A szabadtéri, épített outdoor pályát egyszerre akár ötvenen is használhatják, az elemek egymásra épülő gyakorlatsorként és önállóan is alkalmazhatóak. - Természetesen mindegyik farkasokra lett elkészítve, így óvva a terepet a gyors rongálódástól. (Idősebb Sangilakos vérvonalúak azért figyeljenek oda... A kárt mindenkinek magának kell megfizetnie, amit okoz.)
A parkosított pályán található többek között: * alacsony V * mocsár cölöpökkel * bizalmi dőlésre alkalmas eszköz * libikóka * pózna * magas Y * mászófal * pókháló.
*Szófogócska. Megeresztek egy „Ó, de jó, más sem hiányzik” mosolyt a vele járó pillarezegtetéssel együtt. Nyelvésszel ilyen játék csak balesettel végződhet. Az hiú remény, hogy a legközelebbi találkozásnál csak én beszélek, pedig szóval tudnám tartani, de úgy érzem Lester olyan akit nem lehet lelőni sem. Szerencsére nem beszél közbe amikor nagyon gondolkodom, bár a pantomim játéka elég vicces…lenne ha nem rajtam köszörülné. A humora eléggé sajátos és fogom tudni élvezni nagy kacagásokkal, ha letesz a gúnyolódásról, bár most sem a bántás a célja, csak még nem ismerjük egymást eléggé. *-Ha a sejtetéssel megpróbálnál kicsit jobban célozni még érteném is.*Cöhh! Nem vagyok én az ilyen cirkalmas és finom pókhálófüggönybe csavart beszélgetésekhez szokva, Achillesnek ami a szívén az a száján…sajnos, viszont ha valami nem tetszik, egyszerűen elengedem a fülem mellett, ignorálom ha úgy tetszik, nem is válaszolok rá. Ez persze bosszantja, ahogy Lestert is kissé a céltalanul keringő poénjának, lufiként való kidurranása. Vagyis nem durrant, csak fáradtan leeresztett. Nekem meg kinyílt az ajtó és beengedtem Lester fura fogalmazását, a szavaim kiforgatását és egy újabb humorbonbont. Igen, ha rám néz, az ott, az ajkaim szegletében egy születendő mosoly, értékelem a viccet de nem szeretném ha nagyon elbízná magát. Gyorsan el is tüntetem, magamban folytatom tovább, s nézek rá a kérdése után megemelt szemöldököm alól. Én nem mondok semmit, csak eljátszom a tört dió, illetve mogyorók gondolatával és ezt közvetítem egy már nem a viccen érlelődött mosollyal, hanem boszorkánykonyhák üstjeiben főzöttel. Lassan de biztosan azért érteni fogom Lestert, Achillest követni sem volt nagy tudomány, csak ki kellett kerülnöm a vulgáris szavakat, lefordítani a saját nyelvemre – mondjuk sok nem maradt a lecsupaszított mondatból – és értelmezni. Lester más, tőle még nem hallottam prostituáltakról, szexelésről és hetedíziglen rokonok emlegetéséről több szinonima felhasználásával, viszont soha nem beszél tőmondatokban. Öregasszony leszek mire végzünk a tanulással, sőt! Talán már a bevezető szakasz után közvetlenül. *-Ó, igen. A hátadra képzeljem? Meglesz. *Eljön majd az az idő amikor Lester mögött nem maradok le, de most még dekódolnom kell, abban viszont jó vagyok. Nem úgy a sziklák elleni közelharcban. A támadásom rövid volt és velős a vége, a földön kötök ki, de nem törik semmim, a büszkeségem sem. * -Pedig azt hittem, néha olyan sokat beszélsz, ki tudja mi jön ki belőled véletlenül. Nem mondták még, hogy gyakran a kevesebb a több?*Elidőzöm kicsit a földön, nem túl kellemes felnézni rá és piszkos is leszek. A ruhám csupa sápadt fűfoltot fog viselni, némi szürkével, feketével és ha nem szakad el egyetlen varrás sem, már boldog lehetek. Nem nőnek való ez. Elő a vad farkas lélekkel! Végszóra szólal meg a fejemben, de jó! Most már ott is telebeszéli az összes szabad helyet, amiből nem sok van, de kétlem, hogy a kamatlábbal sokra megyek ellene. Gyanítom, hogy a trükköm sem válik be, de nem is azért alkalmazom, hogy félre nézzen. *~Értem, értem. Azt véded a legjobban. Majd keresek más testrészt.~*Kislánynak néz, tapasztalatlannak, ami részben igaz is, míg farkas nem lettem nem használtam az öklömet, sem a körmeimet és a lábaimat is csak táncra, futásra edzettem. Egy nő nem verekszik, ott a férfi, hogy megvédje, a cicaharcot és a hajhúzogatós sárkányos csatákat sem tartom nőiesnek, és még megalázó is. Egy szóval; újszülött vagyok ezen a téren, de gyorsan tanulok. Kislánynak néz hát mikor bedobom az elnézős trükköt, nem számít ennél körmönfontabbra, én sem arra, hogy az első rúgásommal célt érek. Ezért terveztem be a másodikat és lám! A sziklának is van gyenge pontja, elég egy apró kis követ kivenni a kritikus pontról és omlik az egész. Csupán egyetlen pillanatig élvezem ki a sikert, de nem telek el magamtól, mert tudom, hogy Lester nem fog úgy pihenni mint én az előbb. Gurulok én is, bár a szívem szakad meg a vadi új és máris kedvenccé vált ruházatom miatt, de muszáj piszkosnak lennem ahhoz, hogy elkerüljek egy újabb csapást. Érzem – igen, bármilyen furcsa, érzem – ahogy a flóra a hajamba gabalyodik és ott is marad néhány képviselő, de sikerül elkerülnöm egy ütős rúgást. Nem állok meg, elhatározásom, hogy most elkápráztatom Lestert testet ölt bennem. Olyan pózba érkezem, mint amilyenben a futók várják a rajtnál a startpisztoly dördülését, csak az én testtartásom sokkal kecsesebb és már lendülök is, figyelmen kívül hagyva a fejembe szónokolt, kicsavart mondást. Egyenesen Lesternek rontok, mint egy kamikáze, de számítok arra, hogy betonfallal vár vagy egy pörölycsapással, én azonban nem támadni akarok hanem hárítani, és nagyon figyelek arra mit és hogyan emel, lendít s ahogy az imént velem csinálta, úgy szeretnék én is tenni. Elvezetni az erőt, kifogni a szelet a vitorlából, a karommal úgy mozdulni, hogy az ütését vagy rúgását, bármit a lendület irányába toljam tovább. Ha sikerül, akkor szabaddá válik az út valahol, egyetlen pillanatra. Nos, legalábbis remélem.*
Hogy ennek a némbernek semmi sem jó, ami nekem nagyon is! Merő ellenkezést nem váltok ki belőle, csak néma lázadást, szemek forgatásával és noha nem hallom, bizonyosan csikorgatja a lelki fogait. - Mikor a céltábla direkt elugrik, nem a lövész ügyetlen. Ahogy mondtam, pontosan ez lehet az igazság. Nem az én feladatom figyelmeztetni, hogy rossz társaságban úgy lecsökkenhet az IQ-ja, mint a megcinkelt vércukorszint. Ha ennyire odavan a csúfbajszúért, nyalogassa csak a füleit. Én ettől még szórakoztatom (magamat is) a sajátos módszereimmel. És a sarok sötétjéből kiinteget egy vidám szempár, az értelmes humort értékelő értelem. A farkasom visszainteget a jobb mancsával. Ismerkedne ő közelebbről is, unja a szájtépést. - Az én hátam közepére sem fogod kívánni, de ha kívánnád, akkor sem ugrik elő a tündérkeresztanyád, hogy valósággá varázsolja. Ilyen világot élünk, Rőt Ruth! Mielőtt kikérné magának, hogy már rég szólítottam meg... Belekezdünk a belekezdeni valóba, leveszem a nőstényt a lábáról úgy és nem úgy, ahogy szokásom. - Én nem csak néha beszélek sokat és aki ilyet mondott volna, azt nem hagytam szóhoz jutni. Hogy igazat adjak neki, ahhoz korábban kell felkelnie és a Napnak úgy le kell mennie, hogy még a Hold se világítson. Csupán a legsötétebb éjszakai órán történhetne meg mindez és ez csak az egyik tényezője annak a helyzetnek, amiben elképzelem a történést. Mintha piknikhangulatba kerülne, úgy ücsörög az üleppel feltúrt talajon. Békét ugyan nem hagyok neki, szóval támadok, míg ő felugrik a tettek mezejéről. ~Ami az élethez nélkülözhetetlen, ugyebár azt őrizzük legféltettebb kincsként. Hogy a természet miként oldja meg a védelmet, azon gondolkodtál már, Ülő Ünő? Csontos biztonság mögé rejtett lágy rész vagy kellő összegömbölyödés esetén elérhetetlen véknya, ami még egy filigránnál is mélyásást igényelne. Szeretnéd, hogy megtaláljalak úgy, ahogy nem sokan tehetik?~ Legkényesebb szerveinket odabent találjuk, nem könnyű hozzájuk eljutni és a harc művészetében épp az a titok, hogy megtaláljuk az utat, amire más maximum véletlenül lelhetne rá. Nem magam ellen beszélek, hisz tudni és cselekedni két különálló jelenség. A földre kerülve csak még inkább érzem az elemem erejét, hisz a jyu-jitsu volt a kedvencem, a földharcok legtökéletesebbjét imádom istenként. A rúgó mozdulattal elérem, hogy az ellenfelem távolabb akarjon kerülni, a saját hasznomra dolgoztatom az időt. Nem penderedem talpra, csak guggoló helyzetbe ugrasztom magam. ~Gyere csak, Bicepsz Barbie!~ Figyelem, hogyan játszik bulldózert. Ebben az összetöpörödött pózomban nehezen találhat rajtam fogást. Az utolsó pillanatban fogok szorítófogással rámarkolni mindkét virgácsommal. Ha ilyen módon is le tudom bilincselni őt, abból akkora tanya lesz, hogy egész tehéncsordát lehet rajta tenyészteni. És ha a lábam elől ellépne, két kézzel ragadom meg, hogy felborítsam, mint afrikai elefánt a porcelánbolt rendjét. Egy korombeli muszklival ez életveszélyes mutatvány lenne, a tojáshéjas alfelűvel viszont csupán móka és kacagás.
-Mentegesd csak magad. *S ha nem lennék a hajam tövétől a legkisebb lábujjam körméig Nő, akkor most bizony nyelvet öltenék. Lesterhez másik szótár kell, munkás szótár, teli sóderrel. Kezdem élvezni, de nem mutatom ki mind az egészet, a végén még elbízza magát és nincs rosszabb egy magától eltelt fickónál, bár Lesternek még pucéran is minden bizonnyal óriási mellénye van. Csak egy röpke pillanat míg elterelődik a figyelmem az integetős farkasra, aki nem meglepően remek színfolt az én feketém mellett a vidám tarkaságával. Egyelőre azonban ők ketten tétlenségre vannak kárhoztatva, míg mi remekül szórakozunk, én meg fűbe harapok. Képletesen, épp csak zöld leszek amit valamelyik csoda mosószerrel tudok csak kiszedni a ruhámból, hogy újra szép és kedvenc legyen. A lelkem sír mikor újabb és újabb folt kerül az anyagra, de a harcot nem adom fel. *-Nincs tündérkeresztanyám. Te még hiszel a mesékben _Lester_?*Nem fogom J. mint akárminek szólítani ahogy kérte, nem míg én is csak Rőt Ruth és miegymás vagyok, ezek után joggal feltételezem, hogy a Bessie-t úgy fogja kerülni mint perzselt szőrű macska a tábortüzet. Sallangot vegyítünk az akcióval, Lester száját valóban nem lehet befogni, neki ez a lételeme, nem hiába nyelvész, bőszen gyakorolja a hivatását a nap minden másodpercében. Arra lennék kíváncsi, hogy ha egyedül van is szót ért-e magával, vagy kénytelen-kelletlen beletörődik a némaságba? *-Magadat sem hagyod szóhoz jutni?*Farkába harapott kígyó esete. Nem szoktam a saját poénjaimon nevetni, de ha belegondolok Lester egy-egy napjába amit kénytelen egyedül tölteni és valószínűleg az utóbbi időben nem dugta ki az orrát sem az omegaság sátrából, akkor nevethetnékem támad. A jó kedvemet azonban gyorsan a szőnyeg alá söpri, engem pedig majdnem a fű alá. Sokadszorra gondolom azt, hogy a földön hempergés nem nőnek való, hacsak nem a finom és puha homokban teszi azt meztelenül, s verekedés helyett a szerelem oltára előtt keveredik bonyodalomba egy sokizmú, igéző szemű, vágytól fűtött férfival. Számolatlanul hagyom a sokadik nevemet amit kéretlenül rám aggat, meg kell hagyni ezen a téren kifogyhatatlan a repertoárja, egy indián törzs névadó sámánja sírva könyörögne az ötleteiért. *~Csak ha finoman csinálod. Amit nem véd semmi azt nem érem el, mert hátul van.~*Méltatlankodom miután kétértelmű kérdésére kétértelműen válaszoltam. Magam sem tudom mire gondoltam és azt sem, hogy ő mire. Mélyen akar leásni, de mivel és hogyan? Nagyon nem mindegy. Viszont az kétségtelen, hogy beindította a fantáziámat, milyen lenne másképp leizzadni vele? Egymás végtagjaiba bonyolódni. Hmmm….akkor legalább lenne esélyem a két vállra fektetéssel….egyelőre azonban másmilyen vállas dolog opcionális. A farkasom ha tehetné, vihogna az újabb nevemen, én inkább megindulok és kihasználom azt, hogy nem sokat képzel rólam. A mozdulata előtti pillanatban még fogalmam sincs mivel akar levenni a lábamról – megint – mivel nem vagyok képzett harcos, elképzelni sem tudom, egyetlen fogás sem jelenik meg az elmém vetítővásznán, így a védekezést is az ösztöneimre bízom. Na meg arra amit nem rég mondott, tanított. Amikor a lábam satuba kerül, hagyom magam. Nem küzdök ellene mint hálóba gabalyodó hal a vergődéssel. Inkább eldőlök a másik irányba, kihasználva a szabadon maradó végtag és a testem erejét. Húznám magammal előnyömre fordítva a lendületet, hiszen ő is azt akarja, hogy a földre kerüljek, de akkor essek úgy ahogy én akarok. S ha sikerül és még mindig csak az egyik lábammal foglalkozik s ölelgeti, akkor a másikkal fejen rúghatom. Arcon. Állcsúcson. Ami éppen érhető.*
- Segíts magadon és várd az Istent. Ja, te pont egyike vagy azoknak, akik láthatják. Próféta Polly-ka... Szerénységem most hágott a csúcsra, innen már nincs is tovább. A farkasaink uralják magukat, egyelőre a másikat még nem akarják. Mi viszont cselekszünk és cselezünk, mindkettőnknek van adottsága a harci trükkökhöz, mellettem viszont a tapasztalat is ott áll vigyázzban. És a fejből fejbe történő zavarás képessége is. ~Tudok egy jó mondát. Hol volt, aki hol sem volt, egyszer volt Fairbanks-ben kutyavásár, bár ez a történet nem akkor játszódik. A széleshátú farkashím össze talált tévedni a rőtszakállú - elnézést, nincs tudomásom arról, mennyire vagy penge- avagy gyantabarát - nősténykével. Mosolyogd ide a folytatást, Mesemondó Mona Lisa!~ Ha zsákutcában lennénk, se tudna falhoz szorítani azzal, hogy nem szólít olyan néven, amit kitalálni nagyobb öröm, mint mástól hallani. Lester az én becsületes nevem, az egyik, mert én választottam. ~Nem tudom, ti hányan laktok egy krániumban, én egyágyas szobát birtoklok. Na, mizó, skizó?~ Amikor haragban állok az egész világgal, akkor egyáltalán nem zavar, hogy nincs kivel vitázni, veszekedni, agyalogni. Ha más én nincs is velem, a józan ész nem hagy el. Csak abból állok és a falkatársaim már kezdenék is aládúcolni a plafont, ha lenne. ~Finom leszek, akár egy ízlésesen fűszerezett sült fehérjebomba. A veleszületés csodája, hogy például sok kényes rész érinthetetlen akkor, ha nem szemtől szembe nézünk.~ Megkerülni pedig nem hagyom magam. A többszereplős harcnál védeni kell a hátat is, nincs elfelejtve az a lecke. Haladó tananyag, nem ma vesszük. Amiről virágnyelven dobálunk szócsokrokat, az is későbbre van halasztva. Mélyfúrásra minden nőnek szüksége van, ahogy olajcserére is. Miért ne segítenék, ha tehetem? Van erő a kis muszkliban, húz a földön, de ez csak addig tart, amíg nem illeti hasával a füvet. Mert akkor rávetem magam, hogy mozdulatlan kőbálvánnyá dermesszem a satupozícióval. Próbálkozik lábbal támadni, ez esés közben elég nehézkes még a profiknak is, hisz ha nincs stabil elrugaszkodási pont, csak a másik lábon lógó harapófogó, akkor a találati esély csekély. Napraforgót játszva el tudok hajolni a méreteimből eredően inkább bordákat, mint fejet érő támadás elől. ~A lónak is négy lába van, mégsem rúg tizenegyest. Már nem kell sok foltot számolnod, Lila Lula!~ Ebből a földetérésből származhat néhány. Mivel az esést legfeljebb a karjával tompíthatta és ismerve a technikáját, ez további sérülésekkel is járhat, bevetem, amit még érdemes. Az utolsó pillanatban már csak a bokáját szorítom, azt is kézzel, lábaim pedig a leérkező testre nehezednek. Minden izmomat befeszítve préselem őt le a földbe. Mivel sokkal magasabb vagyok nála, a lábfejeim a vállánál járhatnak. Ahogy rajta fekszem hassal, igyekszem olyan egységesre merevített tömbként ránehezedni, mintha egy vasbeton gerenda nyomná a hátát. Nem lehetetlen ebből a pózból feljönni, ha van elég erő és ötlet. Előbbinek még híján van, utóbbiból még akadhat a zsebében. Hátha nem szabta ki a nagy dulakodás közepette. A másik lábát is igyekszem elkapni, ha sikerül, akkor pedig iderángatom emellé, hogy összecsomagoljam őket. ~Érzed az élet súlyát, Legelő Leslie? Most aztán szó szerint _is_ zöld lesz a füled.~ Hangsúlyozom, hogy minden vörössége ellenére sem sorolhatja még magát a vén tengeri rókák közé. Én még tehetek azért, hogy elmondhassa magáról, dörzsölt lett, ilyen vagy olyan értelemben. Szép a pázsit, de hiába hallgatja, csak elszíneződést okoz. Hallókagylón, nyelven, ajakon, ahol éppen éri. Még jó, hogy nincs kint a "Frissen mázolva" felirat.
*Meglehetősen nagy a szókincsem, de Lester többször állt sorban amikor a nyelvi készséget osztották, nem véletlen, hogy nyelvész lett belőle. Szerintem a sok izom és a pankrátorság csak ifjúkori tévedés volt a részéről. Sokszor nem értem, hogy épp miért jár ott ahol, és _ezzel_ zavar össze, nem a sokasággal. A legújabb névadás után csak morgok egyet, gyanítható, hogy itt nem áll meg és minden mondatában más és más néven fog szólítani. Beletörődöm. Majd hallgatok mindre, ezek után nem lesz nehéz csak a vörös minden árnyalatát kell követnem, bár a Próféta Polly kilóg a sorból. A fejből-fejbe beszéléskor sem apad a szófolyam, megy ez neki így is, engem viszont mindinkább zavar, valószínűleg ez a célja, hogy elvonja a figyelmemet. Ez sikerül. Képtelen vagyok elmés és hatásos fogásokon gondolkodni, még lassan sem megy, nemhogy pillanatról-pillanatra. Amikor hátulról érdeklődik a szőrmentén szokásaimról, a torkomon akad a szó és érzem ahogy az egész arcom lángokba borul….és még tájékoztassam is. *-A széleshátú hím túl kíváncsi volt ezért hamar megöregedett.*Farkaséknál ez pont nem áll meg a valóságban, de érezze csak, hogy beletenyerelt az intim szférámba. Majd ha akarom, megtudja és úgy ahogy szeretném. Egyelőre azonban csak a füvet vagyok hajlandó vele gyűrni. Azt viszont érzésem szerint elég intenzíven fogom. *-Én nem vagyok egyedül. Van szobatársam.*nem mondom, hogy ki az, azt sem, hogy fiú vagy lány, de nem ágytársról beszélek. Kíváncsi vagyok feltűnik-e neki és, hogy érdekli-e a kijelentés szándékossága. Ennek ellenére szoktam magamban beszélni, olykor fennhangon, és a farkasommal is társalgok, noha felőle csak érzelemcsomagokat kapok. Még nem pendülünk annyira egy húron, hogy mindez csípőből menjen. A sült hús emlegetésére a farkasom nyála elcsöppen, folyik, valószínűleg félreértett valamit, én azonban nem.* ~Erre magam is rájöttem. Azt mond mit hogyan.~*Lester nem tanítani kíván, demonstrál. Ezért nem volt jó ötlet hasra vágódva húzni magam után. Termetes termet, az összes súlyával rám nehezedik. Füvet harapdáló palacsinta lesz belőlem. Ebből következik, hogy megrúgni sem tudtam. Fáradok, nagy fába vágtam a fejszémet, de teher alatt nő a pálma és ha ez igaz, akkor Lestert nézve gyorsan felnövök. *~Hééé! A lila nem a kedvenc színem, és Prosti sem vagyok. ~*Nyögném ha a fejbe beszélésnél lenne lehetőség ilyesmire, ám hang nélkül csupán a sértődöttségem megy át. Lester kifogyott a vörös szinonimáiból, mert más színre nyergelt, ami viszont nekem nem tetszik, pedig már beletörődtem, hogy nála soha nem leszek Bessie, sem Catherine. A fejemet oldalra fordítom, hogy ne a füvet és a földet harapjam, némi bemászott apró rögöt diszkréten kitoloncolok a nyelvemről és a feladáson gondolkodom. Nincs esélyem ez már biztos, az erőm hiábavaló ha a kitartás terén már nem állok olyan jól, igaza volt Achillesnek, az első ütés a legfontosabb. Pont ezért kértem meg Lestert, hogy játszunk egy kicsit. Elég nagy, technikás és kíváncsi is voltam arra, hogyan dolgozta fel az omegaságot, ám az utóbbi témára nem most fogok rátérni, mert elég nekem a súlya, nem kell, hogy egészen elásson és Achillesnek csak egy x-szel megjelölt térképet adjon a kezébe a fellelhetőségemet illetően. *~Roppant humoros vagy. Megmutattad milyen ügyes vagy és erős. Gratulálok. Most taníthatnál is végre. Én úgy gondoltam, hogy lassan átveszünk pár trükköt, lépésről-lépésre. ~*Szerencse, hogy van ez a fejbe beszélés, mert most nem menne hangos szóval, a tüdőm enyhén szólva össze van préselve Lester alatt, egyébként is fájok mindenhol ahova eldőltem. Főleg mellbevágó volt az élmény. Én nem nagyon mozdulok, legfeljebb a megmarkolni kívánt, még szabad lábammal kalimpálok, de a farkasom ennél többet tesz. Eddig csak hol derűsen, hol kíváncsian figyelte a ténykedésem, de most a mancsába veszi a kezdeményezést, hátha….tanulhat valamit. Szerintem maximum tapasztalatot, de hagyom játszani. Eloldalog a másik felé, szaglászik, ismerkedik. Tisztelettel de nem farokbehúzva. Kerülgeti Lester farkasát, ügyelve, hogy ne kerüljön túl közel a hegyes fogakhoz. Én veszek egy pici levegőt amire úgy gondolok, mély sóhajtás. *~Nos Élet! Leszállnál rólam vagy megvárod amíg eltemet a föld? ~
Megkért, hogy mentsem magam, én pedig ellene fordítottam a mondást, ami a saját magát megsegítő emberhez még lehívja az égieket is a földre. Egyszerűségből is megárt a sok, hát még a fogaskerek folyamatos forgatását igénylő mondásokból! Egy ilyen dacoska bizonyára elkezd agyalni a frappáns visszavágásokon, de addigra már odavágok. Komplex élményekkel szembesítem. ~Pirula Paula, kellemetesebb körülmények között is ilyen lelkesen fogod meg a lényeget?~ Egyébként is csak markánsabb vonásokat kapok az életem vonalától. ~Regényírónak ne menj, Ugró Uma!~ Az elejéről rögtön a végére. Semmi harmatos kifejtés a közepén. ~Az elszíneződéseidet meglátva nagyon popón fog lőni befőttesgumival?~ Az öregtől csak ennél brutálisabbat várhat. Ha viszont változott a leányzó fekvése és beúszott a képbe egy vetélytárs, lehet, hogy könnyebb préda után eredek. Vagy épp megpróbálom lerántani a nyeregből az illetőt, legalább egy vidám éjszaka erejéig. ~Türelem tornaterem. Ott vagyunk éppen.~ Szóbeli foglalkozás is lesz, ha az első leckéből kikérdeztem. Addig pedig lapítom, mint a gazban. ~A paletta különféle árnyalataiban fogsz tündökölni, akárcsak az én tetoválásaim, amiket egy másik alkalommal esetleg közelről is szemügyre vehetsz. Már fut alá a véred, Szentéletű Santa Maria!~ Ha nem is a Zöld Sárkányt, hisz egy ízletesebb együttlét során nem a hátamat teszem elé. Milyen kis kényes ízlése van, hogy rögtön hivatásossá avanzsálja a világ összes Lula-ját. Találkoztam a név legősibb mesterséget űző hordozójával, de más szakmához értővel is. ~Igaztalannak szánt szavaid lerántják a kendőt a valóságról. Veszíteni tudni kell, átmentél a tűzpróbán.~ Az első dícséret, amit kimondok. Nem kap se törtet, se daráltat és még forrónacinak való aranyövet sem. A farkasom azonnal négy tappancson várja a közeledőt. Nem ugrik neki, csak a távolságot csökkenti folyamatosan. Ő akarja körbejárni a másikat, nem hagyja, hogy turistaként nézegessék, mint Zsugás Jimmy az utolsó zsetonját. A hátsó, legjellegzetesebb szagokat árasztó résznél elidőzik kicsit, némi vizsgálódás után állapítja meg, hogy kedvére való-e a nőstény kipárolgása. És bizony. De egy hirtelen mozdulat, ami felé irányul és viszonozni fogja, hörgő morgással kísérve a csapást. ~Nem az fog ápolni, még ha el is takartalak.~ Legördülök, mint kóbor szikla a lejtő tetejéről, aztán hátrabukfencet vetek a talpraugrós fajtából. Hatalmas nevetést hallatok, karjaimat megint széttárom. Közéjük kapnám, ha előttem teremne, ha viszont még kászálódik, lovagiasan lehajolok, hogy az imént a porba fűbe taszajtott hölgyet illedelmesen felsegítsem. - Hála a toportyán fiziológiádnak nem kell remegned tartós ellapulástól vagy túlzott kárt okozó benyomástól. Tudom én, hogy egy nőnek milyen veszedelmes a keblére ölelni Alaszka keményre fagyott földjét. Egy nősténynek viszont nem kell mennie a mammográfusához, simán visszaalakul, ahogy kikerült a présgépből. Megnézem az említett testtájékot, mintha így láthatnám a diagnózist. Most pedig két tenyeremet magam előtt összetéve előrehajolok. - Egy gyakorlat befejezését így szokás megköszönni a messzi Keleten. Most pedig való elmélet következik. Első vérig sem. Tehát ott akadtunk el, hogy a test középső vonalán helyezkedik el a legtöbb kiválóan támadható pont. A törzs nagy kiterjedésű és könnyen megközelíthető, kellően hatékony ütés beviteléhez viszont tökéletesen kell célozni. Tudd, hogy a tábla melyik részét akarod kilyuggatni, csak utána húzogasd a ravaszt! Megmutatás van, Bokszos Bella. Most ne védekezz, csak az emlékezeted lobogjon nagy lángokkal! Anatómiaóra egy. Az érzékeny pontok felé közelítik a mutatóujjammal, de még véletlenül sem érek sem az orrához, sem a gyomra szájához, sem hasonlóhoz. - Ha volt idő, mikor eltaláltak bármelyiken, elmondhatod a történetedet, hogy úgy véled, saját kézből is tudod, milyen hatással van ez a testre. Néhány apróságra azért rávilágítanék. És kezdődik is a tudományos előadás imitált mozdulatokkal, amiket végigkommentálok, leírva az egyes részek harcban betöltött szerepét. - Tudni kell, hova irányul egy képzett támadó csapása. Na de ha az ittas Dilis Dale vagy a koordinálatlan Tomboló Tommy jön neked egy ilyennel, arra is készen kell állni. Tiéd a döntés, melyik ágazattal foglalkozzunk ma többet! A farkasoktól bármi várható, hisz több száz év alatt nem is egy műfajban képezhették ki magukat. Kezébe adom, hadd ízlelgesse, hadd találgasson. Már enyhébb vagyok úgy, hogy nem engedtem fel a dobogó tetejére.
*Újabb neveket kapok, majdnem egyszerre a kettőt, egyik sem tetszik, de már nem teszem szóvá. Lesternek ez olyan mint ahogy Achilles a kötőszavakat használja. Csupán az érzelmi hullámaim kavarodnak fel és lendülnek Lester felé mindegyik mondatára, némely bosszús, de van olyan is ami leginkább egy szemforgatós érzéshez hasonlít. *~Értékelem a diszkrét szóválasztásodat. ~*Ha nem beszélne annyit mint egy pletykás vénasszony, még felüdülés is lenne a vele való társalgás, hiszen a találkozásunk első perce óta nem hallottam olyan vulgáris kifejezéseket mint amilyeneket Achillestől. Azt viszont kétlem, hogy a legújabb színeimet büntetné, inkább örülni fog amiért „barátkoztam”. Egyébként meg pontosan tudja kivel töltöm az időmet, biztosan ismeri Lestert, ha nem találkoztak még, akkor utána érdeklődött, és ha bármilyen félelme lett volna vele szemben, akkor nem engedte volna, hogy vele edzek. Bár az edzés nem éppen találó kifejezés a mi ténykedésünkre, a porba alázás, csomóba gyűrés jobban megfelel a jelenlegi helyzetünkre, gyanítom…pechemre ez csak rosszabb lesz.* ~Ó, micsoda megtiszteltetés fog érni, nem győzöm kivárni. Nem fut, menekül.~*Azt hiszem befizetek a falka csontkovácsához, masszőréhez és megmártózom a jakuzziban is. Lesterrel ezek után csak beszélgetni fogok. Elképzelem, mint egy külső szemlélő, hogyan is nézhetünk ki, gondolat szemeim is keresztbe állnak.* ~Legközelebb twistert játszunk.~*Az pont olyan mint amit mi most előadunk, csak az nem fog fájni. Úgy érzem a melleim beszorultak a bordáim közé és eggyé váltak a tüdőmmel. Feladom és nem szégyen. Sátánka azonban útnak indul a másik felé, bár a tisztelet meg van benne, elégre idősebb farkassal van dolga, de az én büszkeségemet és erkölcseimet hordozza. Főleg akkor lobban fel benne amikor a fenekét szaglássza az a hím akinek a szeme sem áll jól. Mondom neki, hogy rúgja fel mint táltos a rossza patkoló kovácsot, de csak elhúz oldalra és a farkával csapja pofán a másikat. Emelt fővel sétál el, mivel én sem harcolok tovább. Utóbbiért dicséretet kapok, nem tudom örüljek vagy tegyem egy eldugott, poros polcra az elfeledett emlékek közé. * -Óóóó! Micsoda megkönnyebbülés!*Nem a megnyugtatására értem, hanem az érzésre ami szétárad bennem midőn legördül rólam, máris van levegőm amivel fennhangon beszélhetek. Nem igyekszem felállni, de a segítő kezet sem fogadom el, csak intőleg emelem a kezemet időt kérve.* -Köszönöm, de majd egyedül.*Veszek még egy nagy levegőt és odafigyelve, hogy még egy ártatlan, kósza nyögés se másszon ki az ajkaim közül, felállok. Nekiesek a ruhámnak, porolom, törölgetem, simítom, aztán a hajam jön. Kisimítom az arcomból ami a copfomból kihullott. *-Ezt jó hallani, de legközelebb szeretném ha te lennél alul, bár nem valószínű, hogy hasonló eredménnyel járna.*Nevess csak, nevess. Emelt fővel viselem a vereséget, ami nem túl jó érzés a lelkemnek, de nem is érzem szégyenben magam. Azt viszont észreveszem, hogy a tekintetével is megbizonyosodik szavai igazáról. A szememhez emelem a kezem s mutatóujjammal hívom fel a figyelmét hova kell néznie.* -Itt fönt vagyok, ide nézz!*Szívesen nyújtózkodnék egy nagyot, hogy visszarakjam azt amit elpakolt a helyéről, de félő, hogy két kézzel segítene és ha eszembe is jutott másféle testmozgás, azt nem itt szeretném véghez vinni. A sárkányáról fantáziálni pedig majd otthon fogok a paplan alatt. *-A közeli nyugaton vagyunk, de köszönöm.*Mondom, csak, hogy belekössek, ennyi örömöm legyen, majd leutánozva a mozdulatát én is meghajolok. Most viszont jön a várva várt tanítás én meg lobogtatom az emlékezetemet. Felidézem Achilles hova csapdosott, de neki nincs ekkora fantáziája, az is igaz, hogy vele jobbára farkas alakban püföltük egymást. Majd` az összes testrészemet végigvesszük. *-Azt hiszem keresek egy akupresszúrás oktatókönyvet és kiolvasom. Hagyjuk a kripliket, képzettek ellen képezz ki. Vegyük mindjárt azt a felállást, hogy nagydarab, profi harcos ellen törékeny erőbomba. *Úgy érzem már nem lángol benne a bizonyítási vágy, sem a sértett büszkeség amit nem én sértettem meg, de attól még sokáig fájt neki. Én tanulni akarok, nem lealázni, bármit is tett amiért Omegává fokozták, az ereje és a tudása nem csorbult. Szavaimat mosollyal kísérem, bár még mindenütt fájok, lelkes vagyok és felnézek rá. A tudására,nem a lepcses szájára.*
~Jólesek a kevéssé kifinomult retorikájú teremtőd után, nemde?~ Annyira szofisztikált voltam, hogy erre már nincsenek szavak. Ez a nőstény, ez a lány sokkalta inkább kedveli a szolid megközelítést, mint a mexikói "ide nekem az oroszlánt is" virtust. Amit egyébként szintén meg lehet fogalmazni úgy, ahogy én teszem. Mentalitásban nem igazán különbözöm Achilles-től. ~Ha nem probléma, hogy én a méreteimnek köszönhetően a két legtávolabbi pontot is könnyűszerrel összekötöm, benne vagyok a körről körre lépegetős játékban.~ Nem csak móka az, hanem a testek szövetkezése. Közeledés, amit lehet még fokozni. Azzal viszont miért várjunk egy társasjátékozásig, ha szólít a szükség? Érzem Bessie fájdalmát. Nem az volt a cél, ez csak járulékos történés. Annyiból bánt, hogy ha így állunk, máshogy nem fogunk, míg végig nem járja a kínmúlás rögös útját. A farkasom rámorog az orcáját illető farokra és utána kap. Nem mar rá, csupán jelzi, hogy ezt nem értékelte sokra. - "Köszönöm, de csak egy megállót megyek", igaz? Úgy utasítja vissza a lovagiasságomat, ahogy az idősek a hellyel kínálást a buszon. Értelmetlen, csak a büszkeségét simogatja, mikor találhatna jobb alanyt is a kezei közé. Tarkóig csúszik a vigyor, ahogy végignézem a legfontosabb műveletet: a ruhatárat meg kell igazítani, ahogy a hajkölteménynek már aligha nevezhető koronát is. - Megfontolható a lehetőség, Lovas Laurie! Ha jól üget a nyergemre ülve, bevállalom én a paripa szerepét. Felteszem, másra értette, de hát ha úgy mondja, ahogy nem, akkor is értem. A mutatóujjammal cikázok előtte, mintha ablaktörlőként funkcionálna. Meg kellett néznem, hogy hibátlan legyen a kép. Ha nem kapja el a kezét, akkor nekiállok kardozni is. Mutatóujjakat előre, en garde! Két csörte után abbahagyom, annyi elég az üdvösséghez. - Vagy inkább a vad északon, Déli Debbie! Csak hogy egy égtáj se maradjon ki és hogy úgy záruljon a téma, hogy a megcáfolhatatlan igazság az én számból hangzott el. - Ha figyelembe veszed azt a tényt, hogy ujjvégi stimulálás és ököllel, kézéllel vagy másképpen véghez vitt presszió egész különböző hatású lehet, akkor csak tedd! Az olvasásról nem beszélném le. Jelzés, hogy amit én adok, azt könyvből nem tanulja meg. - Maradjunk hát a meztelen igazságnál, rendben. Aki ura a testének és a szándéka kellő pontossággal történő kivitelezésére is képes, az két dolgot tehet ellened. Egy mozdulattal az eszméletlenség világába akar küldeni. Galádabb ellenfél esetén azon túlra, ahol a kurta farkú Alignak túrna, ha még képes lenne rá. Ilyenkor vállalja a kockázatot és a legkritikusabb pontodat akarja erőből megérinteni. A farkasságot apádtól szerintem kellően megtanulod, én az emberi tényezőt mutatom. Vegyük a szemtől szembeni küzdelmet és elsőként a fejet. Az állam én vagyok - mondta a tizennegyedik bokszoló és bevitte az ütést. Lassan mutatom, hogy Bessie-nek véletlenül se támadjon kedve a visszázáshoz. Nézheti a kezem, karom állását, a testhelyzetemet, hogy csípőből is beletolok. Egy hajszál távolságban állok meg. - Ha ezt beengeded, akkor jó éjszakát, rosszabb esetben sikeres vadászatot az örök mezőkön! Vedd figyelembe az ellenfél sebességét, súlyát, a kettőből eredő lendületét. A legfontosabb, hogy ne állj bele az ütésbe, inkább oldalazz el vagy ha nem sikerült, akkor kövesd az irányát, dőlj, amerre küld. Utána még lesz lehetőséged cselekedni. Ha kitérsz, arra kanyarodj, amerre kevesebb a veszély. Namost ha én imígyen ütöttem és nem amúgy állok, akkor hova lépsz, Sakkos Shannon? Vizsgakérdés 1. Nem kell különösebb intelligencia hozzá. Ha kéne, az is meglenne nála. A lényeg, hogy ne kerüljön elém, mert akkor megmutatom, hogy tévedett. És ha jó helyre lép, de nagyon indexel, akkor is látni fogja. Ha a jobb oldalamról vigyorog vissza, akkor engedem át. Professzor Doktor Lester J. Edisonnak megint szigorú napja van.
~Tűz és víz. Két véglet.~*az biztos, hogy a finom, női lelkemnek nem kell minden második szóbál sikítania a fájdalomtól, de most ez a sok beszéd, mindegy milyen formában, eléggé zavar. Persze gondolom ez a célja Lesternek, talán ki kellene majd egyszer próbálnom egy olyan farkassal, akinek nem kenyere a beszéd. Fondorlatosan megzavarom két csípődobás között. Hej! Miket tudok. Elméletben. *~Szavadon foglak.~*S valóban így teszek majd, ő fog a legjobban meglepődni ha meghívom egy twister partira. Most már nem csak mi feszülünk egymásnak, hanem a két farkas is, bár ők kevésbé szorosan. Az enyém nem hagyja magát, a morgás nem igazán érdekli, a farka után kapás annál inkább. Viszont mi egymástól tanulunk és a személyiségünk is egymáshoz csiszolódik, Sátánka olyat tesz amit más farkas nem tenne. Újra képen törli a farkával a másikat de úgy, hogy amaz ne érje már el a következő pillanatban, inkább csak játszik, vagy bosszantja a folyton csóválódó farokkal s helyezkedik is, hogy ne mindig ugyanott legyen. Én viszont ugyanott vagyok ahol az előző pár másodpercben, Lester fogásában míg meg nem kegyelmez és én fel nem adom. A női büszkeség fontos s bár szeretem a férfiúi lovagiasságot, most a farkas lelkem nem fogadja azt el. Kell ez nekem, hogy összeszedjem az önbecsülésem megtiport darabjait, ahogy a külsőm újraigazítása is. Legfőbb vágyam, hogy legközelebb más legyen az elrendezés kettőnk párharcában, gyanítom ő egészen másra gondolt, hallottam róla eleget ahhoz, hogy tudjam mennyire szereti a nőstény vadászatot. *-Ne fontolgass túl sokáig.*Mintha ugyan ilyen lenne, ilyen sokáig fontolgatós, de ezzel is csak egy labdát dobok fel, egy virágnyelvű labdát. Ennek ellenére, vagy pont azért, hogy tovább szítsam a vadászó kedvét, nem hagyom magam, belemerülünk picit egy ujjkard csörtébe, ami mosolyt csal az arcomra. Mint két gyerek, komolyan. Szemet forgatok az újabb névre, bár az imént is elhangzott egy, de már tudom mi élteti igazán Lestert. *-Ó, igen, ott te Egyenlítő!*Mindig övé kell legyen az utolsó szó. Fejemet ingatom mielőtt megtudom, melyik szervem melyik ütéshez tartozik, kész anatómia. Az akupresszúrás tanulmányok mellé az anatómia ismereteket is felveszem a kurzusok közé. *-Ha összekötöm a kellemetlent a hasznossal, még jó is lehet a vége…számomra. *Ő a kellemetlen, már ha azt vesszük milyen fájdalmas és bénító ütéseket tud bevinni és az elméleti ismeretek a hasznosak. Most azonban csak rá figyelek, mert tudom, hogy a tanítás után mindig felelés jön, vagyis számadás a tanultakról és elég volt egyszer földre kerülni. Vagy kétszer? A szavai közben bólogatok, s mikor az „egy mozdulattal az eszméletlenség világába küldésről” beszél , még nagyobbat, az érdeklődésem csúcsokat döntöget. Bár a halál gondolata…nos azt száműzöm gyorsan mielőtt még pánikrohamba esnék. Nem tudom Lester mit kezdene vele, de kétlem, hogy Achilles fülbe sugdosását választaná terápiának. *-Igen, az az egy mozdulatos érdekelne.*Csak tudjam hova kell ütni, a nagysággal már nem lesz probléma. A testem fájdalmai miatt még nem élvezem lélekben, hogy nagyobb erőm van mint ami látszik és könnyűszerrel leüthetnék egy Schwarzenegger nagyságú férfit, tudni kell azt is hogyan férkőzzem a közelébe úgy, hogy én ne kapjak. Lester meg is mutatja. A bemutató végén, mikor csak pislogok párat a hajszálnyi távolság miatt, ő még beszél – természetesen – én viszont leutánzom az egész mozdulatsort, addig kell míg az élmény friss, úgy könnyebben megjegyezhető. Hogy mikor fog ez rutinból és nem gondolkodásból menni, azt nem tudom, de ha Lester nem mond nemet, akkor azon leszek, hogy bőszen gyakoroljunk. *-Azt hiszem meg kell nézzek pár akció filmet. *Sosem néztem ilyeneket, nem lehet rajtuk bőgni. Ha viszont beengedek egy ilyen ütést, nem bőgni fogok hanem aludni, jó sokáig. Hogy ezzel meg is lehet ölni valakit…gondolom nem farkast, keményfejű mind. Én is. Tényleg! Vajon mekkora ütésre vagyok képes? Még sosem próbáltam, igaz ahhoz egy embert vagy farkast kellene fejen ütnöm, de arra nem visz rá a lélek. Már attól is kiráz a hideg, ha elképzelem milyen valakit megütni, már ismerem a tört csont hangját. *-Ez tiszta fizika. *Emlékszem, a testek ütközése. Sosem vontam párhuzamot két emberi test találkozása és a fizika között, eddig csak kémia létezett. S jön a kérdés amire már számítottam, így mozdulnom is kell, hogy megmutassam mit tanultam. Most nem pislogok a váratlantól, hanem elhajolok úgy, hogy az ütés ne, vagy csak kis mértékben érjen. Balra mozdulok, vagyis nekem balra de neki jobbra, és innen következne egy vissza válasz ha lenne benne rutinom, de nincs. Az lesz a következő lecke. Tudom, hogy jól csináltam, már csak abból is, hogy nem kapok a fejemre. Természetesen fülig ér a szám.* -Ha remekel a diák, a tanárnak is van oka ünnepelni!*
Ez bizonyítottan igaz rá és a teremtőjére, valamint rám és a mexikóira, ami a beszédet illeti. Annak a pasasnak csak ereje van, esze és szókincse nem igazán vagy nála jobb titkosügynököt még nem hordott a földteke. A farkasom megunja ezt a cívódóst és inkább azt várja, hogy emberileg tegyem helyre a hölgyeményt. Ő is besegít majd, de ilyen kis finom hadjáratot már nem akarna folytatni. Elfogyott a lendület. - Én már most tudom, hogy mit akarunk. Nem mondom, hogy eldöntöttem helyette. Csupán javaslattal terelem az örömteli befejezés felé. - Vagy akár Ráktérítő, hisz épp a jó útra vezetlek, Garnéla Greta! Olyan vörös arcügyileg is néha. Nem hagyhattam, hogy rám hagyja, inkább hagyományoztam magamnak én egy újabb nevet. És neki még egy sokadikat. Ha egyszer megszámolnám, félúton elunnám magam. - Ahhoz kétség sem fér, hogy a mai találkozásunk igen hasznos. A kellemetlenséget pedig kivetítem másra, másik irányba. A vége lesz a legjobb, nagyon jó lesz. - Azt azért ne felejtsd el, Kobak Kelly, hogy az egymozdulatos harcos olyan, mint az egyslágeres előadó. Eltűnik a süllyesztőben és néha ennek az értelmét nem kell átvinni, hanem a szó beszélni tud. Hosszas gyakorlás, mire az az egy ütés igazán profi lesz, addigra pedig meg kell tanulnod, mitévő légy, ha mégsem igazán profi. Perfekció és paradoxon kéz a kézben. Próba nélkül pedig nem fogja megtudni. Látom a hegynyi és tűfoknyi hibákat a mozdulatában, a tökéletesítésnél viszont még nem tartunk. Az agya képes befogadni az elméletet, ezért tömöm. Egyelőre csak ilyen értelemben. - Ha már szemmel vernél, akkor inkább oktatóvideókat vagy valódi mesterek filmjeit ajánlanám. Az akciófilmekben sokszor lassú mozdulatokat gyorsítanak fel filmtechnikával és imitálják a valóságot. Különben a nagy sztárokhoz nem lenne elég a kamion mértékegységű smink és orvosi felszerelés. Vagy koporsó... Ha az interneten böngészni akar, még egy-két régi meccsemet is megtalálhatja. Mi lenne tökéletesebb tananyag? - Nem tűnsz kutatófélének, de ha ebből az irányból sajátítod el, nekem meg fog felelni. Nők ritkán emlegetik a fizikát, ha harcról van szó. Komoly gondolat esetén még komoly tehetség is megmutatkozhat, elképzelhető, hogy szívvel nem, de fejjel nagyon érti a harc mechanikáját. - És ha már oldalra kerültél, megnyílt előtted a bordák és az alattuk elterülő, képzett harcos esetén egyáltalán nem gyenge, de lágyabb részek világa, melyeket támadhatsz. Nyaktól felfelé nem kell az említés, mert én túl magasan vagyok, esélyes, hogy még sokan lesznek ott, tekintve a mély növésedet. Az irány adott, a támadómozdulat megvan. Nem győzhetsz repetázni, hisz ezen a téren az ismétlés a tudás anyja és apja egyben. Nos, akkor egy körben támadhatsz, a következőben én teszem. És ismétlőre állíthatjuk a gépfegyverünket. Meg fogja unni, tán hamarabb is. Majd kitérek a lábmunkára és a csípőre, mert ez nem csak egyszerű félrelépés miniszter módra. Az egész test megy. Mert ha elbukik, az egész test szenved. Lelkestől. Ünneplésként egy elégedettséget sugalló mosolyt kap, aztán ha már a kimerültség vagy a teljes letargia szélén áll, akkor javaslom a mai edzés felfüggesztését. - Egy alkalom pedig nem tesz képzett harcossá, úgyhogy amilyen veszélyekkel kecsegtet a környék, szívesen hazakísérlek! Van vagy száz méter a távolság, könnyen becéloztam a folytatást, lesz, ami lesz.
-De jó neked.*Nem kétlem, hogy vannak tervei, ötletei. Lester ugyan nem mond ki semmit sem nyíltan, de annál több szóvirágot alkalmaz az egyértelmű közlésére. A mosolyommal én is közvetítek, mégpedig azt, hogy ha jól értem, nem lesznek ellenvetéseim. Nem tudom mikor döntöttem el, az is lehet, hogy nem tettem meg, csupán visz az ár és én hagyom magam, mert jó. Újabb nevet kapok és ez most megint a vörösre hajaz, bár most az arcom színét térképezi fel, s mivel én állhatatosan „csak” Lesternek hívom vagy sehogy, magának is kiutal egyet. *-Ezzel nem tudok vitatkozni, mármint a jó útra vezetéssel. *Biztos vagyok abban, hogy jó választás volt, tőle sok mindent lehet tanulni és nem vagyok híján a motivációnak. Persze mint minden tanulás, ez is, vele, igen fájdalmas és hosszú lesz de nem bánom. *-Nekem mondod? Én kértem. Achilles nézett nagyot, de velem nem lehet ellenkezni. Azt hiszem már felkészülten vár a gyengélkedőn, tördeli az ujjait és fel-alá járkál. Gondolatban már kanalazza össze a szétdobált testrészeimet. *Ha így is lenne, csak tanulásnak fogná fel, hiszen ő sem kímélt sosem. Kaptam elég nagy pofonokat, hogy a fal adta a másikat és bár a nőiségem tiltakozott ellene, a farkasomtól kapott személyiségjegyek nyomán tudtam, hogy mindez a javamra válik majd. Lester azonban egy ponton ellent mond Achilles tanításának, talán mert nem teljes mértékben illik rám az egy ütéses leterítés. *-Értem. Ahhoz az egy nagy ütéshez, több kicsin át vezet az út. Hosszas gyakorlás. Benne vagy? Találkozhatnánk minden nap, összegyűrhetnénk egymás csontjait, csak ne felejts el névadó naptárt is hozni magaddal, mert előbb-utóbb kifogysz a jelzőkből, színekből és nevekből.*Azért mert látszólag fel sem veszem az újabb neveimet, még nem jelenti azt, hogy nem is jegyzem meg. A mozdulatsort úgy szintén, biztosan nem hibátlan, de senki sem született pankrátornak, ninjának. Tanulni, gyakorolni kell és ezért jut eszembe többek között az akciófilm nézés. Mivel nem igazán voltam eddig a híve, lévén a lelkemet nem rezegtette meg, fogalmam sincs hogyan csinálják. A kaszkadőrökről és dublőrökről van azért fogalmam, de a mozdulat lassító trükkről nem igazán.* -Tényleg? Nem láttam még ilyen filmeket de ez már az elején illúzióromboló. Akkor majd filmet is együtt nézünk, nehogy eltévelyedjek a sűrűben, aztán amit látunk ki is próbáljuk. *Valamiért biztos vagyok abban, még mielőtt látnám az arcbéli reakcióit, hogy ha rá bízom a filmválasztást, nem csak akciófilmek lesznek összegyűjtve megnézésre és kipróbálásra. Ha igazam van, márpedig elég ritkán tévedek emberek megítélésében, akkor újabb, seregnyi vörös árnyalatú nevem lesz. Lester tanítás olyan irányból is megközelíti a valóságot, ami már sokkal érthetőbb a számomra. *-Mindennek az alapja a matematika, a fizikáé is. A fizika pedig két test egymásra irányuló kölcsönhatásának egyik-másik törvényét mondja ki. Ütközés, súrlódás, vonzás. Te melyiket választanád?*Az egészségem érdekében a súrlódás jobb mint a tényleges ütközés, de ha nem harcról beszélünk, akkor a vonzás a megfelelő. Az már eléggé működik. Egyelőre maradunk a súrlódásnál és azt remekül kivitelezem. A második pillanatban esik le, hogy most megkaptam a választ egy nem rég feltett kérdésemre. Látom azt amiről közben elkezd beszélni, a bordáit, az oldalát, olyan testrészeit kézközelben, melyek eddig fallal voltak elzárva előttem. Mielőtt még felegyenesednék a kiinduló pontba, megpróbálom megcsiklandozni az oldalát. Ha számít is valamire tőlem az inkább egy ütés kísérlete lehet, nem pedig gyerekes játéké. *-Igen, látom. Kikerültem a rönknyi karjaidat és a sziklafal mellkasodat. Ez tetszik…..azért nem mindenki olyan nagy mint te. *van önkritikám és tükröm is, tudom mekkora vagyok és nem érdekel. Inkább pici legyek és törékeny mint égimeszelő, vagy kigyúrt izomlady. *-A hátrányból előnyt is lehet kovácsolni. A meglepetés ereje, a fürgeségé…ütni is megtanítasz? Úgy értem, hogy hogyan lehet minél több erőt belevinni egy ütésbe. Mert az sem mindegy hogy kezded. *Lelkesebb vagyok mint az elején, de azt mondják evés közben jön meg az étvágy, én pedig ma jól fogok lakni. El is kezdem a falatozást az első támadással, úgy ahogy tanította. Kíváncsi vagyok arra, ő hogyan védekezik egy mélynövésű ütése ellen. Az pedig a következő kérdésem lesz – ha túlélem – hogy mi a harmadik lépés?* -Megvolt a támadás-védekezés. Hogyan védhetem ki a védekezést? Vagy ellentámadást? Bonyolítsuk egy kicsit, utána hazakísérhetsz. De tudtad, hogy nem csak a természet veszélyes? Gondoltál a háztartási balesetekre is? Csúszós padló, trükkös lépcső. A fürdőről már nem is beszélek, kész deficit egy biztosítási ügynöknek.*
Egész az utolsó pillanatig lesz lehetősége, hogy meggondolja magát. Ha utána találja ki, akkor már nem félúton fordul vissza, hanem a kapun belülről kell távoznom. Érzelmileg tán zavarosabb, mint értelmileg, de ezt el tudja dönteni. Előtte. - Hja, aki magából indul ki. Én ugyan nem aprítok ok nélkül. És a tanítást is másképp képzelem el, mint az, aki nyilván akarta, hogy a kölyke az én szárnyaknak is mondható deltáim alá kerüljön. Kétlem, hogy Bessie akarnokabb lenne Achilles-nél. - A napi szintre hamar ráállnál, a semmitől elég távol van. A rendszeresség kulcsát viszont szívesen bedugom a záradba. Soknevű Suzanna, fogalmad sincs, miféle kiapadhatatlan forrásról ejtettél szót! Ha egyszer azon kap, hogy kifogytam, megtehetne bármit, de ostoba fogadásokba nem megyek bele. Vállalom az edzősködést, hisz miért is ne tenném és miért akarnék az útjába állni egy olyannak, akivel eleve másféle tornát is el tudtunk képzelni már az elejétől fogva. Kiképzem superwomannek. - Nem vagyok vászon, ne próbálkozz vetítéssel! Biztosan szemed ügyébe került már valami ilyesmi, de teszek róla, hogy valósabb képet kapj a képernyődre! Hiszed, ha látod. És majd csinálod is. Mutatok én neki olyat, amitől megjön és elmegy, de ott is marad a kedve. - Számolós Szvetlána, én beérem ezzel a hárommal, csak a sorrendet fordítottad meg. A testek vonzási jelensége már beindult, súrlódtunk is, az ütközés viszont még csak a kellemetlenebb módon, hatalmi harc formájában jelent meg. Na de majd ágyban, párnák közt... Elvigyorodom az "alantas" támadásra. - Bizonyos esetekben ez az ellenállhatatlan és kivédhetetlen támadás. Te melyik részeden volnál a legcsiklandósabb? Kacsintással viszem be a kérdést. Az elismerés után még szélesebben terül el arcomon az öröm jele. - Nem mindenki tesz meg ezért annyit, mint én tettem és teszek. Engem se könnyebb megkerülni, mint átugrani, csak épp más értelemben, mint a zsíros állásúakat. Bessie lényegi kérdésekre tapint rá. Mindent sorra kell venni és egy alkalom nem arra való, hogy kapkodjunk. - Legközelebb a kezed feje kapja a legnagyobb figyelmet. Addig érd be annyival, hogy vigyázni kell az ujjakra. Megkopogtatom az ökleimet, összeütöm őket és mutatok egy állra mért ütést is, aminél az ujjaim feszülnének hátra. - A töréstesztet hagyd meg egy annak, aki úgy üt, mint egy lány. Első a mozdulás, az értelem, a cselekvések okának és céljának megismerése. Ilyen apróságok, hogy miként forduljon rá, egyenesen vagy kanyargósan támadjon, ezek ráérnek. - Türelemmel, Rózsa Rosie! Figyeld meg, hová és hogyan, tanuld meg, mikor és meddig. Ne hidd, hogy mire hazamész, kenterbe verheted az öregedet. Állunk, lépünk, fordulunk és értünk. Egy ellentámadást azért prezentálok. Amit az elején is megtettem. Magam felé invitálom két tenyérrel és ha üt, lassan, óvatosan húzom el, majd tolom tovább, közben pedig megfogom, hogy mégse csókolózzon újra a gyeppel. Mikor van erre jobb alany is... - Egy lehetőség, az egyik legjobb. Spórolsz a saját lendületeddel és ellopod az ellenfélét. Arra megy, amerre akart, csak tovább és nélküled. Ahogy a meghívást-meghivatást feszegeti, nem vagyok rest tovább boncolgatni a témát. - Az instabil lábtörlők és a falból kiszakadó fogasok is fenyegetőek tudnak lenni, való igaz. Számtalan veszedelem leselkedik, jobb is, ha ezeknek nem teszed ki magad. Erős karok felügyelete nélkül. Louisa Armstrong...
-Ez megnyugtató.*Okot bármikor tudok nyújtani, sajnos akaratlanul is, de remélhetőleg Lesternél nem verem ki a biztosítékot. Már az első percekben tudtam, érezhető volt, hogy Lesternél egészen mást jelent a tanítás, nem csak kifejezetten a mélyvízbe dobást. Lassan de elég erőteljesen vezet rá a lényegre, megtanít gondolkodni ezen a téren is, bár elsőre ellentmondásnak tűnik a megtervezett, esztelen nekimenés a másiknak. *-El is fordítod? *Csak tudnám mikor mire céloz, mert több lehetőség is szóba jöhet.* -Professzor! Fogalmad sincs, hányféle helyen érdeklődtem a kiapadhatatlan forrásaid felől.*Van egy fogadásom arra, hogy egész farkas életemre elegendő neve van a számomra és ha már kiapadhatatlan forrásról beszélünk…a kulcsa is biztosan sokáig olajozottan működik. Utóbbiról is hallottam eleget. Hogy a szókincse meglehetősen sokoldalú, az már biztos, de kapok megint olyan átvitt értelmű, humoros megfogalmazást, amit érdemes lenne elraktároznom a hozzá hasonló fazonokkal való beszélgetéshez, noha nem tudom fogom-e egyáltalán használni. Először persze nagy szemeket meresztek, hiába, aki Mayflower nagyin nevelkedik, annak nehezen esnek le az érmék. *-Pedig elég nagy a hátad hozzá. Egyébként tényleg nem láttam akciófilmeket, csak a neked nyálas és csöpögős romantikusokhoz vagyok szokva. Tudod a minimum egy egész dobozos papírzsebkendős filmekhez. De még olyat sem csináltam ami azokban van.*A mondandóm végét enyhe fájdalommal mondom, és ebből feltételezhető, hogy nem a nyomokban szexet tartalmazó részletekre gondolok, hanem az érzelmi jelenetekre. Ezek után nem meglepő, hogy gyorsabban lódulunk meg a másfajta lényegre való törekvésben.* -Nem mindegy, ha már úgy is meg van mindhárom?*S valóban, ha már itt vagyunk egymásnak kettesben és csináljuk, a sorrend teljesen mindegy, előbb-utóbb a végére érünk a témáknak. Kedvet kaptam mindenhez, amikor kitaláltam ezt az edzést Lesterrel, még elmerengtem azon, ép elméjű vagyok-e, de most már igazán élvezem, ehhez pedig az kell, hogy úgy vegyük komolyan az egészet, hogy nem vesszük komolyan. *-Ha kifejezetten csiklandozni akarsz akkor mindenhol. *Nem mondom, ha mást szeretne, akkor kész vagyok eltekinteni a nevetős jelenetektől és állom a sarat, de ha nagyon kíváncsi, hát próbálja ki. Eddig már eljutottam a szabadon hagyott testrészek megtalálásáig, büszke vagyok magamra, Lesterrel szemben ez akkor is óriási eredmény, ha hagyta magát.* -Nem könnyebb de sokkal nehezebb. Fürgébb vagy mint egy hájtorony. *Nem tudom eldönteni, kinek nehezebb bevinni egy végzetes ütést, hiszen az izom kemény és visszapattanok róla, talán fájdalmasabb, ha azt vesszük, mennyi érzőideget érhetek el, ám a háj elnyelheti az ütést, talán meg sem érzi a megütött. Lesz még mit tanulnom az biztos, ez viszont azt jelenti, hogy sokat kell gyakorolnunk. *-Jó, majd mutass be egy olyan farkasnak aki úgy üt mint egy lány.*Miután megnéztem hogyan hajlanának hátra az ujjaim egy ütés alkalmával ha nem jól csinálom, máris lépnék tovább, de türelemre int. Azt már tudom mennyire tud fájni.* -Nem hiszem, de legalább némi fejlődést láthasson, olyan cuki amikor büszke.*Nem tartom valószínűnek, hogy boldog lenne mert lecukiztam, de ő választott, és ha morgósan is de el kell viselje a választását. Egyébként komolyan gondolom amit mondtam, Achilles tényleg aranyosan tud büszke lenni, olyankor mintha még pár centivel magasabb is lenne, kihúzza magát és csillognak a szemei. Mindez szerencsére elhomályosítja a vulgáris szavai keltette érzést. S ha már kérdeztem, csinálhatom is, hová és hogyan, mikor és meddig. Ütök, bár most nem az a lényeg, hogy mekkorát és hogy be is találjon, hanem az, én miképp kerülhetem el. Azért vannak kételyeim a kivitelezést illetően.* -Értem, ez nagyon jó…*Lelkes vagyok, mosolygósan lelkes.* -…de gondolom nekem nem kell majd megfognom az ellenfelemet, hogy ne essen el. Hagynom kell a fűbe harapni.*Világítok rá az apró különbségre, hálásan nézve rá amiért megkímélte a ruhámat egy újabb fűfolttól. *-Ezt elismételnéd velem párszor, gyors egymásután? *Csak, hogy meglegyen a rutin. Más bemagolt szöveget mond fel éjszaka ha álmából keltik, én ütni fogok. S ha megtesszük, egyre gyorsabban, már a beszéd is jobban megy közben. Elmélázunk a farkaslak veszélyes balesetforrásain.* -Reméltem, hogy számíthatok rád. A takarítással hogy állsz? Egyébként…Louisa Armstrong? Ez komoly?*Szemet forgatok. *
- Megtalálom vele a zárnyelvedet és akkor jól be is olajozom, hogy ne kelljen kínosan nyikorognod! Szerintem érti ő, hogy miről van szó. Elégedetten mosolygok, hogy egy és több értelemben is lehetett miről, volt kitől érdeklődnie. Nem egy nőstényhez volt közöm a városban, a Falkában, ha pedig a szóvirágaimat akarta szedegetni, azokat aztán mindenfelé dobálom, a sarki zöldségestől a dékánig felismernek róluk. - Se csók, se könny, se búcsú utáni édes viszontlátás? A te pénztárcád szűzérméket rejt, Hártyás Harley? Nem szívlelem az orrtörölgetésre való papíreszközt pazarló műfajt, ezt eltalálta. Azt hiszem, az érzelmi mélységek hiányára célzott, amit nem én fogok betölteni, ellentétben talán egy másik űrrel. - Legyünk telhetetlenek, ha már nem mindegy, akkor mindegy, nem? Értjük, ahogy nem akarjuk, de értjük. Felcsillan a szemem. Be fogom lopni magam a szívébe és eskü, kipróbálom rajta a csikit, ha nem is mindenhol, de elég sokféle helyen, illő illetlenséggel. - Jól látod, az ugrót röptében, a kerülőt futtában állítom meg. Amint azt megtárgyaltuk, nem engedem az ellenfelet a hátam mögé. - Ezer és egy örömmel, Jobbhorgos Fogorvos! Ha azt jól beviszi, tényleg felér egy szájsebészeti beavatkozással. És biztos találok olyat, akinek van ereje, mégsem meri használni. Még csak lánynak sem kell lennie. - Büszke Cukor fejéről már csak a tollas dísz hiányozna, mi? Rajta kívül esélytelen bárkitől hallani ilyen jelzőt az öregre. - Majd ha egyszer nagy leszel és nem csak bámulod a felnőtteket, akkor. Addig csak lökj, ne tarts, hadd rágják a gyepet! Én is büszkén mosolygok, szeretem az érdeklődést és azt is, ha megcsillan némi humor. Fűben és fában. - Nem gyors, de gyorsuló repetát kapsz. A gyakorlás lényege, hogy lassan nézzük, lassan végezzük, aztán fokozatosan ránehezedünk a gázpedálra. Így is teszek, toljuk egymást, ahogy csak jólesik és amíg nem látok fejlődést, addig nem váltok sebességet. - A pókhálós helyek kipucolásában jó vagyok. Sőt akár a szövögetők kedvét is el tudom venni rendszeres megjelenéssel. Miért, a Pálcika Paloma jobb lenne? Forgassuk inkább egymást, mint a szemeket. Ha az erős karok ellen tiltakozik, hívhatom én csököttizmúnak, de abban még ennyi köszönet sem lesz.
*Na igen, aki belemegy egy nyelvésszel a pikáns szóvirágok erdejébe, az ne csodálkozzon, hogy rákvörösre pirul. Ha jól sejtem ez a színem megmarad addig, míg Lesterrel vagyok. S mivel láthatóan remek alanya vagyok az ilyesminek, nem fogja vissza magát. Élvezi. Remélem mást is fog, meg én is. Arra viszont kibukok mikor szűznek titulál, nem mintha szégyen lenne ha így lenne, de megint félreértett. Nagy szemeket meresztek felháborodásomban.* -Te jó ég! Dehogy. A romantikus filmekben a mély érzelmek a jellemzőek, nem a pornográfia. *Remélem most már megérti, hogy szerelmes nem voltam még soha, az ifjúkori fellángolást nem számítom ide, mert az minden csak nem mély érzelem. Felszínes és hamar elmúlik. S az a név, a Hártyás Harley…*-Kikérem magamnak!*Pontosan érthető mire gondoltam. Eddig nem reagáltam egyetlen névre sem amit rám akasztott, de ez azért nem illik rám. Ez inkább gúnynév semmint frappáns elnevezés, legalábbis első hallásra. Egy tizenéves kamaszra talán, akit a suliban ezzel csúfolnak a lánytársai, mert szegény annyira csúnya, hogy még az osztály leglúzerebb sráca sem veti rá bandzsán álló szemeit. Nálunk viszont ez nem áll fenn, annál inkább a hármas törvény ami szerintem mindegy milyen sorrendben érvényesül. Mosolyogva bólintok, s mikor elkapom a gyenge pontját, elárulom egy titkomat. Nem is olyan nagy titok ez, inkább intim. Felcsillannak a szemei.* -Te vérszemet kaptál.*Már látom magam előtt ahogy pontról-pontra beveszi a csiklandós részeimet. Nos, el fog tartani egy ideig, míg mindet megtalálja. Lester személyében egy többfunkciós pasit találtam magamnak, és szerintem ő sem bánná ha tudná miként gondolok rá. Nem csak verekedni, megvédeni magam tanulok tőle, hanem a finomabb akciókat is letárgyalhatjuk, ráadásul van olyan idős, hogy megfelelően tudja kontrollálni a farkasomat, ha esetleg a felszínre törekedne. Romantikus érzelem az nem lesz, de bánja kánya. Letárgyalunk mi mindent amit csak lehet, picit még fényezem is, talán az Omegasággal sújtott lelkének is jót tesz, és még próbababát is állít majd nekem. Kész főnyeremény a nyelvész. *-Sombrero. De nem mond neki, hogy ezt mondtam. *Kitérne a hitéből, pedig abból elég nehéz kirángatni, amit külön szeretek benne annak ellenére, hogy azon az úton nem tartok vele. Volt egy törés az életemben, egy olyan korban ami a legsebezhetőbb, és a nyomát semmi nem törölheti ki. Viszont tiszteletben tartom mások hitét, Achilleszét mindenképpen. Mondják gyakorlat teszi a mestert, s bár a mestertől még nagyon messze vagyok, az előttem álló hosszú út nem riaszt vissza. Neki is látunk, lassan de biztosan, megjegyzek minden mozdulatot, beleégetem a memóriámba, hogy ha álmomból felkeltenek is padlóra tudjam küldeni azt a megátalkodott személyt aki képes felriasztani. Most már a beszélgetés is megy közben. A pókhálózást nem említettem ugyan, de a takarításra remek szinonima, és pont beletalál abba amire gondoltam. Pont ő ne értené? Én viszont elakadok. Szégyen a futás de hasznos, az értetlenség beismerése és a kérdezés azonban nem szégyen. A mozdulatsor befejezésével megállok és ránézek. *-Remek, nálam sok pókháló van, egyszerre nem is lehet mindet letakarítani, viszont ezt a Pálcikát nem értem. *Talán az agyam is bepókhálósodott. Az is lehet, hogy ha megmagyarázza, jön a felismerés, a "jé, tényleg" gondolat, de egyelőre sötétben tapogatózom.*
Éppenséggel a mély érzelmekkel kezdtem, de ezt a tényt a felháborodás rőtsége törölte Bessie felfogóképességéből. Megmosolygom, hogy szerinte csak az erotikus jelenetekre gondoltam. - Azokhoz is lehet zsebkendőt használni, de ez inkább a mi re(j)szortunk, mint a hölgyeké. Mellesleg egy romantikus film kevés is ahhoz, hogy kiverjem a biztosítékot. Remélem, most már megérti, hogy nem süket fülekre talált a mondandója attól függetlenül, hogy az ízlésvilágunk valóban más, mert a csöpögést ilyen téren nem kedvelem. Ha nem volt szerelmes, majd lesz, egyszer, van itt bőven hím vagy őrző és még előtte az élet, a világ, a mindenség. Nem biztatom, mert a vágyódás tárgya nem én leszek és az enyémnek se ő, ami az érzelmi mélységeket illeti. - Szégyen a gyalázat? Elvigyorodom a felcsattanós kikérésen. A mai világban huszonévesen már vér és ciki, ha a hártyán még nem robogott át egy masszív Harley Davidson. Ismétlés a dugás anyja, ezt már Wendy-nek is megmondtam, a szabályt pedig kivétel nélkül erősítettük. Fogjuk Bessie-vel is... A vérszem említésére vörössé változtatom a szemeimet. Láttam ilyet villanni és az én vérvonalam egyik csodája az apróságok mímelésének képessége. Leveszem a lábáról a kis rókabundájút, a két szép vörös szememmel. - Megegyezhetünk a hallgatás árában. Intek a kezemmel, hogy ez nem volt komoly. Amire gondoltam volna, azt enélkül is odaadjuk egymásnak, metakommunikációval már letárgyaltuk. A sombrero-s Achilles elképzelése konkrétan nevetésre sarkall, hahotázásra. Egyikünk se járna jól, ha az öreg megtudná, hogy ilyen remekül szórakozunk rajta. Talán mégis megemlítem majd neki, de Bessie kihagyásával. Elviszem én az állast, neki nincs rá szüksége. Gyakorlásra annál inkább, én pedig ritkán látott képességemet kamatoztatom: türelem vörös rózsát terem. Még nem kezd kimelegedni, jól bírja a farkastüdő. - A vicc nem akkor halálozik el, ha nem értik, hanem ha elmagyarázzák. Én pedig nem lennék gyilkos. Poén Poppy... Az erős kar és a pálcika ellentétének feloldására nem kerül sor. Borítsa csak a pókháló. Egyszer talán lepucolja róla az értés seprűje és Bessie lekacagja a csillagokat az égről, ha már világos lesz. - Legközelebb innen folytatjuk, Küzdő Kerry! Ahogy kezdtük, úgy fejezem be, összetett tenyérrel hajlok meg, szó nélkül kérve, hogy utánozzon. Meg kell adni a módját. Most pedig gyalogosan távozhatunk, mivel egyikünket se viselte meg annyira a harc, hogy ne állnánk meg a két lábunkon. Én megálltam Bessie-én is...
*Talán félreértettem valamit, de mindegy is, Lester továbbszövi a váladékokat.* -Ó, te jó ééég! Hanyagolhatnánk a férfiasan nedves témákat. Szóban megfogalmazva. *Nem vagyok prűd, de a férfiak fürdőszobai vagy kanapé sarokban eltöltött magánéletére nem vagyok vevő. Ezek után ha ránézek egy doboz papírzsebkendőre, nem a Titanic hajódeszkás jelenete fog eszembe jutni és sok időnek kell eltelnie, hogy akár egyet is használjak. *-Nem gyalázat az, ha megfelelő időben, helyen és személlyel történik. Csak a névválasztásod nem volt megfelelő. Vulgárisan hangzott. Jobban kibékülnék a Szeplőtelen Jane-nel…ha, helyénvaló lenne.*A végén még én is Keresztelő Szent János leszek. Bár szó szerint még a szeplőtelen sem illene rám, hiszen tele vagyok velük, köszönhetően a vörös emberek bőrtípusának. Sok nő a pokolba kívánja és alapozó alá rejti a szeplőit, én imádom őket. Ám mindent megértettem amit Lester próbált közölni virágágyásba burkolva és nem vagyok ellene, csak azt remélem, hogy a nő és a férfi játéka közben befogja a száját. Ezt azért még mindenekelőtt megtárgyalom vele, aztán ha a helyére tettük a gondolatokat, a dolgokat is a helyükre tesszük. Addig meg elámulgatok a szemein. Elnyílt ajkakkal és kapkodó levegővel karöltve. *-Nahát! Ez csodás! Mindent szó szerint teljesítesz? *Nem ártana vegyíteni a vérvonalbeli képességeket, kész csodanő lennék az erőmmel és az ilyen irányú alakváltással. Ám az alkudozásban verhetetlen vagyok. Ártatlan és szende döbbenetem összehúzott szemrésű figyelmeztetésbe csap át, midőn kinevette magát Achilles sombreróján és fizetséget kér.* -Úgy éreztem abban már megegyeztünk.*Emlékeztetem őt a szép és illatos kelyhű növényekbe ásott beszélgetésünkre, annak ellenére, hogy csak legyint. A viccet is vegyük komolyan. A gyakorlást is, ami egyre jobban megy s mivel nem idézünk villámgyorsaságot, nem is fáradok ki olyan hamar. Minden mozdulatot az elmémbe vések, hogy később rutinból menjen, hogy legyen mire alapozni a kombinálást, ha már ott is tartunk majd. Ha egyszer megértem minden poénját, biztosan jobban élvezem a beszélgetéseinket is, előtte, közben és utána. Arra viszont várhatok, hogy lelője a poént annak érdekében, hogy képben legyek.* -Most komolyan Lester, annyira önző vagy. Képes lennél számtalan álmatlan éjszakát okozni nekem ezzel? Mással okozhatnál. *Ismerem magam, amíg rá nem jövök mit akart ezzel mondani, azon fog kattogni az agyam, s mivel nem vagyok szinkronban a nyelvész poéngyárának készletével, ez meglehetősen hosszú ideig fog tartani. S még csak véletlenül sem gondolok a legegyszerűbb megoldásra. Az edzés számomra hirtelen ér véget, pedig már kezdtem belejönni és élvezni, volt olyan pillanat amikor nem gondolkodtam csak cselekedtem és ez büszkeséggel töltött el. Ha otthon megmutatom Achillesznek, hogy mit tanultam, ő is büszke lesz. Csalódottsággal veszem tudomásul, hogy mára ennyi volt, egy röpke pillanatra az arcomon is átsuhan ez az érzelem, de mikor Lesterhez hasonlóan hajolok meg, már csak az elégedettség mosolyát viselem. Mindent egybevéve jól sikerült a mai nap, bár koszos vagyok és fűfoltos, némi föld is ropog a fogaim között, felfedeztem néhány olyan izmomat is melyekről eddig nem volt tudomásom. *-Köszönöm professzor! Igazán tanulságos és termékeny találkozás volt. *a végére még megengedek magamnak egy kis mókázást. A lak felé séta közben megfogom Lester kezét, és erősen vissza kell fognom magam, hogy ne nevessek miközben félszemmel az arcát fürkészem.*
- Verbális szinten hanyagolhatjuk, igen. A tett az első, a szó és a beszéd ráér. Úgy érzem, így is eleget mondtam ahhoz, hogy a filmművészeti ízlésünk tisztán villogjon, egyik a másiké előtt. - A vulgármaterializmust nagyon jól ismerheted a Teremtőd által. Bevallom, annak is örülök, hogy már Szeplős Samantha vagy. Egy szeplőtelen szűkséget kitágítani is nagy élmény, de ha van tapasztalat, az is sokat jelent. Jane? Na jó, Tarzant nem szeretném megismerni, félő, hogy olyan nexus alakulna ki, mint Egonnal. Nem kellenek nekem az üvöltöző erdei liánemberek. - Mindent. Amit akarok. Kivételesen rövidszárú mondatok hagyják el fogaimnak kerítését. Mert most a szemeimmel hódítok, nem a sajátjaimmal, hanem a vérbe borítottakkal. Bessie úgy ámuldozik, mintha a világ legkomolyabb bűvésztrükkjét mutattam volna be. Kontaktlencseváltás kéz nélkül. Hát igen! Minden humorbomba ellenére nagyon is lelkiismeretes kiképzőtiszt vagyok ma és a sok alázó becsmérlés mellé némi dícséret is jár. Mióta tudom, hogy másféle folytatást is megér az este... - Okozok én neked olyat, hogy álmodni is fogsz róla... Erről van itt szó, kérem szépen! Lehet, hogy megenyhülök egy hosszas és fárasztó nap utáni hosszas és fárasztó együttlét után. És csak kinyírom szegény vicc mondanivalóját. De most még nem vagyok olyan vérszomjas kedvemben. A csalódással pedig nem törődöm, nem azért érkeztem, mert hívtak és nem olyan céllal, hogy mindent teljesítsek, amit csak egy kölyök kér. Az egóm háborút indítana és utána ellenem indíthatnának egy nagyobbat. - Termő leszel, léted ellenére is, Betanulós Bessie! Íme egy apró úriemberség, olyan néven szólítom, ami szorosabban tartozik hozzá, mert már régóta hordja a nyakában kis, utált táblácskán. Ahogy elindulunk és ujjai az ujjaim közé csúsznak, hogy elvesszenek, mint csiga a gipszesvödörben, a kezemet manccsá változtatom, a lehető legnagyobbá, amit ismerhetek. - Elfelé ballagunk már, kéz a mancsban, cseppet sem csöndesen és együtt pihegünk majd? Séta Sheena... Hamarosan már a Lak bejáratánál találjuk magunkat és fel kell tenni a nagy kérdést: - Menni vagy nem menni? Nálad vagy nálam? Táncoljunk előtte?
*Megnyugszom, hogy nem lesz több verbális támadás ellenem, legalábbis a nedves területeken nem. Névadásban Lester jobban el van eresztve, és inkább ez mint Achilles mocskos szája, amit lassan de biztosan ignorálok. Egyik fülemen be a másikon ki, megváltoztatni nem tudom, megnevelni nem az én tisztem. Emlegetésére csak szemet forgatok válaszul, jelezve, hogy telibe talált, ha egyszer olyan helyre kerülök ahol ezt a fajta önkifejezést anyanyelvi szinten művelik, én biztosan nem fogok kitűnni a tömegből ha a Teremtőmet idézem úton-útfélen. Azt is tisztázzuk, hogy csak az arcomon vannak szeplők és ehhez újabb nevet kapok. Már nem tudom számolni hányadik a sorban, Lester kész anyakönyvvezető. *-Na persze, mint a gyerekek. *Csak ők a hallásukkal bánnak szelektáltan. Én egyelőre meg vagyok elégedve azzal amit kapok, sőt! Ámulok-bámulok és gyönyörködöm. Láthatóan és érezhetően, hadd dagadjon az amúgy sem kicsi mellkasa a büszkeségtől. Az egóját már úgy sem lehet mivel duzzasztani. Lesterrel szemben ma sok mindenben alulmaradtam, volt, hogy szó szerint, ám ha ezt máshol folytatjuk még jó is kisülhet belőle. Ezt a gondolatomat fejtegeti tovább fennhangon, válaszul a kifakadásomra amiért poéntalan maradt a poénja.* -Úgy legyen!*Ámen! Mondaná a nagymamám. Sok mindenben azért ő sem olyan szentfazék mint amilyennek mutatja magát. Lám a nagybátyám másságán is túllépett, sőt még a párját is megkedvelte. Robertet mondjuk nem nehéz kedvelni, hiszen remek humora van, nem kisebb öniróniája, és annak ellenére, hogy a nagybátyámba szerelmes, imádja a nőket. Szellemi szinten. Tud udvarolni ha kell, szépeket mondani és azt is tudja mit akarnak hallani a nők. Meg a nagymamák. A mai este tervezése miatt picit hevesebben dobog a szívem, Lester minden bizonnyal hallja is ha pont arra fülel. Nem szépítem, de már a gondolat is beindít. Az edzés végeztével Lester újabb tanúbizonyságot nyújt arról, hogy nagyon meg kell gondolni mit mond neki az ember, és a farkas, mert képes mindenből kiforgatni a neki tetszőt. Nem hiába nyelvész, annyi szó lehet a szótárában mint egész Alaszkának együttvéve. Viszont ajándékot is kapok és ezt a mai remek teljesítményemnek titulálom. El is ámulok és oda is szúrok.* -Nahát! Ugyan előtaggal, de ugye milyen könnyű volt kimondani? *Talán ezért lomboz le szándékosan azzal, hogy rezignáltan veszi tudomásul mikor kezemet a kezébe csúsztatom. Jaj, most komolyan, legalább egy fintort mutathatott volna, na persze nekem semmi sem jó. A mancsot érzem és megnézem, felemelem a kezeinket, ujjaimmal a dús szőrzetbe túrok.* -Mit nem adnék azért, ha én is tudnék ilyeneket. Nagyon remélem, hogy pihegünk majd egy kicsit közben-közben. *Ha már kapok, nem elégszem meg pár perccel, az egész éjszakát akarom. Főleg ha sikerélményem lesz és Sátánka a helyén marad. Érzésem szerint gyorsabban érünk a Lakhoz mint ahogy én értem onnan a tréningpályára. Nem bánom. A kérdés meglep, főleg a vége, de nem forr torkomra a szó.* -Menni, ez egyértelmű. Kinél? Ha már nem férsz a nadrágodba akkor nálam, kirakjuk Achilles nyakkendőjét a kilincsre. Van neki, mert vettem. Táncoljunk? Szeretnél?
A csendes nyugalomba hangos izgatottság vegyül. Végre letisztáztuk a filmtémákat és egymás szóhasználatát. Miért is verhetne ennyire az a kis fiatal szív, ha nem a testemért? Én is készülök, nem csak lélekben. - Megragadtad a lényeget: nincs benne kihívás. Szólítsam mindig úgy, ahogy értelemszerű, mikor ezer érdekesebb lehetőség is van? Szeretek játszani a szavakkal és a nevek bármilyen fontosak is, csak szavak. Eléggé sietünk, Bessie-ben maradt még energia, pedig az ő vérvonala a gyors kifulladásról híres. Ezért igyekeznek a muszklik elsőre, másodikra KO-t elérni. Na de hát! - Menni, de milyen messze! Történetesen szorít, úgyhogy díszítsük fel az ajtónyitó alkalmatosságot! Egy jó rítustánc kellő bemelegítés lesz, úgy vélem. Mióta elköltöztem, nem sokat járok ide. Itt lakik az én "nagy" ellenfelem, bajkeverő társam, akit a legutóbbi találkozás óta életem megmentőjének is hívok. Az utálata ellenére cselekedett és tudom, hogy inkább a kapcsolatát akarta menteni, mintsem engem, de a tettét nem felejtem el. Elérte, hogy inkább érezzek hálát, mint haragot. Pár lépés vezet el a szobáig. Régebben itt éltem, emlékszem még, melyik ajtó kinek a lakhelyét rejti és ugye a szagok is sokat elárulnak. Elöl megyek, mintha fenyegethetne bármi veszély, amitől meg akarnám óvni a kiskölyköt. A szoba ajtajánál némi hallgatózás után megállapítom, hogy a mindig bosszús mexikói messze jár. - Otthon, édes otthon - mutatok az ajtóra. Nála van a kulcs (és a kulcslyuk), meghagyom a nyitás lehetőségét. Odabent pedig szétnézek egy kicsit, ugyanis még nem jártam itt. A számítógép láttán feldobom az ötletet. - Egy kis nyolcvanas rock and rollhoz mit szólnál? Kellően tüzes és mozgalmas. Táncos Teri... És ha engedi behangolni, amire gondoltam, a pillanat hevét el is kapom és mai, de retrodiszkóba illő táncba kezdek, hátha csatlakozik. Igazi Dirty Dancing, mivel mindkettőnkre ráférne egy zuhany. A lassabb részeknél átkarolom, hogy együtt lassúzzunk le.
*Nagy sóhajjal veszem tudomásul, hogy Lestertől nem számíthatok több Bessie-re, legfeljebb ha a csúcson nem képes már gondolkodni és megmarad a nevem kiáltásánál, de ebben sem vagyok biztos. Inkább egy artikulátlan ordításra telik majd tőle. Azonban ezzel együtt rájöttem arra, hogy a nevek dobálása a hangulatát is kifejezi, így míg szépen találóakat kapok, jó kedve van, ha majd rosszakat, kezdhetek félni. Noha elfáradtam és meglehetősen nehezebb a visszaút fizikailag, a várt történések feldobnak és adnak még plusz energiát. A kérdés már csak az, hogy hol. Nem sok időt vesztegetünk ennek a kérdésnek a megvitatására.* -Ó, szorít! Ez remek. Szépségem és különlegességem oltára előtt viruló bóknak veszem. Igyekszem majd enyhíteni a kínodon.*Táncolni is fogunk. Vetkőzős tánc lesz. Kíváncsi vagyok, hogy ez a nagy test hogyan illegeti magát. Udvarló galamb formán vagy van a farkasoknál is hasonló és azt veti be. Még mindig mancson fogva vezetem be, bár valószínűleg ő inkább otthon van a lakban mint én. Nem tudom mennyi időt töltött itt annak idején mielőtt a városba költözött, de hallottam róla. Nem is kell előre engednem, magától sorol elém, kicsit mulatságos ez a fajta védőösztön, az ajtón való hallgatózás nem különben.* -Mondhattam volna, hogy nincs itthon. *Mosolygok rá visszafogva a nagyobb kacajt.* -Ügyes fiú!*Megveregetem a vállát midőn közli, hogy megtalálta a helyünket, kulcs nélkül nyitom ki az ajtót, csak akkor zárom ha bent vagyok, egyébként sok mindent nem vihetnek el és egyébként is; miért vinnének? Újabb nevet kapok, ez még mindig szép, szóval csak bólintok, hogy birtokba veheti a kinti világgal összekötő gépezetet, addig én beletúrok Achilles ruhái közé és kihalászom az ajándékba adott nyakkendőt és kívül az ajtó kilincsére akasztom. Még rá is húzok egyet, hogy biztosan a helyén maradjon, végül bezárkózom magunkat. Végszóra csendül fel egyetemi éveim hangulatát idéző muzsika, bár fogalmam sincs melyik együttes nyúzza a hangszereit, tetszik és táncot lejtek. *-Nem egy keringő de egye fene.*Valami hasonló azért csak közbe játszik, én pedig meglepve veszem tudomásul a nyakába való akaszkodás közben, hogy nem tudok a hajába túrni, de a tar fej sokkal szexisebb és ingerlőbb.* -Szeretnél tusolni vagy…csak úgy ősember módjára?*Átadom neki a kezdés lehetőségét, mégis csak ő a férfi.*
- Jól érted, férfierőm vesszejét a te ágad-bogad hívta kivirágzásra! És végig is nézek azokon az ágakon-bogakon, még utoljára, míg borítva vannak. Aztán majd lehántjuk a kérget és egymást kúráljuk a patikának kinevezett szobában. - A műsornak mindig mennie kell tovább. A szagok is elárulhatták volna, bent van-e a lakás fura ura és Bessie is, de így látványosabb és mulatságosabb volt. Világszéles vigyorral fogadom, hogy meg tudtam nevettetni a kis gyufát és azt is, hogy úgy zárja az ajtót, ahogy vidéken szokás, megbízható emberek között. Nem ismerhettem meg még igazán, hogy mennyire félti a kis neszesszerét és egyebeket a túl kíváncsi falkatársaktól. - Jó, hogy nyakkendőt vettél neki. Boldogtalan volna, ha a szűrét raknád ki. És azt a boldogtalanságot hallanánk, talán még a társasházig is eljutnának az üvöltések és a szétdobált zúzalékok. - Utazó Ulrika, sokat jártál szállodákban, hogy ennyire kézre áll a "Ne zavarj!" jelzés? Lehet, hogy a tanúvédelem nála így nézett ki. Bár nyilván nem ilyen szép kötésekkel oldották meg, hogy a szobalány épp ne rosszkor jöjjön áthúzni az ágyneműt. A vonzalmamat csak még jobban feltüzelik a táncra perdülő virgácsok és a csípő. Én is bedobom magam, diszkókirályt játszom. - Mikor ezek a zenék begyűrűztek, épp benne voltam a klubélet sűrűjében. Így lesz a kidobóemberből egyetemi professzor. Hogy előtte mi mindenben vettem részt, az más lapra tartozik. Máskor, más hangulatban elmesélem. Lesz még közöttünk más hangulat? A mostani tökéletes, ennél maradhatunk. Ha jól sikerül az éjszaka, repetára is vevő leszek. Úgy függ rajtam a nőstény, mint harang a toronyban. Tenyerét dörzsölhetik a tüskéim. Jó sűrű a milliméteres, amit meghagytam a fejemen. Az én kezeim is elvándorolnak. Egy a rőzsébe, egy lefelé a háton. Egész a formás kerekségig. - A lepedő úgysem marad tiszta, úgyhogy játszunk cro-magnoni pásztorórásdit! Izzadás előtt is szoktam tusolni, de az, hogy Bessie benne van egy kis prehisztorikus együttlétben, csak még jobban beindít, a zuhanytól pedig távol tart. A kezeim már a vénuszgödröknél járnak és rámarkolnak a farpofákra. Magamhoz húzom a felpezsdült nőstényt, aztán mikor háttal vagyunk az ágynak, hirtelen a két vállánál fogom meg és felrakom, mint Zsugás Jimmy a pókerarcot. Aztán pedig hagyom eldőlni és rámászok, kéjesen vigyorogva, majd ugrásszerűen támadásból dobom le a melegítőfelsőmet, hogy az övé alá és után nyúljak.
*Akaratlanul is lenéznék az emlegetett testrészre, de most szándékos. Magamban mélyre temetem Mayflower nagyi intelmeit a szemérmes női viselkedésről.* -Szerencsére nagyon messze van az a vesszőtől.*Elmosolyodom. Biztos vagyok abban, hogy Lester teljességgel tisztában van a testi adottságaival és nem kell neki semmilyen biztatás, de ne becsülje le magát pusztán szerénységből. Ami neki nincs is, talán csak költői akart lenni. Újabb mosollyal értek vele egyet, hogy a műsor remekbeszabott és szórakoztató volt. Elvégre anélkül nem lett volna mókás a szobafoglalója. Nem sokkal később, némi képzavarral küszködve próbálom magam elé képzelni Lester szavait, majd mikor ez meg van, csengőn felkacagok. A nevetés jólesik és hosszan tart, hosszabban mint az előző. Achilles valószínűleg nem örülne neki ha a kilincsen lógna a bundája. *-Nem. Egyetemre jártam és kollégiumban laktam. Volt szobatársam is. *Még mindig kuncogva adok magyarázatot a szobafoglalás és mások távoltartása felett alkalmazott tudásomra. Bizony először én is néztem csak mint újszülött borjú a világra, de hamar belejöttem. Az egyetemi kollégium pedig olyan mint Las Vegas. Ami ott történik, az ott is marad, a nagyik pedig boldogok lesznek. A kollégiumban is voltak bulik, és szerintem jobbak voltak mint akármelyik görög betűs házé. *-Ó! Azt hittem egyetemre kell járni ahhoz, hogy az emberből professzor legyen. Ha ezt korábban is tudom, biztosan én is inkább klubokba jártam volna. *Ez valahogy így hangzott, a valóság persze más, de Lester instant nyújtotta az információt a múltjáról. Zanzásítva, ha úgy tetszik én pedig szándékosan forgattam ki, ennyi nekem is jár. A táncból kiveszem a részem, Big ügynökkel nem lehetett ilyet csinálni, utána pedig lefoglalt a farkassá válás rögös útja, másrészt nem mehettem sehova igazán. Élvezem a szabadság eme formáját, még ha a következő percek veszélyt is sejtetnek. A farkasom már mozgolódik, ahogy Lester nadrágja is mikor magához húz és szorít. Azt nem mondom, hogy a vágy eddig csak a fejemben létezett, de most mindenhol fellobban. A kényszerű önmegtartóztatás pedig nem táplálja kellőképpen a türelmet, ezért jut eszembe a gyorsított eljárás és mutatom meg Lesternek a kiskaput. *-Cro-magnoni. Milyen romantikus!*Tudom, hogy a mi együttlétünk minden lesz csak nem romantikus, de, hogy őszinte legyek, most nem is vágyom rá. Ez inkább csak egy laza irónia amit elsütök. Nagy tenyér feszül a fenekemre, majd minden átmenet nélkül az ágyon találom magam. A sikkantás nem marad el, a nadrágba kapaszkodva húzom magamhoz közelebb, a másik kezemmel máris birtokba véve a felsőtől megszabadított röghegységet. Elnevetem magam. Több szempontból is szűz vagyok még és ez mulattat. Először csinálom zuhanyozás nélkül, először farkasként és először farkassal. A nevetés azonban elhal és nem csak a pusztító tűzként fellobbant vágyaim miatt, hanem mert a bestia kitörni készül. Az érzelmi és testi zűrzavart kihasználva feszegeti a kaput. Picit dühös vagyok amiért el akarja rontani a remekbe szabott, spontán programomat, de elég nehéz egyszerre mantrázni a nyugtató szöveget és élvezni a buja perceket. Bár én nem rendelkezem olyan képességgel mint Lester, hogy csak egy testrészem váltson alakot, jelen esetben a kezem, de az emberi körmeim is képesek karmolni és meg is teszem az erőtől duzzadó mellkason. Figyelmeztetésképp. Nem mintha szükség lenne rá. Folyamatosan érzem magam körül a másik bestiát.*
Michael kihirdette az ultimátumait velem szemben, és farkasként leélt éveim alatt talán először éreztem meg az idő sürgetését. Egy hónap egy szívdobbanás, három legfeljebb pislogás. Az viszont kétségtelen, hogy ezzel vajmi kevés lehetőséget hagyott elodázásra, halogatásra - pedig úgy szerettem volna csak létezni és semmivel se törődni... Ehelyett itt álltam a dermesztő hidegben, és a pályát szemléltem. Szedjem össze magam és szerezzek rangot. Elég volt belegondolnom és kimerülten felsóhajtottam. Valójában ide se jöttem volna ki, de ezzel talán eljátszhattam, hogy van bennem némi lelkesedés, és tettvágy, habár már csak fogalom szintjén ismertem ezeket az érzéseket. Egyébként is mit tudtam volna itt csinálni? A fal megmászásához például ügyesség és erő kellett volna, rajtam meg nemhogy izom, hús se volt. Abban elfáradtam, hogy végignéztem a falon, így inkább kabátom zsebébe süllyesztett kézzel odább ballagtam. Ha valakinek mászni támadt volna kedve, ne egyből engem vegyen észre. Még azt hinné, csatlakozni akarok. Pózna... magas Y... inkább volt egy kínzókamra ez az egész a szememben jelenleg. Inkább az evést kellett volna választanom, de arra majdnem annyira képtelen voltam, mint a falmászásra, hiába tudtam, hogy ezen változtatnom kell - immár záros időn belül. De elég volt ételre gondolnom és felfordult a gyomrom, mintha teljesen leszoktattam volna a szervezetemet az evésről. Látszott is rajtam. Elvonszoltam magam a libikókához és leültem rá, jobbommal a térdemre könyököltem, tenyeremmel alátámasztottam az állam, és kifejezéstelen, halott tekintettel bámultam ki a fejemből. Alig lézengtek errefelé, valójában ezért jöttem ide.
Kezdőlap
