Miután Castorral megdiskuráltuk a megdiskurálnivalót, magára hagytam, hogyha még mindig álmos - és miért ne lenne az ilyen mosott rongy kinézettel -, akkor tudjon aludni pár órát. Engem még mindig pörgetett az adrenalin és a düh, megviselt voltam, nem kimerült, és még egyébként is volt beszédem egy másik farkassal. Előtte viszont azért beugrottam a fürdőbe, hogy legalább a vért meg az égett bunda szagot lemossam magamról. Miután végeztem, a szobámba dübörögtem tiszta, nem szakadt farmerér és pólóér, felöltöztem, aztán mentem is tovább. Tényleg nem voltam fáradt, de muszáj lesz majd legalább pár órát aludnom, nem lenne nyerő, ha pont akkor törne rám a kimerültség, amikor pont hogy koncentrációra, kipihentségre és csúcsformára lenne szükség. Megborzoltam kicsit vizes üstököm, aztán megálltam Benjamin ajtaja előtt és kíméletlenül verni kezdtem a tam-tamot. Nagyjából egy percet vártam, de mivel még akkor sem hallottam semminemű neszezést bentről, benyitottam... volna, ha nem lett volna kulcsra zárva az ajtó. Magyot sóhajtottam. Tudod kinek van erre ideje! Erélyesebben nyitottam. A kilincs a kezemben maradt. Olcsó kínai vacak... Berúgtam az ajtót. Erőszakos behatolásból jeles! Na, lássuk, hol fetreng Csipkejózsika.... - Hé, Maupassant! - Szerintem minden heteroszexuális férfi álma erre ébredni hajnali hat magasságában. - Felkelni! - léptem oda az édesdeden - hálósapkában!? - szundizó farkasról, és lerántottam róla a paplant. Oké. A fejét betakarja, de sapin kívül mást nem visel alvásnál???? Azt hiszem, határozottan sikerült meglepnie.
*Ha én alszok, akkor ágyút is lehet robbantani mellettem, én arra se kelnék fel. Olyan vagyok, mint a lajhár és a mormota szerelemgyereke. Valószínűleg a vérvonalam is alvás lehet, mert ez az amiben igazán jó vagyok, ezért sokat szoktam gyakorolni is. Komolyra fordítva a szót, amúgy mindenkinek más az alvásigénye és az én igényem valahol a sok és a rengeteg között mozog. A hajnali hatos keltés ellen pedig a szervezetem oly módon védekezik, hogy meg sem hallom. Így akár rám is lehet törni az ajtót, arra sem ébrednék fel. A példa pedig határozottan azt mutatja, hogy nem is kelek, amikor Duncan lényegében illegális behatolást visz véghez a szobámba. A hálósapka az úgy megmaradt régről. Volt hozzá férfi hálóing is, de utóbbiról leszoktam, előbbi meg maradt a megszokás miatt. Ilyen egyszerű. Szóval igen, pucéran alszok, de az Duncan nagy szerencséje, hogy hason fekve, így amikor végrehajtja az ordítozós, takaróleszedős akciót, csak a valagamat csodálhatja meg. Azért megmozdulok. Határozottan belefúrom a képemet a párnába, még nem igazán fogom fel az engem körülvevő világot, csak azt, hogy nincs takaró rajtam.* - Tulajdonképpen te mi a lófaszt is akarsz tőlem...? *Alapvetően a párnába nyüszítem persze még kellőképp félálomban. Reggelente elég törékeny vagyok lelkileg, nem szeretem, ha megzavarnak. Amúgy nyújtom is hátra a kezemet, nem is kell a másiknak sokáig gondolkodnia, hogy mit akarhatok, mert hamar szavakba is öntöm hasonlóképp a párnának címezve.* - Add visszaaaa. *A nyűgös heteroszexuális férfiak így kérik vissza a takarójukat. Igen, reggel hisztis vagyok, na és? Milyen unalmas lenne már a világ a hozzám hasonló elkényeztetett p*csök nélkül.*
- Beleharapni a fokhagyma seggedbe - morogtam csekély humorérzékkel, válaszként a paplanért nyúló kezének, ledobtam a földre a takarót. - Tápászkodj fel, királylány, munka van. Jobban mondva: lesz. Szadista ébresztő én!? Elképzelhető. Az ablakhoz léptem és szétrántottam a sötétítőfüggöny két szárnyát. Hm... roló. Na sebaj, azt is felhúztam. Nyűgös, hisztis pasik hajnali rinyája nem igazán szokott meghatni, másoké se nagyon. Pofátlanul kinyitottam a gardróbját és találomra hozzávágtam egy nadrágot. Vérfarkaséknál ugyan nem idegen a meztelenkedés, de én vettem a fáradtságot, hogy idejövetel előtt valamiképp javítsak a kinézetemen, emellett nem a pucér tomporával jöttem csevegni. - Vége a téli álomnak, maci, eddig túl jó dolgod volt a semmiért cserébe, ezen most kicsit változtatunk. - Arcomon annak a sunyi-alattomos mosolynak a kistestvére tűnt fel, amit nem sokkal ezelőtt Castornál is felvillantottam. - Gyerünk, mozdulj! - löktem meg az ágymatracot, hogy legalább egy kicsit tengeribeteg legyen, vagy valami. Elég makacs voltam ahhoz, hogy amíg meg nem kapom, amiért jöttem, addig ne lépjek le. Az már rajta állt, hogy ez a kellemetlen reggeli ébresztő mennyire hajlik át borzalmasba. Amíg őnagysága valamit méltóztatott kezdeni magával, kimentem a konyhába. Nem voltam épp udvariaskodó hangulatomban - ami azt hiszem, az elmúlt éjszakám fényében érthető -, így meglehetősen otthon érezve magam, a hűtőszekrényébe túrtam és lenyúltam egy flakon ásványvízzel. Öt percet adtam neki, hogy magához térjen és kivonszolja a seggét - immár ruhával elfedve.
*Csak rosszallóan belemorranok a párnába, amikor a fokhagymaseggembe való harapást említi meg. Végül is ezt a gesztust elég sokfélének lehet értékelni, de az összes lehetőség negatív és rosszalló, szóval bízok benne, hogy kellő távolságban marad a seggemtől. Egyébként sem tartom humorosnak az ilyen korai viccelődést. Viszont, amikor meghallom, hogy a takaróm a földön landol, meg megkapom az ébresztő üdvöltést is, a takaróért nyúló kezem az egyezményes jelre fordul. tehát barátian bemutatok Duncannek. Most valahogy embertelenül utálom, remélem ezt ő is érzi. Csak felnyögök, amikor az ablakon fény árad be. Még így a párnába temetett képpel is tökéletesen áthatol mindenen a fény és kiégeti s retinámat. Franc se gondolta, hogy ma reggel a Duncan féle koncentrációs táborban fogok ébredni. Az ilyesmiről mondjuk szólhatnának, akkor lenne időm máshova költözni. Erre egy nadrág is landol rajtam. Egy farmer... nem is tudtam, hogy tartok még farmereket. Mindenesetre most már csak a hátamra vergődök. Nem, nem vagyok szégyenlős, meg miután sikerült az ágyamat is megrázni, még Duncan is kimegy, szóval nem is sokat láthat.* - Farkast még úgy nem utáltak, mint ahogy most én utállak téged. Csak hogy tudd. *Szólok ki, miközben még szinte begyógyult szemekkel igyekszem magamra húzni a farmert. Végül két lábon is vagyok már, szemet dörzsölgetve megyek ki, bár emiatt egy ízben majdnem neki is sétálok az ajtófélfának. Mindenesetre végül így egy szál farmerben és immár hálósipka nélkül, de utána megyek a konyhába.* - Amit előbb mondtam, azt komolyan gondoltam. Szóval ki vele, miről van szó. *Mondom álmosan, bizony az jár a fejemben, hogy a beszélgetést követően visszadőlök aludni, tehát tényleg örülnék, ha gyorsan lezavarnánk, bármiről is van szó.*
A beintésből, a nyöszörgésből és egyáltalán abból, hogy az ilyen ébresztők milyen pocsékul tudnak jönni, anélkül is tudtam, mennyire szerethet, hogy ennek hangot adott volna. A fordulatot már nem vártam meg, addigra én a hűtőt fosztogattam. - Ó, vagytok még egy páran így - legyintettem, majd megkezdtem a vizet és ittam. - Nincs új a nap alatt. Leültem - mert miért ne -, aztán szépen megvártam, amíg a mormota is előbújt a vackából. Igen, nagyjából én is valahogy így festettem fél órával ezelőtt. Jó, plusz pár seb, öltés, meg égésnyom mellett. Nem kell kétszer kérni, én se vagyok per pillanat időmilliomos, szóval nem húztam az időt, egyből a lecsó közepébe csaptam, hogy mindenkóféle paprika meg paradicsom darabkák fröccsenjenek a kicsi Benjie-re. - Van itt valami, ami szerintem testhezálló lenne neked. - Ha nem, akkor is ezzel fogom megbízni. - Minek után Trisha lelépett, nincs aki foglalkozzon a hotel ügyeivel, beszállítások, megrendelések, bérelosztás, személyzet leépítés/felvétel és a többi huncutság. Cas mondta, hogy polgármesteri ambícióid vannak. - Hátradőltem a széken. - Itt a lehetőség: városigazgatás miniben. Ez nem csak neki lesz jó tesztelés, de mi is meglátjuk, mire képes, mennyire hasznos, mit lehet vele kezdeni. Ha egy hotellal se boldogul, akkor egy várossal se fog, kvázi fölösleges lenne mögé egy választáson hátszelet adni. Jó lenne, ha a város feje a mi farkasunk lenne, de azért na... nem mindegy, hogy ki és milyen kvalitású az illető. - Szóval?
*A hűtőnyitás jellegzetes hangját felismerem, de igazából mit is mondhatnék rá? El a kezekkel? Egy az, hogy kiröhögne, a másik meg, hogy kétlem, hogy sok mindent találhat benne. Ritkán kajálok itt különböző okokból kifolyólag, mint hogy nem szeretek főzni. Még azt is kevesen tudják, hogy egyáltalán tudok. Mindenesetre szó nélkül hagyom, hogy a hűtőmben kutakodik. Ahogy az ajtófélfának dőlök, immár a borostás pofámat vakarászva válaszolok a megjegyzésére.* - Megnyugtató, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja. Nem jutott még eszedbe, hogy ha valakit ennyien utálnak, az intő jel lehet? *Kérdem gyanútlan érdeklődéssel, nem akarom én sértegetni. Vagyis akarom, csak azt nem szeretném, hogy annak tűnjön. Amikor helyet foglal, csak a tekintetemmel követem, felé fordítom nyúzott képemet, kezeimet meg összefonom a mellkasom előtt. Nem tervezek leülni vele szemben. Még a végén elbízná magát és sokkal többet pofázna, mint amennyi szükséges lenne. Mondjuk amikor belekezd, azért tekintetemben megjelenhet némi érdeklődés, hiszen van bennem valahol egy mániákus vezető, aki szeretne kitörni. Az utolsó mondatánál viszont kissé megütközök és ez az arcomon is látszik.* - Városigazgatás minimben? Komolyan? *Felhorkanok amolyan nevetéskezdeményként, de nem állok neki röhögni, Inkább sértve érzem magam, mint mulattatva. Komolyan ennyire nem néznek ki belőlem... semmit?* - Én már akkor politikus voltam, amikor te még gondolatban sem léteztél és már szállót igazgattam, amikor még botladozó kölyök voltál, szóval nem kérek a leereszkedő stílusodból. *Savanyú mosolyt is villantok mellé. Nem emelem fel a hangom, vagy tűnök különösebbnek ingerültnek, csak egyszerűen elmagyarázom neki a dolgok állását. Lehet, hogy puhánynak tűnök, de idősebb vagyok nála valamivel és én ugyancsak hasznosan töltöttem azt az időt, amit ő a konditeremben. Egyébként a kérdésre nem válaszolok, sértve érzem magam.*
Összehúzom a szemem az "intő jel"-es dologra. Ne szórakozzon most nekem, nem vagyok vevő rá jelen helyzetben. Szavakkal viszont nem erősítettem ezt meg, ha nem érzi, mikor hol a határ, akkor csúnyán megjárhatja. Nem velem, nem most, de egyszer valakivel majd biztosan. Vagy nem. Mindig akadnak szerencsés flótások. Ott maradt az ajtót támasztva. Hm, ennyire ingatag lenne az épület, hogy a félfákat támogatni kell? Nekem jó így is, felőlem kézenállásból is dumálhat, ha neki úgy tetszik. Részemről jól elvagyok a kanapén. Ahogy elnéztem, egyébként se mostanában jön közelebb, akaratlanul ugyan, de sikerült a lelkébe gázolnom. Egyem meg! Végighallgattam röpke szónoklatát arról, micsoda korkülönbség tátong köztünk, s mi mindent meg nem tett már azalatt, amíg én még sehol sem voltam. Az egészet egy vállrándítással elintéztem, ugyanis engem ez rohadtul nem érdekelt. Mert lássuk be, hiába voltam akkor lemaradva, mint borravaló, most én jártam előrébb. Ennyit erről inkább. - Én pedig már rég a Holiday dolgait intéztem, amikor neked meg se fordult még a fejedben, hogy Trisha távozása után lecsapj erre - mondtam hűvösen, majd kortyoltam egy kevés vizet. - A stílusom pedig most volt leereszkedő, remélem érezted a különbséget, Benjie. Nem szerettem, ha valaki hülyeségeken akadt fönn. Félő volt, hogy nem kattan le róla, nekem pedig nincs olyan birkatürelmem, mint mondjuk Ash-nek. - Sajnálom, hogy fölöslegesen felvertelek - vontam vállat, majd felálltam. - Ha nem érdekel, nem erőltetem, majd találok mást erre a posztra. Kösz a vizet! - emeltem meg felé a palackot, és elindultam a kijárat felé.
*A csúnyán nézését így hirtelen nem igazán tudom hova tenni. Ha rám akar ijeszteni, akkor elég rosszul csinálja, nekem ennél azért egyértelműbb jelzések kellenek arról, hogy pofátlan vagyok. Tehát én végül rövid gondolkozást követően elkönyvelem, hogy bizonyára nem érti a kérdésem és ez frusztrálja, hiszen tudvalevő, hogy a szobában jelenleg én vagyok a legintelligensebb személy. De hát ilyenek is kellenek, hogy megvédjék az olyanokat, mint én, szóval jófej leszel és csak legyintek egyet.* - Mindegy. *Kellőképp elnéző a hangom, hogy az már lesajnálóan hangozzon, ő meg oda teszi ezt magában, ahova akarja. Valóban, nem az emberismeretemről vagyok híres, vagy legalább is annyi biztos, hogy szeretem beskatulyázni az embereket és ennek megfelelően kezelni őket. Ez egy egyszerű és kevés energiát igénylő megoldás az emberekhez és én mint a szorgalmáról híres, igyekszem a legkisebb ellenállás irányába haladni. A következő, leereszkedőnek szánt megjegyzése hallatán pedig még a szám is tátva marad. Nem, nem a sokk miatt, amivel most megkísérelt a lelkembe tiporni. Inkább az őszinte döbbenet és értetlenség ül ki a képemre, hogy Duncan komolyan egy sértő visszavágásnak szánta ezt. Így el is tekintek a megszólítástól, inkább csak figyelem, ahogy távozni szándékozik arcomra fagyott meglepettségemmel.* - Na álljon meg a fáklyás menet! *Emelem kezem azzal a gesztussal, hogy itt most egy kis pillanatállj-t igényel a szituáció, közben ellökve magam a félfától a szoba közepére sétálok. Ábrázatomon látszik, hogy gondolkodok, lévén szoktam.* - Te most komolyan úgy akarod beállítani a helyzetet, mintha _én_ lennék az aki ezt a posztot szeretné? Értem én, hogy te teszel nekem szívességet, nyilván hátsószándékkal, de ha embereket akarsz manipulálni, akkor ezt még gyakorolni kell. Úgy kéne éreznem, hogy nekem mindenképp szükségem van a szálloda vezetésére és te vagy az, aki nekem ezt lehetővé teszi... de ez így béna és átlátszó... *El vagyok szörnyedve némileg. Persze, hogy nem jutott eszembe lecsapni a szállóra, mert csak egy a sok közül és nemrég még a létezéséről se tudtam, na meg most sem érdekel különösebben.* - Elvállalom... de légyszi gyakorolj még... vagy maradj a konditeremben. *Nagy a pofám? Lehet. Nekem most nem tűnik fel, hogy megint elszaladt volna velem a kiscsikó. Én csak őszinte vagyok és szerintem elég hasznos építő jellegű kritikát adtam a másiknak. Tehát bennem nincs félsz, hogy esetleg tarkón leszek csapva egy pisztránggal.*
A "mindegy"-et és a lesajnáló hangsúlyt elhárítottam magamtól. Elég volt nekem az a félőrül őrző, meg az Anne-nel való fenyegetőzése, ilyen kicsinyes dolgokon való fennakadásra egyszerűen nem maradt affinitásom. És ami azt illeti, pár óra alvásnak is egyre égetőbb szükségét éreztem. Arra, hogy bénán manipulálok, elsőre csak vállat vontam. Megálltam és felé fordultam. - Pazar kritika, de nem véletlenül vagyok testőr és nem diplomata. - Rideg mosolyra húztam a szám. - Amiben kell, jó vagyok, minden más felesleges maszlag. És minek csiszoljak a manipulatív beszéden, ha anélkül is belementél? Ha nem teszi meg, kiteszem a falkából, vagy így, vagy úgy. Nem kölyök már, és nem is király, hogy a semmiért cserébe megkapja a falka védelmét. De ezt már nem kötöttem az orrára - ha van esze, magától is tudja -, innentől kezdve fölösleges lett volna. Megkaptam, amiért jöttem, és ha Ben jobban érzi magát attól, hogy jártatja a lepénylesőjét, ám legyen. Más körülmények között egészen biztos bepörgök rajta, ezúttal viszont semmi. Annyira nem érintett meg, hogy az egyenesen ijesztő volt, mintha nem is lettem volna jelen, csak valami kívülállóként figyeltem volna ezt az egészet. - Még ma megkapod a könyvelést, a beosztásokat és azoknak a farkasoknak a névsorát, akiknek állandó szállásuk van nálunk. Ash-sel beszéljétek át a biztonsági rendszer alapjait, hogy legalább azt tudd, mi merre van, aztán a testőrök beosztását is elmondom, mikor melyikünk van a hotelben. - Beletúrtam a hajamba és elfojtottam egy ásítást. - Egyelőre ennyi. Kérdés? - vontam fel a szemöldököm, várva, hogy akad-e valami, amit most azonnal tudni akart. Ha nem volt ilyen, akkor elköszöntem és magára hagytam, hogyha szeretne, visszaslisszolhasson újfent pucér seggel és hálósipkában az ágyába.
Kezdőlap
