Albuquerque, rövidítve ABQ, Új-Mexikó állam legnagyobb és egyben legnépesebb városa. Északról a Chihuahua-sivatag határolja, mely nagy szerepet játszik a város klímájának alakulásában. A Sandia-hegység a város keleti részén található. A Rio Grande folyó észak-déli irányban szeli át, a sivatagból lép a város területére.

Albuquerque időjárása napos, derűs, a csapadék igen ritka. Az év 365 napjából 300-on zavartalanul süt a nap. Télen a nappalok hőmérséklete 4 és 10 °C, az éjszakáké -7 és -1 °C közé esik. Nyáron napközben a hőmérséklet megközelíti a 26-32 °C-ot, de éjszaka szinte soha nem megy 12-15 °C alá. A Rio Grande völgyében, valamint a magasabban fekvő területeken pár fokkal hidegebb van, mint a város nagy részén.

Geciztem vele, igen. Minden adandó alkalommal, igen. Jól esett, igen. Főleg, mert olyan jó partner volt ebben is, és egy pillanatig se éreztem, hogy á, ezt nem kéne mondanom vagy csinálnom. Jót kacagtam a reakcióin, főleg, amikor az üzenetemtől kiköpte a vizet, pedig esküszöm, hogy azzal a megszólalással tényleg nem volt semmi extra szándékom. De így már legalább ketten röhögtünk külső szemmel a semmin. Max arra fogják, hogy tényleg túl sokat voltunk a napon.
A hűtőmágnes körül kialakult kis értekezést egy célzatos szemöldök felvonással zárta Henry a maga részéről, mire leutánozva ugyanígy tettem.
- Most azt várod, hogy helyeseljek? - szemtelenkedtem, mert máskülönben nem is én lennék, majd kis engesztelés gyanánt gyorsan megcsókoltam. - Nyugi, tisztán is jóképű vagy nem csak piszkosul - duruzsoltam, nehogy nekem csorbát szenvedjen az egója, mert azt én se élném túl.
Azért azt a hűtőmágnest eltettem. Mármint... reflexből simlisen a zsebembe csúsztattam, és a Szellemek rágják rojtosra minden bugyogómat, tényleg nem szándékosan loptam. Csak a megszokás. De ja, kellett ez a kis mementó, mert bizony-bizony, ez ott fog díszelegni a hűtőnkön, elrettentésképp, nehogy túlzásba vigye a sütit vagy a sört. Nem mintha akkor kevésbé szeretném vagy kívánnám, ettől még jól esett a testesebb dublőrjével szívni a vérét.
- Naaa, pedig ha esne, utána felkaphatnám a bikinim és olyan gusztustalanul hímsoviniszta reklámfilmesen lemoshatnám a kocsit. - A feléig se jutnék, mindketten tudtuk. Helyette lett volna egy horpadás a motorháztetőn.
Egyelőre viszont megszenvedtünk a beüléssel, mint két törzsgyökeres - haha - alaszkai, és felmértem a károkat.
- Félsz a bohócoktól? - pislogtam rá meglepetten, mert hát azok után, hogy olyan lazán pattogott első felindulásból mindenkinek, nem hittem, hogy pont egy bohóc hozza rá a frászt. - Ne fossál, majd én megvédelek tőlük - mondtam félig cukkolva, félig komolyan.
Tényleg képes lettem volna akármelyiket kiherélni, ha ráijeszt akár véletlenül is Henryre. Halk kis morgással csókoltam meg, aztán visszasüppedtem az ülésbe és Henry kezével a combomon elkezdtem a mapset böngészni, hátha akad valahol a közelben legalább egy lepukkant kisbolt. Az nem volt, de mást találtam.
Már nyitottam a szám, hogy kikönyörögjem - NYILVÁN BAZMEG! -, hogy ejtsük már útba a mogyoróit, de egyből lehurrogott, én meg nagy drámaian lebiggyesztettem a szám. Szent meggyőződésem volt, hogy ha elég ideig néztem volna szépen és remegtettem az ajkaim, beadja a derekát. De a képek alapján nem volt nagy dobás a hely, és ja, én is inkább szavaztam a lelkem mélyén arra, hogy próbáljunk meg mielőbb visszajutni a hotelbe.
Azt persze elégedett somolygással fogadtam, hogy rajtam kívül mindenki elfelejtheti a családi ékszert.
Mire a komolyabb vizekhez értünk már kicsit tompább voltam, a fáradság egyre jobban megtelepedett rajtam. Féloldalasan felhúztam a vállam az érzelmi részre. Jelenleg Ő volt az egyetlen, aki ilyesmibe lökhetett, méghozzá a halálával, vagy ha valami elborult pillanatban megcsalna, akkor meg már mindegy lenne mindennek. Aiden... elismerem, neki is van még erre esélye. Az évtizedes batyuk, ugyebár, meg a jelen ki-tudja-hányadán-állunk kérdésköre. De az ő hatásuk nélkül... A kölyökmentés még beleillett a pozitív tartományba, de összességében annak is elbasztam az örömködős részét. Értettem hozzá, hogyan szarjak a saját küszöbömre.
Az viszont, hogy úgy megcsússzak, mint ő lehetetlennek tűnt. Nem is azért, mert olyan fasza vagyok, hanem mert eddig is olyasmi luxus volt, amit véletlenül se engedhettem meg magamnak. Teresa temetése után volt egy-két ködös nap, és az átharapás utáni időszak se volt rózsás, de legalább ennyi előnye van, ha hozzászoksz az egyedülléthez. Az pedig, hogy Henry velem lenne közben, legfeljebb még inkább arra sarkallt volna, hogy mielőbb letudjam az egészet, bármi legyen.
Nem voltak kérdésem, csak emészteni valóim, de semmi olyan, ami megülhette volna a gyomrom. Kényelmes egyhangúságban cirógattam Henry kezét, miközben az ablaknak dőlve egyre laposabbakat pislogtam. Lassan már csak dünnyögtem, semmint jól artikuláltan mondtam a kívánságaimat, de azon azért még halkan kuncogtam, hogy szerinte mire vágytam a motel helyett. Tetszett a kép. El tudtam merülni benne, ahogy motyogás közben szinte már éreztem is az eső illatát, láttam a csillagokat, a szürkém energiái betakartak, én pedig álomba merültem.

Olykor mintha dúdolást hallottam volna, de ahelyett, hogy a félálomból az ébrenlétbe kísért volna, visszaaltatott. Békésen és mélyen durmoltam, pedig maga a póz, amiben kidőltem kurva kényelmetlen volt, a kimerültség, a dúdolás és az óvó szeretettel simogató energiák viszont minden kellemetlenséget elnyomtak, kioltottak. Az újraálmodott, kivégzésre összeverődött tömegből ki tudtam szakadni, a nappalból éjszaka lett, én pedig rohantam a végtelen pusztában, a fölém boruló csillagok alatt, a holdfényben, a Hold felé. Az én Holdam felé. Mindig csak felé...
Megálltam. Megálltunk? A folyamatos motorzúgás és a finom zötykölődés hiánya egyre jobban feltűnt, ahogy visszamásztam az ébrenlétbe. Letöröltem az államról a kifolyt nyálam, mert nyilván összenyálaztam magam.
Az ismerős és szeretett "hátszia" hallatán a nőstény hangján, kicsit rekedten nyüszítettem egyet, elmosolyodtam, majd mint egy vén nyanya, nyöszörögve kiropogtattam a gerincem, és amennyire az autó beltere engedte, nyújtózkodtam.
Egyből a markába csúsztattam a kezem és villámgyorsan csaptam le a felém nyújtott vízre, majd kezdtem nagyokat kortyolni. Amíg nem kínált meg, fel se tűnt, hogy kurva szomjas voltam.
- Hol vagyunk? - néztem körül a feladására, de a nagy büdös semmin kívül semmit sem láttam körülöttünk. Jó, de: a pusztaságot és a tintafekete eget. - Mint aki órákat töltött a tűző napon Új-Mexikóban, aztán elfeküdte a derekát, miközben kurva jót durmolt. Te?
Hülye kérdés volt, ha nem mondja, hogy mi a helyzet, akkor is elég volt ránézni, hogy lássam, mennyire kimerült lett, amíg én a lóbőrt húztam.
- Kint alszunk! - csillant fel a szemem még így is. Még úgy is, hogy tudtam, hogy nincs klíma, hogy esélyesen még mindig meleg a föld is. - Ha oké. Ha már olyan jó programot dobtál össze - mosolyogtam rá, és ha rábólintott, már nyitottam is az ajtót, mintha totálisan elviselhető hőmérséklet lenne kint.
Nem volt az. De a tűző Nap nélkül több fokkal elviselhetőbbé vált. A csomagtartóhoz siettem és feltéptem. Elsősegély csomag - so cute -, pótkerék, emelő, és bingó, egy pokróc!
- Készen állsz a nosztalgia bulira? - kiáltottam előre Henrynek, ha még a volánnál volt, aztán felmarkoltam még pár palack vizet és lelkesen, mint kis cserkész az első jelvény megszerzésekor, úgy álltam meg előtte. - Nem csípem a prérit, de szerettem nomád lenni - mondtam vállvonogatva, ha esetleg furcsállta az elevenségem. - Gyere - intettem a fejjem a semmi felé, ha láttam, hogy benne van, és tőle hátrálva elindultam. - Kurva sok csillagképet kell megmutatnod - pördültem meg a tengelyem körül, majd könnyű léptekkel mentem, hogy az autótól - és az úttól - legalább száz méterre kijelöljem a fekhelyünket.
Menet közben lerúgtam a tornacsukám. A köves-homokos talaj újbóli talppal érzékelése gyerekes kis kuncogást csalt elő belőlem.
- Harmincnégy évesen voltam itt utoljára, basszus! - csacsogtam, és az újból felfedezés varázsa kapott el a tudattól, hogy milyen messzire és mennyire akadálytalanul szállhatott a hangom. - Kis csipszar voltam. Még kisebb. Messziről folyton prérifarkasnak néztek, pedig annyira kicsi azért nem voltam - húztam fel mű-sértettséggel az orrom. - Fog meg kicsit - passzoltam át Henrynek a vizeket, amíg leterítettem a pokrócot. Poros volt, meleg, le se szartam. - Kajás vagy?
Nem mondom, hogy teljesen feltöltődtem, de momentán sokkal elevenebb és kipihentebb voltam, mint Henry. Ennem megfelelően, amíg ő esetleg cammogott, addig én pörögtem, mint egy be-speedezett mókus. Hozzá képest. Magamhoz képest azért ezt normál esetben még tudtam volna fokozni, vagy hosszabb ideig fenntartani.

Szinte élvezet volt nézni, ahogy lassan, nyöszörögve és nyújtózkodva magához tért. Ahogy pedig még a már rég megszáradt nyálát dörzsölte le, csak hab volt a tortán. Imádtam.
- Valahol a picsában és az isten háta mögött között kettővel. - ennél pontosabb leírással sajnos nem tudtam szolgálni, bármennyire is szerettem volna - De legalább tudtál durmolni.
Még mindig halkan kacagtam fel a helyzetleírásán, aztán egész egyszerűen közöltem vele a magam részéről a szomorú igazságot. Kidöglöttem, a fejem is fáj, bár így, hogy a monoton vezetés már nem andalított tovább, legalább annyira össze tudtam szedni magam, hogy értelmes mondatokban beszéljek. Akkor is, ha nem túlzottan artikulálva.
- Nyűgös vagyok.
Ez a két szó bőven összefoglalta minden érzésemet anélkül, hogy jobban belementem volna, és szerintem elég is volt. Arra viszont még vágtam egy meglepett pofát, amikor olyan nagy lelkesedéssel közölte, hogy akkor márpedig kint alszunk.
- Miért érzem úgy, hogy a kezdetektől ez volt a terved?
Mert hát amennyire látszólag örült neki most hirtelen... Ha meg erről volt szó, elég lett volna az is, ha simán megkér. Bólintottam. Úgyis elkapott a nosztalgia még vezetés közben, és úgy látszik, megint sikerült megteremtenem magamnak a dolgokat. Dakota pedig hozzám képest úgy lőtt ki a kocsiból, mint egy ágyúgolyó, mert én csak amolyan papásan nyögve másztam ki, nagyokat pislogva csaptam be a kocsiajtót magam mögött. Aztán hátra ballagtam a csomagtartóhoz, a vállamat pedig a kocsi seggének döntöttem, ahogy figyeltem a nejem rendezkedését. Pokrócot kerített, aztán felmarkolt még pár flakon vizet. Olyan hálás vagyok, hogy aludt, de komolyan! Legalább az egyikünk tud gondolkodni.
- Ja, a konfetti a farzsebemben van.
Elvigyorodtam, aztán hagytam, hogy a cuccokkal együtt meginduljon. Olyan volt, mint egy gyerek, aki először szabadult be a cukorkaboltba. És a látszattal ellentétben én is örültem, boldog voltam, jól esett kint lenni ott, ahova a gyökereim kötöttek. Főleg nem magányosan, hanem azzal, akit szeretek.
- Nem csodálom, a prérit nem könnyű szeretni.
Kegyetlen volt és vad, egy csomó eldugott szépséggel, amit csak azok láthattak meg belőle, akik elég kitartóak voltak és túlélték. Mondjuk esetünkben az utóbbi meghiúsulásának veszélye nem állt fenn, a kitartás részén pedig ha mást nem is, a múltban túl voltunk.
Dakota pörgött-forgott, még a cipőjét is lerúgta, én pedig ahelyett, hogy csak az eget néztem volna az emlegetett csillagképek után kutatva, nem tudtam levenni róla a szemem. Ha már úgyis ennyire előre szaladt, lassan, zsebre dugott kezekkel követtem, amerre ment, miközben a közelgő éjszaka hűvösebb levegőjével töltöttem meg a tüdőmet.
- Harmincnégy? Akkoriban már vénlány voltál, ne szórakozz! - szívtam a vérét egy kicsit, mert muszáj volt - A mosthoz képest meg... kis hamvas barack.
Felkuncogtam, ahogy még ilyen "öregen" is elégedetten néztem rajta végig, és egy belassult, de apró csókot próbáltam lopni tőle, amikor a kezembe nyomta a vizeket, hogy megágyazzon.
- Ne duzzogj, mégis mit vártál a helyiektől? - főleg úgy, hogy én még Patéket is annak néztem - Ez dél. A legtöbb a mai napig nem tudná két pohár után megkülönböztetni az anyját a feleségétől - ez sok mindent megmagyaráz a szaporulattal kapcsolatban is - Szeretem, hogy már akkor sem voltál életképtelen picsa.
Ez volt az igazság. Mert bár, annak idején elég hamar felfogtam, hogy tud magára vigyázni, azt nem tudtam, mi vezetett odáig és miért. De az a tény, hogy már olyan fiatalon is gyorsan levedlette magáról az úrinőt, kurvára tetszett. Nyilván, ma már nem volt szüksége kifejezetten arra, hogy bármitől is megvédjem ilyen szempontból, de rohadt büszke vagyok arra, hogy nem csak menő pilóta, de már harmincnégy éves nőként, abban a korszakban a nem létező faszára húzta volta Bear Gryllst és önjelölt túlélőtársait.
Ahogy kész volt a pokróccal, ledobtam a vizeket és lerogytam rá - egyelőre törökülésben. A kérdésére pedig kicsit elgondolkodtam, aztán elhúztam a szám...
- Kajás, de... Nem álltam meg sehol semmiért. - tudtam, hogy mégis kellett volna Santa Rosában... - Ja, hogy vadászni akarsz...
Gondolom... A picsába. Kár volt ennyire gyorsan rávágnom, hogy ennék, mert hát... Simán kibírtam volna reggelig, de jelenleg képtelen lettem volna nekiindulni. Vagy ha mégis, hát egész biztos, hogy nem jártam volna sikerrel ilyen állapotban.
Felmorrantam, nem csak a szürke hangján, hanem vele együtt. Mert pontosan tudtam, hogy Dakota nem fogja hagyni, hogy ezek után éhesen feküdjünk le.
- Nekem most nem megy. - néztem rá komolyan, és kicsit dühösen is, bár ez a düh nem neki szólt - És nem tetszik, ha nélkülem mész. Hogy helyettem vadászol, nekem.
A szürke teljes egyetértésben húzta ki magát odabent. Farkasok vagyunk. Nem oroszlánok, ahol a nőstények oldják meg az ilyeneket, a hímek meg csak szétterülve várják, hogy kiszolgálják őket. Reggelivel, vacsorával ment, az mind túl emberi volt, de a vadászat... A vadászat más. Másfelől...
Azt sem akartam, hogy ő éhen maradjon. És igen, hozzászoktam már, hogy társsal élek, de nem így. Eddig mindig én voltam a "gyerek". Mindig mindenben ketten voltam benne eddig is, de egyelőre még sosem így, mint Dakotával, nem ilyen felállásban, nem ilyen mélységekben.
Kiábrándultan a saját nyomoromon puffantam fel, és míg az egyik kezemmel a hasogató halántékomat dörzsöltem, a másikkal előhalásztam a zsebemből a cigit, és rágyújtottam, aztán Dakota felé nyújtottam a szálat. Ha kérte, gyújtottam egy másikat magamnak is.
- De akkor addig gyújtok tüzet és utána megsütöm.
Legalább ennyire érezzem hasznosnak magam. Szerzek köveket és fát, meggyújtom, megnyúzom, és visszakacsintok azokba az időkbe, amikre a mesteri grillezési technikámat ráfogtam.
- És ne császkálj el nagyon! Csak amíg érezlek...
Fairbanksben gond nélkül elengedtem, amikor menni akart, de itt... A mai viszonylatokban nem voltam ismerős. Nem tudtam pontosan, mi (nem) várhat rá, hogy hol és merre tanyázhat valami ellenőrizetlen kóbor a senki földjén, vagy valami idióta, aki az éjszaka közepén netán megpróbálta volna kilőni. A szürke még ezzel sem békélt meg. Igazából én sem, de nem akartam most csak a büszkeségem miatt, meg az új "ígéreteimmel" a hátam mögött elkezdeni egy kontrolláló pöcsként viselkedni.

- Látom - mosolyogtam rá a nyűgősségét hallva, majd odahajoltam és röviden megcsókoltam, mintha ezzel kipihentséget is lehelhettem volna belé.
Mert hát hé, kint aludhatunk, és egészen biztos voltam benne, hogy pont úgy, mint szinte minden egyebet a társaságában, ezt is imádni fogom. Egyébként sem jelentett soha problémát a szabadban alvás, bár általában farkas alakban tettem.
- Az enyém? Te lengettél be csillagképeket, lecidázást meg a mindent, esélytelen, hogy kihagyjam, ha már itt vagyunk a picsában és az isten háta mögött között kettővel - vigyorodtam el. - Ha már így alakult, használjuk ki.
Jókedvűen és Henrynél jóval élénkebben pattantam ki a kocsiból, hogy a csomagtartóhoz vágtatva túrjak fel mindent, ami hasznos, miközben a papa is kikászálódott nagy nyöszörgések közepette. Visszafogottan somolyogtam, nem akartam kiröhögni, mert basszus, ugyanolyan kifacsart volt, mint én, amikor elindultunk vissza, de eddig levezetett. Amit viszont ennél is jobban értékeltem, hogy nem próbált meg fölöslegesen hősködni és belátta, hogy ez most ennyi volt.
De így is a humoránál volt, amikor hevenyészetten a kocsinak dőlt, és nyilván "hozta" a konfettit a buliba. Lendületesen indultam meg, vitt a jókedvem és lehet akkor is ez lett volna, ha nem alszok szemhunyásnyit sem. Így mondjuk lényegesen használhatóbb - és cserfesebb - voltam.
- Veled sokkal jobban tetszik - pillantottam vissza Henryre a vállam fölött a préri mérlegelésre. - Teljesen kipirultam tőle - kacagtam, majd lerúgtam a cipőm.
A föld még meleg volt, szikkadt, érdes, és hiába idézett fel nehéz időket, valamit sokkal többet és jobbat is felelevenített bennem. Imádok élni. És ennél is jobban imádtam az utánam battyogó hímet, akinek az energiái felé folyton odakaptam szertelen örömmel, miközben nagy közlékenyen osztottam meg fele, ami épp eszembe jutott.
- Hamvas barack, hm? Adok én neked olyan hamvas barackot, csak jöjjek kicsit formába. A gyönyörtől zokogva fogsz leborulni a hamvas barackom előtt.
Tudtam, hogy így se volt semmi gondja a megjelenésemmel, és hát voltam már ennél csontosabb is, ami azt illeti. Ettől még jól esett egy icipicit felpiszkálni a fantáziáját amikor csak lehetett. Meg húzni az agyát, és ahogy átvette a vizet, majd lassított felvételben hajolt, ugyanilyen araszoltam kezdtem hátra húzódni kicsit, mint annyira, hogy majdnem meglegyen az a csók, de még se. Aztán persze mindkettőnknek megkegyelmezve hebrencs csókot nyomtam a szájára. Esélytelen volt, hogy ellen tudjak neki állni, főleg, amikor ilyen kis nyűgös is ráadásul. Úgyhogy fél kézzel megcirógattam az állát és kapott egy rendes csókot is, amibe a jelenlegi izgágaságommal szöges ellentétben kényelmes lassúsággal merültem el.
Szusszanva váltam el tőle, majd láttam neki a pokrócterítésnek, azt panaszolva, hogy prérifarkasnak néztek.
- Fúj. Minden züllöttségem mellett is: fúj - mondtam az anya-felesége dologra, a bizarr képektől fintorogva-mosolyogva. - Nem volt más választásom egyedül - vontam vállat, ahogy kiegyenesedtem, majd Henryre néztem és egy pillanatra beharaptam a szám. - Oké, dönthettem volna úgy, hogy köszi, kicsekkolok az életből, de... én farkas akartam lenni. És még úgy is, hogy olyan elbaszott lett a beharapásommal egy csomó minden és tulajdonképpen kisemmiztem magam... - megnyaltam a szám, a szemem szinte ragyogott -, soha egy percre sem bántam meg. Bármilyen más élettel csak a saját árnyékom lennék, ez egészen biztos.
Voltak kétségeim, aggódtam hülyeségeken, bizonytalankodtam és nem egyszer hoztam szar döntést. Az is ilyen volt, hogy Miguellel haraptattam be magam. De a farkassá válásomban sosem inogtam meg. Ha épp nehéz is volt, hajtott a vágy, hogy én is többet éljek, többet lássak, mint ami egy egyszerű embernek megadatik, hogy kiderítsem, vajon másnap milyen helyre vetődök, miféle szerzetekkel találkozok. Az út közben szerzett sebek pedig összességében eltörpültek. Még a tragédiák sem volt elegek, hogy akár csak eljátsszak az öngyilkosság vagy a feladás gondolatával.
Hiszen akkor kihagytam volna Őt is. És nem húzhattam volna ki belőle, hogy éhes-e vagy sem, neki pedig nem eshetett volna le a tantusz, hogy igen, vadászni akartam. Mert szerettem: Őt és a vadászatot is, és mert szívesen adtam neki.
- Yapp - erősítettem meg egy bólintással, aztán én is leültem és oldalra biccentett fejjel fürkésztem a vonásait, amíg magában őrlődött.
A morranása nem lepett meg, az viszont igen, hogy pár másodperc után elismerte, hogy nincs olyan állapotban, hogy velem tartson. Ez elég nyilvánvaló volt, meg se fordult a fejemben, hogy ennyire leszedáltan még ő is jön. És még azt is megvallotta, hogy nem örül - jó, ez nem volt akkora nagy szó.
Kinyitottam a szám, de azonnal be is csuktam és nem szóltam. Láttam rajta, hogy még rágta magában a dolgot, így ahelyett, hogy elkezdtem volna azon pattogni, hogy de én is farkas vagyok, csomó ideig egyedül vadásztam, társak vagyunk, és a többi, inkább kivártam.
Oda meg vissza voltam attól, hogy mennyire és hogyan egós, de a büszkeség ettől elkülönült, az komolyabb volt, mélyebb, nem lehetett könnyed kis poénokkal lekenyerezni, de komolyan fel lehetett sérteni. Férfi, hím, domináns és épp ma jelentette ki a saját sírja előtt, hogy felelősséget vállal értem. Nem akartam, hogy átessen a ló túloldalára, közben viszont bíztam benne annyira, hogy ne is tévedjen ilyen területre. Ismer, és ha nem is nem is vagyok olyan harcias meg heves, mint ő, attól még kurvára hasonlítunk. Egyikünk se viselte jól, ha megpróbálták lekorlátozni - főleg kérdés, beleszólási lehetőség nélkül.
Amikor megint puffogott kicsit, halványan elmosolyodtam, mert tudtam, mit jelentett ez. A nőstény lustán csóválta a farkát, én pedig átvettem a felém nyújtott szálat és nagyot szívtam belőle.
- Jó! - csillant fel a szemem annak az ígéretére, hogy megint húst fog sütni nekem. - Úgyis hiányzik már a grillezésed.
Oké, ez nem pont ugyanaz lesz, de majdnem.
- Cserkész becsszó - emeltem fel három ujjam, pedig sose voltam cserkész. Nyilván. Újabb slukkok. - Nem fogok fölöslegesen kockáztatni és rád se hozok szívbajt. - Nem ígérgettem, ez inkább terv volt. - Egy ideje, körültekintőbb vagyok - mosolyodtam el, mert ja, ez nagyjából azóta volt így, hogy megismerkedtünk.
Kivéve a kölyökmentéskor. Az barátok közt is rizikósnak volt mondható, szóval inkább fel se emlegettem, csak elszívtam a cigim, elnyomtam a csikket, majd ledobáltam magamról a textilt és mindet Henry mellé szórtam. A bugyit a fejére, mert kis geci vagyok.
Átváltoztam, a nőstény izgatottan topogott, ő még sose járt ehhez hasonló helyen sem, az újdonság pedig pont úgy hatott rá, ahogy rám szokott. De ez se állított meg abban, hogy indulás előtt körüljárjam Henryt, megbökdössem az orrommal az oldalát, karját, majd a fülébe szuszogjak és megnyaljam az arcát. Hálásan, amiért nem próbált megállítani, szeretve, hogy ilyen.
~ Mindjárt jövök ~ ígértem, azzal még egyszer a fejéhez dörgöltem a sajátomat, majd fürgén nekirugaszkodtam.
Pont mint az álmomban. A futás, a csillagos ég, Henry energiái... ha nem lenne túl érzelgős mondhatnám, hogy az életem tényleg egy álom, de most komolyan... Mi többet kívánhatnék? Az egymásba gabalyodott energiáink egyre jobban szétbomlottam, mintha tényleg két fonalköteget húztak volna el egymástól, de egy ponton túl nem halványult tovább a kapcsolat. Még nem jártam a kapocs határánál, de nem is akartam odaérni, főleg, hogy már itt szagot fogtam: vadjuhok. Ó, hát ez mesés lesz!
És kurva gyors. Mármint... nem akarok juh-shamingelni, és igán cuki volt a nyáj, ahogy a szendergésükből felpattantak és futásnak eredtek, de ez még egy kezdő kölyöknek se tartogatott volna sok kihívást. Mondjuk pont ez volt a cél, és hát megígértem, hogy gyors leszek meg nem kockáztatok. A szarvánál harapva húztam magammal az élettelen testet, magamban megállapítva, hogy tényleg nem túloztak azzal a "bighorn sheep" megnevezéssel.
Az oda-vissza kocogás több ideig tartott, mint maga a vadászat, még a keselyűknek se volt idejük felfogni, hogy jé, vér! Meg a faszt. Ha nem lett volna a kapocs, akkor is tudtam volna, merre van a vissza.
Csak követnem kellett az éledező füstszagot, majd a pislákoló tűz fényét. Hiába nem valami házba vagy legalább kunyhóba tértem vissza, ahogy megláttam a lángoknál ténykedő Henryt, úgy éreztem, hazaértem. Ennek megfelelően húztam a párom mellé a vacsinak valót, majd megnyaltam a pofám. Nem sok vér rajtam, elég tiszta munka volt, ami még engem is meglepett. Halkan nyüsszentettem, mint egy kérdést, hogy jó lesz, tetszik, szereted egyáltalán? Aztán megráztam magam, visszatelepedtem a pokrócra, megrebbentettem a fülem és visszaváltoztam. Kurvára kibaszottul nem örült ennek az oda-visszának a pirított bőröm, de ez van.
Úgy, ahogy voltam, pucéran a hátamra heveredtem, és oldalra fordítva a fejem néztem Henry ténykedését.
- Azt hiszem, most még jobban beléd szerettem. Ami nagy szó, mert egyébként is kibaszottul szerelmes vagyok beléd.
A hasamra fordultam, felkönyököltem, nyúltam magamnak egy cigit és miután rágyújtottam, kitámasztottam a szabad kezemmel az állam, hogy kényelmesen bámulhassam a férjem. A lábamat térdnél behajlítottam, jól esett az egyre hűsebb levegőben lóbálni őket.
Nem faggattam arról, hogy segítsek-e vagy sem. Engedtem, hogy a vacsora további sorsát Ő intézze, de olykor, hasonlóan hozzá korábban, odanyújtottam neki a cigim, hogy tudjon szívni, ha esetleg nem harapott volna bagót eleve. Meg ittam a vizet.

Nem akartam azzal visszavágni, hogy igen, azért lengettem be a csillagokat, meg a cidázást, hogy a moteles depibe ne süllyedjen bele. Helyette csak helyeseltem azon is, hogy ha már itt vagyunk, akkor használjuk ki. Még úgy is, hogy ő sziporkázik, én meg gyakorlatilag alig élek ébren. De ez még mindig több volt annál, mint amit esetleg az anyósülésen horkolva adhattam hazafelé, a hotelig.
- A leégéstől pirultál ki, mi amor...
Egyszerre hittem is, meg nem is, hogy még ilyen leharcoltan is hozzáadtam az élményéhez. Úgy is, hogy közben meg Ő is pontosan ennyire adott hozzá az én jelenlegi létezésemhez. A páromként, a majdnem szülőföldemen, velem együtt, mellettem... A hozzá illő, szabad lélekkel telekiabálva a prérit. Nem is értem, hogy képes mellettem lekötni magát. De ez pont annyira tűnt furcsának, mint az, hogy mióta őt ismerem, nekem sem kell más. Talán pont ez a titok. Két senkihez és semmihez nem illő darab kirakós úgy döntött, hogy együtt lesznek kivételek.
- Az hát! - kiáltottam vissza a kérdésére - Formás, lédús, édes.... - egy kisebb nyomást éreztem az ölemben minderre - Ne fossál, bármikor zokogva borulnék térdre előtted, ha arról van szó.
Mi a fasz az, hogy "formában" egyébként is? Szeretem, ahogy van, pár kiló ide vagy oda, kurvára nem számít. Bármikor is húzhatott volna addig, amíg tényleg bőgtem volna utána. Heló, világ, tegnap este is pont megtörtént... Oké, mondjuk még csak morogtam, ahogy először elhúzódott a csókomtól, de ezzel megint csak azt érte el, hogy lebasszam a vizeket, és a derekánál fogva húzzam közelebb, miután szinte megkegyelmezve megadta azt, amire vágytam. Megcirógatta az állam, én pedig csak fellengzősen nyomtam a homlokomat az övéhez, hogy akkor menjen, merre akar.
Csak megvontam a vállam a felháborodására: ezek tények voltak, ne az én személyes hibám, az ő baja, hogy talán túl sokat nézett ki az itteni lakosokból. Aztán csak az arcát figyeltem, ahogy tovább magyarázott.
- Már nem vagy egyedül. - oké, tudom, nem ez volt a lényeg, csak a reflex, amit kiváltott belőlem, de ezek mellett - Mi amor... Ha a mai nap nem mutatta meg, hogy bármit is döntöttél, döntöttem... de itt és most tényleg ott vagyunk, ahol lennünk kell úgy, és ahogy, akkor... semmi nem fogja.
Ahogy Ő csökönyösen annak idején ragaszkodott a farkasléthez, én úgy lettem az, hogy semmit sem tudtam az egészről. Neki célja volt, nekem célt adtak, és ezzel én éreztem magam sokáig kisemmizve.
- Köszönöm, hogy nem adtad fel. A prérin sem. Utána sem.
Nem, most az sem érdekelt, hogy a volt férje, a lánya apja lett az új Teremtője. Csak az, hogy ahogy én is a pokol több bugyrát megjártam még a földön, Ő is itt volt velem, bármilyen nehézségek is sodorták hozzám azzal a kurva kamionnal a kútnál.
És nyilván, mindezek után kurva szar volt felfogni, hogy nélkülem akar elmenni vadászni úgy, hogy közben engem is etetni akar vele. Oké, még mindig ott volt a lehetőség, hogy bármivel is jön vissza, nemet mondok rá, de... Kész voltam saját magamat bántani azelőtt, hogy vele tettem volna. Talán még ez is segített abban, hogy végül, még ha morogva is, és telepakolva milliónyi ellenérzéssel, de útjára eresszem.
Mondanám, hogy az öröme és a cserkészbecsszava megnyugtattak, de ez nem volt így. Értettem, hogy mire utalt a körültekintésével, de akkor is...
Ahogy felkelt vetkőzni, azért még szorosan fogtam a karját-kezét, mielőtt átváltozott volna. És ahogy végül mégis engedtem kicsúszni a fogásomból, valahol bennem is meghalt valami. Az én kurva anyámat amúgy, hát fordított esetben én is ugyanezt várnám! De attól még a szürke toporgott, ültömben toporogtam vele én is. Aztán volt még pofája konkrétan az arcomba dobni a bugyiját! Az illata egy hosszú pillanatra megszédített.
- Na, húzzál már el, mielőtt meggondolom magam!
Nem, nem húzott el. Az én vörös szemű, kis feketém szeretve bökdösött, és nyalintott, ahol éppen ért.
- Te kis fasz...
Egy mozdulattal fogtam át a nyakát, és nyomtam csókot a bundás homlokára, aztán mielőtt útnak indult, még a karcsú kis fenekére is rácsaptam. Menjél. Rohanj a világba. Ne is lássalak. Amíg te szórakozol (és megetetsz), addig nekem dolgom van.
Jól esett volna egy üveg akármi a víz helyett. De nem volt semmi más, csak a további... feladatok. Kicsit szédelegve ugyan, de feltoltam magam, előkészültem a tűznek, be is gyújtottam hamar... Sőt, még a sütéshez alkalmas ágakat is találtam, azt hiszem. De minden mozdulatom közben Dakotával is voltam, éreztem, tudtam, merre jár. És kurva hálás voltam, hogy tényleg nem szaladt át a határokon.
Épp elnyomtam a következő cigit a már égő tűz mellett, amikor a kis feketém mellém vonszolta az elejtett juhot. Kost, gondolom, ha már a szarvánál húzta haza. Megint belém nyilallt az elégedetlenség, de megbeszéltük, hogy ezzel már nem foglalkozunk. A lényeg, hogy tényleg nem mászkált el, és hogy egyben visszaért. Megnéztem magamnak a tetemet, aztán a nőstényt kezdtem fürkészni.
- Gyere ide!
A szürkével együtt hívtuk, és ha hozzánk lépett, hát átfogtuk a nyakát. Magamhoz húztam megint, úgy bújtam hozzá, mintha a megváltást hordozná magában... mert ezt is tette.
- Ügyes vagy.
Meg hát, én is nyilván az voltam a tűzzel, meg a nyársnak készített ágakkal, de... Ezért nem vártam dicséretet, csak magamat kellett meggyőznöm arról, hogy nem vagyok teljesen használhatatlan.
Amíg Dakota a visszaváltozással volt elfoglalva, én a tetemhez lépve, a karmaimat átváltoztatva kezdtem bele a nyúzás és belezés kicsit sem gyerekbarát folyamatába. Oké, minden bizonnyal az egész állatra nem lesz szükségünk, de akkor is. Volt egy cuppogósan véres menete a dolgoknak. Ezt sem fogom lemosni a hotel előtt, az biztos. Felszántottam a hasfalat, és az elsőre feleslegbe kivágott belsőségek toccsantak, ahogy megszólalt.
- Azt' miért? - kérdeztem szinte lazán, de a szavaitól dagadó büszkeséggel - Mert ki tudok belezni egy állatot?
Elkövettem azt a hibát, hogy felé pillantottam, és megláttam, ahogy meztelenül hever a pokrócon, és úgy néz rám, mint... aminek a feléért is fizetni szoktam régen.
Visszatértem a munkához (hát nehogy már hiába legyen az olyan nehezen engedett vadászata), és végül kinyestem két nagy szeletet az állatból, rostra tűztem, és a tűz fölé támasztottam.
- Nyuszival könnyebb lenne, hamarabb kisül belőle a zsír, de ez... - néztem vissza a husira - A faggyú undi. És tovább tart elsütni. Bár...
Ledobtam magamról a sapkát, meg a felsőt, aztán a meztelen párom fölé támaszkodtam a földön. Megcsókoltam, és a támaszomat a balommal megtartva a jobb kezembe fogtam az ő bal mellét, aztán elhúzódtam a csókból egy kicsit.
- Addig egy csomó csillagképet el tudok magyarázni...
Nem vártam, megint csókra hajoltam, és biztos voltam abban, hogy a következő... mondjuk húsz percben nem lesz dolgom a hússal... Legalább is, nem azzal, ami a tűz felett perzselődött.

Kuncogtam, amikor a türelme végére érve lebaszta a vizeket és elkapta a derekam, hogy kikövetelje a csókot, amit egyébként is adtam. Szeretve, odaadással, boldogan és könnyen. Ezekkel felszerelkezve léptem el tőle, maikor lökött rajtam a homlokával egy kicsit, és nekiláttam "megteríteni", miközben ő a helyi szaporulatra tett megjegyzést, és a talpraesettségemet dicsérte. Semmiféle rossz érzésem sem volt bennem, ahogy ennek az okait közöltem Henry pillantásától kísérve, mert hiába voltam egyedül életem száztizenkét évéből úgy hetvenötöt, rettenetesen ritkán éreztem magam magányosnak.
- Tudom - mosolyodtam el arra, hogy már nem vagyok egyedül. - És igen, ott vagyunk, ahol lennünk kell: egymás mellett, egy olyan államban, ahonnan te elindultál, én pedig magamra találtam.
Nem komorodtam el a hálájára, csak egy árnyalatnyit komolyabb lettem.
- Én is, hogy nem öletted meg magad. Szeretek bolyongani, de ennél is jobban szeretek hozzád hazatérni.
Még akkor is így volt, amikor olyan kilátástalannak tűnt a helyzetünk. Nem hazudtam: inkább a szar napok vele, mint az okék nélküle, mert tessék, kikecmeregtünk a rosszból. De ha nincs velem, az "oké"-ból sose lesz már igazán jó, ahhoz túl sokat jelent.
Bármikor vadásztam volna neki, bármikor kész voltam gondoskodni róla, ha a helyzet úgy hozta. Nem azért, mert szolgálni akartam, nem vagyok szub, az ilyesmit maximum akkor vette be a gyomrom, amikor a túlélésem múlt rajta. Henryvel ez teljesen másról szólt. Ketten voltunk a frissen kezdett közös életben, és ahogy eddig is: ha az egyikünk elgyengült, a másik erős volt helyette is. Ha fáradt, a másik pihent helyette is. Az egész a kölcsönösségről szólt szerintem, nekem. És őszintén bíztam benne, hogy neki is, kicsit függetlenül attól, hogy az eddigi közös vadászataink - leszámítva az utolsó bődületes fost - hogyan zajlottak. Éreztem, és valamelyest értettem is az ellenérzéseit, de szükségem volt rá, hogy bízzon bennem, hogy engedjen.
Melegség járt át, ahogy minden húzódozása ellenére belement. Nem éreztem engedélynek, sokkal inkább... kiegyezésnek? Ő nem akart minden áron visszafogni, nekem pedig eszembe se jutott hülyeséget csinálni, vagy tök fölöslegesen aggodalmat okozni. Tiszteltem és szerettem annyira, hogy ilyesmivel ne szórakozzak.
Fogta a kezem, levetkőztem és pofátlanul hozzá vágtam a bugyimat, jót nevetve a reakcióján. Nem akartam, hogy aggódjon, kicsit könnyedebb - bár ezzel kanosabb - hangulatban próbáltam itt hagyni. Ehhez hozzátartozott, hogy mielőtt nekiiramodtam volna még bújtam, bökdöstem és nyalintottam, nőként és nőstényként egyszerre szeretve, nyugtatva férfit és hímet. Minden fasza lesz. Végtelen szeretettel morrantam és nyüffentem, amikor a nyakam ölelve a homlokomra csókolt, lelkesen csóváltam a farkam. Kurtán kaffantam, amikor a seggemre csapott, és nekilódultam. Könnyedén, fürgén, büszkén.
Magammal kurva elégedetten húztam haza a zsákmányt, és oké, lehet, hogy kicsit túllőttem a célon, de azt akartam, hogy ha olyanja van, többet zabálhasson és rendesen jól lakjon. Az állat feje tompán puffant, én pedig lenyaltam a vér nagyját a pofámról, rubinszín szemmel nézve Henryre. Amint hívott mentem, halkan nyüszítettem bele az ölelésébe és döntöttem a fejem az övének. Halkan mordultam a dicséretére: még szép baszki, hogy ügyes vagyok. Főleg, ha róla van szó. Nem is kérdés.
Ahogy lazult a szorítása elhúzódtam és megnyaltam az állát, majd távolabb baktattam tőle, elhelyezkedtem a pokrócon és visszavedlettem. Most legalább volt a fél erdő a hajamban. Jólesőn nyújtóztam egye és elheveredtem, Henryt bámulva megvallva az újabb felfedezésem.
- Ez sem utolsó! - nevettem a belezéses kérdésre, miközben hasra fordultam, rágyújtottam, majd felváltam figyeltem az arcát és a kezét ténykedés közben. - De most épp azért, mert nem fogtál vissza és nem akartál irányítani. Vagy ha akartál is, nem tetted. Éreztem az elégedetlenséged és gondolom nem volt egyszerű lenyelned az egészet. Tényleg te vagy a kibaszott legjobb a világon, Henry. Nekem egészen biztosan.
Nem hálálkodtam, mert szerintem az ilyesmi azért valahol alap kell, hogy legyen. Közben viszont szerettem volna, ha tudja, hogy tényleg jól esett, mert szíve és büszkesége szerint reagálhatott volna másképp, mehetett volna ez az egész tök más irányba, de nem ment. És ezzel tisztában voltam, és szerettem volna, ha Henry is tudja.
Elnyomtam a csikket, félredobtam, majd újra hanyatt fordultam és úgy néztem tovább a belező, húst szelő férjem. Kurva szexi volt. Hagytam, hogy a véleményem tisztán látszódjon az elcsípett pillantásomból, abból, ahogy beharaptam a szám, kicsit éhesen. Rá és a vadra. Inkább rá.
- Ahogy egy fehér latino bölcs szokta mondani: túlzásba vittem. Abból indultam ki, hogy milyen kurva falánk tudsz lenni, a nyuszi félfogas megoldásnak tűnt. - Főleg, ha mellé még én is rákívánok.
Vagy inkább Henryre, főleg így, hogy megszabadult végre sapkától és felsőtől is. Élveteg mosolyra húzva a szám néztem végig rajta, ahogy fölém hajolt. A csókra elégedetten szusszantam, a mellem cirógatására a szájába sóhajtottam. Nyitottam a szám, hogy reagáljak a csillagképekre, de egy újabb csókkal belém fojtotta a szót, nekem meg nem maradt más - szegény én, tudom -, mint az ösztönös mozdulat, amivel a farmeren keresztül az egyre jobban dudorodó ágyékát simogattam, mind erősebben hozzányomva a tenyerem élét.
Nem kellett sok hozzá, hogy a mellemről az ölemhez vezessem a kezét és hangosan felnyögjek, majd élesen szívjam be a levegőt.
- Nagy medve - lihegtem egyre jobban felhevülve -, a nagy medvét akarom.
Kioldottam az övet, kigomboltam a nadrágot és becsúsztattam a kezem a boxerébe, mialatt a csípőm az ujjai játékára vonaglott. De volt még valami, amire talán ennél is jobban vágytam, ami után a sóvárgásomat még jobban felszította a korábbi vadászat, a nőstény bőrébe bújás, a sülő vadhús illata, a primitív képek, amikben Henry karmos kézzel metélte a zsákmányt... Morranva feszítettem hátra a fejem, felkínálva a nyakam, a szürkémet csalogatva. Már nem csak a leégéstől lángolt a bőröm és nem csak a lepirult részeken.
~ Meg akarlak lovagolni. Itt, a csillagok alatt.
Nem voltam képes megszólalni a nyögések és a vágyakozó sóhajok, csókok közben, csak gondolatban tudtam beszélni, azt is minimálisan. Az ösztön erősebb volt, mint az értelem, utóbbinak nem is éreztem szükségét. Itt kint, vele, a préri közepén, kellemes távolságban a civilizációtól a lelkem megint vad lehetett, végtelen és szabad, a Farkas pedig könnyen olvadt az érzésekbe, az ösztön- és szerelem diktálta vágyakba. Mintha soha semmiféle társadalmi normáról nem hallottunk volna.
Energiáim hevesen lobbantak, a szemem vörösbe váltott, a tekintetem pedig felfalta Henryt. Soha senkit nem kívántam ennyire. Soha senkit nem szerettem ennyire. Szédítő volt, ahogy benne ért össze mindez, hogy kölcsönös volt és csak az enyém.

im crying wolf and ill always be your man

Bármennyire is éreztem magam használhatatlannak és alkalmatlannak a dolgok többségére, azért az igenis feltűnt, hogy mennyivel... jobbak voltunk. Jobban voltunk. Azt hiszem, hogy nekem sikerült letépnem a lelkemről a régi láncokat, Dakota pedig végre szabadon kifejezhetett bármit, amit csak akart. Legfőképpen az örömét. Ez pedig benne volt a mozdulataiban, az energiáiban, és abban a csókban, amit végül kicsit türelmetlenül oroztam el tőle, miután játékosan elhúzódott előlem.
Együtt voltunk, egymás mellett. Végre úgy és ott, ahogy lennünk kellett. És tudom, hogy ez az úgy és ott Anchorage-be is elkísér majd minket.
- Hát, erre mostantól elég sok lehetőséged lesz.
Rajtam volt a sor, hogy elmosolyodjak. Hiszen megbeszéltük, hogy hivatalosan is összebútorozunk. Azt pedig csak remélni mertem, hogy most már tényleg örömmel járhat majd haza anélkül, hogy szétbasztam volna a kecót vagy a saját hányásomból kellene összekaparni. Ez persze nyilván tőlem függött.
Ahogy az is, hogy mihez kezdek azzal, hogy tervei szerint vadászni menne - nélkülem, nekem. Nem mondom, hogy könnyen nyeltem le egy ekkora békát: szerintem egy kicsit még a torkomon is akadt, mielőtt lecsúszott, de legalább lecsúszott. Megvolt minden végtagom, nem voltam sérült. Láthatatlan nyűg volt az, hogy a szürkét is és magamat is a végletekig hajtottam. Ezért is volt nehezebb elengedni vadászni. Mert nem ez volt a rendje, nem a Starbucksba küldtem le a Balfasznak kávéért. Ha csak minimálisan is, de azért az öröme kárpótolt, az a könnyed lelkesedés, amivel a kis feketém szinte letarolt ültömben. Szerettem őket, mindkettőt külön is, de együtt a legjobban. Hiszen a nőstény már azelőtt hozzám tartozott, hogy a nő végre beadta volna a derekát.
És hogy ne érezzem magam teljesen haszontalannak, tűznek valót kerestem, majd meg is gyújtottam - úgy, ahogy még nyársakat is kerítettem. Mire visszatért a tetemmel, én már készen álltam mindenre is - és az is jót tett, hogy kicsit szusszanhattam, amíg odavolt, én pedig nem csináltam semmi különösebben megerőltetőt. Kikapcsolt, jól esett ez a fajta ténykedés.
Nem csak örültem, hogy egyben viszont láttam, hogy tényleg végig érezhettem és nem szegte meg a köztünk lévő szabályokat, hanem a prédát elnézve még meg is dicsértem. Járt neki. Igazából... olyan kibaszott sok mindenért járt neki. Még magamhoz húztam, mielőtt ideiglenes búcsút vettem volna tőle, hogy a nudista szukát kapjam meg cserébe, miközben én nekiálltam szinte barbár módon feldolgozni a juhot. Aztán egyszer csak közölte, hogy most még jobban szeret, mint eddig, én pedig nem értettem, hogy miért. Ki tudja, lehet, az exe is valami királyfi volt, aki amúgy csak azt ette meg, amit elé raktak, és beindította, hogy ezzel szemben én viszont szó szerint belek között turkálok. Sose lehet tudni. De ilyen részleteiben nem is akartam firtatni.
Közbeugatás nélkül hallgattam a válaszát az érdeklődésemre, még akkor is, ha minden egyes szóval egyre jobban elteltem magammal és gyűlt bennem az inger, hogy a véres-karmos tenyereim közé fogjam az arcát is megcsókoljam, de még akkor is csak belülről az ajkamba harapva vigyorogtam munka közben, amikor azt mondta, hogy én vagyok a kibaszott legjobb a világon. Szerintem meg Ő, de ebbe aztán végképp nem akartam fejest ugrani.
- Hát... - nyögtem egyet, miközben nekiálltam a nyúzásnak - Kevés dologban vagyok vaskalapos... A legtöbbel még én is most ismerkedek. De az mind a füstös miatt van. Ez is a te hibád.
Egy pillanatra megálltam a mozdulatban és hátra néztem felé, mintegy cinkosan a tudtára adva, hogy hát, a hímség ezen oldalát előtte még nem igazán tapasztaltam meg. Nem volt miért. Egy random nőstény felőlem mehetett volna világgá, és arra gondoltam volna, hogy legalább nekem nem kell megerőltetnem magam a vacsoráért. De vele... nála... teljesen más, viszonylag friss ösztönök kapcsoltak be.
- Most mondhatnám, hogy a pult meg társai, de... úgyis tudod.
Oké, talán egy-egy? A pultot kicsit bosszúból is dobtam be az őszinteség mellett, mert ő meg a bugyiját volt képes az arcomba dobni nem sokkal ezelőtt. Hadd emlékezzen csak.
- Te más vagy. Nőstényként is más vagy, mint bárki, akivel valaha találkoztam. Ay, dios mio, nem tudom... - nehéz volt mindezt igazán megfogalmazni, és annak ellenére, hogy sokat tudok pofázni, sosem bántam kimondottan jól a szavakkal - Maradjunk annyiban, hogy veled működök, te is velem és ezt másfél évszázad alatt sosem éltem meg, nem hittem, hogy ilyen van. Hogy számomra létezik. Hogy létezel.
Mert lássuk be, egymást tökéletesen kiegészítettük minden szempontból, az egy dolog. Másfelől viszont... Ő nem tipikus csaj volt tipikusan csajos elvárásokkal, amikkel sosem akartam semmit sem kezdeni, mert csak lemondással és szabályokkal járt volna. És én sem tartottam magam tipikus pasinak tipikusan pasis elvárásokkal, mert ezekre magasról tettem mindig is.
Hamarosan tűzre dobtam a leendő vacsorát. Igazából ezen a ponton az sem érdekelt, ha faggyúízű marad vagy ha nem lesz türelmem kivárni, amíg átsül. A farkas gyomrával félkészen is megehettük gond nélkül, nem kellett semmilyen ételmérgezéstől tartanunk, de azért elmondtam neki, hogy jobb lett volna talán, ha nyuszira megy. De csak kaja szempontból, és a világért sem abból, hogy miként üssük el az időnket, amíg a vacsorára várunk. Voltak ötleteim.
- Ahogy a fehér latino bölcs azt is szokta mondani, hogy "szarni rá", hát... szarni rá. - rántottam meg a vállamat - Legfeljebb váltunk és maradékot zabálunk.
A fejemmel a tetem (még) hasznosítatlan részei felé böktem, aztán vetkőzni kezdtem, mert ha már itt tartunk... Nagyon szerettem volna Dakotának mindenféle csillagképekről hazudozni. Levetettem mellé magam a földre, letámaszkodtam, és úgy kábítottam két csók közt, mintha most akarnám felszedni egy bárban valami banális hülyeséggel. Ő pedig úgy nyúlt a Legenda felé, mintha ezer éve ismerné... pedig, csak pár hónapja.
Vágyakozó, elnyújtott morgással élveztem az érintését és az öle forróságát. A karmaim már (még) nem voltak elöl, de mindkét kezem minimum csuklóig vérfoltos volt. A gondolat pedig, hogy emiatt nem kellett kéztörlőért elszaladnom a kocsiba (mintha tartottunk volna amúgy is), megugrasztotta a szürkét.
Lihegett, és amíg én szabadon hozzáférve játszottam vele, az ajkai közé nevettem.
- A nagy maci még nincs fent ilyenkor... - komolytalan szomorúsággal ábrándítottam ki, aztán az alsó ajkára haraptam - Csak a nagyon nagy macival tudok szolgálni.
Aprón felnevettem, ahogy belesóhajtottam az érintésébe, amikor már a boxer alatt vett kezelésbe és amikor hátra feszítve a fejét, a nyakát kínálta, már minden kontroll nélkül ezüstbe borult szemekkel haraptam rá és húztam végig a fogaim a bőrén. Még nem sebeztem meg. Még nem tartottunk ott. Még nem akarta eléggé. Igazam volt.
Csak gondolatban vágta hozzám szinte gyerekesnek ható akaratossággal a vágyait, és hát... ki vagyok én, hogy ellenkezzek...?
Ellöktem magam a nyakától, kihúztam a kezét is a nadrágomból gyorsan, határozottan - és ha már megtette azt a szívességet, hogy kicsomagolt, csak hanyatt dőltem és a térdemig toltam a farmert a boxerrel együtt. A faszom se fog most a bakancs kifűzésével szórakozni. Főleg a ma történtek után, főleg, hogy tegnap este óta egyikünk sem evett...
~ Ha meg tudsz szelídíteni, csináld. ~
Csak féloldalasan felülve ragadtam meg a derekánál és húztam át magamon, magamra... Hagytam abban az illúzióban létezni, hogy már most sikerült is, de abban a pillanatban, hogy nyeregbe helyezte magát, felültem: engem sem hagyott hidegen az otthonos, primitív közeg, sem a vad, sem a magány, sem Ő, sem a farkasok. A jobbommal a hajába markolva húztam csókra, miközben az ajkai közé nyögtem-morogtam a szürkével. A balommal pedig a feneke húsát markolva fogtam satuba, szorítottam magamhoz, az pedig fel sem tűnt, a karmaim is előkerültek a mozdulat végére.
Ha megültünk ebben a pózban, mindenhol éreztem. Körbejárt, velem volt a nő és a nőstény is, ahogyan én is vele voltam, a zihálva adott, de elmélyült csókba a szürke dallamán rezegtettem a torkomat.
~Törj be... és lovagolj meg a kurva csillagok alatt... ~
Nem, nem adtam be a derekam. Utasítást adtam, valami olyat, amivel minden sejtemmel biztos voltam, hogy nem csak, hogy képes lesz, de meg is akar birkózni. Mert... egyek vagyunk. Ez van, ez a kibaszott helyzet, és ahogy benne éledezett a szabadon, minden kötöttségtől és normától mentes ösztön, úgy az Ő tüze engem is táplált... De még mennyire, hogy táplált...

- Naná, hogy az én hibám - forgattam meg a szemem mindenféle bosszúság nélkül, ahogy kényelmesen elnyúlva figyeltem Henry ténykedését. - Bezavartam a málnába szegény, mit sem sejtő, ártatlan suhanc hímet. Ejj... - nevettem fel a végére, mert hát minden is volt, csak ártatlan nem. A mit sem sejtés pedig rám is igaz volt.
Ha azt nézzük elég felelőtlenül ugrottunk fejest mindebbe, egymásban. Vagy leglábbis totálisan meggondolatlanul, de egyrészt, mi másra lehetett volna számítani tőlünk, másrészt ennél faszábban nehezen alakulhatott volna.
- Nekem is új - ismertem el, ahogy felém pillantott, majd felmordultam a pult említésére, és mivel egy szemét szuka tudok lenni, cirógatva végig húztam az ujjam helyét a mellkasom közepétől az alhasamig. - Sokszor eszembe jutott utána, amikor egyedül voltam a loftban - mondtam éledező vágytól fojtott hangon és megnyaltam a szám. - Még úgy is, hogy nem voltál ott, olyan hangos voltam, hogy felugatott az alsó szomszédnéni kutyája. Azt hiszem, onnantól kezdtem igazán élvezni, amikor vadabb vagy - zártam majdnem csevegő hangon, merthát minek szemérmeskedjünk?
A szám kiszáradt, az ölem nedves lett. Ettől a ponttól kezdve egyetlen pillanatra se szakítottam el a pillantásomat Henrytől, a határozott, belező mozdulatoktól, miközben egyetlen szavát sem mulasztottam el. Energiáim szeretettel simultak az övéihez.
- Tudom, egy csoda vagyok - vigyorogtam rá, majd kicsit elkomolyodtam. - Szentül meg voltam győződve róla az elején, hogy rövid úton kisiklunk, pont azért, mert annyi mindenben hasonlítunk. Mert olyan intenzív volt. Vagyis inkább még mindig az. Utána azt hittem, hogy jó, akkor biztos besokallok és elbaszom, vagy lelépek. Ehhez képest akkor se mentem, amikor tálcán kínáltad fel - nevettem röviden. - Szeretlek, és közben szeretem azt is, aki melletted vagyok, hogy önmagam lehetek és már nem annyira, de régebben azért kurvára csodálkoztam, hogy ilyen van. Hogy vagy. Hogy nem csak elfogadod azt, amilyen vagyok, hanem szereted. Mégis mennyi pasi lenne képes elviselni, hogy az asszony öblöseket böfög, meg álmában a vállára nyáladz, horkol és atomfaszságokat beszél? - Jókedvűen megráztam a fejem. - Minden pont jó. És passzol. Olyan boldog vagyok, hogy az szinte megijeszt. - Szétvet, felrobbant.
Annyira, hogy el se bírtam szakítani tőle a pillantásom. Egyszerre volt végtelenül megnyugtató a közelsége, az energiái, a szürke, és töltött el bizsergető, szikrázó izgatottsággal, mintha minden alkalommal hosszas távollét után láthatnám, pedig ez már nagyon nem így volt! Ettől is szinte folyamatosan zsongtam, amióta zsonghattam.
A juh lassabb sülését, a faggyút, meg a nyúl praktikusságát emlegetve felidéztem, amit ma is mondott, miközben elnyomtam a cigim, cserébe visszakaptam ugyanazt.
- Így van. Meg kell szívlelni a fehér latino bölcs bölcseleteit - vigyorogtam rá jókedvűen, majd a számba harapva figyeltem, ahogy félig levetkőzött.
Állatias volt, ahogy friss juhvértől meleg kézzel érintett, miközben, ugyanannak a vadnak a vérét ízlelhette a szám sarkában, a maradékát az államon, mert ahogy ő nem mosdott ki, úgy én se tisztított le magam teljesen vadászat után. Amit még farkas alakban le tudtam nyalintani a pofámról, annyit eltüntettem, inkább az íze, semmint tisztasági okokból. És most a ezek a véres képek hoztak még inkább izgalomba, mintha Henry önmagában nem lenne képes az őrület peremére taszítani.
A morgásába végig rezgett rajtam, le egészen az ölemig, a számból alig fojtott nyögés tört fel, mialatt időről-időre jobban rámarkoltam a farmeren keresztül. Úgy csábított, mintha lenne még hova. És eskü minden alkalommal úgy éreztem ennek ellenére, hogy igenis tudott még hova...
- Jó! - nyöszörögtem a szájába, a nagyon nagy medve ígéretére és még a csípőmet is megemeltem, mintha már nem is az ujjaival lett volna bennem.
Mohón nyúltam a boxerbe, vágyakozva kínáltam fel a nyakam, de a rohadék csak karcolt a fogaival, amivel türelmetlen, elkínzott hangot váltott ki belőlem, félúton a morgás és a nyögés között.
Nagyot nyeltem, levegő után kaptam, ahogy hirtelen elhúzódott tőlem. Az ölem sajgott a hiányától, a margom üres volt, csak a hűvös éjszakai szellő cirógatta a bőröm. Akaratlanul tártam szélesebbre a lábaim, meglátva, hogy a térdéig letolt farmert-boxert. A szemem rubinba váltott, vér, hús és a párom öltötte be a levegőt, mindettől pedig mintha az emberi tudatom egyre mélyebbre süllyedt volna.
- Mi...? - motyogtam ködös aggyal, nem igazán fogva fel a szavait, de nem is törődtem velük, mert minek, amikor épp magához vont, átvethettem rajta a lábam és magára húzott.
Már mozdultam volna, amikor felült a hajamba markolt, a nőstény hördült, a csók éhes volt, a részemről minden finomkodást mellőzött. Nem kaptam meg a harapásom. És hiába nyögtem hangosan, sóvárogva a szájába, amikor a fenekembe markolt, a mozdulattal, azzal, ahogy tartott, jószerével lefogott. Az izmaimmal tudtam rászorítani, amit meg is tettem, főleg, hogy megéreztem a karmait a húsomba mélyedni. A nőstény a szürkével együtt morgott, miközben Henry ha akart volna se tud hangosan beszélni, mert képtelen voltam elszakadni az ajkaitól.
Törjem be... Lovagoljam meg...
Az energiáim forrón, nagyot lobbantak, és ha ez egyáltalán lehetséges volt, még erősebben, még jobban hozzá simultam. Nem voltam benne biztos, hogy eljutottak hozzám a szavai jelentései is, csak a felőle érkező kihívás volt biztos, az, ahogy nyugton tartott, a minimális mozgás, amit így még pont végezni tudtam a csípőmmel. Rezdülések, megfeszülő combok és farizmok. Olyan kurvára kívántam, bassza meg!
Harapósan, hevesen csókoltam, két kézzel túrtam a hajába, ösztönösen masszírozva a fejbőrét, a lehetetlenségig összekócolva a tincseit. A következő mordulásánál az egyik kezem a vállára, hátára simult, és annyi önkontroll se maradt bennem, hogy visszahúzzam a karmaimat, vagy felfogjam, mit teszek. Öt rövid, véres nyomot metéltem a tetoválásába, a kiserkenő vérének az illatára, nagyot rándult a csípőm és a szájába nyögve a hajába markoltam, hogy hátra feszítsem a fejét.
Ha nem kapom a harapást, hát adom, elvszem, mert kurvára az enyém, és ezzel az akaratossággal mentem ellen a fenekemet markoló kezének, a nőstény hörrent, és ha nem tartott ellen, hirtelen mindkét kezem a mellkasára tettem, hogy egy határozott, erőteljes mozdulattal a pokrócra nyomjam egy puffanással kísérve. Nem tudtam becsukni a szám a megnyúlt szemfogaimtól, de ha ez nincs, se változtat semmin, mert zihálva kapkodtam levegő után.
Az ezüst szempár az elevenembe vágott, a nyers, állatias vonásokról tudtam, hogy az én arcomon is ott voltak. A nőstény a felszínhez dörgölőzött, próbálva a lehető legközelebb jutni a párjához átváltozás nélkül. Én már csak azzal tudtam foglalkozni, hogy minél hevesebben mozoghassak Henryn.

i break off, i gave in

- Ez így van. - örültem, hogy valamiben egyetértettünk megint - Elvetted a szerelem-szüzességemet, te céda.
Maryt hagyjuk. Belé is szerelmes voltam, egészen addig, amíg ki nem tisztult a fejem a herointól, szóval... Talán senki sem haragszik meg, ha őt nem emlegetem fel, mint az első szerelmemet. Ahogy azt a mexikói csajt sem, akiért odavoltam tíz évesen.
Nyilván húzni akartam a pult felemlegetésével, de jött az instant-pofon azzal, hogy már a gondolatra is a testével játszott, és beavatott a nélkülem töltött estéinek egy elég... hangos szeletébe. Nem volt nehéz elképzelnem: tudom milyen, amikor hangos és azt is, amikor magával játszik. Az alkaromba töröltem a homlokom, mert hát... kurvára örültem volna, ha mindenek előtt, mondjuk álló fasz nélkül oda tudom tenni sülni a húst. Dakota pedig ebben nem nagyon akart segíteni... Egyelőre. Viszont azzal, hogy ő is kicsit jobban kifejtette, hogy mit jelentettem számára az elején, és hogy mit jelentek most, az érdeklődésem némileg parkolópályára terelődött, mert az a lyuk, amit a szíve helyén véltem létezni, egyre inkább túlcsordult a szavaitól.
Igaza volt. Kismillió ponton elbukhattunk volna, ahol papírforma szerint el kellett volna. És nekem is ijesztő volt az egész. Fogalmam sem volt, mit csináljak vele, kettőnkkel. Amikor elküldtem, akkor is imádkoztam, hogy ne menjen sehová, mert csak azért szabadultam volna tőle, mert ismeretlen volt, a tükörképem is idegenné vált mellette: nem hogy őt, de azt az ént sem ismertem, akivé mellette, miatta váltam. Onnantól kezdve, hogy először elaludt rajtam, én pedig ahelyett, hogy kibújtam volna alóla, nem csak hagytam, hanem még a haját is birizgálni kezdtem.
Rengeteget veszekedtünk, később is. Semmi világon sem volt ideális ahhoz, hogy mi működjük. Csaltam, ferdítettem azért, hogy megint láthassam, tudatosan basztam ki magammal érte, értünk. Mindenért, ami most vagyunk. Bár az elején nekem Pat volt az igazi jelzés, amikor először leültetett beszélgetni Róla. Amikor még nem is ismerte, de meg akarta Őt ismerni. Bár, még akkor is duzzogtam, mert szerettem volna ellenállni a tényeknek, de ez sem tartott sokáig.
- És akinek mocskos a szája, és minden gond nélkül magassarkú csizmával mackóban ül motorra, és megy be a városba...
Szinte az orrom alá morogva adtam még hozzá a felsorolásához, miközben nagyon igyekeztem a hússal foglalkozni, de... Egy ponton képtelen voltam, szóval ha már amúgy is térdeltem, végül csak megfordultam, négykézláb támaszkodtam a pokrócra, és megcsókoltam. Közben a boldogságom engem is szinte szétvetett, felrobbantott.
- Engem sem viselne el más rajtad kívül.
Mert annyira passzol, annyira működik. Én sem változtam volna soha senkiért, nem erőltettem volna magamra semmit. Amit pedig most kellett, azt igazából... Nem Ő kérte. Hanem én jöttem rá. Magamtól, magamért... azért, mert én így döntöttem. És nem azért, mert kényszerített.
Nehezen, de visszatértem a húshoz. Talán egy kicsit még kapkodtam is, de ilyen ez a pop-szakma. Ennünk is kellett, Dakotát is akartam... És ha már vadászott helyettem, az volt a minimum, hogy a saját részemet is befejezem, mielőtt fejetlenül rávetem magam. De hát... egy ponton azért mégis megtörtént.

Mintha napok, hetek óta nem érintettük volna egymást, úgy csókoltam, vettem birtokba a testét mindenféle csillagképek ígéretével. A nagyon nagy maci pedig szinte tolakodva állt készen arra, hogy első legyen a sorban, ahogy időről időre erősebben húzta magához Dakota szorgos figyelme. A csókja és a vér íze számban csak lökött rajtam egyet. Nem, ez nem a Pult, ez csak egy másik alkalom, ahol újra korlátok nélkül adhattam neki magam az állattal együtt, és cserébe nem is vártam vagy éppen kaptam kevesebbet. Sőt... Legfeljebb akkor, amikor már idő előtt a nyakát kínált, én pedig kegyetlenül éreztettem vele, hogy ennek még nincs itt az ideje, hogy bár érzem, hogy szeretne belehalni a vágyba velem együtt, mégsem eléggé ahhoz, hogy már azelőtt lecsapjak rá, hogy egyáltalán benne voltam.
Elégedettség ülte meg a lelkem, ahogy a pillanatnyi távollétemtől szenvedett... Türelem, mi amor... Megígérem, hogy mindent megadok neked... De nem most. Még nem. A szinte elhaló kérdésére vágytól fűtötten magamra rántottam, a csapdába csaltam, és nem eresztettem, amíg így vagy úgy, de fel nem fogta, mit akarok. Holott akartam, hogy szabadon, ösztöntől vezérelve mozogjon rajtam, már akkor is, amikor megtalálta a helyét, de... A vadászatot elbuktam: elég volt akkor egyszerű hátaslónak lenni, most elvártam, hogy betörjön. Hogy megmutassa, mennyire akar. Nem voltam vele sem kegyes, sem óvatos... Magunk voltunk. És úgyis azt mondta, hogy a pultnál szerette meg igazán, ha vadabb voltam.
Egyszerre hördült a két farkas, egy furcsa egyvelege voltunk önmagunknak és a lelkünk mélyének. Minél vadabbul csókolt, annál erősebben szorítottam a haját, mélyítettem el a húsában magamat: az ölében is és a húsában is, főleg, ahogy rám szorított.
Gyere, gyere csak közelebb... Ha tehettem volna, boldogan haltam volna meg ebben a pillanatban a kiteljesedéstől. A forró testétől, az ölétől, a csókjától, az energiáitól, amik velem és a szürkével együtt az őrület szélére kergették egymást.
Miközben ebben a szinte kifeszített pózban vártunk mindketten a megváltásra, mindenféle szagok keveredtek egymással, és egy ponton túl fogalmam sem volt róla, hogy a csókunk közben melyikünk sértett fel kit, de nem is számított. Beleszédültem abba, amit műveltünk, a hím pedig minden áron szabadulni akart: ott táncolt a bőrömön, a lehető legközelebb a fekete nőstényéhez, ahogy Dakota a hajamat túrta, miközben én továbbra is csak tartottam, és bele-belenyögtem az ajkaiba, ahogy kicsiket ugyan, de így is mozdult rajtam.
Éles fájdalom nyilallt a hátamba, ahogy a nőstényem a karmaival sértett, de az ölem is belefeszült. Vágytól szűkölve húztam el a szám az övétől, és löktem egyet a csípőmön, ahogy az övé is nagyot rándult. Nevettem volna, ha még meglettek volna hozzá az emberi hangszálaim, de így csak az állat elégedett, még mindig kihívó hangja maradt az élvezet és a pillanatnyi fájdalom mellett.
Hagytam, hogy hátra feszítse a fejem. Az eget bámulva vártam, hogy lecsapjon rám, hogy mutassa meg, mennyire akar, és ha harapott, eleresztettem a fenekét: mindkét kezemmel a haját markoltam. Szorítottam. Nem azért, hogy elhúzzam, nem. A morgással vegyes sóhajom sem erről árulkodott. Biztatás volt, mert imádtam a hevességété és az akaratosságát. Akkor is, amikor felhördült, és a mellkasomon taszítva hanyatt lökött. Hagytam. Nem álltam ellen, csak a puffanásom utáni hirtelenségben a szürke agyaraival felé, de a levegőbe kaptam, helyette a semmit harapva.
Már gondolatban sem próbáltam mondani bármit. Teljesen felesleges lett volna, és én sem találtam a szavakat. De nem is kellettek. Az ösztönök vittek előre mindkettőnket.
A tükörképe voltam, vagy Ő az enyém... ez sem számított. Teljes odaadással és hevesen mozgott rajtam, meglovagolt a csillagok alatt. Minden mozdulata egy újabb dimenzióba lökött, ahogy vele mozogtam, miközben a karmos kezeim visszataláltak a fenekére. Elemeltem a fejem a földről, zihálva fűztem ezüstbe a rubintokat újra, és addig nem eresztettem el, ameddig fel nem adta, ameddig már nem bírta tovább: és vele mentem én is, utána nem sokkal, még akkor is, ha közben a hátam után a mellkasomat is felszántotta. Nekem fogalmam sem volt arról, hogy rajta, az Ő testén miféle "károkat" okoztam a vágta közben. Talán neki sem.
De nem is volt fontos. Az egyetlen, ami most számított, az a gyönyörön kívül az a megfoghatatlan kapocs volt, ami még a tűznél is hevesebben lángolt köztünk. Négyünk közt.

A csókját úgy fogadtam, mint egy kóstolót, egy értékes ajándékot, egyszerre megbecsülve és akarva még többet. Kedvesen mosolyogtam rá, miután elhúzódott.
- Nekem akkor is szent meggyőződésem, hogy mindenki legalább feleannyira oda van érted, mint én - nevettem, mert persze, én se hittem, hogy tényleg így van, de kurva nehéz volt olykor kilátnom a rózsaszín szemüveg mögül.
Mert minden sötétsége, múltbéli bűne és jellembeli botlása, gyengesége ellenére ugyanúgy szerettem. Talán még jobban is, látva, hogy ezekkel együtt is hova jutott. Büszke voltam rá, bár ez túl anyáskodónak tűnt, sokkal inkább - ahogy a sírnál mondtam - örültem neki. Az örömöm, a boldogságom, a szerelmem és a vágyam pedig egy nagy izzássá álltak össze, amit csak még jobban fűtött a látvány.
Az, ahogy Henry feldolgozta részben a juhot, feltette a vacsit, és közben a meztelen karját, a megfeszülő vállizmait és az ujjatlan alól kikandikáló tetoválásszéleket bámulhattam, nem is olyan lassan, kibaszott határozottan kikészítettek. Már nem juhhúsra vágytam, az éhségem más irányba mozdult, ezt pedig ha akartam se rejtettem volna Henry elől. Sokkal inkább csalogattam, csábítottam vele. Teljesen szükségtelen volt, elég lett volna közölnöm vele, hogy kurvára kívánom és dugni akarok. De ez így sokkal édesebb, érzékibb és kikészítőbb volt mindkettőnknek.

Hevesen estünk egymásnak, és összességében még így is visszafogottan, mert nem tett egyből a magáévá. Helyette az ösztön olyan szintű felpiszkálását műveltük, amilyet ennyire talán nem szoktunk. Részemről a nőstény határozottan markánsabban jelen volt, mint szokott, sokkal közelebb ólálkodott a felszínhez, mint általában és ettől érzékenyebbé váltam.
A hangok, de főleg a szagok és az ízek ködbe vontak, egyszerre futott össze a nyál a számban a sülő hús illatától és Henry ujjainak játékától. Éhesen csókoltam, követelve simogattam, majd minden további nélkül kínáltam fel a nyakam, de megtagadta tőlem a harapását. Elégedetlenkedve morrantam, a hátam ívbe feszült, a csípőm néma rimánkodásként mozdult, amikor elhúzódott tőlem.
Nem kellett sokáig elviselnem a hiányát, ahogy pillanatokkal később magára húzott. Felnyögtem az élvezettől, aztán az azt egyből követő kíntól, mert ez a rohadék nem hagyott mozogni. Elnyújtott morgást hallattam volna, de csak szakaszokban voltam képes méltatlankodni, mert ha már épphogy rándulásnyi mozdulatok jutottak nekem, hát csókoltam, vadul, mintha az ajkait büntetném azért, amit a fenekembe maró karmos kezével elvesz tőlem. A morgása az enyémmel keveredett lélegzetvételnyi szünetekben. Minél jobban csókoltam, annál erősebben markolta a hajam, a karmai mind jobban sértették a fenekem, és nem tudtam volna megmondani, hogy felizgatott vagy kiborított az, ahogy lekorlátozott épp. Talán mindkettő. És egyelőre semmi más nem tehettem, minthogy rá-rászorítottam a legendára, megfeszültem és elernyedtem, hogy aztán a lehetőségeimhez mérten mocorogjak.
Úgy túrtam a haját, ahogy a szürkém bundájába markoltam azon az estén a kertben. Közel volt, nagyon közel, nem csak abban megnyilvánulva, hogy Henry karmokkal tartott és ezüstszín szemmel nézett rám. A nő és a nőstény is megőrült érte.
Karmaimmal - nem tudom, mikor hívtam őket elő - felsértettem a hátát. Szűkölt, az enyémmel együtt lökött a csípőjével, bennem pedig ezzel pattant el végleg valami. A hajánál fogva feszítettem hátra a fejét, hogy minden további nélkül haraphassak a nyakába, a mocorgásom egyre kérlelhetetlenebb, határozottabb mozdulatokká váltak az ölében ülve. A hátán a karmolásnyomok hosszabbak lettek.
Sóhajjal keveredő morgása zene volt, és ahogy elengedte a fenekem, hogy immár mindkét kezével a hajamba túrjon, a csípőm őrjítő táncba kezdett. De így, hogy Henry ült, nem tudtam mindent elvenni, megadni úgy, ahogy akartam. Hördülve szakadtam el tőle, hogy egyazon lendülettel a fölre nyomjam a mellkasán, vállán támaszkodva.
Átmenet nélkül, egyből hevesen kezdtem mozogni rajta, nyögve mordultam, amikor karmos keze visszatalált a fenekemre. Csak ekkor lassítottam egy kicsit, hogy tegyek pár körkörös mozdulatot, erősen hozzá dörgölőzve, még jobban, mélyebben érezve. De a pihenő pillanatnyi volt, a nőstény rubinvöröse a hím ezüstjével találkozott, egyik karmos kezem Henry nyakára csúszott, egészen az álla alá. A tenyerem alatt éreztem a vágtató pulzusát, a torkát rezegtető morgást, miközben minden felfedezett részlettel egyre hevesebben mozogtam. A karmaim hegye vöröslő nyomot hagyott nyaka kétoldalán, vércseppek fakadtak. Ha megpróbálta felemelni a fejét, visszanyomtam a földre, jobban fölé hajoltam, feljebb emeltem a csípőm, mintha ott akarnám hagyni, és csak akkor álltam meg, amikor már majdnem elváltunk egymástól, hogy aztán hirtelen visszaejtsem rá magam. Ezt még párszor megismételtem, mielőtt újra átadtam volna magam a vad vágtának.
A mellkasát is felsértettem, amikor előrébb hajoltam, egyszerre támaszkodva és markolva kapaszkodva. Nem tudtam vele törődni. Egyedül annyit fogtam fel belőle, mint a korábbi harapásomból: nyomot hagytam rajta. Ahogy ő is rajtam, de vajmi keveset észleltem a fenekemet ért karmolásokból, amik talán az oldalamra is átterjedtek, ha a derekamra is rámarkolt.
Felnyögtem, mordultam, az egész testem megfeszült, a szorításom kicsit erősebb lett, de így se fojtogató Henry nyakán. Önkéntelenül meg-megrándult az altestem, a combom szinte satuba szorította a párom oldalát. Kéjes, nyüszítésbe olvadó sikkantásom messzire sodródott, amikor Henry pillanatokkal később követett.
A szorításom lazult, majd a nyakát fogó kezem is a mellkasára simult, ahogy zihálva, kimelegedve rátámaszkodtam, és laposakat pislogva néztem a férjem arcát, miközben a szemem lassan visszanyerte emberi színét, a karmaim pedig visszahúzódtak. Nem bírtam rávenni magam egyelőre, hogy lemásszak róla. Csak támaszkodtam, próbáltam minél több levegőhöz jutni és szótlanul elmerültem abban a kérlelhetetlen kapaszkodásban, amivel a nőstény ragaszkodott a hozzá és a szürkéhez. Amivel én szeretettem őket.
A mellkasáról kétoldalt a feje mellé támasztottam le magam, a könyökömre ereszkedtem, egész felsőtestemmel hozzá simulva és hosszan megcsókoltam. Nem voltak szavaim arra, amit éreztem, ami egyszerre fájdalmasan és jól esőn égette a mellkasom közepét, ami miatt képes lettem bárkit vagy bármit elpusztítani, ha veszélyt jelentett rá, vagy bántotta. Ami miatt mindent meg akartam adni neki, és még annál is többet.
Az arcának dörgöltem az enyém, finom mosollyal élveztem, ahogy szúrt a borostája, miközben kezeimmel megint a haját piszkáltam, de jóval szelídebben, csillapodottan, mint korábban. A vadul követelőző vágy kielégült, jól laktam. Már csak bújni és szeretni akartam. Lenyaltam némi vért a nyakáról, azzal viszont már nem foglalkodtam, hogy a ráfekvésnek hála a mellem is maszatos lett a mellkasán ejtett sebek miatt. Nem érdekelt. Hogyan érdekelhetett volna, ha még addig se jutottam, hogy felkeljek, vagy leforduljak róla? Vagy bármit mondjak. Csak halkan mordultam, a fülcimpája alatt, majd az arcán és végül újra a száján csókoltam.
Kénytelen lesz helyettem is gondolkodni kicsit, mert momentán, ha rajtam múlik, hát addig így maradunk, amíg a nagyon nagy medve újból fel nem ébred - úgy, hogy még bennem van, az öle pedig mindkettőnk gyönyörétől ragacsos. Jó, annyira talán mozdultam volna, hogy megint letisztogassam. De egyelőre olyan jól feküdtem, a kicsit túl hosszú haját piszkálva, a fejbőrét simogatva.
Mondani akartam, hogy szeretem, de csak egy jóllakott, szerelmes nyüszítésre futotta.

Azt akartam, hogy törjön be. Akartam, hogy meglovagoljon a csillagok alatt, de ez nem történhetett meg anélkül, hogy ne állítottam volna kihívások elé. Lefogtam, visszafogtam - válaszul a fekete a szürkével együtt táncolt Dakota bőrén, ahogy Ő akart volna táncolni az ölemen. De nem hagytam. Nem így. A benne egyre csak gyűlő, általam elfojtott vágy az enyémmel együtt gyűlt tovább az apró mozdulatokban, a morgással színezett sóhajokban, az elvadult csókokban, mozdulatokban... Hiába nem voltak a felszínen teljesen, újra a farkasaink uralma alatt voltunk. Ezért csókolt vadabbul, ezért szorítottam még erősebben, a nyilvánvaló vágyak oltárán is megvárakoztatva Őt is, és saját magamat is.
Szó szerint felfaltuk egymást: egyikünk sem engedett igazán addig, amíg fel nem szántotta a hátamat, amíg nem engedtem, hogy a hátrafeszített nyakamba harapjon, amíg a mellkasomra nyomva végre ledöntsön.
Éreztem a saját vérem szagát. Éreztem a vágya illatát, éreztem a bőrömön a feketém közelségét. Az ölemben pedig a kívánóssága száguldott szélsebesen, egészen addig, amíg egy kis szünetre nem hívták a fenekére, csípőjére visszatalált, karmos kezeim. Talán sebeztem, felszántottam, egészen addig, amíg a torkomra nem fogott. Hiába kényeztetett a csípőjével, ez a mozdulat előre lökött bennem minden mást.
Jobb mancsos vagyok - a karmos jobbomal a torkomat fogó alkarjára kaptam, még némileg levegő híján is, addig szorítva rajta, amíg egy kicsit engedett... Közben pedig vágytól fűtött fenyegetéssel üzentem a feketének... Tudd, hol a határ. Te is, és a nő is. De amint viszont éreztem, hogy mindketten tudják, mivel és kivel játszanak, újból megadtam magam Dakota és a feketém támadásának.
Élveztem, éreztem mindenét, mindent, amit a mozgásával és az energiáival adott. Ahogy a mellkasomat felszántotta, megint csak a bűnös keze felé kaptam, az agyaraim közé fogtam az alkarját, aztán csak a fejem hátra döntve hagytam, hogy száguldjon velem, én pedig hörögve, a testébe marva loholtam utána.
Ha macska lennék, dorombolt volna - de így csak megint morgós zenélésre futotta tőlem, ahogy egymásnak dörgöltük az arcunkat. A nőstényem kielégült. Én is kielégültem. Háromféle vértől csatakosan csókoltuk egymást.
Már nem voltak elől a karmaim, ahogy az altató cirógatásából a vállának nyomtam a jobbomat, hogy hanyatt döntsem. Lassan, puhán bújtam újra a nyakához: először csak csókoltam, beszívtam az illatát, aztán nyaltam egy rövidet a bőrén. Az ezüst fény újra villant, aztán... haraptunk.
Az sem érdekelt, ha már szinte fájt neki. A szürke agyarai a nyakába vájtak, a vérét nyeltem, közben a szabad kezem a testét simogatta. Megvagy. A csapdámba estél, megint. Minden, amit eddig kaptál, azért volt, mert én akartam, mert én engedtem, és mert az utolsó szó az enyém. Az enyém vagy.
Sokáig tartottam a fogást, miközben a testét simogattam, és ha esetleg megunta volna, akkor is vissza nyomtam a pokrócra, szorítva a nyakán lévő fogásomon. De bárhogy is lett vége, a friss vértől áztatott szám az övére talált, és a csókom olyasmit mesélt neki, amire nem voltak szavaim.
- Megfordítom a nyársokat.
Már teljesen emberi vonásokkal mosolyodtam és keltem fel mellőle abban a tudatban, hogy bármi is van, bármi is legyen, mindig visszavár. Ennél több pedig tényleg nem kell a világon.

Egyből változtattam a nyaka szorításán, ahogy a karomra fogott, a nőstény vágyakozva bújt, energiáim hevesen hullámoztak, de mindig csak az övéivel együtt, beléjük fonódva, sohasem rájuk telepedve vagy megpróbálva lenyomni. Ez nem erről szólt - soha nem is fog. Ott baszódik meg az egész, ha bejön valami alá-fölérendeltség, a puszta gondolattól nem-tetszőn mordultam, és inkább Henryn lovagoltam tovább, nem pedig ezen.
Tartottam, karmoltam és elvettem mindent, amit csak adni tudott, miközben Ő is véres nyomokat hagyott a testemen, amik később talán fájni fognak kis ideig, de egyikről se mondtam volna le. Vér, verejték, hús és gyönyör illata elegyedett, a pattogó tűz hangjába morduló nyögések és hörrenő sóhajok vegyültek, meg a vágtánk nedves hangjai.
Nem törődtem már a csillagokkal. Csak a Holdat néztem, az én két Holdamat, ami rajtam kívül ugyanúgy nem látott mást, mint ahogy nekem is csak Ő létezett. Ezekben a gyönyörtől szétesett, törékeny pillanatokban, itt a préri közepén, annyi első rossz és jó színterén azt hiszem, kicsit mindketten újjászülettünk. Egyszerre éreztem magam elveszettnek, sebezhetőnek és erősebbnek, mint valaha - ahogy talán az átharapásom után kellett volna, de a düh és a keserűség mindent elvett.
Most viszont csak az örömöm létezett. Kétségek és bizonytalanságok nélkül, minden érintésemmel szeretve és egész lényemmel ugyanazt akarva: Őt. Nem ellenkeztem, amikor átfordított a hátamra, halkan nyüszítettem, ahogy bújt, a nyakamba csókolt, mélyet lélegzett, én pedig tétovázás nélkül, jóllakottam fordítottam úgy a fejem, hogy minél többet felfedjek előtte. A kezem az oldalát cirógatta, immár karmok nélkül, a fékevesztett lángolás helyét átvette az otthon melege, én pedig egy jól eső nyögés-sóhaj keverékével adtam át magam a harapásának. Mindkét kezemmel felsimítottam a lapockáihoz, magamhoz öleltem, amíg tartott a pillanat. A bal kezem véres lett a korábbi karmolásom eredményétől.
Megunni? Ezt? Sose lettem volna képes. Csak cirógattam, ahogy ő is engem, egyszer halkan szisszentem, mert nem finomkodott a harapásával, de nem próbáltam szabadulni. Ha egy ilyen nyom örökre megmaradt volna, akkor is kérném időről-időre, hogy harapjon újra, jelöljön a magáénak, a vak is lássa, hogy valakit - Őt - beengedtem az életembe. A szívembe. Az otthonomba. Hogy aztán Ő legyen az életem, a szívem, az otthonom.
Nem számoltam a perceket, és csak annyit helyezkedtem, hogy egyik kezemmel a tarkónál a hajába túrhassak, hüvelykujjammal körkörösen masszírozó mozdulatokat téve. Meg egyszer rándultam össze és ficánkoltam kicsit, amikor csiklandós lett az érintése az oldalamon. Halkan, röviden kuncogtam, majd nagyot szusszanva simultam újra a tenyerébe. Hiába bámultam az éjszakai eget, minden porcikámmal csak Henryre fókuszáltam. Úgy barangolta be szabad kezem a felsőtestét, mintha először tenném.
Odaadással fogadtam a véres csókot, miközben amennyire lehetett, magamhoz húztam, öleltem, hozzá hasonlóan próbálva mindent elmondani, amire se angol, se portugál kifejezés nem létezett.
Mielőtt indult volna, visszahúztam még egy futó csókra.
- Forgasd, te grill-mester.
Oké, nem grilleztünk, de majdnem. Elég közel esett a kettő egymáshoz az én megítélésem szerint.
A kezemmel a hasamon, lazán felhúzott térdekkel hevertem a hátamon, úgy néztem megint Henry ténykedését, és megmosolyogtam a térdig tolt gatya-boxer kombót. Aztán persze megbámultam a seggét.
- Nagyon pajzán vagy így, de nem akarsz megszabadulni a bakancsodtól meg a többi gönctől? - vigyorogtam rá, majd felültem és négykézláb utána másztam, amíg még a husikat rendezgette.
Hátulról öleltem át, a hasfala barázdáit rajzoltam végig ujjaimmal, miközben a hátán éktelenkedő karomnyomok mellett a bőréhez nyomtam a szám. És lenyaltam róla némi vért. Egy pillanatra átfutott rajtam, hogy bocsánatot kérek, amiért belerondítottam a mintába, de végül nem tettem - nem volt okom sajnálkozni, méghozzá a körülmények miatt. Helyette hozzá simultam és a hátán keresztül hallgattam a szívvetését.
- Nem is olyan rossz Új-Mexikó - dünnyögtem mosolyogva. - Örülök, hogy ide és így jöttünk nászútra, Billy.
Mindketten tudtuk, hogy nem nászút miatt keltünk útra, és az eredeti okot se akartam letagadni vagy a szőnyeg alá söpörni, ezért is hívtam Billynek. Tiszta sor az ittlétünk oka, de imádtam, ahogy képesek voltunk valami még többet, még jobbat kihozni belőle. Egymásért és önmagunkért egyaránt - Billy és Elsa.
Halkan megkordult a gyomrom, vagyis inkább ilyen gurgulázó hülye hangot adott ki. A fő éhségem letudva a másik létfenntartó után ácsingózott a testem és nyüffenve kukucskáltam át Henry válla fölött, hogy meglessem, hogy áll a husi.
- Legközelebb nem vágok fel patással, marad a kurva tapsifüles - morogtam az orrom alatt, bár még nem voltam olyan éhes, mint teszem azt régebben, amikor a gyomorkorgás már szinte éhhalálhoz közeli falánkságot sugallt. - Vagy téged eszlek meg - haraptam játékosan a vállába. - Jó, tudom, máshogy is elélhetek rajtad technikailag - nevettem fel, ahogy eszembe jutott egy korábbi eszmefuttatása arról, hogy micsoda tápanyagok rejtőznek a legendában és hogy vész esetén amúgy abszolválható lenne így a túlélésem. Az, hogy ő közben mi olyat tudna magához venni, amit mondjuk én nem, mert hát neki se kéne belepusztulnia a hipotetikus helyzetbe, arról lövésem sincs. Ennyire már nem fogott a képzelőerőm.

Nem voltam már egy cseppet sem mohó, amikor a hátára fektettem és elmerültem a nyaka bőrében. A puhaságában, az illatában, a rajta megtelepedett verejtékben, az orromat csiklandozó, kósza hajszálaiban. Persze Ő is tudhatta, hogy mi fog következni, megfeszült azért, hogy minél kényelmesebben hozzáférhessek. Már rengetegszer haraptam, nem volt benne semmi újdonság, a gesztusban legalább is nem. De most nem a bősz vágy hajtott, nem a vad pillanat. Most a testén simító kezemmel és az energiáimmal is teljesen átadva magam neki készültem rá, vezettem magunkat addig a pontig, hogy a harapás pillanatában már tényleg ne lehessen eldönteni, hogy hol érek véget én és hol kezdődik Ő. Persze, ez már rég nem számított. Csak hát... egy kis időre elfelejtettem, hogy mennyire összetartozunk, hogy minden, amit vele teszek, magammal is teszem. Legyen szó bántásról vagy boldoggátételről.
Megvagy. Kurvára végleg, ugye tudod? Hogyne tudnád... De mégis úgy érzem, hogy tényleg nem tudom eléggé kifejezni. Amilyen erővel haraptam és tartottam az agyaraim közt, olyan lágyan nyúltam a derekához, hogy aztán magamhoz húzzam, ahogy átölelte a hátamat. Aprót morrantam, ahogy a sebeihez ért, de ez is csak arra emlékeztetett, hogy elemi szinten jelölt meg magának. Újra simogatni kezdtem, és amíg a nyakát satuba fogva élveztem a vére ízét, hörgő, fújtató sóhajjal kívántam, hogy bárcsak így szó szerint odaadhatnék neki egy darabot magamból. Nem, nem farkast. Csak a lelkem egy darabját. És hogy biztosra menjek, hát megpróbáltam ugyanezt a csókommal. Úgy gabalyodtunk egymásba, mintha összecsomózni készültünk volna magunkat. Valamiért... Belém hasított a felismerés, hogy hozzám képest milyen apró, vékony, szinte már-már törékeny a teste, ahogy elveszett a karjaim közt. Tudom, hogy erős. Tudom, hogy tud magára vigyázni. De ez nem jelenti azt, hogy ne érezném erősnek mellette magam. Hogy nem fogom az úristentől is megóvni. Ő szereti, ahogyan hím vagyok. Én pedig szerettem mellette ilyen hímnek lenni.
Nehezen szabadultam el az ajkaitól, főleg, hogy még egy apróra visszahúzott, miután kifejeztem a szándékaimat a vacsorával kapcsolatban. Amikor grillmesternek nevezett, aprón nevettem fel és búcsúzóul játékosan az orra felé haraptam, aztán térdre toltam magam, négykézlábra támaszkodva löktem egyet magamon, és a tűz mellé húzódva hanyagul a sarkaimra ültem.
- Mindjárt... - morogtam vissza, mert hát, egy dimenziós agyam van, és most csak a húsokat rendezgettem, le sem szartam, hogy nézek ki - Most sütök.
Nem figyeltem a neszezésére sem, de attól, ahogy megnyalta a hátamat, hirtelen álltak vigyázzba a szőrszálak a karomon. Na, de mi amor...
Még javában rendezkedtem, amíg átölelve dünnyögött a hátamhoz préselődve. Mondjuk ezt addig nem tudtam értékelni, amíg be nem fejeztem a forgatást és be nem lőttem az ideálisnak vélt távolságot, ahova újra kitámasztottam a nyársakat. De ahogy ezzel végeztem, a hasamat ölelő karjaira fogtam, úgy tartottam, mintha a világ legértékesebb prémje lenne a hátamon, amire kibaszott büszke vagyok és sosem akarnám levenni. Rekedten kuncogtam fel a dünnyögésére, miközben a lángok közé bambultam. Azt hiszem, kezdenek kiürülni a hormonturbós tartalékaim.
- Látod? Én is ezt ugattam. - elemeltem egy kicsit az egyik kezét, és az ajkaimhoz húzva megcsókoltam, bár főleg azért és ahogy Billynek hívott - Mostantól oda megyünk, ahova akarunk. És akkor, amikor akarunk... - nem mondom, hogy nem volt szomorú tónus a hangomban, de a töredéke annak, mint hetekkel ezelőtt lett volna. Hirtelen, szinte lelkesen hátrafordítottam a fejem, persze annyira nem tudtam, hogy lássam is - Mondjuk a Bahamákra! A szülinapunkkor? Vagy Európába... - töprengtem, bár valahogy Európát nem tartottam kimondottan luxus-bulis-ünneplős állomásnak - Még sosem voltam Európában.
Igen, leéltem két életet anélkül, hogy valaha is kiléptem volna az államokból. Egy vicc vagyok. Mondjuk, hogy későn érő típus vagyok, meg addig apám csöcsén lógtam, de talán sosem késő elkezdeni. Ugye?
Ahogy Dakota gyomra morgolódni kezdett, esküszöm, a hátamon éreztem a baritonját, és nem tudtam megállni, hogy ne röhögjek fel.
- Jaj, ne hisztizz már... - csattantam fel játékosan - Engem is csak a stressz meg a koffein tart életben. Engedj...
Kibújtam az öleléséből miután a vállamba harapott, és egy kis helyezkedés után seggre ültem, és nekiálltam kifűzni a bakancsomat, miközben tovább hallgattam Dakotát. Vele nevettem arra, ahogy felemlegette a kiselőadásomat a sperma tápértékéről.
- Na, ugye! Tartanom kéne erről egy TEDx előadást és szétturnézni a világot.
Nyilván elfaszkodtam megint a kérdést így a nagy vetkőzésem közben, de azért egy cinkos, pajzán felpillantás még belefért. Bár, azt hiszem, hogy az lett volna  világ nyolcadik csodája, ha most, ilyen hamar és egy ilyen nap után képes lettem volna megetetni.
Ledobáltam magamról a maradék ruhát. A mozdulatok közben élesen húzódtak a testemen lévő karmolások, de egy pillanatra sem bántam. Sőt. Valami perverz módon még élveztem is. Aztán a pokrócon eldobva heverő cigiért nyúltam, kivettem két szálat és hanyag módon a tűz fölé tartva izzítottam őket. Egy ide, egy oda.
Nagyon szívesen eldőltem volna, de az fix, hogy akkor nem kelek fel többet, és akkor annyi a vacsinak.
- Nemsokára ehetünk. Ha nagyon nem bírod, válts, ott a maradék - tényleg, még azt is arrébb kell majd cibálni alvás előtt, mert nem hiányzik, hogy közvetlen mellettünk táborozzanak le a keselyűk éjszaka - Gyere már ide, he...
Az első slukk után Dakota felé nyújtottam a szabad kezem, ha eddig nem jött volna, magam mellé hívtam, mert... Nem tetszett, hogy nem érek hozzá, főleg nem úgy, hogy most már tényleg mindketten seggpucérak voltunk. Átkaroltam, a fejének döntöttem a sajátomat, és csak bámultam bele a sötét messzeségbe a tűz fölött. Már hűvösebb volt. Csend. Béke.
- Tudom, mondtam ma már párszor, de kibaszottul szeretlek, te kis szar. - megpusziltam a feje búbját és a hajába morogtam, aztán szívtam még egy slukkot - Nem fáj nagyon ülni?
Nyilván utólag vagyok én is okos, van, ami nem változik. A nyakunk az egy dolog, a hátam és a mellkasom meg egy másik, de már önmagukban is sajogtak kissé... Nem kellett a plusz nyomást is elviselnem.

Játékosan ráncoltam az orrom, miután finoman, röviden ráharapott. Utána mosolyogva figyeltem, ahogy még mindig bakancsban, letolt farmerben és boxerben eloldalgott húst forgatni.
- Oké-oké, koncentrálj, el ne baszd nekem - cukkoltam kicsit, miközben tudtam, hogy egyrészt úgyse fogja, másrészt, akkor a vállalhatóbb szeletet adná nekem. Én is ezt tettem volna.
Felkeltem - ekkor először felfogtam a seggbe szúró fájdalmat -, és Henry után másztam. Lehet, hogy ő már képes volt olyan praktikus dolgokkal foglalkozni, mint a vacsoránk, de én még a bújós-tapizós fázisnál tartottam, és eszembe se volt másképp viselkedni.
Hátulról öleltem át, a hasfalát cirógattam, lenyaltam a hátáról némi vért és mélyen magamba szívtam az illatát, az egész jelenlétét. Kurvára leszartam, hogy melyikünk mennyire volt izzadt, vér- és gyönyörmocskos. Pont jó volt így mindkettőnktől, illett hozzánk, ha pedig bele tudtam volna gondolni ebben a pillanatban, biztos, hogy sajnálom a percet, amelyikben mindezt kénytelenek leszünk lemosni magunkról, mert hát civilizáció meg minden... De addig még volt időnk, megvallhattam, hogy kezdek kibékülni a vidékkel.
Kicsit furcsa volt úgy Billynek hívnom, hogy most már tényleg ismertem azt, ami-aki a név mögött létezett. Aki megcsókolta a kezem. Hozzásimítottam az arcom a hátához, mintha egy kényelmes párnán helyezkedtem volna. kihallottam a szomorúságot a hangjából, picit erősebben szorítottam, de nem hitegettem azzal, hogy nincs oka így érezni, vagy felejtse el. A veszteség az veszteség, és tudtam, hogy idővel halványulni fog még az érzés, csak most olyan élesen váltott minden.
Kicsit oldalra biccentettem a fejem, ahogy hirtelen hátra fordult hozzám, amennyire tudott, hogy többet láthasson a fejemből. Felragyogott az arcom a szülinapjaink felemlegetésére - amik nyilván egy hónapra estek...
- Jó! Menjünk! Oké, Európa is jó, én se jártam még ott. Ú, meg tudod mi gyönyörű még? Bora Bora! Kis házak cölöpökön a vízben meg minden... De veled a Szaharában is jó lenne: tíz napnyi tömény hedonizmust, amíg tőlem hozzád érünk - vigyorogtam rá. - Addigra talán megtanulom, hogyan viseljek el ennyi boldogságot.
Biztosan nem üres gyomorral. A kis korgásra persze Henry is felfigyelt, a feddésére kuncogta.
- Nem igaz, van benned egy harapásnyi szendvics is - kötekedtem nagy tudálékosan a vállába harapva, majd rövid, elégedetlenkedő nyüszítéssel ugyan, de elengedtem, hogy kibújhasson a rajta maradt gúnyából.
Ez alatt megemlékeztem a neki köszönhetően szerzett sperma-ismereteimről. Ja, nem tudtam. Bocs, de ez elkerülte a túlélési kiskönyvemet, de még ha nem is... tudod mikor alkalmaztam volna ezt a tudást?! Pláne H.e. (Henry előtt).
- Jó. A művészneved pedig lehetne FaSzaki, mindent elmondana, amit tudni érdemes - nevettem fel. - Ha gondolod, leszek az asszisztensed szemléltetésnél. Ha színpadra termettebbet szeretnél, akkor a castingnál akarok ott lenni - tettem még hozzá látszólag rém komolyan, mintha mindennek valós esélyei lennének.
Amíg ő intézkedett és helyezkedett, én hasra feküdtem, felkönyököltem és úgy figyeltem a ténykedését, majd átvettem a meggyújtott, felém nyújtott szálat. Lustán fújtam ki az első slukkot.
- Nem vészes - mondtam az éhségemre -, meg amúgy is abból akarok enni, amit te sütsz. - Ha már nem csinált nagyobb ügyet a magányos vadászatomból, ha már nekem is sütötte, a már úgy szerettem, amikor süt.
Nyögve tápászkodtam fel, amikor hívott, mint egy 112 éves vénasszony, hogy eleget téve a kérésének, meg a magam vágyainak mellé telepedjek. Felszisszentem, aztán helyezkedtem még egy kicsit, az arcom meg-megrándult finoman, aztán végül találtam egy... kvázi elviselhető testhelyzetet. De erről abban a pillanatban elfeledkeztem, ahogy átkarolt és a fejemre hajtotta az övét. Kicsit hozzá dörgöltem a fejem búbját, az újabb vallomására pedig elmosolyodtam, miközben a tűzbe meredtem.
- Én is szeretlek téged, te rohadék. Mucho-mucho. - Nagyot szusszantam, a kérdésére pedig félvinnyogó kis nevetés szökött ki belőlem. - Dehogynem! Az is mucho-mucho, sőt, kurvára, pedig nem is análisan csináltuk, mondjuk a legendáddal... minimum instant aranyerem lett volna utána. Végig fogom szenvedni a visszautat. Hangosan - néztem fel rá, de a szemem jókedvűen csillogott, fikarcnyi neheztelés se volt bennem azért, ahogy elbánt a popómmal. - De egyiket se csinálnám vissza. És legközelebb is ugyanúgy fogom élvezni, amikor megkapom tőled a magamét, vagy meglovagollak. Igazából, ha nem lennénk ennyire fáradtak, már most mondanám, hogy adj rá puszit, hátha jobb lesz és belevinnélek a rosszba, de így elég, ha álmomban véletlenül se fordulok a hátamra.
Megcsókoltam, nehogy nekem egy pillanatig is rosszul érezze magát emiatt. Engem is csak azért foglalkoztatott, mert tök mindegy volt, mit csináltam, ha nem álltam - márpedig minek keltem volna fel - akkor mindenre húzódott, égett, csípett. Közben meg elég volt egy pillanatát felidéznem annak, hogyan szereztem a karmolásokat és a vágy lustán, nagyot nyújtózott bennem.
Újabb slukkok, újabb tűzbámulás.
- Boldoggá foglak tenni - mondtam halkan, eltökélten. - Olyan boldoggá, hogy 0-24 idióta, boldog-hülye vigyorra álljon a szád. - A combjára tettem a kezem, inkább a térdéhez, mint az öléhez közel, nem akartam most húzni, csak ennyivel is éreztetni, hogy mindenemmel vele vagyok. Felnéztem az arcába. - Annyira szeretném elmondani, hogy mennyit jelentesz, de kurvára nem ismerem hozzá a megfelelő szavakat, amik tényleg azt adnák vissza, amit érzek. De mindennap azon leszek, hogy érezd.

Szomorú él ide vagy oda, így, ahogy a vadonban, a sercegve sülő hús mellett térdelve Dakota a hátamat ölelte, tudtam, hogy minden rendben lesz. Ráadásul, az érme másik oldalán az is jól esett, hogy most már bármikor és bármeddig csinálhattuk ezt - vagy bármi mást, amit akartunk. Nincs időkorlát, nincsenek feltételek... Vele együtt felragyogva kicsit a lehetőségek pedzegetésétől, szélesen vigyorogtam, ahogy örült és tovább fűzte a felvetett gondolataimat.
- Milyen kis mohó vagy... - tettem hozzá, amikor még Bora Borát is bedobta, meg a tíz napnyi hedonizmust - Ne fossál, még a Szaharába is elmehetünk. Majd... nemtom', csinálunk cetliket, gyűjtögetjük őket egy sapimban, és amikor olyanunk van, húzunk egyet. Na?
A maga módján félelmetes volt, hogy ezzel az egy gondolattal ennyire előre terveztem. Sosem csináltam ilyesmit. Most sem volt igazán semmi konkrétum, csak az, hogy... minimum addig akartam Dakota mellett ébredni reggelente, amíg az egész kurva világot be nem járjuk.
Csak öregesen mordultam a kötekedésére az egy falatnyi szendóra, és megcsóváltam a fejem. Idióta. Az én idiótám. Persze itt nem állt meg a tudomány, mert hát a TEDx-es karrieremet ő már le is játszotta előre fejben, a FaSzakin pedig akkorát röhögtem, hogy még magamat is megijesztettem. Mire a kis stand-upja végére ért, még mindig meg-megreszkettek a vállaim és nyögdöstem is egy kicsit.
- Oszt' mégis miben asszisztálna bárki? Nem, nem, hagyjuk, nem, tudom, elég kevés korlátom van, de a nagyszínpados szopás még rajtam is túl tesz...
Arra már reagálni is derogált, hogy bárki mást castingolnék helyette. Na, most tényleg idióta. Inkább a jó kedvet meghagyva visszatértem a vetkőzéshez, amíg ő hasra dobta magát, de ez nem jelentette azt, hogy ne érdemeltünk volna meg mindketten egy-egy blázt. Tényleg nem akartam, hogy itt éhezzen nekem, szóval egyrészt nyugtattam, másrészt pedig felajánlottam a B-tervet a nyers maradék felé bökve.
Ha kicsit puhább fából lennék faragva lehet, hogy felnyüsszentek arra, hogy az én sültömből akar enni, de így hanghatások nélkül maradt a dolog. Csak irtó szerelmesen néztem rá, mert tudtam, miért mondja ezt, akkor is, ha tényleg ájultan esne össze, mielőtt vacsihoz jutnánk. Az volt a minimum, hogy felugrasztom, és kibaszottul magamhoz húzom, mert... Mert így voltunk jók. Így voltunk egészek.
Feltűnt, ahogy fészkelődik meg egy kicsit nyomorog, de nem csaptam le rá egyből. Hagytam mindkettőnket egy kicsit elmerülni a helyzetben. Valami olyasmiben, amit itt és így most először éltünk át. Most nem a teraszról bámultuk az erdőt, nem a loftból merengtünk Anchorage fényein. Ez más volt, különleges, és emiatt talán egy kicsit több is.
Pontosan tudom, hogy mennyire mucho-mucho szeret, de sosem unnám meg hallgatni, ahogy kimondani sem. Ahogy azonban kifejtette a feneke fájdalmait, kényszeredetten, szinte már zavartan nevettem, és a cigit tartó csuklómat a homlokomhoz szorítva próbáltam a föld alá süllyedni. Valahogy az ezen adottságaim körüli dumával nem igazán tudok mit kezdeni. A lényeg, hogy nem áll szándékomban instant aranyeret okozni neki. Pont. Csak akkor pillantottam rá, amikor azt mondta, hogy nem csinálná vissza. Laposakat pislogva, finoman mosolyogva néztem a csillogó szemeibe. Nem volt bűntudatom. De attól még gondoskodni akartam róla, ha már sikerült így lestrapánom.
- Nem fogsz hátra fordulni. - ígértem meg neki kicsit ellágyulva - Ma te leszel a kiskifli, és reggelig az oldaladon tartalak. - úgyis éberen fogok aludni, mert hát... kint vagyunk a kibaszott senki földjén, az ismertlen pusztában, és tőle függetlenül is beindulnak a régi reflexeim - Vagy akár válthatsz is.
Az is egy opció volt, ami ellen semmi kifogásom nem lett volna. Váltottam volna vele, ugyanúgy őriztem volna mindkettőnk álmát, és így talán a holnapi útra is jobban készen állt volna.
Ezzel az ígérettel (is) fogadtam és viszonoztam a csókját, aztán engedtem magunkat elmerülni újra a sötét csendben, ami ránk borult a tűz mellett. Egy ponton hanyagul a tűzbe hajítottam a csikkemet. De amikor halkan megszólalt, felé fordítottam a tekintetem.
Annyira hülye. Annyira idióta. Annyira... egy kicsit megint szerettem volna elsírni magam, de szerintem mára már nem maradt bennem több. Hálásan, fáradtan és ha nem is idióta-boldog-hülye vigyorral, de idióta-boldog-hülye mosollyal néztem rá.
- Kussolj. - suttogtam és megfogtam a térdemen nyugvó kezét - Nem kell mondanod semmit. Ezt nem lehet...Akkor már mondtam volna. - nem fejeztem ki nyíltan, hogy nekem is hasonló problémáim akadtak vele kapcsolatban, de ennyi jelzés (talán?) elég volt - És tenned sem kell semmit. Csak legyél mellettem, és boldog leszek. Ennél több nem kell. Komolyan.
Hiába esett jól mindenféle kisebb-nagyobb extra eddig is, de nem éreztem egyiket sem létszükségletnek. Ez a boldogság, ahogy itt ül mellettem és foghatom a kezét. Nem vártam el, hogy kaját hozzon, hogy megmasszírozzon, hogy egész napos szexmaratont rendezzen a kedvemért, hogy szopással ébresszen, hogy olyat nézzen velem a Flixen, ami nem tetszik, hogy... Nem. Tényleg semmit. Elengedtem a kezét, hogy az álla alá simítva megcsókoljam, aztán a homlokának dörgölve a sajátom, megpihenjek a kettőnk... négyünk szerelmében.

Az orrom most sem csapott be. Örömmel jelentettem be, hogy a szagok és a látvány alapján csak eljött a vacsora ideje - amit egyáltalán nem basztam el, szóval csócsálhattunk, mint két csavargó, ráadásul tömény faggyúíz nélkül. Még mindig kurva jó vagyok.
Evés közben még tényleg megmutattam neki a nagymacit, meg pár mást is, kicsit felvágósan, kicsit nosztalgiázva azokról az időkről, amikor még GPS nélkül tényleg céllal tartottunk valahova és nem csak úgy mentünk bele a világba. Tudtam volna még enni, de már kibaszott lusta lettem volna akár a tetemnek is nekiállni, és ez így pont elég volt ahhoz, hogy kényelmesen és ne terhesen dőlhessek ki ma este. Azért annyira még felkeltem, hogy a szarvánál fogva tisztes távolságra húzzam a juh maradékát a táborhelyünktől. De ennél többre már nem voltam képes. Még egyszer rápillantottam a tűzre, jóvanazúgy, látszatra nem állt fenn a veszélye, hogy reggelre a bari sorsára jutunk.
Nagyot nyögve, a leégésemet és a sebeimet kicsit fájlalva dőltem el, és hiába húzott magával az álom, egy kicsit azért még elmerengtem Dakotán és a tájon. Már, amit láttam belőle. Azt rábíztam, hogy végül hogyan fogunk durmolni: farkasként vagy kiflizve, tényleg mindegy volt. De így is, úgy is hozzá értem, magamhoz húztam úgy, hogy az én hátamat érje a golyó, ha bárki is ránk lőne a puszta közepén. Boldog voltam. És ha vigyor nem is, de az ezt kifejező mosoly ott volt az arcomon/pofámon, ahogy Dakota illatát magamba szívva végül elnyomott az álom.
Ahogy sejtettem: a szürke végig a felszínen settenkedett, én is többször megébredtem, de csak pillanatokra. Lemeóztam, hogy minden oké, közelebb helyezkedtem Dakotához, ha elmocorogtunk volna és már aludtam is tovább.
A hajnal fényei ébresztettek, ami talán megint régi reflex volt. Nem, az biztos, hogy egyikünk sem akart volna délig, seggpucéran, Új-Mexikóban, a prérin ébredni. A tegnapi leégés lófasz lett volna ehhez képest.
Óvatosan és halkan keltem fel: és hogy baszná meg a Teremtő (bocs, Jay), kurva gyorsan kell egy kávé. Tényleg elszoktam az ilyen ébredésektől. Már felállva néztem végig Dakota kiterült testén és majdnem elröhögtem magam. Aztán meg végképp, amikor saját magamon, a kezeimen és a mellkasomon mértem fel a tegnap este maradékát: és akkor a nyakam még nem is láttam. Vér és homokos, izzadtságtól saras mocsok mindenhol. Előtúrtam a telefonom és lefotóztam Dakotát, aztán a fair play nevéven egy selfie-t is lőttem. De aggodalomra semmi ok! Billynek mindenre van egy múltbéli emléke/megoldása. Bár ez olyasmi volt, amit már Dakota is ismert.
Az egyik bontatlan üveg víz felé nyúltam, letekertem a kupakját, és megint azzal semmi jót sem ígérő villanással a szemeimben löttyintettem Dakotára az este lehűlt vizet.
- Nem a Rio Grande, de attól még megteszi! - szakadtam a röhögéstől, bármit is reagált, akkor is, ha megütögetett - Olyanok vagyunk, mint két csöves.
Ez a tény pedig rettenetesen szórakoztatott. Főleg, hogy már a fejem sem fájt, és a szürke is feltöltődve, vidáman pattogott a lelkemben.
- Mossál le! Aztán majd én is...
Amint úgy tűnt, hogy Dakota tud a világáról, a kezébe nyomtam az üveget és hagytam, hogy legalább azokat a részeket megtisztítsa, amik látszódni fognak majd akkor, ha megállunk kávét venni és visszamegyünk a hotelbe. Annyira jól szórakoztam, annyira könnyed voltam vele a "zuhany" alatt, hogy a szokásos, reggeli hisztimről is megfeledkeztem.
Mikor mindent összeszedtünk, a derekánál fogva húztam magamhoz egy csókra, aztán kicsit szomorút sóhajtottam, amikor magunk mögött hagytuk a táborhelyet. Egy részem nem akart kiszakadni, a másikat viszont várta az Élet, és minden, amit még tartogatott.
Szívesen vezettem, de ha Dakota bevállalta sebes popóval, felőlem vihette a fémpacit ma is. Ahhoz viszont mindenképp ragaszkodtam, hogy a (szerencsére közelben lévő első) benzinkútnál megálljunk. A büfében pedig nem csak kávéval, de emberi kajából is feltankoltunk. Rajtam volt a sor, hogy egy sereget megszégyenítő mennyiséget zabáljak akár Dakotával, akár nélküle. Amikor pedig végre a kávé mellett rágyújtottam, közöltem a mi amorral, hogy igen, most nem kicsit áll fel, hanem nagyon. És ha ez a tény elkapta a fantáziáját, nagyon szívesen az épület mögé vittem egy gyors... második reggelire. Nem vagyok semmi jónak az elrontója.
- Asszem, elég sajátos kapcsolatunk lesz innentől a benzinkutakkal. Az összesről az fog eszembe jutni, ahol először találkoztunk, és puszta köcsögösködésből felvetettem, hogy a nejem vagy.
Amin nyilván akkor még kiakadt, most meg... Elég csak az ujjainkra nézni.
Hacsak korábban nem jelentette ki, hogy ma nem akar vezetni, akkor megint felvetettem, hogy akár meg is teheti. Saccper háromnegyed órára voltunk a várostól. És ha menet közben tényleg azon nyögött hangosan, hogy fáj a segge, megfenyegettem, hogy a hátsó ülésekre dobom, ahol elfekhet, csak ne hisztizzen, mert a végén még tovább rontok a helyzetén... Na, nem mintha annyira ellenére lett volna.
Megváltás volt, amikor leparkoltunk a hotel előtt, és átadhattuk a kocsikulcsot annak a kis nyominak, aki elvitte leparkolni. Mivel senki nem volt a folyosón, amikor az emeletünkre értünk, már az ajtó felé menet levettem a trikómat, és ahogy bejutottunk, kérdés nélkül a fürdő felé vettem az irányt. Nyilván, Dakotával együtt. Igen, azt hiszem, végső soron tényleg öreg vagyok már a vadon kalandjaihoz. Elkényeztetett az utóbbi pár évtized.
De még napjaink voltak hátra. Olyan napok, amiket tényleg olyasmikkel tölthettünk, amik boldoggá tettek mindkettőnket. Wellness, luxus, ballonozás, tetkó, zene, tánc, étterem... Bármi, amit csak akartunk, amitől tényleg elkényeztetett nászutasként érzhettük magunkat.

Arra, hogy mohó lettem, csak felnevettem.
- Veled hogyan ne legyek az? - néztem rá ezerwattos vigyorral. - Húzhatunk is, vagy rábökünk a térképre, a kerti sufniba is úgy mennék veled, mintha életünk kalandjára készülnénk. - A vállára csókoltam.
Furcsa volt nekem is a tervezés, általában csak útra keltem, aztán vitt a lábam és sose néztem, merre van az arra. Mentem, aztán itt-ott megálltam, tökéletesen tervezetlenül. Az, hogy most Henryvel ennyi minden terítéken volt, ahogy elsorolta korábban a (közelebbi) jövőre vonatkozó lépéseket, hogy novemberre gondoltunk már, pedig még nyár közepe se volt... Egyszerre tűnt totálisan idegennek tőlem és töltött el izgatott várakozással. Akartam az összes közös napot, minden hétköznapival vagy különlegessel.
Tovább lépve a TEDx-re nyilván egyből megvolt a magam hozzátenni valója, Henry hirtelen robbanó, éktelen röhögésére pedig még jobban nevettem. Már ezekért a pillanatokért megérte bődületes faszságokkal előállnom: szerettem a röhögését - is.
- Mondanám, hogy kár, mert szerintem kurva sokat kasználhatnál vele, deeeee... ja, jobb, hogy ilyen kis szemérmetes vagy - pillogtam rá, egy percig se gondolva komolyan azt a "szemérmetest". Plusz esélyesen kézzel-lábbal tiltakoztam a mutatvány ellen, ha valóban ilyesmire adta volna a fejét.
Elhúzódtam, hogy vetkőzhessen, majd mindketten rágyújtottunk és röpstartból elvetettem a farkasalakos, nyershúszabálós opciót. Szó se lehetett róla! A tekintete elárulta, hogy értette a miérteket, mire ugyanolyan szerelmes pillantást kapott válaszul, és egy viszonylag gyors kívánság teljesítést, ahogy odabújtam hozzá ismét.
A hátsóm körüli kanosszajárás végén lelkesen bólogattam az életmentő ötletre: farkasként alvás. Megvéve! Ez lesz. Úgy még kicsit gyorsabban is gyógyulok és talán mindkettőnknek elviselhetőbb visszaútja lesz a hotelig.
A vállára hajtottam a fejem, úgy bámultam a tűzbe, hogy aztán a sajt, rá vonatkozó terveimet is előadjam. Pontosabban Az Egy Nagy Tervet - AENT. Boldoggá akartam tenni, méghozzá minden egyes nap, mert ahogy Ő megmondta, hogy a férjem lesz, én úgy akartam a felesége lenni. Jóban-rosszban, mindent megadva, amire csak képes vagyok, sőt, még többet is.
Halkan nyüszítettem, amikor megfogta a kezem és közölte, hogy elég, ha mellette vagyok. Leszartam, mennyire nem esett jól a sebeimnek: mocorogtam egy kicsit, hogy még jobban Henryhez tudjak bújni, ahogy az állam alá nyúlt és újból megcsókolt. Néhány másodpercre lehunytam a szemem, amikor a homlokát az enyémhez nyomta. Kizárt, hogy a világon létezzen ennél teljesebb pillanat.

Kézzel tartottam, foggal téptem az elkészült húst, pont mint régen, és ahogy akkor, úgy most sem zavartattam magam. Jóízűen falatoztam, hallgattam Henry meséjét és magyarázatát a csillagképekről, ha pedig már ennyire benne volt, kifaggattam, hogyan tudott tájékozódni az csillagok alapján. Én sose törődtem ilyesmivel, de érdekelt és érdekes volt, ahogy a párom magyarázott, én pedig egy-egy falat közben hol őt, hol az eget bámultam. Nyilván fel is vágott a tudásával, de most sem zavart, legfeljebb somolyogva figyeltem, ahogy egyik-másik kérdésem után három számmal nagyobb lett az egója, mert naná, hogy tudta a választ!
Ennek volt köszönhető, hogy egyszer csak az egyik mondata közepén odahajoltam és megcsókoltam. Csak úgy. Mert miért ne? Édes volt a kibaszott nagy egójával együtt, ahogy mindent megtett azért, hogy a kíváncsiságomat kielégítse és a beígért csillagkép-estet a maxra tekerje. Tényleg ő a legjobb.
Miután megettem a húst és az estimese is véget ért, némi nyöszörgés közepette - kapd be a faszt, Nap és kösz húzódó segg-sebek -, visszavettem a bundás formám. Közben Henry arrébb húzta a tetemet én meg továbbra is kedvtelve nézegettem, ahogy az én pucér-szutykos ősemberem lerendezte a vackunk környékét. Jókedvűen lapultam a pokrócon és lusta csóválás gyanánt tettem jobbról balra, balról jobbra a farkam. Ez kapcsolt sebesebb fokozatba, ahogy újra feltűnt a szürkém, majd mellém telepedett, hozzám bújt. Halkan nyüsszentem, szeretve bökdöstem kicsit az orrommal, majd nyaltam pofán, mintegy jóéjpuszi gyanánt, annyira hozzá kucorodva, amennyire ez fizikailag lehetséges volt.
A megszokás viszont nem csak benne munkált. Én ugyan nem ébredtem fel és tökéletes biztonságban éreztem magam Henry mellett, de azért reagáltam egy-egy közelebbi neszre, a fülem rebbent. Valahányszor Henry visszahelyezkedett a radarozás után, elégedetten nagyot szusszantam és elbújtam nyaka tömött bundájában a pofámmal. Szeretem. Az életemnél is jobban.
Persze, még néhány ilyen ébresztő és brutális válás elébe nézünk!
A rám loccsantott hideg víztől azonnal felpattantam, minden egyes szőrszál a testemen égnek meredt, mint valami kibaszott macskának, és úgy befeszültem, mint aki... hidegvizet sokkot kapott. Aztán felfogtam, hogy ez a galád, tetű kis rohadék, ez, röhögött! Szakaszosan fordítottam a fejem a már emberi alakban lébecoló Henry felé, majd egy morranással löktem elméjébe:
~ Leharapom a faszodat bazmeg!
És már lendültem és ugrottam is, igaz nem a megfenyegetett testrészére, mert hát na, vanna védett területek. Egyszerűen fogtam magam, ráugrottam és letaroltam. Vagy megkergettem a környéken, miközben betegre röhögte magát és utána döntöttem le a lábáról. Fölötte állva ráztam meg magam, hadd fröcsögjön-csöpögjön rá bőven minden, aztán mint egy zsák - ázott - krumpli ráfeküdtem és bőnyállal nyalogattam végig a képét.
~ Rio Grande, az, lesz neked akkora Grande...
Nyüszítettem, ahogy elkapta a pofám és elkezdte gyűrni-gyúrni, majd még volt pofája maga teperni meg ázott kutyaszagról hadoválni.
~ A faszod a kutya! ~ kaffogtam, mert hát mindennek van határa, de persze visszakérdezett, hogy hallottam már ugatni a farkát? ~ Persze. Hozzám folyton beszél. Billyfasz-suttogó vagyok. ~ Erre megint felröhögött és már én is úgy csóváltam, hogy fájt a tomporom. Hátradobáltam a fejem, próbálva felé kapni, de csak játékosan, majd jólesően morogtam egy-egy bundába túró mozdulatra, vagy arra, ahogy kacagva bújt arccal a bundámba. ~ Teljesen hülye vagy ~ vontam le nevetős hangon a végkövetkeztetést, majd ahogy elengedett, felkeltem és emberré vedlettem.
Oké, tényleg elég gányul néztünk ki, de... én még el bírtam volna így lenni pár napig. Szinte sajnáltam átvenni tőle a flakon vizet, amit most nem meginni készültünk.
- Ki nem szarja le? - dünnyögtem megkésve arra, hogy úgy nézünk ki, mint két csöves. - Még így is átlagon felülien szexik vagyunk - mondtam, aztán beletörődve, hogy vár a civilizáció, elkezdtem lemosni Henryt, főleg a nyakát és a karjait, a többit ímmel-ámmal. A mozdulatokba önkéntelenül belevitt törődéssel és az odafigyeléssel teljesen túltettem magam a reggeli ébresztő sokkján. Kis geci.
Amikor én következtem, szemtelen kis csókokkal nehezítettem a dolgát, de így is egész gyorsan készen lettünk, aztán magunkra kapkodtuk a gönceinket. A csókja részegítő volt. Mindig az. És csak azért nem bántam olyan nagyon, hogy vissza kellett térnünk az átlagosba, mert azt is ugyanígy Vele folytathattam. Még mindig arcon csapott a valóság, amikor így leesett egyik-másik alkalommal, hogy nem lopott óráink vagy napjaink vannak. A kocsihoz caplatva összeszedtem a korábban lerúgott tornacsukámat is és kiszórtam belőlük az éjszaka során beléjük költözött bogarakat némi fintorral. Nem sikonyáltam tőlük, minek, rovarok bazmeg, kész-pont.
- Te vezetsz! - emeltem fel mindkét kezem, amikor meglengette a slusszkulcsot. - Nekem elég a hátsómmal törődni - nevettem fel, aztán persze már nem kacarásztam így, amikor szépen, óvatosan, mintha hímestojásokra tenném le magam, úgy ültem be az anyósülésre.
Utána viszonylag rendben voltam, a sima nyomás dörzsizés nélkül bekerült a kvázi-túlélhető fájdalomtartományba.
Az egyetlen problémám a benzinkúttal az volt, hogy ki "kellett" szállni az autóból. Persze maradhattam is volna, de kizárt. Henry zabált, én maradtam a szendvics témánál és igen, a kávé a megváltással ért fel! Az utolsókat kortyoltam, amikor ő rágyújtott és közölte, hogy nagyon feláll. Egy darabig hallgattam. Nézelődtem. Az üres poharat piszkáltam, aztán egy "bassza meg" felszólalással keltem fel, ragadtam meg Henry kezét és húztam magammal, vagy mentem vele, tök mindegy. Az épület mögött a falnak támaszkodva, szétvetett lábakkal élveztem ki visszafojtott nyögésekkel a magunk számára megszokott reggelit. Olyan erővel haraptam a számba, amikor rámarkolt a seggemre, hogy majdnem kiserkent a vérem. A fájdalom és a kéj elegye a gyors menet alatt is kikészített.
Amikor visszamentünk, kértem még egy kávét. Járt. Főleg, hogy megint sokkal óvatosabban mozogtam és ültem le. Felnevettem az benzinkutas dologra.
- Mert sose bírod befogni a fene nagy pofád. Nézd meg, hova juttatott minket! - mutattam körbe a puszta közepén árválkodó kúton meg úgy... mindenen. Vigyorogva és boldogan.
Ugyanilyen lelkesen hagytam meg neki a további vezetés élményét, mert hát szegény popóm! De a fenyegetésemmel ellentétben nem szenvedtem hangosan és látványosan, csak néztem csúnyán, amikor nem vett észre esetleg egy kátyút vagy felszisszentem a göröngyösebb részen. Most már nekem is kezdett hiányozni egy kiadós zuhany vagy fürdő, mert hiába bírtam volna még a szabadban, a kényelem és luxus az kényelem és luxus.
A szobába érve a földre szórtam magamról mindent és mentem Henry utána a zuhany alá, hogy a korábbinál jóval alaposabban lemossam és lemosdassam magam. Ráérősen, érintésekben és csókokban elveszve, hogy aztán megint fal felé fordítva találjam magam. Ezúttal nem kellett arra figyelnem, hogy ne legyek túl hangos, mert meghallhatja valami isten háta mögötti benzinkút személyzete, mennyire jó, mennyire szeret a férjem.
- Az ágyat... a nászút végére le akarom amortizálni az ágyat. Szakadjon le - kuncogtam a kielégülés rekedt jóllakottságával a hangomban.
Miután rendbe szedtük magunkat, ideje volt a wellnessnek, már csak azért is, mert kurvára látni akartam azokkal az uborkaszeletekkel, meg a sárpakolással és mindennel. A földszinten fullextrás "szervízt" kértem, meg se várva a felsorolás végét bólintottam, hogy jöhet minden, mi pedig mentünk.
Nos, az uborkaszeletek egy egészen pici részét tették ki a szórakozásomnak, már ha Henry nem hátrált meg az olyan merényletek elől, mint a talpmasszáshoz tartozó pedikűr, és kézkényeztetés előtti manikűr. Semmi lakk meg ilyen, csak patkolás, egymás melletti döntött, párnázott székekben. Ha nem kuncoghattam volna időről-időre, biztos, hogy elalszok, mert kurva kényelmes volt. Aztán a kuncogásomból visítás lett és egy rúgás, mert hát... csikis vagyok. A talpmasszázst nem csikiseknek találták ki, pláne nem villámoknak, akik olyan sebesen rúgnak sarokkal állcsúcson gyanútlan alkalmazottakat, hogy már csak a kármentés marad.
- Basszameg! - dőltem előre a kiterült spinét nézve, aki körül egyből hárman ott termettek. Az ajka felrepedt, két első foga kiesett és nagyítom, hogy az állcsontja is eltörött.
Próbáltam a lehető legbűnbánóbb és legártatlanabb fejet vágni, aztán félszívvel, inkább udvariasságból, mint komolyan gondolva felajánlottam, hogy kárpótlom, de mint kiderült, volt ilyesmire biztosítása! Ez ugyanis nem az első eset volt, hogy valaki arcon trafálta, mint egy vad kiscsikó. Hát akkor heje-huja, mehetünk is tovább! A brazil gyantára.
Az asztalok előtt állva Henryre sandítottam, akinek lehet már hűlt helye se volt mellettem, de akkor sikítva röhögtem. Ha belevágott, mentem én is. Ha megfutamodott... elég volt a seggemnek az este, nem akartam még egyszer meggyötörni, plusz a pinámat is tortúrának kitenni. Ha nem volt hátra arc, mert a hülyéknek nincs lehetetlen, akkor felváltva szenvedtem és röhögtem Henry szenvedésén.

the badass, outcast
son of a guns
we march to the beat of a different drum
we are the crazy ones

Már akkor minden gátlás nélkül röhögtem, ahogy felpattant álmából a picinyem, a hidegvíz-sokkot kapott, ázott kis görényem. Egyből a pokrócra dobtam a telefont és pucér futásnak eredtem, ahogy felém vetette magát. Nem sokáig bírtam rohanni - egyrészt, mert a röhögéstől nehezen ment, másrészt pedig a köves-szúrós talaj nem igazán segített. Hatalmasat nyekkenve borultam el, ahogy rám vetődött, de még elkaptam a derekát, és bukfenceztem vele egyet, hogy végül a hátamon kössek ki - ő pedig bosszúból rám rázhassa a vízzel együtt azt a mocskot is, amit besározott a műveletem. Még mindig nem bírtam abbahagyni a nevetést, akkor sem, amikor a pofámat nyaldosva rám nehezedett, én pedig csak a bundájába markolva, gyúrva, simogatva imádtam, amíg bosszankodott. És azt is imádtam, ahogy az ázott kutyás meg az ugatós bráneres dolgaimmal még jobban felpiszkáltam. Egy darabig még játszottam vele, aztán végül nagy csókot nyomva a pofája oldalára, és meglapogatva az oldalát, eleresztettem. Mert hát, most már aztán tényleg le kellett mosakodnunk legalább egy kicsit, hogy aztán elvezethessek a hotelbe. Vagyis, az első kútig, ahol volt kávé. Meg kaja. És amúgy ja, hiába lettünk volna irtó szexik még mocskosan is, nem akartam, hogy speciel rám hívja valaki a 911-et, mert úgy néztem ki, mint aki kibelezett valakit. Nem mintha ne így lett volna, de akkor is.
Felüdülés volt a kávé, a kaja, és végül a cigikávé. Méghozzá annyira, hogy hipotetikus reggeli zászlófelvonás is utolért. Halkan, a borostás bajszom alatt kuncogva élveztem Dakota gyötrődését a témával kapcsolatban, és kibaszott nyertes pofával indultam meg vele együtt az épület mögé, ahol másféleképp is megetettem, mert hát... járt, meg tegnap amúgy is kimaradt. Eleinte igyekeztem vigyázni a hátsójára, de a vége felett kicsit elkapattam magam, szóval... valószínűleg rontottam a helyzetén, de a fájdalmába keveredő kéj megnyugtatott. Jók vagyunk. Mindkettőnknek járt a második kávé.
A megjegyzésére csak ártatlanul tettem fel a kezem, és majdnem kiszaladt a számon, hogy hát, végül is azt is kitaláltam már, hogy terhes, de... Mivel ezt tényleg lehetetlen lett volna megteremteni, és nyilván Teresa miatt nem szóltam egy szót sem. Bár, ha gyereket vállalnék, azt tuti csak vele tenném, de hogy kettőnk mellett mi válna a mini-me-ből, hát... Talán jobb nem is belegondolni. Na mindegy, vezessünk.
Meg sem kellett beszélnünk kivételesen, hogy megyünk-e pancsolni, mert mindkettőnk csak erre vágyott. Kezdetben. Aztán persze egy kicsit többre is. Kicsit? Hah. Nem mintha a nyilvános meneteknek nem lenne meg a maga bája, de most jól esett nem kapkodni, és a legbukástól való feszkó helyett abban elmerülni, hogy mennyire hangos, hogy mennyire élvez mindent, amit művelek vele. És ez fordítva is pontosan így volt.
- Elég strapabírónak néz ki, de tudod, hogy szeretem a kihívásokat.
Nevettem halkan az ajkai közé, búcsúzóul pedig finoman az ajkára haraptam, és ezzel együtt ígéretet tettem: kihívás elfogadva, van még pár napunk, szerintem simán meg fogjuk tudni oldani.
A továbbra is mohó nejem a világon mindenre is rábólintott, ami a fullextrás dolgokat jelentette. Már nyitottam volna a szám, levegőt is vettem, de befogta a számat, ahogy a kezünkbe nyomták a lepedő nagyságú törcsit, a szemfedő nagyságú törcsit, a törcsianyagú köntöst, a törcsianya... ja, nem, az egyszer használatos, rém buzis, ujjak közé vágós papucsokat... Ehh... Mit vállaltam én be tegnap a medencében? A kínzásaim sora már ezzel a gondolattal kezdetét vette. Az öltöző felé slattyogva viszont már mindezek ellenére volt elég monyóm egy kicsit behúzni a féket életem nőstényénél.
- Azt ugye vágod, hogy nálam fixre nem játszik a teljes testes masszázs? - mert hát, még mindig széjjel volt karmolva hátam-csecsem, szóval ő jobb helyzetben volt - A helyedben azt mondanám, hogy a seggem no-go zóna, bár oké, ha annyira jóképű az amigo, megértem, ha inkább kidumálod, miért néz ki úgy a segged, mint egy lövészárok. Csak akkor azt valahogy úgy kéne, hogy engem nem csuknak le bántalmazás fokozott gyanúja miatt.
Egyelőre bőven elég volt a köntösbe bújva, valami hülye pakolással a pofámon nyavalyogni az "igaz szerelem" jelentéséről, miközben inkább megettem az uborkáimat, és kértem még kettőt, mondván leestek és kidobtam őket. Egyébként irtó bizarr és tőlem távol álló volt az egész helyzet, főleg, amikor jött a mani-pedi része a dolgoknak. Oké, legalább a tangapapucs nem vág be, ez jó dolog volt. De az hót ziher, hogy ebből nem lesz rendszer, ahogy azt is reméltem, hogy Dakota sem fog kéthetente úgy elbúcsúzni otthon, hogy "ma később jövök, mennem kell körmöshöz". Jesszus.
Én nem vagyok csikis, szóval... Az első pont, ahogy úgy éreztem, hogy kezdek ellazulni, az a talpmasszázzsal érkezett el. Még fel is nyögtem egy kicsit. És eldöntöttem, hogyha mást nem is, ezt a részét maximálisan ki fogom élvezni, amennyire lehet, és hát nyilván nem lehet, mert a Zasszony úgy döntött, hogy ezt a részt bassza pofán - nekem is, meg szó szerint is.
Úgy pattantam fel a hangokra, mintha dinamit lett volna a seggemben, és Dakotával együtt dőltem előre. Még fel is keltem volna, de a személyzet tagjai gyorsabbak voltak. Úgyhogy... Én megint csak megettem az uborkákat, aztán a kezembe temettem az arcom, amíg tartott a jelenet. Igazából csak a kitörni készülő röhögésemet próbáltam ezzel visszafogni, és nagy sóhajjal, az erőlködéstől bekönnyezett szemekkel pillantottam Dakotára, amint elvonult az üdvhadsereg.
- Csóri néni...
Nyöszörögtem, aztán amikor tiszta volt a levegő, tényleg elröhögtem magam. Azon viszont már nem tudtam, hogy a gyantázó részlegre érve már eleve szőrtelenítés várt (volna). De még milyen!
- Nem. - csóváltam meg a fejem, mert oké, azt a pár csecsszálat feláldoztam volna magasztosabb célokért, mint Mandy forralt boros leégetése, de... - Nem. - csóváltam meg még jobban - - A szobánkban leszek, te azt csinálsz, amit akarsz.
Ez volt az ítéletem, és elindultam összeszedni a cuccaimat, és ha Dakota menet közben lepuncizott vagy ilyesmi, addig tartottam felé a jobb középső ujjamat, amíg tényleg be nem kapta (az ujjamat, egyelőre).
Fel sem tűnt, milyen sok idő eltelt már a napból egyébként. De a tegnapi nap traumáit és talán a hőkimerülést sem igazán hevertem ki. Plusz, Dakota segge is le volt harcolva, szóval... Ahelyett, hogy megint étterembe és táncolni vittem volna, a gusztustalanul óriási szobaszervíz mellett tettem le a voksomat - pihenhetünk, ő ellehet a hasán vagy az oldalán fekve. TV volt, meg csillió dolog, amiről dumálhattunk. Nem, még mindig nem fogytam el, még mindig órákig képes voltam neki pofázni gyakorlatilag bármiről is. Na, meg... Miután feljött a rogyadozó zsúrkocsi, röhögve dobálni a szőlőt a számba, az övébe, miközben a közösen megszavazott üveg piát is kibontottam. Meg még tequila is volt tegnapról. Egy bizonyos ponton hagytam, hogy megint a kezéből etessen bármivel, amit felhozattam, én pedig a köldökéből ittam ki a rá löttyintett alkoholt... A könnyedtségünk, a jó kedvünk, a szürke és a fekete, meg az a kurva nagy erdőtűz pedig idővel a korábban elfogadott kihíváshoz terelt: az ágyleszaggatós project kezdetét vette. Azt hiszem, de én legalább is, elsőre úgy aludtam el, hogy még ment a TV. Aztán valamikor jóval később felébredtem, ha még mindig ment, kikapcsoltam, és ha már úgyis nyaralunk, hát... Nem, még hirtelen felébredve sem álltam ellen a plafon felé pucsított, gyógyuló fenéknek. Rossz gyerek voltam, felkeltettem, és csak aztán aludtam vissza megint, hogy idült vigyorral, megint kielégülve el nem terültem a matracon.

A szoba valami katasztrófa volt a tegnap esti hanyag, de annál önfeledtebb eszem-iszom után. Asszem, leszek olyan jó fej, hogy hagyok az éjjeliszekrényen egy húszast a szobalánynak. Bár lehet, hogy ötvenet kéne. Azért az oldalamon lévő éjjeli lámpát visszatettem a szekrényre, és megnéztem, hogy még működik-e. Működött.
- Átgondoltam. Akarsz varratni menni?
Reggeli közben megint nagyban telefonoztam. Jó, megbízható szalonok közt böngésztem, és ahogy megtaláltam a város egyik legminőségibb helyét, egy újabb cigire gyújtva már telefonáltam is. Késő délutánra volt csak időpontjuk, foglaltam is két főre: nekem kábé fél óra (se), Dakotának meg... hát... Még eldöntjük. Most a világért sem akartam volna én varrni (amúgy is, ha komplexebb mintát akart, ahhoz nekem nem volt meg a tehetségem), és a magaméról is lemondtam egy feltétellel. De ezt majd később.
- Fél ötre mehetünk. Addig... - hamiskás mosolyra húztam a szám - Nézzük meg, mennyi potenciál van a levegőben repkedő golyóimra.
Felröhögtem, és ha nem esett le neki, akkor visszautaltam a Billy's Balls hőlégballon vállalkozásra, amit felemlegetett.
Én is kurva boldog és izgatott voltam, mert sosem hőlégballonoztam. Dakota is majd kicsattant. Az ötvenes fószer, aki felvitt minket, csak fejcsóválva vette tudomásul a (neki) mindennapos idióták örömét, és egész jól elcsevegett Dakotával, mert hát, mindenképp be kellett dobja, hogy Ő amúgy pilóta. Majdnem megkérdeztem egy ponton, hogy zavarok-e, de helyette sokkal inkább voltam büszke arra, hogy a csajom egy kibaszott pilóta.
A kosár szélébe kapaszkodva wuhúúztam, ahogy egyre feljebb és feljebb szálltunk, ahogy meg-megbillentünk egy apróbb széllökéstől. Dakota derekába kapaszkodtam, amikor kicsit jobban megdőltem, aztán ráfogtam arra, hogy másnapos vagyok. Széles, idióta-hülye-boldog vigyorral néztem a tájat. Az egykori otthonomat. Egy kicsit azt hiszem, hogy megint túlcsordultam az egész élmény hatására, szóval nagyon gyorsan Dakotához menekültem egy hosszabb, az orcáját simogató csókra. Aztán úgy kezdtem el fotózni és kamerázni, mint egy idióta. Nem csak a tájat, hanem magunkat is, mindenféle faszom tudosítások közepette csókolva meg megint: hol magunkra, hol a tájra fókuszálva. Térerőm nem volt, nem ment azonnal Patnek: majd ha leszálltunk. És ha már itt voltunk, akár "normális" fotóink is lehettek, szóval megkértem a... "kapitányt" (?), amikor nem tűnt túl elfoglaltnak, hogy csináljon már rólunk pár elfogadhatóbb fotót. Oké, én is kurva közel jártam ahhoz, hogy felrobbanjak így vagy úgy.
Leszállás után egyből felkaptam a mi amort, és nevetve pörgettem meg, húztam magamhoz, mert hát... egyrészt pörgetett az adrenalin, másrészt nélküle talán soha nem lett volna részem ilyen élményben, amiért borzasztó hálás voltam, és mert... nélkül nem lett volna ugyanaz egyébként sem. Mucho-mucho.

Egy kicsit előbb érkeztünk a szalonba, de nem volt gáz, mert a művészek is előbb felszabadultak, mint tervezték.
- Nem akarom tudni. - mondtam Dakotának játékosan - Legyen meglepetés. Majd ha mindketten kész vagyunk, meglátjuk.
Kötve hiszem, hogy ő annyira hanyatt vágódott volna az enyémen, de én nem dekoratív jelleggel voltam itt. Abban viszont szinte biztos voltam, hogy neki bármilyen tervei is vannak, oda meg vissza leszek háromszor a végeredménytől. Vagyis... gondolom. Nem, egyelőre még nem gondolom azt, hogy Ő kizárólag mementó jelleggel varratna. A tervei mondjuk azok voltak későbbre a virágokkal, de... Amíg én képes lettem volna minden évben szimpla strigulákat varratni, addig ő minden évben virágokat tervezett.
Hagytam, hadd diskuráljon az Ő rajzolójával, amíg én is lefektettem a sajátommal pár dolgot. Vagyis egyet. Itt és most azonnal megrajzolom a mintát, neki semmi más dolga nincs, csak lemásolni. A csávó úgy nézett rám, mintha a Marsról jöttem volna, hogy mit akarok én most rajzolni, de elhallgattattam: nyugi ese, pikk-pakk megleszünk.
Elkértem a fóliát a papír helyett, és ahelyett, hogy papírról rajzoltam volna át bármit is, rögtön írni kezdtem a saját, kicsit béna, kicsit csálé betűimmel.
K I D.
Igen, kurva nagy rajongó vagyok, láttam, ahogy forgatja a szemeit, de nem kezdtem el magyarázni az okokat, a miérteket. Azt meg tényleg pont leszartam, hogy ő mit gondol, hogy elkönyvel-e fanatikus turistának vagy sem. Csak letoltam magamról a farmert, és egy kis hümmögés után a jobb térdem alá, a sípcsontomra böktem. Ott legyen, a többi mellett. A többi ilyen-olyan mementó mellett, amiket sosem felejtek el, amik mindig velem lesznek, de nem tartoztak senkire, csak azokra, akikkel megosztottam. Pontosan úgy, mint a közeli, csupasz lábszáraimat is.
Mivel sokkal előbb kész lettem, mint Dakota, csak bekiabáltam neki a paraván mögé, hogy kimegyek bagózni és-vagy az előtérben leszek. Kihasználtam az alkalmat, hogy elküldjem Patnek az összes léghajós cuccot minden kommentár nélkül, és izgatottan pattantam fel, amikor meghallottam Dakota kiáltását, hogy elkészült.

Szinte - szinte! - ártatlanul néztem Henryre, és majdnem sikerült tök semlegesen megszólalnom, bár némi pajkos nevetés így is megrezgette a hangom.
- Tudom, úgyhogy basszuk szét az ágyat!
De még más is a listánkon volt, amit jóval ezelőtt eldöntöttünk, pontosabban Henry dobta be a maga felelőtlenségével, én meg nyilván nem hagyhattam csak úgy elúszni ezt a hajót! Nincs tisztességes nászút wellness nélkül. Azt hiszem. Nem tudom. Most nincs. És nem, az se számított, ha Henry esetleg már leharapta volna a nyelvét a medence-beli kijelentéseiért, mert a magam részéről jókedvűen dudorászva libbentem el az öltöző felé, hogy még inkább átadjam magam annak a luxusnak, aminek... még sohasem. Az se érdekelt, hogy fájt a popóm, tetőtől talpig zsongtam, amikor a köntösben és papucsban meg plusz törcsivel kislattyogtam Henryhez, hogy elkényeztettessük magunkat. A számba harapva mértem végig a férjem, majd kicsit a szemöldököm ráncoltam, ahogy próbáltam nem törölköző anyagú köntösben elképzelni, hanem valami jobb, csúszósabb szövetben, és semmiképp sem patyolatfehérben. A fantáziám is meglódult, nyilván, és úgy ráztam meg a fejem, amikor tovább tereltek minket, mint akit édes álomból vertek fel. Majdnem.
- Ne aggódj, megmondom, hogy beleestem egy kaktuszba. Többször, ugyanúgy, ugyanott - vontam vállat könnyedén. - Egyébként meg, maga Adonisz is megjelenhetne, valószínűleg semmit se fognék fel a csodás jelenlétéből - tettem hozzá az orrom alatt morogva, megvallva a mellette kialakult orbitális pasivakságom, ami miatt jobb is, ha nem bukkan fel semmiféle Adonisz, mert kurva nagy pazarlás lenne az élettől.
Nem úgy, mint az arcpakolás, meg az uborkaszeletek, amiket Henry evett és pakoltatott. Némán rázkódtam a nevetéstől, amikor magától értetődően közölte, hogy hát leestek, kéne másik. Aztán full relaxban élveztem, ahogy lerendezték kezem-lábam, és örültem, hogy nem valami vérmacska voltam, mert különben egész biztos, hogy dorombolni kezdtem volna. Ennek híján pofán rúgtam a talpmasszőröm, amin én lepődtem és ijedtem meg a legjobban. Előre dőltem, Henry szintén - uborkák lepotty -, és amíg nagy aggodalmasan figyeltem, hogyan merték össze a csikisségem áldozatát, élemet hímje némán betegre röhögte magát mellettem. Őszintén: Fordított esetben kurvára ugyanígy lett volna.
Amikor közölte, hogy csóri néni, már én is a számat rágcsáltam, mert mégse kéne egyből... de ahogy nevetésben tört ki, én se bírtam tovább. Az instant karma ezt azzal "hálálta" meg, hogy minden kis rázkódáskor éktelen fájdalom nyilallt a hátsómba. Ezek után nyilván végképp nem vágytam arra, hogy még gyantával is terrorizáljanak, de bedobnom muszáj volt ezt is, és hiába lélegeztem fel szinte attól, hogy Henry megfutamodott, ez nem állított meg abban, hogy kis gecin, jól artikulálva odasúgjam neki, felé:
- Puuuunciiiiiiiii.
Horkanva nevettem fel, ahogy beintett, a gesztust pedig olyan megingathatatlanul kitartotta, hogy az már felért egy felhívással. Nekem meg több se kellett: bekaptam. A középső ujját. A kezére fogtam, hogy ne húzódhasson el gyorsan, majd a szemébe nézve, lassan kiengedtem az ajkaim közül az ujját, miközben ráérősen végig nyaltam. Évekkel ezelőttinek tűnt, amikor utoljára előtte térdeltem, a gondolatot pedig hagytam megülni energiáimban, tekintetemben.
Vissza felmentünk a szobába, én pedig azzal a lendülettel szórtam le magamról minden textilt. A hátsómnak jól esett a szabad levegő, és akkor már felesleges lett volna valami felsővel kamu-félszemérmeskedni. Magamhoz vettem az egyik nagypárnát, a tévé felé nézve az ágyra hasaltam és párna alá gyűrve a karom, rátéve az állam néztem a műsort, amivel Henry elszórakoztatott minket. Elsősorban a saját sztorijaival, amiket továbbra se untam meg, és nem hiszem, hogy valaha meg fogok - különben nem kérdezgettem volna, nem unszoltam volna, hogy meséljen tovább, mi jött utána... Adott pontokon közbeszúrtam a saját, épp oda illő tapasztalatom vagy balfaszkodásom. Nem maradt kényes témám, atombombám, az átlag gyengeségeimet, fiaskóimat pedig ugyanolyan könnyen osztottam meg vele, mint a bődületes szerencsével egybekötött sikerestjeimet.
A kétszemélyes bulink pedig csak nagyobb fokozatra kapcsolt, amikor megjött a kajával megrakott kocsi, erősítésnek pár üveg piával. A gyógyszer már abban a pillanatban elgurult, ahogy Henry szőlőszemekkel kezdett dobálózni. Kurvára nem törődtem semmiféle evőeszközzel, kézzel estem neki a sülteknek, a szószos kajáknak, a köretekenek, amik hol szószosak voltak, hol fűszeresek és sósak, egy falat nekem, egy falat Henrynek, az ágyból kis időre kimászva, és amikor krémes sütikhez értem, jószerével követeltem, hogy etessen velük, mert nem csak a desszertet, hanem őt is érezni akartam. A vacsoráról hazahozott tequila az utolsó cseppig elfogyott, a frissen bontottnak a felénél járhattunk, amikor felkaptam egy nagy tányér rizst és:
- Havaziiiik! - felkiáltással szétszórtam az utolsó szemig, majd mint aki jól végezte a dolgát félredobtam a tányért  - R.I.P. -, és hanyatt elterültem az ágyon.
Nem éreztem már seggfájdalmat. Azt annál inkább, hogy Henry a köldökömbe töltötte magának a következő feleseket és miközben próbáltam a minimálisra visszavenni a csiklandós nevetésemet, kiszürcsölte az italt. Talán két, három körig juthatott, mielőtt átadtuk volna magunkat az elkerülhetetlennek és belefogtunk az ágy szétbaszásába.
Jól esett utána álomba szenderedni, nem is törődtem semmivel, csak arra figyeltem - már amennyire lehetett és tudtam -, hogy a hasamon fekve aludjak. És persze takaró sem kellett. Levegő viszont annál inkább és egyre több, ahogy félálomba keveredve nem csak éreztem, hanem fel is fogtam, mihez támadt kedve a queridónak.
- Rossz vagy - nyögtem a párnába álomtól rekedten, miközben magasabbra toltam a fenekem.
A fejtámla ütemes kopogása a falon azt hiszem, felkerült a kedvenc hangjaim tízes listájára.

Ébredés után, főleg kávé nélkül nem igazán fogtam fel, hogy miféle felfordulást műveltünk előző este, jobban lekötött az afölötti örömködés, hogy határozottan jobban volt a seggem, a leégés a múltté, jöhetett a vedlés, juhé! Szinte élveztem, ahogy olyan undin egyben nagy darab jött le a felkaromról.
- Ew - kommentáltam ennyivel, miközben fülig ért a szám. - Lehet, ha mindent levedlek valami tök menő sárkánnyá válok? - pislogtam nagy reménykedve Henryre, majd elnevettem magam és további faszkodás helyett felkaptam egy shortot meg egy nagyobb oldalkivágású haspólót.
A melltartó lemaradt. Tegnap vettem, meg hasat se villantottam, mert hát mégiscsak sírlátogatáson voltunk, ennyi jóérzés szorult belém. De nem voltam hajlandó ebben a hőségben a szükségesnél több ruhaneműt felvenni, hacsak nem volt kifejezett célja, mondjuk nem tudom... kiöltözünk vacsihoz meg ilyenek. A zárt cipőből is no go zóna lett, a papucs tökéletesen megfelelt, a hajamat felfogtam és ebben a teljes akklimatizálódásban, a felső hámrétegemet hullajtva mehettünk is reggelizni.
- Varratunk hát! - bólintottam vidáman. - Már tudom, mit akarok.
De nem mondtam el. Egyébként is elhallgatatott volna, és amíg helyet vadászott, beburkoltam három szendvicset, elszívtam egy cigit és bedöntöttem két adag kávét. Kezdtem egyre inkább önmagamnak érezni magam.
Azt csak tudomásul vettem, hogy késő délután tudunk tetováltatni, de arra már felcsillant a szemem, hogy megröptetjük a golyóit.
- Komolyan? - lelkesültem fel teljesen, és ezzel azt hiszem, a választ is megadtam.
Mint két gyerek a frissen nyílt játékbolt előtt, úgy álltunk a kosár mellett, hallgatva a faszi eligazítását, miközben a gázpalackból fel-fellobbantott tűz feszesen tartotta Billy golyóját. Végig fogtam Henry kezét, nem azért, mert akár egy percig is aggódtam volna, hanem mert érezni akartam az izgatottságát, átadni neki a magamét, ami ha lehetett, csak fokozódott a kosárba lépve.
- Most először repülök így! - lelkendeztem Henrynek, fülig érő szájjal nézve rá, majd fordultam is, hogy mindent, amit csak lehetett ellessek a pasastól.
Amikor mondta, hogy ennyire azért nem szoktak érdeklődni, inkább a tájat bámulják és fotózzák, közöltem, hogy pilóta vagyok, naná, hogy érdekel minden, ami repül és nem rakéta, mert az tényleg meghaladta a képességeimet. Még. Onnantól kezdve a ballonozás szépségeitől a műkődési mechanizmusán át a karrierünkön keresztül a kisgépek és a ballonok pro és kontrájáig mindent kibeszéltünk. Furcsa volt a mély kuss a másik oldalamról közben, mert hát ehhez Henry nem nagyon tudott hozzászólni. Én meg túlságosan élveztem a témát ahhoz, hogy egy huszárvágással kiszálljak belőle, így annyival kárpótoltam egyelőre, hogy beszélgetés közben jobban hozzá bújtam és az engem ölelő kezét cirógattam. Nem feledkeztem meg rólad, ne aggódj. Egy pillanatra se lennék képes.
A wuhúúja megnevettetett, a kívánt idióta-boldog-vigyora a lelkemig ért, és az Északi Sark közepén is képes lett volna átmelegíteni. Érintéssel, viszonzással fogadtam a csókját, energiáim az övéihez simultak, egyszerre megmártózva és talán még nagyobb lökést adva annak a mindennek, ami megint fellobbant benne. De ez nem a túlcsordulás volt, mint hetekkel ezelőtt, amikor tompa zsibbadásba zuhant az egész. Ez több volt, ebből merített, ezt úgy élte meg, hogy látta közben a jelen szépségét is. Ennek megfelelően kezdett szinte azonnal fotózni és videózni, ahogy elszakadt tőlem. Aztán még közben is lopjon pár csókot.
Az elfogadható képek nem tudom, mennyire lettek azok, egybe tutira beletüsszögtem, a másiknál egy madár csapat elterelte a figyelmem... Talán zavarban is voltam, mert kurvára nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy idegenek kapják el a boldogságom pillanatait. Bensőséges volt. De amikor felpillantottam Henryre, hogy sommás bocsánatot kérjek, amiért esélyesen az összes képet szétbarmoltam, megdermedtem. Aztán csak néztem, pislogtam és elvesztem az arcáról, vonásaiból sütő örömben, a részegítő tudatban, hogy ennek jelentős része nekem szólt, én is hozzásegítettem.
- Te amo muito. - És ez se elég, hogy egyáltalán a töredékét visszaadja annak, amit érzek. Ahogy ő is ezzel a problémával küzdött. A pasas elégedett kis döcögő nevetéséből ítélve pedig végre meglettek azok a normális képek.
Leszállás után, amikor Henry felkapott, nevetve pörgetett, képes lettem volna a puszta boldogságba belehalni.

- Ha mindketten kész vagyunk, megkeresheted - öltöttem rá szemtelenkedve nyelvet, amikor a szalonban szétváltunk.
A gyűrűvel ellentétben most pironkodás nélkül adtam elő, hogy bal oldalon a borda felső részéhez kérem a mintát. Ez volt a könnyebb rész, a helye. A többi is csak annyiból volt bonyolult, hogy a mutatottak, guglizottak közül egyik sem akart az igazi lenni, aztán amelyik viszonylag okénak tűnt, némi átalakítást kapott, és úgy már tetszett a tábortűz. A füst mellé még odakértem a Nagy Medve csillagképet. Utána jött a neheze: nyugton maradni, amíg a tetováló elkészült.
Persze, Henry jószerével pár perc múlva már bekiáltott, hogy kiment bagózni. Nekem talán egy fahasáb elkészült...
- Szívj helyettem is! - kiáltottam vissza, aztán szenvedtem tovább. Jó, nem volt vészes, bár jóval érzékenyebb terület volt, mint az ujjam, az biztos. De tényleg az volt a legrosszabb, hogy nyugton kellett maradnom.
A pusztai tábortűzért, amit Ő gyújtott, a csillagképért, ami akkor még nem jött fel, de a miénk volt viszont megérte ennyi kényelmetlenség. Egyedül azt sajnáltam, hogy ezt nem Henry varrta rám. Nem tudom, meddig tartott, de hősiesen tűrtem, közben a telefonomat basztattam, kinéztem a vacsorahelyszínt és foglaltam - olykor meglepően hatékony tudok lenni. Miután kész lettem, recsegve-ropogva nyújtózkodtam, mint valami ezeréves fűzfa a szélben.
- Cigiiit! - nyöszörögtem, ahogy kimentem Henryhez és akárhogyan helyezkedett hozzám képest, megöleltem. - Nyugton kellett maradnom. Ennyi ideig! Ez azért nem akkor buli - dünnyögtem, és ha kaptam egy szálat, egyből rágyújtottam. - Megmutatom, ha megmutatod - vonogattam a szemöldököm.
Ha nem mutatta, csak mondta, akkor is kapott egy csókot. Egy kicsit, csak kis időre fellobbant a tegnap, az elhatározás, hogy a Kölyök marad. Tudtam, hogy így volt, mert az ott a lábán nem a Kölyök, "csak" az emléke, a búcsú.
- Én mást viszek haza magunknak - mondtam halkan, mosolyogva, és ha nem találta vagy nem annyira kereste, most minden további nélkül emeltem fel úgy a karom, hogy a felső oldalvágásának hála megláthassa az előző este egy darabját. - Imádtam!
Nem csak a szex részét, kurvára nem. Az egészet, minke benne, minden kimerültséggel, mocsokkal és primitív magatartással, álmos összebújással. Teljesen biztos voltam benne, hogy soha senki mással nem lett volna ilyen - nem is lesz. Ebben a tudatban cirógattam meg az arcát és csókoltam meg újra puhán, szerelmesen szeretve.
- Gyere, kapjunk be valamit - csúsztattam a kezébe a magamét, majd az autó felé húztam. - Navigálok - kacsintottam rá.

A Cervantes felé irányítottam Henryt, jó navigátorként mondva, hogy most erre, aztán arra, aztán forduljon fel - na nem úgy, hanem jobbra kanyar! Aztán egyszer csak, elkiáltottam magam:
- FÉK! - És akár ilyen hirtelen tapott bele, akár szépen leparkolt, nevettem, mert tényleg muris sos leállást követelni. - Mindjárt jövök! - pattan ki vigyorogva és elszaladtam a még pont nyitva lévő ruhaboltba.
Nem terveztem, de pont beláttam a kétrészes ruhára és nem tudtam csak úgy ott hagyni. Az se érdekelt, ha soha többl nem fogom felvenni - valószínűleg ez lesz vele, ott felejtem a szekrény alján, vagy be se pakolom, amikor majd indulunk haza -, de most akartam. Szóval berongyoltam, felpróbáltam, megvettem... és ott helyben át is vettem, hogy még mindig papucsban csattogva, a kezemben a shorttal és a pólóval libbenjek ki az új göncömben és csüccsenjek vissza az anyósülésre.
- A sombreróhoz pont passzol - tekergettem a fejem, hogy hátra pillantsak a gigantikus kalapra. - Szerinted beengednének vele az étterembe? - Megkordult a gyomrom, mintha kikérte volna magának, hogy kidobatást vagy időhúzást kockáztassak...
Szórakozottan lóbáltam a szoknyát a kezemmel, és mielőtt beléptünk volna a visszafogott épületbe, minden ok nélkül pördültem egyet a tengelyem körül. Idejét se tudom, mikor volt rajtam utoljára ilyen hosszú szoknya, de élveztem. Azt is, ahogy leülve a szék felé beterítette, eltüntette. Ha ráteszem a szélére a szék lábát, akkor már valószínűleg nem fogom ennyire szórakoztatónak találni, de adott idő, adott probléma, egyelőre a kaját kellett kiválasztani, aztán elpusztítani. Most nem dobtam be drabális kérdést, amivel kikergethettem volna Henryt a világból, de legalábbis az étteremből.
Keresztbe tett lábbal, a fent lévő lábfejemet az éppen szóló élőzenére mozgatva élveztem a falatokat és megint kunyeráltam Henry vacsijából. Cserébe kapott az enyémből. Ezúttal alig hagytam meg valamit, és a teljesítményemmel elégedetten dőltem hátra, abban a boldog tudatban, hogy nem éreztem telezabálva magam. Mondom én, hogy lassan visszatér A Végtelen Bendő!
- Lehet bedobok még egy fagyikelyhet, te esze... úristeneztismerem! - kaptam fel a fejem a második napja tartó, senki ne kérdezze dallamtapadásomra felcsendülő zenére, azzal felpattantam, vetettem egy gyors pillantást Henryre - Csak figyelj! -, vigyorogtam és már ott se voltam.
Mivel inkább kajálni, mint táncolni jött a többség, ahogy néztem, meg a hely is szűkén volt nagy csoportos ropáshoz, inkább a lassabb lötyögősebb daloknál andalogtak. Ez meg minden volt, csak lassú és lötyögős nem, szóval... enyém lehetett a terep. Úgy hagytam el a papucsom, mintha csak otthon lennék, vagy kint a prérin. Emlékeztem arra a pár hétre, amit annak idején Mexikóban töltöttünk. Ez kísérte végig az összes estémet és a kipakolt sapkákban csörgő érmék a poros tér egy félreesőbb szegletében. De ha ők játszottak és én táncoltam, odaverődtek.
Pörögtem, a vörös szoknya delejesen hullámzott, elkaptam a szélét, mozdult, ahogy mozdultam, mintha bűvész lennék, egyszerre akarva elvarázsolni egy másik helyre és a közönségemet elbűvölni. A közönségemet, amiből egyetlen arcot láttam minden pördülésnél, akinek a toppantó-toporgó lábmunka szólt, a kis csípőmozdulatokkal együtt. Neki nyúltam el szertelen elevenséggel az ágyon ugyanúgy emelve a fejem fölé a karom, ahogy most, egyre inkább kimelegedve, egy pillanatra se megtorpanva. Kurvára nem azt jártam, amit tradicionálisan erre szoktak. Pont úgy, mint annyi mást életemben, ezt is loptam - egy részét, ami tetszett, ami illett hozzám, a többit pedig a magam képére formáltam, hogy a szelíd mozdulatokból éles felütések legyenek, a szoknya ne csak rácsavarodjon a lábamra, ha hirtelen megállok vagy irányt váltok, hanem ölelje a combom.
Vad pörgésből álltam meg egy szempillantás alatt, büszke tartással, ahogy a dal véget ért, kimelgedve ziháltam, nem fogva fel, hogy és ha mások bármit reagáltak az engem is meglepő produkciómra. Csak álltam és néztem a férjem, mert hiába láthatta más is, ez kizárólag neki szólt. Akkor is, ha az első tized másodpercben még nem tudtam, de a másodikban már biztos volt.
Kissé kótyagosan indultam vissza, és tök magától értetődő volt, hogy nem bújok vissza a papucsba, csak a pántba akasztottam két ujjam, úgy vittem magammal.

you're the misfit, i'm the sinner
you're the heathen, i'm the fool
but today you'll be the master
or the slave, it's up to you
oh, my beautiful disaster
take me any way you choose

Már épp elnevettem volna magam a kaktuszos fedősztorira, amikor felperzselte bennem a hímet azzal, hogy mennyire leszarná, ha valami félisten taperolná körbe. Elégedett szeretettel morrantam fel és nyomtam egy puszit a fejére. Tudnia, éreznie kellett, hogy ez fordítva is így van, bár anno én már felajánlottam neki, hogy hívjunk kurvát, ha nem hisz nekem. Hiába, kettőnk közül mégis ő a féltékeny típus, én csak attól vagyok kiakadva, amikor nagy titokban a BSB Tribute-tal kalandozik. Azt hiszem, hogy az a seb sosem fog igazán, heg nélkül begyógyulni, és bármennyire bizalmi kérdés volt is inkább, kötve hiszem, hogy valaha minden gond nélkül le tudnék pacsizni bármelyikkel is. Ronnyra is haragudtam azért, mert baszott beavatni.
A komfortzónámon kívüli "szépülés" utáni majdnem relaxot nem nyári záporként, hanem tényleg egy fullos jégviharként szakította félbe azzal, hogy állcsúcson taposta szerencsétlen masszőrt. Tudom, hogy nem direkt volt, de akkor is. Valahol még az is kurvára tetszett, hogy Ő is pontosan olyan szerencsétlen tud lenni, mint én: a legnagyobb óvatosság vagy jó szándék mellett is a lehető legjobban tönkre tud tenni bármilyen helyzetet. Talán ez is a felismerés is benne volt abban a nevetésben, amit végre kiereszthettem magamból, és amiben Ő is velem tartott.
A brazil gyantánál viszont már nem nevettem. Szándékomban állt komolyan faképnél hagyni, hiába puncizott le, ahogy szokott mindig. Meg is kapta érte a középső ujjamat, amit aztán végül tényleg bekapott, a játékos pillanatba pedig ennél csipetnyivel több erotika szorult. Mélyen szívtam be a levegőt, ahogy végül lassan végig nyalt rajta, és miközben álltam a pillantását, egy apró mosollyal vetítettem előre, hogy hamarosan más formában is kamatoztathatja a tehetségét. Közben pedig imádtam, hogy ilyen random kis semmiségekkel is tudtuk húzni egymást, és egyikünk fellobbanó reakciója sem volt semmivel sem kevesebb, mint amikor először találkoztunk.
- Látom, ketten vagyunk.
Kicsit felnevettem, amikor úgy döntött, hogy velem tart és nélkülem nem vállalja be egyedül a dolgot. Talán még hálás is volt, amiért mindkettőnket kimentettem a hülye ötletből. Mert ez nem az a fajta hülye ötlet volt, amit végig röhögne az ember farkasa, hanem egyszerűen mazochizmus. Az pedig sosem volt igazán ínyemre.
Az már annál inkább, hogy a klímás szobában hesszeljünk az élet dolgairól, egymás életéről, random hülyeségekről, miközben ment a TV is, de inkább fostam a szót. Aztán egy ponton inkább a YouTube-on tettem be valami playlistet, aztán pofáztam tovább egészen addig, amíg eszembe nem jutott szobaszervízt hívni, és szinte azonnal elkezdeni szórakozni az étellel. Nem voltam különösebben kajás, szóval Dakotához képes egész szolidan mértem fel a terepet, és ha már ő is barbár volt, én sem fogtam vissza magam. Olyankor pedig, amikor másért nyúltam volna, mint addig, Dakota felé nyújtottam az ujjaimat, hogy ugyan nyaljon már tisztára, hogy ne keveredjenek az ízek... Most mit csináljak, megihletett a korábbi, középsőujjas eset. És egyre csak durvult azzal párhuzamosan, ahogy egyre több pia fogyott.
- Te beteg vagy. - gagyogtam neki nevetve, miközben kiráztam a hajamba hullott rizsszemeket - De ne aggódj, felporszívózok...
Láttam az arcán egy pillanatra a döbbenetet, de ahelyett, hogy valóban kerítettem volna egy porszívót, négykézláb borultam le az ágyra, és úgy... kábé tíz másodpercig a számmal szívtam fel a takarón lévő rizst. Tovább nem bírtam, mert elfogott a röhögés, és elborultam az oldalamra. Kibaszott könnyűnek éreztem magam. A helyemen. Ahol lennem kellett.
És ha már úgyis pucér volt, meg hanyatt is vetődött, miért is ne ihattam volna a hideg üveg szája helyett a forró bőréről? Na, ugye.
Azt én sem gondoltam komolyan, hogy ez olyan sokáig fog majd tartani, mert hát... Ő egyre nagyobbakat sóhajtott és a hajamba markolt, én pedig egyre lejjebb merészkedtem, aztán már tényleg kurvára nem számított a pia... csak Őt akartam. És csak Őt akartam megint akkor is, amikor magamhoz térve kikapcsoltam a TV-t, és az éjjeli sötétség fényei mellett a fenekére révedt a tekintetem.
- A legrosszabb...
Mordultam, miközben már rá hajolva megharaptam a fülét, és hátulról fölé mászva el nem vettem még egyszer. Rajtam volt a sor, és a világért sem akartam, hogy mozduljon: mozgattam én az ágyat úgy is, hogy neki semmi mást sem kellett tennie, csak hagynia és élveznie.

Miután másnap reggel Dakota levedlette a használt bőre egy részét és (még) nem változott házisárkánnyá, lementünk reggelizni. Mondjuk most így, szemben ülve vele tűnt fel először, hogy kurvára lemaradt róla a melltartó, ettől pedig épp egy falatot rágva, mély tónusban morogtam, a szürke pedig lihegve körözött Dakota körül. Azért... azért mindennek van határa. Azt le sem szartam, hogy mások is láthatják azt, amit én, egyszerűen... fogalmam sem volt róla, hogy fogok túlélni egy napot így vele anélkül, hogy folyamatosan félrehúznám valahová. Kikészít. Kikészít, jó?! Ha nem jó, akkor is.
Egyelőre inkább megpróbáltam elterelni a figyelmem, és ha már megerősített benne, akkor foglaltam időpontot a szalonba és felvetettem a ballonozást a köztes időben. Még el sem indultunk, de a lelkesedő öröme már megfizethetetlen volt.
Csodálom, hogy nem robbantunk fel vagy valami. De komolyan. Ahogy ott álltunk az eligazítás közben, én egy kurva szót nem fogtam fel az egészből, csak Dakota enyémet szorító kacsóját szorítottam viszont, és kibaszottul úsztam a kettőnk összeadott, izgatott és boldog energiáiban.
- Nekem sem vette még el ballon a légi-szüzességemet, szóval... első.
Mindkettőnknek. Egy pillanatra kidugtam a nyelvem csücskét, aztán igazából tényleg mély kussban, inkább az egész dolog megélésével foglalkoztam, amíg Dakota mindenféle szakmai dolgokkal volt elfoglalva. Nem zavart, tényleg nem. Semmi olyasmit sem tudtam volna hozzátenni a párbeszédhez, aminek értéke is van, nem is akartam, csak fél karral magamhoz húztam Dakotát, a vállán átvetett kezem ujjait az övéi közé fűztem és keresztbe tett lábbal, a kosárnak dőlve élveztem a helyzetet. Oké, amikor megindultunk végre, elszakadtam tőle, hogy megfordulva, a kosárba kapaszkodva kiáltsam bele a világba, hogy az élet király. Legalább is az enyém biztosan az. A miénk az.
Ennek minden pillanatát igyekezve megörökíteni, már a telefonomon éltem gyakorlatilag, miután elszakadtam Dakota ajkaitól - de nem végleg, nyilván. Fotóztam, videóztam a tájt, a valaha volt otthont most, másfél évszázaddal később, azzal a nősténnyel, akiért az egészet végig csináltam. Ha pedig ma már a zsebemben tarthatom az emlékeket örökké, miért is ne akarnék mohón a legtöbbet elraktározni a pillanatokból?
Mondjuk... volt egy olyan tendenciánk eddig is, hogy egy elfogadható közös képhez kellett harminc, mert hát... Amíg nekem ahhoz volt érzékem, hogy még egy teljesen átlagos helyzetben is iszonyat fotogén legyen, addig Dakota, hát... Mondjuk úgy, hogy hajlamos volt kurva nevetséges pofákat vágni. Nem mintha nem imádtam volna az összeset, inkább neki volt baja velük, de akkor is.
A bocsánatkérésére csak ciccentettem, nem érdekel. Nekem az összes kép ugyanúgy fog tetszeni, inkább miatta aggódtam volna, ha aggódok egyáltalán. Túlságosan boldog voltam a hülye fejemmel együtt ahhoz, hogy ezen problémázzak. És es ebbe az érzésbe kapaszkodott végül bele Dakota is.
- Mucho.
"Javítottam" ki játékosan a vallomását, és úgy pillantottam rá, mintha tényleg senki más nem létezne az egész világon. Az álla alá nyúltam, és finom határozottsággal megcsókoltam, és hót leszartam, hogy közben a ballonos pasas lesifotósként kattogtat mellettünk. Kicsit még kacarászott is, de ettől még a saját tempóban ereszttettem el Dakota állát és tekintetét is, mielőtt egyáltalán megfordult volna a fejemben, hogy a telefonomért nyúlok. Leszállás után, kiszállás közben nem is figyeltem, hogy milyen bankót, de valamit a pasas kezébe nyomtam, mint borravalót, aztán már rohantam is felemelni és megpörgetni Dakotát. Megint egy kicsit eggyé válni vele. Megint egy kicsit csak megélni azt, amit egymásnak jelentettünk.

Vadul pislogtam, ahogy kiadta az ukázt arra, hogy meg kell keresnem majd rajta az elkészült varratot.
- Ha olyan helyre megy, már előre közlöm, hogy nem várok a hotelig, hanem hátsó ülés...
Hát mert most erre mit lehet mondani? Jó, oké... tudom, hogy ő is imádja, hogy ki vagyok varrva, de... Ő (még) nincs szinte teljesen, és az ilyen elejtett kis mondatai nyilván lázba hoztak. Ő már megszokhatta, én csak most kezdtem felfedezni újra és újra az újdonságokat, amiket a gyarapodó tetoválások jelentettek. Nyilván megőrülök belé...
Az enyém persze nem szexifaktor céllal készült. Enélkül is elhoztam volna Dakotát, de... Így, hogy megint mérföldkőhöz értem, hogy volt okom megint tintával szennyezni a bőrömet, nyilván megtettem. Az én szabályaim szerint. Az én betűimmel. Az én emlékeimmel.
- Meglesz!
Visszakiabáltam, és ahogy telt-múlt az idő, egy kicsit kezdtem aggódni. Ugye nem most döntött úgy, hogy engem majmolva az egész hátát kivarratja? Mert az napokba telik. De szerencsére nem vártam napokat, pontosan én sem tudom mennyit, ahogy éreztem, hogy mozdul, rögtön fel is pattantam ültömből az előtérben, és a szinte félhalott nejemet viszont ölelve elnevettem magam.
- Nesze. - kivettem a dobozt meg a gyújtót a farmerom zsebéből, és a kezébe nyomtam - Pucolj kifelé, rendezem a cehhet, és jövök.
Bankkártya pittyen, lekezeztem a pasassal, aztán csatlakoztam odakint Dakotához, és hallgattam  fájdalmas panaszkodását, meg a kihívó felhívását. Hogy az a... Csak megnyaltam a szám, amíg Ő a szemöldökét vonogatta.
- Ilyen ez a pop-szakma. - rántottam vállat - Ha azt akarod, hogy jól nézzen ki, ki kell ülnöd. Meg pár évente még párszor.
Azért mondjuk irtó hálás lettem volna, ha farkasként nem lett volna a tintára ekkor hatással a felszívódás, de hát... nincs mit tenni. Nekem már több évtizedes tapasztalatom volt, Dakota pedig csak most kezdte. Majd beleszokik Ő is.
Egyelőre azonban szemlézni kezdtem. A teste szabad felületeit mustrálva mentem körülötte egy kört: nem láttam semmit. Megfogtam mindkét kezét, egyenesen előre kihúztam őket, mialatt egy lépést hátráltam tőle:  karjain sem volt semmi. De valami feketedett a bal oldalán a póló kivágásánál: hümmögve tartottam ki a bal karját és húztam lejjebb az amúgy is lenge felsőt. Azt hiszem, hogy egy kicsit megszakadt a szívem.
- Ahj, bazmeg...
Felnyüszítettem, ahogy a tábortüzet és a felette lévő nagymacit teljes pompjában láttam a még vöröslő bőrén. Talán percekig is néztem a még mindig magasba tartott baljára szorítva. Aztán nagyot nyelve eresztettem le, de el nem: magamhoz húztam, és megcsókoltam, aztán a halántékom az övének dörgölve tartottam magam mellett. Nem tudtam mit mondani. Tudom, ha nem ütteti újra, múló emlék lesz, de attól még... Mégis a tegnap esténket választotta, nem valami elbaszott, non-figuratív szart. Minket választott. Megint. Ráadásul úgy, hogy akárhányszor meglátom majd, nekem is az az este fog eszembe jutni odakint a vadonban, ösztönöktől és végtelen ragaszkodástól vezérelve. Nem, még mindig nem hittem el, hogy én ezt megérdemlem, akkor sem, ha eltemettem a Kölyköt. Imádtam, basszameg, én is imádtam.
- Menjünk... - suttogtam az ötletére, és bár épp csak majdnem bőgtem el magam, azért szipogtam egyet - Én nem tettem ki magamért ennyire.
Ahogy bevetődtem a kormány elé, megköszörültem a torkom és nekiálltam kioldani az övemet és ficánkolva letolni magamról a szűk farmert annyira, hogy az én mai varratom is látható legyen. Nem mondtam semmit, csak megrántottam a vállam. Tudom, ez nem volt verseny. Mindketten kifejeztünk valamit, csak máshogyan, más oldalról, más mélységben. És hiába csak három kacska nagybetű volt, a múltam mellett ebben benne volt Ő is.
Arra mentem, amerre irányított, kanyarodtam, amikor kellett, még fel (jobbra) is fordultam. Talán kicsit nehezített a helyzeten, hogy közben még a rádiót is üvöltettem, és üvöltve énkeltem Slasht, szóval jó, hogy Dakota hangosan kiabált, hogy ugyan fékezzek már le. Hát fékezek én baszki, fékezek, azon ne múljon, olyan büntetőfékkel, hogy csak hálás lehettem, hogy mögöttünk nem volt senki éppen.
A kis tolvaj. Lopja a random megállásaimat. De most rajtam volt a sor, hogy a telefonomon pötyögve várjak rá, bármit is akarjon elintézni.
Ahogy az új ruhájában visszalibbent a kocsiba, én... én... én... nem. A két kezembe dörzsöltem az arcom, ahogy végig néztem rajta, és egy kurva szót sem bírtam szólni: talán nem is kellett. A farmerom viszont kibaszott kényelmetlenül kezdett feszíteni. Azt sem fogtam fel, mit hadovált össze-vissza a sombreróról.
- Te tényleg meg akarsz ölni. Meg is fogsz... Egyszer fix...
Sebességbe tettem a kocsit, és megindultam megint. Csak azért vezettem némileg lassabban, mert nagyon szerettem volna nem álló brével kiszállni, ha egyszer odaérünk az étteremhez.
Nem sok fogalmam volt arról, hogy hol voltunk és miért, csak figyeltem, ahogy pörgött-forgott és ragyogott: csak a jelenléte és az energiái vezettek a bejárat felé. Nyilván most Ő volt az, aki bemondta a nevéét, mert hát, kivételesen Ő foglalt, de ez sem zavart. Nem. A világon semmi sem zavart, csak követtem a kezénél fogva, mint valami szirént, ahogy az asztalhoz vezettek minket. Miután leültünk, kellett pár perc, hogy magamra találjak - így könnyebb volt, hogy csak a felsőtestét láttam és nem az egész lényét. Így láttam hát neki a vacsora lepusztításának vele együtt, kicsit oldódva, egymás rendeléséből legálisan lopkodva.
Már épp a desszerthez értünk volna, amikor szó szerint arcon vágott  hirtelen lelkesedése, és hát... tettem, amit kért. Csak figyeltem.
Táncolt már nekem kurva sok nő, szóval ez a része nem volt újdonság. Akár fizettem, akár nem, megtörtént sokszor, mindig élveztem, de ez... ez teljesen más volt.
Ő itt Dakota. Ő itt a fejemet kólás kupakként elcsavaró csavargó. Ő itt az, akinek gyűrűt varrtam az ujjára húsvétkor. És most megint megértettem, hogy miért tettem.
Egy kicsit eltátott szájjal figyeltem a mozgását. Őt. Nem, meglepő módon nem az járt közben a fejemben, hogy ágyba akarom vinni most azonnal. Hanem az, hogy milyen kibaszott gyönyörű, hogy mennyire szeretem, hogy ha kellene, hát itt és most átvágnám érte a saját torkomat egy konyhakéssel. Megbabonázott, az egész étterem eltűnt körülöttem, nem maradt más csak Dakota, a tánca és én. Ketten voltunk.
Kecses volt és egy tolvaj. Egy kibaszott tolvaj, aki még most is, újra meg újra a szívemért nyúlt a puszta létével és tetteivel, hogy elvegye, hogy az övé lehessen, hogy tényleg soha többé ne legyen hatalma felette senkinek. A tömeg füttyögött, tapsolt, jól szórakozott rajta, de én... én csak felálltam ültömből a tánc végére és néztem - ahogyan Ő is engem... Egyszerre indultunk meg egymás felé. Neki még volt kapacitása papucsért hajolni, nekem már nem sok mindenre volt. Amint összetalálkoztunk, a derekára fogva húztam magamhoz, és hát... Ő fagyit akart desszertnek, nekem Ő volt az egyetlen édes befejezése a ma estének. És akkor még az új tetkója is ott van...
- Olyan kibaszott gyönyörű vagy, hogy nem hiszem el... - morogtam az ajkai közé, és nagyon de nagyon nem akartam elereszteni, mert ember és farkas is érte égett, miatta éltünk még mindketten és ezek után... - És most csak azért nem térdelek le eléd, mert már elvettelek... De... Ha nem tettem volna, most biztosan.
Fogalmam sem volt róla, hogy ebből az egész helyzetből hogyan fogok tudni egyáltalán odáig eljutni, hogy visszaüljünk az asztalhoz és kikérjük a fagyiját. Mozdulni sem akartam, nehogy elvesszen a pillanat, de... más megoldotta helyettem.
Két, erőteljes kopogást éreztem a jobb vállamon. Felmorranva fordultam meg, mert hát... Kinek vagyok útban? A pincér nem talál más utat az asztalok közt? Pont most? Pont ilyenkor?
Bárpult. Kettő perc.
A mexikói fizimiskás, nálam is magasabb fószer (hím) azzal meg is fordult, rám tolta a nálam... Nálunk jóval idősebb farkasát, és ezzel együtt nekem megy a gyomrom is hirtelen. Hát persze... Faszomat. Nincs ezeknek naplójuk tizenhárom évvel ezelőttről? Nagyot fújtattam, és Dakota felé fordultam.
- Kérd ki a fagyidat. Mindjárt jövök.
Homlokon csókoltam, mintha nem lenne semmi baj, aztán a lehető legmagabiztosabban a pult felé masíroztam, miközben tudtam, hogy ha olyan van, ebből akár még mély szar is lehet.
Nyilván nekem lett szegezve a kérdés, hogy tudom-e, hogy helyi falkatulajdonban lévő helyen cseppenek-e el a nősténnyel. Nagy gesztikulálások közepette közöltem, hogy kurvára nem tudtunk róla, és ha nem akarja a falka, hogy jöjjenek a vendégek, tán nem kéne TripAdvisoron meg Google-ön fent lenniük, sok sikert. Az aktuális Felder erre kihívóan vállon lökött (amitől majdnem borultam is), aztán mégis csak elővettem a "normálisabb" felemet, mint most már kettőnkért felelős, gondolkodó hím.
Elmeséltem, hogy átutazóban vagyunk, nyaralunk, sőt... igazából nászúton vagyunk, és nem akarunk zűrt, de a síromat mentünk el meglátogatni. Milyen síromat, hombre? Az eddig a hely miatt nagyjából fenntartott pajzsomat hirtelen vetettem le, amikor most is, megint, újra gondolatban közöltem a másikkal (és Dakotával is), hogy én vagyok Billy, a Kölyök. Fasz ki van, akkor sem tudom igazán a sírban hagyni, amikor eldöntöm, hogy így lesz.
Elmondtam, hogy melyik nap tűnünk el innét, és a helyi hím hiába hitt nekem, úgy nézett rám, mintha megöltem volna az anyját vagy valami. Őt nyilván nem hatotta meg a kilétem, és azzal búcsúzott el, hogy ha a bemondott nap után esetleg mégis belénk futnának, akárki is lehetek, számoljunk a következményekkel. Aztán még cinikusan gratulált a nászunkhoz, eltűnt a személyzeti ajtó mögött valahol, én pedig az eddig leplezni próbált feszkótól a pultra dőltem kissé. A faszomat az egészbe. Tényleg nagyon rég volt már, amikor ilyesmiken kellett átesnem, főleg azért, mert általában ezeket a beszélgetéseket Pat szokta intézni.
Ha már a pultnál voltam, kértem rögtön egy pohár whiskyt, egyből le is hajtottam, és csak aztán támolyogtam vissza Dakotához, és lerogytam a székre.
- Jók vagyunk... - kissé még mindig remegő kézzel nyúltam az asztalon lévő poharam felé. Semmi baj, minden oké, megoldottad Billy, higgadjál le - Minden oké.
Ismételtem inkább csak magamnak, és kurvára szerettem volna kimenni rágyújtani, de inkább csak Dakota keze után nyúltam. Megoldottam. Elintéztem. Nem volt akkora para, ugye. Ugye?! Főleg úgy, hogy megígértem, hogy indig vigyázok rá. Hát, itt volt a lehetőség.
Lehajtottam az italt, aztán igyekeztem úgy tenni, mintha mi sem történt volna és a desszertre tereltem a témát.
- Kérek fagyit.
Lehetett ez akár egy falat abból, amit esetleg már megrendelt vagy motiváció arra, hogy rendeljük most, ha eddig nem, de... Kellett valami, hogy lehűtsön.

Az orrom alatt somolyogtam és már-már jólnevelten kortyoltam egyet a kávémból, amikor megéreztem Henry lobbanó vágyát és a szürke körülöttem való sündörgését. Nem gondoltam, hogy a csöcsfix nélküliség ekkora hatással lesz rá mondjuk, de tagadhatatlanul kurvára hízelgett, és ezt nem is rejtegettem. Minek tagadtam volna, hogy jól estek a bókjai, akármilyen formában is érkeztek?
Sem ezt, sem az izgatottságomat nem próbáltam titkolni előle, amikor megérkeztünk a felszállás helyszínére és úgy kapaszkodtunk egymásba, mint a gyerekek. Imádtam az enyémmel szinte versengő lelkesedését, hogy ennyire zsongott és közben... ugyanúgy hagyott érvényesülni. Sőt! Egy pillanatra se éreztem, hogy zavarná vagy neheztelne azért, mert Őt szinte kizárva csacsogtam a kapitányunkkal, csak lazán a kosárnak dőlt, miközben engem karolt. Hát ezért is simogattam annyit az önérzetét: amikor a helyzet úgy hozta, minden további nélkül húzódott háttérbe értem, miattam, nekem. Egy pillanatra se akartam, hogy fikarcnyi kétsége legyen afelől, hogy látom ezeket a gesztusokat és hálás vagyok értük. Nem azért mert annak kellett lennem, vagy elvárás lett volna a részéről, hanem mert így akartam.
Élveztem, ahogy a magasban töltött idő minden pillanatát maximálisan kiélvezte, rengeteg fotót és videót készítve, aztán magunkról is szelfizve. Nyilván mindegyiken rohadt menő volt, én meg a legváltozatosabb grimaszaimba tudtam belefagyni, és leginkább úgy nézett ki az egész, mintha a suli menő bálkirálya elhozta volna röpülni a béna kis különcöt szánalomból. Kurvára nem így volt, pontosan ezért tudtam olyan jóízűen röhögni egyik-másik képen. Akkor lettem kicsit komolyabb, amikor Henry szemébe nézve jó szokásom szerint elvesztem és hagytam, hogy a világ megszűnjön körülöttünk. Játékos bosszúsággal ráncoltam az orrom, amikor kijavított, hogy aztán teljes odaadással viszonozzam a csókját. Hát, most biztosan készültek jó képek - bár egyáltalán nem tudtam erre figyelni. Csak a férjem létezett, akit a világon mindenkinél boldogabbá akartam tenni.
Leszállás után amikor felkapott és megpörgetett átkaroltam a nyakát, két kézzel túrtam a tarkójánál a hajába és újra megcsókoltam. Talán egy töredékét sikerült átadnom annak, amit éreztem, amit a puszta közelsége jelentett.

Édesen felnevettem a "fenyegetésére", mielőbb beléptünk volna a szalonba és csak sejtelmesen ingattam a fejem válaszképp. Kétesélyes volt a dolog, nyilván.
- Jaj, olyan hősiesen bírtad eddig is, egy kis mintha meg a helye meg se kottyan - paskoltam meg a vállát arra, hogy lám, a melltartónélküliségemet is milyen jól viselte. - Hamarosan tali! - köszöntem el tőle, ahogy mindketten a saját művészünkkel mentünk tovább.
Az a "hamarosan" mint kiderült, inkább volt kívánság, mint ígéret. Főleg azután szerettem volna hangosan hisztizni, hogy Henry percek alatt elkészült és szabad mozgása volt. Hát hol igazság ez, basszameg? Sehol!
A megváltással ért fel, amikor végre mozdulhattam és felkelhettem. Úgy spuriztam ki Henryhez, mintha kergettek volna, és abban a pillanatban, ahogy célba értem, máris öleltem, nyöszörögtem és cigit kuncsorogtam. Ennyire sikerült mérsékelnem a visszatartott hisztimet.
- Csak kismintáim lesznek - osztotta még meg Henryvel a döntésemet, mielőtt a cigijével és az öngyújtójával kiiszkoltam volna a szalonból, nehogy valami igazításra visszatartsanak. És hagytam, hogy Henry intézze a fizetést, mert... hát nekem épp eszembe se jutott, hogy amúgy fizetni is kell. Az ötven év előnye, ugyebár. Nyilván (csak) az.
Amikorra utána jött, a cigi felét már elszívtam, és mire körbejárt meg minden kilátszó bőrfelületemet szemügyre vette, végeztem is és eldobtam a csikket. Szinte azzal egy időben, hogy megtalálta az új tetoválásomat. Figyeltem az arcát, a hangjából és az energiáiból sütő érzelmeket... Finoman mosolyogtam, hagytam, hogy tartsa a karom, majd annál fogva magához húzzon és megcsókoljon. Feloldótam a mozdulatban, amivel a halántékát az enyémnek döntötte, véletlenül se törve meg a pillanatot, csak felemeltem a szabad kezem és borostás arcára simítottam a tenyerem.
Nem tudom, mennyi idő elteltével vetettem fel, hogy menjünk vacsorázni. Henry mellett egyszerre tűnt, hogy rohannak a percek, közben pedig mintha az egész világ megállt volna a kedvünkért.
Az autóba ülve várakozva néztem, ahogy letolta a nadrágját és csak azért nem ütöttem el valami hülye poénnal az egészet, mert éreztem, hogy fontos. Olyasmi volt ez, minthogy nem mentem a mostani szerelésemben a sírjához. Amikor megmutatta a lábát, amit szerintem továbbra is jegyzetfüzet helyett használt, halványan elmosolyodtam az ismerős betűk láttán. Óvatosan húztam végig ujjaim hegyét a friss szerzeményén. Nem értettem, nem is sejthettem, milyen élő Legendának lenni, akit amúgy bő egy évszázada eltemettek és mindenféle hülye feldolgozás főszereplője lett. De azt tudtam, milyen egy jelentőst részt hátra hagyni, vagy legalábbis lezárni magunkban.
- Szia, Billy - mosolyogtam rá, majd oda hajoltam, és a szája helyett ezúttal az arcára nyomtam csókot, majd pár másodpercre a halántékának döntöttem a homlokom. Aztán kikívánkozott belőlem mégicsak, hogy egy félfokkal oldjam a hangulatot. - Azért... a farkadat ugyanúgy legendának fogom hívni - kuncogtam halkan, röviden, majd még egyszer arcon csókoltam és "búcsúzóul" rászorítottam kicsit a térdére.

Mindezek után a navigálás maradt a kiszemelt étterembe, és igen, képes voltam lopni a spontán megállás követelését. Tolvaj vagyok, duh, még jó, hogy lenyúlom, amit csak lehet, ami csak megtetszik. Azért mielőtt kipattantam volna a kocsiból, a vállam fölött még rá vigyorogtam, aztán futottam a boltba. Sejtettem, hogy hatni fog Henryre a választásom, de még így is felülmúlta minden elképzelésem.
Miközben a sombrerót emlegettem és a hátsó ülésre száműztem shortot-pólót, ő szenvedve dörzsölte az arcát. És ahogy láttam, némi nehézség jött fel, mire a számba haraptam.
- Azt hitted, csak te csinálhatsz ki a kurva szexi kiöltözéseiddel? - nevettem fel, ahogy elindultunk. - A kényeztetéses kínzás kétirányú utca, querido. Másért meg úgyse vettem volna meg, szóval... élvezd ki - fogtam a combjára valahol középtájt. Annyira nem ártatlanul, de nem is olyan gecin. Csak kicsit. És megálltam, hogy megjegyzést tegyek az érzehetően lassabb vezetésére.
Az étteremhez érve kivételesen én voltam az, aki kézen ragadta és a bejárat felé húzta-terelte a másikat, hogy aztán bemondjam a nevem a foglaláshoz. Furcsa volt, új, ettől pedig izgatott lettem, pedig semmi extrát nem csináltunk, csak amit már annyiszor korábban. Együtt vacsiztunk.
Szélesen vigyorogtam azon, ahogy lassan felocsúdott, mintha szó szerint megbabonáztam volna, és most, hogy leültünk, már képes lenne újra funkcionálni. Az első este rutinjával osztozkodtunk a kaján, adva és lopva, pont úgy, mint minden egyéb esetén. A desszerttel is ugyanez volt a tervem, de a zenekar közbeszólt, én pedig úgy pattantam fel, mintha kenyér lennék a pirítóban.
Kértem, Henry pedig ehhez mérten ülve maradt és figyelt. Ha valami csoda folytán sikerült volna megfeledkeznem a jelenlétéről, akkor is magamon éreztem volna a pillantását, ez pedig ahelyett, hogy bármiben gátolt vagy feszélyezett volna, csak még több lendületet adott. Ez nem valami hülye öltánc volt (fél)részegen, elvesztett fogadásból egy ad hoc görbe estén. Ez... én voltam. Igazán én, itt és most, csak neki, hiába nézett több tucat szempár. Minden, ami kicsit is érték vagy jó lehetett bennem, neki csalogattam elő, mert adni akartam.
Minden pördülés után visszatalált hozzá a tekintetem, minden mozdulattal még ebből a távolságból is Őt cirógattam. Neked adok mindent. Elveszek mindent.
Abban a pillanatban álltam meg és váltam mozdulatlanná, ahogy a zene elhallgatott. Nem hallottam a füttyögést, a szívverésem a fülemben zúgott, kimelegedve ziháltam, senki elismerése se érdekelt egyetlen egyet leszámítva. Halvány vörös szálak vegyültek egy pillanatra a zöldbe, miközben Henryt néztem, aki felemelkedett ültéből. Úgy mozdultam felé, mintha nem a Föld közepe, hanem Ő lenne a gravitáció középpontja, arcomra pedig buta mosoly kúszott látva, hogy velem teljes összhangban mozdult. Fogalmam sincs, hogyan volt affinitásom felkapni a papucsomat, inkább volt valamiféle pótcselekvés, mint olyasmi, ami igazán érdekelt. Aki igazán érdekelt, az pedig pillanatok alatt előttem termett és elkapta a derekam, de úgy, mintha soha többé nem lenne hajlandó elengedni - szó szerint. Nem tiltakoztam volna.
Henry szavaira ha ez ugyan lehetséges volt, még jobban felszikráztak energiáim, az arcom nem csak az előbbi tánctól, hanem az örömtől is kipirult. A vállába és a tarkójába kapaszkodtam, nőstény és ember egyaránt zsongott. Édesen, kissé rekedten nevettem, arra, hogy most bizony letérdelne, ha nem keltünk volna már egybe.
- Térdelned se kellett - súgtam a szájába, majd megcsókoltam, valószínűleg további füttyöket meg tapsot kivívva, de ugyanúgy nem érdekelt és nem hallottam, mint eddig.
Teljesen elvesztem Henryben, a védvonalaim sehol sem voltak, és minderről a hanyagságról a valóság egy türelmetlenül kopogtató ujjal emlékezett meg. Aztán a tolakodó, súlyos energiákkal. Megfeszültem, csak kis mértékben féltve a saját irhámat, sokkal inkább Henry miatt aggódtam, mert hát... randija volt a hegyomlásnyi mexikóival. A tag után néztem, szinte lyukat égetve a hátába, majd Henryre vándorolt a tekintetem, ahogy megszólalt.
- De tényleg mindjárt! - mormoltam, amikor homlokon csókolt és nagyon nem akaródzott elengednem. - Siess vissza - tettem még hozzá, miközben vonakodva útjára engedtem, az összes törött orros kép emlékével a gondolataim között.
Visszaültem az asztalhoz és próbáltam nem a korábbi sebesüléseire gondolni, amiket ráadásul az akkor még falkatársai okoztak, akik nyilván visszafogták magukat. Most viszont nem az ő területén voltunk, és kurvára nem valami spancival csevegett - tudtommal -, szóval ja, a világ összes zabszeme masírozott fölfelé a seggembe. Oda se figyelve kértem étcsokis fagyihelyhet tejszínhabbal, naná, hogy tejszínhabbal, meg egy üveg tequilát.
Félig felhúzott pajzsom mögül radaroztam, egyszerre aggódva, kíváncsian és próbálva nem túl kutakodó lenni, mert ha beleütközök még egy vénség energiáiba, lehet, hogy szimplán sikítófrászt kapok. Idegesen járt a lábam az asztal alatt, és most már a szokásos túlélő-paranoiával vizslattam körbe az értteremben.
Az egyetlen plusz érdemi dolog viszont az elém kerülő fagyi volt, ami momentán kurvára nem érdekelt. Inkább mellé hozott tequilát kezdtem meg és szinte csurog töltöttem a poharam. Nem húztam le az egészet, ha futni kell, nem jó az ittas állapot, de a felét így is elkortyoltam.
Már épp azon kezdtem pörögni, hogy talán Henryvel kellett volna mennem - támogatásnak vagy kidumálósegítségnek -, amikor felbukkant, mindenféle sérülés nélkül. Úgy eresztettem le, mint egy túlfújt lufi, épphogy nem prüszköltem mellé. Még így is volt bennem némi készültség, de a feszkóm jelentős részét elvette az, hogy épségben visszaült velem szembe.
Remegett. Én csak görcsösen kapaszkodtam a félig teli poharamba és úgy meredtem rá, mintha azt várnám, hogy hirtelen a semmiből öt karomnyom nyílik szét az arcán és ömleni kezd belőle a vér.
- Hé... - nyúltam felé üres kezemmel, szinte azzal együtt, ahol ő is mozdult. Még mindig reszketett. Én is. - Mondtam már, ketten vagyunk ebben, semmit sem kell egyedül végigcsinálnod. - Az ujjaira néztem és megszorítottam kicsit a kezét. - Vagy páros brazil gyanta, vagy semmilyen - mosolyogtam rá, de minden hülyeség ellenére is komolyan gondoltam.
Ez van, ha a szólóból kettes pakk lesz. És tudom, hogy védeni akart, óvni - én ugyanígy voltam ezzel -, de... nem akartam, hogy mindent és még többet is magára vegyen. Jól mondta, már harmincnégy évesen se voltam életképtelen picsa, ez azóta hatványozódott. Meg hát... kettőnk közül én voltam egyedül, mint a kisujjam életem javában, nem ő. Helyette, ha kellett gondolom Pat rendezte a dolgokat, nekem meg eddig csak a saját bőrömet kellett féltenem, mentenem. Mindezzel pedig most szembesültünk először élesben.
A fagyit emlegetve elengedtem végre a poharam, helyette a hosszúnyélű kanálért nyúltam, vettem rá egy falatot a fagyiból és odatartottam Henrynek. A következőt én ettem meg, majd a rákövetkezőnél megint ő jött. Ez így ment fejenként négy falatig, aztán kibukott belőlem:
- Ha hazamentünk, megtanítasz lőni? - kérdeztem halálkomolyan, aztán a kehelybe tettem a kanalat, vagy átadtam Henrynek, hadd falatozzon tovább, nekem újabb tequila-korty kellett. - És vennék egy vadászkést is.

- Igen, azt...
Nyöfögtem halkan sóhajtva, mert hát... egyrészt, ez IS az én trükköm volt, másrészt pedig azt hittem, hogy a (mai) ruhaválasztással a napra megvagyunk részéről, a kurva melltartó nélküli haspóló személyében. Szerintem tényleg csak azért bírtam ennyire jól, mert azért egy hőlégballonozás meg az új tetkó ígérete olyan masszív izgalommal töltöttek fel, hogy leuralták a vágyaimat. Erre tessék. A számat beharapva nyöszögtem tovább az okfejtésére, és bár látszatra/hallásra nem tűnt úgy, hogy kiélvezem, az energiáimban, a farmeromban és az útról rá-rákapó pillantásomból kiderült, hogy kurvára élvezem az egészet. Azt mondjuk annyira nem, hogy nem rángathatom le róla a ruhát most azonnal, de hát... ez van. Nem jöhet össze minden, néha a kecske is, meg a káposzta is megdöglik a képletben.
Hiába voltam elkábulva tőle, imádtam, amilyen lelkesen és energikusan vezetett be, majd az asztalhoz. Kellett pár perc, mire ebben a helyzetben képes voltam úgy a szemeibe nézni, gondolkodni és funkcionálni, mint úgy egyébként általában. Különben sem kaját választani, sem pedig vele normálisan beszélgetni nem tudtam volna. Éreztem, hogy mennyire tetszik neki, hogy ennyire paff lettem tőle, és a világért sem vettem volna vagy rejtettem volna el ebből egy fikarcnyit sem.
Persze az egész borult, amikor felcsendült a Yo soy el Aventurero, és az én szakadt, félcsizmás, mocskos szájú, szemtelen, koszos kis szukámból pillanatok alatt egy gyönyörű, kecses, forró vérű, a fejemet megint elcsavaró nőstény vált. Az én nőstényem. A feleségem. Csak az enyém - pontosan úgy, ahogyan ez a tánc is, hiába nézte és élvezte az egész étterem. Vele együtt szartam le mindenki mást: talán ezekben a pillanatokban értettem meg azt is valahol a lelkem mélyén, hogy mi a fasznak mérgezzem magunkat a hülye BSB Tribute-os gondolatokkal, hiszen... Ha most nem lennék itt, ha egyáltalán nem lennék, egész biztos nem menne haza egyedül. De ahogy mozdult, ahogy minden pördülés után a zöld és vörös szemei visszataláltak hozzám... Egyszerűen zsigeri szinten éreztem, hogy ezt, hogy Őt már nem veheti el tőlem senki a világon. És nem azért, mert én nem engedem.
A dallal együtt a tánc is véget ért, én pedig azonnal mozdultam, mintha a testemmel együtt minden érzésemet is hozzá akarnám préselni. Ha pedig még ennél is tovább tudtam volna fokozni a kettőnk közt lévő kapcsolati státuszt, biztos megteszem, de már nem volt hova. Mi vida... Mi alma, mi corazón... Para siempre...
Megcsókolt, én pedig büszkén és birtoklón morogtam az ajkai közé, mert tényleg nem kellett térdelnem. Semmi nagykönyvi szart nem kellett csinálnom, csak önmagamnak lenni, hagyni, hogy önmaga legyen mellettem, és mégis én vettem el a kibaszott főnyereményt.
Még mindig megigézve, kicsit megszédülve kapaszkodtam a tekintetébe, ahogy elváltak az ajkaink. Egy részem kézen fogta volna, és azonnal berángatja a mosdóba, de közben pedig, ez az egész sokkal többről szólt, mint amit egy éttermes gyors menettel akartam volna tovább vinni. Meg voltam lőve, de "szerencsére" nem sok időm volt a következő lépésen agyalni: megmondta helyettem a hegyomlásnyi mexikói hím. Egy pillanat alatt tört ezer szilánkra a helyzet, de legalább "kedves" volt, és a tánc végét megvárta. Hurrá?
Igyekeztem borzasztó talpraesetten viselkedni, homlokon csókoltam Dakotát a távozásom előtt. Éreztem, hogy Ő is megfeszült, de ha nem volt muszáj, nem akartam volna Őt is belerángatni. És nyilván azért én lettem elhívva, mert én vagyok a hím. Farkasok... déliek...
- Sietek.
Bár megígértem, sajnos nem rajtam múlott, hogy meddig tartanak majd szóval, hiába rohantam volna szívem szerint. Persze nyilván kurva nagy pofám volt első nekifutásra, ahogy az lenni szokott, és bár Darióval ellentétben nem baszta az arcomat a pultra a nagyközönség előtt, de lökött rajtam akkorát, megspékelve az energiáival együtt, hogy behúzzam a kéziféket, és "illendő" hangnemet üssek meg. Beugrott, hogy a legutóbbi ilyen helyzetben kurvaanyáztam, a Felder pedig helyből eltörte az állkapcsomat, bár, akkor még csak száz éves voltam. Ahogy magamra hagyott, azonnal whiskyvel oldottam a hirtelen rám omló feszültséget, aztán siettem vissza Dakotához. Fogalmam sincs, mennyi idő telt el. Lehetett fél perc, fél óra... Valahol téren és időn kívül kezdtem el létezni az élménytől. Csak a kezébe kapaszkodva remegtem még egy darabig, de biztosítva arról, hogy jók vagyunk. A balommal pedig a tequila nyakára markoltam és hagytam, hogy három nagy korty végig marja a torkomat. Hangosan felsóhajtottam, ezzel a feszkó egy része is kiszállt belőlem. Mert hát, végül is, jók vagyunk.
- Tudom, de ez más, mi amor. - döntöttem kicsit oldalra a fejem, mert hát, hiába voltunk mindenben ketten, ettől még voltak dolgok, amiben csak úgy tudott velem lenni, ha mögöttem volt - Már te sem vagy egyedül. Öregebb vagyok, hím vagyok... vannak dolgok, amiket nekem kell intéznem, és nem azért, mert nem bízom benned, hanem... Mert ez a módja.
Elsüllyednék szégyenemben a szürkével együtt, ha neki kellene beszélnie helyettem egy ilyen helyzetben. A tegnapi vadászat is csücskös volt, ez meg aztán pláne - arról nem is beszélve, hogyha nekem nem is lenne vele bajom, a fogadó fél minden bizonnyal engem elkönyvelne egy nyomoréknak, és őt sem biztos, hogy komolyan venné. De nem akartam ezen összeveszni vele, tényleg nem. Csak hát... vele ellentétben én letoltam pár évtizedet úgy, hogy pontosan megismertem a farkasok csoportos dinamikáját. S tetszik - nem tetszik, a mi kettősünk a világ szemében egy bébifalka volt.
Fagyit kértem, minden falattal egyre inkább lenyugodtam. Csak akkor kötözködtem, ha túl sok volt a tejszínhab. Továbbra sem voltam édesszájú, és egy ponton meg is jegyeztem Dakotának, hogy Ő a legjobb, amiért étcsokis fagyit kért. Azt még kényelmesen bevette a gyomrom.
A kérdésére az épp aktuális falatot olvasztva a nyelvem és a szájpadlásom közt összevontam a szemöldököm, és a tekintetét fürkésztem, mint aki nem akarja elhinni, amit hallott. Ez komolyan megtörténik?
- Mint a szél! - biccentettem határozott lelkesedéssel, miután lenyeltem a falatot, mert már hónapok óta erre vágytam, csak azért, hogy pont olyan biztonságban tudhassam az úristen elől is, mint magamat éreztem fegyverrel - De akkor rendesen csináljunk, nem ilyen himi-humi üveglövöldözős, vasárnapi hóban fetrengéssel.
A vadászkéssel nem tudtam hirtelen mit kezdeni: sosem voltam késes, legfeljebb, ha nyúzni kellett valamit vagy halat filézni, de farkasként ezen kívül nem sok előnyét láttam a dolognak. De nekem most terveim voltak: feltámaszkodtam az asztalra, és a szokásos Henryszófosást eszközölve lelkesen tervezni kezdtem.
- Papírjaid vannak, ugye? Vannak. - mármint kamu-személyi, meg ilyenek - Szerzünk neked engedélyt, aztán veszünk valamit neked. Valami testhezállót, kényelmeset, ami tetszik. Aztán otthon fogunk vele játszani, megmutatom, mi micsoda, hogy kell gyorsan szétszedni, tisztítani, újra tölteni, miegymás. Ha ez a része jól megy, az fél győzelem. - mert hát, ravaszt meghúzni mindenki tud, hatékonyan újra tölteni nem biztos - Valami jó félautomata kéne, az egyszerűbb. - habár... - Jó, a revolveremet is megtanítom, ha épp az lenne kéznél, bár ott ugye a kakassal kell szórakozni, de rutin kérdése. Aztán, aztán... - ittam egy korty tequilát, majdnem kiszáradtam - Lőtérbérlet, szerintem ha hétvégente eljárunk, egy-két hónap és király leszel, utána válthatunk az üvegekre.
Ezen a ponton már teljesen elfelejtettem a helyivel való kis diskurzust, és úgy forrt a vérem, mintha csak most eresztettem volna el a tánc után. A ruha, a tánc, a tetkók, és most a fegyver... Amikor már azt hinném, hogy ennél nem tud jobban a szívembe markolni, valahogy mindig bebizonyítja, hogy mégis.
- Azt' a kés minek? - kérdeztem utólag kissé szórakozottan, már-már fennhéjazva, és ráutaló szórakozottsággal "csiribúztam" az arcaink előtt - Szerintem az adottságainknál több nem kell, ha ilyen közelről szeret a partnered. - azaz közelharcnál a karmok már ösztönösen is sokkal hasznosabbak, tanulni sem kell már neki igazán - De ha ragaszkodsz hozzá, megtanítalak, hogy hozd haza falvédőnek Bambi bundáját úgy, hogy ne legyen szakadt meg csálé.
Egy utolsó falat fagyit akartam volna enni, de már annyira szétolvadt eddigre, hogy az a krémes, habos, folyós izé már nem volt az ínyemre, szóval nagy csörrenéssel visszaejtettem a kanalat a pohárba.
- Lépjünk le innen... - ciccentem fel, és pincért keresve a tekintetemmel integettem, amint találtam - Fáradt vagy? Akarsz még táncolni? Menjünk el valami csehóba, és hozzunk szégyent a helyiekre.
Kacsintottam, és ha volt kedve, hát intéztem a fizetést is, meg a felfedezést is. Ha nem, akkor minden gond nélkül a hotel felé kanyarodtam (oda is voltak még alávaló terveim, meg egy félbemaradt ágyas project is). Ha viszont mentünk, akkor most nem túrtam fel a telefonomon semmit, hanem az első olyan helynél megálltam, ahonnan jó zene szólt, volt alkohol és látszatra senki sem akarta volna megerőszakolni Dakotát ilyen ruhában. És ha kellett, hát az asztalon táncoltam vele hajnalig a jó társaságban, ahol nem csak mi voltunk ennyire hülyék, hanem a helyiek is azzal a céllal voltak ott, hogy megéljék a pillanatot.

Út közben és végig éreztem, hogy mennyire tetszett neki minden. A helyzet, a zsongás, én... Fürödtem mindabban, amit felőle észleltem, hasonlóképp feleltem, és mint a hőlégballonozásnál, egymás hangulatát húztuk egyre magasabbra. Nem elcsábítani akartam, hanem adni magamból valami újat, valami többet, mert arra vágytam, hogy úgy ismerjen, ahogy tényleg senki a világon. Neki nem féltem megmutatni semmit sem, legyen az ocsmány vagy gyönyörű.
Az egész júniusban elnyomott örömömet pedig ideje volt átadnom, mint egy eddig tartogatott, gondosan becsomagolt ajándékot. A Tiéd. Mind, egyedül csak a Tiéd.
Ez ragyogott a tekintetemben, minden alkalommal amikor ránéztem, az összes könnyű nevetésemben, de még a jóízű falatozásomban is. Hol volt már az a lelépéssel fenyegetés, az opció puszta gondolata is köddé vált. Nem volt kényszer, meg se kellett erőltetnem magam, hogy a helyemen maradjak - mellette. Legfeljebb annyira pattanva fel és hagyva hátra, hogy Neki táncoljak. A férjemnek, akit sokkal jobban szeretek annál, mint azt el tudom mondani, vagy akár kitáncolni. Ha csak a töredékét sikerült megmutatnom, már elértem valamit.
Minden pördülés után megtaláltam a tekintetemmel, örömittasan mosolyogva. Az én jóképű, mocskos szájú, gondoskodó férjem, aki meghalt és feltámadt, aki júniusban elhagyott és visszajött - hozzám, értem, nekem. Boldog újjászületéseket, boldog visszatéréseket, amor da minha vida.
A dal véget ért, megálltam, és ahogy Henry felém, én úgy felé indultam, pont olyan lelkesen veszve el az ölelésében, odaadón csókoltam, mintha az egyik reptéri viszontlátásunk lenne, és végre, több napnyi távollét után újra vele lehetnék. Szorítottam, a tarkóját fogtam, a morgása édesen és érdesen rezgett végig bennem.
Minden az arcára volt írva, miután sikerült megszakítanunk a csókot, akárcsak nekem. Szükségtelen volt vagy lett volna térdelnie, sőt, igazából soha kérni, kérdeznie sem kellett. Nekem se felelnem, mert úgyis tudta a választ, hiszen a legelejétől ugyanaz volt: Ő. Mi.
A tarkójáról az arcára simítottam, és épp mondtam volna, hogy lépjünk le, bár nem tudtam hova. Bárhova, csak vigyük magunkkal ezt a pillanatot.
A pillanatot, amit a hegyomlásnyi mexikói hím fogott, és a virsliujjaival szétkocogtatott. A korát érezve megfeszültem, miközben valahol, mélyen a nőstény szívesen rámorgott volna, de esélytelen volt, hogy ilyesmit hagyjak.
A lelkére kötöttem, hogy siessen, de nyilván tudtam, hogy ez kurvára nem - csak - rajta múlt. Pont ezért frusztrált a helyzet. Ezért kértem egy üveg tequilát, öntöttem szinte csurig a piával a poharam és kértem étcsoki fagyit, hogy ennyivel is eltereljem legalább egy tized másodpercre a figyelmem. A pohár felét úgy tüntettem el, mintha vizet nyeltem volna, a fagyi érkezését pedig alig fogtam fel.
Azt már annál inkább, amikor Henry tért vissza. Én a tekintetemmel mértem végig, lecsekkolva, hogy mindene megvan, ép és sértetlen, a nőstény pedig rögtön körbejárta a szürkét. Úgy tűnt, az idegességet, a vele járó remegést leszámítva mindketten rendben voltak. A kezét fogtam, egyenletes mozdulatokkal cirógattam a hüvelykujjammal, aztán miután ő is öblített egy tequilával, nekiláthattunk a fagyinak, kilábalva az enyhe sokkból. A faszomat az összes területhugyozóba. De az ellenérzésem nem jelentette, hogy ne lennék Henryvel és egyedül kéne állnia a sarat bármiben is. Kis naiva, én.
A magyarázatára az a húr, ott mélyen bennem megfeszült, a nőstény pedig felszegte a fejét. Mert hát tény, hogy idősebb, az is, hogy hím, de én se vagyok egy elveszett mákszem, az úristenit! A bosszúságom szinte kézzel tapintható volt, és mindezt mert nem vagyok egyedül, hát... tényleg nem. Kifújtam azt a kurva nagy levegőt, amit felszívtam egy nagyvolumenű szónoklathoz és elsőre inkább bekaptam egy falatot a fagyiból.
Jól esett az a biztonság, amit Henry közelében éreztem, de az leginkább rá vonatkozott: tőle nem féltem, miatta nem aggódtam olyan értelemben, hogy esetleg bármikor ártott volna nekem, és ha úgy alakult, hagytam, hogy vigyen, amerre akart, lepjen meg, mert tudtam, hogy úgyis jó lesz. Azt se feltételeztem, hogy kettőnknek elbaszna bármit is, csak... nem voltam én ehhez hozzászokva. Pontosabban néztek már keresztül rajtam - életem javában -, amikor egyedül én voltam, meg a farkasirha. Jól is volt az, hagyjanak a gecibe. De ez szinte sértő volt, éreztem, ahogy a nőstény önérzetét karistolta, ami miatt megint vettem egy nagy levegőt, másodjára is nekifutva, de csak annyi jött ki, hogy:
- Huzigálják itt a zsebtigris bajszát bazmeg - morogtam az orrom alatt, aztán újabb kanálnyi fagyi Henrynek, közben pedig megint elmerengtem a vonásain. - Nem örülök - közöltem a tök nyilvánvalót.
Hogyan is örülhettem volna? Sose leszek elég nagy. Mindig ő lesz a szószóló, az irányító, és oké, persze, ilyesmit már átéltem Aiden mellett, amíg együtt utazgattunk, de a kölykeként a nőstény is másképp viselt ilyesmit. Főleg, hogy tőle több mint kétszáz év választott el. Ez inkább arra emlékeztetett, amikor emberként összejöveteleken én csak álljak, mosolyogjak, és azon túl, hogy prezentálható vagyok, ne nagyon erőlködjek.
Bekaptam egy adag habot, amit Henry nem kért, majd nagyot szusszantam.
Nem gondoltam bele a "ketten a világ ellen" felállás ezen oldalába, így a valóság jött, és egy feka dildóval pofán baszott. És tudtam, hogy ezt a pirulát le kellett nyelnem. Röhejes volt, hogy annyi másik mellett, most ezzel esett nehezemre megbirkózni, komolyan... A Farkas morgolódott, én pedig szívesen kentem volna rá az egészet, de az hazugság lenne.
Átadtam Henrynek a kanalat és felhajtottam a tequilám másik felét is. Megint őt bámultam. Hagytam, hogy a nem-tetszésem kifolyjon az ujjaim közül. Ő sose fog ezzel visszaélni, sose fog "bezárni", hiszen a vadászatban sem állított meg és ismer. A falkák szemében kettőnkre vonatkozó játékszabályokat is - most már mondjuk én is, vagy legalábbis tisztábban látom. Emellett pedig másra is ráfordította ez a kis találkozó a reflektorfényt.
Nem maradt mit átgondolnom a kérésemen-kérdésemen, ez pedig mintha felhúzott volna Henryben egy zsilipet. Bár mire is számítottam? Pofázós. Szereti a fegyvereket. Én meg lövészetet kértem.
Kicsit lejjebb csúsztam a székben és finoman oldalra billentett fejjel, egyre szélesedő mosollyal hallgattam.
- Véresen komolyan csináljuk - bólogattam, majd ugyanolyan kedvtelve hallgattam tovább, ahogy vázolta a menetrendet. - Mindenfélét szeretnék legalább megismerni - kotyogtam közbe, amikor felhozta, hogy a revolverét is megtanulhatom kezelni. - Édes vagy, hogy ilyen rövid időre teszed az én célzási nem-képességem fejlődését - nevettem fel az egy-két hónapra, majd vállat vontam. - De végülis... miért is ne. - Ha róla, rólunk volt szó, még a végén tényleg összejön.
A késnél vállat vontam.
- Még én se tudom, minek, de kell. Ha más nem, max jó lesz kipiszkálni a szutykot a körmöm alól. - Szemtelen kis mosolyra húztam a szám. - Vagy mehetünk pár hetente manikűröshöz. Délelőtt lövöldözés, délután pedikűr. - A végére már vigyorogtam, mert kurvára nem tudtam egyikünket sem elképzelni, ahogy a hét bármely napján ezzel mulatja az időt.
A fagyi szétolvadt vége már egyikünknek se kellett, főleg ilyen takonymód összekeveredve a tejszínhabbal. A felsorolt lehetőségekre energiáim játékosan lobbantak, a fáradság legkisebb jele nélkül.
- Menjünk táncolni - mondtam csillogó szemmel, mert neki ma már táncoltam, vele még nem. És még érezni akartam párszor, ahogy a mozdulat hevében elkapja a derekam, a bőre pedig a kétrészes ruha résében az enyémhez ér. - Most szétpörgethetsz, nincs több sunyi merényletem a ruha alatt - dugtam ki rá a nyelvem hegyét, elismerve, hogy a mai napon a fehérneműnek csak a felső része maradt el, az alsót illedelmesen - haha - magamon tartottam.

Fizettünk - kikönyörögtem, hogy ha a felét nem is, legalább a borravalót hadd én adjam a közösbe -, aztán google-t és TripAdvisort hanyagolva a nyakunkba kaptuk a várost. Kétesebb környék és hely felé kanyarogva, szépen tovább gurultunk, én se láttam inkább a két ház közti kis résben épp magát belövő suhancot. Nem én!
- Ja, ez szerintem sem akkor kéne, amikor csini senoritát játszok.
Nagy egyetértésben néztük ki a helye, főleg dallamok meg környéken lézengő emberek alapján - és kurvára reméltem, hogy egy farkas se akar minket megzavarni majd -, és ahogy Henry lefékezett, már ki is pattantam a kocsiból. Nem szaladtam előre, csak hozzá léptem és a markába simítva a kezem mentem be vele.
A hely fülledt volt, emberektől, piától, ruhákból párolgó cigilenyomattól szaglott és alig lehetett félhomálynak hívni azt a fényviszonyt, amiben az ütemese zenére ropták. Henry füléhez hajoltam.
- Pult? - kérdeztem mindössze ennyit, jelezve, hogy még bőven el bírtam volna viselni némi alkoholt.
Aztán hagytam, hogy törje nekünk az utat. Igen, azon morcogok, hogy mivel idősebb és hím, így őt tekintek a tárgyalófélnek, de simán kihasználtam, hogy magasabb, vállasabb nálam és férfi. Ilyen ez a popszakma. Ha ő lök föl valakit mégiscsak kisebb megütközést vált ki, mintha én pakolom félre az utamba kerülőket, nem? Na ugye.
Megint üveggel kértünk ki, és mire a javát elég gyorsan elpusztítottuk, pont megjött a lendület is a tánchoz. Ha és ahogy volt helyünk, hagytam, hogy pörgessen-forgasson, a lábát pofozza a szoknya, egy ponton felpattantam az egyik piától ragacsos asztalra - valahol elhagytam a kurva papucsom -, és kis unszolással Henryt is felcsaltam. Sose lehetett megmondani, hogy épp csak úgy kurjantgattak és füttyögtek az emberek, vagy mert valaki valamit csinált. Is-is. Nekünk is akadt félrészeg közönségünk, akikkel egyáltalán nem törődtünk a magunk félrészegsége közepette. Csak táncoltunk, amíg meg nem billent az asztal és le nem másztunk róla. Vagy ugrottunk. Egyik mozdulat lassan ugyanolyannak tűnt, mint a másik.
Az önfeledtségbe lassan más is kúszott, ahogy tetőtöl talpig hozzá simultam és az adott fényviszonyok között tényleg egyek lettünk. Senki meg nem mondta volna, hol kezdődött Ő, hol végződtem én. Nem is akartam, hogy létezzen ilyesmi határ. Kicsit már nehéz volt a fejem, a következő pedig, amire eszméltem, az volt, hogy egy félreeső sarokban a falnak nyomva csókolt, olykor azon morogva, hogy miért is olyan kurva hosszú a szoknyám. Nem volt türelme annyira felgyűrni, hogy a combomhoz tudjon érni, kénytelen volt az anyagon keresztül simogatni, miközben a kis zsémbelésén kuncogtam. Egy kicsit. Egy egészen kicsit. Utána már csak sóhajom és a kapaszkodásom maradt, miközben a zene már hiába lüktetett, az én testem csak Henry dallamára mozdult.
A szemem leplezetlenül rubinvörösbe váltott, amikor pár pillanatra elszakadt tőlem és a homlokomnak támasztotta az övét. Apró csókokat nyomtam a szájára, az arcára, a felsője alá lopva a kezem karcoltam rövid körmeimmel a hasfalát.
- Menjünk szobára - mondtam nem emelve fel a hangom, hiszen így is hallotta. És nyilván ezt mondtam, ha már egyszer hotelben laktunk. - Közönség nélkül akarlak szeretni, querido.
Még nem voltam benne biztos, hogy az ágyat kínozva, vagy "csak" bújva, szinte csendesen, minden percet a végtelenbe nyújtva, de nem is bántam. Sose terveztük, mindig csak történt, ahogy a pillanat és a hangulatunk diktálta.

Szinte a bőrömön pattogott az elégedetlensége, amire elhúztam a szám. Most mit csináljak? Ha rajtam múlna, felőlem intézhetne mindent Ő, tudtam, hogy képes rá, eddig is megoldotta egyedül. Nem tartom se gyengének, se ostobának, de nem én hozom a szabályokat. Meg az érzéseket sem, amiket a már valaki hímjévé előlépett szürke ösztönösen kezdett felfedezni magában és megélni őket. És különben is, nem Svájcban voltunk, hanem kibaszott Új-Mexikóban.
- Sajnálom. - rántottam meg kicsit a vállam, mert tényleg nem akartam, hogy "lefokozva" érezze magát csak azért, mert egyszerű kóborból a nőstényem lett - Volt szerencsém a chicagói maffia berkein belül falkásodni. Gondolhatod... - kissé megforgattam a szemeim, mert ennél többet talán mondanom sem kellett, de azért én mondtam - Ott ugyanebben a szituban csak egyszer nyitottam ki Pat helyett a számat, a Felder cserébe helyben eltörte az állkapcsomat, aztán szitává lőtték a kocsinkat. - ezt kapja az a zsebtigris, aki ugrik is, amikor a bajszát huzigálják - Később sok mindent láttam. - kár belemenni a részletekbe, de talán nem is kellett ezek után - Ez itt, Albu-kibaszott-querque. Kartell? Ilyesmik? Ha helyettem beszélsz, téged kiröhögnek, engem meg még meg is vernek csak úgy a vicc kedvéért, ha már ilyen "senkiházi" vagyok.
Vele meg azt csinálnak, amit akarnak, mert megtehetik. De ezt már nem tettem hozzá. Szóval mindent összevetve, tényleg sajnálom, ha Dakota ettől kevesebbnek érzi magát... Attól még ez van. A mindenben ketten vagyunk árnyoldala. Ettől függetlenül tényleg próbáltam megértéssel fordulni felé, a tekintetemből is ez sütött, miközben felváltva fagyiztunk. De nem aggódtam túlságosan. Annyit különben sem utazunk, hogy ebből minden héten probléma legyen. Nem kóboroltunk, nem vándoroltunk. Várt ránk az otthonunk. Anchorage.
Talán ez a benne lappangó rossz érzés szülte a kérdését-kérését, de azonnal lesöpört vele minden eddigi keserű szájízt (már nem azt, ami az étcsoki miatt volt), én pedig teljesen kivirulva, lelkesen, egy kicsit talán még meg is hatva vázoltam fel a terveimet és az ütemtervet. Az pedig csak még jobban alám gyújtott, ahogy egyetértve közölte, hogy véresen komolyan csináljuk.
- Jóóó, hát egyelőre majd azokkal legyél cowboy, amik minden nap kéznél vannak. - egy kicsit felnevettem a vágyakozásaira - Azokat kell ismerned, mint a tenyeredet. - persze felőlem sörétessel is lövöldözhetünk, de mivel azt nem tartunk és nem is praktikus kabát alatt, így az még ráér - Addigra meg nélkülem is lesz elég tudásod, hogy azzal barátkozz, ami megtetszik.
Egy kicsit felpuffogtam, sőt, még legyintettem is egyet arra, hogy ne lehetne belőle jó lövő egy-két hónap múlva. Már miért ne lehetne?
- Mondtam, hogy nem himi-humizunk. Majd meglátjuk, merre húzol és miért, aztán az alapján korrigálunk.
És különben is, hiába voltak istenes reflexei és gyorsasága, szerintem, ha már tényleg hasznos vérvonala van, akkor amúgy sem árt ezt a részét fejleszteni. Mert tök jó, hogy elkaphatná a föld felé eső villát, mint a szél, de hát, ha mellé nyúl... Na, ugye.
A kést tényleg nem tudtam hova tenni, és ezt nem is álltam meg, hogy kicsit lenézősen fel ne hozzam neki. Mert most komolyan.. minek? Persze lehet, hogy van haszna, csak én vagyok ennyire korlátolt. Felröfögtem, amikor a körömpiszkát hozta fel érvnek, attól viszont egészen (játékosan) megrökönyödtem, ahogy a manikűrt bedobta. Látom, elkapatta magát a tegnapiak után, fene a jó dolgát...
- Már értem. - csóváltam meg a fejem egy drámai sóhajjal, és egy pillanatra a plafonra szegeztem a tekintetem - Azért kell a vadászkés, hogy az első manikűrös köröd után könyörögjek, hogy döfd a szívembe.
Elnevettem magam, mert hát, nyilván (NYILVÁN, ugye?) egyikünk sem gondolta komolyan az egészet.
És ha már a fagyi is habos takonnyá olvadt, akár mehettünk is. Kacéran csillant fel a szemem, ahogy lelkesen táncolni akart menni a hotel helyett, a szétpörgetés ígéretére pedig szinte teljesen bezsongtam megint.
- Jobb is. Mára már épp elég ruhás merényleted volt.
Elnevettem magam, és leeresztettem a karom, ahogy a pincér megindult felénk. Dakota könyörögni kezdett, hogy valahogy ugyan osszuk már meg a fizetést, mire megint csak vállat vontam. Nem akadékoskodtam volna a világért sem, és mondtam neki, hogy felőlem aztán az egész cehhet állhatja, ha akarja, nem fogok megsértődni. Nem ez lenne az első eset. Plusz, azt hiszem, hogy a hegyomlásos fiaskó és az azzal járó, jövőnket lefestő tények árnyékában ezt most meg is érdemelte.

Én már nem tartottam attól, hogy bárki is megtalálna, eddigre már hatszor híre ment, hogy le vagyunk csekkolva, szóval csak a felesleges balhét akartam én is elkerülni. Bár a klub, ami előtt végül leparkoltam, egész jó helynek tűnt ránézésre az emberekkel együtt, szóval kész voltam a csini senoritám kezét fogva fejest ugrani a tömegbe.
Azért, amennyire lehetett, letapiztam a terepet, abból pedig csak az rángatott ki, ahogy Dakota a fülemhez hajolva a pulthoz akart jutni. Csak a tömegre meredve bólintottam, szorosabban fogtam rá a kezére, és utat törtem az önfeledt tömegben. Pár táncolót így is arrébb kellett pakolnom, de azok már jól voltak annyira, hogy szinte fel sem tűnt nekik a tereprendezésem.
Miközben elkezdtünk (tovább) piálni, már ritmusra lötyögtem helyben, néha Dakota vállát átfogva húztam magamhoz oldalról a csípőjét, és nevetve löktem neki az enyémet. Mivel elég gyorsan ittam, az én szemeim is hamar csillogni kezdtek, hagytam, hogy az egész hely és annak minden érzése átjárjon: gondtalanul, nem törődve azzal, hogy egyáltalán lesz-e holnap. Mert csak a jelen számított, a zene, a hely, a mindent befestő, felszabadult boldogság, és a mindennek a közepén ragyogó nőstényem, akit táncba hívtam.
Egyik kezemben az üveg, a másikban Dakota teste. Mindig máshol. Hol a dereka, hol a keze, hol csak végigsimítottam a mellkasán, kicsit ellépve tőle, hogy aztán visszarántsam magamhoz. Belevesztünk úgy a ritmusba, mint egymásba is. Olykor nagyot kortyoltam az üvegből, és ha Ő is kért még üzemanyagot, hát csak hátradöntöttem, és úgy locsoltam a szájába a tequilát. Aztán persze a torkára csurgó maradékot zihálva, kimelegedve nyaltam le az izzadtságával együtt. Még az asztalra is felmásztam vele, és addig táncoltunk, amíg úgy tűnt, hogy a bútor jobban szédül még nálunk is. Van ilyen, nem mindenki lehet akkora király, mint mi.
Egy tequilás csókba elveszve húztam magamhoz most már két kézzel, azt hiszem, hogy elhagytam az üveget egyúttal, de ha koppant is, az üvöltő zenétől nem hallottam. Hevesen dobogó szívvel nyomtam neki a falnak a sarokban, és ha nem is hallotta, a bőrén érezhette, ahogy alkoholgőzösen morogtam, miközben a nyakát csókoltam, ahogy próbáltam közelebb kerülni hozzá. Az a kurva szoknya! Amennyire az első pillanattól imádtam, most annyira gyűlöltem és dühített fel, hogy szinte erélyövként tekeredett Dakota öle köré. Erősebben nyomtam a tettre kész legendát hozzá, mert hát, valahogy át kellett hatolnom ezen a kurva pajzson. Megváltás volt, ahogy azt akarta, hogy szobára vigyem, villant az ezüstöm, ahogy eltávolodva tőle úgy tűnt, hogy percek kérdése és megkapom, amit akarok. Csak haza kellene vezetni. Határozottan fogtam meg a kezét, és húztam át a tömegen megint. Persze azért a kocsihoz érve még egyszer nekinyomtam a kocsi oldalának, amire rásegített, hogy kicsit el is vesztettem az egyensúlyom, de ki a faszt érdekelt, csak a csókba nevetve suttogtam az ajkai közé.
- Holnap estig nem jövünk ki abból a kurva szobából...
Jól esett megfenyegetni, még akkor is, ha semmi konkrét tervem nem volt azt leszámítva, hogy visszavigyem.
- Fúúúúúú, bazmeg.
Megráztam a fejem, és hatalmasat fújtattam, ahogy beindítottam a motort és két kézzel a kormányba kapaszkodtam. Nem volt egyszerű nekiállni ám vezetni kissé bebaszva, álló brével, majdnem megvakulva a vágy és az alkohol kettősétől. De jó vagyok. Meg tudom csinálni.
Nem számoltam, hány piroson sikerült áthajtani a hotelig, talán csak az volt a mákunk, hogy kurva késő lehetett, mert alig volt forgalom. Amilyen gyorsan csak lehetett, úgy estem ki a kocsiból, és már a liftben újra nekiestem: a falnak nyomva szívtam be a nyaka bőrének izzadt, napsütötte és Dakotás illatát, a kezeimmel pedig a dereka bőrét markoltam. Így, egymásra tapadva, nem tudom, hogyan, de valahogy beestünk a szobába, aztán fél kézzel bebasztam az ajtót, és kurvára felszabadulva hörrentem fel.
- Kösz mindent, szoknya...
Ja, és RIP szoknya. Már a világon semmi türelmem sem volt, úgy szaggattam le róla az anyagot, mintha ezen kívül semmi másra sem vágytam volna, aztán az ágyra dőltem vele. Végre... Kurva nehéz volt egyszerre nekem is vetkőzni, és közben a bőrét,  combját nem engedni el, minél többet érezve belőle. Felnyögtem, amikor végre egy szál alsóban dőltem el az ágyon és húztam magamra Dakotát. Szünet nélkül csókoltam, a testét az enyémhez préseltem, mindkét kezemmel úgy simítva a hátát, a fenekét, a combjait, mintha most érezném először. Fel akartam robbanni, csak arra kellett volna érmét dobni, hogy mi okozza a robbanást:  boldogságom vagy a vágyam. Mert ebben én sem voltam biztos, csak abban, hogy már nem volt közönség, és hogy a világon mindennél jobban szerettük egymást. Jelentsen ez most éppen bármit.

Figyelmesen hallgattam, már csak azért is, mert benne aztán tényleg nem kételkedtem. Hálás voltam, amiért megosztotta a saját tapasztalatát ugró zsebtigris terén, és mialatt Chicagót ecsetelte, a számat harapdáltam finoman. Végül kissé felhúztam a vállam és bólintottam.
- Azt hiszem, értem - mondtam leterelve némi habot a Henrynek szánt falatról. - És ha már valakit tárgyalófélnek tartanak helyettem is... örülök, hogy te vagy az - mosolyogtam rá halványan, odatartva neki a kanalat. - Bízok benned. Max féltelek, amikor így félrehívnak, de még mindig jobb, mintha valami félreeső helyen kapnak el és egyből öklös üdvözlőt adnak.
Ez pedig sokkal lényegesebb volt, mint az, hogy melyikünket miféle számításba vesznek vagy nem vesznek. Amíg nem esik baja, felőle oldalkocsinak nézhetnek, szarok az önérzetemre, eskü! És ennél nagyobb kellemetlenségekhez is képes voltam hozzászokni, ha a szükség úgy hozta, egy-egy ilyen alkalom csak nem fog ki rajtam.
Ő nem fog elárulni. Nem fog kihasználni. Ez a bizonyosság segített lenyelni a nekem kiosztott békát.
Az előbbi kis jelenet viszont a rákövetkező nélkülözöttségemmel másra is rávilágított, nem csak a szerepekre a falkák szemében, és bármennyire is nem voltam kibékülve a fegyverekkel, főleg a lőfegyverekkel... a szükség nagy úr. És ahogy képes voltam romlott kaját enni a túlélésem érdekében, ha úgy hozta a helyzet, hát, azért még többre is képes vagyok, hogy Henry biztonságban tudjam. Ennek pedig egyik része, hogy én is biztonságban vagyok és nem válok egy kurva nagy céltáblává. Meg persze, ha az alkalom úgy hozza, legyek már képes ellőni bárki térdkalácsát.
Már nem csak magamra kellett vigyáznom, a necces szitukat meg nem oldhattam meg a régi módszerekkel. Mármint... technikailag megoldhattam volna, gyakorlatilag leköpném magam érte és többé nem lennék képes Henry szeme elé kerülni. Jó, voltak más módszereim is, azokat nyilván nem dobom el, április elején is tök jól muzsikáltak - ami amúgy kurvára meglepett, de juhé!
- Ú, és ha elég jó leszek, rendezünk régimódi pisztoly-párbajt a főúton? Templomi harangszóra lövés meg minden! Vagy vízipisztollyal inkább! Nyáron az dukál.
Plusz kizártnak tartottam, hogy én még egyszer önszántamból igazi fegyverrel, éles lőszerrel rálőjek. A csúcsok csúcsa a paintball lehetne.
A késre egyelőre tényleg nem volt sok ötletem, de ez nem állított meg abban, hogy amikor kérdezett, bedobjak valamit. Sose esett nehezemre a rögtönzés, főleg, ha valami nettó hülyeséget mondhattam, így lyukadtam ki a körömpiszkánál, amin nevetett, aztán látszat-sokkoltam a manikűrrel.
- Jaj, ne drámázz, ez még nem is kozmetikushoz járás meg erős smink - szívtam tovább kicsit a vérét. - Kiskosztümöket se kezdtem még el hordani... - szélesen elvigyorodtam. - Nyugi, más terveim vannak a külsőmmel. Tetszeni fog szerintem - haraptam be a kicsit a szám, mert hát voltak elképzelésem. Pontosabban egy határozottan akadt, de mindent a maga idejében.
Egyelőre megegyeztünk a további szórakozásban és megnyugtattam a bugyi-lét felől. A tekintete mindent ígért, a nevetése ha lehetett, csak még jobban felvillanyozott.
- Amennyi textil-terrort te nyomtál "ellenem", ez rég kijárt - nevettem el magam én is. - És már értem, miért csináltad őket - mosolyogtam rá egyszerre vágyakozva és tényleg értőn.
Már Valentin-napon is leesett, hogy nem csak a puszta szopatásom volt a kinézete mögött, hanem egy csomó erőfeszítés is. Miattam, nekem. És őszintén? Kurvára nem volt fáradság nekem se. Imádtam, ahogy nézet, hogy tudta, az egész csak neki szólt.
Energiáim cirógatása is, ahogy az előbbiek után engedte, hogy felezzük a cechet. A teljest nem követeltem, a kölcsönösségben és az osztozkodásban hittem, azt pedig tökéletesen érzékelte, hogy ha ilyen emberi és kisléptékben is, de szükségem volt erre most. Az ilyen apróságokért ugyanúgy imádtam, mint a nagy gesztusokért, mert tényleg mindig velem volt, nem csak azokra a hangosabb pillanatokra.

És ha már hangos... a zene majdnem egy ütemre lüktetett a hozzám nyomódó ölével, amivel egyre jobban, egyre türelmetlenebbül próbált minél közelebb jutni hozzám. A pultnál kezdődő komolyabb ivás hamar felszabadult táncba vitt minket, tequila csorgott le a nyakamon, amit pimaszul nyalt le rólam, a részegítő érzés az asztalokra is elkísért, majd vissza a parkettre, hogy a folytonos egymáshoz simulás, dallamra ringás az elkerülhetetlenbe torkolljon. Már nem csak pillanatnyi csókot loptunk, a keze a testemen barangolt, a nyelve játéka egyszerre őrjített meg és késztetett édes kis kuncogásra, a morgása végigfutott a bőrömön, halk, vágyakozó nyüszítést csalva elő belőlem. A szívverésemtől lassan nem hallottam a zenét és már nem a tánc hevétől voltam kimelegedve, kapkodtam levegő után, miközben a lehetetlennél is kócosabbra túrtam Henry haját.
Amikor vágyvörös pillantásomra a Hold válaszolt, elfogyott minden akaraterőm, követelőzve nyomtam az ölemet az övének, rekedten adva ki az útirányt. Izzadt volt, forró, kívánt - és mindez ugyanígy igaz volt rám is.
Kiverekedtük magunkat a szórakozók közül, több mint félrészegen, dülöngélve, indokolatlan dolgokon is nevetve. Nem érdekelt. Könnyű voltam és olyan jól éreztem magam, hogy még félpajzs mellett is simán lejött energiáim szikrázása. Ennek pedig mintha pluszban alágyújtott volna az, amikor Henry félig szándékosan, félig egyensúlyát vesztve a kocsi oldalának nyomott és újabb kínzóan hosszú csókba hívott. Hogyan is utasíthattam volna vissza? Sose ment. Sose fog. Sose akarnám.
- Az ágyból se akarok tudni kikelni - mormoltam a szájába és kicsit ráharaptam az alsó ajkára. - Max vécézni.
Valahogy sikerült beszállnunk, ami a jelen állapotok mellett szerintem olimpiai teljesítmény volt. Aranyérem mondjuk nem járt érte - szipp -, de ha sikerül visszakeverednünk a hotelbe, onnantól asszem sikerül megoldanunk a jutalmazást.
Kurva nagy volt a kísértés úgy nagyjából mindenre. A combjára fogástól kezdve az öle simogatásán át a magam simogatásán keresztül a leszopásáig vagy a félreállásig. Rohadt nagy önfegyelemre volt szükségem, még a nyelvemre is ráharaptam, mert mindaz, ami a nyelvemre tódult, megint csak vezetésképtelenné tette volna Henryt. Az energiáim viszont már nem tudtam ezek mellett kontrollálni, azokban fullasztóan hevült a vágyam, a tekintetem pedig Henry ágyéka és arca közt vándorolt. Megnyaltam a szám. Mocorogtam az ülésben, egyszerre akarva valami hülye enyhülést a semmi kis dörzsöléssel és kapaszkodni az önfegyelmem maradékába, szorosan összezárt combokkal.
Csálén "leparkolt" a hotel előtt, a kulcscsomó, amit dobott, elszállt az elénk siető srác válla mellett, valamit talán mondott is vagy kérdezett, de már egyikünk se hallotta. Örüljön, hogy nem előtte estünk egymásnak. Azzal megvártuk a liftet. Ziháltam, ahogy a nyakamba hajolt, a hajába túrva, a tincseibe kapaszkodtam forró, kemény teste és a hűvös liftfal közé szorulva. Megpróbáltam az egyik lábammal átfogni a derekát, de ezt a szoknyát nem arra találták ki, hogy ledér nők a férjüket csábítsák, és ettől most már én is enyhe bosszúsággal a hangomban morrantam. A megváltás a szobába botorkálva jött el.
Ahogy bevágta az ajtót felé fordultam, a hördülésre energiáim sóvárgó tánca választolt, majd a mordulásom, amikor végre letépte rólam a szoknyát. Levettem gyorsan a felső részt és azonnal ráugrottam a páromra, hogy az ágyig hátralevő pár méteren vinnie kelljen, de már nem bírtam tovább. Éhesen, mohón faltam az ajkait, az se zavart meg, hogy függőlegesből vízszintesbe kerültem.
- Kapsz másikat - ziháltam, megrángatva a felsőjét, és ugyanarra a sorsra kárhoztattam, mint Henry a szoknyát. Hanyag mozdulattal dobtam a vörös szövet mellé a földre.
A nadrágtól nélkülem szabadult meg, így egy nyögéssel jutalmazhattam a látványt, azt, ami rám várt - nagyon-nagyon várt. Elnyúlt az ágyon, húznia se kellett, mozdultam mindenhogyan, fölé kerültem, a feje mellett kétoldalt támaszkodtam, csókoltam, miközben bugyin és boxeren keresztül dörgölőztem hozzá. Mindkettő pillanatok alatt átnedvesedett. Felnyögtem, amikor a fenekembe markolt, a feje alatti párna helyett pedig inkább az ágytámlát szorongattam, már csak azért is, mert így a mellem neki pont szájra állt. Lehunytam a szemem, hátravetett fejjel, tequilától de sokkal inkább Henrytől megrészegülten élveztem a pillanatot. Amikor nem bírtuk tovább, ha kellett, én szaggattam le magamról az utolsó ruhadarabot, hogy aztán türelmetlenül nyúljak a boxerbe a legendámért és kezdjek a tábortűz mellettinél szolidabb, de nem kevésbé őrjítő vágtába. A támla panaszosan reccsent a szorításom alatt. Élmény volt, hogy végre nem feszültségemben vagy dühömben roppantottam fát.
- Mucho-mucho...
Szeretlek, kívánlak, boldoggá akarlak tenni. Mind végtelenül mucho.
A mozdulataim lassabbak, mélyebbek lettek, ahogy lehajoltam hozzá, hogy hosszan megcsókoljam, a vállán támaszkodva. A heves vágyból kicsit inkább odaadó törődés lett, félig önkéntelenül, félig szándékosan nyújtva, elodázva mindkettőnk enyhülését. Ha volt hozzá türelme, hogy csak érezzem, apró, finoman mozdulatokkal kényeztetve és kínozva Őt és magamat. Úgy csókoltam, mintha az egész lényemet át tudnám adni, elmagyarázni, elmesélni ennyivel.
- Tökéletes vagy - sóhajtottam a nyakába csókolva a korábbi harapásomnál. - Kibaszottul tökéletes.
Nekem, hozzám. Minden hibájával és gyarlóságával együtt.
Elhúzódtam, kiegyenesedtem és megammal húztam, hogy a nyakába karolhassak és közvetlen közelről nézhessek a szemébe, orromat, arcomat az övének simítva, miközben az ölében ringva találtam meg vele a beteljesülést. A tarkójára fogtam, a vállát öleltem, karmok helyett pedig szerető simításokat kapott, pontosan azzal az odaadással, amivel a nőstény a szürkéhez bújt. Amivel én is bújtam.
- Csak Te... - suttogtam a szájába, csókba ölve a saját folytatásom, mert ebben jobban benne volt minden, mint a szavakban. - Mindig csak Te, querido.

all night long

Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez az egész nap volt talán az eddigi legnagyobb hormontámadás, amit eddig Dakotával megéltem. Mármint, most komolyan... Melltartó nélküli haspóló egész nap, short, hőlégballonozós adrenalin, új tetkók (ami rajta még szexi is volt), az új ruhája, a megigéző tánca csak nekem, és ja. Későbbre már igazából a falkataggal való találkozás is átfordult egy adrenalinfröccsbe, még ha más aspektusból is, a tény, hogy én lehettem a "védelmező", hogy Dakota fegyvert akar... Kurvára nem csoda, hogy a klubba érve némi extra piával a szervezetemben élénk voltam és rámenős, szinte fáradhatatlan és olyan mohó és már-már gátlástalan, ami másokat biztosan zavarba hozott volna. De Dakotát? Nem. Ő más volt, nem véletlenül. Még csak meg sem próbált megfékezni vagy leállítani. Helyette nevetett, fel-felnyögött, sőt, még a lovat is adta alám, amíg csak bírta ésszel, utána pedig... Az Ő ösztönei ugyanúgy felülkerekedtek rajta, mint ahogyan alólam is kirántották a talajt. Ideje volt, hogy kurva gyorsan a négy fal közé kerüljünk, ember és farkas egyaránt a korlátok nélküli kiteljesedésre vágyott. Persze, ez jelen állapotomban nem volt olyan egyszerű ittasan, a vágytól majd' szétrobbanva a szintén felajzott nőstényemmel az oldalamon.
- Meglátom, mit tehetek érted, senorita. - morogtam, miközben az ajkamat harapta, aztán rekedten nevetve toltam vissza magam még egy röpke csókra, mielőtt az autó elejét megkerülve be nem támolyogtam a volán mögé.
Valamilyen csoda folytán csak sikerült kibaszott rendetlenül lefékezni a hotel előtt, amire máskor csak azt mondtam volna, hogy a buzik parkolnak így, de szerencsére sem a kavargó érzéseim sem a társaságom nem adtak okot arra, hogy egyáltalán foglalkozzak a lehetőséggel.
Pillanatok kérdése... ezzel vigasztaltam magam, ahogy már a liftben gyakorlatilag egymásnak estünk, és amikor megéreztem a szoknyája miatti elégedetlenségét és felmorrant, nem álltam meg, hogy ne kacagjak épp a nyakába, miközben a fogaim közé szívtam a bőrét. Ugye? Ugye?! A lófasznak is két vége van, és elégedetten kárörvendtem, hogy ha nem is teljesen, most egy kicsit helyet cseréltünk a szituban.
Persze ez a káröröm sem tartott sokáig, mert ahogy végre becsaptam mögöttünk az ajtót és letéptem róla azt a szart (nem, nem volt szar, csak... na), máris úgy éreztem magam, mint akit most váltottak meg. Ahogy rám ugrott és végre a combja forró bőrébe markolhattam, csak megkönnyebbülten nyögve éreztem, hogy végre megérkeztem. Mi nem szoktuk ilyen sokáig... elodázni az ilyen jellegű dolgainkat. Azt, hogy mennyire voltam beindulva már nem lehetett hova fokozni azt hiszem, de ahogy leszaggatta a trikómat, elégedetten mordulva vigyorodtam el, mert imádtam, hogy nem csak én loholtam utána, mint egy állat, hanem Ő is pontosan annyira akart engem, mint én őt. Mindenféle kontroll, szégyenérzet vagy körültekintés nélkül.
Miután végre kivergődtem magam alul is a boxeren kívül mindenből, és hanyatt dőltem, csak megfeszültem, ahogy megint fölém kerekedett, hozzám dörgölőzött, és már nem csak az érzések és a látvány volt őrjítő, hanem a vágy illatai is, amik úgy töltötték be az orromat, mintha semmi más sem lenne ezen kívül a szobában. Ezen a ponton, ha akartam volna, se tudtam volna visszahúzni a Holdszeműt a tekintetemből. Ahogy én Dakotát, ő a vörös szemű, kis feketéjét akarta. Nem tudtam hibáztatni érte.
A világért sem hagytam volna, hogy Ő szaggassa le magáról a bugyiját. Nem mintha ezen épp agyaltam volna, egyszerűen csak gyorsabban megtörtént, mint hogy Dakota eljutott volna a holtpontra. A boxeremet is pontosan ugyanerre a sorsra kárhoztattam (volna), ha csak Dakota nem segít be. Akkor lehetett az övé.
Ahogy a támlát markolva fölém magasodott és újra elfoglalta a csak Őt megillető helyet, szinte ellágyulva sóhajtottam fel. Végre már, basszameg. Hagytam mozogni, még úgy is, hogy szinte magammal "veszekedve" nehezemre esett eldönteni, hogy a combjait, a fenekét vagy a hátát akarom éppen simítani, a húsát, a bőrét gyúrva az ujjaim közt. De akárhol is fogtam éppen, minden mozdulatával erősebben, szorosabban húztam magamhoz, miközben feljebb helyezkedtem, hogy a számmal is érinthessem. Hol a melleit csókolva, hol a nyakát, hol a száját... Nem azt mondom, hogy mindegy volt, egész egyszerűen csak... Minél többet akartam belőle érezni, mintha a végtelen vágyamat és hozzá tartozásomat akarnám az érintésével csurig tölteni, de ez lehetetlen volt. Sosem lesz sok. Sosem lesz "elég". És ettől volt olyan kibaszott különleges.
Itt és most hagytam, hogy Ő diktálja az iramot, hagytam magam kényeztetni Dakota játékszabályai szerint, miközben tőlem is megkapta azt, amit anélkül adhattam, hogy magam alá gyűröm. Annak is itt lesz az ideje, nem is olyan sokára, de ez most nem csupán a vad vágyról szólt. Most nem sértettük egymást, most nem őrültünk meg úgy, mint a prérin. Csak akkor állítottam meg, amikor megszólalt, a jobbommal az állkapcsára markolva húztam mély, ziháló csókra, mert kibaszottul mucho-mucho minden, és ebben az állapotomban én már képtelen voltam megszólalni. Egy nagy góc érzés voltam.
Bízik bennem. Félt. Beszélhetek helyette, és miattam... Miattunk képes lenyelni ezt a számára új békát. Még így, hónapokkal később is rohadt furcsa újabb és másabb helyzetekben át- és megélni az új "szerepemet" a világban. Nem szoktam még hozzá. És ahogy az ő mozgása, energiái váltak egyre törődőbbé és odaadóbbá, hogy az enyémek hálássá és megingathatatlan hitté. Soha nem adok okot, hogy mindezt, amit most (is) adsz, megbánd. Tudom, hogy nincs szükséged ígéretre, jóvátételre... De akkor is megkapod. Csak nem teszem őket szóvá többé. Majd meglátod, mi amor... Majd meglátod, ahogy telik az idő. És nem csak a hím leszek melletted, hanem az a fasz is, aki kimegy veled vízipisztoly-párbajozni. Meg az a lusta dög is, aki képes lesz a lábujjaival megpróbálva felmarkolni a kanapéról a távirányítót, ha nem akar a kényelméből elmozdulni. Meg az az idióta, aki megnevettet a szarjaival, amikor nem érzed jól magad. Minden leszek. Minden és bármi, amire csak szükséged lesz valaha is.
- Nem... - suttogtam a plafon felé emelve a tekintetem, amíg a nyakamat csókolta - Tökéletesek vagyunk. Mi. Csak így... Együtt...
Mert soha senki másért sem viselkedtem még így, és lehetetlen volt elképzelni, hogy valaha másért megtenném. És azt is pontosan tudom, hogy ez visszafelé is igaz, már csak azért is, mert... Minden fenyegetése ide vagy oda, évtizedek zsigeri berögződése ellenére értem nem hogy megállt, hanem... még gyökeret is eresztett.
Megszédültem, ahogy elmentem, hangosan és szinte botorkálva nyögtem vissza magam a való világba, oda, ahol Dakota még mindig az ölemben ült, ahol mindketten végre megpihentünk egy kicsit. Izzadtan, boldogan, egymást ölelve. Mert ahogy Ő cirógatott, az én kezeim sem maradtak tétlenek. A hátát, a oldalát cirógattam, bújtam az arcához tovább, mert nem voltam kész... mert nem akartam elengedni a pillanatot.
- Naná, hogy csak én... - halkan nevettem bele a csókba, és nagyot szusszanva helyezkedtem kicsit, feljebb húzva kissé a lábaimat, kiegyenesedve - Maradj még...
Nem akartam, hogy leszálljon rólam, hogy kiszálljak belőle. Nem volt éppen semmi szexi vagy romantikus, amit mondani tudtam volna, így hát... Csak a homlokát az övének döntve mosolyogtam, éreztem az ölemen tovább, aztán... Finoman csókoltam tovább. Aprón, mintha most fedezném fel először. Puhán, mintha attól tartanék, hogy egy erősebb mozdulatra köddé válhatna. A szürke óvó leple mindkettőnket körbe vett, magába zárva a kis feketét is. Ennél több nem kell. Sosem kell. Tegnap is megmondtam: csak legyen velem, én már attól boldog vagyok. Közben szorosan a karjaim közé zártam, és ahogy teltek a percek, úgy lett a csókom is egyre "bátrabb", egyre odaadóbb. Tudom, most épp nem játszottunk csupasz-áll Őrmestert, de én mégsem vágytam semmi másra, mint arra, hogy elmerüljek vele így, és hogy soha, de soha ne érjen véget az éjszaka... a hajnal... Fogalmam sem volt, mennyi az idő.
Ha ő nem szólt, én sem szóltam, csak vele együtt léteztem valahol a világon és időn kívül, egészen addig, amíg meg nem érett a pillanat. Semmi mást sem kellett tennem, csak a minden porcikáját eddig lágyan simító kezeim közül a jobbal átfogni a derekát, egy morranással megemelni a csípőmmel együtt, és hanyatt dönteni az ágyon.
- Azt mondtad, nem akarsz tudni kikelni az ágyból...
Nem azt mondom, hogy szerettem volna fenyegetően hangzani, mert ez így nem igaz, de az elmúlt hosszú percek után még nehezen találtam a hangom, így csak fölé támaszkodva kezdtem el mozogni benne megint, mindkettőnkben megpengetve azokat a bizonyos húrókat. Készen állok. Érted készen állok mindenre.

Elvettem, végre rajtam volt a sor, hogy ha kellett, hát még a kezeimet is bevetve szeressem a végtelennél is tovább, könyörtelenül rohamozva meg szinte azonnal, hogy megint elment. Hogy még véletlenül se aludjon bele, megint hanyatt feküdtem és az arcom fölé ültetve ízleltem meg, bár, ha úgy döntött, hogy Ő is leborul, még időben felrántottam, mert nem úgy van az ám. Követeltem a harmadikat, hogy aztán percekig csókolva, az új tetoválásán is elidőzve adjak időt neki megpihenni, mielőtt a hasára fordítva új csörtébe kezdtem. A negyedikra fájt a fogam. Aztán pedig a saját másodikomra.
Ezek után pedig csak mellé dőltem az ágyon, és olyan kibaszott elégedetten és szerelmesen néztem rá, hogyha tükörbe néztem volna, biztos nem ismerem fel magamat. De ez már csak részletkérdés igazán.
Csak simogattam, magamhoz húztam és csókoltam, és az egyetlen dolog, ami a kezeimet megállíthatta, az az volt, ha kifejezetten azt mondta, hogy elég. Mert különben holnap délutánig tudtam volna csinálni. De nyilván nem sértődtem vagy haragudtam meg, sőt. Büszkén, és kibaszott elégedetten nevettem fel, amint azt mondta, hogy nem bírja tovább, hogy aludjunk, hogy folytassuk reggel...
- Nyertem...
Kuncogtam fel szemét módon, aztán a mellkasomra húztam, és hagytam, hogy pihegjen, hogy elaludjon. Mentem vele én is. Abban a tudatban, hogy mostantól minden... kurvára minden éjszakám akár még így is kinézhet majd, ha én azt akarom. Nem álmodtam semmit. Már nem volt miről. Minden álmom mellettem szuszogott.

Egy kisebb rántás jelezte, hogy fogta és letépte a bugyimat, mire halkan, röviden, vágytól rekedten nevettem. Szerettem - azt is -, ahogy türelmét vesztve képes volt jószerével mindent leszaggatni rólam, és ha volt is ruhadarab, amit olykor esetleg sajnáltam, hát kurva hamar elfeledtette velem. Én kevesebb cuccát pusztítottam így. Most viszont hozzá hasonlóan egyből kettőt is, mert a felsője után vittem a boxert is, ami olyan hősiesen próbálta visszatartani a legendát.
Nem volt elég, sose volt elég, és úgy tűnt, soha nem is lesz. Az érintésekből a csókokból, a hangokból, amiket kiadott, amik az enyéimmel keveredtek. Mohón markolt, ahol ért épp, felváltva ziháltam és nyögtem, miközben fenekem, majd az oldalam vékony húsába mélyedtek ujjai.
Nagyon-nagyon - semmi mást nem bírtam mondani, de ez is elég volt. Az államra fogott, csókra vont, amit egyszer se tudtam megtagadni tőle. Mozogtam. Nem olyan türelmetlen vadsággal, mint a prérin, mert most nem (csak) az erdőtűz dobta magát előtérbe, hanem az a mélyen izzó parázs is, ami arra sarkallt, hogy minél jobban nyújtsam el a jelent. Ő pedig reagált, válaszolt, ha nem is szavakkal - hiszen én sem azokkal beszéltem most hozzá. Tudtam, hogy értett mindent, hogy ugyanaz visszhangzott benne. És ha láttam volna a gondolatait, biztos, hogy nevetve sírom el magam, mert egyszerre volt részegítő és szinte hihetetlen, hogy ez tényleg a mi életünk lehet. Hogy igazából már az.
Tökéletes volt és ezt a nyakába csókolva meg is osztottam vele. A "nem" a torkát remegtette az ajkamim alatt, én pedig elhúzódtam kissé, hogy a szemébe tudjak nézni. A pontosítására hülye mosolyra húzódott a szám, és a tarkójába kapaszkodva csókoltam meg újra helyeslésképp.
- Kurvára azok - motyogtam a szájába, majd lelkesebben kezdtem ringatni a csípőm, hogy végre mindketten megkapjuk, ami után olyan éhesen ácsingóztunk... azt hiszem, egész nap.
Erősebben kapaszkodtam, jobban rászorítottam, amikor vele együtt magával ragadott az orgazmus, hangosan nyögtem, majd levegő után kapkodva, bújtam hozzá, továbbra is az ölében ülve. Eszembe se volt felkelni, elmozdulni, csak cirógattam, élveztem, ahogy arcomhoz dörzsölte az övét, hogy a hév után a megpihenés jöhessen, az a békés csendesség, amibe ugyanúgy el tudtam merülni, mint a mohó érintésekben.
- Maradok - dünnyögtem, puha csókot nyomva a szájára. - Ameddig csak akarod.
Egyébként is tudta, hogy szerettem, ha nem húzta ki egyből, mintha minden alkalom csak egy gyors menet lenne, lezavarjuk, aztán heló, megyünk tovább a magunk dolgára. Nem. Ültem ott, vele, rajta, kellemesen borzongva a törődő simítások alatt, a homlokomat az övének döntve, lehunyt szemmel élvezve a hosszúra nyúló pillanatot. Jól esően sóhajtottam, amikor megcsókolt. Annyira óvón tudott szeretni, olyan odaadással ölelni a szürkével is, közben pedig egy pillanatra sem fojtogatott vagy nyomott. A nőstény energiái hozzá simultak, mintha épp a fejével dörgölőzött volna, mialatt Henry szorosabbra fonta a karját körülöttem én pedig erősebben öleltem a vállát. El-elmosolyodtam a puhatolózás ismerősen bizsergetett, eddig talán egyetlen egyszer csókolóztunk ilyen alaposan, véget nem érően. Éreztem, amikor elkezdett újra készen állni, ha nem ültem volna rajta, az ajka akkor is elárulja, az, ahogy kezdett önkéntelenül is belelendülni. A légzése hangosabb lett, a simogatása határozottabb, én pedig a szájába kuncogtam, amikor átkarolta a derekam, mozdult és hanyatt fektetett.
- Nem is - mondtam Henryéhez hasonlóan elfúló hangon. - Csak téged érezni...
Felnyögtem, ahogy mozogni kezdett, egyik térdem felhúztam, hogy kényelmesebben elférjen és jobban érezzem, a másik lábammal a vádliját cirógattam. Mindkét kezem föl-le simogatta a hátát, olykor megállapodtam a lapockáinál, magamhoz öleltem - éreztem. Mindenemmel, csakis Őt.

Mondanám, hogy csak a gyönyör és élvezet maradt, de nem így volt. Mellettük ugyanolyan élesen és tisztán annak is tudatában voltam, hogy mindezt kitől kaptam, Henry jelenléte pedig a szó minden értelmében kitöltött. Amikor a kezével az ölemre talált, hangosan sikkantottam, a hátam ívbe feszült, mert nem maradt hova tovább üldöznie, csak a ritmikus összehúzódások maradtak, a zihálásom, a leheletem párája a bőrén.
Vártam a további lökéseket, hiszen éreztem, hogy még mindig mennyre merev volt, de ehelyett másféle folytatást képzelt el.
- Kurvaélet - szökött ki belőlem, amikor az arcára ültetett.
Igen, szerettem volna viszonozni, ráhajolni, miközben a szájával kényeztetett, de rám fogott és nem hagyta. Bosszankodva mordultam, egy másodperccel később viszont már mindenről megfeledkezve támaszkodtam rá, egész testemben megfeszülve. Az egyetlen, ami a nyögéseken túl elhagyta a szám, az a neve volt, váltakozva a Henry és a Billy, de ez is elfogyott, amikor végre újra megkegyelmezett nekem.
Mosolyogva túrtam a hajába, mialatt az új tetoválásommal is ismerkedett és hagyta, hogy pihenjek. Nem gondoltam, hogy ennyi volt, a készültségét látva, és bár hálás voltam a szünetért, vágytam az Ő beteljesülésére is. Ahogy simított, a legendáért nyúltam, csalogatón simítva végig rajta. Talán enélkül is ugyanakkor és ugyanoda jutunk, de ezzel legalább egyértelműen jeleztem, hogy nincs szükségem további "kimenőre". Rögtön hason fekve találtam magam. A matrac panaszosan nyikorgott, Henry zihálása egyre hangosabb lett, a nyögéseimet részben elnyelte az ágynemű. Biztosra vettem, hogy reggel - vagy sokkal inkább délelőtt - nem én leszek az kettőnk közül, aki előbb lekeveredik az ágyról.
Mellém heveredett, nekem pedig még mindig pihegve csak arra volt erőm, hogy oldalra fordítsam a fejem és ránézzek. Aztán arra, hogy felemeljem a kezem és kicsit piszkáljam erősen borostás állát. Csak Ő létezett, csak Őt láttam. A látványát, az illatát, az energiáit ittam magamba, hogy azán egy élesebb levegővétellel vegyem tudomásul a szemtelenkedő ujjait. Szorosan lehunytam a szemem, a számba haraptam, összeszorítottam a combom, ráfogtam a csuklójára.
- Elé... na jó... csak még egyet... - mozdultam bele mégis az érintésébe széttárva a lábam.
Végig őt néztem, még mindig vörös szemmel. A csókjait ügyetlenül viszonoztam, lassan teljesen szétestem, de Henry még akkor is ott volt horgonyként. Megremegtem, erősebben szorítottam a csuklójára az élvezettől.
- Nem bírom... tovább... - mondtam halkan, hevesen kalapáló szívvel, zihálástól sűrűn emelkedő-ereszkedő mellkassal. Kimerültem, bár valahol még így is képes lettem volna tovább ezt fogadni tőle, de már inkább előbb, mint utóbb, minden igyekezetem ellenére elnyomott volna az álom.
- Naná, hogy te nyertél - dünnyögtem-dörmögtem, amikor a mellkasára húzott és most határozottan én voltam kettőnk közül a tengericsillag. - Rohadékom.

Nem tudom, meddig aludtam. Ha Henry még mellettem feküdt, a kezem elkalandozott a testén és jóreggelt kívántam neki a markommal. Pontosabban csak megterített, a többit rá hagytam a magam szemtelenségével most. Ha már felkelt, energiáimmal tapogatóztam utána, halkan nyüszítve azon, hogy az ágy másik oldala üres volt. Nem mintha így sokkal mozgékonyabb lettem volna.
Az ölem kellemesen sajgott.
- Négyszáz év múlva is legyünk így - mondtam ébredés utáni érdességgel a hangomban, ahogy ránéztem és elmosolyodtam. - Fél éve full meg voltam róla győződve, hogy korán fogok halni. Nem azért, mert akarok, hanem mert... - vállat vontam és függőben hagytam a mondat végét. Mert ilyen vagyok. Mert az vagyok, aki. - De eskü veled látom magam öregen, szottyadtan, ráncosan. Boldogan. Szeretnék veled megöregedni, Henry.
Nem csak pár jó évre vágytam, ami alatt kiszórakozzuk magunkat a nagy szerelem nagy lobogásában. A csendesebb évtizedek is kellettek, az egyre lassulók. Dolgok, amikre sose gondoltam, mert lehetetlennek tartottam őket hirtelen valamiféle kívánságlistán találták magukat. Tervek - hosszúra nyúlók, messzeségbe mutatók...
A keze után nyúltam és a tenyerébe csókoltam. Tényleg bátrabb lettem mellette: mertem évszázadokra gondolni.