- Ó, hát ez nagyszerű hír, Blake! Gratulálok! – mondtam, miközben egy széles, őszinte mosoly futott végig az ajkaimon. – Erre isszuk majd a következő kört! – jelentettem ki határozottan, amire úgy gondoltam, hogy majd ő meghívhat bennünket. Az elsőt úgyis én álltam, és ha már rá iszunk, ez így természetes. Én legalábbis most erre hajlottam. Szerintem ő sem hagyná csak úgy, hogy mindent mi, lányok fizessünk egész este. - Hát persze, hogy olvastam! – vágtam rá határozottan. Emlékeztem rá, hogy nem csak füllentettem, hanem tényleg így volt, és még tetszett is a sztori. – El is várom! – néztem rá szúrósan Blakere. Még sosem szerepeltem könyvben, sem másban, de valahogy szórakoztató gondolatnak tűnt. Sosem dédelgettem efféle álmokat, de ha már most így alakult, akkor miért is ne élhettem volna ezzel a lehetőséggel? Majd úgyis rá fogom dumálni valahogy, hogy legalább egy karaktert mintázzon már rólam. - Egyébként igen. Nagyszülők, meg ilyesmi… - vonogattam a vállaimat. Bővebben most nem kezdtem azért taglalni, de egészen mulatságos, hogy mennyi rokonom lett hirtelen. Nem mondom, hogy nem volt kedvemre való, mivel a családom mindig is közel állt hozzám, így a plusz újabb tagok csak jól jöttek. Többekre lehetett támaszkodni, ha baj volt. Márpedig ki tudja, hogy mit fog még hozni a jövő számunkra. Ha április újra eljön, és megint félre siklanak a dolgok… de erre inkább most nem akartam gondolni a továbbiakban, mert ez egy jó este. - Jól hangzik! – bólogattam, bár a továbbtanulás gondolatát inkább meghagytam kettejüknek. Engem jelenleg nem vonzott, talán majd a jövőben, ha szeretnék valami mást is tanulni, akkor vevő leszek rá. De most megfelelt nekem a munkám is, hiszen tényleg szerettem, és általában kellőképpen ki is kapcsolt. Nem éreztem mindig feltétlenül feladatnak, amit el kellett végeznem. Ha jó volt a csoportom, akkor sokkal inkább szórakozásnak éltem meg egy-egy vezetést. A repülést pedig tényleg imádtam, az nem is volt kérdéses. Szerintem azt mindig csinálni fogom, amíg képes vagyok rá, és ellátok pár méternél messzebb. - Kíváncsi leszek rá, hogy mit hozol ki belőle! – szóltam hozzá, ha már újra feljött a könyv témája. Azért az feltűnt, hogy mennyire nem ment bele a részletekbe, de a hangulat megőrzése érdekében inkább nem kezdtem el piszkálni a téma kifejtése miatt. Talán majd egy másik alkalommal több kedve lesz hozzá, és akkor kérdezősködhetek az iromány felől én is. – Nem értem, hogy mi bajod van! Szerintem teljesen jó ötlet volt! – jelentettem ki határozottan, és ahogy közelebb húzott magához, akaratlanul is kibukott belőlem egy vidám nevetés. - Hé! – szóltam rá, játékosan bökdösve az oldalát. – De csakis pucéron, igaz? – kérdeztem komolyan, de elég hamar feladtam, és elvigyorodtam magam. – Na, jól van! Erre a nagy izgalomra kedvem támadt táncolni. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nem kívánságműsor! Blake, talpra! – utasítottam a mellettem ülőt, mert abban azért reménykedtem, hogy Corienak nem lesz kifogása a tánc ellen. – Irány a parkett! Utánam, fiatalok! – azzal már fel is pattantam, húzva magam után a hímet is. Még akkor is, ha ellenkezni próbált. - Gyerünk! És út közben majd megisszuk rád azt a kört! – kötöttem ki, a biztonság kedvéért. – Corie, segíts! – villant vidám tekintetem a barátnőm felé. Ha sikerült elérni, akkor meg sem álltam a parkettig, hogy az elkövetkező jó néhány percet ott töltsem el, végre egy kicsit önfeledten.
// Részemről ez volt a záró, köszönöm szépen nektek a játékot!!! //
Corinne June Mouser
I. Tanonc
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 200
◯ IC REAG : 193
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : angyali mosolya és csillogó szempár
Csendesen üldögélek és a hömpölygő tömeget figyelem néha, miközben ők ketten egészen jól elcseverésznek. Kicsit megfordul a fejemben, hogy talán annyira nem is volt jó ötlet eljönni, de megígértem Cel-nek, így itt vagyok. Másrészt meg eléggé régen láttam már Blake-t is. Remek volt újra látni őt és gondolom mind a kettőjüknek könnyebb volt az, hogy már nem kellett hazudniuk számomra a teljes valóságról. Legalábbis számomra kicsit úgy tűnt, nem mintha régen ne hittem volna el azt, amit mondtak. Remekül adták úgy elő, mintha a valóság lenne. A gondolataim egészen messze jártak már, amikor az egyetemre terelődött a szó. - Látom neked már kész terveid vannak, én még ennyire nem jártam utána. – pillantottam rá mosolyogva, miközben egy szőke tincset babráltam. – Nem hangzik rosszul, de lehet én még idén kihagynám, majd jövő évben kezdeném el. Elég sok volt most az újdonság, előbb azzal kellene lépést tartanom, de mehetsz te előre és felderíted nekem a terepet, mit szólsz? – kérdeztem meg játékosan és barátságos mosoly keretében. Tényleg nem tudtam, hogy mit szeretnénk még tanulni, előbb a többi dolgot se ártan helyre rakni az életembe és most ott volt a munkám is. Nem szerettem volna csak úgy magam mögött hagyni. Főleg, hogy számítanak rám és mellé még ott az őrzőség is, ahol ezernyi tudást kellene még elsajátítanom. Remélhetőleg idővel menni is fog. Csak sietve bólintok, amikor éppen arról mesél, hogy miről is szeretne írni. Lenne egy-két gondolatom, észrevételem és kérdésem is, de inkább megtartom magamnak. Látszik rajta, hogy nem túlzottan szeretne most erről beszélgetni. Ezt pedig teljes mértékben tiszteletben tartom, hamarosan pedig már az időjárás a téma, ami ezen a vidéken nem elhanyagolható. - Jesszusom Cel, neked már most megártott az ital? – ugrattam őt kicsit, amikor a pucérságot emlegettem és játékosan még a szemeimet is megforgattam kicsit. Azok után, hogy még nem sokkal korábban még attól is kirázott a hideg, amikor Blake kora volt a téma, akkor nem csoda, hogy így reagáltam a megjegyzésére. – Nem fogunk ma úgy innen elmenni, ha nem táncolunk. – pillantottam Blake-re együtt érzően, hiszen ő már korábban is kifejtette, hogy nem igazán szeretne. Nekem különösebben nem volt gondom vele, hiszen kiskoromtól kezdve táncoltam és azóta is tartott ez a szenvedélyem. New Yorkban is tanítottam néha kicsiket és most is feltett szándékom valamilyen formában visszacsempészni az életembe. - Megyek-megyek. –szólaltam meg végül sietve, majd pedig segítettem kicsit Celnek a táncparkettre csalni Blaket, hogy utána a zene magával ragadjon minket és az este. Egy kis kikapcsolódás mindenkinek jár és most úgy éreztem, hogy nagy szükségem van rá.
|| Én is köszönöm a játékot és bocsi a nyomii záró miatt!
Kezdőlap
//
