Szilveszter estéjén járunk. Az újonnan épült társasház még sosem látott hasonlót, mint a ma benne megrendezésre kerülő rendezvény. Oly újak a falak, élesebb orr még talán a fa frissen forgácsolt, jellegzetes illatát is kiszúrja, ha igazán odafigyel a tarka forgatagban. Fényárban úszik az egész épület, a belépni kívánó előtt kitáruló ajtón túl kellemes meleg fogad mindenkit és egészen biztosan akad egy-két ismerős arc, kik ráköszönnek, ahogy beljebb lépve kabátjától szabadul meg az ember. Talpig díszben itt lakó és vendég, igencsak sokrétű a ma megjelent illusztris társaság, kik összegyűltek ünnepelni az év legutolsó napján - temetve múltat, s bízva az eljövendőt.
Együtt köszönti az új évet ma kicsi és nagy, nem számít a rangbeli különbség, hisz ugyanazt a földet tapossa errefelé mindenki lába. A mi földünkét. - Ez derül ki legalábbis az Atanerk köszöntőjéből, ki bizakodó a közös együttműködés kapcsán, s még azt is megengedi magának, hogy két malgukját méltassa egy félmondat erejéig. Hogy lesz-e még, ki szót kér, a társaságon áll, szabad ma a pálya, lazább a lánc és mégis talán éppen ezért erősebb. - Ritka az, mikor nem kötelesség hívja egy térbe az őrzőt, s a falka farkasát. Itt zene szól, amott nevetés harsan egy fájó favicc nyomán... Ritkaság lett a békesség is eme vidéken manapság.
A rövidke, ám annál velősebb köszöntőt követően lassan széled a tömeg - a folyosók sejtelmes fényében társalogva csevegnek, vagy épp a táncparketten találják meg önmagukat ott, hol az imént szónokolt alfája a falkának. Akadnak, kik inkább békességre, friss levegőre vágynak, netán csupán tiszteletkörből vannak jelen. Nekik adhat némi enyhet a tetőterasz vagy épp a bejárat környéke.
A vastag, bokáig érő kabát alatt vékony anyagú, fehér ruha lapult, egyszerű, elegáns és a jóízlés határain belül vonzó. A kabáttól hamar megszabadultam, ugyanilyen könnyedén kaptam el egy pohár pezsgőt, hogy kellemes mosollyal arcomon vonuljak meghallgatni új alfám köszöntőbeszédét. Nem vitte túlzásba, annyi szent, bár képtelen volnék megmondani, hogy mire számítottam, s hogy amit kaptam, megelégedésemre vagy csalódottságomra szolgált. Minden esetre kurtán megemeltem poharam a köszöntőkor, majd további érdeklődésnek híján lévén, társaság után néztem. Szemem hamar rátalált a megfelelőre, ehhez mérten indultam célirányosan a hím felé. Háttal állt nekem, ami semmiben sem akadályozott meg. Kezemmel lapockái közt érintettem, majd tenyerem vállára siklott, onnan felkarjára, ahogy mellé értem, majd eleresztettem, ezzel vetve véget üdvözlő érintésemnek. - Remélem, nem zavarok - mondtam, akár volt társasága, akár nem. Előbbi esetben szórakozott udvariasság, utóbbiban őszinte megnyilvánulás volt mindez.
Kurta mosoly szaladt át a képemen a hallott félmondat kapcsán, mellyel Nessa illetett. Poharam emeltem felé, amikor is befejezte a mondandóját, mintegy messziről is koccintva arra, sikeresen túléltük ezt az évet. Bizakodó voltam-e a jövővel kapcsolatban? Persze. Hittem, hogy lehet még jobb, hogy van feljebb és képesek leszünk eljutni odáig. De ez az este nem erről szól. Nem a borús gondolatokról, a jövőről szőtt tervekről. Megfogadtam, hogy jól érzem magam ma éjszaka, hogy mindent elengedek, hogy falkatagként és nem Bétaként leszek ma itt jelen, ennek pedig első lépése volt, hogy figyelmen kívül hagytam minden falkára vonatkozó gondolatomat. Bessie mellé léptem, hogy hogyléte felől érdeklődjek. Csíptem a kis farkaslányt, határozottan jó társaság volt, így hamar képes volt mosolyt csalni a képemre. A beszélgetést Daniela érkezte szakította meg, érintésére felé kaptam a fejem. Nem ért meglepetésként, nem rezzentem össze, miféle farkas volnék, ha nem számítanék hátam mögül érkezőre? - Ahh, Daniela! - kunkorodott feljebb szám jobb sarka. - Ő itt Bessie, falkánk egy igen ígéretes kölyke. Bessie, Daniela régi ismerősöm Chicagóból - mutattam be egymásnak a két nőstényt. Újabb italt martam magamnak a közeli asztalról, hogy felhajtva kérdéssel álljak a nőstények elé. - Hölgyek, volna kedve valamelyikőtök táncolni? - dobom be az ötletet. Üres ugyan a táncparkett, de valamikor el kell kezdeni, én pedig, hiába nem voltam diszkókba járó típus, szerettem táncolni. A zene stílusát amúgy sem tudtam volna belőni, ez a tengi-lengi, tömeg tánc kategória egyelőre, amire mindkét lánnyal együtt tudnánk ropni, ha van kedvük hozzá. Ha rábólintottak, zakómat levéve indultam meg a táncparkett felé. Szürke inget viseltem egyszerű farmerral.
*Mondanom sem kell, hogy majd` kibújtam a bőrömből – nem szó szerint – amikor tudomást szereztem a városi Farkaslakban tervezett szilveszteri buliról és Achilles hajlandónak mutatkozott arra, hogy elvigyen. Idejét sem tudom mikor voltam utoljára ilyen vagy hasonló mulatságon és számoltam a napokat – nem, nem túlzás – mikor jön el a nagy nap. Természetesen készültem rá, nem volt egy rongyom sem, ezért elcipeltem Achillest shoppingolni, ő is kapott szép ruhát, szép inget, szép öltönyt és meg volt a manikűr, fodrász, kozmetikus is. Nekem. Teljes harci díszben jelentem meg apuci oldalán, fülig érő mosollyal és nem igazán figyeltem az Alfa szavaira, de a lényeg megmaradt. Ma őrzők és farkasok együtt ünnepelnek. Talán nekem is jut egy erős férfi, aki nem fél néhány harapástól. Születésem első két hímje – sosem fogom ezt a megnevezést megszokni – Achilles és Mike, utóbbit azonnal megtaláltam, miután az előbbivel érkeztem. Oda voltam Mike szomorúszép szemeiért, de a lazasága és a közvetlensége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nagyon kedveljem. Úgy éreztem ez, ha más tulajdonságom miatt is, de kölcsönös. Nem folyt közöttünk tudományos eszmecsere, épp csak túl voltunk a nyitóbeszéden, az első italon – szigorúan egy pohár rozé – és néhány tréfás megjegyzésen az első „randinkról” mikor számomra még ismeretlen nő szólította meg, szerintem – számomra – a megengedettnél bizalmasabb érintéssel karöltve. Nem villant fel a szemeimben a féltékenység zöld szörnyetegének fénye, elvégre nem voltunk összekötve Mike-al, de kíváncsivá tett a kapcsolatuk. Természetesen örültem az újabb ismeretségnek, a kezemet nyújtottam Daniela felé és visszafogtam a farkasom erejét. Csupán egy határozott, de nőies kézfogást engedtem meg magamnak ha elfogadta és közben hízott a májam amiért Mike dicsérő szavakkal illetett. *-Örülök Daniela Chicagóból. Remekül áll ez a ruha, szép vagy. *”Kenyerezd le a potenciális vetélytársat! Bókolj neki mint egy férfi!” Szólt Mayflower nagyi midőn a női praktikára tanított. Azt hiszem ezt a mondatot akkor mondta amikor tíz éves voltam. Mike kérdésére csak egy pillanatig hezitáltam, Achillest kerestem a tekintetemmel, az imént még itt volt, de valószínűleg italért ment, talán feszengett a vadonatúj öltönyében.* -Én szívesen táncolnék!*Kaptam az alkalmon, noha a zene nem az én stílusom volt, csipetnyi romantika nem volt benne, majd vonaglok valahogy. A táncparkett felé indultam, majd csak lesz valahogy.*
Kellemes a mosoly arcomon, amivel a rám forduló pillantást fogadom a hím mellé lépve. Az üdvözlő gesztus tovább siklott az ifjú nőstényre, akinek a társaságában Mike időzött. Épp csak felvontam szemöldököm, miközben bemutatott minket egymásnak, tekintetemben kíváncsiság csillant. - Én is örvendek, Bessie. - Kézfogásunk félúton találkozott, s az elismerés finom szikrája gyúlt tekintetemben határozott szorítására. Nem illetődött meg, nagyon helyes! - Az Elizabeth becézése a Bessie? - Ez volt az első tippem, ám tévedhettem, teljes keresztneve viszont valóban érdekelt. Mosolyom ugyanolyan kedves maradt dicséretét hallva. - Köszönöm, te is nagyon csinos vagy! Remek az ízlésed - viszonoztam a bókot, lejjebb eresztve pajzsom, hogy érezhesse, őszintén gondoltam, amit mondtam. - Menjetek csak nyugodtan, én még felmérem a terepet, hátha akad facér Harcos - érintettem meg futólag Mike felkarját, mintegy biztosítva afelől, hogy tényleg ne féltsen, találok magamnak társaságot. A huncut fény tekintetemben pedig sejttette, hogy bizony valóban nem vetnék meg efféle társaságot... - De ne aggódj, nem szabadulsz tőlem egész estére - tettem hozzá játékos fenyegetéssel. - Vigyázz rá, Bessie, még a végén elbotlik a saját lábában - kacsintottam a fiatal nőstényre, szívva kissé bétánk vérét, azzal útjukra engedtem őket, s bár arrébb lépdeltem, a közelben maradtam. Annyi beszélgetés akad, amit kifülelhetek!
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
A kölykömnek elég volt megkérdeznie, hogy megyünk-e, nem kellett nyüstölnie. Eleve én akartam neki bejelenteni, hogy megyünk. Fene a pofáját, hogy mindig tud az ilyesmikről, néha előbb, mint én. Jól csinálja, bassza meg! Lesz belőle valaki, már és még mindig büszke vagyok rá. Hagytam, hadd készüljön úgy, mint középsulis csajszi a diplomaosztóra, új ruhával, új sminktervekkel, új "faszomtudjamivel". Mikor együtt elmentünk bevásárolni, az egy rémálom volt, de kibírtam. Én már rég kiválasztottam egy frankó, de egyszerű fekete öltönyt, sőt még egy nyakkendőt is, mikor Bessie még csak a ruha színénél tartott és azt se döntötte el. Kellenek az életbe az apró örömök, az övébe sokkal több is kell, látom ezt, úgyhogy nem basztattam annyira. Ott voltam és figyeltem, várva egy kibaszott nagy vadászatra, amin szétmarcangolhatom az erdő állatait. Mert le kell vezetni valahogy. Taxival jöttünk és majd azzal is megyünk, így azt iszunk és annyit, amit és amennyit csak akarunk. Én egy üveg vörösborral már bemelegítettem. Nálunk az még semmi, csak "aperitif", ahogy a piperkőcök mondják. Azért jöttem, hogy én is jól érezzem magam, kicsit kiengedjek a feszességből. Bessie-re persze figyelni fogok, nem csinálhat balhét, még a saját közegében se előnyös. Nessa beszédét végigvigyorogtam. Imádom ezt a bandát, fasza összetartozni velük. Épp vetettem egy pillantást a gyerekre, hogy mit csinál, mikor megláttam kisurranni egy cimborát. Elvettem egy italt az asztalról és még egyet, aztán Bessie-hez szóltam: - Fél perc és itt vagyok. Meg ne tudjam, hogy addig nem érezted jól magad! - mutatok bele szigorúan a képébe, aztán hatalmasat vigyorgok rá. Darimmal koccintani kell. Röviden, mert utána ott akarok lenni, ahol történnek a dolgok. Bessie-nek is ott a helye. Vágyott ide, már voltunk látogatóba. Bassza meg, összejön az itt éjszakázás is! A másik tarkkal tényleg csak pár szót váltottam, kimentettem magam, hogy vár a gyerek. Ahogy sietek vissza, látom, hogy már partiba vágták. A Béta, nem a miénk, a másik, meg valami új bige. És már mennek is ropni. Szép lassan közeledem én is, de békén hagyom Bessie-t. Ez az ő estéje, ismerkedjen, bulizzon, humor festivo, meg minden. Gazdag évünk volt, megérdemeljük a lazítást. Szemem a gyereken, ott vagyok a környéken és kacsintok is rá egyet. Ha Cooper észrevesz, öklözök vele egyet. Fogam kivan, még mindig virítok, ahogy odaböfögök pár szót. - Adj neki, haver! Már fájt a foga a nagy életre, háhá! - röhögök bele a végébe. Mindig vannak új arcok, akiket érdemes megismerni. A nője lesz vagy volt ez itt, észben tartom, amit láttam. - Szevasz! Nem idevalósi vagy, ugye? - szólítom meg a csajszit, aki lemászott Mike-ról. Közben fejemet kicsit kiemelve, csücsörítve megigazítom a nyakkendőmet, hogy utána még egy italt kapjak el...
Ha Kyle nem vett volna rá, valószínűleg el sem jövök. Nem illenek bele az én világomba az ilyen jellegű összejövetelek. Túl sok farkas egy rakáson, túl sok inger, túl sok mulatozó, nagy hangzavar. Önként sosem adnám ilyenre a fejemet és elképzelhető, hogy ez csak amolyan pofavizit, aztán ahogyan az óra elüti az éjfelet, távozóra fogom. Furcsa módon ahogyan közeledtünk az épülethez, valami nyughatatlan motoszkálás ütötte fel bennem a fejét. Azt pedig megmondani nem tudtam volna, hogy a program iránti irtózásom, vagy valami eddig rejtett izgalom, mi ilyen érzéseket keltett bennem. Kíváncsi voltam, mi vár minket odabent, ugyanakkor irtóztam attól, hogy ennyi bundással legyek egyszerre egy fedél alatt. Pozitív és negatív érzések ütköztek össze bennem, ettől pedig kirázott a hideg. Utálom az ilyen kettősségeket, de beszélni róla Lilin kívül senkinek sem tettem volna. Így is elég érvágás, hogy nincs most itt, ha ő itt lenne, valószínűleg teljesen más lenne az egész szituáció, én is képes volnék élvezni az estét és talán még arra is volna esély, hogy az örökösen búskomor és morcos képemen mosoly görbüljön. Így azonban maradt az állandóan komor tekintet és az Alfa beszéde sem hatott meg. Mindez szép és jó, hurrá. Inkább egy pohár töményet ragadtam magamhoz, mit egyszerre hajtottam fel, hogy a következő adaggal a kezemben letelepedjek az oldalra tolt kanapék egyikére. Lehet inkább Kyle-t kellene megkeresnem, de tudom jól, az ő szociális ingerekre való igénye sokkal magasabb, mint az enyém, így lehet nem volna olyan jó ötlet lehúzni a saját szintemre. Úgyhogy marad a félrevonulás, ha eleget iszok, talán sikerül feloldódnom kicsit és bekapcsolódni valahova. Táncolni mondjuk akkor sem fogok, az esküvőmön táncoltam utoljára és Lilin kívül más aligha tudna rávenni, hogy a tánctérre merészkedjek. Innen, a kanapéról pedig tökéletesen látok mindent, már legalábbis ami ebben a helyiségben folyik. Mivel itt a táncparkett és kicsivel odébb a kajás asztalok, talán itt lesz a legnagyobb a népsűrűség. Apropó kaja, lassan lehet arrafelé tendálok majd, kelleni fog valami harapnivaló is.
- Hát még nekem! - bazsalyogtam az orrom alatt, amikor Daniela Bessie remek ízlését említette. Itt állok két gyönyörű nőstény mellett, kinek lenne jobb ízlése nálam? Egoista megjegyzésnek tűnhet, de mindketten ismernek már annyira, hogy tudják, inkább van bók jellege a szavaimnak, mint felvágós éle, hiszen az ő szépségüket dicsértem, még akkor is, ha teljesen sajátos formában. - Sok sikert. Aztán csak óvatosan velük - kacsintottam szavaim mellé. Én tényleg szorítok, hogy találjon facér Harcost, bár hirtelen megmondani sem tudtam volna, akad-e itt olyan, nem ismertem minden Őrzőt annyira, hogy tudjak a személyes kis életéről. - Egy pillanatig sem - hogy én aggódjak ilyesmi miatt? Ugyan már… Amúgy sem olyan nagy a hely, hogy el tudjunk bújni egymás elől, bár ha horgára akad egy facér Harcos… Taco-t látva mosoly szalad a képemre, öklözök vele egyet és az odaböfögött szavak hallatán már meg sem lepődöm. - Ezt nem kell kétszer mondanod! - csapok le egyből a szavaira, röviden nevetve fel. Daniela sem szabadul ám olyan könnyen, de amíg Taco őt tartja szóval, én karon ragadom Bessie-t és irány a táncparkett! Az első risza-risza szám után érkezik valami társastánc jellegű muzsika is, úgyhogy nem is kérdés, hogy jól megtáncoltatom az ifjú nőstényt. Nem vagyok kifejezetten a táncparkett ördöge, de ragadt rám azért valami az elmúlt időszakban. Kell nyilván egy kis idő, míg megtaláljuk a közös ritmust, de aztán már csak úgy pörög a leányzó szoknyája! És azért azt sem árt megjegyezni, hogy egyszer sem léptem rá a lábára. - Hogy érzed magad? - kérdezem, amikor egy viszonylag lassabb szám következik és visszább veszünk a fene nagy tempóból. Valószínűleg teljesen más közeg ez az egész, engem pedig érdekelne, milyen is, amikor nem a Lakban kell kuksolnia és tényleg történik valami izgalmas.
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
Átvándoroltam a büfésorról. Megintam a hím basztatását és oké, hogy hülyének tartok nagyjából mindenkit, aki farkassal kezd, de... Szilveszter van, leszek olyan jófej és nem kúrom még jobban telibe Becca estéjét - én a cukorfalat! Mandynek csak intettem, amolyan hessegető mozdulattal. Én nem fogk sztorizni, ha ottmarad velük, ők talán igen. Részmről a kajás-piás soron egyelőre befejeztem a pályafutásom. Helyette egy másik farkas-barátot találok be, aki odáig fajult, hogy el is vett egy szukát. Nem értem. Tényleg nem! Ráadásul feltett hipotézisem, hogy itt az isten háta mögött a hideggel exponenciálisan nő a farkas-buzik száma. Talán a bunda teszi és mivel leölni mégse tudják mindet, hát így jutnak a közelébe, némi melegséget remélve az átfagyástól. Hahó, termókabát? Bahh... - Jesszusom, Moore, neked megint citromfejed van! - kiáltottam fel, ahogy megláttam Emmett savanyú pofázatát. - Vigyázz, mert a végén még valami partiállat feljelent közhangulatrombolásért. - Azzal a kezébe nyomtam az italoktól ehozott unicumos poharamat. Még nem ittam bele. Tiszta jófej vagyok! - Értem én, hogy hiányzik a dugás, de ennyire ne told arcba. - Hmm, lehet, hogy a dugás szó helyett az asszonyt kellett volna használnom. Hát így jártunk.
-Attól ne félts! *Achillesre nevettem, tudja jól, hogy majd` kiugrom a bőrömből amiért itt lehetek és szándékomban állt a sűrűjébe vetni magam. A ráadás Mike társasága volt, igazán jó párost alkottunk ha mulatozásról volt szó. Nem voltam tudatában, de úgy viselkedtem minden farkassal szemben mintha nem felettem állt volna. Szó se róla, megadtam a tiszteletet, de nem ájultam el attól, hogy egy több száz éves farkas, vagy teszem azt egy főfarkas áll előttem. Azt hiszem Achilles büszke lenne rám ha érezné a másik nő felől az elismerést. *-Igen, az Elisabethé, de valójában Catherine a nevem. Ha gondolod később elmondom, kicsit bonyolult.... Köszönöm, kedves tőled, hogy ezt mondod.*Válaszoltam mosolyogva, őszintén és némi érdeklődéssel a hangomban felé; kíváncsi voltam mennyire érdeklem. A visszadicsérése őszintének tűnt és ettől egyből szimpatikus lett. Az csak édes hab volt a tortán, hogy a pajzsa mögé is beláthattam. Az enyémmel nem volt gond....másoknak, hiszen még javában edzettem rá magam. Mike, nem Mike lett volna ha ezt szó nélkül hagyja, a pirulás most elmaradt, helyette a fülemig ért a mosolyom. Daniela visszavonulót fújt és egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt amiért egyből lecsaptam a lehetőségre, de a kacsintása már megnyugtatott. Egyébként is ő sokkal magabiztosabban mozog ezen a terepen, hiszen több mindenkit ismer. *-Rendben, majd én vezetek.*Belekaroltam Mike-ba míg megtettük azt a rengeteg - három? - lépést a táncparkettig, aztán belevetettem magam a táncba. Nem egy keringő volt. Achilles is visszatért, ha nem látom is tudom és nem azért mert megérzem, hogy a közelemben van, hanem mert elég hangosan adta Mike tudtára, miben szenvedtem eddig hiányt.Szemet forgattam, majd az "ugye mondtam?ˇtekintettel néztem a Bétára. Egyszer már megemlítettem neki, hogy Achilles kerítőt akar játszani, hogy - szerinte - ne legyek frusztrált, de mindketten tudtuk, hogy valójában miért is vagyok az, ennek orvoslása pedig éppen javában zajlott. Végre kiengedhettem a gőzt, az egész évi nyavalyáimat, magam mögött tudtam a legtöbb keserűséget, fájdalmat, bosszankodást és derűt, jókedvet is. Most csak a mulatozás lesz. Mike kitett magáért, úgy megpörgetett, hogy egész évre elegendő lesz. Talán. Amikor lassabbra vált a ritmus, van lehetőség néhány szót váltani.*-Szerinted? Majd` kibújok a bőrömből! *Kuncogok, nevetek, fantasztikusan érzem magam, de aztán rájövök, hogy nálunk farkasoknál kétértelmű lehet ez az egy mondat.*-Ne aggódj, nem fogok!
Természetesen nagyon kíváncsi voltam rá, hogy miféle helyen élnek a farkasok újabban. Az meg csak a ráadás volt, hogy amúgy sem akadt programom szilveszter estére, pedig nagyon szerettem volna kikapcsolódni egy kicsit. Tudom én, hogy ilyenkor szinte kötelező jellegű az, hogy az ember jól érezze magát és bulizzon egyet az év utolsó napján, de én nem ezért akartam menni. Egyszerűen csak hagyomány volt nálam, és a tavalyi évben például semmi ilyen eseményen nem vettem részt. Más amúgy sem hívott idén sem, az ismerőseim nagy része ugyanis valószínűleg ide készült hozzám hasonlóan. Pont jónak is bizonyult a választás. Nem vittem túlzásba a kiöltözést, de azért nem is érhette szó a ház elejét. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen estélyre tökéletes választás a kissé kihívó, de mégsem túlzottan közönséges ruhám. Nemrég vettem csupán, és még nem is volt alkalmam felavatni. Izgatott voltam hát, és vártam, hogy kicsit táncoljak valamelyik kedvenc számomra, és jobban megismerkedjek azokkal, akik körülöttem éltek az év többi napján is. Magamhoz is ragadtam egy pezsgőspoharat, mert abból legalább úgy tűnt, hogy kifogyhatatlan a parti. Ajkaimon mosoly táncolt, ahogy ringó csípővel átvágtam a tömegen, lazán mozgolódva az éppen aktuális zene ritmusára. Több ismerős arcot is láttam, másokkal még beszélgettem is néhány szó erejéig. Igazából pontosan én magam sem tudtam volna megmondani, hogy mégis kit, vagy mit keresek éppen. Úgy voltam vele, hogy ha meglátom, akkor egészen biztosan tudni fogom. És ez nem is váratott nagyon sokat magára, amikor megláttam a félreeső kanapén trónoló Harcost. Ajkaimon újfent egy kedves, szeretettel teli mosoly futott végig, miközben elindultam felé. Valószínűleg szó nélkül le is dobtam volna magam mellé, ha nem előz be a másik Őrző. Így kis híján egyszerre sikerült leülnünk mellé a kanapéra, aminek meg is lett az eredménye. - Hoppá! – a lendülettől ugyan kilöttyent egy kicsi az aranyló italból, de szerencsére nem a ruhámra, hanem a kanapé kárpitjára. – Már éppen aggódtam, hogy egyedül ücsörögsz itt, de úgy látom ketten is a megmentésedre siettünk. – fordultam felé félig a testemmel is, csillogó szemekkel. A rokonokkal mindig öröm találkozni, ráadásul szerintem akkor is ideültem volna, ha történetesen nem a nagyapámról van szó. Nem akartam volna, hogy bárki is magányos legyen ezen az estén, márpedig ő határozottan annak tűnt most nekem. Késztetést éreztem, hogy kicsit felvidítsam, még ha talán lehetetlen küldetésre vállalkoztam is. - Nem kértek még valamit inni? – emeltem felé a poharamat, majd egyikről a másikra néztem.
A pillanat tört részére tökéletesen megzavar, hogy egy ilyen szemmel láthatóan jól nevelt és csinos kis nősténynek... a betoppanó hím legyen a Teremtője. Talán mégis van valami abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást, még ha ez más kontextus is, mint amire használni szokták. Emberi koromból felsejlett a vén istállósunk, rá emlékeztetett, s ha még mindig az volnék, aki akkor, olthatatlan vágyat éreznék Bessie nevének megtárgyalására. Azóta viszont eltelt pár évszaázad, így kellemes mosollyal arcomon fordul a durva arcberendezésű, nyersen harsány és - jelenleg mindneképp - jókedélyű hím felé. - Hello! Nem rég érkeztem Fairbanksbe Chicagóból. - Nem tudom, hogy mennyire van tisztában azzal, hogy ez mit fedhet, ám ahogy az itteni helyeztről eddig értesültem: már lényegtelen. Épp ezért nem is ragozom. - Mike úgy írta le őt, mint a falka egy ígéretes Kölyke - intettem pezsgőt tartó kezemmel a lány felé. - Gondolom büszke vagy rá - mosolyodtam el őszintén. Melyik Teremtő ne örülne mindennek, ráadásul abból ítélve, milyen lelkesen eresztette útjára Bessie-t, aligha akad oka a szórakozás megvonásával büntetni őt. - Daniela vagyok. Daniela Rosario - nyújtottam neki kezet elegáns mozdulattal.
Árny fut a falakon, a gyér világításban - farkasszerű árny, mely hatalmas száját tátva mutatja meg a világnak agyarait. Ott volt és mégsem talán. Más nem szúrta ki úgy fest, rád les a sötétből, gerinceden felkúszó kellemetlen érzést hagyva maga után.
[Emmett - 21:59]
Örvénylik, kavarog minden, pedig nem is ittál (még?) annyit. Tompaságérzetet hoz a bódulat, talán a tömegtől van. Túl sok, túl zajos, túl... vidám az egész. Mintha lenne mit ünnepelni. Hahh! Nem ereszt a negatív, benned fortyogó, nyugtalanító érzés. Mennél, hátrahagyva az egész komédiázást, s ugyanakkor maradnál is. Ha már ide rángattak, igazán engedhetnél a benned rejlő fékeken. Ki tudja még, mi mindent hozhatunk ki ebből az estéből.
[Celeste - 21:59]
Mágusként fogékonyabb vagy a körötted levő világ ezen aspektusára, ám ahogy végigpillantasz a társaságon, még számodra is új érzés lopja be magát lelked mélyére. Bajsejtelem, mely a farkasokra pillantva ölt el. Vagy mindig is ott lett volna benned ez? Ősi, mélyről jövő érzés... talán nem véletlen ennek tükrében, hogy a magadfajtához, véredhez vittek lépteid. De még körükben sem érzed magad teljes biztonságban.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Bessie nagyon jó kezekben van. Azért is imádom ezt a Falkát, mert még sok olyat tudnék mondani, mint Mike, érett, okos és erős farkasokat, akikre simán rábíznám a kölykömet. Tudja ő, hogy kell jól éreznie magát! Látom a szemein. Mikor visszaérek kintről, már bennük van a boogie. Bessie-ben mindig ott van. Érzem rajta most is, hogy már majdnem a tetőn jár, szinte kicsattan a lelki egészségtől. A pajzsomat lent hagytam a talpamnál. Ma este kitárom a szívemet, baszd meg! - Mi az a nemrég? Castor már nincs itt, azt vágod? Chicago durva hely. Nem jártam ott, csak ismertem helyi arcokat, akik meséltek ezt-azt. Még itt is maradtak. Biztos tudja, hogy a góré elment, de azért én is szólok. Nem árulunk zsákbamacskát. Én nem. - Szeretem, mikor dícsérik! - vigyorgok megint. Madison jut eszembe, akiről szintén hallottam jókat másoktól. Ma este semmit nem old meg, ha ezen baszódok, úgyhogy tovább lépek. Egy pillanatnyi komolyság volt, elküldtem. - Hú, nagyon is! Ez az este jutalom neki, mert jó kislány volt, hehehe! Mi a hegyen lakunk, a Lakban. Odanézek, hogy ropják. Hát ez mindjárt kirúgja a ház oldalát! Hurrá! Ma este nem fogyhat el a vigyorom félholdja. - Achilles Kilpatrick. De szólíts csak Taco-nak. Kurrrvára imádom a taco-t, azért ragadt rám. Kezet fogok vele és nem roppantom szét, csak jó erősen megfogom. Ez egy finom kis nő, minden mozdulatából látszik. - Rosario? Van valami közöd a spanyolokhoz? - kérdezek kíváncsian. A mexikói spanyolok között sokat hívtak így. Vágom, hogy egy ilyen saccra kétszáz fölötti olyan nevet választ, amilyet akar, de a pofikájához illene a spanyol vér. Klassz latina. - Én itt élek egy ideje, amúgy meg egy ősmexikói lennék. De ezt már kitalálta. Hopp, egy felest felkapok, koccintok vele, ha még megvan a pohara. Simán felhajtom. - Milyen borod van? Mert ha jó, én is szerzek egyet.
- Pár hete. Kedves, hogy mondod, de értesültem róla - mosolyodtam el szelíden. - Nem miatta jöttem. - Bár ha azt vesszük, hogy az ő lelépése gyújtotta be a hangulatot amott is, szóval technikailag, de, miatta érkeztem, csak nem pont úgy, mint az itt rekedt többi chicagói. Mosolyom kiszélesedik, ahogy a dicséretnek örül. Jó látni, hogy vannak a világon még normális Teremtő-Kölyök kapcsolatok. Az pedig szimpatikus, hogy a hím nem rejti véka alá, mennyire elégedett a választottjával. - Keményen neveled - vontam le a magam kurta következtetését, minden negatív felhang nélkül. - Keményen, de igazságosan, már ha ez a fajta jutalmazó rendszer állandó kettőtök esetében. És ha nem csal az emberismeretem - tettem hozzá könnyedén nevetve. - Taco? - vontam fel szemöldököm kissé, miközben kezet fogtunk. - Nahát! Nekem nem futotta ilyesmi becenévre - sóhajtottam aprót. A "büdös ribancot" nem sorolnám ide. - Eltaláltad, spanyol honban születtem. Jó messzire sodort az élet - ingattam fejemet. - Akkor te sem ilyen éghajlaton klimatizálódtál - nevettem finoman, mert lássuk be, egyik ország sem a gigászi mínuszairól volt híres. Nem úgy, mint Alaszka. - Hogyan keveredtél ide? Kérdésére fejemmel az italsor egy távolabbi pontja felé intettem. - Pinot Noir. A klasszikus a legjobb, főleg a száraz - tettem hozzá, mert bár alapvetően szerettem az édességeket, italban inkább nem erőltettem.
Amint meglátom Jagger közeledtét, egy pillanatra átsuhan a gondolat, hogy lehet jobb volna felállni és ellentétes irányba indulni. Nem feltétlenül azért, mert olyan komoly bajom lenne a másik Harcis búrájával, egyszerűen csak semmi kedvem nem volt a csípős megjegyzéseihez, amiket ő tök normálisnak és természetesnek vélt. Egyedül azért nem álltam fel, mert Celeste közeledtét is sikerült kiszúrnom és a Harcos helyett inkább az unokám felé fordítottam több figyelmet, még egy kedves mosolyt is kapott, ahogyan egyértelművé vált, hozzám igyekszik. - Te sem panaszkodhatsz a változásra - érkezett a válasz Jagger szavaira. Nekem citromfejem van, neki meg ugyanolyan bunkó stílusa, de hát ilyen ez a világ, van, aki sosem változik. Csak a szemöldököm szaladt feljebb arra, mégis mit tolok arcba és mit nem és már éppen nyitottam volna válaszra a számat, amikor Cel is lehuppant. A Jaggertől kapott piát emeltem koccintásra, hogy egy hajtásra kiigyam a tartalmát, elkél az ital, ami azt illeti. - Van egy olyan sejtésem, hogy Jaggert nem éppen az önzetlen szándékok vezették mellém - vagy ha igen, roppant mód jól titkolja és mászik az arcomba az irritáló stílusával. Addig nem is lett volna baj, amíg Lilit bele nem keveri a dologba, vagyis nem is őt, hanem a hiányából fakadó egyértelmű jeleket, amiket nem feltétlen a farkasfészek egyik kanapéján szeretnék megvitatni vele. Sem a hely, sem az idő nem alkalmas és ha már itt tartunk, a társaság sem, a saját életem bajait nem fogom kiteregetni. Egy pillanatra elfog valami furcsa rosszullét, képtelenség, hogy egyetlen pohárka erőstől így összekuszálódjanak a dolgok a fejemben. Nem jut el a tudatomig a mellettem ülők jelenléte, távolabbra koncentrálok, a mulatozás, a zene, a nevetés, mit érzékelek és furcsa hidegség telepedik a gyomromba. Egy pillanatra elfog a késztetés, hogy túlharsogva a zenét kiabáljam nekik, ne ünnepeljenek, nincs mit, ostobák, hogy azt hiszik, fellélegezhetnek! Pillanatnyi csupán, nem marad más utána, csak a nyugtalanító érzés, mi nem ereszt, mi egyszerre űzne el innen és marasztalna. Celeste kérdése ránt vissza a valóságba, hirtelen kapom felé a fejem, mint álomból ébredő. - Persze! - furcsamód magabiztosan érkezik a válasz, talán ha iszom még egy keveset, elviselhetőbb lesz ez az egész, talán a citromfejem is képes leszek levetkőzni. - Bár jól esne egy kis friss levegő. Szerezzünk valami piát, aztán megnézhetnénk a tetőteret, hm? - elsősorban Celeste-nek szól a kérdés, de mivel nem nevesítettem, Jagger is egészen nyugodtan magára veheti. Egy kis friss levegő, valami tömény és elképzelhető, hogy a hangulatom sem lesz olyan savanyú és azt a gyomromban ülő negatív érzést és sikerül tovaűzni.
Azért örülök, hogy Bessie sem éppen falábú, elég kellemetlen szituáció lett volna, ha egyrészt nem szeretne táncolni, másrészről pedig nem is tud. De a helyzetet tekintve nagyon is kár volt aggódnom ilyen miatt, mert a kisfarkas remekül ropja és meglepően könnyedén és hamar sikerül ráéreznünk a ritmusra és megtalálnunk a közös hangot. A múltkori vacsi alkalmával már biztossá vált számomra, hogy a nőstényke remek társaság és nagyon jól elszórakoztatjuk egymást, újabb dolog az elégedettségre, hogy nem csak a másik agyának húzásában remekelünk. - Engedd el - szaladt szélesre a mosolyom a szemforgatását látva. Totál meg tudom érteni amúgy, hogy Taco kerítőnőt játszik és simán lehet, hogy nem is szándékosan csinálja az ilyesmit, egyszerűen csak belékódolta a Teremtővé válás, hogy mindenből a legjobbat akarja a Kölykének. Ez pedig igencsak dicséretes, ha ilyen szemszögből tekintek a dolgokra. - Ezt örömmel hallom! - mosolyom őszinte, elég Bessie arcára néznem, abból is teljes mértékben le tudnám szűrni, mennyire jól érzi magát, de emellé társulnak az energiái is, így maximálisan biztos vagyok benne, hogy jót fog tenni neki ez a kis kikapcsolódás, leeresztheti a fáradt gőzt és bespájzolhat a mókából egy időre. - Én aztán nem aggódom! - nevettem el én is magamat, hiszen azért elég furcsa lenne, ha egy idős farkasokkal teli házban a szó szoros értelmében véve kibújna a bőréből. Taco amúgy is tuti figyel, bármerre is járkál. - Mit szólnál egy italhoz? Én egészen kitikkadtam… - talán három táncot, ha végigtáncoltunk, magam sem tudnám megmondani, de piszok jól esett, viszont egy kis pihegés nem fog ártani, na meg egy nagy pohár ital, először valami szomjoltó, aztán jöhet az alkoholos kiadás is.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
- Itt laksz a belvárosban? Még nem láttalak. Pár hete. Egy falka vagyunk, baszd meg és előkerülnek ilyen tagok. Jó fej a csaj, semmi sértődés, értette, miért hadoválok a volt Alfánkról. Úgy érzem, a kölyköm is szimpatikus neki a rövid tali alapján. - Annak van értelme. Engem is így kovácsoltak, tűzzel és vassal. Bessie is acélos lesz. Amilyen kis törékenynek és nőcisnek néz ki, olyan kemény. Egy megengedőbb teremtőnek a fejére nőne. - Vidám helyről jöttem, ott dobáltuk egymásra a neveket - vigyorgok bele a képébe. - Mázlid, hogy már megbocsátottam a fehér hódítónak... Egy kis rosszallás azért még van a szavaimban. Lehet, hogy a nagyapja még engem korbácsolt vagy anyámmal szórakozott a hajón. Ez bizony megfordul a fejemben. - Historia largo, de van időnk, úgyhogy elmondom. Elkísérsz a borokig? A száraz a legkirályabb. Mert fel akarok marni egyet. Hasonlít valamennyire az ízlésünk, borok terén mindenképp. - A Teremtőm sokat mesélt a hűvös északról, amiről neki is mesélt a Teremtője. Mikor öreg lett, a gyökereit kereste itt, én meg őt. Jó hosszú vándorlás volt, kész nyomozás, de meglett. Úgy tartják, itt kezdődtek a dolgok, van is pár hely, ami őrzi ennek az emlékét. Mennyit tudsz ezekről? Például Tupilek könnyénél jártál már? Mikor ideérkeztünk Penelopéval, minden ilyet megnéztünk. A helyi falka csak utána érdekelt. Mikor megvan a bor, koccintásra emelem, nagyot röhögök és a nő szemébe nézek. - És mi a te sztorid? Hogy keveredtél át Chicago-ba, meg onnan ide? Korty. Mmm, pont, ahogy mondta. Már csak a fele van meg.
*Az „Engedd el” tanácsra széles mosolyt villantok. Nem haragszom Achillesre, és nem is idegesít, hogy olykor többet tesz mint amennyit kellene. Engem sem kell a szomszédba küldeni, ha bosszantani akarom, néha komoly, de a legtöbbször csak tréfásan évődünk egymással. Talán ez az együttlakásból adódik, amit mostanra már kezdek megszokni és érzem azt is, hogy egy idő után igazat adok majd neki. Sokkal jobban megismertük egymást, jobban kötődünk egymáshoz és ez egy Teremtő-Kölyök kapcsolatban a legfontosabb. Eufórikus hangulatban vagyok, ezt mondanom sem kell, Mike sem azért kérdezett rá, mert nem látszik rajtam, de ő sincs másképp ezzel. A kedvemet az is a magasba emeli, hogy ő is jól érzi magát a társaságomban, volt alkalmunk tesztelni amikor beváltottam a Valentin napi nyereményemet és elcincáltam a romantikus vacsorára és hajókázásra. Nem meglepő hát, hogy olyanok vagyunk mint akik ott folytatják a mulatozást, ahol félbeszakadt. Tánc közben nincs alkalom nagyon beszélgetni, amúgy sem lenne hozzá elég levegőm, de néhány szóra azért futja.* -Tudom. Legfeljebb visszazavarod Sátánkát ha kikukkantana. *Minden bizonnyal az első pillanatban megérezné, és épp elég öreg és erős ahhoz, hogy segítsen, a jelenlegi repkedős hangulatomban nem biztos, hogy képes lennék azonnal reagálni és koncentrálni. Achilles is a közelben van, szabadjára engedett ugyan de érzem, hogy engem figyel, még akkor is ha látszólag Daniellel van elfoglalva. Szép nő és kedves, és ha a mai estét kibírja Achilles társaságában, akkor még kezelni is tudja. Szép pár lennének. Talán én fogok kerítőnőt játszani. Idejét sem tudom már mikor táncoltam, hogy mikor éreztem magam ilyen jól, rám fért már tény és való, de még farkasként sem bírnám reggelig. Mike ajánlatára rábólintok, nekem is jólesne valamilyen ital, bár a kedvemhez nem az fog hozzátenni.* -Szívesen innék én is valamit. Talán egy pohár bort.* Mielőtt azonban az italok felé fordulnék valami elvonja a figyelmemet. Árnyék suhan át a szemközti falon, ugrik át a sarkon, hogy továbblibbenjen a következőre, aztán hirtelen eltűnik. Farkaspofa, még az agyarai is jól kivehetők abban a néhány lélegzetvételnyi időben míg látszik. Nem ijeszt meg, inkább meglepettséget érzek, nem értem hogyan láthattam ilyet. Hátrafordulok, hogy megnézzem, valaki vajon alakot váltott és az ő árnyéka vetődött a falra, vagy csupán káprázat volt, a fények játéka. A kellemetlen érzés váratlanul ér, mintha valaki a hátam mögül figyelne és nem Achilles az. Érzem a gerincemen, a nyakamon lévő pihék égnek merednek, a farkasom nyugtalan lesz, felugrik eddigi békés sarkából és járkálni kezd. Ám hiába forgolódom, nem látok alakot váltott farkast, nem látok farkas fejet akinek az árnyéka játszhatott az érzékeimmel. Furcsa, megmagyarázhatatlan érzés az ami elborít, a kedvemet szegi és zavartságot szül. Önkéntelenül is megszorítom Mike karját.* -Te is láttad? A farkas árnyékát?*Hiába forgolódom, rajtam kívül senki más nem értetlenkedik.*
A farkasszerű árny lustán nyújtózik el a tér sötét zugainak rejtekén, eltűnve Catherine tekintete elől végleg - és talán mégsem, mert az agyaras árnylény néhány perccel később Daniela és Achilles szemei elé gyűrűzik be, vöröslő derengéssel vonva körbe néhány másodpercig az előttük levő teret. Bennük is alakot ölt a már ismerős érzés. Mintha valaki lesne rájuk a sötétből, gerincük mentén felkúszó kellemetlen érzést hagyva maga után.
- Így van - adom egyetértésem a szavait követően, valóban nem lenne semmi probléma, ha a farkasa hirtelen elő szeretne jönni, nem csak én, de itt igazándiból bármelyik farkas képes lenne visszafogni és mivel egy falka vagyunk, nem is gondolom, hogy akadna olyan, aki ne tenné meg, ha úgy adódna. De remélhetőleg nem lesz ilyesmire precedens, szóval hamar tovagördülünk a dolgon. Vagy inkább pördülünk, merthogy dallamosabb zene következik. Jól érzem magam, régen táncoltam így, ilyen jót, rég éreztem ilyen jól magam, így, hogy sikerült letenni kicsit a falka gondjait és a bétaságból fakadó minden problémát és kötelezettséget. Ha tudnám, miféle gondolatok forognak Bessie fejében Daniela és Taco kapcsán, egyészen biztosan jót derülnék rajta, de mivel nem vagyok gondolatolvasó, csak a látott jelekből tudok ítélni, az pedig jelenleg az, hogy rettentő szomjas vagyok. És úgy tűnik, Bessie is, szóval egyértelmű a hogyan tovább kérdése. - Szuper, akkor irány az italos asztal! - és már indulnék is, amikor egyik pillanatról a másikra furcsa változást vélek felfedezni a Kölyök energiáiban. Felkapom a fejem, nem csak én, de a farkasom is, de semmi furcsaságot nem észlelünk azon kívül, hogy Bessie megszorítja a karomat. Energiáim óvón veszik körül a kis nőstényt, nem feltűnően, éppen csak annyira, hogy egyből cselekedni tudjak, ha baj lenne, de az előbb olyan jól ment minden, nem is értem, mi történik, a kérdését hallva pedig csak a homlokom ráncolom. - Farkas? - gyorsan hordozom körbe a tekintetem, de semmiféle farkast sem látok, a díszek között sincsen ilyesmi, így végképp nem értem a dolgot. - Nem, én nem láttam semmit - ráztam meg a fejemet. - Jól vagy? Kimenjünk a levegőre? - ajánlom fel egyből, ha igényli, akkor irány a tetőtér, ott kevesebben vannak és még levegő is van. De ha maradna, nekem az is okés, de érzem a hangulatában beállt jelentős változást, nem csodálkoznék rajta, ha szabadulni szeretne kicsit.
*Mosolyom nem elismerésként szól, inkább csak a biztonságérzetem kanyarintja az arcomra. Ez az egyik dolog a sok közül amit Achilles elsőként a fejembe vert, bár ezt nem is kellett nagyon verni. Megértettem, hogy a Falka ereje hatalmas és, hogy igazi családként működhet. Lehet, hogy időnként bundába kapnak egymással némi nézetkülönbség miatt, vagy csak azért, hogy az erejüket fitogtassák, de ha baj van, egy farkasként állnak egymás mellé. S én is egy vagyok közülük. Jó érzés. A farkasom csupán egy ponton nem ért egyet, halkan horkant mikor a visszaküldéséről van szó és felhúzza az orrát. Én azonban a táncban lelek jó mókát, ez az egész este nekem a szabadságról szól amiben érthető okok miatt korlátozva volta az elmúlt majdnem egy évben és hiába van a sarkamban Achilles, nem érzem rövid láncnak. Sőt! Mintha nem is lenne. Legszívesebben egész éjjel táncolnék mint a mesebeli királykisasszonyok és nem sajnálnám a szép cipőmet sem, hogy ronggyá mennek, de a szomjúság nagy úr és én sem vagyok királykisasszony. Nem is értem miért van rossz érzésem amiatt, hogy meglátok egy farkasfej árnyat a falon, hiszen itt a társaság fele farkas és az átlagéletkor is több száz év körül kering, bármelyikük, bármikor megteheti, hogy részlegesen vált alakot és árnyjátékot játszik. Ám az érzés felkúszik a gerincemen és az én bestiám is nyugtalan lesz. Bízom az érzéseiben, ha valami rosszat érez, akkor ott rossz is van. Hiába vesz körül Mike melegsége, a leheletkönnyű energiája, hiába hullámzik körülöttem finoman mint egy pókfátyol, a hideg lecsorog a gerincemet közrefogó izmok árkában és ott szétterül. A józan ész azt mondatja velem, hogy csak érzéki csalódás volt, hiszen senki más nem nyugtalan körülöttem, Mike sem látta amit én, ennek ellenére nem nyugszom meg, pedig szeretnék. *-Ott volt a falon, végigsuhant rajta. Talán csak a fények játszadoztak.*Magamat is próbálom meggyőzni miközben arra intek a fejemmel amerre az árnyékot láttam, ám ott már nincs semmi, csupán alaktalan masszának tűnő foltok és fénypontok váltogatják egymást. *-Jól vagyok.*Mosolygok rá, de érzem, hogy sem a mosoly sem a szavaim nem őszinték. Nem szándékosan füllentek, úgy gondolom ha kimondom akkor igaz lesz és ebben nagyon reménykedem. Picit bosszús is vagyok, hogy a kellemes hangulat elszállt és még csak az okát sem értem, és ha valóban csak az érzékeim játszadoztak velem, miért maradt mégis a rossz érzés a gyomromban.* -Nem, köszönöm, így is egy hógolyó van a gyomromban. Egy ital jól fog esni. Az majd átmelegít.*Furcsának tűnhet, hogy a táncban kimelegedtem és mégis hűvösségről beszélek, de az érzés ott marad ahova lecsorgott. Igyunk hát, az majd meghozza megint a kedvemet, egy finom és könnyű Rozé…vagy talán Tequilával kellene leöblíteni a keserű ízt a számban. Belekarolok Mikeba és viszem magammal az italok felé, nem messze Achillestől és Danielától, de amilyen jókedvük van, a világért sem zavarnám meg a bimbózó románcot. Láthatóan egymásra találtak és, hogy elűzzem a rossz érzést a pálmafás mantrámat lecserélem a női kíváncsiságomra és megpróbálok belehallgatni a beszélgetésükbe. Közben poharat ragadok el az asztalról és Mike felé nyújtom, hogy töltsön nekem legyen olyan kedves. *-Abból a Rozéból kérnék. Te mit iszol?*Következetesen a kellemes és mókás dolgokra koncentrálok, de a hideg, rossz érzés megmarad és összezavarja az energiáimat is. Még mindig azt érzem, hogy valaki figyel. *
A kis fekete helyett
N. L. Jagger
Harcos
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 69
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : heg hátán heg szinte mindenütt
- Minden szavad szíven talál! - kaptam említett szervem felé, amikor önzetlenségemet vonta kétségbe. - Aljas rágom, kurva önzetlen vagyok... Annyira, hogy nem vagyok rest csemegéző pillantásomat többször végigfuttatni a közeledő Celeste-en, féloldalas mosolyra húzva a számat. - Ó, ne butáskodj, elég a társaságod! - léptem közelebb hozzá, mert baszki, egyik részem se fa, a szemem pedig kifejezetten jó. - Micsoda fajankó az, akinek piára van szüksége melletted? - somolyogtam, majd a szemébe nézve kortyoltam egyet. Ezek után Moore elintegethette azt a téves képet, hogy nélkülem mennek valahova neki vidámságra,a nőnek kíséretre volt szüksége, nyilvánvalóan, én pedig mivel ilyen multifunkciós vagyok, mindkét feladatot el tudom látni. Micsoda mázlija a világnak, hogy megszülettem, istenem! Meneten elájulok magamtól. - Helyes, csapassuk tovább a tetőn ezt a fergetes Szilvesztert! - Harsány hang és csupa hamis szó, ez volnék én. Ha tényleg mentek, bizony valóban nem szabadulhattak tőlem. Némi szerencsével ott talán kevesebb az egy négyzetméterre jutó bolhások száma.
- Igen-igen, itt, de még rengeteg intéznivalóm van visszamenőleg Chicagóban is, úgyhogy... kicsit még ingázok - vontam vállat könnyedén. Az elvarratlan szálak ugyebár. Itt lehet, hogy sokan örülnek, ha régi ismerős felbukkan a hátrahagyott városokból, én azonban jobb szeretem a véglegesen lezárt dolgokat, azok legalább nem kísértenek. - Látszik rajtad - biccentettem elismerően. Mindig is volt valami a keményen fogott hímekben. A sejmes fajtával is jókat lehetett szórakozni, ám azok sosem voltak képesek elérni, hogy akár egy pillanatra is tiszteljem őket. - Legyen csak erős ő is - emeltem poharamat Bessie felé. Egy nőstényt még manapság is eltaposnak, kihasználnak, ha képtelen kiállni magáért. Más pedig nem teszi meg helyette, érte - tudom nagyon jól. Szerencsém említésére elmosolyodtam, s most hagytam, hogy árnyalatnyi bepillantást nyerjen, egy egészen kicsit. - Mázlid, hogy már megbocsátottál. - Szinte suttogtam a szavakat, mialatt farkasszemet néztem vele. Nem hordozott élt hanglejtésem, mégis meglapult valami mögötte, ennyi legyen elég. Elegánsan izgazgattam vissza a képzeletbeli függönyt, mint egy szemérmetes nőszemély. - Úgy érzem, megér a történeted egy sétát - vagy akár többet is, ezt viszont nem tettem hozzá, még elbízná magát. Sose add a lovat felelőtlenül a férfiak alá. Túl hamar megülik és leszállnak róla, mielőtt szabotálhatnád a nyerget. Elindultam vele, pár lépést követően azon már nem csupán hangjára, szavaira figyeltem. Izgága érzés rohant fel gerincem mentén, s mintha csupán incselkednék, hátra fordultam, hogy csókot dobjak Mike-ék felé, amolyan "pá, jobb társaságom lett, mint ti" felhanggal. Pillantásom azonban sebesen cikázott végig mindazon, ami látóterembe kerülhetett. Ki figyelt ilyen intenzíven? A nőstény bennem felborzolta szőrét. Semmit sem téve szóvá, pókerarccal fordultam vissza, ugyanakkor lejjebb eresztettem pajzsomat. Betudható az oldódó hangulatnak, hogy már majdnem a bokámnál járt. SZükségem volt az alaposabb érzékelésre, fizikain túl pedig kellett az öszön, az energia. Kár, hogy az ilyesmi nem helyettesíthető szaglással. Soha nem ereszteném le egy jóttányit se a pajzsomat. - Kitartó vagy! - Újabb elismerés. - Ezek szerint sokat jelentenek neked a hagyományok és a múlt. - Halvány mosolyra húztam számat. - Nekem mindez puszta dajkamese. Rémsztorik estére a Kölykök párnája alá. Pontosabban az volt, amíg el nem kezdődött ez az egész őrület. - Ki akartam maradni az itteni események ezen részéből, erre a gondolatra pedig eszembe jutott az iménti kellemetlen érzés. Mint amikor egy csapat birkát a farkas elé terelnek - ezúttal pedig én is a nyájban álltam. - Kiéltem magam az öreg kontinensen, úgyhogy ideje volt tovább állnom. - Apró fintorra húztam számat. - Sajnos az én történetem korántsem ilyen agasztos és ezt most ne vedd rossz néven, nem gúnyból mondtam. A te céltudatosságod mellett én legfelejebb sodródok ide-oda. A szeszély vitt Chicagóba. Ma is ott lennék, ha nem kezdtek volna néhányan kakasviadalba a szemétdomb fölött, és mivel nem volt kedvem teljesen új falka után nézni, hát jöttem az onnan elszakadtak után. - Nevetséges valahol, hogy amilyen karakán elképzeléseim és lhatározásaim tudnak lenni, annyira élek sokszor a pillanatnak. - Egészségünkre! - koccintottam vele, a borban pedig szerencsére ezúttal sem kellett csalódnom. - Ó, nézd, úgy tűnik, Bessiék megunták a táncot! - És valóban, közeledtek is az italok felé.
Kezdőlap
