Csak elmosolyodtam, hiszen pontosan tudtam, hogy milyen arcot vághat a nővérkém, de ő állt hozzám legközelebb. Ő volt az, aki szinte apró titkomat és hibámat ismert, de még így is képest volt szeretni és elfogadni. - Ohhh, áruló lettél volna? Jó ezt tudni nővérkém…- cseppet se gondoltam komolyan és ezt ő is érezhette a hangomon, hogy csak szórakozom. Bár gondolom, hogy BB is mit gondolt volna, hogy elbújok. Szeretem őt, efelől nincs kétségem, de ez mégis eléggé nagy lépés volt tőlem, tőlünk is. És néha a nagyobb lépések ijesztőek tudnak lenni. - Igen, azt hiszem, hogy ez nagyon is igaz, de attól még félek néha attól, hogy egyszer felébredek és az egész nem lesz más, mint egy álom. Tudom, nem szabadna ilyenre gondolnom, de attól még félek attól, hogy elveszíthetem őt. – vallottam be őszintén a nővéremnek a dolgot, hiszen sose szerettem még mackó előtt senkit se, így eléggé kezdő voltam szinte mindenben. Aztán pedig az egyik legfontosabb kérdés el is hagyja az ajkaimat. Feszülten vártam a válaszára. - Mondj igent! – sugalltam neki, mintha más választ nem is fogadnék el, pedig nem így van. – El se hiszem, köszönöm! – a hangomból érezhette, hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna, ha itt lett volna, de nem volt, így csak maradt az egyhelyben való ujjongás. - Nem tudom, de minél hamarabb szeretnénk, viszont az biztos, hogy én ebben tiszta ügyetlen lennék. Segítesz benne? – kérdeztem meg kicsit óvatosan, hiszen azt se tudtam miként kezdjek hozzá és még Balthazar múltkor azt mondta, hogy legyen nyilvános, én addig inkább csak a számunkra igazán fontos személyeket hívtam volna meg. Szóval még sok mindent eleve át kell beszélnünk még.
- Ugyan már, tudod, hogy csak a legjobbat akarom neked. – somolyogtam a telefonba, mert elég átlátszó lett volna az előző állításom után tagadni, hogy az lennék... de azért büszke sem vagyok rá, hogy árulónak neveznek, még ha nem is gondolta komolyan Maeve. - Biztosan nem csak álom, úgyhogy ne félj emiatt. Ami pedig a másikat illeti... - torpanok meg egy pillanatra a mondandómban, mélyet sóhajtva, hogy miféle bölcsességgel, tapasztalattal nyugtathatnám meg, hisz elvégre ebből nekem is bőven, mióta először találkoztam a férjemmel, még Indiában. - Nézd, Maeve... valahol természetes, hogy aggódsz érte, hisz szereted, az életed fontos része. De Balthazar már nagy fiú, ráadásul vérfarkas, tud vigyázni magára, gondolom, ő is felelősségteljesebben viselkedik úgy, hogy te is ott vagy neki, mint ha egyedül tengetné a napjait. Másfelől pedig... tudjuk, hogy a sors kiszámíthatatlan, viszont vannak dolgok, ami ellen akármennyire is szeretnénk nem azok lenni, de tehetetlenek vagyunk. Ami ellen pedig nem tudunk mit tenni, azon kár idegeskedni, vagy félni, csak megmérgezi a mindennapokat. Csak pozitívan, tudod! - én is ezt mantráztam magamban, mostanában egész gyakran, igaz, abban már korán sem voltam olyan biztos, hogy a tollas álom mellékhatásai nélkül is megnyugtatott volna a gondolat. - Ó, inkább nekem kéne megköszönnöm, hogy rám gondoltál a megtisztelő feladattal. - feleltem hálásan, mielőtt tovább hallgattam volna Maeve terveit. - Értem. Segíteni segítek benne, ha szeretnétek, még megvannak az elérhetőségek, címek, telefonszámok, amiket a mi esküvőnk előtt találtunk, kaptunk... de azért azt nektek kell kitalálni a vőlegényeddel, hogy milyen is legyen. - segítek örömmel, de mégsem szeretném, hogy később veszekedés legyen belőle, hogy valami nem olyan lett, mint tervezték, így inkább tényleg csak a szervezés kapcsán segítenék be.
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
- Persze-persze tudom, és pont emiatt imádlak még jobban, mert néha te pontosabban tudod, hogy mire van szükségem, vagy mi a jó, mint én. – feleltem könnyedén, hiszen tényleg így volt. Túl jól ismert amiatt, vagy magam sem tudom, hogy miért, de a lényegen nem változtat. Hálás lehetek a sok jóért, amit tette vagy éppen a tanácsaiért, amivel segített nekem. Azt pedig csak remélni tudtam, hogy a korábbi játékos kijelentésemet nem vette túlzottan magára. - Igyekszem, de nem mindig könnyű. – mondtam alig hallhatóan, miközben kíváncsian vártam, hogy miként fogja folytatni. Hirtelen még az is megfordult a fejemben, hogy talán pont olyat mondtam, ami neki se lehet könnyű. Nem ismerem az unokahúgom édesapját, de amióta itt voltam egyszer se láttam, így Abienek se lehetet könnyű és mire már bocsánatkérésbe kezdhettem volna, amiért ez nem esett le egyből, amikor azt mondtam, azelőtt megszólalt. Csendesen hallgattam őt, nem vágtam a szavába. Inkább csak kisebbre húztam össze magam és a falnak dőltem az oldalammal és a fejemet is megtámasztottam. Tudtam, hogy igaza van, de még se volt könnyű eszerint szemlélni a dolgokat. - Még se egyszerű így élni, mármint elengedni a félelmeinket. Egyszerűen csak nem akarok arra gondolni, hogy ő, vagy éppen te se leszel egyszer már. Ahhoz túlzottan fontosak vagyok. – motyogtam alig hallhatóan, hiszen tudom, hogy Abigail nem él addig, mint egy vérfarkas és pont emiatt van esély arra, hogy amikor ő már nem lesz, akkor én még igen, de az is lehet, hogy én hamarabb térek meg az örökmezőkre a bajkeveréseim miatt. – De igyekszem majd pozitívan szemlélni a világot. – hagytam ennyiben a dolgot, hiszen a tavaly áprilisban történteket nem túlzottan tudtam még most se elfelejteni és még akkor se tudtam teljesen megnyugodni, amikor Balthazar megígérte, hogy nem fog maradni ő se. - Szerintem egyértelmű volt, hogy téged kérnélek meg rá. – a hangom pedig ismét elárulhatta, hogy újra boldogságtól sugárzik az arcom. - Igen, tudom, de mi lesz akkor, ha pont ezen kapunk össze? Igazából ez az egész is tiszta ijesztőnek tűnik. – sóhajtottam egyet lemondóan, hiszen nem akartam ezen veszekedni vele, de nem vágytam nagy esküvőre, hiszen nem voltak sose ilyen álmaim, mint a legtöbb nőnek. A szeretteimet szerettem volna ott és akkor máris tökéletes lenne az a nap. – Akkor ezt majd még megbeszéljük, ha többet tudok. – toldottam meg ezzel a mondandómat sietve.
Csak egy szerénykedő vállvonással reagáltam Maeve szavaira, még ha nem is láthatta, de hát mégis, mit mondhatnék? Szerencsére egész jól rá tudok hangolódni mások hangulatára még úgy is, hogy nincsen semmilyen különleges, vérfarkas energiám, ráadásul még a munkám során is sokszor jól jött, ha éppen betegeket kellett megnyugtatni. - Igen, azt tudom. - értettem egyet vele, egy párszor már volt szerencsém nekem is megtapasztalni, és azt hinné az ember, hogy mindig könnyebb és könnyebb lesz, de hatalmas hazugság... Szóval már csak azért sem áltatom ilyesmikkel szeretett fogadott húgocskám, helyette inkább csak azt kívánom magamban, hogy neki sohase kelljen megtapasztalnia. - Maeve, tudom, hogy nem könnyű, de akkor is csak az élet természetes velejárója. És egyébként is, nem hiszem, hogy ilyesmik miatt kéne aggódnod, nem vagyunk még olyan öregek, és egyikünk sem tervez ilyesmit! - próbáltam elütni egy gyenge poénnal a témát, mint ha csupán elhatározás kérdése lenne az, hogy valaki nem akar meghalni... a szívemet mardosta a bizonytalanság és a kétség, hogy nekünk talán hamarabb eljön, mint gondolnánk, de sajnos Maeve nem az a személy volt, akinek beszélhettem volna erről... A szavamat adtam. - Bizony ám! - bíztattam inkább arra, hogy legyen ő is pozitívabb, sokkal kellemesebbé tudja tenni az életet, mint ha valaki minden sarokban, árnyékban rémeket lát. - Csacsi beszéd! Ha összekaptok, majd megbeszélitek és kibékültök. Egyébként meg tudod mit szoktak mondani – az esküvő a menyasszony nagy napja! Úgy is minden körülötte forog, úgy van, ahogy ő akarja... szóval a lényegre térve, nem hinném, hogy Balthazar bármi olyat rádkényszerítene, amihez semmi kedved. Az a lényeg, hogy ti jól érezzétek magatokat. - nyugtatgattam egy kicsit, nehogy nekem már berezeljen itt az esküvője előtt, és eszébe jusson megszökni! - Rendben, mindenképp. Egyébként a vőlegényed merre jár? - jutott eszembe, ha már ennyiszer szóba került ő is.
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
- Ohh, mintha ez korral járna, inkább amiatt, amik vagyunk nagyobb az esélye. Főleg ezen a vidéken. – bukott ki belőlem nem éppen túl kedvesen, de érezhette, hogy ez is inkább az aggódás miatt van. Tavaly egész jól megúsztuk és Balthazar is mondhatni egy kisebb sérüléssel. – Sajnálom, bocsánat. Én nem akartam… - nem akartam őt se megbántani és még egy apró sóhaj is elhagyta az ajkaimat. Mind a ketten tudtuk azt, hogy ez nem csak korral jár. Nem akartam áprilist, nem akartam, hogy újra beköszöntsön, mert féltem attól, hogy már csak nem itt leshet baj ránk, hanem máshol is utolérhet. – Megígérem, hogy majd megpróbálok nem aggódni emiatt és nem hagyni azt, hogy beárnyékolja a boldog pillanatait az életemnek. – csak ennyit fűztem hozzá és érezhette, hogy nem is szeretnék többet beszélni róla. Tudtam, hogy a halál az élet része és nem is tehetünk ellene semmit se, de attól még sokszor idejekorán csapott le… - Egyszer kaptunk eddig össze igazán, de az se volt éppen kellemes, így remélem, hogy nem pont ezen fogunk. – mosolyodtam el, de ezt ő nem is láthatta, maximum érezhette a hanglejtésemen. – Meglátjuk, hogy mennyire fogom az őrületbe kergetni és mennyire fogja rám hagyni a dolgokat. – kuncogtam el magam, hiszen konkrét terveim igazából nem is voltak. Meg túlzottan még az esküvő gondolatával se játszottam el, így nem csoda, hogy az egész dolog villámcsapásként ért engem. – Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz az a nap, vagy milyen érzés lesz egyszer csak feleséggé válni. – álmodoztam egy picit, hiszen jelenleg nem tudtam elképzelni, hogy sok minden megváltozna, de igazából fogalmam sincs. - Éppen még az igazak álmát alussza. Legalábbis az előbb még aludt, amikor felhívtalak. Úgy néz ki, hogy neki jobban ment, mint nekem a tegnap este után. – avattam be Abie-t ebbe a dologba is.
- Semmi baj. Hagyjuk is ezeket a szomorú témákat, amikor sokkal vidámabb is akad, nem igaz? - ezer örömmel hagytam tovaszállni a halálról való elmélkedést, pláne úgy, hogy most kérték meg a kezét. - Mint ha bármikor is kellemes lenne összekapni valakivel valamin. Csak nem fogtok. - értettem egyet vele, elvégre fontos nap lesz ez mindkettőjük számára, amikor pedig meghallom, milyen „taktikával” gondol az esküvő-szervezésre, csak jóízűen nevetek rajta. - Mindenképp értesíts a fejleményekről! - ígértettem meg vele, bár ha én is be fogok neki(k) segíteni, akkor biztosan értesülni fogok a dolgokról előbb vagy utóbb. - Csodálatos! Olyan, amire életed végéig emlékezni fogsz, és mosolyt csal az arcodra, hacsak rá gondolsz. Erőt meríthetsz belőle, amikor szükséged van rá... - áradoztam neki egy sort arról a napról, amiről (majdnem) minden nő álmodik. - Tényleg, ha már feleséggé válás... persze, tudom, ez is korai kérdés, de gondolkoztál már a neveden? Felveszed az övét a sajátod mellé, vagy teljesen lecseréled, esetleg megtartod a MacGowant? - kíváncsiskodtam, ám az se baj, ha még nem tudja... amennyire korai még az egész! - Óóó... remélem, nem a gardróbba bújtál be telefonálni, csak hogy ne ébreszd fel! - hecceltem kedvesen.
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
Nem feleltem, inkább jobbnak láttam nem mondani semmit se és tényleg elengedni a csöppet se vidámtémát. Főleg, hogy most mindennek a boldogságról és a vidámságról kellene szólnia, vagyis gondolom. - Őszintén ebben nincs nagy tapasztalatom. Nem sok személy áll hozzám közel, így igazából az összekapás dolog is eléggé elkerült eddig és remélem most is így lesz. – a nővérkémmel se veszekedtem régebben se, inkább csak eleinte nem túlzottan tudtam megnyílni neki, de aztán ez is megváltozott. Balthazarral pedig csak egyszer kaptunk össze, vagyis igazából kinyomtam beszélgetés közben a telefont, de valahogy akkor úgy éreztem, hogy azt kell tennem. Persze azóta sikerült már azt is megbeszélnünk. - Ettől nem kell félned, biztos, hogy mindenről beszámolok majd. – kuncogtam el magam, hiszen kivel mással tudnám megosztani a dolgokat? Számomra ő egyszerre volt a legjobb barátom és a nővérem is. Mondhatni kettő az egyben. - Ha más mondaná, akkor talán nem hinném el, de ahogyan beszélsz róla… Az emberben olyan érzés támad, hogy már másnap házasodni akarjon és kimondja hivatalosan is azt az egy szót. – éreztem rajta, hogy mennyit jelenthetett neki is az esküvő. Az ahogyan beszélt róla még képes volt az én kis csökönyös fejemet is magával rántani és tényleg egyre inkább vártam azt a pillanatot. - Nem tudom… Maeve Bluefox, vagy Maeve MacGowan-Bluefox. Szerintem ha utóbbit választanám, akkor még az életemet is megunnám, mire leírom, de gondolom, ha eljön az idő, akkor majd úgyis tudni fogom, nem? – kérdeztem vissza óvatosan. - Gardrób? A fürdő jobb ötletnek tűnt. –még szép, hogy elrejtőztem. Nem akartam felébreszteni mackót se, meg így legalább nyugodtan beszélgethetünk.
- Reméljük! - értettem egyet vele, igaz, összekapás és összekapás között is van különbség, ettől függetlenül eszem ágában sincs most kiselőadást tartani belőle, vagy tönkre vágni a jó kedvét ilyenekkel. - Akkor megnyugodtam! - feleltem vidáman. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz ez az egész, és a szívem mélyén őszintén szurkoltam nekik, hogy minden a legnagyobb rendben menjen – akár az előkészületekkel, akár utána, életük hátralevő részében. - Ne haragudj, egy kissé elragadtattam magam. De... ettől függetlenül szerintem tényleg csodálatos dolog. - mármint nem olyan értelemben, hogy minél többször szeretné megtapasztalni az ember, újra és újra, inkább olyan módon, hogy biztosan maradandó élmény, amit páratlan élmény megtapasztalni. Persze, már ha szabad akaratából sétál az ember az oltárhoz, nem pedig valami kényszer hatására kell túlesnie rajta, de szerencsére erről az utóbbiról szó sem volt esetükben. - Egyébként ne aggódj, ha tényleg ilyen közeli időpontot tűztetek ki, akkor nagyon gyorsan elrepül az a néhány hónap, és tényleg úgy fogod érezni, mint ha alig néhány nap telt volna el. - pláne, ha a szervezkedést is elkezdik, nos, akkor tényleg ijesztő gyorsasággal tud telni az idő. - Reméljük. Az esküvőig úgy is döntened kell, de majd meglátod, melyiket érzed az igazinak, a hozzád illőnek leginkább. - szolgáltam némi tanáccsal. Szerencsére a saját esetemben sosem volt probléma ilyesmiből, igazából nem is nagyon gondolkoztam azon, hogy hogyan is kéne – egyértelmű volt már az első pillanattól, hogy „ellopom” a férjem vezetéknevét. Igaz, nem vagyunk egyformák, meg az is más kérdés, ki milyen nevekből gazdálkodik, azok hogyan csengenek legszebben egymás mellett. - Fürdő? Te jó ég... Disney-s pizsamában, mi? Hihetetlen vagy, Maeve! - csóváltam a fejem nevetve, amikor a hálószoba felől mint ha Aida hangját hallottam volna, amikor pedig arrébb sétáltam, hogy belássak a szobába, valóban úgy tűnt, ébredezik életem csöpp értelme. - Attól tartok, most mennem kell, Aida úgy döntött, ennyi szabadidőt adott nekem... Délután pedig akkor majd benézünk, és innen folytatjuk! Add át Balthazarnak az üdvözletemet! Vigyázzatok magatokra! - búcsúztam a vonal innenső feléről, azzal kinyomtam, és már siettem is, hogy minden figyelmemet a lányomnak szenteljem.
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
- Ezért ne kérj bocsánatot, hiszen nem tettél semmi rosszat se. Sőt, inkább ellenkezőleg. Hirtelen még inkább vágyom arra, hogy eljöjjön az a bizonyos nap! – tényleg így volt, hiszen az ahogyan beszélt az egészről. Szerintem még a leghitetlenebbek is elhitték volna, hogy az az egyik legvarázslatosabb pillanat, nap az életünkben. - Még nincs meg az időpont, de szerintem egyikünk se szeretné húzni-halasztani, legalábbis remélem, de addig még úgyis jó sok mindent meg kell beszélnünk. – hiszen már a meghívót kör se éppen egyezett. Ő mindenkit meghívna, én nem, de majd valahogy talán sikerül ebben is megegyezni, mert a végén megszökünk ketten és úgy kelünk egybe. Ilyet se tennék, mert ahhoz túlzottan is szeretem Abie-t, meg szerintem apa is szeretne a részese lenni a dolognak. - Persze, biztosan tudni fogom. – bár volt egy olyan sejtésem, hogy le fogok csapni Balthazar nevére, de közben az is megfordult a fejemben, hogy az egykor viselt nevemet is felveszem ismét és a süllyesztőbe rakom kicsit a Mae-t, de igazából mindenki így ismer már engem, így ki tudja. De szerintem a Maeve Bluefox is egészen jól passzol egymáshoz, de ezt majd még megálmodom. Bár kimondani is remek érzés volt. - Igen, és nem. Inkább azt mondanám, hogy egy elcsórt felsőben. – és egy aprót az ajkamba haraptam, mert igazából most így jobban megnézve magam tényleg nem is a saját felsőmben voltam és pizsama naci se volt rajtam. Látszik, hogy azért eléggé kómás voltam, amikor jöttem ide. - Átadom és ti is vigyázzatok magatokra! És várni foglak titeket! Szeretlek! – mondtam sietve, majd letettem a telefont. Pár pillanatig még ott maradtam, majd kilestem, de még mindig aludt mackó, így csak odaosontam hozzá és nyomta egy puszit az arcára. Végül a konyha felé vettem az irányt, hogy csináljak magamnak egy kis teát, amíg fel nem ébred.
Kezdőlap
