Karakter teljes neve: Andrew Hutchinson Becenév: Andy, Hutch Álnév: Országa válogatja… Jelenleg Hugo Deniels, de ismerik úgy is, mint Gaspard LaCroix, Boris Aisenyev, vagy éppen Matthias Rotmüller. Faj: Őrző Falka: - Titulus: Mágus - Mentor Nem: Férfi Kor: 81 Születés helye és ideje: 1931, San Francisco. Elhívás: 1948, Oakland Foglalkozás: Ami épp akad. Védőszellem neve: Fenyegették már azzal, hogy a nyakába akasztanak egyet, de eddig még nem volt „szerencséje” hozzá. Mágiaérzékenység: van Mágiahasználat szintje: 6. szint Vérvonal: -
Apa: Steven Hutchinson /80 évesen hunyt el, ember volt/ Anya: Willow Hutchinson /78 évesen hunyt el, ember volt/ Testvérek: Peter Hutchinson /69 éves, ember/ Egyéb hozzátartozók: Gary Heller /75 éves unokatestvér, Őrző/, Benedic Jones /141 évesen halt meg, Őrző volt/
Andy nem éppen a tipikus Őrző példája. Közel sem az embereknek él, és nem is az a célja, hogy megvédje Őket a vérfarkasok bestiális karmaitól. Csupán azért tesz eleget a rá szabott feladatoknak mert a Szervezet így rengetek lehetőséget megnyitott előtte, amit egyszerű emberként esélye sem lett volna megélni. Imád élni. Imádja az italt, a nőket /és a férfiakat/, a drogokat és néha még egy kiadós bunyót is. Szóval mindent, amitől szépek és akár csak egy kicsit is izgalmasak lesznek a mindennapjai. Nem túl szabálykövető egyén. A legtöbb törvényt úgy kezeli, mint egy szitát. Ha valami áthullik rajta, hát annak úgy is kellett lennie. Ennek köszönhetően több összezördülése is akadt a felsőbb vezetéssel és a törvény dicső oltalmazóival is. Ha valamit meg akar szerezni, akkor nem válogat az eszközökben. Legyen az rablás, erőszak vagy gyilkolás. Utóbbit ugyan csak néhányszor alkalmazta. Ezt sokkal nehezebb elkendőzni. Viszont ölt már, farkast, embert és egyszer még őrzőt is. Helyzettől függően udvarias, bunkó esetleg tenyérbe mászóan alamuszi. Igen jól képes megjátszania magát. Nagyon hamar köt barátságokat, viszont ezek általában felszínesek és gyakran nem a valódi személyiségére épülnek. Minden rossz tulajdonsága ellenére kifejezetten jó tanárnak mondható. Talán a szokatlan módszerei miatt, vagy mert máshogy áll a beavatottjaihoz, mint a többi Mentor. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb tanítványa kiválóan teljesít a jelenlegi pozíciójában. Hozzájuk valamennyivel közelebb is áll, mint a többséghez.
Világosbarna, hullámos, olykor rövidre nyírt haj és gesztenyeszín szemek. Középmagas termet, a különböző edzésektől, pedig szálkás alkat. Ha úgy akarja kirí a tömegből, azonban ha a „láthatatlanságot” választja, akkor megbúvik benne. Arca gyakran tükrözi, hogy épp mi jár a fejében. Sokszor látni csalafinta kis mosolyt a szája szélén, esetleg róka módjára összeszűkülő szemeket. Ruhatára tükrözi természetét, mindenféle holmi megtalálható benne, kezdve a csöves szereléstől egészen a legelegánsabb szmokingokig. Tetoválások: Öregedéslassító, a tarkón. Egy szemet ábrázol, amit egy régi san franciscoi banda terjesztett még annak idején. Mára beépült a helyi Őrzők motívumai közé. Második szintű Mágusi minta. Angolában kapta, két antilop pata lenyomata ismerhető fel benne. A bal mellkasán található.
1931. Március 4. San Francisco, Szent Szív Kórház
-Siessen már, az Isten szerelmére! Steven Hutchinson félresöpört egy poroszkáló nénikét az útjából és vehemensen karon ragadta botladozó feleségét. Az asszony néhány fájdalmas nyögés kíséretében megszaporázta lépteit. Jobb karját hatalmas pocakján nyugtatta. Az imént odébb taszított nő szitkaival a hátuk mögött beléptek a villogó Sacred Heart felirat alatt, az elrettentően steril épületbe. A férfi minden figyelem nélkül végigvonszolta a kínlódó nőt a hosszú, árnyékos folyosón. Belelökte egy székbe és dühösen odacsörtetett a recepciós pulthoz. Hatalmas lapát kezével rácsapott a fehér, márvány könyöklőre és ráförmedt a fiatal asszisztens hölgyre. -Most meg mire vár? Talán rúzsozzam ki én azt az ocsmány pofáját? Hívjon egy orvost, vagy isten bizony, hogy a feleségem itt fial meg maga előtt! A nő remegő kézzel felemelte a rozoga, fekete telefont és már épp betekerte volna az első számjegyet, amikor az egyik lépcső fordulójában felbukkant, egy őszülő, fehér köpenyt viselő alak. A megvetés letagadhatatlanul kiült az arcára, amint a tajtékzó férfire nézett. -Jól gondoltam, hogy maga az Mr. Hutchinson. Már itt is vagyok, Agnes…hagyja csak azt az ördögi masinát. Ha igazam van, megindult a szülés. Jöjjön csak, kedvesem. Dr. Meyer barátságosan rámosolygott a vajúdó Willowra és odanyújtotta neki a karját. Az asszony lágyan belekarolt és hálás, ugyanakkor fájdalommal teli nyögéssel felkecmergett a műanyag, várótermi székből. Férje a higgadtság minden maradék morzsáját összeszedte, hogy ne vágjon vissza a szülésznek. Ennyi agyat még meghagyott neki a cimborája, jó öreg Whisky. Egész testében remegve nézte hát végig, ahogy az öregecske orvos kíséretében neje eltűnik a folyosó egy távolabbi fordulójában. Szikrázó szemmel visszanézett Agnesra. Csak az állította meg tenyerét, hogy egy ápolókból álló kis csoport érkezett a helyiségbe. Levetette magát az egyik szabad helyre. Néhány óra múlva egy egészséges gyermeket tudhatott a birtokában. Büszke volt magára. Végül is, nem minden férfi képes fiút nemzeni. Nagy kegyesen pedig még önmagának is megígérte, ezen a héten egyszer sem fogja megütni az asszonyt.
1948. Szeptember 11. Oakland, Nyugati kikötő
A tojások zápora csúnya foltot hagyva csapódott szét a gyönyörű fehérre mázolt téglafalon. A Nap már igencsak lehanyatlott, csupán egy narancsszín sávot mutatott magából. De a mai estén idesereglett népeket ez egy cseppet sem érdekelte. A hangosan kurjongató férfiak és nők, mind a munkájukért csődültek ide. Artikulálatlan üvöltéseikből csak a legélesebb fül volt képes kiszűrni bármit is. Tábláikból pedig csupán annyi derült ki, hogy a munkájukért jöttek. Ezen a cseppet sem gyönyörű, ősz eleji napon a tizenhat éves Andrew Hutchinson is ellátogatott eme hevenyészetten összedobott, kezdetleges tüntetésre. Néhány perc múlva az tölgyből készült, fémkeretes ajtó felnyílt és egy igen feszes stílusú öltönybe bújtatott kövér ember lépett ki rajta. Arca szinte azonnal fintorba húzódott, amint megérezte a mindent belengő halbűz. Felemelte kezeit, minden ujján szépen cifrázott arany gyűrűk csillantak. Az emberek azonban tovább ordibáltak, így Ő is felemelte a hangját. A távolban autómotorok hangja kezdett kibontakozni. -Takarodjanak innét! Kihívtam a rendőrséget! A kutyáknak amúgy is a telepen a helyük! Néhány fekete-fehér rendőrautó pont ebben a másodpercben döntött úgy, hogy leparkol alig egy méterre a tömeg mellett. Andy összeszűkült szemekkel vette célba Mr. Wood-ot. Hátralendítette a kezét, majd erősen előre vetette. Az egész pont úgy zajlott, mint ha lelassult volna az idő. Az összeverődött emberek nagy része elhallgatott és vissza folytott izgalommal nézték a repülő tojást. A becsapódást követően csak a sirályok reszelős károgását és a lépcsősor tetején álló alak egyre dühösebb zihálását lehetett hallani. Amikor azonban minden kar a magasba lendült és tojások özöne szóródott rá egy disznó vinnyogásával takarta egyre liluló, püffedt fejét. Nathaniel Wood, amilyen gyorsan csak kövér teste bírta, visszaiszkolt vállalata székházába. Andy pedig büszkén emelte újra az ég felé jobb kezét. De legnagyobb döbbenetére valaki belekapaszkodott és elkezdte kifelé vonszolni őt a tömegből. Megpróbált ellenállni, de az alak sokkal erősebb volt nála. -Hagyjon már! Nem engem kéne itt baszogatnia, hanem azt a mocskot! Amint kiértek az emberi csokorból nekilökte az autónak. A fiú csak ekkor tudta megnézni támadóját. Egy rendőrtiszt volt az. Felemelte gumibotját, de mielőtt lesújthatott volna egy kemény hang szólalt meg a háta mögött. -Hooves rendőr. Azt hiszem innen, majd én átveszem. – Felmutatott egy igazolványt. A tesztoszteron túltengéses ifjú gyanakvón végigmérte, majd újra megragadta Andy karját és odalökte neki. – Köszönöm a profizmusát. Mondta és a rémült kölyök hátára rakta a kezét. Nyugodt léptekkel elvezette. Néhány tárolóval odébb azonban megtorpant. Kisöpört néhány vörös hajtincset a szeméből és kezet nyújtott. -Benedic Jones. Nem kéne ilyen helyen lebzselned, Andrew. Még valami bajod esik. Félrebillentette a fejét. Várakozón tekintett a fiatalra. Andy minden gyanakvását összeszedte és csak erre az egy férfire irányította. Tagbaszakadt fickó volt, kusza vörös hajjal és csúnya, feketés szemekkel. Az állán jó néhány forradás jelezte, hogy nem kevés dolgot élt meg eleddig. -Honnan tudja a nevemet? Jones kihúzta magát és a bölcs emberek nyugalmával kezdett el beszélni. Egész jelleméből csak úgy áradt az idő. Érezni lehetett rajta, hogy nem mai kakas. -Figyellek már egy ideje. Különleges vagy és ez sok embernek felkeltheti az érdeklődését. A srác védekezőn maga elé emelte a karjait és hevesen tiltakozva elhátrált pár lépést. Már csak néhány centiméter választotta el az egyik halas rekesztől. -Hohóó! Ha maga valami perverz kukkoló akkor nagyon rossz helyen kopogtat. Meg tudom védeni magam. A férfi utána lépdelt. Önmagában kaján örömmel nézte Andy elbizakodottságát. Amint odaért hozzá a vállára tette a kezét, készen arra ha támadás érné akkor ellépjen az útjából. -Félreértettél. Megkérdezhetem, hogy mit gondolsz a vérfarkasokról…
1969. Augusztus 17 Bethel, White Lake farm
Andy lökött még néhányat a fiatal lányon, majd belekapaszkodott a mellettük elterülő sziklába és felhúzta magához. A felhőtlen extázis közben forró csókot váltottak. Még mordult egy utolsót, majd kihúzta lőcsét Mistyből, legördült róla és elterült mellette a talajon*. -Jó voltál. – Megmarkolta a mellét és ajkát újból az övére tapasztotta. – És te is Brock. Átfordult a másik oldalára és őt is megjutalmazta figyelmével. A húszas éveit taposó, kreolbőrű férfi volt. Valami indián származék. Nyelvével vadul csapkodott. Mélyről jövő morranással konstatálta a csók végét és kissé sértődötten elfordult. A fiatal Őrző belecsípett a fenekébe és már épp azt tervezgette, hogyan fogja kiengesztelni, amikor egy zavaróan ismerős hang hatolt fülébe. -Úgy látom jól mulatsz. Andy felsóhajtott és partnereiről teljesen megfeledkezve feltápászkodott. A másik kettő szeppent érdeklődéssel figyelte az új jövevényt. Szembe találta magát az erős izomzatú, vörösesszőke, az átlagosnál egy kicsivel sápadtabb Mentorával. -Benedic. Jó, hogy látlak. Csatlakozol? Végigmutatott a földön. Misty kacsintott egyet, Brock azonban a féltékenységtől hajtva érdektelenséget színlelve elfordult. -Talán majd máskor. Gyere velem. Hölgyem! Fiatalember! És azzal az átkozott nyugalommal, ami olyan megszokott volt nála, átlépett a fekvőkön és elindult lefelé a lejtőn. Kezében egy papírtáskát lóbálva baktatott egyre lejjebb, amíg nem elértek egy, még az előzőnél is kihaltabb területre. -Öltözz fel, kérlek. Odadobta neki a barna szatyrot és nekidőlt egy fának, amíg várakozott. Karjait összefonta a mellkasa előtt és úgy nézte, amint tanítványa magára húzkodja a farmernadrágot és fehér, vászonból készült inget. Andy karjait széttárva jelezte, hogy készen van. Benedic, kifürkészhetetlen arcon nézett rá. A srácnak ettől mindig elkezdett viszketni a halántéka. -Köszönöm. Nagy bajban vagy ugye tudod? MacLean Protektor hónapok óta tajtékzik. Még soha nem láttam ilyennek, pedig már negyven éve ismerem. Hozzáteszem, csak azért nem fenyít meg, mert kezességet vállaltam érted. Szívesen. Egyébként, tényleg leszokhatnál erről az elszökdösésről. Igazán kellemetlen utánad koslatni a fél államon át. A legközelebb legalább azt mond meg, hogy melyik tanyasi napokon keresselek és mikor! Addig nem kell törnöm magam. Végül balját eltartotta magától és az egyik, távoli sátorra mutatott. A Tanonc vidáman, bár kissé kedveszegetten a kijelölt irányba kezdett lépdelni. Tudta, hogy Ben el fog érte jönni, és akkor vége lesz a mókának, vissza kell térnie a munkához. -Mi az úti cél? Kár lett volna tagadni izgatottságát. Talán egy éve is már, hogy utoljára látta tanítóját. Valamint, a közeljövő azzal kecsegtette, hogy valami teljesen új mágiaformát tanulhat ki. Ez pedig még a leggyönyörűbb hivatásosnál is jobb ajánlat lenne. -Kairó. Tudod, az ottaniak igazán szokatlan módon oldották meg a…
* Ami egy löszös alapkőzeten képződött, humuszban kiemelkedően gazdag csernozjom talaj.
1990. Október 1. Luanda, Hármas számú nyomortelep
~Minden szellemre könyörgöm. Átkozott gyors ez a kis semmirekellő. Gondolta magában, a már nem is olyan fiatal Mágus, rohanás közben. Vagy fél órája ezt a nevenincs kis kölyköt üldözte. A helyi Alfa almából való, ha az informátorai nem tévednek. Ha pedig mégis, akkor már nem kell aggódniuk semmi miatt. Főleg nem, hogy mit adnak zabálni a fiaiknak holnap. Befordultak egy sarkon. Andrew a tőle telhető legkevesebb fájdalmat okozva félresöpört az útjából egy kislányt. Hátra pillantott. Remek, végre senki sem figyeli őket. Felidézte magában az erőt, amit a szellemek jóvoltából birtokolt és jobb kezével a menekülő felé suhintott. Mutató és középső ujja találkozásánál megjelent egy apró, ezüstösen csillogó penge. A lendülettől áthasítva a levegőt, néhány pillanat múlva bele is fúródott a fekete gyermek vádlijába. Az hatalmasat sikítva elbukott. Kopasz kis feje vészjóslóan koppant a talaj egy kiszögellésében. Andy újból körbe tekintett. Sehol egy árva lélek. Helyes. Odasietett az éppen felkászálódni készülő fiúhoz. Beletaposott a sebbe, ezzel még beljebb nyomva az ezüst fullánkot. Addig kell kihasználni az előnyt, amíg el nem tűnik. Megragadta a feslett, porszín trikójának nyakát és elkezdte a földön vonszolni. Odacitálta egy mellékutcácskához, ami hevenyészetten összedobált kartonpapírnak kinéző házakat kötötte össze. Nagyot lendítve bedobta oda és maga is utána lépett. A gyerek félelemtől reszketve gagyogott valamit a kitalált nyelvén. -Tudom, hogy értesz engem. Ne játszd meg magad! Ha így folytatod nem csak az én dolgomat nehezíted meg. Sokkal hamarabb szabadulsz, ha önszántadból leszel a segítségemre, farkas. A gyermek remegése abbamaradt. A szemében azonban még ott pislákolt a félelem semmivel össze nem téveszthető tüze. Talpra kecmergett. A lábába ékelődött ezüstdarab olyan hamar szívódott fel, mint ahogy jött. -Hagyj békén! Nem teszek én magának semmit! Atyám megbüntetne érte. És megfog téged is! Tört és néhol helytelen kiejtése mosolyt csalt az üldöző arcára. Leemelte hátáról a táskát és ledobta maga mellé a fölre. -Ez az utolsó szavad? Kérdezte elkedvetlenedett arccal. Ma egyáltalán nem volt ínyére megharcolni egy ilyen kis apróságért. Pedig oly’ könnyű lenne neki is, ha csak adna pár tincset a hajából. A fiú lassan bólintott. Andrew előhúzta az övébe csúsztatott ezüst pengéjű kést és erősen megmarkolta. A fekete kis ember megremegett és nekivetődött. Egy deformálódott ember-farkas ugrott felé. Megvetette lábát és lehajolt. A lendület átvitte felette, másfél méterre tőle landolt. Az Őrző ismét a szellemekhez folyamodott segítségért. Magára öltötte a medve erejét. És mielőtt a kölyök bármit is észlelhetett volna ott termett, és hátulról beledöfte a kést. A farkas felvonított és fájdalmas rángatózás közepette a talajra rogyott, néhány pillanat múlva visszaváltozott emberré. Andy odahajolt hozzá, rácsapott a tarkójára. Halk nyöszörgése abbamaradt, elveszítette az eszméletét. Kését kihúzta az oldalából és megtörölte a szakadt trikóban. Odalépett a táskájához, fiolákat és egy zacskót vett elő. Újra az ájultan heverő test mellé guggolt. Felvágta a könyökhajlatában húzódó ért és megtöltött vele 3 üvegcsét, majd odavezette energiáit és begyógyította sebet. A kopasz fejet nézve azonban elbizonytalanodott. Néhány szőrtincset ugyan sikerült a farkas alakjából is megszereznie, azonban fogalma sem volt róla, hogy elegendőek lesznek e egy rituálé lebonyolításához. Egy kis hang felmordult benne, hogy a legjobb ha biztosra megy. Így lehúzta a fiú rövidnadrágját. Szerencséje volt, mielőtt beharapták volna már belépett a pubertásba. A késsel precízen lemetszette a fanszőrzetet, majd visszahúzta rá a ruhadarabot. Miután elpakolta a begyűjtött esszenciának szolgáló mintáit, ismét kezébe vette a fegyvert. Egy gyors vágással elmetszette a gyerek torkát. Néhány másodpercig még nézte, ahogy a gyorsan folyó vérpatak egyre jobban önti el száraz utcácskát. Levette kölyök sárga sportcipőjét, a hátára kanyarintotta táskáját és minden feltűnés nélkül elhagyta a helyszínt. Az emberek hatósága minden bizonnyal rablásnak fogja gondolni a dolgot. Az Alfa pedig egy riválisára gyanakszik majd. A cipőt bedobja egy közeli ház ablakán, így ha egy kis nyomra bukkannak akkor őket veszik majd elő. ~Ejj…ha hallgatott volna rám…
2012. Május 24 Lisszabon, Valahol a mór-negyedben
-Joao, örülök, hogy látom! Andrew minden ellenszenvét palástolva rázta meg a Protektor kezét. Ha nem lett volna különösen nyomott kedvében, még egy mosollyal is megjutalmazza az öreget. De így, be kellett érnie egy udvariassággal teletömött köszöntéssel. Azonban úgy tűnt, hogy az idős férfi kimondottan jó hangulatban van. Ez igazán szokatlan volt tőle. Andy, ennek előtte még soha életében nem találkozott olyan emberrel, akinek ennyire a seggébe lett volna dugva egy kibaszott nagy karó. A Mágus leült a felkínált helyre, egy puha, vörös bársonnyal befuttatott fotelba. Ez az épület igencsak elütött a negyed többi részétől. Itt a pompa és gazdagság volt előtérben, míg máshol a mór autentikus díszítések. A férfi félre billentette a fejét. Manapság egyre gyakrabban használta ezt a mozdulatot. Sikerült ügyesen eltanulnia Benedictől. -Mióta is van velünk, Andrew? Három éve? – Andy bólintott. Kezdett gyanakodni. – Tudja, ez a jó néhány hónap igen nehéz volt nekem. A maga…khmm…egyedisége egy nem várt színfoltot hozott a Rendházamba. Száz éves pályafutásom alatt, még soha nem kellett megküzdenem ilyesfajta romboló tevékenységekkel, mint… - Itt végigmutatott a vele szemben ülőn. – Azonban érkezett egy levél. Attól tartok, hogy meg kell válnunk egymástól. A férfi alig bírta visszafogni kitörni készülő örömujjongását. Végre, eltakarodhat ebből a porfészekből, amit a Portugálok a fővárosuknak neveznek. Vajon, most hová fogják szólítani, talán Indiába, vagy Japánba? -Hallott arról a kísérletről, amit a tengeren túli barátaink kezdtek? Helyes! Nos, mostantól maga is a részese. Fairbanks, Alaszka már csak magára vár. Azt javaslom, hogy pakoljon be néhány kabátot is. A Protektor képtelen volt elnyomni egy örömteli mosolyt.
Amiket szeret: Filmek, szex, mágia, fű, kosárfonás.
Amiket ki nem állhat: Merev emberek, a legtöbb Protektor, zsaruk, techno zene, fagylalt.
Rövidtávú célok: Beilleszkedni az új környezetbe. Valami lukat újítani. Esetleg pénzkeresési lehetőség után nézni.
Középtávú célok:Kideríteni miben különlegesen az itteni Őrzők. Néhány ifjút az életre nevelni. Venni egy új kanapét a lakásba.
Nagyon tetszett a történeted stílusa, és örülök, hogy bár maga a karakter rendkívül... "tápos", mégsem egy elvetemült és beképzeld gyilkológépet hoztál. A jellemed negatívumaival szépen ellensúlyoztad a karakter erejét. Ami igazán tetszik a történetben, az az, hogy talán először kaptunk egy precíz és szép leírást arról, milyen is az, amikor egy Őrző harcba száll egy vérfarkassal. Jól sikerült példa lett, gratulálok. Ezen utóbbi oknál fogva is, de a történeted felterjesztem a Staff többi tagjának, mint lehetséges Díjnyertes Előtörténetet!
Kezdőlap
