Cím: Mr.A.Legjobb.Barátom.Vérfarkas. Hely: az éter Anchorage és Fairbanks között Idő: 2015.06.02. este Molesztált: Emmett McDowell
Hetekkel ezelőtt felmondtam a múzeumban, már Roxannél is voltam látógatóban, Naomival kiveséztük a magunk módján a lelki bajokat egy bukott kísérlet közepette. Lassan ideje lesz Williamet is zaklatni, elkezdeni a pakolást, ha majd rábólint arra, hogy lelépjek. És nem csak vele kell ezt megbeszélnem, hanem Lynxszel is, ám előttük még mást kerestem ki a telefonomból. Fogalmam sem volt, milyen néven írjam be amúgy, így maradt a legdiplomatikusabb megoldás: "Bátyám". Egy egész napot készültem csak arra, hogy ezt megépjem, már csak azért is, mert hiába voltam éppen nyugodt és simogattam Nero hasát kényelmes eltűnődöttségben, attól még nem volt garantált, hogy ha meghallom a hangját, akkor is marad ez az állapot. "A legjobb barátom vérfarkas." Még mindig volt bennem egy nagy adag feszültség ezen kijelentése kapcsán, mégis felhívtam. Kihangosítottam a mobilomat, amit aztán a dohányzóasztalra tettem, majd összekucorodtam a kanapén, tovább dögönyözve a fekete kandúrt. Nem véletlenül kötött ki a készülékem ott, ahol, ha kartávolságon kívül esik és nem a kezemben tartom, talán elkerülhető lesz az, hogy amennyiben Emmett újfent felhúz, meggondolatlanul falhoz vágjam. - Szia - köszöntem kicsit óvatosan, amikor felvette -, zavarok? Hívjalak máskor?
Tudom, a parancs, az parancs, de én még mindig nem szerettem kellemetlenséget okozni, bármennyire tűnjön ez másképp olykor totálisan akaratomon kívül. De nem vitatkoztam, ha azt mondja, rendben lesz, akkor rendben lesz. Inkább örültem a fejemnek, hogy kölcsön kaphatom a fiúkat egy-egy forduló erejéig. Ó, igen, inkább külön-külön kértem őket, valamiért tartottam tőle, hogy túlságosan is jól kijönnének. Mindegyikkel megvan a magam előélete, nem hiányzott, hogy összetrombitálás esetén én legyek a közös téma. - Örülök, hogy így gondolod - mosolyodtam el halványan és még személyes jelenlét nélkül is átjött, hogy Williamet ez mennyire mélyen érinti. Már Eva említése, nem az, hogy én odamegyek. Mosolyomból pedig vigyor lett, amint hallom, hogy áldását adja ténylegesen is a dologra. Hónapok óta először érzem magam igazán sínen - csak ne jöjjön vonat... - Köszönöm! - hálálkodtam leplezetlen lelkesedéssel. - Jól van, nem amortizálom le búcsúképp - nevettem fel a képre, amint épp kalapáccsal esek neki a válaszfalaknak. - De arra készüljön az új lakó, hogy a szembe szomszédaim egyetemista fiúk és hozzászoktak, hogy kosztolva vannak az ipari mennyiségű kajámmal. Nagy rendesek amúgy és bármiben segítenek. De, hogy Gina mennyire fogja jól kezelni őket, az másik kérdés. - Ennyit gondoltam még azért nem árt, ha tud, nehogy meglepetés érje az új lakót. Bár lehet, a fiúkat jobban kéne féltenem... Elköszöntem és letettem a telefont. Ennyi, nincs visszaút, csak csomagolni- és pakolni való. Plusz nekem is fel kell hívnom még valakit.
Ha már múltkor szóvá tette a húgom, hogy 2015 nem a Carterek éve, akkor azt hiszem, ezek után azt is bátran kijelenthetem, hogy a szeptember sem a mi hónapunk - az enyém legalábbis tuti, olyan szinten összejöttek a dolgok. Már megint... Amíg Erin kórházban volt, majdnem minden hétvégén találkoztam Beth-szel, mást nem, csak beköszöntem neki, erre? Mióta ideköltöztettük Fairbanksbe, alig hallottam felőle, ez pedig nem állapot, pláne, hogy amúgy is lenne megbeszélni valónk... Szóval jobb dolgom nem lévén csak elnyúltam az ágyon, hogy nyugdíjasokat megszégyenítő sebességgel pötyögjem be a telefonomba a neki szánt üzenetet:
A tesóm hónapok után végre szabadult a kórházból és úgy döntött, a városban marad; nekem kifordult a vállam a helyéről; Bria lassan egy hónapja nem hajlandó szóbaállni velem, és egy másik barátommal is sikerült összehézni... Amúgy jön a gyerek, Mimivel meg összeköltözünk, szóval ha unatkoznál, számítunk a segítségedre pakolás terén. De süthetsz sütit is, az is legalább olyan jó, meg egyébként is hiányzik a főztöd. Nincs kedved valamikor összefutni? Akkor mesélek bővebben is arról, amelyikre kíváncsi vagy, csak mondd, mit vigyek inni. Ui.: Remélem, azért te sem unatkozol.
Jax
A hozzászólást Jackson Carter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 15, 2015 11:12 am-kor.
Elvetemülten csajos napjaim egyikét éltem. Az ilyesmi nem mindennapos nálam, odafigyelek a megjelenésemre és igényes vagyok, de nem egy hardcore shoppingoló, vagy divatfüggő, minden idejét a tükör előtt töltő fajta. Ma viszont rákattantam youtube-on a smink- és hajtippes tutorialokra, méghozzá annyira, hogy a 90%-ukat egyből teszteltem is magamon. Annyi volt ebben a szépséghiba, hogy mivel nagy átlagban nem voltam ugyebár ilyen, így ezen a téren nem két perc alatt válik belőlem profi. Épp attól próbáltam megmenteni magam, hogy ne kelljen nullás géppel nekiesni a hajamnak oldalt, amikor berezonált a telefonom. Egyik kezemben a totálkáros hajvasalóval, másikban az elhalálozottnak tűnő tincsekkel slattyogtam pamut forrónaciban és trikóban a nappali dohányzóasztalán hagyott készülékhez. Út közben két tükör előtt is elhaladtam még - nem mintha a fürdőben nem gyönyörködhettem volna eleget magamban -, az elsőnél szerettem volna sírva fakadni, a másiknál hisztérikusan nevetni. A gyilkos eszköz még megpróbáltam a hajam mentésére felhasználni, rácsavart szerencsétlen loknikká alakítani vágyott tincseimet, majd elkezdtem olvasni az üzenetet. - Szentséges basszantyú!* Kétszer futottam végig a sorokat, azt se tudtam, melyiken nézzek nagyobbat. Az fix, hogy Jackson nem unatkozott az utóbbi időben, de ez azét már túlzás volt!
"Vigyázz magadra, a jó ég áldjon meg! És legközelebb állj sorba, amikor az empátiát osztják, vagy repetázz, nem feltétlen ment meg a balhéktól, de talán segít elsimítani azokat. Az összeköltözésre hadd ne így reagáljak, mert bevérzik és eltörik a hüvelyku..."
Elküldtem az SMS-t, mert ekkor éreztem meg, hogy valaminek pokoli égett szaga van. A hajam volt. Az én szép szőke hajam! Kiszabadítottam a pörkölt fürtöket és messzire dobtam a hajvasalót, hogy aztán mélységes gyászba kezdhessek - tényleg majdnem elsírtam magam. Jó, nem, de egy kiadós hiszti keretei között szívesen elküldtem volna a youtube-os ribancokat a nénikéjükbe. Én, az érett Mágus. Helyett inkább írtam még egy üzenetet Jaxnek.
"Hozz csokit. Sokat, kartonszámra! Meg epret, ha tudsz szerezni és... van nullásgéped? Pia nem kell, van nálam fű. Ne kérdezd, csak gyere, amint tudsz."
Igaz, egész hamar érkezett válasz az üzenetemre, de az, ahogy félbe maradt, nem kecsegtetett túl sok jóval. Mondjuk valahol tipikusan Beth-es lenne, hogy a "vigyázz magadra" kezdés után pont vele történne valami, mondjuk megcsúszik vagy elbotlik valamiben, miközben a választ pötyögi a telefonján. Amúgy meg mondani könnyű! Én igyekszem, csak hát na... Azért reméltem, hogy nem lett túl nagy baja, mindenesetre azért még vártam egy kicsit, hátha megérkezik a maradék nekem szánt jókívánság meg tanács is, és jött is, igaz, nem épp az, amire számítottam. Vagy egy percig csak meglepetten pislogtam, aztán még legalább háromszor átfutottam a sorokat, hogy biztos jól láttam-e, de úgy tűnik, a látásommal semmi gond. Szívem szerint egyből visszaírtam volna, de ha már előre leszögezte, hogy ne, hát nem tettem. Helyette előtúrtam a hátizsákom az egyik szekrény mélyéből, majd már mentem is a konyha felé, hogy megnézzem, hogy állunk a munícióval. Naomi úgy is nr.1 csokoládépusztító, szóval fogadni mernék, hogy itthon is tart valamennyit, már csak abban reménykedek, hogy nem az ágyneműtartóban, kispárna alatt, meg egyéb dugihelyeken rejtegeti őket. Ha túl sokat nem is találtam, azért besepertem a hátizsákba ami volt, bonbontól kezdve a tortabevonón át a sütidíszítésre használt csokireszelékig mindent, ám úgy találtam, ez még édes kevés lesz, szóval kénytelen leszek még útba ejteni egy közértet is...
"Oké, nem kérdezek, de ha odaérek, mesélj! Most indulok, még beugrok a boltba és már megyek is. J."
Hát, a nullásgép már csak akkor jutott eszembe, amikor épp kirámoltam az üzlet csokoládés polcát, szóval jobb híján bedobtam még egy sima ollót a kosárba - aki a kicsit nem becsüli, ugyebár... Mivel október lévén az eperszezonnak már rég vége, itt Alaszkában meg pláne, így kényszermegoldásként marad a mirelit eper, de abból kap egy kilónyit! Majd miután fizettem, motorra pattanva hussanok is tovább az úti célom felé...
December 24-e délután érkezik a viszonylag nagy méretű csomag Savannah házához, amit egy aláírásért cserébe már nyom is a kezébe a postás, hogy aztán menjen tovább dolgára, karácsonyi diliház közepette kézbesítse a többi kiszállítandót is... Ha hangok nem is nagyon szűrődnek ki belőle, de a dobozon lévő néhány "szellőzőnyílás" is árulkodó lehet hozzáértők számára, ám ha mégsem, a csomagolás letépkedése után elég csupán a doboz fedelét eltüntetni, hogy a kedves címzett legújabb, karácsonyi boába gabalyodott lakótársával találja szembe magát egy télapósapka és néhány gömb társaságában. Valahol a doboz sarkában lapul még egy kis porcelánfigura is (a macska mellé adták így karácsony előtt...), ráerősítve egy aprócska üdvözlőlap, rajta az alábbi sorokkal:
Mert megígértem! A dokit már megjárta, úgyhogy amiatt nem kell aggódnod, a név kapcsán meg... gondolom, úgy is tök mindegy, mit választottam ajánlok neki (amúgy Brutus, mert az tök jól passzol a Neróhoz), mert átkereszteled saját tetszésed szerint, szóval... Viseld gondját sok szeretettel! Boldog karácsonyt! Jax
Ui.: Majd valamikor személyesen is beugrok, addig is teszel nekem félre a sütiből?
Ötletem sincs, miféle buta képzet mondatta azt velem, hogy Jax úgyis elfelejtette a karácsonyi nagy ígéretet. Nekem egyébként sikerült, szóval hiába lőtte le korábban - jóval korábban - a dolgot, ugyanúgy meglepetés lett, mintha semmit sem tudtam volna róla. Azt hiszem tényleg találó volt ez a szőke szín a festékválasztáskor még annak idején, amikor eldöntöttem, milyen lesz a haja a következő pár évben. Mondjuk mostanában amilyen szétszórt voltam, ebben semmi meglepő nem akadt. Átvettem a mocorgó csomagot és ekkor már kezdett sejleni valami, de biztos csak aztán lett, hogy visszamentem a nappaliba és feltéptem a csomagolást. Sose szoktam az ilyesmivel finomkodni, nekem nem érdemes nagy műgondú hajtogatást bemutatni. A szellőzőlyukak láttán már széles vigyorra szaladt a szám, és ahogy felnyitottam a dobozt, elnevettem magam. Szegény macska összerezzent a hirtelen hangtól, Nero már a konkurencia szagának érzetére is fensőbbségesen csapta égnek kunkori farkát. Felvettem az új lakót, akinek ez - micsoda meglepetés - nem tetszett, így rövid harc és pár karmolás beszerzése után inkább letettem a szőnyegre, hadd menjen felfedezni a házat. És megvívni a placc fölötti háborúját Neróval. A porcelánfigura egyelőre a dohányzóasztal közepére került, mint uralkodó dísz. A mobilom után nyúltam, ezt mégsem lehet válasz nélkül hagyni.
Hihetetlen vagy, hogy tényleg képes voltál beszerezni őt! De lásd, kivel van dolgod, egyezményes neve lesz: Jackson Brutus da Fairbanks. Első ezen a néven. Egyébként Neróval épp most szedik szét a házat, ha már csak romokat lelsz, amikor jössz, ne csodálkozz.
U.i.: mielőtt jössz, szólj előre és add le a rendelést, ez a macska komplett menüt ér <3
Kezdőlap
//
