Az ősök éjszakájára a múzeum különleges tárlattal készült, melyhez az épület pincehelyiségeit használta fel. A tárlatot egyutas bejárásúnak tervezték meg, melyre az egyik lépcsőn lehet lejutni, a másikon pedig fel, közötte több kisebb szobán áthaladó kanyargós út vezet. A belépőket azonnal autentikus, eszkimó népzene fogadja, amint leérnek a lépcsőn a tárlat helyére. A helységek ugyan kicsik, de úgy vannak most berendezve, mintha a szabadban járnánk. A padlót műhó borítja, és éjszaka van, a plafonon a csillagos ég, a tárgyak élethű környezetbe kiállítva láthatók, a múzeum dolgozói a régi használati tárgyakat, ruhákat bábukra aggatták, és életképeket állítottak be. A helységek falai vagy sötétségbe burkolóznak, vagy kinagyított fotókkal zárják le a látványt. Egy eszkimó településen járunk, végigsétálhatunk a jégkunyhók között, ahol családok élnek, a férfiak éppen vadászatról térnek vissza, hozzák a zsákmányt, az asszonyok vacsorát főznek, vagy éppen bőrt készítenek ki, a gyerekek vagy segítenek, vagy bámészkodnak. A szervezők sok mindenre gondoltak. Minden belépő kap a vállára egy indián takarót (ez nem múzeumi darab, hanem vadonat új), ami jól jön, mivel a helységeket, amik amúgy sem voltak nagyon fűtve eddig sem, a tárlat idejére tovább hűtik, és bőven fagypont alatt van a hőmérséklet. (A tájékoztató szerint a takarókat a kijáratnál vissza kell adni, de igény esetén megvásárolhatók.)
Ash Igazából a múzeum is érdekel valamelyest, meg a biztonsági rendszer is (vajon ők hogyan oldották meg?), és a technikai kivitelezés. A tárlat csak pár napig van nyitva, és a szórólap szerint különleges technikai megoldásokkal teszik élethűvé a bemutatót. Úgy véled, érdemes rá időt szánni. Sem a zene, sem a légkör nincs rád különösebb hatással, és a technikai hatásokból is láttál már jobbat, de azért érdekes az egész. Ha figyeled a többi látogatót, akkor azt veheted észre, hogy páran néha hosszabb időre elbambulnak, kikapcsolnak, mintha nem is lennének ott, majd 10-20 másodperc mozdulatlanság után továbbmennek, mintha mi sem történt volna. A negyedik teremben aztán neked is kikapcsol az idő egy jó pár pillanatra. Jelenleg a negyedik helységben várakozol, írd be magad odáig legy szíves!
Sedna, Mara Ti azonnal borzongani kezdtek, amint leértek a pincébe, és meghalljátok a zenét. Bár ebben biztosan része van a hidegnek is, de mindkettőtökben felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg csak erről van szó?
Sedna Amint belépsz a második szobába, azonnal megakad a szemed az egyik vadász nyakában lógó amuleten, ami egy farkas ábrázol, de láthatóan nem egy hétköznapi példányt. Az alak stilizált, és a két hátsó lábán áll. Úgy érzed, meg kell érintened az a tárgyat, de folyton jönnek a látogatók, és tudod, hogy ez tilos. De talán lesz egy kis szünet, amikor nem jön arra senki ... Jelenleg a második helységben várakozol, írd be magad odáig legy szíves!
Mara Te sokkal előbb elakadsz, mert a zene maga már elbűvöl, megállsz az első helységben, és hallgatod. Maga a sámánének van rád ilyen hatással. Abban sem vagy biztos, hogy valós nyelven énekel, vagy csak halandzsázik, mégis úgy érzed, hogy ha csak még egy kicsit hallgatod az éneket, akkor meg fogod érteni. Jelenleg az első helységben várakozol, írd be magad odáig legy szíves!
- Nem kölyök, én nem mosom a kezeimet, azt a te Alfád teszi. Én felvállalom azt, amit teszek. Amit teszek, azt a falkáért teszem, nem pedig csak úgy önös érdekből, és mert olyan a kedvem... - köpöm megvetően a szavakat. Eddig nem is sejtettem, hogy ilyen ellenérzés, ilyen rideg távolságtartás és undor van bennem a másik alfa iránt. Nem akartam előre elítélni, de minden tettével egyre inkább mintha rászolgált volna a gyűlöletemre. ~ Hogy adj egy esélyt olyannak, aki már százezret eljátszott? ~ Igazából sajnáltam ezt a kölyköt. Szívem szerint én nem voltam az a szadista vadállat, mint Castor. Én utáltam, ha bántanom kell valakit, főleg, ha a gyengébbeket, ellenben, ha ez volt az, amit meg kellett tennem a falkáért, hát megtettem. ~ Muszáj lesz megmutatnom neki, hogy az ő tetteinek is következménye van... Hogy amit cselekszik, az rá is visszahat. Hogy nem tehet meg mindent csak úgy... ~ A kölyök persze bent ragadt a kocsiban, bárhogy is próbálkozott, amin nem lepődtem meg. Aztán azonban Rowennel, mintha gondok lettek volna. Ezen meglepődtem, mert a maga beteges módján elég tisztának tűnt az előbb. Mintha józan lett volna, most meg hirtelen mégse... ~ Mi lehet ez? ~ A kezem a nyakamra csúszott az amulettre, amit a múzeumban szereztem. Megérintettem, csak úgy hogy tegyek valamit, majd amikor már nem bírtam, akkor szóltam csak újra immár Rowennek címezve a szavaimat. - Rowen, minden rendben? Kell segítség, vagy boldogulsz? Mi a baj? - árasztottam el kérdésekkel és előre hajoltam, hogy jobban rálássak a vezető férfire.
Sedna szavaiból tiszteletre méltó ellenségeskedést hallottam ki, ami egyértelműen tetszett. Kicsit sem közelítette meg azt a szintet, amit Vincent megütött a szememben, de kezdetnek megteszi. Ki kellene nyírni ezt a kölyköt... Várjunk csak. A műszerfalra néztem. Az egyik visszajelző lámpa kigyulladt, de amint felfogtam, hogy a benzinnel van a gikszer, már az akkumulátor töltést jelző lámpa villant fel vörösen. - Mi a...? A féklámpa működési hibát jelző fény felvillanásakor már komolyan kezdett érdekelni, hogy mégis mi a rák történt ezzel a csotrogánnyal. Egy másodpercig megfordult a fejemben, hogy még afféle utó-hallucinációk gyötörnek, de ilyen nagyon ritkán fordul elő velem. A következő pillanatban már az index is bekapcsolt. - Mi van már? - Rácsaptam a műszerfalra. Annyit javított a helyzeten, hogy most már nem az indexszel volt a gond, hanem az izzítógyertyákkal. Biztos szar volt az anyag. Elfordítottam a tekintetem a műszerfalról, és inkább koncentráltam az útra. De azzal még minden totál rendben volt, semmi rendellenes hallucináció szerű képződmény. Sedna nyugtalankodása sem segített a helyzeten. Naná, hogy neki is lejött, hogy valami nem patent. - Nem igazán - morogtam miközben az ismét felvillanó hibajelzéseket figyeltem. - Valami nem stimmel a kocsival. Vagy velem.
Semmi. Újra néma csend van a kölyök fejében. Saját gondolatait megpróbálja a lehalkítani, hogy a szellem jobban tudjon kommunikálni vele. Ennek ellenére jó pár percig nem szól hozzá. Ez újra visszasodorja a reményvesztettség vizére az ifjút. Lehet, hogy ez a furcsa alak most még is meggondolta magát? Végig pillant jóval idősebb útitársain. Sedna kicsiny monológjára már nem reagál semmit. Nem lenne értelme szót vesztegetni erre, ha a nő eldöntötte magában, hogy véghez viszi a tervét akkor neki már mindegy. Rowen felé sandítva érzi a férfi vérszomját. Hogy lehetett ez a vadállat még csak egy pillanatra is szimpatikus neki? Alig láthatóan megrázza a fejét és elfogja egy furcsa hányinger-szerű érzés. Mi tehet egy ember...vagy ebben az esetben egy farkast ilyenné? Talán a benne szunnyadó bestia? Vagy csak az idő múlása teszi morális csőddé? Leplezetlenül újra az Atanerkre néz. Láthatólag már ő is kezd lecsúszni ezen a kis lejtőn. A bosszú fátyla mögé rejti saját agresszivitásának mivoltát. Valószínűleg még önmagának sem képes bevallani, hogy igenis élvezné ha megölhetné a fiút. És nem csupán azért mert a Betolakodók közé való. Ash gondolatmenete megszakad. Már szinte teljesen lemondott a menekülésről, amikor Rowen a műszerfalra csap. Valami nem stimmel a járművel. Az idegen hangja ekkor csendül fel ismét a fejében. Gyorsan Sednára néz, de a nő a falkatársával van elfoglalva így kicsi az esély, hogy rajta kapnák valamin. Vet egy oldalpillantást az ajtóra. A gomb teljesen hangtalanul felcsúszik és újra azt jelzi, hogy nyitva az ajtó. A kölyök még vesz egy nagy levegőt, majd gyors mozdulattal lenyomja a nyitókart. Ha kitárul az ajtó, akkor nem kevés félelemmel a szívében kiveti magát a kocsiból. Megpróbál úgy az aszfaltra érkezni, hogy a legkevesebb kárt okozza magának. Ha a sebesülései engedik, akkor felpattan és azonnal kilő a járda felé. Kell találnia egy nagyobb embercsoportosulást. Vagy csak szimplán be kéne tájolnia, hogy hol van. Aztán pedig vissza a hotelba.
Abban a pillanatban, amikor Ash kihuppan az aszfaltra, az autó végleg leáll, nincs gyújtás. Ash erősen megüti magát, gurul párat, átkerül a szembe jövő sávba, majd felpattan, éppen időben, hogy elugorhasson egy arra jövő teherautó elől, majd célba veszi a járdát, és elüt egy arra jövő biciklist, mindketten hatalmasat borulnak, de a kölyök megint felpattan, és végre a járdán van az emberek között, akik persze kiabálnak, sikoltoznak, van, aki lekuporodik és a fejét fogja, más egyenesen elhasalt, hiszen a férfi egy rendőrautóból ugrott ki, lövöldözés is lehet. Van aki hősiesen feléje kap, hogy feltartóztassa, de nem sikerül megragadnia a ruháját. Ez itt a belváros, ezért vannak még így este is jó páran az utcán. Elég nagy felfordulás támad, és közben Rowenék tehetetlen járgányába hátulról belekoccan egy másik autó. Nem nagy ütközés, csak lök egyet a kocsin, és behorpadnak a lökhárítók.
~ Hogy az a mennydörgős mennykő csapna belé!! ~ Valami nagyon csúnyát lenne kedvem mondani, de elfojtom a káromkodást, mert most sokkal sürgetőbb a dolgom annál, minthogy verbálisan tegyek erőszakot gyönyörű nyelvünk szavain. Amíg Rowennel és a megőrülni látszó autóval voltam elfoglalva, addig úgy tűnt, a beszari kis betolakodónknak szárnya, vagy minimum valami speckó zárnyitó karma nőtt... ~ Mégis hogy a fenébe tudsz Jackie Chanes mozdulattal kivetődni egy ilyen alak, egy bezárt kocsiból??? Ismétlem egy BEZÁRTBÓL???? ~ A csotrogány ezek után meg is adta magát, mi sem mentünk tovább, nem csak a hengergő menekülő alak szállt ki. Én is épp kiszálltam volna, hogy üldözőbe vegyem, amikor hátulról belénk rongyoltak. Nem volt vészesen nagy a dolog, azonban ahhoz éppen elég, hogy elveszítsem az egyensúlyom és lassítson az üldözésben. Nem tudtam milyen istenek, vagy jószellemek segítik a srácot, de az tuti, hogy nagy mákja volt. - Gyerünk Rowen, muszáj elkapnunk! - kiáltottam a másik farkasnak, habár ez fölösleges volt, de engem megnyugtatott, megnyugtatott, hogy legalább tettem valamit. ~ Csak kapjam a kezem közé, már tényleg nem ússza meg szárazon! ~
- Ez mégis, hogy a pokolba történhetett? Tehetetlenül néztem hátra Sednára, és vártam némi magyarázatot, de nagyon úgy tűnt, hogy ő sincs előrébb logikusság ügyben, mint én. Igazán remek. Már nem is próbáltam azon agyalni, hogy mi a nyavalya történt az elmúlt pár percben, mert hogy nem nagyon van ésszerű magyarázat, arra a fejemet teszem. A kocsi is megadta magát. - Vigyáznod kellett volna! - Rivalltam rá Sednára. Tekintetemen mérhetetlen harag villant át, ahogy a nőstényre néztem. - A te hibád az egész. Ha egy kölyökre sem tudsz vigyázni, akkor mégis hogy akarsz egy egész falkára? A roh@dt életbe... Nyitottam az ajtót, hogy üldözőbe vegyem azt a sz@rházit, de ekkor belénk ütköztek hátulról. - Azt a mocskos, ro... - egy dühös sóhajba fojtottam a többi mondanivalómat, majd a menekülő kisfarkas felé néztem, végül ismét Sednára. - Nem mondod? Akárhogy is, el kellett kapni a kölyköt. Az utcán elég nagy volt a káosz, mégsem lőhettem bele a tömegbe, Sedna durcás lenne, ha véletlenül egy járókelő kapná az ezüst golyót. Bár, tény, hogy sokkal egyszerűbb lenne, úgyhogy megkockáztattam. Előhúztam a pisztolyt, és a műszerfalra dobtam, a kezem viszont csak fél centire távolodott el tőle. - Engedélyezz három lövést, és vége ennek az egész őrületnek.
Bumm! Ash nagyot taccsanva zuhan le a betonra. Gurul néhányat, majd felpattan és arrébb libben egy teherautó útjából. A hátán érzi az elrobogó jármű keltette légmozgást. Gyorsan kifújja tüdejéből az izgalomtól benn rekedt levegőt és visszanéz a tanácstalan párosra. Azonnal az ugrik be neki, hogy itt az ideje meglépni. Be is veti magát a szinte pánikba esett emberek tömegébe. Mármint vetné, ugyanis egy alkalmatlankodó biciklis épp az útját állja. Mind a ketten szépen bucskázva gurulnak úgy fél métert. Felpattan. Odavet egy hevenyészett bocsánatkérést és már a járdán botladozik. Le kell valahogy küzdeni a minduntalan jobb bokájába hasító fájdalmat. De mindenek előtt le kell engedni a fátylat, amivel képes lesz elrejteni az energiáit idősebb farkastársai elől. Pár pillanatnyi koncentráció után sikerrel is jár. Azt nem tudja, hogy ez mennyire lesz hatásos ellenük, de mindenképpen ésszerű cseledet volt. Hallja néhány asszony sikoltását, érzi ahogy egy-két kéz utána nyúl, de semmi hatásuk. Kicsusszan minden marok szorításából, mint valami angolna. Felszisszen, ahogy egyre nagyobb tempót diktál sérült lábának. Már kocog, amikor bekanyarodik az egyik merőleges utcába. Itt nem lát annyi embert, mint az előzőben, de legalább már nem is sivalkodnak. Elindul egy kisebb csoport felé, hogy az ő közelükben majd oltalomra lel. Persze, hogy pont ma nem hozta magával a mobiltelefonját. A menekülés keltette plusz adrenalin miatt, csak most jut eszébe a szellem. ~Khmm...itt vagy még? Bár, ha válaszol akkor sincs semmi fogalma, hogy mit mondjon. Az árral még nincs itt az ideje, hogy foglalkozzon. Minden bizonnyal arról a megfelelő időben tudomást fog szerezni.
Ash menekülőre fogja, és igen logikusan megpróbál kikerülni a lővonalból. Rowennek azonban lesz rá legalább egy lövése addig, feltéve, hogy Sedna engedélyezi ezt. A kérdés az Sedna számára, hogy engedi- e ezt, hiszen Rowen szavai alapján inkább akar ölni, mint elfogni.
Ezen kívül Ash még nem menekült meg. Egyrészt csak pár oldallépés, és az utca teljes hosszában belőhető lesz Rowen számára, másrészt gyalogosan is üldözőbe vehetik, és ő most egy szökevény, aki rendőrautóból ugrott ki. Senki nem fog meglepődni, ha egy rendőr üldözni kezdi.
Ash egy idei8g nem hallja a szellemhangot, aztán mikor már megint feladná, csak egy kérdés hangzik fel. ~ Szeretnéd, ha melletted maradnék?
Nah Rown hülyeségére már nekem is elpattan pár ideg a fejemben, nem kicsit haragosan nézek rá. - Mégis mi az, hogy nekem kellett volna vigyáznom rá?? Nem te voltál az, aki rázártad a kocsit?? Csak én vagyok a hülye, vagy bezárt kocsiban is nekem kell őrködnöm a srác fölött?? Néha akkora egy bunkó tud lenni ez a farkas, hogy gyakran elgondolkozom mégis mi a fenének nézzük el a teljes elmebaját, amikor a jóhírünknek is, meg úgy az egész falkának körülbelül tízszer annyit árt, mint amennyit használ... ~ Ha még egy ilyen húzása lesz, akkor meg fogom neki mutatni, hogy mégis mit kap az, aki folyamatosan beleszarik a saját családja levesébe... ~ A farkasom dühösen moccant, legszívesebben móresre tanította volna Rowent a pofátlanságáért, de végül ő is belátta, hogy most fontosabb feladatunk van, más prédánk, nem pedig a sajátjaink nevelése. Aztán amikor kipattanunk Rowen le akarja lőni... Nos egy pillanatig kattog csak bennem a dolog. Egyszerre több dolog is berobban a fejembe. Rowen nem lő rosszul, ha sok is a hibája, a fegyverrel jól bánik. - Rendben, de ne öld meg, és csak akkor lőj, ha tiszta a célpont.. nem szeretnék véletlen áldozatokat! - mondtam hangosan. Nem akartam, hogy meghaljon a kölyök, még szükség volt rá. Az ártatlanokért pedig még többet is kaptunk volna. Bíztam Rowen célzóképességében, de azért nem ártott figyelmeztetni rá, hogy a többi húscsomó, az bizony nem csak bábú, amikben egy kicsi kár nem a világ vége... szerintem hajlamos volt elfelejteni, hogy az emberek nem arra valók, hogy kinyírjuk őket. Ha Rowen lő, de nem találja el a célpontot, akkor bevetem magam az emberek közé, utat török magamnak és hogy jobban oszoljanak közben azt kiabálom. - Utat, rendőrség! Kapják el azt a fickót, aki az előbb ugrott ki a kocsiból! - nem tudom ennek mennyi értelme van, de egy próbát megér. És ha Rowen mégis megsebesítette talán még van is esélyem utolérni.
- Miért, szerinted nekem kellett volna elkapnom, mielőtt kiugrik a kocsiból? - Kérdeztem vissza holt nyugodtan. - Bocs, de én azzal voltam elfoglalva, hogy ne törjelek össze emiatt a szar miatt. Ököllel rávágtam a műszerfalra, de még mindig nyugodt voltam. Ahelyett, hogy vitatkozunk, el kell kapni a kölyköt, mielőtt meglóg. Utána ráérünk a hisztire. Megkaptam az engedélyt a lövésre, úgyhogy fogtam a pisztolyt és próbáltam célozni, de először útban volt egy két civil. Oldalra léptem, majd mielőtt még szem elől téveszteném a kölyköt; lőttem. Az első éppen, hogy nem találta, mert az utolsó pillanatban, ha csak egy milliméternyit is, de jobbra húztam a fegyvert, hogy ne találjam el az egyik tébláboló járókelőt, amelyik elé odabotorkált a farkaskánk. Nem volt túl sok gondolkodási időm, vagy elkezdjük üldözni, vagy leadok még egy lövést, de annak pontosnak kell lennie. Na, meg nem kéne megölni, mert Sedna-néni morcos lesz. Közben Sedna már futásnak eredt, én pedig oldalra léptem párat, hogy ne legyen lőtávolban, és újra céloztam. Pár pillanatra megfordult a fejemben, hogy véletlenül az Atanerket találom el. Csak egy lövés, pontos lenne ilyen távolságból; el sem lehetne téveszteni. Aztán már nem kéne azon kattogni, hogy fogjuk el élve a kölyköt. Logikus volt, de végül elvetettem. Meg ne kérdezze senki, hogy miért. Talán benne van az is, hogy ha elhibázom, akkor megpusztulok. A második lövés a kölyök lábát vette célba, és mivel tiszta volt előttem a terep, és még lőtávolságon belül volt, sanszos, hogy célba ért. Egyenlőre még nem raktam el a fegyveremet, hanem Sedna után eredtem.
Bár a kölyök magára vonta a pajzsát, de ezen a kis fátylon keresztül is képes érzékelni a körülötte lévő emberek izgatottságát. E mellé még az előbbieknél is dühösebb és eltökéltebb kiáltások érkeznek meg felé. Ennek tetejében a jelenlét jó pár másodpercig nem reagál semmit Ash szavaira. Az ifjú farkason kezd úrrá lenni a pánikszerű félelem. Ha most ez a kettő elkezdi üldözni, akkor nincs túl sok esélye. Ha már csak a korkülönbségbe gondolunk bele, akkor eonokkal előtte járnak. A benne szunnyadó bestiát már képtelen visszafojtani. Egy utolsó lendülettel a rácsainak ront és áttöri azokat. Ash érzi, ahogy az egész teste megbizsereg, szőrtüszői feltámadnak és kezdi elborítani a vadság. Egy kicsit még le is kell lassítania. De mielőtt még leereszkedne a vörös köd megszólal valami a fejében. Nem csak rá, de a környezetben lévő emberekre is szerencsét hoz a szellem. A kölyöknek így van valami amibe belekapaszkodhat és vissza küzdheti magát a valóság talajára. A farkas újra a cellájában kuksol. Még ha csak egy kis időt is nyert ezzel, akkor is hálás érte. ~Igen! És...köszönöm. Nyögi magában elfúló hangon. Ha még ember lenne, akkor minden bizonnyal már percekkel ezelőtt meg kellett volna állnia. Több kommunikációra nincs ideje. Sedna hangja ugyanis átszeli az utcát és beéri a menekülőt. Néhány bátrabb, vállalkozó szelleműbb férfi a srác után is kap, de mindegyiküknek kitépi magát a markaiból. Néhány másodperc múlva felhangzik egy pisztoly, semmivel össze nem keverhető dördülése. Ash megpróbálja a lehetetlent és elvetődik a betonon. Ha nem találja el a lövedék, akkor végrehajt egy igen kezdetleges és béna tigrisbukfencet és kissé lemaradva próbál tovább menekülni.
Ash érzi, ahogy a golyó átreppen a combján, de csak a szélén. Meg kell állapítania, hogy a lövés pillanatában vetődni már régen késő, a golyók gyorsak. A figura mindenesetre látványos, csak hiábavaló.
A "tömeg", ami nem túl nagy, eddig volt nyugodt, de a lövés hangjára megint kitör a pánik, és mindenki lelapul, vagy éppen futni kezd teljesen random irányokba. Egy fiatal lány az utca közepén áll, és sikít, egy gyanús öltözetű csuklyás egyén pedig rémülten, remegve, feltartott kézzel lapul az egyik ház falának. Rowen felismerheti, mert szokott tőle drogot venni.
Ash a következő utasítást hallja a fejében: ~ Fordulj be jobbra! S valóban van ott egy igen szűk mellékutca, amiben éppen elférne egy autó, de mellette egy gyalogos már alig. Az utca időnként kitágul, és mindkét oldalán fémajtók, és teherautóknak kialakított rakodóplaccok vannak. Feltehetőleg az a szervízút a főutca boltjaihoz, és szórakozóegységeihez.
Hallom Rowen lövéseit és a sikoltásokat. Minden hang és mozdulat egy hatalmas egyveleggé olvad össze a fejemben. Szagok, emberek, energiák, mozdulatok sokasága... ~ Csak jussak haza egyben... ~ Most viszont prédám volt a farkas félig átvette az irányítást és immár szinte ő irányított. Érzékeltem Rowen erejét is, de mivel lőt, lemaradt mögöttem. ~ Merre vagy kölyök? ~ Keresni próbáltam, de a hatalmas felzúdulásban egy pillanatra szem elől vesztettem. Próbáltam összeszedni magam, hogy hátha végre sikerül megtalálnom... aztán megéreztem a vér illatát. Illetve azt hiszem azt. Próbáltam a vérszagot követni, abból kiindulva, hogy Rowen esélyesen a mi kölykünket találta el, tehát valószínűleg ő vérzik... ~ Ne félj kis nyamvadék, jössz te még az én utcámba... ~ Mostmár tényleg kezdtem felhúzni magam és az agyamra ment ez a helyzet, szóval fogtam a nyúlcipőt és amilyen gyorsan még nem volt természetellenes, úgy rohantam vélhetően a kölyök után. ~ Csak kapjalak el végre... ~ Nem néztem hátra Rowenre, az is elpazarolt idő lett volna. Rowen már nagy gyerek volt, tudott vigyázni magára... már amikor magánál volt.
Hát mit lehet erre mondani? Pech, igen, talán ez a legjobb szó. A menekülési mozdulat nem nagyon jött össze az ifjú farkasnak. Legalábbis a golyó elől. Érzi, ahogy az ezüst robbanásszerűen roncsolja szét combjának húsát. Ash hallat egy kimondottan lányos sikolyt. Egy pillanatra megremeg az egész teste, de erőt vesz magán és folytatja a menekülést. Jóval lassabban és bicegősebben, mint az imént, de még mindig van legalább egy szemernyi esélye, hogy hazajusson a nélkül, hogy néhány Bennszülött barom szétcakkozná a bőrét. Néhány másodpercig csak a fájdalomra tud koncentrálni, de amint kitisztul a feje megpróbálja számításba venni a sérülését. A golyó szerencsére áthaladt a lábán. Bár az, hogy ezüst volt, nem kis nyomot hagyott benne. Rózsás vérpatakok kezdenek el lefolyni egészen a bokájáig. A fájdalom mellett pedig fellép a fém egy másik hatása, az a tipikus égető érzés is. Valahol az agya egy kis zugában érzékeli az emberek pánikját. De ezzel most egy kicsit sem tud törődni, az sokkal fontosabb, hogy ha nem lett volna már eddig is önuralma csúcsán, már rég valami félig ember, félig farkas formában őrjöngene az utcákon. Már az is elég, hogy jól érezhetően a teste nagyját állati szőr borítja. A szellem utasítását hallva csak morran egyet és a kijelölt irányba veszi útját. Odasiet az utcácskához és megpróbálja kinyitni az ajtót. Ha nem sikerül neki, akkor beveti a vérfarkasság által felfokozott erejét és feltépi. Ha üldözői még mindig nem érték be, akkor bicegős sietségében átvág szervizúton, hogy a kijáratánál folytassa a loholást.
Ash eléri az ajtót, és még miközben arra tart, hallja a zár kattanását, a kilincs lenyomására az ajtó könnyedén nyílik. Miután belép a kis folyosóra, és becsukja az ajtót, a zár újra kattan. ~ Csak egyenesen előre ... A kölyök átgyalogol az üzlet szolgálati részén, és az üzelethelységbe jut, onnan pedig a bejáraton keresztül az utcára. Noha a bolt már zárva van, riasztó nem szólal meg, és a bejárati ajtó is nyílik csukódik utána. Újra az az utcán van, nem messze attól a helytől, ahol kiugrott a rendőrautóból. A kocsi körül egyre nő a csoportosulás, sokan a sikátor felé mutogatnak, de rá senki sem figyel, hiszen ugyan ki gondolná, hogy köze van a történtekhez? ~ Tűnés haza, kölyök! Ja, és sokkal tartozol nekem ...
Sedna
Még látod eltűnni a kölyköt a sikátorban, utánaindulsz, befordulsz, Rowen elmarad mögötted. A sikátor üres. A kölyök szaga érződik, de nem túl erős, és ahogy beljebb érsz gyengül, mintha nem is fordult volna be mégsem. A sikátorban nincs. Persze van itt rengeteg ajtó, bármelyiken bemehetett. Egy részét az ajtóknak ki tudod zárni, hogy odáig csak akkor juthatott volna el sebesült lábbal, ha teleportál, de még így is maradt öt. A szaglásod pedig valamiért nem segít. Elgondolkodsz, hogy tulajdonképpen mit is művelsz itt? Amikor beszálltál a rendőrautóba, még nem voltak gyilkos terveid, Rowen ötlete volt ez az egész, de valahogy nagoyn nem úgy jött ki a lépés, ahogy elsőre terveztétek. Lehet még hajszát rendezni a városban, de megéri? A kölyök megtépésébe az őrzők nem szólnának bele, de a ribillióhoz a városban biztos lenne egy-két szavuk. Lesznek ennél sokkal jobb alkalmak.
Kezdőlap
