Nagyon nehezen vettem rá csak magam, hogy kievickéljek a fürdőkádból a jéghideg valóságba. Sosem volt bajom az alaszkai telekkel, nem vagyok az a fázós típus, bár az itteni időjárás azért néha nekem is betesz. Így hát teljesen érthető, hogy inkább a habhegyeket választom a kint tomboló hóvihar helyett. Egyedül a ma estére tervezett program volt az, ami végül rábírt, hogy kievickéljek és magamra tekerjem az édes nyuszis törülközőmet. Irány Ian és egy meleg ház egy meleg kanapéval, na meg remélem dukál majd egy meleg kakaó is... Vagy akár forralt bor, nekem igazán megfelel mind a kettő. Egy gyors fésülködés és minimális sminkfelvétel után magamra ráncigáltam egy sötétkék farmert és egy félvállas jó hosszú ujjú szürke pulcsit, aminek a jobb alját teleaggattam láncokkal, bár magam sem tudom miért. Mindenesetre kicsit pókhálós hatása volt és nagyon tetszett, úgyhogy azt sem bántam, hogy az első lendülettel felakadtam vele a kilincsre a másik szobába menet. Az asztalkámon már szépen elő volt készítve minden. Néhány DVD, amit nagy fejtőrés után sikerült csak kiválogatnom. Két horror, egy vígjáték és egy akciófilm. Majd Ian eldönti, hogy mégis mifélét akar nézni. Ha meg semelyik nem tetszik neki... Akkor arra kényszerítem, hogy az én idióta grimaszaimat nézze két órán keresztül. Sőt, még néhány viccel is megspékelem, hogy teljes legyen az élvezete. Miután a filmeket és két üveg fincsi konyakot is belesöpörtem a táskámba magamra kaptam a kabátom meg a jó meleg térdig érő bakancskámat, és távoztam a kis lakárszemből sietős léptekkel. Abban egyeztünk meg, hogy nyolcra ott leszek, és már csak tizenöt percem volt, szóval az autómat is villámtempóban közelítettem meg, már amennyire ez kivitelezhető volt ebben a szélsőséges időben. Hiába látok jól, mozgok ügyesebben, ha a szél a szemembe fúj másodpercenként tíz hópihét, az nem könnyíti meg a helyzetemet. De sikeresen, botladozás nélkül értem el a járgányomat, amelyben az első a fűtés bekapcsolása volt. Egy kis sebességtúllépős autókázás után sikerült pontban nyolc óra nulla perckor becsöngetnem Ianhez egy széles mosollyal. - Jó estét, ugye ön kért mára túravezetést? Kapkodja gyorsan a cuccait, most kell menni, mikor a legjobban esik a hó!
Az elmúlt hónapok csendes nyugalma után arra gondoltam, hogy ideje felvenni az események fonalát. A falkában történő esetleges változásokról, a vendég falkáról, meg úgy általánosságban véve mindenről. Sikerült úgy belemerülnöm a munkába, hogy teljesen elhatárolódjak a vérfarkas tevékenységektől, meg úgy nagy általánosságban véve minden mástól is. Szóval ideje felzárkózni, ehhez pedig Dotty még kellemes társaság is lesz. Még tavasszal lebeszéltünk egy vacsorát meg egy házi mozit, és röstellem, de teljesen elfelejtkeztem róla. Így hát ezt az ígéretet is szerettem volna beváltani, mikor "randi" időpontot kértem a lánytól. A kis bolond olyan, mintha a húgom lenne. Nem olyan alattomos szuka, mint Veron, inkább az a fajta testvér, akit még őszintén szeretek is. Szóval maradjunk annyiban, hogy: Ő az én sose volt húgom. A vacsora igazából nem volt nagy kihívás. Bevallom férfiasan, hogy rendeltem az ételt, nem pedig magam főztem. Sosem állt jól a kötény meg a shéf sapi... Tehát mire Dorothy leparkol a ház előtt, a megrendelt stake már az asztalon gőzölög. Nem tudtam, hogy szereti a húst Dotty, ezért rendeltem kettő angolosat, kettő félig- és két egészen átsütöttet is. Én még egészen véresen szeretem, a marha testhőmérsékletén, így Dottyra hagyom a választást, és eszem azt amit ő is. Nem is kell csöngetnie, mert amint meghallom a kocsiajtó csukódását jelző tompa csattanást, én már szélesre tárom Dor' előtt a bejárati ajtót. Általában két orca-puszival üdvözlöm a falka nőstényeit, de Dotty frappáns bevezetője arra késztet, hogy szakítva a hagyománnyal, inkább előre nyúljak a homlokához megnézni, hogy lázas-e. - Na ne káromkodj, gyere be. - Persze, hogy nem lázas, és én is csak bohóckodok, mint úgy pedig vigyorgok is mellé. Ha már bent van, lesegítem róla a kabátot, felakasztom, végül Dottyt az asztalhoz telelgetem. - Mielőtt még megdicsérnéd az ételt, tájékoztatásul közlöm, hogy rendeltem, és filmhez tálalt popcorn is mikrózott lesz. - Ha Dotty leült, e rövid bevezetővel én is helyet foglalok. - Mesélj. Mi történt úgy az elmúlt fél évben?
Fenséges illatok kígyóztak ki a nyitott ajtóból, így hát nem haboztam sokat odakint, gyorsan be is fáradtam egy kicsit sem elegáns vihogás után. De muszáj volt a lázmérős köszöntés után, na. Hagytam, hogy levegye rólam a kabátot, és ha már a puszi elmaradt, nem hagyhattam ki egy baráti ölelést, hiszen olyan rég láttam Iant. Ez az átka, hogy nem velünk tanyázik fenn, na meg mostanában én sem értem rá nagyon. Eléggé ráálltam erre a 'tanuljunk már meg normálisan, farkas módjára verekedni' projektre. Ami mondjuk nem baj... sőt! Amint közli, hogy nem ő volt a szakács, egyből le is görbül a szám - Ajj. - ciccegtem egyet - Pedig már abban reménykedtem, hogy sürögtél egy kicsit a kedvemért cuki kis kötényben. - közben helyet is foglalok, és a táskámat az ölembe kapva szedem ki belőle a dvd-ket, hogy Ian is szemrevételezhesse közben. - Csak hogy legyen időd gondolkodni, hogy melyiket nézzük. - toltam elé, aztán a tatyómat ledobtam magam mellé. Kicsit csörömpölt, de már a benne lévő törékeny dolgok komoly kiképzést kaptak a kezem alatt, szóval esélytelen, hogy bármi is eltört volna ettől a kis eséstől. - Nos, mi is történt... Igazából semmi létfontosságú. - Vonom meg a vállamat, miközben végigrágom magam az elmúlt hónapok dolgain, majd tovább kezdem darálni a szavakat. - Mindenki éli a kis életét, bár azért a feszültség láthatólag ott lappang bennük, bennünk... De ez nem is meglepő, tekintve a fennálló helyzetet. Bár most ez a 'elvagyunk egymás mellett, csak ne nézz rám csúnyán' időszak kezd kicsit... Unalmas lenni. Na nem mintha panaszkodnék, hogy nincs kivel bunyóznom, a múltkori elég volt, köszönöm! De igazából megunhatnák a dolgot, és elhúzhatnának a fenébe a déliek... - vettem egy nagy levegőt, hiszen a mondatok között nem sokszor sikerült. - Bocsánat, hogy hadarok, ez a legújabb hülyeségem, nem tudom miért csinálom. Velem meg személy szerint szintén nem sok... Tényleg ez érdekel, vagy fogjam be végre? - pillantok fel a szemeibe hirtelen, aztán keresztbe teszem a lábikóimat és kényelmesen hátradőlök. - Nem, most inkább te mesélj légyszi egy kicsit, aztán folytatom én. - javítom ki magam gyorsan, és kihegyezem füleimet, hogy sikeresen felfogjam majd minden szavát, és ne varázsolódjak el egyik bútordarabján se. Na nem azért, mintha untatna, dehogyis, csak most.. valahogy teljesen el vagyok szállva. És ehhez semmiféle kábítószernek sincs köze, ezt leszögezem előre! Csak szimplán ilyen... elvarázsolt napom van.