Azért azt kissé bosszantónak találtam, hogy a srác ennyire kötődött az őrzőkhöz, ugyanakkor a falka tagja volt és mégis sikerült belekeverednie ebbe az ügybe. Nem volt túl szerencsés az, hogy összetűzésbe került a rendőrséggel, de legalább éppen engem kapott ki. Én messze a legkedvesebb, figyelmesebb, és tájékozottabb zsaru voltam, akivel csak összeakadhatott. És természetesen szerény is, de ez most nem tartozott a tárgyhoz. - Ne mókázzon, nincs abban a helyzetben! – igyekeztem komoly lenni, bár megnehezítette a feladatot az, hogy egyébként nagyon álmos voltam. Azt sem akartam, hogy túl sokáig legyen itt az őrsön, viszont feltűnő lett volna, ha csak úgy kiengedem. Így aztán kénytelen voltam húzni az időt, és előadni, hogy én aztán nagyon kemény vagyok. Pedig általában én voltam a jó zsaru, a kedves és megértő, kivéve bizonyos helyzeteket. Mint amilyen a mostani is volt. - Igazán figyelmes úriember maga, Mr. Palmer, az efféle bókok mindig felderítenek ilyen hajnali órán. Pedig azt hiszem, hogy nincs okom panaszra! – simítottam végig sebtében az arcomon. Azért megnéztem volna, hogy milyen arcot vág, ha közlöm vele, hogy egyébként idősebb vagyok nála, és szerintem remekül tartom magam a koromhoz képest. Nem mintha neki lett volna oka panaszra, de ez mellékes. Mielőtt bármi mást mondtam volna, inkább beleittam a magammal hurcolt kávémba, és minden figyelmemet a kedves rabunknak szenteltem. - Nem? Valóban? – belelapoztam közben az aktába, szemöldököm megugrott egy egészen kicsit a homlokom irányába.- Pedig itt áll feketén-fehéren, hogy a helyszínen volt. – pillantottam rá az iratok felett futólag. – Nagyszerű, alakulunk… - dünnyögtem az orrom alatt, tovább böngészve a dokumentumokat. – Ne akarja nekem bemesélni, hogy rosszkor volt rossz helyen, jó? Elsőre talán még el is hinném, de ha hozzávesszük ezt a mait, akkor már elég sok a kétség bennem. – vallottam be őszintén, néha-néha felnézve rá. Csak úgy ellenőrzésképpen. - Aztán látok itt még ittas vezetést is… - böngésztem tovább. Lehet, hogy éppen csak bejelzett a szonda, de akkor is bejelzett. Lehet, hogy alig egy pár száz méteres távot tett csak meg, de a lényegen még mindig nem változtatott. – Ó, és a kedvencem, csendháborítás! – csaptam le lelkesen a következő pontra, mintha tényleg a kedvencem lenne. – Mondja, mi a jó abban, ha az éjszaka közepén kukákon dobol? A mai rongálásról nem is beszélve! – hátra dőltem, amikor már nem állt szándékomban tovább olvasgatni. - Szükségem lesz a vallomására. Ha magára vállal néhány dolgot, és nem próbálja meg bemesélni nekem, hogy mindig csak kényszerítették, vagy véletlenül volt ott, akkor hamarabb szabadul innen. – reméltem, hogy némi hatással azért lesznek rá a szavaim, és jobb belátásra tér. Eddig ugyanis senki nem volt hajlandó elárulni, hogy ki volt az értelmi szerző.
Épp csak felemeltem megadóan kezeimet a korholására, miközben hátammal a szék támlájának dőltem ráérős kényelmességgel. Mivel ő sem igazán iparkodik felvenni azt a vallomást, arra jutok gondolatban, hogy úgyse leszek ma már haza engedve - akkor meg mire stresszeljek rá? Előre lejátszott meccs ez, nem szűkölök hát feleslegesen, hogy "rendőrnénikérem". - Ezzel nem fogok vitába szállni, Mi...ss Bishop. - Azért a titulusnál kissé elbizonytalanodok, de nem szúrtam ki gyűrűt az ujján, míg idefelé sétáltunk a cellától, szóval talán nem lövök nagyon mellé, s ha mégis, majd ráfogom arra, hogy megzavart a hamvas képe (sem), nem tűnik asszonysorban levőnek. Olyasvalakinek viszont igen, akinek nincsenek ellenére az efféle bókok. - Nem akarok semmi ilyesmit bemesélni, mert történetesen jó helyen voltam, csak baromira nem tudtam őket lebeszélni az egészről. De ez a része senkit nem érdekel, mert nem bizonyítható, tudom, a múltkor megbeszéltük a kollégájával már. - Legyintek lemondóan, nem tűnt túl kompetensnek a csávókám a témában, tipikus fánkagyú zsaru volt, ellenben a szőkeséggel velem szemközt. Azért az ittas vezetésre feljebb szökik szemöldököm. Igyekszem nem a hülyét adni, bármennyire is úgy tűnik most, de erre nem igazán emlékszem, hogy lett volna ilyesmiben részem. Lehet elbaszták és más vallomása/tette került az aktámba? Vagy az... oh, várj. Oké, nem szóltam, valamivel el kellett fednie nyilván Mike-nak aztaz erdőben éjszakázós, főút mellett közszeméremsértős - érts alakváltós - balhét... Van valami végtelenül megadó a testtartásomban és tekintetemben, ahogy hallgatom a felsorolását a nőnek. - Nem fogok semmi ilyesmit, ígérem! - Kaccanok fejemet ingatva, bár ezzel együtt azt is értem, hogy magamra vállalni "egy-két dolgot". Együtt voltunk az egészben benne, legfeljebb azt lehetne értelmi szerzőnek kijelölni, aki a graffiti spray-ket magával hozta, mikor senki nem kérte, ezzel alapot adva egy hirtelen ötletű balhénak, de nem fogom feldobni csak azért, hogy a saját seggem mentsem. Ha itt kell éjszakáznunk, éjszakázzunk együtt a többi sráccal. Desertors rulz. - A deszkás parknál voltunk a hátsó utcák egyikében, tudja, nem messze a csónakházaktól és a kikötőtől. Dumáltunk, iszogattunk, mint minden normális egyetemista... - Vonok vállat, mert ebben valóban nem találhat semmi kivetni valót. - Aztán előkerültek a graffiti sprayk, a többi meg jött magától. Nem igazán gondoltuk végig előre, hirtelen ötlet volt az egész. - A többit meg már ismeri gyanítom, onnantól, hogy felbukkan a járőrkocsi a sarkon, mert valamely környéken lakó ránk hívta őket.
Kezdőlap
