- Remélem majd valami magyarázattal is szolgálsz ezzel, mert akárhogy is próbálom, nem igazán értem meg, miért tetoválna valaki magára egy ilyet. Bár, most nem is akarok ilyeneken gondolkozni. - Van annál jobb dolgunk. Ha jobb nem is, élvezetesebb mindenképpen. Ahhoz képest, hogy egy olyan órája-másfél órája csak egy esti sétára indultam el a városban, hogy kicsit kikapcsoljam magamat, érdekesen alakul az este. De hát jár mindenkinek egy-egy jó este, az én mostani életemben meg olyannyira kevés szórakozás van, mint Tibetben pingvin. Ahogy én, úgy valószínűleg Primrose is érzékeli, milyen hatással van rám a kényeztetése, és eszerint játszadozik velem. Ahogy előbb ő volt nekem kiszolgáltatva, úgy most én vagyok neki. Kíváncsian várom, hogy mivel tud meglepni. A múltkori alkalom ugyanis nem igazán maradt meg egyikőnk emlékezetében sem. Bár ki tudja az ő fejében mi maradt meg. Az enyémben nem sok, mondjuk ittunk is rendesen. Most pedig az alkohol csak kisebb biztatás volt mindkettőnknek, hogy… ide kerüljünk. Figyelem, ahogy egyre inkább lejjebb ér az ajkaival, abban a tempóban kezdek el én is gyorsabban lélegezni, mikor pedig azt a mosolyt meglátom, akkor egy félmosolyra húzódik az én szám is. Megemelem a csípőmet, hogy megszabadíthasson a felesleges ruhadarabtól. Szinte meg sem szabadított tőle, máris elkezdte ingerelni a testemet. Kezemmel a hajában matatva a tarkójára siklik a kezem, a fejemet is hátra hajtom egy ideig, de aztán tekintetem újra Primrose-n pihen, és figyelem a tevékenységét. A puszta látvány is már az őrületbe kerget, hát még ahogy csinálja! Miután egyre inkább kezdtem közeledni a vég felé, azon gondolkoztam, hogy nem így kellene befejeznünk az estét. Akármennyire is a fejemben volt ez a gondolat, nem tudtam tenni ellene, vagy vele semmit, mert szinte ugyanekkor kezdett el Primrose is egyre gyorsabban kényeztetni. Ilyen ingerlés mellett az ő kezében van ez, mert hát én nem sokat tudok ilyen állapotban csinálni.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Egyszer talán ezt is megtudod, ahogyan a többi dolgot. – mondom neki kicsit sejtelmesen, de ugyanakkor játékosan is. Nem szoktam csak úgy beszélni magamról, közel engedni senkit se, de ő mégis több mindent tud rólam, mint szerintem bárki más ennyire rövid időn belül. Na, meg az is igaz, hogy ennyire könnyedén se jutott még be soha senki se az ágyamba, mint ő. Sőt, ő már kétszer is sikerrel járt ilyen téren. Nem is értem, hogy mi ütött belém, de nem is nagyon akarok és nem is nagyon tudnék ilyeneken agyalni, hiszen az, amit művel a testemmel egyszerűen olyan, amitől az ember „eldobja az agyát” és gondolkodni képtelen, hiszen teljes mértékben beszippantja őt az a bizonyos mámorító érzés. Teljese másabb józanul cselekedni így, mint részegen, hiszen sokkal inkább megmarad az emberek emlékezetében. Lehet, hogy csak egy alkalomra szól a dolog, de akkor is. Illetve sokkal inkább bizonyítani szeretne ilyenkor az ember, hiszen úgy jó ez, ha mind a ketten az örömünket leljük benne és szemmel láthatóan, annyira nem is hagyja őt hidegen azt, ahogyan játszadozom vele, ahogyan „ismerkedem a tereppel”. Nem sokat haboztam azok után, hogy az utolsó felesleges ruhadarab is lekerült róla. Eleinte továbbra is csak az ujaimmal játszadoztam vele, majd jöhetett a nyelvem, majd pedig az ajkaim, a szám. Érzem azt, ahogyan a kezével, az ujjaival a hajamba túr, azt, ahogyan egyre lejjebb siklik a keze a tarkómra. Egy pillanatra lopva pillantok fel rá, amikor is találkozik a pillantásunk, majd nem sokkal később pedig kicsit hevesebben kezdem el őt kényeztetni, miközben hallom azt, ahogyan egyre szaporábban veszi a levegőt. Érzem, hogy egyre inkább a játékom hatása alá kerül, de még időben lassítani kezdek ajkam, ujjaim játékán, majd pedig végül teljesen abba marad, hiszen kár lenne, ha így érne véget az este. Egyre feljebb kezdek el „mászni fölötte”, miközben egy kisebb mosoly kúszik az arcomra. Ajkam újra a nyaka vonalára siklik, de csak pár másodperc erejéig, miközben a csípőm fölötte „mozdul meg”, majd hamarosan pedig ajkamba harapva fogadom be őt, mintha ezzel is csak azt próbálnám visszafogni, hogy nehogy hangot adjak az egésznek, mert talán még se annyira vastagok a falak, ki tudja…
Csak újra mosolyra húzódnak ajkaim arra, amit mond, de nem szólok semmit. Beszéltünk már eleget, és beszélhetünk is. Most nem ez a cél. Szép teljesítmény volt mondjuk idáig eljutni egy nagyon kínosnak induló beszélgetés után. De hát egyszer élünk, nem? A légzésem aszerint lesz egyre gyorsabb, vagy kicsit visszafogottabb, ahogyan ő váltogatja a tempót. Az biztos, hogy van benne tapasztalata, és tudja, hogyan kell egy férfinak élvezetet okozni. Tudja, miként érheti el nálam azt a pontot minél hamarabb, ezáltal pedig, hogyan tudja jól elhúzni a dolgokat, úgy, hogy még élvezzem is a kínzását. Én legalábbis nagyon úgy érzem. Hamar le is csúszik a kezem a tarkójára, hogy valamelyest segítsem is. Na nem mintha arra szorulna. Szememmel követem a játékát, és már pusztán a látványtól, ahogy csinálja, már azzal is egyre inkább afelé a pont felé lök. Később figyelem, ahogy feljebb kúszik az ágyon, rajtam, mielőtt pedig újra a nyakamra vethetné magát, ismét megcsókolom őt, aztán hagyom, hogy a nyakam ingerlésébe kezdjen. Majd nemsoká érzem, amint magába helyezi a férfiasságomat. Az mutatóujjammal elhúzom az arcát a nyakamról és újra az ajkaimra irányítom azokat, miközben a fekvő pózból, amibe lekényszerített és nem hagyott belőle menekülni egyszerűen, felülök. A csípőmet gyengéden elkezdem mozgatni, de nem hinném, hogy olyan sok fog kelleni, hogy elérjek arra a pontra. Az ő jelenlegi szintjéről olyan sokat nem tudok nyilatkozni, de azért, hogy ő is érezze az egész hatását úgy igazán, kicsit hátrébb döntöm őt. Az egyik karommal átkarolva tartom őt, miközben nyelvemmel és ajkaimmal kezdem el az egyik mellét ingerelni, a másik kezemmel pedig a másikat. Idővel pedig inkább egyszerűen csak a hátára fordítom Primrose-t, és úgy kezdek el mozogni egyre gyorsuló tempóval, miközben nem hagyom abba a melleinél sem a kényeztetést.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Először nem voltam biztos abban, hogy komolyan gondolta ezt az egész dolgot, de aztán mégis az ágyban kötöttünk ki és a szavak szép lassan elhaltak, hiszen teljesen más irányba terelődött ez az egész. Most a tettek ideje volt itt és szemmel láthatóan minden „ördögi” fortélyom sikeres volt. Legalábbis a légzése elárulta őt, ahogyan egy-egy pillantása is, amikor a tekintetünk találkozott. Nem telt bele sok időbe, de hamarosan már a kezét is megéreztem, amint először a hajamba túrt, majd egyre lejjebb siklott egészen a tarkómig. De kár lenne, ha így érne véget az este, hiszen még korán van és az este még annyira messze van. Illetve egy kis játék még senkinek se ártott meg. Amikor már úgy érzem, hogy eleget „kínoztam”, ingereltem őt, akkor egyszerűen csak feljebb siklom, majd pedig viszonozom a csókját, majd pedig ajkaimmal a nyaka vonalát veszem célba, de nem túl sok ideig. Mondhatni csak addig, amíg „elhelyezkedem” felette és „be nem fogadom őt”. Elmosolyodom, amikor megérzem az érintését az államnál. Kíváncsian pillantok fel rá, miközben készségesen hagyom, hogy arra fordítsa a fejemet, amerre szeretné. Egy pillanatra még a csókba is belemosolygok, majd pedig szenvedélyesen viszonozom, miközben csípőmmel lassan elkezdek mozogni, de hamarosan egyre inkább kezd megemelkedni, mire a karomat pár pillanat erejéig a nyaka köré fonom. Ezek után pedig gyengéden simítok végig az egyik ujjammal a tarkója vonalán. Alig, hogy elkezdi mozgatni a csípőjét felveszem az ütemét, de érzem, hogy nem kell sok nekem se ahhoz, hogy elérjem azt a bizonyos pontot. Lehet, hogy korábban én kényeztettem őt, de kár lenne tagadni azt, hogy nem volt hatással rám a reakciói. Amikor kicsit hátrébb dönt, akkor meglepődve pillantok rá, de sok időm nincs arra, hogy összeszedjem a gondolataimat, hiszen hamarosan újabb mámorral ajándékoz meg. Érzem mesteri és ördögi játékát, azt, amit ajkaival és a kezével csinál. Egy apró sóhaj tör fel belőlem, de pillanatok múlva pedig már a hátamon fekszem, miközben a csípőm mozgása próbálja az övét kiegészíteni, de másodpercek töredéke alatt a testem „robban”. Milliónyi darabra hullok szét a testünk játékának köszönhetően. Azt, hogy ő előttem vagy esetleg utánam érte volna el azt a bizonyos pontot nem igazán tudnám megmondani, hiszen minden annyira összemosódott abban a pillanatban. Egy pillanatra közelebb húztam, miközben a légzésem még mindig szapora volt, de ennek ellenére egy apró és igen rövid csókot nyomtam az arcára, majd pedig végig húztam az ujjamat a gerince vonalán, miközben próbáltam kimászni abból a mámorból, amit neki köszönhetően érezhettem újra. Vajon az első esténk is ennyire mámorító lett volna? Ha igen, akkor az egyik legnagyobb vétek, hogy nem emlékszem rá.
Ahogy ő korábban és most sem, úgy én sem tökölök túlságosan a dolgokkal. Csak annyi ideig, míg átfutnak az agyamon a gondolatok, hogy mit akarok csinálni. Valamint láthatóan nincs ellenére ezek közül semmi sem, ahogy az sem, hogy én irányítok. Bár nem mondom, szeretem, ha a másik fél irányít, de néha tehetek én is kivételt. A múltkori meg nem tudom pontosan, hogy volt, szóval… Próbálom a legjobbat kihozni magamból, a testbeszéde, a reakciói pedig arról árulkodnak, hogy mégse végzek olyan nagyon rossz munkát. Élvezettel hallgatom a sóhajait, viszont azon meglepődöm, hogy hamarabb éri őt az orgazmus. Csak azért, mert elvégre ő kényeztetett percekig olyan mesterien, én pedig alig kezdtem bele. De ez nem akadályoz meg abban, hogy folytassam a mozgásomat. Érzem, hogy már nekem sincs olyan sok hátra. Egy pillanatra elmosolyodok, hogy mennyire szétesett megint, aztán pedig egy újabb csók következett, aminek pillanatában az én mozgásom is alább hagyott, testemmel megfeszülve élveztem én is el. Ezért is sikerülhetett olyan esetlenre a csók, mert hát nem igazán tudtam erre figyelni. Nem olyan sok idő múlva viszont, miután én is valamelyest magamhoz tértem, átfordulok a hátamra Primrose oldalán. Kicsit én is kifújom magamat, az arcomra hulló hajamat pedig hátrasimítom, aztán a fejem alá helyezem a kezem, és a plafont nézem. - Próbálok valami okosat, humorosat, vagy szarkasztikust mondani, de nem igazán találom a szavakat. – Mondom neki, miután valamelyest lenyugodtak a kedélyek mindkettőnkben. Nem hittem volna, hogy ez ilyen intenzív lesz. Bár, arra se gondoltam, hogy ez lesz az estéből.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Mondhatnám azt, hogy túl gyors volt, de nem volt az. Egyszerűen csak, ha az ember élvez valamit, vagy jól érzi magát, akkor a percek szinte csak úgy elrepülnek, de még mindig messze volt a pirkadat vagy az, hogy végre az emberek is ébredezni kezdjenek. Jó darabig sikerült kikapcsolni az agyamat, hiszen amilyen mámorító perceket okozott nekem elég nehéz lett volna bármi másra gondolni vagy éppen rágódni a dolgokon. A testünk minden egyes mozdulattal még inkább „összeforr”, miközben a légzésem és a pulzusom is egyre szaporább lesz. Hallom az övé is, de alig, hogy milliónyi darabra hullok és beszippant az a kéjes és talán kicsit ördögi érzés megérzem azt is, hogy ő is eljut arra a bizonyos pontra, minek köszönhetően újabb sóhajok törnek fel az ajkaim közül. Viszonozom a csókját, bár nem éppen mondanám a világrengetőnek, hiszen mind a ketten kicsikét szétestünk, de nem csoda, hiszen ez a mámorító érzés szinte semmihez se fogható. Gyengéden simítok végig az arcán, majd túrok a hajába, mielőtt még legördülne rólam. Egy darabig nem mozdulok, csak kissé pilledve fekszem pontosan mellette. Figyelem a plafont, azt, ahogyan az éjszakai fények táncra kélnek a különböző tárgyakon. A percek szinte csak telnek, hiszen hallom, ahogyan az óra egyre inkább ketyeg, mintha valamire figyelmeztetni akarna, de aztán megszólal. A szavai hallatára viszont egy apró mosoly szökik az arcomra, majd oldalra gördülve támasztom meg a fejemet és úgy figyelem őt. Azt hiszem ez igazán meglepő, mert emlékeim szerint mindig volt mindenre valami frappáns válaszod. – mondom neki játékosan, majd a szabad kezemet, ujjaimat végig húzom a mellkasát, miközben mosoly egy pillanatra se tűnik el az arcomról. – Így azt hiszem, ezt bóknak veszem, hogy képes voltam valamivel beléd fojtani a szavakat. – még mindig kicseng a játékosság a hangból, majd kicsit fölé hajolva nézek le rá, miközben az ujjaim az ajkaira vándorolnak….
A múltkori estével ellentétben ez, úgy érzem sokkal emlékezetesebb lesz. Főleg, hogy alig ittunk valamit. Valamint a piára sem lehet fogni túlságosan azt, ami történt, mert annyi idő nem telt el, hogy a fejünkbe szálljon. Ha fejjel lefele ittuk volna, akkor igen. Bár, az érdekes lett volna, ő hogy tart meg engem fejjel lefele. De ha itt tartunk, akkor én is állhattam volna kézen. Néhány mondat alatt azért szépen témát váltottam… Hallom magam mellett, hogy fészkelődik kicsit, majd én is oldalra fordítom erre a fejemet. Azért még egy-két lopott pillantást vetek a csupasz testére, mert hát én is férfiból vagyok. - Szerintem pedig keversz valakivel, mert túl sok emléked nem lehet rólam. - Másrészt meg tényleg nem vagyok olyan, akinek mindenre frappáns válasza van. Legalábbis, ha nem épp munka közben vagyok. Civilben pedig, ha van is valami válaszom, azt általában magamban tartom. Valamint Primrose-zal most találkoztunk másodjára, az első estére meg alig emlékszem. Valószínűleg ő sem. Tekintetemmel követem az ujját végig a mellkasomon, mikor újra megszólal, akkor pedig újra ránézek. - Szerintem ilyennel bármilyen férfiba bele tudnád fojtani a szót. Akibe nem, az meg…. - Szerintem felesleges folytatnom a mondatomat, érti azt ő. Most viszont megint csak a fene tudja, hogy mit kellene csinálnunk. Ezt egész este nem folytathatjuk, az biztos. Nem is akarnám túlságosan. - Elmondanád, merre találom a fürdőt? Szerintem ránk férne mindkettőnkre egy zuhany. - Kérdezem még mindig felé nézve, szinte meg sem mozdulva.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Mosolyogva figyelem őt, hiszen számítottam arra, hogy előbb vagy utóbb végig fogva újra mérni az a testet, amiben az előbb örömét lelte. Figyelem őt és nem kezdek elfészkelődi, még annak ellenére se, hogy a pillantása szinte perzseli a bőrömet. Felvonom a szemöldökömet, de lassan bólintok, hiszen részben igaza van. Viszont ennek ellenére amennyire sikerült megismernem őt, abból azt gondolom, hogy igen is képes bármire reagálni vagy éppen frappánsan visszavágni, de az se kizárt, hogy most a megérzéseim tévednek. Részben igazad van, de szerintem a legtöbb férfinak teljesen más nő jönne be, így nem hiszem, hogy bármelyikbe képes lennék ilyen dologgal belefojtani a szót. – válaszolok neki egy kisebb vállrándítás keretében. Egy darabig csak figyelem őt és egy kisebb mosoly jelenik meg újra az arcomon. - Második ajtó balra. Megtalálod, vagy esetleg segítsek megtalálni? - kérdezem tőle játékosan, de még mielőtt bármit mondhatna, újra megszólalok.– Esetleg sorszámot kell húznom, vagy nem zavarna az, ha esetleg csatlakoznék? – kérdezem tőle kíváncsian, miközben egyetlen egy pillanatra se veszem le róla a tekintetemet. Egyszer élünk, de van olyan, aki tovább, mint kellene és van olyan, aki pedig túl keveset. Egy dolgot megtanultam, hogy néha ki kell kapcsolni és sodródni kell az árral.
Látszólag nagyon is kedvére van az, hogy újra végigtekintek rajta, a mosolyából legalábbis ezt szűröm le. Azt én nem figyelem, hogy ugyanazt teszi-e, amit én az előbb, mert már nem arra figyelek. - A nagy többségükbe akkor... – Vonom meg én is a vállamat, nem áll szándékomban most ilyen vitába, érvelgetésbe, vagy tököm tudja, mibe kezdeni. Nemsoká pedig megkapom a kérdésemre is a választ. Balra a második ajtó… Valamiért olyan ismerős ez nekem. Ah, mindegy. Annyira nem fontos. A kérdésére már az egész testemmel oldalra fordulok, kb olyan pózt felvéve, mint ő. Kicsit kifigurázva őt. Mondjuk nekem nem megy annyira a melleim összenyomása, mit neki, de hát na. Alighogy oldalra fordultam, már válaszoltam is volna, mire megszólal újfent. Elmosolyodok arra, amit kérdez, majd egy kisebb szünet után megszólalok. - Számítottam rá, hogy el-, és bekísérsz. A többi rajtad áll, Bambi. - Nem tudom, honnan jött ez a becenév, csak úgy. Olyan kecses, mint egy őz. Legalábbis, ha megkérdezi, valószínűleg ezt felelem rá egy vigyorral az arcomon, játékosan. Ha nem kérdez rá, csak vigyorog rá, megrázza a fejét, vagy akármi, akkor pedig kihagyom a beszédrészét a dolognak, és felállok az ágyról, majd megindulok a fürdő felé. Balra a második ajtó. Belesek az ajtón, hogy ez az a hely tényleg, vagy valami középkori kínzókamra, de hála égnek ez a fürdő. A kamra biztos másutt van. Be is megyek a helyiségbe, aztán a zuhany alá állok be, és megnyitom a csapot, és kicsit állítgatom, míg megfelelő hőmérsékletű nem lesz. Aztán pedig szinte kikapcsolva magamat hunyom le a szemeimet, és hagyom, hogy folyjék rám a víz.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Általában az ilyen dolgok mindig úgy történnek, hogy együtt vannak az emberek, majd megbeszélik, hogy keresik egymást, de ez mind csak a látszat. Nem szokták keresni, illetve egy-két menet után egyből, vagy a hajnal első szelével lelépnek minden szó nélkül. Nem voltam az a személy, aki bárkire is rá akaszkodott volna, vagy olyan, mint a legtöbb nő mostanában, hogy férfi nélkül el se tudja képzelni az életét. Élveztem minden egyes percét annak, ami kettőnk között történt és hülyeség lenne tagadni, hogy ne akarnék a mézes bödönből még, de akkor se történik semmi, ha hamarosan újra kisétál az ajtómon, pont úgy, ahogyan korábban is történt. Mosolyogva figyelem őt, majd amikor látom, hogy hasonló pózt próbál felvenni, mint ahogyan én fekszem őt figyelve az ágyon, akkor egy kisebb kuncogás is elhagyja az ajkaimat. Nem is értem, hogy minek kérdeztem azt, amit. Tény, hogy jó társaságnak bizonyult, de ennek ellenére is tisztában voltam, hogy hamarosan valószínűleg nem is látjuk egymást és az se kizárt, hogy az illetékesek nem figyelnek fel rá, akkor meg mi értelme lenne? Én alig öregszem, míg ő igen. Így, ha valami gondolat suhanna át az agyán, akkor is tuti, hogy valahogy lebeszélném róla és kiraknám a házamból. Bunkóság vagy nem, de ez az igazság. Valahogy nehezen tudok kötődni bárkihez is. Bambi? – kérdezek vissza kíváncsian, hiszen egy bestia lakik bennem, így érdekes hallani azt, hogy egy annyira kecses és szelíd állathoz hasonlít. Elmosolyodom a válaszán, majd pedig figyelem, ahogyan távozóra fogja. Követem őt a tekintetemmel, majd pedig a hátamra gurulok és a plafont figyelem rövid ideig. Végül lassan felállok, felveszem az üveget a földről és lerakom az egyik szekrényemre, majd egy kisebb habozás után végül bemegyek utána. Halkan, szinte nesztelenül lépdelek, hiszen ebben már profi vagyok. Végül megállok mögötte és egy „őrült” gondolatnak köszönhetően egy-két csókkal hintem a vállának, a lapockájának a vonalát, majd a vizes hajamba túrok és kicsit távolabb lépek tőle, hiszen nem akarok tolakodó se lenni.
A kíváncsisága természetesen elég nagy, így hát el is mondom azt, amit visszakérdezés esetén akartam mondani. Bár, azt is mondhattam volna, hogy „aki kíváncsi, hamar megöregszik,” de hát ilyen galád bestia nem vagyok. Ez után már nem figyelem, hogy mit tesz, vagy milyen reakciója lesz rá, hanem felállok és elindulok a fürdő felé. A tekintetét érzem magamon, de nem fordítok rá túl sok figyelmet. Áttérve a nappaliba még meghúzom jól a vodkát, aztán visszateszem a földre, és a fürdőt veszem irányba. Mondjuk alapból az is érdekes lesz, hogy a törölközést miként oldjuk meg. Nem hiszem, hogy tartana csak úgy brahiból plusz két törülközőt. Aki kapja, marja lesz szerintem ez esetben. Először viszont zuhany… Állok ott egy-két percig a víz alatt, mire elkezdem nézegetni a tusfürdőket. Hát, ezek nagyon csodásak. Nagyon szexi illatom lesz, az biztos. Ha másból nem, ebből biztos tudni fogják, hogy nem otthon aludtam. Vagy ha más nem, azt gyanítják, hogy a saját nememhez vonzódok. Inkább előbbi legyen. Szagolgatom az illatokat, aztán egy kevésbé nőieset választok ki, és már nyomnám is a kezemre, mikor megérzem Primrose ajkait újra magamon. Ez a lány ez tényleg ennyire nem tudja türtőztetni magát? Most nem azért, de tényleg kb 6 perccel ezelőtt még az ágyában hemperegtünk. Meg is fordulok, aztán a falnak dőlök neki mögöttem és karba teszem a kezeimet. - Te tényleg ennyire nem bírsz magaddal? - Kérdezem tőle mosolyogva, a hangszínemen érezheti, hogy nem bántásként mondom.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Alig, hogy elindulok utána belebotlok a vodkás üvegbe. Mielőtt pedig leraknám az egyik asztalra, vagyis szekrényre meghúzom, ahogyan valószínűleg ő is tette. Túl sok mindent hallok meg, olyanokat is, amiket nem kellene. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha még a gondolatukat is hallanám. Elég csak annyi gondolatot hallani, amennyi muszáj. Nem hiányzik még több. Ezek után pedig egyszerűen besétálok utána, vagyis egy kisebb habozás után. Amit pedig utána teszek… Nos, az csak valami automatikus dolog. Néha hamarabb cselekszem, mint végég gondolnám a dolgokat, ahogyan most is történt. Pólót és boxert talán tudok neki majd adni, hiszen pizsamának ezek tökéletesek, de a tusfürdő már másabb dolog. Nem tartok itthon férfiaknak valót, mert az egyetlen férfi az életemben egy befogadott kutya volt. Egyedül ő volt hosszabb ideig itt, egészen addig, amíg a gazdija érte nem jött. Figyelem őt, majd a szavai hallatára megforgatom a szemeimet. Egy darabig nem mozdulok, csak állok ott, miközben a vizes hajam az arcomba tapadt, illetve a mellkasomra és a hátamra. Nincs hosszú hajam, így nem rejthetem el a nőiességemet előle. – Nem úgy tűnt, mintha annyira ellenedre lett volna és amúgy meg semmi rosszat nem tettem. – válaszolok neki mosolyogva, majd elveszem az egyik szinte illat nélküli tusfürdőmet és odanyújtom neki. – Gondolom, nem akarsz rózsa illatú, vagy méz illatú lenni. – mondom neki egy kisebb vállrándítás keretében, majd felkapom az utóbbit és a kezemre nyomom. Először csak a lábaimon siklik végig a kezem, majd elindul egyre feljebb…
Kicsit meglepett, amit csinált, de túlságosan nem ellenkeztem. Nem is tudtam volna, mert amilyen hirtelen jött, annyira hamar is ért véget. Ezt követően pedig szinte egyből kérdéssel fordulok felé. Figyelem ezt követően a vonásait, aztán pedig azt, hogy miért áll majd’ egy percig csak úgy csendben, semmit téve. De vállat vonok inkább, aztán a kezembe vett citrusos tusfürdővel elkezdek fürdeni. Nem tökölök túlságosan, mert amúgy sem szoktam órákon keresztül fürdőzni, mint egyesek. Mondjuk alapból másoknál sem szoktam, így talán ezért is akarom ezt valamelyest rövidre fogni. Nem mintha az elém terülő látvány nem lenne elég indok, hogy meghosszabbítsam az időt, de hát na. - Még. Na meg, ha annyira úgy látszott, miért álltál le? - Érdeklődöm felőle, a tusfürdőre meg csak legyintek. Inkább legyen valami illatom, mint semmi. Ez a citrusos tusfürdő meg egész jó. Miután magammal végeztem, a hajamat is úgy gondoltam megmosom. Ha már egyszer itt vagyok, meg ennyi tusfürdő, sampon van itt. Kétlem, hogy csődbe menne emiatt… Én épphogy lemosom a hajamról is, amit le kell mosni, ő akkor kezd bele a fürdésbe. Nem tudom, hogy alapból ilyen lassan szokta-e csinálni, vagy csak engem akar vele heccelni, de azért élvezettel figyeltem a tevékenységet. - Esetleg segítsek? - Kérdem tőle már-már nevetve, valójában kicsit sem komolyan gondolva a kérdésem. Az viszont biztos, hogyha meglátom, hogy ő is végez a fürdéssel – esetleg még hamarabb -, akkor azt a két szem törölközőt, amit láttam tuti felkapom előtte. Sőt, lehet jobb lenne, ha előtte törülköznék meg, hogy neki se kelljen összevizeznie a padlóját, meg egyebeket. Válaszától függően később, vagy hamarabb ki is lépek a fürdőből, hogy aztán az egyik törölközővel megtöröljem magamat, amit aztán a derekamra tekerek, majd egy másikat is a kezembe veszek és azzal pedig a hajamat törlöm meg, a helységet is elhagyva eközben.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Mert a végén megárt a sok jóból. – felelek habozás nélkül, majd pedig visszarakom a korábbi helyére a tusfürdőt. Meglepett a választása, de ez már az ő dolga. Nem nekem kell szimatolnom egész nap, de szerintem, ha nem lennék farkas, akkor is megérezném rajta, hogy valami nem stimmel vele, vagyis az illatával. Pár pillanat erejéig még figyelem őt, majd pedig lassan kicsit elfordulok és amint újra szabad lesz a hely, beállok a zuhany rózsa alá, hogy lemossam magamról a habot. De pillanatok múlva látom, amint lenyúlja mind a kettő tiszta törülközőt, mire egy apró morgás törik fel a torkomból, de még idejében sikerül az ajkamba harapnom és elnyomnom azt. Nem szeretném, ha meghallaná és ez csak egy törülköző, nem a világ vége. Látom a lovagiasság és az udvariasság mára már kihalt! – kiáltom utána egy kisebb bosszankodás keretében, majd pedig elzárom a vizet, amint hallom, hogy egyre távolabb került tőlem. Lassan kifújom a levegőt és elveszem a kéztörlőt. Kicsit megtörlöm a hajamat, hiszen kár lenne, ha az egész lakásomat zuhanyzóvá változtatni. Végül kikászálódok a zuhany alól, lemosom a maradék sminkemet is, majd újra megtörlöm a hajam végét és lassan elindulok a szobámba. Alig, hogy belépek, megszólalok. Remélem nem ruha nélkül akarsz aludni. –jegyzem meg kicsit ironikusan, miközben úgy sétálok a szekrényemhez, mintha minden áldott nap, vagy másnap férfiak előtt lejtenék végig ádámkosztümben. Végül pedig kivesz egy törülközött, amit a hajam köré csavarok. Majd pedig egy másikat, amivel megtörülközöm, ezek után pedig keresek egy kényelmes alsóneműt és azt is magamra húzom, majd pedig a hajamat kezdtem el törölgetni, miközben szinte tudomást se veszek a „hálótársamról”. Ezek után pedig egyszerűen csak kiterítem a törülközőimet, majd pedig a vodkához sétálva meghúzom, bezárom és visszarakom az eredeti helyére, majd pedig a szobám ajtajába megállok, miközben összefonom a karomat magam előtt. Esetleg valamit még óhajt az uraság? Ohh, bocsánat nem is vagy az. – mondom neki egy ártatlan pillantás keretében, de a hangom elárulja, hogy csak bosszantani akarom őt.
- Ahogy gondolod. - Vonok vállat arra, majd hát arra, ahogy ignorálja a teljesen udvarias kérdésemet, vállat vonok és inkább megindulok kifelé a fürdőből, szándékosan mindkét törülközővel. Amint felkapom az alsómat, vissza is hoztam volna a törölközőt, de miután már hallom, hogy a vizet is elzárta, és már lépdel is, akkor egyszerűen újra vállat vonok, és annyiban hagyom a dolgot. A beszólására sem fordítok túl sok figyelmet, egyszerűen csak türelmesnek kellett volna lennie. Meg ilyen udvariatlanság, hogy még egy vállrándításra sem méltatja a kérdésemet. A szívemig hatolt a fájdalom, megbántottság. Se... Mire ő a szobába ér, én már a két törülközőt ki is terítettem oda, ahol úgy gondolom meg is tudnak száradni, és felkaptam a boxeremet is. A kérdésére felhúzom a szemöldököm. - Tehát egy boxer az nem számít ruhának? - Kérdezem tőle kíváncsian, majd figyelem, ahogy halál nyugodtan végigsétál ott előttem anyaszült meztelenül. Szemmel persze követem őt mindvégig, miután pedig "felöltözött" egyre inkább az a gyanúm kezd támadni, hogy a végén szükségünk lesz még egy fürdésre. Vagy okosan kell csinálnunk. Annyira egyébként sem vagyok fáradt, de ha már nem is vagyok fáradt, ennyi erővel akár haza is mehetnék. - Miért, eddig mit is óhajtottam? - Érdeklődöm meg tőle, mert tényleg nem emlékszem, hogy valamit kértem volna tőle. Vagy lehet csak olyan volt, hogy nem emlékszem rá. Az lesz a kérdés még, hogy az ágyban alszom-e itt, vagy inkább a kanapén. Az még oké, hogyha ki se kelek belőle az után, de hogy szó szerint az ágyba bújjak vele? Az már egy teljesen más kérdés. Na meg biztos nagyobb biztonságban érezném magam az alkohol közelében... Plusz, talán reggel nem kelteném fel az értelmetlen mozgolódásommal az ágyban, hanem egyszerűen csak felcsatolom a pisztolytartót és go home.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Csodálkozva nézem azt, ahogyan reagál. Komolyan, még azt mondják, hogy a nők bonyolultak. Szerintem a pasik sokkal inkább. Tudom jól, hogy nem ebből a kalandból lesz a nagy szerelem is, de akkor se értem, hogy minek kell úgy tennie, mintha tényleg duzzogna. Ennyi évtized alatt már valamennyire rájöttem arra, hogy az emberek mikor mondanak igazat és mikor nem. Egyszer még egy tanácsadó cégnél is dolgoztam. Sokan nem hisznek ebben, pedig egy-egy mimika mindennél többet mond egy-egy szónál. Néha azon buknak el, hogy észre se veszik a reakciójukat. Nem igaz zavartatom magamat, hiszen ez még is csak az én lakásom és szerintem úgy járkálok ott, ahogyan akarok. Persze az is tény, hogy húzni akartam kicsit az agyát, de eddigi évtizedeim alatt se játszottam mindig szentet. Sőt, ahhoz, hogy életben maradj nem is lehetsz az. Tökéletes lesz. – mondom egy kisebb sóhaj keretében, majd pedig a szekrényemben kezdek el kutakodni, de nem találom meg azt, amit kerestem, így félmeztelenül indulok el a nappaliba, ahogy egy-két dolgot a helyére pakolok, majd pedig a fürdőbe betérve visszasétálok a szobába. Ennyire ne legyél már harapós. Tudod néha egy kis mosoly nem ártana. – mondom neki hanyagul, majd pedig elkezdek belebújni a kedvenc atlétámban. Alig, hogy végig siklik a testem megigazítom, hiszen combközépig ér, de legalább kényelmes. Lassan felpillantok rá és újra, illetve újra végig mérem. – Csak nem megbántad, hogy kétszer tévedtél be ugyanarra a helyre. Nem szoktál ilyet tenni, igaz? De nagyon még olyat se, hogy egy-egy éjszakára bekeveredj valahova, nemde? – kíváncsian fürkészem a rezdüléseit. Nehéz nekem hazudni, ha nagyon koncentrálok. De általában nem szoktam szóvá tenni. Az, hogy élvezte nem jelent semmit se, hiszen attól még lehetek hatalmas hiba az életében. Nem is egyszer, hanem kétszer. Végül pedig felkapom a takarót és a párnát és a kezébe nyomom. –A kanapé elég nagy elférsz rajta, de ha még se, akkor ki lehet húzni. Remélem nem gond, de nem szeretnék háromszoros hiba lenni a képzeletbeli listádon. – vágom rá sietve, s talán kicsit hadarva, miközben a hajamba túrok. Talán csak én nem akarok többször hibázni, engedni a csábításnak, hiszen még egy bonyodalom nem hiányzik az életemből.
- Nem vagyok én harapós. Csak nem beszélsz érthetően, így jogos, hogy nem is értem. - Vonom meg a vállamat végül. De tényleg… mit óhajtottam én? Már másodjára siklik át a kérdésemen, és már kicsit kezd felidegesíteni. Kicsit… Ennél rosszabbat is kibírtam már munka közben, hogy a gyanúsított azt hitte, ő kérdez. A nadrágomat is felveszem, a többi cuccomat pedig kiviszem a nappaliba, és a kanapéra ráhelyezem. Nem nagyon figyelek arra, amit mond, aztán figyelem, ahogy kijön utánam párnával és takaróval a kezében, én pedig csak felhúzott szemöldökkel nézek rá. A végén még elkényeztet engem… Aztán rá is dobom magam a kanapéra, remélvén, hogy elég szívós és nem fog beszakadni alattam. Ha mégis, hát akkor itt a pénztárcám… Mondjuk az meg elég kínos lenne, mintha nem is a kanapéért fizetnék. Már a gondolat is elég kellemetlen. De az esést már nem állíthatom meg, de szerencsére semmi gondja nem lesz a kanapénak. Na meg nem is vagyok én 100 kilós és nem is 10 méterről ugrottam. - Ahogy gondolod, ha viszont meggondolod magad, és szívesen lennél háromszoros „hiba”, itt megtalálsz. - Teszem a „hiba” szót ujjaimmal idézőjelbe. Egy rövid ideig még mosolyogva figyelek Primrose-ra, majd elkényelmesedem a kanapén, a cuccaim pedig amúgy is egy rakásba vannak, így a lábamat azokra rakom rá, hogy azért már, ha ilyen helyen kell aludjak, legalább kényelmes legyen a helyzetem. Így pedig mindenképpen az. Egyik kezemet tarkóm alá csúsztatom, és inkább azt használom párnának, akármennyire is fél méterre van tőlem párna.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Csendesen hallgatom őt, miközben a felsőbe belebújok, hiszen nem akarok itt rohangálni félmeztelenül előtte. Az is kés csoda, hogy nem raktam ki egyből a házamból, de valami miatt már kétszer is hagytam azt, hogy betegye ide a lábát, ahogyan azt is, hogy itt aludjon. Persze most kicsit másabb a felállás, mint a múltkori találkozáskor. Talán nem kell keresni mindenben a logikát vagy az értelmet. Néha látni kell azt is, hogy mi az, amikor valaki húzni akar vagy éppen csak hülyül, s nem gondolja komolyan azt, amit mond.– válaszolok neki komolyan, hiszen tényleg nem volt semmi komoly szándékom azzal a kijelentéssel, de legalább most már ő is tudja. Figyelem, ahogyan a nadrágot is felveszi és egy kisebb csodálkozással nézek rá. Nem lesz kicsit kényelmetlen vagy meleged úgy? Nem kell félned, nem szokásom védtelen férfiakat megerőszakolni. – szólalok meg egy kisebb habozás után és amennyire az elején komolyan csengett a hangom, az utolsó mondatra már inkább játékosan cseng. Nem gondoltam komolyan azt, amit mondtam és ezt ő is érezheti, de jó lenne, ha végre nem kellene körülbelül csáklyát szereznem ahhoz, hogy a körülötte lévő jégfalat lebontsam. Egy pillanatra ijedten figyelek a kanapét, de szerencsére egyetlen egy reccsenés hangja se csapja meg a fülemet. Egy apró sóhaj hagyja el az ajkaimat, majd lerakom a közeli asztalra a takarót és a párnákat is, hiszen van nagy és kicsi is. Mindenki mást szeret. Már éppen indulnék vissza, amikor a szavai megállítanak. Egy darabig habozok, majd lassan visszafordulok hozzá, miközben egy kicsit lejjebb húzom a felcsúszott atlétát. Ohh, ne is ábrándozz arról, hogy még egyszer én kezdeményezzek. Ha valamit akarsz, akkor elég nagyfiú vagy ahhoz, hogy megszerezd, vagy legalábbis megpróbált. – mondom neki egy ártatlan pillantás keretében, hiszen az tény, hogy nem lenne ellenemre. Még akkor se, ha nem tartom jó ötletnek. Már talán így is túl sokszor gabalyodtunk egymásba az elmúlt időszakban. Nem szoktam megismételni egy-egy éjszakás kalandjaimat és most már túl sok a kivétel. Remélem kényelmes, de mint mondtad ki is húzhatod, csak az asztalt kell ahhoz kicsit arrébb tolni, illetve a kapcsolót ott találod, de ne üvöltesd. – teszem hozzá, miközben a tévére, majd a kapcsolóra, majd végül újra rá siklik a pillantásom. Sok ember manapság már csak a tévé bugására tud elaludni, így szerintem nem olyan nagydolog, hogy felajánlottam. Viszont majd azt is ki kell találnom, hogy mit csináljak ezzel a lakással, ha elmegyek. Talán nyaralónak jó lesz, de ha falkatag leszek, akkor meg nem túl gyakran tehetem majd be ide a lábamat. Minden túl bonyolult…
- Nos, ezek szerint szar racionális embernek lenni. - Vonom meg a vállamat. A kérdésére csak megforgatom a szemeimet, aztán egy sóhajtás után megszólalok. - Ha nem tűnt volna fel, Alaszkában vagyunk… - Lehet kicsit élesebb lett ez a kijelentés, mint ahogy azt akartam elsőre, de mindegy is. Nem hiszem, hogy mellre szívja túlságosan a dolgot, de igazából nem érdekel a dolog. Még akár ebben a percben ki is rakhat a házából, ha akarna, de nem teszi. Talán csak nem olyan gaz bestia, hogy ilyen időben küldjön utamra, vagy egyszerűen csak nincs kedve győzködni, hogy menjek el. Nem kellene mondjuk túl sok győzködés. Ha utamra akar bocsátani, hát tegye, és elmegyek. Nem szívesen, mert fáradt vagyok, de hát nem halnék bele szerintem. - Kényelmes ez a hely. Ha kezdeményeznék is, az maximum akkor jönne össze, ha 2 méteres hatósugaramon belül tartózkodnál. Felavatnánk a kanapét. - Mondom az utolsó mondatot már nevetve, aztán vigyorogva nézem a nőt. Valószínűleg még több pia kéne, hogy ez összejöjjön, de hát az is elég közel van hozzám. Mégse leszek pofátlan és iszom ki a készletéből. Most legalábbis biztos nem. Követem a tekintetét a kapcsolóra, majd tornászi ügyességgel nyújtózkodom ahelyett, hogy felállnék, és végül elérem. Néhány másodpercig úgy is maradok, míg kitalálom, hogyan másszak vissza az ágy… kanapéra, de végül azt is megoldom. Egy kibaszott tornásznak kellett volna álljak, nem nyomozónak… Aztán be is kapcsolom a tévét, mérsékelt hangerőre tekerem fel, az „épphogy hallom” fölé egy kevéssel, aztán pedig oldalamra fordulva kezdem el nézni a tévét. A teljes csendre szoktam elaludni csak, vagy ha nagyon fáradt vagyok kb mindenre, most viszont csak kicsit tévézni akartam még mielőtt bealszok és valszeg – magamhoz hűen – kurva korán felkelek.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Nem ezt mondtam, de nem lehet mindig az az ember. – mondom neki komolyan, hiszen nem megbántani akartam. Csak én ennyi év távlatából én másképpen látom a világot, de talán gyerekkoromtól kezdve. De egy meleg lakásban vagyunk. – válaszolok neki kicsit tágra nyílt szemekkel. Értem én, hogy kintre az ember felöltözik, de bentre minek? Nem eszkimó kunyhójába invitáltam meg őt, hanem a kellemese felfűtött lakásomba, ahol egy atléta és egy rövid gatya is tökéletes viselet minden didergés nélkül. De az se kizárt, hogy velem van a baj és nem vagyok annyira fázós, mint az átlag, de ennél melegebb idebent tuti nem lesz, mert akkor szerintem lassan szaunát is nyithatnék. Soha nem voltam bukó teremtés, így nem őrültem meg, hogy kitegyem ilyen időben és ilyen korán vagy későn az utcára. Mindenkinek jut hely és a világ fele annyira se fehér és fekete, mint gondolja, így jobb óvatosnak lenni, hiszen még a legnagyobb vadak is hibáznak… Szép gondolatmenet, de szerintem, ha igazán akarsz valamit, akkor tudsz találékony lenni és megszerzed azt, amit akarsz, vagy esetleg tévednék? –nézek rá kíváncsian, majd miután meghallgattam a válaszát és eligazítottam, akkor egy pár pillanat erejéig még őt figyelem, majd végül hátat fordítok neki és vissza sétálok a szobámba. Minden kattanás, minden zaj nélkül csukom be a szobám ajtaját, hiszen Elvis mellett megtanultam igazán halk lenni. Annyira, hogy szinte még egy farkas se ébredjen fel a zajra. Pillanatok múlva pedig el is dőlök az ágyban, magamra húzom a takarómat, a kezem a kispárna alá siklik és úgy bámulom a kinti időjárást, az égboltot, miközben szép lassan kezd elnyomni az álom.
- Őszintén, Primrose… Ha azt akarod, hogy megszabaduljak a nadrágomtól, csak kérned kell. Ha szépen nézel rám, még a gatyámat is ledobom. - Mondom neki újfent nevetve, természetesen viccelve az egészet. Bár, bizonyos körülmények között erre is van lehetőség, de most inkább hagyjuk ezt a dolgot. Nincs nekem túl sok erőm ehhez most. Egy alvás biztos jól fog esni. Hosszú nap volt, de a lezárása marhára élvezetes. Bár arra nem gondoltam, hogy nem otthon fogom tölteni az estét, de ugyanúgy azt sem vettem túlságosan nagy lehetőségként, hogy Primrose-zal valaha is találkozni fogok még. Túl nagy a világ, nekem pedig semmi dolgom nincs Fairbanksben. Legalábbis én nem tudok róla. - Mhm… - Ennyi a válaszom csak a kérdésére. Kicsit mondjuk hallva magamat úgy tűnhetett ez a válasz, mintha le akarnám végre rázni. Látszólag fáradtan nem megy nekem a beszélgetés, és még annál is élesebben válaszolok, minthogy akarnék. No mindegy is, remélhetőleg nem veszi mellre. Hamar eltűnik eztán, én pedig tévézek még vagy egy órát, aztán végül kinyomom és alszok egy keveset. Reggel ébredek fél 8-kor, ezzel pedig sikeresen aludtam 4 órát. Jó vagyok. Felkapom magamra az atlétámat még pluszban, a többi cuccomat pedig újfent cipelem, aztán a konyha közelében valamelyik székre lerakom. Keresek kávéfőzőt, és minden kávéhoz valót, aztán el is kezdem csinálni. Egy kávé reggelente jól szokott esni nekem is. Feketén több hatása van, de rohadt ízetlen és keserű. Mondjuk egy kávénak nem is ízesnek kell lennie, csak adjon egy kezdőlöketet a napnak. Miután elkészül, kiöntöm két kávécsészébe, az enyémet nem ízesítem, Priméhez meg nem nyúlok. Azt se tudom, szokott-e kávézni. Megkockáztatom azért, és fogok egy tálcát, a tejet a hűtőből kiveszem és öntök egy pohárba belőle egy keveset, na meg cukrot is rakok ki egy hasonló kávécsészébe, ezeket rá a tálra, és megindulok be a szobába.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Megforgatom a szemeimet arra, amit mond, majd kissé talán bosszankodva nézek rá. Nem értem, hogy miért kell ezt mondani, hiszen nem vágyom arra. Egyszerűen csak nem értem a dolgokat. Nem vagyok túlfázós, de azért ez az időjárás még nekem is hideg és ha kilépek a lakásom ajtaján, akkor általában még mindig egy pulcsiban és dzsekiben teszem meg. Néhány itteni már sokkal lazábban öltözködik, de nekem ez még fura. Szerintem hasonló hideg helyen még életemben nem jártam és emiatt még inkább nem értem, hogy mit keresek itt. Egyszerűen csak itt kötöttem ki a kíváncsiságomnak köszönhetően. Sok mindent kellene végig gondolnom, sok fajta démonnal kellene megküzdenem, de valahogy most egyik se érdekel. Az egyik kispárna a fejem alatt van. Furán hangzik, de egy kispárna az egyetlen olyan kézzel fogható dolog, ami megmaradt a régi életemből. Édesanyám készítette. Természetesen azóta volt már javítva, kicsit karbantartva, de valahogy még mindig olyan, mint régen. Mintha soha nem lenne képes a régi illat távozni, de jól tudom, hogy már csak az emlékeimben őrzöm. Pontosan úgy, ahogyan édesanyám hangját és mosolyát, édesapám védelmező ölelését és azt, ahogyan a szeretet megcsillant a szemeiben. De a húgom csilingelő hangja is velem marad. Eme emlékképek közepette figyelem az égbolt fura, de babonázó játékát és egy pillanatra még egy másik emlék is eszembe jut, s egy pillanatra olyan, mintha a függöny is megmozdulna, de ez is csak olyan, mint egy délibáb, majd hamarosan pedig el is nyom az álom. Szeretek aludni, de soha nem jelentett gondot az, hogy korán felkeljek. Egy pillanatra zajra leszek figyelmes, majd hamarosan már a kávé illata csapja meg az orromat, mire morgok egyet, hiszen hamar eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül. Másik oldalamra fordulok, de nem mozdulok. Próbálok minden apró zajt kizárni, mert ha múltkor annyira sietve távozott, akkor talán most se fog maradni a kávéja után.
Félig már kezdem úgy érezni magamat, mint egy cseléd. Kávét főzök, konkrétan ágyba is viszem azt. Jó, hogy nem csinálok már neki svédasztalos reggelit. Bár igazából nem halok bele, hisz ez csak szimpla kedvesség, amit most csinálok. Se több, se kevesebb. Ő se élje bele magát ezekbe, legalábbis remélem, hogy nem akarja. Egyszeri… na jó, másodszori alkalom volt ez, de valószínűleg nem is fogom többet látni. Nagy a világ, engem pedig semmi nem vonz Fairbanks felé. A végén, ha még tovább alszik, talán kitelik belőlem egy reggeli is. Aztán vagy megeszi, vagy nem. Főzni tudok, nem azzal van baj, hanem ki tudja, hogy eszik-e húst, vagy tojást, vagy tudja a fene, mit. Nem hiszem, hogy túl hangos vagyok, egyedül a tálca nem épp szolidsága miatt rezegnek kicsit rajta a poharak, de szerencsére egyiket sem töltöttem tele, így kiborulni nem fog. Ha nekimegyek valaminek, akkor viszont lehet. Próbálok egyszerre figyelni a poharakra is, meg az előttem levő útra, de túl sokat Primrose sem pakolt, ami a ruhákat illeti. Szerencse, hogy egyikben sem botlok meg, pedig az egyikhez közel jártam már. Odaérve az ágya mellé viszont nem tudom, hova rakjam a tálcát. Végül inkább lerakom a földre a tálcát, és az éjjeliszekrényen levő néhány dolgok közül lepakol egy-kettőt, hogy a kávé, tej és cukor elférjenek, aztán a tálcával megindulok kifele. Azt a helyére visszarakom, mert semmi baja nem lett, aztán leülök a pult melletti székek egyikére, a telefonom előveszem, hogy megnézzem, van-e baja. Van hát, szép betört képernyő. Na, ezt is cseréltethetem. Vagy vissza kéne térnem az ősrégi technológiához, mikor a telefonokat ha földhöz is vágtad, semmi bajuk nem lett. Ez fedve volt, mégis betört. Meh…
// Szerintem a semmiről még sosem írtam ennyit, mint most. xD //
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Nem szeretem, ha felébresztenek, mert olyankor igazán harapós is tudok lenni, de néha az életünk is múlhat azon, hogy a „társunk” felkelt-e minket vagy nem. Nem kell semmilyen erőseb kapocsnak lennie két ember között, de ha forró a talaj, akkor nem illik otthagyni a másikat, mert ha az túl éli, akkor még eggyel több dühös farkas, őrző vagy ember marad a nyomomban és az roppant kellemetlen tud lenni. A másik dolog, amit nem igazán szeretek, ha valaki turkál a cuccaim között, viszont ezzel szerintem minden földi lény így van. Érzem a kávé illatát, de még ez se érdekel, inkább csak átfordulok a másik oldalamra és a hajnal első napsugarait is próbálom kizárni. De mind hiába, mert pillanatok múlva már a közelemben hallom őt, miközben hallom azt is, hogy egyszer majdnem minden borult a tárcáról. Nem mozdulok meg, még mindig úgy teszek, mintha aludnék, egészen addig, amíg el nem indul kifelé a szobámból. Hallom, ahogyan a tálca visszakerül a helyére, ekkor mozdulok meg és lassan felülök. A kezem végig siklik az arcomon, a hajamat a fülem mögé tűröm, majd beszippantom a kávé bódító illatát. Nem igazán szeretem, de néha tényleg életmentő tud lenni. Most meg szimplán nem akarok bunkó lenni, így beízesítem, majd elindulok a konyha felé a bögrével a kezemben. Köszönöm a kávét. – mondom neki barátságosan. Bár nem értem, hogy miért csinált nekem is, amikor fogalma nincs arról, hogy szeretem-e vagy nem. De nem is nagyon érdekel. Kétszer már összefutottunk, kötve hiszem, hogy harmadszorra is megtörténne. Végül helyet foglalok a vele szemben lévő széken és onnét figyelem őt. – Nagy baja lett? – kérdezem tőle érdeklődve, mert ha igen, akkor kifizetem neki. Nem szeretek tartozni embereknek, kivétel, amikor bosszantani akarom őket. Volt már olyan, hogy direkt távoztam egy-egy helyről fizetés nélkül. Nos, a Yakuza nem éppen örült neki, de aztán rájöttek arra, hogy nem vagyok olyan törékeny és ártatlan se, mint amilyennek kinézek és az eszem is több, mint gondolnák. De az is már annyira régen volt, hogy talán igaz se volt.
Egy fokkal jobb volt ez az alkalom, mert legalább nem kellett kisunnyognom az ajtón, viszont egyben volt kicsit kínosabb is. De, legalább most tisztában volt vele, hogy mit is csinál, kivel csinálja, meg hogy miért. De… miért is? Erre találnom kéne egy választ, de inkább csak maradjunk annyiban, hogy carpe diem. Egyszer élünk, és azt se túl hosszú ideig, szóval ki kell élveznünk, amíg megtehetjük. Bár így is kicsit elrugaszkodtam magamtól, mert nem éppen vagyok társasági ember, ha csak nem más kezdeményez beszélgetést. Akkor se mindig. Az meg végképp nem vall rám, hogy más nők lakására menjek fel egy- – jelen esetben két – éjszakás kalandok miatt. Valószínűleg nem is fogok ebből túl nagy rendszer csinálni. - Semmi olyan, amit ne lehetne néhány dollárból megjavítani. - Sóhajtok egyet, és elrakom a telefonomat. Ha rá is kérdez, hogy kifizesse, vagy bármi, a válaszom egyértelmű nemmel fog kezdődni és végződni. Én vállaltam a kockázatot, hogy ilyesmi is megtörténhet. Mondjuk nem hittem volna, hogy el fog törni, de ezek a mai telefonok olyan rohadt könnyen törnek, hogy nem igaz… Vissza kéne mennem inkább az ilyen téglatelefonokhoz. Azok tökéletesen masszívak voltak ahhoz, hogy ne törjenek el ENNYITŐL. - Viszont én megyek. Élvezd ki a kávét, egyél valamit, és jó napot! - Szóval igen, ennyi részről kínosabb volt ez az alkalom. De mindegy, most úgy sincs itt túl sok keresnivalóm. Felkapom a cuccaimat, aztán pedig el is hagyom a helyszínt, hacsak meg nem állít.
// Ha semmi többet nem akarsz, akkor ez záró lett volna. //
Kezdőlap
