A tűzlétra mázlitokra az épület még épnek tetsző oldalán helyezkedik el, így minden gond nélkül kezdhettek neki a lemászásnak. - Első blikkre még stabilnak is tűnhet, ugyanakkor nem tűnik elhanyagolandónak Apple ötlete az ellentartás kapcsán.
[Rocky] Nessa felől némi megnyugvást érezni a határozottságon túl, hogy elér és hallhatóan jól vagy, ugyanakkor némi aggodalom is érződik felőle. Ha pedig már ő aggódik, akkor ott egészen biztos hatalmas gáz van. ~ Valószínűleg egy újabb megszállás lehet. Nem tudom kit és miért ezúttal, de a fél emelet leomlott és a második se tűnik túl stabilnak, úgyhogy be ne gyertek, ha egy mód van rá! A tűzoltók hamarosan itt lesznek reméljük... Mike-éknak jól jönne némi segítség, a hátsó bejárat még szabad, ha le tudtok jutni valahogy. ~
[Peter - illetve mindenki, aki mászik vele lefelé] A mobil kihangosít, benne a sikeres tárcsázást követően a recsegő-ropogó vonalban a protrektor hangja szólal meg. - Mansfield, jelentést. - Talán az informátori szépérzéket nem eme helyzetben fogja bántani a harcosok vezetőjének tömör célratörősége. Amúgy sem épp szószátyár egy ember.
Az első emeleteti ablakokból, úgy közel tíz méter magasan az utca felett fekete füst, majd idővel aranyló, pirosas lángcsóvák is megjelennek alattatok.
Ha egy simán nyitható ajtó olyanná válik, mint a kőfal, akkor egy új építésű ház létrája is megadhatja magát. Vagy az egész terasz. - És ha csapda. Kizártak minket, hogy belesétáljunk? Vetek egy pillantást a szomszédos tetőkre. Akrobatikát nem most kéne tanulni, de ha viszonylag könnyen elérhető valamelyik, akkor azt kéne megpróbálni, hogy átmegyünk. Apple ötlete nem rossz, csak a sejtéseim azok. Azok nagyon rosszak. ~Hála a szellemeknek. Te elérsz valakit?~ Örülnék, ha tudna ebben segíteni. Aki bent van, egész mást láthat, mint mi idekint. Úgy megnyílunk most egymásnak, mint még soha. Bajban ismerszik meg a barát. Hát most megismerkedünk, pedig már ismerjük egymást. - Ó, pedig pont kukucskálni akartam... A nősténnyel húzzuk egymást kicsit. És egyikünk sem mosolyodik el. Hamarosan még kevesebb okunk lesz rá. Apps is, én is kivettük a részünket, kaptunk az áldásból. Nem kérdezek feleslegeseket, hogy jól van-e vagy nem. Büszkébb annál, hogy bevallja, ha szarul áll, én meg észre fogom venni. ~Szuper...~ Ez újdonság. A megszállott nem szemtől szembe támad, hanem inkognitóban rombolja le a fél székhelyünket. Kifogyhatatlan. Mindig új fegyvert vet be. ~Igyekszünk le az utcára. Hátsó bejárat, vettem. Remélem, van ott őrzőtök, aki képes tüzet-vizet irányítani.~ Tömören hadarok vissza. Nagyon jó, hogy az Alfánkkal tudtam beszélni. Egy kicsit enyhülök, a tudás segít valamennyit.Tűz. Varázslattal talán lehet segíteni. Ezt azok tudják, akik használják, én csak láttam náluk. Québec-ben a befagyott tó jegét is fel tudták olvasztani, hogy megmentsenek egy gyereket. Ez elemi hatalom. Tovább kell adnom, amit megtudtam. - Figyelem! - szólok olyan hangsúllyal és hangerővel, hogy mindenki megálljon egy pillanatra. - Infó bentről: megszállás van, még nem tudjuk, ki az alany. Az első szint beomlott, a második is labilis, tűz ütött ki. Cél a hátsó bejárat, ott kell a segítség. Parancsnak hangzik, ami tőlem szokatlan. Most nem akarok udvariaskodni és cifrázgatni. Életek múlhatnak másodperceken. Apple gondolata a legkritikusabb pontra tapint rá. Ha valaki már nem önmaga, az kérdés nélkül is kiderül. Akkor majd gyorsan kell reagálni. Ha nem történik ilyen, mindenkit előreengedek. Én leszek az, aki tartja a létrát, míg a többiek másznak. A terasz talán a legbiztonságosabb rész. Ha mégis omlik, marad az ugrás, farkaserővel. Mikor az életem múlik rajta, muszáj lesz. És már tudom is, hogy oldom meg. Addig pedig fogom a vasat, érezni akarom, hogy mennyi erő feszült belé. Ha kevés, azonnal szólok. Mi lesz még ebből?
Az egyik pillanatban még ugratnám az ajtóban állókat, a következőben pedig torkomra fagy minden móka. Nincs idő felfogni ép ésszel a torkot, mellkast egyaránt szorongató kellemetlen mérget, mihez nem egyszer volt már szerencsém az elmúlt évek során, mit az alaszkai vidéken töltöttem - szépen szólva is kirobban az ajtó tokostól, magával rántva a falat, a berendezést... Annyira marad időm, hogy karommal némileg magamat védjem, féloldalasan fordulva a robbanástól szálló törmeléknek, miközben szívem a torkomban dobog hevesen. Kisebb sokk ér, meredten figyelem az alászálló porban kibontakozó jelenetet. - Mindebből rángat ki a mellettem álló, aki angolosan távozna is a tűzlétrán. - Várj még! - Lassan kibontakozik a két farkas alakja, szemmel láthatóan megúszták a dolgot kisebb sérülésekkel. Mansfield felé pillantok - most már mehetünk részemről, hogy ők is megvannak. Már csak azért is, mert szívem szerint ordítva rontanék a beszakadt törmeléknek, utat találva befelé... de belátom, hogy célra vezetőbb egy másik bejáratot találni ennél, hát igyekszem legalább látszatra megőrizni hidegvéremet. Kifejezetten áldásos a farkasok "orra" elől rejtő a tetoválás a hátamon ezúttal. Még a végén megkapnám, hogy majrézok itt, aztán a filmekben is mindig a majrés miatt hal meg a fél társaság. De hogyne akadnék ki, mikor Joana odabent van! Az unokákról és Emmettről nem is szólva. Hogy Alignak retkes fa... - na lépjünk! - Minden tisztelettel, ha Alignak lennék is azt mondanám, amit hallani akarsz... - Jegyzem meg sietősen a hölgy felé, miközben a létra felé intek. Lédiz förszt. Persze, csak Mansfield után, aki már az elébb meglelte a létrafokok kényelmét. Rockyval meg nincs jelen helyzetben kedvem vitatkozni, hát megyek Apple után jómagam. Ha nem lennék rohadtmód ideges, még elsütnék egy poént Peter felé a felfelé nézelődés kapcsán - biztos remek lehet a kilátás no - de az igazat megvallva az érdekesebb, ami mindannyiunk alatt van. - Hogy a rohadt... Állj! Ne menj tovább! - Szólok az informátor társnak, s ha esetleg nem értené miért, hát lefelé mutatok a feketén kiáramló füstre és lángnyelvekre. Ilyenkor azért bánom, hogy nem a vizek erejét tudom magaménak és pechünkre egy gyerekhomokozó sincs a környéken, de mindezek ellenére sem maradok tétlen. Homlokomon az idegességtől összegyűlt finom kis ráncol elmélyülni látszanak az összpontosítás közepette, ahogy szólítom a Szelet, segítsen meg bennünket, s szorítsa vissza a füstöt, a lángokat remélve, hogy nem grillezek senkit odabent ezzel ropogósra. Ösztönből cselekszem és fenn is tartom a varázslatot, egészen addig, amíg mind a hárman le nem érünk. A földre huppanva, Peter és Apple mellé, azért kissé megszédülve fújom ki a tüdőmben rekedt levegőt, miközben a tetőn rekedt malguk és közöttünk ismét felcsapnak a lángok minden bizonnyal.
// (technikailag) 4030 - 10 (elemi kapocs, almost mesterszó) = 20 Még pont belefér egy kör, max cipeltek a hátatokon, ha elájulok, gyere Rocky! XD //
Az állapotot felmértem. Ha csapda, ha nem, egy ellenőrzés után se túlzottan mocorgó létra azért számomra több menekülési esélyt tartogat, mint teszemazt az említett repkedés. Nagyon remélem, hogy a továbbiakban azt és a parkourt is el tudjuk majd kerülni. Mivel láthatóan a farkasok is nagyjából jól vannak, legfeljebb az ő mértékükkel a hajuk szála görbült bizony, hogy rakoskatom a lábaim a fokról fokra, lejjebb. Csupán az késztet némi meglepettségre, hogy a visszahívás nem rögtön süket vonalat ad vissza. Épp nyitnám a szám (és a protokolláris hibák most nem, talán egy koronázási szertartáson jobban zavarnának) hogy helyzetjelentést adjak a protektornak, amikor a hallótávban lévő Rocky kvázi elveszi a kenyeremet egy részről. Azért tisztességgel hozzáteszem: - Ahogy az úr mondja. - lenyelem a "feltételezi" szót a megszállás ügyén. A magam részéről, maradnék annál, amit itt biztosan tudunk. Azzal együtt is talán képesek vagyunk körültekintőek lenni... már, aki ebben a helyzetben az tud maradni teljes mértékben. - A tetőteraszon voltunk, most mászunk egy tűzlétrán lefelé. A fenti ajtót előbb egy látszólagos széllökés reteszelte be, aztán egy robbanás vágott el minket a lejárattól. Kallentoft, Chesterton és Prescott vannak velem... látom, nem megyek. Vegyül a darába a Kynak szóló megjegyzés, s szinte ugyanazzal a levegővel egy adag füst is megkapja az arcom és szökik beljebb a légutamba, ráadásként csípve a szemem is. Ma már másodjára vagyok kénytelen a jó szolgálatot tévő zakómon keresztül lélegezni: most a vállánál temetem bele a számat-orromat, ahogy próbálok a lenti helyzetre koncentrálni. Mert akármennyire is kísértő ötlet volna más helyzetben Appsot csodálni alulnézetből, az, hogy a mélységben mi vár rám, jobban izgat. Más aspektusból. Talán még a gondolataim perifériáján azt is konstatálom hogy Prescott ma csak megállítana... de most nem mulasztok el hallgatni rá. És rég könnyebbültem már meg ennyire látványosan, ahogy a varázslat hatékonyan vonja maga alá a szelet. Csak akkor mozdulok, amikor már konstansnak tűnik az állapot - akkor pedig gyorsan, mert van némi fogalmam róla hogy a tartós fenntartásnak is van ára. Nem vagyok szószátyár ezen a szakaszon, és amikor végre a majdnemanyaföld éri a szerencsére grillezetlenül maradt cipőtalpamat, csak akkor göngyölítek fel minden verbális elmaradást. Decsak miután a rend és nem az alábecsülés kedvéért nyújtom előbb Appsnak a kezem, amikor ő is az utolsó pár fokot szedi. Kylenak pedig egy támogató tenyér jár a hátára, pillanatnyi gesztusként, mielőtt itt landol. - Szép... Egyébiránt a jegyzőkönyv kedvéért: nem érzem magam megszállva, ha ettől bárki nagyobb biztonságban érzi magát. - én nem érezném ellenkező esetben, de a kérdés elhangzott, én pedig megválaszoltam. Mindezekután pedig, ahogy a varázslat foszlányai elülnek még innen is megérzem az újra területfoglaló tüzet és a füstös melléktermékét, ráncolt homlokkal pillantok fel a malgukra (ha egyáltalán látom), miközben a kihangosítás alatt lévő telefon után matatok vakon (talán Will se tartotta eddig a vonalat, de biztos, ami zicher). És ha ebből a pár másodpercnyi szusszanásból sem volna nyilvánvaló - nem vagyok az a hősködős típus, hogy a Rocky szájából fent elhangzott utasítást gondolkodás nélkül teljesítsem. Előbb az említett legyen meg, ne kelljen duplán menteni.
Az emeleten rekedt farkasok közül Apps is elér párakat, beszámolóikból kiderül, hogy egymás menekítése, a sérültek segítése folyamatban van, többek között az alfa vezényletével, aki szintén ott rekedt, mikor az épület lépcsőkkel átjárhatóvá tett oldalán beomlottak az emeletek a robbanástól. Rocky hasonlókat tud meg magától Nessától a megszállás feltételezett ténye mellett, s bár a nőstény nem igazán tudja hova tenni az őrzők kapcsán elejtett kérdést, úgy fest, nem is igazán lehet ideje csevegésre most. Annyival búcsúzik bétájától, hogy: ments ki, akiket csak tudsz. - Ő maga sem tesz másképp. Ellenben a Protektor a telefonvonal túlsó végén pontosan azt hagyja meg Peternek, hogy ne hősködjenek. Hamarosan kiérnek a tűzoltók - közöttük nem egy farkassal és őrzővel - fókuszáljanak az ő tájékoztatásukra és a kijutottak biztonságba helyezésére, ideértve a sérültek stabilizálását és a hősködni vágyók épületen kívül tartását is egyformán.
A mászás közben egyébként Rocky biztosan tartja meg a jobb napokat megélt tűzlétrát, Kyle gyors reakcióidejének köszönhetően pedig senki nem sérül meg, kis hármasuk talpai talajt érnek hamarosan, majd ismét felcsapnak a lángok közöttük és a malguk között a korábban említett emelet magasságában.
[fent, avagy Rocky] A berobbant emeletajtó törmeléke felől baljós recsegés-ropogás finom hangja üti meg farkas-hallásod küszöbét. - Szép lassan az épület felsőbb szintjei is megadják magukat a fizika törvényeinek, úgy fest.
[lent, avagy a többség] A kis sikátor egyik fele zárt, a szomszéd épület fala húzódik magasan, míg a másik a hátsó utcába visz ki. Annak végén feltűnik egy-hét 'partiszerkós' alak, minden bizonnyal az épületben tartózkodók egy szintén kijutott csoportja. - Ha valaki kicsit is jobb tájékozódás/térlátás terén, gyorsan belőheti, hogy a Rocky által említett hátsó bejárat van azon az oldalon.
// Elnézést a megváratásért és köszönöm a türelmetek! //
Jó tudni, mi zajlik odabent. Az jó, hogy tudom, nem az, ami megy. Alignak nagyon csúnyán beleköpött a szilveszteri bóléba. Biztos vagyok benne, hogy Nessa uralja a helyzetet. Ahogy a környezetét is szokta. Szerencsések, akiknek a megmentését ő szervezi és az is tuti, hogy egy-két illetőt kivisz a saját hátán. Lesz mit mesélni az unokáknak... Mansfieldnek sikerül telefonálnia, egy felettessel beszél, ahogy hallom. Túl nagy a zaj ahhoz, hogy a vonal másik végén beszélőt is halljam, így csak következtetek. Az infók pontosak, pontosan is mennek tovább. Alapos őrző. Ahogy másznak, tartom a létrát és érzem rajta, hogy kell is. Most épült, masszív is lenne...ha nem rendült volna meg az egész épület. Megrongálódtak a falak. Nincs sok hátra. Én se maradhatok. Kitartok, míg leérnek. Őket is figyelem és a történéseket is. Meg a környező háztetőket. Apps innen is jó látvány, de az még jobb, hogy a tüzet sikerül elterelni. Akár Kyle volt, akár az ügyvéd úr, szép munka. Ahogy leérnek, kezdem tervezni a dolgaimat. Nessa elbúcsúzott, vele lent kell találkoznom. A bentiekért semmit nem tehetek, mondta is és hallom is, a rezgéseket pedig egész testemen érzem. Ennyi volt a ház? A Lakba jöhetnek, de az ideiglenes megoldás. Mielőbb fel kell lépnünk Alignak ellen. A legrosszabb hívatlan vendég... Amit most tehetek, az az, hogy mentem magam. Nem veszhetek itt. Kérdés, meddig terjedt a rengés. Ha úgy néznek ki a környező házak, hogy még állnak, akkor nem olyan rossz a helyzet. Visszamegyek a törmelékig, alaposan körülnézek, hogy láthat-e valaki. Remélem, a szomszédok inkább menekültek, minthogy nézelődni jöjjenek. Ha nincs társaságom, akkor láthatatlanná válok és nekifutásból megpróbálok átugrani a biztonságosnak ítélt háztetőre. Ott pedig keresek egy eldugott, takarásban lévő helyet. Árnyékot. És aztán irány a lépcsőház. Meg fogom magyarázni. Mázlim volt az erős széllel, úgy tudtam átugrani. Vagy valami.
Fel tudod mérni, hogy a rezgés, rengés leginkább az épületre terjed ki, feltételezhetően a beszakadt emeletnek köszönhetően megingott váz az, mi tovább készül szakadni, mintegy önmagát temetve be a tetőteraszzal. A törmelékig vissza nem jutsz, hacsak nem vagy oly botor, hogy az azon a végen már igencsak lezúgásnak indult padlózatot megközelítsd - merthogy biza valóban leszakadni készül minden alattad előbb-utóbb. Talán még épp időben veszel lendületet és ugrasz át a szomszédos ház lapos tetejére. Simán ment, talán túlságosan is. A zárt feljáróajtó nem akadály farkas-erődnek, könnyedén lesétálhatsz az utcafrontra, s legfeljebb a többieknek kell magyarázkodnod, miként kerültél át a szomszédos épületre - már amennyiben nem döntesz úgy, hogy inkább idefentről 'élvezed' a lassanként összeomló ház gyászos robajának ki tudja, meddig tartó végjátszmáját...
Számolnom azért nem kell, legfeljebb tízig magamban, ahogy felfelé pillantva a káosz hátteréből várnám kibontakozni Rockyt. A körülmények sajnos nem sok jót sejtetnek. És igazából a lélektani határ környékén pillantok Apps felé - talán megerősítésért, talán más miatt. Elvégre mégiscsak könnyedebben lép kapcsolatba a hímmel... Nem mintha volna jelenleg hirtelen bármi esélyünk, hogy az esetleg fent rekedttel valamit kezdjünk... és valljuk be, nem tartom épp életképtelennek, hogy a saját képességeimtől tegyem függővé a jólétét.. Mert egyébként a magam részéről, ha valami visszajelzés érkezik a malguktól, akkor nem fecsérelném az időt a nem túl bizalomgerjesztő stabilitású épület mellett. Az is csoda, hogy a tetején mi megmaradtunk. Rövid úton a sikátor sem lesz a legbiztonságosabb helyszín, szóval az egyetlen logikus kijárat felé szedném majd a lábaim... hősködés nélkül - és még csak nem is kell takarózni holmi felettesi előírással. Szóval merem remélni, hogy nem csak egyedül vagyok ezzel a célommal - legyen szó akár erről itt a biztosnak tetsző talajon, akár pár emelettel a fejünk fölött.
Peter logikája a legföldhözragadtabbban is könnyedén megfogalmazódhat a ház felől érkező "füstjelek" és finom rezgések okán, így minden bizonnyal senkinek nincs ellenvetése, hogy biztos távolságba kerüljetek az épülettől - akár felel Rocky Appsnek, akár nem.
Kezdőlap
