Az este az átlagember számának egy hétköznapon többnyire a nyugalomról szól; ami a Farkaslakot illeti, ez a képlet már kissé bonyolultabbnak tetszik. Mégis magam mögött hagyom a nyüzsgőket, nem esik jól a könnyed, társalgóbeli ricsaj ezúttal. Sietősen határozott léptem, hasonlóképpen kattan lakásom zárja, ahogy csukódik az ajtó utánam. Kellemetlen érzés ül mellkasomon, mely épp olyan idegen tőlem, minthogy bizonytalan legyek valami kapcsán. Legalábbis nem szoktam kimutatni, s most se tenném szívem szerint... Mázli, hogy eltereli gondolataimat a szobájából érdekes állapotban előkerülő JT. Energiáinak kusza örvénylése instant hányingert hoznak magukkal, ha valaki olvasni akarna bennük, szerintem bármely ringlispílt leköröznék Alyeska idején a bazársoron, de komolyan! Köszön, megtorpan. Tudja, hogy rajta kaptam, de fogalma sincs, mire számítson tőlem. Meglepő, ugyanakkor megnyugtató is, hogy ezek szerint nemcsak ismer, de úgy gondolja, tudok még meglepetéssel szolgálni számára. Mázli. - Szervusz, JT! - Szinte már anyai a simító mozdulat, mivel vállára szalad tenyereim, s ujjaimmal tarkójánál tincsei közé túrok, hogy hirtelen mozdulattal feszítsem nyakát, fejét hátra, arra kényszerítve a közöttünk elenyészővé csökkent közelségben, szemeim fagyos kékségébe kelljen néznie. Csillogó tekintete akkor is elárulná, ha nem lenne nyilvánvaló, hogy be van állva némileg. Pillanatok lassú, nehézkes homokszemei hullanak alá eme vizsgálódó zsánerkép közepette, majd mintegy végeredményül egészen egyszerűen irányba fordítom, s közlöm vele. - Befelé a szobámba! - Ha kell, magam rángatom be, de mégiscsak kellemesebb mindenkinek, amennyiben csupán könnyed léptekkel, s nyugtalan, fojtott idegességről árulkodó energiáim közepette.
Amíg mellkasomban forrt a méreg, addig nem szóltam senkihez. Mindig tudtam, hogy mikor nem kell kieresztenem magamból a kéretlen igazságokat, hát most is hét lakat alá zártam a véleményemet, azzal támasztva alá mindezt, hogy a gyászidőszak alatt nem illik másról beszélni, semmint az elhunyt és azt is csak pozitív előjelekkel. Sajnálom, hogy meghalt, sőt mi több, egyszerűen nem bírom megemészteni. Nem azért, mert sose vesztettem még el senkit, vagy mert olyan különleges helyet foglalt volna el a szívemben, egyszerűen csak az elvek miatt. Azon elvek miatt, amik okán nem bír lemenni a torkomon sem Castor távozása, sem az új Béta személye, sem ez a tanácstagság. Lehet, hogy ez Mikenak megfelel így, ahogy van - nem tudom, nem kérdeztem meg tőle még - de nekem vannak kétségeim, s mint ilyen nem vagyok hajlandó belevágni a továbbiakba addig, amíg nem tisztáztam a dolgokat. Az elhatározásom tehát adott, beszélnem kell a szőkével, kiről a kialakult véleményemet inkább nem gondolom végig, hanem majd ha úgy alakul, akkor megmondom neki. A falak által el nem nyelt vitatkozások kiszüremlő foszlányaira vajmi keveset adok. Szeretem inkább magam fülével hallani a dolgokat. - Itt Kallentoft. Beszélnünk kell, O'Brien. - állok meg az ajtaja előtt (nem tart semeddig bevetnem a jellememet ahhoz, hogy feleresszenek ide és elirányítsanak a szobájáig. Egy falka vagyunk, s elvileg még magasra is kerültem hátsóilag, szóval merne nekem bárki ellent mondani!), s eresztem ki hangomat két kopogás kíséretében. Keresztnevek? Nem élek velük, most nem. Ez is egyfajta véleménynyilvánítás, kérdés, hogy mit hoz majd magával.
Amennyire bármikor betoppanhat bárki újabban a lakásom ajtajába, annyira nem várok senkit. Meglepettségnek ugyanakkor helye nincs Almácska kopogtatása hallatán. Ajtót nyitni mondjuk luxus, csupán a tévét nyomom ki, miközben a bejárat felé - egyből ide nyílik a nappali részbe az ajtó - tekintek. - Gyere csak! - Szólok ki egyúttal, s kissé kiegyenesedem ültemben, sőt, ha beljebb lépdel a nőstény, még azzal is kitüntetem, hogy felállok a kanapéról. Egyszerű, fekete pántos felsőt és melegítőalsót viselek. Hajam lófarokba kötve, csak semmi flanc. Talán edzeni voltam, vagy kint az erdőn, ki tudja... A vezetéknevezésen nem akadok fent, olyan keresztnévvel, mint az övé, amúgy se lehetne komolyan venni bárkit is. - Miben lehetek a segítségedre? - A bájmosoly nem asztalom, őszinte és egyszerű, direkt a kérdés. Hagyjuk a felesleges köröket és illem-teával kínálásokat, sejtésem szerint ő sem ezért jött. S mivel a farkaslakban vagyunk, pajzsom lent, az éltes nőstény lustán pihen, érdeklődőn forgatva füleit.
Jövök én, abban hiba nincsen, s a semmi flancot én magam is képviselem. Meglehetősen egyszerű, fekete ruhában töltöttem el a napomat - a világ végére is elmennék benne, számomra ez mint másnak a melegítő vagy a farmer-trikó kombináció - hát nem vettem a fáradságot, hogy átöltözzem azelőtt, hogy meglátogatom a nőstényt, akit még mindig nehezemre esik bétaként aposztrofálni. De persze legyen az. Béta. De egyelőre nem az enyém. Nincs rejtegetnivalóm, hát a pajzsot nem rántom magasra én sem, deréktájon pihen, felesben tolva arcba az energiáimat és tartva meg a farkasomnak azokat. - Már akkor tudtad, hogy meg fogod tenni, amikor megszerveztétek vagy ez valami hirtelen jött, fogfehérmutogató agylövés volt tőled? A kérdés nem finom, nem nőies, de mégsem támadó jellegű. Egyszerűen csak felvezeti azt, hogy miért is vagyok itt. Az meg egyébként véletlen, hogy a gyászidőszakban éppen feketében jelentem meg, de akár veheti beszédesnek is. Én másképpen gyászolok, de ez annyira az én titkom, hogy Niallon kívül nem tudja egyébként senki sem. Nem volt még szükésgem arra, hogy orra kössem ilyetén viselkedésmintáimat.
Félpajzs is árulkodik, jelként szolgál és jellemez egyúttal, nem csak számomra, de mindenki számára, akivel a Farkaslakban össze futott, míg idáig eljutott. Mondjuk ez már rohadtul nem az én dolgom, a legutolsó kölyök is le tudja vonni belőle a maga következtetéseit. Részemről mindössze higgadt és valahol tartózkodó - urambocsá, nevezhetjük óvatosnak is, bár a rideg jelző jobban illene északi voltom végett rá - módban érdeklődök ittlétének okáról. - Már előtte megszületett bennem a gondolat. - Minek tagadjam? Az amarok amúgy sem arról volt híres, hogy koros rajongótábora volnának a betolakodó vezetőségnek. - A viadal időpontja csak kapóra jött épp. Leülsz? - Mintegy mellékesen elhangzik a kérdés, mert valamiért nem villám (haha-ha) látogatásnak tetszik a jötte.
Lenyelem a gúnyos gratulálok hozzá-t. Én kérdeztem, hát a választ hallva nem fogok fintorogni vagy arra gondolni, bár ne hallottam volna. Sőt, mi több, jobb ez így, legalább a pohárban nem mocskos a víz, legalábbis nem mocskos ebben a pohárban. Hogy a többiben milyen, abba meg inkább ne menjünk bele. - Jól emlékszem, hogy egy békés falkaviadal volt, amolyan elpuhulás elleni játék? A kérdés erősen költői jellegű, de azért felteszem. Nem, nem kiszalad a számon, nagyon is tudatosan fogalmazódik meg bennem, csendes, élmentes módon teszem fel. És még csak nem is megyek le annyira fagyosba, mint az alaszkai hegyek sipkáján terpeszkedő hótakaró. - Köszönöm. - bólintok, s ha helyet mutat - fotel, kanapé, szék, tudom is én - akkor egy finom szoknyaeligazítást követőn tényleg letelepszem. Tekintetemmel a nőstény szemeit keresem, vizsla pillantásom arcvonásait fürkészi, energiáim az övéit nyaldossák. A farkas nyugszik, ez nem az ő köre, de tény, hogy nem módol a másik előtt. Nem óhajtja alárendeltnek érezni és mutatni magát. - Mit vársz ettől az új felállástól? Értem ezalatt a tanács működését és egyáltalán a falka vezetését, további helyzetét. Közölni jöttem, de mégis inkább kérdezek. Mert nem szokásom meggondolatlanul megcselekedni semmit sem. A falkavezetést illetőn nekem is van véleményem, de most nem az számít. Inkább előbb a kérdéseim. A válaszokból úgyis levonom a magam következtetéseit.
Szavait lenyelheti, gondolatai a sajátjai – amíg nem építő jellegűek, nem is igazán érdekelnek, ami azt illeti – de energiáinak változását félig leejtett pajzsa nem rejti. Finoman szegem fel államat, hogy kérdése hallatán még szemöldökeim is feljebb szaladjanak kissé a felém elejtett kérdésen. - Nem tudom, Northlake miként tálalta a dolgot, az az ő dolga. – Említem szervezőtársamat, kivel nem egyszer hoztunk már fedél alá hasonló, többnyire illegális bunyókat. Csak ezt most épp a falkának. Na bumm! - De én biztosan nem jelentettem ezt így ki. – Biccentek aprót, még védekező él sincs hangomban, pusztán az egyszerű kijelentés éle. - Nem gondolkoztál még azon egyébként, hogy oknyomozó riporternek menj? Az attitűdöd adott hozzá. – És még korán se halna a civil újságírókhoz képest, akik ezt a nem egyszerű műfajt űzik kontinenseken keresztül. Hellyel kínálom, s vele szemközt teszem meg székhelyemet a világos árnyalatú bútorok egyikén. Az alapvetően skandináv stílusban, sok fával-bőrrel és (sajnos csak) műszőrmével operáló enteriőr összességében is világos, nyílt hatást kelt, nem túl nagy alapterülete ellenére is. Hűvös a kék-szürke-fehér árnyalatoktól, mégis otthonossá teszi a fa bútor melegsége, a jelenleg „tűzmentes” kandalló ígérete. Illik hozzám és talán mégse. Nem tisztem megítélni, miként látnak a kívülállók jelenleg, az csakis az ő reszortjuk. Voltam én már sok minden az évszázadok során. - Nem tudtam, hogy kampánybeszéddel kellett volna, hogy készüljek… - Kaccanok fel kissé kérdése hallatán, s engedek némileg tartásomon, még ha figyelmem, tekintetem metsző kékje nem is lankad. - Nézd, Kallentoft. Apple… Neked sem ez az első falkád, tisztában vagy vele, mekkora létszámmal operálnak általában. Ez a falka bőven meghaladja a létszámot. Castor egyetértett velem, hogy éppen ezért az irányítást is érdemes lenne több kézben megosztani. Ő kérte a vezető testőreit, téged és Mike-ot a posztra, nekem pedig be kellett látnom, hogy több előnye a dolognak, mint kára. – Szusszantam, egy percig se titkolva előtte, hogy kicsit a nyakamba küldött ellenőrző, féken tartó erőnek érzem valahol a két chicagoit. Azt viszont tényleg elismerem, megvan az előnye, hogy helyet kapnak a tanácsban. - Nem az ötven-ötven százalék miatt. Én őszintén szeretném elérni, hogy ne helyiekként és chicagoiakként definiálják magukat a falka tagjai, hanem a fairbanksi falkaként! Stratégiailag is fontosak vagytok a vezetésben. Van vezetői tapasztalatotok, jobban ismeritek a sajátjaitokat nálam és az eltérő látásmód sokszor igencsak produktív tud lenni. – Biccentettem aprót, mintegy megerősítésül. - Nem ígérem, hogy minden esetben a legjobb módon fogom lereagálni az ellentétes nézőpontot, de… azt meg tudom fogadni, hogy dolgozok rajta, amennyiben partnerre lelek bennetek. – A királyi többes annak szól, hogy Mike-kal még nem volt alkalmam beszélni, ugyanakkor élek a feltételezéssel, közte és Apps között napi szintű a kommunikáció. - Visszatérve oda, hogy mit várok ettől a helyzettől… Végre egy tisztességes, egységes falkát szeretnék, az eléréséhez pedig – higgy nekem - nem az a legjobb út, ha egyedül ülök a béta poszton. – Szükségem van rátok. – Ismertem el indirekt, kimondatlan módon valahol.
// Vissza kellett nekem is keresnem, de valóban sehol nem hangzott el a békés viadal szóösszetétel. //
-Mindegy is. Tortent, ami megtortent. Vallamat nem vonom meg, de benne van a hangomban. Nem a beken van a hangsuly hanem azon, hogy ez egy szervezett viadal volt es tovabbra sem erzem ugy, hogy erre valo volt a kihivas. De persze az erzeseim mindaddig lenyegtelenek, amig nem valtoztatnak valamit a falka eleten. -Nem meg, de ha palyamodositani szeretnek majd, mindenkeppen megkereslek egy ajanlasert. Poenra veszem, nem rossz szajizzel szolok valaszt neki. A kerdeseimet jogosnak erzem hat fel is teszem. Varom a ra adando valaszat. -Pedig sejthetted volna. Lenyelem azt, hogy a "vezetes ezzel jar", tobb okbol is. Egyreszt mert sose vezettem falkat masreszt pedig azert mert nem igazan ismerem el vezerembek. A falkaenak se. De ez egyelore a maganugyem. -Abban, hogy tul sokan vagyunk, keszseggel egyetertek. Nem cafolja az elkepzeleseimet, de egyelore nem ohajtom eleje tarni azokat. Castorra sem teszek megjegyzest, nincs itt igy nem fogom szidni. Majd egyszer, ha alkalmam adodik ra, szemkozt megteszem. -Szep alom, de a vezetesed a sajat boren tapasztalta, hogy a hegyiek mikeppen viselkednek a chicagoiakkal. Enszerintem nem vagyunk ket falka, de egy tarlodat igazan megkerdezhetsz arrol, hogy miert tamadt a farkaslakba lepo vezeto testorre minden ok nelkul. Nem akarok en senkit se bemoszerolni, amit mondok azt Miketol hallottam, nem hazudott. En szeretnem, ha egy falka lennenk, de egyelore eselyet nem latom. Sajnos a hegyiek reszerol se es az "enyemek" felol se. Es ez igy athatolhatatlan akadalyt jelent. -Oszinte leszek hozzad. Az egyseges falka egy olyan alom, aminek eleresehez nem eppen jo uton haladunk. A hegyiek nem onkent valasztottak az osszeolvadast, ahogy a chicagoiak sem. Tudomasom szerint a ket vezer kozott zajlo "harc" volt ez, s a ket falka csak alkalmazkodott. Senki se kerdezte oket. Ugy velem itt lenne az ideje annak, hogy a felajanlott lehetosegekbol veszteseg Damoklesz-kardja nelkul valasszanak. Van mod arra, hogy maradhassanak is, de valszthassanak is. Es akkor utana egy szavuk sem lehet, hisz dontottek. Senki se kenyszeritett semmit rajuk. Kis szunetet tartok, mintha a reakciojat varnam. Es felig igy is van. Masik feleben viszont merlegelem, hogy egyaltalan erdemes-e tovabb mondanom. Egyelore arra jutok, hogy kivarok meg egy kicsit.
//Akkor felreertes volt. Oc. De sebaj, ic tisztazva lett.//
Akármit is gondoljon, mindenképp értékelendő, hogy hajlandó előre tekinteni jelen helyzetből és nem reked meg az itt és most nyomorában. Esélyesen régen nem lenne már a szobámban, ha ekképp gondolkozna. Kérdésem könnyed kitekintés, miképp a reá kapott válasz is. Költői megjegyzésemre nem várnék választ, visszaszólására kelletlenül intek hát, a lényegre térjen szájtépés helyett, s így is lesz, hála a jó égnek. Aprót biccentek egyetértése hallatán, hogy aztán felkaccanjak, némileg rosszalló éllel hangomban, ahogy hegyieket és chicagoiakat emleget. De nem vágok másképpen közbe, megtisztelem azzal, hogy kivárom, míg mondandója végére ér. - Kérdezd a vezető testőrt, miért hagyta szó nélkül. – Mike nem egy taknyos kölyök, s a rangja is megvan hozzá, hogy fellépjen ilyen atrocitás esetén. Tudtommal nem panaszkodott miatta, de hát ezt meg kérdezze Apple az előző bétától, ha annyira érdeklik a miértek. Nekem nem célom boszorkányüldözésbe kezdeni a tagok között a múltat tekintve. Ami pedig Darimot illeti… nem is sejtem ekkor még, hogy vele is lesz egy köröm. - Nem ismerem a forrásodat, de szívesen megkérdezném tőle, vakon járt-e akkoriban a vidéken… Szó sincs arról, hogy nem volt választásunk. – Szusszantam, mert bármennyire is nem fűlött a rögtönzött történelem órához fogam és nem is éreztem úgy, hogy megérdemelné a nőstény a fejbéli rendrakás… mégis valami ösztönös, belső késztetés húzott a tény felé: kell. Nekem ez a nőstény kell ide, bassza meg, ha megtépném is, hogy mégis milyen jogon bitorolja posztját, mikor ilyeneknek képtelen érdemben utána járni. - Megkaptuk Northlaketől a lehetőséget a választásra. Néhányan el is mentek. Kétkedők, frissen csatlakozott kóborok… azok, akiknek nem vette be a gyomra az újdonsült alfa vezetési stílusát és volt merszük ezt kinyilatkoztatni. Akik maradtunk… okkal tettük. Castort választottuk. A chicagoiak nevében persze nem tudok nyilatkozni, ámbár úgy vélem, a győztes oldalon sosem kérdés, hogy mindenki marad a kondér körül. – Szélesedett épp csak egy pillanatra meg penge mosolyom. Ez így van kérem, mióta világ a világ. Hülyék lettek volna lépni – fel se merült bennük szerintem – mikor a terület előző falkája éppen fejet hajtott előttük. - A lehetőség mindig nyitott a távozásra. A választásra. Valóban egy falka van most a területen, de egysége nincsen. Jól látod. Én szeretném megadni magunknak az esélyt, hogy végre valóban egyé kovácsolódjon az, aminek egységként kellene működnie. Meglehet, kissé… radikális nézetekkel bírok, az ősi falkarendet érezve közel állónak magamhoz, de ez nem jelenti azt, hogy a célom nem a falka jóléte és megszilárdítása lenne. – Közöltem, majd apró, rutinos mozdulattal löktem hátra vállamról szőke tincseimet, ahogy kékjeimmel a másik nőre tekintettem. Habár energiáimban kavargó, fortyogó nyugalom ült, a pillantásom évszázadok viharának árnyalatait öltötte magára. - Egy falka túllépett minden határt. Az őrzők ezért a nyakukra hoztak egy másikat. Élhettünk volna békésen egymás mellett, de sem Castor sem pedig az akkori atanerünk, Vincent habitusa nem olyan volt, hogy ezt eltűrje. Éveken át húzódó adok-kapokat követően a falka fejet hajtott az idegeneknek, elismerve erejüket, így eggyé lett a kettő. Mégis azt mondod, te, aki alig fél éve, ha a területen él, hogy „Bocsika, nem ezt kértük, csináljuk vissza!” - Szusszanva ingattam meg kissé fejemet. - Gondold ezt át és ha még mindig szavazást szeretnél kezdeményezni, még jobban szétszakítani az amúgy sem ép falkát, akkor én magam állok veled a falka elé a kérdéssel.
- Legkisebb mértékben sem érdekel, hogy miért hagyta annyiban. Nem a saját véleményemet tolmácsoltam az előbb, hanem azét, akiről szó esett. Részemről egy falka vagyunk, de jobb szeretném, ha nem lennének illúzióid afelől, hogy két kezed kell ahhoz, hogy megszámold mindazokat, akik ezt így gondolják. - jegyzem meg. Van ebben egy kis túlzás, ezt mindketten tudjuk, de nem is a számszerűség a lényeg, hanem az, hogy van széthúzás, ezt ennyi idő alatt is észrevettem, ő pedig régebben van itt, pláne tudnia kell. Mindegy, hogy mi ketten hogyan gondolkodunk erről, hogyha az alatta - alattunk - levő falka homlokegyenest másként vélekedik. - Nehezen tudnád kivitelezni, ugyanis már halott, s az utolsó élő rokonát éppen te ölted meg napokkal ezelőtt. Lapozzunk, nálad a pont. Pontatlanul fogalmaztam meg a mondanivalóm. A Leah téma érzékenyen érint, de nem fogom kimutatni neki. Nem azért, mert hazudni akarok, vagy rejtegetni magam, hanem azért, mert én nem érzelmi alapon ugrom a témára. Nem fáj a hiánya. Az elvet nem bírom megemészteni, ami miatt halnia kellett. Vöröslő hold. Anyád hogy van? kategóriás erőteljesen. Figyelmesen hallgatom a szavait, nem akarok a közepébe vágni, mindent igyekszem megjegyezni abból, amit mond, s csak a végén, nagyot szusszanva simítva el magamban az egészet azelőtt, hogy válaszolnék neki. - Valóban, a győztes oldal a vezérét követte, ahogy a vesztes is. Ámbátor ez nem kovácsolta össze a kedélyeket. Élünk a hotelban és élünk a hegyen. Területileg sincsen egység még akkor sem, hogyha a lakhatás is választás lehetősége és vannak olyanok, akik abszolút e két területen kívül rendezték be a szállásukat. Ha már ennyire mélyen belementünk a témába, akkor azokat a nézeteimet sem vagyok rest elmondani, melyeket Castorral is megosztottam volna, ha alkalmam nyílik rá. Ugyanis amellett, hogy követtem őt, sosem voltam vak és néma és mindig vállaltam annak a következményeit, ha éppen véleményt nyilvánítottam neki bármiről. - Nem így értettem, Nessa és ha ez benned így csapódott le, akkor a hiba nem az én készülékemben keresendő. Engem nem frusztrál az, hogy egy falkát kell alkossak azokkal, akik őslakosok itt. A távozás gondolata nem emiatt fogalmazódott meg bennem. Egészen más vezérelt, amikor idejöttem hozzád és még most sem tudok száz százalékra semmit mondani. Mert nagyon sok a változó. Kényelembe helyezkedem, lazán tespedve el a helyzetben. A téma amit feszegetünk az ugyan nagyon komoly, de nem akarok vekengőnek tűnni benne. Tudom, hogy miről akarok beszélni, látom a lehetőségeinket, de nem vagyok alárendeltje a nősténynek. Nem tudom - s s farkasom se tudja - elfogadni a felsőbbrendűségét, ekképpen egyenrangú félként helyezkedem bele a szituációba. Vagy tetszik neki, vagy sem. - Mint látod, vannak viszályok. Meg lehet ezeket szüntetni akkor, hogyha a forrásukat örökre elhallgattatod. A behódoltatás nem elégséges az öntudat kiirtásához, az mindig csak látszólagos, ahogy ez az Ikkuma-Alfa kapcsán is kiderült. Már a követést hegy vagy nem hegy, Chicago-nemChicago vonalon. - úgy szeretnék fogalmazni, hogy abba ne tudjon belekötni, a kákán ne legyen olyan csomó, amit megtalál. Mert nem ellene vagyok, akárhogy is nézzen ki ez az egész. Nem érdekel ő, s nem érdeklem magam. A Falka érdekel, s abban hiszek, hogy a Falka annyira erős, amilyen erősek a leggyengébb tagjai, hogyha harcra kerül a sor. És ez belviszályokra is igaz. - S hacsak nem akarsz mindenkit arra sarkallni, hogy vonuljon el a városból csak azért, mert nem elégedett a helyzettel, akkor nem lesz egységes falkánk. Mert az ellentétek nem fognak megszűnni attól, mert te nagyon akarod. Attól sem, ha a Tanács nagyon akarja. Csinálhatjuk így, s próbálkozhatunk, de túl sok a támadási felület. Önmagadban már te is az vagy. - semmi "ha meg nem sértelek ezzel" vagy efféle nem hagyja el a számat. Folytatom, mert azt szeretném, hogy eljusson hozzá miről is - és miért - beszélek. - Legyőzted a bétát, erősebbnek bizonyultál nála, ekképpen tisztellek a pozíciódon. Éppen csak a viadalotok körülményei olyanok, ami miatt hiába fogadom el azt, hogy erősebb vagy és alkalmasabb eszerint.. nem tesznek a szememben téged tisztelhetővé. Nehezen tudom elképzelni, hogy egymás alatt működjünk. Persze nem lehetetlen, de úgy gondolom nem feltétlenül ez a mi utunk. Teszek egy javaslatot, amit vagy megfogadsz és elgondolkodunk rajta közösen, vagy sem. Önmagában még ez sem döntene el semmit, de úgy vélem, hogy itt az ideje errefelé terelni ezt a beszélgetést. Nagyon nem ott tartunk, ahol hittem, hogy fogunk, de mégis így kerek - legalábbis számomra mindenképp - az egész. - El kell hitetni velük, hogy beleszólásuk volt. Hogy úgy működik a közösség, amiben léteznek, ahogyan ők szerették volna. Választási lehetőséget kell adni, de nem a mész vagy maradsz elvén. Ezen a területen teljesen jól megférhet egymás mellett két, egymással nem hadban álló falka, amolyan testvérfalkák. Minden csak vezetés kérdése. És akkor ha ezt opcionálisan felveted, nem csak azt tudod mondani, hogy egy, akinek tetszik a rendszer, maradjon, kettő, akinek nem tetszik, az menjen el a városból. Nem kell felégessék maguk mögött a hidat, ha azt mondják, hogy nem tudnak azonosulni a mostanival, választhatnak másik falkát a területen, válhatnak külön, de maradhatunk együtt. És ha engem kérdezel, bár egységben az erő, de ahogy van közöttünk is olyan, aki nagyon képben van a falkaterületekkel és létszámokkal, népességgel, úgy másutt is lehet ilyen. Bármikor jöhet a nyakunkra újabb falka, akivel szemben meg kell védeni magunk. Mondd, nem nagyobb meglepetés az, hogyha tíz főre számítanak, mert akkora egy falka és hússzal találják magukat szembe, mert a kettő, ami különnek tűnik valójában még sincs külön, s egyesül ellenük? - nyilvánvalóan nem a számok a lényegesek, élhető és kis számokat mondtam, mert az arányt így is lehet érezni. És érteni is azt, amit magyarázok, amire kilyukadni akarok. - Sok falkatag között sok a lehetőség a viszályra és a problémákra. Az egészséges létszám határozottan nem a miénk. - nevezze klánoknak és ne külön falkának, engem nem érdekel. Én elmondtam, amit akartam, innentől kezdve róla fogja elárulni a többi dolgot az, hogy miképpen reagál. Mert én továbbra is úgy vélem, hogy a meglevő úton haladva csak erőszakkal lehet elérni a látszólagos egységet, de azzal sem leszünk előrébb. Viszont ha választhatnak, s a választásuk nem úgy kell megfogalmazandó legyen, hogy "nem az elmenetelt választom", hanem hogy az "ittlétet választom", akkor utána nem lehet egy szavuk se, s joggal, okkal szankcionálhatók. De így? Egyelőre a "módszerei"nek ismerete nélkül ennél mélyebben nem látok bele abba, hogy mi lehet velünk. Az ajánlatom nem sértettségből fakad, hanem a hideg logika vezeti. - Tehát lényegtelen, hogy én mit szeretnék. Ez nem arról szól, hogy te vagy én mit akarunk, hogy nekünk mi a jó. Kihívhatnálak, ha annyira ellened akarnék szegülni. Annak minden esetleg fűbe harapással járó módján megtehetném. De nem arról van szó, hogy nem akarlak a béta poszton látni. Sokkal inkább arról, hogy a falkának ez így nem biztos, hogy jó, az én meglátásom szerint. Vagy ki mered jelenteni azt, hogy te tudod: jó ez így? Ha igen, akkor nincs miről beszéljünk. Akkor más a leányzó fekvése. De arról akkor érdemes társalogjunk - és önvizsgálatot tartanom - ha ott tartunk majd. Addig is várom, hogy mégis mit reagál.
Kezd egyre jobban kiábrándítani a nőstény, ami azt illeti. Nem magamból, meg az elveimből, sziklaszilárdan belém verte azokat a teremtőm, s annak előtte apám. Sokkal inkább saját hitelességének határait feszegeti, észre sem véve talán. Őszintén szólva, felőlem úgy csinál hülyét magából bárki, ahogy szíve vágya, hisz ki vagyok én, hogy útját álljam a szabad akaratnak? De az igazán kiábrándító, hogy ezek szerint Castor inkompetens idiótákat – igaz, Mike nevében nem nyilatkozhatok, de ha valóban úgy van, s a nőstény az ő panaszát tolmácsolta, akkor egykutya - tett meg vezető testőreivé. Eddig is sajnáltam, de baszki, jelen pillanatban komolyan visszasírom mindjárt Lucas személyét, ő legalább nem csak a száját járatta, de gondolkozni is képes volt elébb. - Szóval szerinted ez volnék én? Egy mindenkit behódoltató, öntudatot kiírtani akaró vén picsa, aki nyilván falka élén se volt még soha, mert szemmel láthatóan neked kell megmondanod a tutit. – Finom mozdulattal helyezkedtem ültemben, kihúzva kissé magamat. - Egyáltalán nincs sok változó a számodra, Apple. Nem tudsz elfogadni feletted állónak, így a testőri rangod lényegében üres közhely. Kioktatsz olyasmiről, amiről szemmel láthatóan fogalmad sincs és teszed mindezt az alfád háta mögött, anélkül, hogy akár csak egy hónapnyi esélyt adtál volna nekem. Nem kell, hogy kedvelj. Az se, hogy elfogadj. De az biztos, hogy jelen hozzáállásból nem kérek sem vezetőként, sem pedig testőrként. Hívj ki, lépj vissza a rangtól vagy állj a többiek elé és vidd magaddal azokat, akik hozzád hasonlóan fekete-fehéren látják a falka intézményét. Ez esetben viszont nem ajánlom, hogy a falka vadászterületén belül maradjatok. – Hangomban nincs helye fenyegető élnek, a rideg tényként leadott szavak sokkal vészterhesebbnek tetszenek annál. Én tudom a célt, az irányt, amerre tartok a falka érdekeit tartva szem előtt, mert bár jellemünkben rettentően különbözünk – Darren, Castor vagy akár Vincent és én – egy valami összeköt minket: a sajátjaink mellett a végsőkig kitartunk. És ebben a képben nincs helye kételkedőknek, károgóknak, s holmi naiv, tündérmese-szerű elképzeléseket kergetőknek. - Csak ne húzd el nagyon a döntést, nem ártana tudni, miként is számolhatok veled. Most pedig, ha nem bánod... - Az ajtó felé intek finom mosolyba csomagolva a jelzést: kívül tágasabb. Nekem is lenne még teendőm, ami azt illeti, példának okáért ezen felvezetés után jobban megnézni magamnak azt a Mike-ot is.
Kezdőlap
