Tudom, mit csinálok, mit kockáztatok, és miért kockáztatok, de hogy bánom-e? Egy cseppet sem. Darrennek bejelentettem, hogy szeretném Payne-et egy kicsit edzeni, ideje gyakorolni az ezüst által okozott sérülések regenerációját is, persze előtte nem titkoltam el, hogy mi a célja ennek az edzésnek. Nem tiltakozott, és nem is tiltott, remélem, hogy mellettem áll, és drukkol nekem, hogy jól süljön el a készülődésem. Pár napot igénybe vett a dolog, míg egyezkedtem az árussal, leszerveztem mindent, de hogy tényleg úgy alakul majd, ahogyan tervezem, azt nem tudom. Főpróbát azért nem tartottunk, megkímélve mindenki idegeit, amennyire lehetett. Payne szülinapját nem felejtettem el, és szeretném felköszönteni a magam módján, ahogyan szoktam az ilyesmit, Darren tudja, hogy edzés címszó alatt erre kerül majd sor, de aki ismer, az egy cseppet sem lepődik meg a helyszínen, ha tényleg az eredeti, hivatalos verzióhoz tartom magam. Minden a helyszínen van, kivéve egy dolgot, azt viszont úgy elrejtem a kabátom alá, ahogyan csak lehet, és ha mozdulok is se essen ki onnan. Már csak egyvalaki hiányzik a közös "gyakorláshoz", mégpedig Payne, vagyis amint végeztem, Ed szobájához vágtatok, bekopogok az ajtón, és mentori tisztségben várakozok. Az edzés az edzés, ez alól nincs kivétel. Ennek megfelelően nem öltöztem szmokingba, csak kényelmes farmerbe, ami nem akadályozza a mozgást. Vicces, de jobban izgulok, mint eddig bármikor, hiszen nem kis tétje van a dolognak. Mi van, ha nem tetszik neki? Mi van ha másként reagál, és elrohan? Csak nem, nem így ismertem meg, és én ebbe -is- szerettem bele, mert akkor sem hagyott faképnél, mikor összesároztam, mikor a kiállításon mutattam meg neki a képet, így reménykedem abban, hogy örülni fog annak, amivel készültem.
Nem mondom, hogy repestem a boldogságtól, amikor Darren azt mondta, hogy Ryan elvisz gyakorolni, mert habár tisztáztuk legutóbb, hogy hányadán is állunk egymással, azért mégiscsak jobban örültem volna, ha valamelyik másik mentorra bíz rá. Ryan jó abban, amit csinál és ért a dologhoz, ezt nem vitatom, de akkor sem tudom, mire számítsak. Mivel edzés, így én magam sem öltöztem túl, egyszerű póló és egy olyan farmer, amit egyáltalán nem sajnálok, kényelmes melegítő felső és cipő, így amikor Ryan kopogtatott, csak a kabátom kaptam fel, hogy indulhassunk is. - Szia Ryan! - köszöntem kedvesen, halovány mosollyal ajkaimon - Hova megyünk? Kell kabát? - tettem fel a kérdést, mert ha az erdőbe megyünk ki, akkor kell, ha itt maradunk, akkor nem, így igazodom majd és a válaszától függően vagy itt hagyom, vagy viszem magammal a szóban forgó ruhadarabot. - Hogy vagy? - teszem fel a kérdést, merthogy barátok közt szokás érdeklődni a másik felől, nem igaz? Én pedig próbálok jófej és kedves lenni, habár a hím is érezheti, hogy kissé feszülten érzem magam a jelenlétében, de sebaj, majd feloldódom. Legalábbis bízom benne. Elköszönök Darrentől, aztán felőlem mehetünk, én teljes mértékben készen állok. - Mit terveztél mára? - teszem fel az újabb kérdésemet, merthogy kíváncsi és türelmetlen vagyok, nem bírom kivárni, amíg odaérünk és úgy mondja el. Meg amúgy is jobb szeretem tudni, mit forgat a fejében, mert akkor úgy készülök lelkiekben. Mert ugye nem mindegy, hogy mondjuk közelharcot, önvédelmet, netalán valami egészen mást gyakorlunk, vagy csak szimplán erőnlétre edzünk s ugyebár az sem elhanyagolható tényező, hogy farkas, vagy emberi alakban. Zsebre vágtam a kezeimet, így sétáltam Ryan mellett, követtem, amerre ment és kíváncsian vártam, kapok-e választ valamelyik kérdésemre.
Soha nem kötöm a kölykök orrára, mi következik, mit veszünk, mire számíthatnak, nem hiányzik, hogy egész úton már azon stresszeljenek, hogy mi van, ha nem sikerül? Kedvelem a meglepetéseket, akkor nincs idő megijedni, jöhet a mély víz, és többnyire mindig erőn felül teljesítenek. Ezért használom ki a helyzetet, és egy árva szóval sem mondom Payne-nek, mi vár rá, az kéne csak, oda lenne a meglepetésem, és az is lehet, rám vágná az ajtót, naná, hogy mentorként kérem el, nem másként. Kopogok és várok, de az ajtó rögtön nyílik, ez jó jel, főleg, hogy az indításból tudom, Ed is csak annyit mondott, amennyit szükségesnek talált. -Szia! Azt nem árulom el, de a kabát kelleni fog. Sejtelmes vigyor, az kell most, és én meg is teszem, kabát meg rajtam is van, igaz, egészen más célból. -Kösz, megvagyok, de ezt most hagyjuk, ez nem fontos. Más érdekel, így nem is húzom tovább az időt, hanem fordulok és indulok. Gyalog megyünk, nem kocsizunk, akkor megint lelőném a meglepetést, így marad a lábbusz, túl fogjuk élni. A város felé veszem az irányt, kerülöm a felesleges beszédet, mert nem akarom még jobban feszélyezni Payne-et, ha lehet. -Gyere, mindjárt megtudod. Ismét vigyorgok, hogy ebből szegény mire következtet, azt nem tudom, főleg, hogy a bevásárlóközpont fényei is feltűnnek, én pedig még véletlenül sem váltok irányt, egyenesen oda tartok. Még mindig nem árulok el semmit, mondhatjuk titokzatos vagyok, még a szemem sem rebben, ahogy belépek az épületbe, és indulok oda, ahová leszerveztem mindent, amire szükség volt.
- Oké - adtam nemes egyszerűséggel választ, majd magamra kanyarítottam a kabátomat és feltettem egy egyszerű kérdést. A választ hallva megfordult bennem a gondolat, hogy jobb lett volna, ha nem kérdezek semmit, mert a szavai felérnek egy enyhébb pofonnal. ”Ez nem fontos.” Oké, ha ő így gondolja, akkor nem érdeklődöm. Nekem igenis az lett volna, hiszen mint mondtam, fontos nekem és érdekel, hogy mi van vele, de elintézett egy ilyen válasszal, arról nem is beszélve, hogy semmi visszakérdezés. Se őszinte, mit az ismeretségünk diktálna, se udvarias, mit az illem. Nem számít, mindegy, így jártam, így aztán inkább csendben ballagok mellette, én tuti nem szólok hozzá, mert ha már egy egyszerű, hogyléte felől érdeklődő kérdésre is ilyen választ kaptam, akkor mit kapnék a többire? Nem akar velem beszélni, rendben, akkor ne beszéljünk. Nem tudom, melyik a jobb. Ha kérdez, ha beszélünk, vagy ez, hogy így csendben kullogunk egymás mellett. A séta nem zavar, csupán annyiból kellemetlen, hogy sokkal tovább tart az út. Én azt hittem, az erdőbe megyünk, de nem, a város felé vesszük az irányt. Legszívesebben megint megszólalnék, kérdeznék, mesélnék, bármit, mert lehet az is jobb lenne, mint ez a csendbe való burkolózás, de inkább annyiban hagyom a dolgot. Hagyom, hogy a gondolataim elkalandozzanak, visszaugrok kicsit az időben és azon töprengek, milyen fontosabb, vagy élvezetesebb dolgok történtek velem az elmúlt időszakban. Akad bőven, hála égnek, így amíg sétálgatunk, ezek pörgetem le, akár többször is végignézve az élvezetesebb részeket. Mondjuk az a trutsi, amit Darren megetetett velünk.. na az nem volt kispiskóta, de sebaj, akkor is azt mondom, hogy megérte. Gondolataimból akkor szakadok ki, amikor egyre közelebb érünk a bevásárló központhoz, sőt, amikor Ryan egyenesen bemegy az épületbe, már nem bírom tovább, elkerekedett szemekkel bámulok rá. - Öhm.. Ryan? Miért jöttünk ide? Vásárolni szeretnél? Vagy itt akarsz edzeni? - teszem fel a kérdéseket, totál lesokkolódtam, mert egyik verzió sem tetszik. Azt tudja, hogy nem szeretek vásárolni és csak nem kényszerítene ilyesmire, a másik opció pedig rémesebbnél rémesebb dolgokat jelenít meg előttem. Egyiket sem szeretném. Mindenesetre aligha fogok bármelyikre is választ kapni, úgyhogy loholok utána, most ő a mentor, én a kölyök, azt kell tennem, amit ő mond.
Annyira hülye helyzet, szívem szerint válaszolnék, kifejtenék mindent, érdekel, hogy mi van vele, hogy érzi magát, tengernyi kérdés van bennem, és én most mégis lezárom az egészet, mert a meglepetést szeretném előtérbe helyezni, és addig sem akarok őrült feleleteket adni. Hosszú gyalogtúrának nézünk elébe, nem rohanok, még véletlenül sem, de olyan célirányosan megyek, hogy ezzel az erővel légvonalban is közlekedhetnénk. A bevásárlóközpontba érve robogok tovább, még nem értünk oda, de mindjárt itt van, csak egy icipici türelem. -Pszt, türelem, akar a fene vásárolni, annyira szeretek, mint te. Edzeni fogunk, igen, azaz én, meg te is, vagyis mindketten. Emlékszem még mindenre, és tudom, mennyire utálja az ilyen bevásárlókörutakat, én is. Aki kitalálta, az elmebeteg, csak félreértette és hazament. Payne kétségbeesett kérdésére vigyorogva felelek, végül is a tortaevészet az igenis felér egy edzéssel, én már csak tudom, imádom. Hirtelen megállok, egy virágüzlet előtt vagyunk, úgy fordítom, hogy az üveget lássa, és mielőtt sikítani kezdene, hogy egy csomó gazzal akarom beteríteni, a kabátomba nyúlok, miközben elfordulok, és előhalászom a pezsgőt. -Ide jöttünk. Csupán ennyit nyögök ki, mert ahhoz képest, hogy erőm az van, az a nyomorult dugó nem akar kijönni. Ha pedig nem jön ki, akkor le kell törnöm az üveg nyakát, akkor viszont oda a meglepetésem... vagyis másként sül el. Pár pillanatig szenvedek, még fel is rázom a pezsgőt, az üvegre célzok, a dugónak oda kell repülnie, és az megy is, meg sem áll, aminek következtében -hála a tulaj szakértelmének- hatalmas üvegcsörömpölés hallatszik, az ablak törik, mint egy függöny hullik alá, és ezzel egy időben fentről egy nagy zászló csúszik le "Boldog szülinapot Payne!" felirattal. Csak most fordulok vissza hozzá, és lépek ki előle, hogy láthassa, amit neki szántam. Két asztal van bent, az egyiken terítékek, a másikon a meglepetéseim. Két intarzia, az egyik őt magát ábrázolja, a másik ugyancsak őt, de farkas alakban. Mellette egy Sony fényképezőgép, ami cserélhető objektíves, profiknak való, mert tudom, hogy mennyire szereti csinálni, és mennyire tehetséges. Mellettük pihen egy farkasos torta, ami belül csokis, és két bögre. Az egyik utazáshoz is alkalmas, a másik otthoni használatra jó. Egy pici dobozka van az előtérben, amiben egy levendulás karkötő pihen, mert tudom, hogy mindkettőt szereti. -Ez az edzésed ma, Payne. Boldog születésnapot szerettem volna kívánni, vagyis... boldog szülinapot. A pezsgőt felé nyújtom, poharak ugyan bent vannak, de akkor is, őt illeti az egész, nem engem. Ki jár erre és mennyire érdeklődik, azzal nem foglalkozom, egyedül Payne érdekel, senki más. Szegény azt megszokhatta tőlem, hogy sosem a várt formában lépek, hát ez is ilyen. Már a tortából is kuncsorognának, Payne-t szerencsésnek tartják, és én most még fel sem mordulok. Remélem, hogy örömet szereztem neki, meg tudtam lepni, és mindent használni tud majd.
Oké, ez egyre kavarosabb és zűrösebb, természetesen az is társul mellé, hogy egyre kevésbé értem a szitut. Nem vásárolni jöttünk, hanem edzeni. Egy bevásárlóközpontba, ráadásul mindketten edzeni fogunk. Oké, nem értem. Kész, feladom, inkább nem is töprengek ezen, hanem loholok Ryan után, türelmes leszek és kivárom, amíg odaérünk. Lehet ez átverés és csak átrohanunk a plázán, egyik oldalon be, másikon ki, aztán majd jót nevetünk azon, milyen fejet vágtam, amikor azt hittem, ide jöttünk. Aztán mégiscsak megállunk, Ryan hirtelen toppan meg, én meg kis híján belegyalogolok, aztán megállok mellette, vagyis a hím úgy forgat, hogy az üveg felé nézzek, én meg csak a szemöldököm vonom fel, mégis mi a fenét keresünk itt, miféle edzést lehet itt csinálni, amikor elfordul és közli, hogy ide jöttünk. - Ide? De mégis minek? Ryan, lécci, ne.. - kezdenék bele és kérném meg, hogy hagyjuk ezt az egészet és ne köntörfalazzon, mondja el, micsoda ez az egész, amikor meglátom a pezsgőt, durran, én pedig ijedten lépek hátra, amikor az üveg betörik, ám az ijedt sikkantást valami egészen más veszi át, örömittas felkiáltás, azt hiszem így hívják, mert meglátom a zászlót, rajta a felirattal. - Te jó ég! - sápadok aztán le, amikor azt a rengeteg ajándékot meglátom, nem is tudom, mit mondhatnék, ez nagyon sok minden! - Nagyon szépen köszönöm, Ryan! - vigyorgok a hímre, miközben megölelem, akár tetszik neki, akár nem és egy puszit is kap - Tyű, ez nem semmi! - még mindig alig jutok szóhoz, hiszen ezt az egészet megszervezte, meg ez a rengeteg ajándék, eszméletlenül tetszik. Be is lépek a kirakatba és megnézem a kapott holmikat, a bögrék baromi jók, a tortát mindjárt megkezdjük, az intarziák is nagyon jól néznek ki, a fényképező meg! - Atya világ, ezt a kezembe sem merem venni! - mosolygok zavartan, ahogyan felemelem a gépet az asztalról. Ez annyira profi és te jó isten, hatalmas lehet az értéke! Én pedig egy ilyet kaptam, használni sem fogom merni, attól tartva, hogy összetörhetem. Mindenesetre próbálgatom, Ryan-ről készítve az első képet, aztán nevetve teszem vissza az asztalra, hogy a többi ajándékot is felvegyem és megszemléljem. - Koccintunk? - pillantok aztán a hímre, amikor befejeztem, ha pedig kerülnek elő poharak, akkor a kérdésemnek eleget téve koccintok vele, egy korty pezsgő után azonban már egy kést szeretnék - Felkezdjük? - akár igen, akár nem a válasz, én felkezdem, bár fáj a szívem érte, mert nagyon jól nézett ki, viszont az illata is mennyei, úgyhogy az íze is hasonló lehet. Vágok, ha Ryan is kér, akkor neki is, majd letelepszünk a másik asztalhoz. - El sem hiszem, hogy ezt mind te csináltad! Mennyi szervezés lehet benne, tyű, nem semmi! Nagyon szépen köszönöm! - mosolygok továbbra is szélesen, két falat között áradozva egy újabb sort.
-Oka van. Ennyit felelek csak, és még jó, hogy elfordulok, mert marha ciki lenne, ha látná a pofámat, amíg szenvedek a pezsgő dugójával. Óriási, legyengültem, már azt se tudom kirángatni onnan csak úgy, de nem is merem, mert még a kezemben marad a fél üveg, az pedig hülyén venné ki magát, ha egy törött üveget kínálnék fel neki koccintásra. Csak sikerrel járok, az üveg is leomlik, fellélegzek. Nem égtem be, bár azt is képes lettem volna elviccelni. -Nem ég, csak ha meggyújtjuk, és szívesen. Megölel, és én visszaölelem, a puszit is viszonzom, bár tudom, ez még csak az út kezdete annak, hogy sikerüljön visszaszereznem amit elvesztettem, de boldogan teszem, mert örül, és csak ez számít. Követem a kirakatba, mert minek is használnánk az ajtót, az olyan snassz, az üvegnek meg már úgy is mindegy. A félelmére elvigyorodok, és jön a bónusz, mert azzal is készültem. -Vedd nyugodtan, tudom, hogy remek képeket fogsz készíteni, de ha most elejtenéd, akkor sincs gond, mert lehet vele legózni, az is egyfajta elfoglaltság, míg összerakod. 3D-s puzzle fényképészeknek. Segítek, esküszöm, még pótalkatrészed is marad, de azt nem ígérem, hogy akkor működni is fog. Vigyorogva szedem elő a zsebemből az összehajtott papírt, amit ünnepélyesen át is nyújtok. -Szóval, ha mégis úgy döntenél, hogy legózni szeretnél, akkor ezt a papírt használd. Csupán csak át kell venned a másik gépet. Ha pedig kísérletezni akarsz, akkor egyszerre kettővel tudsz lövöldözni. Persze bepózolok a képhez, van rólam elég idióta, hát bővítem a sort, legyen még egy, azon már semmi nem múlik. -Persze, poharak a... a... azok nincsenek, de megoldom. Elrobogok a tulajdonos felé, valami lemaradt, de sikerül két steril vékony, amolyan pezsgőspohárnak is használható vázával visszatérnem. Rögtönzött megoldás, nem is én lennék, ha nem csúszott valami hiba a tervbe. Koccintás mehet, és koccintok is Payne-vel, a kérdésre pedig ezerrel bólogatni kezdek. Az édességet minden farkas szereti, amelyik nem, az elfuserált, és ennek a tortának tényleg ínycsiklandó az illata. A kést átadom, az első vágás az övé és szelet is, de már most a plafont nézem, mikor köt ki ott az egész. Én onnan is leszedem, nem akadály. Leülök az asztalhoz, tényleg isteni a torta, két falat között eltulajdonítom a képet, egy pici tejszínhabot hirtelen Payne arcára kenek, és meg is örökítem, mert halál édesen fest vele. -Pedig én voltam az a lökött, az meg nem érdekes, hogy mi kellett hozzá. Sokkal többet jelent, hogy örömet tudtam szerezni vele... neked. Várom még a tejszínhabos "támadásom" miatti ellentámadást, kajacsata is lehet még belőle, ezt is belekalkuláltam, nálam ez bőven belefér, sőt a szívószálas pezsgőivászat is, ahogy bármi más. Apró cukordrazsékat bányászok elő, a háttérben lufik vannak, arra is tudunk lövöldözni, de nem mondok semmit, csak vigyorogva odabökök.
Egyre feljebb és feljebb kúszik a szemöldököm, ahogyan belekezd a fényképezős, legózós sztoriba, majd amikor befejezi, nem tudom megállni, hogy el ne nevessem magam. Egyelőre mondjuk inkább kuncogásnak nevezhető a dolog, de akkor is oldott a hangulat és először történik ilyesmi Ryan mellett, mióta.. nos, mindenki tudja, mióta. - Lehet ezt a lehetőséget inkább kihagynám, kár lenne azért a gépért. Akkor inkább vegyünk ezer darabos kirakót, azzal is el lehet szórakozni. Lelki szemeim előtt megjelenik a kép, ahogyan nekiállunk a rengeteg darabból álló kép kirakásának, tuti hosszabb művelet lenne, még akkor is, ha ketten állunk neki a dolognak. Mindenesetre jó móka, én szeretek kirakózni. Először nem értem a másik papírt és, hogy milyen másik gépről beszél, csak a homlokom ráncolom, az értetlenség az arcomra is kiül. Magam sem tudom eldönteni, hogy szimplán nem értem, mit szeretne, vagy csak nem akarom elhinni, hogy még erre is gondolt és van egy másik gép is. - A.. a másik gépet? - teszem hát fel a kérdést, bízva abban, hogy felvilágosít. Aztán persze tovább örömködöm ennek az egész meglepetésnek, poharak után kutatok, Ryan elviharzik és visszatér két kisebb vázával, amiknek látványa ismét nevetésre késztet. - Vázából sem ittam még pezsgőt! Király, egyszer mindent ki kell próbálni! - reagálok széles mosollyal az ajkaimon, amint pezsgő kerül a szóban forgó „poharainkba”. Koccintásra emelem, majd kortyolok belőle, hogy aztán nekiálljak a torta felszeletelésének. Jobban mondva csak három szeletet vágok ki belőle, merthogy mielőtt még letelepednénk az asztalhoz, a virágárust is megkínálom. Javítok, a kezébe nyomom a tányért, akár szeretne tortát, akár nem, az a szelet az övé. Aztán letelepszünk az asztalhoz, ám alig eszek pár falatot, máris kapo a tejszínhabot a képemre. - Héééé - játékos felháborodással nevetem el magamat, ahogyan ráadásul meg is örökíti a pillanatot. Ezt persze nem tudom annyiban hagyni és habár sajnálom a tortát, akkor is muszáj. Egy nagyobb adag habot szeek le a szelet tetejéről, hogy Ryan felé hajítsam, egyenesen az arca felé. - Ezt neked! - kiáltok fel diadalittasan, ha sikerül eltalálnom, nevetek, jól érzem magam és egy cseppet sem zavar, hogy konkrétan egy kirakatban kezdtünk el kajacsatázni. Az ilyen dolgok régen sem zavartak, most sincsen ez másképpen. Én újabb támadásra is készen vagyok, ha úgy adódik, míg ha Ryan visszatámad, nem vagyok rest az asztal alá vetődni a torta elől. Kár elpocsékolni azt a finomságot, de megéri, mert nagyon is jól érzem magamat.
Gondoltam a részletekre, azaz a gép esetében, hogyan tudnánk újrahasznosítani, ha esetleg baj lenne, de életemben nem csináltam még ilyet, bármennyire is vicces szórakozásnak minősül is. Konkrétan nem is próbáltam, de sebaj, mindennek van jó oldala, akár egy fényképezőgép halálának is. -Szerinted sikerülne? Oké, de te választod ki, mit rakjunk ki. Van ám 5000-es is, igazi mazochistáknak. Azért megnézném azt is, míg összerakunk egy ilyen gépet. Ez egy jó kérdés, nem tudnám megmondani, de az 1000-es kirakó ötletére bólintok. Láttam több darabosat is, esküszöm, és az tényleg elborult elméknek való, hiszen egy mezei, sima égboltot ábrázol, semmi mást. Na jó, van benne egy felhő is, de azt aki kirakja, az beteg. A fényképezőre pillantok, amennyi apró alkatrésze van, hát tutira máshová akarnám tenni, mint ahová való, ennek ellenére szerintem marha jól szórakoznánk akkor is. Lehet, tényleg jobb a sima puzzle, már ha azt veszem alapul, hogy kezdő vagyok. A másik gép említésére Payne olyan arcot vág, hogy nem állom meg nevetés nélkül. -Igen, a másik gépet, mert arra is gondoltam, ha én leejtem, már akkor lőttek az egésznek. Inkább a kezébe nyomom a papírokat, az a biztos, és addig sincs nálam a fényképező, ami azt jelenti, szegény biztonságban érezheti magát a gazdijánál. Mivel a poharakról csak sikerült elfelejtkeznem, muszáj orvosolnom a problémát, még ha az nem is éppen ide illő formában is érkezik. Szerintem marhára jól fest, egész pofásak a vázák. -Bocs, az kimaradt a számításból, de első alkalom nekem is. Szóvaaaal... tényleg boldog szülinapot, még ha edzésnek is álcáztam az egészet. Koccintás az nem maradhat el, de csak egy kortyot iszom, és le is pakolom az asztalra. A kést nyújtom Payne felé, vagy belém állítja, vagy a tortába, de az íze az isteni, és nem bírom ki, hogy ne kenjek egy pici tejszínhabot az arcára, amit persze meg is örökítek az utókornak. -Igen? Vigyorogva kérdezek, mi a probléma, mintha nem tudnám, és lehet, elhajolhatnék a hab elől, nem teszem, így telibe is trafál. helyette leszedek egy adagot és el is tüntetem, mert még így is finom, de a következő adagot már én küldöm Payne felé. -Akkor visszaadom. Vagy eltalálom, vagy nem, de máris pajzs után nézek, végül leteszek róla, nem érdekes, helyette csak harci arcfestést alkalmazok magamon. Kajacsata egy virágüzletben, jó ez így, és hogy ki mit szól hozzá, az pont nem érdekel. Annyi torta van a tányéron, hogy ehessünk is, a többi pedig... hát na, nem mondok le a szórakozásról csak azért, mert úgy illik.
- Persze! - vágom rá egyből, teljesen magabiztosan - Csak nem lehet olyan nehéz egy kirakót összerakni! Maximum sokáig ellennénk vele, de ha nagyon nem boldogulnánk, akkor hívnánk segítséget. De szerintem biztosan sikerülne! - szeretek kirakózni és elpepecselni a dologgal, habár baromi régen csináltam ilyesmit, de ideje újra elkezdeni. Igazi türelemjáték. A kezembe nyomott papírokat összehajtom és gondosan elpakolom a táskámba, mielőtt még bajuk lenne. Nem hiszem el, komolyan van egy másik gép, amit akkor tudok használni, ha ez széttörik? Ez nagyon durva! - De ugye… nem lesz semmi csel, hogy ezután mégis elmegyünk edzeni? - kérdezem félénken, mert ha kell, akkor megyek, csak most tökre fel vagyok dobódva, szerintem kicsit hangulatromboló lenne, ha tortával teletömött hassal kellene nekiállni edzeni, legyen az bármiféle gyakorlat. Jobb biztosra menni. - Amúgy meg nem baj, hogy annak álcáztad, így sokkal nagyobb volt a meglepetés! - mosolyodtam el szélesen, mert tényleg baromira meglepődtem, valóban azt hittem, hogy edzeni megyünk, pontosan emiatt csattant ekkorát az egész. Visszakapom az előbbi támadásom, nevetve ugrok félre előle, de eltalál, nem túlzottan zavar, máris újabb muníció után nyúlok, ám amikor hajítanám, meglátom Ryan harci arcfestését, amitől ismét nevethetnékem támad, tökéletes célpontot kínálva egy újabb támadáshoz. Nem teketóriázok aztán, hajítok én is, talál vagy nem, nem törődök vele, újabb tortaadagot markolok fel és dobom felé. Aztán máris ugrok az asztal alá, persze vagyok olyan béna, hogy a tulajdon lábamban elbotoljak, egyenesen Ryan felé, vagy elkap, vagy félreugrik és akkor én esek a földre, vagy pedig elsodrom és akkor mindketten borulunk.
-Aha, aha, meg aha. A pótalkatrészeket meg eltesszük jobb időkre. Segítséget? Még mit nem, hát nehogy már ne tudjuk megoldani ketten. Hasonló magabiztossággal húzom ki magam, egy gép nem fog ki rajtunk, akkor sem, ha a felét nem tudjuk hová helyezni. Beleverem maximum, ha nem odaillő... ha elfogy a türelmem. A lényeg, hogy működjön, a többi nem érdekes, vagy szétszedjük a másikat, hogy lássuk, mit rontottunk el. A gépre pillantok, aztán a papírokra, végül Payne-re, és vigyorogva rázom meg a fejemet. -Nincs. Nasi után édes a pihenés, nem edzünk, megnyugodhatsz. Nem vagyok lelketlen, szülinapon jár a szórakozás, a szabadság, és eszem ágában sincs elrontani azzal, hogy utána mégis rohangáljunk egy sort valamerre. -Írásba adjam? Pofátlan vigyorral kérdezek, felkészülve arra, hogy megtegyem, tortával, azaz csokimázzal, mert toll az nincs nálam. Bebiztosítom én Payne-t nehogy valaki kérdőre vonja, ha arról van szó. A megjegyzésére már csak mosolygok, és bólintok. -Örülök neki. Ez volt a célom, és bevallom, hát jobban izgultam, mint az első edzésemkor. Annyi minden átfutott az agyamon, nem tudtam, hogyan fogadja, milyen reakcióra számíthatok, felkészültem mindenre, arra is, hogy faképnél hagy. Harci festés fent, torta repül, én pedig kivárok. Eltaláltam, szuper, jó a célzókám, és nevetni kezdek azon, hogy a megtorlása botlásba fullad. A torta talál, de nem érdekes, őt kapom el, de olyan lendülettel, hogy a székbe gabalyodva sikeresen zuhanok a földre, vele együtt. Azt hiszem eltaknyoltunk, és fel kellene állnunk, csak nem megy, mert rám tör a röhögőgörcs, így csak felnyúlni tudok a torta felé, és letapogató módjára keresek egy kisebb adagot, hogy azt Payne-re kenjem lazán. -Hoztam váltóruhákat is.
- Igazad van! Ketten vagyunk, nem kell segítség. Semmi sem foghat ki rajtunk - nevettem el magamat ismét, tudtam, hogy képesek lennénk rá, ha órákon keresztül ülve felette, akkor annyi ideig, de akkor is megcsináltuk volna. - Ahh, hála égnek. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy csak azért is megcsináljuk azt az edzést. Azért ez megkönnyebbülés, kellemetlen lett volna, ha a torta evés, a felhőtlen szórakozás után egészen más tevékenység következik, nem mondom, hogy nem lettem volna ott teljesen, de azért akkor sem lett volna túl kellemes élmény a sok jó után valamiféle „rosszba” csöppenni. Szerettem edzeni, mert fejlődni akartam, de azért van különbség a tortacsata és a kemény edzés között. - Ha szeretnéd - tártam szét a kezem - Bár én teljes mértékben megelégszem ennyivel - vontam meg a vállam, ahogyan neki kényelmesebb, ha szeretné, nyugodtan a falra firkálhatja a tortával, hogy mit is ígért nekem, én minden esetre megelégszem ennyivel is. - Komolyan? - hökkentem meg egy pillanatra, mert álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire képes izgulni emiatt az egész miatt. Aztán dob, én is dobok, majd sikeresen botlok meg a saját lábamban, ő elkap, majd borulunk, merthogy az utunkba kerülő szék csak azért sem azt szeretné, amit mi, így végül mindketten a földön kötünk ki. Ryan-nel egyszerre robban ki belőlem a nevetés, még jó, hogy a földön fekszünk, mert ha széken ülnék, tuti leborulnék róla, úgy nevetek. Aztán máris még jobban tortás leszek, ezért én is kerítek hát egy adagot, hogy az arcára kenjem, nem kímélve se szemét, se orrát, se száját, csak úgy kedvesen. - Mert megérdemled - nevetek továbbra is, semmi gonosz nincs sem a tettemben, sem a szavaimban, csupán viccelődöm és jól érzem magam. A hátralévő idő is hasonlóan telik, felhőtlen hangulat, nevetés, lazaság. Nem tudom, mikor keveredünk haza, de az biztos, hogy hatalmas mosollyal köszönök el tőle a lakba érve, nem győzve kifejezni a hálámat.
Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Én a szóvirágokért vagyok inkább oda, de tudom, hogy a nők élnek-halnak a szirmocskás kis szépségduzzanatokért, amik kellemes illatokat árasztanak. A feleségem, volt feleségem vagy még sokféleképpen megnevezhető Donna mellett nem telt el nap ilyenek nélkül. Mindig locsolt, metszett, gondozott valamit vagy ha nem, akkor nézte a katalógusban, mi legyen a következő szobadísz. Most is azt csinálja, csak Japánban, tőlem a lehető legmesszebb. Nekem viszont van valaki, akinek szánok egy csokor szóvirág mellé egy csokor valódit is. Mondjuk gerberát, az szépen virít és szinte elmeséli, hogy fog neki örülni Iris. A plázában ez egy gigantikus méretű virágüzlet, azért választottam, mert ha itt nem találok, visszamehetek a földet túrni és az almafák kórjai ellen harcolni. Egyből ki is szúrtam a szimpatikus fajtát. Sárga és piros gerbera, az eladóval beköttetem majd csokorba. Én is bekötöm, ha nagyon muszáj, de azt élő ember nem bogozza ki. Márpedig olyannak viszem, nem fajtársamnak. Igazából én magam sem tudom, hogy állunk mi ketten, de szeretném, hogy a szél az irányomba fújjon és ezzel a kis figyelmességgel is terelni akarom a légáramlatokat. Megállok a gerberás rész előtt és választok. Választok... Mit kell ezen bonyolítani, mindegyik kerek, geometriailag és esztétikailag is hasonlóan tetszetős, szép színekben játszik, nem tudom, mi alapján is kellene döntenem. Próbálok visszaemlékezni, Donna hogy különböztette meg ezeket. Nekem nincs hozzá olyan szép két szemem, de hátha valamit megsejtek a híres beleérző képességemmel. Igaz, inkább abba tudok beleérezni, hová üssek, karmoljak vagy milyen verbális tüskével tudok a legmélyebbre szúrni, de hátha. Egyébként most nem vittem túlzásba az öltözködést, mivel nem az egyetemen fárasztom a tudásra éhes vagy lógásra szomjas diákokat, hanem csak egy hétvégi körutat teszek. Végig kigombolt, fekete, hosszú bőrdzseki, alatta egy piros, zenekaros póló a The Cult felirattal, középkék farmer, sportcipő. A vállamon sötétzöld sporttáska az edzőcuccokkal, mert mielőtt a csokrot átnyújtanám, még elmegyek majd kínozni az izmaimat temérdek súllyal megpakolt rudakkal. Lehet, hogy érdekesen festek most a termetemmel a finom virágládák között, ahogy kecskeszakállféleséget képező száj alatti csíkomat vakargatva mustrálom a gerberákat, miközben vállamat a gyúrófelszerelés lepkeszárnynyi súlya nyomja. Akinek nem tetszik, tegye szóvá vagy hallasson nevetést! Meg fogja bánni. Attól, hogy virágüzletben vásárolok, viráglelkű még nem lettem...
// Hangulatteremtő muzsika :flower: //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Őrzővé válásom óta, na jó, még azért ott nem igazán tartunk, csak tanonc vagyok és már ez a szó is furcsa, mintha egy középkori varázslóhoz kerültem volna inasnak, az életem egy része ugyanúgy zajlik. De csak egy része és most ennek a résznek hódolok. Az egész természetfeletti dolog már akkor alapjaiban rengette meg a világomat amikor Egon mesélt róla, később ez kiteljesedett a másik oldalra is, noha nyakig benne vagyok elég nehéz még mindig felfogni, hogy létezik ilyesmi is. Van idő amikor teljesen eltelek vele, mint amikor az ember sok süteményt eszik vagy nehéz zsíros ételt és már pukkadozik a jóllakottságtól, ilyenkor nem elég a szürke hétköznapokon végzett munkám, mert ott is szembesülök mindezzel, nem elég leülnöm a tévé elé és belemerülnöm egy filmbe, vagy a kanapén ejtőzve a kedvenc könyvem lapjait forgatni, mert úgy is elterelődnek a gondolataim. Muszáj néha olyasmit csinálnom amire mindenképpen oda kell figyelnem, amikor kénytelen vagyok idegen emberekkel beszélgetni, amikor rém hétköznapi dolgot művelek, mint amilyen a ház körüli elfoglaltság. Már újrafestettem a konyhámat és háromszor rendet raktam a fészerben, átkentem a farönkökből emelt falait és most a fejembe vettem, hogy az amúgy rendezett kertet kicsit felturbózom növényekkel. nem mintha nem lenne egy sem, mert van, példának okáért a fenyőfa és a cserjék a telek szélein körbe, meg néhány a házhoz vezető keskeny utacska mellett, de mégis hiányzik még valami a teljes látképhez. A bevásárlóközpont virágüzletét néztem ki magamnak ahol nem csak csodás csokrokat lehet köttetni, de a virághagymákhoz és tövekhez szakmai tanácsot is kapok. Túl voltam a bevásárláson, amióta Egon majdnem rendszeres ott alvó lett, több mindent kell beszereznem, így a kocsi csomagtartója már tele volt papírzacskókkal, most pedig némi kerti zöldséget, vagyis bokrot és virághagymát készültem vásárolni, hogy teljes legyen a kép. Belépve a boltba azonnal megcsapta az orromat a zöld illat. Imádtam a különféle növények és a föld illatát, nem kellett kinyílt rózsa vagy liliom ahhoz, hogy mélyet sóhajtva élvezzem, nekem még a frissen nyírt fű illata is ódákat zengett a tavaszról. Tekintetemmel körbejártam a belátható sarkokat, polcokat és virágosládákat, hogy célirányosan indulhassak el. Nem sokan voltak az üzletben de itt amúgy sem szokott tömeg lenni, inkább rugalmasan cserélődnek a vásárlók. Elindultam az általam kinézett zöldek felé amikor megláttam egy nagydarab fickót. Kicsit furcsa volt ebben a környezetben, de egyben kedvelnivaló is, mert lám még a mackók is tudnak romantikusak lenni. Nem is tulajdonítottam volna nagyobb jelentőséget neki ennél a pár szavas gondolatnál, ám amikor elmentem mellette, megcsapott a csokoládé illata és szétterjedt az íze a számban. Mivel már nem is merek csokoládét enni a házam magányán kívül, jól tudtam mit jelent ez, épp ezért szoktam le a kedvenc édességemről. Igyekeztem nem megtorpanni, tovább mentem valamerre és észre sem vettem, hogy kissé máshol kötöttem ki mint ahol terveztem. Lopva néztem vissza a gerberák előtt szakállat vakargató férfi felé és akkor ismertem rá. Mondjuk már korábban is eszembe juthatott volna, már csak a termetéből adódóan is, hiszen nem mindennap találkozom ekkora férfiakkal, de mentségemre legyen mondva kissé elgondolkoztam a bevásárló listámon. Úgy látszik ezzel a férfival mindig olyan helyen futok össze ahol pont nem számítanék rá. Már akkor biztosan tudtam miféle, mikor Egonnal a farkasokról beszélgettünk és szóba került a főnököm, és mindenki más akinek a közelében a csokoládé illatot éreztem, ugyanúgy ahogy Egon közelében is. A könyvkiadós grizzly Cambridge ott állt a virágok tengerében és mélyen elmélázott, feltételeztem, hogy ajándék lesz egy nőnek. Egy pillanat töredékéig felvillant bennem a kíváncsiság, hogy vajon a nő farkasok – egyszerűen nem tudtam azt mondani, hogy nőstény – is szeretik a virágot? Mert ha igen, rossz farkas nem lehet….megengedtem magamnak, hogy megforduljon a fejemben a szemforgatás gondolata, de a valóságban csak néztem ki a fejemből éppen a bőrkabátos fickóra. Nem sokára észreveszi, hogy nézem, de ez nem tudatosult bennem, csak figyeltem mit csinál, de ha felém fordul, nincs mit tenni, lebuktam. A mosoly, az mindig bejön, ha felém néz bevetem ezt a hadműveletet és rámosolygok, talán nem akar majd megenni. Rémes, hogy mennyire ironikus tudok lenni ha elindul bennem a félsz.*
//Jó kis zene, köszi. Én azért a "szirmocskás kis szépségduzzanaton" szórakoztam //
A gerberák nem akarják a szemembe mondani, melyiküket érdemes választanom. Pedig szinte kinézem őket a cserepeikből. Az üzletben olyan nyüzsgés van, mint egy egérlyukban fiadzás idején, az emberek jönnek-mennek, de két ismerős érzet tűnik fel a most is nyitott pajzsom érzékelőin. Az egyik az eladó, akit elsőre nem is igazán ismernék meg, hisz a múltkor még sötétebb tónusra volt maszkírozva és a sziú öltözet se olyan, amiben nap mint nap flangál. A szaga árulja el és a mozgása, így oda is intek Lilianne-nek. A munkájában nem szeretném feltartani, inkább más alkalmat választanék majd arra, hogy újra beszéljünk az igencsak kommunikatív nősténnyel. Nagyon érdekes, hogy nem vesz le a lábamról, akármilyen jó húsa van és helyes arca. Ez egy jól lezárt ajtó mögötti titok, ami miatt a nőiessége nem hat rám. Ellenben a másik ismerős már múltkor is meghatott a csinos kis kobakjával és finom alakjával, amíg el nem kezdett kiscsoportosoknak szóló előadást tartani. Ő már a nézelődéséből ítélve azért jött, hogy bővítse a barkácskészletét avagy az otthoni dzsungelt, így szívesen megérdeklődném, mi volt az úri muri utóélete a boltban, miután Jasonnel elrohantunk egymást űzve. De ha ezt teszem, itt hajnalodik rám a piruló égbolt és sose választatik ki Iris ajándéka. Eldöntöm magamban, hogy nem, nem akkor csapom az északi szelet egy másik csinibabának, mikor az aktuálisnak akarok virágot venni, de felkelti az ösztöneimet. Fixíroz, mint Zsugás Jimmy az utolsó zsetonjait. Ez a támadás jele, mert felméri, mit várhat, milyen mozgékonyságú az ellenfél, mennyire robbanékony és mik a szándékai. Becca-nál talán csak az izomzat megcsodálása játszik, de akkor is muszáj reagálnom. Odafordulok olyan szigorú fejjel, mint Arnold Schwarzenegger a Terminátorban. Egy pillanatig még én is meredten nézek rá, akár farkas a prédául kiszemelt szarvasünőre, de aztán megenyhülnek a vonásaim. Mikor nem anyámat akarja alakítani, hogy fakanállal fegyelmezzen, akkor kedves kis teremtés és hogy könyvek között dolgozik, az már feljebb helyezi a szimpátiaskálán is. Kivéve ha írtak vele egy közös megegyezést a sikertelen tolvajelhárító produkciója után. Közelebb lépek hozzá, hogy ne kelljen kiabálni. Jobban figyelek és meglepő tényként tapasztalom, hogy a múltkori kisugárzása erősödött, megtoldották valamivel, amit az egyetem fura urai használnak. Még kicsi a mágiarakás, de úgy tűnik, elindult egy úton, aminek a taposóit én nem kedvelem, mert túl sokszor keresztezik az enyémet. ~Így kell újra találkoznunk, hogy beállt az árnyékhadseregbe? Milyen érzés volt megtudni, hogy a főnöke alkalomadtán oly alakot ölt, mintha évszázadokig elfelejtett volna gyantáztatni?~ Rögtön egy telepatikus üzenettel indítottam. Kíváncsi leszek, mennyire bolygatom meg a lelkivilágát, mennyire készítették fel arra, hogy egyes farkasok nem hangrezgésekkel bombázzák, hanem gondolatátvitellel? Elég mókás lenne, ha megpróbálná, ami neki nem megy vagy itt, mindenki előtt válaszolna rejtett szennyeseket kiteregetve. Pár hónapja rendeztünk műsort az antikváriumban, azóta kellett megtörténnie az elszólításnak. Van fogalma már arról is vajon, hogy egyes farkasok a halál torkából lettek visszaköpve? Elég érdekes mutatvány, hogy őt választották, aki nem igazán volt képes tekintéllyel fellépni. Biztos, hogy nem harcos lesz belőle és jelenlegi formájában még gyenge, évtizedekig az is marad. Azt pedig én szeretem kihangsúlyozni és a gyengéket a helyükre, mélyen magam alá temetni. Nőkkel persze kicsit más, őket szeretem más módon is alattam tudni. - Mi járatban a virágföldek és nyitókapák birodalmában? Átnyergelt a kertészet lovára, mert megunta a bolti tolvajokat? - kérdezem most már rendes szájmozgással és egy kis mosolyt is megeresztek, mert azért ez egy csinos pofika, öröm lesni, miközben füleim a hangjára figyelmeznek.
// Örülök neki, remélem, a folytatásban is jól szórakozol majd. //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Először is meglepődtem, hogy itt látom, de aztán erről letettem mert a könyvkiadóban sem vártam volna a megjelenését mégis kellemes csalódást okozott. Amint tudatosul bennem, hogy kit látok már a kíváncsiság is munkál bennem, persze ha gondolatolvasó lennék és tudnám mit vél a fixírozásomról, minden bizonnyal hevesen tiltakoznék. Egyszerűen csak nézem mert érdekel, mert úgy gondolom jobb ha szemmel tartom de csupán azért, hogy ne érjen újabb meglepetés. Nem szívesen mennék haza cakkos fülekkel és mivel fogalmam sincs, hogy melyik farkas mire hogyan reagál, hát ésszerűnek tartom inkább szemmel tartani. Az ugyan feltűnő lehet, hogy mással már nem is foglalkozom, de esküszöm nem ismerkedni akarok. Nemsokára meg is bánom, hogy elkezdtem bámulni, a fenébe is mentem volna tovább vagy foglalkoztam volna a virághagymákkal és a cserjékkel, akkor nem lennék most részese egy olyan nézésnek amit még az ellenségemnek sem kívánnék. Van egy gyanúm, hogy direkt csinálja, hogy zavarba hozzon vele, eléggé sajátos stílusa van amit azt hiszem még imádnék is ha a barátom lenne. Így azonban inkább a térdem citerázásával kell foglalkoznom. Ez azonban még elviselhető is lenne, még a lélekjelenlétemmel együtt kihozhatnám a lehető legjobbat ebből a találkozásból, ám a fejemben megszólaló hang kissé kiüt. Csak egyszer történt velem ilyesmi, amikor Egon beszélt hozzám a látomása után, amikor elmondta ki ő és meg is mutatta….egy részét. Bár már voltam részese, mástól nem számítottam rá ezért váratlanul ér. Az már nem amit mond. Tudom, hogy megérezte rajtam és tudom, hogy miért. Az apró tetoválás amit magamon viselek egy ideje, a lehető legeldugottabb helyen – na jó, azért annyira nem eldugott csak midig ruha takarja – nem csak véd hanem el is árul. A szemeibe nézek miközben a szívem jócskán megpróbál kitörni csontketrecéből és hálát adok a sorsnak meg a genetikai kódomnak amiért ez nem sikerül neki. Én persze nem tudok hasonlóképp visszaválaszolni, csupán az egyik szemöldökömet emelem meg a homlokom irányába. Nem szándékozom vele beszélgetést kezdeményezni, jobb szeretnék most máshol lenni, de ez sem megoldás, hiszen őrzőként fel kell készülnöm ilyesmire, sőt sokkal többre. ezt az egészet egyfajta gyakorlatnak tekintem és miután már a fejemen kívül is hallhatóan szólít meg, viszonzom a mosolyát.* -Nocsak Mr. Cambridge. Most itt keres interjú alanyokat? Vagy bizonyítja, hogy aki a virágot szereti rossz ember nem lehet?*azért legyen bármennyire is okos és művelt, attól még félelmetes és ahhoz még a farkasa sem kell. A kettő együtt már kimeríti a világra veszélyes fogalmát. -Néha jólesik lazítani és a kertészkedés megnyugtat. Kipróbálhatná. *Nem mintha idegesnek látszana, de ne is legyen az. Másrészt szívesen megnézném ahogy kapával a kezében nekiesik a kertnek majd apró virágokat ültet a járda szegélye mentén.*
Azt rögtön megállapítom, hogy mint múltkor sem volt, most sem egy Sarah Connor ez a nő, hogy csak úgy állja a gépiesen tervező és mustrálóan gyilkos tekintetet. Nem akarom én ebédre elfogyasztani tepsis krumplival, pácsóban, indiai fűszerezéssel, csak szeretem érzékeltetni az erőmet. Az érzései máris kezdik a mosógépbe helyezett zokni mozgásának rendezettségét felvenni és egész aranyos, ahogy zavarba jön. A telepatikus üzenet még egy lapát szenet tesz a begyulladt kandallóba és roppant mulattató. Fiatal Őrzőt még nem szivattam így, de hát mindent el kell kezdeni valahol. Emelkedik a szemöldök, mint a hőmérséklet nyáridőben és azért szorít egyet a gatyaszárán, képes mosolyogni. - Mrs. Bookhouse, valóban, épp a gerberaállományt próbálom rábírni, hogy kiválasszon maga közül néhány kiemelkedő példányt, de nem nyilatkoznak a besték... Lehet, hogy ezeket is jobban érdekli a Káma-Szútra, de csak napfénytől védve. Utalás a múltkori diákokra, akik szintén takarásban bújták azt a könyvet és rögtön nyúlcipőt húztak, mikor hozzájuk szólt valaki. Bizonyítanom pedig nem kell, nem vagyok rossz ember. Ember se vagyok, hanem vérfarkas. Ha akarja, mégis veheti úgy, hogy épp virágot készülök venni, mert a szokásos nyakatekert stílusomban végülis elárultam. - A lazításnak dinamikusabb és kellemesebb módjait kedvelem inkább, mondjuk egy jiu-jitsu földharcot vagy egyéb, otthon is, akár ágyban, párnák közt végezhető aerob edzést. A leendő, kiszemelt edzőpartnernek viszem épp a virágot. Kíváncsi vagyok, mennyire válik pipaccsá Rebecca arca. Múltkor csak hóna alá kapta a tantrikus szex alapművét és már pecsenyévé változott. A kertészkedésről pedig talajmély ismereteim vannak, Minneapolis-ban 5 évig gyümölcsfákat babusgattam. Nem sértődöm meg, ha parasztnak neveznek, hisz találó, de ki szoktam javítani az illetőt, hogy a "földművelő" sokkal elegánsabb szóhasználat. - És miféle susnya magvait kívánja beszerezni éppen? Remélem, a "kedves" főnöke nem pöccintette ki magát. Olyan jól mutatott a patinás könyvespolcok között. Oda illett, látszott és most is látszik rajta, hogy az intelligencia és a műveltség, a könnyed időtöltés vonzza. Kár lenne, ha a pénztárgéphez hasonlóan az ő beosztását is lezúzta volna a sárkánymama egy tolvaj és egy nem névtelen bejelentő miatt. De hogy mi a tarisznyarák csattogó ollópárja miatt csináltak belőle így Őrzőt, az egy kiváló kérdés és meg is kapja gondolatban. Bonyolítsuk, hátha összekeveri a száját a fejével. ~Nyilván érti már a bolti vihar apropóját. Milyen érzés volt varázstintát kapni a bőre alá?~ Vigyorgok rá és fixírozom a szeme közét. Van benne valami vonzó és elég kettős mutatvány lehet csokrot nézni egy kegyeltnek és szelet csapni egy másik vitorlába, de a kémia az kémia, nálam pedig nagyon erősen működik, pedig nem vagyok se tűzszerész, se gyógyszergyártó.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Mr. Cambridge-nek nevezni egy emberi alakjában is minimum háromajtós szekrénynek kinéző vérfarkast, enyhén szólva öngyilkosság, nyelek is egyet ami nem sokat használ, legfeljebb a gombócot gyűri lejjebb a torkomban. Kellemes meglepetésként ér, hogy végre kiszállt a fejemből és nem esett nekem, bár itt a nagy nyilvánosság előtt remélhetőleg biztonságban vagyok. Igaz, a galériában szinte forrt a levegő, így utólag, őrzőként, még ha tejfelesszájú is vagyok, már sejthető, hogy egymásnak estek és csak Sheila-nak köszönhető, hogy nem folyt vér. Minden bizonnyal egymás fejében beszélték meg a dolgokat, amit én hallottam csak apró morzsa és megfelelően magas szintű színészi teljesítmény volt. Elmondhatom magamról azt, hogy már tudom, nem minden farkas vénember és nem minden gyerek lüke kölyök aki annak látszik, de persze ez nem vigasztal majd amikor rövid őrzői pályafutásom végén haldoklom mert nagyobb volt a szám mint kellett volna. Még csak a mentségemre sem írható, ha zavarban vagyok sokat beszélek és vagy olyasmit amit nem kellene. Eddig ez nem volt probléma de a baráti társaságom tagjai ha nem is voltak mindig normálisak, azért emberek voltak és távol állt tőlük a fogakkal való széttépés gondolata. Mr. Cambridge azonban nem sértődik meg még rá is tesz egy lapáttal a poénra amit nagyra és egy újabb, immár felhőtlenebb mosollyal értékelek.* -Miss Bookhouse. Gerbera állomány? Az édesanyjának lesz? *A Káma Szútrát most sikerül félretennem, bár természetesen megint forrósodik az arcom, ám ebbe a pirulásba jócskán beletartozik az is, hogy Egon arca jelenik meg előttem amint megpróbáljuk a lehető leghitelesebben átültetni az elméletet a gyakorlatba. Próbálok inkább a virágokra koncentrálni, azt gyorsan sikerül kitalálnom, hogy azt készül venni, ám azt is, hogy ebben a kérdésben bizonytalan. Nocsak! Vannak még csodák. Ez a csoda pedig éppen arra törekszik, hogy a lehető legmélyebb pirulást hozza ki belőlem, ám csak a jó ég vagy a bekattant Alignak tudná megmondani, hogy mi a fenéért jó ez neki mikor másnak vesz épp virágot. Nem, nem fogom magam hagyni, ha elpirulok is ami szinte törvényszerű, nem fogom még azzal is kenegetni a hátát, hogy eldadogok pár szót. New York-i vagyok a fenébe is, ha már Cambridge-nek hívtam…..* -Az is egy megoldás igen. Attól függ ki miben szenved hiányt. *Már csak azért sem adom meg magam, bár jobban szeretem ezt a témát magamnak tartogatni, úgy tűnik az Einstein agyú leragadt ennél. Végül is…..csak megerősíti azt a szabályt, miszerint a férfiak a nadrágjukban hordják az eszük nagy részét. Ami a kérdését illeti, nos minden valószínűség szerint pont annak köszönhetem, hogy nem rúgtak ki, hogy ők ketten, vagyis hárman vérfarkasok. Én úgy sem tudtam volna elintézni és helyre rakni a történéseket, már csak emberi mivoltom miatt sem, azóta persze kissé megváltozott a helyzet, érdekesen alakultak a dolgok, úgy tűnik egymást figyeljük nap nap után.* -A kedves főnököm nem pöccintett ki. Értékeli a megbízható munkaerőt. *Az már más kérdés, hogy mióta Őrző vagyok talán elmerengett azon, hogy megválik tőlem. Feltételezem latolgatja a lehetőségeket és mérlegre teszi mindet, vajon előnyös ránézve, hogy ott vagyok és szemmel tarthat, vagy inkább még kezdőként is veszélyt jelentek rá. Kiderül. Ami jobban idegesít, hogy megint a fejemben szólal meg, mi a fenéért kell ezt csinálni amikor van szája és hallhatóan remekül használja, ráadásul semmilyen Őrző vagy farkas titokról nem beszélgetünk, vagy stílusosan a helynek adózva virágnyelven oldjuk meg? Értem én azt is, de komolyan, utálom ha valaki a fejemben van. karjaimat mérgesen összefonom magam előtt, valószínűleg a szemöldökeim ívei is összeugranak kissé megráncolva az orrnyergemet is. Inkább nézhetek ki durcás kislánynak mint veszélyes amazonnak….utóbbinak nem is érzem magam.* -Jobb mint most amikor olyan helyen kapál ahol nincs gaz. Szerintem rózsát vigyen. Vöröset, már ha lazításra vágyik. Ha azonban csak mosolyogni gyakorol elég a rózsaszín is vagy a halvány barack. *Gyorsan áttérek a virágválasztási tanácsadásra, bár abból ahogyan rám néz, kétlem, hogy most ez érdekelné a legjobban. A „csúnya” nézésből aztán a mondat végére átváltok én is vigyorgásra, én is tudok ilyet, igen. Bár én nem azért teszem amiért ő….gondolom.*
//majdnem lefordultam a székről mikor olvastam:) //
Ez a kis becéződés nem probléma, sőt értékelem az ötletét, hogy az egyetemváros nevén szólít engem. Imponál, mint a barométer. Nem telt el sok idő a könyvek közötti villámháború óta, így nyilván nem tanították még meg neki, hogy ne piszkálja a fenevad bajuszát, mert az még meg találja harapni. Nem minden fajtársam tűri jól, ha más néven szólítják, legyen az akár ilyen hízelgő, mint amit én kaptam. Vagy csupán a pillanatnyi zavartság okozza nála. Nem csak varázslat tud memóriát törölni, hanem a pánik is, láttam rá példákat. A mosolygós válasza jól indul, ám a végét háromszor át kell gondolnom, hogy ne markoljak rá arra a kis zsenge nyakacskára. - Rosszabb város rosszabb környékén egy ilyen kérdésre annyi a válasz, hogy "Tiedét" és az egyenes hasizom mögötti lágy részek már meg is ízlelhetik az arrafelé mindig kéznél lévő penge élezettségét. Ha nem úgy értette, ahogy lehetne, akkor meg arra kellene odafigyelnie, hogy a szavak tudnak beszélni. A pirulása nem galádságról tanúskodik, így csak faragatlan fogalmazásmódnak tudom be. Remélem, a válaszom kicsiszolja a gyémántot belőle és nem fogja ilyenekkel terhelni az idegrendszeremet. - Ja, hogy maga hiánygazdálkodást folytat! Mint említettem, én a szokásaimat írtam le, nem a hagymázas vágyálmaimat. Professzori címről még álmodom, mert azt megszerezni több esztendős munka lesz, az éjszakai élvezkedésekre viszont meg szoktam találni a partnert. Ebben a városban is vannak éjszakai szórakozóhelyek könnyűvérű éjszakai nőstényekkel és megvan a szemüket kisütő aurám ahhoz, hogy ne legyek lyuk nélkül maradó biliárdgolyó. Az arcpirítás pedig ismét szerfelett mulattató, erőjáték, amiben egyértelműen én vagyok felül. Ez nem kérdés, így lassan át is léphetjük. - Csókoltatom Ms. Grandmore-t, kérem, adja át neki. Akár szó szerint is, ha affinitása van hozzá. Nem hinném, hogy egymásra buknak, de jól hangzik és tovább táplálhatom Becca arcán a lángoló tüzet. Hogy mit szól a kincsét őrző nősténysárkány ahhoz, hogy egy másfajta Őrző ment be dolgozni egyik napról a másikra, az is egy érdekfeszítő téma. Egyelőre a bizalom megmaradt, nem tűnik hazug szukának ez a kis őzikeszemű jelenség. Egyáltalán nem akad ki a telepatikus füllentésszenzorom, az pedig még az én ifjú koromban is jelezné, ha őszintétlenséggel próbálkozna egy mezei ember vagy a mágikus tojáshéjat még épp a formás kis fenekén hordozó Őrző kisasszony. - Gazmentes területen se lehet parlagon hagyni, különben megjelennek az elhagyatott perifériákat kedvelő csúnya, gonosz növénykék. Rámosolygok egy gúnyosat, mert tetszik, ahogy körbefutkossuk a virágnyelven megnevezett területet. Ha kisállatkereskedésben lennénk, akkor meg madárnyelvet használnánk? Biviztovosavan ívígy levenne. - Nézze el nekem egy nem bulgáriai származású bolgárkertész ex után, hogy nem a maga kívánalmai alapján választom ki az aktuális kiszemeltnek szánt szálakat! A halvány barack puhányságát meghagyom a piros és a bordó közé még 16 árnyalatot felsorolni képes higanyozott csuklójú művészlelkeknek. Amit én nyújtok át, annak jól kell mutatnia egy eresre duzzadt bicepsz mellett is. Donna szerette a gerberát ápolgatni és ajándékba kapni is, a rózsa pedig szerintem nem kezdésnek való, hanem középhaladó szinten ajánlott. Tény, hogy nem minden nőstény kel és fekszik virágokkal, így nekem is kissé pollentúladagolásom keletkezett mellette és abból ered sok minden, de Imeldánál például ezt remek hozamokkal kamatoztattam. Becca-t még megmángorlom egy újabb, szembogarat eltaposó nézéssel, aztán enyhítek a körülményeken, hogy épkézláb beszélgetésre is sort kerítsünk, mert nem szeretnék kizárólag csontféregként megmaradni az emlékezetében és engem is csak egy bizonyos mértékig szórakoztat ez. Addig, míg szükségét érzem az alámrendelés erőltetésének. - Maga kertesházban termeli a zöld fenyőt, szép fenyőt vagy csak az erkélyen szokott zugdugványozni? Egyébként tősgyökeres? Engem januárban engedtek el a new yorki gépmadár karmai e földön.
// Hűha, legközelebb karosszékbe ülj, abból nehezebb kiesni. //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Reméltem, hogy értékeli a megszólítást és be is válik, hiszen én is megkapom a magam nevét, ám úgy tűnik hiába annyira művelt és okos, nem figyel kellőképpen a szavaim árnyalataira. Tényleg ártatlan kérdés volt, nem szidtam az édesanyját, távol álljon tőlem ilyesmi. A szülőket tisztelni kell, mások szüleit végképp, káromkodni sem szoktam, legfeljebb elmorzsolok egy „fenébe vagy francba” szót a fogaim között mikor néhanapján a sötétben megtalálom az ágy lábát a sajátommal. Nem is számítottam arra, hogy ezért kiakad.* -New York-i vagyok, tudom. Sajnálom ha akaratlanul is megbántottam, de tényleg csak érdeklődtem kinek szeretne virágot venni. Most komolyan az bántja, hogy nem feltételeztem, hogy barátnőnek viszi? Nem gyártok magával kapcsolatban előítéleteket, de a gerbera olyan anyukás virág, persze ha kedvenc akkor mindjárt más. De isten ments, hogy tanácsot adjak _láthatóan_ nem szorul rá, biztosan nem azért toporog itt egy ideje. *Alapvetően kedves vagyok, mosolygós és csendes, de ha nincs is bicskám, néha nálam is kinyílik. Ez persze egészen másképp nyilvánul meg nálam másokhoz képest. Csak enyhén sértődöm meg, talán ezért nem tudok visszavágni a Káma Szútrás témában, de ezt vállalom.* -Maga nyert, nem jut eszembe semmilyen frappáns válasz. *Feladom, bár nem volt célom szópárbajt vívni vele, de úgy tűnik még a virágok között sem tudunk nem egymásnak esni. Lehet, hogy ő élvezi, én nem és ez kiül az arcomra is, nagyon remélem, hogy hamar eltelik a sikereivel és befejezi az ugratásomat. Miért van az, hogy minden férfi kivétel nélkül az én zavarba hozásomat tűzi ki napi céljául? Mi van bennem ami ezt váltja ki belőlük? * -Ha eddig sikerült megtartanom az állásomat, nem ezzel az üzenettel fogom magam alatt vágni a fát, remélem megérti. Csókolgassa maga ha annyira akarja. *A fenéket, a végén összekarmolja az arcomat és kiteszi a szűrömet. Már így is pengeélen táncolok, minden bizonnyal észrevette rajtam a változást, csak idő kérdése, hogy eldöntse mennyire jelentek rá illetve a kiadóra veszélyt. Mondhatnám, hogy semennyire de úgy sem hinne nekem, az őrzők közé lépésemmel potenciális veszélyforrás lettem. * -Remek, azért megkérhetném, hogy kapáljon más kertjében? Az enyém rendben van tartva. *Visszamosolygok, hasonlóan gúnyosan ahogy azt ő teszi, komolyan mondom a legrosszabbat hozza ki belőlem, pedig azt keveseknek sikerült. Másrészt viszont a bosszankodáson túl élvezem, hogy valamilyen formában megmozgatja az agyamat, ezt viszont soha nem mondanám ki hangosan, mert gyanítom ismét a Káma Szútránál kötnénk ki. A továbbiakra csak egyetlen rövid mondattal válaszolok miközben eltéved a tekintetem az eresre duzzadt bicepszére.* -Akkor egy méteres kaktuszt fogjon a kezében, az jól mutat majd. *Nem most kezdem kellemetlenül érezni magam, csak érezhetően most kezd elhatalmasodni rajtam, pláne attól a nézéstől. Én nem tudom ő hogyan hívja ezt, de nálam eléggé hajaz egy gyűrűsféreg látványára. S aztán mint akit elvágtak, mintha mi sem történt volna, átvált egy könnyed társalgási stílusra. Ó, köszönöm a tanítást, remek volt, szép volt, jó volt, hogy rajtam gyakorolta mások lelkének eltaposását és remélem jól szórakozott. a világért sem venném el a jó kedvét, de azért elmerengek azon, milyen amikor rossz kedve van. * -Van egy fenyőm a fészer mellett és nem vagyok tősgyökeres, bár indiánok voltak az őseim. *Szóval amit lát az nem kitartó napozás eredménye hanem a gének nyoma.* -És miért pont idejött a világ végére? Felébredt egy reggel azzal a gondolattal, hogy „Alaszkába akarok menni, mert ott jó hideg van és szeretek fázni!” Vagy nem volt más egyetem ahol taníthasson? Esetleg kifogyott az interjú alanyokból? Mind kiszaladtak a világból. *Talán egy kicsit vissza akarok adni abból amit én kaptam az elején, de a hangszínem egyáltalán nem gúnyos, szándékosan nem az. Inkább könnyeden évődő, ha már ennyire visszavett magából, bár az is lehet, hogy ez csak egy újabb csapda amibe belesétáltam és majd most jön a fekete leves.*
Egyre szebb ez a kabaré. Kimagyaráztam, hogy ha valaki félre akarná érteni, hogyan reagálna, erre ő is félreérti, mintha én értettem volna félre eredetileg. Gyakran kerülök ilyen helyzetbe, mivel a "Hogy vagy?" kérdést is minimum 3 sorban teszem fel és időnként a hallgatóság agya rátapos az ékszíjra, aztán elindulunk egy vakvágányon. Becca viszont még rátesz egy lapátnyi követ is, hogy mindenképp a vonat kisiklása következzék. - Képtelen feltételezések képtelenek engem megbántani. Csupán jó tanáccsal kívántam élni, hogy úgy forgassa a szavait, ahogy nem lehet őket kiforgatni, még Bronx-ban sem. Azért pedig hálás vagyok, hogy nem ad kéretlen tanácsot. Eszemben sincs pofont kiosztani, inkább mulattat ez a kölcsönös mellébeszély. A legjobb bohózatokban vannak ilyenek, komolyan mondom. Lehet, hogy le kéne ülni vele és írni egy komédiát, még bekerülnénk a Broadway-re. - A győzelem az életem. Mit kínál nyereményként? - kérdem egy cinkos kacsintással. Épp virágot szánok egy kiszemeltnek, de még nem állunk úgy, hogy csak ő és senki más, szóval miért ne húzhatnám ennek a libának az agyát is? Igaz, inkább már felhúztam, a bosszankodás irányába cibáltam, nem párzás céljából a barlangba, mint neandervölgyi családfő a termékeny csípőjű asszonyát a hajánál fogva. Persze ez csak legkézenfekvőbb opció, adhat más frappáns választ is. Most nem tudott visszavágni, de eddig azért már akadt pár csörténk és nem is rossz vele szópárbajt vívni! A Bajnok én maradok és tényleg imádok a dobogó legfelső fokára hágni, de az csak úgy megy, ha van kivel megmérkőzni. Értékelem, hogy Becca-val lehet szóbirkózást folytatni, méghozzá ilyen szórakoztatóan. - Ej, hát akkor marad a galambposta vagy a szó szerinti értelmezés. A haragot egyre inkább kitörli belőlem a sértett tehetetlenség szónoklata. Ami azt illeti, Sheila-t ezer örömmel csókolgatnám akár a száján, akár más testnyílásán. Muszáj is vele még egyszer találkoznom, mert akad társalogni valónk. A boltból, mint minden falkahelyről, kitiltottak ugyan, de hát ha akarom, megtalálom a módját, hogy megint belefussak a szépséges királykisasszonyba, aki egyben barlangját őrző sárkány. - Hűűű, most aztán összefonta karjait a harcias amazon kertek őrzőasszonysága és beállt, mint G. I. Jane az eligazításkor! Ezeréves film ezeréve meghalt szereplője, aki keményebb katona volt bárkinél. Mókás ez a nagy felháborodás és nem tudom komolyabban venni, mint medve a fülét környékező legyet. Felbosszantani már nem fog és nagy szó, még ilyen szép arcocskájú hölgyeménytől is. Sokszínűbb, mint gondoltam és élmény szívni a vérét, aztán elengedni, hogy szaladgáljon lecsapolva. - Á, dehogy, nem nyúlom le a maga torkának kéményseprőjét. Vagy esetleg fotel gyanánt használja? Egyre messzebbre megyek a karó helyett kaktuszt nyelt mentalitás után az említett növényt tüskés vibrátorrá átnevezve. Nagyon is érdekel, hogy ilyen témában, mikor már a popóját és az abba behatoló objektumokat emlegetem, mi lesz a reakciója. Természetesen nem a kaktusznak van ott helye, hanem én illenék oda. - Biztos nem hiszi el, hogy elhiszem, mennyire szép kertjének a csúcsdísze lehet az a fenyő - mondom oda neki, hisz ennyi szivatás után biztos cinizmust vél felfedezni ott is, ahol az nyomokban sem található meg. Rendes lány rendes kertje lehet az, amiről beszél. A kertvárosi részben szoktam hasonlókat látni, mint amilyennek az övét képzelem és tuti, hogy rendben van tartva, nem szorul az én kapálótudományomra. Ettől függetlenül azért benéznék hozzá egyszer-kétszer. Növényekkel körülvéve talán nem ennénk egymást annyira, mint most az áruházban. A természet mindig megenyhít egy kicsit. - Akár tőlük, akár egyéb felmenőktől, de tetszetős géneket kapott örökségül. Az én őseim között is akad rézbőrű, konkrétan három főnyi bennszülött. A 3 ősfarkas, akik után már egy angol telepes szakította meg a vérvonalat, behozva a sápadt arc genetikáját. Máskülönben a Fülöp-szigetek népi adottságai gyűrűztek be a családomba, amit büszkén vállalok is, tetoválással és szóval egyaránt, de most nem ez került szóba. Teljesen komoly mosollyal mondtam ezt, közvetlenül bele a szemeibe, amiben azokat a nanométernyi szexepilként elszórt kis foltokat most veszem észre. Különleges egy perszóna, egyre inkább feltűnik ez, ahogy megismerem! A szurkálódás megint egyre komikusabbá válik, ha még lehet ezt mondani. Fülig ér a vigyorom, ahogy őt hallgatom. Egy pillanatig várok, hogy igen, ezt akarta-e mondani és direkt késleltetem a hatást. Belemélyesztettem egy tüskét, ami fáj neki és most a megszurkált vadállat harapósságával válaszolgat. Hadd marjon, nem árt sokat. - Meglepődne, ha igennel felelnék? Nem azzal fogok, csak érdeklődöm, hogy várt-e megerősítő választ. Megint locsolom az olajat az egyre parazsabb tűzre. Előkapom a hivatalos változatot, bár a krónikásuktól megtudhatja az igazat is, ami nem a virágföld vásárlóinak füle elé való. - Lehet, hogy itt vége van a világnak, de valami más pedig épp kezdődik. Általában a több egyetemet megjárt tanárokból lesz professzor, hisz nem árt a sokszínűség jegyében utazgatni és nyelvészeti csipesszel szedegetni a multikulturális gutturális tapasztalatokat. A szócsata felpattintotta közben lelki szemeimet is és már megvan, mely szálakat választom ki. Hármat kiragadok és Becca-hoz fordulok, hogy azért a profittermeléstől se essen el a bolt, melyet vásárlási célból meglátogattunk. Ha így lenne, akkor elfogyna a káposzta, mégis éhen maradna a kecske és a kiskertet is szétrúgná, pedig már tudjuk, hogy az rendben van tartva. - Nem csipegeti fel azt a pár magot, amit szeretne, kedves kopasznyakú?
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Valóban bosszantó ez a csevej, de láthatóan kettőnk közül legalább az egyikünk élvezi, sajnos nem én vagyok az. Alaposan megdolgoztatja az agyamat, hogy visszavágjak, ám van úgy, hogy nem sikerül. A tanácsosztogatásról le is mondok, harcoljon meg egyedül a virágokkal, nagy bakot nem lőhet a választással hiszen végül is mindegy milyen virág, a szándék a fontos és az, milyen jó szívvel adják. * -Ez egy nyeremény nélküli játék. *Nem képzelek bele semmit a kacsintásába, és nem hiszem, hogy bármivel is meg kellene ajándékoznom azért, mert _én_ nem tudtam valamit, így nem nagy kunszt bármiben is elsőnek lenni. Persze még fordulhat a kocka, történhetnek csodák és lehetek én a nagyszájú szlengkirály és elmebajnok. Tudom, hogy ki lett tiltva az antikváriumból az enyveskezű fiatalemberrel együtt, bár arról nem nagyon van fogalmam, hogy mi történt azután, hogy engem az irodába küldött nagybecsű főnököm. Csak sejtéseim vannak és már némi elképzelésem arról, hogy míg én ott voltam, ők hasonlóan a Mr. Cambridge-el folytatott egyoldalú párbeszédemhez, ők is agyban folytatták le a vita nagy részét. Már csak az eltiltás miatt is szinte nullára redukálódik az üzenete személyes átadása, hacsak nem keresi fel máshol vagy nem várja meg a bolt előtt pirulva mint egy randira készülő kamasz. * -El bizony. Ott legalább biztonságban leszek a bosszantásától *Nem tagadom, valóban bosszant de csak azért mert sokkal jobb nálam ebben, persze nekem is van egom, nem olyan nagy mint amilyen általában a férfiaké szokott lenni, de azért van, na. Az amazonos megjegyzésére csak szemet forgatok, úgy kell visszafognom magam, hogy tényleg ne kulcsoljam össze a karjaimat magam előtt, mert még ezt is fegyverré kovácsolná a nyelvével. * -Csak a vendégeimnek, a váratlan vendégeimnek. *Nem vagyok az általa burkoltan említett témában kiművelve, ezért nem is kapcsolok idejében, ám amikor megtörténik és felszáll az agyamba a lényeg, már nem tudok mit mondani, csak pirulok megint. Érzem. A legszívesebben a fejéhez vágnék valamit, de néhány virágon kívül nem sok minden akadna a kezem ügyébe. Sajnos a cserepek pár sorral arrébb vannak. A többit már ezek után persze, hogy félreértem, vagy nem, ki tudja már amikor kaktuszról és csúcsdíszről beszél, hogy enné meg a fene és harapna a hátsójába néhány…..inkább legyen bolhás. * -Ó! Ezt most bóknak vegyem, vagy keressek némi hátsó szándékot a szavak mögött? Komolyan, útbaigazíthatna, úgy is van akkora mint egy útjelző tábla. *Azt hiszem lassan én magam járatom csúcsra a bosszankodásomat, hagynom kellene leperegni akár az esőcseppeket a viaszosvászon. Előbb azonban még jól kidühöngöm magam, persze csak belül, mélyen néhány szitokszóval körítve, és pár átokkal amihez nem jár ugyan pálcalegyintés és nem fog a szemeimből zöld csóva kilövellni, minden bizonnyal nem ér semmit az egész rá nézve, de az én lelkemet igenis felszabadítja ahogyan elképzelem a számos kellemetlen helyzetben. S mindezekből rájövök, hogy mi a célja. Kissé talán későn, egészen jól csavarta a szavakat ahhoz, hogy lassan de biztosan sétáljak a csapdájába, ám minden nő életében eljön az a pillanat amikor vége van a hisztinek vagy elszáll a lila köd, esetleg egy mély sóhajjal űzi el a felhőket. Én az utóbbit választom. Nem vagyok már dühös, a számat mosolyra húzom.* -Magából két professzor is kijönne, szerintem máris jelentkezzen felterjesztésre. Rájöttem, hogy maga csak gúnyolódik velem, szándékosan bosszant mert valamiért élvezi. Talán normális beszélgetésre már nem is alkalmas. Végül is a férfiak állandóan azt mondogatják a nőknek, hogy sokkal szebbek dühösen. Sosem értettem miért jó ha felhúzzák őket. Ha nem bosszantana annyira mint amennyire igen, még élvezném is, végül is alaposan megmozgatja az agyamat….Nem! *Az orra elé tartom a mutatóujjamat. * -Ne magyarázzon bele szexuális felhangot, egyszer az életben csak annyit halljon ki belőle amennyit mondok. *Jelenleg azt sem tudom hol vannak azok a francos magok amelyekért jöttem, a vágott virágoknál állunk, ő persze megtalálja azt ami kell neki, én meg járjam körbe még egyszer az egész kereskedést. * -Tudja mit? Segítsen magot keresni. És ha már ilyen jól összemelegedtünk, elárulhatná a nevét, hogy ne kelljen minden egyes alkalommal légből kapott nevekkel illetnem.
- Ebben téved, hisz én már bezsebeltem a nyereményemet. Csupán némi különdíjról érdeklődtem. A vita és a hergelés önmagában élvezetes, Becca pedig tündéri, mikor zavarban van. A kismókus megpróbálja megrágni a medve fülét. A következő kis kifakadására fejben válaszolok, mert szájról szájra ezt a madarat nem engedném repülni. Túl sokan lőhetnék le... ~Tudom, hogy még a pelenkázott tojáshéj díszlik az Őrzőhölgyemény formás fenekén, de hát ezt tanították, hogy menekülni kell? Érez bármiféle kártékony szándékot, nyaktekerési, gerinc kettéválasztási vagy bélkiteregetési motivációt az irányomból? Elhiheti nekem, szeretem a húst, de nem a magáéból kívánok táplálkozni.~ Biztonságban a bosszantástól, mintha bezárkózna egy bunkerbe a bunkók elől. Még sokat kell fejlődnie vagy menjen gyógyítónak, ha ennyire stresszfóbiás. Visszaszájalni azért van mersze és ez tetszik is, mert így jó a huzavona. Megunnám, ha mindenre rábólintana, mint egy aluszékony angol bulldog a kosárkájára. Éééédes, mikor pirul az a rézbőrű ősöktől örökölt enyhén barnás bőre. - Nagyon szívesen mutatok szándékot a hátsójával és ezt bóknak kell venni, hisz másnak nem is lehet, nem igaz? - vigyorgok rá kéjesen. Tényleg kellemes formájú párnák nőttek oda és bevágódnék közéjük. Akár útjelző táblaként is, ha őt az izgatja a csúcsra, hogy szerinte hasonlítok a "Fairbanks 60 km" feliratú vasszörnyedvényre. Pattanásig feszül a húr és már csak azt várom, kilövi-e a bosszú tettének nyílvesszejét. Elég sokat tettem érte, hogy így legyen. - Magácskát fogom megjelölni ajánló félként a 2. professzori cím után benyújtott kérelemben. Nem érti, minő élvezetet jelent felhúzni egy nőt? Megsúgom. Ezzel előre hajolok és körülnézek, mintha nagy titkot készülnék bevallani. Ha nem rántja el fejét az óvatosság reflexe, akkor az orromat piszkálgató mutatóujját gyengéden félretolva a füléhez hajolok, hátha nem hiszi azt, hogy egy cimpa lerágására vágyom és belerebegem az arcpirító mondatot: - Akit így fel lehet húzni, az maga is várja, hogy másképp is felhúzzák, mint zászlót a rúdra. Őt is szívesen lobogtatnám a kéj szelében és ezt már értenie kell. Nyílt célzás, a gúnytól messze áll. homokszemként peregnek le rólam az alaptalan vádak, hogy én ugyan képtelen vagyok normálisan megszólalni. Nem a képesség hiányzik, hanem a szándék, az is csak most és már-már terelném egy nyugodtabb mederbe társalgásunk folyamát, mikor Becca dobálja tele kővel. Már megszokta, hogy nem megy simán, akkor még rá is tesz egy lapáttal. Ilyen magas labdát pedig bűn lenne nem lecsapni. - Egy bizonyos fajta magot nagyon rövid úton megtalálhat, csupán egy helyiséget kell keresnünk, ahol ártó szemek látványa és villanó vakuk örökítő technikája nem rondít bele az ültetésbe. Hiszen gumi van nálam, alapvető túlélő-felszerelés nélkül sehová sem megyek, csak oda, ahová a király is egyedül jár. Segítek én keresni fenyőmagvakat is vagy hasonlót, de a kötelező ajánlatot meg kellett tennem. Úgy is, hogy szívem választottjának szánt virágot tartok a kezemben... Az ő szíve még úgyse választott ki engem viszonozva, nem nyilvánított kristálytisztát, ezért szabadon garázdálkodhatok. Vagy mégsem, valami ezt súgja, de most nem kérek a suttogásból. - Ha jólesik, kapkodhatja a levegőből a szálldogáló kreálmányokat. Én kedvelem, ha egy nő becézget és én sem bánok ezekkel szűkmarkúan, Miss Watchtower! Egyébiránt Dr. Lester J. Edison üdvözli Önt az áruház vágott osztályán, de látogassunk el a zacskósított flóra irányába! Éles szemeim kiszúrják a táblát, ami fennen hirdeti, hogy "Zöldség, gyümölcs, virág", alatta pedig polcokon várják a bezsákolt veteménybe valók, hogy leendő gazdájuk elvigye őket a menhelyről.
Kezdőlap
//
//
//
:flower: //
//
//
