- Iiigen, és ki tudja, mennyire szívnánk meg. Legyintek, szó nem lehet róla, hogy falkatulajdonhoz érjek, nem vagyok ennyire kattant, de úgy tűnik, Pandát nem kifejezetten érdekelné az ilyesmi. Komolyan, meg van hibbanva ez a nő, az teljesen biztos. - Egy arab sejk azért sokkal gazdagabb nálad, és tutira nem ilyen csini. Fura, de valahogy ez az első megjegyezendőm ezzel kapcsolatban, még akkor is, ha esetleg köze sincs a lényeghez, az már más kérdés, hogy szerelmesnek két férfiba nem lehet lenni. - Tényleg nem, viszont szeretni sok mindenkit lehet, a szerelem sem mindig szerelem, van, hogy megszelídül átalakul, tudod, ezt a maszlagot sok helyen tolják. Na mindegy, szóval… Azzal nem értek egyet, hogy egyikükkel sem lehetsz együtt. Az mégis mire lenne jó? Arra, hogy megint egyedül legyél, mint a kisujjam? Hovatovább, utálok a lényegre rámutatni, a két pasi közül csak az egyik van igazán a képben. Nem ítélem el, már csak azért sem, mert én tudom, hogy van olyan férfi, akit életem végéig szeretni fogok, akkor is, ha soha többé nem látom. Nem azzal a mindent felperzselő, pillangóverdesős romantikus szerelemmel, hanem azzal a mély bizonyossággal, hogy tudom, van, ami örökké összekapcsol minket, még ha erről a képlet másik két tagja mit sem tudhat, és soha nem is lesz már jelentősége. - Eve sokkal idősebb volt. Nem feddem meg, tudja ő, hogy illetlenség az idős hölgyet ezzel a szóval illetni, bár remélem, hogy odaát inkább csak mosolyogva legyint egyet, és kötöget tovább. Inkább igyunk, az szerintem is sokkal, de sokkal jobb ötlet, mint mindenféle megfejthetetlen dolgon rágódni. - És most még rosszabbul éreznéd magad, vicces, nekem pont fordítva van, bár, a kanapémat is marha szívesen adnámm de hát na… Vonok vállat, majd amint megérkezik a pia, már jön is a jól ismert procedúra, de azért még bevárom vele Pandát, kezdek vészesen közelíteni egy zöld szemes ostoros értelmi szintjére, szóval lehet abba kéne hagyni, de ha már kicsit részeg vagyok, lehetek nagyon is, nemde? Nesze nekem kikezdhetetlen logika. - Jah, ki hinné, hogyha nem szexelhet, akkor az egésznek valahogy el is tűnik az arcpirító értelme. Sóhajtok fel kissé csalódottan, mert úristen, én nagyon, de nagyon akarom, és annál inkább, hogy nem lehet, ki tudja, hogy mikor lesz rá esélyünk, és ez baromira bosszantó, főleg így részegen. - Tizenhat évesen szültem, mégis mit gondoltál, előtte két perccel szerettem bele Jacksonba? Hát nem. Egyébként meg, ehhez soha nem lehetsz elég öreg, mindig jó hallani, és kész. Például Connor még nem mondta, és ugyanolyan jól fog esni most is, ha megteszi, teljesen mindegy, mennyi idős vagyok. Csóválom hevesen a fejem, a fürtjeim nem lebegnek szanaszét, hála a magasságosnak, hogy feltűztem őket. Jöhet is a tequila, én meg olyan fejet vághatok a leguruló, égető szesz okán, hogy arról jobb nem is beszélni, határozottan nem volna fényképre való, bármely jobb érzésű kamera kiégne tőle… - Na jó, mégis elküldöm neki a képeket. Meg lehet fel is hívom utána. Kuncogva szedem elő a telefonom, hogy egy szuszra három fotót is átpostázzak a szerelmemnek, mindenféle zöldségeket írva mellé. Nem nagyon tudom már, hogy hol is vagyok...
- Amíg nem próbáljuk ki, addig nem tudjuk meg. – teszem hozzá, de egyértelmű jele a seggemen ülés annak, hogy nem is akarom a gyakorlatba átültetni ezen tudásvágyamat. - Egyértelműen nem a pénzét irigylem, hanem a háremét. – tekintek a plafon felé ábrándosan. Egész beleszédülök ebbe a nagy álmodozásba. Vagy inkább a tequilába? Könnyen meglehet. - Jé, most esik le! Azt mondtad csini vagyok? – pislogok rá, mintha olyat mondott volna, ami a világ nyolcadik csodájának is elmenne. - De cuki vagy, köszi! – hajolok oda, hogy majdnem kiverve a poharat az ő és a saját kezemből is, de jól megöleljem. Hatásos dolog a bánatra inni, mindig nagyobbat üt a pia, mint egyébként ütne. Kíváncsi lennék ennek a biológiájára mondjuk. - Csak az egyiknek kellek, tudom én. De ez nem változtat azon a tényen, hogy azt a lökött Dimit is szeretem és minden alkalommal, amikor el kell játszanom, hogy csak haver, egy kicsit beledöglök. Clauderól meg ne is beszéljünk. Csesszus az az ember! Elég nehéz ellenállni a nyomulásának, olyan szinten lélekdobogtatósan műveli. Egész elolvadok attól, ahogy csak beszélek róla. Tulajdonképpen csak azt nem veszem észre, ami kiböki a szememet. Talán majd egyszer Nonó felhívja a figyelmemet rá, hogy mekkora egy vak idióta vagyok. De az sem most lesz, azt hiszem. Egyelőre túl intenzíven hat ránk az alkohol és legyen ez bármilyen sekélyes is, épp ezt élvezem, éppen így. - Tutira lenne, aki fel is avatná. – jegyzem meg, s ha eddig nem pirult el, akkor most majd fog. - Javítanálak: szexelhetsz, csak nem azzal, akivel momentán akarsz. De ettől még szerintem megannyi pasi feküdne, hogy kedvedre tegyen. – közlöm vele dicséretnek szánva, de elég érdekesen hangozhat ez így, még az én számból is. Szoktam blődségeket mondani, de azért szexuális tevékenységre felszólítani a legjobb barátnőmet.. nos, ennél meredekebb csak az lenne, ha azt ajánlottam volna, hogy én szívesen gyűrök vele lepedőt. Nem. Nagyon szeretem, de azért abból már én is kinőttem. Mondjuk nem mondom, hogy soha, semmi nőnemű egyeddel kapcsolatban ne fordult volna meg a fejemben, hogy milyen lehet egy csók. De nem más, szent szatyor! - Biztos cukin nagy feneket fog keríteni neki. – csillan fel a szemem. Isteni szerencse, hogy nem teszem hozzá, hogy tinisen cuki, kissé sértő lennék asszem, pedig nem állna szándékomban. - Hajrá, de siess, mert szerintem hamarosan az a falnivaló szőke fog fellépni ott. Kétlem, hogy ez lenne a mindennapi buliszerkója. – bökök a fejemmel a színpad mellett várakozó férfiegyedre. - Vidd az enyémet is, mert ha itt hagyod nekem, a végén mindkettejüket felhívom. – vigyorgok rá, s a kezébe nyomom a mobilomat. Amíg telefonál, részemről kényelembe helyezem magam és elképesztően élvezem, hogy tompa a fejem. Jöjjünk gyakrabban, amondó vagyok!
- Én valahogy megvagyok nélküle. Kétségkívül ő is, különben már fel is emelné a csini popóját, hogy tettekre váltsa a szavait. Nem mondom, nem fakadok sírva nagy bánatomban, hogy nem teszi meg. - Persze, aztán ha lenne egy háremed, mást sem csinálnál álló nap, mint tárogatósat játszanál, vagy mi? Biztos tök benéztem a dolgot, de úgy tűnt, nem pont erre játszol. Attól még lehetséges, hogy tévedek, és inkább az érzelemmentes szex jön be neki, de nem hiszem. - Azt hát, mert az is vagy. Minden elfogultság nélkül, és mivel ittas vagyok, tuti nem kamuzom. Nem mintha amúgy csinálnám. Kuncogok fel, a cukira megveregetem a saját vállamat, az ölelés olyan, amilyen, egy tequilától kapatos Panda és Nonó esetében azt hiszem, nincs rajta mit csodálkozni. - Hát akkor ne állj ellent. Egyébként is tiszta szélmalomharc, én megpróbáltam, nem sikerült, és nem bánom, hogy nem gondoltam túl a dolgot. Megteszi azt mindenki helyettem. Rántom meg a vállamat, hiszen elég sokan kifejezték, hogy egy kölyökfarkossal való kapcsolat nem a legideálisabb, többek között a velem szemben ülő is, de hát istenem, ez van. - Ja, akkor a sor, hogy nem is látom a végét. Húzom el a számat, de különösképpen nem hat meg, nem kell nekem semmilyen sor, nekem csak Connor kell, kellene kanapéavatás céljából is, de egyelőre ez nem téma. - Megannyi, hát persze. Pont úgy néz ki. Mindegy is, mivel egyetlen másik pasi sem kell, szóval lehet bemegyek a templomba, hogy amúgy hogy lehet valakiből apáca, ha már úgyse szexelek. Képzelem, hogy nézne a tiszteletes. Kuncogom el magam, atya ég, nagyon elgurulhatott a gyógyszerem. Mindenesetre nem is érdekel ez a téma, mert ami nincs, arról kár beszélni, hiszen csak az jut róla eszembe, hogy mióta nem, és még meddig nem, egyik sem kis idő. Csak bólogatok, miközben elküldöm az sms-eket, és elképzelem, ahogy Connor megnézi őket, egyből vigyorognom kell, bár még mindig jobb lenne, ha eljöhetett volna velünk, de neki még berúgni sem tanácsos. - Brrrr… remélem, risza közben nem fog kilátszani semmije, mert beájulom magam az asztal alá. Fintorogtam, aztán el is vettem a telefonját, részegen a két szerelmünkkel beszélgetni tutira nem tanácsos, kész szerencse, hogy nekem csak egy van. Odakinn aztán telecsacsogom Connor hangpostáját, az első üzi olyan hosszúra nyúlik, hogy le is jár az időm, aztán még egyszer fel is hívom, és közben kuncogok, mint akinek kötelező, tény, hogy igencsak emelkedett hangulatba kerültem. Végül tökéletesen elégedetten tipegek vissza a barátnőmhöz, rózsaszín felhőpamacsokon lépkedve minimum húsz centivel a föld felett, és zuttyanok is vissza a székemre, hogy a továbbiakban is élvezzük a műsort, a tequilát, és persze egymás társaságát. Na… határozottan nem úgy.
Kezdőlap
//
