A khakizöld dzseki nem képes elrejteni a termetes alakomat. Az energiáim, a szagom főleg elárulják, hogy Dr. és leendő Professzor Lester J. Edison teszi tiszteletét az erdő sűrűjében. Mikor megérzem a nőstény ismerős illatát, az irányába fordulok. Van egy igen erős karaktere, semmi mással, senki máséval nem téveszthető össze. Igazi dominaféle, erős nő, akit kenterbe verni kihívás lenne, ha még foglalkoznék ilyesmivel. Szó nélkül is érzékelteti, hogy ő a királynő a környéken. Hát nem túl szimpatikus hozzáállás. Lucas erejét megéreztem és a tekintélyét is, Nessa erejét is érzem, de ez valahogy más. - Ms. O'Brian, úgy érzem, ugyanaz a fényesség ragyog ránk, még ha nem is úgy van most, ahogy volt régen, mikor másik Nap ment az égen! A kézfogását állom és ahogy csak tudom, megszorítom. Erőben nem versenyezhetek egy ilyen időssel, csak akaratban. - Mr. Alva volt a névadóm, mivel néhány évtized különbséggel egy napon születtünk. A farkasom születésnapjára gondolok, onnan ered a tudományos-fantasztikus névadás. A mosolyt viszonzom. Most komolyan, lehet csúnyán nézni egy ilyen igéző és bombázó szőkére, akármekkora főnöki fotelt kapott? Az indítás sem hétköznapi. Talán egy nap tudunk majd másról is társalogni, mint a kötelező papírformáról. Az én pajzsom a bokámnál jár, nagyon régóta nem szokásom felhúzni. Aki engem ismer, az ismerjen teljesen, tudja, mivel áll szemben vagy mi mellett áll. A kártyapartit nyílt lapokkal jó játszani, még ha Zsugás Jimmy rögvest szívinfarktust is kapna egy ilyen kijelentéstől. - A történetet nyilván ismeri, mint minden tájékozott falkatag. Lucas jó ember volt, de a jó embereknél is akad erősebb ember. Értjük a dörgést, halljuk és nem ijedünk meg tőle. A farkasommal együtt, aki kérdően nézelődik, ülő helyzetből vizsgálgatja a másik farkast, a hatalmas nőstényt. Kedveltem Kölyökképű Billy-t és a tiszteletemet is elnyerte. Ám tudom, hogy az erő nem ismer határokat. Ha versenyre hívják, ugrik és pusztul vagy győz. A sajnálat nem hajlik át gyűlöletbe. Aki engem legyőz, annak az erejét is elismerem és aki nálamnál erősebbel kell birokra és elhozza a kupát, az is kiérdemli a tiszteletemet. Értek az erőből. A szimpátia más tészta. - Ragaszkodom a városukhoz, a városunkhoz, a helyhez és a közösség is több olyan lépést tett, ami miatt már korábban felmerült bennem a gondolat, hogy részévé akarok válni. Ifjúkorú tagjaik létszámát akarom gyarapítani. Az egyetemen végzett segítői-mentori munkámat továbbra is folytatni kívánom és ha egy csapatban fogunk játszani, hozzájárulok, hogy gólokat lőjünk és ne kapjunk. Nos, Nessa, megkapom az Ön áldását?
Azért ne keverjük a természetes magabiztosságot a fellengzősséggel. Előbbi sajátom, utóbbiból már kinőttem az évek adta pofonok közepette. Nem vagyok én királynője senkinek. Egészen egyszerűen tiszta előttem a cél, ha az oda vezető - rögösnek ígérkező - út nem is. Egészen egyszerűen tudom, mit akarok, ez pedig kölcsönöz egyfajta sajátos kisugárzást energiáimnak. Az, hogy szorítását érzem felé nyújtott kezemen, sokat elárul róla. Mondjuk nem is nőként kívánok tetszelegni előtte, de azért értékeltem volna némi... udvarias gesztust, finom jelzését annak, hogy nőszámba vesz. Vagy ő is azok táborát erősíti vajon, akik azzal, hogy összekaparnak egy nőstényt maguknak, már vakok is lesznek? - Nem mintha különösebben érdekelne a dolog, ne is menjünk igazán ebbe bele. - Jó ízlés feltételezésére ad okot az efféle névválasztás. - Adtam szót véleményemnek, de nem eresztettem bőre a dolgot, hisz való igaz, nem ezért van ez a kis erdei "randevú". Határozottan nyit, nem kertel és ez szimpatikussá teszi menten számomra. - Jó ember és jó farkas. Büszke, de jó. - Biccentettem aprót, nem ejtve meg kisebb litániát az elhunyt béta kapcsán. Még kóbor volt a másik, ha tippre nem is sokáig, idegenekkel pedig az ember nem osztja meg minden búját-baját, hacsak nem idióta vagy gyermekien naiv. További szavai szolid mosolyt csaltak ajkaimra. - Maradjon kettőnk között, mert minél idősebb a farkas, annál inkább szeret vele hencegni, de... - kissé közelebb hajoltam, hogy fülébe súghassam a pasasnak a mondandómat - a kor nem minden. Még a farkasok között sem. - Hajoltam el, ajkamon még ott ült a négyszázon túliak mindenttudó mosolya, s közben energiáim közt felállt az eddig nyugton kushadó nőstény, az idősödő fényében is pompásnak nevezhető fenevad - oly régi korok gyermeke, amikor még a vadállat és az ember nem állt ennyire távol egymástól, mint most. Nehéz is eldönteni esetemben, hol kezdődik egyik és hol ér véget a másik... Energiáim finom lassúsággal környékezik meg a fiatal híméit, s miként én a férfira tekintek, úgy pillant a nőstény is a fiatal farkasra. Nyújtsd hát nyakad, kóbor farkas, mutasd elkötelezettségedet akaratod iránt. Hódolj be! Ne nekem, a falkának. Én csak közvetítő vagyok, afféle médium. - Áldásomat adom, amennyiben elfogadod és megtartod a falka törvényeit, hűséggel fordulsz a falka és társaid felé. Cserébe mindaz téged is megillet, ami falkatársaidat. Közös a vadászat, ám közös a préda is.
A kisugárzásából kiindulva erős kézfogása lehet, amit pedig viszonozni illik. Az én illemtankönyvemben így áll, akár hím, akár nőstény nyújtja a satut. Nagyon is nőies jelenség, ha még mindig a szabad rablás híve lennék, akkor kapna ajánlatot. A szemeimé marad a táplálék, vaksági fogadalmat nem tettem. A tetszetős, a kellő helyeken megfelelően húsos vonalait jólesik végigpásztázni. Gyorsan és röviden. - Kedvelem az úttörőket, akik olyan csúcsokra hágnak, amiken más még nem járt. A bajnoki cím is dicsőség, de nem pont ilyen, mert mindig van előző birtokosa. A kutatás viszont már igen. Én nem az elektromosság területén gyújtok lámpafényt, hanem a nyelv mezsgyéjén, ami végtelen és kiismerhetetlen, minden tudós és szakember új földrészeket fedezhet fel rajta. Még most is. - A Vanessa-nak miért a kurtább formáját használja? A kérdésem gúny nélküli, csak érdekel, miért ez tetszett neki jobban. Az ő korában, de már az én koromban is magunk választjuk a nevünket, a szülők öröksége már rég a múlté. A vezetéknév pedig ír származást sejtet, de lehet, hogy ebbe nem szükséges többet belegondolni. Lucas büszkeségét én is megéreztem és egy pillanatig sem róttam fel neki. Jómagam is bírok ezzel a becsülni való, ám olykor káros tulajdonsággal. Sok fog hullott már ki a nagy önbizalom miatt. Ami egyébként Ms. O'Brienben is fellelhető valamilyen szinten. Elvigyorodom a sugdosós próbálkozásán és visszasúgással felelek. - Maradjon kettőnk között, tudom, hogy így van és még sokáig jól fog esni ezt hallani. Fiatal farkasként ezen a reményen kell élnem. Nessa-val sem versenyezhetek erőben, korban, dinamikában, de mindenkiben van valami plusz. Azt kell felhasználni, ha eljön az ideje. Igazából megnéztem volna a csatát, Lucas-nak szurkoltam volna, de a győztes mindig győztes. Emlékszem az első találkozónkra a hotel éttermében. Majdnem kiakasztottam, kétségbe vonva, hogy ő az én emberem, kellően tekintélyes rangú. A szavainak kellett hinnem. És nem bántam meg, hogy megtettem. Azóta jobban ismerem a tyúklétrát és azt is tudom, hogy ez a nőstény feszít a tetején. A farkasom első reakciója, hogy ő is talpra áll. Vizslatja a másikat, figyeli, hogy mire készül. Eddig semmi ellenséges mozdulatot nem tett. Az energiák finom közeledése során körbe-körbe néz. A pajzsom amúgy a bokámnál van, szokás szerint, nem építek akadályt. Erő és múlt együtt jár, biztosan tudom, ezért nincs ellenvetésem. Már az energiák is meggyőznek, a cél pedig a szemem előtt lebeg. A szemeink és a vadállataink szemei egymásra szegeződnek. Most történik meg. - Fairbanks Falkája és annak magasrangú, döntésképes képviselője! Kijelentem, hogy az Általános Szerződési Feltételeket tudomásul vettem és elfogadom. Része akarok lenni ennek a remek csapatnak, hogy ami az övé, az enyém legyen és ami az birtokomban van, azzal a bundásközösséget szolgáljam! Egy terület, egy cél, egy törvény. Világos. A hím ezzel lassan behajtja lábait és elterül a földön, oldalvást felnézve. Várja, hogy megtörténjen a jóváhagyás. Hatalmas lépés ez nekem. Már érett egy ideje, éreztem, hogy többet kaptam a Falkától annál, hogy sokáig kóboroljak a területén. Türelem és támogatás, nomeg legális szerelem.
Nem gondoltam ennyire belemenni a neves témába, ami azt illeti, egyszerűen csak szimpatikusnak találtam választását és ennek nem voltam rest mintegy mellékesen hangot adni. Éppen ezért meglep kurta kérdése, tekintetem finoman kerekedik el, hogy apró, jóleső szusszanást követően ne hagyjam válasz nélkül azért a hímet. - Mert nem azt használom. Az ír mitológiában Nessa Ulster királyának édesanyja volt. Egy ambiciózus, erős nő, aki kijátszotta második férjét, hogy a trónra juttassa fiát. – Vonok vállat, hiszen igazából az ír kötődés az egyetlen, ami végett a nevet választottam. Meg tetszett a hangzása… A háttérsztoriban felfedezni vélhető hasonlóságok múltam bizonyos pontjaival csupán a véletlen szívbe markolóan remek műve. Válasza mosolyt csal penge vékony ajkaimra, ahogy elhajolok tőle, s végre a kisebb-nagyobb kanyarok után, de csak rátérünk ittlétünk okára. Nem mintha bánnám a kitérőket, félreértés ne essék! Kifejezetten kellemes társaság a pasas a maga módján. Azt hiszem, sejtem, mit lát benne Asami, még ha valahol abszurdnak is tartom egy háromszáz évvel fiatalabbal kezdeni. Persze, ha házi kedvencnek tartja, az más tészta… szavam sincs az esetben, de gondolom, nem ekképp áll a helyzet. Nem tűnik olyan típusnak az említett nőstény, ahogyan Lester sem idomítható jószágnak, aki eltűri az ilyesmit. Szavaira aprót biccentek, bennem mozdul a bundás fél, nyakára mar határozottan, ám nem sértőn a fiatalnak. Jelképes mindez, de mégsem lagymatag formalitás, érezheti felőlem ennek minden rezdülését. Sokan maradinak, keményvonalas őskövületnek tartanak, de hiszem, hogy a múltunk ugyanúgy meghatároz bennünket, miként a jövőképünk. Ha ezek nincsenek meg, nem is létezünk igazán. Egyén és falkaszinten egyaránt. Hűvös mancs érkezik a hím fejére, afféle szeretetteljes mozdulatként, mielőtt még a nőstény távolodna tőle, miként az én mosolyom ezzel együtt lágyan szélesedik ki képemen. - Nem tudom, te miként vagy vele, én lassan a Lak felé venném az irányt. Ha jól sejtem, neked is akad ott valaki, aki kíváncsi a fejleményekre, szóval… ha gondolod, tarts velem. Közben kérdezhetsz, ha van miről. – ajánlom fel, mert végtére is most jobb a kérdéses foltokat még az elején helyre tenni, semmint utólag derüljenek ki mindenféle turpisságok.
Nocsak, az angolszász névadással nem lőttem mellé, csupán területileg jártam kissé máshol. A tálalás és a történet részletes ecsetelése nagyon tetszik, mély mondanivalóra utal, amit én nagyon is kedvelek, amikor névadásról van szó. - Netán a háromlevelű lóhere és az elsőosztályú whiskey hazájából származol? Én első fokon tősgyökeres amerikai, következő lépcső szerint viszont filippínó eredetű volnék. Ha már társalgunk, én nem bánnám, ha némileg megismerném a nőstényt. Úgy érzem, érdemes, mélyebben, mint eddig. A mondabeli asszonyság agilis mentalitását látom a szőkeségben. Ha intrikákkal kavarna vihart, az nem lenne túl szimpatikus, de egyelőre nem is látom okát ezt feltételezni. Nyílt harcban győzte le a titulusa előző birtokosát, ez a megközelítés pedig nekem való. Mindenesetre árnyalom a képet, amit a nőstényről alkotok. A rituálé úgy történik meg, hogy az erő átjárja minden porcikámat. A legérzékenyebb ösztönrészemen keresztül győz le, megmutatja, hogy az ő kezében van a jogar, én pedig elfogadom annak iránymutatását. Kis lépés az embernek, nagy lépés a farkasának. Érzem a kiteljesedés felszabadító hatását. A hegycsúcsra tudnék repülni, szinte kiugrom a bőrömből. Konkrétan ugrom is egyet, jó nagyot és lendületeset, közben hatalmasat nevetek. A farkasom felnéz a fején támaszkodó nőstényre és barátságosan morran oda egyet. Majd feláll és nézi a távolodót, utána pedig vágtába kezd, oda és vissza. Feldobta a napját a hatalmasság. - Számból húztad ki a szót, amúgy is első dolgom lett volna benézni a helyre, ahol újraéledtem. Mert emlékszem, hogy küzdöttek a megmaradásomért, mikor Alignak kirántotta alólam a szőnyeget. Amit ma tettem, az már akkor érett. Erre a csapatra nekem szükségem volt. Megválogatom, milyen mezben akarok játszani, milyen szponzorok reklámjai között akarok bajnokoskodni. Révbe értem. Arcomon az örök boldogság vigyora csillog. Egy rövid átkarolást is megengedek magamnak, aztán le is veszem a praclimat Nessa hátáról. Tempós léptekkel indulok meg, hajt a vérem. Ha odaérek, óriási futást akarok rendezni a japán nősténnyel, a csodák csodájával. Bingó. Már azért is a tiszteletemet élvezik, hogy nem szabtak gátat a szíve szavának. - Sejtésed nem éppen téves. Nos, mennyire él még a széthúzás érkezettek és földből kinőttek között? Az én esetem egyértelmű, de te melyik körbe tartozol? Szeretném tudni, hogy a hegyi vs szállodai csapat mennyire képes az együttműködésre. Én nem fogok rossz szemmel nézni azokra, akik befogadtak, a rasszizmus az utálat tárgya nálam, nem egyes fajok vagy népcsoportok. Tisztán szeretnék látni, oly tisztán, mint amikor Asami társaságát élvezem. Már egy csapatban játszunk, ettől majd kicsattanok. Wendy-nek is elújságolhatom majd, hogy nem a tűréshatáron táncolok. Angelke pedig próbálkozhat, most már testületileg is várhat retorziót, ha galádkodna. Biztosan készül valamire, hisz már rég hallottam felőle.
- És valójában csak festetem a hajamat, mert az égő vörös nem megy északhoz? - Toldom meg kissé felnevetve kérdését, egyúttal fejemet ingatom meg. - Grönlandról származom. Akkor még nem is így hívták, mikor arrafelé éltem. - Nemcsak "mintha", az valóban egy másik élet volt. Számtalant megéltem már, olykor úgy érzem, túlságosan sokat is. Egy farkas sem bír mindent, az idő vasfogával még a trollok gyógyulási üteme sem veheti fel a versenyt idővel. Most ősz van. Aranylóba fordult, még melengető napfényű ősze életemnek, de vannak reggelek, kósza hajnalok, mikor igencsak csíp a dér, jelezve: sarkamban tél lohol. Miért ne élvezném hát, hogy nekem szól most ez az indián nyár? Úgyis mindig az ősz volt kedvenc évszakom... (Már amikor oly vidéken éltem, ahol érdembeli ősz megadatott.) - Dicséretes dolog, ha az ember érdeklődik a saját múltja és gyökerei iránt. Farkas-vonalon mennyire vagy tisztában vele? - Érdeklődöm, hisz miért ne tenném? A nagy emberek sem többek hétköznapi halandóknál, épp csak a hatalmuk az, mi több - s általa a vállukon ülő felelősség. De ettől még ugyan úgy leülhetnek kártyázni. Lefogadom, Sztálin is halál lazán tolta a kockapókert az elvtársakkal a színfalak mögött... Na de vissza erre a fagyos vidékre egy másikról! Fontos dolog történik, meghatározó számomra is, de sokkal inkább a kóbor és különösen annak bundás fele számára, ahogy energiák szöknek szárba, szabadulnak el és mutatnak törvényt, irányt... egyúttal szolgálnak, hisz falka nélkül gyenge a farkas, de farkas nélkül a falka is halott. Miként adsz, úgy kapsz. Lester Jay Edison, mától a fairbanksi falka tagja vagy. Én hiszem, hogy veled értékesebbek, erősebbek - gazdagabbak lettünk. Azért persze az éltes nőstény finom figyelmeztetéssel morran a "kölyökre", ha az túlzásba esne örömködése közepette... Képemen szelídnek aligha nevezhető - sajnos ezen tulajdonság nem sajátom - mosoly ül meg, mely némi lefagyásba vált át, mikor a megtermett pasas átkarol, de inkább a hirtelenségnek és a közvetlenségnek szól ez, semmint maga a gesztus ellen. Értem én a miérteket, csak... miként a farkasom, úgy én magam is szeretem helyén kezelni a dolgokat. Ez volt a kötelesség rész, a falka adta ügylet, s kell némi idő, míg a vezetőből képes vagyok szépen lassan engedni, s az emberibb arcomat mutatni újra. De ahogy haladunk a hegyi szállás felé, mindez végbe is ment, kérdésére felé tekintek érdeklődőn hallgatva, mire fut ki mondandója vége. Épp csak megereszkedik vállam. Ez most a legnagyobb dilemma mindenkinél? Eddig senkinek nem szúrt szemet, csak mikor már vér folyt érte? Nem egy chigacoit hívtam ki, hanem a bétámat. Akkor is így tettem volna, ha épp a néhai hegyi falkából került volna ki. De látod Lucas... legalább a te áldozatod biztosan nem volt hiába való! Az enyémnek még csak most jön próbája. - Széthúzás kifejezetten nincs, amondó vagyok. Nézeteltérések pedig minden falkán belül akadnak. Minden közösségen belül, ha belegondolsz, épp csak ami eszköztárunk kissé... állatiasabb. Az egyesülés óta rengeteg az új csatlakozó, akik egyik félhez sem tartoznak igazán. Ők az egyesült falka tagjai és kövezz meg, de ez által a legjobb építőkövei is, hogy a vaskalapos hegyi vagy chicagoi egyéneket a falka útjára tereljék. A kiugróan deviánsak meg előbb-utóbb úgyis kihullanak a rostán. - Legalábbis amennyire én látom. Nem mondom, hogy nem rohad néhol a fairbanksi farkasverem oldala, de bizakodó vagyok. Persze fentről könnyű. Messzebbre ellát az ember.
// Köszöntem szépen! <3 (Nem tudom, írsz-e még, nem zárattam ezért. Nessa pedig válaszol a kérdésekre készséggel, ha van még konkrét, pm-ben fel is teheted akár.) //
- Ha ilyen sematikusan nézzük, akár ki is szagolhatnám a hajfestékedet - röhögök vissza én is. Mintha csak vöröskék élnének odaát, Írországban, ami szintén északon van, csak nem ennyire és nem ezen a földrészen. - Ó, viking lady! Biztos sok embernek váltottál hajójegyet a Valhallába! Mert elég harcias és okos ahhoz, hogy akár erővel, akár ésszel állítsa a túlvilági örömök elé, aki útban van. Erről még fogunk beszélgetni, remélem, nem titkolja, milyen volt akkoriban élni. Grönlandival még nem is találkoztam, legfeljebb világjáróval, aki eltöltött bizonyos időt azon a vidéken. Igazi egzotikus szépség, aki beolvadt a kultúránkba és már meg se mondanám, hogy annakidején a tehénszarvból árpalevet vedelők népéhez tartozott. - Most vizsgáztatósat játszunk? Ha van türelmed, felmondom én a leckét kicsit kiszínezve! Mert ismerem, a Teremtőm is nagy híve volt a hagyományok ápolásának és ahogy elmesélte, nekem még kevés is volt, így utána is olvastam, utánakérdeztem. A morfok élete már más, nehezebben követhető nyomon. Arról pedig hallgatok, hogy a dédi köztünk van és beavatott. Azóta nem világít úgy a Napom. Most viszont szinte átragyog a misztikus feketeségen! A boldogság kék madarával repülök és ennek tudható be a hirtelen megszeretgetés is. Lehet, hogy ha tovább tart, közelharc lesz belőle. Arra most nem vágytam, máskor esetleg megmérkőzhetünk. A barátságosság szintjén, hisz egy ilyen erejű és korú farkashoz képest fakardos harcostanonc vagyok, de mindenképp ambíciózus. - Míg ember él a Földön, lesz is konfliktus, míg pedig farkas, még inkább, úgyhogy ez nem újabb tény az ég kékségénél. Belevigyorgok a nőstény szemeibe. A harc mindennapos, hol szavakkal, hol ököllel vívják. Mi pedig karmokkal és agyarakkal. Ha lehet hinni a szavainak és nem csak a mundér becsületét védi, akkor ez egy jó nagy és jó összetartó csapat. Pont ahogy éreztem, mikor kontaktust teremtettem egyes tagjaival. - Hát akkor sikerült egy újabb követ rábírni, hogy malterfürdő után ugorjon a többiek közé. Örömmel hallom, hogy sok hozzám hasonlótól lehet remélni a büszke folytatást. Két kézzel hüvelykujjazok és hozzá még egy fültőtől fültövig érő vigyort is megeresztek, ráncok közé zárva arcom vidámságát. És ha már ilyen hosszú útra vállalkoztunk, előkapok a hátsó fiókból egy ilyen hosszú történetet. - Hogy szó ne érje a ház elejét, hallgasd hát meg, hogy szól a nagy történet Jax, azaz J, mint Jokulátor előadásában! Egyszer volt, hol nem volt, holt nem volt, ott sem volt! Élt a messzi-messzi északon két messzi-messzi tekintetű vadász... És amíg a nőstény türelme bírja, vásári mulattatók hanglejtésével, de ártó fülekkel óvatos titkosügynök hangerejével mesélem el a teremtéstörténetünket. Rátaposok a gázpedálra, féktelen a sztori, ahogy az örömöm is. Ma szintet léptem!
Bessie farkasa a harctól jön lázba (hiába, apja lánya), a csaj meg valami perverz élvezetet talál abban, hogy bosszanthat, mégse verem szét a fejét. Erre nincs magyarázat. A kötődéstől lehet. Ő belőlem született és ezt tudja a farkasom is. Úgy pofozza, ahogy a kölyköt kell. Úgy fekszik rá, csak azért, hogy leszálljon és kezdődjön minden elölről. - Lesz minden. Féktelen mulatozás is, meg futás is. Mexikói vagyok, tudok ünnepelni, bulizni, a farkasom meg már szőrét emelgeti attól, hogy majd nekiiramodunk. Együtt. A telefon szól közbe és benne az őrkutya. Felpörögnek a dolgok, nemsokára már rohanok ruháért. Minél előbb kell neki egy rakás cucc, mert én nem fogok örökké könyörögni női holmikért! Lófaszt. Ez most vészhelyzet. Morcos leszek, hogy mit bénázik a szatyorral. A szája bezzeg nagy. De csinálja, amit kell és mindjárt útra készen leszünk. - Van. Egy apró patak, néha megállunk ott a lovakkal. Szeretnek inni belőle. Jött egy róka, Étoile beszart, ledobott. Étoile, világos? Nem minden vendég tudja, hogy hívják a lovat, akin ül, de Bessie elég okos, a sztoriból is látszik. Így kerek. - Ne hisztizz, csak mesélj tovább, baszd meg! - mordulok rá, ahogy hülyeségeket beszél és panaszkodik. A farkasom bepöccen, neki is menne, de most másfelé van. - Jó. Ismerem is a tulajt. Odaszólok, hogy ez történt. Falkatag, tartani fogja a száját. Cserébe majd kap valami szívességet, piát, ingyen kört a gyereknek a lovardában vagy valami. Az állat most durvábban nyomja, kétszer is felborítja a kicsit. Idegesen rántja meg a fejét és rohangál körbe-körbe, néha belemarva a nőstény szőrébe. A rövid útmutatás profi, kellően bizonytalan. Most pedig nyomás!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- A lovat visszavittem, utána taxival jöttünk fel ide. Nem volt kedved visszaülni a hátára. Most meg sétálgatunk, sétálgatunk, kurvára fázol. Nem is lesz nehéz elhitetni. A környék nagyon kellemes, ha Bessie nem is, a farkasa szeretni fogja. Égbenyúló fák, az ágaikon hócsíkokkal, amit ha megdob egy-egy gyerek vagy hozzánk hasonló járókelő, akkor szépen lehullik. A nyakunkba baszd meg. Én barna bőrdzsekiben jöttem, indiánrojtosban. Kezem a zsebemben, így járkálunk, dumálunk. Ha meglátom Biget, morgok egyet és az arcom is ehhez igazodik. Mikor közel jön, akkor indulok távolabb. - Beszéljetek, nem szólok bele. Nem ugatok oda még egyet a végére, hogy "Csak okosan". Tudja, hogy ezt várom. Messzebb állok meg, egy fát támasztva. Emberi füllel nem hallhatnám, amiről beszélnek. A farkasom skubiz, most nyugszik, nem játszik, de ott van a nőstény mellett. Az FBI-ügynököt meg ki nem állhatja. Elsőre se bírta.
*Remek. Most valahogy nem vagyok oda a féktelen mulatozásért, ha annak futás lesz a vége. Tudom Achilles milyen futásra gondol és az most nem jó. Egyre élesebben emlékszem minden pillanatra arról a percről, vagy percekről, melyek örökre megváltoztatták az életemet. Határozottan nem akarom, a fenevad viszont erre a kijelentésre ugrál örömében. Hogy lehet két ennyire különböző…lelket egy testbe zárni? Az elmélkedésnek azonban Big ügynök vet gátat és egészen másról kell agyalnom, mégpedig arról, hogy hol töltöttem az elmúlt időt és miért nem jelentkeztem. Kigondolom, míg Achilles ruhákért van oda, én faltól –falig járkálok, hogy kigondoljak valamilyen hihető történetet, követve Big ügynök észjárását, mert van neki. Akkor jövök rá, hogy Achilles vajon mit akart mondani a heggyel, na persze, a hegyen nem mindenhol van térerő. Heuréka! Öltözködés közben elmondom mit találtam ki, patak is van, hurrá!* -Itatós patak….róka, a rókától félnek a lovak. Étoile is fél, megijedt tőle és ledobott. Világos.*Panzio is van, hogy ne lenne és Achilles ismeri a tulajdonost. Mennyi esély volt arra, hogy beletalálok a közepébe? *-Áúúú! Hagyd békén, Achilles szólj neki, hogy ne nyomorgassa!*Apuci bedurvult, türelmetlen és az én farkasom látja kárát. A végén nem marad bundája. Ez a kis fájdalmas közjáték viszont nem akadályoz meg abban, hogy az út során többször is szót emeljek a farmernadrág kényelmetlensége miatt. *
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
-Taxival? Nincs a lovardának saját terepjárója? Ha egyszer ledobott, még egyszer nem fog…sétálgatunk, sétálgatunk….nagyon fázom. Ez mondjuk igaz. *Mondtam is Big ügynöknek, hogy siessen mert fázom, ez elég hihető lesz és az is, hogy roppant mód zavarban vagyok és látszik rajtam, hogy félek. Valójában attól, hogy lebukunk és Big ügynök is a lovász sorsára jut, de ő csupán azt hiheti, hogy azért mert megint vaj olvadozik a fejemen és ő azt le fogja onnan ordítani, nekem pedig nincs a kezem ügyében tréningbögre. És sétálgatunk. Zsebre dugott kezekkel taposom a havat, ropog a talpaim alatt, máskor, más helyzetben talán még élvezném is, hiszen nem sokszor volt részem benne, és a táj is gyönyörű, akár egy nagy kupac csipke. De nem merülök el a látványban, halálra izgulom magam, a bennem született farkas pedig átveszi az idegességemet. Ki akar törni. Még nem tartunk ott, hogy meg is tegye, de hajszál választ el attól a határtól amin elég csak egyetlen lépéssel átlépni. Big ügynök megjelenik és nekem kedvem lenne megfogni Achilles kezét, vagy a háta mögé bújni, mert látva az ügynök sötét pillantását és a megfeszülő arcélet, sok jóra nem számíthatok. Becsületére legyen mondva visszafogja magát, csak a fogait csikorgatja. Elnéz a távolodó Achilles után, majd szó nélkül elmarja a karomat és magával húz….na. Lecövekelek.* -Azért még megmagyarázhatom? -Persze, menet közben elmondhatja miért nem hívott fel, miért nem indult vissza a megbeszélt időben és miért nem vigyázott az órájára. Egyébként csodás ez a nadrág, hogy sikerült magára imádkozni?*Az elevenembe talál a ruhával. Ha mindaz amit Achillesszel kitaláltunk valójában megtörtént volna, akkor most félúton lennék hazafelé, hogy minél előbb levegyem magamról a nadrágot. * -Most elégedett ugye? Képzelje ez gyárilag szakadt. Na idefigyeljen. Az történt, hogy a ló amelyiken ültem, Étoile, megijedt egy rókától, mellesleg én is, mert akár veszett is lehetett volna, de végül jobban félt tőlünk mint mi tőle, de akkor már kész volt a baj és én a patakba estem. Van itt egy patak tudja? Ott szoktak inni a lovak, szóval azért nem fagyott be. És a lovarda messzebb volt mint az a panzió, és muszáj volt odamennünk mert megfagytam volna. És akkor napokig hallgathatta volna a tüsszögésemet és a láz, meg a fájdalom. Kénytelen lett volna az ágyba hozni a reggelit. Látja ettől kíméltem meg. -És azért nem telefonált? Bessie, aggódtam és ez nem játék, maga is tudja jól…-Persze, hogy tudom, de ott fent nincs térerő. Képzelje még net sincs és kábeltévé sem. –Ne szakítson félbe! -De félbeszakítom, mert különben soha nem hallgat meg. Az órám meg, vizes lett, levettem és aztán leesett, mert lerántottam a kabátommal és akkor tört össze. Egyébként ha nem titkolózott volna a helyzetjelzőről akkor jobban vigyázok rá, de csak egy óra volt. Akkor…. Ne rángasson! *Big ügynök pedig rángat, mivel szép szóval képtelen odébb imádkozni, Achillesre ügyet sem vet, ahogy legutóbb sem igazán. Csak akkor figyelt fel rá amikor Achilles nekiment. Mérges vagyok, kétség sem férhet hozzá, és Achilles farkasa hiába vigyáz az enyém mellett, a kicsi eléggé feszült. Érzem. Ahogy minden mást is. Big ügynök illata minden eddiginél erősebben tolakodik be az orromba. ~Mindig ilyen büdös volt az aftershave-je?~ -Bessie, köszönjön el szépen a barátjától és menjünk, épp elég ideje van már itt és nekem fáj a fejem, nem mellesleg veszélyes idekint az erdőben. Magának csak egy róka jutott, nekem egy farkas és azóta is azon agyalok, hogy a fenébe úsztam meg. -Ne mondja?! Egy farkas? Ó, te jó ég! Megtámadta egy farkas? Lehet, hogy veszett volt?*Elképedek. Tócsányira kerekítem a szemeimet és az ajkaimat is egy nagy "Ó"-ra.Még a kezemet is a szívemre kapom. Noha nem láttam mit csinált Mike Big ügynökkel, de el tudom képzelni. *-El kellene mennie orvoshoz. Engem majd Achilles hazavisz. -Szó sem lehet róla, most jön velem.*Big ügynök nem adja fel és máskor, más helyzetben engednék is neki, de most nem lehet. Ha így megy tovább, és hazavisz, megint veszekedés lesz a vége és félő, hogy a bennem született szörnyeteg egy tréningbögrével nem elégedne meg…kettővel sem. Kétségbeesetten nézek Achilles fel egyetlen röpke pillanatig, de csak a biztató arcát látom, meg gondolom némi düh és utálat csillog a szemeiben Big ügynök iránt, ezen kívül más nem, csak a farkasa áll sziklaszilárdan az enyém mellett. A fejemben cseng egy korábbi mondata, miszerint csak magamat adjam elő és nem lesz gond…vagy valami ilyesmi volt. Veszek egy nagy levegőt és lerázom Big ügynök kezét magamról, majd bessiesen toppantok egyet.* -Nem, nem megyek! Tudja mit? Roppantmód szeretnék már hazamenni és átöltözni a saját ruháimba, miután egy órán át áztattam magam a gyertyákkal körülvett, illatos habfürdővel teli kádban, miközben egy pohár finom és édes bort kortyolgatok, de már csak azért sem!*Újabb levegő, még a frissen született vérfarkasok sem bírják ki levegő nélkül sokáig. Big ügynök ezt használja ki, hogy szóljon.*-Bessie ne makacskodjon, azt csinál…*Nem adok neki sok időt.* -Nem csinálom azt amit mond. Elegem van, hogy mindig azt csinálom. Ne menjek ide, ne menjek oda, Bessie nem szabad…fúúúj! Tudja nem a kutyája vagyok!*Nem kicsit emelem meg a hangom, ezt az oldalamat Achilles még nem ismeri, eddig csak Big ügynököt tüntettem ki vele, mert L`oreal. Megérdemli. Tréningbögre híján egy faágért hajolok le és azt vágom hozzá, ő elhajol ami kész szerencse, mert olyan erővel sikerül eldobnom, hogy a mögötte álló fának ütődve azonnal kettéroppan, pedig nem vékony gally volt. Azt hittem nehéz lesz neki füllenteni vagy előadni magam, de megy mint a karikacsapás. Egészen beleélem magam, a gond csak az, hogy ez most nem biztos, hogy előnyös lesz. Big ügynök rezignáltan néz rám mint máskor, megszokta már a repkedő bögréket, sőt már volt, hogy össze is takarított utánam. *-Majd Achilles hazavisz, magával végeztem.*Robert Delavere különleges ügynök talán életében először hátrál meg, Achillesre néz majd felé is mutat.*-Rendben. Vigye haza. Most ha kérhetem. A lovardánál találkozunk, kocsiba pakolja ezt az istenverte nőszemélyt és hazafuvarozza. *A fogai csak úgy csikorognak ahogy minden egyes szót kiprésel magából. Láthatóan inkább megfojtaná Achillest semmint rábízzon, de jelenleg nem tehet mást. Az én arcomon pedig büszke, bessies mosoly kunkorodik.*
Achilles & Bessie
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Bessie nem rajong az ötletemért, de a farkasának éreznie kell. Ha nem is ért angolul, akkor is tudja, miről hadovál a papa. Látom és az én farkasom boldog ettől. Együtt vadulunk, baszki! A kölyköm nagyon értelmes nő, vágom, egyből utánam mondja, amit a szájába adok. Persze, hogy nyavalyog és persze, hogy leszarom. Szórakozzunk csak. Röhögök egyet azon a mély, dörzsölt hangomon. Nem érdekel, mennyit panaszkodik még.
A hegyen is csak folytatódnak a dolgok, az erdő közelsége se hozza nyugalomba a gyereket. - Lónak a faszát! Hát mi vagyunk mi, szállítók, baszd meg? Taxi. Tököm hívjon sárga autót! Fázzon csak, hitelesen fog kamuzni. Majd elmúlik. A kis bundás már előjönne, de bevetem az energiáimat és azokkal mondom meg neki, hogy maradjon a seggén. Ez a Big ritka bosszantó fazon, nem is tudom, hogy állom meg, hogy ne nyakazzam le. Az a baj, hogy hallom őket... Fú, baszd meg! Arra gondolok, hogy Ramos-nak hamarosan annyi. Megszervezzük és elmegyek rendet tenni, utána nem lesz szükség ilyen őrkutyákra. Sértegeti, kötözködik és csak annyit tud, hogy meg akarja védeni. Szart se tud. Bessie nem kamuzik túl jól. Túl sokat beszél, túl részletesen, gyanús lehet, hogy körbemagyarázza. Ez egy FBI-ügynök, baszd meg, nem a konyhásnéni! A fa mögül odasandítok és a farkasom morog egyet. ~Ne dumálj ennyit! A lényeget, Bessie...~ Levizsgálom a fazont, figyelem, hogy mennyit hisz el. Nem értem. Ennyire jóban vannak? Megette, rohadjon meg. Mikor rángatja a kölykömet, akkor elindulok. Ő le se szar, de én figyelek. Hallok minden szót. - Hé, baszd meg! Így egy szomszéddal se bánunk, baszd meg! Tojok rá, hogy mennyire vagyok választékos. Baszd meg. Odamegyek és ráteszem a kezemet Big karjára és örüljön, hogy nem tépem le. A farkasom már ott áll Bessie-é előtt, ugrásra készen. Nem. Nem lesz még egy lovász. És milyen hasznos, hogy a kölyök mondja ki! Én csak állok, erőt képviselve. Hogy ordibál, a kurva anyját! Ez igen! Megint jobban becsülöm. - Na! Nem dobálunk, nem rángatunk, mindenki hazamegy a picsába! Elegem van, geci! Nekem Bessie nem fogja megmutatni az új erejét, mert fejbebaszom. Hazaviszem, ja. Lovarda taxi, jónapot kívánok, banyek... - Úgy lesz. Már nekem is tele van vele a tököm. Kamuzok én, ahogy kell, dühösen. Nem Bessie-re vagyok bosszús. Valaki kerítek majd, hogy ezt elrendezzük. Lófasz se lesz itt, nem találka a lovardánál...
// Köszönöm a játékot, picinyem, folytatjuk, ahogy megbeszéltük. //
*Big ügynök alapjáraton is fel tud bosszantani, nem véletlenül sorakoznak otthon a konyhaszekrényben a világoskék konfekcióbögrék. Olcsó és jó sokat lehet összetörni belőle, nem teszi tönkre a büdzsét. Most viszont jobban izgulok azon, hogy ne bukjunk le, hogy a farkas ne törjön elő. Utóbbiról Achilles gondoskodik, érzem én is ahogy az ő farkasa visszaparancsolja a helyére az enyémet. Bár van benne némi ellenkezés de az csak jelzésértékű, hogy a másik tudja, nem fog egyből a földre hasalni tőle. Hát istenem, van benne tartás, Achillesnek is ez tetszik. A vulgáris szavakon már rezignáltan lendülök túl, Big ügynök ebből a szempontból és csak is ebből kész felüdülés ami a beszélgetést illeti, másban viszont feszegeti a határokat. Achilles és a beharapás nélkül is kiborult volna a bili egyszer, nem ma és nem is holnap de megtörtént volna. Ez az egész parancsolgatás és rángatás csak előrébb hozta a „hisztimet”. Nem is kell játszanom, megy magától, hiszen valóságban is azt érzem amit mondok. Mielőtt Achilles is odajön hozzánk, még a fejembe beszél, ami picit megakaszt de már nem annyira döbbenek és ugrom meg miatta mint amikor először csinált ilyet. Ha nem a fejemben szólna elengedném a fülem mellett, nem bonyolítom túl, ő még nem tudja, de én ilen vagyok, és Big ügynök akkor fogna gyanút ha tőmondatokban vagy távirati stílusban beszélnék. Bár nekem vannak kétségeim és félelmeim mikor Big ügynök vállára teszi a nagy lapát kezét, de a pasi csak lerázza magáról.*-Gondolom már tudja, hogy sem a férje sem a szomszédja nem vagyok, Bessienek néha nagyobb a szája mint kellene. -Én megmondtam, hogy nem tudok hazudni, egyébként magától is rájött, hogy hibázik valami. *Bár nem nekem mondta de én válaszolok, Achilles amúgy sem a türelem mintaképe, és Big ügynök nem sokára olyat fog mondani ami már nagyon nem fog neki tetszeni. Akkor sem tetszene ha szimplán barátok lennénk, de most már egészen más a helyzet. Egyébként szegény amúgy sem önmaga már egy ideje, és ez a farkas támadás minden bizonnyal csak jobban kibillentette az egyensúlyból. Ennek ellenére ki kell kiabálnom magamból a frusztrációmat, főleg amit a tanúvédelem szigorú szabályai miatt érzek, egyébként meg simán rá lehet fogni miért akarok Achillesszel maradni, noha az újabb káromkodásra Big ügynök felkapja a fejét. Eddig sem nagyon ismerte ki magát rajtam de ezek után már aligha hozza be a lemaradást. A végére mindketten fújnak rám, achilles paródiából - most kivételesen - Big ügynök komolyan és ez a lényeg. El tudok tőle szabadulni, méltóságteljesen vonulok akár egy királynő a trónja felé, hát egye meg amit főzött. Még egyszer visszanézek, talán most látom utoljára. Azért mégis rendes volt....de nem őt sajnálom és nem miatta szomorkodom egy kicsit. Az egész történetnek most érzem a véglegességét, azt, hogy már nem kirándulok, nem egy nyaraláson veszek részt ahonnan egyszer majd hazamegyek és már nagyon nem a tanúvédelmi program része vagyok. *
//Imádtam minden percét, köszönöm, hogy Achilles Van! :cheers: //
Kezdőlap
//
