Egy taxi áll meg a ház előtt. Jól szituált koros hölgy száll ki a hátsó ülésről a taxis segítségével. Megigazítja fején a kalapját, és szorosabbra húzza a sálját is, hogy a hideg levegő ne furakodjon oda a torkához. - Köszönöm! – A ráncok egy pillanatra kisimulnak az arcán, ahogy a taxisra mosolyog. - Enyém a megtiszteltetés, hölgyem! – Hajlong a férfi hevesen, mintha maga a Brit királynő lett volna az utasa, és tényleg! Nem kis munkámba telt ugyanis, hogy keressek egy tökéletes imitátort, és beszervezzem erre a szívatásra. Nagyon jó kis pénzt kap érte a valaha volt színházi színésznő, manapság unatkozó vén szipirtyó. Ráadásul nem is Fairbanks-i, így a környéken nem ismeri senki. Egy egyszerű megbízást kapott tőlem, amivel viszonozhatom a két őrző kedvességét, mert nem felejtettem ám el, hogy elrontották a jó szórakozásomat a sípályán. Szóval pénzt és időt nem kímélve – mivel mindkettőből akad bőven – szerveztem le mindent, hogy egy kicsit kínos szituációba hozzam Duane-t és Judy-t. Elizabeth királynő egy olyan jelkép a mai világban, akit maximum a dzsungelben élő elszigetelt vademberek nem ismernek, nem láttak legalább egyszer televízióban, vagy újságban. Mint minden híres embernek, egyébként neki is nagy tisztelője vagyok, mert a mai világban is meg tudja még őrizni a nevét és a tekintélyét, még ha manapság mindez csak formális dolog is, és valós hatalma nincs. A néni felsétál a verandára, majd megnyomja a csengőt. Egyik vállán egy elegáns táska lóg, kezeiben pedig egy összehajtogatott példányt fog a múlt heti Fairbanks-i napilapból. Ez egy némiképp módosított példány volt, ugyanis az apróhirdetések rovatot megmanipuláltattam az Alibi Trick-el, és újra lett nyomtatva, mintha az az apróhirdetés valóban szerepelt volna az újságban, aminek apropóján az idős hölgy az Alvarez házhoz érkezik. - Jó estét kívánok! Mr. Alvarez-hez jöttem. – Köszön jól begyakorolt brit akcentussal, s függetlenül attól, hogy Judy vagy Duane nyit-e ajtót, közli hogy kit keres, mintha nem tudná a nevet konkrét archoz kötni. Persze tudja, hiszen én mutattam neki előzetesen képet Judy-ról és Duane-ról is… Én mindeközben az utca végén ülök egy kölcsönzött autóban, lecsúszva az ülésen, hogy ne érezhessék meg az energiáimat, és az ál-királynő kabátkitűzőjébe rejtett mini kamerán át hallgatom és nézem az eseményeket.
A csendes péntek délután során Duane otthon volt éppen, hallgatta a legújabb repertoár felvételeit és kezdte kidolgozni a ritmusokat, amiket fog játszani a dalokban. Az eredetihez sose szolgamódon nyúlt a zenekara, mindenkinek megvolt a szabadsága, hogy kiszínezze a dalt. A lényeg, hogy pörgős maradjon és a közönséget se altassa el A kubai már összeállította nagyjából, hogy milyen hangszereken fog játszani, már csak a konkrét ritmuképletek voltak hátra. A profin hangszigetelt garázsban meg se hallotta volna a csengőt, ha nincs erre egy lámpa, ami jelez, hogy jött valaki. A gyakorlást abba kellett hát hagyni, mert egy fontos küldeményt vagy látogatót nem szabad elszalasztani, a postás vagy bárki, aki jött, megérdemli a tiszteletet és figyelmet, ha már felkereste Duane-t. A kubai átment a garázsból a ház belsejébe, felkapta a kulcsot és már bentről kiabált, míg közeledett: - Pillanat, jövök! Futva jött az ajtóhoz, hogy ne várassa túl sokáig az illetőt. Meglepő látvány fogadta, a szemöldökei ugrottak is egy szép nagyot. Nem tudta, miért keresi őt egy királynőrajongó. Maga Erzsébet nem lehetett, ahhoz fél konvojnyi kísérő testület is járt volna. Mint mindenki, aki nem dugja a fejét a homokba, a kubai is szokta hallani a híreket, hogy a híres embereknek vannak hatalmas, megszállott követőik, akik leveszik az öltözködést, a hajviseletet, alkalomadtán még át is szabatják az arcukat vagy testüket, hogy úgy nézzenek ki, mint Cindy Crawford vagy Justin Bieber. A meglepődés után vigyor ült ki az arcára, kedvesen fogadta az idős hölgyet. - Tiszteletem, Asszonyom! Én vagyok, Duane Alvarez. Mit tehetek Önért? Végigpörgette a fejében, hogy volt-e szó ismerős ismerőséről, akit esetleg elküldenek hozzá, de semmi ilyesmi nem jutott eszébe. Nem várt öreg nénit, senki nem ígérte be a nagyit. A hölgyé volt a lehetőség, hogy elárulja, mi az igen konkrétnak hangzó megkeresés célja. A jehovák, mormonok nem így szoktak jönni...
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
Az idős színésznő kedves, de sajnálkozó mosollyal mérte végig az ajtóban felbukkanó férfit. - Nahát, micsoda fiatal! Azt gondoltam volna, hogy idősebb. – Jegyezte meg, miközben szétpattintotta a táskáját, majd elővett onnan egy igazolványt. Ő szerepelt a képen, az igazolvány pedig tökéletes hamisítványa volt az ápolói igazolványoknak. Sok idős ember vállal részmunkaidős ápolói munkát, vagy kutyasétáltatást… bármit, csakhogy ne kelljen odahaza bámulniuk a négy falat. - Rose Newman vagyok, és az újsághirdetés miatt jöttem. – Mutatkozott be azon a néven, ami a kártyán is szerepelt. Ha Duane el akarta tőle venni, hogy jobban megnézze, a néni problémázás nélkül odaadta neki. Természetesen nem ez volt az eredeti neve, viszont tökéletesen felépítettem a hátterét, hogy ne lehessen kivetnivalót találni benne. El is gyakoroltuk a szituációt, tettem fel neki keresztkérdéseket is, de az öreglány profi. Nem tudtam rajta kifogni, úgyhogy igencsak megérdemli a tiszteletdíját, aminek egy részletét már odaadtam neki, a többit meg akkor kapja meg, ha elvégezte a feladatát. Elég ösztönző összeg ahhoz, hogy még csak véletlenül se akarjon kiesni a szerepéből. Én az ülésen lecsúszva hallgatom a párbeszédet, és figyelem a kis kamerán keresztül a Kubai zenész arckifejezését, amit vág, miközben a nénike előadja, hogy miért is kereste fel. - Hoztam magammal ajánlóleveleket, ha szeretné megtekinteni őket, nagyon szívesen odaadom. – Folytatta kedves mosollyal az arcán. - Micsoda tragédia, hogy ilyen fiatalon kell szembenéznie ilyen problémával, de igazán dicséretes, hogy nem szégyell segítséget kérni, és bátran felvállalja mindenki előtt. – Mondja nagy komolyan, tudálékosan vizslatva Duane-t, mint akinek teljesen természetes dolog az, hogy most itt van, és erről beszél.
Duane türelmesen mosolygott még mindig a nénire, akit korából adódóan tisztelt, mert az öregek megérdemlik ezt. A sajnálkozó pillantás mögött valami konkrét elképzelést, elvárást sejtett, amit még nem tudott pontosan megfogalmazni. Nem mondott erre semmit, csak csodálkozó arcot vágott. Tovább figyelte a királynő-imitátort, hogy mi kerül elő a táskából. Ott lehetett a talány megoldása és a kubai már nagyon kíváncsi volt, mi szél hozta ide a nőt. Erre nem számított. Megnézte az igazolványt. Nem kérte el, nem vette a kezébe, hogy megforgassa, de elolvasta az adatokat, amik rajta álltak. Rose Newman, hivatásos ápoló. Duane már értette az előzőeket. - Á... Üdvözlöm, Ms. Newman! Itt valami félreértés lehet. Én nem adtam fel hirdetést, jó egészségnek örvendek hála az isteneknek! Nem tette hozzá, hogy a néni hamarabb szorulhat rá ilyenre. Most nagyon is kirobbanó formában volt, de ebben a korban elég egy combnyaktörés és már kell az az ápoló, főleg ha egyedül él valaki. A hirdetés viszont felkeltette a figyelmét. Meglepődött volna, ha van másik Duane Alvarez a városban. Bár még az is előfordulhatott, hogy az utcanév és a házszám egyezett, csak a város nem. A kelekótya dobosuk, Carlos csinálta meg egyszer, hogy kinézett egy eladó cinkészletet és azt hitte, megjegyezte a címet. Valójában pedig Juneau helyett Anchorage-ban kereste a 2. utca 3. számot, ezzel nagy meglepetést okozva az ottani lakónak. De nem, itt a név is egyezett és a kubai nem ért a rejtély végére. A nénit mégse küldte volna el, nem volt ő olyan mogorva, bezárkózó típus, aki még a bibliaárust is pokoli szavakkal irányítja melegebb éghajlatra. Tudni akarta, mi ment mellé, hogy ha mások is jönnének a hirdetésre, akkor már felkészülten álljon ez elé. - Nagyon kedves, köszönöm, de elmondaná inkább, milyen hirdetést látott? - kérdezte a kubai még mindig szelíden. Tévedést gyanított, nem szándékosságot. Egy ilyen idős nénitől már nem várt volna hasonló csínyeket. A hölgy kezében lévő újságra nézett, mert gyanakodott, hogy azért van nála. - Esetleg abban jelent meg? - mutatott a lapra.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- Nem? – Vágott értetlen, meglepődött arcot az öreg néni, majd szelíd mosoly ült ki az arcára, és halkabbra vette a hangerőt. - Egyáltalán ne feszengjen. Higgye el fiatal úr, elég régóta csinálom már ezt, engem igazán nem zavar. Persze ha a fiatal úr inkább férfi terápiás masszőrt várt, akkor megértem. Igaz ez a kitétemény nem szerepelt a hirdetésben. – Mosolygott továbbra is olyan kedvesen, mint aki teljesen biztos abban, hogy csak azért akarja letagadni a dolgot Duane, mert esetleg feszélyezné a masszőr kiléte. - De hiszen Ön adta fel, fiatalember, és a cím is stimmel, ha a taxis nem tévedt el… - Emelte fel az újságot, majd megigazította a szemüvegjét, és a pirossal bekarikázott hirdetésre, majd a házszámra vetett egy pillantást. - Ez bizony ez a cím, látja!? – A néni Duane kezébe nyomta az újságot, miközben tovább folytatta. - Negyven évig dolgoztam a Valdez-i kórházban. Járt már Valdezben? Nagyon kedves kis városka az Állam déli részén. Az Urológián voltam ápolónő, és több ezer hasonló problémával küzdő beteget kezeltem már. Még tíz évvel ezelőtt, mielőtt nyugdíjba mentem volna, végeztem el a terápiás prosztatamasszőr tanfolyamot, de csak azért, mert manapság mindenhez papírt kérnek, de egész életemben ezt csináltam, a főorvos úr jobb keze voltam Valdezben. Ugyan ritka ilyen fiatal korban a prosztatagyulladás, de higgye el nekem Mr. Alvarez, hogy pár alkalom, és már csak egy kellemetlen emlék marad a számára. Hoztam magammal mindent… - Átlátszó, bontatlan nejlonba csomagolt gumikesztyűt, és egy flakon síkosítót vett elő a táskájából, bizonyítván, hogy ő teljesen komolyan gondolja ezt az egészet.
apróhirdetés szövege:
„Prosztatamasszázsban jártas szakembert keresek orvosi javaslatra, gyulladás kimasszírozása céljából. Érdeklődni személyes megkereséssel lehet. Duane Alvarez, cím: Fairbanks, XXXXXXXXX XXXXXX XXX.”
Én mindeközben már könnyesre röhögöm magam a bérelt járgányban. Komolyan... ez még a sípályán való videózásnál is ezerszer jobb móka!
Duane még nem került ilyen helyzetbe. Menekült már késelők elől, lőttek rá, akadt fenn szögesdróton, de álhirdetés alanya még soha nem volt. Erre nem is lehet igazán felkészülni. A nénit hajthatatlannak látta, de jószándékúnak, aki segíteni akar és csak azt hiszi, a szituáció kínossága miatt tagad a kubai. A kedves mosolyra már egy zavartabb, tényleg kínos mosoly lett a válasz. Duane semmilyen betegségben nem szenvedett, ápolóra nem volt szüksége. Kereste, kutatta, hogy mi állhat emögött, mit lehet ennyire félreolvasni vagy rosszul értelmezni. A burkolt ratyizás viszont mulattatta, mert ez aztán igazán távol állt tőle. Nevetett egyet és válaszolt: - Nem, nem, nem. Ha lenne komoly testi problémám, nem tagadnám. Tényleg nem szorulok rá semmi ilyesmire. Az újságot már alig várta és mikor az okulárés nénike végre átadta, gyorsan elolvasta a hirdetés szövegét. A szemei most kerekedtek ki szép nagyra. A néni semmit nem értett félre. Ő csak azt hitte, hogy amit az újságban írnak, az igaz, pedig ez nem mindig van így, még az apróhirdetéséknél sem. - Amindenit! Ezt a hirdetés nem én adtam fel. Valaki szórakozik velem, helyettem hirdet olyat, ami nem igaz és sajnálom, hogy Ön hiába fáradt ide. Remélem, nem sok ápoló ugrik még be ennek a hülyeségnek... Meghallgatta a hölgyeményt, a valdez-i történetekkel, a szakmai felkészültségével és mikor a kesztyűt is előhúzta Ms. Newman, akkor vált még komikusabbá az egész. Duane elnevette magát és körülnézett, hogy melyik bokorban lapulhat a tréfás kedvű hirdető. Ezt a gondolatot elhessegette. Aki ilyennel szórakozik, az biztos nem áll lesben, hanem otthon a fotelben röhögve sörözik és elégedett magával, hogy mennyire meg tudta keseríteni valakinek a napját. De ki volt az és miért tette? - Ms. Newman, igazán tiszteletreméltó, hogy a gyógyításnak szentelte az életét és hogy ennyi év után is ezzel foglalkozik. Az pedig külön öröm, hogy Önnek sincs semmi baja! Ebben pedig hasonlítunk, mint mondtam. Sajnálom, hogy potyára jött ide. Messziről érkezett? A kubai nem tudhatta, hogy beépített emberről van szó és már arra gondolt, hogy szegény megtévesztett nénikét inkább hazafuvarozza. Már tervezgette, hogy bemegy az újságkiadóhoz és kikéreti a hirdető adatait, mivel az ő nevével, személyiségi jogait megsértve adtak fel hirdetést. Úgy gondolta, ezt simán elintézi majd, ha elég határozottan lép fel. Csak a póruljárt nénit kellett innen elküldeni finoman és utána irány a kiadó. Meg is kereste az impresszum részt a címmel, hogy azon nyomban útnak indulhasson. A ritmusképletek várhatnak, ha ilyenek történnek.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
Láthatóan az idős hölgy kicsit zokon vette Duane hitetlenkedését. Öreg már ugyan, de olvasni azért még tud, és nem utazott volna feleslegesen. Minden esetre ezt nem tette szóvá, ezzel is mutatva, hogy van benne méltóság. Én eközben a bérelt kocsi ülésén lecsúszva figyeltem a rejtett kamerán keresztül Alvarez képét, ahogy elolvassa az apróhirdetést, és nagyjából olyan képet vág, amit előre megjósoltam magamban. Úgy röhögök, hogy folynak a könnyeim. Fú ember, látnád magadat! Kénytelen vagyok a könnyeimet törölgetni. Ha ez beválik, lehet másokat is leszívatok így, vagy ehhez hasonló módon. Nem is értem, hogy nem fedezték még fel a tehetségemet. Bár a rajongókkal azt hiszem hosszútávon nem bírnék el, úgyhogy inkább megmaradok a háttérben, mint valami szuperhős. - Nem ön adta fel!? Nahát, ez felháborító! – A nénike továbbra se esett ki a szerepéből. Olyan arcot vágott, mintha bárkit képes lenne elnáspángolni ebben a pillanatban, ha a kezébe akadna egy seprű. - Öreg vagyok én már ahhoz, hogy feleslegesen ugráltassanak! Ki fogja nekem megtéríteni az utazás költségeit… eddig is vigyázhattam volna a dédunokámra. – Felháborodása jogos… lenne, ha nem tudná, hogy ez az egész egy átverés, amiért ő nagyon sok pénzt fog bezsebelni. Mérgesen kapta ki Duane kezéből az újságot, aztán összehajtogatva a táskájába gyömöszölte. - Micsoda világot élünk? Amikor én fiatal voltam, nem voltak szemtelenek az emberek. – Morgott, majd megigazította a kalapját. - Nem annyira messziről. Már Tokban élek, az unokám és a férje házában. Busszal jöttem Fairbanksbe, aztán taxiba ültem, mert nem ismerem a várost. A nyolcvanas években jártam itt utoljára, manapság pedig minden olyan gyorsan változik, hogy nem is lehet nyomon követni. – Morgott továbbra is, miközben hátra fordult, és körbenézett az utcán. - Ezen a környéken milyen gyakran járnak taxik? Megtenné nekem fiatal úr, hogy hívna egyet? – A feladatát ezennel elvégezte, itt az ideje, hogy lelépjen a színről.
Duane nem szerette volna megbántani a nénit, nem őt vádolta. A fogalmazás tényleg alkalmas volt arra, hogy egy érzékenyebb lélek magára vegye és úgy érezze, itt lehülyézték éppen, hogy még olvasni vagy tájékozódni se tud. Lassan kijött belőle az unokát fegyelmező nagymama feelingje és háborogni kezdett. - Ha nem az adóhatóság vagy a rendőrség kéri, semmit se ellenőriznek... Igaza van, botrány, hogy manapság már bármilyen hirdetést fel lehet adni! A kubai a dédunokák hallatán még nagyobb tiszteletet érzett a hölgy iránt. Felnevelni olyan gyerekeket, akik azutén képesek még két generációnak ezt átadni, már magában tisztelendő tény volt a számára. A pontos részletek ismerete nélkül is egy erős és szorgos családanyának látta a hölgyet, akivel most együtt volt a csávában. - De remélem, így sem maradtak felügyelet nélkül. Látja, már két családdal szúrt ki az a betyár! - mondta bosszúsan. Az utazás részletei is pontosan ki voltak dolgozva, nem sejtett semmit. A néninek járt az idei kandikamerás Oscar, nem kétséges. - Tok? Fura név. Nem jártam még arra, biztos csendes hely lehet. Egyébként Fairbanks se vészes, bár lehet, hogy 30 évvel ezelőtt még békésebb volt. Szívesen kiviszem a buszpályaudvarig! Duane nem szerette volna, hogy még erre is költsön az idős hölgy. Akármilyen szép nyugdíja van, ne ilyen hülyeségekre fordítsa egy hamis hirdetés miatt, hanem inkább a családra. Nem akarta hagyni, hogy Ms. Newman taxiba üljön. És ekkor ötlött eszébe egy gondolat. A homlokára csapott. - Ms. Newman! Most ugrott be, hogy van egy jóbarátom, aki már idősebb és neki tényleg vannak olyan gondjai, amiket Ön tud kezelni. Esetleg elmehetünk hozzá és akkor nem az ördögnek tartozott egy úttal, hanem lesz értelme a fairbanks-i látogatásának. Joao Sanchez, nem is lakik messze! - dobta fel a lehetőséget Duane vidáman. Konkrétan a zenekarvezetőjük volt a szóbanforgó prosztatás, Elvis-nek kell is rá emlékeznie, mert a Latin Magic Band fellépését ő szervezte le a North Pole-lal. Az argentín öregúrnál 6 hete diagnosztizálták a gyulladást. Laza, nyílt típusú ember, igazi latin vér folyik az ereiben, simán elmesélte a próbán mindenki füle hallatára a vizsgálatot és a kezeléseket is. Gyógymasszázsról még nem volt szó. Duane örült volna, ha segíthet a fájdalmak elmulasztásában és a hölgy sorsát is megkönnyíti. - Egyébként mondták már Önnek, mennyire hasonlít az angol királynőre? - kérdezte nagy vigyorral.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- Természetesen nem maradtak. – Válaszolta felelősségteljesen, hiszen ki az, aki nem gondoskodna arról, hogy vigyázzanak a dédunokáira helyette? Egy valamire való, kötelességtudó öregember nem vétene ekkora bakit. A régi öregekbe sokkal több felelősségtudat szorult, mint a mai öregekbe. A nagymamát egyébként nem is kellett eljátszania, mert valóban az volt, csak dédunokái nem voltak még, és vélhetőleg soha nem is lesznek, mert még az unokák se voltak akkorák, hogy akár a családalapítás felmerülhetett volna a fejükben. - Nem? Pedig Fairbanks Délkeleti agglomerációjába tartozik. Talán nem tudta, hogy önálló városka, vagy azt hitte valami kisebb település. Évről évre csökken a város lakossága. Már csak olyan 1200fő lakik ott. Tudja, a fiatalok többsége a nagyobb városokba költözik, ezért az ilyen kisvárosok mind elöregednek, aztán elnéptelenednek. Szerencsére az unokám és a családja szereti a nyugodt, vidéki életet, ők nem vágynak a zajos… bűzös nagyvárosokba. Annyi szörnyűséget hallani. Terroristák, merénylők, gyilkosok és rablók… - Sápítozik szörnyülködve. - Igazán? Ez nagyon kedves öntől fiatalember! – Mosolygott Duane-ra. Nem akarta visszautasítani az ajánlatát, nehogy gyanút fogjon a férfi. Tisztában van vele, hogy a megbízója a közelben van, és úgyis követni fogja őket, aztán majd átül hozzá, ha már Duane eltűnt a színről. Addig is, játssza tovább a szerepét.
Alvarez ajánlatát hallva csak egy pillanatra tűnik el a vigyor az arcomról. Még szerencse, hogy elég alapos vagyok, ha átverésekről van szó, és mindenre felkészítettem az öreglányt. Vérfarkasként nekem sose volt ilyen problémám, és soha nem is lesz, de a kezébe nyomtam egy magánrendelő weboldaláról letöltött, és kinyomtatott orvosi anyagot, ami a prosztatamasszázs minden csínját magába foglalta, többek közt azt is, hogy mikor, milyen körülmények között, és milyen feltételek mellett alkalmazható. Ha szeretné megkapni a teljes összeget – márpedig biztos, hogy szeretné -, akkor ebből most ki kell vágnia magát. Kíváncsian figyeltem, és hallgattam tovább a történések menetét.
- Köszönöm, hogy próbálja menteni a menthetőt, és nagyon szívesen segítek a barátjának, amennyiben konzultál előtte a kezelőorvosával. Tudja Mr. Alvarez, önhöz is csak azért jöttem el, mert a hirdetésében szerepelt, hogy orvosi javaslatra keres masszőrt. Többféle oka lehet a prosztatagyulladásnak, és nem minden esetben alkalmazható a masszázs. Van, amikor csak rontunk vele a helyzeten, ezért nem szabad felelőtlenül alkalmazni. Adok egy névjegykártyát, ha úgy megfelel, és amennyiben konzultál az orvosával, és az kiállít egy javaslatot, akkor nagyon szívesen kezelem a barátját… de most inkább szeretnék hazamenni. Egy kicsit dühít, hogy a dédunokámat másra bíztam egy rossz vicc miatt. – Utasítja el elegánsan, logikus alapokra építve Duane ajánlatát. Hacsak nincs a férfinek ebben jártassága, vagy orvosi végzettsége, nem tud vitába szállni a nénivel, aki érezhetően ezek után inkább szeretne haza menni a családjához. - Ó, igen, mindig! Már fiatal koromban is. Igazán megtisztelő, ha egy ország királynőjéhez hasonlítják az embert, ezért soha nem zavart, sőt! Rá is teszek egy kis lapáttal a dologra. – Hunyorít cinkosan, az öltözködésére utalva. - Megtenné akkor, hogy elvisz a buszpályaudvarig… vagy hív nekem egy taxit?
Ebből a kedves és segítőkész néniből tényleg nem kellett volna kinézni, hogy egyedül hagyta otthon a dédunokákat. Duane ezt nem gondolta át, mielőtt kérdezett. Szolidan mosolyogva bólintott, hogy akkor rendben volt otthon is minden. Az alakítás tényleg kifogástalanra sikerült, a kubai semmit nem sejtett az egész átverésből. - A nevét hallottam már, csak dolgom nem volt arra. Igen, ilyesmi, amiket sorol, a nagyvárosban gyakoribb. A kubai már a kulcscsomóján a kocsikulcsot kereste ki, hogy elfurikázzon Ms. Newmannel. A felvetés ekkor jutott az eszébe. A nő kicsit ellenkezett, Duane-nek pontosítania kellett. - Nem, nem is arra gondoltam, hogy megérkezünk, aztán "Joao, gatyát le!" - mondta nevetve. - Csak az úr szeret előtte beszélni azokkal, akiket megbíz bármivel, legyen az szobafestő, ingatlanközvetítő vagy masszőr. Kicsit megismerné. De ha most fáradt és csalódott, megértem, persze. Akkor elkérhetem a névjegykártyát? Átadom a barátomnak és ha az orvosa is úgy látja, felhívja majd Önt. Ha a néni odaadta, akkor Duane megnézte és zsebrevágta, majd megköszönte. A dublőrtémát körbejárták és Duane jót nevetett, hogy a néni még direkt tesz is ezért a hasonlóságért. - Igen, nagyon élethű az alakítás! Ha véletlenül színésznek ment volna, nem masszőrnek, biztos megkapta volna a szerepet egy róla szóló filmben. A kubai nem tudhatta, mennyire fején találta a szöget. Csak eszébe jutott, hogy a filmekhez szoktak keresni hasonmásokat, akik hasonlítanak híres emberekhez, ilyenkor azok a színészek kerülnek elő, akiket könnyű hasonlóvá tenni, mert már eleve nem állnak messze a karaktertől. - Persze, kérem, jöjjön velem! Máris nyitom a garázsajtót és elviszem a buszhoz. Ha a néni nem ragaszkodott a taxihoz, akkor Duane bezárta a bejárati ajtót és lekísérte Ms. Newmant a verandáról, hogy balra fordulva a garázshoz menjenek. Csippantott a távirányítóval és nyílt is a méretes ajtó. - Tudja, nagyon szép dolog, hogy még nyugdíj mellett is igyekszik segíteni másokon és hálás lehet az isteneknek, hogy egészsége is van hozzá! A tiszta szív sokszor megnyújtja az életet. Múltkor mutattak a tévében egy idős embert, aki egész életében szélhámos volt és végül magára maradt, mert senkinek nem kellett egy ilyen ember - mondta, ha hátrasétáltak a kocsihoz. Persze ez egy történet volt a sok közül és ellenpélda is volt bőven, az Őrzők, vérfarkasok öregedéséről nem is beszélve. Duane csak azt mondta el, ami eszébe jutott a megnyerő, jószívű nénikéről. Ha tudta volna, hogy épp olyan szélhámossal van dolga, amilyenről beszélt...
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- Nem dívik még élő emberről filmet forgatni. Én pedig sose kívántam a királynő halálát csak azért, hogy jelentkezhessek egy ilyen… - Láthatóan keresi a szavakat, jól tettetve, hogy nem ért a szakzsargonhoz. - Válogatásra. – Böki ki végül. - Szegény Diana-ról is azután forgattak filmet, hogy meghalt. Vagy ott van Kennedy elnök úr. Isten nyugosztalja őket! – Vet gyorsan egy keresztet. - Mindig is elhivatott voltam a munkám iránt, eszembe se jutott ilyen. – Egészen idáig. A színészek nem sok nyugdíjat kapnak. Persze amíg aktívan dolgoznak, szép kis vagyont össze lehet szedni, de abból kell kigazdálkodni azt is, hogy a nyugdíjas években fenn tudják tartani magukat. Vannak, akik erről elfelejtkeznek, és aktív időszakukban dőzsölnek. Az öregasszony is ezek közé tartozott. Hébe-hóba kap még munkákat, meg eljár felolvasó estet tartani egy öregek otthonába, de ezek már közel se fizetnek olyan jól, mint egy-egy szerep. Ezért is csillantak fel a szemei, amikor felbérelték erre az átverésre. Őt nem igazán érdekelte, hogy mi a célja ezzel a megbízójának. Teszi, amiért fizetik, és egyébként is… ennyi még az ő erkölcsi moráljába is belefér. Mégse bankot kell robbantania, vagy valaki életét kioltania. Abba már azért ő se ment volna bele. A néni Duane után szegődött, óvatosan lépkedve, nehogy elcsússzon. - Tudja fiatalember… ha egész életében csinált valamit, attól nem tud olyan könnyen elszakadni akkor se, ha az orra elé tolnak egy papírt, hogy a következő naptól nyugdíjas. Lélekben egyébként se érzem magam öregnek. A szellem nem mindig öregszik egyenes arányban a lélekkel. – Felelte. Amikor Duane a szélhámost hozta fel, egy pillanatra átsuhant a gondolat az agyán, hogy a férfi esetleg sejt valamit, de aztán gyorsan el is hessentette a dolgot. Egyébként sem gondolja magát szélhámosnak. Színész, akit megfizetnek ezért a szerepért. A kettő között van különbség. Ha Duane kinyitja a kocsiajtót, akkor beül az anyósülésre. A kalapját megigazítja a fején, aztán bekapcsolja az övet. - Sajnálom, hogy miattam félbeszakadtak a napi teendői. Remélem nem hagyott félbe miattam semmi fontosat. – Szólalt meg, amikor Duane már mellette ült.
- Mondjuk igaz, aktív politikusokról nem igazán készítenek filmeket - mondta a kubai. - Fura szokás ez egyébként. Meg kell halni, hogy valakiről film készüljön vagy utcát nevezzenek el róla. Talán a diktatúrák rossz emléke miatt nem lehet még élőkről ilyet csinálni. Látott már filmet sportolóról, üzletemberről, zenészről, aki még él. A politikusoknál ki szokták várni, hogy posztumusz film legyen. Talán a hírhedt személyi kultusz elkerülése miatt nem merik bevállalni a rendezők. Vagy csak félnek, hogy valami nem tetszik az illetőnek és olyan pert akaszt a nyakukba, hogy tízszer megbánják a témaválasztást. Duane egyébként nem ismerte a filmes világot túlságosan, csak ha néha volt cikk vagy műsor ilyen témában, abból tájékozódott. A ház előtt el volt takarítva a jég, erre a kubai szokott figyelni. Ha egész nap esett a hó, akkor persze nem győzte, legfeljebb felsózta, hogy enyhítsen a helyzeten. Most semmi ilyesmi nem volt, tiszta terepen mehettek a garázsig. - Igen, biztosan. Én is ismerek több nyugdíjast és szinte mindig elmondják, hogy mennyire nehéz volt eleinte. Nem találták a helyüket, mikor már nem úgy keltek fel, hogy megint muszáj dolgozni. Sokan visszamentek vagy valami más, kötetlenebb elfoglaltságot találtak. A család mindig ad munkát, nem? Ahol már dédunokák is vannak, ott biztos nem lehet unatkozni! - mondta Duane könnyed kacajjal. Őrzőként a gyerekvállalás kényes téma volt, jobban tette, ha nem is gondol ilyesmire. Judy ezt el tudta fogadni, a kubai kevésbé. Ő még álmodozott nagy családról. A garázsban a kocsit is kinyitotta, ha kellett, segített Ms. Newmannek beszállni az anyósülésre. Megkerülte a kocsi elejét és ő is beszállt, majd beindította a motort. - Á, semmi olyat, amit nem lehetne később bepótolni. Zenész vagyok és épp egy pár új dalhoz dolgoztam ki a ritmusokat. Nem vagyok időhöz kötve, majd befejezem, ha hazaértem. Kihajtott a garázsból és lezárta az ajtót, majd lekanyarodott a pályaudvar felé vezető út irányába. Nem öltözte túl magát, úgy jött, ahogy volt: világoskék hosszúujjú ingben. A kocsiban úgyis ment a fűtés, egyikük se fázhatott. Amint kihajtott az utcából, látta Judy-t a ház felé tartani. Rádudált és integetett, majd Ms. Newman felé mutogatott. Túltette magát az első felháborodáson és már büszkén dicsekedett a királynő hasonmásával. Judy arcán meglepettséget látott, majd egy enyhe, derűs mosolyt. A nő nem értett semmit az egészből, hogy hova megy a párja és mit keres mellette az idős hölgy. Visszaintegetett mindkettejüknek, majd a telefonálás jelét mutatta kézzel. Várta, hogy a kubai elmondja, merre készül, mikor ér haza, stb. Korábban végzett, Duane még nem várta mostanra. - A barátnőm! Látja, ő is meglepődött. Egyébként ha egy pár öltönyös úriember kíséri több kocsiban, még el is hittem volna, hogy II. Erzsébet itt jár a városunkban! - mondta Duane nagy nevetéssel, miközben könnyű tempóban haladtak a buszokhoz.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- Tudja hogy van ez fiatalember. Senki sem lehet próféta a saját hazájában. A nagy embereket is általában már csak a haláluk után kezdik értékelni. Jézust is kövezték, most meg Isten fiaként dicsőítik. Talán a halál megszépíti a dolgokat, és egy halott már ritkán emelhet kifogást, ha valami nem tetszik neki a filmvásznon. – Persze azért olyanok is akadnak, akik életükben vállalják ezt. Ott van Arnold Schwarzenegger, aki politikai pályára tért át a színészettől… vagy Erzsébet királynő, aki vállalta a szereplést egy kis epizód erejéig a Londoni olimpia nyitóműsorában. Biztos jó oka volt rá. Valószínűleg nem anyagi indíttatásból tette, hanem a népe kedvéért, és hogy lássák, nem olyan elérhetetlen annak ellenére, mert királynő. - Amikor az unokáim megszülettek, még én is aktívan dolgoztam. Tudja munka mellett én se tudtam úgy kiélvezni a nagymama létet, ahogy azt szerettem volna. De most, hogy már nyugdíjba mentem, és dédnagymama is lettem, most már rendesen kiélvezhetem. A munka azért még hiányzik, de ezt csináltam egész életembe, nem csoda, ha visszavágyom néha-néha, és elvállalok betegeket. – Felelte. - Zenész? Nahát! És milyen zenét játszik? Meg lehet ebből manapság élni? Annyi zenész van, hogy néha csak kapkodom a fejem, amikor a rádióban hallom az ismeretlen neveket. Régen nem így volt. Tudja fiatalember volt néhány zenész, és örökzöld slágerek, folyton azokat hallgattuk. De hát ez rég volt már. – Legyintett. Az idő elszaladt a feje fölött. Amikor a kamerán keresztül megláttam a spinét, felcsúsztam az ülésben, és beindítottam a motort. A visszapillantóba néztem, majd rükvercbe tettem a sebváltót, és kigurultam a sarokig. Amilyen Alvarez nője, még száz méterről is kiszúrná a bérelt kocsit, és eljönne idáig, hogy jobban megnézze magának. Ezt nem akartam megkockáztatni. Inkább ráhajtottam a párhuzamos utcára, és nem közvetlenül követtem a kubait. Úgyis tudom hova tartanak. A vevőegység pár kilométeren belül tökéletesen sugároz, így továbbra is hallom és látom, hogy mi történik. Felteszem a gps tartóra, majd behajtok a forgalomba, és pár utcás kerülővel én is az autóbusz állomás felé veszem az irányt. - Igazán bájos kis hölgy! – Nem mintha ki tudta volna venni a vonásait, mert olyan távolba nem lát rendesen szemüveg nélkül, de illik megdicsérni, nemde? Ő is odaintett a nőnek. - A taxis, aki elhozott, még nélkülük is azt gondolta. Úgy bánt velem, mint egy királynővel. Csodálkozik, ha nem bánom egy percig sem, hogy hasonlítok rá? – Hunyorgott szórakozott mosollyal az arcán.
- Igen, így van. Nem szokás életében megadni az embernek a neki járó tiszteletet és ez szerintem nagyon buta hagyomány! Átestünk a ló túlsó oldalára. Mindenesetre Szent Ferenc óvja a királynőt és Önt is még sokáig jó egészségben! - fejezte be Duane a témát egy jókívánsággal. Hogy hírességeket nem mások játszanak el, hanem ők vállalnak szereplést, az már megszokottabb dolog volt, ami ellen nem is volt kifogása a kubainak. Megértően mosolygott a hölgyre. Ő is álmodozott ilyen öregkorról, unokákról, nagy családról, óriási vendégeskedésekről. Az Őrző léttel ezt nem igazán lehetett összeegyeztetni és amit vállalt, ahhoz tartotta is magát. A nagypapa szerepe nem az övé lesz, legfeljebb csak kis ideig, de ez sa valószínű. A küldetése sokkal fontosabb, az egyensúly fenntartása és minden elemnek a helyén kell lennie, azaz ő se bújhat ki mondjuk 40-50 év múlva a kötelesség alól. - A kicsik biztos nagyon szeretik! Egy gondoskodó nagymama vagy dédi, akire mindig lehet számítani, óriási kincs. Duane-éknél hamar meghalt a nagyszülők, csak halovány emlékei maradtak és néhány fotó, az is otthon. Ha még megvannak valahol. Szerencsésnek tartotta a hölgy családját, hogy Ms. Newman tyúkanyóként őrködik felettük. Az autóval közben haladtak és Duane némi fáziskéséssel válaszolt, mert egy nagyobb kanyart kellett bevenni és a másik oldalról egy autó próbálkozott, de kicsit bénán vezetett a sofőr, így nagyon kellett figyelni. - Hű, ennek is rég volt már a kreszvizsgája! Bocsánat. Ja? Salsa-t, latin zenét játszunk. Nagyon sokan játszanak maguknak, csak a zene öröméért és szerintem az is nagyszerű. Én a legszerencsésebbek közé tartozom, állandó fellépéseink vannak és ebből élek. A helyi művelődési házban tartunk esteket. Néha máshol is játszunk, ahol korrektek a feltételek meg a tulajok. Múltkor voltunk például egy nagyon kellemes kis helyen. North Pole a neve, igazi kulturális kis fellegvár. A tulaja kicsit fura... - mondta Duane, mikor a sípályás mizériára gondolt. - De korrekt volt velünk. Ismeri egyébként ezt a műfajt? Az egyik legtáncosabb latin zene, imádják az emberek, főleg a hölgyek - mesélte Duane és belemosolyodott, ahogy a mindig vidám közönségre gondolt. - Köszönöm, majd átadom neki! A kubai alig várta már az első hosszabb pirost, hogy gyorsan szóljon Judy-nak, mi is történt. Lehet, hogy mások is érkeznek még a hirdetésre és akkor szegény nő csak nézni fog, mint borjú az új kapura. Meg egyébként is, illik tudatni vele, mikor ér haza és ki a hölgyike mellette. A taxis sztorin jót derül, hangosan nevetett és ránézett a nénire. - Nem, egyáltalán nem! Találkoztak már egyébként? Járt Angliában vagy máshol, ahová Őfelsége ellátogatott? Biztos örülne ilyen tiszteletnek a királynő. Duane fejében nem egy irigy hölgyként élt, hanem kedves, szimpatikus közszereplőként, aki biztos értékelné, hogy valakinek ennyire imponál és követi őt az öltözködésben, hajviseletben, egyszóval mindenben.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- Köszönöm fiatalember! Igazán kedves. – Mosolygott rá a néni. Nem igazán érti, hogy Elvisnek mi a problémája vele, amiért így meg akarta viccelni, de ez nem is az ő dolga. A pénzre szüksége van, szóval alakítja tovább a szerepét. - Tudja. Van az a mondás… a szülő azért van, hogy nevelje a gyerekeket, a nagyszülő meg azért, hogy elrontsa őket. – Hunyorgott pajkosan. Persze amíg valaki „csak” szülő, addig ezt nem fogja fel olyan mókásan. Főleg ha anyósa vagy apósa kotnyeleskedik bele a nevelésbe, és mondjuk ebéd előtt csokit ad a gyerekeknek, azok meg nem akarják megenni a levest, mert tele van a gyomruk. - Persze, hogy ismerem a Salsát! Nagyon szeretem! Amíg fiatalabb voltam, és bírták a lábaim, sokat táncoltam. Tudja kedves leánykoromban ha mi mulatni mentünk, édesanyánk legtöbbször elkísért minket, és szemmel tartott. Este tízre meg már otthon voltunk. Manapság meg akkor járkálnak el a fiatalok mulatni. Annyi szörnyűséget hallani. Azért… csak jó volt a mi időnk, és értékeink. Ez a nagy szabadság a mai fiataloknak nem feltétlenül jó. Nincs kontroll, pedig nem árt, ha valaki van mellettünk, és szól, ha valami nem helyénvaló. – Fejti ki a nézeteit, én meg unottan hallgatom a csevegést. A néni nem kapja fel a fejét a klub neve hallatán. Igazából nem sokat tud Elvis hátteréről. Neki bőven elég volt az is, hogy sok a pénze, és a feladatára koncentrált. Fogalma sincs, hogy az ő tulajdonában áll. Vele ellentétben én viszont kissé felhúzom az orromat, és ha eddig lett volna kétségem annak tekintetében, hogy vajon tényleg kiérdemelt-e ekkora szívatást, akkor az végérvényesen eloszlott. Megérdemli. Nem is vagyok fura, csak Elvis! - Nem, soha. Angliában jártam egyszer. Megnéztem a Buckingham palotát is, de sajnos a királynőt nem láttam. Ahhoz nagy szerencse kellett volna! Kis fiatal harmincas voltam… tudja kedves már megkoptak kicsit az emlékek. Néhányan megbámultak, de nem jöttek oda hozzám, ha erre gondol. Talán csak beképzeltem magamnak, hogy azért bámulnak, mert a királynőre emlékeztetem őket, nem tudom. – Von vállat. - Akkor még nem vittem túlzásba azt a fajta öltözködést, amit a királynő képvisel. Anyagilag se engedhettem volna meg magamnak. Akkor még számtalan dologra elment a kis fizetésem. De legalább azok azóta már kifutottak. Háztörlesztés… gyereknevelés… Szerencsére az unokáimat anyagilag nem kell támogatnom, mert jól fizet a munkájuk, csak a dédunokára kell vigyáznom. Ez hatalmas segítség, mert elég sokat dolgoznak. – Fecseg, mint a legtöbb öreg. Az öregek szeretnek beszélgetni, nosztalgiázni a régi időkről, amikor még ők voltak a fiatalok. A világ azóta hatalmas változáson ment át. A legtöbb fiatal el se tudja képzelni.
A néni vígan dobálózott azzal, hogy elkényezteti az unokákat, aztán a szüleik győzhetik magyarázni, miért nem engedik azt, amit a nagyi mellett simán lehetett. A családi élet nagy tudomány, Duane ezt látta Havannában. Felcsillantak a szemei, mikor kiderült, hogy a hölgy régebben, feltehetőleg lánykorában nagy táncos volt és tudja, miről van szó. - Igazán? Ennek örülök. A műfaj nem sokat változott, az még mindig őrzi az értékeket és kíváncsiak rá az emberek. Persze, kontrollra szükség van, rendre is. Nem mondanám, hogy ez teljesen kiveszett. Csak kevesebb van belőle - mondta a kubai. Ms. Newman történetéből az derült ki, hogy öregkorára lett igazán nagy utánzója a királynőnek. A vonásai valószínűleg korábban is hasonlók lehettek, de a korral talán erősödött a párhuzam és most érdemes rájátszania. A kubai szívesen hallgatta ezeket a meséket. Tisztelte a kort és örömmel állt az ilyen történetek elé, azok történetei elé, akik megélték a múlt század nagy eseményeit. Ő csak a könyvekből, filmekből ismerte azt a kort. - Értem, szóval csak az utóbbi időben kristályosodott ki, hogy imitátor is lehetne. Szép dolog ez mind és örülök, hogy jól alakult az élete. Remélem, az enyém se lesz rosszabb! - mondta Duane egy könnyed nevetéssel. A lámpa pirosra váltott, mikor az egyik elágazáshoz értek. Megállt a furgonnal és gyorsan előkapta a telefonját. Tárcsázta Judy-t és amíg kicsöngött, Ms. Newmanhez fordult: - Bocsánat, gyorsan elmondom a barátnőmnek, hogy... Judy felvette egy "Halló"-val, így abbamaradt a magyarázkodás. Duane előrefordult, így beszélt a telefonba: - Szia szívem! Figyelj, gyors leszek, mert csak megálltam a pirosnál. Ha valaki jönne, hogy prosztatahirdetést adtam fel, akkor küldd el nyugodtan! Ő maga elnevette, a túloldalon csak meglepett hangon szólt a válasz: - Szia! Miről van szó pontosan? A kubai még gyorsan befejezte: - A múlt keddi fairbanks-i újságban volt. A néni, akit láttál mellettem, masszőr, a hirdetést miatt jött fel, most viszem ki a buszokhoz. Ha már őt is átverték és beugratták velem együtt, gondoltam, segítek rajta. Judy közbeszólt: - Hű, érdekes eset... Az egyik volt évfolyamtársam a lapnál dolgozik, megkérdezem, mit lehet tudni arról a hirdetésről, jó? A keddi, ugye? A lámpa közben már sárgára váltott és Duane-nek készülnie kellett. - Igen. Most leteszem, indulni kell. Köszi, ha rákérdezel! Mindjárt érkezem. Szeretlek, szia! - köszönt el sebtében, de hangjában őszinte szeretettel. Judy elköszönt és a kubai közben megint beindította a kocsit. - Nem akartam ezért félreállni és húzni az időt. Van ismerősünk az újságnál, Judy megkérdezi, mi volt ez. Remélem, kiderül, ki szórakozik ilyen hülyeségekkel és akkor én is meglátogatom - fordult Ms. Newmanhez felemelt szemöldökökkel. Nem volt fenyegető a hangja, szimpla társalgásban képzelte el a hirdető meglátogatását, így hangzott. - És Tokban milyen a zenei élet? Van ott klub vagy eljárnak a fiatalok máshová? - kérdezte a hölgyet. A pályaudvarhoz már közeledtek, de kicsit elakadtak, ugyanis egy teherautó szerencsétlenkedett a parkolással az egyik utcán, kikerülni pedig nem lehetett. Két autó már állt előttük, nyomták a dudákat, a másik irányban is megrekedt a forgalom, onnan is szóltak a méltatlankodó hangok. Amíg itt várakoztak, Duane kapott egy sms-t. Megnézte és a következő érkezett Judy-tól: "Megnézték, nem volt ilyen hirdetés. Biztos a múlt keddi újságban látta?" Ha a hölgynek jó szeme volt, láthatta a szöveget, Duane nem úgy fogta a telót, hogy rejtve maradjon az sms. A kubai eltette a telefont és a hölgyre nézett, majd a nála lévő újságra: - Elkérhetem még egyszer a lapot? A sofőrök gyöngye miatt elakadtunk, megnézném addig újra...
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
A kis kamerán keresztül láttam, ahogy Alvarez a füléhez emeli a mobilt, és hallottam is a beszélgetést. Ha ott ültem volna az öreglány helyén, akkor azt is hallottam volna, hogy a vonal túlvégén mit reagál a kubai barátnője, így viszont az nem jutott el hozzám, de talán nem is volt olyan fontos, mert így is nagyjából ki tudtam következtetni. Lassan haladtam, majd tettem egy kerülőt, hogy majd a buszpályaudvar másik oldalán állítsam le az autót. Nem vagyok amatőr, ezért minden lehetőségre fel vagyok készülve. Nem fog tudni kiszúrni Alvarez, főleg így nem, hogy ilyen nagy a forgalom. Bedugult a buszpályaudvar környéke. Egyébként is forgalmas csomópont ez, most meg pláne. - Jól tette. Jobb az ilyet letisztázni. Nem szép dolog. – Kommentálta a néni a hallottakat, majd a forgalmat bámulta. Nem nézegetett a visszapillantó tükörbe. A megbízója megígérte, hogy a közelében marad, bármi is történjen. Tudja, hogy biztonságban van a kamera miatt… és Duane-t se találja ijesztő figurának, inkább barátságosnak, ezért nincs félelem érzete. - Van valamilyen helyi garázs banda. Ők szoktak bulikat szervezni, de az unokáim inkább fel szoktak autózni Fairbanksbe, vagy lelátogatnak Anchorage-ba. Tudja, ők már kinőttek ebből a diszkóba járós időszakból. Inkább a baráti társaságukkal szeretnek összejárni, és valamelyik otthonában bulizni. Baráti összejöveteleknek hívják egymás között. Nem járnak el olyan gyakran, mert dolgoznak, és estére elfáradnak, de ha elmennek, én vigyázok a dédunokámra. – Meséli teljes beleéléssel. A forgalom feltorlódik, pedig már látszik a buszpályaudvar. Már nem lenne sok, hogy odaérjenek. A néni a telefonra pillant, ahogy Duane kézbe veszi. Én a kamerán keresztül olvasom el az sms-t, miközben becsordogálok az egyik üres parkolóhelyre. A teherautóst innen nem látom, csak a kamerában, amikor az öreglány előre fordul. - Természetesen! – A táskájába nyúlt, és elővette onnan az újságot, majd segítőkészen átnyújtotta Duane-nak. Felkészültünk erre az eshetőségre is. Mondtam az öreglánynak, hogyha Alvarez el akarja kérni tőle, nyugodtan odaadhatja. Mint említettem korábban, nem vagyok amatőr. Én csak kesztyűben nyúltam hozzá, ezért nem hagytam rajta ujjlenyomatot, és az Alibi Tricknél is profik dolgoznak. Lenyomozhatatlan lényegében, ha górcső alá akarja majd vetni, hogy hol is készült. A néni se priuszos, erre nagyon odafigyeltem, és átnézettem az egyik hackerrel a hivatalos szervek adatbázisait, hogy biztos ne legyen fent egyikben sem se DNS, se ujjlenyomat tekintetében. Láttam a kamerán keresztül, hogy a járdára pillant. - Nem haragszik, ha a hátralevő utat inkább gyalog teszem meg? Ki kell mennem a toalettre, a forgalom pedig nagyon bedugult. – És most még csak nem is hazudik, tényleg rájött a pisilhetnék. Ezért nem szeretek annyira öregekkel dolgozni. Folyton wc-re járnak. - Hálás vagyok, amiért idáig elhozott. Remélem sikerül tisztázni ezt a félreértést! Vigyázzon magára! – Ha Duane visszaadta az újságot, akkor a néni eltette. Ha nem, akkor nem kardoskodott érte, hanem csak egyszerűen kiszállt a járműből, és megszaporázta a lépteit a buszpályaudvar főépületének irányába.
Duane még mindig nem gyanította, hogy Ms. Newman beépített ember, a színésznő alakítása tökéletesnek bizonyult egészen az utolsó pillanatig. - Úgy garázs, hogy ott próbálnak vagy ez a zajos, recsegős-ropogós rockzene? Ha az unokái is szeretek a latin zenét és egyszer mégis a lábukban van a boogie, szívesen látjuk őket is a koncerteken! Péntek esténként szoktunk fellépni a művelődési házban Latin Magic Band néven - reklámozta magukat a kubai. Sose rejtette véka alá az ilyesmit, szeretett örömzenélésre, vidám táncestre hívni embereket, hogy jól érezzék magukat. Ez nem olyan valami volt, amit rátukmál másokra akkor is, ha nincs szükségük rá. A vidámság mindenkinek jót tesz, ez volt az alapelve. - Ezek nagyon jók szoktak lenni, én is tartok ilyen vendégségeket, meg hívnak is ilyenekre. Néha még jobbak is, ha csak beszélgetni akar az ember. De azért nekem szívügyem a zene, a tánczene, szóval én nem kopok ki mostanában a klubéletből sem - mondta Duane nevetve. A forgalom beállt az utcában, mert a sofőr nagyon nem találta, hogyan forduljon meg koccanás nélkül. Annyit óvatoskodott, hogy végül még valaki bedobja az ablakát. Már nagyon csúnyákat kiabáltak neki a dudanyomkodás mellé, sőt egy nagydarab, kamionsofőr alkatú baseballsapkás fickó ki is szállt az egyik kocsiból gyilkos tekintettel. - Köszönöm! Na, lássuk csak... Pedig keddi ez! Na, megkérdem még egyszer - gondolkodott hangosan a kubai. Semmivel nem vádolta a nénit. Bakira gondolt, azért kérte el az újságot, hogy pontosan megnézzen minden részletet. Már a hirdetéshez lapozott, hogy azt is még egyszer elolvassa. - Hát lehet, hogy még gyorsabban is odaér. Jó, ahogy gondolja! Nagyon szívesen és sajnálom, hogy a semmiért utaztatták meg. Az istenek óvják, Ms. Newman, jó egészséget kívánok! - köszönt el a kubai és természetesen visszaadta az újságot is. Még integetett az idős hölgynek, akit rengetegen megnéztek. Többek között a mérges kamionsofőr is csodálkozott, hogy szembejön vele az angol királynő. Csípőre tett kézzel bambult és már nem ment verekedni, csak ott állt. Amíg várakoznia kellett, Duane kihasználta az alkalmat és felhívta Judy-t: - Elakadtam az úton, már a néni is kiszállt inkább. Lehet, hogy kések kicsit. Na, figyelj! Még egyszer megnéztem, tényleg a keddi az. 2014. január 6-ai, amelyiknek a címlapján a parkolóbírságokról van szó és a mozgássérültek szépségversenyéről. A szöveg meg az, hogy prosztataproblémákra keresek masszőrt, az én nevem és a címem van megadva. Szerinted egyáltalán ki fizet be ilyen hülyeségre? Ki szórakozhat ezzel? A túloldalon a tanárnő csendben végighallgatta az egészet. A barátnője alaposan megnézte a lapszámot és a lány bízott benne, de a részletekkel majd megint felhívja. A többi előtt értetlenül állt. - Jó, mindjárt elmondom neki ezeket is. Duane, fogalmam sincs, mit jelent ez? Talán csak kinéztek egy nevet és címet találomra. Hoztam halat, amíg hazajössz, elkezdem, jó? Remélem, nem kell sokáig ott várakoznod - mondta a lány. Az Őrzők szoktak szerezni ellenségeket, de azok nem ilyen finom módszerekhez folyamodnak. Gyenge tréfának tartotta, egyben övön alulinak, mert ha nem Duane-nel csinálják meg, hanem érzékenyebb lelkű férfival, idegösszeroppanás is lehetne belőle. Inkább azzal foglalkozott, hogy mit lehet tenni. - Jó, köszi! Ó, remek vagy, alig várom, hogy hazaérjek! - mondta Duane nevetve. A bajos technikájú sofőr közben kiszabadult, megoldotta a nagy közlekedési kérdést és kezdett beindulni a forgalom. Már csak vissza kellett fordulnia a kubainak valahol. Gyorsan elköszönt azzal, hogy mindjárt megy és így is tett. A prosztatás eseten pedig még napokig tanakodtak. A lapnál állították, hogy nem volt ilyen hirdetés és hozza be a lapszámot, mert most már őket is érdekli. Kicsit úgy jött ki az egész, mintha Judy szórakozna és meg is sértődött rá a volt évfolyamtársa. Más jelentkező nem érkezett, Duane-t nem bombázta több masszőr az ajánlattal. Joao, a zenekarvezető, akinek a kubai odaadta a névjegyet, 3 hétig hívogatta a számot, de nem tudta telefonon elérni Ms. Newmant. Mikor ezt még 1 héttel később Duane-nel, a kubai elkezdett gyanakodni, hogy jobban átverték, mint gondolta és maga a hölgy volt a szélhámos. Kiautózott Tokba, ahol természetesen nem ismertek semmilyen masszőr dédnagymamát és mikor az angol királynőhöz hasonlította, őt hitték kandikamerás heccelőnek. Ennél nagyobb nyomozásba már nem kezdett, végül legyintett az ügyre. Már réginek látta és semmi utólagos hatást nem tapasztalt az eltelt 1 hónap alatt. Ez egy rejtély marad az életében, kivéve, ha egyszer véletlenül újra meglátja az imitátort valahol. Addig is mesélnivaló történet lesz belőle, amivel Duane majd szórakoztatja a barátait.
// Köszönöm a játékot! //
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
Kivártam. Amikor a kamerán keresztül már láttam, hogy az öreglány bent van a buszpályaudvar nyilvános WC-jében, felhívtam telefonon. - Remek alakítás volt. – Szólok bele, majd közlöm vele, hogy várjon tíz percet, aztán jöjjön oda a parkolóba, majd jelzem hol állok. A kamerát kikapcsoltam, nem vagyok kíváncsi egy vén szatyor folyóügyeinek elvégzésére, és egyébként is, a környéket tartottam szemmel, hogy nem bukkan-e fel Alvarez. Úgy tűnt, valóban hazament. Amikor az öreglány felbukkant a parkolóban, leengedtem az ablakot, és a kezemet kidugva integettem neki. Beült az anyósülésre, majd leszedte a kitűzőjét, és szétnyitva a kabátját, kivette onnan a rejtett mikrofont is. - Mit kezd a felvétellel? – Kérdezte tőlem, miközben lekapta a fejéről a kalapot is, és a parókát is. Festett barna haját összeborzolta. - Még nem tudom. Egyelőre talonba teszem. Kiviszem a reptérre. – Csordogáltam bele a forgalomba. Néha belenéztem a középső visszapillantóba, de senki se követett minket. A reptérnél leparkolva behúztam a kéziféket. - A fennmaradó összeg ott van a kesztyűtartóban, egy borítékban. – Fordultam félig a nyugdíjazott színésznő felé. - Köszönöm! Ha bármikor szüksége lenne… - Kezdett bele, miközben kivette a vaskos borítok, és átnyálazta a kp-t. Mind megvolt, sőt, egy kicsit többet is kapott a megbeszéltnél. Félbeszakítottam a mondandójában. - Nem lesz. Jó utat haza! – Zártam le ennyivel az ismeretségünket. Kétszer nem dolgoztatok ugyanazzal az arccal, túlságosan nagy lenne a lebukás kockázata. Felraktam az öreglányt a gépére, aztán az Alibi Trick-hez hajtottam. Egyelőre még nem tudom mit fogok kezdeni a felvétellel, amíg kitalálom, addig elzárom az irodámban levő széfembe. Mindent egybe vetve elégedett vagyok magammal, mert úgy érzem, sikerült elégtételt vennem. Hagyom, hadd üljenek el a dolgok, aztán majd a legváratlanabb pillanatban valamilyen módon felhasználom a felvételt…
Kezdőlap
//
//
