Cím: Jelentés Hely: Fairbanks-Anchorage Idő: közvetlenül a Vörös Hold után, amint kiderült, hogy Dr. Santiagotól vitték el a kóbor testét Érintettek: Roxan A. Cruz, Lester J. Edison, Amanda Bishop, William Douglas
Senkinek be nem vallanám, hogy milyen felütést követőn törtem rá a Protektorra a vörösbe fordult hold éjszakáján. Na jó, talán Roxan ki tudja majd szedni belőlem, hogyha öregek leszünk, a gyereke kirepül a fészekből és a farkasa nincsen otthon, mi meg nyugdíjad őrzőkként próbálunk a múlt szép napjain elmélkedni egy grillcsirke fölött, amit szakszerű mozdulatokkal fogok megműteni, hogy fogyasztható legyen. Idilli kép és esélytelen, szóval maradjunk annyiban, hogy totális titok övezi az egészet. Az éjszaka éber részét azzal töltöttem, hogy Wilburnt próbáltam ellátni, s stabilizálni az állapotát a Bíróságon, mielőtt a mentőtisztünkkel visszavitethettem végre az egyetemre. Akut kezelésre átadtam Abigailnek azzal a kitétellel, hogy a csonkformázást mindenképpen én fogom csinálni. Nem, nem szeretném, hanem fogom. Egyrészt, mert perverz örömet jelent számomra, hogy megint műthetek, másrészt pedig – és ezt szintén a be nem valljuk listára róttam fejben – mégis harcostársról van szó, ennyivel igazán tartozom neki. Amanda Claire telefonhívása után dőlt el, hogy Dr. Santiagot kezelésbe veszem, de mire másnap ad hocnak álcázott jelleggel elruccantam hozzá, már fény derült arra, hogy Anchorageba utazott. Rövid időt töltöttem csak el a Patológián, majd motorra pattanva visszaindultam az egyetemre. És közben headseten keresztül csörgettem fel Roxant. Van, ami nem várhat, s nincs nekem hat órám arra, hogy a boncnok után utazzak. - Később töröld le magadról a babahányást, most pedig figyelj! – nyitok nevetős éllel hangomban. Tudom, hogy a téma komoly és én is olyan komoly vagyok, mint egy vakbélgyulladás, de ezt nem tudtam kihagyni. - Doktor Paloma Santiago Anchorage felé utazik éppen, vagy már oda is ért. Idén hozzá futott be az egyik halott kóbor teste, s a nő majdnem felboncolta, de Bishopék elhozták tőle. A kérés az, hogy vedd kezelésbe, s ha úgy ítéled meg, akkor kapjon egy jó kis emléktörlést. Hogy? Természetesen William is tudja, őt még a Patológiáról hívtam fel. Santiago épp annyira mágiaérzékeny, mint egy döglött tehén, így az elhívás szóba sem jöhet. – zanzásítok. Nem azért, mert sietnék, egyszerűen szerintem nem kell bő lére ereszteni a hivatalos dolgokat. Most nem kérdezek se a babáról, se Roxan hogylétéről, de elhatározásaim között szerepel a napokban újra felhívni majd. Igen, csevegni. Tán probléma? Vele, de csakis vele olyat is szoktam azért. - Ja, és Wilburn elvesztette a kezét. – osztom meg vele, mégiscsak tartozik rá. Meg úgy éreztem ki kell mondanom. - A fejleményekről a Protektort tájékoztasd, nem vagyok postás. Szia Rox! – köszönök el kicsit személyesebb hangon, mint az előmények, majd bontom a vonalat. Megcselekedve, amit megkövetelt a haza, állok a továbbiakban a fairbanksi rendelkezésekre.
A vöröslő hold gyilkos hatása nem ér ugyan túl a város határain, szívet-lelket megfélemlítő árnyalata ugyanakkor még Anchorage felett is hirdeti Alignak bosszújának eljövetelét. Hazudnék, ha azt mondanám, ölbe tett kézzel, aggódva vártam a hajnalt, hogy telefont ragadva érdeklődjek a társaim hogyléte felől, de kétségtelenül nem volt kellemes éjszakám. Rheát letettem a kiságyba, de míg ő békésen, a tudatlanok őszinte igazságával aludta álmát, én csak forgolódtam, s legapróbb rezzenésére is felriadtam lányomnak. - Hiába tévedt haza James is az éjszaka valamikor, az ő jelenléte sem segített. Mindennek értelmében a másnap reggel nem volt valami fényes, nyűgösségem pedig a pici lányra is átragadt. Jól kiegészítjük mi egymást, az biztos. A telefoncsörgés is remekül van időzítve - egyik kezemben Rhea, másikban büfis pelenka. Vállamra dobom az anyagot hanyagul és a szabad kezemmel a mobilt egyensúlyozom fülemhez. - Én is imádlak, Gina! - Szélesedik ki mosolyom az "üdvözlésére", magam is elhagyva a heló-sziát, hisz érzem hangján, hogy nem az olykor reggeli kávé mellett elejtett röpke csevejünket szándékozik megejteni. Jelentésszerű hadarására kissé megnyúlik a képem, de végül biccentek. Aztán benyögök egy "oké, vettem"-et is, rájővén, hogy nem látja a mozdulatokat a készüléken át. (Remélem...) Mondjuk így is csoda, hogyha kivette ezt a két szót a túloldalon Rhea sírós gügyögése mellett. - Intézkedem, amint csak tudok. - Érdeklődnék, hogy a többiekkel minden rendben van-e, hogy vele minden okés-e, de megelőz, én pedig felnevetek. Nem Xavieron, sajnálatos és így telefonon keresztül is durva az, ami vele történt, sokkal inkább Gina hangsúlya késztet kacajra. - Miért érzem úgy, hogy téged perverz örömmel tölt el szerencsétlen helyzete? - Szelídül fojtott mosollyá ajkaim görbülete. A Protektort illetően felhorkanok kissé. Holmi kezdő kis tanoncnak néz ez engem, de most komolyan?! - Ne feledd a holnap reggelt! Részletes beszámolót akarok! - Köszönök el én magam is, de vidámságom csupán eddig tart, amint lerakom a telefont, kissé megereszkedő vállakkal pillantok kisírt szemű gyermekemre. - Ilyenkor bezzeg véletlenül se húzza meg magát a mami... - Fejcsóválok, s visszatérek ugyan a napi rutinhoz, abba mégis keveredik telefonálás, utánakérdezés és persze gondolataim is a feladat körül forognak félig-meddig. Attól, hogy anya lettem, még nem fordultam ki önmagamból.
Will kérésének megfelelően hívtam fel Ginát még az Antikváriumba menet, nem szórakoztam sms-el, így egyszerűbb és kényelmesebb volt, azt hiszem mindkettőnknek. Ha az üzenetrögzítője kapcsolt be, akkor arra mondtam a mondandómat, ha pedig felvette, akkor közvetlenül neki. - Szia Gina! Sage vagyok, viszonylag friss husi Fairbanks-ből és Will hagyta meg, hogy jelentkezzek le nálad - indítottam ezzel, hiszen fogalmam sem volt róla, mennyire gyorsan terjednek a hírek ide át, így inkább többet beszélek, minthogy ne tudja, ki is vagyok. - A hétvégén itt leszek Anchorage-ban, de nem terveztem balhét csinálni és a feltűnést is igyekszem kerülni, úgyhogy nem kell aggódnod miattam- legalábbis remélem. - Ha elmegyek, szintén hívlak, hogy tudj majd róla - részemről más mondanivalóm nem volt, úgyhogy ha neki sem akadt, akkor egy köszönést követően bontottam is a vonalat.
Idő: 2016. 02. 05. Hely: Fairbanks - Anchorage (telefonhívás) Érintettek: William Douglas
A telefoncsörgés felhangzásakor félreteszem a könyvet, ami éppen kijegyzetelés céljából - vagy inkább nevezzük kipreparálásnak, ami az én cetlizési és kényszeres javítgatási szokásaimat illeti - tartok az ölemben. Ráérősen, de azért nem totojázva nyúlok rá a készülékre, hogy fogadjam a hívást a szokásos Wei! Itt Dr. Wang. frázissal. Kicsit sem zavar, hogy kínaiul hallozok bele, utána felhangzó szavaimmal nyilávnvalóvá teszem úgyis, hogy nem az anyanyelvemen fogok - vagyis apanyelv, de teljesen mindegy - szólani. - Miller, ugye? - kérdezek vissza, mert bár nem vagyok informátor, azért szeretek tőlük minden olyasmit megtudni, ami rám tartozhat, s a friss husi és a Sage Sage Millerré áll össze bennem. Ám jobb a bizonyosság. - Rendben van, feljegyezlek, hogyha ne adj' ég valami nem várt esemény történne, akkor tudjuk, hogy te is itt vagy. - kezdek ezzel, majd a magam nyers stílusában még egy karcos nevetésre is futja. Ez a telefonközpontosság az agyamra menne, ha nem érezném extrém módon fontosnak tőle magam. És egyébként is, ki tudná ezt nálam jobban csinálni? Imádok pókasszony lenni az információsháló közepén, pedig informátori babérokra nem törtem soha, de éljen a multifunkcionalitás. - Az dicséretes. És nem aggódom, remélem másnak sem kell. Szép hétvégét Sage! - köszönök el, majd visszateszem az asztalra a könyvet és folytatom a holttestpüffedési folyamatokról szóló tanulmányantológia lényegkiemelését. Épp jó olvasmány a sonkás szendvicsem mellé.
Bár az áthelyezésem már végleges Fairbanksbe, azért nem tudok elszakadni Anchorage-tól. A héten Alice és én átutazunk Willow mellé, terepen nézzük meg a futamot, két napot leszünk kint a vadonban, aztán irány vissza a Protektor mellé.
Gondoltam azért jelzem.
Szép napot!
Franz
//Kimásoltam pmből, hogy itt egyben meglegyen ez is.//
Idő: Az Abi-Darren fejösszedugás után Hely: Fairbanks - Anchorage (telefonhívás) Érintettek: Abigail C. Kenway, Lester J. Edison
Attól, mert az isten háta mögött kettővel balról kijöttünk és már csak eggyel vagyunk a balos irányban, még eljutnak a hírek hozzám. Megvannak ennek a telefonközpontosságnak is a maga előnyei. Bár kezdem néha úgy érezni, hogy az agyrák fog elvinni, amennyit a készüléken lógok. Most speciel a fairbanksi mamit hívom - az anchorage-i az Roxan, ezt Rheával megnyerte magának - mert mondandóm van számára. Mindennel nem fogom a Protektort zaklatni, meg egyébként is. Hadd trécseljenek ők is egymással. Szerintem mindenki egyesével fogja áldani az eget, hogy nem mindig ugyanazt zaklatom, hanem válogatok a felhívott vezetőszemélyek között. (Mondjuk a hülye göröggel nem fogok értekezni, az is biztos.) - Abigail? Itt Gina, ha nem jelezte volna ki a hívott felet. Nem nézem én hülyének, isten ments! Maximum annyira, amennyire az egész világot. - Rövid leszek, nem kell aggódni, nem sok időre vonlak el az esetleges szoptatás gyönyöreitől. Bájosabb már csak egy lópokróc lehetne. De ennyi év alatt csak megszoktak, vagy ha mégsem, az az ő bajuk. - Emlékszel még a kóborra, akit az orvosi szobában hagytál nekem? A macskás szituáció rosszul járt alanya. Nos, nem tudom mennyit számít, de nyíltan arcba mondta, hogy pengéket fogdosott álmában. Kóbor, de azért jobb lenne, ha felírnátok a listára. Én már megtettem. Mert persze a könyvelésről ilyen téren nem vagyok hajlandó lemondani. Abban hiszek, hogy amit én nem csinálok meg az nincs is kész. - Kell tudnom valaki újról aki esetleg nálunk is megjelenhet és felütheti a fejét?
Épp a konyhában tüsténkedtem, amikor megszólalt a telefonom, így a lábast félrehúzva mentem, hogy megnézzem, ki is az. - Szervusz Gina, én vagyok. - szóltam bele a telefonba, lehet, hogy némi meglepettség érződött a hangomon, de ez csupán annak volt betudható, hogy korábban nem sűrűn beszélgettem telefonon harcos amazonunkkal. - Értékelem a figyelmességedet. Hallgatlak, miben segíthetek? - vagy milyen hírről szeretne beszámolni, mint kiderült, ez utóbbi volt jelen helyzetben is. A hím említésére csak egy rövid igennel felelek, emlékszem még, mit alakított az egyetemi napon, de nem akarom félbeszakítani hosszas monológgal a mondandóját. - Nagyszerű... - nem mint ha a jelentéssel lenne baj, csak Darren szavai alapján akad bőven tőrös a falkában is, ha még a kóborokat is hozzávesszük, pláne szép a helyzet. - Köszönöm, hogy szóltál, továbbítom Timothynak az információt, írja a többihez. - biztosítottam róla, sőt... még csak annyira nem is jár későre az idő, utána rögtön megejtek egy hívást is emiatt. - Így fejből nem tudom pontosan kiket érint az ottaniak közül, de rákérdezek a Krónikásunknál, és majd tájékoztatlak róla, rendben? - ha nem, túl sok egyéb megoldás akkor sincs, lévén ilyen jellegű információt írásban nem szívesen továbbítanék, emiatt meg nem hiszem, hogy bármelyikünk is le szeretné gyűrni a Fairbanks-Anchorage távolságot. - Az biztos, hogy az Issumatar és a kölyke, Zachariah tiszta ilyen szempontból. - legalábbis a többiek elmondása alapján megfordultak az Egyetemen a Vörös Hold után, amikor a többségünk kiütve kómázott – ezt is csak amiatt tudom, mert a gyógyítóink tájékoztattak, hogy mi láttuk el az utóbbit a történtek után. - Tudom, hogy a képzettségedet és tudásodat tekintve nem nagyon kell aggódnod az idősebb farkasok miatt se, de azért legyél óvatos, rendben? - őt is érhetik meglepetések, bár az igazat megvallva, nem lennék annak a farkasnak a helyében, aki vele kezd kötözködni, április óta meg pláne! - Jut eszembe, ha szeretnéd, küldhetek neked is valami mágikus nyugtató főzetet vagy teát, csak egy szavadba kerül! - ha már a falkának úgy is mi készítjük, nehogy már pont a mieink maradjanak ki belőle, nem igaz?
// Tekintve, hogy őrző belsőre még nem nagyon reagált senki se ic se ooc ezen kívül, így konkrétabbal nem nagyon tudok szolgálni :’D Mást nem ha esetleg megkapjuk a listát, vagy olyanról szólnak, aki miatt jobb aggódni, akkor vedd úgy, hogy értesítve vagy //