Három napja érkeztem a város forgatagába, a hegyieknél még nem jártam ugyan, de hamarosan megismerkedhetek egy részükkel. Főleg a levezető edzésről halottam pár mondatot és tetszett. Kíváncsi voltam a fiatalságra, jó poén, meg az idősebbekre is. Ráadásul nem csak a hegyiekkel futok ott össze. Még nem sok újjal volt találkám, sőt, még hegyiekkel sem. A Chicagóiakkal eddig is megvoltam, ezúton sincs semmi bajom egyikkel sem. Jó fiú vagyok. Victoria is megmondta. Na de visszatérve erre felé. A megadott időkereten belül érkeztünk meg mindannyian a raktárok belsejébe. A kiadott feladatra bólintottam, hiszen nem voltam jelen a Vörs holdon, de információt kaptam róla kellő mértékűt és eleget is, ami azt illeti. Szóval lecsitítom egy fiatal nőstény háborgó bestiáját…addig az enyém is csitul kissé. Farkasom a levegőbe szagol, kicsit mocorog oda bent ketrecében, érzi, hogy hamarosan színpadra kerül. Nem fogom útját állni hogy kitombolja magát, rég volt már hasonlóban része…nagyjából egy hónapja. Plusz mínusz egy két nap. Minden ott lévőre ránézek, végig mérem kíváncsian, nem lenézően. Elismerem, ha valaki erősebb nálam, de nem nézem le ha gyengébb. Az ismerősökkel lepacsizok, a friss kölyköknek bemutatkozom és elindulok a harcom helyszínére is. Ha ott van már a Hegyiek apró nősténye köszöntöm egy hellóval és végig mérem. Ha nincs, hát várok rá és csak érkeztekor köszöntöm őt, ha engedi egy kézcsókkal is akár. Ha nem, akkor csak tisztes távolságból. Anyám most büszke lenne rám…harc előtt is mily udvarias tudok lenni egy nővel. - Tiéd az elsőbbség. Rajta. – hangomba vegyül egy kis morgás, farkasom nekifeszül bordám ketrecének, de még egy kicsikét várnia kell. Tegyen belátása szerint. Támadjon az öklével, vagy tépje szét az emberi börtönét és mérkőzünk példaértékűen. Egy biztos...nem hagyjuk magunkat. Utána meg... elviszem vacsorázni a hölgyet...gyertya fényes vacsora kilőve. Azt másnak tartogatom.
Nem tudom, mi a túró ütött belém, amikor jelentkeztem erre az izére, még csak azt sem mondhatnám, hogy annyira megvesztem azért, hogy a falkaközösségbe jobban belepasszintsam magam, mert nem is volt így, sőt, most vertek szét a Vörös Hold alatt, és szerintem Dorian sem értékeli, hogy megint lenullázom magam, de ez nem is biztos, elég jó vagyok a bunyókban, mindenesetre kifejezetten nem aggódom azon, hogy mi lesz. Ha összevernek, Sarah majd tartja a frontot a melóban, én pedig bizonyosan jót fekszem majd az ágyikómban. Remélhetőleg Dorian most nem tesz majd a fejemre, de akkor tutira hátsón billentem utána, és abban nem lesz köszönet egyikünknek sem, tekintettel arra, hogy ő is tőrös, és nem viselné nyugton a dolgot. Nem vagyok olyan szinten bratyizós hangulatban, mint a kijelölt bunyóstársam, de soha nem is voltam az a típus, szóval tőlem ez nem idegen. Köszönök annak, aki érdekel, ez nagyjából falka szinten kimerül Sarahban, Rachelben és Nicholasban. Tudom, nem túl bő lista, de mentségemre legyen mondva, sosem voltam az, aki keblére akarja ölelni a fél világot. Ja, most, hogy Darrent is kiszúrom, neki is intek, ha már egyszer olyan jól kerestünk a kölcsönös örömokozással. Azóta sem volt hasonlóan extrém élményem. Apró az éppenséggel nem vagyok a 175 centimmel, mármint nőhöz képest biztosan nem, és az izomzatom sem nevezhető satnya semminek, de az tény, hogy már itt vagyok, készen némi csetepatéra. Kész szerencse, hogy Alignak átka nem kísér, mert régen rossz lenne már a világnak, ha az én idegrendszeremet még sokkolná az a tőrös hülyeség is. Ha egy Dorianhez hasonló nyugodt alakot kihoz a sodrából, mit tenne velem? Én felőlem a kezemet is megcsókolhatja, de tutira orron pöckölöm utána, csupán azért, mert murisnak tartom. - Nahát, új pofi vagy, vagy csak régi-új? – Kérdezek rá csacsogós hangnemben, nem szokásom, de most valahogy szórakoztatónak hat, nem akarom én ezt olyan vér komolyan venni, egyébként meg tényleg érdekel, mert őt még nem láttam egyszer sem. A farkasok közt meg nem nagyon vannak olyan antiszoc arcok, akikkel akkor sem lehet összefutni, ha már évek óta itt van az ember. Még Edennek sem sikerült ezt megoldania. - Szóval… döntsek én? Biztos vagy te ebben? Ahogy elnézem, a farkasod eléggé kifelé vágyik. – Az enyém tök nyugis odabenn, következésképp, ha már rám bízta a döntést, hát eszemben sincs nem visszaélni a helyzettel, a farkasomat hagyom, hagy pihenjen, és emberként megyek neki. Aki frusztrált a farkasa okán, az úgyis hibázik. Nem túl kreatív módon az öklömet lendítem, hogy behúzzak neki egyet – a balt -, s mivel a jobb oldalam erősebb, így a tényleges csapást odalenn igyekszem bevinni azzal, hogy igyekszem a jobb lábammal kisodorni alóla a lábát, meglátjuk, milyen masszív a drága…
- Chicagói… - szusszanok, így sejtheti, hogy melyik fél felé „vonzódom. Na meg hogy nem kispályás vagyok a fiatalkorom ellenére. Nem nagyzolok, ugyan már, tisztában vagyok a határaimmal és jól tudom mit birok és mit nem. „békés” meccs lenne, de majd kiderül mit is értek az eddigi leckéink. - Pár napja érkeztem a többiek után. - vontam vállat, kiegészítésképp árultam el mindezt, hogy legalább tudja, lássa érezze… A farkasom hiába igyekszik kifelé, visszatartom, legalábbis egy darabig még képes vagyok kontrollálni… de úgyis robbanni fog. A lány reakciója természetesen jön, hagyom, hagy jöjjön csak, támadjon, ennyivel nem üt ki végleg. Chh csúnya is lenne, de legyen neki gyereknap… jöjjön a nagy badabumm tssc… az ütés érkezik először, elhajolok, de amint látom a lábát is érkezni, hát ugrok egyet fel, kikerülöm azt is. Végig szemmel tartva a nőstényt és annak minden rezgését. Hátra lépek, ezennel én rúgok felé egyet, hogy távol tartsam magamtól. Ha kitérne, akkor egy tenyértokos ütést mérnék mellkasára, vegye csak komolyan a velem folyó harcot, nem véletlen érkeztem a többiekkel. De különben is… ez a farkasok viadala, farkasom fel is hánytorgatja, előkeveredik belőlem bőrt tépve és csontokat törve. Támad. Mar, amijét csak éri a nőnek. Morog és kaffog… Célpontja a nőstény karja, annak csontját törni és szaggatni róla... de neki tényleg mindegy, csak harc legen. Nem ölné meg fajtársát, ki falkájának egy tagja...
- Akkor nem csoda, hogy még nem láttalak. – Amúgy sem lenne, lévén nem a falkaterületen élünk Sarahval, szóval kifejezetten nem vagyok képben az újonnan érkezőkkel, illetve senkivel sem, aki mondjuk a Vörös Hold óta érkezett, akkor képben kerültem, mivel a Lakban fetrengtem, és Annabelle drága nagyon kis csacsogós, eszem a szívét. Érzem, hogy a farkasa nagyon ki akar jönni, pont ezért választom az emberi burkunkat, lévén az enyém tök nyugisan elvan, általában meg tudjuk dumálni, melyikünké éppen a terep. Habitusában tök más volt újonnan, mint én, de aztán hozzá csiszoltam az emberi felem, jobban tetszett az ő hozzáállása a világhoz, mint a sajátom, de ez nagyon egyszerű utat kínált ahhoz, hogy tökéletesen összhangban legyünk, az csak jót tett, hogy levetkőztem az emberi lélek sebezhetőségét. Úgy tűnik, elég jól fogja, hogy mit akarok csinálni, egye fene, hátrébb táncolok, nem hiányzik az a rúgás, abszolút nem vagyok komolytalan, sosem megyek úgy senkivel sem szembe, szerintem sokkal inkább nevezhető ő annak, tekintettel arra, hogy fogja, és változni kezd nekem. Nos, azt hiszem, ha a kezdés jogát meghagyta nekem, azzal az én választásom érvényesült, márpedig én az emberi alak mellett tettem le a voksom. Nem vagyok nyúl, de ha már előzékeny volt, viselje is a következményeit. Nem várom én meg, hogy változzon, eszembe sincs, sőt, kihasználom, hogy sebezhető, és még ő vergődik a csontok törése és forradásai közepette, rámarok karmosra váltott ujjaimmal a torkára, és szorosan tartom. - Ha hölgyválasz van, illik elfogadni. – Mondok csupán ennyit, és a fennmaradó szavad kezemmel is karmokat villantok, meglehetősen konkrét célzással az egyik szeme előtt támasztva meg a kezem, hogy gyakorlatilag egy pillantás alatt kimarjam, ha úgy tetszik. Stabilan tartom magam a fogásban, vergődhet ugyan, de azt a nyakán és a szemén is érezni fogja. Szar ügy, de hibázott az átváltozással, én meg nem vagyok irgalmas szamaritánus, hogy ezt csak úgy kivárjam. Helyzeti előnyt adott a kezembe, és a nagy büdös helyzet az, hogyha egy kicsit is fontos neki az élete, kénytelen lesz elgondolkodni azon, hogy talán illene meghunyászkodni. Avagy, esélyesen nagyon csúnya nyak sebe lesz, illetőleg mínusz egy szeme átmenetileg. Nekem aztán rohadtul mindegy, nem fogom sajnálni, a mi világunkban ennek az érzésnek nincs helye.
Kezdőlap
//
