrok, hasonló szándékkal, mielőtt vissza érne a hím. - Köszönöm. - Húzom kissé közelebb szelíd mosollyal az elém letett koktélt akkor pedig, figyelemmel követve mozdulatait, ahogy helyet foglalt. - Akkor lehet jó lesz, ha beruházlak egy bármixer képzésre az új évben majd! - Jegyzem meg kuncogva, ha szerencséje van, akkor csupán csak félig komolyan, bár lássuk be, jól mutatna a mixerpult mögött. Is. Mert hol nem? Úgy értem... akinek van szeme az látja ezt, nem csak én gondolom így! Igaz?! Inkább a napjáról érdeklődöm, elhessentve az elmémben kirajzolódó, koktélokat kevergető Daniel képét. Figyelmem teljes mértékben az övé, a szívószállal játszok csupán közben, a narancskarikát kergetve italomban, mintegy ezzel vezetve le a bennem finoman megülő, kellemes zsongást. Könnyed kacaj rázza vállaimat szavai kapcsán. - Érdekes, pedig azt hittem, hozzászoktál az ilyesmihez! Már ne értsd félre, hisz nem ismerlek igazán, így csak arra tudok alapozni, amit eddig tudok rólad... - Szabadkozom, még mielőtt esetleg személyes sértésnek veszi a róla kialakult egyedülálló agglegény képet, elvégre tényleg... sosem lehet tudni! Attól, hogy most egyedül van, még lehetett mellette valaki az előző évtizedekben. Szabadkozására elmosolyodtam, s magam is szórakozottan kortyoltam a koktélba, elégedetten hümmentve aprót az arányok kapcsán. Kérdésére kissé sikerül kizökkennem ebből az idillből, némileg zavartan sandítok felé. - Milyen... ivós játékra gondoltál egészen pontosan? - Habár sosem volt szerencsém részt venni akár csak egyben is, azért nem élek burokban, tisztában vagyok vele, mit is takar mindez pontosan Hangomban a kétkedés mellett a kíváncsiság is testet ölt, elvégre farkasok vagyunk, csak nem árt meg az ital olyan gyorsan, hogy baj történjen belőle, nem igaz? Na meg, mikor máskor tegyek olyat, amit eddig még sosem, ha nem most, mikor adott a lehetőség.
- Ahh, jól van, akkor megnyugodtam - színpadias sóhajtással kísérve kaptam a szívemhez. - Kicsit azért megijedtem volna, ha azt mondod, sármos és udvarias, tiszta gentleman - fűzöm még hozzá széles vigyorral. Nem bízom el magam, de azért egy tahónál csak jobb lehetek, nem igaz? És Artemis nem úgy tűnik, aki a tahókra bukik, szóval úgy érzem, jól áll a szénám jelen helyzetben. - A Northern Lights elegáns. Ez itt puccos. A kettő nálam közel sem ugyanazt jelenti! - könnyedén jön a válasz, ahogyan máris hárítok. Tény, hogy az én ízlésemnek a Northern Lights is túl elegáns, de egy menő kávézó legyen is az, nem igaz? - Nincs mit - legyintek, amint visszaülök a helyemre az italok kihozása után, szívesen hoztam és valószínűleg fogok is még, mégiscsak én hívtam meg! Ráadásul ő a hölgy, én pedig a férfi, ez így ildomos. - Határozottan tetszik az ötlet! Egy szavam nem lenne ellene - és nem azért, mert ő ruházna be rá, egész egyszerűen csak jobban mutatnék a pult mögött szívesen kipróbálnám magam olyasmiben is. - Amúgy is fontolgattam, hogy lehet el kellene menni egy bármixer képzésre, de egyelőre gondolati szinten maradt a dolog - adok hangot ennek is, mert nem árt, ha tisztában van azzal, hogy nem lenne annyira ellenemre a dolog. - Miért, szerinted az, hogy hozzászoktam azt is jelenti egyúttal, hogy kedvelnem is kell? - kérdezek vissza könnyedén, miután lenyeltem az első kortyomat. - Egyébként valóban elég házias vagyok, de a bevásárlás mindig is utált dolog marad számomra - nevetős hangon kél a válaszom, azt pedig elégedetten nyugtázom, hogy hümmentése arról árulkodik, nem döntöttem olyan rosszul az ital kapcsán. Az ivós játékot illető visszakérdezésére pimasz kis mosoly kanyarodik a képemre, de nem szeretném megvárakoztatni a válasszal, vagy, hogy azt higgye, le akarom itatni, mert nincs így. - Egy egészen egyszerű fajtára gondoltam, ismered esetleg az „Én még sosem” nevezetűt? - emelkedik meg a szemöldököm, mert ki tudja, hallott-e már róla. Ha nemleges a válasza, akkor elmagyarázom neki a rettentő egyszerű szabályt. Csak állítania kell valamit és aki még soha nem csinálta, vagy volt része olyasmiben, annak bizony innia kell. - Alapjáraton röviddel szokták inni, de szerintem kiegyezhetünk egy nagy kortyban, aztán majd ha elfogy az első kor, meglátjuk, mivel folytassuk - osztottam meg még a véleményemet az italok kapcsán. - Nos, mit szólsz hozzá? - nyilván nem erőltetem a dolgot, mert ha nemet mond, akkor elfogadom a döntését, mindössze ötletként dobtam fel, mert így úgymond két legyet is üthetünk egy csapásra. Játékos keretek között ismerhetjük meg kicsit jobban a másikat, ráadásul inni is szükségeltetik hozzá, ami idővel oldja majd a hangulatot is. Legalábbis bízom benne. Ha viszont nem tetszik neki az ötlet, akkor kénytelen leszek valami mással előállni.
Artemis Northwood
Suttogó
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 167
◯ HSZ : 153
◯ IC REAG : 127
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : puszta megjelenésével bármely kevéssé előkelő helyen
Daniel szavaira finoman ütközök meg kissé, de igyekszem nem mutatni felé meglepettségemet, ahogy gyerekesen apró, örömteli mosolyt rejtve képemen haladok tovább lefelé a lépcsőn a klubba, közben szinte már nemtörődömnek tetsző módon ejtve elé a kérdést: - Féltékeny lennél? - Semmitmondó, röpke szavak, mégis torkomban dobog a szívem, mikor kiejtem őket a számon. Egyrészt, mert ezt most komolyan megkérdeztem?! Másrészt nem is tudom, akarom-e hallani a választ. Mármint persze, hogy érdekel, de... ajj, hogy milyen bonyolult az egyszerű! Helyet már nevetve foglalok, számomra biztosabb témaként a hely milyenségére terelve a beszélgetésünket. - Jó válasz! - Kuncogok csendesen Daniel megjegyzésére a Northern Lights kapcsán, - Merne mást mondani... - majd némi támpontot adok a koktélok kapcsán, ami az ízlésemet illeti, hogy kivárjam, míg a kért italokkal "felfegyverkezve" tér vissza asztalunkhoz.
A bármixer képzés kapcsán kiszélesedő mosollyal hallgatom, jól esik azt hallani, hogy nem a puszta jólneveltség/jófejség mondatja vele az egyetértő szavakat, hanem ő maga is gondolkozott már azon, merre léphetne kicsit tovább - kicsit talán másabb irányba - jelenlegi helyzetéből. - Tekintsd akkor elintézettnek! - Biccentettem aprót, megerősítően, miközben kicsit közelebb húztam a koktélt tartalmazó poharat magamhoz az asztalon. Hogy a következő pillanatban el is engedjem egy megadóan feltartott kézmozdulat erejéig. - Oké, ott a pont nálad! - Nevetve nyúltam vissza a pohárért. Valóban nem kell kedvelni a házimunkát ahhoz, hogy megcsinálja az ember, nem gondoltam át ezt az iménti hirtelen megjegyzésemet vele kapcsolatosan. - Pedig az a legjobb része, ha engem kérdezel... - Jegyeztem meg csendesen a bevásárlás kapcsán, mert én meg lényegében minden mással (kivéve a sütés-főzéssel, azt kifejezetten szerettem) voltam úgy, hogy csak muszájból végzem el. A mosogatást meg aztán kifejezetten cselédmelónak találom, nem véletlenül van mosogatógépem otthon! Az italba kortyolok immáron, s csupán a felvetése kapcsán költözik némi óvatosság hangomba és tekintetembe egyaránt, ahogy kérdőn fordulok felé. Visszakérdezése már azért ad némi támpontot, aprót bólintok is, kissé bizalmatlan mosollyal fűzve hozzá, hogy: - Az az, amiben egy idő után mindenféle disznóságot kérdeznek egymástól a kamaszok, mi? - Ciccentem épp csak pár pillanat erejéig kiszélesedő mosollyal, a megerősítő válasz esetén pedig a szabályokat sem kell különösebben részleteznie a hímnek. - Oké, én kezdek! - Emeltem is meg a poharamat ezzel együtt, mintha annyira inni akarnék majd, közben pedig Danielt fürkésztem, mert olyat szerettem volna, amire ő iszik, én viszont nem. - Én még sosemmm... laktam huzamosabb ideig kolostorban.
- Féltékeny? - kérdezek vissza és habár arcom nem láthatja, hangszínemből érezheti, hogy bizony széles vigyor terpeszkedik a képemen. - Nem. Az akkor lennék, ha ez az Elvis valódi fenyegetést jelentene - ugyanolyan széles vigyorral adtam meg neki a választ, mint az előbb. Bélyegezhetnek nagyképűnek, de jelen helyzetben túlontúl nyeregben érzem magam, hogy holmi féltékenységgel viseltessek a szóban forgó hím felé. - Mertem volna mást mondani, nem igaz? - nevetek fel röviden, hiszen bármennyire is tréfáljam el a szituációt, attól még igazak voltak a szavaim és nem azért születtek ilyen módon, mert Artemis a főnököm. Annyira azért talán már ismer, hogy nem a megfontolt kijelentéseimről vagyok híres, szóval.. inkább hozom azokat az italokat.
- Komolyan? - kérdezek vissza kissé meghökkenve, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelenjében sikerül szert tennem egy bármixer képzés lehetőségére, főleg az ő jóvoltából és mit ne mondjak, örülök most, mint majom a farkának. - Igazán köszönöm - vigyorom is jóval szelídebb formát ölt, őszinte mosoly képében, mert valóban hálás vagyok neki ezért érte. - Kinek mi, nem igaz? Én például inkább mosogatnék, ha azzal kiválthatnám a bevásárlást. Vagy tudod te milyen jó móka a porszívóval táncot járni? - nevetve nyúltam a poharamért, nyilván kissé eltúlzott a dolog, bár valós alapokra építkezem. Nem szeretek bevásárolni, ellenben gond nélkül mosogatok, vagy porszívózok, ha takarítani kell. Bár tény, hogy több napig gyűjtögetem a szennyes edényeket, mire rászánom magam a mosogatásra, de akkor minden gond nélkül teszem azt. - Pontosan. De kifejezetten szerencsésnek vélem, hogy nem vagyunk kamaszok - nevettem fel röviden, könnyedén, hiszen vele szemben amúgy sem kanyarodnék a disznó kérdések felé. A tinik meg amúgy is ostobák, én inkább az ismerkedésre alapoznám a dolgot, mint a szívatásra. - Állok elébe! - dőlök hátra kényelmesen, ujjaim közt forgatva a poharamat. Tetszik, hogy magára vállalta a kezdést, azért nem mindenki meri megtenni az ilyesmit, úgyhogy kíváncsian várom, mivel rukkol elő. - Ó, a kis cseles - emeltem a poharamat, hogy aztán lehúzzak egy nagyobb kortyot. - Szóval kolostor.. Hogy kerültél oda? - kérdeztem, ha már ilyen érdekes információt röppentett fel. Igazság szerint ki tudtam nézni belőle ilyesmit, de kíváncsi voltam a körülményekre, úgyhogy kérdeztem, legfeljebb nem kapok rá választ. Bár elég aljas dolog lenne tőle feldobni egy ilyen témát, aztán pedig rám csapni az ajtót. - Engem még sosem rúgtak ki falkából - dobtam fel a sajátomat, ami először eszembe jutott, hogy mégse annyira a felszínt kapirgásszam. Fogalmam sincsen, miként viszonyul a falkákhoz, de tekintve, hogy falkatag és nem túl balhés egyénnek ismertem meg, ezért nehezen tudnám elképzelni, hogy elküldték valahonnan, én viszont nem tagadtam, hogy rosszfiú voltam már fiatalabb koromban is. Aztán.. úgyis pillanatokon belül kiderül az igazság.
// Gratu és köszönöm! //
Artemis Northwood
Suttogó
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 167
◯ HSZ : 153
◯ IC REAG : 127
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : puszta megjelenésével bármely kevéssé előkelő helyen
Válaszára finom pír költözik képemre, édes kis görbülettel párosítva ajkaim szegletében. Még jó, hogy mögöttem halad lefelé a szórakozóhelyre és nem szúrhatja ki könnyedén. Nem is firtatom tovább Mr. Magabiztos nézeteit a témában, inkább más felé terelem finoman evezve a társalgás fonalát. Így kötünk ki a Northern Lightsnál és annál, hogy akár "elő is léptethetném". Meghökkent ábrázata mindent megér, elégtétel az előbbi pironkodásért, hát ki is szélesedik képemen a mosoly, ahogy szórakozottan kocogtatom meg ujjaimmal poharam szélét. - Komolyan! És szívesen. - Biccentek, nem téve hozzá, hogy amúgy is jobban állna neki szerintem, mint a pincérkedés, felszolgálás. Még a jelenleginél is nagyobbra hízna a mája egy ilyen megjegyzéstől... Prüszkölősen nevetek fel, halk kacajjal a takarítás kapcsán felvázolt képe hallatán. - Öhm... nem? - Sandítok felé bujkáló mosollyal. Vajon ez most jó válasz vagy sem? Tudom én, hogy vannak férfiak, akik szerint a nő úgy jó, ha képes rendben tartani a házat, meleg vacsorát főz és nem utolsó sorban az ágyban is képes eleget tenni nekik, ám a magamfajta angol rózsa nem erre lett nevelve és az igazság az, hogy egyetemre sem azért jártam, hogy én végezzem a szükségesen túl a cselédmelót. Igen, a tavaszi nagytakarítás idején is inkább keresek valakit a lakban majd, akinek jól jön némi zsebpénz! - De akkor úgy fest, ezen nem fogunk összeveszni, mert én meg inkább választanám a bevásárlást, mintsem bármi mást! - Szélesedik mosolyom, mielőtt újabb kortytól fosztanám meg italomat. Gyorsan végére érek így a pohárnak, pedig még csak most hozakodik elő az ivós játék ötletével Daniel...
Könnyed kacajjal nyugtázom a korunkra tett megjegyzést, s valóban áldásos dolognak ítélem meg ennek tényét, már csak azért is, mert kellemetlen érzést keltene esélyesen bennem az egész játék olyanformán. Sosem voltam az a "menő csaj" típus, inkább a "szomszéd lány" jelzőt aggatnák rám, ha valami sorozatban szerepelnénk. Daniel viszont... határozottan az a típus rövid ismeretségünk alapján, aki ha nem nővel épp az oldalán távozik egy buliból, akkor legalább háromnak a telefonszámával a zsebében. Hogy ennek tükrében, vagy más indíttatásból gondolok egy nagyot és ragadom magamhoz a kezdés lehetőségét... nos, azt nem tudom, minden esetre csalfa kis mosollyal ejtem el szavaimat, a hím felé sandítva. Tessék csak ajkaihoz emelni azt a poharat, le van maradva pár korttyal úgyis! - Attól, hogy nem vagyunk tinik, még nem jelenti azt, hogy ne taktikázhatnánk, nem igaz? - Szélesedik vigyorom, a kolostor kapcsán pedig füleim mögé söpröm hullámokban aláomló szőke tincseimet egy sóhaj közepette. - Nos... a farkasom teremtője egy igencsak elismert egyházfő volt egykoron, ekképpen pedig sok kapcsolata van a világon, de mindegyik ilyesféle. Annak idején, mikor mindez a farkas-dolog még... új volt, jól jött egy csendes, elszigetelt és nem kissé ingerszegény közeg. - Vallok, de igazán mélyre nem ások a részletekben. Ha akar, majd kérdez, de vannak dolgok, amikről nem csevegek még én magam sem szívesen. Danny pechére ezek pont a személyemmel, múltammal kapcsolatos történések. Kíváncsian várom, mivel áll elő, s bizony édes kis fintor szalad képemre a mondat hallatán, a pohár pedig emelkedik kezemben. - De én már léptem meg falka elől! - Fűzöm hozzá kuncogva, majd kortyolok, ha már ez a szabály. - Miért küldtek el különben, ha nem indiszkrét a kérdés? - Firtatom, s addig is, míg válaszát - vagy nemválaszát - hallgatom, van időm kifundálni, mit is mondjak következőnek. - Én még sosemmm... csatlakoztam valaki más miatt egy falkához sem! - Fejeződik be a mondatom, s a pohár sem éri el az asztal alját, ami azt illeti. Sőt! Koccintásra tartom Daniel felé, mert erről történetesen tudom, hogy így van esetében is. Köszi Sienna!
Kezdőlap
//
//
