Kicsit matekoltam még (lefürödtem, feldolgoztam, felfrissültem), mire rászántam magam a hívásra. Mindig is utáltam várni, hallgatni a búgást, mire végre a másik fél hajlandó felvenni. De úgy látszik, ma szerencsém van - milyen irónikus. Nessa elég hamar felkapta a mobilt. - Hello. Caleb. - hirtelen ennyi a szűkszavú bemutatkozásom. Egyrészt, mert sosem pofáztam túl sokat, másrészt, mert alig tudok beszélni. - Túl vagyok a randin. - sóhajtok, miközben ledobom magam az ágy szélére. Ems, még nincs itthon, pedig igazán elláthatná a sebeimet. - Nem fog elmenni. És azt hiszem, bármilyen osztagot küldesz rá, akkor is kb' a szarnak egy pofon. - kisebb hatásszünet; meg persze némi mozdulat, amivel a sajgó állkapcsomat rendezem. - Declan, maga Sangilak. Szóval, örömmel értesítelek, hogy őt, hatszáz tankkal se rakod ki innen, amig maga nem tágul. - hangom elhal, keserízét, nem adom át, ahogy azt sem, hogy kis híján ott hagytam a fogam. Csak a puszta tények.
- Hallgatlak. - Ha ő szűkre szabta a formát, úgy én sem pofáztm feleslegesen. Amúgy sem voltunk efféle viszonyban a számomra idegen hímmel, sok beszéd közt pedig elveszne a lényeg. - És? Bejöttök egymásnak? - Firtattam sürgetőn finoman, mégis szemtelenül csapva le az általa feldobott labdára. Költői a kérdésem, hála a jó égnek ő is érzi és a lényegre tér, mire reakcióm... néma csend. Vagy fél percig is kitart, míg zakatolnak agyam fogaskerekei lázasan már a hova-merre továbbot firtatva. - Kurvajó. - Bukik ki végül belőlem, még mielőtt azt gondolhatná, megnémultam hívása közepette. - Köszönöm, Schwarz. A jelentést és azt, hogy felkerested.
Csak egy nem tetsző félmorranást hallattam a "bejöttök egymásnak" kérdésre. Inkább daráltam tovább, mint hogy felesleges légyottokba verekedjük magunkat, egyébként is van még egyéb beszélni valóm is a nősténnyel. - Nem tesz semmit. - dörgöm érdesen, ám mielőtt még kinyomna a francba, megállítom. - Van valami. - húzom el kicsit a kijelentés végét, és ha teret ad, hát folytatom. - Szeretném visszakapni a címemet. Vagyok, aki vagyok alapon. Ha kell még bizonyítsak ám legyen, ezek után talán már nem halok bele. De bassza faszom, azt is leszarnám. - dőlök hátra, húsomban érzem csontjaim fájdalmát. Néhányat biztos, hogy helyre kell rakni. Marhára örülök, szeretlek Sangilak, kurva szádat! - Ellenedre van? - kérdezek, ezúttal. És remélem, hogy nem fogja rá felhúzni az orrát.
Valami nagyon hiányos és ez által nem tetsző gondolataim között, amikor pedig beugrik egy szub kis nőstény neve... hát örömöm nem kifejezetten marad határtalan, ami azt illeti. Ó, Ginette, hogy te is hogyan élhettél túl idáig...! A hím kérdése ugyanakkor kizökkent, negédes mosoly kúszik ajkaimra, ahogy hallom, hova fut ki mondandója. - Már azt hittem, sosem hozakodsz elő vele. - Jegyzem meg és mégsem mondok semmi biztosat számára. Kérdésére csupán felkaccanok könnyed nevetéssel. - Dehogy van ellenemre! Csak épp akad fontosabb dolgom jelenleg. Keresni foglak, ne aggódj. - Ezzel pedig bontottam is a vonalat. Tényleg akadt égetőbb teendőm jelen pillanatban az egójánál.
Kezdőlap
