- Köszönöm fiatalember! Igazán kedves. – Mosolygott rá a néni. Nem igazán érti, hogy Elvisnek mi a problémája vele, amiért így meg akarta viccelni, de ez nem is az ő dolga. A pénzre szüksége van, szóval alakítja tovább a szerepét. - Tudja. Van az a mondás… a szülő azért van, hogy nevelje a gyerekeket, a nagyszülő meg azért, hogy elrontsa őket. – Hunyorgott pajkosan. Persze amíg valaki „csak” szülő, addig ezt nem fogja fel olyan mókásan. Főleg ha anyósa vagy apósa kotnyeleskedik bele a nevelésbe, és mondjuk ebéd előtt csokit ad a gyerekeknek, azok meg nem akarják megenni a levest, mert tele van a gyomruk. - Persze, hogy ismerem a Salsát! Nagyon szeretem! Amíg fiatalabb voltam, és bírták a lábaim, sokat táncoltam. Tudja kedves leánykoromban ha mi mulatni mentünk, édesanyánk legtöbbször elkísért minket, és szemmel tartott. Este tízre meg már otthon voltunk. Manapság meg akkor járkálnak el a fiatalok mulatni. Annyi szörnyűséget hallani. Azért… csak jó volt a mi időnk, és értékeink. Ez a nagy szabadság a mai fiataloknak nem feltétlenül jó. Nincs kontroll, pedig nem árt, ha valaki van mellettünk, és szól, ha valami nem helyénvaló. – Fejti ki a nézeteit, én meg unottan hallgatom a csevegést. A néni nem kapja fel a fejét a klub neve hallatán. Igazából nem sokat tud Elvis hátteréről. Neki bőven elég volt az is, hogy sok a pénze, és a feladatára koncentrált. Fogalma sincs, hogy az ő tulajdonában áll. Vele ellentétben én viszont kissé felhúzom az orromat, és ha eddig lett volna kétségem annak tekintetében, hogy vajon tényleg kiérdemelt-e ekkora szívatást, akkor az végérvényesen eloszlott. Megérdemli. Nem is vagyok fura, csak Elvis! - Nem, soha. Angliában jártam egyszer. Megnéztem a Buckingham palotát is, de sajnos a királynőt nem láttam. Ahhoz nagy szerencse kellett volna! Kis fiatal harmincas voltam… tudja kedves már megkoptak kicsit az emlékek. Néhányan megbámultak, de nem jöttek oda hozzám, ha erre gondol. Talán csak beképzeltem magamnak, hogy azért bámulnak, mert a királynőre emlékeztetem őket, nem tudom. – Von vállat. - Akkor még nem vittem túlzásba azt a fajta öltözködést, amit a királynő képvisel. Anyagilag se engedhettem volna meg magamnak. Akkor még számtalan dologra elment a kis fizetésem. De legalább azok azóta már kifutottak. Háztörlesztés… gyereknevelés… Szerencsére az unokáimat anyagilag nem kell támogatnom, mert jól fizet a munkájuk, csak a dédunokára kell vigyáznom. Ez hatalmas segítség, mert elég sokat dolgoznak. – Fecseg, mint a legtöbb öreg. Az öregek szeretnek beszélgetni, nosztalgiázni a régi időkről, amikor még ők voltak a fiatalok. A világ azóta hatalmas változáson ment át. A legtöbb fiatal el se tudja képzelni.
A néni vígan dobálózott azzal, hogy elkényezteti az unokákat, aztán a szüleik győzhetik magyarázni, miért nem engedik azt, amit a nagyi mellett simán lehetett. A családi élet nagy tudomány, Duane ezt látta Havannában. Felcsillantak a szemei, mikor kiderült, hogy a hölgy régebben, feltehetőleg lánykorában nagy táncos volt és tudja, miről van szó. - Igazán? Ennek örülök. A műfaj nem sokat változott, az még mindig őrzi az értékeket és kíváncsiak rá az emberek. Persze, kontrollra szükség van, rendre is. Nem mondanám, hogy ez teljesen kiveszett. Csak kevesebb van belőle - mondta a kubai. Ms. Newman történetéből az derült ki, hogy öregkorára lett igazán nagy utánzója a királynőnek. A vonásai valószínűleg korábban is hasonlók lehettek, de a korral talán erősödött a párhuzam és most érdemes rájátszania. A kubai szívesen hallgatta ezeket a meséket. Tisztelte a kort és örömmel állt az ilyen történetek elé, azok történetei elé, akik megélték a múlt század nagy eseményeit. Ő csak a könyvekből, filmekből ismerte azt a kort. - Értem, szóval csak az utóbbi időben kristályosodott ki, hogy imitátor is lehetne. Szép dolog ez mind és örülök, hogy jól alakult az élete. Remélem, az enyém se lesz rosszabb! - mondta Duane egy könnyed nevetéssel. A lámpa pirosra váltott, mikor az egyik elágazáshoz értek. Megállt a furgonnal és gyorsan előkapta a telefonját. Tárcsázta Judy-t és amíg kicsöngött, Ms. Newmanhez fordult: - Bocsánat, gyorsan elmondom a barátnőmnek, hogy... Judy felvette egy "Halló"-val, így abbamaradt a magyarázkodás. Duane előrefordult, így beszélt a telefonba: - Szia szívem! Figyelj, gyors leszek, mert csak megálltam a pirosnál. Ha valaki jönne, hogy prosztatahirdetést adtam fel, akkor küldd el nyugodtan! Ő maga elnevette, a túloldalon csak meglepett hangon szólt a válasz: - Szia! Miről van szó pontosan? A kubai még gyorsan befejezte: - A múlt keddi fairbanks-i újságban volt. A néni, akit láttál mellettem, masszőr, a hirdetést miatt jött fel, most viszem ki a buszokhoz. Ha már őt is átverték és beugratták velem együtt, gondoltam, segítek rajta. Judy közbeszólt: - Hű, érdekes eset... Az egyik volt évfolyamtársam a lapnál dolgozik, megkérdezem, mit lehet tudni arról a hirdetésről, jó? A keddi, ugye? A lámpa közben már sárgára váltott és Duane-nek készülnie kellett. - Igen. Most leteszem, indulni kell. Köszi, ha rákérdezel! Mindjárt érkezem. Szeretlek, szia! - köszönt el sebtében, de hangjában őszinte szeretettel. Judy elköszönt és a kubai közben megint beindította a kocsit. - Nem akartam ezért félreállni és húzni az időt. Van ismerősünk az újságnál, Judy megkérdezi, mi volt ez. Remélem, kiderül, ki szórakozik ilyen hülyeségekkel és akkor én is meglátogatom - fordult Ms. Newmanhez felemelt szemöldökökkel. Nem volt fenyegető a hangja, szimpla társalgásban képzelte el a hirdető meglátogatását, így hangzott. - És Tokban milyen a zenei élet? Van ott klub vagy eljárnak a fiatalok máshová? - kérdezte a hölgyet. A pályaudvarhoz már közeledtek, de kicsit elakadtak, ugyanis egy teherautó szerencsétlenkedett a parkolással az egyik utcán, kikerülni pedig nem lehetett. Két autó már állt előttük, nyomták a dudákat, a másik irányban is megrekedt a forgalom, onnan is szóltak a méltatlankodó hangok. Amíg itt várakoztak, Duane kapott egy sms-t. Megnézte és a következő érkezett Judy-tól: "Megnézték, nem volt ilyen hirdetés. Biztos a múlt keddi újságban látta?" Ha a hölgynek jó szeme volt, láthatta a szöveget, Duane nem úgy fogta a telót, hogy rejtve maradjon az sms. A kubai eltette a telefont és a hölgyre nézett, majd a nála lévő újságra: - Elkérhetem még egyszer a lapot? A sofőrök gyöngye miatt elakadtunk, megnézném addig újra...
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 374
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
A kis kamerán keresztül láttam, ahogy Alvarez a füléhez emeli a mobilt, és hallottam is a beszélgetést. Ha ott ültem volna az öreglány helyén, akkor azt is hallottam volna, hogy a vonal túlvégén mit reagál a kubai barátnője, így viszont az nem jutott el hozzám, de talán nem is volt olyan fontos, mert így is nagyjából ki tudtam következtetni. Lassan haladtam, majd tettem egy kerülőt, hogy majd a buszpályaudvar másik oldalán állítsam le az autót. Nem vagyok amatőr, ezért minden lehetőségre fel vagyok készülve. Nem fog tudni kiszúrni Alvarez, főleg így nem, hogy ilyen nagy a forgalom. Bedugult a buszpályaudvar környéke. Egyébként is forgalmas csomópont ez, most meg pláne. - Jól tette. Jobb az ilyet letisztázni. Nem szép dolog. – Kommentálta a néni a hallottakat, majd a forgalmat bámulta. Nem nézegetett a visszapillantó tükörbe. A megbízója megígérte, hogy a közelében marad, bármi is történjen. Tudja, hogy biztonságban van a kamera miatt… és Duane-t se találja ijesztő figurának, inkább barátságosnak, ezért nincs félelem érzete. - Van valamilyen helyi garázs banda. Ők szoktak bulikat szervezni, de az unokáim inkább fel szoktak autózni Fairbanksbe, vagy lelátogatnak Anchorage-ba. Tudja, ők már kinőttek ebből a diszkóba járós időszakból. Inkább a baráti társaságukkal szeretnek összejárni, és valamelyik otthonában bulizni. Baráti összejöveteleknek hívják egymás között. Nem járnak el olyan gyakran, mert dolgoznak, és estére elfáradnak, de ha elmennek, én vigyázok a dédunokámra. – Meséli teljes beleéléssel. A forgalom feltorlódik, pedig már látszik a buszpályaudvar. Már nem lenne sok, hogy odaérjenek. A néni a telefonra pillant, ahogy Duane kézbe veszi. Én a kamerán keresztül olvasom el az sms-t, miközben becsordogálok az egyik üres parkolóhelyre. A teherautóst innen nem látom, csak a kamerában, amikor az öreglány előre fordul. - Természetesen! – A táskájába nyúlt, és elővette onnan az újságot, majd segítőkészen átnyújtotta Duane-nak. Felkészültünk erre az eshetőségre is. Mondtam az öreglánynak, hogyha Alvarez el akarja kérni tőle, nyugodtan odaadhatja. Mint említettem korábban, nem vagyok amatőr. Én csak kesztyűben nyúltam hozzá, ezért nem hagytam rajta ujjlenyomatot, és az Alibi Tricknél is profik dolgoznak. Lenyomozhatatlan lényegében, ha górcső alá akarja majd vetni, hogy hol is készült. A néni se priuszos, erre nagyon odafigyeltem, és átnézettem az egyik hackerrel a hivatalos szervek adatbázisait, hogy biztos ne legyen fent egyikben sem se DNS, se ujjlenyomat tekintetében. Láttam a kamerán keresztül, hogy a járdára pillant. - Nem haragszik, ha a hátralevő utat inkább gyalog teszem meg? Ki kell mennem a toalettre, a forgalom pedig nagyon bedugult. – És most még csak nem is hazudik, tényleg rájött a pisilhetnék. Ezért nem szeretek annyira öregekkel dolgozni. Folyton wc-re járnak. - Hálás vagyok, amiért idáig elhozott. Remélem sikerül tisztázni ezt a félreértést! Vigyázzon magára! – Ha Duane visszaadta az újságot, akkor a néni eltette. Ha nem, akkor nem kardoskodott érte, hanem csak egyszerűen kiszállt a járműből, és megszaporázta a lépteit a buszpályaudvar főépületének irányába.
Duane még mindig nem gyanította, hogy Ms. Newman beépített ember, a színésznő alakítása tökéletesnek bizonyult egészen az utolsó pillanatig. - Úgy garázs, hogy ott próbálnak vagy ez a zajos, recsegős-ropogós rockzene? Ha az unokái is szeretek a latin zenét és egyszer mégis a lábukban van a boogie, szívesen látjuk őket is a koncerteken! Péntek esténként szoktunk fellépni a művelődési házban Latin Magic Band néven - reklámozta magukat a kubai. Sose rejtette véka alá az ilyesmit, szeretett örömzenélésre, vidám táncestre hívni embereket, hogy jól érezzék magukat. Ez nem olyan valami volt, amit rátukmál másokra akkor is, ha nincs szükségük rá. A vidámság mindenkinek jót tesz, ez volt az alapelve. - Ezek nagyon jók szoktak lenni, én is tartok ilyen vendégségeket, meg hívnak is ilyenekre. Néha még jobbak is, ha csak beszélgetni akar az ember. De azért nekem szívügyem a zene, a tánczene, szóval én nem kopok ki mostanában a klubéletből sem - mondta Duane nevetve. A forgalom beállt az utcában, mert a sofőr nagyon nem találta, hogyan forduljon meg koccanás nélkül. Annyit óvatoskodott, hogy végül még valaki bedobja az ablakát. Már nagyon csúnyákat kiabáltak neki a dudanyomkodás mellé, sőt egy nagydarab, kamionsofőr alkatú baseballsapkás fickó ki is szállt az egyik kocsiból gyilkos tekintettel. - Köszönöm! Na, lássuk csak... Pedig keddi ez! Na, megkérdem még egyszer - gondolkodott hangosan a kubai. Semmivel nem vádolta a nénit. Bakira gondolt, azért kérte el az újságot, hogy pontosan megnézzen minden részletet. Már a hirdetéshez lapozott, hogy azt is még egyszer elolvassa. - Hát lehet, hogy még gyorsabban is odaér. Jó, ahogy gondolja! Nagyon szívesen és sajnálom, hogy a semmiért utaztatták meg. Az istenek óvják, Ms. Newman, jó egészséget kívánok! - köszönt el a kubai és természetesen visszaadta az újságot is. Még integetett az idős hölgynek, akit rengetegen megnéztek. Többek között a mérges kamionsofőr is csodálkozott, hogy szembejön vele az angol királynő. Csípőre tett kézzel bambult és már nem ment verekedni, csak ott állt. Amíg várakoznia kellett, Duane kihasználta az alkalmat és felhívta Judy-t: - Elakadtam az úton, már a néni is kiszállt inkább. Lehet, hogy kések kicsit. Na, figyelj! Még egyszer megnéztem, tényleg a keddi az. 2014. január 6-ai, amelyiknek a címlapján a parkolóbírságokról van szó és a mozgássérültek szépségversenyéről. A szöveg meg az, hogy prosztataproblémákra keresek masszőrt, az én nevem és a címem van megadva. Szerinted egyáltalán ki fizet be ilyen hülyeségre? Ki szórakozhat ezzel? A túloldalon a tanárnő csendben végighallgatta az egészet. A barátnője alaposan megnézte a lapszámot és a lány bízott benne, de a részletekkel majd megint felhívja. A többi előtt értetlenül állt. - Jó, mindjárt elmondom neki ezeket is. Duane, fogalmam sincs, mit jelent ez? Talán csak kinéztek egy nevet és címet találomra. Hoztam halat, amíg hazajössz, elkezdem, jó? Remélem, nem kell sokáig ott várakoznod - mondta a lány. Az Őrzők szoktak szerezni ellenségeket, de azok nem ilyen finom módszerekhez folyamodnak. Gyenge tréfának tartotta, egyben övön alulinak, mert ha nem Duane-nel csinálják meg, hanem érzékenyebb lelkű férfival, idegösszeroppanás is lehetne belőle. Inkább azzal foglalkozott, hogy mit lehet tenni. - Jó, köszi! Ó, remek vagy, alig várom, hogy hazaérjek! - mondta Duane nevetve. A bajos technikájú sofőr közben kiszabadult, megoldotta a nagy közlekedési kérdést és kezdett beindulni a forgalom. Már csak vissza kellett fordulnia a kubainak valahol. Gyorsan elköszönt azzal, hogy mindjárt megy és így is tett. A prosztatás eseten pedig még napokig tanakodtak. A lapnál állították, hogy nem volt ilyen hirdetés és hozza be a lapszámot, mert most már őket is érdekli. Kicsit úgy jött ki az egész, mintha Judy szórakozna és meg is sértődött rá a volt évfolyamtársa. Más jelentkező nem érkezett, Duane-t nem bombázta több masszőr az ajánlattal. Joao, a zenekarvezető, akinek a kubai odaadta a névjegyet, 3 hétig hívogatta a számot, de nem tudta telefonon elérni Ms. Newmant. Mikor ezt még 1 héttel később Duane-nel, a kubai elkezdett gyanakodni, hogy jobban átverték, mint gondolta és maga a hölgy volt a szélhámos. Kiautózott Tokba, ahol természetesen nem ismertek semmilyen masszőr dédnagymamát és mikor az angol királynőhöz hasonlította, őt hitték kandikamerás heccelőnek. Ennél nagyobb nyomozásba már nem kezdett, végül legyintett az ügyre. Már réginek látta és semmi utólagos hatást nem tapasztalt az eltelt 1 hónap alatt. Ez egy rejtély marad az életében, kivéve, ha egyszer véletlenül újra meglátja az imitátort valahol. Addig is mesélnivaló történet lesz belőle, amivel Duane majd szórakoztatja a barátait.
// Köszönöm a játékot! //
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 374
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
Kivártam. Amikor a kamerán keresztül már láttam, hogy az öreglány bent van a buszpályaudvar nyilvános WC-jében, felhívtam telefonon. - Remek alakítás volt. – Szólok bele, majd közlöm vele, hogy várjon tíz percet, aztán jöjjön oda a parkolóba, majd jelzem hol állok. A kamerát kikapcsoltam, nem vagyok kíváncsi egy vén szatyor folyóügyeinek elvégzésére, és egyébként is, a környéket tartottam szemmel, hogy nem bukkan-e fel Alvarez. Úgy tűnt, valóban hazament. Amikor az öreglány felbukkant a parkolóban, leengedtem az ablakot, és a kezemet kidugva integettem neki. Beült az anyósülésre, majd leszedte a kitűzőjét, és szétnyitva a kabátját, kivette onnan a rejtett mikrofont is. - Mit kezd a felvétellel? – Kérdezte tőlem, miközben lekapta a fejéről a kalapot is, és a parókát is. Festett barna haját összeborzolta. - Még nem tudom. Egyelőre talonba teszem. Kiviszem a reptérre. – Csordogáltam bele a forgalomba. Néha belenéztem a középső visszapillantóba, de senki se követett minket. A reptérnél leparkolva behúztam a kéziféket. - A fennmaradó összeg ott van a kesztyűtartóban, egy borítékban. – Fordultam félig a nyugdíjazott színésznő felé. - Köszönöm! Ha bármikor szüksége lenne… - Kezdett bele, miközben kivette a vaskos borítok, és átnyálazta a kp-t. Mind megvolt, sőt, egy kicsit többet is kapott a megbeszéltnél. Félbeszakítottam a mondandójában. - Nem lesz. Jó utat haza! – Zártam le ennyivel az ismeretségünket. Kétszer nem dolgoztatok ugyanazzal az arccal, túlságosan nagy lenne a lebukás kockázata. Felraktam az öreglányt a gépére, aztán az Alibi Trick-hez hajtottam. Egyelőre még nem tudom mit fogok kezdeni a felvétellel, amíg kitalálom, addig elzárom az irodámban levő széfembe. Mindent egybe vetve elégedett vagyok magammal, mert úgy érzem, sikerült elégtételt vennem. Hagyom, hadd üljenek el a dolgok, aztán majd a legváratlanabb pillanatban valamilyen módon felhasználom a felvételt…
Kezdőlap
//
//
