Wendy & Jay

 Nyáridőben a kutatást kell csúcsra járatni és ha már kipörög, akkor jöhetnek az embert igen, de farkast nem annyira próbáló, ám kétségtelenül látványos edzések. Amikor már a természet és a civilizáció majdnem összeolvad, de végülis csak meggondolja magát és mégsem, azt nevezik organikus építészetnek. Vagy elhagyatott fakitermelő telepnek, mint az aktuális edzőhelyszínemet is. Lejöttünk 3 cimborával, hogy ne csak az edzőteremben hergeljük a sporttopos lányok feromonjait, míg mi a lépcsőzőgépben ringó farhátukat stíröljük, hanem kint a friss levegőn is megmutassuk magunknak és egymásnak, mit tudunk. Az ötlet az én kútfejemből mászott ki, de Edmond, az egykori favágó dobta be, hogy a város szélén, a világ végén áll egy halom fa csak arra várva, hogy 4 marcona férfi széttornássza magát rajta. Egy egész telep a miénk és ha idetévedne valami őrféle ráverni a kezünkre, hogy "Nem szabad, kisfiam", akkor se kell a forró agyam gőzrobbanásától félni, mert a srác ismer mindenkit a fairbanks-i fakitermelők közül és ért a nyelvükön. Én is ismerek pár nyelvjárást, de favágóul még nem sikerült megtanulnom, úgyhogy rábízom, ha ilyen lesz.
 Az időjárás a kezünkre játszott és kellemesen közepes. Ujjatlan, fekete izompólómban csurog rólam a verejték, amit a kimerítő edzésre légzőgyakorlatokkal rásegítve idéztem elő. A farkaskitartás miatt meg se kottyanna, amitől a többiek kifulladva adnák el az életüket egy oxigénsátorért, így pluszban nehezítettem magamnak, hogy ne szakadjon el a humánjelmez. Fekvőtámasz a rönkökre felcsapott lábbal avagy fordítva, lépcsőnek használt kicsi a rakás és az állványokon húzó-toló mozdulatok. Szétszóródtunk, én épp az országúthoz közelebbi rúdon gyötröm a bicepszeimet széles fogású őrszemhúzásokkal. Felhúzom magam, mint dacos tűzoltó a vízipisztollyal égő kukát oltó kamaszkölykökön és onnan feltolom magam, hogy jó kilátásom nyíljon a benzinszaggal kikövezett aszfaltösvényre. Szörnyméretű kamionok és dupla haszonállatnyi személygépkocsik húznak el a környékünkön. A levegő itt mégis eléggé tiszta, ez a legjobb helyszín az erdő után, amit az alaszkai sportember kívánhat magának. A tüdőmet átjárja a hűvös szellők kaparászó érzete.
 Most meg csöpörögni kezd az eső, mint prosztataproblémás brüsszeli kisfiúból a díszkút vize. A leggránitosabb fanatikusok ilyenkor erősítenek rá, mert aki a majdnem rozsdásodásnak indult vason és a penész kivirágzására méltó fán is megállja a helyét, az a nap királya és a többiek fizetnek neki egy csirkemenüt. Számítok is rá, mint korrupt politikus a szavazás tisztátalanságára. Töretlen lelkesedéssel kattogtatom az ízületeimet a vizes vason ázva és már fordítva, háttal nézem az országút vándorait, mint csodálják a ronggyá váló tornászokat. A póló alól ki-kikandikáló sárkány szárnya végei csak ámulnak és bámulnak, én viszont kikapcsolok, mint zárlatos tévé főműsoridőben. Nem gondolok semmivel, nem csodálkozom rá az út zajos lakóira, csak én indulok újabb és újabb útra és fel és le és fel és le. Egyszerűen ilyenkor érzem, hogy élek.

Jay &
Wendy

Somebody speak to me
Cause I'm feeling like hell
Need you to answer me
I'm overwhelmed
I need a voice to echo
I need a light to take me home
I need a star to follow
I don't know

Anchorage már egészen ismerősnek hatott így egy hét elteltével, nem mondom, hogy olyannyira megszoktam, de azért legalább ismertem egy két arcot, és kibéreltem egy csinos kis kecót, ahol ellehetek egy darabig, aztán majd kitalálom, hogyan tovább. Egyelőre minden meghaladta a képességeimet, mert őszintén szólva legszívesebben elbújtam volna a világ elől, hogy soha többé senkivel ne kelljen találkoznom. Még jó is, hogy áthelyeztek, nem bírtam volna a húgom szemébe nézni, bár ő nem haragszik, de én akkor is hibásnak érzem magam. Ettől még szeretem, csak most kell egy kis távolság, mondjuk két országnyi pont megfelel. Tegnap azért megdobtam egy maillel, ne mondja azt, hogy elfeledkeztem róluk.
Cirka hat órája beültem az édes kis szerelmembe, a pick-up-omba, és Fairbanks felé vettem az irányt. Úgy esett, hogy időszerűvé vált lejelentkeznem a nagyfőnöknél, én meg nem szeretek senkinek adósa maradni, és ha valamit, hát az őrző ügyeket nem szokásom ellinkeskedni. Már egészen közel járok, alig pár mérföld távolságról dalolnak a táblák, egész testhezálló, ha már a rádióban a csajszi valami fülemülét emleget állandóan, nekem aztán mindegy, egész kellemes kis nóta, éneklem hát vele, szerencsére a hangom egész jó, bár az sosem jutott eszembe, hogy éneklésre adjam a fejem, ebben a műfajban szerintem kevesen képesek egyben értékeset és maradandót alkotni. Egész feldobja a hangulatom egyébként a hangom kieresztése, ezzel párhuzamosan elkezd esni, én meg az ég felé mutatom középső ujjamat, lelkesen integetve vele Murphy pajtásnak. Vettem ám, ne legyen jobb kedvem, ott még nem tartunk. Amúgy bírom az esőt, és egészen addig így is gondolom, amíg nem hallok valami kattanást a motor felől, és csap ki a motorháztető alól némi tetemes mennyiségű gőz, amire természetesen az az első reakcióm, hogy félreállok, mert nem vagyok hajlandó sem a saját, sem a Fiatom testi épségét tovább kockáztatni.
Még jó, hogy mindig van nálam ernyő, így magamhoz veszem az élénkpiros darabot, bár semmilyen más ruhadarabomat tekintve nem vagyok esőhöz öltözve. Annyit azért megteszek, hogy a feleslegessé vált napszemüveget feltolom a homlokomra. A kulcs is a kezemben, nem vagyok olyan ostoba, hogy benne hagyjam, bármennyire is legyen épp hadirokkant a járgány. Felnyitom ugyan a motorháztetőt, de őszintén, halvány lilám sincs róla, mi lehet a baja, annyit értek a motorok működéséhez, mint villamosmérnök a tengerbiológiához, nagyjából… Sóhajtva csapom vissza, majd beriasztva a járgányt körbenézek, nincs-e valamerre olyan hely, ahol segítséget kérhetnék. Ugyan hívhatnék egy autómentőt is, de a személyes kontaktokat mindig jobban csíptem, mint egy agyatlan diszpécserrel történő társalgást. Hamar kiszúrom a fakitermelő telepet, és látok némi mozgást, hátha akad ott valami autókhoz konyító férfiember, és megúszom a fölösleges plusz költséget némi mosolyért, esetleg jövőbeli szívességért cserébe. Vagy ki tudja, én sok mindenre hajlandó vagyok.
- Hahó! Szükségem lenne egy kis segítségre!
Mondom a legközelebb orbitális méretű pasas hátának, és csak a tudatom egy eldugott szegletében kaparászik a felismerés egyelőre, hogy az a tetoválás nem épp ismeretlen a számomra, csak épp ennyi év távlatából hajlamosak nehezebben előmászni az emlékek, főleg az elfojtott fajták.

Egy hentesénél biztosabb marokkal kell kapaszkodnom, hogy ne csússzak le, mint ónos eső az ereszcsatornán. Lelkesedésem töretlen és az ügyességem sokkal inkább dolgozik most, mint a fizikai erőm, hisz összpontosítani kell a masszív szorítás mellé. A háttérben négykerék-meghajtásos csodák és termetesebb, sokkonténeres járgányok is elvonulnak, hallom. Az egyik mintha fékezne, bár nem tudom teljesen kivenni az országút kakofóniájából és nem is zavar különösebben. Ha megjöttek a gondnokok, akik ránk szeretnének inteni, hogy "Nem szabad", akkor majd a visszavonult favágó cimbora letárgyalja velük a szálkáskezűek nyelvén. Én csak nyomom a szériákat és eltelik egy kis idő, mire konkrét lépteket hallok közeledni. Csuklyásizmom fölött nézek hátra, mint flegma vállú lazagyerekek a sikátorban. A tekintetemet ilyen esőben talán nem lehet tisztán kivenni, de nem túl örömteli. Mint amikor a macska fülét portörlővel ingerlik a májdús táp fogyasztása közben, olyan kedv rí le az edzésemben megzavaró hangok hallatán. Benzingőz és vízpára zavarja meg az érzékeimet, így először még nem jövök rá, hogy ismeretlen ismerős csöppent ide a kicsi világ közel s távol lévő szegletébe. Visszafordulok és megvárom, míg szólásra nyitja ajkait a kopogós cipellőjű női alak, aki jobb időre számított a fejtetőre kárhoztatott napszemüvegből ítélve. Florida nem erre van, valaki csúnyán félreirányíthatta...
Az izompóló nyaka mögül kikandikáló sárkány zöld feje pontosan szemközt néz Wendy-vel, bár kicsit bővült és szépült azóta, hogy közelről megismertük egymást. Simán rájöhet a kontúrból és a mintázatból is, hogy ki húzza fel magát, kivételesen nem átvitt értelemben. Míg meg nem hallom a hangját. A karom derékszögű hajlásban marad és lassan eresztem vissza magam megfordulás nélkül. A talajra érkezésig még van fél méter, mert ugrás nélkül nem érhető el a vas, amin tornásztam. Toccsanok a dagonyába, amit 1 órával ezelőtt még poros földnek hívtam. Gerincbántalmakkal küzdő vénembereket meghazudtoló lassúsággal fordulok meg, mert nem akarok hinni a füleimnek. Az energiákat érzékelő részemnek pedig végképp nem. Úgy vetem ki rá a tekintetemet, mint vadász a hálócsapdát. A karjaim széles tartásban, mintha láthatatlan dinnyéket szorítanék alattuk.
- Tőlem vagy ellenem, drága lepcses szájú vígözvegyem?
A vigyorom nem teljes körű derűt mutat. Ez olyan farkasmosolyféle, mert benne játszik, mi mindent szeretnék kezdeni a pásztázott illetővel, de kétségek is cikáznak a két sötét szembogaram között. Nem lehet más, nincs még egy ilyen szabadelvű és szabadhangú kéjmadár. A dombságai tartják a formájukat, talán a csípője árulkodik valamiről, amit talán én hagytam meg az utókornak és ez maga a színtiszta horror. Ez itt bizony a gondnokné, akiről nem hallottam a részeg pásztoróránk óta, csak a férjéről, akit ki kellett törölni az élők közül, mert alkalmatlan volt a falka- és farkaslétre is. Na de Őrző energiát pumpáltak bele ebbe a kerek asszonyságba? Váratlan fordulat, de csak megerősít, hogy nem álmodom és nem illúzióval szórakozik valamely vetítőbajnok fajtársam. A szagot nem ismerem, ezt a hangot viszont számtalanszor hallottam csiripelni szándékosan félreérthető, félrelépésre csábító szavakkal. A minneapolis-i pankrátorkrónikák szerint az arénában egyetlen meccsen volt biztos mindig az eredmény: Wendy-t minden egyenes hajlamú kollégának sikerült megdöntenie, kivéve a hűséges típusoknak. Sokáig én is a mindent a szemnek elvét vallottam, aztán az alkohol felszabadított egy estére. Mindkettőnket. Ami utána következett, az pedig már történelem. Az életem fordulópontja egy ízletes dugás volt, ami után nem bírta befogni a száját a tágra nyílt ülepű. Legalábbis így gondolom. Egy karrierre dobott atombombát és egy időzítettet aktivált, mert Alamo-ból akkor szökött ki a Bestia. Minden máshogy alakult volna, ha nincs ez a nőszemély vagy ha képes hallgatni a tettei súlyáról.
Most ássam el egy tonna farönk alá a darabjait vagy döntsem meg még egyszer a sokéves átlagát, de partszakadásig? Esetleg legyen ő az ebédem, ha már úgyis mindig készségesen felkínálkozik? Annyi vajat kentem már a fülem mögé itt is, hogy lassan desszertnek számítok az Őrzők előtt. Szaladgáló gyermekekként űzik egymást a gondolataim. Megüssem vagy ne üssem, ezen tűnődtem, egy nagy pofon nem old meg semmit. Válaszokra vágyom, nem csupán egy szétmarcangolásban kiteljesedő bosszúra. Vajon tisztába tették a pelenkás gondolkodású asszonykát azzal, hogy mit produkált az én sorsomban? Vagy csak a híradóban hallotta a gyászjelentést? Felvonult a temetési meneten, ahol egy kővel megpakolt koporsót kísértek utolsó útjára a fájdalmukba majdnem belehaló szüleim és David Papa meg a szakmai berkek fele? Másnap ugyanúgy beállt a dögcédulás pultba, hogy két pankrátorfeleség nercbundája közt bujálkodjon a prémek tulajdonosaival? Vagy magába nézett és takarítószerekbe ruházott be a mocsok láttán? És ha már tudta, hogy új sorsot adott nekem, hová a világ aranyos szegelletére menekült a paranoiát kiváltani képes hálámra gondolva? Látnom kell, mivé vált és meg kell hallgatnom a történetét. Egy asszony illata. Most már megőrzöm az emlékezetemben örök időkre, akármeddig is fog élni. A doktori disszertációm egyelőre kimenti a helyzetet, tudatlanul nem adhatok neki instant kivégzést.
- Felesleges sikítanod, ha már aznap éjjel is csendben élvezted az óriáskígyó üregjárását - szólok és leszegett fejjel közelítek felé, mint az esőzés a végéhez.
Úgy emlékszem, hogy nem játszott böllérkés alatt visítva küzdő vágósertést, hanem annyira észnél volt, hogy diszkrécióra törekedjen. Neki ki kellett józanodnia, hogy elárulja, amit részegen titkolt? Sántítanak a következtetések, mint ágyúval ellőtt térdű háborús hős a távgyalogló versenyen. Közben egyre kisebb cseppek ütlegelik a kugligolyót, ami a nyakamra nőtt és rendületlenül készülök a könnyűvérű ruhatárosnő orra elé állni. Szemügyre kell vennem, mint hentesboltban a pulykamellfilét és egy autobiográfiát is szereznem kell, mert egyszerűen nem lehet véletlen, hogy ezen az úton gördültek a verdája kerekei pont akkor, amikor én csuklóztam a kísértetiesen magára hagyott telep vasrúdján. Az időjárás pedig asszisztál, hogy tisztábban lássak, halljak és szagoljak, mint nagymama Bestiája Piroska kosarában a húsáru után érdeklődve. Ha hátrál, megállok, mint benne az ütő és rászólok hívogató mutatóujjmozgással:
- Gyere vissza, mindenki galambja! A nyolcadik utas a halál, de most csak ketten vagyunk, ő később érkezik.
Jó kérdés, hogy mennyivel később, percekig váratom vagy... Lehet, hogy el fog szállni a gyilkos vágy, de ahhoz olyan történet kell, ami lenyűgöz, mint tenyészbikát a vontatókötél. Az edzőtársak szerintem behúzódtak már valahova és várják a tisztuló égboltot. Lehet, hogy elveszítek egy fogadást, hisz arról volt szó, hogy kitartok heves esőzések alatt is a szertornán, de ez most nem tűrhet halasztást. Ő nem tűrhet halasztást.

A sárkány, elég hamar felrémlenek lelki szemeim előtt az addig múlt ködében porosodó képek. Ahogy ő a fülének, úgy én a szemeimnek nem hiszek, nem is arról van szó, hogy él, az valamilyen szinten még megkönnyebbüléssel is töltene el, sokkal inkább arról, hogy itt van, a világvégén. Engem meg pont ide kellett vezényelni? Hát mi az isten haragja van a fentiekkel, akik sorsunk lapjait írják? Ez már rég lefutott meccs, kurvára megszívta mindenki, erre most itt áll előttem, és… hümm, tán csak nem a masszív egoizmus vegyül azokba a szépen formázott szavakba. Ajkaimra kaján vigyor költözik, édesem, senkire sem lenne szükségem ellened.
- Nocsak, a szellem a palackból? Ne légy naiv, egyedül is elbírnék veled, nem úgy egy autó motorjával.
Meglehet, nem sokat segít a helyzetemen, ha túráztatom, de az évek során biztosan nem kopott el a nagy pofám, még akkor sem, ha lényegesen több agysejtem van, mint akkoriban volt. Vagyis, inkább csak jobban szeretem használni a fejem, mintsem csak élni bele a vakvilágba. Nem különösebben hat meg, milyen szemeket mereszt rám, a múlt egyrészt igencsak távol van már, másrészt, ha nagyon elgurul a gyógyszere, kénytelen leszek felvilágosítani, hogy a mi is afférunkat nem csak ő szívta meg, nem mintha nem lenne nyilvánvaló. Bár pardon, nem nevezném az Őrző létet szívásnak, azt imádom, egyéb dolgok is voltak ott, ám azokról nem fogok beszélni sem most, sem máskor, neki ahhoz nincs semmi köze.
- Édes, hogy azt hiszed, félek tőled, de ne ringasd magad hiú ábrándokba, nincs így, előbb sikítanál te, mint én.
Még csak arra sem veszem a fáradtságot, hogy védelmet idézzek magam köré, egyedül annyit teszek meg, hogy leeresztem az ernyőmet, pár csepp csak jót tesz, tán még növök is egy keveset, igaz? Hát persze, hogy nem. Viszont remek lesz, ha szükségem lesz valami ezüstre, az édes kis hegyes végével remekül lehet döfködni megvadult, hajdal szép reményű pankrátorokat, kiknek ma már inkább a Holdat vonyítás a hobbijuk.
- Na és most mit játszunk? Faltörő kos kívánsz lenni, mindenféle kulturált lerendezési módot kizárva, vagy esetlefg hagyod, hogy felszálljon az agyadról a lila köd, és tépjük egy kicsit a pofánkat, mielőtt megpróbálsz bántani? Félreértés ne essék, állok ennek is elébe, Nagyfiú.
Nem vagyok félős kiscsaj, előtte sem voltam az, és nagy a pofám, igen, de történetesen tudom, hogy őt akkor is kenterbe verném, ha dupla ennyi idős lenne. Mondhatnám, hogy kínos, de én nem szándékozom porig alázni, és remélem, nem kell megmutatnom neki, hogy kicsi a bocs, de már igencsak erős.
- Egyébként, most hogy mondod, rohadtul utálok csendben élvezni.
Utalok vissza az előzőekre, mert bizony, én még erre sem emlékszem, de ezek szerint sokkal inkább voltam a helyzet ura, mintsem azt gondolnám magamról ittasan. Meg aztán, ha valaki nem rest a férje munkahelyén űzni a kis félrekavarásait, az bizony megtanulja, hogy a csönd sajnos vele jár, még ha nem is oly édes.
- Nagy szavak. Illenek a méreteidhez, bár mi tagadás, most kevésbé vagy lelkes, mint utoljára. Tényleg, a nejed mit szólt?
Bájmosoly, nem érdekel, semmit sem számít már ez most, meg úgy egyáltalán… Évtizedek suhantak azóta tova, annyira mindegy, hogy ki hol van most, nem a szarból vakarja ki magát láthatólag mindennap, szóval ne vernyákoljon itt nekem magához méltatlanul, mint egy bagzó macska, mert istenemre mondom, sírva is találok fakadni.
- Én nem akarlak bántani, úgyhogy javaslom, maradj ott szépen, ha beszélni akarsz, beszéljünk, ha segíteni, segíts, ha viszont a szárnyaidat akarod próbálgatni, keressünk egy diszkrétebb helyet, mert sem a haverjaid, sem az elszáguldó autósok orra előtt nem fogok parádézni, ezzel veszélyeztetve az álcánkat.
Nagy ívben teszek a hirtelenségére és a jogosnak vélt dühére. A hely nem megfelelő, amíg van, aki láthat minket, addig mindig fennáll a baj kockázata, és én ezt őrzőként nem engedhetem meg neki.

Mindazon kevesek, akik ismertek emberi mivoltomban és megbundázva is, azt emlegetik, hogy az egyébként sem szöszméretű egóm kapott egy turbóinjekciót a beharapással. Egy bizonyos nőstény azt vágta egyszer a fejemhez, hogy Alamo Bestiájával jobban jártam volna. Gondolom, irigykedett Alamo-né sorsára és bánta, hogy már nem lehet meg a gondnok úrnak. Azóta csak fejlődtem, a büszkeségem is, így Wendy jól látja, hogy mi süti ki a hallójáratait.
- Ne parancsolj, kis gazdám! Füstbe ment a tudomány?
Az autókat operáló szerelőzseniktől én messze vagyok, de pár trükk még a tarsolyomban van. Washingtonban alig működő kocsikat is loptunk néhány egyszerű mozdulattal bírva őket könnyű sétára az orgazdáig. Talán segítettem volna, ha a szép szőke herceget szólítja, hogy lovagias udvariasság után belelovagoljon a visszavarázsolt királylányba, de ez a mese máshogy szól. Az ő egója se a dunsztosüveg alján keresendő, mindig is volt benne dinamizmus. Mi ketten hosszú kapcsolatba akkor kerültünk volna, ha ő hord ki engem anyaként, mert minden más esetben zsémbelődésbe fulladt volna az együttlét. Részegen egy éjszakára megfelelt, mint Zsugás Jimmy-nek a szakadt treff hetes, amíg el nem megy új paklit venni.
- Látom, beiratkoztál az "Ide nekem az oroszlán után a farkast is!" kurzusra, de a tüzet olajjal oltod, finom popójú drágaságom!
Ha a múlton merengésből visszacsöppenek a jelen levesestáljába, akkor gezemicét találok. Ezt hogy főzték ki a sorsot irányító szellemlények? Kettőt lapoztak a szakácskönyvben és közben még fejjel lefelé is nézték az oldalt? Úgy véltem, elmenekült a szerelmi háromszög másik életben hagyott résztvevője, de ezek szerint megtalálták a helyi tetovált barátaink. Kiképezték, mint Rambo-t Vietnamra és most nekem hozza a vadászpuskát a kis szapora nyulacska. Egész estéket végig kellene társalognunk, hogy mindent megtudjak. Akár úgy is megtenném ezt, ahogy utoljára láttam, hisz most szabad madár vagyok. Bár néha úgy érzem, elszállna a szabadságom, ha visszaélnék vele.
Ázik az esőben, meg is szánnám, de elkövette azt a hibát, hogy kinyitotta a száját. Azzal az ernyővel meg mit bűvészkedik? Csak nem?
- Figyelmezz rám, te semmiből előtűnő! Amire felesküdtél, azzal pontosan szemben állsz és a homlokára köpsz, nem érzed a feszkókeltés közben?
Én kezdtem egy erős indítással, de az Őrzőknek nem a felhergelt állat további vadítása a feladatuk. Nem hagyhattam ki ezt a kártyát, le kellett csapnom az egyre vizesedő asztalra. Közeledem továbbra is, de az említett kulturált lerendezési módot nem szeretném kihagyni. Hogy utána életben akarom-e tudni vagy ibolyák alulról szagolójává tenni, az majd elválik, mint celebpár, mikor kitálal a bébiszitter. Nem lesz ez háborúmentes övezet, már csak azért sem, mert a diadalívnyire nyitott szájú ellenfeleket még inkább ki akarom próbálni, hogy csak keltik a félelmet vagy ténylegesen okozni is tudják erővel a tekintély elfogadását? Megállok előtte fél méterrel és a karjaimat összefonom a mellkasom előtt. Láthatja az új ábrákat, amik azóta kerültek és kerülnek rám. Díszesedem, mint húsvéti tojás az ügyeskezű asszonyok ölelésében.
- Bezzeg másnap ki kellett nyitnod a szádat, hogy eltüntesd a piszkot, ugyebár? Inkább sikítottál volna bortól bűzölögve...
A farkasomtól boldog vagyok, a karrierem gerinctörésétől nem. Kaphattam volna Bestiát egy szekrénnyi aranyöv, bajnoki serleg és érem után is, ha ez a diliribi nem fecsegi ki azt, amit illett volna úgy titkolni, mint az erdőmélyi nászt a fairbanks-i Falka égető tűzű nőstényével.
- Pedig jól áll neked ez a kék, megy a vadasszony feelinghez, ami még mindig vadító is. Donna-val még hosszú évtizedekig úsztunk a tejjel-mézzel folyó boldogságban. A csavarkulcsok királyáról viszont nem hamisított gyászjelentést közölt a másnapi Minneapolis News. Mennyi ideig tartott főt emelni, miután a sziklaszirt széléről 2 életet löktél le, nem tudva, hogy az egyik megkapaszkodott?
Adok én itt jégkockát és forró csokit is, bókot a becsmérlés mellé. Amilyen könnyű volt a vére anno domini, el tudom képzelni, hogy két napig csokit falt és mogyorókrémet, aztán harmadnap már hasra fekve pipált a mentorán, aki elhívta, hogy kígyót melengessen a keblén. És még a vérfarkasok a kegyetlenség megtestesítői, igaz? Hagyom, hogy a harcra kész érzésektől dúló bige válaszra nyissa száját. Ami azt illeti, a félelmet tényleg tovaűzte, lehet mögötte erő bőven. Annyira cizellálatlannak nem nézem, hogy egérként ugorjon a medve szájába. Ettől függetlenül lesz hirig, mert szóban még egy csatát sem vívtak meg a legnagyobb harcosok. Ha tudnom kell, hogy erősebb, azt nem hitre alapozom, hanem arra, hogy megnyalatja-e velem a sarat.
- Régen egyszerűségből álló mozaik voltál és a fényed nem kopott meg, de csiszoltak rajtad, mint erről tanúbizonyságot adnak a szavaid. Az nem kérdés, hogy mindaz, amit én akarok, az minden. Kezdetnek vegyél a nyakadba valamit, mert lassan megnyered a vizespóló versenyt!
A Bestiám ismeri ezt a nőt. Az első ismerte igazán, a gondnok úr fegyelmezetlen háziállata, de egy falkatag feleségét általában szokták ismerni a többiek is. Hol mélyen, hol kevésbé. Egyébként biztos, hogy más minneapolis-i farkas is megjárta már azt a lyukat, csak okosan. Az ismeretség minimális, de bővítendő, ezért nem kezdek rögtön torokkal. Ahogy hűl a fejem, még egyszer végighordozom tekintetemet azon fantasztikus korpuszon, ami a jó géneknek köszönheti magát. Mmm, a két fánk, alul pedig a garázsajtóhoz vezető kellemesen kacskaringós lábikók. És persze a koffer, amit megpakoltam, pedig még nem is tudtam, mekkora utazásra indulok. Előtör belőlem az asszonyokat ázott lépcsőn lesegítő páncélozott kerekasztalnál ülő úriember és villámgyors, de csak emberien villámgyors mozdulattal kapom le magamról az izompólót, aztán pedig lendületből és farkasenergiával is megtoldva teljes erőből az Őrző asszonysághoz vágom. Mondtam én, hogy vegyen valamit a nyakába és nem állíthatja, hogy csak beszélek, nem cselekszem. Reflexvizsgálat, gumikalapács helyett sokkal izgalmasabb módon.
- A forgalmi zavarelhárítás fogalomzavarát is elhárítva ne szöszöljünk itt, mint kanadai a pinán! Megnézem azt a pöfögőt. Tudom, hogy a tárogatásban remekelsz, de remélem, az eszedet nem felejtetted ki a csomagok közül és nem hagytad az eső martalékává válni a motort.
Úgy érzem, meg tudom állni, hogy ketté akarjam szabni. Két szép női mell és egy csinos pofika sokkal többet ér a nyáladzó Bestiám ellen, mint mesemegvonással fenyegetőző anyuka intelmeként csitító szavak. Érzem a potenciált, hogy ha egymásnak feszülünk, lehet abból még békeszex is és az azért még tárgyalási alap. Érzem benne, látom a szemei közt a régi bujaságot, amivel hívogatta a férfiakat szó nélkül is. Így elnapolom a megmérkőzést, de nem felejtettem el. Most pedig látni akarom, milyen autóval vezetett ide a jövőbe és míg szerelek, ellensúlyozom a büntető válaszokat a segítségnyújtás nemes tettével. Egy kis befektetés, hogy lefektethessem.

Megvonom a vállam, az én tudományom aligha füstölt el, az autó összerakói azonban megérnének némi szitokáradatot, de hát na, semmi sem lehet tökéletes, az én életem meg pláne nem, szóval ez van.
- Oltani? Ne viccelj, kérlek, jobb szeretem szítani, de hát ez nyílt titok.
Mint sok minden más is velem kapcsolatban, no de manapság már valamivel szolidabb életet élek, nem mondom, hogy nem akasztok a horogra olykor egy-egy pasast, de a prioritások átrendeződtek az életemben, és nem a strigulák számának növelése érdekel, bár hozzátenném azt is, hogy egy ember mellett sem táboroznék le soha többé a büdös életben. Egyszer elég volt, kiderült, hogy nem az én műfajom, szent eskünkből maximum a holtodiglan-holtomiglan működött, amit nekem sikerült átvészelnem, bár nem sokon múlott.
- Jobban örülnél tán, ha mágiából fonnék nyakörvet, és aggatnám rád? Még semmit sem csináltam, de ostoba vagy, ha elvárod tőlem, hogy tétlenül tűrjem indulatos közeledésedet. Gondolkodj el egy kicsit azon, ki kelti a nagyobb feszkót, tudod, a bagoly mondja verébnek, tipikus esete ez.
Való igaz, felhergelt állat, de nem más irányába csordul túl a haragja, hanem felém, azt meg hagy kezeljem úgy, ahogy kedvem tartja, ez nem az Őrzők vagy a Vérfarkasok ügye, ez a kettőnk magánügye, semmi köze a fajtánkhoz, és kötve hiszem, hogy olyan ostoba volna, hogy ez ne lássa.
Mikor megáll előttem, úgy döntök, visszahúzom a fejem felé az ernyőmet, talán lesz módunk megbeszélni előbb, s csak utána elővenni a másikat egyéb értelemben is, bár nekem nem szívügyem összerúgni vele a port nem verbális módon, de tudom jól, milyen. Szép esélyem van rá, hogy nem tudom majd elkerülni, s ha így, akkor annak vélhetőleg csúnya vége lesz. Már csak azért is, mert holt biztos, hogy nem fognak megdicsérni, amiért rögtön zűrbe keveredek, bár elvileg megkapták az aktámat, szóval túl nagy meglepetéssel nem fogok szolgálni senkinek sem. Én nem tárulkoztam ki olyan szinten, mint ő, de a régi tetoválásaim mellett én is összeszedtem ezt azt, mint a Mindent Látó Szem, az Öregedéslassító, ami már elég szépen terjeng, és az Életfám sem mondható kicsinek, de ezek közül maximum a fedetlen vállamról kacsint ki a koromat szabályozó rajzolat.
- Wow. Azért az kicsit új, hogy a ribanc mellett még a hülye picsa titulust is magaménak tudhatom. Esetleg elméláztál azon egy árva pillanatra is eddigi életed során, hogyha egyik félrekufircomat sem vallottam be, akkor miért pont nálad tennék kivételt?
Nyilván nem, máskülönben nem támadna le rögtön ezzel. Némileg felhúzom magam a dolgon, de aztán úgy vagyok vele, hogy letojom, mit hisz, én tudom, hogy senkinek nem köptem el azt, ami történt, de egészen eddig az sem jutott eszembe, hogy az ő szája járt el, én harmadik félre gyanakodtam. Azt hiszem, egy fokkal máris különbnek érzem magam tőle.
- Befejeznéd a vádaskodást?
Kérdeztem higgadtan, és ha kicsit kevésbé uralkodnék magamon, isten bizony pofán vágnám, hogy érezze már a törődést, és jöjjön rá, hogy akkor nem csak az ő élete ment tönkre, és én sem okozója voltam az egész szarnak, hanem ugyanúgy elszenvedtem.
- Izzítsad csak a hazugság detektorodat, mert érzésem szerint más különben egy büdös szavamat sem fogod elhinni. Az a fasz élve el akart temetni, miután a szart is kiverte belőlem, és úgy szétkarmolta a hátam, hogy csak azért nem vagyok hozzád hasonló, mert az Őrzők megmentették az életemet, és kiszedték belőlem a farkast. „Haza” már úgy jött, hogy elintézett téged is, elég nagyra volt magával. Ám ha a bűnbakot keresed ebben a történetben, el kell keserítselek, nem áll itt előtted. Épp annyira vagyok hibás a történtekért, amennyire te.
Leittuk magunkat a sárga földig, dugtunk egy homályosan derengően jót, és ennyi, senkinek sem mondtam semmit, mert úgy kiütöttem magam, hogy másnap délig aludtam, arról halván lilám sincs, hogy ki köpte el a megboldogult uramnak, és ezt a balhét én bizony nem fogom elvinni.
- Nahát, már feszkó van némi vizes póló miatt? Ne aggódj, van rajtam melltartó is, nem látsz semmi olyat, amit nem akarsz.
Közben azért intek egy hahót az ernyőmmel, ami már a fejem fölött díszeleg, egyelőre úgy döntöttem, ráérek ezüstbe öltöztetni. Azt is sikerül megállapítanom, hogy annyira nem bánná ő ezt a nedves ruházatos témát, kutyából ugyebár nem lesz szalonna, határozottan nem pironkodok rajta, nézzen csak, azt szabad, többet egyelőre nem. Gőzöm sincs, mennyire akarnám szexbe fojtani az indulatokat, bár, nem vagyok rest elvigyorodni, mert naná, hogy az ölem megfeszül a gondolatra. Félelmetes nagy ribanc vagyok még mindig, ez van, de sosem zavart, nem most fogok elkezdeni sápítozni rajta.
A pólóját nem szándékozom magamon tudni, főleg mert vizesebb, mint ami rajtam van, de most komolyan, mit gondolt? Felettébb udvarias, mondhatom, bár sokkal inkább arról van szó, hogy tudni akarja, mennyire is vagyok bika. Nos, annyira mindenképpen, hogy ne vágjon pofán a víztől tocsogó ruhadarab, és annyira is, hogy a kezemnek csapódás után ne hulljon a sáros talajra.
- Egy welcome drinknek jobban örültem volna, de ajándék lónak nem nézzük a fogát, ugyebár.
Állapítom meg kissé keserédesen, ha kéri a pólóját, majd elveszi, nem féltem ilyen tekintetben, tulajdonképpen semmilyenben, Emilio nem egy félteni való jószág, inkább tőle illik mindenkit óvni, ha dühbe jön.
- Dehogynem, még jár is, és a kulcsot is benne hagytam.
Vágom rá reflexből, majd intek, hogy zárkózzon csak fel mellém, gondolom egyikünk sem szeretné a háta mögé engedni jelen állapotok között a másikat, a hátam mögött még nincs szemem, és fölöslegesen nem puffogtanám a varázslatokat. Nincs messze a járgány, szóval hamar kilyukadhatunk a tökéletesen bezárt drágaságomnál, ami abszolút nem egy nőies autó, ellenben random bárhol kiválóan lehet belőle csillagokat bámulni éjszakánként, és az is előfordult már, hogy fülledt nyári estéken a platóján aludtam. Vagy egyebet csináltam, és igen, itt is maximum a képzelőerő szab határt a dolgoknak.
- Kösz, hogy ránézel.
Sosem tartottam magam bunkónak, és a köszönöm szó sem ismeretlen a számomra, pláne annak fejében, hogy nem hittem volna, hogy kilyukadunk ide valaha, sokkal inkább számítottam a nem kellemes formán történő egymásnak esésre.

A ruhatár nem hagyta kiteljesedni a tűzgyújtó képességeit, kivéve, mikor a férfiszívekben, illetve a szív alatt egy jó fél méterrel lejjebb lévő szervekben csiholt lángot. Mindig fűzte a szavakat, incselkedett, de most valahogy másnak tűnik. Felszabadultabb és ha ez annak tudható be, hogy megfosztották a férjétől, miattam, akkor igencsak hálás lehet. Büszke nem vagyok a tettemre, mutatja ezt az is, hogy alkoholt utoljára Iris sörös csirkéjében fogyasztottam, előtte pedig idejét sem tudom, mikor.
- A nagy semmi még mindig a kedvenc témád és óriási lelkesedéssel adod elő, mintha csak tanítani kéne.
Elképesztő, mikről képesek a nők órákig hadoválni és mennyire felpumpálják a bolhát, hogy végül elefántnak látsszon. Amit értek, arról nem szükséges vitázni, a többit pedig megkérdezem. Nekem ne tartson előadást arról, hogy milyen vagyok! Ennyire közel nem került egymáshoz a lelkünk, csak a testünk osztott meg minden titkot a másikéval. Az viszont nagyon fincsi menet volt, erre szerencsére emlékszem...
- Nem mondhatod, hogy szűkkezűen mérem a jelzőket. A nők gondolatmenetei sokszor a saját elméjükben is csak légypiszoknyi nyomot hagynak és utána felhangzik a hivatalos magyarázat, hogy "Nem is tudom, miért csináltam"
Az utolsó szó az enyém kell, hogy legyen, de érzem a szavai mögött, hogy nem küzd igazságnak felöltöztetett mese két lábon tartásával. Lehet, hogy mágikus erőt adtak neki és nyakörvet, pórázt, meg kutyatálat létesít, ha akar, de az ilyesmi ellen nincs védve. Hogy miért tette volna, arra ezer és egy magyarázatot gondoltam már ki. Véget akart vetni a titkolózásnak vagy másnaposan kába volt a feje, hogy ne csússzon ki egy leleplező szó. Esetleg erőszakra emlékezett és a férjének mondta el először. És így tovább. A női lelket megérteni nehezebb, mint professzori címet elnyerni a nyelvészet tudományágában.
- Ha méltóztatsz elmondani a saját verziódat, akkor esetleg megfontolom, hogy kevesebbszer emlegetem fel.
Mert ez még nem válasz arra, hogy hogy élte meg. Lehet, hogy nem hiszi el, de tisztán akarok látni és azzal a sok harcostársamat kényeztető szájából akarom hallani, mi is történt és hogy élte meg azt, ami mindkettőnk életében fordulópont lett a jelek szerint. Nem sajnálom azért, hogy a férjét lenyakazták. Hogy is tehetném azok után, amit Alamo elkövetett? Wendy elég szar pasas mellett tette le a voksát és a vakság vagy a szemellenzősség nálam nem mentség. Nem sajnálom, de meg fogom hallgatni és ha támadni akarnék, nem álltam volna meg. Ez most nem pankráció, ahol látványos hatásszüneteket tartunk és rákészülünk a következő manőverre.
- A detektor aktív üzemmódban, kezdődhet a beszámoló!
A zivatar csillapodásával együtt megy le bennem is a pumpa, ahogy meghallgatom a felszarvazott férj balladáját. Sok mindent mutat az érzékelőm, többek között azt is, hogy ebbe nem rokkant bele a vörösségéből nagy kékségre váltott vicces csöcsike. És azt is, hogy a halál nála is opció volt, amint nálam sem volt garantált, hogy az élő farkasok száma gyarapodik, nem a halott emberek száma. Ez teljesen logikus magyarázat arra, hogy az Őrzők kiszálltak. Érdekes lenne belegondolni, hogy ha inkább kiradírozzák az emlékeit, milyen öregasszony lett volna belőle. Azt az estét a betöréssel, a tükör összezúzásával, a polcok közötti rövidke harccal újra átélem most. Ez nehéz téma, bele is sóhajtok és nem válaszolok. Ritka pillanat, hogy szó nélkül hagyok valamit, de most muszáj a fortyogó belsőmet helyre tenni. A Bestiám később született meg, de ő is emlékszik, mert amit Wendy megkapott, annak a bátyját kellett elüldöznie az enyémnek. Alamo öröksége... Amikor túlesem a fájó nosztalgián, már újra önmagam vagyok és izomból vágom hozzá a vizespólót.
- Látom, hogy van rajta, különben már kineveztelek volna a verseny nyertesének.
A botrányos szövege még mindig összezárja az öklömet, de a nagy bűn, amit neki tulajdonítottam, feloldozást nyert. Bebizonyosodott az ártatlansága, ha nem lenne ez erős szó az ő esetében. Azért azt a ruhadarabot nekidobni jólesett. Ahogy az is jólesne, ha meglátnám, hová és mennyit fejlődött. Nem ronthattak rajta a tetoválások, sőt remélem, csak beindítóakat varratott magára. Szexi Őrzőtetkót még úgyse nyomtam meg, valahogy arra nem volt affinitásom.
- Már majdnem úszhattunk volna, ha tovább esik, úgyhogy ajándék csónak ne nézd a lapát!
Félig vicc, félig erőpróba és főleg feszültség-levezetés volt ez a dobálózás. Az igazság megismerése viszont felszabadította őt a bűn terhe alól és némiképp engem is. Most már ismerem a sötét éjszaka félhomályba vesző részleteit. Alamo rendes férjként hazament, hogy az asszonyt is beavassa abba, amibe engem beavatott. Hogy kölykévé akarta tenni ilyen brutális módon, hogy már rögtön a halál lábujjhegynyi küszöbén balettozzon vagy az örök elmúlás volt a hitvesi ajándék, az már nem derül ki. Az egómat megsimítja a tudat, hogy legalább dicsekvésnek számított engem, a Bajnokot legyőzni. Utólag ezt jó hallani, még ha nem is változtat semmi lényegesen. Ritkán ér ennyire megindító vallomás, mint ez a mostani. Helyrerakott pár dolgot és még több gondolkodni valót adott. Helytelen volt-e a tettem, melyben részegen hűtlenséget tettem? Lehet-e hibáztatni azt, aki soha nem vét a szabályai ellen, de egyszer pihenőnapot tart? Vagy a nőt, aki olyan típus, mint én a nőkkel, mikor épp nem vagyok lefoglalva? A vérem, a Bestiám már sok borsot tört az orrom alá és jó, hogy nem lettem allergiás erre a fűszerre, meg kell értenem ezt a kékhajút. A sok évtizedes harag felszínre törését nem ilyen egyszerű orvosolni, elő fog még kerülni, mert ha ránézek, már környékez az indulat, de úgy érzem, elindultam egy úton, ő is egy másikon és úgy kell szólnunk egymáshoz, mint idegeneknek, nem mint ellenségeknek. Két részeg egy pár és volt egy nevető harmadik, aki a párnak pár bajt és párbajt is hozott. Nem Wendy a mocsári mocsok örök archetípusa.
- Nem így illik, de mivel átmentél az átvilágításon, kezet rá, hogy félreteszem, amivel téged vádoltalak az ismeretlen hírharang helyett. Ha dobócselre számítasz, gondolj arra, hogy az autó felé haladva akarnám-e ezt megcsinálni az országút közönsége előtt egy törékeny női hölggyel...
A női hölgy majdnem olyan, mint a lírai ballada vagy a befektetett invesztálás. Egyébként már majdnem a kígyózó betonútnál vagyunk, nem itt fogok művészkedni. Egyszerű békejobbot nyújtottam. Egymás erődítményeit azért még ostromoljuk a szavakkal, de már egész másképp nézek rá, mint előtte.
- Aztán elszívhatnád a békepipámat itt a jó levegőn, ahol a madár se jár.
Szex az elhagyott fakitermelő telepen. Mint valami huszadrangú pornófilm címe, de mit bánom én. Nyomhatunk egy mocskos menetet két farakás között a sárban, csak előtte a kollégáimat el kell zavarni, mert nem szeretnék az egyetemi fórumokon megjelenni 18+ feliratú youtube-linkekben.
- És persze a 24 karátos aranyékszereidet a kocsi tetejére raktad addig, nehogy rájuk üljön valaki, igaz?
Belőlem is reflexből jön a kontra, mint egy tompító mozdulat a támadásra. Mókás ez a bodyguardos kísérgetés, hogy nem akar a háta mögött tudni. Nem állom meg, hogy egy gyors mozdulattal ne kerüljek mögé. Aztán megint villámgyorsan az oldalára. Semmi farkastrükk, csak egy jó mozgású testőrt utánzok és most először bele is röhögök a képébe. Tapsolok egyet az esőben, ami épp eláll. Most jön ki a feszültség, mikor épp készülök belenézni a túlterhelt motorba.
- A sárga tengeralattjáró szárazra került! - jellemzem röviden az esőt megjárt monstrumot.
Nem egy tipikus női verda, nem is Wendy-s. Más fajtát mondanék, ha ki kéne találni, hogy milyen kormány mögé rejti a csinos légzsákjait. Végigdörgölöm az aprócska hajamat, hogy kispricceljen belőle a víz.
- Na, kiszállási díj 200 dollár csak most, csak neked! Természetesen számla nélkül...
A szavaim után megint röhögök egy önelégültet, mint régen a ringben egy kisebb győztes meccs után vagy a ruhatár előtt, ha Wendy próbálkozott, én meg lepattintottam, mert az oldalamon állt Donna. Az lenne még érdekes, ha ők ketten találkoznának... A díjszabást persze nem gondoltam komolyan, erre ő is rájöhet, mert mire válaszol, a fejem már a felnyitott motorháztető alatt pásztázza, hogy mi a gáz vagy az olaj.
- Hány napi hideg élelemmel készültél? Csavarkulcsot nem rejt a női táska feneketlen mélysége, igaz? - kérdezem, mikor megtapogatom az alkatrészeket.
Ha mégis, akkor azzal húzom meg az egyik csavaranyát, ami mögött a probléma gyökerét sejtem. Ilyet láttam már, típushiba és viszonylag könnyen orvosolható. Az autótolvaj szakértelme végre egyszer fényes nappal is hasznot hoz, nem csak illegális szférában alkalmazható. Kulcs nélkül sem áll meg a bolygó forgása. Már nem forró, de azért meg fogom érezni, ha hozzányúlok és az ujjaimmal tudok úgy szorítani, hogy kiforgassam. Az égési seb pedig hamarabb begyógyul, mint Zsugás Jimmy ujja, mikor elvágta a zsírúj piros ásszal. Utána pedig ebédet fogok kérni hagyományos formában vagy inkább természetben...

Elmondom én, nekem nem is kell más, minthogy végighallgasson, és bízom benne, hogy legalább ebben nem lesz hiba, ha már úgy egyébként indulatos faltörő kost játszana legszívesebben, és pár lyukkal a nem arra rendszeresített helyeken gazdagodnék. Köszi, inkább passzolok. Így hát, mikor időt hagy rá, akkor bizony el is kezdem a mondandómat, nem eresztem olyan végtelenül bő lére a dolgot, de azért szerintem minden benne van, ami a helyzet megértése szempontjából szükséges. Úgyis megérezné, ha kamuznék, nekem meg tényleg nem hiányzik egy kiadós balhé, mert bizony volt belőle elég mostanság, a közelmúltban megint majdnem sikerült alulról szaglásznom az ibolyát, de ez olyasmi, ami végképp nem tartozik rá, és nem hiszem, hogy valaha az életben be fogom avatni. Úgy egyáltalán nincs is senki, aki olyan közel állna hozzám, hogy ezt meg akarjam tenni, a húgom meg istentelenül messze van, de így legalább nem pörgök a témán, ez is több, mint a semmi.
Egy kukkot sem szól, na hát, a világ sok csodája közül bizonyosan ez az egyik, nem tagadom, kimondatlan elégedettséggel tölt el, hogy az én igazságom ilyen hatással van rá. Szeretem, ha van foganatja annak, amit mondok, és utálnám, ha nem volna farkas, s bizonygatnom kellene, hogy minden úgy van, ahogy mondom. Bár tudnám, ki volt… én magam látnám el a baját, csak épp annyira, amit a lepcses pofája okozott nekünk, még Alamo sem érdemelte ezt, hisz csak szenvedő alanya volt heves véremnek.
- Nohát, ez hízelgő, még a végén megbánom, hogy satuba zártam az ikreket.
Nem szívlelem a melltartókat egyébként, akadályoznak a szabadságban, de hát nekem sajnos túl nagyok ahhoz, hogy csak úgy szabadon ringatózzanak járásom ritmusára, szóval kénytelen vagyok viselni. Azt látom, hogy nagyon szorongatja az öklét, de nem tehetek róla, nagy a pofám, ez van, voltam már ennél rosszabb is, bizonyára ő is hallott tőlem cifrábbakat, most azért alapvetően szelídebb verziója vagyok az akkori, felelőtlen énemnek. Nem mondom, hogy sokkal jobb a helyzet, de a kicsi is számít szerintem.
Hú, na most hallgatok nagyokat, nem olyan diplomatikusan, mert erre szóviccre azért rándult egy cseppet ajkaim szeglete, nem tehetek róla, de tőle szokatlanul gyengének tűnt az eddigiek alapján. Igencsak magasra vitte az isten a dolgát szókincs tekintetében az elmúlt évtizedekben, de attól még néha lőhet mellé. Nem baj, nem olvasom a fejére, ha önmagát szórakoztatja vele, az már bőven elég, én attól nem fogom kevesebbnek érezni magam, hogy hallottam.
A történetemmel meg kezd, amit akar, évtizedek óta engem hibáztat, nyilván nem két percébe fog telni ezt csak úgy semmissé tenni, de szerencsére nem is kell egy fedél alatt léteznünk, sőt, találkoznunk se igazán, mert úgy hiszem, jobb volna mindkettőnknek egymás perifériáján kívül. Egy jó dugás se ér meg életeket, ebben azért azóta biztos vagyok, főleg, hogy csak homályosan dereng az az este, szóval csak feltételezem, hogy jó volt, máskülönben pláne csak rosszat hozott az életünkbe. Azóta se ittam olyan botrányosan sokat, persze olykor még elengedem magam, de jóval ritkábban, és meglehetősen szelíd mértékben, elvégre, én szesz nélkül is tudok rendkívül vidáman hozzáállni a világhoz, bármennyi tragédiát is éltem át.
Utálnám, ha erőt kéne demonstrálnom, szóval örülök, hogy nem szükséges megtennem, mert nem akar ölre menni, csúnya menet lenne, és ez az, amire nem vágyom jelenleg, sem semmikor, tiszta lapért jöttem ide, erre kiderül, hogy mocskosabb nem is lehetne. Murphy, baszódj meg. S akkor még finom és nőies voltam.
- Törékeny? Na az már akkor sem voltam, mikor anyám a világra hozott, a hölgy meg még kevésbé igaz, de azért igazán hízelgő a kedvességed.
Mosolyodom el, és ha már mancsot nyújtott, megkapja a kacsómat, agyon szorongatni nem fogom, sosem akartam senkinél dominánsabbnak tűnni, az én fegyverem nem ez. Én inkább veszem le a lábáról az ellenkező nemet úgy, hogy észre sem veszik. Sokszor úgy gondoltam, hogy jobb lett volna, ha farkassá avanzsálok, illőbb lett volna a jellememhez, de a természetnek valahogy helyre kellett hoznia a bennem rejlő káoszt, és ehhez ezt az utat kellett megjárnom, nem bundát növeszteni olykor.
- Úgy hallom, te sem változtál ilyen téren túl sokat.
Sejtelmes mosoly, a hajam hátradobom a vállam fölött, nem mondtam nemet, de tudja jól, hogy én azt nagyon ritkán teszem, s ha már így alakult, éppenséggel nem bánnék egy olyan alkalmat, amire emlékszem is. Nem tehetek róla, hogy szinte állandóan forr a vérem, és majd megveszek, ha nem feszíti szét a lábam valami vadállat. Ez van, kellenek a világnak a könnyűvérű némberek is, nem csak a szende szüzek.
- Igen, esetleg elragadja egy tolvaj szarka.
Nem madár formájában, noha őszintén nem tudom, erre akadnak-e, nem vagyok ornitológus, azt meghagyom másoknak, de a madár, mint faj figyelembevétele nélkül is tökéletesen értelmes a mondandóm hála a magasságosnak. Elszórakoztatja magát, amíg a kocsi felé haladunk, de valahogy ezzel párhuzamosan ki is szánkázik belőlem a feszültség, szóval nem zavartatom magam a dolog miatt, ha innentől gebasz lesz, magamra vessek, ő meg számlázzon csak a lelkiismeretének.
- Inkább természetben fizetnék.
Közlöm tárgyilagosan, és tök komolyan, részemről simán belefér, hogy így intézek el mindent, szerencsére mindig van nálam gumi is, hogy elkerüljem a kínos nemi betegségeket, azért gyógyítóként kicsit ciki lenne, szóval inkább a biztonság. Ettől még tiszta sor, hogy nem gondolta komolyan, az egyéb juttatásokról meg már esett szó előbb is, szóval kötve hiszem, hogy különösképpen elmennénk egymás mellett ilyen téren.
- Nem, azt nem hordok magamnál, csak fél téglát, a fakitermelős szatíroknak, tudod…
Somolygok rá, aztán hagyom, hogy lesse meg azt a motort, én nem értek a lovakhoz sem, nemhogy az autókhoz, örülök, ha megy, és csókolom. Azt nem tudom pontosan, mit csinál, de az holt biztos, hogy egy szerelőhöz el fogok mászni a járgánnyal, mert nem járja, hogy így utazzak, Fairbanks-Anchorage távolságokat végig.
- Nem mondom, hogy örök hálám, mert az túl sokáig tartana, de köszönöm.
Dőlök neki oldalammal a járgánynak, az esernyőt már bedobtam hátulra, remélem, be is indul a kis szerelmem, mert ha nem, hát el kell vontatni, és egy napra két természetben fizetés azért még tőlem is túlságosan sok lenne.

Olyannal még a saját arcomat és lelkivilágomat harcba küldő Alignak-megszállott sem tudott szolgálni, amire ne akartam volna visszaszólni egy frappáns offenzív mondatot vagy kettőt. Ahogy viszont Wendy szélesre tárja az igazság ajtószárnyait, az belém fojtja a szót. Bocsánatot kérni nem szokásom, inkább tettekben mondom el, mit gondolok ilyenkor. Visszavágni pláne nem fogok, sem ragaszkodni az előítélethez, ha már egyszer látom, hogy valót szólnak azok a kéjre örökké éhes ajkak. Bűnbocsánatot kapott, feloldozom magamban az általam ráolvasott vétkek alól, hisz bebizonyosodott az ártatlansága. Az érzés még nem röppen el rögtön, mint megzavart káposztalepke a friss termés leveleiről. Az idő doktora fogja begyógyítani a sebet, de Wendy legalább elállította a vérzést. Ennyi évtized távlatából szinte esélytelen és annál inkább lényegtelen azon lovagolni, hogy kinek járt el a szája. Minneapolis is hallgatott, nem derült ki az igazság és talán örökre elnyelte a titkok kútja.
- Ej-ej, hiszen ők szabadságra és gondoskodó kezek törődésére születtek. Majd én kinyitom azt a satut.
Úgy érzem, nem kell kétszer mondani, hogy megismételhetjük józanul és érettebb fővel, amit győzelmi mámorban és borgőzben úszva tettünk meg. Azok a keblek olyan halmot alkotnak, hogy bűn volna levenni róluk a szemeimet. Valami apró ellenkezést vagy gondot érzek berepülni Wendy-be, de egyik fülén be, másikon ki, azaz hamar tovaszáll. Lényegtelen is, hogy mik röpködnek odabent, ha nincs maradásuk.
- Ha a masszív asszony, netán a brünhildoid nőstény közelebb áll az önértékelésedhez, annak is nevezhetlek!
Mert prosztó kurvának nem fogom, az túlságosan is snassz. Amúgy se kell komolyan venni az előző jelzőket, meg az az előttiket sem. Csak érzékeltettem némi sarkítással, hogy nem itt fogok neki jiu-jitsu földharchoz illő alaphelyzetet kialakítani. A kézfogásban benne lakozik a feszültség és az erő mustrálása is, hisz szorítom, amennyire állni képes, az illemhez illőnél sokkal erősebben is. Egy kicsit még neheztel rá a kemény fejem. Majd elmúlik, Zsugás Jimmy is ezt mondta, mikor emésztette a depresszió a hajója elkártyázása után.
- Jó hallani, hogy néminemű nemi menet a te szívedet is lázba hozza, még mindig. Azóta, pontosabban csak pár esztendeje már én is szabad madárként repdesek ágról ágra.
Amióta felszabadítottam magam a boldogtalan házasság köteléke alól, azóta visszatértem a jó öreg szabad szerelem eszméjéhez. Wendy pedig még házason is ehhez tartotta magát. Elég sajnálatos, ha valaki nem tud megállapodni. Nekem Donna elég volt és csak nagyon mélyen elfekvő ösztönök kerültek akkor a felszínre, mikor az alkohol folyójában elúszott a tudatom. Se előtte, se utána nem lettem hűtlen hozzá. Volt miből tanulnom, de egyébként is annyi ingerenciám volt összesen, amennyit mutattam. Különleges teremtés volt, míg ki nem hűlt egy máig ismeretlen hideg légáramlattól.
- Szó szerint is a természetben - kacsintok és intek fejemmel a telep felé, aminek a füvén és sarán fogjuk megvívni a testek édes háborúját.
Én se járok védőeszköz nélkül, hisz bárhol akadhat fogamra való könnyűvérű egyed, akit megdönthetek, mint rekorder a sokéves átlagot. Jót röhögök a téglás megjegyzésen és elképzelem, ahogy balra hajló gerinccel roskad az építkezési anyag húzta retikültől. A kezemet odaégetem, mert még elég forró a vas. Kitekerem az anyát és utána lesem meg az ujjamat. Lesz vagy 10 perc, mire visszaépül, hehe. Szúnyogcsípés, csórikám, ennyivel nem akadályozol meg, hogy matassak a torkodban. Hadd lám, mitől lettél te füstokádó sárkány?
- Te, Wendy, a tereprally mióta lett a szívszerelmed?
Ezzel kihúzok egy beékelődött, apróbb fadarabot a szerkezetek közül és kiemelem, mint dekoltázs a viselője szeme színét. Olyan furán helyezkedett, hogy a csaj nem láthatta meg, amíg nem lett kiszerelve ez a csavaros szerkezet. Sose fog kiderülni, hogy talált utat magának. A lényeg, hogy most elhajítom, rá a fűre. Visszaküldöm a természet gyermekét a hazájába, hadd bontsa le! Még pár dolgot megnézek és elhárítottnak látom a hibát.
- Add rá az indító lökést! Ha minden igaz, már nem fog kitörni készülő vulkánt játszani és tovább gördül, mint kő a lejtőn lefelé.
Ekkor látok meg pár ismerős alakot közeledni. Annyira belemélyedtem a motor varázsos világába és Wendy közelségébe, hogy meg tudtak lepni. Az esős idő se kedvez a szaglás érzékének. Itt vannak az edzőtársaim, akik kaján vigyorral nézik, hogy mekkora lovag vagyok, félmeztelen autómentőt játszom egy igen dekoratív nő mellett, akit természetesen ők is végignéznek.
- Srácok, ha azt mondjátok, hogy ti nem csúsztatok le a rúdról, mint vitaminturmix a torkomon, akkor megehetitek a kalapomat. Direkt ezért fogok venni egyet.
Jót röhögnek és az egyikük csak legyint. Ha Wendy feléjük fordul, akkor nagyot köszönnek neki. Tudják a helyüket és az enyémet is. Egymás csajába nem piszkítunk bele akkor se, ha 10 perc múlva már másé lesz. Esetleg legközelebb megkeressük, ha még szabad, de nem lopunk bizalmat.
- Jay, eleve nem sok esély volt, hogy ezt bárki megcsinálja. Az idő miatt szerintem el kéne napolni a folytatást. És látom, neked se itt jár már az eszed... - mondja Wendy-re kacsintva Edmond, aki tipikus fakitermelő, a szatírosabb fajtából: medvealkat gigászi vállakkal és háttal, nagyszakáll meg egy jókora pocak, amit mostanában kezdett el kockásítani és zsírégető edzésekkel apasztani.
Teljes az egyetértés és egy intéssel útjukra bocsátom őket, a srácok pedig szintén így tesznek, de Wendy-től külön elköszönnek nagy mosoly kíséretében. Ha én végzek vele, máris találhat pár újabb trófeát és egyiküknek sem kell majd kétszer mondania, mire vágyik a tüzes öle környéke. A cuccaimért ráérek visszamenni, ezeket pedig ismerem annyira, hogy tudom, nem próbálkoznak semmi visszaéléssel. Ők inkább nyakon verik a tolvajokat, minthogy beálljanak közéjük. Mire elmennek, kiderül az igazság, hogy hogy áll az autós mizéria.

Nem állítottam, hogy sosem akartam tudni az igazságot, kő kemény hazugság lett volna, arra viszont nem voltam hajlandó, hogy ezt forszírozzam, nyomozgassak utána, mint ez lenne életem legfontosabb rejtélye. Nem, onnantól kezdve, hogy Őrző vált belőlem, igencsak megváltoztak a prioritások, de szerintem ezt senkinek sem kell nagyon részleteznem, aki ilyen-olyan módon bekerül ebbe a világba.
- Ez tény és való, de távol álljon tőlem, hogy pikírt nőszemélyekben keltsek felháborodást, na jó, volt már rá példa, de azért igyekszem kímélő üzemmódban működni, nehogy szívrohamot kapjon nekem valaki. Ha nem volnál az, ami, mostanra már a te ketyegőd is igen hevesen verne a látványtól.
Igencsak a bögyös-faros menyecske kategóriát erősítem, én ezt tudom, de elégedett vagyok magammal, noha volt olyan időszaka az életemnek, amikor ez nem volt igaz. Mostanra már ez sem számít, csupán az, hogy így is roppant könnyen találni olyan férfi egyedeket, akiknek gusztusa támad rám. Sőt. Mint a mellékelt ábra is mutatja, ami azért nem kevés elégedettséggel tölt el a kezdeti letépem a fejed attitűd után.
- Nekem megfelel bármelyik, ezen ugyan semmi sem fog múlni.
Immár megengedek magamnak egy kacsintást felé, tekintettel arra, hogy kissé oldottabbnak, enyhébbnek érzem mostanra a légkört, így hát nem érzem szükségét az óvatoskodásnak. Nagy megkönnyebbülés azért, mert nem szívesen keveredtem volna már rögtön a városhatárban balhéba.
A szorongatása nem hat meg, játssza csak a kemény csávót, az a hozzáállásomon immár nem nagyon fog változtatni. Értem, miért akart annyira nekem feszülni, bár azért jobban örülnék, ha inkább másként, s nem mellékesen önként feszülnénk egymásnak, az mégiscsak kellemesebb időtöltés, mint hetek alatt gyógyuló sérüléseket összeszedni. Magamra pocsékolásnak tartom a gyógyítást.
- Nocsak, meguntad a korlátokat?
Nem mondom, hogy meglep, hiszen már a házassága idején is félrement, velem biztos, de nem tudom, hogy az első voltam, avagy a sokadik, nem is fontos. Sosem gondoltam, hogy egy olyan házasság, ami közte, és az őt rajongásig imádó neje közt született, - hm, hogy is hívták a nőt? - tartós lehet. Pont, mint az én esetemben. Az azonban távol álljon tőlem, hogy jelen pillanatban eme véleményemet hangoztassam, még a végén tényleg lecsapna. Attól még, hogy nincsenek együtt, tisztelheti az exét.
- Állok elébe.
Az nekem már mindegy, hogy átvitt, vagy fizikai értelemben, ugyanúgy szívesen csinálom egy fának dőlve, mint a sárban hemperegve, szemérmetlenségemnek tényleg nem számít, csak kapja meg, ami jár neki. A kocsim egyébként is túl szűkös lenne, maximum a platója, de ahhoz meg nincs eléggé rejtett helyen, ezt még én sem kockáztatnám.
- Sose volt. Miért, mi a bánatot találtál? Kímélem a járgányt, amennyire csak lehet.
Jelen esetben valóban így van, mert szeretem a kis sárgaságomat, de persze ez nem jelenti azt, hogy olykor nem esnek meg balesetek, bár tereprallyn sosem voltam vele, így hát ezt egyelőre nem tudom hová tenni.
- Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy az miattam került oda. Nem mondom, hogy nem hajthattam át kósza ágacskákon, de ennyi erővel minden autós így járna.
Vakarom meg a tarkóm, és inkább nem gondolok arra, hogy ez lehetett afféle "búcsúajándék" is, mert bizony utálnám, ha akadna valaki, akinek utánam vágyik nyúlni a kacsója, hogy esetleg megszorongasson. Nem lehetetlen sajnos, magamat ismerve akad pár ellenségem, vagy dühös, megcsalt nőszemélyek, vagy egyszer használatos, büszkeségüket sértett férfiak, esetleg vérfarkasok, odahaza nagyon a bögyükben voltam.
- Az üdvös volna.
Azzal meg is kapja a gyújtást a kis drágám, de abban biztos vagyok, hogyha el is indul, s lám, felberreg a motor, még el fogom vinni egy szerelőhöz, mert nem igazán vagyok nyugodt. Nem Lester miatt látom okát, inkább a van ott több is, ahonnan ez jött elv alapján. Itt-ott akadhatnak kellemetlen meglepetések, ha egy rosszakaróm keze vagy mancsa van a dologban.
- Hali fiúk!
Eresztek meg feléjük egy kedélyes kacsintást, s közben nem is vagyok rest leállítani a járgányt, és kilibbenni a kocsiból, mert hát elég feltűnően pislognak erre, s ha már így, legyen mit nézniük, én igazán nem vagyok szívtelen. Nem tehetek róla, a vérem minduntalan hajt, azért megnézem magamnak őket, ha már itt edzettek az esőben, egyikük sem nézhet ki éppen rosszul, izmok tekintetében legalábbis semmiképpen, s én szeretem, ha vannak jól követhető formák valakinek a testén.
- Nos, ezt biztosra vehetitek.
Cicázom velük, mikor is megtámasztom magam alkarommal az autómon, és kissé kitolom a csípőmet, nem mintha most éppen csoportos mókára vágynék, de későbbre jó nekem bárki, nem feltétlenül az azonnal a nyerő. Még a szakállasra sem mondanám azt, hogy nem, sőt, ha engem kérdeztek, igencsak kellemes tud lenni az ott az arcán bizonyos helyeken. Néha elgondolkodom, hogy vajon van olyan téma a világon, amiről nem a szex jut az eszembe? Szerintem kizárt dolog, de azért a remény hal meg utoljára.
- Pápá! Szép napot, fiúk!
Integetek utánuk kedélyesen, aztán várakozón Lesterre pillantok, tekintettel arra, hogy az autó beindult, nem ez az általam megfelelőnek ítélt foglalkozás az elkövetkezendő percekre nézve. Ilyen téren semmit sem változtam, annyi szent, csak most épp még részeg sem vagyok, nem mintha nekem számítana józanul, ha valaki foglalt, mert teszek rá, de az már sokkal inkább zavar, ha valaki csak részegen hajlandó rá velem, ideje kiköszörülni a csorbát.
- Hogy is volt az a dolog a satuval, meg a természettel?
Kérdezem kéjesen harapva be ajkaimat, miközben, ha sikerült lezárni a motorháztetőt, be is riasztom a kocsit, per pillanat hasztalanná vált a jelenléte.

Nálam is fontosabb volt a telepátia csúcsra járatása és a testmódosítás szépségei csúnyaságai címszó alatt az össze-vissza szabdalásból felgyógyulni, mint egy hírharangot kirángatni a templomtornyából. Most már legyinthetnék rá, ha eddig is a legyeket hajtó mozdulattal vélekedtem Wendy-ről, akit kijelöltem bűnbaknak. Nem éri meg, hogy én legyek az új Columbo felügyelő, aki mindent majdnem elfelejt és végül előkeríti a túl nagyszájú bajkeverőt. A nagysággal jár, hogy el tudok engedni dolgokat és ezt még tanulnom kell, mert tényleg nem akarok olcsójános lenni. Zsigerből persze azonnal utaznék és mindenkit falhoz szorítanék, hogy köhögje már ki a bűnös nevét, de ez nem így megy és én se ilyen irányban képzelem el az életemet.
- A nőtársaid felháborodás a te esetedben akkor is garantált, ha nem nyitod szóra azt az édesen bűnös kis szádat. Te még mindig nem vagy az, ami én, de kiszagoltad, hogy régen is mindig kiakadás körül állt a nem létező pacemakerem, mikor a télikabátok között domborítottál.
A megjelenése ma is baltát állított a biztosítékba és azóta is áll a balta, csak ügyesen helyezkedem az észrevétlensége céljából. Ilyen dombocskák a legvadabb füves lankákon sincsenek és persze, hogy az irigy szukák sorban állnak köpködni. Mikor meg is szólal, az már kész hadüzenet, mert nem megy a szomszédba egy kis önhitt megnyilvánulásért és magamról is tudom, az mennyire nyerő a gyengébbeknél. Marad a nyálcsorgató áhítozás pletykákkal körítve, mivel nem tudják utánozni. Ezer jobb nőt is ismerek, de azért az mutat valamit, hogy egész Minneapolis-tól kéne DNS-vizsgálat, ha egyszer teherbe esett volna. Egy ilyen kacsintásért már azonnal elkapnám és a mocsokba tipornám azt a minimál szoknyáját, oly csábító, de tartogatom későbbre, a szerelési díj megtérítésére.
- Nem, azt untam meg, aki köré a korlátokat építettem. Már kicsi volt a hely kettőnknek, pedig megvolt a két duda a tejcsárdában.
Drága Donna... Még mindig érzek iránta valamit, mert ha a legtöbben zokniváltogatóként ismernek a nők terén, ennyi közös évtized az első igazival nem múlik el nyomtalanul. Úgy sem, hogy volt még egy igazi azóta, akire már azóta után is azóta undorral gondolok. Mutathattak volna egy férgek járta tetemet is, az se váltott volna ki belőlem hasonlóakat, mint Imelda utolsó videója. Rohadjon csak meg a pszichiátria mélyén, ha ennyire gyenguszpatkány volt. Donna nem kell otthonra, de... Még mindig a fontos tárgyak polcán trónol. Wendy tudhatja, hogy rólam az arénában és a városban nem keringtek olyan pletykák, hogy egynél több végén égetném a gyertyát.
- Neked bizonygatnom a józan életutat olyan, mint kőszáli kecskének előadást tartani a Mariana-árok mélységi bioluminesszenciájáról, de ismersz és elhiheted, hogy a bajnoki cím elnyerése ment az agyamra. Amíg nem kötöttem útilaput az asszony bársonyos talpára, addig nem vetettem ki a hálómat más asszonyságra. De hát a léttudat nagy úr. Megiszod a lét, elszáll a tudat. Fincsi egy repülés volt, annyi szent!
A következményeiről egy pillanatra kell elfeledkezni és azt mondom, hogy húbazmeg! Ilyen kis cizelláltan, igen. És amit józantalanul bejártam, azt most ital nélkül, edzés utáni fáradtság nélkül fogom megízlelni. Egész másként tekint most le rám a világ. Wendy-nek még fogalma sem lehet arról, hogy én átléptem a szellemvilágba, de nem voltam elég szimpatikus, hogy ottfogjanak, ezért újra élek. Na, majd meglátja, milyen fairbanks-iek istene!
- Akkor lehet, hogy egy felszarvazott postás utolsó kézbesítése ez a küldemény. Még esélyesebb is, mint a természet egyszerű terjedése.
Nekem farkaserővel kellett lecsavarnom egy anyacsavart, hogy szembetűnjön a galád faág, ami füstbement tervvé varázsolta az utazás folytatását. Logikus lenne azt gondolni, hogy valaki csavarkulccsal gyötörte bele a natúrgátat, bár azért Gaia ősanya is képes sok remek trükkre. Ezt is bepakolhatjuk a rejtélyek fiókjába a pletykás bajnokünneplő mellé.
A kocsi már-már megtalálja önmagát, mikor engem az edzőtársaim találnak meg. Nálam nagyobbat nem lelhet közöttük az Őrzővé avanzsált ruhatári ribanc, de mind láthatóan fitenszarcok. Edmondot kivéve, ő az adottsággal rendelkező csiszolatlan gyémánt kategóriájába esik, aki azért így is tekintélyes. Szerintem bármelyikük felhúzná Wendy zászlaját a póznára, kivéve ha közben csajoznak és kikiáltanák az örök szerelmet. Féltékeny egyáltalán nem vagyok. Tudom én, hogy abban az egérlyukban még sok éhes rágcsálónak jut hely, mert egyik vendég jön a másik után és az éhség a lyuk ellenkező oldalán is felütötte fejét, sosem nyugvó vágytól égve. Az én menetemet már bejelentette a konferanszié, úgyhogy egy győztes csatának nézek elébe, utána pedig mindegy, mit csinál a másik győztes. Ilyen küzdelmekben szívesen osztom meg a dobogó első helyét, elférünk ott ketten is. Egymásba fonódva.
- Az Anytime Fitness-t ajánlom kerekítésre és szögletes formákra való rácsatlakozásra is. Ez itt a reklám helye, mert én is honos vagyok arrafelé. Most pedig természetesen satuként fogok rá arra, ami elibém került ennyi idő után újra és kellemetlenebb satuk fogságából vágyik enyhítő szabadságra.
Ha támadásnak veszi, még izgalmasabb, de a pankrációkból ismert mozdulattal veszem a vállamra egy comb-váll kombóval megragadva, hogy elcipeljem a monumentális farönkök közé, ahol megdöntöm majd, mint kitartó fakitermelő a Douglas-fenyőt. A kocsi lezárult és senki ember fiának nem lehet útban itt a telep melletti kies részen. Mi pedig vonulhatunk, hogy egymáséi lehessünk úgy is, ahogy azt a természet eleve elképzelte, szabadságérzetet növelő löttyök nélkül.
- Azért azt meséled el, Wendy, vagy hogy hívnak most, hogy mit szóltál, mikor meghallottad a számodra bevehetetlen várról, hogy a bajnoki torna elsőjévé avatták?
Hiába tette és riszálta magát, én akkor Donna-hoz ragaszkodtam, mint akit odaenyvezett a figyelmetlen cipészmester. Szeretnék olyanokat hallani, hogy dicsőség folyamában úszónak érezzem magam újra. Emellett számítok egy földhöz tapadt ribi válaszára is, ami csak a babér kölcsönös learatását tűzte ki célul már akkor is. Ennek a nőnek nem volt a ringben helye, annál inkább a ringen szereplők hálójában. Alig hagyta ki valaki a vak vagy hűséges sporttársakat kivéve. Ha beszól valami vérbe mászót, akkor ledobom, hogy a füvet nyalja elsőként. Ha nyugton viselkedik, akkor finoman teszem le, mint maori halász az igazgyöngyöt rejtő kagylót. Csekélyke körbenézés után barikádot építek körénk két többtonnás farönk leemelésével és utána rávetem magam, mint hiúz a földre pottyant bagolyra. Szájból szájba megy az imádat és azt a telt ajkat össze-vissza puszilgatom, mintha csak turmixos pohár lenne. Karjaim pedig kezdik hámozni ezt az édes és hátborzongatóan izgató krumplihalmot. Ő aztán nem hizlal, az biztos és ezer örömmel fogyasztom el! Ujjaim motoszkáló táncot járnak a combikákon és elindulnak, hogy a textilt megszabadítsák a hús uralmától Betolakodnak a fonott csőszerkezetként takaró combvédő alá, mely a combok közti kincs gyönge őre is. Elsőként a szoknyát igyekszem róla leizzítani, közvetlenül bele a fahalmok közötti sártengerbe, melyben én is fetrengek, mint párzási időszakát élő varacskos disznó. Így a legszebb, dirty szex a telep rejtekében. Még a szemünket kéne bekötni és még izzítóbban izzóbb tűzzel égne a vágy! Hogy eddig haragudtam rá, mint öregasszony a szomszédra, ki átsöpörte az avart a felmenői sírjáról a kerítés mellett lakóéra? Hát mit bánom én, ha feszültségoldó mozgáskultúrával orvosolhatjuk a kettőnk közti ellentétet? A legjobb gyógyszer. Mínusz öt. Egyből hat.

- Meglehet, hogy tehetségem van ahhoz, hogy észrevegyem az ilyesmit.
Alapvetően nem nehéz kiszűrni, ha egy férfi bizonyos gondolatokkal játszadozik, de őt lehetetlennek tűnt az ujjam köré csavarni, nem volt vevő a praktikáimra. Utólag persze már nagyon jól tudom, hogy nem így volt, egyszerűen akkor még tartotta a fogadalmát, ami az asszonyhoz fűzte. Nekem nagyon kevés ideig sikerült ezt eszközölnöm, de legalább rájöttem, hogy nem nekem való terep. Sok hal van még a tengerben, ahogy mondani szokták, én pedig a lehető legtöbbet szeretném megkóstolni. Telhetetlenségem mondhatni páratlan.
- Ohh. Látod, ezt nem csodálom, már nem őt ismervén, hiszen nem ismertem sosem jól, sokkal inkább úgy általánosságban. Nehéz sokáig érdekesnek maradni.
Együtt élve valakivel pedig még nehezebb. Többet ki nem próbálnám, nem az én pályám, ez van. Egy kísérlet bőven sokkal több volt a kelleténél, abba sem kellett volna belemennem, de hát, késő bánat, eb gondolat.
- A lényeg szempontjából ez tökéletesen mellékes. Mondhatnám, hogy a felére sem emlékszem, attól még ugyanúgy megtörtént. Félreértés ne essék, józanul éppúgy megtettem volna, csak akkor legalább tudnám, hog, megérte-e majdnem az életemmel fizetni érte.
Pofátlan vagyok még mindig, persze, szeretek belemászni a férfiak egójába, sokakról lepereg a dolog, ez tény és való, meglehet, róla is, de a többséget inkább csak tovább hergelem vele.
- Az esetemben aligha beszélhetünk felszarvazásról, hisz nem fonok kötelet senki nyaka köré, és a sajátomat sem hagyom bilincsbe verni, a liezonjaimat pedig azóta lényegesen diszkrétebben intézem.
Sosem válogattam, nem érdekelt, ha valaki nős, az sem, hogy emiatt minek gondolnak más nők, de tény, jobb érzés kísértésnek lenni, mint megcsalt szerencsétlennek. Ám erre én már sosem fogok esélyt adni senkinek, egy jó dugás erejéig jöhet bárki, de annyi, utána szépen elköszönünk, nincs duma, se közös reggeli, se következő alkalom. Talán, ha extrém módon jó volt, de a tapasztalatom az, hogy relatíve kevés pasi tudja igazán, hogyan kell bekapcsolni egy nőt, és utána végigzongorázni az érzékein.
Per pillanat azonban hidegen hagy a kis ajándék, bárkinek is köszönhessem, nem tagadva meg magam, már csak egy gondolat körül jár az agyam, miként feszülő ölem is egyre türelmetlenebb. Néha én magam is nehezen hiszem el, hogy ekkora szajhát faragott belőlem az élet, de nem tud érdekelni.
- Állok elébe nagyfiú!
Arról azért akad némi halovány fogalmam, hogy igencsak tekintélyes mérettel rendelkezik a drága, már csak ezért is hágott annyira bennem tetőfokára a vágyakozás. Csupán egy kacajba fúló sikollyal konstatálom, hogy a vállára kap, nem is vagyok rest a háta mögött rácsapni a hátsójára, majd tisztességesen belemarkolni, tudom, ez valahogy a férfiak szokása inkább, de én ilyen téren férfi aggyal gondolkodom, ezért vagyok sokak szemében, még a sajátomban is az, ami.
- Úgy hívnak. Egyébként örültem, és büszke voltam rá, hogy ha látásból is, de ismertelek. Aztán ettem a kefét, hogy nem engem fogsz győzelmi mámorodban megdugni. Nos, ebben tévedtem.
Nem tagadom meg önmagamat azért, bár tény, hogy én akkor semmit sem tettem, hogy felhívjam magamra a figyelmét, egyszerűen úgy alakult. Nem volt mögötte semmi számítás, nem voltam tudatos, azért részegen még nekem sem megy. Ettől még nem bántam meg. Azzal együtt sem, amik utána történtek, nem mondom, hogy örültem annak, hogy a férjem meghalt, de a mostani fejemmel már belátom, hogy így kellett lennie, ezt érdemelte, és őszintén, körberöhögném bármelyik vérfarkast, amelyik azért akar ölni, mert az asszony félrement. Hülyeség. Oké, a csökött kis érzelmi intelligenciámmal aligha foghatom fel, hogy kinek mit jelent a szerelem, de nem is akarom, hogy valaha megtapasztaljam, számomra csak mindent összezavar.
Hamarosan már semmi helye a beszédnek, hála az égnek, ilyenkor már oly fölösleges jártatni a szánkat, sokkal érdekesebb dolgokra lehet használni, példának okáért lelkesen bemelegíteni egymást, nem mondhatni, hogy oly finoman esne nekem, de nem bánom, én magam sem akarom már türelmesen húzni az időt. Még jó, hogy póló nem is volt rajta, így könnyedén járhatom be ujjaimmal izmainak tengerét, és be kell látnom, ettől még mindig megvadulok. Mégis hamar lefelé szökkennek kezeim, nem bírok a véremmel, és itt, sárban, hatalmas fahalmok közt minden lehet a szex, csak nem kényeztetően lassú, de úgy hiszem, az a tánc nem is illene kettősünkhöz. Mohón kapcsolom ki a nadrágját, vagy ha éppen a sporthoz alkalmazkodó, egyszerű gumis derekú anyagról van szót, hát már tolom is le a csípőjén, minden egyébbel együtt, elvégre, felettébb szükségtelen. Aziránt sem vagyok rest, hogy egyből megragadjam a lényeget, sőt, határozottan kedvemre való a dolog, az meg teljesen másodlagos, hogy időközben a szoknyám használhatatlanná válik.

- És én sem vagyok híján az észrevétel észrevétele képességének - vigyorgok vissza, mert mindketten tudtuk egymásról, mik forognak a gondolatok között, de állt a gát, amíg az alkohol hullámai át nem törték.
- Te nem is törekszel ilyen botorságokra, igaz? Ami nem megy, azt erőltetni kell és ha úgy se megy, akkor lehet felragasztani az antitalentum titulust.
Csípősen hathat a megjegyzés, de nem hiszem, hogy pont ezen fog megsértődni. Mondtam már durvábbakat, a valóságtól messzebb állóakat is, most viszont csak összegeztem a tényeket. Sosem derül már ki, meddig tartott volna Alamo-val a kapcsolat. Bekötött fejjel is hiányérzete maradt, ez a sporttársak beszámolóiból kiderült. Minden héten újabb marcona sportoló ágyában kötött ki, ezt pedig egy boldog feleség nem teszi. Donna sosem csalt meg engem, sőt tudtommal a szakítás után sem állt össze újabb legódarabokkal, hogy kettőből építsen egy másikat. Túlságosan ragaszkodott és még mindig ragaszkodik a régi elemhez.
- Hogy az a nyomás megérte-e neked, arról nyilatkozhatok: alig győzted visszafogni a torkodat, hogy mikor épp nem volt tele, akkor kéjsikoly hagyja el. A színlelt, képernyőre való csúcsra járatást ismerem, de ott nem az volt. Tényleg kitűztük a zászlót a hegyoromra, ezt még ködös fejjel is aláírom. Egy jó filmet viszont érdemes még egyszer is végigélvezni, mert ismétlés a dugás anyja.
Persze az egómat döntené a szakadékba, ha az ellenkezőjét mondanám, de ha úgy lett volna, inkább hallgatnék most és mindörökké. Ámen. Az én szervezetem is megrogyott a pia hatása alatt, de úgy látszik, Wendy a teleportálást is átélte. Nem baj, ma megint befűzzük azt a szalagot a vetítőgépbe. Ebben már megegyeztünk és szó szerint újult erőkkel vághatunk majd egymásba. Őrző vs vérfarkas 1:1 és mindenki igényei kielégíttetnek, tuti, ami zicher.
- Tőlem fura lehet hallani, hogy a megbánás útjára lépek, de azt a kis félreosonást megbántam. Az ajándékot örömmel szorongatom azóta is, de tény, hogy léteznek humánusabb módszerek is a világunkba történő beavatásra.
Szavaimban ott játszik az is, hogy Wendy-nek sem szántam ilyen sorsot. Már csak foszlányokban fedezhető fel bennem a rosszallás. Ő éppúgy megjárta, mint én, a haldoklás küszöbén táncolt, rommá omlott az élete. Hogy ennyit megért-e egy reszelés? Én azt mondom, hogy nem, de csak magamban. Sosem fogom kimondani, mert egy menet sose lehet rossz, csak legfeljebb kevesebbet ér, nem egy életnyit és főleg nem két sorsnyit. Ennyire vérespofájú és kegyetlen még én sem vagyok.
Hogy a postás, a villanyszerelő vagy a kéményseprő kapott szarvat a fejére és hogy kiderült-e a turpisság avagy nem, azt én már nem firtatom. Ágtól fosztottan beindult a motor és utána a mi hajtóműveink is rákapcsoltak. A felkapott nő sikolya még jobban feltüzel. Imádom az olyan vadmacskákat, akik élnek-halnak egy extra dúlásért, még extrém környezetben is. Bányató partján, lift nyomógombjai előtt vagy 40 fokos programmal forgó mosógép tetején. A fatelep még szinte snassz is.
Csak röhögök egy jót, ahogy bezsebelem az elismerést. Szeretem hallani, hogy a nagy medvére vágytak a nők és ők is bátran mutogatták a trófeát, mint én is, bár a mi esetünkben nem így lett. Ragozni majd a nyelvtanórán fogok, most nem ebbe akarok belemenni, hanem sokkal kellemesebben nedves helyre. Lenn a mocsokban, sártól borítva várhatja a belé lovagló szép szőke herceget, amíg a rönkök fedezékét létrehozom. Senki nem látott meg, a srácokat már elnyelte a másik alvég és az útról se láthat ide egy földi halandó sem.
Csókolózás közben is muszáj szólnom, hát nem erre találták ki a telepátiát? Nem, de erre is kitűnő.
~Hmmm, te kis Mohó sapiens magica! Kezedbe veszed az irányítást, igaz?~
Ahogy nyelveink kergetik egymást az ajkak között, én is betúrok a pólója alá, mint vakond a répaföldbe és feloldom a satukat. Kicsomagolom a két cipót és elkezdem pofozni őket. A kormányrúd egyre hevesebben állja a sarat, lassan szó szerint, A melegítőnadrágomat egyetlen másodpercig tartóztatom: amíg a gumit kirántom a zsebéből. Nem bíztam a véletlenre, nem akartam visszacaplatni a viskóig, ha esetleg találok egy finom nőstényt. Magam mellé dobom a zacskót, még ráérek. Most foglalt a kezem és még nem is barlangban járok, ahol majd kell a védőöltözet. Utána már a bokámnál van a nadrág gatyástól és segítek is a szabadító műveletben. A pofonokat markolászás követi és a csúcsocskák ingerlése. Ujjaim körtáncot járnak az udvaron, fel-fel ugorva a domb tetejére. Eljátszadozom a póló alatt, de a szeme is éhes, úgyhogy Wendy fejére húzom azt a toppot vagy minek nevezi ő, amit éppen visel. A fejről pedig tovább a sárba, mert arccal kell ezt végigcsinálni. Olyan nővel is kezdtem már, aki vödörrel a pofáján sokkal jobban mutatott, de ez itt igen formás. Belenézek a szemébe és kettészabom a bugyit azon a kívánatos folyótorkolaton, amibe hamarosan beleömlök. Biztos van váltás fehérneműje, amit a saras szoknyácska alá betolhat majd.
Az utat célirányosan megteszem. Kóstolgatom botommal a bejáratot, ütközve az ajtófélfának és a szemöldökfának is, aminek jelenlegi borotváltsági állandóját hamar kitapogatja legnemesebb testrészem. Aztán nincs más hátra, mint feltépni a borítást és gumibottal nekiesni a bűnbarlangnak. Betolatok a vagonommal és kezeim közben végigjárják a test oldalát szorítva, simítva. Harapom a nő fülét, a haját hajkurászom heves lihegéssel vegyes morgással. Érzem benne a tüzet és nálam is nagy lángon ég. Egybefonódunk itt, mint nagymama kötött pulcsijában a vezérszálak. Ezek után már nem fog maradni semmi ellenérzés, kidugom magamból a 40 éves feszültséget és beköszön a tűzben égő béke közöttünk. A markolászást megunva belevágom kezeimet a földbe és préselem magam Wendy-re, hogy dupla ember alakú lenyomatot hagyjunk. Úthengerként lapítom, de sokat hangoztatott erejéből fakadóan bírni fogja. Mellkasom a légzsákoknak feszül és édes élvezetet okoz, ahogy az izomzatomon táncolnak a kis meredező rózsabimbók. Van benne anyag bőven, csodálatos érzés a hullámzó idomokon felderítő partizánként laposkúszni fel s alá, míg a tolóhenger végzi a munkát az alvégen.

18+
- Sokáig érdekesnek maradni? Nos, abban a képletben nem én voltam a kevésbé érdekes, de hogy még egyszer senkivel kapcsolatban nem merült fel bennem a sokáig szó, az tökéletesen biztos.
Olyat sem szoktam sűrűn csinálni, hogy valakivel több ízben gyönyörben részesítjük egymást, a legtöbb a három volt, és már akkor is belefájdult a fejem, hogy tán túl sokáig hagytam burjánzani a dolgot. Nem, én kapcsolatban már soha többé nem fogok utazni, nem nekem való, ez világosan kiderült, és nem akarok megint ártani valakinek pusztán azzal, hogy túl könnyen szalad le rólam a fehérnemű.
- Ebben egészen egyet tudok érteni veled.
Nevettem fel, nem volt okom kétkedni a szavában, ő legalább emlékezett, számomra a pia azóta is amolyan vörös posztó, szeretek berúgni, de olyankor mindig egetverő hülyeségeket művelek, vagy épp veszélybe kerül az életem, vagy az előbbi folyománya az utóbbi. Szóval ilyen téren olyan vagyok, mint egy kisgyerek, csak felügyelettel szabad inni hagyni. Nem nagyon ismerem a mértéket, de úgy igazából semmiben sem, és őszintén, nekem így tökéletesen meg is felel. Szabadon, mint a madár, csinálok, amit akarok, a következményei meg csattanjanak csak a hátamon.
- Tény és való, hogy az élve eltemetés lehetőségét is kihagytam volna, de mindegy, már így alakult, nyilván olyan rémes nem lehetett, ha ismét ennél a tortából egy szeletet.
Igen, igen, jelen esetben én vagyok a torta. Nem mintha megsértődtem volna, amiért megbánta, még csak azt sem mondhatom, hogy nem értek vele egyet, mert tény, hogy nem valaki halála árán vágyna bárki is belezuhanni ebbe az életbe. Arra viszont kétségkívül nem lett elég, hogy változtassak miatta a szexuális szokásaimon, maximum annyiban, hogy nincs biztos pont, nincs szerelem – kackac -, nincs házasság, kölyök meg aztán tényleg soha a büdös életben…
Gondolatok, huss, beszéd szintén, más zenéljen, ne a hangszálaink, illetve, az is, csak épp egy egészen más nyelven, mi kéjesen duruzsol a fűbe. Emlékezetemben nem őrzök hasonló esetet, mikor sárban fetrengve próbált fel valaki, egészen újszerű, egyébként is szeretem a különlegeset, olykor extrémet, bár nem meglepő részemről, hogy sok mindent kipróbáltam már ilyen téren. Anno, mikor Alamo észlelte, hogy nem igazán élvezem a vele töltött órákat, persze, ahhoz el kellett telnie pár hónapnak, hogy unalomba fúljon, még arra is vetemedett, hogy beszerezte a Káma Szútrát, és ki kellett próbálni belőle mindent. Az már nem jutott el az agyáig, hogy esetleg ágyon kívül is tehetnénk, elég nehéz volt kilibbenteni a komfortzónájából. Isten nyugosztalja. Remélem, valami szexi ördöglány belevitte a rosszba helyettem.
Nekem a gondolati kommunikáció nem megy, de válaszként diszkréten, alig ugyan, de beleharapok az ajkába, érezze már, valójában mennyire is vagyok mohó. Rettenetesen. Nem tehetek róla, de én szexre tényleg bármikor kapható vagyok. A gumit meglátva csak megcsóválom a fejem, kénytelen vagyok addig elszakadni tőle, mert zoknival ne játszunk, főleg úgy, hogy ő farkas, és nem köpködhet össze semmi szarral, én meg szedek gyógyszert.
- Mellőzzük, ha lehet, szedek gyógyszert.
Én ne szednék… egy nem kívánt terhesség az utolsó, amivel szembe akarok kerülni, szóval erre kényesen ügyelek. Véletlen baleset egy sem volt soha, Alamoval ugyan nem terveztünk babát, de akkoriban rágta a fülem, hogy próbálkozhatnánk, úgyse jön össze mindenkinek hamar. Nos, nekünk sikerült, bár a baba elment, noha ez olyasmi, amit sosem bántam, a lehető legrosszabbkor, a legszörnyűbb helyre jött volna a drága kis lélek hozzám.
Azt érezheti, hogy nem hazudok, de ha továbbra is ragaszkodik az extra kellékhez, nem fogom még egyszer felemlegetni, annyira nem érdekel azért, hogy előrébb vegyem az élvezetnél, ami esedékes. Hamarjában már inkább az foglalkoztat, hogy élvezzem a markáns kezek játékát, és én is némi élvezetet nyújtsak cserébe, vissza a természetbe is lehetne a kép címe, miként a sárban, egymást szabadítva meg a ruháktól vadulunk meg egyre inkább. Szeretek megfeledkezni magamról, jól esik. Szíves örömest érinteném ajkaimmal is az utat, mit ujjaim már bejártak, de szemlátomást nagyobb most a hév, mintsem ezt elviselje, semmi gond, éhezem már úgyis, csöppet sem bánom, hogy a lényegig vezető járást lerövidül jócskán. Borotváltság az akad, kis csík a dombocskán, mert szerintem az egészen vonzó, de ennyi. Egyébként, tetkóm nincs azon a területen, van azonban egészen más, mert hát, valahova kell testékszer, nem? Adta magát a személyem okán, hogy leszek olyan elmeroggyant, hogy a legérzékenyebb pontomra tetessem.
A roham tempójából és erejéből ítélve bizony kételkedem benne, hogy nem fog elnyelni hamarosan a sársír, de valahogy sokkal jobban élvezem a tisztességes dugást, minthogy ezen problémázzak. Amit akkor el kellett titkolnom, annak most hangot is adok, vad sikolyok kíséretében karcolom bőrébe élvezetemet, hagyok halovány nyomot, mi hamarosan elillan, talán az itt és most, az emlék is, de mindez nem számít. A pillanatnyi örömmámor a lényeg, nekem legalábbis mindenképpen. Halkan cuppog alattunk a sár, elsikkad a hangom orkánjában, de fel-le emelgetem a csípőm én magam is, hogy még vadabbul, mélyebben feszülhessünk egymásnak, az holt biztos, hogy erre emlékezni fogok még egy darabig. Felébe kerekednék, ha nem volna ennyire földbe döngölős kedve, így hagyom, hogy távozzon belőle a feszültség, aztán meglátjuk, mennyire akar elmerülni benne, vagy csupán gyorsan letudjuk a témát. Én aztán mindenre nyitott vagyok.

Nekem voltak visszaeső elkövetőim, akiknek ráállt a lábuk a mozdulatra, hogy mikor meglátnak, szétfeszüljenek a combjaik. Nem bántam és Donna mellett sem vágytam másra. Wendy túltesz rajtam, ő még bekötött fejjel is ágról ágra járt, mint a madárének.
Értenie kellett a mondandóm esszenciáját, de ha lepattanó labda lett az üzenetből, akkor sem fogok sírva fakadni. És ő sem, hisz az élet kőkemény trénere edzett meg minket tűzben. Ami történt, azt még férfifejjel se lehet csak egyetlen szempontból nézni. Dugásnak ekkora jelentősége már rég volt a világtörténelemben. Az emberek mindig nagy tétekkel játszottak és vagyonok, otthonok, országok ragadtak már bele a világok közti hasadék csalogató illatú mézébe. Bánom is és nem bánom, hogy megbántam, de azt se, hogy most újrakezdjük. Ebből mi lesz, ha abból két új élet lett és egy alkalmatlan halála? Misztikus együttlétnek kell lennie.
Lihegek is, mint vudu csűrdöngölők a túlpörgetett táncuk közben. A kis harapós kedvű még jobban feltüzel, mintha erotikusan a fülembe suttogná, hogy mit csináljak vagy mit ne tegyek a törékenynek tűnő, de mágiával megturbózott bögyös testével. Hú, azok a labdák, micsoda körmérkőzést játszhatok velük! A puhaságuk, ahogy befogadják az ujjaimat és a keménységük, ahogy meredeznek az ég felé vagy amerre fordulnak, mint egy kéjiránytű. Amindenit, ez aztán finom falat!
- A kockázatok és mellrehatások tekintetében ne kérdezd kezelőorvosodat, csak fogadd a gyógyszert! - magyarázok, mert én még szex közben sem bírom ki a szólabdák dobálását.
Az óvszer is belepréselődik a sárba, ahogy megmarkolom a földet, hogy befogadjon minket. Ez egy igazi feltámadás utáni, életteli dugás, amiben megmutatom a talajnak, hogy az életmagvak burjánzása is mehet ám az ő ölelésében, nem csak a férgek táplálása Alignak áldozataival. A szívemet környékezi a hűség gondolata, de hát kihez legyek melaszként ragaszkodó, ha még senki nem tapadt rám teljesen, mint pókháló a figyelmetlen skorpiólégyre? Wendy-hez hűnek lenni olyan hasznos ötlet, mint nyakba kötött ólomsúllyal beugrani az óceánba. Ő és a maradandó kötődés esküdt ellenségek. De édes a kihágás, akkor is, ha érzem, hogy ez valakivel szemben tisztességtelen eljárás.
Elveszünk a tipitapiban és úgy érzem magam, mint egy dinoszaurusz, ami megtalálta a kihalás elkerülésének módját. Düh tör rám, ahogy ránézek erre az arcra, amiről évekig gondoltam, hogy árulás szavaival élt. Az erőszakot viszont közös nyomakodásra fordítom és így csak vad együttlét lesz belőle, nem nyolc napon túl gyógyuló sérülés. Múltkor se lehetett annyi, max másnap reggel sántikálhatott úgy, mint kezdő focista egy komoly klubedzés után. A kezeim tovább kutatnak és már a nyakára fonódnak, hogy megragadják, megpréselgessék, majd az arcát nyomják az én arcomhoz. Nyakharapdálás emberi alakban, így veszélytelen és parázslóan izgató. Az ágyú pedig már dörren és nagy tűzre nagy tömlőből ömlik az áradat. Az a kis leszállópálya tökéletesen bevezetés volt, úgy beindít, mint dízelmotor a kockára fagyott géperejű járművet. Innentől pedig kapaszkodni kell a gyep és a talaj megragadhatatlanul végtelen anyagába, markolni a semmit, hogy megtöltsem a mindent.
- Lenni vagy nem lenni, Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri. Vagy ha legbecsesebb nyitott ablakán lógó díszét a vad északi szél meglengeti, mint bizonytalan szélkakast a varjúhadak szárnyalása.
Shakespeare-ig gondolatok emelkedettsége keveredik itt a sárban ciripelő nyelvészszex fordulataival, amint a piercing bejelez, mint kínai büfében a szélcsengő. Benyitottam bizony és teljességgel odabent leledzem, A hangom lassan jut el a csúcsra, mászik, evickél, morgásokkal kísérve vált át egyre vadabb hörgésekbe és mikor már a maximumon tombol az erőm is és Földanyát Wendy-vel együvé préselve próbálom laposra ölelni, akkor áll be a sorompónak egy olyan állapota, hogy iszonyatos üvöltésben török ki. A sártenger befogadja az őt ágynak használó kéjkeresőket és saját cuppogásokkal erősíti meg a lyukra játszó dákó cuppogásait.

Tény, hogyha szexről van szó, nem szokásom gondolkodni, és az sem zavar, ha ezért csorba esik a megítélésemen, én így szeretek élni, akinek ez nem tetszik, az fordítson hátat, és jók vagyunk, nem kell ezt túlkomplikálni. Kellenek ilyen nők is, azok, akik soha senkinél nem lesznek az elsők, azok, akikhez a sokáig dolgozom meg a vidéki tárgyalások helyett járnak a pasik. Noha szerető sem voltam soha, az is egyfajta kötöttség, arra pedig határozottan nem vágyom. Nekem így tökéletes. Ha nem Lester segített volna ki, akkor épp az martózhatna meg ölemben, aki igen. A szememben a testem csak egy eszköz, semmi egyéb, az enyém ugyan nem templom, ahová bárkinek be kell imádkoznia magát. Tárt kapuk vannak.
- Úgy ám, különben még megsértődnek.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy melleim tekintetében, meg amúgy is a testem nagy részén igen érzékeny vagyok, rólam egy férfi sem mondhatja, hogy nehéz velem, aki nem tud a csúcsra járatni, az tökéletesen alkalmatlan mindenre, annyi szent. Még behangolni sem nagyon kell, pöccre indulok, miként most is, olykor hamarabb téved erre a terepre elmém, mint az ellenkező nemé.
Az én fejemben a hűség nem létező fogalom, tegye az, akinek örömet okoz, ha csak egy van az életéven. Nekem nem, vagy csak még nem született meg az a férfi, aki nekem minden téren elég lenne. Ez is egy opció, mindenesetre az érzelmek lehetőségét űgy vakarom le magamról minduntalan, mint más a koszt a zuhany során.
Igen rég találkoztam olyannal, aki nem finomkodott cseppet sem, és mi tagadás, sejtem, hogy ebben a dugásban benne van minden csepp felgyülemlett haragja is, de aligha érdekel, addig legalábbis semmiképp, míg nem akarja közben agyarait és karmait is belém vájni. Élettől lüktetőn vagyok én az igazi, nem másként. Mit bánom én, hogy alig fogok bírni járni némi ideig, legalább örökösen izzó vágyam lelohad kissé, és nyugtot hagy egy időre. Nem tehetek róla, olyan ez nekem, mint a kaja, ilyen téren kétségkívül férfi vagyok.
Amíg csak a fogai kóstolják a bőröm, jók vagyunk, míg vissza is kapja, olykor kifejezetten szeretem látni a másik bőrén fogsorom nyomát, de sebet nem szoktam fakasztani, maximum körmeimmel sértem fel a bőrt éppen csak, de neki ez aligha számít, pillanatokon belül nyoma sem lesz.
Ez a férfi kétségkívül nem normális, kacagás vegyül érzéki sikolyaim közé, mert nem vicceltem, minden egyes mozdulat kéjtől csöpögő hangorkánt fakaszt, mi tán csak tovább hergeli meglovaglómat, bár úgy hiszem, ez egy cseppet s zavarja. Melyik férfi nem szereti, ha tudja, bejön a nőnek, amit művel?
Fogalmam sincs, mennyi idő telik el, vagy épp hol végződik a sár, hol kezdődök én, majd folytatódik ő. Nem is számít, csak az érzés a lényeg, a vágyak magasba csapása, szárnyalása, majd idővel beteljesedése.

//Bocsi, hogy csak most! //

A lehető legjobb döntés volt, hogy nem mentem neki, hanem inkább bele. Az ereje miatt el tudja viselni a nyomulásomat, szó szerint állja a sarat. Ennyire brutális és állatias szexet még csak fajombelivel nyomattam, hacsak nem tűztem a póznámra egyszer egy informátorpuncit, aki elég komolyan vette a befogadó hozzáállást. Wendy mindenre hajlandó és nem szolgalélekként, hanem együtt törünk fel a csúcsra, mikor már fogy az oxigén a magaslati levegő miatt.
Haragszexnek tökéletes ez itt. Ha a topmodellek is így gondolták a világbékét, akkor jöhetnek szépen sorban békülni. Remek ötlet, de Wendy-vel az igazi. Ekkorát tombolni nem lehet ám akárkivel, csak egy hasonló műértővel, aki szeret mélyre menni. Szoríthat, akár karmolászhat is, a széles hátam elbírja és rá is gyógyul a nyomaira. Én pedig harapdálom, de csak mohó kéjvággyal, nem pusztítólag. Ilyen finom ételt nem is szabad megenni, hanem játszani kell vele. El is játszadozunk, hegymászósdit nyomunk és már valahol a Mount Everest környékén járunk, mikor romantikus idézet és bestiális üvöltés tör fel belőlem egymás után. Kitűztem a zászlót a hegycsúcsára, győzelem! Csodálatos együttműködés ez és fokozni már nem is lehet, csak megismételni. Wendy hangjai se emberiek már, szinte pszichotikus kéjkacajt hallat és én is röhögve borulok rá a végén.
Most, amikor megtettem, amit megkövetelt a tesztoszteron, ráhanyatlok a meghajtott kancára. Elterülök, akár egy formalinból kirántott tetem. Csak fekszem rajta, erőkifejtés nélkül préselem a sárba, pusztán a súlyommal, ami jó 130 kg, önmagában is lesújtó. Egy gondolat bánt engemet közben. Mégpedig az, hogy él a városban egy hölgyemény, aki ennél sokkal többre is méltó és próbálkoztam is nála. Mennyire volt tisztességes ez a produkció itt vele szemben? És mennyire érdekel engem? Valami elcsúszott bennem odaát és most jön ki. De galád, hogy pont a legjobb résznél kap el! Küzdök ellene erővel, farokkal és Shakespeare-rel. Próbálom minél teljesebben megélni a beteljesülés utáni perceket, de kezdem úgy érezni, hogy be kell fejezni és elsunnyogva magamba fordulni, amiért a szívem ellen fordítottam a tökömet. Szuszogok, szusszanok és egyszerűen lefordulok Wendy-ről, aztán háttal a sárban toccsanok széttárt karokkal. Szemem lehunyom és arcomra kiül az, hogy nagyon nem jó valami.
- Győztünk, édes likacskám, de most jobb lesz, ha a magunk útját indítjuk el a lábaink alatt...
Nem szeretném, ha túlságosan csalódott lenne azért, mert én több tűzbe dugom bele ugyanazt a rudat és valami istenverte szövődmény rágja ilyenkor a lelkemet, egy túlvilági féreg, ami a feltámadott testemmel érkezett. Előtte nem voltak ilyen gondok, sose zavart, hogy valaki más vár rám. Ha én elvágyódtam, akkor távoli völgyek vándorkukaca lettem. Mikor hű voltam, akkor pedig nem kínzott a kívánalom gyötrelme. Ez most mi a fűszeres sült krumpli sava-borsa? Hatalmasat sóhajtok, mintha most tettem volna le egy konténert az erőemelő versenyszám megnyerése után. Wendy-nek fura lehet, de nem tudom megmagyarázni, mivel már én se értem és eléggé aggaszt, ha mindig ez lesz.

Egy ideig egészen mennyeinek vélem a harag szülte, vad szexet, igencsak élvezem, aminek hangot is adok, rég volt már részem hasonlóban, és ilyen szempontból mindenképp örvendek a találkozásnak. A múlt felemlegetése okán már közel sem, de legalább tiszta vizet öntöttünk a pohárba, ami most sárral is megtelik még pluszba. Valami hasonló lehet az iszapbirkózás is, noha ahhoz még fura módon nem volt szerencsém. Majdnem az utolsó pillanatig úgy érzem, hogy valóban velem van, és csak az itt és most számít, de aztán eltörik valami. Sok férfival voltam, tudom, mikor gondolnak másra, mikor mérgezi őket némi önvád, lelkiismeret furdalás. Nahát, nahát, te nagy melák, hát van valaki, aki több? Ez engem perpillanat csak dühíteni tud. Nem féltékenység okán, sokkal inkább hiúsági kérdés miatt.
Ahogy rajtam fekszik, már nem is itt jár igazán. Holt teherként viselni a súlyát már nem oly kényelmes, de várok, szedje össze magát, és legyen férfi. Ne picsogjon hülyeségeken még gondolatban sem, mert az nem az én pályám. Megkönnyebbülök, mikor végül lefordul rólam, bár pár pillanatig még csak fekszem, nem igazán tudom megérteni, mi folyik itt, mi változott meg pillanatok alatt, de nem vagyunk haverok, talán soha nem is lehetnénk, és a lélekápolgatás nem az én asztalom. Így hát nem kérdezek, és hiszem, sokkal jobban járok így.
- Ezzel csak egyetérteni tudok.
Bólintok szinte azonnal, és kivakarom magam a sárból. Te jó isten, egy varacskos vaddisznó is megirigyelhetne. Nem is értem, mit hadovál, mert nekem ugyan nem célom közös úton lépkedni vele, meg úgy senkivel sem, isten ments. Nem az én világom az, ezt rég tudom, és túlságosan is drága áron tanultam meg. Láthatólag nagyon sietős lett, mert magamra rángatom a gönceimet némi hevenyészett sártalanítás után, aztán már arrébb is lépkedek, egy laza intéssel köszönve el tőle, részemről ennyi megteszi. Legalábbis azt hittem, hogy képes leszek szó nélkül hagyni, de basszameg, nem, nem vagyok. Azért mindent velem sem lehet megcsinálni, bármekkora céda is legyek.
- Ja, csak még egy apróság, a következő delikvensnek tedd meg azt a szívességet, hogy nem gondolsz másra közben.
Igen, meglehetősen sértve érzem az egomat, mert ha már szétnyitom valakinek a lábam, akkor ne máson járjon az esze, vagy dugja azt a nőt. Nincs ezzel semmi baj, de szerintem azért ennyi legalább mindenkinek kijár. A sáros szoknyám magamra rángattam, a bugyimat nem leltem, de nem is érdekelt, van másik. Első utam úgyis egy motelbe vezet majd, hogy rendbe tegyem magam, mert így semmiképpen sem jelenhetek meg a Protektorátus előtt. Vissza nem néztem. Ugyan minek? Keserű a szám íze, pont mint legutóbb, csak az valamivel később keseredett meg. Ennél ékesebben semmi sem beszélhetne arról, hogy jobb nekem nem összekeveredni vele, mert bármilyen jó is legyen akkor, utána csak a hamu marad.
Az autóm szerencsére beindul, bár előtte átvettem a sártól tobzódó gönceimet, sokat nem ér ugyan, de legalább az ülés nem lesz annyira sáros. A biztonság kedvéért még egy törülközőt is ráterítek, micsoda szerencse, hogy egy hétre jöttem.

//Részemről ez volna a záró, hacsak nem akarsz még sárral dobálni. XD Köszönöm szépen ezt is! ^^ //

A terheléses teszt közben már nem tudom azt nyújtani, amit eddig. Még gyengéd simogatást sem eszközölök, mint ahogy szomorúfűz pátyolgatja a pázsit hajladozó szálait. Pedig még szoktam a végén matatni. Néha meghozza a kedvet a folytatáshoz, de most nem így van. Én fekszem Wendy-n, a letargia tőkesúlya meg a hátamon. És akkor se esik le, mikor megfordulok, csak a hátgerinc helyett a mellkasomat nyomja. Érzem, hogy csalódást okoztam, de nyugtat a tudat, hogy csak a végén. Fizikailag a toppon voltam és őt is oda toltam fel. Csak azért lehet citromba harapott a szája íze, mert hamar meguntam és nem illendően bocsátottam el rózsakosárral és ingyen fehér lóval, ami egy ötcsillagos szállodáig galoppozik vele. Hát bocs, én nem vagyok egy gentleman, de ezt tudhatta is.
Nyomja a lelkemet az, hogy mást nyomok, mint aki ki van választva arra, hogy egyetlenebb legyen az egyetlennél. Egyetlen. Egyetlen pillanatra érzem meg a tiszta főt és akkor sejtem, hogy mit érezhet Wendy. Egész végig őt élveztem hangosan és monstre műsort nyomunk, semmi panaszom nem lehet, így csak arra gondolhat, amire a fizetett szolgáltatók az aktus végén gondterhelt ábrázatra váltó tisztes családapák láttán: haza kell menni a szokásos lyukhoz és semmi kedvem hozzá. Nálam nem ez van, de most nem magyarázom el. Annyi értelme lenne, mint tűlevelet tértivevénnyel feladni. Másnak se érzem több hasznát. Egyszerűen eggyé válok a sárral.
Örülök, hogy nem játssza itt Teréz Anyát, mivelhogy nem is úgy hívják és fiatalabb. Induljon el egy úton, én is maradok egy másikon és meg se találjuk egymást. Senkire nem vágyom, csak arra, hogy elnyomjon az álom. Mi a hétszentséges húsosfazék repedése ez? Mindig fel tudtam állni a padlóról, most meg kívánom, hogy emésszen el. A megjegyzése döf, mint röfi orra a dagonyát. Válaszom egy morranás és a fejem másik irányba fordítása. Bent a sár közepén oldja a lelkemet a semmitérés gondolata. Haszontalan megmozdulni is, attól ugyan semmi nem lesz jobb égen, földön vagy ahol a tehenek járnak legelni.
Szöszmötölés, távolodó tocsogás és az energiák elvonulása jelzi csukott szemeim számára, hogy a megdöngetett kapu arrébb tolta a biciklit. A városban lesz, hurrá. most melyik ujjamat törjem el örömömben. Szét kell oszlatni ezeket a fellegeket és belátni, hogy ez nem volt fair mérkőzés azzal szemben, akit vagy magamhoz kell ölelni úgy, ahogy itt a saras asszonysággal tettem vagy ellökni örökre, mert ebben a formában csak megöl, amitől az életet várom. A bűnbánatba pedig szépen bele is alszom és csak az éjszaka közepén ijedek fel valamire, amit már talán láttam. Ilyen rémálmot, hogy tükröm, tükröm, mondd meg nékem, miért van nekem ennyi énem? És mind a halálomat akarja... Vezeklés következik, hamut szórnék a fejemre, ha el tudnék most porlasztani egy cigit, így viszont marad az introspektív vádiratolvasás és büntetés kijelölése. A testemet kezdi borzongatni a hideg, mert az ázott sár még farkasok emberi testének se való Alaszka hószakállú egei alatt. Még elleszek egy darabig itt, mint a disznó, amit elvittek a francia úriasszonyok szalonjába, de az udvar pocsolyájába vágyott vissza...

// Én is nagyon köszönöm! //