Szilveszteri dekoráció díszíti a falakat, lampionok lógnak alá a plafonról, színes "kígyók" tekerednek a korlátokra és különleges világítás vonja narancsos-lilás fénybe a folyosókat. A falak mentén hosszú asztalok sorakoznak, roskadásig megpakolva minden finomsággal. Szendvicsek, hidegtálak változó, bőséges kínálata mellett megannyi sós és édes sütemény áll a megéhezett ünneplő sereg rendelkezésére. Italból is széles a választék; a röviditalokon keresztül, a különböző borokon át a pezsgőig minden megtalálható, egy üvegtálból pedig puncsot merhet magának, ki megszomjazott a nagy táncolás közepette.
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
Eljöttem, mert rájöttem, hogy szeretem a vérfarkasokat - holtan és remélem, hogy valami balhét csapnak, és akkor itt, helyben elvégezhetünk egy ütős, véres falkafelszámolást. Olyan szép lenne, édes kis Jézuska, aki a fám alá pottyantott! Persze ezt nem mondta Douglasnek. Úgyis tudja, mennyire fajgyűlölő vagyok, minek szédítsem? Azért vagyok itt, mert nem bízok a rühes csapatban, ilyen egyszerű. Mondjuk az fáj, hogy a lándzsámat nem hozhattam magammal - Keldron lepakoltatta velem, mielőtt elhagytam volna az alagsort -, úgyhogy pucéran érkeztem. Legalábbis ami a fegyvereket illeti. Nem hallgattam a főszuka szónoklatát, volt már nagy össznépi tábortüzelés Alyeska előestén, ez most puccos party, itt legalább el tudok menekülni úgy, hogy képben vagyok mindennel. Főleg a puncsos tál hogylétével. Buzis egy ital, mondtam már? És csessze meg, hogy olyan finom! Pár gyümidarabot is kihorgásztam, mert az nekem jár, és azokat majszolgatva dekkoltam a piák mellett. Hamar vége lesz ennek, ugye? Nekem kilenckor lövik a pizsit, és nélkülem nem bulizhat senki, úgyhogy ha más nem lesz, én lebaszom a biztosítékot, isti-bizti.
A szilveszter mindig mókás, kivéve, ha józan a farkas. Mellesleg Egon nem csípte a nagy összejöveteleket, és a beszéd után, amit a nőstény mondott, fogta magát, és Rebeccával együtt kiszállingózott a folyósóra. Természetesen nem a fura világítás vonzotta, hanem a kaja és pia mennyiség, melyet ott tároltak az asztalokra pakolva. A biztonság kedvéért természetesen hozott magával egy laposüveget, benne whiskyt, de úgy tűnt a felhozatal elég széles ahhoz, hogy ne kelljen a sajátját fogyasztania. Ingyen pia mindig jól jön. – Drágám… én eszek pár szendvicset, kérsz? – kérdezte az asztalok felé sandítva. Természetesen a kaja jelenleg hidegen hagyta, inkább az ital volt az, ami magára vonta a figyelmét. A puncsos tál mellett egy őrző dekkolt, a bűze messziről érződött, és Egonnak nem volt kedve a közelébe menni, de a Johnnie Walkeres üvegek ott sorakoztak a puncsos tál mellett, így kénytelen volt megközelíteni a fickót. – Helló – köszöntötte, aztán megmarkolt egy üveget és egy műanyag pohárér nyúlva öntött magának az égetett szeszből. – Te mit kérsz? – fordult Rebeccához. Nyilván ők ketten ismerik egymást, elvégre egy bagázsba tartoznak, szóval, ha minden jól meg, Egonnak nem kell sokat vesződnie a fickóval. Alibiként arrébb somfordálva kivett egy szendvicset is, de azt rekord idő alatt benyomta, hogy a piálásra tudjon koncentrálni.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Nem mehettem a Farkaslakba pedig Egonon kívül mindig is vonzott oda valami, nem volt kérdés hát, hogy az új év köszöntését, kapva az alkalmon egy másik Farkaslakban töltsem el. Kíváncsi voltam mennyiben különbözik a városi lét az erdeitől, nem számítva a természet közelségét, ezért alaposan és nyílt csodálattal néztem körül, Nessa beszéde pedig valahol félúton elsiklott mellettem. Nem győztem kivárni, hogy a kötelező körök lefussanak és belevessem magam a forgatagba, de Egon karon ragadott és kivonszolt a folyosóra. Meglátva a terülj, terülj asztalkámat már érthető volt a sietség, szemet forgattam bár ezt ő nem látta, mert a figyelmét az étel, mind inkább az ital lefoglalta. Mintha nem ettünk volna indulás előtt – egy órával – és amennyit ő még kirámolt a hűtőmből míg készültem az emeleten. *-Megint? Néha elgondolkodom hova fér el beléd ennyi étel. Nem, köszönöm nem vagyok éhes.*Egon azonban nem azért evett mert éhes volt, hanem azért, hogy egyen és legyen mit indokoltan leöblítenie. Én inkább csak egy pohár italt szerettem volna amit valószínűleg fél óráig is eliszogatok, hacsak Egon nem visz el táncolni, de ez nem volt valószínű. A puncs pedig hozzátartozik a karácsonyhoz és úgy egyébként az ünnephez, egy évben egyszer ittam ilyet, ez nem lehet másként most sem. A puncsos tál nem volt egyedül, egy őrzőtársam állt őrt mellette, akit túlzás lenne azt állítani, hogy ismertem, de már találkoztunk, csak beszélgetni nem nagyon volt alkalmunk. Azt hiszem jobban jártam, Jagger elérte a lehetetlent, modorban überelte Keldront.* -Szia _Mr._ Jagger! *Na, mindjárt jön a Gordon Ramsaybe oltott Dr. House, bot nélkül. *-Egy puncsot kérek, sok gyümölccsel….ez elég lányos ital, pont jó lesz nekem.*A köszönés után egy pillantást sem vetettem Jagerre, mintha nem tudnám, hogy ő is puncsot kortyolgat. *
Megjelencsi
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
Egy partin, ahol vegyesen vannak őrzők és szőrösök, matematikailag elég kicsi a valószínűsége, hogy utóbbiak egész álló éjjel tisztes távolban legyenek tőlem. Azt viszont túlzásnak érzem, hogy egyből rám talál egy. Hm... biztos túl kedves a kisugárzásom. - 'Estét! - legalább olyan szívélyes a köszönésem, mint az övé. Egy szusszanással konstatálom Becca befutóját. Kedvelem a kishölgyet, szó se róla, szorgos palánta, de ezt a fajmixelős fajtalankodást se nála, se másnál nem értettem soha, hiába én is egy ilyen vég terméke voltam. Na, pont ezért nem lenne szabad ilyet művelni! Itt az élő példa! - Miss Morgan! - biccentettem felé, a puncsomat emelgetve. Hah, így már igaz, hogy puncsolok valakinek. - Újévi kívánságom, hogy még sokáig hívhassunk Miss-nek. - Vagy legalább a Mr-ed majd ne kergesse a saját farkát teliholdanként. A puncs jellemzésénél terebélyes vigyorra szalad a szám. - Ugye! Én is érzem előtérbe tódulni a feminin oldalam. Ha megtennéd, hogy nekem is passzolsz valami ehetőt úriemberesen... - pillantottam a bolhásra pofátlanul.
Ja, hát a kaja tényleg csak ürügy volt, de ezt nyilván Rebecca is tudta, így Egon nem óhajtott komolyan felelni a kérdésére. – Még növésben vagyok, na gyere – meg egyébként is a vérfarkasoknak jó az emésztése, és a léthez is rengeteg energiára van szükségük, kábé úgy, mint Son Gokunak a harc utáni jó közérzethez. Az őrző az asztalnál még jól kapóra is jöhet, ha bájcsevejbe keveredik Rebeccával, akkor Egon ellenőrizhetetlen mértékben piálhat. Ki gondolta volna, hogy valaha még hasznosnak fogja gondolni őket. Szerencsére a fickó pont olyan kimérten köszönt, mint Egon, így nem állt fenn a veszélye, hogy nagyon beszélgetni kellene vele. – Tessék – ha a Jaggernek nevezett őrző nem állta útját, akkor töltött Rebeccának egy puncsot, majd tovább lebegett alibi célja felé. Egon a szendvicsek felé orientálódva hallotta, amit az őrző mondott, épp csak olyan hidegen hagyta, mint pingvint a fagyos tengeri áramlatok. Elvégre ő sem akar megházasodni. Mi a francnak? Teljesen felesleges, ráadásul csak bonyodalommal jár. Persze értette a tartalmát a beszólásnak, de betudta egy szerencsétlen megnyilvánulásnak, amit nyilván a szociális készségek hiánya váltott ki Jaggernél. Egon a fickó felé nézett, felhúzta a szemöldökét. Nem is igazán a szavai voltak sértők, hanem az ábrázata. Ez már nem tudható be a helytelen viselkedés kategóriájába, ez egyszerűen szemétkedik vele. – Drágám, nem is mondtad, hogy az őrző társaid jó kutya módjára le lesznek cövekelve a protektor által kijelölt pontra – nézett a lányra mosolyogva, aztán Jaggerre pillantott nem kevésbé ellenszenvesen, mint azt az imént az férfi produkálta. – Nesze, eltekintek attól, hogy pitizned kelljen a kajáért – egy szendvicset megfogva ívesen Jagger felé lendített, úgy, hogy simán el lehessen kapni, azért persze a tekintete elég szánakozóra sikeredett. Nem létezik, hogy nem tud három lépést megtenni.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Növésben, ja. Persze még nem volt ötszáz éves, fejlődnie kell. Hagytam magam kivonszolni a folyosóra és reméltem, hogy az ételek nyomokban sem tartalmaznak kacsát. Felbukkanásunk Jagger terében nem kapcsolta be a vészjelzőt, bár Egon nem szívlelte az őrzőket, és ha jól tudtam Jagger sem érzett sokkal kevesebbet a farkasok iránt, de mintha Nessa mondott volna valami békés és nyugodt ünneplést. *-Hasonlót kívánok én is neked. *Ezzel nem mozdítottam előbbre a békés ügyet, de sejtettem, hogy ez csupán tréfás évődés ahhoz képest amit Egon fog előadni. Éééés igen, nem tagadta meg önmagát.* -Én is őrző vagyok Egon, a Protektor utasításai rám is ugyanolyan kötelező jellegűek.*A fogaim között szűrtem a választ, majd bocsánatkérőn Jaggerre mosolyogtam és elvettem egontól a puncsomat.* -Köszönöm, az első puncsom idén.* Korábban azt hittem csak Egon és Jay tudnak egymásnak ugrani úgy mint két harci kakas és csinálnak botrányt, de Jagger mintha Jay reggeli italából ivott volna. Az adok-kapok pedig Egonról visszapattant, ahogy a szendvics is repült. Elkaptam a fejem a vélhetően pulykás szendvics útjából, mely Egon által újjászületett és bár nem voltak szárnyai, szép ívű volt az útja. Aztán kettejük közé álltam és a már begyakorolt békítő showt adtam le.* -Na jó, nem fogtok az első öt percben botrányt csinálni. Épp be akartalak mutatni egymásnak. Jagger ő Egon, Egon ő Jagger. Farkas, őrző, őrző, farkas…kézfogás, mosoly. Jó étvágyat Mr. Jagger. *Ha esetleg elkéstem és ők gyorsabbak voltak, újabb szendvicset csináltunk velem, mert az hétszentség, hogy ott maradok kettejük között, széttárt karokkal, legfeljebb a puncsom lötykölődik ki.*
Megjelencsi
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
- Minek kéne bárhová moccanunk, ha itt vagytok ti, jól idomított pincsik? - kérdeztem vissza az idegesség legkisebb jele nélkül, pofátlan vigyorral kapva el a szendvicset. - Látod? Jó fiú! - Még a hangsúly is olyan lett, amilyennel a kutyaiskolában dicsérik az ebeket. Bár ez sértő volt az ember legjobb barátjára nézve. Nem tudom, hogy Rebecca mennyire kapcsolt időben, ha eléggé, akkor lehet megakadályozta a további - egyelőre - verbális csatát. Ha nem, akkor legalább lesz valami szórakoztató számomra is ezen a mocsok barátságos parádén. Szegény lány, csak őt sajnáltam, de komolyan. - Üdv! - vigyorom vicsornak is beillett volna a bemutatáskor. Azzal senki sem vádolhatta a Tanoncot, hogy nem elég gyors a helyzetfelismerő készsége és lassan reagálna. Akár számít, akár nem, én felvéstem egy pirospontot a neve mellé. Közvetlenül a húsz fekete mellé, amit a farkas-pasija miatt kapott. Hiába, senki sem tökéletes... - Kihagynám a kézfogót, az előbb mostam kezet. - A szendvicsbe se haraptam még, nem is fogok, csak letettem az asztalra. - A pezsgőt is kóstold majd meg Becca, nagyon finom - tettem hozzá őrzőtársamnak, lényegesen másabb, kedvesebb stílusban.
- Egy kutyás beszólást egy másik kutyással kontrázni a kreativitás teljes hiányáról tanúskodik – vonta meg a vállát Egon, lenéző mosollyal a képén. Sejtette, hogyha bántani akarja, akkor az ebekkel jön elő, elvégre ez a kézenfekvő, ezért említette ő előbb. Ez persze nem gátolta meg, hogy könnyedén elkaphatóvá tegye a szendvicset. – A legjobb – bólintott főhajtással. – Azonban, míg te seggedben egy póznával feszengsz, addig én szabadon lófrálok. Nézd! – tett egy lépést balra majd vissza jobbra, és aztán egyet előre, meg hátra. Nyilván átvitt az értelem, elvégre Egon volt hazai pályán, az őrző pedig csak meghívott vendég volt. Jobb lenne, ha tudná hol a helye, de hát nyilván visszamaradott szegény. Rebecca fogak között szűrt válaszára később ugyan, de válaszolt. – Ugyan már Rebecca – mosolygott szelíden. – Velem jöttél, és nem vagy karóba húzva, mint a pajtásod – ezzel egy időben közelebb is lépett, kartávolságra, de semmi agresszív fellépést nem mutatott, így Rebecca köztes pozíciója még nem válik problémássá. Természetesen a békítés máris jött Rebecca részéről, de Egonnak nem volt kedve békülni. Félrefordított fejjel hallgatta a lányt, majd a név hallatán vihogni kezdett. – Jagger… - kuncogott még egy keveset, aztán fancsali grimasz kíséretében megkérdezte. – Tán az őseid birkákat keféltek? Logikus lenne, hogy ezért lett ez a vezetéknevetek, hébe-hóba te is szoktál fajtalankodni velük? – a végére Egon már igen komoly arckifejezéssel nézett a férfira. A jagger egy ősi gyapjú fésülő, szöges faeszköz volt, ami Egonnak éppen elegendő, hogy birkabaszásra asszociáljon. A fajtalankodást sem véletlen említette, elvégre az őrző-vérfarkas, vagy éppen a vérfarkas-ember viszony sokak szemében ennek számít. Mivel Egon általában emberekkel szokott összejönni, ezért nemegyszer vágták már ezt a fejéhez, így úgy gondolta előbb ellövi, nehogy Jagger később esetleg megsértse vele Rebeccát.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Rosszabb őrzővel már össze sem futhattunk, legalábbis Egon szempontjából, mert Jagger is többször állt sorba, amikor a pofátlan sértésekre való hajlamot osztogatták és nem fogja vissza magát. El kellene innen vonszolnom Egont, de úgy sem sikerülne, túlságosan belejött és a kajától meg a piától nem menne három lépésnél távolabb. Gyanítom Jaggert sem küldhetem el, elvégre ő volt itt előbb és ha a férfiakat nézzük, olyanok mint az óvodások. Már az első szóváltásnál éreztem, hogy nem lesz egyszerű ez a találkozás, de amikor még a fejemet is el kellett kapnom a repülő szendvics útjából már tudtam, hogy előbb vagy utóbb – reméltem utóbb de nem lesz olyan szerencsém, hogy ez az utóbb valamikor hajnalban következzen be – nem csak kenyértörés hanem berendezés és csonttörés is lesz. Jagger pedig nem egy jólelkű gyógyító hanem harcos. *-Egon!! Kérlek!*Ez a póznás hasonlat már túl sok volt és ijedten néztem Jagger felé mikor ugrik, Egon meg rátett még egy lapáttal amikor sasszézni kezdett. És még ő nem tud táncolni. Ismertem már Egont és sokat tanultam tőle ahogy Jaytől is ha szavak félreértelmezéséről volt szó, és itt minden látszólag ártatlan szónak olyan ereje volt, amivel fél Amerika energiaellátását fedezni tudtuk volna. Kénytelen voltam kettejük közé állni, biztos ami biztos alapon, mielőtt még bármelyikük is megindul. Persze Egon könnyedén kikerül és elém áll, megtette ezt már máskor is, de akkor engem fog kergetni. Kínosan ismerős szituáció volt, csak Jay helyére Jagger került és Egon volt hazai pályán.* -Köszönöm, de inkább nem keverem, egyébként is jobb ha nem száll a fejembe az alkohol.*Letettem a puncsos poharat, nem fogok többet inni, megint nekem kell vigyáznom Egonra. Én naiv azt hittem, hogy egy bemutatás majd segít, de csak olaj volt a tűzre és hüledezve néztem Egonra honnan ilyen jól informált, de aztán rájöttem, hogy olyan helyen nőtt fel ahol birkákat tenyésztettek, és ennyi elég volt neki, hogy kiforgassa őrzőtársam nevét. Elég meredek asszociáció volt.* -Egon!! Most már tényleg hagyd abba légy szíves! És _te_ is!*Fordultam azonnal Jagger felé mielőtt még bármit is csinált vagy mondott volna. És megint csak kapkodhattam a fejem jobbra-balra ahogy azt már megszoktam.* -Mi itt vendégek vagyunk…te meg vendéglátó vagy Egon, úgy hogy mindenki tegye a polcra egy nehezen elérhető helyre az ellenszenvét. Ne így köszöntsük az új évet. Csak Alignaknak tennénk szívességet ha egymásnak esünk. Csak mantrázzátok a szépségkirálynők szövegét, oké? Világbékevilágbékevilágbéke!*Azzal kísérletet tettem arra, hogy belekaroljak Egonba és viszonylag hallótávolságon kívülre kerüljünk, bár ez egy farkasnál elég nehézkes volt házon belül. *-Megbocsátasz Jagger? További….szórakozást!*Próbáltam Egont Jaggertől távolabb és a kajához közelebb vinni, és ha sikerül beletömök a szájába egy szendvicset.*
Megjelencsi
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
- Várj, mindjárt rosszul érzem magam miatta - röhögtem képen, mert pont leszartam. - Mi az, hugyoznod kell, hogy tipegsz ide-oda? Villanyoszlop odakint van - intettem fejemmel a kijárat felé, majd elnyammogtam egy gerezd narancsot. A Becca részéről érkező italelutasítást egy biccentéssel konstatáltam. Jogos, ilyen kísérő mellett én se mernék feloldódni, mert ahogy láttam, kettejük közül neki van több esze, hát jobb is, ha józan marad. Felállt a szőr a hátamon a felhangzó vihogástól. Jesszus, baszki, ez mi volt? Majdnem visszaköptem inkább a puncsot. - Nem, nekem ennél jobb hobbim van, de látom te nagyon otthonosan mozogsz a témában - intéztem ennyivel és egy negédes mosollyal. Ó, gyöngyöm, csak adnál rá okot! Isteni lenne, legalábbis nekem. - De gratulálok, jár a keksz a beszólásért. A kövinél jutifalit vársz vagy buksisimit? - érdeklődtem bájosan. Figyeltem Becca békítési kísérletét, csóri csaj, kezdtem megsajnálni. - Hogy a viharba ne bocsájtanék meg? - mosolyodtam el megértően. - Szerencsétlen, nem tehet róla, hogy a farokméregetés többet ér neki, mint te. - Felhörpintettem a kutyulék ital maradékát. - Ne fáradj, meguntam. Tartsd a táp mellett, amíg eszik, talán van rá esély, hogy te is jól érezd magad - tettem a Tanonc kezére a vállam, bajtársi bátorítással szorítva meg, a blöki felé dobtam egy gúnyos csókot, nyasgem felhanggal, és ha csak nem akart tovább pattogni, mint szar a deszkán, akkor meghagytam őt Becca felügyelete alatt. Douglas se lenne eragadtatva, ha az est fénypontja egy puncsba fojtott ordas volna.
- Értelmi színvonalad annyi, amennyi látszik, zéró alatt kettővel, ha már a beszélt nyelvet sem fogod fel – persze direkt értette félre, de ez Egont kevéssé zavarta. A hülye pökhendi őrzője bebizonyította számára, hogy mindegyik őrző faszkalap, kivéve Rebeccát természetesen. – Igen? – válaszolt a lánynak kérdő tekintettel, amikor kért valamit, amit a hím nem annyira akart érteni. - Valóban – sandított mosolyogva Rebeccára - épp csak nem birkákkal. Azt meghagyom neked – nézett vissza Jaggerre - bár amilyen fasznak tűnsz szerintem senkid sincs, még a juhok is messzire kerülnek – ja, Egonnak tényleg ez volt a benyomása, de nyilván tévedhet. Egyébként meg sajnálná a nőt, aki vele van. Tökre szánalmas, hogy az első adandó alkalmat kihasználja, hogy sértegesse a farkasokat. Hol a faszban volt eddig, óvodában? Nyilván csak ott tűrték meg ilyen mentalitással. – Jutalomfalat, egyértelmű – vigyorgott szélesen. Nem fogja felhúzni egy nagyképű őrző, bár úgy érezte azért valamilyen szinten sikerült, mert legtöbbször esze ágában sem lett volna szájkaratébe kezdeni az egyik képviselőjükkel, de a tekintete és hanghordozása bicskanyitogató. Nyilván rá bízzák a farkasok kihallgatását, ha valami zűrt csinálnak. Talán Jay-t is meglátogatja, vagy már meg is látogatta a Rebeccára való támadása kapcsán. Az bizonyára muris szitu lenne, de lehet, hogy megelégedtek azzal, hogy omegásították. Majd alkalomadtán megkérdezi Rebeccát. Előbb azonban be kellett bizonyítania, hogy nem ő tehet az egészről. – Én abbahagytam – emelte meg védekezőn a kezeit, és lehet, hogy ebben a pillanatban komolyan is gondolta, de gyanította, hogy egy újabb beszólásra nem fogja tudni visszatartani a nyelvét. - Nem én kezdtem – rázta a fejét konokul, ahogy Rebecca el szerette volna vonszolni őt, de szerencsére Jagger megunta a puncsos asztalhoz rögzülést és önszántából tovább állt, persze nem újabb pofázás nélkül. – Kettőn áll a vásár, ami a farokméregetést illeti – úgy beszél, mintha nem ő kezdte volna az egészet. – Amíg fel nem tűntél jól érezte magát… csak mondom – ha kellett meg is emelte a hangját, hogy a távolodó őrző is halhassa. – Milyen szimpatikus fiatalember – fordult negédes mosollyal Rebeccához. – Gondolod, hogy összehaverkodtunk? Szerintem igen – mellesleg remélte, hogy a barátnőjének nem lett elege mindkettejükből, és nem fogja faképnél hagyni egy időre, mert azért csak blamázs lenne, ha egy idióta szóváltás kapcsán összebalhéznának. De a francba is, hát az őrző kezdte… vagy nem? – Haragszol? – kérdezte komolyabb képpel.
- Hú, mi ez a kézzel fogható feszültség? – kérdeztem fülig érő szájjal, táncoló léptekkel közeledve a folyosón a többiek felé. Remekül éreztem magam, és igazán örültem neki, hogy végül úgy döntöttem, kicsit kikapcsolódok ma. Igazság szerint úgy éreztem, hogy nagyon is rám fért már egy ilyen parti, mert az utóbbi időben semmiféle szórakozást nem találtam magamnak. Nagy átlagban inkább dolgoztam, és próbáltam túllépni sok olyan dolgon, amin abszolút felesleges volt agyalnom. Úgyis mindenki úgy ismert, mint a jó kedélyű, vidám Mandy. Hát, akkor ma az lettem. Bár erre jócskán rásegített az is, hogy nekiálltam tetemesebb mennyiségű alkoholt elfogyasztani. Végül is, a szilveszter pontosan arról szól, hogy az ember elengedje magát, kikapcsoljon és bulizzon, nem? Ehhez pedig az én olvasatomban hozzátartozott némi ital is. Nem is voltam rest magamhoz ragadni nem egy, és nem két pohárnyit. Mire a folyosón a kis társaságot eléggé megközelítettem ahhoz, hogy hallótávolságon belül legyek, már igencsak jó alaphangulatban voltam. Nem mondanám, hogy részeg voltam, de becsiccsentettem, annyi biztos. Idejét sem tudtam volna már megmondani, hogy mikor fordult ez elő utoljára. Mondjuk, amúgy sem kellett túl sok ahhoz, hogy megérezzem a hatást. Jelenleg kellemes szédülés uralkodott rajtam, kicsit össze is folyt időnként a világ, de alapvetően nem volt bajom, csak jó kedvem. Az amúgy is széles mosolyom most mintha a fülemig ért volna. - Máris elmentek? – kérdeztem kissé szomorkásan lebiggyedő szájjal Beccáéktól. Nem volta sem szem, sem fültanúja a történteknek, már csak tényleg azt láttam, hogy valami gond van. Ezt még a jelenlegi állapotomban is érzékeltem, úgyhogy biztosan nem volt nagyon nehéz észre vennie egy külső szemlélőnek sem. – Mi történt? – kérdeztem a Harcostól kíváncsian, egyik kezemből a másikba véve át a táskámat, mint aki nem tud magával hirtelen mit kezdeni.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Egyre jobban elharapózott ez a beszélgetés, mindketten beszóltak a másiknak, maradtak a kutyázásnál és nem sajnálták a közönséges szavakat, szinonimákat de egyelőre és az én szerencsémre megmaradtak a szájkaraténál. Nem tudom mit tettem volna ha egymásnak esnek, csak annyi volt a terv, hogy közéjük állok és ebben a helyzetben kevésbé volt veszélyes mintha Jay állt volna Jagger helyén. Reméltem, hogy Egont a puszta személyem meg tudja fékezni, Jaggernek meg nem voltak karmai. Még a békítő szaaim sem használtak, tényleg olyanok voltak mint a gyerekek, főleg Egon, de azért még odavágtak utána még egy csakazértist mielőtt Jagger feladta volna. Most mondtam volna azt Egonnak, hogy „Na látod, okos enged szamár szenved!” ezt is kiforgatta volna ahogy máskor, vagy megbántom amit nem akartam, de tény és való, hogy Jaggernek több esze volt most. Odafordultam felé és hang nélkül, de jól artikuláltan, hogy biztosan megértse, mondtam egy „köszönöm”-öt. Egon persze még mindig mondta azok után is, hogy azt bizonygatta, hogy „abbahagyta” és „nem ő kezdte”. Belekaroltam és elfordítottam Jaggertől és a nappali szoba felé nyíló ajtótól.* -Egon, kérlek. Nem, nem hiszem, hogy tetszett neki a műsorod, és igen, egy kicsit haragszom.*Nem tudtam rá haragudni mert ismertem már, de egy kicsit muszáj volt visszafognom, olyan sok idő van mg hajnalig és én addig szándékoztam mulatni. Két tenyerem közé fogtam az arcát és mélyen a szemeibe néztem, garantáltan nem fogja érdekelni.* -Azért van ez a közös buli, hogy mind jól érezzük magunkat, hiszen közös ellenségünk van, és mind megharcoltunk vele. De nekem egészen más a fontos. Tulajdonképpen most jelentünk meg mindenki előtt először egy párként, kérlek ne rontsd el! Oké?*Mindenki aki ismert minket akár külön, akár együtt, tudta, hogy egy pár vagyunk, mégis nekem ez volt a fontos, ez az első megjelenés együtt mind az őrzők, mind a farkasok előtt. Ha válaszolt Egon, ha nem, Amanda betáncolt a tág terünkbe, láthatóan nem volt tanúja az iménti jelenetnek, de érezhető volt, hogy feszült a hangulat.* -Amanda! Örülök, hogy itt vagy, jól nézel ki! Semmi gond amit ne tudnék megoldani, köszönöm. És reggelig maradunk. Már ismeritek egymást ugye?*Ahogy Amanda felé fordultam, belekaroltam Egonba és most amikor az ismeretségükről érdeklődtem – tudtam, hogy már találkoztak és Amanda akkoriban nemtetszését fejezte ki a kapcsolatunk miatt – megszorítottam Egon karját. Jó erősen, hogy biztosan tudja miről van szó. Nem szerettem volna ha még Amandát is megsérti, azért sem mert nő, azért sem mert a mentorom.*
A kellemetlen közjáték nem hagy nyugtot, megüli a mellkasod, kéretlen vendégként lopva magát lelked mélyéig. Nem nyugtat meg Rebecca szava sem. Különben is hol jön ő ahhoz, hogy...! Benned a farkas nyugtalan, reflektorfényt követelő - egy kósza fél pillanatig talán engednél is neki, de visszaránt a hozzátok lépő őrző hangja közébük. A nyugtalan, indulatos érzés marad veled csupán a kissé mintha vörösesnek tetsző világítás sejtelmében...
Egon majdnem biztosra vette, hogy némi… apró… hangyányi tüske van Rebeccában az előbbi kis incidens miatt, de hát egyértelmű, hogy a hím teljesen ártatlan volt, elvégre az őrző kezdte. Már azzal, hogy megjelent. Ugyan, mi a frásznak jött el? Amúgy is, melyik idióta hívta meg a bulira az őrz… ja, nyilván Nessa. Még jó, hogy nem mondta ki hangosan. – A… a… a műsorom?! – dadogta értetlen képpel, közben felháborodott grimaszba rándult arca, kezeivel pedig színpadiasan magára mutatott, és az összhatás végett még apró, ideges bólogatásokat is megejtett közben. Nem, ez nem az ő hibája. A juhbaszó tehet mindenről, a faszért nincs neki jobb dolga, mint kibaszottul beszólni, meg nagyképűn flegmázni itt, mintha az egész épületet a segge lyukából tolta volna ki. A harag úgy lobbant fel, mint gyertyára öntött kerozin, és érezte, hogy a bestia vért kíván. Őrző vért. Ami pedig ritka, mert általában az őrző meggyilkolásától tartózkodott, és mivel az átok elmúlta után, úgy nagyjából mindenféle emberi belsőségtől távol tudta tartana magát játszi könnyedséggel, most a haragon kívül félelem is elfogta. A rémület, azonban elszállt, és helyét teljesen a kellemetlen fortyogó ellenszenv vette át. A bestia a távolodó férfit nézte, és nem igazán törődött Rebecca éppen elhangzó szavaival. – Mit érdekel ez engem?! – csattant fel indulatosan, ahogy látta a célpontját egyre távolabb caflatni, talán olyan területre, ahol sokkal több az őrző. Ott már nem biztonságos… és még egy mágiahasználó toppant be. Egy informátor, a hangja pedig ugyanaz, mint akkor régen a hídon. Vicces, hogy pont Rebecca árulta el Amanda valódi kilétét. Rebecca? Mire is mondta azt, hogy nem érdekli? – Ne haragudj – kezdett mentegetőzni szégyenkezve szinte azonnal, még csak felocsúdnia sem lehetett ideje barátnőjének. – Én… én… nem tudom – ha látta az arcát a lány, akkor a kicsorduló könnyeket is észrevehette a vörösebbé(?) váló fényben. – Azt hiszem… azt… én… ne haragudj – rázta a fejét elveszetten. – Egy kicsit fel… bosszantottam magam – és nem értette miért, a rossz érzés még mindig vele volt, de legalább már nem uralta teljesen lényét a harag Jagger iránt. – Szédülök. Lehet, hogy túl sokat ittam – ugyan már a metabolikája vagy tízszer jobb egy embernél és alig ivott egy pohárka whiskyt. Remélte a mentegetőzése elfelejteti Rebeccával, hogy az imént gonosz volt vele. Amennyiben még mindig át akarja karolni a hím karját, úgy Egon készségesen engedelmeskedik és az informátor felé fordul. - Igen… ismerjük. Találkoztunk a hídon, csak akkor még nem tudtam, hogy őrző – erőltetett mosolyt vonszolt a képére, de nem Amanda váltotta ki a feszengését. – Azóta meg… nos… hát megtudtam – sunyi pillantást vetett Rebeccára, aztán vissza Amandára. – Mi újság, hogy vagy? Sok a baj a kóborokkal? – kérdezte egy kicsit szakmai vizekre evezve, hátha úgy nem tűnik fel senkinek, hogy cipőjének talpa folyamatosan a padlón kopog, ujjai pedig mintha zongoráznának saját magukon. Kezeit igyekezett a háta mögé rejteni, még úgy is, hogy Rebecca az egyikbe karolt. Isten az égben, mond, miért küldted elém Jaggert? Tán próba? Huh. Akkor baszd meg magad, ateista vagyok. A gondolat szimplán átsuhant tudatán, hogy elvegyüljön az érzéseiben, és rossz közérzetét tovább fokozza.
Egon viselkedése önmagában nem tetszik furcsának számotokra a harcossal való kis összeszólalkozásának tükrében, ugyanakkor a ti figyelmeteket sem kerüli el az a finoman bizsergő, hűvös érzés, ami a folyosón végigszaladva mar tarkótokba, simít végig gerinceteken kellemetlenül cirógató érzést hagyva maga után. Mintha kintről érkezne, s a közös helyiség irányába haladna tovább. Nyitva hagyta valaki az ajtót talán...?
Én naivan, és amúgy is kissé bódult állapotomban azt gondoltam, hogy Jaggerrel majd remekül kijövünk. Hát, tévedtem. Nem tudtam pontosan, hogy mi bosszanthatta fel annyira, de az világosan látszott rajta, hogy nagyon nincs jó hangulatban. Nem is nagyon pazarolta rám az idejét, nemes egyszerűséggel csak lelépett, egyedül hagyva a párossal. Nem bántam annyira, de azért kifejezetten jól sem esett. - Ó, köszönöm! – vigyorodtam el szélesen, ahogy meghallottam Becca dicséretét. Tény, hogy mostanában se kiöltözni nem volt alkalmam, se kikapcsolódni nem adódott lehetőségem. Most egyszerre mind a kettő, én pedig egy pillanatig sem voltam rest, hogy éljek ezzel a remek lehetőséggel. – Értem! Ez nagyszerű! – válaszoltam kissé zavartan arra, hogy reggelig maradnak. Nem emlékeztem, hogy kérdeztem-e, így aztán hirtelen nem is tudtam hová tenni az információt. Mindenesetre nagyon gyorsan túl is léptem rajta, és figyelmemet Egonra koncentráltam. - Igen, így van. – biccentettem egyet, immár kicsit komolyabban. Nem ment ki az alkohol hatása egy csapásra belőlem, de azért valami megváltozott. Éberebb lettem a hím társasága miatt, és valami különös, rosszé érzés is a hatalmába kerített egy csapásra. A legrosszabb az volt az egészben, hogy fogalmam sem volt róla, mi okozhatta. – És most sem feltétlenül kellene tudnod… - ugyan Egonnak szólt a válaszom, ennek ellenére mégis Becca volt az, akinek szántam, jelzés értékűen nyomva meg a szavakat. - Köszönöm, megvagyok! – társalogtam tovább illedelmesen, ám a rossz érzés csak nem hagyott nyugodni. Mintha beférkőzött volna a bőröm alá, enyhén meg is borzongtam. Fázósan dörzsöltem meg a karomat, ügyeskedve a kezemben tartott pezsgőspohárral. – Bár csak a kóborokkal lenne baj, de sajnos ti is elég sok fejtörést okoztok nekünk. – természetes, hogy szóvá tettem, hiszen igaz is volt az állításom. – De igen, a kóborokkal is sok. Mindig akad valami tennivaló. De erről talán nektek kellene többet tudnotok, nem? – egyik lábamról a másikra helyeztem át a testsúlyomat, miközben gyanakvóan tekintettem abba az irányba, amerre a fuvallatot éreztem távozni. Valami nem stimmelt, és ha akartam volna, ha a fejem tetejére állok is, valószínűleg akkor sem tudtam volna megmondani, hogy mégis micsoda. Jobb híján Beccát figyeltem fél szemmel, hogy esetleg ő érzékelt-e valamit ebből az egészből.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
* Egon hajlamos volt a dolgokat másképp látni mint én vagy amilyen jelentőségük volt. Már megszoktam, rá kellett vezetni, hogy ez most nem tréfa és ne is kezelje úgy. Bólogattam az értetlen kérdésére és bár Jagger is ludas volt az egészben, ő igazából nem érdekelt. Egon viszont mindig bajba keverte magát és az rendszerint így kezdődött. Ám ez a színpadias megnyilvánulás most valahogy más volt mint az eddigiek. Éreztem, hogy valóban bosszús és a következő szavai már a lelkembe martak. Elkerekedtek a szemeim és csak bámultam őt. Olyan más volt most, Egon bármilyen ideges is, ilyet nem mondana nekem. Hogy nem érdekli az ami nekem fontos? Ráadásul szinte csattant a hangja a fejemben mint egy falhoz vágott paradicsom. Amanda érkezése vonta el a figyelmemet, Egon pedig megemberelte magát, mentegetőzött és megint olyan volt mint…régen? Az ott egy könnycsepp az arcán vagy csupán a világítás miatt látom úgy? Már elindult a kezem, hogy megérintve a káprázatot bizonyosságot nyerjek, de meggondoltam magam. Ha így is van, nem lenne célszerű felhívni rá Amanda figyelmét is, inkább eltereltem a problémát, de ott égett bennem az a furcsa érzés ami Egon viselkedése miatt lobbant fel bennem és nem foghattam az alkoholra amit a Jaggerrel való beszélgetés alatt és után benyakalt. Egyrészt nem volt tetemes mennyiség, másrészt annak a háromszorosa sem okozott gondot korábban. A mentegetőzés, s mintha lelkiismeret furdalása lenne, ez volt a fura. Bemutattam volna őket egymásnak, de Egon már említette, hogy találkoztak és Amandával is beszéltünk erről, utóbbi nem volt túl kellemes egyik részről sem. Amanda nem bízott Egonban, talán az első benyomás nem volt túl biztató, és Egon sem igyekezett meggyőzni senkit sem ennek az ellenkezőjéről. Ráadásul elszólta magát arról, hogy kikotyogtam Amanda valódi kilétét, noha ennek most már nem volt jelentősége, hiszen ide csak farkas vagy őrző tehette be a lábát. Ettől persze nem lett kisebb a rajtakapottság érzése.* -Most akkor is megtudta volna. Ez egy őrző-farkas buli.*Nem mentegetőzés volt a részemről, noha vaj volt a fejemen, inkább csak a tényt erősítettem meg. Egon tovább társalgott de éreztem ahogy belekaroltam, hogy a teste ritmusosan remeg. Megint ideges, ezt úgy is éreztem, hogy a pajzsa valószínűleg a feje búbjáig fel volt húzva. *-A körülmények valahogy soha nem ideálisak.*Igaza volt, több baj volt velünk mint a kóborokkal. Rossz érzés kerülgetett, de nem ezért, noha nem voltam én sem vétlen. Hűvösség járt át, felkúszott a gerincemen, majd vett egy éles fordulatot, hogy hirtelen lezuhanva a hasamban formálódjon gombóccá. Több gombóccá. Egy nagy, hideg és gonosz hóemberré. Önkéntelenül is megszorítottam Egon karját, fél szemmel arra néztem amerről az a fuvallat érkezett, majd arra amerre – és igen tisztán éreztem az útját – távozott. De vajon tényleg távozott? Vagy csupán én éreztem, hogy ott van? Végül találkozott a tekintetünk Amandával és láttam a szemeiben a kérdést.* -Hideg van.*Nem mertem konkrétan kimondani, hogy rossz érzés kerülget, az ördögöt a falra festeni sosem jó ómen, másrészt nem volt az egésznek határozott körvonala. Csak egy rossz érzés. A hangomban azonban ott volt mit érzek és ha Amanda is érzi, akkor már legalább ketten vagyunk.*
Fogalma sem volt, hogy mi üthetett belé… ja de volt, egy paraszt őrző felcseszte agyilag. Mert ha a vérfarkasok a kibaszott türelmükről lennének híresek, akkor nyilván teljesen elfogadható lenne Jagger és a kőbunkó hozzáállása, de mint a jelenlévők nagyon jól tudják, a vérfarkasok sokszor instabilak a kettős lelkük, érzéseik miatt. Egon úgy gondolta - minél többet töprengett rajta -, hogy Jagger úgy alapból paraszt, és az, hogy Rebeccával normálisan beszélt az talán csak annak köszönhető, hogy rejtett anyakomplexusa van, melyet a jó édesanyja fiatalkori képein tölt ki. Lehet az anyja hasonlított Rebeccára. A gondolat némi féltékenységet szült, mert így lehet Jagger rámozdul a barátnőjére, de végül elvetette az ötletet. Bizonyára csak látens, semmi több. A faszsága azonban nem látens, az tökéletesen kifejlett és érett. Legszívesebben letépné a fejét. Csoda hát, hogy ingerültebben szólt Rebeccához? Nem, nyilván nem. Ettől eltekintve bűntudata támadt és mentegetőzni kezdett, viszont Jaggert azért még csak le kéne fejelni, úgy istenesen. Szerencsére, vagy nem, Rebecca nem akadt ki Egon kirohanásán, bár melyik nő akarna haragudni egy szerencsétlenül dadogó, láthatólag megbánó férfira? Mindegyik? Kábé, kivéve Rebeccát. Nem szólt egy szót sem, de látszott rajta, hogy rosszul esett neki a viselkedése. Azért Egon remélte, hogy nem kap még ezért otthon. Megérdemelné persze, szó se róla. Amanda megérkezése némileg elterelte a gondolatait, de a rossz érzése továbbra is ott maradt. A nő egyébként mintha nem lenne teljesen magánál. Talán becsípett. Zavartan lelkesedett, arra, hogy Rebecca állítása szerint reggelig maradnak, pedig hát az imént ő kérdezte, hogy máris elmennek-e. Lehet, hogy nem szívesen látott vendégek? Egonnak a régi vicc jutott az eszébe az anyósról, aki csak addig marad, amíg nincs a fiatalok terhére… Tekintve, hogy a bulit a farkasok szervezték elég érdekes lenne, ha az őrzők úgy gondolnák, hogy jobb, ha lelépnek. Az irracionális, paranoiás gondolkodás jelenleg nem állt messze Egontól, talán a rossz közérzete hozta előtérbe. Amanda tuti sokat ivott. Rebecca ugyan ezt nem mondta ki nyíltan, de a meglátása, hogy ez egy őrző-farkas buli tökéletesen helytálló. – Ja, kétlem, hogy a rendőrség hivatalból küldene ki felügyelni egy „ártalmatlan” bulit, szóval… - Egon megvonta a vállát, miközben ujjai idegesen járatták táncukat, talpa pedig a fejében szóló ritmusra dobolt. De jó lenne becsípve lenni, mint Amanda. Akkor talán elmúlna a kellemetlen érzése gyomortájékon… fejben… az egész testében. Mintha ki akarnák fordítani. Egon arca megrándult, ahogy a nő a falkát kezdte el sértegetni. Jó, hát nyilván vannak bajok, de basszus… - És beszól – csóválta a fejét idegesen, közben Rebeccára nézett. – Ő is beszól. Mi a nyavalya van itt? – kérdezte Rebeccát értetlen képpel, majd idegesen előhalászta a laposüvegét, és lehúzott egy adag whiskyt, aztán azon kezdett el agyalni, hogy miért nem az asztalon lévő poharából ivott, amikor abban is ugyanaz van? – Hogyne, persze. Akkor ti minek is vagytok? Itt egyáltalán minek vagytok? – kérdezte Egon indulatosan Amandára tekintve, aztán megrázta a fejét, bocsánatkérően megemelte szabad kezét, majd nagyot sóhajtott. – Bocsánat… én azt hiszem, ki kell mennem a mosdóba. Némileg – kezével gyomra előtt tett néhány bizonytalan körözésfélét – rosszul vagyok. Amanda bocs, nem… nem tudom – azzal kihámozta magát Rebecca karjaiból, már ha korábban ezt a lány nem tette meg. – Rebecca ne haragudj, egy kicsit ki kell szellőztetnem a fejem. Addig beszélgessetek… őrzős dolgokról – Egon agyába egy új és parányi hangyaként felkúszó gondolat tévedt, alattomosan befészkelte magát, és szinte észre sem vette. Őrzős dolgok… beszéljék csak ki, ha akarják. Le van szarva. A hím a folyosókon elhelyezett mosdók felé sietett. A gyomrával konkrétan nem volt baj, de rosszul érezte magát, a bestiája is rosszul érezte magát. A mosdó persze semmit sem segített. Vizet locsolt az arcába, ha már ott járt, vizelt is, de változás nem állt be. Amikor kábé három perc múlva visszatért Rebeccáékhoz, nagyjából pontosan olyan szarul érezte magát, mint előtte, épp csak vidám arcot vágott hozzá. A mosdóban töltött idő fele azzal telt, hogy jókedvű maszkot varázsolt arcára. – No, miről maradtam le? – kérdezte kedvesen, hol Amandára, hol Rebeccára tekintve. Arca derűsen csillogott, lelke pedig sötéten kavargott és a parányi gondolat, ami távozáskor még alig volt érzékelhető, mostanra egy kisebb hógolyó méretű daganatként lüktetett fejében. Vajon mit beszéltek róla? Rebecca elmondta a korábbi idők paranoiáját, vagy a sok hülyeséget, amit a kapcsolatuk során átéltek? Vajon mit?
- Valóban? – kérdeztem vissza kissé türelmetlenül, felvonva egyik szemöldökömet Becca közlendője után. Lehet, hogy nagyon kedves és barátságos személyiség vagyok, viszont ostobának nem lehetne nevezni, ráadásul az sem volt utolsó szempont, hogy a fenébe is, rendőr volnék, és nagyon nem szerettem, ha hülyének néztek. Ez még akkor is így volt, ha ittam egy kicsit, talán többet a kelleténél. Volt épp elég bajom ahhoz, hogy most jól essen egy kicsit lazítani, és mikor máskor tenné meg az ember, mint szilveszterkor? - Mit nem mondasz, Rebecca! – ingattam a fejemet, olyan arcot vágva, hogy egyértelmű legyen számára is, ideje kicsit magába szállnia, és visszább fognia magát. Azt azért ne felejtsük el, hogy ki volt kettőnk közül a rangidős, ráadásul a mentora is én lennék, csak hogy a kép teljes legyen. – Lehet, hogy egy kicsit jobb a kedvem, mint általában szokott – utaltam itt az elfogyasztott alkoholmennyiségre -, de hidd el nekem, ha én nem akartam volna, hogy észrevegyél, akkor nem is vettél volna észre! – közöltem szárazon Egonnal, amikor rákontrázott Beccára. A mentoráltamat mostanra abszolút figyelmen kívül is hagytam. - Csak nem gondolod, hogy megjelennék úgy, hogy nem tudom, hogy ki van itt és ki előtt mutatkozhatok! – voltak dolgok, amiket remekül toleráltam, de az nem tartozott közéjük, ha hülyének néztek. Márpedig most erről volt szó, ha ittam, ha nem. Bár úgy gondoltam, hogy előbbi okból kifolyólag nézhettek ostobának, és én ezt eléggé a szívemre is vettem. – Még most sem tudnád, hogy ki vagyok, ha egyesek nem kotyognak ki olyan dolgokat, amiket egyáltalán nem tisztjük megosztani másokkal. Nemhogy a falka tagjaival! – azóta is felbosszantott ez az egész, de már kár volt rajta pörögni. - És ezzel szeretném is lezártnak tekinteni ezt a témát, mert sajnos már nem tud egyikünk sem változtatni rajta, de ha nagyon akarnék, képes lennék elvegyülni úgy, hogy még Rebecca se vegye észre, hogy itt vagyok. – zártam ezzel le, mert semmi kedvem nem volt vitázni ezen az estén. Éppen elég aggasztó volt Egon különös viselkedése, mert hiába nem ismertem, azt azért láttam, hogy valami nem stimmel. Különösen az éles beszólása hallatán szöktek ráncok ismét a homlokomra az értetlenségtől. – Már elnézést, de nem magamat hívtam meg, azt hittem ez nyilvánvaló… - közöltem hidegen arra a kérdésre, hogy mit keresek itt. A belső kis érzékelőim határozottan sípolásba kezdtek, így jelezve a közelgő veszélyt. - Jó, menj csak! – legyintettem végül, túllépve a sértésen. Megvártam, amíg távozott, csak ezután fordultam Becca felé. – Jobb lenne, ha odafigyelnél rá. Már csak azért is, mert ha mással fog úgy viselkedni, mint velem, nem biztos, hogy az illető olyan toleráns lesz, mint én. – azzal letettem az első szilárd felületre a kiürült poharamat. Ahhoz képest, hogy milyen jól éreztem magam, máris kezdtem kijózanodni a történtek, és a különös fuvallat miatt. – Valami nem stimmel… - közöltem, amikor Egon visszatért hozzám. – Sem veled, sem valamivel… itt! – mutattam körbe, utalva ezzel az egész házra. – Valami van itt, és ne mondd nekem, hogy te sem érzed! – néztem a hímre, megerősítésre várva. Becca talán fiatal, nem olyan régóta őrző, így nem meglepő, ha neki nem feltétlenül tűnik fel egyből valami. Egonnak azonban muszáj volt, hogy szintén jelezzenek a „radarjai”.
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Az, hogy Egon még rám is konrázott, nem tette könnyebbé a dolgot, sőt! Inkább még több vajat pakolt a fejemre, de már mindegy volt. Amanda viselkedése megváltozott, a jókedve elillant és a helyét maró, negatív érzelmek vették át. Oké, igaza volt, hiszen eljárt a szám, mégis túlzásnak tartottam ebben az emelkedett hangulatban....vagyis azt hiszem mi már az elején rajta tapostunk. Mindazonáltal nem értettem Amandát. A képességei megvoltak ahhoz, hogy eltűnjön szem elől, ha nem is lesz láthatatlan, farkas ki nem szagolja, de attól még itt van egy Őrző-Farkas bulin, sok lehetőség nincs a kilétére vonatkozóan. *-Tényleg sajnálom.*Biztos voltam abban, hogy ez majd a Protektor fülébe jut és amikor eljön a következő vizsgám ideje, eleve hátránnyal indulok majd. Jelenleg azonban Amanda volt a legkisebb probléma, Egon sokkal több aggódni valót adott. Naivan azt hittem, hogy ezen a bulin, hazai pályán majd képes lesz elengedni magát és mulatni velem és a többi Farkassal, ám ez az illúzió nagyon gyorsan szertefoszlott, Jaggerrel kezdve. Amanda bizonygatásával, hogy képes észrevétlen maradni, nem tudtam mit kezdeni, Egon viszont megint többet nyújtott mint saját maga és alattunk vágta a fát. *-Egon, kérlek!....Ne haragudj rá, kissé feszült.....tényleg! Mi a nyavaja van itt?*Kapkodtam a fejem Egon és Amanda között, az egyiket rendre utasítottam, a másiktól elnézést kértem, végül már hangosan is kimondtam a kételyeimet. Közben Egon kezére tettem a magamét, hogy visszatartsam az ivászattól. Mikor tette el azt a lapos üveget? Valami nem stimmelt. Egon nem igazán szimpatizál az Őrzőkkel, de csak akkor ássa a sírját ha valami felbosszantja, valami ami hatással van rá, de mi arra a valamire nem. Irányíthatatlan. Csak egy érzés volt, de Egon szabadkozása megerősített az aggodalmaimban. *-Elkísérjelek? Segítsek.....valamit?*Mielőtt Egon után indultam volna mindketten megállítottak. Egon lerázott, bár azt kivételesen szépen csinálta, míg Amanda verbálisan nyakon vágott mint egy éretlen kölyköt. Ember gyereket, aki épp el akarta volna kötni az apja autóját.*-Tényleg sajnálom, nem tudom mi ütött belé. Az előbb már Jaggerbe is belekötött. Persze ő csak szította a tüzet, de szerintem rajtam könyörült meg mikor abbahagyta és elnézett másfelé.*Aggodalmasan pillantgattam abba az irányba amerre Egon távozott, hiszen nem tudtam a ház alaprajzát, fogalmam sem volt hol vannak a mosdók, milyen messze, csak Egon miatt aggódtam. A rossz érzésemet Amanda is alátámasztotta és ez így, már nem csak egy rossz érzés lett hanem bizonyosság. Valami készül. A kezemet tördeltem míg Egon vissza nem jött, legszívesebben utána mentem volna, de nem láttam merre ment pontosan. Amikor visszajött, látszólag jó kedvű volt, mosolygott, vagy inkább csak próbált, de én már ismertem mint a tenyeremet. Láttam azt a leheletvékony vonalat a szája sarkában ami csak akkor jelent meg amikor nem szívből nevetett. Az egész görcsös volt. Megfogtam a kezét és két tenyerem közé szorítottam. A tekintetem Amanda későbbi szavait tükrözte, tudtam, hogy valami nincs rendben Egonnal és itt valamivel és némán kértem, hogy ne hantázzon. Csak most ne!*-Én is érzem. Legalábbis valamit. Nem jó és...hideg van, huzat van, és ez végigcsorog a gerincemen. Mintha...jégcsappal simogatnának. *Talán nem tulajdonítanék ennek olyan nagy jelentőséget, valóban egy nyitva felejtet ajtónak gondolnám, vagy elhessegetném az érzést, ha nem éltem volna át rövid idő alatt oly sok mindent. Természetesen ez még mindig csekély ahhoz képest amivel Egon vagy Amanda rendelkezik, de Alignak a fejemben helyre kis nyomot hagyott annak idején.*
Egon felvonta a szemöldökét, halvány, keserű mosoly suhant át arcán, és úgy nézett Amandára, mintha a világ legnagyobb hantáját adta volna elő. Utánozva őt, visszakérdezett. – Valóban? – a tekintete egyenesen Amandáéba fúródott – Mit nem mondasz? – ingatta ő is a fejét, hanghordozása a meglepetés és gúny szerelemgyereke volt. – Tán csettintésre láthatatlan leszel? – kérdezte csodálkozva, és úgy nézett rá, mint borjú az újkapura. Ha a szagát el is fedi, úgy, ahogy azt Rebecca tette annakidején, amikor a lakhoz mentek, azért még szeme van a vérfarkasnak, és a látásuk is elég jó. Nyilván tudna úgy mozogni hétköznapi helyeken, hogy ne legyen feltűnő, de itt valaki a vérfarkasok közül úgyis meglátná, ha akarná, ha nem. – Mit sajnálsz? – nézett értetlenül barátnőjére. – Ő kezdte – intett a fejével Amanda felé. Ők csak jól érezték magukat, erre az őrző idejön és szemrehányást tesz valami harmadrangú ügyben, amin már maximum egy emléktörlés segítene. Bár Egon szívesen vállalná, hogy ezt a szutyok estét kitörölje a fejéből. Szarul van, a lelke is kavarog, a bestiája is Jaggert szeretne harapdálni, erre még Amanda is jön a fellengzős dumájával, meg a kioktató stílusával. És persze megint Egon a barom igaz? Igaz? Hát persze, hogy ő a hülye, amiért hagyja a provokátoroknak, hogy felbasszák agyilag. De ez kevéssé érdekelte, főleg miután Amanda tovább lökte a rizsát. – Na és akkor mi van? – kérdezte végszava után, amikor azt ecsetelte, hogy Rebecca sem tudná őt kiszúrni, ha ez lett volna a célja. – Eddig tartottam a számat rólad, mert nem akartam Rebeccát bajba sodorni, de innentől kezdve, hogy megjelentél egy falka-őrző ünnepélyen, az inkognitód az egész falka előtt leomlott. Szerinted nem fogjuk eljuttatni a többieknek a hírt? De azért elárulok valamit, ez senkit sem érdekel, mert lényegében egy oldalon állunk, egyedül te pattogsz rajta, mint hülyegyerek a trambulinon – ja, most már lezárhatják a témát, így is túl sok energiát pazaroltak rá. - Hát nem… - csak ennyit közölt, aztán jött a bocsánatkérés, agyában pedig az a képtelen képzet alakult ki, ha már Amanda úgyis szellemként jár-kel, lehet, hogy meg sem hívták. Haha, persze szellemként. Röhög a májam. – Te ne haragudj Rebecca, Amanda meg fel is fordulhat tőlem. Majd jövök, ne aggódj! – telepatikus szavai talán meglephették a barátnőjét, de remélte, hogy nem fog válaszolni rájuk. Amanda nem hallotta, innentől kezdve pedig olyan, mintha csak a gondolataiban fogalmazódott volna meg, és lényegében így is volt, csak épp még azért átküldte Rebeccának. Távozóban még húzott egyet a kezében lévő laposüvegből, aztán eltette a zsebébe. Tényleg minek a saját piáját fogyasztja? Nyilván mert idióta, de hát ez legyen a világ baja, ne az övé. A mosdó nem könnyített feszengő lelkén, de jó kedvet volt képes varázsolni külsejére, és egy belül rothadó körtének képzelte magát, amely kívülről kicsattan az egészségtől. Ahogy visszatért és Rebecca a kezei közé fogta az övét, rájött, hogy álcája éppen annyit ér, mint a Farkasnak a nagymamás öltözet. Ha Piroska nem lett volna szellemileg tökéletesen retardált, akkor már első pillantásra kiszúrta volna, hogy a nagyija nem rendelkezik szőrös pofával. Kábé úgy, ahogy Amanda kiszúrta, hogy nem stimmel itt valami. Hát drágaság, valóban nem stimmel itt valami, de azt a valamit Jaggernek hívják. Egon arca egy pillanatra megfeszült, ahogy hallgatta az őrzőt, aztán ajkait összébb préselte és igyekezett a kellemetlen, szorító érzésen felülkerekedve valóban a környezetére koncentrálni. Nem ment. Érzett valamit, de az jobbára belülről jött. – Talán – vonta meg a vállát nemtörődöm stílusban. – Tényleg? – nézett a barátnőjére csodálkozó tekintettel. – Én… csak – tanácstalanul megemelte kezeit, aztán élesen Amandára nézett. – Te komolyan megint beszóltál nekem? – most jutott el a tudatáig, hogy az előbb valami olyasmit közölt, hogy „valami nem stimmel... Sem veled…”. Azonban a harag csak fásult fejcsóválást eredményezett nála, mert tudta, hogy az ilyen kétértelmű dolgokon általában csak mulatni szokott, a fenébe is, hát saját maga is egy csomószor beszél így, ráadásul Amanda lehet, hogy nem is sértésnek szánta. – Lehet… lehet, hogy el kéne hagynunk… - tanácstalanul széttárta kezeit – az épületet? – arcán a remény kis foltja jelent meg. Ha elhúznának a picsába, akkor nem kellene a hülye őrzők állandó beszólogatásait hallgatnia. Nem érzett fenyegető érzést, saját lelkiállapotán kívül, de ha ezáltal megszabadulhatna tőlük, szívesen megtenné. De mi van… de mi van, ha ez Amanda ravaszdi játéka? Így akar megszabadulni tőle? – Rebecca, gondolod, hogy baj van? – a rossz előérzet még nem minden, lehet, hogy csak Egon miatt érzi, amit érez. Azonban Rebeccára jobban hallgatna, mert ő biztos, hogy nem akarná eltávolítani aljas szándéktól vezérelve. Amandáról ezt már nem volt képes feltételezni.
Rebecca bocsánatkérésére csak legyintettem egyet végül, ezzel jelezve, hogy felejtsük inkább el. Persze, hogy nem örültem neki, de amin változtatni egyikünk sem tud, azon kár tovább rágódni, nem igaz? És nagyon jól tudom, hogy talán én erőltettem tovább a témát, mint kellett volna, de pontosan ezért is akartam befejezni. A részeg ember amúgy is mindig őszinte, és időnként átlép bizonyos határokat, nem érzi, hogy hol álljon meg. Én azért nagyjából még éreztem, meg igazán részegnek sem mondtam volna magam, inkább csak becsiccsentettem. - Igen! Képzeld, még láthatatlanná tévő köpenyem is van… - nem voltam az a minden körülmények között vitatkozó fajta, de Egon felbosszantott a stílusával, és amúgy is éreztem valamit, ami nem stimmelt. Talán nem ilyen szokott lenni máskor, de most ilyen volt, én meg van, amit már nem vagyok képes tolerálni. Azt hiszem, hogy igazából csak szegény Beccát sajnáltam egy kicsit, amiért két tűz közé keveredett. Azért nem kellett félteni, ha kellett volna, akkor fellépek tettlegességgel is, de ennek az estének, ennek az összejövetelnek nem ez volt a célja. És Jaggerrel már így is majdnem sikerült komolyabban összeakasztaniuk a bajszukat, ez egyértelmű volt számomra, amikor megjelentem. - Nem kezdtem én semmit. Hol vagyunk, az óvodában? – vontam fel a szemöldökömet, amikor Egon felém integetett a fejével, miszerint én kezdtem. – Nem hiszem, hogy teljes egészében itt lenne a falka. – mosolyodtam el haloványan. Azért tényleg tájékozódtam, mielőtt jöttem, hogy mégis kik előtt fogom felfedni magam, és kik azok, akik előtt már nem titok, hogy ki vagyok. – Nem hiszem, hogy a jelenlegi események közepette olyan nagy szenzáció lennék, de igazán kedves, hogy efféle piedesztálra emelsz engem. – enyhén oldalra billentettem a fejemet, úgy néztem rá. Nem arról volt szó, hogy akkora titok lett volna, hogy őrző vagyok, bár tény, hogy a feladataim miatt azért fontos volt odafigyelnem. Sokkal inkább az zavart, hogy valaki olyan tudta meg rólam, akit én nem feltétlenül világosítottam volna fel. Azért egy kicsit megkönnyebbültem, amikor magunkra maradtunk. Valamiért nem kedveltem a férfit, de talán csak az volt az oka, hogy egyértelművé tette számomra, hogy ő sem kedvel engem. Márpedig miért akarnék olyannal jóban lenni, aki láthatóan ennyire viszolyog tőlem? Mert egyébként nekem semmi bajom nem volt a farkasokkal, sokukkal jó viszonyt is ápoltam. - Igen, azt gondoltam. Noha egyikőtök sem mondott semmit, érződött a feszültség. – én pedig kicsit nyugodtabb lettem most, hogy a hím elvonult a mosdóba, bár a rossz előérzetem csak nem hagyott nyugodni. – Valószínűleg, de én nem az a típus vagyok sajnos, aki csak úgy elmegy. Bár nyilván én nem is veszíteném el a fejem, és ugranék neki, míg Jagger… nos, ki tudja! – vontam meg a vállaimat, és mintegy végszóra már vissza is tért Rebecca nem túl kedves párja. - Egon jobb lesz, ha sürgősen moderálod magad, mert kezdem elveszíteni a türelmem! Nem, egyáltalán nem szóltam be. Eddig sem szóltam be… - és korábban talán tényleg, de ez alkalommal őszintén mondtam neki, amit, és semmi rossz szándék nem vezérelt. Szerencsére amúgy sem szorult belém sok nagy általánosságban. – Igen, hideg. – értettem egyet most már szóban is Beccával. – Nem tudom, hogy mi van itt, de valami határozottan. Azt sem tudom, hogy a többiek odabent érezték-e, de talán valami olyan ez, ami nem az épülethez kötődik. Ha elhagynánk, lehet akkor is követne bennünket… - reagáltam Egon szavaira, bár nem voltam teljesen meggyőződve róla, lévén, azt sem tudtam, hogy mit érzek.
Kezdőlap
