Egyetemi Könyvtár

Egyetemi Könyvtár // Hétf. Dec. 12, 2011 3:39 pm

First topic message reminder :

Hallgatóknak, intézményi dolgozóknak ingyenes! Mindenki másnak fizetni kell a belépésért, ha kölcsönöz, akkor a darabszámtól függően további költségek kerülnek felszámolásra. A díjban az internet használat is benne van, ám a használat korlátozott: csakis informatív jellegű tartalmak kereshetők: közösségi portálok, erotikus tartalmak, online játékok letiltva! Ha valaki mégis sikeresen ilyen oldalt tölt be, eltiltást kap a gépektől.
Árak (külsősöknek):
- Olvasójegy: 2.50 $ / alkalom. Havi bérlet: 10 $
- Kölcsönzés: 1 db könyv: +1.50 $ ; 2 db könyv: 2.00 $ ; 3 db könyv: 3.50 $ ; e felett egységesen 5.00 $
- Maximálisan kölcsönözhető könyvek száma: 8 darab
- Kölcsönzés időtartama: 3 hét. Hosszabbítás: hetente 2.00 $

Egyetemi Könyvtár - Page 9 MathersLibrarysm

Egyetemi Könyvtár - Page 9 MathersLibrarysm

Re: Egyetemi Könyvtár // Kedd Júl. 21, 2015 8:40 am

A pajzsom sosincs teljesen felhúzva az egyetemen. Itt eszi a penész az őrzőket, velük meg jobb óvatosnak lenni, szóval fogalmazzunk úgy, hogy nyitott aurával járok. Amikor megérzem a gyér őrzői energiákat, amik alig... s még jócskán erőtlenül lengnek körbe, elhúzom az orrom. Oh, csodás! Ismét bővült a drágalátos közösségük? A pajzsomat enyhén feljebb húzom, de még mindig nem zárkózok be teljesen, hagyom, hogy az energiáim kétes árulkodással lengjenek körbe. Érezhető, hogy mágiával vagyok átitatva, de egy lajikus kezdő őrző érezhet éppúgy vérfarkasnak, mint őrzőnek.
Érzem a riadalmát a polcsor másik oldalán, ami kéjes elégedettség érzettel tölt el mind engem, mind a farkasomat. Lassan megdöntöm a hátamat, aztán átpillantok én is a nyíláson. Sötét szemeim és sötét hajam egy meglehetősen fiatal arcnak adnak keretet, s bár nem vagyok az az idétlenül mindenkire mosolygós fajta, de a nő felé megejtek egy bizalomgerjesztő mosolyt, csakhogy jól összezavarjam.
A két könyvvel a kezemben lépek el a polctól, aztán megkerülöm azt, és a nő mellett termek.
- Szia. Eddig még nem láttalak erre. Új vagy itt, igaz?
Érdeklődést mutatva felé próbálok beszélgetésbe elegyedni, miközben a polcra pillantok, hogy milyen könyveket nézegetett, mielőtt megzavarta volna a jelenlétem.
- Még odalent se láttalak.
Teszem hozzá halk sejtelmességgel, még nagyobb zavart keltve benne. Nem tudom ki pátyolgatja, de az alapokba gondolom már beavatták. A pincébe az őrzőkön kívül senki nem tolhatja le a képét, bár azt már kiszúrtam az év során, hogy ez alól is vannak kivételek, néhány embernek ugyanis van bejárása hozzájuk.
Mindenesetre ha tud erről a szabályról, akkor joggal merülhet fel benne annak a gondolata, hogy esetleg tévedett, és amit először vérfarkas energiának hitt, az talán nem is az... talán egy olyan őrzői energia, amivel korábban még nem találkozott.
- Segítsek? Mit keresel?
Szabad kezemmel a polc felé bökök, majd kérdőn fordítom felé vissza a pillantásomat.

Re: Egyetemi Könyvtár // Csüt. Júl. 23, 2015 9:30 pm

Kevin & Becca

*Átkozom a sorsomat és az Egon által elnevezett „ragyogást” ami kétségtelenül farkas közelségére utal. Volt már ilyen érzésem, nem is kevés, az utóbbi időben egyre több és azt kell gondoljam, hogy Fairbanks hemzseg a farkasoktól. Akkor is így éreznék ha nem lenne más forrásból is tudomásom róluk, de a penész egye meg, szívesen lemondanék erről a lokátorról. Már nem merek akárhol csokit enni, legfeljebb csak otthon amikor biztosan tudom, hogy már nem kell sehova mennem, és nem látogat meg senki. Mert, hogy imádom a csokoládét, Alaszkába való költözésem előtt minden nap hódoltam ennek a szenvedélynek, szerencsés alkatom okán megtehettem, ám mostanság csak mondhatni stikában teszem ezt. Most is, amikor a könyvek gerincei mellett látom a jóképű férfi mosolygós arcvonásait, megengedem magamnak, hogy megforduljon fejemben a táskám felé tekintés gondolata. Csoki van benne, nem azért, hogy bármikor nekiessek hanem preventíve. Ha már úgy is érzem és tudom és biztos vagyok benne, akkor bizony roppantmód zavar, rájöttem, ha példának okáért a főnökömmel beszélek pár szónál többet, akkor jó ha előtte csokit eszem. Ez amolyan becsapás, az eszem átverése, saját magamé, mert akkor a csokira gondolok és nem arra, hogy megint egy vadállattal állok szemközt. Még sem ugrok neki a táskámnak, elég fura lenne egy könyvtárban.*
-I-iigen, a könyvtárban igen. A városban nem.
*Az első és a második kérdésére is jó a válaszom, nem ragozom tovább. Odalent sem látott….ezt azért másképp is lehetne értelmezni, ha valóban csak egy újdonsült őrző lennék és csupán a tetoválásomra hagyatkoznék. Meg a jelekre, amit anélkül is észre lehet venni, persze csak akkor ha az ember lányának jó mentora van. Az én adottságom azonban csalhatatlan és sajnos vagy szerencsére volt bőven alkalmam és kísérleti alanyom arra, hogy teszteljem. Ha nem lenne, könnyedén átverhetne, és amilyen bizakodó vagyok másokkal szemben, még be is venném. Ám ez most nem jött be.*
-Odalent? Hol odalent?
*Csak az zavar az egészben, hogy nem értem miért akar az erdőbe vinni. Biztosan van oka rá, vagy egyszerűen csak szórakozik? Persze biztosan jó érzés és mókás az éretlen őrzőkkel hülyülni, és talán még partner is lennék benne akaratlanul, ha nem teljesedne ki a számban a csokoládé tömény íze. Innentől kezdve már engem is a kíváncsiság hajt, a válaszom a könyveket érintően azonban merőben őszinte.*
-Vallási rituálék, babonák, ilyesmi. Te régóta jársz ide?
*Az első érdeklődő kérdésemet majd a neve iránti kíváncsiság követi, hacsak meg nem előz. Addig pedig megpróbálom kideríteni miért akar velem mókázni.*

Re: Egyetemi Könyvtár // Pént. Aug. 07, 2015 4:52 pm

- Utóbbin nem csodálkozom. Bárki nem teheti be ide a lábát.
Könyökölök a polc szélére, mintha csak kocsma pultját készülnék támasztani. A könyvtárra is igaz, és a pincére is igaz, hogy nem bejáratos oda mindenki, szóval az én válaszom is mindkét értelemben megállja a helyét. Eska ködje lassan gomolyogva fon körbe. Nem zárom el magam hirtelen, csak mérséklem farkasom kisugárzását. Ha úgy jobban tetszik, alaposan meggyengítve őt. Direkt zavarom össze az újonc őrzőt, mert szórakoztat, hogy mennyire feszélyezi magát, és ezt mennyire igyekszik leplezni. Szeretem az embereket zavarba, esetlegesen kényelmetlen helyzetbe hozni, mert szórakoztatónak találom.
- Tudod. Odalent.
Ismétlem meg szavaimat, majd pár lépéssel közelebb megyek és közelebb is hajolok, hogy bizalmasra vegyem a következő információ közlését.
- A pincében.
Pillantottam zöld szemeimmel a nő szemei közé. Semmilyen állatias csillogás nem vetült a pillantásomba. A farkasom a ködbe burkolózva pihent nyugodtan. Őt nem túlzottan foglalkoztatta a nő. Talán ha egy erősebb őrző lenne előttünk, akkor résen lenne, de most nem érzi szükségét annak, hogy őrködjön.
- Vagy még csak ezután fogsz?
Kíváncsiskodtam. Valamennyire érdekelt is, meg nem is a válasza. Inkább a reakciói voltak, amiket jobban figyeltem. A testünk sokszor árulkodóbb bárminél. Szaporább szívverés, a lélegzetvételek számának csökkenése vagy növekedése... vagy a nyelőcső jellegzetes hangja, ahogy a szájban összegyülemlett nyálat lenyelik.
- Hozzád hasonlóan én se vagyok átlagos ember. Lazíts, ne feszélyezd magad. Nem hall minket senki más.
Pillantok a könyvek között a másik sorra, mintha a szemeimre lenne szükségem ahhoz, hogy mindezt megállapítsam. Nem is kellett hazudnom. Valóban nem vagyok átlagos ember. Egyébként ember sem.
A személyazonosságomról nem hazudhatok, mert azzal könnyen és amatőr módon lebukhatok bármikor. Igaz, hogy nyár van, de a stréber diákok ilyenkor is hemzsegnek errefelé, és ha valaki rám köszön, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy nem mondtam igazat, szóval a nevem és az egyetemen betöltött státuszomat felfedem előtte.
- A legjobb emberbe botlottál. Kevin vagyok. Itt tanítok az egyetemen már néhány éve.
A kézfogástól tartózkodom. Szeretem megtartani a két lépés távolságot az emberektől is, és az őrzőktől is. Nem szeretem ha összetapogatnak, és rajtam hagyják a szagukat.
- Általánosságban érdekel a téma, vagy valami konkrétumot keresel?
Laza kézmozdulattal intek a könyvek irányába, akárcsak egy piaci kofa, aki áruba bocsájtja a portékáit. Vegyétek, és vigyétek!

Re: Egyetemi Könyvtár // Kedd Aug. 11, 2015 7:04 am

Kevin & Becca

*Nos igen, igaza van, nem mindenki járhat az egyetemi könyvtárba, de senkire nincs ráírva a jogosultsága. Itt vagyok és kész, beiratkoztam tehát nem vonhatja kétségbe a jogosságát és szándékosan csak a könyvtárra értem a megjegyzését a pincét pedig megpróbálom elfelejteni és kikerülni. Azt hiszem most jött el az a pillanat az életembe amiről Egonnal beszélgettünk még azelőtt, hogy őrző lettem volna. A titkolózás és a hazudozás kálváriája, mert nem igazán vagyok benne profi. Sosem ment, így vagyok beállítva, ám most lesz alkalmam gyakorolni, mivel biztosan tudom kivel állok szemben. A könyvtár levegőjének hőmérséklete állandó, más miatt érezhetem ahogy végigszalad rajtam a hűvösség, az édesen kesernyés íz kikúszik a számból de attól még nem múlik el a gyanakvásom. Egonnal szemben is volt már ilyen érzésem de akkor azt hittem csak azért van ez így mert már megszoktam a farkasa jelenlétét, de ez most más. Olyan mintha elhúzták volna előttem a sötétítő függönyt s bár a teremben világos van és tökéletesen látom a férfit, mélyen bennem továbbgyűrűzik a sötétség. *
-Úgy érted lejjebb is vannak még könyvek? …..A pincében? Nem tudtam, de nem igazán tartom jónak, a könyveknek, főleg ha régiek nem tesz jót a párás levegő. Persze egy jó szellőztetőrendszerrel….
*Én sem láttam odalent, nem véletlenül és hiába hajol közelebb bizalmasan, nem fogom róla azt hinni, hogy őrző. Hátrébb is lépek, kissé feszélyez a közelsége már csak azért is mert ilyenkor m ég jobban eltelíti a számat a csokoládé, ám most ugyanúgy sötétben tapogatózom mint egy perccel ezelőtt. Valamit csinált, hogy ne érezzem de mivel nem tudhat erről a képességemről, más oka lehet. Az a pajzs vagy mi a csuda, biztosan volt már ilyen csak még nem tudtam, hogy miről van szó. Nem, nem megyek a pincébe, sem most sem később. Ezt kell mondanom, a pince tabu. Persze hiába határozom el, hogy hazudni fogok, attól még nem lesz könnyebb, zavarban vagyok de tudja ezt be annak, hogy túl közel jött hozzám. Felfoghatnám szexuális zaklatásnak is. *
-Nem hiszem, hogy lemennék. Amit itt találok az bőven elég lesz.
*Egy mosollyal az arcomon mutatom fel a könyvet amit az imént levettem a polcról, mintegy pajzsként tartva kettőnk közé, nem mintha bármit is érne, de nem is valószínű, hogy itt a nagy nyilvánosság előtt bármi is történne. Főleg nem az őrzők központjában. Legbelül halálra izgultam magam, nem tőle féltem, most nem. Ha valahol az erdőben lettünk volna vagy egy elhagyatott sikátorban kettesben, akkor valószínűleg már eluralkodott volna rajtam az érzés, most azonban attól féltem, hogy valamilyen módon elárulom magam és azt nem akartam. ezért szándékosan félreértettem mindent amit mondott és próbáltam ahhoz mérten összeszedegetni a szavaimat. Azt hajtogattam magamban, hogy csak egy férfi aki fel akar szedni, nem épp a legjobb randizós dumával.*
-Ó, ezt köszönöm, bóknak veszem. De attól még egészen átlagos ember vagyok.
*Ez mondjuk igaz, ha nőként tekintek magamra, sosem tartottam magam különlegesnek. Nem tudok lazítani, azt hiszem ezt még gyakorolnom kell. Ideges vagyok mert nem tudom mit akar ebből kihozni, hogy miért szállt rám ennyire. talán csak jó mókának tartja de az is lehet, hogy más célja van vele. Még azt sem tartom kizártnak, hogy ez egy újabb próba és megengedem magamnak, hogy megforduljon a fejemben Adam bokán rúgása. Ám a látszatot fenn kell tartani és ezt is teszem. Az udvarias bemutatkozás viszonzást vár tőlem és ezzel megadom az ittlétem jogosságát is. A kezemet nyújtom, mert így szokás akkor is ha manapság a találkozás ezen formája már kihalóban van a világban.*
-Örvendek. Rebecca, Rebecca Morgan. Én a Grandmore könyvkiadónál dolgozom, és most szakmai kiránduláson vagyok itt.
*Nem mondta meg a családnevét, naná, hogy feltűnik. Manapság az emberek nem tartják ezt fontosnak, csak „Kevin” csak „Robert” úgy sem találkozunk többé. A kézfogásból is sok mindent ki lehet silabizálni a másik személyiség kosarából, ha megtörténik én is okosabb leszek. Hozzátartozik az első benyomáshoz, a kézfogás árulkodik a jellemről. Ezért az enyém határozott de nem túl kemény, nőies ám arra mindig odafigyelek, hogy ne csak egy lagymatag csúsztatás legyen.*
-Nincs konkrét könyv amit keresek, minden ebbe a témába vágó érdekel. És te? Felkészülés egy újabb órára?
*Ha más ismerkedünk, akkor tegyük azt rendesen, de az biztos, hogy bármit megtudok, legközelebb az lesz az első, hogy utána nézek a jelentések között. Adam annyi olvasnivalót bízott rám, hogy odáig még nem jutottam, talán azzal kellett volna kezdeni, ezek után szinkronban tanulmányozok.*

Re: Egyetemi Könyvtár // Szer. Aug. 12, 2015 6:23 pm

Felesleges erőlködés és időpocsékolás próbálkozni a vérfarkasoknál hazugsággal. Ráérzünk. Én azért magamban elmosolyodok, még ha gyenge is volt a kísérlete, de azért bájos, hogy megpróbálkozott vele.
- Bizonyára vannak olyanok, amik érdekesek lehetnek számodra is.
A testünk és a reakcióink elárulnak minket, ha nem vagyunk ura önmaguknak. Tudni kell, hogy mire kell odafigyelnünk, ha nem akarjuk, hogy a testbeszédünk túlzottan árulkodó legyen, mint például a hátrálás.
Okosabb lettem tőle, és új információ birtokába kerültem. Nocsak-nocsak. Tompán ugyan, de megcsapott egy ismerős szag. Ha sejtésem nem csal meg, márpedig nem szokása, akkor sűrűn látogatja egyik falkatagunk ágyát. Kíváncsi lennék, hogy melyikük fogadta be az ágyába? Majd lehet, hogy kipuhatolom a dolgot. Szeretem tudni, hogy kinek van kapcsolata egy őrzővel, mivel nem szimpatizálok túlzottan velük, és véleményem szerint gyenge láncszemmé válhatnak az ilyen tagok, ha gyengéd érzelmek is kialakulnak. Testőrként pedig kötelességemnek érzem a falkaérdekek szem előtt tartását.
- Nem gondolom, hogy ezt őszintén így is érzed. Idefent nem találsz semmi olyat, ami odalent lenne.
Szívesen körbenéznék egyszer az Őrzők fészkében, de ez azért nem annyira egyszerű. Folyton őrzik a lejáratot, és mindig nyüzsög valamelyik a pincében.
Amikor idekerültem az egyetemre tanítani, sokáig figyeltem a "forgalmat", ezért tudom, hogy sose hagyják őrizetlenül. Az Atanerk és a Protektor a Vörös Hold óta jobban együtt működik ugyan, de kétlem, hogy Castor az ésszerűséget eldobva jobban megbízna bennük a kelleténél. A farkasok és az őrzők sose lesznek barátok, a legjobb amit a kapcsolatból ki lehet hozni, az a tűzszünet.
- Nem bóknak szántam, száraz ténymegállapításnak.
Csak akkor teszem a szépet a nőknek, ha az érdekeim megkívánják. Nem vagyok se érzelgős, se romantikus. Ami érzések hajdanán voltak bennem, azokat a teremtőm a fogva tartásom alatt lassan, de biztosan kiölte belőlem. Ettől függetlenül nagyon szépen el tudom játszani, hogy vannak. Ez egy olyan világ, amiben sokaknak elég a látszat, és én ezt a saját hasznomra fordítom. Könnyű élni ebben a felszínes világban.
A kezére pillantok. Rövid ideig habozok, majd erőt véve magamon kezet fogok vele. Az ujjait nem ropogtatom meg, de érezhetően határozott és erőteljes a mozdulat, amivel megszorítom. Nem finomkodok, ahogy talán mások tennék. Őrző akar lenni, tanulja meg bírni a fizikai strapát is.
Miután eleresztem a kezét, munkálkodik bennem a késztetés, hogy megtöröljem a sajátomat, de uralkodok magamon a látszat kedvéért.
- Merőben más egy könyvtár, mint egy kiadó. Régóta vagy ott?
Szóval Shane alkalmazottja. Shane szagát felismerném, szóval kétlem, hogy ő dugná... már csak Eden miatt is csodálkoznék, ha így lenne. Akkor viszont olyanhoz van köze, akivel ritkábban találkozom a falkából, vagy még új nálunk.
- Nyári kurzusra, amit buzgó mócsingok látogatnak, vagy olyanok akik nem vettek fel elég órát évközben, és rájöttek, hogy több pontra van szükségük. Egyszóval vegyes a felhozatal.
Miközben magyarázok, egy vaskos könyvet emelek le. A babonák és rítusok enciklopédiája
- Ezzel kezd. Ha találsz benne valamit, ami bővebben is érdekel, akkor érdemes arról a témáról egy részletesebb tájékoztatást adó szakkönyvet keresni.
Nem érdemes egyszerre egy mázsányi könyvet felhalmozni, mert túlságosan széles a repertoár ebben a témában. A legjobb ha valaki egy enciklopédiával kezd, és ha valami abból felkelti a figyelmét, akkor már célzottan keres.

Re: Egyetemi Könyvtár // Hétf. Aug. 17, 2015 1:02 pm

Kevin & Becca

*Egonnal megegyeztünk, hogy semmit nem mondunk egymásnak a farkasokról és az őrzőkről. Én sem faggatom, hogy milyen farkasnak lenni, csak annyit tudok amennyit azelőtt mutatott, hogy elhívtak volna, és ő sem kérdez semmit tőlem. Ezért fogalmam sincs mit és hogyan csinált amiért nem érzek már felőle szinte semmit. Most nem is foglalkozom ezzel, majd alkalomadtán megbeszélem Adammel, most inkább arra koncentrálok, hogy minél kevesebbet vegyen észre a feszélyezettségemből, bár gyanítom hiába a mosoly és az értetlenkedés, valamennyit felfedez az erőlködésemből. Ám üsse kő, tartom magam az eredeti álláspontomhoz. A pince most tabu és egyedül kell megoldanom a helyzetet.*
-Talán igen, de egyelőre itt fent nézek körül, legfeljebb később rákérdezek a könyvtárosnál. De azért köszönöm a tájékoztatást.
*Csak köti azt a szerencsétlen kutyát a karóhoz, kezd erőszakos lenni ez a nagyon akarás, és kellemetlen, akkor is ha nem tudnám mit akar, ám lassan azért kezdek tisztában lenni a terveivel, persze nem annyira mintha leírta volna és az orrom alá dugja a cetlit.*
-Ó, nos....akkor annak veszem, száraz ténymegállapításnak.
*Pontosan tudom mire gondolt de nem kapom be a csalit. Biztosan tudja ki vagyok, vagy mi vagyok, nem lehet titok, Egon is érezte a változást rajtam, de nem fogom levinni a pincébe vajat csipegetni és mást sem árulok el. Ha megérzi, hogy hazudok, ám legyen. Azt viszont én veszem észre, hogy a kézfogás előtt hezitál, egy kis kárörvendés fut rajtam végig mindazért amit eddig éreztem, bár kissé megszorongatja a kezem miután sikerült dűlőre jutnia, kicsit jobb kedvem van. *
-Egy ideje, de nem csak könyvkiadó hanem galéria és könyvesbolt is. Vannak ott igazi könyvritkaságok is.
*Nem láttam az arcán felismerést a Grandmore név hallatán, feltételezem nem ismeri a főnökömet. Végül is Egon sem ismer minden farkast, mint később kiderült Killianről, róla sem hallott még de ez nem jelent semmit. Mostantól inkább arra törekszem, hogy több legyen felőlem a kérdés, hogy minél kevesebbet kelljen válaszolnom s amint lehet szépen elköszönni és elhúzni a csíkot mielőtt valaki tényleg fel nem jön a pincéből és le nem hív, vagy Adam érkezik meg és magával ráncigál egy kis programon kívüli edzésre. Bármit szívesebben csinálnék minthogy arra okítsam a testem, hogy valakit bántsak a közeljövőben, de ez az én keresztem. Ezen kívül csak a nyári kurzusokat utálom jobban, szerintem semmi értelme sincs, az egyetemet is azért hagytam abba mert sokkal többet megtanultam a magam választotta könyvekből mint a professzor megkapott jegyzeteiből. Nincs papírom róla, na és? Sheila Grandmore nem is kérte, sokkal többet ér nála a tapasztalat mint egy diploma. Magamhoz ölelem azt a könyvet amit nem rég levettem a polcról és elvettem azt amit felém nyújtott. Enciklopédia volt, minden bizonnyal én is eljutottam volna hozzá, de így egyszerűbb volt. Valójában nem igazán szakkönyveket kerestem, inkább amolyan amatőr dokumentum munkákat, de azért megtartottam az enciklopédiát is. Jobb szeretek több könyvet magam köré gyűjteni, mert akkor egyszerre több irányba indulhatok el.*
-Köszönöm, így könnyebb lesz.
*Szóval itt tanít az egyetemen, nem lehet jó érzés az őrzők közelében. Ha van némi sejtése arról, hogy itt van a "főhadiszállás" bár én csak izzasztónak neveztem magamban, akkor minden bizonnyal nem mostanában érkezett ide, vagy nagyon jól tájékoztatták a többiek és akkor talán fontosabb tisztséget tölthet be.*
-És tulajdonképpen mit is tanítasz?
*El kellett volna köszönnöm, de valamiért kíváncsi lettem, és ha egyszer kíváncsi leszek, nem tudom befogni a számat.*

Re: Egyetemi Könyvtár // Szomb. Aug. 22, 2015 4:04 pm

Széles vigyor tűnik fel néhány másodpercre a képemen. Szívós a csaj, ezt meg kell hagyni. Vagy ahogy tanári körökben mondanánk: stréber diák.
Bárki is vette a szárnyai alá, ha most látná, biztos bevésne neki egy hatalmas piros pontot, amiért még mindig képes játszani az értetlent. A magam részéről kedvelem az ilyen diákokat, a stréber őrzőket viszont annál kevésbé. Persze megvan az előnye annak is, ha egy őrző stréber, mert akkor a szabályok között mozogva él, és nem próbál kiskapukon átbújva intézkedni.
- Valóban?
Hanglejtésembe játszott meglepettsége költöztetek. Őslakos tulajdonban állt már akkor, amikor megérkeztem Alaszkában. Tekintettel Grandmorék életkorára, nem igazán lep meg, hogy vannak könyvritkaságok is. Ilyen hosszú élettel a hátunk mögött könnyen halmozunk fel olyan dolgokat, amik az idő vasfogának rágásával értékesebbé válik. Azért, mert régi és fent tudott maradni.
Gyanítom, hogy az emberiség töredék ennyire se lenne tájékozott, ha mi vérfarkasok nem léteznénk.
Az enciklopédia forrásanyagában vannak hivatkozások írókra, és könyvcímekre, amik alapján össze lett állítva. Persze talán egy laikus számára az túlontúl száraz anyag, viszont hiteles források.
Nem egyszer fordult már elő, hogy a hallgatóim hiteles forrásnak vélt anyagból készültek fel az órámra, aztán jól pofára estek, amikor kiderült, hogy még a felszínt is alig kapargatta a „szakember” aki írta.
- Okkultizmust és mindent, ami ebbe a tág fogalomba beletartozik. Pszichológus hallgatók, történész hallgatók, régész hallgatók… de még matematikus kutató hallgatók is megfordulnak az óráimon. Elég sok területen megjelennek az okkult dolgok.
Elég széles skálán mozog az okkultizmus határa. Testhezálló választás volt, azért is döntöttem emellett annak idején. A professzori minősítéshez szükséges kutatómunkákat és publikációkat is volt időm elkészíteni. Nekünk farkasoknak ritkán van indíttatásunk a kapkodásra, hiszen ráérünk.
Persze a legnépszerűbb manapság a mítoszok és a babonák eredettörténete. A filmes világ is tele van – helytelen – megvalósításokkal ebben a témában. Legtöbbször az emberek tévedésben élnek ennek köszönhetően. A média alaposan butítja az emberi fajt. Talán már száz év se kell ahhoz, hogy teljesen elbutuljon a fajtájuk. A vezetőik persze tisztában is vannak ezzel, de hát miért is állna érdekükben az, hogy megállítsák ezt a folyamatot? Kenyeret és cirkuszt a népnek… addig se foglalkoznak a valós problémákkal. Ugye?
- Vannak akik úgy gondolják, ez a tudományág csak mese habbal, és ugyanúgy lenézik mint bármely más szakirányt a bölcsészkaron.
Tény és való, hogy manapság nem sok okkultista rohangál a világban, mert alapjáraton ebből nem lehet megélni. Engem viszont nem a megélhetés vezérelt, amikor erre az ösvényre léptem.
- Te hogy viszonyulsz az okkult dolgokhoz? Mennyire hiszel bennük?
Kérdezem, majd kiegészítem a kérdéseimet.
- Vagy akár azt is kérdezhetném, hogy mennyire tartod magad babonásnak?

Re: Egyetemi Könyvtár // Szer. Aug. 26, 2015 7:08 am

Kevin & Becca

*Az igazság az, hogy jelenleg ennyi telik ki tőlem. Nem rég csöppentem bele az őrzőségbe, még csak tanulom és hiába vagyok szorgalmas, azért strébernek nem mondanám magam, másrészről, nem szívesen önállósítanám magam és valószínűleg Adam sem örülne neki. az egy dolog, hogy minden bizonnyal tudja ki vagyok de attól még nem kell karon ragadnom és meginvitálnom odalentre egy teára. Az is lehet, hogy csak szóbeszédet hallott, vagy túl jó megfigyelő, elvégre ha itt tanít az egyetemen és gyakran megfordul a könyvtárban, tudhatja, hogy van alagsor és láthatott néhány őrzőt oda lemenni. Ám maradjunk csak meg annál a mesénél, hogy odalent az egyetem raktára van és passz. *
-Igen, valóban. Elég nehéz beszerezni ilyen régi könyveket, de a jó kapcsolatok kincset érnek.
*Azt nem mondanám, hogy felhőtlen a mosolyom, de sokkal határozottabb. Arról nem beszélek, hogy jómagam is hajkurásztam régiségeket New Yorkban, s bár nekem is vannak kapcsolataim, eddig nem volt rá szükség, ezek után pedig már úgy gondolom eléggé elkényelmesedtem a mostani középszerű pozíciómban, hogy ne vágyjak másra. Mondhatjuk azt is, hogy lusta vagyok az élethez de ez, ebben a formában, így nem lenne igaz. Egyszerűen csak nincsenek világmegváltó ambícióim, nem vágyom arra, hogy beírjam a nevem a történelembe, boldog vagyok így ahogy vagyok.
Ha már a kérdéseknél tartunk, én is felteszek egyet amire nem készültem, korábbi gondolatom mely szerint gyorsan elköszönök már elillant, kíváncsi lettem már csak azért is, mert ennyire ki lettem pécézve. A kezemben lévő könyvek adnak némi útmutatást az érdeklődési körömről, bár korábban is többnyire ezzel foglalkoztam, mostanában azért sokkal jobban ráfeküdtem a témára. Már csak a nagyim miatt is. A sok kis titok ami az emléke és létezése körül leng kíváncsivá tett, a tőle megörökölt holmik, a szőttesek a falon és a padlón nyomot hagytak a származásom felé, most már persze, hogy ki akarom deríteni. Érdekelt a különböző népek hitvilága, babonái, és minden más ami ebbe a tárgykörbe tartozik, de csupán érdekesnek tartottam, ám azóta, hogy a nagyimmal álmodtam, tudomást szereztem a vérfarkasokról és az őrzőkről, már sokkal több mindenben hiszek.*
-Igen, eléggé szerteágazó.....ha valóban így is van, azért eléggé érdekes. Kevesen vannak akik bizonyítékkal tudnak szolgálni, épp ezért nem hisz nekik senki. Nem tartom valószínűnek, hogy ez az elkövetkezendő száz évben megváltozna.
*Tény és való, hogy megváltozott a véleményem, de az okai miatt nem beszélhetek róla.*
-Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Hajlamos lennék hinni a régi hitvilágban, de sajnos már nem tudom megtapasztalni. A mai modern felfogás pedig feltételezem épp a lényeget tüntette el.
*Felmerül bennem a kép az ágyam feletti szőttesről melyen valamilyen vadászat előtti áldozati szertatás látható. Némileg kopott már, néhány részlet elveszett, de amit látni lehet abban hinnék. Pláne most, hogy tudom, a mágia nem csak Harry Potter világában létezik, magamon is érzem, bár senki nem hadonászik pálcával, lám vérfarkasok is vannak. A következő kérdésre felnevetek, ez már szívből jön.*
-Babona? Melyikre gondolsz? Nem teszem keresztbe az ujjaimat ha átmegy előttem egy fekete macska, sót sem szórok magam mögé, és nem félek a tizenhármas számtól sem. Azt hiszem a mai világban klasszikusnak tartott babona messze áll tőlem, a többiről még meg kell győződnöm. És te? Gondolom szakmai követelmény.
*Babonásak a vérfarkasok? S ha igen, mennyire és miben hisznek a leginkább? A holdon kívül.*

Re: Egyetemi Könyvtár // Csüt. Aug. 27, 2015 1:58 am

- Bármelyikre. Gondolom nem véletlenül érdeklődsz a téma iránt.
Vonom meg a vállam, mint aki nem is sejti, hogy főként mi húzódhat a dolog hátterében. Kezdő őrzőként gondolom mindent próbál magába szívni, amire szüksége lehet, de túlontúl érdeklődő ahhoz, hogy csak erről legyen szó. Aki egyáltalán nem babonás, vagy nem nyitott az ilyen dolgokra, annak meg se fordulna a fejében, hogy utána olvasson.
- Szóval a régi korok hiedelmei érdekelnek.
Összegzem a hallottakat.
Valójában a mai se áll annyira távol a régitől, hiszen abból nőtték ki magukat a mai hiedelmek. A régi babonákból táplálkoznak.
- Tekints úgy a témára, mint egy falura. Egy hosszú, egy utcás falura. Ez legyen az idővonal. Az utca egyik vége a múlt... a másik vége a jelen. Elindul egy pletyka, ami szájról szájra terjed. Kicicomázzák, ezt azt elvesznek belőle, majd hozzátesznek, a végére pedig, mire már az egész falun végigfut, és az utolsó ember is megtudja, szinte teljesen más történet kerekedik belőle.
Nagyjából ez történik mindennel az évszázadok alatt. Ha csak a bibliát vesszük alapul, annak is rengeteg változata akad, és általában mindenki arra esküszik, hogy az övé az eredeti. A babonákkal is valahogy ez a helyzet állt elő. Nem mindenhol, és nem mindig volt divat lejegyezni a dolgokat. Sok minden eltorzult, más jelentést tulajdonítottak neki egyes korszakokban.
Magyaráztam. Nem lehet semmire se fix jelentést ráhúzni, több oldalról kell megközelíteni a dolgokat. Sok motívum vagy babona feltűnik bizonyos tájakon, bizonyos népcsoportoknál. Vannak, akiknél egyazon dolog pozitív míg másoknál negatív jelentéssel bír.
- Nem vagyok babonás.
Jelentem ki, amivel valószínűleg meglepem.
- Tárgyilagosan szeretem szemlélni és kielemezni a babonákat. Én magam úgy tartom, hogy mindenki saját maga irányítja az életét. Ha megtesz valamit, vagy ha nem teszi meg azt... az is kihatással van az életünkre.
Ettől függetlenül mindig is érdekesnek tartottam azt, hogy miként alakulhattak ki ezek a babonák. Miért pont olyan szimbólumok alakultak ki, amilyenek. A mítoszokat milyen valós, és igazolható történelmi tények ölelték körbe, amikor azok kialakultak. Egy kicsit olyan ez, mint egy magánnyomozói munka, csak nincs már igazán tanú vagy vádlott, akit ki lehetne hallgatni.
A pentákulum egyfajta emlékeztetőként szolgál, s egyfajta elégedettségérzéssel tölt el a viselése. Tudom, hogy a teremtőm mennyire mélységesen utálta az okkult dolgokat, és bármit, aminek csak köze volt hozzá. A medál hordása folyamatosan emlékeztet arra, hogy a türelem és a kitartás a saját malmomra hajtja a vizet.

Re: Egyetemi Könyvtár // Kedd Szept. 01, 2015 6:34 am

Kevin & Becca

*Nem, nem véletlenül érdeklődöm, de ha nem lennék most őrző akkor is kíváncsi lennék jó néhány dologra már csak a nagyi miatt is. A lényeget tulajdonképpen ő takarja, az ő élete és az ő múltja. Az ami miatt én a világon vagyok, de egyelőre nem tudom hol foglaljam el a helyemet benne. amíg New Yoerkban éltem és nem tudtam a nagyimról semmit, azt hittem már megtaláltam a helyem, de nagyot fordult velem a világ és most újra keresgélnem kell. *
-A régi korok túl tág fogalom, leginkább a helyi kultúra és hiedelem érdekel, de persze minden másra vevő vagyok. Tulajdonképpen innen származom.
*Nem hiszem, hogy ez olyan nagy titok lenne, nyugodtan megoszthatom vele, úgy is tudja ki vagyok. Valójában két egymással szemben álló csapat tagjai vagyunk, tudjuk is ezt a másikról, de csak kerülgettük egymást mint macska a forró kását. Úgy tűnik azonban, hogy már letett arról, hogy ezen a témán lovagoljon és a pincébe vitesse magát, a jelenlegi téma sokkal jobban tetszik. Azt persze nem mondom, hogy otthon vagyok benne, neki viszont nem okoz gondot és hülye lennék ha nem használnám ki a lehetőséget, hogy igénybe vegyek egy kis segítséget úgymond az oktatási órákon kívül. *
-Igen, a babona sem mentes a szájról-szájra való terjedéstől, de az eltelt időben történtek is változtatnak rajta, nem csak az emberek képzelete.
*Jó példa volt, hajlamos vagyok kijelenteni, hogy tanításból jeles. Szeretem amikor nem csupán a száraz tényeket közlik a diákokkal, hanem kiszínesítik azt, ezzel érdekesebbé téve a témát, a fantáziára bízva egy részét, így mindenki a maga képére formálhatja, a lényeg azonban megmarad. Sokkal értékesebbnek tartom az ilyen beszélgetéseket mint bent ülni egy hatalmas előadóteremben ahol a felét nem hallom ha épp az utolsó sorban kaptam csak helyet, és az előadó professzor csupán az előre megírt tanagyag mentén halad. *
-Ó, szóval a babonák ismerője nem hódol eme szenvedélynek. Nincs szerencsemalacod, vagy kabalád amit mindig magadnál hordasz. Nincs az életedben egyfajta rituálé amit mindennap megteszel s ha mégsem akkor ha nem is rosszul, de furán érzed magad. Mintha hiányérzeted lenne. A babona különös dolog, ha hiszel benne létezik, ha nem, akkor csak ugyanolyan szó mint a többi. Nem gondolkoztál el rajta egyszer sem csak úgy? Nem szakmailag.
*Mindenkinek mást jelent a babona, ha nagyon szűken vesszük akkor én is az vagyok, babonás, bár nálam kimerül néhány apró dologban. Tényleg nem hiszek a tizenhármas szám hatalmában és a fekete macska sem hoz rám szerencsétlenséget, és még nem döntöttem el, hogy hiszek-e az álomcsapdában, de ott lóg az ágyam felett, amit magam készítettem. Annak idején érdekességnek gondoltam és fellapoztam jó néhány könyvet, hogy megtaláljam az eredeti leírását aminek alapján az ősök elkészítették, ma már másképp tekintek rá, ám még mindig nem tudom mennyire hihetek benne. Igazság szerint, azóta vagyok hajlamosabb hinni az indián kultúrában fellelhető hiedelmekben és azok hatásosságában, mióta tudom honnan származom. *

Re: Egyetemi Könyvtár // Hétf. Szept. 07, 2015 3:37 pm

Ami valóban érdekli, azt szerintem az őrzőktől fogja megtudni, nem ezekből a könyvekből. Erről a területről a világ számára nem sok minden maradt fenn. Az inuitokról sincs túl sok kutatási anyag, de gondolom az őrzők sokkal jobban bővelkednek abban is. Ezekben a könyvekben publikus... olykor elferdített valóság tükörképeire bukkanhatunk. Rengeteg dolog hátterében álltak farkasok, és őrzők... akik tettek arról, hogy a világ ne úgy ismerje meg a dolgokat, ahogy történtek. Legalábbis amihez közünk volt.
Persze azt azért nem mondanám, hogy teljesen hiteltelenek a könyvek, csak azt, hogy tudni kell szelektálni belőlük.
- Alaszkából? Nocsak.
Vonom fel a szemöldökömet. Nincsenek inuit ősökre utaló vonásai. Ha innen származik, valószínűleg kevert vérű ősei lehetnek, vagy olyanoktól származik, akik betelepültek ide.
- Csak ez.
Érintem meg a nyakamban viselt pentákulum medált.
- Bár ezt nem babonaságból hordom. A babonát és a hitet külön kell választani. A babonát a félelem szüli általában, a hitet pedig a remény.
Engem ez emlékeztet arra, amiben egykoron a családom hitt. Arra, ami miatt a teremtőm lemészárolta őket, és ami miatt szó szerint belénk... belém és a testvéreimbe akarta verni az ő hitét.
Kutattam a családom után, amikor már lehetőségem volt rá. Sok dolgot megértettem a kutatásaim során, bár azt azóta se... és soha se fogom megbocsájtani, amit a teremtőm tett. Ahogy azt se fogom soha megbánni, hogy eltettük láb alól. A világ jobb anélkül a szélsőséges elvakult balfasz nélkül.
- Sokféle jelentést társítanak hozzá. Számomra testi és szellemi védőtalizmán. Az öt csúcs egyesíti magában a tüzet, a vizet, a földet, a levegőt és a fényt.
Azaz az őselemeket. A családom hitét viszem tovább, akik szintén az őselemeket tisztelték. A fény számomra a megvilágosodás, a szellemekkel való kommunikáció, de nem azon a szinten, amiken az asztaltáncoltató csalók mozognak. Nekünk farkasoknak épp olyan természetes a szellemvilág léte, mint az, hogy a nap melegen süt, az ég pedig kék.
A természet elemei, és a szellemek tisztelete, a beléjük helyezett hit számomra a legfontosabb. Ahogy a természet is él, úgy a szellemek is... ők pusztán másik síkon. Ennyi a különbség.

Re: Egyetemi Könyvtár // Szer. Szept. 09, 2015 8:28 am

Kevin & Becca

-Igen, én is így meglepődtem amikor megtudtam. Igazából sosem néztem meg anyám születési bizonyítványát. Minek néztem volna?
*Most már van kézzelfogható magyarázatom a bőröm kissé kreol színére. sokan azt hiszik napoztam vagy szoláriumban jártam, pedig egyszer sem feküdtem világító csövek alá és nem aszaltam magam órákig a napon tudatosan. Ezen kívül semmi mást nem örököltem a nagyimtól, legalábbis eddig még nem derült ki más. A szemem színe az apámé, állítólag, és pont annyira nem vagyok babonás mint amennyire anyám igen. Ő valamiért állandóan tartott mindentől, amit sosem értettem gyerekként, de a mai napig nem találtam rá választ. A medált alaposan megnézem, már amennyit látok belőle amíg elém tartja, mindig is érdekeltek a hiedelmekhez fűződő tárgyak, nem mintha hittem volna a vélt hatalmukban. *
-Ó! Ezt szépen mondtad. *Mosolyodom el őszintén és ártatlanul. Ez még egy kínai idézetnek is elmenne, és ezt nem degradálón gondolom, a kínai bölcseket nem véletlenül nevezték bölcseknek. Valóban azok voltak, és imádom az idézeteiket, ahogy az indiánokét is, bár sajnálatos módon tőlük nem sok maradt fenn. * -Ajándékba kaptad valakitől?
*Az ilyen tárgyaknak többféle jelentőségük lehet, nem mindegy, hogy kapta vagy elvette, esetleg ő maga készítette. Az indiánoknál néha a hasonló tárgyaknak ás és más jelentése van és az sem mindegy, hogy honnan származik, mint ahogy az én álomfogóm sem. Valójában ez az egyetlen, mondjuk úgy talizmán amiben hiszek, de nem tudom miért. Nem voltak igazán rossz álmaim, és olyan lidércnyomásos, nem felébredni tudó sosem, mégis ott lóg az ágyam felett egy amit én készítettem a lehető legmegbízhatóbb forrásból kinézve a módját. *
-Talizmán…..az öt elem. Értem. Ebből mondjuk a fény az ami a legérdekesebb, bár a tudomány más elemeket sorol ebbe a körbe. A föld, tűz, víz megegyezik, de a levegő és a fény helyett a fát és a fémet rakja a sorba. Ez a test védelme, gondolom a tiéd pedig a lélek védelméé. A föld mindenképpen a középpont, mindenben jó, mindenben különleges. A kínai orvoslás is erre támaszkodik. Neked mit jelent a levegő és a fény?
*Ez számomra elég érdekesen hangzik és el is felejtem egy picit, hogy egy vérfarkassal társalgok éppen. Elindulok lassan egy olyan sarok felé ahol le lehet ülni, ez a beszélgetés minden bizonnyal nem két perc lesz és kényelmesebb ha nem ácsorgunk, amúgy is az útban. *

Re: Egyetemi Könyvtár // Hétf. Szept. 14, 2015 12:02 am

Én ha akartam volna, se tudtam volna. Talán valahol maradt fenn családfánk, de eddig még nem kutattam annyira utána. A családommal kapcsolatban elsődlegesen nem az érdekelt.
- Nincsenek tipikus inuit vonásaid.
Sokadik generációs, kevert vér. Valahol még valamennyi csörgedezik benne az inuit vérből, de minden bizonnyal elenyésző mértékben. Nem vagyok genetikus, ehhez a részéhez nem értek, viszont találkoztam már olyannal a környéken, aki le se tagadhatná az inuit őseit.
- Nem.
Mondhatnám, hogy nem szoktam ajándékokat kapni, de nem fogom egy szerencsétlen lúzer látszatát kelteni... bár amilyen szociálisnak tűnik, valószínűleg megsajnálna. Szerencsére nincs szükségem senki sajnálkozására.
- A levegő az élet. Mindennek a táplálója. Levegő kell a tűz égéséhez, levegő kell a víz szállításához... a körforgásban tartásához. A föld oxigénben dús, ennek köszönhetően növekedhetnek a fák, amiknek oxigénre van szükségük, majd ők is oxigént állítanak elő. A levegő az örök körforgás egyik legfontosabb része. Ezek az elemek nem létezhetnek egymás nélkül.
A fény a tudás és az értelem, a világ megismerésének képességét segíti elő. Ha nincs fény, élet sincs.
Elég ha csak arra gondolunk, hogy mennyi mindent befolyásol a sötétség. A növények többségének szüksége van a fényre ahhoz, hogy növekedni tudjon. Az emberek ha hosszú ideig nem látnak fényt, depresszióssá válnak. Bizonyos idő elteltével bele is lehet halni a fény nemlétébe.
Követem a nőt, de én nem ülök le, csak megállok a szembelevő fotel támlája mögött, amire leteszem a könyveket, és a tetejére könyökölök.
- A testünk nagy részét víz alkotja. A levegő elengedhetetlen a létezésünkhöz, hiszen azt lélegezzük be. A tűz átvitt értelemben jelképezi a napot is... hiszen a nap ereje is képes tüzet gyújtani. Ha nem lenne napunk, nem lenne élet sem, mert nem bírná elviselni azt a hőmérsékleti állapotot az élő szervezet, ami a hiányát eredményezné. A tűz pusztító is egyben, de szükségünk is van rá. Fűtéshez, főzéshez... régi gőzmozdonyok működtetéséhez.
Sorolok fel alapvető példákat.
- A föld, mint réteg önmagában egyáltalán nem vastag. Ez a felső rétege a bolygónknak... az, ami lehetővé teszi, hogy a növények megteremjenek... a növényevő állatok élelemhez jussanak... mi emberek termelni tudjunk, házakat építeni... állatokat és növényeket megenni. Tágabb értelemben pedig maga a bolygó, amin élünk... és amin kívül eddigi ismereteink szerint nincs máshol élet.

Re: Egyetemi Könyvtár // Csüt. Szept. 17, 2015 8:50 am

Kevin & Becca

-Ez tény, csak a bőröm színe, talán egy kicsit.
*Sok generáció tűnt el azóta, hogy az inuitok virágkorukat élték, néha talán fellobban egy-egy vonás nagyobb mértékben, bennem nem annyira, minden bizonnyal apám génjei kifejezőbbek, dominánsabbak. A kérdésemre kurta választ kapok, nem igazán elutasító a hangnem, de rávesz arra, hogy ezt a témát ne feszegessem. Menet közben kisebbfajta előadást kapok az általam ugyan preferált, de a főbb elemek közül kihagyott kettőről. Érdeklődve hallgatom, nem vagyok ellene a tudásnak annak ellenére, hogy félbehagytam az egyetemet, többre tartottam azt amit magamtól olvasok és megtanulok. Ami ahhoz kellett, hogy kiismerjem magam egy könyvtárban, hogy tudjam mi az a katalógusrendszer, hogy akár egy egész könyvtárat rendszerezzek, és módszeresen keressek meg valamit, azt megtanultam, minden mást feleslegesnek tartottam. Legalábbis ahhoz, hogy fizessek is érte. Nincsenek nagy ambícióim, világmegváltó terveim, és az sem érdekel ha a nevem nem marad fenn valamilyen tudományos értekezésben. Leülök egy fotelba és kényelmesen elhelyezkedem, a könyveket az ölembe rakom. Muszáj mosolyognom Kevin testhelyzetén, önkéntelenül is a magyarázó professzor jut róla eszembe, ő ugyanis nem ül le velem szemben, inkább katedrának használja a másik fotelt. *
-Igen, így már érthető. Sokan nem így gondolnak a fényre és a levegőre, számukra természetes, hogy van és kész. A föld így tágabb fogalom mint a fa és a fém, hiszen tartalmazza mindkettőt. Most én is megvilágosodtam.
*A nyakában függő talizmánnak nagyobb jelentőséget tulajdonítok, az egész világmindenséget magában foglalja, mindent a legapróbb porszemtől a csillagokig. De ez túl nagy, túl sok, hogy hitet tápláljon. *
-És hol jön be a képbe a hited? Hogyan véd meg a védőtalizmánod és mitől?
*Mélyedjünk akkor a dolgok fenekéig, ha már szóba került.* -Ezek szerint a szellemekben is hiszel? Mert az indiánok nagy jelentőséget tulajdonítottak a szellemeknek és bizonyos tárgyakat is felruháztak a vélt hatalmukkal. A védőtalizmánoknak is ez az alapja.
*Kicsit leegyszerűsítettem, de tény és való, hogy szinte mindenre volt szellemük és külön talizmán. Vadászatra, harcra, termékenységre, az élet minden területén. *

Re: Egyetemi Könyvtár // Csüt. Szept. 17, 2015 9:36 am

Biztos, hogy nem léteznek kicsi zöld emberkék, akik elrabolják az embereket, hogy kísérleteket végezzenek rajtunk, de azt nem zárom ki, hogy a mi földünkön kívül másik naprendszerben ne lehetne értelmes élet.
Nem feltétlenül olyan, mint a miénk. Az emberek leginkább ebben hibáznak, amikor a földön kívüli életet boncolgatják. Mindenki hajlamos arra, hogy az emberiségből induljon ki, és ilyesfajta létforma után kutasson. Mi talán valóban egyediek vagyunk az egész univerzumban, de ettől nem biztos, hogy csak mi vagyunk jelen.
Amíg minket nem érint, nem különösebben érdekel, hogy hol van még élet. Majd ha már minket is érint, akkor természetesen nem veszek fel szemellenzőt.
- Ennek mélyebb gyökerei vannak.
Nem fogok egy őrzőnek a családi hátteremről beszélni, mert a farkasoknak se szoktam boncolgatni az emberként tengetett gyerekkori éveimet. A kelták a természet elemeit tisztelték, s bár olykor szó szerint tűzzel-vassal próbált a teremtőm megtisztítani ettől, nem sikerült áttérítenie az ő keresztény hitére. Csak annyit ért el vele, hogy egyre szilárdabban elutasítottam.
- A lényeg a kapcsolat ami köztem és a természet között ezáltal felerősödik. Ha tisztelem a természet erőit, akkor védettebb vagyok velük szemben, mint mások, akik kihasználják és pusztulásra ítélik. Fizikálisan is, és mentálisan is védőburkot von körém.
Adok egy bővebb választ, amibe nem kell semmilyen személyesebb dolgot belevinnem ahhoz, hogy megérthető legyen, mire is gondolok pontosan.
- Nem hiszek a szellemekben.
Közlöm határozottan, a fotel mögött állva pillantva le rá.
- Ha valamiről biztosan tudom, hogy van... abban nem lehet hinni.
A szellemek folyamatosan jelen vannak az életünkben. Aki fogékonyabb, az érzékeli.
Sajnos a sok kuruzsló miatt az emberek többsége megtagadja a létezésüket, pedig nagyon is itt vannak közöttünk, csak egy másik dimenzióban. Megfoghatatlan anyagként.

Re: Egyetemi Könyvtár // Csüt. Szept. 24, 2015 7:22 am

Kevin & Becca

*Sok mindenben hittem és sok mindenben nem, mielőtt ide jöttem volna Fairbanksbe, ám a város és az itt élők nagymértékben felborították ezt az egyensúlyt. Aminek rége jelentősége volt az jelentéktelennek tűnik és amire nem is gondoltam volna, az nagyban meghatározza az életemet. Most már azt is tudom honnan származom, és ez fontos, fura, hogy csak itt lett az. A titkok felfedése és megismerése más irányba terelte az életemet, kiteljesedett pedig korábban sosem éreztem üresnek és jelentéktelennek. Egy másik világba csöppentem, mint amikor elmélyedek egy izgalmas könyv történetében, és nem tudom letenni addig míg ki nem olvastam az utolsó betűig, de ez a valóság. Nehéz felfogni és elhelyezni magamban olyan dolgokat, melyek eddig csak meséknek tűntek a szememben, mások által sok százféle irányból megközelítve, még gyerekcipőben járok, míg Kevin talán évszázadok óta benne él. Neki természetes, ő már tudja míg én csak hiszem. Eddig nem így gondoltam rá, de persze neki könnyű _tudnia_ míg én még csak hiszem, hogy létezik. Szerintem nincs is különbség, de még csak huszonhét éve élek, ebből pár hónapja csupán a földhöz ragadt anyagi világon túl. *
-Én is tisztelem a természet erőit, de még mindig többen vannak azok akik nem, és ez akkor sem változna ha mindenkinek adnánk egy talizmánt. Nem értenék a jelentőségét, hacsak nem ismernék a hátterét. Mindenkit bevonni hirtelen felelőtlenség lenne. Az emberek sok mindenben hisznek, de nem azért mert meg vannak győződve annak jelenlétéről és igazáról, hanem azért mert reménykednek abban, hogy attól jobb lesz. Ez olyan mint a placebo.
*Nem gondoltam, hogy a kérdésem morális problémát okoz a számára, hogy esetleg az Egon által oly kedvelt kifejezéssel éljek, farkasügy alapozná meg a talizmán jelentőségét. Noha ebben a világban minden más értelmet nyert, nem hittem, hogy szervesen kapcsolódna a két dolog egymáshoz. Fairbanksben érezhetően magas volt a farkasok létszáma, még nem rágtam át magam az őrzők minden krónikáján és jelentésén, de úgy gondoltam, hogy az indiánok szellemekbe vetett hite nem ezen alapszik és nem rajtuk múlt. Nem hittem a szellemekben, talán csak a világunk erőteljesen materialista elképzelései miatt, akik úgy gondolták, hogy bizonyított a szellemek jelenléte, mindig kiderült,hogy kóklerek, csak itt Faribanksben lettem én is bizonyos benne, de nem mondhattam azt senkinek, hogy „igen, léteznek mert én láttam vagy átéltem” az emberek többsége szó szerint kézzel fogható bizonyítékot akart volna. Hogyan lehet egy olyan dologról kézzel fogható bizonyítékot nyújtani, ami nem megfogható? *
-Így még nem hallottam senkitől megfogalmazni, de kész vagyok elfogadni. Sokkal tapasztaltabb vagy nálam.
*Rajtunk kívül senkinek nem mondott volna semmit ez a mondat, de Kevin minden bizonnyal megértette mit akarok közölni, ha már úgy is tudjuk egymásról, hogy kik vagyunk, minek kerülgetni azt a kását? A mosolyom ugyan nem árulta el hova akarok kilyukadni, de reméltem, hogy a kérdőn felhúzott szemöldököm azért ad némi támpontot. Ha olyan régóta él már mint ahogy sejtettem, volt ideje kiismerni a nőket, bár ez még a farkasoknak is nehéz dió, néhány morzsával csak közelebb jutott a titokhoz. Nem akartam nyíltan rákérdezni, de érdekelt hány éves, gyerekes kíváncsiságom egyetlen pillanat alatt került felszínre. *

Re: Egyetemi Könyvtár // Hétf. Okt. 19, 2015 3:01 pm

- Önmagában a talizmán semmit nem ér. Hiába osztogatnánk mindenkinek, ha a tisztelet nincs meg, semmit nem véd.
Felelem.
- A reménykedés tettek nélkül szintén értelmetlen. Ha betör a házunkba a víz, és csak felülünk az asztal tetejére abban reménykedve, hogy az áramlás azelőtt megáll, hogy elérné az asztal magasságát is, akkor meghalunk.
Egyenesedek ki. Jobb bármi akkor lesz, ha mi magunk is teszünk az érdekében. Vannak helyzetek, amikor azonnal lépni kell, van, amikor a kivárásra kell alapoznunk azért, hogy hosszútávon jobb lehessen a helyzetünk.
A könyvet a hónom alá kapom, majd a könyvtár bejárata felé vetek egy pillantást.
- Ebben biztos vagyok. És másképp is szocializálódtam.
Látom az érdeklősét az arcán, de nem ejtek el konkrét információcseppeket magamról. Szeretem megtartani magamnak a saját dolgaimat, és vérvonalamnak hála eddig nagyon kevés információt tudtak lehámozni rólam. Őrzök körében se szoktam teljesen lehúzott pajzzsal sétálni, így a pontos korom se lehet ismert számukra, bár vonásaim alapján talán fele annyinak saccolnának, mint amennyi valójában vagyok… azt vélhetőleg kiszimatolták már rég, hogy a testőrséghez tartozom, ahova csak egy bizonyos életkor felett lehet bekerülni.
- Ideje mennem.
Emelem meg a kezemben tartott könyvet egy pillanatra.
- Jó olvasgatást.
Csúsztatom szabad kezemet zsebre, aztán néhány pillanatra megállok a pultnál, hogy beírhassák a rendszerbe a kötet adatait, de utána már el is tűnök a hatalmas épület falai között…

// Köszönöm a játékot! Egyetemi Könyvtár - Page 9 2211578697

//

Re: Egyetemi Könyvtár // Pént. Okt. 30, 2015 6:58 am

Kevin & Becca

*Minden csak megfogalmazás kérdése, abban igazat adtam neki, hogy a talizmán hit nélkül nem ér semmit, de számomra még mindig csupán placebo volt, mag ő talán kézzel foghatóan érezte az erejét. Erre rábólintottam, ám a reménykedés kifejtésével kapcsolatban nem értettem vele egyet.*
-Ez igaz, de ha nem kézzel fogható, a bőrünkön érezhető vagy a szemeinkkel látható dologról van szó, akkor nem tudunk tenni ellene vagy érte, csak reménykedhetünk, hogy valami változik, persze ehhez hinni is kell.
*Visszakanyarodtunk tehát a hithez ami sokak életét befolyásolja, vagy a megléte vagy épp a hiánya. A remény pedig olykor a tettek után lép színre, mert az emberek abban is reménykednek, hogy amit tettek az jó döntés volt. szóval úgy hiszem ezt a témát még nem veséztük ki. Még mielőtt válaszolhattam vagy kérdezhettem volna, éreztem, hogy ebből már nem lesz semmi. Talán az őrzősséggel a hetedik érzékem is kifejlődött bár mások gondolatában nem tudtam olvasni, önkéntelenül olvastam a jelekben. Már vártam mikor köszön el, talán ő érezte meg, hogy személyessé vált az érdeklődésem noha mindezzel nem hivatalos információkat szerettem volna megtudni, csupán ártatlan ismerkedés lett volna. *
-Ó, persze, a világért sem tartanálak fel.
*Udvarias szólam, mert nem így gondolom de csak nem fogok egy farkast a karjánál fogva lerántani a mellettem lévő fotelba, hogy kierőszakoljam belőle hány éves és mi a kedvenc étele. Nos, be kell érnem a tág korhatárral ami több száz évet jelenthet és a feltételezésemmel miszerint a vörös hússal jobban ki van békülve mint a brokkolival. *
-Köszönöm, jó tanítást! Remélem még találkozunk.
*Na igen, ezen a ponton el is nevettem magam, remélek de talán ha így van nekem kellene tennem érte, ám minden bizonnyal akkor is találkozni fogunk ha nem akarom, óhatatlan, hogy összefussunk itt az egyetemen. Mielőtt hazaindultam volna jó háromnegyed órára belemélyedtem a kiválasztott könyvekbe, s csak azután távoztam a könyvtárból.*

//Úgy szintén köszönöm a játékot! :flower: //

Re: Egyetemi Könyvtár // Pént. Okt. 30, 2015 1:00 pm

Re: Egyetemi Könyvtár // Csüt. Nov. 12, 2015 10:08 am

Reggel kiderült, hogy a délutáni tárgyalást a bíró elnapolta, így tulajdonképpen azon két órán kívül, amit az egyetemen meg kell tartanom, a nap hátralévő részében nincs dolgom. A tengernyi szabadidőn felbuzdulva pedig ráírok Helenára egy sms-t, hogy van-e kedve velem tölteni az ebédidejét. Mióta beköltöztünk, még nem volt alkalmunk beszélgetni, itt van hát az ideje, szeretném tudni, hogy érzi magát és vajon még mindig duzzog-e az egész költözés miatt. A másik pedig… amekkora farkas populáció él ekkora területen, az sem árt, ha előre gondolkodván beszerzünk jó adagnyi ezüstöt, ő gyakorolhat míg ékszert gyárt belőle, engem meg legalább hangyányit megnyugtat a tudat, hogy utána magára aggatja, vagy legalábbis remélem, hogy hordani is fogja.
Megkértem, hogy a könyvtárnál várjon meg, az egyetem azért elég nagy, ezt viszont egyikünk sem tévesztheti el.
Mindkét órám viszonylag ugyanolyan hangulatban telik, a hallgatók egy része szorgosan jegyzetel, egy másik része meg majd bealszik a tegnapi buli vagy a tananyag kapcsán. Nos igen, a jog nem mindenki számára érdekes, izgalmas vagy érthető vagy könnyen emészthető. Akik számára pedig ilyen, azok a félévi vizsgák idején úgyis kihullnak. Nálam legalábbis biztosan.
Valamivel a megbeszélt idő előtt elindulok ideiglenes kölcsön irodámból – mivel nem vagyok főállásban tanár, pusztán óraadó, így nem jár a rendes iroda/tanári szoba – az aktatáskámat felmarkolva. Pontosan érkezem, ha Helena itt van már, akkor azonnal üdvözlöm egy homlokcsókkal, ha nincs, akkor értelemszerűen megvárom.
- Szia kisszívem! Milyen napod van eddig? – ha valami elhangzik mindennap otthon (is), akkor az ez a kérdés, általában nem félnapra értendően, hanem az egészre. Tényleg érdekel, szóval, ha nem intéz el annyival, hogy „jó” vagy „pocsék”, akkor szívesen meghallgatom. (Ha meg igen, akkor úgyis tovább faggatom.)
- Éhes vagy? – elvégre mégiscsak ez az ebédszünet, így ha az, akkor tulajdonképpen beülhetünk valahová. A menzát nem ismerem, hogy milyen, de a környéken egészen biztosan találunk valami helyet, ahol megejthetjük az étkezést. Én a magam részéről napközben igen ritkán eszem, mert gyakran rohanok a bíróságon belül vagy onnan ide, vagy itt, miközben az előadótermet keresem, ahol órám lesz. Bár ez a nap végén evés nem újkeletű, New Yorkban és Dijonban sem csinálta soha másképpen. Lena szerint persze az evés nem elhanyagolandó dolog.
- Hogy tetszik az egyetem? – na nem a külseje vagy az épületek kívül-belül, hanem mégiscsak iskolát váltott, érdekel, hogy miként érzi magát itt, azon túl, hogy még minden új és ismeretlen.

Re: Egyetemi Könyvtár // Pént. Nov. 13, 2015 12:03 am

Eddig négy órát húztam le egyhuzamban, köztük épp csak annyi szünettel, hogy az egyetem egyik terméből átérjek a másikig, és még csak alkalmam sem volt hozzányúlni a szendvicshez, amit anya készített nekem tízóraira. Na jó, az egyik előadáson direkt a hátsó sorba ültem, hogy majd szép csendben elmajszolom, ha a tanár nem figyel, de pechemre pont kiszúrt úgy a második falatnál... A továbbiakban csak azon voltam, hogy jegyzetelés közben lehetőleg minél halkabban korogjon a pocim, aztán meg, amikor a következő órámra rohantam, jutott eszembe, hogy amúgy sprint közben is megehettem volna azt a szenyát... Na mindegy. Ezt már kibírom, már csak 90 perc és lesz egy lyukasórám!
Úgy az óra vége előtt pár perccel érzékeltem, hogy közben aputól is kaptam üzit, sietve vissza is írtam neki a pad alatt, hogy benne vagyok. Többet felesleges lenne, úgy is mindjárt látjuk egymást, aztán majd megy a faggatózás ezerrel, ahogy ismerem. Pláne, hogy a költözés óta úgy tűnik, eszébe jutott, hogy van neki egy lánya is, akit a csomagokkal együtt elcibáltak New Yorkból... Azért jobb későn, mint soha, nem? Már kíváncsi voltam, mikor veszi észre...
Ahogy kicsengettek, egyből a könyvtár felé vettem az irányt, legalábbis hittem én... mert az egyik folyosó végére érve realizáltam, hogy benéztem az épületszárnyat, és teljesen rossz helyen kötöttem ki, úgyhogy kapkodhattam a csülkeimet vissza, hogy ezúttal tényleg a könyvtárhoz jussak el. Pedig még ki is volt írva, csak nem figyeltem, putain...
Amikor kiszúrom apu alakját a diákok fölé magasodni, már integetek is neki a távolból, ugrálok is párat mellé, biztos ami biztos, aztán a tömegen átverekedve magam oda is keveredtem mellé.
- Szia apu. Elég zsúfolt... - szusszantam egyet, miközben megpróbáltam betuszkolni a kezemben hurcolászott könyveket a táskámba, ha már eddig nem jutott eszembe. De naná, hogy ennyivel nem érte be, így aztán kicsit bővebben is kifejtettem, ha már annyira szerette volna - Megint be kellett mennem a tanulmányi osztályra! Komolyan, mióta beiratkoztam, hetente ott lógok, szerintem már az összes ügyintéző ismer... Amúgy meg a New yorki tárgyaimból csak kettőt sikerült elfogadtatni, az összes többit újra kell hallgatnom az elsőévesekkel, ha nem akarok szívni a jövő évi tantárgyaimmal, mint a torkos borz. Vagyis... nem kötelező, csak erősen ajánlott, szóval... azt hiszem, úgy értették, hogy vagy megcsinálom, vagy megbukok. - gondolkoztam hangosan, bár tekintve, hogy ő is óraadó tanár, gondolom tudja, hogy szívassa szerencsétlen diáksereget, nem fogok még külön tippeket is adni neki. Hála a jó égnek, hogy legalább engem nem fog tanítani, az milyen ciki lenne már.
- Oui! Mindjárt éhen halok. Reggel óta semmit se ettem... Itt akarsz enni a menzán, vagy máshol? - kérdeztem vissza, nekem édes mindegy, gondolom úgy is ő fizet ~~ha már úgy is az ő házában lakok meg mindig az van amit ő akar meg mond~~.
- A New yorki jobban tetszett. - felelem kurtán a kérdésére, miközben elindulunk erre vagy arra kajálni, a döntése alapján - Képzeld... néhány szaktársam délután elhívott, hogy nincs-e kedvem közösen beadandózni. - fordultam felé, miközben a táskám pántját babráltam, had örüljön, hogy legalább próbálok barátkozni - De sajna nem tudok menni, mert edzésem lesz. - nyomtam meg azt a bizonyos szót, had emlékeztesse csak arra, hogy ki is íratott be arra a krav maga tanfolyamra... és ki tudja, talán most ezzel bukok el pár új barátot. Remélem, örül.

Re: Egyetemi Könyvtár // Szomb. Nov. 14, 2015 1:07 pm

Ahogy meglátom Helenát a tömegben én is visszaintek és bevárom, amíg keresztül jön a hallgatók sokaságán.
Csendesen hallgatom végig, hogy milyen is volt a napja és azt, hogy mi a helyzet az egyetemmel és az áthozott vagy épp nem hozható kreditekkel és órákkal.
- Sajnálom. – szusszanok a végén őszintén. Sejtem, hogy nem nagy örömmel akarja végigcsinálni még egyszer azon tárgyait, amelyekből már vizsgát tett New Yorkban.
- De legalább annyival kevesebb vizsgára kell majd készülnöd. – mert amit egyszer megtanult, azt ugye még egyszer nem kell. Szerintem legalábbis. Így viszont csak az órákra kell bejárni és na bumm, vizsgaidőszakban elmenni és megírni a tesztet vagy szóban lefelelni.
- Akkor ebédeljünk meg. Menjünk ki, a menza nem tudom milyen, inkább beülünk valahová. – magam elé tessékelem, hogy akkor induljunk el kifelé, majd időközben mellésorolok, hogy beszélgetni tudjunk.
- Értem. – bólintok egyet, nem kezdek bele megint ugyanabba a lemezbe, ami azóta forog, hogy felmerült, költözünk. New York teljesen más, azt hiszem nem nagyon lehet összevetni ezzel a várossal. Egy nap majd megérti, hogy miért költöztünk el valójában. Addig azonban… ő duzzog, én lenyelem, mert parttalan vitát kezdeni nem érdemes.
- Na, ez jól hangzik. – mosolyodok el, örülök annak, barátokat kezd el szerezni, de aztán a mosolyom eltűnik az arcomról.
- Te választottad meg melyik napokon járj. A hétvége is a képben volt, de aki nem akar korán kelni… – megemelem mindkét kezem, hogy ez van édes lányom, te választottad. Akkor is, ha én szerettem volna, hogy tanuljon valami önvédelmi sportot.
- Hívd el te őket valamikor, amikor épp nincs órád vagy edzésed, ők is ráérnek és kedvetek is van hozzá. – javaslom a leglogikusabb megoldást, mert ugye, ha nagyon akarja, akkor meg tudja oldani a dolgot. Elvégre Hagen és számunkra nincs megoldhatatlan probléma. A nem akarásnak viszont tudjuk mi a vége…
- Este nem leszünk otthon anyáddal, akár hozzánk is átjöhettek. Éjfél magasságáig nem tervezünk hazaérni. – én nem tervezem pontosabban, Lena a vacsorát tudja, de még utána is kitalálhatunk valamit, már elmúltak azok a napok, amikor rohanni kellett haza, mert a lányok még kicsik voltak.
- Meddig érsz rá? Ebéd után szeretnélek elvinni alapanyagot venni az ékszereidhez. Van hozzá kedved? – ha már úgyis azokat készít és ezt tanulja, talán kedvére lesz a dolog, legalábbis bízom benne.
Ahogy kiérünk az egyetem területéről, találomra elindulok az egyik irányba, valamiféle étkezde után kutatva.
- Celeste Karácsonykor idelátogat. – avatom be őt is, bár lehet, hogy már neki is elújságolta a nővére a dolgot.
- Tényleg, beszéltetek mostanában? – vetem közbe még mielőtt válaszolhatna a testvére látogatásával kapcsolatban.

Re: Egyetemi Könyvtár // Szomb. Nov. 14, 2015 9:17 pm

Hát, a sajnálattal sokra nem megyek, így nem is reagálok rá különösebben semmit egy fáradt szusszanásnál.
- Majd meglátjuk, nem tudom. Ha hasonló lett volna a tananyag, akkor elfogadják az ottani tárgyaimat is, szóval én nem vagyok ebben ilyen biztos. Teljesen más a tanmenet... - fakadok ki kelletlenül, mert lehetséges, hogy itt is visszaköszön a későbbiekben az, amit eddig már megtanultam, de akkor sem lehet készpénznek venni. Persze, tudom, ártani nem árt, inkább tudjak többet mint kevesebbet, csak na... egy évfolyam tantárgyaival se egyszerű menet megbirkózni, hát még egyszerre két évfolyam tárgyaival... Sem időben, sem energiában.
- Nekem mindegy. Tudsz valami jó helyet a környéken? Én eddig anyu szendvicseivel éltem túl a napot, nem nagyon volt időm felfedezni. - jegyeztem meg, inkább ez, mint hogy közöljem, biztos csak cikinek tartja, hogy tanár létére a sulis menzán kajáljon, a diákokkal együtt. Pedig fogadok, hogy az is közre játszik.
- Jó, én választottam... de azt te sem gondoltad komolyan, hogy lemondok a hétvégi lustálkodásról azok után, hogy minden nap 8-ra járok be az egyetemre?! - csóválom a fejem rosszallóan, azt meg már szóra sem méltatom, hogy mindezt miért? Egy hülye önvédelmi kurzus miatt, amit ő erőltet, mert én a hátam közepére sem kívánom. Bezzeg lőni nem tanulhatok, mint anyu, pedig az még tetszene is.
- Majd még meglátom. - sóhajtok végül, azt hiszi, hogy ez csak így megy? Ellenben amikor közli, hogy estére enyém a ház, egyből megfeledkezek a durcizásról és érdeklődő tekintettel fordulok felé.
- Nocsak, nocsak... Vacsi, mozi, színház, vagy csak valami dög unalmas, munkával kapcsolatos üzleti megbeszélés, amin mindkettőtöknek jelenése van? - tippelgetek, hogy mi jöhet szóba kettőjüket ismerve, arra meg, hogy akár vendéget is hívhatok addig... ha lenne pasim, biztos jobban értékelném a helyzetet, és ahogy apu egy fél pillanatra nem figyelne, már pötyögném is az sms-t, hogy közöljem a nagy hírt, de kár, hogy ilyen veszély nem fenyeget...
- Nem tudom, anya mennyire díjazná. Mármint ha idegeneket vinnék haza így estére... tudod, milyen, mindig szerette tudni, hogy kikkel barátkozunk. - aztán utána már nem volt ellenvetése az ellen, hogy együtt menjünk el csavarogni a városba, vagy akár egymásnál aludjunk... megnyugodott a lelke, gondolom én.
- Mindegy, úgy is van beadandóm, vagy ha besokallok, majd Rémivel bulizunk. - mostanában úgy is elhanyagoltam kis házipatkányomat, zokon is veszi. De hát suliba csak nem hordhatom magammal...
- Most lyukasórám van, szóval van kb. két órám, szabad. Attól függ, mennyi ideig húzódik az ebéd, meg milyen messzire kell menni. Egyébként milyen kérdés már, hogy ne lenne? - csillan fel egyből a tekintetem, hiába, ha valamivel, hát ezzel simán le lehet kenyerezni... és ezt apa is tudja.
- Tényleg? Mennyi időre marad? - kérdezek vissza meglepetten, ahogy a nővérem kerül szóba, de amikor meghallom apa kérdését, csak megrázom a fejem- Csak a múlt héten, azóta nem. Akkor még nem mondta, hogy jönni fog... azóta találta ki? Egyedül jön, vagy van új fiúja azóta? Lehet, hogy őt akarja majd bemutatni, azért jön haza. - érdeklődtem kíváncsian, mert sosem lehet tudni nála... meg tudom, hogy apu mennyire "imádja" ezt a témát.

Re: Egyetemi Könyvtár // Hétf. Nov. 16, 2015 2:28 pm

Ráhagyom a dolgot, mert biztos vagyok, hogy megoldja. Elvégre ő is Hagen. Akkor is, ha a tanmenet más vagy sem. Egyébként is, ha tényleg annyira különböznek a new yorki egyetem tantárgyaitól az itteniek, akkor csak többlet tudásra tesz szert, ami meg szerintem kifejezetten jó.
- Egy olyat, sem, amit kipróbáltam volna és tudnám, hogy tényleg jó, de itt a remek alkalom, hogy ezt pótoljuk. – mivel csak óraadó vagyok, viszonylag kevés időt töltök itt és így nem szoktam foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy egyek a környéken, lévén, hogy az ebédet amúgy is gyakran kihagyom. Tudom, hogy Lena ennek nem nagyon örül, főleg, hogy lelkiismeretesen készít nekem is kaját a napra, nemcsak Helenának, amit vagy van időm megenni vagy nincs. A főztjét egyébként imádom, nem arról van szó, hogy nem, csak hát vagy tárgyaláson vagyok, vagy felkészülök egyre, vagy órát adok le, vagy arra készülök fel, így aztán megfeledkezem arról, hogy mondjuk enni is kéne.
- Én is korán kelek mindennap. Hétvégén is, mégis itt vagyok. – mutatok végig magamon, enyhén feljebb szaladt szemöldökkel a képemen, hogy hááát, nem lehet belehalni abba, ha az ember nem húzza a lóbőrt hétvégén délig. Jó, rendben, kamasz, megértem. Bár én az ő korában már régen lemondtam a lustálkodásról, igaz, nem volt más választásom. Illetve lett volna és akkor még annyi emlékem sem marad meg saját magammal, mint amennyit képes voltam megőrizni Casimir támadása után. Erről azonban Helena mit sem tud, ami pedig az én döntésem volt, így érthetően nem példálózok azzal, hogy bezzeg én… Örülök, hogy neki sosem kell átélnie azt, amit nekem kellett annak idején. Igazság szerint egész életemben attól próbáltam megvédeni őt és a nővérét, hogy hasonló helyzetbe kerüljenek. Nem véletlenül. Az ember a gyerekeinek akarja a legjobbat és ebben én sem különbözöm más szülőktől.
- Oké. – szusszanok. Ha barátokat akar szerezni, azért neki is tennie kell, nem csak a sült galambot várni. De ő tudja, hogyan oldja meg, tudom, hogy nem oldhatom meg helyette a dolgait, bármennyire is szeretném egyébként.
- Nem-nem! Munka egyáltalán nem, kizárólag színtiszta szórakozás és kikapcsolódás. Ennyi minimum kijár anyádnak. – mosolyodok el és valóban, ha tehetném, akkor mindennap így köszönném meg neki, hogy van nekünk és annyi mindent megtesz a kedvünkért. Egy tökéletes világban tényleg így működnénk.
- Vacsorázni viszem, aztán mozi vagy beülünk egy bárba. Igazából tőle függ, amihez nagyobb kedve lesz. – avatom be Helenát az esti program terveinek egy részébe.
- És igaza is van. Anyádnak mindig igaza van. Szóval oké, ha nem, hát nem. – ha nincs kedve áthívni másokat, rendben, erőltetni úgysem fogom, lévén az ilyesmit nem is lehet. És tény, hogy Lena is biztos izgulna vagy idegeskedne, ha számára idegenek lepnék el a házat, szóval jogos, amit Helena mond.
- Kell segítség valamiben? – a beadandókat tekintve. Tudom, én nem éppen ötvös vagyok, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetnék a segítségére a háziban. Olyan még nem fordult elő velem, hogy kifogott volna rajtam bármi is, legfeljebb megtanulom én is azt, amit neki is meg kell. Celeste mellett is képben voltam a tanulmányaival végig, eddig Helenáéval is, amin ezután sem kívánok változtatni.
- Annyi bőven elég lesz szerintem. Csak itt a belvárosban leszünk és visszahozlak a következő órádra, nem fogsz késni. – na még csak az kéne. Én sem díjazom, ha elkésnek a hallgatók. Ez már csak ilyen. Szóval nyilvánvalóan nem is várom el, hogy bárki megértse, ha a lányom nem pontos. Legyen csak az, főleg, ha még rajtam is múlik részben vagy egészben.
- Nem tudom. Gondolom csak pár napot, mert látogatást emlegetett az ünnepekre. – valójában elég röviden fogalmazott és csak e-mailben konzultáltunk, szóval ennél többet én sem tudtam meg.
- Jesszusom, de egy rugóra jár az agyatok anyáddal… – forgatom meg a szemeimet, mert mindkét lány azonnal új udvarlót lát a képben. Pasas nélkül már elképzelhetetlen, hogy meglátogassa a szüleit és a húgát??!
- Nem tudok új udvarlóról, de ha van és elhozza, örülni fogunk neki. – ennél diplomatikusabb nem is lehetnék, már ami a hanglejtésemet illeti, arról nem is beszélve, hogy nem igaz a dolog, mert én nem örülnék. De ezzel együtt ezt az életben nem mondanám meg vagy mutatnám ki Celestenek, de még Helenának sem. Lena tudja és az elég is. Kövezzenek meg, amiért a két lányom továbbra is a két kis hercegnőm és egyáltalán nem vagyok boldog attól, hogy bárki legyeskedik körülöttük. De ettől még vághatok jó képet a dologhoz, mert ez a dolgom. Szülőnek lenni mocsok nehéz feladat egyébként…
- Van valami, amit meg akarok veled beszélni. Anyáddal beszéltünk már erről és érdekel a te véleményed is. – közben meglátok egy étkezdét az utcán.
- Az ott jó lesz? – mutatok a kajálda felé és, ha nincs ellenvetése Helenának, akkor célzottan abba az irányba megyek tovább.
- Szóval tudod, hogy örökbe fogadtak. – persze, hogy tudja, sosem volt titok, de nem is számít, mert Ed, Pat és Gil számomra családtagok és a lányok számára is.
- Azt is, hogy mennyire szeretem a nagyszüleidet és a nagynénédet. De ennek ellenére egy ideig próbáltam felkutatni a vérszerinti rokonaimat is. – oké, egy darabig tényleg próbáltam, de mivel kb a nullával volt egyenlő az esélye annak, hogy meglelem az apámat, így felhagytam vele. Ez viszont nem ide tartozik.
- A lényeg, hogy most előkerült valaki a családomból. Találkoztunk és szeretné megismerni anyádat és titeket is. Viszont nem tudom mennyire volna ehhez kedved? – közben előreengedem a lányomat bemenni a kinézett kajáldába és én is utána megyek.

Re: Egyetemi Könyvtár // Kedd Nov. 17, 2015 4:56 pm

Csak hümmentve bólintok apa válaszát hallva, de annyi baj legyen, majd keresünk akkor valami helyet... Az egyetemek környékén úgy is hemzsegnek a kajáldák, már csak az a kérdés, hogy mit is szeretnénk pontosan enni.
- Jó, jó... De te korán kelős típus vagy, már megszoktad. Meg felnőtt vagy, és van két gyereked. - vágok vissza, és a szemöldökfelvonásra csak egy nyelvöltéssel válaszolok - Majd ha egyszer anyuka leszek, én se fogok délig henyélni. Addig igyekszem kiélvezni a helyzetet, amíg még megtehetem. - magyarázok tovább, mert nem... ha valamiből, hát a hétvégi henyéléseimről nem vagyok hajlandó lemondani! Pláne úgy, hogy az egyetemen is ilyen zsúfolt az órarendem, szinte minden nap. Valamikor pihenni is kell, nem igaz?
A barát témára én se nagyon szólok vissza, majd... kialakul az idővel, gondolom. New Yorkban is sikerült újakat találni, akármennyire is nem láttam rá esélyt a kezdetekben, biztos itt is megtalálom majd azokat, akikkel képes vagyok egy hullámhosszon gondolkozni, csak... idő kell hozzá. Pláne, hogy nemrégiben költöztünk ide.
- Óóó, az már kapásból jobban hangzik. Jó szórakozást hozzá, akármi mellett is döntötök végül. - mosolyodok el végül. Lehet, mégsem beadandózni fogok... inkább megnézek valami filmet, amit a költözés miatti kalamajka miatt eddig még nem sikerült.
Azzal, hogy anyának mindig igaza van, nem akarok vitába szállni, nem is tudok... csak hosszan bólogatok, egyetértően.
- A gyakorlati feladatokkal egész jól boldogulok, az elmélet meg... kár, hogy nem tudja más bemagolni helyettünk az anyagot, mert akkor azt szívesen átpasszolnám. - húztam el a szám, talán nem meglepő, hogy valahogy a gyakorlati dolgokat, tervezést sokkal inkább élveztem, mint a kémiát meg a kőzettant...
- Rendben! Jut eszembe... mikorra mentek? Csak hogy esetleg el tudnál-e jönni értem órák után, vagy... vagy majd gyalog hazasétálok meg elmegyek edzésre... - böktem ki végre, hogy mire megy ki a játék, mert ő is tisztában volt vele, hogy azóta a végzetes buszbalesetem óta nem szívesen ülök buszra, hacsak nincs semmilyen más lehetőség. Egyszerűen félek tőlük, képtelen vagyok szabadulni a rossz érzésektől, emlékektől, inkább képes vagyok órákat gyalogolni helyette...
- Ühüm. - hümmögök egyet a szavaira, arra meg, hogy egy rugóra járna az agyunk anyuval, csak elvigyorodok - Úgy is messze még a karácsony... ne is emlegesd! Mert az azt jelenti, hogy már a vizsgaidőszak is itt van... - grimaszoltam, mert lehet, neki jó buli a diákokat vizsgáztatni, nekem diákként az a sok vizsga nem annyira szívderítő.
- Tényleg? Miről lenne szó? Megint költözünk? Vagy új háziállatot kapok? Vagy lesz egy kistesóm? Persze, tökéletes. Vagy... - kezdek bősz találgatásba, miközben két kérdés között apuét is lereagálom, majd már indulok is a kiszemelt étkezde felé.
Arra, hogy örökbe fogadták, csak szótlanul bólintok, egyelőre pedig kíváncsian várom, hogy hová is fog vezetni ez az egész beszélgetés... amikor azonban a végére ér, egészen elkerekedett tekintettel figyelek rá, miközben belépünk a kajáldába. Gyorsan körbe is nézek, majd megindulok az egyik szabad asztal felé, hogy lepakoljam a cuccaimat, közben pedig már faggatom is aput.
- Wow, ez tök király! Egyébként ő kicsoda nekünk? Olyan igazi, közeli rokon, vagy... a nagyanyám ükanyjának a férjének a menyének az unokaöccse szomszédjának a volt osztálytársának az ikertestvérének a lánya típusú? - kérdeztem vissza, mert ha csak mondhatni, Ádámról és Éváról rokon, akkor köszi, annyira nem vagyok kíváncsi rá... Ellenben ha valami közelebbi hozzátartozónk, akkor - Ezer örömmel! Amúgy hogy sikerült találkoznotok? Mert gondolom nem csak odament hozzád az utcán, megkocogtatva a vállad, hogy szia, én vagyok a............ az unokatesód. Vagy ilyesmi. Szóval? - kérdeztem felcsillanó tekintettel, majd miután kényelmesen elhelyezkedtem, már nyúltam is az étlapért, hogy válasszak magamnak valamit.

» Egyetemi parkoló
» Egyetemi park

Egyetemi Könyvtár

Egyetemi Könyvtár

Similar topics

Similar topics