- Remélem, hogy végül sikerül rálelned. - és ez igaz is volt. Nem volt okom, hogy rosszat kívánjak Ravennek, és ha az a vágya, hogy megtalálja az apját, akkor tényleg remélem, hogy sikerülni fog neki. Látom közben, hogy Jessenek nincs hozzáfűznivalója a beszélgetéshez, pedig már nem a múltat a emlegetjük, de tudom, hogy csendes típus. Én azonban nem vagyok az, szóval könnyedén beszélgetek tovább. - Meglepetésekbe bárhol bele lehet futni... - fűzöm hozzá a mondatához a kissé klisés megjegyzést, de mindenesetre ez igaz. Tényleg bármikor szembetalálkozhat az ember meglepetésekkel. Az már persze más kérdés, hogy a meglepi jó, vagy rossz... - Nekem párszor sikerült már eltévednem itt.- nevetek fel. Hát a városi tájékozódásban nem vagyok a legjobb, hiába a farkasérzékek, itt túl sok a szag és a zaj, ami zavarjon a tájékozódásban. Közben Jesse felveszi a telefonját és amíg kimegy, utána nézek. Ha meló miatt hívják tudom, hogy nem fog a részletekbe beavatni, így egyeztünk meg. Minél kevesebbet tudok, annál nagyobb biztonságban vagyok, és tudom, hogy neki ez nagyon fontos. Megbízom benne teljes mértékig, ezért nem zavar, hogy nem mond el dolgokat a melójáról. Bár nem mondom, volt amikor ez nem volt jó "politika". Ha előre elmondja annak idején Vegasban azt a libát, akinek elvileg csak a munka miatt vizslatta a manduláját a nyelvével... akkor talán nem történik az később, ami történt. És nem kellett volna végignéznem a nagyjelenetet, de mivel nem szólt róla, nem tudhattam, hogy hol van és véletlenül beléjük botlottam. Közben elindítom a játékot. - De akkor ezek szerint a próbálkozás nem járt sikerrel... És mi a helyzet a másik, a mi falkánkkal? Vagy azon nem gondolkoztál még? - közben Jesse is visszatért és most rajta a sor, hogy elüsse a golyókat. Figyelem a két hímet. Ha Raven a hegyiekhez kerül, akkor tényleg nem számít többé, hogy valaha ismertük és kedveltük egymást. Jesse megszólalása is erre utal valahol. Tudom, ha kell akkor bárkivel kegyetlen tud lenni. Kicsit megmozgatom a nyakamat. Még fáj a tegnapi marás és ezüst égette sebem. Bárkivel... még velem is... Mivel megint kérdeztem, ezért nem figyeltem, hogy Jesse milyen eredménnyel ütötte el a golyókat, ezért továbbra is csak az asztal szélének támaszkodom a csípőmmel és Ravenre figyelek.
Jesse pillantása nem kerüli el a figyelmemet. Ahogy a koporsó-méretről vett végigmérése sem. Nem adom jelét annak, hogy zavarna, bár így tudom, hogy ha rám nyomják az "Ős" bélyeget, akkor ez a férfi nem lesz a puszipajtásom. Nem mintha sok farkas lett volna az. Álltam a tekintetét, de mikor elfordul, én Rose-ra pillantottam. - Nos, van ismerősöm a Betolakodók közül, de őszintén szólva nem érzek késztetést arra, hogy bárkihez csatlakozzak. Nem vagyok az a könnyen fejet hajtó típus. Ez pedig, hogy a két Falka nem jön ki egymással, hidegen hagy. Én nem bélyegekhez, személyekhez ragaszkodom. Bárkihez csatlakoznék, az nem gátol meg abban, hogy egy nem ugyanolyan Falkabelivel beszéljek, találkozzak. Szavaim szilárdan, egyenesen hangzottak, de nem volt ebben indulat, csupán érezhették, hogy komolyan gondolom. Mikor leér a golyó, mosolyogva bökök az asztal felé: - Te jössz Rose. Figyelem, ha a golyó felé fordul. Farkasom nyugodtan ölelt körbe. Cigarettámba szívtam, majd lassan kifújtam a füstöt.
Kivonultam telefonálni, ahogyan csörgött a készülékem. Odakint megbeszéltem, amit kellett távolabb húzódva mindenkitől, aki meghallhatta volna esetleg, mondjuk gyors és pattogós beszélgetést folytattam le amiből nem sokat érthetett külső hallgatóság, de akkor is, nem szeretem ha munkával kapcsolatos ügyeknél idegenek is hallhatják, hogy miről is beszélek éppen. Amint ezzel megvoltam, vissza bementem a biliárdszobába, és a poharamhoz ballagtam, azt odabent hagytam. a beszélgetés fonalát elvesztettem, hogy kimentem, de nem is próbálom felvenni. A téma nem igen érint engem. Persze megpróbálhatnék nagyban beszédbe elegyedni a másik hímmel, de nem vagyok az üres fecsegéseknek a híve, és nem nagyon hiszem, hogy lenne közös témánk, Rose-t leszámítva, de nem hiszem, hogy éppen vele akarok beszélgetni a kedvesemről, még akkor, sem ha Rose állítása szerint nem volt közöttük semmi. Nem, nem vagyok féltékeny semmi ilyenről nincsen szó.
A poharamban forgatom meg a maradék italomat, és úgy figyelem a beszélgetést és a játékukat is, most nem én jövök, hanem Rose, így van alkalmam újra megnézni magamnak a kedvesem formás fenekét, miközben az asztalra hasal és becélozza a golyót. Majd visszafordulok Raven felé, nem húzta fel magát azon, amit mondtam neki, ami jó, mert higgadt természetre utal. Bár amit mondtam nem üres szavaknak szántam, hanem komolyan is gondoltam. Nem azért vadászom a hegyiekre, mert gyűlölném őket, hanem mert végrehajtóként és bérgyilkosként ez az egyik feladatom, a magasabb beosztásúak feje szép összeget ér, és nem mellesleg ezzel bizonyíthatom a hűségemet az alfának.
- Valóban, nem gátol meg benne… - ebben igazat adok neki, mivel valóban nem szab gátat, csak akkor lesz vacak helyzetben ha kitör a háború ténylegesen és nem csak kisebb – nagyobb odaszurkálásokban nyilvánul meg az ellentét.
Figyelem, ahogy Rose a nyakát mozgatja meg a beszélgetésünket hallgatva. A nyakán az egyik sebet én okoztam amit most takar a haja.
Némán figyelem őket, Jesset, aki úgy néz Ravenre, mintha épp méretet venne a koporsójához, és Ravent, aki állja a tekintetét és látszólag nem hatja meg különösképpen a dolog. Nem szólok bele, nincs is mibe. Ha Raven a másik falkához kerül, akkor aligha elegyedhetünk újra csevejbe. Pedig az nem lenne rossz. Régen, nagyon élveztem a társaságát és elszomorít a tudat, hogy megvan az esély, többé erre nem kerülhet sor. Hallgatom a szavait és valahol azért örülök, hogy azt mondja, amit. Nos, tulajdonképpen, mint a falka egyik felderítője, tarthatom vele a kapcsolatot, és ha valóban igaz az, amit mond, vagyis tényleg ezt gondolja, akkor talán nincs minden veszve. Bár mélyenszántó, vagy őszinte beszélgetés, aligha történhetne meg, még a szavai ellenére is. - Akkor gondolom, majd eldöntöd egyszer, hogy mit is szeretnél, mármint falka kérdésben. - és ehhez tulajdonképpen nem volt mit hozzáfűznöm még. - Ohh, tényleg. Bocsi, nem figyeltem. - kaptam észbe egy kisebb zavart mosoly mellett, majd megint az asztalra hasaltam, hogy a következő lökést is elindítsam. Most azonban nem sikerül a következő golyót is lyukba kergetni. - Hmm... kijöttem a gyakorlatból... - jegyeztem meg fecserészve és mosolyogva fordultam Raven felé. - Most viszont akkor te jössz. - nem akartam, hogy a játék és a hangulat komorba forduljon át. Tudom, hogy nekik nem sok a közös témájuk és, hogy ez a találkozás ettől még kissé kellemetlen is lehet. Jessehez lépek és nyomok egy csókot az arcára, ahogy a kezembe fogom a sörömet és nagyot kortyolok belőle. Ha Raven a következő lökéssel volt elfoglalva, akkor a kedvesem szemeibe nézek, amiben ott volt minden rajongásom és szerelmem iránta, közben pedig gondolatban küldöm felé, hogy milyen kellemes dolgokat tervezek még az este hátralevő részében vele, a szobánkban. Az egész nem tartott tovább néhány röpke pillanatnál, majd újra a poharamba kortyoltam és letettem azt, hogy ismét rég nem látott ismerősöm felé forduljak. - És egyedül érkeztél a városba? Úgy értem, hogy kedvesed, vagy kölyköd van? - érdeklődtem iránta kedvesen, csak, hogy ne üljön el a beszélgetés és ne legyünk mindannyian kukák.
Jesse megjegyzésére nem feleltem azonnal, farkasom azonban felemelte a fejét. - Nem az a bölcs vezető, aki sikerre visz egy háborút, hanem az, aki sikeresen elkerüli azt. Gyűlöltem a háborúkat, megéltem már néhányat, és bőven elég volt belőle. Nincsen győzelem ilyenkor, csak személyes tragédiák. Az, ahogy az embereket felhasználják, hogy kioltsanak életeket. Nem vagyok, és nem is leszek híve ennek soha. Persze, ami az enyém, és ha szükséges, megvédem azt. De egy háború teljesen más dolog. Egy idő után elfelejted, miért harcolsz, a csatában nincsenek eszmék. Csak az hajt, hogy túlélj. A farkasok háborúi máshogy zajlanak az emberekénél. Nagyobb a vérszomj, több az áldozat, és a cél, a másik teljes kiirtása, vagy elűzése. Én igyekeztem régen, hogy soha ne kelljen Falka ellen vinnem a magam családját. Persze, volt rá példa. De sose gyűlöltük az ellenfelet, tiszteltük, akik ellen harcoltunk. És mindig új esélyt adtunk a legyőzötteknek. Itt Fairbanks-ben nem láttam túl nagy reményt erre. A két Falka közti ellentét, már túl régóta elhúzódott, legalábbis a hozzáállásaikból erre következtettem. - Egyszer biztosan dűlőre jutok. Ha meg nem, akkor levadásznak, megpróbálnak elkergetni, megfenyegetnek, stb. stb. ahogy ez lenni szokott. - vállat vontam. Hozzá voltam szokva az ilyesmihez, egy Infamiát nem szívesen látnak, bármilyen Falkáról is legyen szó. Rose mosolygó arcára csak egy kedves kacsintással felelek, s az asztal fölé görnyedve célba veszem a fehéret. Ügyesen játszottak eddig. A fehéret meglököm, ami szép komótosan besegíti a lyukba a kék telit. Mosolyra húzódik a szám, majd a krétát elvéve az asztal sarkáról, kicsit javítok a dákó végén. Rose szavai ekkor csendülnek fel. - Nem, senki nem tart velem. Egy ideje már nincs, kihez kötődjek. Kicsit talán ezért is irigylésre méltó, hogy ti ilyen hosszú idő után is együtt... - szavaimat a következő mozdulat szakítja meg: Miközben beszélek, a krétát szórakozottan elkezdtem pöccintgetni az ujjammal, mint mikor az érmeket szokás dobálni a tenyérbe. Csakhogy az egyik pöccintés erősebbre sikerül a kelleténél, és szép ívben repülve, Rose dekoltázsában landol, és a két csinos mell ölelésében eltűnik. Na nem mintha direkt csináltam volna, mégis, zavartan vakarom meg a tarkómat. Hát, ez kicsit kellemetlen, de hát mégsem nyúlhatok a kréta után. Egyrészt, itt van a kedvese, másrészt meg... tényleg, mi lenne a másrészt? - Khm... Rose, elnézést, visszakaphatnám a krétát? - igyekszem nyugodt maradni, de egy zavart mosoly mégiscsak kiül a képemre. Remélhetőleg, nem kér meg rá, hogy megkeressem, vagy ha igen, azt úgyis Jessere bízza. Oh, a szerencsés bolhazsákja!
- Nekem teljesen mind egy a dolog Raven. Én ebből élek…. – A falkán belül végrehajtó vagyok, azon kívül pedig bérgyilkos, szóval nekem ez az életem ez a munkám, mások életének a kioltása, parancsara vagy pénzért. Szóval, nekem valahol egy háború egészen kifizetődő, és nem egyéb mint egy munka. Persze, ha kitörne a háború a két falka között akkor Rose-t azonnal repülőre raknám, és messze zavarnám innen, mondjuk vissza Párizsba, ott úgy is szeretett lenni, ott pedig messze lenne mindenkitől, így nem is kellene aggódnom miatta, hogy bajba kerülne, és valaki felhasználná ellenem. Hidegvérrel húzom meg a ravaszt, vagy alkalmazok más módszert az életek kioltására, szóval, nekem ez nem jelent semmit sem, így Raven szavai nem is hatnak meg és nem is botránkoztatnak meg. Erre lettem kinevelve. Valahol várom már, hogy Castor végre rászabadítson minket a másik falkára és elkezdhessük leszedni őket, végre valami komolyabb is történne, és nem csak az unalom lenne velünk minden nap. Erre egy magamfajta nem sok pénzt tud keresni, a hely nem elég nagy ahhoz, hogy komoly munkával legyek ellátva egyik pozícióban sem. - A megszokott műsor, elüldöznek vagy kényszerítenek.. – Biccentek, mivel ezt mi is ismerjük Rose-al, sokáig kóboroltunk mi is, pont annyi ideig amennyi ideje együtt vagyunk. Miatta kellett menekülnöm Angol honból, mert engedély nélkül haraptam őt be, és emiatt Richard megölte volna. Engem életben hagyott volna, de nem tettem volna zsebre a kínzást, amit érte kaptam volna, de Rose? Tudom jól, hogy előbb elkapta volna, kedvét leli benne, még nem meg nem töri Roset, és utána különös élvezettel öli meg a szemem előtt. ismertem már annyira a teremtőmet akkor, hogy tudjam, ennek nézünk elébe, ha nem megyünk el onnan azonnal. Rose erről mit sem sejt, sosem mondtam el neki. Távolabb állok Rose-tól és épp a poharam ittam ki, mikor az a kis vacak a dekoltázsában landolt, nem túl barátságos pillantást vetek a másik hímre, és oda ballagok a nőstényemhez, magamhoz vonom, szorosan, és én veszem ki onnan a kis kockát, közben birtoklóan csókolom meg, hogy a másikban egyértelmű legyen a nőstény az enyém, és jobb, ha nem vág le még egy ilyen műsort még véletlenül sem. Egy hím farkas igen csak féltékeny tud lenni. a kockát az asztal szélén csúsztatom vissza Ravennek, és közben rászegezem a tekintetemet, mert már elszakadtam a nőstényem ajkaitól, de még nem engedtem el a derekát. Szemeim figyelmeztetően villannak.
Hallgatom Jesset és Ravent és közben hol az egyikükre, hol pedig a másikukra téved a tekintetem. - Lehet, és talán igaz is, de ettől még esélyes, hogy a két falka előbb utóbb egymásnak esik. - csak halkan jegyeztem meg, hogy én is bekapcsolódjak a beszélgetésbe. Lehet, hogy Ravennek igaza van, de ebben a helyzetben, ami most van a hegyiek és a mi falkánk között, nem érdekes, hogy ki a bölcs, vagy sem. Ha összefut egy ős egy chicagoival, akkor nem bölcselkedni fognak, az is egészen biztos. És emiatt is volt szükségem arra, hogy Jessevel gyakoroljunk és eddzünk, ezért volt most is sérült a tarkóm, az oldalam és a combom, habár ezeket mind jól takarták a ruháim. Arra pedig, hogy elüldözik előbb vagy utóbb, csak bólogatok. Mi Jessevel nagyon is tudjuk, hogy nem tűrik meg a falka nélkülieket sokáig egy helyen. Az egész eddigi életünk arról szólt, hogy egyik várost hagytuk el a másik után, nem tartoztunk sehová, csak egymásnak voltunk és kész. Közben Raven jön most a játékban és bele is talál az egyik golyó a lyukba, szóval megint ő következik. Felemelem a sörömet és újra belekortyolok, amíg a krétával foglalatoskodik. Szavai hallatán mosolyra húzódnak az ajkaim és Jessere pillantok. Hát tény, hogy nagyon hosszú ideje vagyunk együtt, de én még mindig olyan rajongással vagyok iránta, mintha a kettőnk kapcsolata még csak a legelején tartana. Már alig vártam, hogy a felesége legyek... Büszkén és boldogan fogom viselni a nevét. Szerelmes merengésemből az ránt ki, hogy valami a dekoltázsomban landol. Landol? Mégis mi a halál történt? Szemeim elkerekednek és lenézek, hogy tudjam, most meg mi is van. Nem tudtam, hogy egy célba találós játék egyik kelléke lettem az imént. A dekoltázsomról Ravenre pillantok kissé zavartan. - Hát... ööö... - persze, mondanám zavartan, de ekkor Jesse lép hozzám és magához von, olyan mozdulattal, amivel azt mutatja meg, az övé vagyok, ő birtokol engem. A kedvesemre emelem a tekintetem a másik hímről , majd a következő pillanatban megcsókol, ugyanúgy, ahogyan magához ölelt. Határozottan, jelezve, hogy hozzá tartozom. A csókját viszonozom és közben érzem az ujjait a melleim között, ahogy kiveszi onnan a krétát. Még akkor is szorosan tart a karjában, amikor már elszakad az ajkaimtól. - Azt hiszem... megint te jössz. - szólaltam meg, megtörve a csendet és Ravenre pillantottam. - Hozok valamit inni. - nézek most Jessere, és ha elenged, akkor elindulok a pult felé, hogy kérjek valami töményet a sör után. Whiskyt rendelek, majd azzal a kezemben térek vissza a fiúkhoz. Volt némi sor a pultnál, ezért beletelt jó pár percbe, amíg újra felbukkantam a biliárdasztal mellett. - Miről maradtam le? - kérdeztem meg immáron csicsergő hangon és a két hímet figyeltem közben.
- Életek kioltása.- mondom Jesse válaszára, nem kérdezem, kijelentem, bár nem azért mondom, mert el lennék ragadtatva ettől. Innentől vagy katona, zsoldos, bérgyilkos, hóhér... Tök mindegy, a háború neki kedvező dolog lehet. Sose kedveltem azokat, akik pénzt csináltak emberek halálából, persze akkor ebből eredendően utálhatnám a sírásókat, és a temetkezési vállalkozókat, koporsó készítőket, meg a sírkő kereskedőket is. Nem vagyok lenéző, az ő dolga miből él, csupán megvan a magam véleménye is. Ez van, ezt dobta a gép. - Őszintén szólva fogalmam sincs, mihez kezdek, ha kitör a háború.- Egyet tudtam, megvédem, aki közel áll hozzám. Egyik oldalt sem akartam ilyen téren erősíteni, elvégre mindkét oldalon volt valaki fontos nekem. S az ő védelmük érdekében bármit megteszek. A kis baleset után illendően elfordítottam a tekintetem, ahogy Jesse megcsókolta Rose-t, de amint a kréta felém csúszott az asztalon, elkaptam a kis tárgyat, feléjük pillantottam, s Jesse villanó tekintete sem kerülte el a figyelmemet. Nyugodt voltam, lehet, egy kissé ciki volt az előbbi helyzet, de mivel nem direkt volt, nem éreztem bűnbánatot. Rose zavart pillantására halvány mosoly került az arcomra, majd szavaira ismét a golyók felé léptem, hogy célba vegyem őket. Nem történt semmi, én legalábbis nem fogom magamra venni Jesse viselkedését, és mentegetőzni sem fogok. Minek? Ellöktem a fehér golyót, szépen ellökte a következő színt, de sajnos lyukba, nem került be. Amíg Rose kiment, Jessenek címezve kérdeztem: - Megkérted már a kezét? - néztem fel rá, miközben kiegyenesedtem, és tudhatta, hogy nincs bennem hátsó szándék semmilyen téren, és nem azért kérdezem, mert esetleg rámásznék Rosera. Nem az a típus vagyok, aki kapcsolatokba szövi magát, mint harmadik. Persze, ha 2 nő közé kellene kerülnöm, az más kérdés. De Roset ismerve, romantikus típus, és ebből következtetek a házasság lehetőségére. Az asztal felé intettem, hogy most ő jön.
- Ha kitör a háború bajban lesz minden magányos, nem lesz mögöttük védelem, csak magukra számíthatnak, és könnyen két tűz közé kerülhetnek. – Válaszolom vissza Ravennek. Komoly bajba kerülhet, ha nem dönti el, melyik táborba akar kerülni, különösen akkor nem ha valóban ő is két tűz közé fog beszorulni, mert mind a két helyen vannak barátai, amúgy meg egyik alfa sem nézi majd jó szemmel ha ez kiderül, hogy ide és oda is húz, nem pedig semleges. Jobb ha minél hamarabb lelép a fenébe innen, ha így gondolja a dolgokat és nem kötelezi el magát egyik oldal mellett sem. Amúgy egészen szimpatikus a fazon, de nem kötöm az orrára egyelőre. A kis véletlen malőr, felrázza a dolgokat, különösen, hogy az a kis vacak a nőstényem formás, pont tenyérbe illő mellei közé pattan be. Amit valljuk be, öröm kiszedni onnan. Most melyik hím nem vállalná a dolgot szívesen? Bár van bennem annyi jó érzés, hogy nem matatok sokáig, de azért kiélvezem, hogy hol az a bizonyos kocka, viszont a másik hímre nem éppen barátságos pillantást vetek, de hát, na, csak nem vigyoroghatok rá teli szájjal?! Mikor Rose elindul kifelé, késztetésem van, hogy a fenekére csapjak egyet, de nem teszem meg, nem ez a típus vagyok, aki nyilvánosan ilyet tenne, így csak az asztal és a másik hím felé fordulok, majd figyelem, amit csinál és elkezdek helyezkedni az asztal mentén, hogy meglegyen a számomra megfelelő szög. Raven közben kérdez tőlem, én pedig, lépek még párat, és felhasalok az asztalra a megfelelő szögnél, majd válaszolok. - Meg. Bár nem értem, miért olyan fontos ez… - Bár az igaz, hogy Rose sokkal romantikusabb jellem, mint én, és ő még hisz a tündérmesékben vagy valami ilyesmi. Ami nem baj, mert többek között ez is vonzó benne, csak ez az esküvő érthetetlen nekem, viszont, azt is tudom, hogy a kéz kérés mennyire boldoggá tette, és ha másért nem is, de azért a pillanatért megérte megtenni. - A kezén a vörös köves gyűrű, azt kapta tőlem… - Jegyzem meg miután meglöktem a fehér golyót és lassan felegyenesedek az asztaltól, finomabban kellett volna indítanom, mivel a lendület nagy volt és emiatt nem úgy kapta el a kiszemelt golyót a fehér, ahogy szerettem volna, így megint Raven jön.
Ha kitör a háború a két falka között, akkor Raven bizony valóban bajban lesz. Nem szeretném, ha baja esne, de ha nem akar sehová sem csatlakozni, akkor sajnos ez fog történni. Nehéz, ha mindkét helyen vannak olyanok, akiket kedvelsz. Van olyan, a hegyiek között, akiket én is kedvelek, de ma már a falka áll nálam az első helyen. Egyszerre nem szakadhatok két felé és nem is akarok. Aztán repül a kréta és landol, majd Jesse nyúl és kiveszi. Meglepett a dolog, nem számítottam rá, de tulajdonképpen nem akadok fenn rajta, megeshet az ilyesmi bárkivel. Gyorsan túllendülünk a dolgon, aztán én elmegyek, hogy hozzak valamit a pulttól, és addig magukra hagyom őket. Némi sorban állást követően térek vissza pohárral a kezemben, amiben aranyló alkohol van. A hímekre nézek és még éppen elkapom Jesse utolsó mondatát, ami a tőle kapott eljegyzési gyűrűmre utal. A kezemre nézek, az ékszer láttán mosolyogni kezdek. - Az esküvő lett a téma? - nem voltam itt, ezért nem tudom, hogy tényleg ez került-e szóba, vagy sem. Bár máskülönben nem nagyon tudom, hogy Jesse miért is hozta volna szóba a gyűrűmet. Nem az a típus, aki csakúgy ékszerekről diskuráljon más hímekkel. Igazából azt se nagyon tudom elképzelni, hogy nőstényekkel tenné ezt. - Végül férjhez megyek. - nézek Ravenre szélesen mosolyogva és közben odabújok Jessehez, bár valószínűleg már tudja, hogy menya vagyok. Belekortyolok a whiskybe és nézem, ahogy a fiúk tovább játszanak. - Ne haragudj Raven, de holnap melózom, szóval én lassan elpárolgom. - szólaltam meg, mikor már alig pár golyó tarkította az asztalt. Meg őszintén szólva megfájdult a combomon lévő seb, amit előző éjjel Jesse ejtett rajtam egy ezüst tartalmú pengével. Szóval vágyom a pihenésre. Megvártam még befejezik a játékot, aztán, ha Jesse velem tartott akkor vele, ha pedig maradni akart, akkor nélküle indulok vissza a Hotelbe, miután elköszöntem Raventől.
Jesse válaszán akaratlanul is elmosolyodtam. - Rose mindig is ilyen alkat volt. - figyeltem, ahogy tovább lökte a golyót - Londonban néha említette a beszélgetéseink során. Örülök, hogy végül jobb sorsot kapott. - mondtam, ahogy figyeltem a golyó koccanását. Rose betoppanására épp újabb löketet adtam a golyónak, és mosolyogva fordítottam felé az arcom. Jesse ekkor jegyzi meg a gyűrűt, és a lány kezére téved a tekintetem. Elismerően füttyentek, hisz valóban szép darab. - Egyik álmod kipipálva. - feleltem a lánynak. - Sok boldogságot nektek. - mondtam elnézve a párost. A játék folyt tovább, végül az eredmény az ő javukra dőlt el, Jesse győzelmes lyukba találásával. Mikor búcsú szóra terelődött a szó, bólintottam, nekem is ideje visszamásznom a pult mögé, a munkatársam biztos nem örül, hogy ennyi ideig egyedül hagyom a melóban. - Rendben, persze, semmi gond. Nekem is jobb, ha visszacammogok sört csapolni, Caren kitekeri a nyakam, amiért folyton a biliárdban lógok. Feléjük léptem, Rosenak futó csókot nyomtam az arcára, Jessenek pedig kezemet nyújtottam. - Örülök, hogy találkoztunk. Jó volt látni téged Rose, és örülök, hogy megismertelek Jesse! Remélem, látjuk még egymást, és remélhetőleg, nem frontvonalban... - az utolsó mondat keserűen hangzott, de sajnos adott volt ennek is a lehetősége. Megvártam, míg elmentek, rendbe tettem az asztalt, a dákókat is a helyükre tettem, majd a biliárdszobát elhagyva beálltam Caren mellé a pultba. Már volt némi élet, a kezdeti pangásnak vége volt, így kezdődhetett a meló.
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Ma lődörögtem a városban, de semmi újat nem fedeztem fel, így úgy gondoltam, keresek némi jobb dolgot, amivel elfoglalhatom magam. Franc tudja miért, egész nap a hátizsákomban magammal vittem a tetoválótűt, néhány mintával együtt, de mutogatni mondjuk senkinek nem mutogattam. Végül, mit adnak az istenek, egy kocsmában kötöttem ki. Itt ismertem meg anno azt a bögyös kis vérfarkas hölgyet is, Ems-t, akit táncra kértem, így hát naná, hogy a kellemes emlékre, még inkább maradtam. Egy kis sör, egy kis bor, egy kis whiskey, egy kis ez, egy kis az... A biliárdszobában kötöttem végül ki, egy fekete ujjatlan póló, farmer, s bakancs volt rajtam. Az egyik dákót kézbe véve egy ügyes mozdulattal hülyéskedve kezdtem a lyukakba lökögetni a golyókat. Rég játszottam, ennek ellenére egy vagy két golyó maradt csak a végére. Persze egyedül, nem olyan jó muri. Pajzsom félig lehúzva hagytam, Bestiám így figyelhetett, s a környezet minden egyes mozzanatát magába szívhatta. Épp a sörömbe kortyoltam, mikor lépések zaja kúszott a fülembe.
Csak állok a kocsmaajtó előtt, és gondolkodom. Be kéne menni. Tulajdonképpen miért is ne? Nincs semmi sürgős dolgom, hazamenni még nem akarok, és a jó ég tudja mikor ittam utoljára egy jóízű hideg sört. Ezen a hideg napon... mindegy, ízlések és ficamok... ahogy drága nagyapám mondotta volt mindig! Szóval hamar elhatározom magam, és bemegyek. Bent kellemes meleg és vidám hangulat fogad. Mindenki beszélget valakivel, mindenki jól elvan. Felakasztom a kabátomat egy fogasra, és egyből a pult felé veszem az irányt. Egy farmer csőnadrág van rajtam, meg egy vastagabb pulcsi és sál. Kivételesen. A pulcsi alatt azért ott figyel egy rövid ujjú póló is. Rendelek magamnak egy pohár sört. Majd az első korty után eldöntöm, hogy vajon az utolsó pohár lesz-e, vagy esetleg a következő már korsó lesz? Leülök a kis söröcskémmel az egyik asztalhoz, és mint jó újságíróhoz illik, szemügyre veszem az embereket, és próbálok róluk következtetéseket levonni. Az egyik ember magába roskadva fekszik az asztalon az egyik sarokban. Na, nem kell Sherlock Holmesnak lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy ez a fazon totál részeg. Ennél részegebb már nem lehet. A pultnál három pasi beszélget nagy vidáman. Le merem fogadni, hogy mindegyik nős... egyrészt, mert családi témák mennek náluk, másrészt meg hát hova menekülne az ember a sikító felesége elől, mint a kocsmába? Hamarosan megunom a bámészkodást, és sörömmel a kezemben elindulok kicsit a kocsma belseje felé. Nini, itt egy biliárdterem! Nocsak, de régen biliárdoztam már. Akkor még ugyan nagy voltam benne, szinte minden haveromat elvertem. De az idő elszállt, és azóta kicsit kopott a tudás. Bár, ki tudja! Egy próbát lehetne tenni. Ki is figyelek magamban egy srácot. Eléggé érdekesen játszik. Nem rossz a gyerek. Talán egy versenyben benne lenne. Egyedül gondolom úgysem élvezi annyira. Én sem élvezném. Hát akkor! Mire várunk? Odamegyek hozzá, sörrel a kezemben. - Haver, beszállhatok? Kihívlak egy körre. Mit szólsz hozzá?
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A belépő srácot nézve kis híján visszaköpöm a sört. Ja, hát persze, halandó, nem tudja, kivel van dolga. De szeretem az ilyen bevállalós kölyköket. Vigyorogva nézek rá. - Biztos vagy benne, hogy velem akarsz játszani? Tőlem mehet, de ha már kihívsz, mi legyen a tét? - szeretek veszélyesen játszani, az egyszerű emberek meg néha azért meg tudnak lepni - Elég jól bírom a piát, szóval az, hogy állod utána az esti piámat, a gatyát is leinnám rólad, kicseszni meg nem akarok veled. - nevetek. Közben az asztal egyik végéhez sétálok, s felteszem a golyókat. Elveszek még egy dákót a tartóból, majd oda viszem neki. Nem cécózok, s közben várom a válaszát. A radírral lesimítom a magam dákóját, majd újra a sörömért nyúlok. - Amúgy hogy szólíthatlak? Engem hívj Natannek. - s barátságosan nyújtom neki a jobbomat. Mondjuk az effajta közvetlenség se vall rám túl gyakran, de tény, hogy imádok bulizni. Másrészről mit tartsak egy embertől? Ha úgy érezném, veszélyes, fölfalom. Bulizok, jól érzem magam. Sőt, talán a későbbiekre szerzek egy alkohol havert, ha netalán megint elpicsáznának a Falkában.
Látom, hogy kissé meglepődött. Kissé? Nagyon. Azért a sör ne vesszen kárba! - Megleptelek? – kérdezek széles mosollyal az arcomon, és kortyolok még egy kicsit a sörömből. – Szeretek játszani, és nem találtam eddig partnert. Ha nem zavarok, játszok veled. Az mondjuk tetszik, hogy ő is vigyorog. Hurrá, legalább barátságos, és nem küld el a jó pi…. pipacsos rétre. Hogy finoman fogalmazzak. Hm… mi legyen a tét? Igen, ez egy jó kérdés. De tetszik a helyzet! Tétre megy a játék. Rég játszottam már fogadásból, de szeretem a kihívásokat! És a srác annak tűnik. Méltó ellenfélnek. - Akkor nem az lesz a tét. – elgondolkodom. – Mi a foglalkozásod? Vagy a hobbid? – kérdezek vissza. Onnan könnyedén kiindulok valami tét felé. Pénzben nem mindig merek játszani. Ha veszítek, akkor sokat veszítek. Ha nyerek, akkor meg ő, de ennyire meg nem akarom lehúzni. Nem, a pénzt elvetem. Akkor mi legyen? - Matthew vagyok, de szólíts nyugodtan Matt-nek. – mosolyogok és kezet fogok vele. Nem erős a kézfogásom, de határozott. Átveszem a dákót, és amit befejezte a radírozást, én is leradírozom az enyémet. De rég játszottam, remélem olyannyira nem estem ki a gyakorlatból még! - Kezdesz, vagy kezdjek? – nézek rá kissé kihívóan, de még mindig baráti mosollyal.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A kérdésre bólintok. Általában én vagyok az a típusú idegen személy, aki odaül a társaságokhoz, és belerángat mindenkit hülyeségekbe, fogadásokba. Persze ennek a vége általában sex, vagy zabálás, bár elnézve ezt a gyereket előbbi semmiképp, utóbbi meg... Nem vagyok éhes. Múltkor bezabáltam egy könyvelőt, akit senki sem keres, most jól belaktam. - Ugyan, nem zavarsz. Szeretem megismerni az új arcokat. - enyhe burkolt gúny érződik a hangomból, bár ez inkább csak a Bestiára ad utalást, mások ezt úgy hívnák, gőg. Pedig szó sincs róla, nem akarom én megbántani a srácot (nem mintha számítana), elvagyok az emberekkel. De ami tény, az tény. A legtöbbjük kajaként végzi. - Tetoválok. - mondom reflexből, s a vigyor kiszélesedik körszakállas ábrázatomon. - Mit szólnál, ha nyernék, kipingállak? Jó, persze ebbe az is benne van, ha rohadtul geci leszek, akár egy gumikacsás, szívecskés "I'm BabyDoll"-al a seggén fog távozni a kocsmából, de mivel jó arcnak tűnik, inkább amolyan "nesze neked, legyen egy jó napod" érzés van bennem. Miután kezet fogtunk, a táskámhoz lépek, majd átnyújtok neki egy közepesen vastag, kelta mintákkal telefirkált dossziét, amiben fotók, vázlatok találhatók az elkészült, vagy tervezett munkáimról. A fegyver kovácsolást most inkább nem említem, nem nézem ki amúgy se a srácból, hogy foglalkozna ilyesmivel. - Na, vagy elég tökös, hogy álld a fogadást... Matt? - kérdezem vigyorogva. Igen, ezt veheti kihívásnak. Rágyújtok, miközben átlapozza a lapokat, s várom a benne megszületett döntést. - Kezdj, hogy lásd, úriember vagyok. - a vigyort nem lehetne letörölni a képemről, s kifújom cigarettám füstjét.
- Ezzel nem vagy egyedül! - vigyorgok teljes mosollyal. Én is szeretek ismerkedni, bár néha olyannyira antiszociális vagyok, hogy ezt a lépést kihagyom az életemből. De nem ma! Az ajánlatán elgondolkodom. Sohasem volt tetoválásom, és nem is akartam. De végül is mi bajom lehet tőle? Ha jókat csinál, talán még tetszene is. De azért ez elég nagy tét. - Oké, állom a fogadást! - kezet rázok vele, mosolyogva. Bár ezzel a mosollyal inkább csak magamat bátorítom. Amint előveszi a táskáját, és belekukkantok, majdnem leesik az állam. Nem kezdő a srác. Jó alaposan átnézek minden oldalt, lapozgatok, szemezgetek. Érdekes alakzatok. És nem is olyan rosszak. Közben persze azon is gondolkodom, hogy hova kellene kérnem a tetoválást. Hamarosan találok egy olyat, ami kissé kelta mintás, de nagyon tetszik. Na igen, egy ilyet el tudok képzelni magamon. Csak kérdés, hogy hol. Mellkas? Váll? Kar? Hm... olyan hely kellene, ahol én is látom. Mellkas.Szerintem az lesz a jó. - Ezt az alakzatot kérem majd. - mosolygok, és megmutatom neki. - Ide, mellkasra. - mutatom magamon a helyet is. - És állom a fogadást! - Oké, kezdek. - mosolygok, és ellököm a golyót, ami szépen szétrobbantja a háromszögbe felhelyezett többi golyót. Nem vagyok kezdő, játszottam ilyet már sokszor. - Én újságíró vagyok. Ha nyerek, adsz egy interjút magadról nekem, és beleírom valamelyik cikkembe. Mit szólsz? - ez nem olyan nagy kaliberű ajánlat, mint az övé, de legalább valami.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Vigyorgok a kézfogásra. Hogyne vigyorognék! Bírom a bevállalós halandókat, velük izgalmasabbnak ígérkezik a játék. Megnézem, amit választott. Egy frissen tervezett mintám, nem is oly rég pattant ki a fejemből. Még senki se viseli a világban, szóval... hát legyen, rád áldozom kölyök. Na persze előbb meg kéne nyerni a billiárdot. Bólintok, mikor mutatja, hova szeretné a mintát. Már a szemem előtt is van, hogy állna rajta. Na de lássuk, hogy játszik. Az ő ajánlatára kissé elcsodálkozom. Még életem folyamán nem igazán volt ilyesmire példa. Talán nem is most kéne elkezdeni. No de ezt majd az este alakulása eldönteni. Persze, majd pont most fogok megfutamodni, az sokkal feltűnőbb lenne. Másrészt úgy tudok hazudni, mint a vízfolyás. Azt is beadhatom akár neki, hogy Jézus fekete, és elhiszi. Hehehe... - Rendben van, én benne vagyok. - vigyorgok, majd belekortyolok a sörömbe. Látom a mozdulataiból, hogy nem most kezdte a gyerek. No de várj csak, én se most jöttem le a falvédőről! Ügyesen megpörgetem a kezemben a dákót, majd egy könnyed mozdulattal, mégis fürgén veszem célba a golyót, s már gurul is le egy teli a lyukba. Mosolygok, majd egy hozzám közelebb lévő telit célzok be, de némi rásegítéssel ügyesen elvétem. Persze már vagyok annyira rutinos, hogy ezt a másik ne vegye észre. Játék az egész. - Ha már újságíró vagy. Mi jó történik a nagyvilágban? - kérdezem, ahogy kiegyenesedek, s kisébb odébb lépek, hiszen ő jön.
Vigyorgok én is, és látom rajta, hogy neki is jó kedve van. Jó lesz ez a mérkőzés, már most látom! Választok egy mintát. A mellkasomra kérem majd. Ha ő nyer. Mert ugyebár nem biztos, hogy ő nyer. Viszont ha én nyerek, ő ad egy interjút. Elég érdekes fazonnak tűnik, szerintem a tetoválásokról is tudna sok mindent mesélni. Majd meglátom! Kezdek, és az első lökés után félre állok, utat adva neki. Ő sem kezdő, bár ezt már akkor láttam, mikor beléptem és a kikért söröm után kicsit nekiláttam felmérni a terepet. A második lökést elvéti. Az első bemegy. Egy teli. Tehát én akkor a csíkossal vagyok. Amint teret ad nekem, felmérem az asztalon a golyók állását. Van egy pár lehetőségem. A legkönnyebbet választhatnám, de jobb szeretem a kihívásokat. Így egy kissé nehezebb pozíciót választok. Becélzok, nagy alapossággal és lövök. És találat. A kis csíkos golyó eltűnik az egyik lukban. Megkerülöm az asztalt, közben az utolsó kortyot a sörömből legurítom. -A nagyvilágban? Hát… nem sok. – közben leguggolok bemérni a következő golyóm útját. – Nemrég készítettem pár interjút diákokkal, akiknek mostanában volt az államvizsgájuk. Megkérdeztem őket, vajon mennyire látják fényesnek a jövőjüket. – felkelek, és előre hajolva becélzom a másik kis csíkos golyót. Lövök, de vétek, a golyó a luk mellett pár milliméterrel halad csak el és találkozik a fallal, majd visszagurul. - Te jössz. – mosolyogva felegyenesedem, és odébb állok.
Vágytam egy kis ereszd el a hajamra, s kivételesen egyedül kívántam jönni, nem titkolt ismerkedési céllal. Mondhatnám, hogy pasizási, de ez nem lenne helytálló. A hímek csak biológiai szükségleteim tekintetében érdekelnek, nem akarok egyet sem felcsípni és amúgy is sok van belőlük a Falkában. Férfiak közt mozgok állandóan, a civil és a farkas "szakmám" sem nőies, szóval várható volt, hogy ma este biliárdpartneremül nem egy hímvesszőst nézek ki magamnak. Sokkal inkább felcsigázott a pultnál egy nőnemű egyed, aki határozottan nem nősténynek tűnik nekem. Nem is baj, az őrzőkkel és az emberekkel is hasznos a jó viszony, különben megsavanyodom az unalomtól. Rendelek hát két korsó sört, hozzá egy-egy kupica málnaszörpöt - de csak a sajátomba töltöm bele, nem mindenki szereti vele, ha a kékség-szépségnek nem kell, majd én elfogyasztom dupla adaggal az enyémet - s odatelepszem vele Wendy mellé. - A vendégem vagy. Ha megjön közben akit vársz, akkor maximum röpke ideig töltöttük együtt az estét, de ha lenne hozzá kedved, esetleg a pulttól elorientálódhatnánk az asztalok felé. Egyedül nem nagyon lehet játszani, s épp van üresedés. Nem zavartatom magam, amiért csak így csuklóból leszólítottam. Koccintásra emelem a söröskorsómat felé. - Leah Amalia. Hát te? Egészségedre! Pajzsom egyébként fent van, vörös tincseim kiengedve omlanak hátamra, s laza, farmeros-feketepólós-bőrdzsekis szerelésben díszelgek, bakanccsal a lábamon. Nem volt kedvem a cicomához mára, a szemeimet is csak a hatás kedvéért húztam ki, hogy mégis legyen valami feketével kiemelt estiség is a megjelenésemben a nappali natúr sminkem után.
Holnap készül el a kocsim, mert egyébként Lester megoldotta a múltkori kis problémámat vele, de elvittem kivizsgáltatni, és kiderült egy s más, állítólag bármikor lehetett volna nagyobb probléma. Hála az égnek, hogy egy kisebb hiba figyelmeztetett erre. Következésképp van egy üres estém, szóval kerestem valami helyet, ahol nem szúrom senki szemét, és nem tenyerelek bele semmi trágyába, az nem hiányzott volna már most, elég hamar máshol találnám magam, azt hiszem. Biztos felhajtok majd valakit, akivel elszórakoztathatjuk egymást, de egyelőre egyedül iszogatok, flörtölök a csapossal, mert elég szexi, eszem a kis pelyhes állát. Legalábbis, addig egyedül ücsörgök , míg le nem teszi mellém a popsiját egy vöröske, akire vetek egy lusta oldalpillantást, és megfordul a fejemben, hogy kutakodom egy kicsit a mágiámhoz nyúlva, de végül úgy döntök, nem érdekel, hogy micsoda, csak az, hogy milyen. - Kösz, kedves gesztus. Egyébként nem várok senkit, szóval részemről mehetünk. Azért a sört magam elé húzom, és ha már ott a szörp is, hát belezúdítom, még ha sose ittam így, akkor is. Aztán már koccintok is vele, nem szorulok ingyen piára, de nem szokásom elutasítani semmiféle meghívást. Egyszer élünk, belehalni nem fogok. A billiárdot bírom, megy is, de mostanában nem űztem, de ez olyan a szememben, mint a biciklizés. - Wendy, örvendek! Már csak a sör miatt is, amúgy nem puffogtatnám ezt a sablont, alapvetően eleinte nem lehet megmondani véleményem szerint, hogy milyen lesz valaki társaságában időzni. Én magam a farmer, feszes felső, szintén bőrdzseki állásponton voltam, eltekintve attól, hogy a magas sarkak kellettek. Végül fel is álltam a helyemről, hogy elriszáljak a billiárdasztalokig, minden ízemben kelletve magam, nem tehetek róla, ez már automatikus, nem feltétlenül neki, inkább a külvilágnak, bárkinek, aki vevő rám. - Egy ilyen jó bige hogyhogy egy másik nőszemély társaságát szomjazza? Nem tűnik leszbikusnak, én meg nem szoktam köntörfalazni, ami érdekel, azt megkérdezem.
Különösebben az sem zavarna, ha belemászna az intim szférámba a mágiájával, itt a városban eléggé ismert vagyok, újat nem hiszem, hogy kikutatna belőlem, de persze sose lehet tudni. Mindenesetre én nem azért telepedtem mellé, mert őrző lenne, hanem mert amúgy dögös és sosem vetem meg a változatosságot. Meg amúgy is rühellek unatkozni, s a csapos számomra már nem új préda, kétszer meg nem kóstolom ugyanazt, amíg elég nagy az isten állatkertje ahhoz, hogy kedvemre válogassak. - Micsoda szerencse! Lököm el magam koccintás után a pulttól, s indulok meg az egyik asztal felé, ajkaimra rittyentett mosollyal és kellemesen ringó csípővel. Nem direkt kelletem magam, egyszerűen ilyen a mozgásom, bár még így sem teljesen nőies, van benne némi darabosság. Talán azért, mert nem nőnek neveltek, pláne nem férfibolondítónak. Mondjuk én szeretem így, ragadozónak tűnök tőle, jobban, mint amennyire az vagyok. Vagyis, talán nem jobban, csak épp annyira. A meghívás nálam nem rászorulási alapon megy nálam, ez olyan, mint a „szia”, éppen úgy hozzátartozik nekem a kocsmai kapcsolati aktushoz, mint a köszönés. - Te sem aprózod el. Füttyentek egyet látva a mozgását, melyet nem szégyellek meg is tekinteni rendesen. Szerintem pont nem csak a férfiak kiváltsága az, hogy üdvözöljék tekintetetetéssel azt, ami a szemnek kellemes, így én magam is jól megszemlélem Wendyt. Ha ebből azt gondolja, hogy egy bizonyos csapatban játszom, hát egészségére, egyelőre sem megcáfolni, sem megerősíteni nem kívánnám ezt. Csak jól érzem magam. A korsót leteszem a biliárdasztal melletti asztalra, kinevezve ezzel azt a mi helyünkké, majd rányúlok a háromszögre, hogy azt az asztal közepére pakolva belerendezzem a golyókat. - Leah Amalia, s úgyszintén! Közlöm nevemet újra, mert bár esküdni mernék, hogy megtettem már, nálam sosem lehet tudni, nem figyelek oda arra, hogy miről is lengetem ajkaimat. Ha kétszer hallotta, legalább jobban megjegyzi, nekem nem probléma. Mosolyogva mutatkozom be, akárhanyadszor is. - Sokszor kérdezik, hogy Petert hol hagytad? Lovagolok kicsit a nevén, mert nem bírom kihagyni ezt a meglehetősen laposnak ítélt poént. A golyók közben a helyükre kerülnek, a söröm után nyúlok, hogy belekortyoljak. - A lengyelek tudnak valamit. Értem ezt arra, hogy onnan tanultam a málnaszörpös szokást, de ha valaki nincs képben ezzel, annak aztán beszélhetek. A kérdésre elnevetem magam. - Fő a változatosság. Kacsintok is mellé, s igen, ezt tényleg odateszi, ahova csak akarja. Egyelőre nem dobom vissza a labdát azzal a kérdéssel, hogy és vajon egy őféle jó bige hogyhogy egy énféle társaságát fogadja el? Dákót nyújtok neki, s leemelem a golyókról a háromszöget. - Ön döf. Helyezem kényelembe magam a biliárdasztal szélének dőlve, hogy onnan figyelhessem a lökését. Van, aki nem szereti, ha az asztalhoz érnek, miközben lő, de ha így van Wendynél is, majd szól. Én meg eldöntöm, hogy méltányolom-e a kérését avagy sem.
Figyelem, ahogy elring a pulttól, tény és való, hogy szeretem megnézni a nőket is, nem számít, hogy jóval ritkábban szűröm össze velük a levet, valahogy a nők terén jóval válogatósabb vagyok. Ki érti ezt. Látszik a mozgásán, hogy nem az a tökéletes nőiesség a sajátja, de nem bánom, miért is tenném, ami a szemnek kellemes, azt ne cincáljuk ezer darabra. Biztos elég durván oda tudna nyomni egyet bárkinek, a harcos élet rányomja a bélyegét a nőiességre, én azt mondom. - Igyekszik az ember lánya, valamivel ki kell tűnni. Kacsintok, nem mintha a kék hajam nem lenne elég, de úgy alapjában egészen átlagosnak mondom magam küllemileg, és még husibb is vagyok, szóval kell az a kis plusz, amit a mozgással rádobok. Én nem szégyellem minden tekintetben kihangsúlyozni, hogy nő vagyok. Ettől nem gondolom, hogy a nőkre bukik, én is megnézem őket, mégsem vagyok leszbikus. Ez még semmit sem jelent a világon. Segítségképp odalökdösöm keze ügyébe a golyókat, így hamarabb végez, és nem kell mászkálni értük, bírom a csapatmunkát, hatékonyabb és gyorsabb minden. - Elsőre is értettem. Kuncogom el magam, nem mintha zavarna, ha valaki kétszer mutatkozik be, így legalább tutira nem felejtem el, legalábbis a Leah-t, az Amalia kicsit olyan, mintha valami betegség lenne. Nem szívesen hajtogatnám, de ezt azért nem kötném az orrára. - Igazság szerint ezt a kérdést még életemben nem hallottam. Értem én, mire mondja, és így, hogy megkérdezte, valóban érdekes, hogy sosem merült fel senkiben a dolog, pedig biztos majdnem mindenki olvasta/látta a Pán Pétert ilyen-olyan formában. - Már ők isszák így? Nem jöttem volna rá. Azt hittem, valami saját elborult kísérletezés eredménye, de a jelek szerint nem erről van szó. A lengyeleket nem ismerem, ő ezek szerint annál jobban, érdekes tud lenni, merre sodorja őket a szél. Olykor komolyan nem értem, hogy képesek ennyit vándorolni. - Értem, unod a pasikat. Néha tényleg kell némi másfajta szórakozás. Vissza is kapja a kacsintását, nem elemezgetem, hogy mit miért mondhat, nem szokásom túl sokat agyalni, nem így élem az életemet, s ezen egyelőre nem is szeretnék változtatni. Nekem így jó. - Már döfök is… Vigyorodom el, döfném én, ami azt illeti, ha lenne mivel, de nőből vagyok, így nincs. Nem zavar, hogy az asztalnak dől, bár tény, hogy végigfuttatom rajta a tekintetem. Én is vörös voltam sokáig, szerettem, de levedlettem a tragédiám után. Kezdek, sikerül belöknöm egy csíkosat, így az avanzsál az én kis kerek csapatommá. Utána egy elég szép lövéssel még egyet sikerül eltennem, de aztán szó szerint lukra futok, fehér landol, csíkos nem. - Lepasszoltam a lehetőséget. Állok arrébb, csípőmmel támaszkodva az asztalnak, s figyelem, mit alkot a vörös. Közben azért vélhetőleg randizok majd egyet a sörömmel is, mert kifejezetten jól esik ez a szörpös szörnyedvény.
Kezdőlap
//
//
