KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
57 TAG 30 FÉRFI 27 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
22 TAG 12 FÉRFI 10 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
11 TAG 7 FÉRFI 4 NŐ
ŐRZŐK
13 TAG 6 FÉRFI 7 NŐ
EMBEREK
2 TAG 1 FÉRFI 1 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Zachariah O. Danvers Tegnap 7:59 pm-kor
írta  Theodora Zoe Morano Szer. Nov. 20, 2024 7:45 pm
írta  Bianca Giles Vas. Nov. 17, 2024 1:32 am
írta  Theodora Zoe Morano Hétf. Nov. 11, 2024 8:23 pm
írta  Rowan Macrae Vas. Nov. 10, 2024 12:52 am
írta  Dario Rodriguez Szomb. Nov. 09, 2024 9:14 am
írta  William Douglas Szomb. Nov. 09, 2024 8:39 am
írta  Alignak Szomb. Nov. 09, 2024 7:56 am
írta  Alignak Szomb. Nov. 09, 2024 7:56 am
írta  Alignak Szomb. Nov. 09, 2024 7:56 am
írta  Alignak Kedd Okt. 22, 2024 8:32 am
írta  Alignak Vas. Okt. 20, 2024 5:21 pm
írta  Bruno Manzano Vas. Okt. 13, 2024 9:11 pm
írta  Alignak Vas. Okt. 06, 2024 5:51 pm
írta  Alignak Vas. Okt. 06, 2024 5:50 pm
írta  Alignak Vas. Okt. 06, 2024 5:50 pm
írta  Bianca Giles Vas. Szept. 29, 2024 10:25 pm
írta  Egon Candvelon Vas. Szept. 29, 2024 3:01 pm
írta  Alignak Vas. Szept. 08, 2024 6:32 pm
írta  Alignak Vas. Szept. 08, 2024 6:32 pm
írta  Alignak Kedd Aug. 13, 2024 6:32 pm
írta  Rebecca Morgan Kedd Aug. 13, 2024 2:44 pm
írta  Theodora Zoe Morano Csüt. Aug. 01, 2024 10:34 am
írta  Alignak Vas. Júl. 07, 2024 10:58 am
írta  Alignak Szer. Jún. 19, 2024 3:24 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:28 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Pént. Május 17, 2024 8:07 pm
Bianca Giles
Pados, pihenős helyek I_vote_lcapPados, pihenős helyek I_voting_barPados, pihenős helyek I_vote_rcap 
Bruno Manzano
Pados, pihenős helyek I_vote_lcapPados, pihenős helyek I_voting_barPados, pihenős helyek I_vote_rcap 
Theodora Zoe Morano
Pados, pihenős helyek I_vote_lcapPados, pihenős helyek I_voting_barPados, pihenős helyek I_vote_rcap 
Alignak
Pados, pihenős helyek I_vote_lcapPados, pihenős helyek I_voting_barPados, pihenős helyek I_vote_rcap 
Zachariah O. Danvers
Pados, pihenős helyek I_vote_lcapPados, pihenős helyek I_voting_barPados, pihenős helyek I_vote_rcap 
Rowan Macrae
Pados, pihenős helyek I_vote_lcapPados, pihenős helyek I_voting_barPados, pihenős helyek I_vote_rcap 
William Douglas
Pados, pihenős helyek I_vote_lcapPados, pihenős helyek I_voting_barPados, pihenős helyek I_vote_rcap 
Duncan Corvin
Pados, pihenős helyek I_vote_lcapPados, pihenős helyek I_voting_barPados, pihenős helyek I_vote_rcap 
Roxan A. Cruz
Pados, pihenős helyek I_vote_lcapPados, pihenős helyek I_voting_barPados, pihenős helyek I_vote_rcap 
Dario Rodriguez
Pados, pihenős helyek I_vote_lcapPados, pihenős helyek I_voting_barPados, pihenős helyek I_vote_rcap 

Megosztás

Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
Pados, pihenős helyek Empty
 

 Pados, pihenős helyek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7347
◯ IC REAG : 8944
Pados, pihenős helyek // Pént. Május 10, 2013 6:06 pm

Eldugott kis pad az ösvény mentén vagy hosszú, fából készült asztal padokkal és fedett tetővel ellátva, árnyékul és ülőhelyül szolgálva a megfáradtaknak...
Pados, pihenős helyek 917d4e39ac208f4c3b179a8d515d28fa


A hozzászólást Alignak összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 03, 2017 12:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com
Natan Vreth
Falkatag
Natan Vreth

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Pados, pihenős helyek Giphy
Re: Pados, pihenős helyek // Szer. Jan. 15, 2014 2:19 pm


Evelyn Klyer & Natan Vreth

A Falkaegyesítés végeztével, miután visszatértünk a Hotelbe, magából az épületből nem igazán mozdultam ki. A szobámból se túl gyakran, de nem is vagyok az a fajta, aki megülne a seggén, éjszakánként bicegve mászkáltam a folyosókon, lejártam az edzőterembe, amikor egy-egy jobb órámban voltam, s végre valahára Dante feliratait a mellkasomról, homlokomról, hátamról is tisztíthattam, gyógyíthattam. Úgy számoltam, legkésőbb február végére leszek teljesen ép, de persze ezt a druida tanok segítségével felakartam gyorsítani.
A süket-néma-vak állapotban nem csak az a legrosszabb, hogy kevés ingert fogsz fel, ez a legjobb is. Így reggelente Morrighan károgását nem hallottam, bár amikor karon csípett, akkor a párnámmal még sikeresen le tudtam ütni. Ma némi nagyobb sétára szántam el magam. Morrighant kiengedtem az ablakon, had röpdössön a Hotel körül, én meg egy hosszú ujjú fekete pulcsit, egy bővebb fekete katonai gatyát rángattam fel magamra, egy fekete kendővel takartam el szemeimet, s homlokomra gravírozott "Hazug Omega" feliratomat egy téli sapkával fedtem el, ami az egyik kedvenc együttesemet hirdette, a Finntroll bandát.
Egy braile írásos könyvet csaptam a hónom alá, s sajnos kénytelen voltam segítségnek egy sárkányfejes sétapálcát is magamhoz vennem, bár ez nem a járásban, sokkal inkább a környezet lefestésében segített. Kissé bicegve ugyan, de elindultam ki az épületből. Illatok után mentem, meg alig-alig hallható neszek után, hisz az ezüsttűk nem igazán tettek jót hallójárataimnak.
Emlékeimet, s az enyhe szellők hozta illatokat követve jutottam el végül az egyetem Botanikus kertjébe. Januárhoz képest, egész szép idő volt, sütött a nap, bár a tél hidegét még azért a levegőben érezni lehetett, mégis kiválóan éreztem magam. Végre nem négy fal közé voltam zárva. Mély levegőket vettem, cipőm alatt kavicsos utacskát éreztem.
Végül pálcám egy keményebb dologba botlott, kitapogattam, s az volt az, amit kerestem. Jól emlékeztem, itt egy pados pihenő van a kertben. Jó volt kinn a szabad levegőn, ez is segíti a gyógyulásom. Óvatosan becsusszantam a pad és az előtte álló fa asztal közé, majd a pálcámat magam mellett letámasztva, kinyitottam a könyvet és a lapokon óvatosan elkezdtem végighúzni az ujjaim. Régen olvastam már braile írást, de nem ez volt az első eset, hogy vak voltam. Ez a könyv régi történelmi eseményeket taglalt, néhány vicces szituval, egyik kedvenc könyvem volt. Mosolyogva simogattam a betűket, ahogy a cselekmény haladt a történetben. Pajzsom teljesen lenn hagytam, megérzéseimre hagyatkoztam, szaglásomra. Farkasom pihent, nyugodt volt. A nap aranyló sugarait kézfejemen éreztem. Milyen csodás ez a nap...
Vissza az elejére Go down
Evelyn Klyer
Ember
Evelyn Klyer

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 432
◯ IC REAG : 487
◯ Lakhely : Orfeum
Pados, pihenős helyek Dyodgn
Pados, pihenős helyek Jkh91u
Re: Pados, pihenős helyek // Szer. Jan. 15, 2014 3:08 pm

*Kezdtem egyre türelmetlenebb lenni ami azt illeti. Már kitudja mióta járkálok itt fel s alá, de sehol nem láttam azt ami kell. Jah, hát nem jó kedvemből sétálgatok itt, pláne úgy, hogy nekem lassan mennem kell melózni. De hogy miért vagyok akkor itt, egy olyan helyen ami abszolút de idegen tőlem? Lássuk csak...
A jó szívem, ami egyszer a sírba fog vinni annak ellenére, hogy hűen vallom, hogy nincs is olyanom. Neki álltam főzni, ha már múltkor olyan jól ment Corvinnál. És apropó Corvin, ami azt illeti, mivel se kutyám és a macskám is Londonban van a Papánál így ki máson tesztelném a "tudományom" mint rajta? Amúgy is, mostanában mintha fogyott volna. Szóval ha már övé a haszon, hát őt hívtam fel.
- Szia Corvin. Mégis hol a frászba kapok Oregánót? - hangom mérges, türelmetlen és kissé feszült.
- Szia! Szerintem egy veteményeskert nem rossz kiindulópont.
- Jó, és itt hol a fenében van olyan? Hidd el, nem gazolni szoktam a hátsó kertben.
- Az egyetem mellett van egy dzsungel, ott tuti találsz. Ha nem, akkor, az autópálya mellett Anchorage-felé van egy kilátó, annak a tövében szokott lenni, ha a rénszarvasok le nem legelték. - Totálisan komoly a hangom és örülök, hogy nem látja a sunyiságtól csillogó szemem.
- Mi vagyok én G.I Jane? - sóhajtottam - Csodás. Most gyűlöllek... és melegen ajánlom, hogy este legalább ugorj be az Orfeumba mégha büdös is a munka! Este találkozunk és kössz. - hangom lemondó, de hát nincs más hátra... mint előre a dzsungelbe és ezzel le is tettem.
- Jó vadászatot, a metszőollót meg otthon ne hagyd, kicsit fás a szára...
Na így esett meg, hogy egy metszőollóval a kezemben már vagy hetvenedjére mentem körbe ezen a zöld övezeten. Kissé a hajamba túrtam ahogy egy pillanatra megálltam és egy fura fazont láttam meg az egyik padon. Gyűlölök segítséget kérni, de hát a szükség törvényt bont és már elvesztettem annyira a türelmem, hogy lejebb adjak. De ha Corvin nem eszik este... esküszöm, hogy a torkán szálanként fogom lenyomni ezt a valamit aminek a spagetti nevet adták.
- Bocsánat, megtudná mondani, hogy mégis hol a fenében van az oregánó és ki az akinél tudok fizetni? * Kérdeztem, de a vonásai ismerősek voltak. Mintha láttam volna már valahol, de ez érdekelt most a legkevésbé. Most csak fogni akartam azt a gazt és bele tenni a kajába, hogy mehessek dolgozni de legalábbis innen el. Túl nyugis volt a környék... nem az én világom. Meg amúgy sem szokásom egy rövidnadrágban és egy nagyméretű pólóban mutatkozni, ami még pecsétes is, mivel főztem épp. Jah igen, főzni sem szoktam és mégis. De egyetlen pengém ami nálam volt, az jelenleg a magassarkú csizmámban volt. Furcsa látvány vagyok annyi szent.
Vissza az elejére Go down
Natan Vreth
Falkatag
Natan Vreth

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Pados, pihenős helyek Giphy
Re: Pados, pihenős helyek // Szer. Jan. 15, 2014 8:45 pm

Farkasom füle moccant meg néha-néha, amikor ismeretlenebb illatokat hozott a szél. A lap halkan sercent az ujjaim közt, ahogy újabbat fordítottam.
- "Nem, Miss Kenway, a férje nem halt meg. Csupán megszökött a házasélet elől."
Elmosolyodtam a szövegen, s tovább simítottam a pöttyözeten.
Felemeltem a fejem, mert ekkor finom illat csapta meg az orrom. Alig hallható neszezés kúszott fülembe, de semmi értelmeset nem tudtam levonni belőle. Csakhogy az illat forrása ott állt a közelemben, ebben biztos voltam, mert nem ment el az illat, sőt, még inkább körbefont.
Ráadásul a finom, kellemes illatba, fém hideg szürke szaga vegyült, ami Farkasomat gyanakvásra és bunda felborzolásra késztette.
De nem éreztem felőle semmi agresszív, vagy támadószándékot. Kicsit félrebillentettem a fejem, arcom rá meredt, az illat alapján pontosan tudtam, hol áll.
Óvatosan felemeltem a kezem, majd a szememet fedő kendőre, aztán a fülemre, majd a számra mutattam, majd kezeimmel egy x alakot vettem fel. Jelezve így, hogy egyik sem működik.
De mosoly szökött arcomra, türelmesen az asztal lapján végigsimítottam, majd rövid és hosszú kopogásokkal (morze) kérdeztem meg:
- Mit szeretne?
Ha felismeri a kopogásom, válaszolni is tud rá ugyanígy.

Vissza az elejére Go down
Evelyn Klyer
Ember
Evelyn Klyer

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 432
◯ IC REAG : 487
◯ Lakhely : Orfeum
Pados, pihenős helyek Dyodgn
Pados, pihenős helyek Jkh91u
Re: Pados, pihenős helyek // Szer. Jan. 15, 2014 9:40 pm

*Kicsit sem éreztem magamon a megszokott fehérlilliom illatát, de csak azért mert számomra már velem járt. Azzal fürdök, azzal mosok hajat... mindenből ez az illat sugárzik, de most mégis bármit megadtam volna azért, hogy egy jó meleg fehérliliomos fürdőt vehessek. Sokkal szórakoztatóbb mint mondjuk Oregánót vadászni. Még akkor is ha végre segítséget leltem. Mikor mutogatni kezd a másik szemöldököm összeszalad és elsőre hülyének nézem. De nem csoda, hisz erről egy kép sorozat ugrott be... a három majom, ahogy az egyik a füleit, másik a szemeit és ha harmadik a száját fogja be. De már nem jut eszembe, hogy mi volt a kép mondani valója... de a három majom most egy személyben volt előttem. Nem lát, nem hal, nem beszél. Jobb lelki társra nincs is szükségem. Vajon ha befogadom haza jön velem? Bár nem úgy néz ki mint egy csöves, inkább úgy mint egy szerencsétlen. Aki legalább kopogni tud. Leo megtanította a morzejeleket, tekintve, hogy alapvető túléléshez is jó, hát még ha bezárnak vagy valami.*
- Világ békét... de jelenleg az Oregánóval is megelégednék. Azt mondták itt találok vagy mi... de rajtad kívül senkit nem találtam, még csak egy olyan nénit vagy bácsit sem akinél fizetni lehetne. * Kopogtam neki vissza. Ámbár ez így nagyon hosszú lesz, szóval az asztallapjára fel ültem kissé féloldalasan. Azt hiszem nap estig itt fogunk ülni és csak kopácsolunk. Közben imádkoztam azon, hogy ne kopogjak rosszul. De persze nem is én lennék ha ennyiben hagynám.*
- Ritka szerencsétlenül festesz... ha haza befogadlak haza jössz velem? Jó hallgatóság lennél... *Ajkaimon vigyor van, mely jelezné, hogy csak hülyülök... de hát úgy sem látja, akkor mit vigyorgok? Nem tudom, de attól még ösztönös mikor csipkelődök.*
Vissza az elejére Go down
Natan Vreth
Falkatag
Natan Vreth

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Pados, pihenős helyek Giphy
Re: Pados, pihenős helyek // Szer. Jan. 15, 2014 10:27 pm

Az asztal lapján hagyom tenyerem, így érzékelem, mi a válasza. Mosoly kúszik fel arcomra, mikor végez. Farkasom megrázza magát, majd körbefon. Válaszom mosolyogva adom le a hölgynek, illata továbbra is körbefon, és mit ne mondjak, ha valakinek ilyen illata van, az valószínűleg kivételes szépséggel is lehet megáldva. A fejébe kukkantva láthatnám, hogy is néz ki pontosan, de egyenlőre még nem mászok bele a fejébe. El tudnék vele bánni, de a farkamnak köszönhető az is, hogy most ilyen állapotban ülök itt. Meg aztán ki tudja, mire képes? Szóval köszönöm, most nem folytatnám a beteges mazochizmust...
- Mi a jó a Világbékében? Akinél fizetni tud, az a park bejáratánál a kapuőr lesz. Nála kell a Botanikus kertekben lévő növényekért fizetni. Oregánót meg...
Felemelem a fejem, beleszimatolok a levegőbe, majd a tölgyre mutatok, ami az út másik oldalánál áll.
- Annak a tölgynek a nyugati tövében talál néhányat. Jah, rendesen elintéztek. Amúgy meg szívesen Önnel tartok, jobb állapotomban se vagyok túl beszédes.
Aztán ki tudja, épp most ajánlottam föl magam valami transzvesztita őrült sorozatgyilkosnak, aki hullákkal szereti a sexet. Persze, abból nem eszik, de ez az illat nem erre enged következtetni. Bár, ez a hazaviszlek... még a végén plüssállattá avanzsálok valakinek a lakásában. Meg semmi óvatosság, hogy elintéztek, egészségesebb is voltam... úgy értem, egy vak süket néma mikor gyógyul ki a betegségéből manapság? Bár, gondolhatja, hogy átmenetileg nézek ki így... A mai orvostudomány csodákra képes!
Nat, tested börtönében egyre hülyébb leszel, észrevetted?
- Amúgy miért épp egy Botanikus kertben vadászik oregánóra? Bármelyik boltban kaphat ma már.
Jó, persze nem az én dolgom ezt megítélni, de érdekel. Aztán ki tudja, őrült bio mániással van dolgom. Milyen édesen festhetünk ki így a padon kopácsolva, mint két kis harkály.


// Bocsánat, kicsi átszerkesztésen esett át a reag, Natan ugyanis most tudta meg, hogy az 5. lottó főnyereménye, hogy január kettőtől visszatértek képességei! Jeeee! //
Vissza az elejére Go down
Evelyn Klyer
Ember
Evelyn Klyer

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 432
◯ IC REAG : 487
◯ Lakhely : Orfeum
Pados, pihenős helyek Dyodgn
Pados, pihenős helyek Jkh91u
Re: Pados, pihenős helyek // Pént. Jan. 24, 2014 11:44 am

*A visszakérdésre csak a fejem ingattam és cincogtam párat mint egy kis egér. Végülis teljesen jogos a kérdés és válaszom is az lesz. Amint neki állok verebet játszani. Körmöm egy pillanatra végig húztam a felületen, de aztán végül kopogni kezdtem.*
- Semmi. A béke unalmas… de ezt szokták mondani. * Feleltem tömören, valamiért nem volt kedvem túl spilázni a dolgot, valahogy nem volt az igazi. Semmi sem az, de ez most mellékes. A segítségre biccentettem, köszönetképpen és nem eset le, hogy a másik ezt nem látja. Valahogy az ilyen hiányosságokról hajlamos voltam megfeledkezni.*
- Köszönöm. Azonban ez nem feltétlen jó dolog. Mármint, hogy nem beszédes. A beszéd néha elrejt dolgokat, ha jól forgatják. * Feleltem ismételten ugyan úgy, ahogy eddig is tettem. Tekintetem a fa tövébe irányult, de a mohán kívül semmit nem ismertem fel még az egész kertben sem. Már épp indultam, leugorva az asztalról, mikor megtorpantam a folytatásra. Az olló hangos csörtetéssel eset ki a kezemből és az arcom elvörösödött. Ajkaim közül egy szép hosszú káromkodás özönlött ki és mázli, hogy nem vagyok boszorkány különben Duncan már meghalt volna.*
- Mert az egyik kedves ismerősöm azt mondta, hogy csak itt találni. De adok neki olyan oregánót!!! * feleltem és odatrappoltam a fához és szedtem róla egy kis mohát. Remélem van valami allergiája Corvinnak és kicsit rossz lesz neki. A mohát a kis szatyromba tettem és zsebre vágtam. A franc se szórakozik egy kis mohával.*
- Egyébként csak hülyeségnek szántam, hogy haza viszem. Nem tudok főzni, csak most tanulok. Ezért tudtak felültetni. De ha gondolja elkísérem egy darabig vagy hova tart? Mit csinál?


//Bocs, hogy csak ennyi lett és hogy most. :///
Vissza az elejére Go down
Natan Vreth
Falkatag
Natan Vreth

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Pados, pihenős helyek Giphy
Re: Pados, pihenős helyek // Vas. Jan. 26, 2014 8:56 pm

Hallgattam válaszát, és csak egyre szélesedett a mosolyom.
- Nos, akkor elárulhatom, nem vagyok a szavak embere. - pláne nem most, de meg amúgy sem. Figyeltem illatát, ahogy távolodni kezdett, de hirtelen mintha megállt volna. S ekkor meghallottam a válasz kopogást. Halkan kuncogtam. Szóval rászedtek, kislány?
A moha illata az orromba kúszik, és felnevetek. Nem rossz.
- A moha is egészséges, ha úgy vesszük. - vigyorgok a hölgyre.
Biztos örülni fog neki az, aki majd megeszi.
- Ha legközelebb keres, menjen boltba. - mosolygok, s a sétabotért nyúlok. A könyvet becsukom, majd kézbe veszem, s közben figyelek, mit kopog a nő.
- Ne bosszankodjon miatta. Legalább most már ezt is tudja. - felállok a padról. - Pihentem, de szívesen sétálok egyet, s nem utasítom vissza, ha velem tart. Szeretem a finom illatú hölgyek társaságát, akik mohát szednek botanikus kertekben.
Mellé lépek, majd a botra támaszkodva lépek az ösvényen.
~ És hogy hívják kis kegyedet? - közvetítem elméjébe, csak úgy próbaképpen. Igazából tökéletesen mindegy, milyen reakciót váltok ki belőle, mindenesetre én unom a kopogást, séta közben pedig ez a legegyszerűbb mód.


// Semmi, az enyém se lett most a legjobb. Smile //
Vissza az elejére Go down
Evelyn Klyer
Ember
Evelyn Klyer

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 432
◯ IC REAG : 487
◯ Lakhely : Orfeum
Pados, pihenős helyek Dyodgn
Pados, pihenős helyek Jkh91u
Re: Pados, pihenős helyek // Szer. Feb. 05, 2014 4:30 pm

- HA mázlim van, akkor valami rohadt keserű még ha nem is mérgező. * Kopogtam vissza a mohás megjegyzésére így a dühöm fellege alatt. Nem hiszem el, hogy mind untalan képes vagyok bedőlni Corvinnak. De legalább máshogy tenném. DE nem, nekem a szívatásai felé kell ilyet mutatnom. A bókra halványan elmosolyodtam és csak pár szót kopogtam vissza.*
- Fehérlilliom… s köszönöm, szívesen önnel tartok. * Nem volt ezen mit cifrázni ahogy azon sem, hogy vele tartsak-e vagy sem. A lépteim kifelé vezettek a kertből. Látni sem bírtam a környéket nem még azt, hogy miért is vagyok itt. Az ollót is eltettem, meg a mohát is a farzsebembe. Corvin, rohadj meg és még egyszer. Aztán hallom a kérdést.*
- Elionore. És neked? Különben meg nem vagyok mindig ilyen morcos… csak most, vagyis mostanában és… * Kezdtem el válaszolni ösztönösen de aztán megtorpantam. Most, komolyan a hangokkal beszélgetek a fejemben? Jéézusom, ezt nem akarom. Nee… tényleg kezdek begolyózni.*
- Mondja csak, nem tud egy pszichológust a városban? Azt hiszem szükségem van rá… már a fejemben hallom a hangját és nem is tud beszélni. * Tapsoltam le menet közben a kérdésem és a válaszom. Nincs kopogásra fix felület, de talán ez is megteszi. Belül viszont elvagyok keseredve… valami furcsa érzés kerít hatalmába, persze az őrület mögött. Az illatomra tett megjegyzése olyan mintha már mondták volna… oké, hogy érezni de ez valami más… valami mélyebb. Valakit az illatom megnyugtat… de kit vagy miért gondolom ezt?*
Vissza az elejére Go down
Natan Vreth
Falkatag
Natan Vreth

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Pados, pihenős helyek Giphy
Re: Pados, pihenős helyek // Vas. Feb. 09, 2014 1:12 pm

A válasza, melyet érzékelek elméje által, mosolyt csal arcomra. Aztán elhallgat. Várok, de közben, mintha mi sem történt volna, sétálok tovább, botomra támaszkodva.
~ A fehér liliom, kiváló gyógynövény. Az ókorban úgy tartották, megfiatalítja az arcbőrt. Az ártatlanság, s a tisztaság jelképe.
Nem magyarázkodom, hangom csendülése magyarázat lehet elméjében.
~ Szép név. Elionore. Ne haragudjon, de talán így, mégiscsak könnyebb a beszélgetés. Nem gondolja? - megállok, ha még nem indult volna el, tekintetem egyenesen felé fordítsam. Pontosan tudom, hol áll, illata cirógatja érzékeimet.
~ A természet megoldja, hogy egy ilyen nyomorék is, mint én. Valamilyen szinten részesüljön a csodáiból.
Gúnyosan felkuncogok, de aztán abba is hagyom, mikor érzem, hogy pokolian elkezd sajogni a bordám körüli terület. Oh, hogy az a...
~ Ha gondolja, kereshetek önnek, ha nem is pszichológust, fehér liliomot biztosan. Itt a kertben biztos akad. - mosolygok rá, várom, mit felel.
Vissza az elejére Go down
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7347
◯ IC REAG : 8944
Re: Pados, pihenős helyek // Szer. Márc. 26, 2014 10:37 pm

Pados, pihenős helyek 5xpwn66i92avof9rvrxj
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com
Bastian B. Baiyard
Vérvonal Alapító
Bastian B. Baiyard

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 837
◯ HSZ : 180
◯ IC REAG : 152
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Pados, pihenős helyek // Hétf. Dec. 08, 2014 9:28 pm

Hóban

Szórakozottan ülök a fedett padon és a kintről összelapátolt hóból az asztalon egy hónyulat varázsolok éppen össze. Találtam kis faágakat és pár szem bogyóst, hogy arcot adjak neki. Mai napig nem adtam fel a gyerekesség ezen részét.
A sötétedés már egészen szépen halad, de nem mozdulok el onnan. Belemerülök a hónyúl részleteinek kidolgozásában. A hideggel nem foglalkozok, bár így is viszonylag alul öltözöttnek tűnhetnek bélelt bőrkabátban, sállal, bakanccsal, kesztyű és sapka nélkül. Ennél jobban nem megy az álca, különben megsülök. Így is nehéz volt megszoknom a testem és az egész anyagi világot. Azt végképp. Rengeteget változott a világ, de én csak maradjak csöndben, csupán száz évet voltam távol. Mégsem tudnám azt mondani, hogy az erdő az én világom vagy az emberek világa. Igazából megint két szék közé estem, ebben a tekintetben is.
Éjszakára terveztem egy kis futást az erdőben, de korán reggelre már akadt egy kliensem, így inkább majd holnap éjjel futok egy jót, bundásan.
Először csak finom rezdülést, majd halk recsegést hallok, ahogy felkapom a fejem, már tudom, mi az a hang. A recsegés egyre hangosabb, az életösztön pedig dolgozik: kiugrok a fedél alól, bele a hóba arccal. Éppen időben, pont összeroggyan a padig a tető, maga alá temetve mindent.
Régi emlék éled újjá, arcomra ugyanaz a kifejezés ül. Ezúttal azonban nem a falovacskáért ugranék ösztönösen, hanem a hónyúlért. Pár másodperc után aztán eszmélek, majd nevetve vetem magam hanyatt széttárt karokkal.
- Te nagyon hülye vagy. – az eget kezdem el kémlelni.
Vissza az elejére Go down
Tipvigut
Szellem
Tipvigut

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 842
◯ HSZ : 383
◯ IC REAG : 327
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : farkasom teljes szemgolyója ébenfekete
Pados, pihenős helyek Tumblr_nve53yB0JW1tznrduo8_250
Re: Pados, pihenős helyek // Kedd Dec. 09, 2014 12:59 am


Tipi & Biisha



A garázs előtt állok és a változatosság kedvéért egy szál bagó lóg ki a számból, minden egyes levegővétellel vörösen izzik fel a vége és minden egyes alkalommal, amikor kieresztem az oxigént a tüdőmből, füstcsík száll felfelé ajkaim résén utat találva és szabadulva.
Az iPhoneomat buzerálom éppen, mert miért ne?! alapon. A kezem motorolajtól foltos, ahogy a ruhám nagy része is, bár a fekete farmeren aligha látszik meg a mocsok, ahogyan a passzos fekete, hosszú ujjú pólón se, de ez most rohadtul mellékes. Nincs rajtam kabát, elvégre csak egy cigire evett ki a fene – meg amúgy se fázok, de a helyiek talán beveszik, hogy 5-6 slukk alatt azért még senki sem fagy jégkockává – én meg aztán pláne nem.
Ahogy az érintőképernyővel szórakozok – jah, nekem is kell valami szórakozás és elfoglaltság és ami azt illeti ezek a kütyük elég érdekesek számomra, no meg senki se mondja már, hogy a tata nem halad a korral – elém kerül Biisha száma. Némi vigyor mászik fel a képemre. Az év eleje előtt mindannyian annyi fele voltunk, ahányan vagyunk, most meg mindenki itt tobzódik és ami azt illeti, ez kezd elég poénos lenni. Mármint… valaha egy törzs voltunk, együtt tanultuk meg a farkasainkat kezelni, kontrollálni, együtt játszottunk és tanultunk, aztán évszázadokra szétváltunk. Eskával összefutottam ugyan többször is az évszázadok alatt, de a többiekkel nem igazán és magamnak be kell valljam, hiányoztak. Mindenki.
Megnyomom a zöld telefonikont és várom, hogy a másik fél is felvegye a kontaktot vagy ha nem, akkor kénytelen leszek a hangpostájára pofázni. Nem gond, lazán elbeszélgetek a gépekkel, ha nem is hosszas ódákban, de azért simán belefér egy-egy szó hozzájuk is.
- Merre leledzel Biisha? – köszönés helyett indítok ezzel. Ismer ő is, ahogyan a többiek is, nem szeretem a felesleges köröket, inkább a lényegre törés jellemző rám és mivel a testvérem előtt nem kell alakoskodnom, nem is akarom megjátszani magam előttük.
- Fussunk össze. – dobom be a következő információt is és közben rágyújtok egy újabb szál cigarettára is, az előző csikket épp a két mondat között sikerült eltaposnom.
Mélyen tüdőzöm le a füstöt és elégedetten engedem ki azt tüdőm fogságából.
- Elviszlek szórakozni. Abban úgyis én vagyok utolérhetetlen. – teszem hozzá még az utolsó mondatot is, mielőtt az elköszönéshez érnék a végén.
- Ha megmondod hol vagy, érted megyek. – és ezzel lezártnak tekintem a kommunikációt a kis készüléken keresztül.
Ha kapok választ arra, hogy hová is menjek érte, akkor most kivételesen a Maseratimmal megyek, mert nem igazán lenne kettőnknek kényelmes a motorom. Vagyis maradjunk annyiban, egy jó csaj mindig felpattanhat mögém, de ennyivel be is zárult a kör.

Mikor meglátom az alakját, ahogy felfelé néz és hanyatt vágva magát széttárt karokkal, hát esküszöm röhöghetnékem támad, de most jól neveltet játszom és csupán pukkadozok magamban.
- Ha befejezted a hóangyalt, akkor gyere. – vigyorgok rá, de ebben az örömgörbében azért az is benne van, hogy jó újra látni Biishat. Ő is a testvérem, ő is fontos nekem és szeretek a többiek közelében lenni. Valahogy teljesebbnek érzem magam tőle. Bár ezt, ha megnyúznának se árulnám el nekik. Elég ha én tudom…
Vissza az elejére Go down
Bastian B. Baiyard
Vérvonal Alapító
Bastian B. Baiyard

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 837
◯ HSZ : 180
◯ IC REAG : 152
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Pados, pihenős helyek // Kedd Dec. 09, 2014 12:28 pm

Hóban

Nagy levegőt veszek, ahogy az égre tekintek. Már látszanak a csillagok, még ha csak egy-egy szeletét is látni. Más, mint amilyen gyerekkoromban volt, és mégsem annyira más.
A rezgésre odacsapok a mellkasomra, majd a zipzárt lehúzva kiveszem a mobilt és megfordítom, hogy lássam is, ki hív. Fejjel lefelé. Még egy fordítás. Önkéntelenül elmosolyodom és megnyomom a felvesz ikont és a fülemhez teszem.
- Aaaa… világban? – nevetek bele. ~Élve?~
Tipi. A kópéság és hamariság netovábbja. Valahol őt is irigyeltem, az izgő-mozgó természetéért. Néha nem bírtam megállni és járt a szám, hogy rossz vége lesz, amit tesz, de bevallom, élveztem nézni ezt a minden lében kanál énjét. Gondolatban vele szaladtam, simítottam meg a fák törzsét, szívtam mélyre a hideg levegőt. Sokszor meg is köszöntem neki ezt.
- Fussunk! – szeretek összejönni a testvéreimmel.
Jó érzés, hogy újra ennyien egy helyen vagyunk, ugyanakkor nagyon rossz az előérzetem. De már nem tudom, mit higyjek ezzel kapcsolatban, így nem igazán mondom el ezen kétségeimet senkinek sem. Érzem, ahogy a városban tobzódik az Elsők energiája, rám különösképpen hat, hiszen éppen a gyerekkorból megmaradt, ki nem nőtt képességem az, ami a sajátomé lett. Néha szét tudnék szakadni lélekben ettől az energia folyamtól, máskor meg csendesen ringatózom benne.
- Szórakozni? Benne vagyok! – kevésben volt részem és hogy éppen a testvéremmel megyek, az mindennél többet jelent, széles mosolyba is alakul a képem, benne az ifjúság ártatlanságával. Röhej, már rég nem vagyok az. Naív igen.
- Georgeson Botanikus Kert, padok. – felelek készséggel.
Nem mondom, hogy elé megyek, nagyon jó a földön feküdni és nézni az eget.
Megnézem a kijelzőt, kinyomta. Visszarakom a mobilt a zsebembe és tovább nézem az eget. Nem figyelek az időre, majd ideér. Az idő számunka már tényleg relatív lett. Az érzései előbb érnek hozzám el, vigyorba szalad a szám, úgy fordítom felé a fejem, neke felfelé és oldalt.
- Csak ha te is az leszel. Bár kolibrit azt lehetetlen a hóban… - „uszítom”.
Ha teszi, ha nem teszi, én még csapkodok egyet a hóban, majd felállok, hátrasimítom a hajam.
- És hova megyünk? – lehajolok egy adag hóért és hógolyót formázok belőle. Esélyem sem lesz Tipire dobni, de ettől én még rövid célzás után felé hajítom, nevetve.
Aztán lerázom magamról a havat, hogy utána vállon ragadjam és kicsit megszorongassam testvériesen.
- Menjünk! A paddal ne törődj, majd holnap lerendezem a kerttel. - intek az összedőlt tetőre. Lejjebb már úgysem esik.
Ha a kocsijához tartunk, eltátom a szám.
- Szuper járgány! Nem csúszkálsz vele? – muszáj megérintenem a kocsit, nekem még mindig csodák, még akkor is, ha én is vezetek járművet.
- Naaa, kismalac, engedj beeee…. – nyitogatom a kilincset az anyósülésen, játékból. A kismalac és a farkasok meséből idézve. Ha meghallom a kattanást, máris behuppanok az anyósülésre, hogy azután kint dobogjam le a havat a bakancsomról, ne a kocsiba vigyem.
- Puccos.
Soká lesz nekem normálisnak mondható kocsim, de örülök, hogy a kuplungot nem keverem a gázpedállal.
Vissza az elejére Go down
Tipvigut
Szellem
Tipvigut

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 842
◯ HSZ : 383
◯ IC REAG : 327
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : farkasom teljes szemgolyója ébenfekete
Pados, pihenős helyek Tumblr_nve53yB0JW1tznrduo8_250
Re: Pados, pihenős helyek // Szomb. Dec. 13, 2014 3:50 pm


Tipi & Biisha



- Vagy a városban. Úgyis jó, ha azt árulod el. – somolygok az orrom alatt a kérdését hallva. Biztos vagyok abban, hogy azért nem kell a világra szabadulnom, ha momentán Biishat szeretném látni és bízom abban, hogy ős is kíváncsi a képemre.
- Remek! – kommentálom a fussunk beleegyezését, aztán, ahogy megvan a cím, hogy hová is kell mennem érte, már nyomom is ki a készüléket, sarkon fordulok és visszamegyek a műhelybe a bőrkabátomért. Nem azért, mert fázok, hanem mert elég furán néznének rám, ha repkedő mínuszokban egy szál pólóban grasszálnék a városban, még akkor is, ha momentán hosszú ujjú az említett ruhadarab. És hát nem célom nagyobb feltűnést kelteni a muszájnál, na meg annál, ami a terveimet szolgálja. Igen, még nyolcszáz felett is tervezgethet a farkas, akkor is ha nem épp évszázadokra előre.
Ahogy megvan a kabát, már ülök is autómba és egyenesen a botanikus kertbe megyek. Csak Biishanak juthat eszébe itt tölteni az idejét – na jó, igazság szerint majdnem minden tesómról el tudom képzelni, hogy itt lógjon, kivéve magamat – és nem tart sokból, hogy megtaláljam a hóangyalt készítő farkas társamat. Azt hittem már kinőtte az ilyesmit, de úgy tűnik mégsem, ami nem baj - l évén, hogy nem igazán izgat ki mivel tölti az idejét – és hát rendesen meg is mosolyogtat.
- Sosem voltam jó az angyalokban. – lehajolok és felmarkolok egy adag havat, majd hógolyót formálok belőle, nagyjából akkor, amikor ő is. Úgy tűnik nagyon is egyre gondoltunk.
- Ha elárulnám, nem lenne meglepetés. – vigyorodok el szélesen, majd elhajítom a golyót felé, a felém dobottat, meg elkapom, de a becsapódástól szétmorzsolódik. Kérem szépen két felnőtt és túl koros farkas hógolyózik a botanikus kertben, ennél abszurdabb dolog… na jó, léteznek ennél abszurdabb dolgok is, de ez most mellékes.
Míg ő vállon szorongat, addig én háton lapogatom tesósan és röviden, majd eleresztem.
- Eddig fel se tűnt. – nézek a pad felé és hát nem mondom neki, de tulajdonképpen amúgy se törődnék vele, nem mondhatni, hogy érdekelne egy pad egy kertben.
- A hólánc segít, hogy ne csúszkáljon a kicsike. Bár… hát majd meglátod, hogy milyen. – nos a vezetési stílusom pontosan olyan, mint én. Na meg a sztereotípia, ami eszébe jutna bárkinek is egy olyan fickó vezetési szokásairól, aki nem éppen a türelmes nyugodtságáról híres.
Figyelem, ahogy rácsodálkozik az autómra. Imádom ezeket a járgányokat, a motorokat, a szép autókat. Jah, vonzódom mindenhez, aminek köze van a sebességhez, akkor is, ha az én gyorsaságommal összevetve lassú csiga minden gépezet. De nem is ez a lényeg, hanem az a szabadság érzés, amit adnak, amikor vezetem őket. Az valami leírhatatlan. Tényleg odáig vagyok érte.
- Komolyan nem tudom mi van veletek, de kezd komplexusom lenni. Annakpok alig pár napja báránykának nevezett, te meg most egy malacot emlegetsz. Lehet időpontot kérek hozzád. – vigyorgok a hímre. Fogalmam sincs mi ez a haszonállat emlegetés náluk, de biztos úgy van.
Beülök én is a kocsiba és hamarosan feldorombol a motor, lágy, selymesen halk, morgó hangon.
- Mindig a motorom lesz az első helyen, de ez is megjárja. – valójában nagyon is tetszik ez a négy kerekű, bár tény, hogy a két kerekűm még jobban.
- De mielőtt egyenesen odamennénk, ahová tervezem, előtte még megállunk inni valamit. Jöhet a whisky neked is vagy valami mást kérsz? – elfordítom a kormánykereket és szépen kigurulunk a botanikus kert előtti parkolóból.

Az első szembejövő italt is árusító boltnál megállok és ha Biisha valami más piát kért, akkor neki azt, magamnak viszont tuti whiskyt veszek. Igen, tisztában vagyok azzal, hogy vezetek, ahogyan azzal is, hogy vérfarkas vagyok, és ennek megfelelően bírom az alkoholt is.
Nem vacakolok sokáig, ahogy megvan a pia már sietek is vissza a járgányhoz és visszaülök a volán mögé, a vásárolt italokat pedig Biisha kezébe nyomom, ha engedi.
- És akkor most jöhet a szórakozás. Remélem szereted a szellemvasutat. – fordulok felé egy simlis félvigyorral a képemen és a vidámpark felé fordulok a következő lámpánál.


//Bocs, hogy ennyit várattalak, legközelebb már gyorsabb legyek ^^ //
Vissza az elejére Go down
Bastian B. Baiyard
Vérvonal Alapító
Bastian B. Baiyard

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 837
◯ HSZ : 180
◯ IC REAG : 152
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Pados, pihenős helyek // Vas. Dec. 14, 2014 6:43 pm

Hóban

Megint a telefonba nevetek és a szemeimet forgatom. Tudom, hogy nem látja, de nekem még mindig új a technika, így néha még mindig bőszen bólogatok a „telefonba”, mire rájövök, hogy beszélni is kéne. Jó találmány a videotelefon, élni fogok vele. Csak kapcsoljam is ki, amikor nem kell…
- Ezért kell gyakorolni. – mosolygok. – Különben is, egy kolibri ne akarjon uncsi angyal lenni.
Nem figyelek arra, hogy ő is gyúr golyót, belemélyedek az enyémbe.
- Tehát m… - dobom a hógolyóm, ő meg az övét. El is talál, felnevetek, majd lesöpröm a havat a kabátról.
- Nem én voltam. – emelem fel a kezem, ártatlannak jelezve magam, hogy összeomlott a teteje a padoknak.
A kocsira csak bólintani tudok, nekem minden egyes darab újdonság és igyekszek rájönni, hogy miként is működik. Nem azért, mert tudatlan lennék (igazából annak tartom magam, túl sok minden történt, míg nem voltam), hanem mert mindenre kíváncsi vagyok.
Elismerően füttyentek egyet a kocsira. Nincs kétségem, hogy gyors autó, Tipiből nem is néznék ki lábpedálos kisautót, mint amilyen az enyém.
Ártatlan képet vágok arra, amit felel.
- Farkast emlegetsz, és a kertek alatt kullog. – sandítok hátra, vissza a padok felé. Egy állat meg kettő és egy harmadik.
- Várlak. Rokonoknak kedvezmény… - kacsintok rá.
Berakom a lábam is, becsukom az ajtót.
- Vá, mocid is van. – hát arra még kell spórolnom egy keveset. Rajongás van a hangomban, úgysem fogja megúszni, hogy meg ne mutassa.
- És hová tervezted? – kérdezem gyorsan. Beugratom a nyuszit a bokorba. Csakazértis. Fülig szalad a szám.
- Á, az nem az én műfajom. Egy Bacadit kérek. – aztán felnevetek.
- Utálom a pancsokat. Egy Croizet Cognac Extra Grande Champagne is megteszi. – nézek rá. Szegény annyira már nem vagyok, a minőséget pártolom, de amikor ezt megvettem, ott estem padlóra. Én voltam a hülye, íz után mentem.
- Khm… vagy egy Courvoisier XO.
Nem hinném, hogy egy kevés ártana nekünk, vagy hogy kiülve/beülve akárhová, ne húznánk meg legalább a felét. Nem a kocsiban várakozom, ahhoz túlzottan is rajongok a hóért. Találok egy kis megmaradt, érintetlen havas részt és belekezdek addig egy mini hóemberbe. Csak a fejig jutok el, szem és száj már nem jut neki, hallom, ahogy Tipi kilép a bejáratnál. Szinte egyszerre vágódunk a kocsiba.
Kezembe veszem a piákat, majd nagy szemeket meresztve tekintek rá.
- Tőlem kérdezed? Tőőőlem? Még szép. A belépőt én állom.
Hát nem. Nem tudom letagadni a gyereket magamban, ezért is foglalkozok gyerekekkel is. Egyből csillogni kezd a szemem, a vélt, várható szórakozás izgalmától. A piákat az ülés alá rakom, ahogy leparkol Tipi, de előtte még muszáj ezt kimondanom.
- Öööö egy pillanat, míg a többi részem is megérkezik…
Nem mondom, hogy nem kapaszkodok az üvegekbe, előtte a biztonsági övbe kapaszkodtam, miközben tágra nyitott szemekkel élveztem az utat.
- Előre üljünk. – nem kérek, mondom, mielőtt kinyitnám az ajtót. – Meg vattacukrot is kérek. – nem bírtam kihagyni.
Vissza az elejére Go down
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7347
◯ IC REAG : 8944
Re: Pados, pihenős helyek // Szer. Dec. 17, 2014 1:02 pm

Pados, pihenős helyek 30a5lac
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com
Emmett L. Moore
Harcos
Emmett L. Moore

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 95
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 222
◯ Lakhely : Fairbanks
Pados, pihenős helyek Tumblr_o1u3jhFpgw1trbn0jo1_250
Re: Pados, pihenős helyek // Pént. Május 01, 2015 10:27 pm

Lili & Emmett


Minden egyes nap felmentem hozzá, ha annyi teendőm akadt, hogy nem tehettem volna meg, akkor igyekeztem elcsípni valamiből egy keveset, vagy jöttem éjszaka, teljesen mindegy, de látnom kellett. Tudnom kellett, hogy jól van-e, hogy minden rendben van-e vele, nem történt-e valami a távollétem alatt. Meghagytam az egyik Gyógyító lánykának - igen, nekem lányka volt, hiába idősebb nálam, akkor is eszméletlen fiatalok a vonásai -, hogy amint Lilianne magához tér, azonnal hívjon fel, legyen olyan kedves. Udvarias voltam, bárki, aki igazán ismer, biztosan büszke lett volna rám, mert nem követeltem, hanem kértem. Minden egyes nap vittem fel egy csokor virágot, tűnjék bármennyire is giccsnek, ez van. Ha valakinek nem tetszik, ne nézzen ide, a többi farkas pedig így járt, szagolják csak nyugodtan őket, biztos jó messziről kiszimatolják a virágokat.
Amint megkaptam a hívást, amint tudtam, loholtam hozzá, a virág ezúttal sajnos elmaradt, nem szerettem volna az időt ilyesmivel húzni, amúgy is kapott már eleget. A karjaimba zártam és sokáig el sem engedtem, ritkán csinálunk ilyesmit, de annyira megijesztett! Nagyon nehezen viseltem volna el, ha.. nem is gondolok erre, mert él, mert itt van, mert ha közel hajolok, azt is hallom, ahogyan a szíve ütemesen diktálja a tempót, pumpálva a vérét. Nem álmodom. És bárcsak tudnám, ki küldte a túlvilágra - még ha csak rövid időre is -, egészen biztosan kitekerném a nyakát. A sors fintora, ugyebár.. De amiről nem tudunk, az nem is fájhat, sokkal jobb így, csak kellemetlenségeket szülne az igazság, nem igaz?
A felébredése után is igyekeztem minden nap feljárni hozzá, de ha nem is sikerült, akkor egy telefon erejéig mindenképpen felcsörgettem, a magam burkolt módján érdeklődve, hogy jól van-e, nincs-e szüksége valamire. Tudtam, hogy nem igényli a kiszolgálást és a körülugrálást, pontosan ezért nem is erőltettem a dolgot. Inkább másvalamiben gondolkodtam, mint a napi szintű látogatások, a csokrok, a felhalmozott sütik, csokik és a többi.

Leparkoltam a kölcsön kért autóval a Lak előtt, annyit jártam ide az elmúlt időszakban, mégsem tudtam megszokni ezt a fullasztó légkört. Mert számomra az volt, de van, akiért még a legborzalmasabb dolgokat is képesek vagyunk elviselni. És Lili ilyen volt. Délelőtt már minden előkészítettem, bár nem vittem túlzásba ezúttal sem a dolog, nem is igazán kellett. Megkértem Lilit, hogy álljon készen és öltözzön majd melegen, meghagytam neki, hogy este érte jövök, megadtam a pontos időpontot, majd nem maradt más, csak a várakozás.
Becsaptam a kocsiajtót és nekitámaszkodtam, nem terveztem ezúttal bemenni, már itt is kellőképpen viszket a bőröm a "levegőtől", minden bizonnyal úgyis érzi, hogy itt vagyok, ráadásul pontosan érkeztem. Szóval még csak a telefonomért sem nyúlok, tudom jól, hogy pár pillanat és máris megpillanthatom.
Amint ez megtörténik, elé sietek, hogy ezúttal is átöleljem.
- Csodásan festesz - mosolyodom el, halványan ugyan, de tőlem már ez is rekordnak számít. Mondjuk Lili mellett minden más, sokkal felszabadultabb vagyok és egészen biztos vagyok abban, hogy ő sokkal többet látott mosolyogni, mint bárki más eddigi életem során.
- Indulhatunk? Remélem nem baj, ha elrabollak egy kis időre - csibészes féloldalas mosolyra görbül szám, igazándiból akármi a válasz, én máris nyitom az ajtót, majd csukom utána, hogy aztán behuppanjak a volán mögé.
- Gondolom szívesen szabadulnál már egy kicsit, úgyhogy elviszlek innen, ha nem bánod - fordulok még felé, mielőtt beindítanám a motort. Ha nincsen kedve és szívesebben maradna, akkor én nem ellenkezem, csupán szeretném, ha kikapcsolódna kicsit, ha nem maradna itt, ahol minden arra emlékezteti, ami.. nos, ami történt. Én igyekszem nem tudomást venni róla és úgy tenni, mintha meg sem történt volna, de elképzelhető, hogy maga a téma is elő fog még kerülni, nem tudom, mennyire érinti őt kellemetlenül a dolog, éppen ezért próbálom kerülni. Aggodalmam szerintem eléggé kifejezi a hatalmas virágcsokor-rengeteg a szobájában, nem is kell tovább ragoznom. Ha bólint, indítom a kocsit.

Nem telik el sok idő, annyira nincs is messze, kellemes beszélgetés mellett pedig hamar elszáll az idő. A botanikus kert mellett állunk meg, ajtót is nyitok neki.
- Ne félj, nem kell sokat sétálni - először a hegyekbe szerettem volna felmenni, hiszen onnan szebb a kilátás, de végül emellett döntöttem, ide egyszerűbb, nem olyan megerőltető a séta, ami a kiszemelt helyig szükséges. Kikapom a csomagtartóból a kisebb méretű sporttáskámat, de bármit is kérdez, nem árulok el semmit, ez most meglepetés, majd ha odaérünk, megtudja, mi lapul benne és mivel is készültem. Pár percnyi séta csupán és egy pados pihenőhelyen állunk meg, leteszem az asztalra a csomagom.
- Nos, meg is jöttünk. Nem terveztem semmi nagy durranást, de itt van természet - mutatok körbe -, csillagok - fel az égre, nem véletlen mondtam, hogy este találkozzunk -, pokróc - kapom elő a táskámból -, némi elemózsia - egyszerű szendvics és süti -, no és persze forró kakaó - előkerül a termosz is, akkor legalábbis forró volt, amikor a termoszba töltöttem, remélem még most is az.
- Egyszerű csillagles és némi beszélgetés, nasival egybekötve - terítem le a meleg pokrócot a földre, még egy másikat kidobva mellé, hogyha fázunk, legyen mivel betakarózni. A melegen való öltözés sem véletlen volt, én magam is vastagabban öltöztem, mint szoktam, hiszen a földön heverészve azért hűvös van.
- Mit szólsz? - húztam el kissé bizonytalanul a számat, bízva abban, hogy sikert arat majd a kis akcióm és örülni fog neki.
Vissza az elejére Go down
Lilianne C. Moore
Anernerk
Lilianne C. Moore

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 321
◯ HSZ : 375
◯ IC REAG : 321
◯ Lakhely : Fairbanks
Pados, pihenős helyek 2wq5ouh
Pados, pihenős helyek 2jb181u
Re: Pados, pihenős helyek // Szomb. Május 02, 2015 12:11 am



Emmett & Lili


Ginette mondta, hogy minden nap feljött, és hozott virágot, azt hiszem, az a szerencséje, hogy csak ilyen rövid ideig voltam öntudatlan – meg a Lakban élők-é is, mert az illatozó virágoknál holt biztos, hogy fényévekkel rosszabb élmény a rothadóak szaga -, máskülönben a gatyáját is virágokra költené. Nem tagadom, jó érzés volt úgy felébredni, hogy az illatuk kúszik az orromba, és nem az jut eszembe rögtön, hogy mikor legutóbb bebújtam önként az ágyamba, felvágott torokkal végeztem, és mindent ellepett a vérem.
Vajon vett már valaha valakinek virágot? Biztosan, hisz nem szívtelen, ezt tudom, de olyan gyakori esetként nem tudom elképzelni. Emlékszem, hogy mikor magamhoz tértem, az orromhoz emeltem egy szálat, és a mellkasomra fektettem, ennyire futotta csak, mielőtt ismét álomba zuhantam volna, nagyon fáradt voltam, nem eresztett még a béklyó, annyira sem, hogy kibírjam, hogy Ginette észlelje, felébredtem. Most sem vagyok még olyan jól, de már fel bírok lenni kicsit tovább, de a beszéd nem megy, egyszerűen fáj, és nem is akarok próbálkozni.
Ginny ripityára törte a telefonomat, akkor sem tudnék felhívni hát senkit, ha képes lennék rá, de valahogy megpróbáltam a tudtára adni, hogy szóljon már Emmettnek, mert nem szeretném, ha a kelleténél tovább idegeskedne miatta, annál van neki fontosabb dolga is. Csak a fejét csóválta, aztán elmesélte, hogy az Őrző harcos megkérte, hogy szóljon neki, amint felébredek. Erre kénytelen voltam elmosolyodni, majd rögtön pánikba is estem, hogyha idejön, nem láthat ilyen ramaty állapotban, aztán feleszmélek, hogy hát már látott többször is. Nem akarok tükörbe nézni egy darabig, az teljesen biztos.
Aztán mikor már tudtam beszélni, pár szóban elmondtam neki, mikor, s hogyan vagyok, de igyekeztem arról is meggyőzni, hogy nem szükséges ennyire aggódnia értem, megleszek. Azért, jól esett, hogy megtette, fogalma sem volt róla szerintem, mennyi erőt adott nekem. Így hát eszembe sem jutott, hogy nemet mondjak, amikor megkérdezte, hogy elvihet-e valahová este. Miért is ne? Jól esett volna a Lakon kívül lenni, Emmettel, gyakorlatilag bárhol, annyira megszoktam az érkezésünk előtti hónapokban, hogy az alváson kívül mindent együtt csináltunk gyakorlatilag, és hiányzott, nagyon-nagyon. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy ráeszméltem olyan dolgokra, amikre lehetséges jobb lett volna, ha nem jövök rá. Bár, a Vörös Hold adta meg a végső löketet, és amíg halottnak gondoltam magam, nem bántam ezt az érzést, most már kicsit aggódom miatta. Félek, hogy rájön esetleg, és akkor elrontok mindent, a világért sem szeretném elveszíteni. Azt már megtanultam, hogy az ilyesmi előbb-utóbb elmúlik, csak ki kell várni. Mégsem bírtam megállni, hogy ne öltözzek csinosan a meleg mellett is. A szoknyát azért még nem mertem bevállalni, úgyhogy maradt a kényelmes, de kellemes látványt nyújtó farmer, egy kicsit magasabb talpú bokacsizmával, egy krémszínű blúz, rá egy vékonyabb kardigán, és persze a szövetkabát, meg a sál a nyakam miatt. Valahogy nem akaródzott mutogatni a sebemet, még elég élénk a helye, bár már nem fáj, és gyógyult vagyok, de a látvány szerintem sokkolná az embereket. A hajamat kiengedve hagyom, így egyébként is jobban szeretem, aztán mikor megérzem, hogy megjött, akkor már indulok is kifelé. Vannak, akiket ezer közül is… Emmett valahogy meglepően hamar elérte ezt nálam, de nem bánom egyáltalán.
- Köszönöm szépen, te sem panaszkodhatsz.  
Tudom, tudom, egy férfi ne fessen csodásan, egyszerűen kedves a szívemnek, és igazából teljesen mindegy, miben látom. Szeretem a mosolyát, és igen, annak is tudatában vagyok egy ideje, hogy ritkán osztogatja, ezért megbecsülöm minden egyes darabját. Ha akarnám, sem lennék képes nem viszonozni, szóval elmosolyodom én is, és bújok bele az ölelésbe, szívom be az illatát, mintha elfelejthetném valaha, aztán persze eleresztem, mielőtt esetleg túlzásba esnék, vagy valami, annyira nem értek én ezekhez a férfi, női szerepekhez, hogy az borzalom.
- Nem, egyelőre úgysem hagynak semmit csinálni, és nekem is jót fog tenni a környezetváltozás. Gondolom te sem véletlenül idekint várakoztál.  
Húzom el a számat finoman, ismerem azért elég jól, egyrészt szerintem ha én nem lennék, nem jött volna ide, másrészt a légkört, ami jelenleg a Lakban uralkodik, senkinek sem tesz jót.
- Inkább örülök neki, szóval mehetünk, bárhová is vigyél.  
Be is ülök az autóba, és kötöm be magam, bár nincs bajom Emmett vezetési stílusával, de meglehetősen szeretem magam tartani a szabályokhoz, és attól még, hogy ő jól vezet, más lehet idióta, és kínos lenne ezek után egy karambolt elszenvedni. Végül elindulunk, és váratlanul elnevetem magam.
- Tényleg… azt említettem már, hogy virágboltot szeretnék nyitni?  
Pillantok rá oldalvást, nem, szerintem még nem mondtam, de ennek fényében igencsak mókás az a rengeteg csokor. Istenem, mit élhetett át? Tudom, mások is aggódtak értem, senkiét nem becsülöm le, Emmett egyszerűen csak nem az a típus, példának okáért a fajtánkat is gyűlöli… Engem mégis közel engedett.

Bólintok a szavaira, mert bár a lábaimnak semmi baja, azért olyan sokáig még nem bírom, fárasztó ez az egész, és talán a lélek megviseltsége kiütközik a testen is, fogalmam sincs, vagy csak a minimál koszton, infúzión tengődő test gyengül le nagyon. Azt hiszem, három napja mertem megint enni, de még akkor is iszonyatosan fájt, mostanra már nem feszül annyira a bőr. Nem is akarom elképzelni, mennyivel rosszabb lenne fiatalabb korban az ilyesmi.
- Igaz is, a piknikkosár már snassz.      
Pillantok a táskájára, de nem firtatom, a türelmetlenkedés nem az én asztalom, így is, úgyis megtudom, nemde? Minek siettessem hát? Egészen meglepődöm, amikor rájövök, hogy ez tényleg amolyan piknik jellegű dolog, csillagokkal, meg minden. Ez… egészen romantikus, bár holt biztos, hogy Emmettnek ilyen nem fordul meg a fejében velem kapcsolatban, az is évekbe került, hogy megbarátkozzon a gondolattal, segítettem neki, és újabbakba, hogy barátság alakuljon ki közöttünk.
- Kakaó? Imába foglalom a nevedet.  
Persze, hogy tudja, sok mindent tud rólam, miként én is róla, és a kakaó velem kapcsolatban az egyik legalapabb dolog. Azt hiszem, ezért cserébe készítenem illene neki majd egy kis lasagnet, azt úgyis szereti, én meg azt szeretem, ha örül valaminek, szóval nem okozna gondot.
- Tökéletes.  
Szorítom össze az ajkaimat, és felpillantok az égre. Ez lehet, hogy nehezebb lesz, mint gondoltam, de… bámultunk már máskor is csillagokat, nemde? Nem más ez sem, nem szabad, hogy másként gondoljak rá.
- Na, ne vágj már ilyen képet, komolyan imádom.  
Bököm oldalba nevetve, aztán a tenyerébe csúsztatva a sajátomat húzom a pokrócra, hogy leüljünk mindketten. Azt már velem kapcsolatban megszokhatta, hogy rossz szokásom az érintkezés, ez fajtámból adódik, talán olykor túlságosan is közvetlen vagyok, de mostanra talán már megbarátkozott vele.
- Úgy érzem, meg tudnék enni egy kisebb elefántot.  
Kuncogok, és ha szabad, már fel is túrom a táskát ennivalóért, nem vagyok türelmetlen típus, de legalább, ha kaja van a számban, nem fogok zöldséget beszélni, ami határozottan jól jönne.
- Sajnálom, hogy megijesztettelek.
Az isten verje meg. Miért gyorsabb a szám, mint a kezem? Nem akartam erről beszélni, csak... kicsúszott, persze, mindig minden csak kicsúszik.
Vissza az elejére Go down
Emmett L. Moore
Harcos
Emmett L. Moore

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 95
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 222
◯ Lakhely : Fairbanks
Pados, pihenős helyek Tumblr_o1u3jhFpgw1trbn0jo1_250
Re: Pados, pihenős helyek // Hétf. Május 04, 2015 11:45 am

Számomra teljesen természetes volt, hogy valami aprósággal meglepem, hogy kézzel fogható jele is legyen annak, hogy itt jártam, hogy aggódtam érte, hogy igenis fontos nekem. Tudom jól, hogy mindezzel tisztában van, de nekem akkor is szükségem volt ilyesmire. Ráadásul a virágok illata kellemes - már akinek -, nyilván jobb érzés ilyen közegben öntudatra ébredni. Bár ezt nem tudom, én magam nem rajongom annyira a virágokért, de bíztam benne, hogy neki elnyeri a tetszését.
- Öhm.. köszönöm? - mosolyodom el ismét, nem sűrűn kapok ilyesmi bókokat és soha nem törekedtem arra, hogy csodásan fessek, tudatosan legalábbis csak ritkán, ráadásul nem én vagyok túl… nem én vagyok túl mindazon, amin Lilianne. Na de mindegy is, ebbe szerintem ne másszunk bele mélyebben. Kellemes érzés magamhoz ölelni, én magam is beszívom az illatát, finom, ráadásul a történtek fényében.. Ismét csak nem mászok ebbe mélyebben bele.
- Nagyszerű! Pontosan ezért is gondoltam egy kis kirándulásra - azért megkönnyebbülés, hogy szívesen elhagyja egy kis időre a farkaslakot, kellemetlen lett volna, ha nincsen kedve ilyesmihez. - Azt hiszem, túl jól ismersz - vakarom meg a tarkóm egy mosoly kíséretében. Így is sokkal többet elviseltem az elmúlt napokban, mint amire számítottam, de hát Liliért bármit, azért nálam is van fontossági sorrend.
Elindulunk, a nevetése valóban váratlanul ér, azt nem mondom, hogy nem örülök neki, sőt, kifejezetten jó végre ezt a kellemes hangot hallani, csak egyelőre az apropóját nem értem. De nem is kell sokáig várni rá, hamarosan megkapom a válaszom és a virágajándékozós akciómmal a hátunk mögött ez valóban vicces.
- Nahát, komolyan? - pillantok én is oldalra egy picit - Hát akkor így hogy fogok meglepetés virágot venni? - forgatom meg a szemeimet, viccelődve kicsit. Mert nem mintha ne lenne még virágos ebben a városban, ráadásul nem szeretnék ünneprontó lenni és nem tudom, mit hoz a jövő, de nem hinném, hogy túl nagy rendszert csinálnék ebből a virágos dologból a közeljövőben. Egyszerűen nem vagyok az az ajándékozós típus, de hát, ki tudja.. Történt már sok furcsaság velem, mióta Lilit megismertem, példának okáért közel engedtem magamhoz annak ellenére, hogy vérfarkas. Ez már önmagában elég abszurd, nem igaz? Én magam sem értem teljesen.

- Most őszintén, hogy néznék ki egy piknikkosárral? - grimaszolok, ahogyan megjelenik előttem a kép, valamiért nem tudok azonosulni azzal a valakivel. - Sporttáskával menni piknikezni sokkal menőbb - mosolyodom el végül, de többet egyelőre nem fűzök hozzá. Nem kérdezősködik, én pedig nem avatom be előre, úgyis hamarosan meg tudja majd, mi is a helyzet, mivel is készültem neki. Én pedig.. egek, komolyan izgulok? Hát bakkert, tényleg van bennem valami ilyesmi, hogy vajon mit fog szólni mindahhoz, amivel meg kívánkozom lepni, tetszeni fog-e neki egyáltalán. Egy egyszerű kis baráti csillagles, nekem meg sem fordul semmi komolyabb a fejemben… Vagy lehet a tudatalattim cselekszik? Nem boncolgatom.
- Szeretném majd hallani - pimaszkodom kicsit, miközben leterítem a pokrócot, aztán azon végzi a táska is. Tudom, hogy szereti a kakaót, nem véletlenül nem teával, vagy kávéval készültem. Én magam semleges vagyok ezt az italt tekintve, de most nem is azért vagyunk itt, hogy az én kívánságaim teljesüljenek. Szeretném, ha Lil jól érezné magát, ha sikerülne elszakadnia kicsit mindattól, amin át kellett mennie és bízom abban, hogy ezzel talán nekem is lehetőségem lesz kicsit elfelejteni mindazt, ami történt.. Vagyis inkább nem gondolni arra, hogy mégis mi a fenét műveltem és egyáltalán.. kivel.
Melegséggel tölti el a szívem az az egyetlen szócska, amit a kérdésemre kapok. Tényleg szerettem volna, ha minden jól sikerül, ha tényleg sikerül neki örömet szereznem, hiszen én is annyi mindent köszönhetek neki, ideje „törlesztenem” valahogyan. A megjegyzését hallva és az oldalba bökés után én is elnevetem magam, érzem keze melegségét, engedek a húzásnak, leülünk hát mindketten a pokrócra.
- Hm, szólhattál volna, akkor vadásztam volna neked egy elefántot - vigyorodom el, mert igen, érte még erre is képes lettem volna. Ha mást nem, hát egy marcipán-elefántot hoztam volna, de akkor is. Félő, hogy nem hoztam elég szendvicset, ha tényleg ennyire éhes, de ha annyira vészes lenne a dolog, az egyetem itt van egy köpésre, majd improvizálunk. Amíg ő a táskában kutakodik, én kézbe veszem a termoszt és a hozott bögréket, hogy tölthessek magunknak belőle, majd utána én is magamhoz ragadok egy szendvicset, hogy annak elpusztításába kezdjek bele.
- Nem számít, nem te tehetsz róla - mosolyodom el kedvesen, rá pillantva. Tényleg borzasztóan megijedtem, azok után, hogy Casimir mindenkit elvett tőlem, aki valaha fontos volt, egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy átka még a halála után is kísért. Borzalmas volt. Persze ezt nem fogom megosztani vele, nyilván mindezt átélni sem volt túl kellemes, mindkét oldal rettenetes lehetett. Vigasztalhatnám azzal, hogy éltem már át rosszabbat, de az nem volna igaz. Sok borzasztó dolog történt már velem, egy a biztos, nem tudom, képes lettem-e volna mindezt kiheverni.
- Az a lényeg, hogy itt vagy - simítom tenyerem a kézfejére egy rövid időre - Bármennyire is volt borzalmas, felesleges ezzel foglalkozni - mondom ezt pont én, aki annyi évtizeden keresztül hajkurászta a múltját és a saját bosszúját. - De ha szeretnél róla beszélni, akkor itt vagyok, tudod jól - nem sok titkunk van egymás előtt, ismeri az életem minden egyes pontját, habár arról még nem meséltem neki, hogy az Alyeska fesztiválon találkoztam a húgommal és miért is távoztam olyan hirtelen. De most, véleményem szerint, ez nem is igazán számít. Igazság szerint nagyon is érdekel, mi történt vele, emlékszik-e egyáltalán valamire, de én biztos, hogy nem fogom erőltetni a témát, bizonyára beszélt már róla másokkal is, nem tudom, mennyire volna kedve minduntalan erről diskurálni, én egészen biztosan kikészülnék egy idő után. Pontosan emiatt nem is beszélek szinte senkivel arról, hogy velem mi történt. Bár lényegében nem is tudnék mit mesélni, hiszen semmire sem emlékszem, lehet Lilinél is ugyanez a helyzet, fogalmam sincsen, de én nem fogom kérdezni, ha úgy érzi, szívesen megosztaná velem, akkor tudom, hogy úgyis meg fogja tenni.
Vissza az elejére Go down
Lilianne C. Moore
Anernerk
Lilianne C. Moore

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 321
◯ HSZ : 375
◯ IC REAG : 321
◯ Lakhely : Fairbanks
Pados, pihenős helyek 2wq5ouh
Pados, pihenős helyek 2jb181u
Re: Pados, pihenős helyek // Szer. Május 06, 2015 4:40 pm

- Erre van némi esély.  
Igen, elég jól sikerült már megismernem, még úgy is, hogy kezdetben nagyon nem akarta, hogy bármi közöm legyen hozzá, meg is értem, őszintén, de valahogy másként alakult, amit viszont egyáltalán nem bánok, szegényebb lennék egy fantasztikus baráttal, meg néhány nagyon kusza érzéssel. Az utóbbi annyira nem zavarna, de erről úgysem beszélek, megpróbálok tudomást sem venni róla, úgy sokkal egyszerűbb lesz az életem szerintem.
- Ugyan már Emmett, mindketten tudjuk, hogy ez ilyen egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt.  
Mosolyodtam el, és őszintén, nem zavart, legalább nem lesz, ami bezavarjon a kis fejembe. Azt meg erősen kétlem, hogy valakivel kétszer előfordulhatna, hogy meghal, majd feléled, ez az egy is csodaszámba megy. Nincs ebben semmi feddés, elvégre, még ha romantikus vetülete is lenne a kapcsolatunknak, ami nincs ugyebár, akkor is tisztában lennék vele, hogy nem az a virágot ajándékozós típus. Talán pont ezért esett olyan jól.
- Pont úgy, mint egy Emmett, aki piknikkosarat cipel. Tény, hogy nehéz elképzelni, de ennél lehetetlenebb dolgok is történtek már.  
S még csak nem is a Vörös Hold körüli rejtélyre utalok, sokkal inkább kettőnk barátságára, szerintem ezelőtt tíz évvel fogadni mert volna, hogy esély sincs rá. Most viszont mégis itt vagyunk, és talán mindenkinél jobban ismerem, s ő is engem, igen, tudja a titkaimat, olyanokat is, amiket senkinek sem mondtam el, és talán nem is fogom, hisz nincs szükség rá.
- Mi sem természetesebb, de időt kérek, amíg kitalálom.  
Ha nem én lennék, tán nyelvet is öltenék rá, bár sejtheti, hogy tényleg megteszem, hisz nem szokásom a levegőbe beszélni, ha meg is teszem, annak van valami mögöttes oka, ám jelenleg erről szó sincs, és még vicces is lenne, ahogy talán kicsit zavarná a hízelgés. Nem olyannak ismertem ám meg, aki kifejezetten rajongana az efféle figyelemélt. Szent Emmett. Ha-ha-ha…
- Isten ments, elefántok nem teremnek Fairbanksben, messze kellene menned, én pedig szeretem, ha közel vagy, hangozzon ez bármilyen önzőnek is.  
Igen, munkál bennem némi félsz, hogy bármikor úgy dönthet, tovább áll, talán évekbe fog telni, de örökké nem maradhat itt az inkognitója miatt egyébként sem. Határozottan nem várom azt a pillanatot, hisz nem akarok dönteni a céljaim, a falkám, valamint közte. Ezt a kérdést még elméletben sem merném soha feltenni magamnak.
Végül csak nem bírom ki, hogy előhozakodjak a történtekkel, csinálhatnánk úgy, mintha mi sem történt volna, de emlékeim szerint sosem vitt még éjszakai falatozással egybekötött csillag lesre, szóval ott munkál a fejemben, hogy azért teszi, mert el akarja velem feledtetni, vagy ha azt nem is, hisz képtelenség, legalább egy kicsit elterelni a figyelmemet. Imádom érte, ez tény és való, ezenkívül borzasztóan hálás vagyok, de nehéz elvonatkoztatnom.
- Tudom, de ettől függetlenül sajnálom, hisz tudom milyen elveszteni valakit, aki fontos nekünk, akit szeretünk, és minden, csak nem épp olyasmi, amit könnyű kezelni.  
Szerencsére temetésre azért már nem kellett, hogy sor kerüljön, és bár erősnek tartom Emmettet, de úgy hiszem, hogy megviselte volna a halálom, a másik felem is azt mondta… hogy sosem fogja kiheverni. Újra és újra meghalnék odaát, ha élve temetné el önmagát. Ennyit senki sem ér.
Jól esik az érintése, kicsit meg is cirógatom a kezét, nincs ebben semmiféle intimitás, legalábbis ide nem illő, egyszerűen számomra fontos az érintés, azoké, akik számítanak, de ezt már tudja jól, volt ideje megszokni. Azért túlzásba nem viszem, de mivel most ő kezdeményezte, nem vagyok rest továbbfűzni a mozdulatot.
- Nem olyan felesleges, a feldolgozáshoz szükséges mindenkinek, szerintem neked is, és abban sem vagyok biztos, hogy nekem kellene beszélnem róla. Ismerlek, mindig elfojtasz dolgokat, hogy aztán az arcodba robbanjanak. Egyszerűbb most beszélni róla, mint hónapok, évek múlva. Biztosan te is félsz attól, hogy mit tettél.  
Darrent is érdekli, tudni szeretni, kivel és mit csinált, s ha még ez nem is érdekelné esetleg Emmettet, én attól még órákig halott voltam. Tudom, talán jobb neki, ha csendben, magában intézi el, de én sosem azért voltam mellette, hogy ártsak neki, én csak segíteni szeretnék.
- Áhh… Tudod mit? Felejtsük el, nem kell róla beszélni, igazad van.  
Vannak helyette vidám dolgok, amikkel viszont érdemes foglalkozni, szóval próbálom elereszteni a témát, de egy gondolatom azért még akad ezzel kapcsolatban.
- Én a magam részéről örülök, hogy nem tudom, ki volt az, így legalább senkit sem kell győzködnöm arról, hogy nem az ő hibája volt, és hogy egyáltalán nem haragszom.  
Azzal rá is rabolok az egyik bögrére, hogy belekóstoljak, és végül lehunyt szemmel, elégedetten mosolyogva feledkezzek bele a kakaó ízébe. Tényleg imádom, és sokszor már ennyi is elég, hogy jobban érezzem magam.
- Te és egy bögre kakaó, tényleg nem is kívánhatnék szebb estét.  
Mosolygok rá, nem gondolok én ebbe semmi többet, pedig a Vörös Hold rádöbbentett, hogy jobban aggódtam érte, mint bárki másért, és ez azóta is piszkálja a csőrömet, de ez végképp olyan téma, amiről jobb nem beszélni, csak összezavarna mindent. Inkább bele is harapok a szendvicsbe, akkor legalább nem beszélek, abból nem lehet baj.
Vissza az elejére Go down
Emmett L. Moore
Harcos
Emmett L. Moore

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 95
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 222
◯ Lakhely : Fairbanks
Pados, pihenős helyek Tumblr_o1u3jhFpgw1trbn0jo1_250
Re: Pados, pihenős helyek // Pént. Május 08, 2015 2:15 am

- Vannak még csodák, nem igaz? - mosolyodtam el újfent, a társaságában ez valahogyan sokkal könnyebben ment, mint máskor, szívesen tettem, mert azért jó érzés volt és tulajdonképpen a jókedvemet fejeztem ki vele. A csodák pedig.. Rengeteg csodában volt már nekünk kettőnknek részünk, a jövőben is biztos lesz majd hasonló, a virágkérdésben meg nem tudok dűlőre jutni, elképzelhető, hogy neki van igaza. De ugye nem csak a virággal lehet meglepetést okozni, remélem tisztában van vele.
- Hm, ebben teljes mértékben neked kell igazat adnom! - töprengek el, mert valóban így van. Mi a piknikkosarat cipelő valóm ahhoz képest, amiket eddig átéltünk? Valóban lehetetlenség volt, hogy a kapcsolatunk valaha ennyire szorossá válik, de mégis megtörtént, magam sem tudom, hogyan, de semmiért sem cserélném el, az egészen biztos. Pontosan ezért viselt volna meg annyira, ha valóban elveszítettem volna…
- Amennyit csak szeretnél - ki ne örülne egy kis szívet melengető imának, ami róla szól? Csak a bolond emberek, én pedig magamat nem tartom annak, szóval bármennyit képes volnék rá várni. Nem tartom magam túlságosan egoista alaknak, de no, vannak olyan dolgok, amiknek azért bárki nagyon örülne.
- Nem hangzik ez olyan önzően, ne aggódj - pillantottam rá. Példának okáért azért sem, mert magam is így vagyok vele, még akkor is, ha így, szó szerint nem is mondom ki, de tisztában vagyok vele, hogy ő is nagyon jól tudja. Abba pedig, ami benne is felmerül.. inkább magam sem gondolok. Majd ráérünk akkor ezen morfondírozni, amikor valóban eljutunk arra a pontra. Mindenesetre nem terveztem továbbállást az elkövetkezendő években, szóval ha csak át nem helyeznek, vagy ki nem rúgnak, addig nem mozdulok innen. Nem árt már végre egy kis megpihenés.
- Talán az volt az egyetlen szerencsém, hogy mire igazán sikerült volna felfognom, hogy elveszítettelek, visszatértél - a tekintetét keresem, komolyan, őszintén hangoznak el a szavaim, hiába volt borzalmas az a kevéske idő is, amit a holttestét bámulva töltöttem, semmi sem lett volna ahhoz képest, ha tényleg sikerül realizálnom, hogy.. hogy nincsen többé. Nem szeretnék ilyesmire gondolni. Annyi mindenkit veszítettem már el életem során, ha ő is elment volna, senkim sem maradt volna… A húgom csupán, tudom, ő itt van, de ő más. Ő már más. Ő már többé nem a húgom, bármennyire is fáj kimondani.
Gondolkodni kezdek, még a tekintetem is elfordítom, a pokróc kockáit kezdem tanulmányozni. Igen, félek attól, hogy mit tettem, de egyszerűbb nem gondolni rá és figyelmen kívül hagyni, mint ezen morfondírozni és görcsölni rajta, amikor így sem, úgy sem emlékszem rá. Persze, hogy félek, nagyon is félek, a legrosszabb eshetőségeket is lepörgettem magamban… Alighogy megszólalnék, ő teszi és inkább tereli a témát.
- Félelmetes egy perszóna tudsz te lenni, ugye tisztában vagy vele? - nevetek fel röviden, egyáltalán nem gondolom komolyan azt a megnevezést ott a mondatom közepén. - Feldobod a témát, aztán meg inkább mégse beszéljünk róla. Így igazodjon ki rajtad az ember - csóválom meg a fejem mosolyogva, miközben a szendvicsem kicsomagolásán fáradozom. Nem mondom, hogy könnyebb így, hogy nem beszélek róla, hiszen eddig senkivel sem osztottam meg a gondolataimat ezzel az egésszel kapcsolatban, de valóban magamban szoktam lerendezni az ilyesmit, idővel elmúlik, már megtanultam kezelni az ilyesmit. Bár tény, hogy még egyik szerettem sem tért vissza a halálból, szóval ez lehet kicsit nehezebb lesz..
- Valóban egyszerűbb így mindenkinek, megannyi fejfájástól és bűntudattól kíméljük meg magunkat - értek egyet, hiszen ebben az esetben én szerintem áldásosabb a tudatlanság. Mert ha fény derülne az igazságra, akármennyire is fúrja az oldalam a kíváncsiság, senkinek sem hiányzik, hogy önostorozásba kezdjünk. Jobb így. Szerintem legalábbis egészen biztosan.
- Viszont most én leszek, aki visszakanyarodik a témához, ne haragudj, ha kellemetlen erről beszélned, csak egy szavadba kerül és befogom a számat - szeretném, ha tudná, hogy semmi sem kötelező, mondhat nemet, ha még nem érzi úgy, hogy tud beszélni róla, én mindenesetre megpróbálom, hátha neki is könnyebb lesz a helyzet, ráadásul kíváncsi vagyok. Ezen a téren teljes mértékben - Milyen volt? Mi történt ott egyáltalán? Te emlékszel? - erről még nem beszéltünk és fogalmam sincsen, hogy akad-e olyan, akinek beszélt róla, én mindenesetre meghallgatom, ha szeretné elmondani, de nem erőltetek semmit.
- Nagyon örülök, hogy így érzed. Tényleg - sokat jelent számomra az, hogy jól érezze magát, most pedig különösen, nem árt kicsit elszakadni mindattól, ami történt, akkor is, hogyha hazaviszem majd, ismét minden a nyakába szakad, de legalább akadt pár óra nyugalom. Persze nem segítek sokat, ha olyan kérdéseket teszek fel, mint amiket az előbb, tudom jól, de én igyekszem.
- És akkor még nem is lested meg a csillagokat - szeretek csillagokat nézni, hangozzék bármennyire is furán, mert olyan nyugodt és csendes. De majd akkor fordítjuk figyelmünk a csillagok felé, ha megvacsoráztunk, elterülve majd a pokrócon nyilván Lilinek is kényelmesebb lesz, ha nem kell nyújtogatni a nyakát.
Vissza az elejére Go down
Lilianne C. Moore
Anernerk
Lilianne C. Moore

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 321
◯ HSZ : 375
◯ IC REAG : 321
◯ Lakhely : Fairbanks
Pados, pihenős helyek 2wq5ouh
Pados, pihenős helyek 2jb181u
Re: Pados, pihenős helyek // Pént. Május 08, 2015 10:54 pm

- Erre határozottan azt kell mondanom, hogy igen, vannak.  
Nem csak vele kapcsolatban, hisz visszajönni a halálból mi más lenne, ha nem csoda? Szerettem, mikor mosolyog, valahogy sokkal kevésbé tűnt tőle morcos, megközelíthetetlen alaknak, bár nekem már nem kellett közelebb mennem, ott voltam a belső körében, olyannyira, hogy már elképzelni sem tudtam nélküle. S talán valahol ő sem nélkülem, nem véletlenül kaptam virágokat.
- Sejtettem én, hogy erre várnál akármennyit.  
Csóváltam meg mosolyogva a fejemet, néha komolyan tipikus pasi volt, máskor meg annyira nem, hogy az félelmetes. Mármint, amióta együtt mászkálunk, én nem láttam nővel bizalmas helyzetben, amit így utólag bevallva egyáltalán nem bánok, gőzöm sincs, hogyan reagáltam volna rá, már legbelül, mert én aztán nem vagyok az a jelenetet rendezős típus. Szóval ezt az oldalát nem ismertem, talán nincs is neki ilyen, de nem is értem, minek fejtegetem. Jó, értem, de tudom, hogy erre nincs mód, muszáj a realitások talaján maradnom, és a feladataimra koncentrálnom.
- Hála az égnek, nem akarnám visszaszívni  
Persze, mint a gyerekek, de jó is lehetne, ha minden rosszat, minden hibásan elejtett, megbánt megjegyzést képesek lennék semmisé tenni. Szebb hely lenne a világ. Mindenesetre most nem is kell így tennem, és Emmettel talán nem is érezném szükségét, elvégre, a kezdetektől őszinteség övezi az ismeretségünket, nincsen zsákbamacska, épp ezért jövünk ki talán olyan jól, meg azért, mert jellemünkből, illetve fajunkból adódóan épphogy esélytelen volna, hogy jóban legyünk, mégis így esett. Furcsa kapcsolatokat alakít az élet…
- Igen, ebben lehet valami, Te jobban jártál. Ginette például teljesen kész van még mindig, vigasztalhatatlan szegény.  
Már meséltem neki róla, nyilvánvalóan, meg láthatta is, hogy sürgött-forgott körülöttem, mikor még nem tértem magamhoz, és szerintem messze az ő lelkét taposta meg leginkább a dolog, bár meglehet, a kis Payne is közel van hozzá ilyen téren, de legalább visszajött mindenki, nem kell valóban gyászolni, sírokat ásni, lelkek békességéért könyörögni. A szemeit fürkészem én magam is, szeretném tudni, mire gondol, szeretném magamhoz ölelni az érzéseit, de nem veszek el semmit, tőle sosem, csak azt, amit adni hajlandó, tudom, milyen ingatag ez a békesség, elég lenne egy apró hiba, és felülkerekedne rajta a gyűlölet, amit a farkasom iránt érez. Tudom, hogy ott van, ez nem olyasmi, ami valaha is el fog múlni. Bosszantó, hogy a lényem fele az, amit nem bír elviselni, éppen ezért kényesen igyekszem kerülni az ezzel kapcsolatos részleteket, de nem mindig jön össze. Finoman rászorítok a kezére, itt vagyok, nem mentem sehová, és ha rajtam múlik, még egy darabig nem is megyek.
- Féééélelmetes? Ééén? Szerintem nálam egy hangya is félelmetesebb.  
Állapítom meg mosolyogva, persze sejtem, mire céloz, de… Ismer, tudja, hogy hajlamos vagyok csapongani, és egyik percben megadom magam, hogy a következőben visszatérjek ugyanoda, ahonnan elindultunk. Sosem mondtam, hogy egyszerű velem, bár még mindig könnyebben kezelhető vagyok, mint a legtöbben, de azt ne kérje senki, hogy emellé még a lelkem, a gondolataim is egyszerűek legyenek. Néha még én sem vagyok képes kiigazodni saját magamon.
- Csak tekintettel vagyok arra, hogy Te valószínűleg nem akarsz róla beszélni.  
Fűzöm még hozzá, Emmett sosem volt egy könnyen megnyíló típus, néha kénytelen vagyok békén hagyni, de mindig tudom, hogyha kész rá, akkor meg fog keresni, és beszélni fog. Mert szüksége van rá, rám, szükségünk van egymásra.
- Mert Te már csak olyan szájbefogós vagy, igaz?  
Ugratom, persze, tudom, hogy megtenné, de azt is, hogy olykor igen nehezen képes befogni, bár most nem dühös, és vélhetőleg nem is lesz az, legalábbis ahhoz nagyon el kellene szúrnom valamit, és olyasmire elég rég volt már példa. Vagyis, inkább még soha, kezdetben is csak azért utált, mert vérfarkasból vagyok, és nem értette, mit akarok tőle.
- Emlékszem. Nem volt túl kellemes, úgymond a jobbik énemmel kerültem szembe, aki elhitette velem, hogy bennem nincs meg az, ami a céljaimhoz kell, hogy Anernerk legyek, nem vagyok hozzá elég jó, ő viszont igen. És… vagy ő, vagy én. Ismersz, nem tudtam volna megtenni, csak azért, hogy magamat mentsem, képtelen lennék ölni. Úgyhogy, finoman az ölébe fektetett, és elvágta a torkomat. Tulajdonképpen egész kedvesen csinálta, olyan bensőséges volt, mintha tényleg ismerne… Gyors és kíméletes. Talán ezért sem viselt meg annyira, de ne hidd, hogy nem zavar a tény, hogy ilyen könnyen feladtam, iszonyatosan szégyellem magam miatta.  
Sóhajtok fel, erre kénytelen vagyok inni egy kis kakaót. Majd inkább arról kezdek el csacsogni, hogy a témától eltekintve nagyon is jól érzem magam.
- Igen, a csillagok bizonyosan rátesznek majd még egy lapáttal az érzésre. Valóban jó ötlet volt.  
Csacsogom, igyekezve elűzni a borúsabb gondolatokat, majd újabb harapás a szendvicsbe, aztán amint megrágtam, sóhajtok egy mélyen. Muszáj… ha már erről beszélünk, ki kell mondanom.
- Azt… azt mondta, hogy sosem hevernéd ki a halálomat.  
Koppannak szavaim a falatozás miatt beálló csendben. Elintézhetném azzal, hogy biztos hazudott ebben is, mert volt még pár ferdítése, de szerintem ez igaz, és aggódom miatta, mert nem szeretném, hogy így legyen, ha esetleg valóban hamarabb fogok meghalni, mint ő.
Vissza az elejére Go down
Emmett L. Moore
Harcos
Emmett L. Moore

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 95
◯ HSZ : 276
◯ IC REAG : 222
◯ Lakhely : Fairbanks
Pados, pihenős helyek Tumblr_o1u3jhFpgw1trbn0jo1_250
Re: Pados, pihenős helyek // Szomb. Május 09, 2015 12:34 am

- Ki ne várna egy ilyenre akármennyit? - kérdeztem nevetős hangon, hiszen bolond az az ember, aki nem szereti, ha az egóját simogatják. Persze nem kell annyira látványosan örülni neki, belül is lehet ujjongani, de hát no, nincs igazam?
- Nem is kell visszaszívnod, mert szerintem egyáltalán nem volt önző. Vagy ha igen, akkor én is önző vagyok - egy percig sem akartam rejtegetni, hogy igenis fontos nekem és én is örülök, hogy a közelemben van. Az persze más kérdés, hogy inkább csak így, burkoltam adom a tudtára, mert szó szerint azért lehet, hogy képtelen volnék kimondani. Magam sem tudom, hogy miért, egyszerűen csupán nem érzem szükségét, mert mindketten nagyon jól tudjuk, hogy mi a helyzet kettőnk között.
- Ginette..? - egyetlen pillanatra töprengek el, majd beugrik a hölgyemény - Áhá, tudom már, ő volt az a kishölgy, aki ott sertepertélt körülötted. Nem csodálom, hogy kikészült, hiszen azért ő mégiscsak több falkatársát veszítette el - húzom el a számat kissé. Fogalmam sincsen, hogy a fiatal nőstény miként viszonyul az elhunyt, majd ismét élő személyekhez, de ha ennyire kikészült, akkor nyilván jó kapcsolatot ápol velük. Teljes mértékben megértem a helyzetét, nem mindenki képes elrejteni a fájdalmát, ráadásul van egy olyan szint, amikor már képtelenek vagyunk többet befogadni, elnyelni és kiütközik, megmutatkozik, legyen akármilyen erős az illető lelke. Ha eltelt volna még pár nap, ha ténylegesen eltemetjük őket, valószínűleg én is teljes mértékben összezuhantam volna, de így.. inkább nem gondolok rá, nem történt meg, felesleges ilyeneken gondolkodni. Rászorít a kezemre, ami mérhetetlenül jól esik, hiszen még inkább biztossá válik, hogy itt van, hogy nem maradtam ismét egyedül.
- Nem úgy értettem a félelmetest, hanem.. na, úgyis értetted - forgatom meg a szemem mosolyogva, minek beszéljek és magyarázkodjak feleslegesen, amikor úgyis tudja, mire gondoltam? Ismerem, így igaz, cseppet sem zavarnak a hirtelen témaváltások, majd a visszatérés az egyik előbbihez. - Amúgy meg nem tudom, mennyire félelmetes egy hangya, még sosem tanulmányoztam őket közelebbről - jegyzem, igyekezve minél komolyabb arcot vágni a mondandómhoz, persze aztán nem bírom sokáig, nem véletlenül nem színész lett belőlem, elmosolyodom hát, csak ugratom. Úgy a jó, ahogyan van, a maga minden bonyolultságával és csapongó gondolataival együtt.
- És ez igazán kedves tőled - őszinték a szavaim, ismerjük egymást, nem is lennék képes erről elfelejtkezni, majd ha készen állok rá, úgyis el fogom neki mondani, tudja jól ő is. Valakivel mindenkinek szükséges megosztania a fájdalmát, a keserűségét, mert egy idő után tényleg nem képes többet elviselni az emberi lélek és amikor túlcsordul, az soha nem vezet jóra. Velem már megtörtént, én nagyon is jól tudom, milyen ez.
- Érted bármit, tudod jól - ő ugrat, én azonban nem viccelődöm, ott a mosoly, de akkor is így gondolom. Tényleg képes volnék bármit megadni érte, legyen az akár a legapróbb dolog is, például az, hogy befogjam a számat. Amúgy sem beszélek sokat, vagyis csak akkor beszélek sokat, ha ő itt van, mellette valahogy minden más. És mivel most itt van.. na jó, ebbe ne menjünk bele, mert már én is belekavarodtam.
Mégsem kéri azonban, hogy maradjak csendben és ne beszéljek, hanem belekezd, én pedig figyelmesen hallgatom, mintha a legérdekesebb mesét hallanám most a szájából. Annyira furcsa ez az egész. Miért a saját énjével került össze? Miért kellett egyiküknek meghalnia? Miért a jobbik énje? Miért, miért és miért, megannyi kérdés tolul fel bennem, de aligha kaphatnánk rájuk választ és valószínűleg már Lili is feltette ezeket magának. Bizarr, nagyon bizarr ez az egész helyzet.
- Lehet, hogy pont ez volt a cél, hogy pont ezt kellett megtanulnod. Hogy ne add fel olyan könnyen - lehet kicsit kegyetlenül hangoznak a szavaim, de kettőnk közül mindig is én voltam a harciasabb, ő pedig a nyugodtabb típus. Míg én a fegyvereimmel és a puszta két kezemmel harcoltam, addig ő a szavaival és a kedvességével. Van különbség a kettő között és lehet ez az egész máshogyan alakul, ha küzdött volna egy kicsit.
- Egyébként pedig teljességgel képtelen, hogy bármi olyat birtokoljon, ami benned nincsen meg ahhoz, hogy Anernerk legyél - ráztam meg a fejem és ráncoltam a homlokom, na most tuti tiszta morci fejem volt. Még jó, hogy az voltam, hiszen valóban így gondoltam ezt az egészet, Liliből nagyszerű Anernerk lesz majd, tudom jól. Rengeteget tanult az elmúlt két évtizedben és ismerem őt. Tudom, hogy mire képes, tudom, hogy meg tudja csinálni.
- És ne szégyelld magad miatta, jó? Most már tudod, mit rontottál, tudod hát, min kell javítanod, erősítened kicsit - én nem azt szeretném, hogy gyilkológép legyen belőle, nem is tudnám elképzelni, de ha így élte meg azt, hogy feláldozta magát, akkor lehet tényleg nem árt kicsit rágyúrni a dologra, a biztonság kedvéért.
Én magam is kortyolok a kakaómból, a csillagoknál egyetlen pillanatra tekintek fel az égre. Milyen mázli, hogy nem felhős az ég, az igen kellemetlen lett volna, ha kijöttünk volna és nincsenek csillagok…
- Örülök, hogy így gondolod - pillantottam rá immáron mosolyogva, sehol az előbbi morcos arckifejezés, valóban öröm volt, hogy úgy érzi, jó ötlet volt. Örülök, ha ő örül, ez már csak így megy.
- Tényleg? - nézek rá meglepetten, mert ezt.. honnan tudná? Ismét ráncolom a homlokom, de most nem mérges az arckifejezésem, sokkal inkább töprengő - Mégis honnan tudta? - halkan hagyják el számat a szavak, ismét csak nem mondom ki nyíltan, hogy így van, de a kérdésemben ott van becsomagolva a válasz; tökéletesen igaza volt. Pici szünetet várok csupán, mielőtt ismét megszólalnék.
- Tudod jól, hogy mennyi mindent veszítettem már el az életem során. Bárkit, akit közel engedek, bárkit, aki fontossá válik, akit beengedek a szívembe, valamilyen módon mindig elszakítanak tőlem, kitépik a kezeim közül és ez iszonyatosan rossz érzés - pillantok ismét rá, keresem a tekintetét, szeretnék kapaszkodni valamibe, amiről tudom, hogy biztos, ami valódi. - Fontos vagy nekem, Lil, le sem tudnám tagadni. Nekem tényleg nincsen senki más, csak te. Ha téged is elveszítettelek volna.. - valódi kétségbeesés ül meg a tekintetemben, olyan, amit ritkán engedek meg, hogy ennyire megüljön a vonásaimon. Nem kell befejeznem a mondatot, tudja, mi következne. Ott van a húgom, tudom jól, ahogyan azt is, hogy őt már elengedtem. Már régen elveszítettük egymást és eleget küzdöttem érte, minduntalan falakba ütközve. Elfáradtam. Csak Lil van nekem, pontosan ezért igaz, amit az állítólagos jobbik énje mondott; tényleg képtelen lennék kiheverni a halálát.
Vissza az elejére Go down
Lilianne C. Moore
Anernerk
Lilianne C. Moore

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 321
◯ HSZ : 375
◯ IC REAG : 321
◯ Lakhely : Fairbanks
Pados, pihenős helyek 2wq5ouh
Pados, pihenős helyek 2jb181u
Re: Pados, pihenős helyek // Hétf. Május 11, 2015 8:41 pm

- Akkor ezt megbeszéltük.  
Őszintén szólva, szerintem az önzőség népbetegség, mindenkiben van egy kevés, hisz olykor hagy akarjunk már elsősorban csak magunknak jót, nem pedig mindig csak másnak. Ám összességében nem jellemző rám, és szerintem Emmettre sem, de azt hiszem, azt kijelenthetjük, hogy félelmetesen hamar váltunk egymásnak eszméletlenül fontossá. Nem baj, engem nem zavar őszintén szólva, csak kimondani nem szabad, mert tönkretenném, ami most van.
- Igen, igen, ő volt.  
Rögvest rábólintok a dologra, hisz kétségtelenül igaza van egyébként, több falkatársát vesztette el, ráadásul több olyat is, akik közelebb álltak hozzá, mint az átlag. Nem lehetett egyszerű, és őszintén megértem, hogy padlóra küldte a dolog, engem is, de én nem engedhetem meg magamnak, hogy ott is maradjak.
- Példának okáért ott vannak a tűzhangyák. Én léptem már bele egyszer véletlenül a bolyba, hát nem köszöntem meg az érzést, az biztos, ne próbált ki, olyan, mintha leégne a lábad. Ráadásul félelmetesen gyorsan szaporodnak. Ha engem kérdezel, roppant félelmetesek, nem véletlenül kell irtani őket.  
Meglehet, hogy ez abszolút nem érdekli, de ha már felhoztam a hangyákat, hát legyen némi tudományos értelme is a dolognak, elvégre nem véletlenül említettem meg, és ezt sztorit talán még el sem meséltem neki. Alapvetően nem életem legszenzációsabb eseménye, konkrétan elég pocsék volt, de nem csak a szépről és a jóról lehet mesélni.
Nyilvánvaló, én már csak ilyen kedves vagyok, ezért szívom meg mindig, de azért még nem sikerült megütnöm a bokámat, hogy Emmettel az vagyok, de ki tudja, mikor üt be a ménkű. Egyszerűen bennünk van a fájdalomokozás képessége, emberből vagyunk… Szerintem ez genetikus. Tudom, ostobaságokon gondolkodom, és amilyen kedves velem, azt hiszem, ostobaság így gondolkodnom, talán csak félek, hogy ez is elromlik majd egyszer.
Bármit, milyen szép is lenne, ha az a bármi tényleg magába foglalhatna mindent. Csak mosolyogni vagyok képes, leszegett fejjel, a pokróc most érdekesebb. Tökéletesen tisztában vagyok a ténnyel, hogy majdhogynem senki más nem olyannak látja, mint amilyennek én, és ettől valahogy sokkal értékesebbnek tartom a kapcsolatunkat. Soha nem kérném arra, hogy fogja be, szeretem hallgatni a hangját, és őszintén örülök, hogy velem megosztja a gondolatait. Kezdetben csak kihívás volt, zavart, hogy nem tudtam közel kerülni a lelkéhez, most pedig már olyan mély barátság, amiről sosem hittem volna, hogy kettőnk közt lehetséges. Lelket simogatóan kellemes, olyan tudat, amiben könnyű elmerülni, és elhinni, hogy minden rendben lesz.
- Lehetséges, de még ha nem is adom fel, meghasonulni nem vágyom önmagammal, és másoknak ártani a saját érdekemben. Ez továbbra sem menne.
Legyen ez bármily szomorú is, nem mondom, hogy adott esetben, ha valaki megtámad, nem védekeznék, megtenném, de nem úgy, hogy ép eszem teljes birtokában én döntsek arról, hogy megölök valakit, aki egy szalmaszálat nem tett keresztbe előttem, nemhogy bármiféle más módon ártson.
- Darren is valami hasonlót mondott, meg azt, hogyha ő képes volt ilyet tenni, akkor szikrányival sem lehet jobb nálam, sőt.  
Jól esik, hogyne esne jól, nem lehetetlen a célom, tudom, ebben bízom, ezért dolgozom, ezt akarják a szellemek is, csak ki kell várnom az időt, ami tökéletes arra, hogy feljebb léphessek a ranglétrán. Úgyis tudni fogom, mikor jutok el arra a pontra, ez kétségtelen. Az arckifejezésére kénytelen vagyok elnevetni magam, és az arcához nyúlva simítok végig az orrnyergén át fel a homlokára, arra késztetve, hogy ellazuljon, és eltűnjenek a komorság ráncai a homlokáról.
- Őszintén szólva, nem vagyok biztos benne, hogy bármi is hiányzik belőlem. Mi van, ha ez afféle félrevezetés? Tudod jól, mondhatni első kézből, hogy helytállok, ha szükséges. Akkor és ott nem éreztem annak. Ezt semmikor sem gondolnám másként.
Elmélkedem hangosan, nem, úgy érzem, hogy ennek így kellett lennie, valaminek el kellett tűnnie, de nem tudom pontosan, minek, miként azt sem, hogy miben lettem több, csak érzem, egész halványan a változás szelét.
- Fogalmam sincs, minden tudott rólam, ahhoz képest nem kunszt némi jövőbelátás szerintem.  
Használom ki az általa hagyott szünetet, hogy ezt közbeszúrjam, de utána figyelmesen hallgatom végig, mint oly sokszor, most is megállapítom, hogy ilyen téren ugyanolyanok vagyunk. Én is elvesztettem már nagyon sokakat, akik közel kerültek a lelkemhez, s még ha soha nem is én okozom, valahogy azok jól nem járnak, akikért másképp is megdobban a szívem. Valahogy most sokkal nehezebb a szemébe néznem, mint máskor, mintha érezném a súlyát, és le kell gyűrnöm magamban mindent, amivel porrá zúzhatnám a tökéletességet, ami köztünk van. Nem hiszem, hogy megérné, nem bírnám ki, ha többé nem keresné így tükreim vizét, ha nem mosolyogna rám, ha egyszerűen csak eltűnne az életemből, mert úgy lenne egyszerűbb.
- Nem veszítettél el, pihentem pár órát, fogjuk fel így.  
Csendülnek könnyedén a szavaim, és hogy ne kelljen tovább a tekintetében fürödnöm, inkább odahajolok hozzá, hogy megöleljem, biztonságosabbnak érzem, s talán elűzhetem azt a kétségbeesést is. Nem kell aggódnia, nem megyek sehová, kettőnk közül nekem van lehetőségem a hosszabb életre, meglehet, kíméletes lesz vele a sorsa, és nekem kell majd őt temetnem. Nem mintha nekem kevésbé fájna, de nekem ott a falkám, miattuk kénytelen lennék erősnek maradni, történjék bármi.
- Ne aggódj, itt vagyok.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

KARAKTERINFORMÁCIÓK
Re: Pados, pihenős helyek //

Vissza az elejére Go down
 

Pados, pihenős helyek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Kultúra és Tudomány :: Georgeson Botanikus Kert-