A látogatói központtól nem messze van a vasútállomás, de a távolsági buszok is megállnak előtte, amennyiben valaki tömegközlekedéssel érkezik. Nemrég került sor az egész épületkomplexum felújítására, így igencsak komfortos, tiszta környezetben várakozhatnak, pihenhetnek az ide látogatók.
(Ahogy a térképen is látszik, a látogatói központ főépületén kívül egy újságos/szuveníres, egy könyvesbolt és egy kisebb étterem is helyet kapott itt. Ezek a témák nem kerülnek külön megnyitásra, itt játszhatók ki ők is.)
Ma én lettem a Tanonc, akin jót lehet röhögni. Hát, tény, szebben is megoldhattam volna. A farkas bemutatkozására, csak kezet fogok vele, és még mosolygok is hozzá, pedig az ő fajtájával szemben nem vagyok ennyire baráti, de be kell ismerni, jó oktatást adott mára nekem. - Velkan Bouver! Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Marrey! Biztos idősebb nálam, még ha sokkal fiatalabbnak is néz ki, mint pl. Mr. Douglas. Fura. Amint ajánlást kapok, hogy beülhetek a kocsiba, már szállok is be. Az őzet is letisztáztuk, bár kicsit sajnálom, hogy vacsi lesz belőle a kalandunk után. Bepattanok Mr. Douglas mellé, és út közben azon gondolkodom, vajon mikor csapódjon "véletlenül" hátra a széktámlám, hogy fejbe verjem a farkast? Mert amilyen élménybeszámolót tart, én csak az arcomat beletemetem a tenyerembe, úgy próbálom visszafojtani a röhögésem. - Nekem az tetszett, mikor képen akart nyalni, mert megijedt az őztől. - vigyorgok rá hátra, mikor a küzdelmünkről kezd mesélni. - Amúgy a sebei? Ha akarja, gyakorolhatom önön a gyógyítást. Vagy manapság a farkasoknak elég egy sör, vagy valami erősebb, hogy jobban legyenek? Ez nálam némi burkolt hála is elvégre, mégiscsak ő vállalkozott arra, hogy teszteljen. Megérdemel ennyit. Asszem... Visszafordulva Mr. Douglashez, az öreg arcát fürkészem. Valahol megkönnyebbültem, de máshol meg érzem, hogy nagy út áll előttem. Az út további része zötyögős, beszélgetős, és végre kezdem úgy érezni, hogy igen. Haladok valamerre...
Nagy örömöt szereztek nekem Willék, mikor engedélyt adtak arra, hogy hetente egy-két alkalommal elmehetek a vadőrlakba, ha szükséges pár közeli ismerősömnek a segítségem gyógyítás terén. Bevallom őszintén féltem attól, hogy mivel nem dolgozom mindennap a rendelőben idővel elfelejtem a dolgokat. Ezért az egyetemi titkárnősködés mellett orvosi könyveket, szaklapokat is olvasok, hogy szinten tartsam magam. Egyszer nagyon szeretnék visszamenni a rendelőmbe, mert imádtam ott dolgozni és iszonyatosan hiányzik. Pár napja kaptam egy telefonhívást régi "ügyfelemtől" miszerint nagyon szeretné, ha segítenék a problémáján és elvégeznék egy rutin műtétet a macskáján. A nap legjobb híre volt számomra. Gyorsan le is egyeztettünk egy megfelelő időpontot és még Willnek is szóltam róla, aki ismételten megadta az engedélyt, sőőőt még fel is ajánlotta, hogy elvisz engem, majd haza is hozz. Ennek meg végképp örülök, így nem kell taxival utaznom, bár nem akarom, hogy miattam fáradozzon, de azért ismerem annyira, hogy inkább nem kezdek el ellenkezni.
Ahogy megérkezünk máris a műtőbe sétálok, hogy előkészítsem a dolgokat mire megérkezik Elvis. A mosolyt alig bírom levakarni az arcomról. Jó oké tudom a macskának nem ez lesz a legvidámabb napja, de én vagyok olyan örült, hogy én ennek örüljek. Amint készen vagyok az előkészületekkel kisétálok a szabadba, hogy ott várjak rá. Mivel a műtő csak a dolgozóknak elérhető, így ez tűnik a legegyszerűbb megoldásnak. Addig meg csak élvezem a friss levegőt, a gyönyörű tájat.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- …most bezzeg meg se mukkansz, mi? Azt hiszed, hogy majd megkönyörülök rajtad? Megmondtam mi lesz, ha nem tartod magad a szabályokhoz. – Hevesen gesztikulálok vezetés közben, miközben néha az anyósülésen levő macskahordozóra pillantok. – Egyébként se használod a tökeidet, szóval észre se fogod venni, hogy eltűntek. Csak pár nyisszantást, addig meg alszol. – Az út melletti táblára pillantok, ami a vadveszélyre figyelmeztet. Nem lassítok ennek ellenére, mert ha lenne valami állat a közelben, ami pont most akarna átkajtatni előttem, arról tudnék. Nem volt olyan könnyű elérni a dokit, először a rendelőjében kerestem, de ott azt mondták, hogy nem tudni még mikor fog bent lenni. Ezen egy kicsit értetlenkedtem, mert eddig mindig könnyen elérhető volt, azért is választottam őt, többek között. Még jó, hogy megvan a mobilszáma, így fel tudtam hívni, és nem kellett plusz köröket futnom, hogy kiderítsem. Vázoltam neki a helyzetet, s végül nem mondott nemet, de a Denalit adta meg helyszínnek, amit nem igazán értettem, viszont nem is tiltakoztam ellene, mert minél előbb le akarom tudni ezt az aprócska problémát. Szóval most épp oda tartok, s hamarosan fel is tűnik előttem a bejárata a látogatóközpontnak. Amúgy nem szoktam túl gyakran erre járni, vagy ha mégis, akkor nem két lábon. Meg is pillantom a dokit, ezért leparkolok a kocsival az egyik szabad helyre, majd kiszállva odaintek neki, miközben megkerülöm a kocsi. - Hello, doki! – Kinyitom az anyósülés oldali ajtót, kiemelem onnan a Cézárt tartalmazó hordozó kosarat, meg egy csokor virágot is a kesztyűtartóból, amit Lavant dokinak vettem hálából azért, amiért külön elvállalt minket… vagyis Cézárt, mert én nem akarok a kezei alá feküdni. Vagyis herélésre semmiképp. – Csak nem tatarozzák a rendelőt? – Kérdezem, miközben a könyökömmel belököm a kocsi ajtaját, a csokrot a hátam mögé rejtve tartom, Cézár kosarát pedig magam előtt, ahogy elindulok felé. - Nem adtam neki se enni, se inni… de a popcornomat meglopta, amíg telefonáltam. – Adtam meg a gyors helyzetjelentést, majd ahogy odaértem Alice-hez, hirtelen előrántottam a hátam mögül a virágcsokrot. – Ezt magácskának hoztam. Remélem, szereti a virágokat! – Villantottam meg széles vigyoromat felé. – Egy apró kis figyelmesség, amiért soron kívül elvállalta a műtétet.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Teljes nyugalom és békesség járja át a testemet. Mindig is szerettem ide kijönni, a várostól távol. Igaz Fairbanks eleve nem egy nagy város, de mégis...Ez a hely közelebb van a természethez, a belőle áradó nyugalomhoz és itt kivételesen ki is tudom kapcsolni az agyamat. Még ha nem is csinálok semmit nem kezdek el a múlton rágódni, vagy a rendelő miatt aggódni. Egyszerűen csak élvezem a békét.
A kocsit nem ismerem fel, így nem is figyelek fel rá, csak akkor mikor Elvis kiszáll belőle. Egy mosoly kúszik arcomra és közelebb is sétálok hozzájuk. -Sziasztok!-Ahogy közelebb érek hozzá és megérzem az illatát valami fura dolog kerít a hatalmába. Valamiért a bennem lévő nyugalom teljesen eltűnik és talán az idegességhez hasonlító érzés tőr rám...De mégsem tudom azt mondani, hogy ideges lennék. A szívem hevesebben kezd el kalapálni és egy gyengébb remegés is rám tőr. Nagyon is jól érzem, hogy itt valami nincs rendben, de az okát nem tudnám megmondani ezért próbálok nem foglalkozni vele. Biztosan csak izgulok azon, hogy ismét műthetek. -Oh nem...Csak tudod...volt egy kisebb "balesetem" és most úgymond gyógyulgatok meg leginkább az egyetemen segítek be...De különleges betegeket bevállalok.-Sőt még ők okoznak nekem nagy örömöt, hogy kicsit foglalkozhatok azzal is, amit mindig is szerettem csinálni. -Ezt jól tetted...Az a kevéske popcorn meg nem fog gondot okozni.-A hirtelen mozdulattól azonnal hátrahökkenek miközben a szívem is felgyorsul. De ezzel megint csak nem foglalkozom túl sokáig. Ahogy megpillantom a csokrot már vissza is varázsolom az arcomra a mosolyom. -Istenem de szép...De igazán nem kellett volna. Tudod jól, hogy örömmel segítek!-Persze azért elveszem a csokrot és még egy puszit is kap az arcára hálám jeléül. -Elvis hányszor mondjam még, hogy nyugodtan tegezz? Egyik kedvenc ügyfeleim vagytok!-Vallom be neki őszintén. Igen Cézár egy nagyon kedves macska Elvis mellett meg az embernek nincs ideje szomorkodni csak mosolyogni, vagy nevetni. -Nah de gyertek utánam. Ne fagyoskodjunk idekint...Jó tudom neked ez meg se kottyan!-Ha készen áll akkor el is indulok az épület felé, amit megkerülve meg is érkezünk a megfelelő ajtóhoz.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- Baleset? – Vonom fel mindkét szemöldökömet meglepetten, s azzal a lendülettel végig is mérem. Az orrom nem szimatol semmilyen varr szagot, és egész jó bőrben van… mint általában szokott lenni, úgyhogy gondolom a nehezén már túl lehet. Így viszont már teljesen érthető, hogy miért nem dolgozik a rendelőben. – Nem tudtam róla, de örülök, hogy semmi komoly. – Mivel nem tudom, hogy mi történt vele, nem szoktam szaglászni az Őrzők háza táján, ezért nem feltételezek semmi olyasmit, ami olyan durva horderejű lenne, mint az igazság. Nekem egyébként nincs problémám az Őrzőkkel, csak a vén kecske Appletown pofáját nem csíptem túlzottan… egyszer le is hugyoztam a kocsija kerekét, bár szerintem nem jött rá, hogy az én voltam, én meg nem hirdettem senkinek, csak elégtétellel töltött el, amiért megtettem. Na de elég a nosztalgiázgatásból, szerencsére az új arc rugalmasabb, mint az a vén kecske volt, szóval mióta beállt a béke, a basztatások is megszűntek felénk. Szokták mondani, hogy új seprű jól seper, és Douglas-sel egyelőre még minden rendben. - Ilyeneket ne mondj előtte, mert így is akkora az egoja, hogy legközelebb azt műttetem ki belőle. – Utalok a kosárban lapító szőrgombócra. Két dudás nehezen fér meg egy csárdában, és többnyire emiatt vannak konfliktusaim a macskámmal. Néha zeng tőle a Farkaslak, ahogy veszekszem vele. Én rámorranok, ő meg visszafúj rám. Sokszor megy az idegeimre, de ha nem lenne, akkor hiányozna, szóval egy ideje már letettem arról a tervemről, hogy kitekerjem a nyakát, inkább csak próbálom megnevelni… eddig kevés sikerrel… mert hát nem vagyok épp egy minta szülő amúgy sem. A riadalma feltűnik, bűnbánó pillantást vetek rá, mert nem szándékoztam megijeszteni… de úgy tűnik mégis sikerült. Olyan érzésem van, mintha valami miatt egy kicsit tartana tőlem, amit nem igazán tudok hova tenni, mert ok nélkül senkit se szoktam megfélemlíteni… a nőkkel meg az esetek többségében amúgy is jó fej vagyok. – Nem húsevő egyik sem. – Utalok a virágokra, elütve tréfával a dolgot, hátha úgy könnyebben túllép rajta ő is. – Tudom. Viszont a pusziért megérte! – Vigyorgok rá a puszit követően, majd a karomat lazán átvetem a vállán, miközben próbálom nem lóbálni a kosarat, nehogy Cézár összerókázza magát még azelőtt, hogy átesne a műtéten. Kényelmes tempóban indulok meg Alice-el az oldalamon az épület felé, miközben nevetve adok választ a kérdésére. – Azt hittem, hogy nektek nőknek imponál az, ha mi pasik úgy viselkedünk, mint egy gentleman. De jól van. Ha ragaszkodsz hozzá, akkor leegyeztetem a dolgot Cézárral is ez ügyben… - Lepillantok a kosárra. - Na mit szólsz szőrcsomó? Tegezzük? – Kérdezem, majd pár pillanattal később biccentek. – Oké, a hallgatást beleegyezésnek veszem. Akkor mostantól tegezünk. – Jelentettem be ünnepélyesen.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Nem most történt, csak a teljes felépülés hosszadalmas.-Vázolom fel neki a meglepettségét látva. Nem szeretnék most belemenni a részletekbe. Pontosabban ha lehet akkor sosem mennék bele a részletekbe. Nem kell megtudnia, hogy mi is történt valójában. Amúgy is még mindig nehezemre esik erről mesélni. -Igen semmi komoly.-Próbálok egy biztató mosolyt is elővarázsolni, de nem igen sikerül. Nah meg utána azonnal rá is jövök, hogy egy farkas előtt nem igen tud az ember hazudni, hiszen megérzi azt. Így nagy eséllyel ezt a füllentésemet is megérezte, de reményeim szerint nem kezd el faggatózni. -Tudod sokan mondják azt, hogy az állatok olyanok, mint a gazdáik.-Nevetem el magam ahogy rá pillantok. Természetesen nem akarom őt ezzel megbántani, csak csipkelődöm vele. Úgy érzem vagyunk olyan jó kapcsolatban, hogy ez bőven belefér. -De tudod ha kell valamiben segítség csak szólj. Tudod jól bánok az állatokkal és nekem is van egy macskám...Nem mondom azt, hogy mindig úgy viselkedik, mint egy kis angyal, de azért nagyjából sikerült megnevelni őt. És hidd el sosem túl késő! Van egy nagyon jó könyv erről. Ha érdekel kölcsön adhatom...-Nem tudom mennyire szeret olvasni, vagy mennyire hisz az ilyenekben, így ezt teljesen rá bízom. Nem fogom erőltetni a dolgot. Természetesen a könyv nélkül is el lehet érni, hogy megtanuljon bizonyos dolgokat, de támpontnak szerintem nem rossz. Kissé elpirulok a szavaira. Már rég nem éreztem ilyen zavarodottságot és be kell vallanom valahol ez nagyon is jól esik. Ahogy karját lendíti és a vállamra helyezi kissé összerezzenek és megint hatalmába kerít az a fura érzés és a szívem sem akar lenyugodni. De vajon mitől van ez? Idáig semmi ilyet nem éreztem a közelében...Most mégis valami nincs rendben... -Persze, hogy szeretjük, ha egy férfi figyelmes, de ez nem azt jelenti, hogy ne tegezhetnél. A virággal bebizonyítottad nekem, hogy gentleman vagy. Néha elég csak egy-egy aprócska kis gesztus. Hidd el az néha csodákra képes!-Jézusom...Csajozós tippeket adok neki? Pont één, aki még normális barátnő sem tud lenni? Idő közben meg is kerüljük az épületet, így az ajtóhoz érve már elő is veszem a kulcsot, hogy kinyissam azt. -És amúgy hogy vagytok? Nagyon régen nem beszélgettünk! Hogy megy az üzlet?-Érdeklődöm felőle teljesen őszintén miközben már bent is vagyunk. A folyóson is kényelmesen elférünk egymás mellett, így mellette haladva hallgatom őt.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
Elég gyatra Fürkész lennék, ha nem tűnne fel, hogy valami sántít a dologban, de nem fogok faggatózni, ha nem akar beszélni róla. Egyébként se vagyok valami jó lelki szemetes, ha valakinek szar kedve van, inkább felvidítom a magam módján, mint végighallgassam az agonizálását. Szeretem a társasági életet, szóval nem vagyok antiszociális, de a lelkizős beszélgetések tényleg messze állnak tőlem. – Rágalom. Én sokkal szexibb vagyok, mint ő! – Még hogy Cézár hasonlítana rám, vagy én őrá… Nem sértődök meg rajta, csak kikérem magamnak, miközben hozzáteszek egy megállapítás is. – Én egyébként se szoktam a tökeimet nyalogatni, meg az ágy sarkát lehugyozni. – Csak kocsik kerekét, és azt se csináltam már az elmúlt pár évben, közönség előtt meg egyébként sem. - Ráalszok a könyvekre, de azért köszi. Majd megnézek valami ismeretterjesztő filmet, hátha kihámozok belőle valamit, bár Cézár úgyis csak a makacs feje után megy. Rá az ilyen pszichovacakok hatástalanok. – Rántom meg a vállamat. Igazából eléggé nem örültem neki, amikor az exasszony és a gyerekek megleptek vele születésnapomra. Az első három évben a kölykök elszórakoztatták, de amikor Nicole-al elváltunk, Cézárt is hoznom kellett magammal, szóval ténylegesen csak az elmúlt négy évben nevelem én. Azóta folytonos a küzdelem a „ki az úr a háznál?” kérdésben. Van akkora egoista egy macska, hogy szarjon rá magasról, hogy egy több évszázadot megélt vérfarkas a gazdája. Néha úgy érzem, inkább a csicskája… Nem adom jelét annak, hogy feltűnt, hogy megint összerezzent. Egyszerűen csak szöget üt a fejemben a dolog, és nem hagy nyugodni a gondolat, hogy talán mégse volt olyan semmiség az a „semmiség”, ami történt vele. Elhúzódni viszont nem húzódok el, mert abból rájöhet, hogy észrevettem, amit rejtegetni próbál. – Hát… amikor Nicole-hoz állítottam be háromszor ekkora csokorral, páros lábbal rúgott ki, és utánam hajította a válási papírokat. – Röhögtem fel könnyedén. Nyílt titok, hogy a drága bírónő a volt nejem. Amikor elvettem feleségül, akkor az Őrzők erősen rajtam tartották a szemüket… gondolom attól féltek, hogy majd megeszem. Még jó, hogy a nászágyunkat nem állták körül, hehe… - Dolgozom. Sokat, mint általában. A legtöbb időmet kint töltöm a parancsnokságon. Az Alibi Trick-be ritkán megyek be személyesen… nélkülem is elvégzik a dolgukat, a North Pole meg nyár végén újra megnyílt. Ha még nem jártál ott azóta, valamikor nézz le… szerintem tetszeni fog! Felbéreltem egy fiatal kölyköt, úgy ajánlották az ismerősök… ő tervezte újra a helyet, és amióta újra megnyitottunk, háromszor akkora a vendégsereglet. Igaz nem volt olcsó mulattság, megkérte az árát, de tényleg jó munkát végzett, szóval megérte. – Magyarázom. Cézár megmozdul a kosárban, amikor belépünk az épületbe, és elnyom egy tompa „maút”. – Érzi a vesztét… - Vigyorgok.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Őszintén és hangosan kezdek el nevetni mikor elkezd puffogni, hogy ő csöppet sem olyan mint a macskája. Alig bírom abba hagyni a nevetést, de a szavai végére annyira azért sikerül leállnom, hogy megszólaljak. -Hékás nyugi!! Én nem úgy értettem. Nem külsőben hasonlítotok egymásra, hanem belsőleg, a személyiségetek. De természetesen csak viccelődöm. Nem gondoltam komolyan. Meg ne sértődj itt nekem!-Mennyire hiányzott nekem az ő társasága. Régebben is mindig fel tudta dobni a napomat és ez mára mit sem változott. Valahol sejtettem, hogy egy könyvvel nem hozom lázba, de azért még nem adom fel a próbálkozást. -Hidd el minden állat megszelídíthető csak tudni kell a módját. Persze én sem tudom mindenre a választ, de már láttam úgymond csodákat. Az egyik természettudományi csatornán volt egy olyan műsor ahol egy férfi a cápákat akarta úgymond megszelídíteni...Addig nem is tudtam, hogy nekik is van egyfajta gyenge pontjuk. Azt hiszem először szirtcápákkal próbálkozott. Kiderült, hogyha a kopoltyúja mellett simogatod őket akkor teljesen ellazulnak. Ott állt a vízben lába között egy cápával, aki élvezte a simogatást...És nem bántották...A műsor végére meg egy sokkal nagyobb cápával is sikerült elérnie ezt az állapotot, csak ott nem a simogatás, hanem a hátára való átfordítással érte el a dolgot. Szerintem csodálatos élmény lehetett neki...Azóta szeretném én is ezt kipróbálni, átélni...De azt hiszem ez csak egy álom marad.-Egy aprócska mosoly, majd ismét zavarba jövök. Alice túl sokat pörög a nyelved és megint untatod az embereket. -Ne haragudj rám...Csak egyszerűen eszembe jutott ez a műsor és ilyenkor túlságosan is belelkesülök és csak mesélek és mesélek. Bocsánat! Visszafogom magam! Amúgy meg nyugodtan szólj rám, ha sok vagyok!-Nem sűrűn beszélek sokat, de ha egyszer elered a nyelvem akkor nehéz lefékezni. -Erre csak annyit tudok mondani, és remélem ezzel nem bántalak meg, hogy az a nő ostoba volt. El kellett volna vennie azt a csokrot és csak utána kihajítania...Na jó nem. Csak viccelek...-Sajnos nem mondhatom azt, hogy tényleg ostoba volt az a nő, amiért dobott egy ilyen palit, mert ismerem a történetet és nos oké a nő is hibás, de leginkább Elvis. Velem is megtették ezt és iszonyatosan rossz volt. Érdeklődve hallgatom végig a kis történetét. Ezek szerint azért igen jól alakulnak a dolgai, amit nagyon is jó hallani. -Örömmel hallom, hogy minden jól megy. Természetesen azért a pihenésre is szánj időt. Fontos, hogy az ember tudjon pihenni.-És ezt pont én mondom, aki képtelen még egy percre is nyugton maradni? Ha nem adnak munkát képes vagyok addig keresgélni, míg magam nem találok. -Egyszer ha lesz időm biztosan benézek és lehet, hogy nem is egyedül.-Ha jól tudom én viszont még nem meséltem egy bizonyos személyről, mert eddig nem tudtam, hogy mennyire kell komolyan venni, de az is igaz, hogy most is félek tőle...Amióta megtudtam, hogy füvezik és elbeszélgettünk kicsit más lett az egész. -Egy újabb történet jutott az eszembe egy ivartalanított hím macskáról, de csak akkor mesélem el, ha tényleg érdekel. Különben nem untatnálak vele!-Mivel ez nem egy nagy épület, így nem kell sokáig sétálgatnunk a folyósokon. Pár perc és már meg is érkezünk a kis műtőbe, ami a legmodernebb technikákkal van felszerelkezve. -Nyugodtan bent maradhatsz majd ha szeretnél. Ez egy rutin kis műtét nem igen van kockázat. A nőstényeknél veszélyesebb, hiszen felvágjuk a hasuknál, de itt ugye más a helyzet.-biztos vagyok benne, hogy ezt nem kell tovább magyaráznom pont neki, így inkább csak az asztalhoz sétálok ahol ki is veheti a macsekot a hordozóból.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- Dehogy sértődök! – Vigyorgok rá. A jellemben… nos, abban lehet valami. Néha én is hajlamos vagyok a sompolygásra, meg a sunnyogásra. Na jó: gyakran. – Tudod, ez olyan kutya-macska barátság. – Fűzöm hozzá egy kacsintás keretében. Tom és Jerry-t azért nem mernék mondani, mert a blökim farkasom degradálónak érezné, ha egy egérhez akarnám hasonlítani. Főleg egy olyan egérhez, ami egy macska elől rohan folyamatosan. Miközben a cápákról magyaráz, egy kicsit elábrándozok… bár én egészen más miatt, mint ő. Inkább nem osztom meg vele, hogy amíg ő simogatni szeretné, addig én nagyobb kihívást látnék abban, hogy a farkasommal levadásszak egy akkora dögöt. Az egész falka jót lakmározhatna belőle… már aki nem finnyás a halhúsra, mert vannak, akik nem hajlandók megenni a halat. - Semmi gond, egyáltalán nem zavar. A cápák biztosan nagyon finomak. Édesek. – Javítottam ki magamat vigyorogva. – Á! Erről jut eszembe… van egy cápás viccem, érdekel? – Kérdeztem, bár igazából nem vártam megerősítést, hanem már mondtam is: Tengerparti szállodában kérdezi a vendég a portást. - Szabad itt az öbölben fürdeni? - Persze. - És biztos, hogy nincs itt cápa? - Egészen biztos. Ahol krokodil van, ott sosincs cápa. Elröhögöm magam, amikor vázolja, hogy ő hogy csinálta volna a dolgot. Egyébként Nicole joggal dobott ki otthonról, meg se próbáltam letagadni a dolgokat, mert nem is lett volna értelme. – Látom, azért szerencsére helyén van a humorérzéked! – Próbálok visszaemlékezni, de valahogy nem jut eszembe, végül mi lett a virággal. Gondolom valamelyik közeli kukában landolt, vagy lepasszoltam az egyik kolleginának a parancsnokságon. Nicole eléggé fúj rám azóta is… meg aztán a kölykök felé se néztem mostanában, szóval szerintem, ha egy kisebb kertészetet vontatnék oda a házhoz, az se lenne elég ahhoz, hogy áttehessem a küszöbön a lábamat. Bár… jön a karácsony, ami a szeretet ünnepe. Talán megenyhül egy kicsit. Ha nem, akkor a Farkaslakban befekszem a fa alá, és vodkát vedelve fel-le kapcsolatom a színes égősort. Ez is egy elfoglaltság… végül is… - Én most is pihenek. Meg szoktam aludni is, néha… - Ütöm el viccel a dolgot. – Oké! Hivatkozz rám, és kaptok egy kör ingyen koktélt. Nagyon jó mixereket horgásztam össze, értik rendesen a dolgukat. Szóval a vendégem vagy te is, meg a „nem egyedül” is. – Ó, sejtem én, hogy pasi van a dologban. Annyira nem lep meg, mert Alice csinos lány. – Engem nem untatsz vele, Cézár véleménye meg nem érdekel. – Engedtem előre Alice-t, amikor megérkeztünk a rendelőhöz. Azonnal megcsapta az orromat a fertőtlenítőszag. Az asztalra tettem a hordozót, s mielőtt kivettem volna belőle Cézárt, széthúztam magamon a kabátomat, majd a belső zsebemből kivettem a kis könyvet, amiben fel lettek eddig jegyezve azok az alkalmak, amikor valamilyen oknál kifolyólag orvosi látogatást tettünk. A védőoltások, és egyéb más kezelések miatt már jó pár pecsét volt benne. – Ezt is elhoztam. – Tettem ki az asztalra, aztán kinyitottam a hordozókosarat, benyúltam, megfogtam Cézárt a grabancánál, és kiemeltem. Persze kapaszkodott a körmeivel, mert esze ágában se lett volna előjönni onnan, de ellenem esélye se lehet, akkora erőfölényben vagyok hozzá képest. – Azt hittem kizavarsz majd, de akkor maradok. – Legalább nem kell kint téblábolnom. A macskámat tartva leveszem a nyakából a kék nyakörvet, majd beledobom a kosárba, mert most arra nem lesz szüksége. A szőrcsomó kitágult pupillákkal, óvatosan méri fel ismeretlen környezetet, miközben az összes karmával belém kapaszkodik.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Elmosolyodom a szavaira. Gondolhattam volna, hogy őt nem úgy fogja érdekelni egy cápa, mint engem, de nem zavar a dolog. -Biztosan finom, bár én magam nem kóstolnám meg...Még ha nem is lennék vegetáriánus.-És most lehet, hogy ki fog oktatni e miatt, de ehhez már hozzászoktam. Én igen is az állatok miatt csinálom ezt, noh meg a szakmám miatt is. Nem csak kiscicákat, vagy kiskutyákat gyógyítok. Ha kihívnak egy farmra akkor oda is elmegyek és valahogy ezek után nem tudok nyugodt szívvel megenni egy steaket. De én sosem próbáltam meg másokat megváltoztatni. Mindenki szabadon dönt arról, hogy hogyan él, mit eszik. Nem fogom lenézni azokat a személyeket, akik élvezettel fogyasztják a húsokat. Maximum csak arra próbálom rávenni őket, hogy kistermelőktől vásároljanak és ne a nagy szupermarketekben. A viccen én is felröhögök. Ez tényleg jó poén. Ilyen sokat már rég nevettem ilyen rövid időn belül. Örülök neki, hogy ismét összefutottunk, bár Cézár kevésbé örülhet ennek a találkozásnak. -Igen azzal sosem volt gondom. Csak azt nem tudom, hogy kitől örököltem. De nem is lényeges...Amúgy meg nem nagyon szoktam ilyen lenni, de te kihozod ezt az oldalam. Félre ne érts! Én ennek örülök. Rég nevettem ennyit.-Nem is csodálkozom azon, hogy annyi nő odavan érte. Humoros, okos, jóképű...Csak kissé beképzelt és nem egy hűséges fajta. Belépve a műtőbe leveszem a kabátom és a fal melletti kis székre helyezem. Ez nem egy keményen sterilizált helyiség, mint mondjuk egy rendes kórházban. De persze ennek ellenére nagyon is odafigyelnek a tisztaságra. -Oké erre majd a végén lesz szükség. Én mielőtt bárminek nekikezdenék átöltözöm. Csak pár perc.-Azzal ki is sietek a szomszéd szobába, ahol levetem a pulcsim, nadrágom és már fel is veszem a kék műtőruhát, hajamat összefogom és még egy műtőkendőt is felkötök. Miután a kényelmes kis gumipapucsba is belebújtam már vissza is sétálok Elvishez. Út közben kezembe veszek pár dolgot, amit le is teszek a műtőasztalra. -Csak annyit kérnék tőled, hogy majd mikor már elkezdődik a műtét maradj csendben. Nem egy nagy műtét és nem veszélyes, de ilyenkor zavarna ha valaki beszélne hozzám.-Oh valamit elfelejtette!-És ahogy elindulok sikeresen beverem a lábam az asztal lábába. Ám a helyett, hogy egy halk koppanás hallatszódna ahogy ilyenkor szokás, valami sokkal hangosabb üti meg az ember fülét. Fém ütközik fémmel. Bár nem érzek fájdalmat azért nem egy kellemes érzés, de inkább nem is foglalkozom vele, csak sétálok tovább, hogy kezembe vegyek két gumikesztyűt. Még nem fog kelleni, de már most odakészítem. Miután ismét visszasétálok az asztalhoz kezem a macska felé nyújtom, hogy nyugodtan adja át nekem. Ha ez megtörténik pár kedves sző, egy kis simogatás és Cézár már teljesen megnyugszik. -Nah így már sokkal jobb nem igaz? Nem rossz macska ő... Csak pasi!-Nézek fel nagy mosollyal arcomon Elvisre.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- Sose értettem ezt a vegetáriánus dolgot. A növények is élőlények… - Vonom meg a vállamat, ezzel mintegy letudva részemről a témát. Nem akarok ebbe mélyebben belemenni, mert csak felhúznám rajta magam, ahhoz meg most túl jó a kedvem, hogy el akarjam ilyennel cseszni. Egy állatorvos nem eszi meg az állatokat, mert gyógyítja… ha mondjuk Alice-ből akarok kiindulni… mert gondolom alapvetően ez az indoka rá. Na most… akkor ennyi erővel a természetvédők, vagy a kertészek meg ne egyenek növényeket, mert azokat ápolgatják, nevelgetik, gondozgatják. Akkor a természetvédők meg a kertészek csak és kizárólag húsokat egyenek, még csak gyümölcsöket se, mert azok is élőlények a maguk nemében. - Én ennek csak örülök. Nevetés-terápia rendel? – Kérdezem széles vigyorral. - Ha szeretnéd, minden reggel küldök neked egy viccet sms-ben, hogy jól induljon a napod. – Ajánlom fel, igaz nem gondolom komolyan a dolgot, de ha ezzel őt felvidítom, hát itt dögöljek meg… én tényleg küldök neki vicceket. Nem szeretem, ha a nők szomorúak, szóval rajtam aztán igazán ne múljon, szívesen felvidítom. Amúgy is én vagyok a falka viccmestere, bár a poénjaimat nem mindig, és nem mindenki értékeli. De akinek nem tetszik, az dugja be a fülét a saját nagylábujjaival. - Oké. Figyelek Cézárra, nehogy kukkoljon. – Pillantok Alice után, s amíg átöltözik, én Cézárral a kezemben körbejárom a rendelőt. Nem nyúlok hozzá semmihez, csak kitöltöm az időmet nézelődéssel, miközben monoton simogatom a macskám fejét. - Jól áll a kék a hajadhoz. Ha a sapid fehér lenne, kiköpött Törpilla lennél. – Mérem végig, amikor beöltözve a műtétre, visszatér. - Nézd a jó oldalát haver. Legalább jó nő herél ki, nem valami kivénhedt kopasz tata matat a töködnél. – Pillantottam le Cézárra, miközben Alice lepakolta a felszerelést. - Rendben. Olyan csendben leszek, hogy azt is elfelejted, hogy itt vagyok. – Ígérem. Vannak helyzetek, amikor én se szeretem, ha dumálnak körülöttem, mert zavar a koncentrálásban, szóval totál meg tudom érteni azt, ha nem akarja, hogy jártassam a számat. Még a végén valami olyat találnék mondani, hogy a szike megcsúszna a kezében, és Hasfelmetsző Jack-é avanzsálna a drága. A furcsa koppanást meghallom, és Alice után fordulok. Nem igazán értem, mi lehetett ez… de valami nem stimmel, most már tuti. Szerintem valami komolyabb dolog lehet a háttérben, amit palástolni próbál. Odaadom neki Cézárt, és még utoljára megsimogatom a fejét, mielőtt belenyomná az altatót. Alice megjegyzését hallva két kezem reflexszerűen az ágyékom elé kapom, majd cérnavékony hangon megszólalok. – Előre szólok, hogy az enyém úgyis visszanőne… - Meresztem ki a szemeimet, majd elvigyorodok, és visszaváltok a normális hangszínemre. - Elért a feminizmus hulláma téged is? – Kérdeztem vigyorogva, miközben néztem, hogy mit csinál Cézárral. Persze ha látom, hogy minden előkészületet letudott, és Cézár is kifeküdt, onnantól már nem dumálok, addig viszont élek ezzel a lehetőségemmel.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Nem megyek bele ebbe a hülyeség vegetáriánusnak lenni témába. Már rengetegszer próbáltam megvédeni az érveimet, de mindig arra jöttem rá, hogy mindhiába. Az emberek annyira makacsak tudnak lenni, hogy képtelenek meghallani másokat. Én nem mondom azt, hogy mindenki legyen vegetáriánus. Mindenki maga dönt erről, de miért nem lehet ócsárolás nélkül tiszteletben tartani a másik döntését? Mindegy is a dolog. Inkább nem is agyalok ezen tovább. Annyi legalább kiderült róla, hogy nagyon nem bírja a vegákat. Nos nem ő az első. -Ezt nagyon jó ötletnek tartom. A vicceiddel biztosan sokkal könnyebb lenne felkelni. Szóval akkor holnap már kapok is?-Oh ezt nem fogja megúszni. Ha így felajánlotta a dolgot, akkor én most gonosz mód ki is használom.
-És ki figyel rád?-Kacsintok rá, amin még magam is meglepődöm. Én belemegyek egy ilyen játékba? Itt valami nincs rendben! Most el kellene pirulnom, de e helyett csak vigyorgok, mint a tejbe tök. Alice mégis mi van veled? Szedd már össze magad! Dolgozni jöttél ide nem szórakozni. Az átöltözést hamar letudom. És mikor visszatérek azonnal megszólja ruhámat, amire még nem sikerül elpirulnom, de a macskájának célzott szavakra már igen. -Ez igazán kedves tőled Elvis.-Persze, hogy jól esnek a szavai, de azért nem tűnt el teljesen a régi Alice, aki egy-egy bóktól teljesen elvörösödött. Szépen átveszem a cicust, aki azonnal megnyugszik a karjaimban. Nem kell már lefogni. Dorombolva fekszik el az asztalon, így én kényelmesen kezembe tudom venni az altatót, amit egy rutin mozdulattal már belé is nyomok. Pár perc és már mélyen aludni fog. Elvis megváltozott hangjára csak mosolyogni tudok, miközben megrázom a fejem. Pasik...Még az életüket is feláldoznák a hímtagjukért. -Hogy mi?...Nem...csak viccből mondtam. Persze van, amit sosem fogok megérteni bennetek, de gondolom ti is így vagytok vele.-És igen van bennem egy kis félelem a férfiak iránt főleg azóta az est óta. Sosem lehet tudni, hogy ki romlott ott belül. Bár a pasas arca sem volt túl biztató, de ilyenkor csöppet sem a kinézet számít. Lehetett volna egy szemüveges, kis okoskának kinéző férfi is. Teljesen mindegy, ha nem tud különbséget tenni jó és rossz között. A tekintetem ezektől a gondolatoktól teljesen elkomorul. Az eddigi vidámság eltűnik pedig még hozzá sem kezdtem a műtéthez. -Elvis tudnál nekem egy kicsit segíteni?-Hangomban már nincs benne az előbbi kis jókedv, amit elővarázsolt bennem Elvis. Csak a komolyság és határozottság hallatszódik ki. Ha közelebb sétál szépen hátára fordítom Cézárt és megkérem Elvist, hogy mellső lábainál fogva kicsit húzza ki őt, hogy könnyebben hozzáférhessek a macsek férfiasságához. Mielőtt nekikezdenék a műtétnek eltávolítom a felesleges szőrt.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- Még szép! SMS ébresztő rendel! – Kacsintok Alice-re. - Rám? Én kérlek úriember vagyok. – Jelentem ki, miközben a szemem sarkából a plafonra sandítok, hogyha esetleg repedni kezdene, akkor még időben kimenekülhessek, nehogy rám szakadjon itt a nagy kamuzásban. Bizonyos értelemben véve az vagyok, de csak egy pontig. Általában addig, amíg meg nem kapom a kiszemelt nőt. Utána már annyira nem izgat a dolog, ha már megkaptam azt, amit akartam. A szemeimet Cézáron tartom. Egy pillanatra megfeszül a szőrcsomó, amikor Alice belenyomja a fecskendőből az altatót, majd figyelem, ahogy egyre sűrűbben sunyorgat. Érzékeimet kihegyezve hallgatom szívritmusát. Nem kell sok idő, és teljesen álomba zuhan. - Ilyenkor olyan békés, és szeretnivaló… Nem lehet ebből a cuccból beszerezni otthonra? Ha már nagyon nem bírnék vele, akkor csak benyomnék neki egy adagot, és csend lenne pár óráig… - Mondom, de nem várom meg Alice válaszát. Mielőtt még kifakadna, gyorsan válaszolok a saját kérdésemre. - Nem gondoltam komolyan. – Vigyorgok rá, mielőtt még a nyakamra küldené az állatvédőket, vagy miket. - Hidd el nekem Alice, csak időpocsékolás… több száz éves tapasztalattal a hátam mögött bátran állítom, hogy nekünk férfiak számára érthetetlen a ti logikátok, mit miért tesztek… ugyanígy ti nők se tudtok kiigazodni rajtunk. Felesleges ebbe energiát ölni. Az ilyen szakkönyvek is baromságot írnak. – Legyintek egyet. Az egyik beosztottam olvasott a pult alatt egyszer egy ilyen könyvet. Annyira nem zavart, mert épp nem volt sok vendég, szóval aki volt, azt rendesen kiszolgálta. Belelapoztam, de aztán vissza is adtam neki, és közöltem, hogy használja gyújtósnak, mert úgy baromság az egész, ahogy van. - Persze gyönyörűm! Mit csináljak? – Lépek oda az asztalhoz, aztán a kérésnek megfelelően ráfogok Cézár mancsaira, és kinyújtom. Azért egy kicsit sajnálni kezdem, amikor Alice nekilát leborotválni. Most tudatosul csak bennem, hogy tényleg ki lesz herélve. Most már azonban nem fogok elállni a dologtól. Bármennyire is sajnálom, hosszabb távon neki… de főként nekem így lesz a legjobb.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Hát persze! Hogy is gondolhattam volna, hogy nem vagy az? Nagyon, sajnálom, hogy ilyet képzeltem rólad!-Rég nem tudtam ennyire kikapcsolódni. Egyre jobban örülök annak, hogy elvállaltam ezt a műtétet. Mondhattam volna, hogy menjen csak a rendelőben, majd ott megcsinálják, de akkor most otthon ücsörögnék és várnék, hogy történjen valami. Így legalább nagyon kellemes társaságom van és végre szikét foghatok a kezemben. Csöppet sem hittem azt, hogy komolyan gondolná a kérdését. Azért bármennyire is idegesítheti ez a macska őt látszik rajta, hogy szereti. Különben nem foglalkozna vele. Nem egy szép ápolt macska lenne, hanem csont és bőr és félne az emberektől. De mivel nincs erről szó nem is aggódom érte. -Amúgy sem adnék. Amint mondtam sok mindenre meg lehet tanítani a macskákat, csal sokkal nagyobb türelem kell hozzájuk, mint a kutyákhoz.-Én tényleg szívesen segítek neki Cézár nevelésében, de neki kell eldöntenie, hogy bírja e egyedül. Ahogy témát váltunk a hangulatom is megkomolyodik, mert eszembe juttatja azt az estét. Bár megfogadtam, hogy nem fogok róla beszélni, de egy kérdés mégis kiszökik az ajkaimon. -Talán te tudni fogsz válaszolni a kérdésemre, lévén te is férfiból vagy, így jobban megértheted azok gondolkodás módját. Néhány férfi miért képes erőszakkal elvenni egy nőtől azt, amit amúgy nem kapnának meg?-Talán nem egyértelmű a kérdésem, hogy mire is akarok kilyukadni, de reménykedem azért benne, hogy megértette az utalásomat. A Hangom ahogy a tekintetem is nagyon komoly. Ebből még akár meg is érezheti, hogy ez nem csak egy szimpla kérdés, hogy több van e mögött és talán még össze is függhet azzal a bizonyos fura hanggal. Egy apró mosoly kúszik arcomra a megszólítását hallva. Bár kissé zavarba jövök, de nagyon is jól esnek ezek a kedves szavak. Miután megfogta Cézárt úgy ahogy kérdtem hozzá is látok eltávolítani a felesleges szőrt. Az egész csak pár percet vesz igénybe, így mikor befejezem azt elengedem a macskát jelezve ezzel, hogy ő is nyugodtan elengedheti. Mielőtt tovább haladnék felpillantok rá kedvesen és felteszem a kérdést. -Folytathatom? Nem gondoltad meg magad?-Mert most még leállhatunk. De ha egyszer megtörténik onnantól kezdve nincs visszaút. Megvárom a válaszát és csak ha megkapom az engedélyt folytatom a munkám. Előkerül egy kék, steril kendő, fertőtlenítő szer, szike, tű, cérna...Szóval minden amire szükség van. Elvist kicsit hátrébb küldöm és ha tényleg nincs ellenvetése akkor meg is kezdem a műtét lényegi részét.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
- Makacs, és önfejű. – Legyintek. Azt hiszem azt utálom benne, amit szeretek. Van ennek értelme egyáltalán!? Egy szőrös kis vakarcs, akit egy másodperc alatt ketté tudnék tépni, mégis halálos nyugalommal tör borsot az orrom alá. Tisztelem a bátorságát, és az egóját… Legalább nem hagy unatkozni, ha otthon vagyok. Persze ezt nem vallanám be senkinek. - Mire vagy kíváncsi!? – Pillantok fel rá kérdőn, amikor puhatolózni kezd… vagyis inkább körüljárni a dolgot, amire ki akar lyukadni. Ezt követően érkezik egy olyan kérdés, amire összevonom a szemöldökömet. Végigpörgetem az agyamban a dolgokat. Fürkész vagyok, nem nehéz összeraknom, hogy miért pont ezt a kérdést teszi fel. Egy: Előzetes kiértesítés nélkül váratlanul felfüggeszti a rendelését (holott tudom, hogy él-hal az állatokért). Kettő: Amikor előrántottam a csokrot, megijedt… pedig egy Őrzőnek alapvetően ennyitől igazán nem szabadna maga alá csokiznia, kivéve, ha történt vele valami. Három: Egészségügyi okokra hivatkozott, amikor érdeklődtem. Négy: Feszengett, amikor hozzá értem. Öt: Feltett egy olyan kérdést, amit nem tenne fel, ha nem történt volna valami. Pöcs tudok lenni olykor, de annyira nem, hogy ha megerőszakolták, akkor ne kérdezzek arról hogy, és mikor történt. Én nem értek a női pszichéhez, ezért inkább rá hagyom, hogy akar-e róla beszélni, vagy sem. Nem akarok benne kellemetlen emlékeket felkavarni, se kiborítani… hátha mást is levág Cézárról idegességében. - Ez egy nehéz kérdés. Nekem meg se fordulna a fejemben ilyen. – Tényleg nem, mert sose volt rá szükségem, hogy bárkire is ráerőszakoljam magam. A nők általában alapból kedvelnek, én meg a magam módján tisztelem annyira őket, hogy amit önként nem adnának oda, azt ne vegyem el erőszakkal. - Valószínűleg nem viseli el a nemet az, aki ilyet tesz. Vagy gyűlöli… lenézi valamiért a női nemet, és így „büntetni” őket. Erőfitogtatás, hogy megmutassa milyen erős legény. Nem tudom… - Vakarom meg a fejemet. - Lehet, hogy eleve ilyen elvetemültnek született, vagy történt valami az életében, ami miatt ilyenné vált. Alapvetően mindegy, hogy melyik… így vagy úgy, de szánalomra méltó. Az ilyennek valami nincs rendben idebent. – Kocogtattam meg a fejemet. Nem mulasztom el figyelni a reakcióját a hallottakra. A testbeszéd sokat elárul, nem kellenek ahhoz szavak, hogy kiderüljön, vajon ez történt-e Alice-el. Ha nem mond mást a témával kapcsolatban, akkor nem feszegetem tovább, hanem Cézárra koncentrálok én is. Az intim borotválást követően elengedem, majd hátrálok néhány lépést, hogy ne zavarja Alice-t a munkájában. - Nem. – Ráztam meg a fejem. - Essünk túl rajta. – Fontam karba a kezeimet, és ígéretemhez híven kussban maradtam, hogy tudjon koncentrálni.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Én megpróbáltam őt meggyőzni, de amint mondtam már neki is nagyon hasonlítanak egymásra. Ú is ugyanolyan makacs, mint Cézár. Pedig ha adna egy esélyt meglátná, hogy nem is olyan rossz ez a macska, csak türelem kell hozzá. No de ha nem akkor nem...Nem fogom erőltetni a dolgot. Sejtem, hogy a kérdésem hirtelen jött, de őszintén érdekel, egy férfi véleménye erről. Miközben hallgatom őt felemelem rá a tekintetem és befejezem addig a munkát. A mondata végén csak figyelem őt némán, majd végül egyetlen szóval megtöröm a csendet. -Értem!-Igazából már nem igen tudok ehhez mit hozzáfűzni. Csak érdekelt a véleménye. Nem terveztem hosszabb társalgást folytatni erről. Így inkább vissza is fordulok Cézárhoz, hogy végre túl legyünk ezen a kis csúnya műtéten. Miután megkaptam a végső engedélyt már nem is várok többet. Előkerül a kék, steril kendő, amit szépen a helyére teszek, így csak a cicus intim része marad látható. Kezembe veszem a fertőtlenítőt és mielőtt megvágnám a vékonyka kis bőrt lefertőtlenítem a felületet, és csak ez után veszem a kezembe a szikét. Még egyszer utoljára felpillantok Elvisre, nem gondolta e meg magát, majd ha továbbra is engedi a dolgot már neki is látok a tényleges műtétnek. A kezeim annak ellenére is, hogy rég nem fogtak szikét könnyedén mozognak. Nem remegek meg, nem érzem azt az előbbi feszültséget, ami átjárta a testem. Most teljesen nyugodt vagyok, az elmém tiszta és semmi másra nem koncentrálok csak a műtétre. Így hiába is mondana bármit Elvis nem reagálnék rá. Ilyenkor túlságosan is kizárom a külvilágot. Bár ez egy rövid kis rutin műtét mégis úgy érzem, hogy teljesen kimerülök. Mióta ott hagytam a rendelőt most van az első alkalom, hogy műthettem. Talán elszoktam tőle...De ennyire? Mielőtt nekikezdenék a varrásnak egy pillanatra megállok, hátradöntöm a fejem és egy nagyot sóhajtok, majd csak megrázom magam és máris folytatom. A varrás gyorsan megvan, így tényleg nem kell sokat várakoznia.
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
Csak legyintek egyet, amikor kérdőn rám néz, hogy folytassa csak nyugodtan, már nem fogom magam meggondolni. A beszélőkémet nem jártatom a műtét alatt, mert Alice előzetesen megkért rá, hogy hagyjam koncentrálni, nekem nem érdekem megzavarni a munkában, még a végén miattam szúr el valamit, és kinyíratni továbbra se akarom Cézárt. Ezt a jogot fenntartom magamnak, ha esetleg a műtétet követően is olyan zizzencs marad, mint előtte volt. Ki is állok a képből, hogy ne zavarjam a dokit, miközben dolgozik. Inkább körbenézek a rendelőben. A vér szaga megcsapja az orromat, amikor a szike átvágja Cézár bőrét. Fülelve hallgatom a szívverését. Nem mutatom ki, mert azért milyen lenne már… de aggódok egy kicsit érte. Mondjuk rossz pénz nem vész el, de inkább biztosra megyek. Csak akkor fordulok vissza, amikor már Alice a varrásnál jár. - Kész is? Ez tényleg gyors volt! – Szólalok meg, rövid pillantást vetve a véres vackokra. Közelebb sétálok a műtőasztalhoz, majd Cézár képébe bámulok. Még mindig horpaszt. - Mikor fog magához térni? – Pillantok a macskámról Alice-re. Fogalmam sincs, ezeknek az altatóknak milyen hosszú a hatása. Ha máshogy nem tudom megoldani, beviszem magammal a parancsnokságra, az irodámba. Pár éve laktunk bent pár napot, amikor Nicole-tól és a kölyköktől elcuccoltam. Persze nem repesett Victor az örömtől, amiért ott csövezünk, de átmeneti megoldásnak jó volt, és nem hiszem, hogy pattogna, amiért a frissen műtött macskámat beviszem, hogy az altatásból való ébredést követően ne egyedül legyen. Egyébként is van jobb dolga a vén kecskének, mint engem szemmel tartani.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Ahogy a műtét a varrás sem tart sokáig. Pár apró mozdulat és már kész is. A végére kezem kissé elfárad, megremeg, de még ne készültem el. Ha már egy vérfarkas cicáján segítek, akkor akár a mágiát is használhatom, de mielőtt megteszem Elvisre pillantok és válaszolok a kérdésére. -Igen! a kan macskáknál sokkal könnyebb és gyorsabb, mint a nőstényeknél. Az már nem ilyen gyors, de gondolom nem kell megmagyaráznom, hogy miért.-Egy apró mosoly, majd figyelmemet ismét Cézárra fordítom. Kezemet a varrás fölé emelem. Tekintetemből megint csak az vehető ki, hogy nagyon koncentrálok és jobb, ha nem zavarnak be. Kiürítem a fejem és a varázslatra gondolok. Nem fogom teljes mértékben begyógyítani, de felgyorsítom kicsit a folyamatokat, így két nap múlva már semmi baja nem lesz neki. A varázslat is csak pár percig tart és, amint a végéhez érek úgy érzem mintha egy több kilós súlyt tesznek rám, de próbálok még talpon maradni, nem kimutatni a fáradtságom. -Egy fél óra és teljesen felébred. De itt maradhatok vele, ha esetleg dolgod van.-Még elpakolgatom az eszközöket, majd végül fogom magam és elülök az egyik székre. Fejemről leveszem a kendőt. Térdeimre könyökölve arcomat tenyereimbe temetem és próbálok erőt gyűjteni. Nem hittem volna, hogy ennyire kimerít egy ennyire egyszerű műtét és mégis...
Elvis Dunway
Kangunart
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 375
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 122
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ha akarom, bármi... ha nem akarom, semmi ;)
Szórakozottan bólintok. – A vaddisznóknál a méhet meg a petefészkeket ki szoktam hagyni. Sokkal táplálóbb, ha kant ejtek el, mert kevesebb az a terület, amit nem zabálok fel. – Vontam vállat, mintha teljesen természetes lenne, hogy ezt a dolgot ecsetelgetem. Amúgy ez is közre játszik, de inkább arról van szó, hogy nőstényeket elejteni nem akkora kihívás, mint a kanokat. Általában véve a nőstényeket könnyebb leteperni, a kanoknál nagyobb a kihívás, és a vadászat élménye a farkasomnak. Úgy tűnik Cézár szerencsésen túlesett a nehezén. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit fog változtatni a viselkedésén ez a műtét. Ha semennyit, akkor is van pozitív oldala… nem lesz olyan büdös macska húgyszag a lakásban. Kicsit felvonom a szemöldökömet. Úgy érzem, tiszta pazarlás mágiát bevetni a gyorsabb gyógyulás érdekében. Alice helyében inkább másra tartogatnám, de végül is ő tudja. Az órámra pillantok. - Megvárom. – Pillantok Cézár képére, aztán körbenézek a rendelőben, és az egyik szekrényen fekvő tiszta ollóért nyúlok. Rám férne egy látogatás már a fodrásznál, a füleimet csiklandozza a hajam. Talán meg is ejtem holnap a fazonigazítást, viszont most előzetesen nyesek a hajamból egy-egy tincset mindkét fülem mögötti részből, amit egy nejlon tasakba szórok. Alice ugyan nem kérte, de ha jól sejtem, akkor nagy hasznát fogja venni. Egy őrző gyógyító nem árt jóba lenni, mert ha úgy adódik, akkor jó eséllyel számíthatunk a segítségére, ha mi is kisegítettük őt némi eszenciával. Alice amúgy sem az a hálátlan fajta, neki szívesen adok. - Csak saját használatra. – Nyújtom át neki a tasakot vigyorogva. Amikor letelik a fél óra, és Cézár ébredezni kezd, megvárom, hogy Alice megvizsgálja, aztán ha mindent rendben talál, akkor visszatoloncolom Cézárt a kosarába. Otthon majd befektetem a kosarába, aztán teszek elé egy tál friss vizet. Megköszönöm a különmunkát, kifizetem a műtétet, aztán már huppanok is be a kocsimba, és Alice-nek intve egyet búcsúzóul, a Farkaslak felé veszem az irányt.
// Köszi a játékot! //
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Nah ez pont egy olyan információ volt, amiről nem szerettem volna tudni, aminek a hiányában boldogan is leélhettem volna az életem. Nem igen tudok erre mit reagálni. Kissé elfintorodom, de semmi több. Mondjam azt, hogy ez egy kedves gesztus tőle? Biztosan nem az az oka annak, hogy azt meghagyja. Inkább az undor... Gondolom én. Bár a belek sem egy gusztusos látvány szóval... No de nem is akarom ezt a témát tovább boncolgatni. Nekem a betegeim mindig is nagyon fontosak, így én csöppet sem tartom pazarlásnak a dolgot. Ma úgy sem terveztem be semmi extrémebb dolgot, így lesz idő pihenni, visszanyerni az erőmet. A kijelentésére csak bólintok egyet, majd helyet foglalok az egyik széken. Nem bunkóságból nem beszélgetek vele, egyszerűen csak sok energiát kivett belőlem ez az egész. Félreértés ne essék csöppet sem bánom, hogy elvállaltam. Pont egy ilyen kis egyszerű műtét kellett nekem, hogy kezdjek visszarázódni. Nem is mernék most még belevágni egy komolyba. Lehet, hogy jól menne, hogy nem lenne semmi baj, de félek attól, hogy nem bírnám a több órás állást. Nem veszem észre azt, hogy közben Elvis elvesz egy kést és vág a hajábol, így teljesen meglepődöm, mikor elém teszi a kis tasakot. Hezitálva veszem a kezembe az ajándékot. Nagyon meglepett engem vele. Nem is gondoltam arra, hogy most kérjek tőle... -Öh... nagyon ... nagyon szépen köszönöm!-Fel is állok a székről és megölelem őt, hogy ezzel is megháláljam a kedvességét. -Ezt igazán nem kellett volna. Jaj de nagyon kedves vagy!-Mosolyodom el és még egy puszit is kap az arcára. El is teszem majd egy biztonságos helyre, vagy oda adom Diminek, hogy tegye már el nekem a következő vizsgáig.
Szerencsére Cézár teljesen jól van, mikor felébred, így nem is tartom bent tovább. Miután elköszönök tőluk fel is hívom Willt, hogy készen vagyok. Miközben meg várakozom rendet rakok, feltakarítom a vért, lefertőtlenítem az eszközöket.
Már egy ideje a városban tartózkodom. Nem hittem volna, hogy ennyire meg fog tetszeni a város. Noha rengeteg farkasba bele lehet futni itt. Azt gondoltam, hogy megérkezésem másnapján már a testőrökhöz megyek és megkérem őket, hogy mondják el az Alfának a beszélgetési kérelmemet. Ehelyett inkább fogtam magam és felfedeztem a várost. Valószínűleg ha én nem intézkedek akkor majd Egon fog. Lényegtelen, idővel úgy is találkozni fogok vele, csak egyelőre egy kis nyugalmat akarok. Mellőzni az egész vérfarkas létet, és emberként viselkedni. Viszont nem halogathatom örökké. Viszont a szálloda helyett egy lakást kéne bérelnem, vagy akár házat vennem. Viszont ahhoz nincs elég pénzem. Be kéne állnom dolgozni, azzal talán megoldódna mindez. Bár nem értek a mai kütyükhöz olyannyira mint mások, de az erőmunkák tökéletesen mennek. Majd jobban figyelek ezentúl az állásajánlatokra is. Mennyivel egyszerűbb lenne a falka tagjaként melót találni, de túlélem egyelőre anélkül is. Meglepően sokan szeretik hallgatni a gitárjátékaimat, főleg ha a főtéren csinálom, a megélhetésem meg jobbára egyelőre csak ennyiből áll. Kis szolid reggeli sétával kezdem a napot mint általában. Élvezem a friss levegőt, viszont nem vagyok teljesen hozzászokva az ilyen időjárásokhoz. Bár északon vagyunk, hallottam szóbeszédeket az itteni időjárásról, de csak most tapasztaltam meg igazán. Noha nem bánom, szeretem ezt az időt. Egyszer csak egy kutya nyüszítésére kapom fel a fejemet, el is indulok tehát az irányába. Odaérve látom meg, hogy próbál, de nem sikerül a lábára ráállni. Nem tudom, hogy csak az egyikkel van gondja vagy mással is. De az biztos, hogy fáj neki. Leguggolok hozzá, hogy fel tudjam venni a talán 2-3 éves németjuhászt. Szinte pihekönnyű volt a kutya, jobbára éreztem minden egyes csontját. Valószínűleg ugyanolyan kóbor volt ő is, mint én. Emlékszem a térképre a városról és elindulok a legközelebbi állatorvosi rendelő felé. Ott elmondom a recepciósnak a helyzetet, mire ő csak sajnálkozva közli velem, hogy a doktor úr épp nem ér rá. Majd leesik a pofám. Mi az, hogy nem ér rá? De nem kapom fel a vizet. Megkérdezem inkább, hogy akkor kihez vigyem, kit keressek. Megad egy helyszínt, valamint egy nevet. Gyors léptekkel indulok meg a hely felé, miközben a kutyus kicsit megnyugodott már, de még mindig nyüszít. Elértem a helyet, már csak a személyt kellene megtalálnom.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
A reggelem a szokásos nyugalomban indult el. A mai napon minden olyan őrzőnek segítek, akinek szüksége van. Will által kiosztott papírmunkákkal készen vagyok, az egyetemre sem kell felmennem, ha meg csak lógatnám a lábam úgy érezném, hogy egy lusta disznó vagyok. Így inkább elfoglalom magam, hiszen mindig van munka. Reggeli után úgy terveztem, hogy elsőként Abiet látogatom meg.
Épphogy befejezem a mosogatást, mikor a telefonom vidám dalba kezd. Azonnal tudom, hogy a rendelőből keresnek engem. Meg is ijedek egy pillanatra, de mikor meghallom a kolléganő hangját megnyugszom. Nincs benne semmi félelem, vagy aggodalom. Egy sérült kutyát hoztak be az előbb hozzájuk, de a jelenlegi doki egy több órás műtéten vesz részt, így nem volt ki foglalkozzon a beteggel. Mivel mondtam nekik, hogy ilyenkor nyugodtan irányítsák át hozzám őket és adják meg a másik címet, így azonnal fel is hívott engem. Nem is volt kérdéses, hogy azonnal elindulok keresni valakit, aki el tudna vinni engem kocsival a rendelőbe. Kis keresgélés után nagy örömömre találok is egy bátor jelentkezőt Kyle személyében. Nem telik el pár perc és már ontja is a hülyeségeit, amivel szépen feldobja a napomat.
A rendelőhöz érve elköszönök tőle, miután megbeszéltük, hogy csörgök neki, ha készen vagyok, gyorsan besétálok az épületbe, hogy magamra vegyem a köpenyem. A kolléganőm nagyjából leírta a pasas kinézetét, meg elmondta, hogy egy német juhász kutya volt a karjaiban. Szerintem nem sok férfi fog kutyával a karjában mászkálni, így nagyon is bízom abban, hogy hamar megtaláljuk egymást. Kisétálok a szabadba és úgy kezdek el nézelődni. Sajnos azt nem tudom, hogy kocsival érkezik e vagy esetleg tömegközlekedéssel, de teszek pár kört az épület körül. Már vagy tíz perce sétálgathatok kint mire megpillantom a férfit. Sietős léptekkel indulok meg felé és, amint halló távolságba érek már meg is szólítom őt. -Jó napot! Alice Danielle vagyok, az állatorvos. Gondolom Ön kereste fel a rendelőt... Hívtak onnan, hogy megkapta ezt a címet. Jöjjön mutatom az utat!-A hangom teljesen nyugodt és barátságos. A bemutatkozásomkor még egy mosolyt is arcomra varázsolok. Ahogy kicsit közelebb kerülök hozzá megérzem azt a bizonyos energiát, ami a farkasokat lengi körbe. Úgy tűnik a sors direkt küldi hozzám a bundásokat.
A hozzászólást Alice Danielle Lavant összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 07, 2015 3:51 pm-kor.
Végre kezdenem kéne már magammal valamit. Itt vagyok a városban már napok óta, de semmi értelmes dolgot nem tettem még. Egy olcsó motelban szállok meg az éjszakákra, a napokat meg azzal töltöm, hogy a főtéren vagy annak közelében gitározok az emberek szórakoztatása végett. Na meg azért mert ez az egyik szenvedélyem. Nem hittem volna először, hogy ebből is meg lehet élni, ha az embernek nincsenek túl nagy igényei és vágyai. Mégis jó lenne valami munkát keresni. De először ezen a kutyán kéne segíteni. A többivel ráérek foglalkozni még. Sietek rendesen, hogy odaérjek a helyre és tudjon a doktornő az állat fájdalmain segíteni valahogyan. Gondolkozok azon, hogy utána magamhoz veszem őt. Még nálam is jobb élete lenne, mint tegyük fel egy menhelyen. Na meg biztos vagyok abban, hogy el tudna szórakoztatni unalmas perceimben. Egy-két percig állok csak és nézelődök, hogy meglátok-e valakit, de végül egy hangot hallok meg mögülem. Hátrafordulok, hogy rájöjjek tényleg róla beszéltek-e. Szőke haj, kék szemek, valamint a név is stimmel. Valamint az sem tart sok ideig, hogy kiszagoljam, az Őrzők csoportját erősíti. De régen is volt már, mikor utoljára találkoztam eggyel. Bár jelenleg nem nagyon izgat ez. Követem őt. Beérve egy helyiségbe lerakom az asztalra. A hajamba túrok és úgy kezdek el beszélni. - Az utcán hallottam meg. Odaérve azt láttam, hogy nem bír ráállni a lábaira. Az egyik szerintem el van törve, hisz nem éppen úgy áll ahogy kéne azt. A többiről nem tudok mit nyilatkozni. Belső sérülésekről sem tudok, hisz ahogy láthatja nem vagyok állatorvos. - Mondom el neki mindezeket viszonylag gyorsan, de még annyira lassan, hogy tudja is követni. Aztán észbe kapok. - Hol maradt a modorom? Edward Crane. – Nyújtom felé a kezemet. Ő bemutatkozott, gondoltam ennyit én is megtehetek.
A hozzászólást Edward Crane összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 25, 2015 4:46 pm-kor.
Kezdőlap
// 
