December - április
Amikor a repülőgép megérkezett velünk ide Fairbanksbe, még fogolynak számítottam a falkában. Minden holmim, személyes tárgyam, igazolványom ottmaradt az előző falkám területén a Chicago környéki erdőkben. Még az a ruha sem volt az enyém, ami rajtam volt. A csontjaim sajogtak, és nehezen kaptam levegőt, mert a bordáim még nem forrtak össze teljesen az utána hatalmas verés után, amit még Chicago-ban kaptam. Nem tudtam, mi lesz velem, nem is volt beleszólásom.
Aztán Castor egyik este elhívott inni, és úgymond "békét kötöttünk". Én megkértem, hogy csatlakozhassak a falkához. Fura? Igen. Ellenségek voltunk, kis híján megölt, nem rajta múlott, hogy életben maradtam. De volt benne valami, amit az előző alfámban soha nem találtam meg, és ami úgy éreztem, jó vezetővé teszi.
A kocsmából kissé illuminált állapotban távoztunk, de Castor természetesen a saját autóján akart hazahajtani, ami nem is lett volna gond, ha nem jár arra éppen Fairbanks városának frissen kinevezett rendőrfőnök helyettese, Mr. Jake Westmoreland. Ő úgy vélte, hogy az én kedvenc főnököm nincs olyan állapotban, hogy vezetni tudjon, és azt javasolta, menjen inkább taxival. Szó szót követett, és már ott tartottunk, hogy Jake le akarta tartóztatni Castort, Castor meg valószínűleg kibelezni őt. Úgy véltem itt nekem kell lépnem, és egy véletlennek tűnő mozdulattal leütöttem őrendőrségét. Míg a zsaru aléltan kókadozott, Castor hazahajtott.
Mivel kevesen voltunk roppant sok feladatra, és ellenséges területre érkeztünk, nekikezdtünk a szállót biztonságossá tenni. Korábbi biológiai kutatásaim arra szorítkoztak, hogyan lehet a különböző műszerek előtt elleplezni a farkasságot, most ezt megfordítottam, és azt kezdtem el keresni, hogyan lehet a legkönnyebben felfedezni. Három hónap kemény munkával, és Ash hathatós segítségével egy olyan biztonsági rendszert üzemeltünk be, melynek kamerái aura és hőképek segítségével felismerik a vérfarkasokat, valamint arcfelismerő rendszerrel azonosítják a falkatagokat, és azokat az őslakosokat, akikről már tudtunk fényképet készíteni.
Közben munkát kaptam a helyi egyetemen. Diákoknak növénytant oktatok, elsősorban gyakorlati foglalkozásokat tartok a botanikus kertbe, illetve a hegyekbe viszem őket. A tanítványaim között van Kendra, akinek az édesapja őslakos farkas. Hogy ebből mi lesz, azt még nem tudom.
Közben engem is megkeresett egy fiatalember, akit még Chicagoban tanítottam, és közölte velem, hogy ő az én fiam. Először nehezen akartam ezt elhinni, de az adatok egybevágtak, és azóta már vérteszt is igazolta. Max valóban az én fiam. Sajnos az első 25 éve nagyrészt kimaradt az életemből, remélem a következő 25-ben vagy 50-ben jelen lehetek.
Az átok
Ez egy bonyolult történet, ami még szintén Chicago-ban kezdődött, az erdőben, a régi falkám területén lévő ősi temetőben.
Castor egyik éjjel megjelent, és engem akart magának, megbosszulni azt, hogy az engedélye nélkül vért vettem Ambertől. Én akkor már a saját falkám között is büntetésben voltam ugyanezért a tettért, félig meddig számkivetett, és fogoly. Érdekes volt figyelni, hogy noha értük dolgozom, mind a vesztemet akarják. De aztán amikor Castor megjelent, a régi alfámban, Victoriában megszólalt a ... nem tudom mi ... anya? alfa? a büszkeség és makacsság? Nem akart elengedni, pedig én mentem volna önként. A két alfa kis híján egymásnak esett már, szó szót követett, bennem pedig felgyülemlettek az indulatok, és elátkoztam azt, aki a temető szent földjén ezzel az ürüggyel erőszakot követ el. AMikor kimondtam a szavakat inkább a babonás félelemre apelláltam meg se fordult a fejemben, hogy az átok valóban működni fog. Castor ez nem fékezte meg, és támadásba lendült, és ezzel magára vette az átkot.
Ezt azonban csak itt tudtuk meg Fairbanksben, amikor egy szóváltás követően rátámadt Jake-re (igen, már megint Jake...). Neki pontosan azokat a fájdalmakat kellett elszenvednie, amiket okozott. Mivel én voltam a felelős ezért az egészért, megpróbáltam jóvá tenni. elmentem az őrzőkhöz, akik megidézték nekem azt a szellemet, aki felelős volt az átok működéséért. Ő alkut ajánlott, én pedig elfogadtam. Az átok módosított formában rám szállt. Mivel én nem vagyok egy erőszakos típus, az nem lett volna nagy kunszt, ha a saját erőszakos tetteimért kell felelnem, így felelek az egész falkáért. Az átok egy módon szüntethető meg, ha legyőzök egy velem egykorú farkast küzdelemben. Tekintve, hogy eddig nem foglalkoztam nagyon a saját harci képességeim kibontakoztatásával, ez még el fog tartani egy ideig, attól tartok ...