Miután Walter elment, egyből a telefonomért nyúltam, de mivel fogalmam sem volt, Lili éppen mit csinál, így telefonálással nem szerettem volna zavarni. Amúgy sem hiszem, hogy képes lennék ezt értelmesen telefonon keresztül elmondani neki, de tudnia kell róla, ráadásul valakinek el kell mondanom. Még akkor is, ha szűkszavúan. Éppen ezért pötyögtem be a szavakat és mielőtt még meggondolhattam volna magam, rányomtam a küldés gombra.
To: Lili Time: okt. 26.
Találkoztam a fiammal az egyetem alagsorában. Él. És Őrző. És majd szeretne találkozni veled valamikor.
E.
Tudta a történetet. Tudta, hogy Casimir elvitte a fiamat, mindenbe beavattam. Tisztában volt vele, hogy abban a hitben éltem, a fiam Casimir Kölyke lett, majd mivel túl gyenge volt a farkashoz, a benne élő fenevad legyőzte. Ehelyett azonban Őrző lett és nagyon is él. Én pedig amennyire örültem ennek, éppen annyira rémültem meg tőle.
A virágboltban ért az sms, és két csokor kötése között vígan akadt annyi időm, hogy elolvassam, illetve válaszoljak is rá. Mi tagadás, kicsit váratlanul ért a dolog, ki is kerekedtek a szemeim, és le kellett ülnöm, de kisvártatva azért sikerült elmosolyodnom. Tulajdonképpen ez nagyon is jó hír, él a fia, nem halt borzalmas halált Casimir által. Csak éppen azt lesz nehéz feldolgoznom némileg, hogy neki sorra bukkannak elő a családtagjai, nekem pedig... az egy szem lányom, aki még él, hallani sem akar rólam.
To: Emmett Time: okt. 26.
Úristen, Emmett! Ez csodálatos! Mármint az, hogy él. Abban nem vagyok biztos, hogy az utóbbi is. Még Savannahval sem sikerült találkoznom. Meg aztán, ő is pont annyira szereti a magamfajtát, mint Te... Ezzel együtt nagyon szívesen megismerem.
Lili
Nyomtam a küldés gombra, majd dúdolgatva tértem vissza a virágokhoz, ezzel leplezendő az újsütetű félelmet, ami pillanatok alatt lopta a lelkembe magát. Nem tudom, mit kezdenék azzal a helyzettel, ha valamelyik rokona ellenszenvesnek találna.
Én is rettentően örülök neki, csak egyelőre nagyon furcsa érzés és.. félek kicsit. Azt mondta, hogy ha tényleg olyan vagy, amilyennek elmondtalak - márpedig olyan vagy -, akkor örül nekünk és tényleg szívesen megismerne. Biztos minden rendben lesz (remélem). Mikor végzel ma?
Ezen nem csodálkozom, de biztosan jól fog alakulni a kapcsolatotok, ne aggódj emiatt! Remélem, ódákat azért nem zengtél rólam, mert annak nehéz lenne megfelelnem. Ez a zárójeles megjegyzés egyébként nem túlságosan biztató. Öt körül. Miért? Elrabolsz?
Csak az igazat. Bár abból is képes volnék egy ódát összeállítani. (: Viccelsz? Ugyanúgy viszonyul a farkasokhoz, mint én és szerintem ezzel meg is magyaráztam a zárójeles megjegyzés miértjét. Igen, el. Szeretnék mutatni valamit.
Ódát azért nem kell, néha mesélhetnél valami rosszat is, ne okozzak akkora csalódást. Tudom nagyon jól. Szerinted miért tartok a találkozástól? Paranoiás leszek a rokonaidat illetően. Rendben, akkor várlak majd!
Rosszat? Veled kapcsolatban? Valami könnyebbet kérj. És nem fogsz csalódást okozni, ebben egészen biztos vagyok. Ne félj, minden rendben lesz, vigyázok rád. Akkor ötkor!
Emmett... iszonyatos nagy baj van, úgy zokogok, mint egy csecsemő, és fogalmam sincs, mit csináljak. El tudnál jönni értem? Muszáj ma este veled lennem.
Oké, megnyertél egy látogatást! Most azonnal indulok! *_* És készülj fel, ilyen téren rettenetesen nő vagyok, szóval minden apró részlet érdekel. Van... 10 perced kb., hogy erre lelkiekben felkészülj. :3 (Viszek sütit. Ö.Ö)
Nem baj. Megvannak a módszereim, hogy beszédre bírjak másokat. :3 Tudod, Kyle partnere voltam. (Igyekszem nem hangosan visítani akkor. De amúgy akkor ha úgy jobb neked, az egyetemen kaplak el. Megtámadlak a pincében vagy tudomisén. Ezt a sztorizást viszont nem úszod meg, kedves bátyám.)
Való igaz, ez valahogy mindig kimegy a fejemből. Ez esetben rettegek... Bemegyek előbb akkor az egyetemre, mit szólsz a 9-hez? És azért ugye hozod azt a sütit?
Retteghetsz is. :3 A 9 tökély és ne aggódj, viszem azt a sütit. Haspók. Bent találkozunk akkor, Lilit pedig üdvözlöm és alkalom adtán neki is gratulálok személyesen.
Beletelt egy kis időbe, mire sikerült kideríteni, mi és hogyan is történt akkor. Rebecca nem volt túl jó állapotban, amit meg is tudtam érteni, de még mindig jobban járt, mint Gloria. Szegény lány... Amint kiderült, ki is volt az elkövető, egyből telefonért nyúltam és tárcsáztam. Valószínűleg Northlake előtt nem ismeretlen, mi történt, vagy ha igen, akkor majd most megtudja. - Northlake, itt Moore. Tisztában vagy vele, hogy mi történt? - nem árt először ezt tisztázni és amíg nem győződöm meg róla, hogy biztonságos a terep, addig nem is rohanok fejjel a falnak. - Hogy pontosan mi történt? - egyrészt nem telefonban beszélném meg ezt az egészet, másrészről nem mindegy, hogy tud-e arról, egy vérszomjas szellem szállta meg a nőjét. Másrészről a válaszától függ, miként folytatódik nem csak a beszélgetés, de a történések folyama is.
Meglepett, amikor megláttam, hogy ki hív, bár jobban belegondolva, talán annyira nem is volt rajta mit csodálni. Ahogy felvettem és meghallottam a bevezetőt, a meglepettség is elmúlt. - Jobban mint hinnéd és jobban mint szeretném - feleltem, azt hiszem ezzel elmondva mindent, amit egy ilyen kérdésre lehetett. - Miért kérded? - Gondolom nem azért hívott, hogy a vállát kínálja zokogásra vagy lelkisegélyt nyújtson. Nagy bromance-esen mondhatnám, hogy azon az estén és hajnalon valami megváltozott köztünk, de ennyire nem.
- Mert érdekel. És mert nem fogunk elsétálni mellette, mintha semmi sem történt volna, szerintem ezzel te is tisztában vagy - feszült voltam, az az igazság, pedig már rég nem szenvedtem a tőr hatásától, de alapjáraton is ilyen fajta voltam. - Tudni akarom a részleteket - áh, nem szeretném, hanem akarom. Tudnunk kell a részleteket, talán ez lenne a legpontosabb megfogalmazás és nem utolsó sorban azzal sem ártana tisztába kerülni, hogy számíthatunk-e még meglepetésekre. - Édes mindegy, hogy tőled, vagy Yettától, de tudnunk kell, Darren - megölt közülünk valakit és ha nekem, aki nem olyan régóta van itt, már tele van a hócipőm, akkor Douglas-ről ne is beszéljünk. - Az a kérdés, mekkora kíséretet vigyek magammal - Mark épp házon kívül van, vele dolgoztam eddig az ügyön, az a kérdés, kerítsek-e mást, fennáll-e még a veszély, vagy elég leszek egymagam.
- Persze. - Én se tudtam volna a helyükben másképp tenni, sőt! A magam helyében se voltam ilyesmire képes. De ha így is lett volna... túl sok volt ez ahhoz, hogy annyiban hagyjam. Ritkán érik bennem bosszúvágy, ám olyankor hajthatatlan. - Tudni fogjátok, jogotok van hozzá - biztosítottam erről, s ezzel együtt talán az együttműködésemről is kimondatlanul. Se okom se szándékom nem volt titkolózni e téren előttük. A kíséret említésére éreztem,hogy megfeszült mindkét karom, egy pillanatra szorosan összezártam állkapcsom, így mikor szólásra nyitottam a szám, morgás helyett más csak kurta sóhaj szakadt fel belőle. - Ha többed magaddal jössz, vagy tömegesen állítotok be, azt én fogom fenyegetésnek venni. - Fél éven belül a harmadik alkalom lenne, hogy életveszélyben érezném a páromat. Mi ketten nem ismerjük olyan jól egymást, épp ezért figyelmeztetem, nem kíváncsi ő egy roppant ronda oldalamra. Arról nem is beszélve, hogy én se szeretném aláásni a dolgaimat az őrzőknél. - Kimerült, Emmett és ijedt - mondtam jómagam is fáradtan. - Hülyeség lenne ajtóstól rontani a házba mindkettőnk esetében.
- Helyes - mi mást mondhatnék erre? Tényleg jogunk volt hozzá, azok után, hogy Gloriával mi történt és különben is. Ha ez nem történt volna, úgy vélem, akkor is jogunk volna tudni. A mi vidékünk is éppen annyira ez a hely, mint a farkasoké és nem véletlenül hívnak minket Őrzőknek. - Darren, pontosan ezért kérdeztem, mert ha nincs okom rá, nem fogok egy hadsereggel odavonulni - nem húztam fel magam a dolgon, mert igazság szerint meg tudtam érteni. Nekem fogalmam sincsen, hogy Alignak még jelen van-e, érthető tán, hogy tudatlanul egyedül semmiképpen sem mennék oda, hát ezért kérdezek, van-e okom aggódni. - Nem fogok ajtóstul rontani a házba, tudtommal most sem nálatok kopogtatok - a telefonon keresztül is érződött a hangján a fáradtság, talán ezért próbáltam türelmesebben hozzáállni ehhez az egészhez. Én sem mondanám, hogy világi cimborák lettünk azon a hajnalon, de valami tényleg történt ott és nem csak az utódlásra gondolok. - Ha vele nem, akkor legalább veled tudnék beszélni? - nem akarnám annyiban hagyni a dolgot, hogy akkor pihenjék szépen ki magukat és majd utána beszélgetünk. Ha nem ekkora dologról lenne szó, akkor megtenném, de most egyszerűen nem lehet.
- Nincs rá okotok - biztosítottam és csak remélni tudtam, hogy a szavam ér, jelent annyit, hogy bízzon abban, nem fogom holmi szentimentalizmusból egy ilyen horderejű ügyben akár őt, akár a többi őrzőt félrevezetni. - Ezért hálás is vagyok. Egyikünk részéről se venné ki jól magát, ha üdvözlés gyanánt mondjuk neki(k) ugranék, puszta "területféltésből". Örültem, hogy Emmett-nek nem csak ereje, hanem esze is van. Semmi ellenvetésem nem volt amúgy, ami abból is fakadt, hogy én se akartam hagyni, hogy elüljön ez az egész, aztán hetekkel később megint elővegyük és ezzel nyújtsunk minden kellemetlenséget, kelletlen visszaemlékezést és beszámolót. Emellett azt is meg tudtam érteni, hogy ők miért akarnak mielőbb a végére járni és minél többet, minél biztosabb forrásból megtudni. - Nem fogom helyette eldönteni, hogy beszélne-e veled vagy sem, szóval ahogy érzi majd - mondtam, mert nem vagyok se a szócsöve, se az apja Yettának, hogy irányítsam. Nem is hagyná. - Szólj, amikor indulsz és összeszedlek mondjuk... a Három Medvénél. Könnyebb, mintha elkezdeném magyarázni, merre kacsmarogj. - Ebből sejthette, hogy nem Fairbanksben vagyunk, de még csak nem is normálisan megadható cím alatt. Vagy paranoiásnak hisz. Igazából azzal se lőne nagy bakot, de a jelen helyzetre ez nem érvényes.
- Rendben - bólintottam aprót, habár ebből ő mit sem láthatott. Nem volt övé a bizalmam, tagadnom sem kellett és habár most is türtőztetnem kellett magamat, hogy nehogy visszakérdezzek; "Biztos?". Jelentett valóban annyit a szava, hogy elfogadjam, tényleg nincs szükség díszes kíséretre és másrészről bíztam benne, hogy neki is van annyi esze, nem hívna oda egyedül, ha baj lehetne belőle. Oké, hogy erősebb vagyok Gloriánál, de nem ringatom magam tévhitbe, hogy képes lennék Alignak mellett labdába rúgni. - Tíz perc múlva indulok - nem érdemes húzni, az is épp elég ahhoz, hogy összekapjam magam, szóljak Mark-nak, hogy hova megyek és meginduljak a megbeszélt hely felé. Hacsak nincs más, akkor bontom is a vonalat, mindenféle elköszönést kihagyva a dologból. Úgyis mindjárt találkozunk.
Kezdőlap
200. 
