A telefonom zizegése rángatott ki az álomból, meglehetősen kellemes volt, azt kell mondjam, így igazán dühös voltam, hogy megszakadt, nem szerettem, ha éjszaka zargatnak és az első gondolatom az volt, hogy a kedves nejem csinált már megint valami őrültséget. Kissé morogva ültem fel, hogy kezembe fogjam a telefont, a hirtelen fény eléggé vakított, így eltelt még némi kis időbe, mire a szemem hozzászokott. Apától jött, oké, mi a fene történhetett vele, ami nem várhatott volna reggelig? Sóhajtva nyitottam meg az sms-t, a tartalmát elolvasva viszont azt hittem menten leesek az ágyamról. Jó néhányszor át kellett olvasnom, mire sikerült felfognom, már majdnem ott tartottam, hogy a karomba is belecsípek, mert nem akartam elhinni, amit olvasok. Találkozott a nejemmel, hát ez fantasztikus. És nyilván nem kicsattanó örömét szeretné velem megosztani, mert az nyilván várhatna reggelig. Kissé idegesen nyomtam rá a tárcsázásra, már fel-alá járkáltam a szobában, az előbbi álmosság egy pillanat alatt tűnt el a szememből. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg csak búgott a telefon és végre fel nem vette. - Mi a fene történt? - nyitottam egyből ezzel, se szia, se semmi. Bocsi, de türelmetlen voltam és volt egy nagyon rossz előérzetem is mellé...
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
A Lak felé tartok, amikor megcsörren a telefonom. Arthur az, így gondolkodás nélkül nyomok a hívás fogadására vezetés közben. Kihangosítón van, mert nem akarok egyszerre lambadázni a kormánnyal és a készülékkel is. - Melyik részével kezdjem? A rosszabbal vagy a még rosszabbal? Mielőtt azonban szívrohamot kapnál, él és jól van, haja szála sem görbült. Legalábbis 5 perccel ezelőttig, amikor kiszállt a kocsimból. – hallom a hangján, hogy türelmetlen és igazság szerint ezt rohadtul nem telefonon kellene megbeszélnünk, de már így is órákkal vagyok csúszásban és bár a Lakban Bastien nincs egyedül, a kölyök pesztra nem a többiek dolga, így is épp eleget vigyáznak rá.
Mit ne mondjak egyáltalán nem nyugszom meg a választ hallva, sőt. Egyik kezemben a telefon, a másikkal meg már a hajamat túrom, ha ideges vagyok, mindig ezt csinálom. - Él és virul, de csak rossz hírekkel tudsz szolgálni? Egy cseppet sem vagyok nyugodtabb - reagálok először, a járkálást egyetlen pillanatra is képtelen vagyok felfüggeszteni, kell valami pótcselekvés. Amúgy sem olyan típus vagyok, aki képes egy helyben megülni a fenekén túl hosszú ideig, pláne akkor, ha ilyen híreket kapok, igencsak felborzolják a nyugodtságomat. - Ha csak rossz közül lehet választani, akkor tök mindegy - türelmetlen a válaszom is, ahogyan a morcosságom is érződik a hangomban. Miért húzzuk az időt? Csak szar híreket kaphatok, akkor meg nem mindegy, melyiket mondja el először? Apa, kérlek, ne akarj te is az idegeimen táncolni...
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Igazság szerint még én sem tudom, hogy melyik a rosszabb hír a fiam számára, de idegessége ide vagy oda, valamivel kezdenem kellett, nem csak odabökni a dolgot. Bár ettől függetlenül is úgy fog hangozni. Legalább megpróbáltam. - Dakota ki van tiltva a városból és a falka területről. Egyelőre legalábbis. – hát nem az volt életem vágya, hogy közöljem a feleségével, nem szívesen látott vendég Fairbanksben és ha mégis visszajön, az könnyen az életébe kerülhet. Viszont inkább tőlem tudja meg Arthur, mint mástól. - A másik pedig… – megállok a szövegelésben, mert ez a része kissé kényelmetlen a számomra. Vagy inkább rohadtul. Az első hírt sem tudtam kíméletesen közölni – az nekem valahogy nem megy -, akkor ezt most mégis, hogy a picsába adjam be neki??! - Meglepően nagy lelkesedést tanúsított irányomba… – hát ekkora baromságot is régen mondtam már. Egyik kezemmel megdörgölöm a képem, nem vagyok normális, hogy ezt nyögtem ki. Na mindegy, visszacsinálni már nem lehet. Remélem, hogy érti a dolgot és nem kell kiejtenem a számon, a felesége szexelni akart egy jót a férje apjával. Te jó Isten... - … Legalábbis addig, míg meg nem tudta, hogy családtag… valahol. – nem emlékszem, hogy volt-e valaha is ennél kényelmetlenebb és kellemetlenebb szóváltás kettőnk között. Szerintem nem.
Az első szavai szinte a földbe döngölnek, mert hiába nem tartottam vissza a feleségem ma reggel, azért nem úgy terveztem, hogy a városból is ki lesz téve. Mondjuk ha úgy nézem, így legalább minimálisra redukálódott annak a lehetősége, hogy bárhol véletlenül összefussunk, vagy éppen bekopogtasson a házamba. Mert bízom benne, hogy nem fog így visszajönni, elég határozott az itteni falka ahhoz, hogy ne nézzék el, ha üldözöttként errefelé riszálja a csinos fenelét. - Miért? Csinált valamit, vagy szimplán egyik lehetőség sem jöhetett szóba nála? - célzok ezzel a fizet-szolgál-csatlakozik hármasra. Én magam is átestem már ezen anno, így tudom, mi az eljárás ilyen helyzetekben. Kétlem, hogy a feleségem képes lenne fizetni, ezek szerint nyújtani sem nagyon tudott nekik semmit és nyilván a csatlakozás sem felelt meg a számára. Ebből a szempontból nézve viszont érthető, bár azért.. - Egyébként meg komolyan? Mintha olyan veszélyes lenne a falka számára - sóhajtva forgattam meg a szemeim és dobtam le a fenekem az ágyam szélére. Dakota száz éves, vérvonaltalan, kétlem, hogy olyan sok vizet zavarna. Ismerem a falka elvárásait, így nem lepődöm meg a történteken, csak egyszerűen.. nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan ki lesz toloncolva. - Úristen, oké, oké, nehogy folytasd! - pattantam fel egyből, amikor hallottam, hogy a feleségem elég nagy érdeklődést tanúsított az apám irányába. Hát ez frankó. Főleg így megfogalmazni. Szabad kezemmel az orrnyergemet kezdem el masszírozni, aztán nem bírom tovább, kénytelen vagyok felnevetni. Röviden, mégsem gúnyosan, vagy hisztérikusan. - Legalább nem hazudtolta meg önmagát - csóváltam meg a fejem, nem is Dakota lenne, ha nem próbálkozott volna be. - Egyébként ennek örülnöd kellene. Igencsak jól tartod magad ezek szerint - nem volt jó kedvem, de inkább ez, minthogy hagyjam az indulatokat eluralkodni. - És akkor ezek szerint tudja... - már nyoma sem volt az előbbi könnyed kacagásnak. - Nem kifejezetten örülök neki, hogy tőled tudta meg, hogy az apám errefelé leledzik - nem volt morgós a hangom, de nem állt messze tőle. Nem tagadtam, tényleg így éreztem.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Csendben kivárom, amíg reagálni tud a hallottakra. Nem lennék most a helyében, de őszintén szólva a magaméban sem. Valljuk be, elég szar ez úgy, ahogy van. - Mindegyik lehetőség szóba jöhetett volna. – kezdek bele, aztán halkan szusszanok egyet. - Arthur, ő választotta ezt. – mert ha nagyon akart volna, akkor maradt volna. Vagy legalább minimális erőfeszítést tesz arra nézve, hogy megoldást próbáljon találni. Viszont sajnos elég hamar úgy döntött, hogy akkor maga mögött hagyja a várost és a fiamat is. - Tudod, hogy ez nem így működik. – halkan válaszolok. Nem arról van szó, hogy egy darab kóbor mekkora veszélyt jelent vagy nem jelent egy komplett falka számára. Szabályaink vannak, azok szerint élünk és még a menyemre is vonatkozik mindaz, amit a kóborokkal kapcsolatban felállítottunk. Nagy kő esik le a szívemről, amikor közli, hogy ne folytassam a dolgot. Érti így is. Reméltem, hogy érteni fogja és nem kell jobban körbemagyaráznom. Az nem volt ilyen kínos beszélgetés, amikor a beharapása után a farkas visszatartása szex közben témakör felmerült. Keserűen húzom el a szám – bár ő nem látja – a megjegyzésére. Amúgy ez a csaj nem nimfomán amúgy? Mert azt ma már hatásosan kezelik, de valahogy nincs szívem erre most így telibe rákérdezni. Talán majd legközelebb… - Bazmeg… fiam. – bukik ki belőlem azonnal és mire észreveszem, már csak a fiam résszel próbálok rajta finomítani. Oké, férfi egó növeli, szó se róla, de ne így növelje már bárki is az egómat. Ez valahogy rohadtul bizarr. - Elhiheted, hogy nem éppen így terveztem az első találkozásomat a nejeddel. Minden abszurditása ellenére a „kérek-e még májpástétomot” kérdés előbb szerepelt az első találkozás alatt elhangozható mondatok és kérdések listáján, mint az, hogy… – hirtelen elhallgatok, tudja ő magától is. - Érted. – zárom le ennyivel. Tudom, hogy úgyis érti. - És most? Te maradsz vagy…? – nem akarom kimondani, hogy megy-e, mert rohadtul nem örülnék neki, ha menne. Épp, hogy csak visszakaptam, kifejezetten fájna, ha lelépne, főleg egy ilyen nő után. Jegyeztem meg gondolatban én, aki meg ahhoz ragaszkodik, aki hagyott már el ezelőtt… Azt hiszem párkapcsolati tanácsadó már sosem leszek. Nem mintha szakmát akarnék a jövőben módosítani.
- Oké, megértettem - ha elfogadni nem is teljesen tudtam. Erről az oldalról még nem is próbáltam szemlélni a dolgokat és így, hogy apa kimondta.. Hát igencsak keserű ás szar érzés, mit ne mondjak. Dakota maga választotta azt, hogy elhagyja a várost, bennem pedig ez az a pont, amikor elhatározom, hogy tuti nem fogok utána rohanni. Pedig megfordult a fejemben, eskü, de elég kétségbeesett húzás lenne a részemről, annyi tartás még bennem is van, hogy ne kezdjek el kúszni és mászni előtte. - Persze, hogyne tudnám! - keserűek a szavak, ahogyan azt azokat követő sóhajtás is. Ismerem a szabályokat, csak akkor is furcsa, hogy egy ilyen gyenge farkast is így kidobnak a városból. - Nem terveztem, bocsi - hát ez egyre viccesebb! Ismét képtelen vagyok megállni, valami egészen furcsa kuncogásfélét produkálok. Értem én a reakcióit, ennyivel lehet jobb lett volna, ha nem is tudok erről az egészről. Bár kár lett volna kihagyni! - Értem, igen, nem vagyok kíváncsi a részletekre és kérlek ne is beszéljünk róla többet, vagy csak akkor, ha szeretnéd hallani hogyan hahotázom - a hangomból is sütött, hogy széles vigyor ül a képemen. - Tudom, hogy ennek le kellene döbbentenie, meg minden, de bakker, elképzelem a jelenetet és tényleg nem tudom megállni röhögés nélkül. Amúgy meg.. amíg csak lelkesedik, addig nem érdekel, én is megfordulok a csinos nők után az utcán - vontam meg a vállam, mert tényleg kár lett volna a bolhából elefántot csinálni. Ezért viszont már megérte, hogy felkeltett, kár lett volna kihagyni egy ilyen sztorit! - Ne viccelj, dehogy megyek utána! - hála égnek, hogy az előbb feltornázódott kicsit a hangulatom, mert ellenkező esetben most sokkal jobban el lennék kenődve. - Ő választotta, hogy elmegy, elfogadom a döntését, innentől kezdve nem fog érdekelni - nem voltam megsértődve, de kár lett volna tagadnom, hogy rosszul esett a dolog. - Ha erőszakkal lett volna kitoloncolva, akkor azt mondom, igen, utána megyek, de így… hagyjuk inkább - nem akartam erről beszélni, nem akartam egyszerűen tudomást venni arról, hogy mindazok után, amiről reggel beszéltünk, képes így itt hagyni.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Hallom, hogy nem tetszik neki a dolog – igazából nem is vártam is ilyesmit, megértem, hogy nem minden vágya volt ezt hallani – de örülök, hogy megérti. Tudja, hogy működik ez az egész, mert valahol ő is a részese, a területen élőként. - Hát én sem. – most már én is somolygok az orrom alatt erőteljesen, főleg a következő szavai után. Ha jobban belegondolunk, akkor azért megvan ennek is a maga humor faktora. Ennek ellenére nem szeretnék ismétlést sem a közel sem pedig a távoli jövőben. Semmikor sem. - Lehet az a baj, hogy csak megfordulsz utánuk. Ugye emlékszel még, hogy hová is kell tenni?! – most már az én hangomon is érezni a széles vigyort, ami a képemre ült időközben. Bízom abban, hogy nem érti félre és nem fog most halálra sértődni, mert el mertem én is ütni a dolog élét. Azt hiszem így azért mégiscsak emészthetőbb ez az este. - Ezt örömmel hallom. – kissé visszakomolyodok, de csak annyira, hogy hallja, érezze, számomra nagyon is fontos, hogy maradni akar. - Oké, legyen, ahogy akarod. – én ugyan biztosan nem fogom erőltetni a témát, ha majd beszélni akar róla, akkor szívesen meghallgatom, elvégre ezért vagyok. - Mehetsz vissza aludni, több rossz hírem nincs mára. – szusszanok egyet újabb mosollyal a képemen. Természetesen nem kötelező visszaaludnia, csinál, amit akar, elég nagy fiú már hozzá, a lényeg csupán annyi, hogy több meglepetésem nincs egyelőre, amit akartam és ami nem várhatott reggelig, azt elmondtam.
- Hm, lehet rosszul emlékszem, elmagyaráznád, kérlek? - csak húzom az agyát, mindenesetre kíváncsi lennék, miképpen próbálná elmagyarázni ezt az egészet. Jelen pillanatban felháborodni sem tudok egy ilyen kérdésen. Szívem szerint elütném a „nem tehetem, házas vagyok” megjegyzést is, vagy megkérdezném, miféle erkölcsei vannak, hogy lényegében ilyenre bíztat, de végül mindent lenyelek és csak a széles vigyor marad a képemen. - Nem volt túl szimpatikus, mi? - ebben a kérdésben már csak halványan ül meg az előbbi jókedvem, mert erre azért még kíváncsi vagyok. - Csak mára? - kérdezek vissza, mert ez totál úgy hangzott, mintha minden napra beosztotta volna a rossz híreket és a mait ezennel ki is lőttük volna. Mindenesetre örülök neki, tényleg, bár az biztos, hogy nem fogok olyan jóízűen aludni, mint eddig. - Ha más nem volna, akkor köszönöm, hogy hívtál és elmondtad ezeket! - tényleg jobb volt, hogy most tudtam meg mindezt, szar érzés lett volna mástól visszahallani. Mindenesetre ha tényleg nem volt több mondanivalója, egy jó éjszakát kívánás után bontottam a vonalat.
// Ha más nincsen, akkor köszöntem szépen, iszonyatosan élveztem! :DDD <333 //
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
- Hogyne, a legnagyobb örömmel! – vágom rá rögtön szélesen vigyorogva még mindig. Tudja, hogy azért egész életemben igyekeztem azért a hitem szerint élni és így megtartani az erkölcsöket is, de ha tényleg mindig betartottam volna minden szabályt, akkor most nemes egyszerűséggel ő sem létezne. Az anyja nem volt a feleségem, mi több, amikor megfogant, Leana még élt. Szentté egészen biztosan nem fognak avatni, de erre nem is vágyom. - A madarak és a méhek sztorihoz már öreg vagy, bocs, de ez van. Legközelebb, ha lesz ki után fordulnod és a csaj nem szalad a világ végéig tőled, akkor javaslom próbálkozz a combjai között. Előbb-utóbb meglesz a megfelelő lyuk, túlságosan mellé nem lőhetsz. Ha mégis, hívj fel és a megmentésedre sietek. – a végén elröhögöm magam, nem bírom tovább. A korábbi kényelmetlenség már régen tova szállt. Ha ennyi nem lett volna elég, akkor nagyon szívesen ragozom én ezt még tovább is neki. Régen volt már kamasz, amikor ez utoljára téma volt közöttünk, lehet, hogy elfelejtett azóta ezt-azt, mint lehet tudni. Főleg, hogy nekem az ő korában már négy gyermekem is megfogant, három megszületett, kettő pedig még mindig él. Azóta csak még egy fővel nőtt a számuk, szóval lehet ideje lenne iparkodnia végre Arthurnak is. A jó kedv kicsit alább hagy a kérdését követően. - Igazából azt nem mondom, hogy nem szimpatikus. Fiatal még nagyon és hát… azt sajnálom, hogy így bánik veled. – ezen nincs mit szépíteni. Ha velem kikezdett és olyan nagyon gyorsan a lábai közé akart, hogy a wc is megtette volna helyszínnek, akkor képzelem hányan járhattak már benne. A fiamnak pedig tényleg fontos, annak ellenére, hogy miként viselkedik vele. És tudom, hogy Arthurnak ez a felállás a legkevésbé sem természetes. - Most szívem szerint azt mondanám, hogy soha többet nem kell rossz hírt hallanod tőlem, de tekintve, hogy az elmúlt időszakban mennyit kaptam én is, félek, hogy nem lennék szavatartó. – húzom el a számat. Tudom, hogy ez így tömény, de ez van sajnos. - Nem, nincs. Vigyázz magadra! – köszönök el tőle én is és ahogy felérek a Lakhoz, leállítom az autó motorját. Mielőtt azonban még aludni térnék, megírok egy jelentést a menyemről.
//én is és szintén <3333//
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Arthur, talán nem fog váratlan vagy sosem hallott meglepetésként érni, de az április ezen a vidéken mindig katasztrofális következményeket von maga után, éppen ezért kérlek, hogy ebben a hónapban maradj(atok) távol Fairbankstől mindenképpen! Az öcséddel holnaptól Wasillában leszünk, később még kereslek. Vigyázz magatokra! Apa
Köszönöm a figyelmeztetést, amúgy sem terveztem odamenni. Wasilla? Örülök, hogy te sem leszel tűzközelben. Ha van kedvetek, hazafelé beugorhatnátok, vagy én is szívesen felmegyek elétek.
Kezdőlap
<3333//
