KARAKTERINFORMÁCIÓK ◯ Kor : 450
◯ HSZ : 156
◯ IC REAG : 171
◯ Lakhely : Fairbanks
|
| Re: Deirdre háza // Hétf. Feb. 04, 2013 1:13 am | |
| Inkább már nem is mondtam semmit az újabb bocsánatkérése hallatán, csak megráztam a fejemet. Túl fáradtnak éreztem most magam ahhoz, hogy nagyobb vitába bocsátkozzak vele. Addig oké, hogy eltörtem a poharat, meg felemeltem egy kicsit a hangomat, de azért annyira már nem futotta, hogy komolyabb érveket is fel tudjak sorakoztatni ellene. Egyszerűen csak aludni volt kedvem, pihenni, és mindenekelőtt regenerálódni, mert nagyon rám fért. Nem akartam sebhelyeket látni magamon, csak szép tiszta és ép bőrt. Ehhez pedig nyugton kellett volna maradnom, de hát velem köztudott, hogy sosem mennek a dolgok ilyen egyszerűen.
Hallgattam, ahogy a víz monoton zúgással folyt, és megtöltött valamit. Úgy sejtettem, hogy egy kancsó lehet, és csakhamar már a két szememmel is meggyőződhettem róla, hogy helyes volt a következtetésem. Csak biccentettem egyet felé a kérdését követően, ezzel jelezve, hogy szeretnék inni. Pont jókor hozta, mert már nagyon kiszáradt a torkom, és volt egy olyan sanda gyanúm, hogy nem a kiabálás volt az oka, hanem a fellépő vérveszteség. Hiába fogok meggyógyulni, azért eléggé legyengültem jelenleg, és biztosra vettem, hogy még jó pár napomba bele fog telni, mire kellőképpen sikerül összeszednem magam, és a régi formámban tündökölhetek. Már alig vártam, ezt a fekvést nem nekem találták ki!
- Rendben – dünnyögtem alig hallhatóan, mintha csak egyik pillanatról a másikra a haragommal együtt elvágták volna a hangomat is. Míg egyedül maradtam, kortyoltam néhányat a pohárból, és pár másodpercen belül az egészet kiürítettem, némi vizet juttatva ezzel a szervezetembe. Immár kicsit jobban éreztem magam, úgyhogy megkönnyebbülten dőltem vissza a párnámra, és próbáltam a kinti zajokra koncentrálni. Reméltem, hogy a ház felé közeledő léptek Gabetől származnak, és nem egy idegentől, mert jelen esetben nem tudtam volna magam megvédeni. Nehéz ezt bevallani, de így van, a tényeken pedig nem tudok változtatni akkor sem, ha a fejem tetejére állok.
Miután az ajtó becsukódott, és láttam a nappali előtt elhaladni Gabrielt, teljesen sikerült megnyugodnom. Tudtam, hogy nem lesz semmi bajom, mert odafigyel és vigyáz rám, de sosem lehet tudni, a túlerővel szemben még ő sem lenne képes felülkerekedni egymaga. Kicsit helyezkedtem a takaró alatt, és csak akkor mozdultam meg újra, mikor visszajött hozzám. Nem kötöttem belé, hagytam, hogy megnézze a sebet, és ahogy hallottam, ő is pontosan ugyanarra a következtetésre jutott, mint én nem sokkal korábban.
- Tudom – válaszoltam, és egy halvány mosolyt is megpróbáltam az arcomra erőltetni. Nem tudtam, hogy mennyire sikerült, de nem fárasztottam magam ilyen jelentéktelen apróságokkal. Legalábbis most nagyon jelentéktelennek tűnt, hogy kell-e gyógyító, vagy sem, úgy gondoltam, hogy mindenképpen jobban járok, ha holnap majd ellenőrzi, össze kell-e varrni, vagy csak szakszerűen ellátja, és én már attól is jóval nyugodtabbnak fogom érezni magamat.
Mikor tudatomig eljutnak a szavai, csak halkan felsóhajtok. Nem tudom igazából, hogy mit mondhatnék neki, és fáradtnak is érzem magam ahhoz, hogy most egy ilyesfajta komoly ügyet megvitassunk. Egyszerűen csak szeretném becsukni a szemeimet, és kizárni a külvilágot, minimum néhány órára. Fel is pillantok az arcára, és csak megrázom a fejemet.
- Majd megbeszéljük később, de most fáradt vagyok… - megnyaltam az ajkaimat, és fentebb húztam a takarót, a párnával együtt pedig lentebb csúsztam, hogy kényelmesebben feküdhessek. – Aludni szeretnék – ezt már csak alig érthető motyogással hoztam a tudtára, és körülbelül fél percen belül már el is nyomott az álom. Meg akartam én beszélni, tényleg, de nem most volt itt a megfelelő idő erre.
// köszönöm a játékot! : ))) // |
|
KARAKTERINFORMÁCIÓK ◯ HSZ : 7316
◯ IC REAG : 8924
|
|
