A látogatói központ udvara

A látogatói központ udvara // Csüt. Okt. 04, 2012 10:28 pm

First topic message reminder :

A látogatói központtól nem messze van a vasútállomás, de a távolsági buszok is megállnak előtte, amennyiben valaki tömegközlekedéssel érkezik.
Nemrég került sor az egész épületkomplexum felújítására, így igencsak komfortos, tiszta környezetben várakozhatnak, pihenhetnek az ide látogatók.

(Ahogy a térképen is látszik, a látogatói központ főépületén kívül egy újságos/szuveníres, egy könyvesbolt és egy kisebb étterem is helyet kapott itt. Ezek a témák nem kerülnek külön megnyitásra, itt játszhatók ki ők is.)

Re: A látogatói központ udvara // Hétf. Jan. 12, 2015 12:15 pm

- Makacs, és önfejű. – Legyintek. Azt hiszem azt utálom benne, amit szeretek. Van ennek értelme egyáltalán!? Egy szőrös kis vakarcs, akit egy másodperc alatt ketté tudnék tépni, mégis halálos nyugalommal tör borsot az orrom alá. Tisztelem a bátorságát, és az egóját… Legalább nem hagy unatkozni, ha otthon vagyok. Persze ezt nem vallanám be senkinek.
- Mire vagy kíváncsi!? – Pillantok fel rá kérdőn, amikor puhatolózni kezd… vagyis inkább körüljárni a dolgot, amire ki akar lyukadni. Ezt követően érkezik egy olyan kérdés, amire összevonom a szemöldökömet. Végigpörgetem az agyamban a dolgokat. Fürkész vagyok, nem nehéz összeraknom, hogy miért pont ezt a kérdést teszi fel.
Egy: Előzetes kiértesítés nélkül váratlanul felfüggeszti a rendelését (holott tudom, hogy él-hal az állatokért). Kettő: Amikor előrántottam a csokrot, megijedt… pedig egy Őrzőnek alapvetően ennyitől igazán nem szabadna maga alá csokiznia, kivéve, ha történt vele valami. Három: Egészségügyi okokra hivatkozott, amikor érdeklődtem. Négy: Feszengett, amikor hozzá értem. Öt: Feltett egy olyan kérdést, amit nem tenne fel, ha nem történt volna valami.
Pöcs tudok lenni olykor, de annyira nem, hogy ha megerőszakolták, akkor ne kérdezzek arról hogy, és mikor történt. Én nem értek a női pszichéhez, ezért inkább rá hagyom, hogy akar-e róla beszélni, vagy sem. Nem akarok benne kellemetlen emlékeket felkavarni, se kiborítani… hátha mást is levág Cézárról idegességében.
- Ez egy nehéz kérdés. Nekem meg se fordulna a fejemben ilyen. – Tényleg nem, mert sose volt rá szükségem, hogy bárkire is ráerőszakoljam magam. A nők általában alapból kedvelnek, én meg a magam módján tisztelem annyira őket, hogy amit önként nem adnának oda, azt ne vegyem el erőszakkal.
- Valószínűleg nem viseli el a nemet az, aki ilyet tesz. Vagy gyűlöli… lenézi valamiért a női nemet, és így „büntetni” őket. Erőfitogtatás, hogy megmutassa milyen erős legény. Nem tudom… - Vakarom meg a fejemet.
- Lehet, hogy eleve ilyen elvetemültnek született, vagy történt valami az életében, ami miatt ilyenné vált. Alapvetően mindegy, hogy melyik… így vagy úgy, de szánalomra méltó. Az ilyennek valami nincs rendben idebent. – Kocogtattam meg a fejemet.
Nem mulasztom el figyelni a reakcióját a hallottakra. A testbeszéd sokat elárul, nem kellenek ahhoz szavak, hogy kiderüljön, vajon ez történt-e Alice-el.
Ha nem mond mást a témával kapcsolatban, akkor nem feszegetem tovább, hanem Cézárra koncentrálok én is. Az intim borotválást követően elengedem, majd hátrálok néhány lépést, hogy ne zavarja Alice-t a munkájában.
- Nem. – Ráztam meg a fejem.
- Essünk túl rajta. – Fontam karba a kezeimet, és ígéretemhez híven kussban maradtam, hogy tudjon koncentrálni.

Re: A látogatói központ udvara // Hétf. Jan. 19, 2015 9:38 pm

Én megpróbáltam őt meggyőzni, de amint mondtam már neki is nagyon hasonlítanak egymásra. Ú is ugyanolyan makacs, mint Cézár. Pedig ha adna egy esélyt meglátná, hogy nem is olyan rossz ez a macska, csak türelem kell hozzá. No de ha nem akkor nem...Nem fogom erőltetni a dolgot.
Sejtem, hogy a kérdésem hirtelen jött, de őszintén érdekel, egy férfi véleménye erről. Miközben hallgatom őt felemelem rá a tekintetem és befejezem addig a munkát. A mondata végén csak figyelem őt némán, majd végül egyetlen szóval megtöröm a csendet.
-Értem!-Igazából már nem igen tudok ehhez mit hozzáfűzni. Csak érdekelt a véleménye. Nem terveztem hosszabb társalgást folytatni erről. Így inkább vissza is fordulok Cézárhoz, hogy végre túl legyünk ezen a kis csúnya műtéten.
Miután megkaptam a végső engedélyt már nem is várok többet. Előkerül a kék, steril kendő, amit szépen a helyére teszek, így csak a cicus intim része marad látható. Kezembe veszem a fertőtlenítőt és mielőtt megvágnám a vékonyka kis bőrt lefertőtlenítem a felületet, és csak ez után veszem a kezembe a szikét.
Még egyszer utoljára felpillantok Elvisre, nem gondolta e meg magát, majd ha továbbra is engedi a dolgot már neki is látok a tényleges műtétnek. A kezeim annak ellenére is, hogy rég nem fogtak szikét könnyedén mozognak. Nem remegek meg, nem érzem azt az előbbi feszültséget, ami átjárta a testem. Most teljesen nyugodt vagyok, az elmém tiszta és semmi másra nem koncentrálok csak a műtétre. Így hiába is mondana bármit Elvis nem reagálnék rá. Ilyenkor túlságosan is kizárom a külvilágot.
Bár ez egy rövid kis rutin műtét mégis úgy érzem, hogy teljesen kimerülök. Mióta ott hagytam a rendelőt most van az első alkalom, hogy műthettem. Talán elszoktam tőle...De ennyire?
Mielőtt nekikezdenék a varrásnak egy pillanatra megállok, hátradöntöm a fejem és egy nagyot sóhajtok, majd csak megrázom magam és máris folytatom. A varrás gyorsan megvan, így tényleg nem kell sokat várakoznia.

Re: A látogatói központ udvara // Pént. Jan. 23, 2015 8:54 am

Csak legyintek egyet, amikor kérdőn rám néz, hogy folytassa csak nyugodtan, már nem fogom magam meggondolni. A beszélőkémet nem jártatom a műtét alatt, mert Alice előzetesen megkért rá, hogy hagyjam koncentrálni, nekem nem érdekem megzavarni a munkában, még a végén miattam szúr el valamit, és kinyíratni továbbra se akarom Cézárt. Ezt a jogot fenntartom magamnak, ha esetleg a műtétet követően is olyan zizzencs marad, mint előtte volt.
Ki is állok a képből, hogy ne zavarjam a dokit, miközben dolgozik. Inkább körbenézek a rendelőben. A vér szaga megcsapja az orromat, amikor a szike átvágja Cézár bőrét. Fülelve hallgatom a szívverését. Nem mutatom ki, mert azért milyen lenne már… de aggódok egy kicsit érte. Mondjuk rossz pénz nem vész el, de inkább biztosra megyek.
Csak akkor fordulok vissza, amikor már Alice a varrásnál jár.
- Kész is? Ez tényleg gyors volt! – Szólalok meg, rövid pillantást vetve a véres vackokra.
Közelebb sétálok a műtőasztalhoz, majd Cézár képébe bámulok. Még mindig horpaszt.
- Mikor fog magához térni? – Pillantok a macskámról Alice-re.
Fogalmam sincs, ezeknek az altatóknak milyen hosszú a hatása. Ha máshogy nem tudom megoldani, beviszem magammal a parancsnokságra, az irodámba. Pár éve laktunk bent pár napot, amikor Nicole-tól és a kölyköktől elcuccoltam. Persze nem repesett Victor az örömtől, amiért ott csövezünk, de átmeneti megoldásnak jó volt, és nem hiszem, hogy pattogna, amiért a frissen műtött macskámat beviszem, hogy az altatásból való ébredést követően ne egyedül legyen. Egyébként is van jobb dolga a vén kecskének, mint engem szemmel tartani.

Re: A látogatói központ udvara // Vas. Feb. 15, 2015 10:33 pm

Ahogy a műtét a varrás sem tart sokáig. Pár apró mozdulat és már kész is. A végére kezem kissé elfárad, megremeg, de még ne készültem el. Ha már egy vérfarkas cicáján segítek, akkor akár a mágiát is használhatom, de mielőtt megteszem Elvisre pillantok és válaszolok a kérdésére.
-Igen! a kan macskáknál sokkal könnyebb és gyorsabb, mint a nőstényeknél. Az már nem ilyen gyors, de gondolom nem kell megmagyaráznom, hogy miért.-Egy apró mosoly, majd figyelmemet ismét Cézárra fordítom.
Kezemet a varrás fölé emelem. Tekintetemből megint csak az vehető ki, hogy nagyon koncentrálok és jobb, ha nem zavarnak be. Kiürítem a fejem és a varázslatra gondolok. Nem fogom teljes mértékben begyógyítani, de felgyorsítom kicsit a folyamatokat, így két nap múlva már semmi baja nem lesz neki. A varázslat is csak pár percig tart és, amint a végéhez érek úgy érzem mintha egy több kilós súlyt tesznek rám, de próbálok még talpon maradni, nem kimutatni a fáradtságom.
-Egy fél óra és teljesen felébred. De itt maradhatok vele, ha esetleg dolgod van.-Még elpakolgatom az eszközöket, majd végül fogom magam és elülök az egyik székre. Fejemről leveszem a kendőt. Térdeimre könyökölve arcomat tenyereimbe temetem és próbálok erőt gyűjteni. Nem hittem volna, hogy ennyire kimerít egy ennyire egyszerű műtét és mégis...

Re: A látogatói központ udvara // Szer. Feb. 18, 2015 2:38 pm

Szórakozottan bólintok. – A vaddisznóknál a méhet meg a petefészkeket ki szoktam hagyni. Sokkal táplálóbb, ha kant ejtek el, mert kevesebb az a terület, amit nem zabálok fel. – Vontam vállat, mintha teljesen természetes lenne, hogy ezt a dolgot ecsetelgetem. Amúgy ez is közre játszik, de inkább arról van szó, hogy nőstényeket elejteni nem akkora kihívás, mint a kanokat. Általában véve a nőstényeket könnyebb leteperni, a kanoknál nagyobb a kihívás, és a vadászat élménye a farkasomnak.
Úgy tűnik Cézár szerencsésen túlesett a nehezén. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit fog változtatni a viselkedésén ez a műtét. Ha semennyit, akkor is van pozitív oldala… nem lesz olyan büdös macska húgyszag a lakásban.
Kicsit felvonom a szemöldökömet. Úgy érzem, tiszta pazarlás mágiát bevetni a gyorsabb gyógyulás érdekében. Alice helyében inkább másra tartogatnám, de végül is ő tudja. Az órámra pillantok.
- Megvárom. – Pillantok Cézár képére, aztán körbenézek a rendelőben, és az egyik szekrényen fekvő tiszta ollóért nyúlok. Rám férne egy látogatás már a fodrásznál, a füleimet csiklandozza a hajam. Talán meg is ejtem holnap a fazonigazítást, viszont most előzetesen nyesek a hajamból egy-egy tincset mindkét fülem mögötti részből, amit egy nejlon tasakba szórok. Alice ugyan nem kérte, de ha jól sejtem, akkor nagy hasznát fogja venni. Egy őrző gyógyító nem árt jóba lenni, mert ha úgy adódik, akkor jó eséllyel számíthatunk a segítségére, ha mi is kisegítettük őt némi eszenciával. Alice amúgy sem az a hálátlan fajta, neki szívesen adok.
- Csak saját használatra. – Nyújtom át neki a tasakot vigyorogva.
Amikor letelik a fél óra, és Cézár ébredezni kezd, megvárom, hogy Alice megvizsgálja, aztán ha mindent rendben talál, akkor visszatoloncolom Cézárt a kosarába. Otthon majd befektetem a kosarába, aztán teszek elé egy tál friss vizet. Megköszönöm a különmunkát, kifizetem a műtétet, aztán már huppanok is be a kocsimba, és Alice-nek intve egyet búcsúzóul, a Farkaslak felé veszem az irányt.

// Köszi a játékot! A látogatói központ udvara - Page 4 1839924927

//

Re: A látogatói központ udvara // Vas. Feb. 22, 2015 5:56 pm

Nah ez pont egy olyan információ volt, amiről nem szerettem volna tudni, aminek a hiányában boldogan is leélhettem volna az életem. Nem igen tudok erre mit reagálni. Kissé elfintorodom, de semmi több. Mondjam azt, hogy ez egy kedves gesztus tőle? Biztosan nem az az oka annak, hogy azt meghagyja. Inkább az undor... Gondolom én. Bár a belek sem egy gusztusos látvány szóval... No de nem is akarom ezt a témát tovább boncolgatni.
Nekem a betegeim mindig is nagyon fontosak, így én csöppet sem tartom pazarlásnak a dolgot. Ma úgy sem terveztem be semmi extrémebb dolgot, így lesz idő pihenni, visszanyerni az erőmet. A kijelentésére csak bólintok egyet, majd helyet foglalok az egyik széken. Nem bunkóságból nem beszélgetek vele, egyszerűen csak sok energiát kivett belőlem ez az egész. Félreértés ne essék csöppet sem bánom, hogy elvállaltam. Pont egy ilyen kis egyszerű műtét kellett nekem, hogy kezdjek visszarázódni. Nem is mernék most még belevágni egy komolyba. Lehet, hogy jól menne, hogy nem lenne semmi baj, de félek attól, hogy nem bírnám a több órás állást.
Nem veszem észre azt, hogy közben Elvis elvesz egy kést és vág a hajábol, így teljesen meglepődöm, mikor elém teszi a kis tasakot. Hezitálva veszem a kezembe az ajándékot. Nagyon meglepett engem vele. Nem is gondoltam arra, hogy most kérjek tőle...
-Öh... nagyon ... nagyon szépen köszönöm!-Fel is állok a székről és megölelem őt, hogy ezzel is megháláljam a kedvességét.
-Ezt igazán nem kellett volna. Jaj de nagyon kedves vagy!-Mosolyodom el és még egy puszit is kap az arcára. El is teszem majd egy biztonságos helyre, vagy oda adom Diminek, hogy tegye már el nekem a következő vizsgáig.

Szerencsére Cézár teljesen jól van, mikor felébred, így nem is tartom bent tovább. Miután elköszönök tőluk fel is hívom Willt, hogy készen vagyok. Miközben meg várakozom rendet rakok, feltakarítom a vért, lefertőtlenítem az eszközöket.

//Én is nagyon szépen köszönök mindent!!//

Re: A látogatói központ udvara // Kedd Márc. 03, 2015 9:01 pm

Re: A látogatói központ udvara // Hétf. Ápr. 06, 2015 3:54 pm

Edward & Alice

Már egy ideje a városban tartózkodom. Nem hittem volna, hogy ennyire meg fog tetszeni a város. Noha rengeteg farkasba bele lehet futni itt. Azt gondoltam, hogy megérkezésem másnapján már a testőrökhöz megyek és megkérem őket, hogy mondják el az Alfának a beszélgetési kérelmemet. Ehelyett inkább fogtam magam és felfedeztem a várost. Valószínűleg ha én nem intézkedek akkor majd Egon fog. Lényegtelen, idővel úgy is találkozni fogok vele, csak egyelőre egy kis nyugalmat akarok. Mellőzni az egész vérfarkas létet, és emberként viselkedni. Viszont nem halogathatom örökké.
Viszont a szálloda helyett egy lakást kéne bérelnem, vagy akár házat vennem. Viszont ahhoz nincs elég pénzem. Be kéne állnom dolgozni, azzal talán megoldódna mindez. Bár nem értek a mai kütyükhöz olyannyira mint mások, de az erőmunkák tökéletesen mennek. Majd jobban figyelek ezentúl az állásajánlatokra is. Mennyivel egyszerűbb lenne a falka tagjaként melót találni, de túlélem egyelőre anélkül is. Meglepően sokan szeretik hallgatni a gitárjátékaimat, főleg ha a főtéren csinálom, a megélhetésem meg jobbára egyelőre csak ennyiből áll.
Kis szolid reggeli sétával kezdem a napot mint általában. Élvezem a friss levegőt, viszont nem vagyok teljesen hozzászokva az ilyen időjárásokhoz. Bár északon vagyunk, hallottam szóbeszédeket az itteni időjárásról, de csak most tapasztaltam meg igazán. Noha nem bánom, szeretem ezt az időt. Egyszer csak egy kutya nyüszítésére kapom fel a fejemet, el is indulok tehát az irányába. Odaérve látom meg, hogy próbál, de nem sikerül a lábára ráállni. Nem tudom, hogy csak az egyikkel van gondja vagy mással is. De az biztos, hogy fáj neki. Leguggolok hozzá, hogy fel tudjam venni a talán 2-3 éves németjuhászt. Szinte pihekönnyű volt a kutya, jobbára éreztem minden egyes csontját. Valószínűleg ugyanolyan kóbor volt ő is, mint én. Emlékszem a térképre a városról és elindulok a legközelebbi állatorvosi rendelő felé. Ott elmondom a recepciósnak a helyzetet, mire ő csak sajnálkozva közli velem, hogy a doktor úr épp nem ér rá. Majd leesik a pofám. Mi az, hogy nem ér rá? De nem kapom fel a vizet. Megkérdezem inkább, hogy akkor kihez vigyem, kit keressek. Megad egy helyszínt, valamint egy nevet. Gyors léptekkel indulok meg a hely felé, miközben a kutyus kicsit megnyugodott már, de még mindig nyüszít. Elértem a helyet, már csak a személyt kellene megtalálnom.

Re: A látogatói központ udvara // Hétf. Ápr. 06, 2015 8:49 pm

Edward & Alice

A reggelem a szokásos nyugalomban indult el. A mai napon minden olyan őrzőnek segítek, akinek szüksége van. Will által kiosztott papírmunkákkal készen vagyok, az egyetemre sem kell felmennem, ha meg csak lógatnám a lábam úgy érezném, hogy egy lusta disznó vagyok. Így inkább elfoglalom magam, hiszen mindig van munka.
Reggeli után úgy terveztem, hogy elsőként Abiet látogatom meg.

Épphogy befejezem a mosogatást, mikor a telefonom vidám dalba kezd. Azonnal tudom, hogy a rendelőből keresnek engem. Meg is ijedek egy pillanatra, de mikor meghallom a kolléganő hangját megnyugszom. Nincs benne semmi félelem, vagy aggodalom. Egy sérült kutyát hoztak be az előbb hozzájuk, de a jelenlegi doki egy több órás műtéten vesz részt, így nem volt ki foglalkozzon a beteggel. Mivel mondtam nekik, hogy ilyenkor nyugodtan irányítsák át hozzám őket és adják meg a másik címet, így azonnal fel is hívott engem. Nem is volt kérdéses, hogy azonnal elindulok keresni valakit, aki el tudna vinni engem kocsival a rendelőbe.
Kis keresgélés után nagy örömömre találok is egy bátor jelentkezőt Kyle személyében. Nem telik el pár perc és már ontja is a hülyeségeit, amivel szépen feldobja a napomat.

A rendelőhöz érve elköszönök tőle, miután megbeszéltük, hogy csörgök neki, ha készen vagyok, gyorsan besétálok az épületbe, hogy magamra vegyem a köpenyem. A kolléganőm nagyjából leírta a pasas kinézetét, meg elmondta, hogy egy német juhász kutya volt a karjaiban.
Szerintem nem sok férfi fog kutyával a karjában mászkálni, így nagyon is bízom abban, hogy hamar megtaláljuk egymást. Kisétálok a szabadba és úgy kezdek el nézelődni. Sajnos azt nem tudom, hogy kocsival érkezik e vagy esetleg tömegközlekedéssel, de teszek pár kört az épület körül. Már vagy tíz perce sétálgathatok kint mire megpillantom a férfit.
Sietős léptekkel indulok meg felé és, amint halló távolságba érek már meg is szólítom őt.
-Jó napot! Alice Danielle vagyok, az állatorvos. Gondolom Ön kereste fel a rendelőt... Hívtak onnan, hogy megkapta ezt a címet. Jöjjön mutatom az utat!-A hangom teljesen nyugodt és barátságos. A bemutatkozásomkor még egy mosolyt is arcomra varázsolok. Ahogy kicsit közelebb kerülök hozzá megérzem azt a bizonyos energiát, ami a farkasokat lengi körbe. Úgy tűnik a sors direkt küldi hozzám a bundásokat.

Re: A látogatói központ udvara // Kedd Ápr. 07, 2015 3:07 pm

Végre kezdenem kéne már magammal valamit. Itt vagyok a városban már napok óta, de semmi értelmes dolgot nem tettem még. Egy olcsó motelban szállok meg az éjszakákra, a napokat meg azzal töltöm, hogy a főtéren vagy annak közelében gitározok az emberek szórakoztatása végett. Na meg azért mert ez az egyik szenvedélyem. Nem hittem volna először, hogy ebből is meg lehet élni, ha az embernek nincsenek túl nagy igényei és vágyai. Mégis jó lenne valami munkát keresni. De először ezen a kutyán kéne segíteni. A többivel ráérek foglalkozni még.
Sietek rendesen, hogy odaérjek a helyre és tudjon a doktornő az állat fájdalmain segíteni valahogyan. Gondolkozok azon, hogy utána magamhoz veszem őt. Még nálam is jobb élete lenne, mint tegyük fel egy menhelyen. Na meg biztos vagyok abban, hogy el tudna szórakoztatni unalmas perceimben. Egy-két percig állok csak és nézelődök, hogy meglátok-e valakit, de végül egy hangot hallok meg mögülem. Hátrafordulok, hogy rájöjjek tényleg róla beszéltek-e. Szőke haj, kék szemek, valamint a név is stimmel. Valamint az sem tart sok ideig, hogy kiszagoljam, az Őrzők csoportját erősíti. De régen is volt már, mikor utoljára találkoztam eggyel. Bár jelenleg nem nagyon izgat ez.
Követem őt. Beérve egy helyiségbe lerakom az asztalra. A hajamba túrok és úgy kezdek el beszélni.
- Az utcán hallottam meg. Odaérve azt láttam, hogy nem bír ráállni a lábaira. Az egyik szerintem el van törve, hisz nem éppen úgy áll ahogy kéne azt. A többiről nem tudok mit nyilatkozni. Belső sérülésekről sem tudok, hisz ahogy láthatja nem vagyok állatorvos. - Mondom el neki mindezeket viszonylag gyorsan, de még annyira lassan, hogy tudja is követni. Aztán észbe kapok.
- Hol maradt a modorom? Edward Crane. – Nyújtom felé a kezemet. Ő bemutatkozott, gondoltam ennyit én is megtehetek.

Re: A látogatói központ udvara // Vas. Ápr. 19, 2015 2:43 pm

Amíg a rendelőbe nem érünk nem szólalok meg. A lépteim gyorsak, hogy minél hamarabb kezelésbe vehessem a sérült állatot. Kinézetre nem tűnik olyan vészesnek a dolog, de nem lehet tudni, hogy belül mi a helyzet. Egy röntgen már biztosan készíteni fogok róla, hogy pontosabb képet kaphassak majd az állapotáról.

Ahogy beérünk már rá is mutatok az asztalra, ahova leteheti a kis beteget. Én addig gyorsan alaposan megmosom a kezeimet. Lehet, hogy egy kóbor kutya és már így is tele van fertőzésekkel, de ez egy fontos lépés, sosem feledkezhetek meg róla. Legalább én ne fertőzzem őt tovább.
Figyelmesen hallgatom végig a férfi beszámolóját miközben egyik kezemmel lágyan simogatni kezdem a kutya fejét, hogy hozzászokjon a jelenlétemhez.
-Rendben! Köszönöm.-A bemutatkozásra csak elmosolyodom, majd visszafordulok a beteghez.
-Szia szépségem. Nincs semmi baj. Most kicsit megvizsgállak, nem kell félni. Csak segíteni akarok neked.-A hangom csendes, barátságos és nyugtató. Először a szemeit és az ínye színét figyelem meg. Az utóbbi sokat elárul arról, hogy mennyi vért is veszített. Szerencsére jó színben van, így meg van a remény arra, hogy nincs belső vérzése.
Ahogy viszont a lábaihoz nyúlok máris felnyüszít. A szívem mindig összeszorul eme fájdalmas hang hallatán. Egy pillanatra le is állok, hogy fájdalom csillapítót hozhassak neki.
-Lehet, hogy csak összeverekedett más kutyákkal, de az sem kizárt, hogy egy ember bánt el így vele. Mindenesetre előbb kap egy fájdalomcsillapítót, hogy ne szenvedjen annyit. Majd készítenem kell röntgen képeket a lábairól, a szerveiről. Nem hiszem, hogy nagy gond lenne, de jobb biztosra menni.-A kezeim gyorsan mozognak miközben a férfihoz beszélek. Amint beadtam neki a fájdalomcsillapítót várok kicsit, hogy elkezdjen hatni, de addig sem állok le.
-Esetleg annyi segítséget kérhetnék Öntől, hogy behozza a röntgen szobába!?-Pillantok fel a férfira. Ha örömmel segít már mutatom is neki az utat.

Re: A látogatói központ udvara // Csüt. Ápr. 23, 2015 2:45 pm

Nem vagyok én sem egy mintaszemély, ó, nagyon is távol állok tőle. Mégis van emberi oldalam. A régen halott Johannesből maradt még belőlem, ezt pedig jobbára egyetlen másik személynek köszönhetem. Nem sok, de egy ártatlan állat szenvedését nem tudom eltűrni, hisz nem is tud magán segíteni. Nem tudom pontosan mi történhetett ezzel a kutyával, de most nem is ez számít, hanem csak, hogy rendben legyen. Úgy érzem, ennél az Alice-nél pedig jó kezekben lesz. Legalábbis nagyon remélem.
Karba tett kézzel figyelem, ahogy vizsgálja az állatot. Mikor felnyüszít, akkor pedig újfent közelebb lépek és a kobakját kezdem el simogatni, miközben hallgatom amit a doktornő mond. Egyik lehetőség sem tetszik, de főként a második nem. Aki ezt csinálja egy állattal is, az nagyon beteges. Azokkal is ugyanezt kéne tenni, csak durvábban. Bár, ha az állatkínzás ily’ kegyetlen dolog, az nem, hogy anno évtizedekkel ezelőtt kivittem az erdőbe néhány farkast, és egy utolsó vadászatra hívtam fel őket, ahol ők voltak a prédák? Bár, még mindig úgy látom, hogy az jogos volt. Elvégre tettek bizonyos dolgokat azok is, én pedig a saját magam módján szolgáltattam igazságot.
Bólintok egyet, aztán pedig felemelem a kutyát és úgy követem a nőt. Beérve a szobába lerakom a helyre, ahova kell, majd hátrébb állok. Ha kell, akkor követem Alice-t oda, ahova kell.
- Remélem, nem egy csodás délutánját zavartam meg mindezekkel. - Nem mintha igazából olyannyira meghatna, de ezt kívülről nem mutatom ki. Na meg ha akarnám el is tudnék itt játszani neki mindenféle figurát, az aggódó állatbaráttól, a gyilkos pszichopatáig, de inkább maradok a köztes szinten. Ebbe a szituációba legalábbis ez illik legfőképpen.

Re: A látogatói központ udvara // Hétf. Május 18, 2015 11:43 pm

A röntgen nincs messze, így nem kell nagy távot megtennie a kutyával. Bár sejtem neki ez meg se kottyan, hiszen csak egy fiatal kutyáról van szó, benne meg ott van egy farkas ereje. Szerencsére igen nyugodt marad az asztalon, így nem kell se lekötözni, se elaltatni őt a röntgen készítés idejére. Mivel leginkább a lábai állapota érdekel, így a többi részét lefedem, hogy azokat a területeket ne érje a sugárzás. Miután minden előkészületet elvégezte jelzem Edwardnak, hogy hova is kellene mennünk a kép elkészítéséig.
-Hogy?... Természetesen nem! Amúgy is ez a munkám, amit szeretek csinálni. Bár a kutyát sajnálom, de még örülök is annak, hogy itt lehetek és segíthetek!-Na jó ez egy kissé nyálasan hangzott, de a lényegen akkor sem változtat. Nekem ez nem csak egy munka, nekem ez a hivatásom, a szenvedélyem.
Mikor a képernyőn megjelennek a képek már el is kezdem magyarázni neki, hogy mit is láthatunk.
-Látja ezeket a repedéseket!? Azok a törések. Sok helyen eltört szegénynek, de helyre hozható. Fiatal nagyon is, így hamar felépül, bár türelmesnek kell lenni. Meg kell műteni. Itt és itt rögzíteni kell. Már sokszor kellett ilyet csinálnom, nem bonyolult.-Egy pillanatra elcsendesedem és csak a képeket fürkészem, majd hirtelen ismét a férfira pillantok.
-Öhm befogadja majd? Csak mert nem ártana a felügyelet. Nem kell nulla huszonnégy, de félő, hogy nem igen akar majd nyugton maradni, pedig nem lenne szabad majd túl sokat mozognia.-Persze arra is van megoldás, ha nem akarná magához venni, de jobb lenne egy szerető gazdi.

Re: A látogatói központ udvara // Kedd Május 26, 2015 7:28 pm

- Akkor rendben van. - Bólintok kedvesen mosolyogva. Szerencsés nőszemély lehet ez az Alice, ha sikerült olyan munkát választania, amit szeret, és meg is tud élni belőle. Legalábbis nem hiszem, hogy finanszírozási problémái lehetnének, akkor nem hiszem, hogy ilyen lenne a stílusa. Hm, valamelyest talán irigylem is őt. Bár a régi idők jobban tetszettek, ahol a technológia sem volt ilyen fejlett, a munkák pedig sokkal élvezetesebbek voltak. Legyen az egyszerű lopás, vagy bérgyilkosság. Néha be kellett piszkítanom a kezemet, de hát sok ismerősre tesz szert az ember ilyen hosszú élettartam mellett.
Karba tett kézzel várom az eredményeket. Miután a képeket elhelyezi, és elkezd magyarázni, figyelek rá. A törés konkrétan látszódik, nem kellett volna rámutatnia. Szegény állat, nem lehetett könnyű sorsa. Így teljesen máshogy fest az egész helyzet, hogy láthatom is, mi van vele és nem csak a megérzéseimre, vagy a tapintásomra támaszkodhatok.
- Na és mégis mennyi idő lesz a gyógyulása? Körülbelül. - Kérdezem végül tőle, mikor megszusszan, egy ideig még a képeket nézegetem, majd felé fordulok. Kérdésén nem lepődök meg túlságosan, várható volt, hogy valami hasonló kérdés fel fog merülni.
- Úgy terveztem, igen. Ha már egyszer ide elhoztam, hogy segítsen rajta valaki, akkor semmiség ezek után. Na meg akármennyire sem festek úgy első látásra, de az állatok kínzása sosem tartozott az általam preferált normák közé… - És szépen megkapta az igen válasznak a hosszabbított formáját.
- Na és mennyibe fog kerülni mindez? - Valamelyest féltem a kérdéstől, de ha nincs is elég pénzem, valamit csak ki tudunk találni.

Re: A látogatói központ udvara // Vas. Jún. 07, 2015 11:05 pm

Megszokásból kezdem el magyarázni a röntgen képet. Minden beteg gazdijával ugyanúgy bánok, hiszen nem ismerem őket. Nem tudom, hogy mit értenek, vagy mit nem, így inkább mindig mindent elmondok érthető nyelven. A kérdésén egy rövid ideig elgondolkoznom. Számolnom kell a fejemben. Hol a képre pillantok, hol a bent fekvő kutyára, majd végül megszólalok.
-Maximálisan szerintem olyan egy hónap, de ez egyed függő is. Lehet, hogy Ő gyorsabban gyógyul majd... Meg persze tudok is rajta pluszban segíteni.-Itt a mágiára gondolok. Biztos vagyok benne, hogy rájött nem egy sima ember vagyok, így nem is lenne értelme titkolnom a dolgot.
-Ennek nagyon örülök... De mégis miért hiszi azt, hogy bárki is az ellenkezőjét gondolná Önről?-Igaz igen karakteres az arca, de ettől még nem tartanám őt annak. Nekem pont az a hibám, hogy mindenkiből kinézem, hogy kedveli az állatokat, de persze már kaptam jó pár pofont, amiből rá kellett jönnöm, hogy ez csak gyermeki álom.
-Nos bevallom őszintén én kóbor állatok esetében nem szoktam felszámolni semmit, hiszen senkihez sem tartoznak. Ha én láttam volna meg ugyanúgy segítettem volna neki, viszont ha nem okoz gondot a gyógyszerek kivételt tesznek... De persze, ha ez Önnek túl drága lesz akkor találhatunk majd valamilyen megoldást. Nem mondom, hogy olcsóak, de nem is a legdrágábbak, ilyen közép kategóriás gyógyszerekről van szó, max két féle, de ez majd eldől a műtét után.-Közben intek neki, hogy kövessen engem. Visszasétálunk a kutyához, és ha ismét a karjaiba vettem visszavezetem őket a rendelőbe.
-Most neki is tudok állni a műtétnek, viszont ha nem bánja kérném a segítségét. Nem lesz egy könnyű menet és jól jönne egy segítő kéz. Persze megoldom egyedül is, nem kötelező!-Nem akarom kényszeríteni őt, de valóban szükségem lenne egy plusz főre és nem hiszem, hogy vérfarkasként visszariadna a vér látványától.

Re: A látogatói központ udvara // Kedd Jún. 16, 2015 9:13 pm

- Hát nem tudom. Már megbocsásson, de számomra a maguk mágiája egyszerűen túl megbízhatatlannak bizonyul. Nem használták még rajtam, remélhetőleg nem is fogják, de láttam már használóját. Szimplán nem akarom, hogy ennek az ártatlan teremtménynek baja legyen. - Vonom meg a vállamat. Persze, lehet, hogy tapasztalt Őrzőként már, de akkor sem bíznám rá ezt. Bármi félresikerülhet, még ha az illető elég tapasztalt is…
- Hogy miért? Nos, elég rám néznie. Szerintem előbb kinéznék belőlem, hogy elevenen megnyúzok egy medvét, minthogy befogadjak egy kutyát. - Mondom egy kisebb nevetéssel fűszerezve ezt. Mondjuk én is öltözködhetnék, nézhetnék ki úgy, mintha egy normális, civil lennék, francba, még ha egy öltönyt is felvennék, valamint rendezném magamat, talán kinéznék belőlem, hogy ügyvéd vagyok! De így legalább az emberek békén hagynak, ami mind számukra, mind számomra jó döntés.
Bólogatok mindarra, amit mond, miután befejezte, pedig megszólalok én is.
- Majd átbeszéljük. – Mondom neki egy bólintással, karomat pedig leengedem, mikor kéri, hogy kövessem. Teszem, amire kér, majd hallgatom újra, amit mond. Azon amit mond, csak sóhajtok egyet. Talán érzi is azt, hogy annyira nincs kedvem hozzá, de egye fene.
- Rendben, kezdjünk neki. - Mondom neki, aztán pedig leteszem a kutyát oda, ahova akarja. Végigsimítok a buksiján, aztán pedig megropogtatom a kezemet, és várom az utasításokat. Különleges szituáció, hogy hagyom magamat ugráltatni, de hát egyszer eljön ennek is az ideje.

Re: A látogatói központ udvara // Szomb. Jún. 27, 2015 11:52 pm

Ahogy hallgatom szinte kikerekednek szemeim. Megértem azt, hogy nem ismer engem, de azt akkor sem viselem jól, ha azonnal leírják a tudásom. Lehet, hogy még kezdő vagyok az őrző szakmában, de ha nem lennék magamban biztos akkor nem használnám ilyen határozottan azt a varázslatot.
-Ahogyan én sem szeretném. Nem szokásom olyan dolgokba belemenni, amiben nem vagyok száz-százalékig biztos. Ha jön egy olyan betegem, akinek olyan baja van amiről soha nem hallottam, vagy amit soha nem láttam nem kezdek el vakon kitalálgatni dolgokat és begyógyszerezni hátha segít... Kérem bízzon bennem. Én igen is mindent megteszek a betegeimért, hogy azok a leggyorsabban felépüljenek minimális fájdalommal és ha van arra esély, hogy mágiát is bevethetek, hát akkor megteszem, mert tudom, hogy nem rontom el! Állatorvos és gyógyító vagyok... Ha nem tetszik, ha nem tud bennem megbízni akkor keressen valaki mást.-A hangom teljesen nyugodt, csöppet sem vagyok vele lekezelő, nem érződik düh, vagy megbántódás, egyszerűen csak megosztom vele a gondolataimat. Várok egy picit mielőtt folytatnám a munkám, majd ha úgy látom elfogad ismét a kutyával kezdek el foglalkozni, hiszen rajta kell segíteni.
-Szerintem ez butaság. Már láttam öltönybe kiöltözött, jól fésült férfit úgy bánni egy kutyával, mintha az csak egy darab szemét lenne. Nem a külső tesz minket azzá, amik vagyunk!-Persze igaz az emberek nagyon is előítéletesek tudnak lenni a külső miatt, de én mindig próbáltam nem az alapján megalkotni a képet egy bizony illetőről. Nekem a külső mindig is háttérbe szorult. Az jobban érdekel, hogy maga az ember milyen.
Tudom jól, hogy ez nem lesz egy egyszerű műtét főleg, hogy egyedül vagyok ezért is merek segítséget kérni Edwardtól, de a válasza... Nem is inkább a válasz, hanem a hangneme igen meglep engem.
-Ha nem akar nem kell segítenie nem erőszak. Csak megkérdeztem. De ha nem szívesen segít akkor viszont meg kell kérnem, hogy fáradjon ki.-Mutatok a kezemmel az ajtó irányában. Ha mégis bent maradna elmondom neki hol tud rendesen kezet mosni, mit tud felvenni a ruhájára, addig é előveszek egy borotvát, hogy elkezdjem megtisztítani mellső lábát, hogy könnyen beadhassam neki az altatót.

Re: A látogatói központ udvara // Vas. Júl. 05, 2015 4:06 pm

- Alice, ne értsen félre! Nem azt mondtam, hogy magában nem bízom. Se azt, hogy az Őrzőkben. Én az erejükben nem bízok százszázalékosan, és ennyi. A mágiának mindig van valami ára. Legalábbis én így vélekedek róla. - Vonom meg a vállamat. Karba tett kézzel állok előtte csendben egy ideig, várva, hogy folytassuk, vagy elkezdjük, mindegy. Végül kisebb várakozás múlva meg is törik a jég, és újra megszólal. A mondandójával valamelyest egyet értek, meg nem is. Persze nem a külsőnk tesz azzá, amik vagyunk, de akkor is részt képez mások rólunk alkotott képéről. Például egy szép arcú leányzóban biztos hamarabb, könnyebben és jobban megbíznak, mint egy magamfajtában. Mondjuk nem csodálom, hisz a múltamban történtek dolgok, amiknek vagy közvetett vagy közvetlen oka én voltam. Ha ezeket tudnák rólam az emberek, akkor még kevésbé tűnnék megbízható személynek.
- Alice, segítek. Azért jöttem. - Szólok oda teljesen normális hangnemben most már. Ha egyszer behoztam ezt az állatot ide, akkor legkevesebb ez, úgy gondolom. Hallgatom, amit mond ez után, és csak bólintok azt követően. Az ujjaimat tördelem, míg végül oda nem érek a helyszínre, ahol be kell mosakodnom. Megteszem, amint végzek pedig felveszem azt is, amit mondott és visszamegyek Alice-hez. Karba teszem a kezemet, miközben figyelem, amint az altatót akarja beadni neki. Miután viszont elkezdjük az egészet, segítek neki, amiben kér, amit kell, odaviszek semmi nyűgösködés, vagy bármi nélkül.

Re: A látogatói központ udvara // Vas. Júl. 12, 2015 8:38 pm

-Ebben igaza van. Tényleg van ára, de nem a beteget fogja terhelni, hanem a varázslat használóját! Higgye el, ha ezzel akármilyen pici kárt is okoznék neki nem tenném meg, de tudom, hogy ez nem így van... Tudom mit csinálok!-Nézek mélyen a szemeibe. Teljes mértékben megbízhat bennem, hisz ez számomra nem csak egy munka, hanem az életem. Mindig is állatokkal akartam foglalkozni és mindig is a legjobbat akartam és akarom nekik.
-Rendben!-Bólintok egyet. Amíg nem áll készen a műtétre én gyorsan be is adom az altatót. Szerencsére nem kell sokat várnunk, hamar hat a szer, így mikor már elaludt szegény kutyus én is gyorsan bemosakszom, beöltözöm és már kezdődhet is a műtét.

Több óráig tart mire szinte mindent helyrerakok. Miután élőben is láttam milyen állapotban van szegény lesokkoltam. A képek kissé szépítettek a dolgon. Be kell vallanom csoda, hogy egyáltalán túlélte a dolgot. Szerencséje volt, hogy rátalált Ed és ilyen hamar dokihoz került. Mikor segítséget kérek Edwardtól minden alkalommal felpillantok rá és megköszönöm. Hol fognia kellet a csipeszeket, hol csak oda kellett adni pár eszközt. Mindenesetre megpróbáltam minél kevesebbet kérni tőle, de én sem vagyok mindenható.
Egy pillanatra megállok. Érzem, hogy kezdek fáradni, főleg a lábaim. Mély levegőket kezdek el venni, majd ismét Edre pillantok.
-Átvenné kérem egy percre!?-Már nincs sok hátra, de úgy érzem ha most nem állok le egy rövid időre akkor nagy bajok is lehetnek.

Re: A látogatói központ udvara // Szomb. Jan. 02, 2016 2:02 pm

Re: A látogatói központ udvara // Pént. Márc. 29, 2024 7:41 pm

Dora

Hajnali műszakom volt a bányában, amit erre a koradélutáni órára le is dolgoztam. Az elmúlt időszak történéseit követően szokatlan érdeklődés övezte a személyem, amitől nem kissé kerültem zavarba, mert mégis: miért érdekel olyan hirtelen mindenkit azt, hogy mit csinálok és merre járok? Én? A Falka (egyik) árnyéka. Jól esett volna a bánya zártsága után kicsit szabadabban mozgatni ki a görcsös izmaimat. Az erre irányuló szándékomat meg is beszéltem az éppen értem (is) felelőssel. Nem akartam én világot látni, csak az ismert és megszokott terepen kicsit szaladgálni a Fehérgalléros képében, sőt, még azt is megígértem, hogy "barátok" közt maradok. Így esett hát, hogy az Őrzők által felügyelt vadaspark szíve felé vettem az irányt, és szerencsémre az általam üldözött nyúl is erre szaladt. Azt mondjuk pusztán a saját esendőségemnek köszönhetem, hogy az utolsó pillanatban meglépett előlem, de valójában nem is voltam sem éhes, sem pedig vérszomjas. A lehetőség sokkal izgalmasabb volt számomra, mint maga a vadászat.
Mondjuk, ezen a ponton azt hiszem, hogy túl közel kerültem a vadaspark látogatói központjához, azt pedig ostobaság lett volna megkockáztatni, hogy pánikot keltsek a puszta jelenlétemmel. Hiába voltam ártatlan, ezt az emberek nem biztos, hogy rögvest feltételeznék. Egy kicsit jobban begaloppoztam az erdő takarásába, onnan szemléltem a dolgozókat, az erre tévedő turistákat. Aztán az egyik épületből kijövő lány keltette fel épp a figyelmem, és ahogy az eddigieket is, úgy az ő látványát is farokcsóválva szemléltem. Éjfekete farkas voltam, a nyakam körül fehér gallérként burjánzó, fehér bundával. Pontosan annyira voltam érdeklődő, mint az összes vérvonaltársam és a falka, aki a jelenlegi előtt nevelt, de... Bennem nem volt hozzájuk hasonló hátsó szándék. Csupán azon gondolkoztam, hogy mégis mi a fenét cipelhet a lány a jól megpakolt táskákban innen, a világ sosem volt közepéből.
Amikor azonban valahogy, valamiért mégis elkapta a tekintetem, reflexből nyüszítettem fel és hátráltam kissé. Nem, fenyegetve (még) nem éreztem magam, csak megijesztett a tudat, hogy "lebuktam". Világító kék szemekkel pillantottam hol a hóra, hol a nő alakjára, egyre hátrálva a bokrok felé addig, amíg a fenekemet meg nem szúrta valami, amire úgy ugrottam fel, mintha megölni jöttek volna, holott... Butaság volt az egész.
Menj innen! Kaffogtam - ha megtehettem volna, hát a közeledő "fenyegetés" gondolatai közé robbantom a szavakat, de mivel ember volt, így nem volt más választásom, mint kissé meglapulni, és várni arra, hogy vajon ő mihez fog kezdeni a helyzettel....

Re: A látogatói központ udvara // Pént. Márc. 29, 2024 8:59 pm

Miután kikeveredtem a pláza könyvesboltjából, nem sok kedvem volt beülni a kocsimba, hogy nagyjából 6 órát vezethessek visszafele teljes csöndben, hiszen nem várhattam el tőle, hogy végigtelefonálja velem az utat. Jobb lett volna minél hamarabb hozzászokni ehhez a távhoz, ha már a jövőben rendszeresen meg fogom látogatni ezt a várost terveim szerint. Már előre zsibbadt minden testrészem a gondolattól is, így a telefonomon megnyitott térképen kinézett park felé vettem az irányt. Jót fog tenni még egy kis séta, így repülő üzemmódba helyeztem a készüléket és megindultam. Miután megnéztem az ottani könyvesbolt kínálatát is és leredukáltam a könyvek számát, fizetés után kiléptem az üzletből, majd mélyet szippantottam a hideg levegőből, ami kissé égette a tüdőmet. Kicsit zsongott már a fejem az állandó zajtól és az átcikázó gondolatoktól.
Kinyújtóztattam a magassarkús lábaimat, majd útnak indultam, hogy felfedezzem a parkot. Egyszerűen élveztem a természet közelségét, a nyugalmat, a friss hó ropogó hangját a talpam alatt. Az erőlködő napfény is nyugalommal és békével töltött el. Nem siettem sehova, lelassultak a lépteim, komótosan nézelődtem és fogadtam be a látványt. A fenyőfák zöldellő tűlevelei, a bokrok csupaszsága, az odahordott hókupac, egy világító kék szempár… Megráztam a fejem, mint aki maga sem hiszi el, amit lát. Lehet hallucinálok a kimerültségtől, nem először fordulna elő. Újra odakaptam a tekintetem. Ha valamit megtanultam az utóbbi időben, az az volt, hogy ne cseszekedjek a farkasokkal. Még élénken éltek bennem a főnökúr és a rendőrbácsi szavai, miszerint nem sok esélyem lenne egy nagyra nőtt bundással szemben. Nagyot nyeltem és igyekeztem nem újra elképzelni a jelenetet.
Kissé ijedten és lefagyva bámultam a négylábú irányába, nem mertem megmozdulni. Nem akartam megkockáztatni, hogy torokra megy és bármilyen furcsán is hangzik, őt sem akartam megijeszteni. Mozdulatlanul néztem, ahogyan hátrál, levegőt is alig véve. Egészen addig álltam így lemeredve, amíg szegény farkas fel nem ugrott. Némileg oldalra döntve a fejemet megállapítottam magamban, hogy ez bizony fájhatott, hiszen láttam a bokor tüskéit innen is. Au. Egy aprót léptem az irányába és végre megszólaltam.
-Sajnálom, ami történt, én tényleg nem akartam, hogy ez legyen a vége, pláne nem miattam. Kérlek engedd meg, hogy megnézzem a sebet. Nem bántani szeretnélek, csak megnézni, hogy nem fúródott bele a szálka a bőrödbe -suttogtam, bízva abban, hogy van olyan jó hallása, hogy megértse a szavaimat. -Nem vagyok állatorvos, de szeretném, ha minden rendben lenne.
Bizonytalanul léptem még egyet a bundás irányába, remélve, hogy megérti a barátságos szándékomat. Még csak eszembe se jutott az a lehetőség, hogy megsimogassam, ahogyan a fehérrel tettem volna, jobban érdekelt az, hogy ne legyenek fájdalmai. Senkinek sem kívántam volna még csak hasonlót sem, és orvostanoncként természetesnek vettem, hogy ott segítek, ahol tudok. És azon, akin csak tudok. Ha állat, akkor azon és pont, nem számítottak ilyen apróságok.
-Van nálam csipesz és fertőtlenítő kendő, megoldjuk -újabb apró lépést tettem az állat irányába, éppen csak pár centit haladva. Megszakadt a szívem attól a tudattól, hogy megsérülhetett és ezt én okoztam a felbukkanásommal. Lehet, hogy botorság volt a részemről az állat felé lépni egy utolsót, de… segíteni akartam neki minden veszélyes tényező ellenére. Lassan leraktam a szatyrokat, illetve a táskámat a hóba és a kabátomat megigazítva leguggoltam a bundás elé. Szép utolsó pillanatok, de remélem tudja mindenki, hogy nagyon szerettem őket.

Re: A látogatói központ udvara // Vas. Márc. 31, 2024 9:02 pm

Hiába próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni így, négy lábon és szavak nélkül: úgy tűnt, hogy a lánynak minden mozdulatom és reakcióm felhívás volt keringőre. Egy olyan táncba, amit én sosem kezdeményeztem, de mégis úgy tűnt, hogy sikerült. Hát a manóba is! Ahogy ő közeledett, én hátráltam, egészen addig, amíg egy tüskés bokor meg nem szúrta sejhajomat: erre természetesen felugrottam, még akkor is, ha az egésznek jóval nagyobb füstöt kerítettem, mint amekkora lángja valójában volt.
Felnyüszítettem, mert a farkas torka ezt a hangot engedte hallatni, de az ember szavai kristálytisztán ültek meg a lelkemben. Kedves volt. Jóságos. Sőt, törődő is. Ő csak reménykedett abban, hogy megérti a vadállat, de közben pontosan éreztem a szándékot is a szavai mögött: nem én lettem volna, ha nem hagyom magam. A Fehér Galléros kissé leszegte a fejét, kíváncsian kezdett szimatolni a nő irányába, de nem futott el. Nem futottunk el. Miért is tettük volna? Egyelőre nem éreztünk felőle mást, csak őszinte aggodalmat. Még akkor is, ha semmi oka sem lett volna rá.
A szavaira kaffogtam egyet és a hóba feküdve vártam, hogy tegye azt, amitől az ő lelkének könnyebb. Ámbár tényleg, hiába engedtem a bundás fartájam felé, különösebb sebet nem találhatott arrafelé. A vastag, tömött bunda felfog ilyen minimális sérülést. Semmi szükségem sem volt bármilyen ellátásra. Ámbár a lánytól érkező szeretet okán ha sikerült, megnyaltam a kezét és a hideg, nedves orrommal megböködtem ott, ahol értem. Nem féltem tőle. Hamar meg is kedveltem és ha a kezét nyújtotta felém, én nem voltam az, aki azonnal le is harapja.

Re: A látogatói központ udvara // Hétf. Ápr. 01, 2024 9:39 am

Borzasztóan éreztem magam attól, hogy szegény ártatlan állatnak, ha nem is közvetve, de én okoztam fájdalmat, miattam szaladt bele a tüskés bokorba. Szinte éreztem a mellkasomban a szorítást, így pár bizonytalan lépés után leguggoltam a bundás elé. Úgy tűnt érti, amit szerettem volna neki elmagyarázni, mert elfeküdt előttem. Őszintén elmosolyodtam a látványon és enyhén remegő kezekkel próbáltam megkeresni a tüskét. Nem a hidegtől remegtem, egyszerűen volt bennem némi félelem azok után, amit a múltkor a rendelőben mondtak nekem a fiúk. Bár sosem állítottam, hogy ne lennék önfejű.
-Nem látok semmit, szóval nincsen gond -állapítottam meg mosolyogva némi nézelődés után. -Szerencsére csak megszúrt, nem tört bele, úgyhogy nincs szükséged semmiféle segítségre. Felajánlanék neked valami kis jutalomfalatot, de az a helyzet, hogy csak rágó és kávé maradt nálam, meg egy palack víz -vontam meg a vállamat.
Az apró vizsgálgatás után megkönnyebbülést éreztem attól, hogy elég vastag a bundája a négylábúnak és így maradandó sérülése sem lesz. Legalább elfertőződni sem fog a sebe ezek után. A következő pillanatban őszinte kacaj szaladt ki az ajkaim közül, ahogyan elkezdett bökdösni az orrával. Szinte gyermeki lelkesedéssel figyeltem az állatot, nem igazán láttam még ilyen aranyosat. Láttam már én is rengeteg macskás videót a youtube-on, de amikor élőben tapasztaltam azt, hogy milyen barátságos tud lenni egy ilyen ragadozó, egyszerűen csak elolvadni tudtam tőle. Más biztos hülyének nézett volna érte, de hála a jó égnek, úgy tűnt, egyedül vagyunk.
-Esetleg… Megengeded, hogy megsimogassalak? -kérdeztem reménykedve, miközben hagytam, hadd uralkodjon el bennem és rajtam a boldogság. Bevallom, rettentően édes volt a farkas, ahogyan próbált közeledni, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy nincs mindig igazuk az embereknek. Vannak kedves állatok is. Csak tudni kell őket kezelni. Vagy valami ilyesmi, egyelőre csak örültem a szerencsémnek, hogy még egyben volt minden testrészem.
Ha nem éreztem semmi ellenállást a részéről, úgy az egyik kezemmel vidáman megvakargattam a füle tövét, úgy gondoltam, hogy abból nem lehet gond, azt szokták szeretni az állatok a tapasztalataim szerint. A másik kezemet pedig a hátára tettem és azt is megsimogattam gyengéden, nem akartam még egyszer fájdalmat okozni véletlenül sem. Vettem egy mély levegőt és óvatosan, mintha egy hímestojás lenne, egy pillanatra odaérintettem az arcom a bundájához. Puha volt és meleg, csak úgy ontotta magából a hőt, éles kontrasztot alkotva azzal, hogy körülöttünk milyen hideg volt a hó, ennyi idő után is nehezen szoktam hozzá.
-Tudod, ez egészen megnyugtató így. Azt hiszem szükségem volt erre, fogalmad sincs, hogy mennyire -mondtam csöndesen.

Re: A látogatói központ udvara // Kedd Ápr. 02, 2024 7:10 pm

Jobb volt ez így. Hasonló helyzetben emberként talán túl sokat magyarázkodtam volna, vagy olyan, férfiakon számon kérhető gesztusaim lettek volna, amikkel egyikünk sem tudott volna mit kezdeni és csak kellemetlenséget szült volna az egész. Számomra legalább is biztosan. Így viszont a farkassal együtt hagytam, hogy a maga módján leuralva kezelésbe vegyen. Amikor pedig rádöbbent arra, hogy a világon semmi bajom nincs, nem kellett duzzogva félrenéznem és azt mondanom, hogy én megmondtam, hogy jól vagyok. Így csak a béke maradt: részéről az örömteli megkönnyebbülés, részemről pedig az óvatlan érdeklődés a nő irányába, ami meg is tette a hatását. Mondjuk a kávénak talán örültem volna, de talán túlzás lett volna bármi kérdés vagy szó nélkül kilefetyelni a papírpohárból...
Nevetni kezdett, ahogyan bökdöstem, és ez jól esett. Évek teltek el anélkül, hogy bárkinek is hasonló örömöt okoztam volna úgy, hogy azt nem parancsolták, hanem magam adtam, mert akartam és mert megtehettem. Betty... Nos, ha nem is ennyire felnőtt már, de közelít ehhez az idegen baráthoz, és minden akkori nyomorúság ellenére hiányzott az a szeretet, ami köztünk volt. A "legjobb barátja" voltam. Milo, a befogadott kóborkutya, akinek nem csak a család kertjében, de a szívében is helye volt. A kérdésére reflexből vakkantottam fel - ám a hang más volt, mint a kutyáké, de semmivel sem kevésbé lelkes. Felnyüsszentett a Fehér Galléros, ahogy a nő egyik keze a fülünkre talált, a másik gyengéden a hátunkat kezdte cirógatni. Egyre halkuló nyüsszögéssel élveztem az egészet, a nyelvem pedig oldalirányba lógott ki a pofámból, ahogy az arcát közelebb tolta a bundámhoz. Az illata ezerszreese tódult az orromba: tetszett. Az illatokba vegyült némi izzadtság, ami talán a benti meleg okán maradt a bőrén, de tiszta volt és a maga módján azt hiszem, hogy ártatlan is. A Fehér Galléros belenyomta a fejét a simogató kézbe, aztán egyik pillanatról a másikra azon találtam magam, hogy elvetődtem. Ember volt - szükségtelen lett volna hanyatt vágódva megadó pozícióba ugranom, de így is csak a combjaira hajtottam a fejem és a nadrágját minden bizonnyal összekoszolva a felé eső mancsomat is rajta pihentettem.
Rövid, szinte kérdő szűköléssel néztem fel az arca irányába, ahogy a megnyugvásról beszélt. Egy részem nagyon szívesen válaszolt volna arra, hogy hasonlóan érzek, de ahogy Bettyvel sem tettem soha, így az idegen gondolatai közé sem szóltam bele, hogy igen, megértem. Titkok tudói voltam. No, nem a világ sorsáé vagy Alignak legrosszabb álmaié, de egy kiskamasz iskolai éltéjé biztosan, és egy kicsit most már ennek a lánynak a nehézségeié is - akkor is, ha utóbbi esetében nem voltak birtokomban a részletek. Igen, elég valószínű, hogy a Fürkészeket annál sokkal komolyabb dolgokra szánták, int amit én tudtam nyújtani, de amíg senki nem kéri számon a kivitelezést, addig én erre is büszke vagyok.
És ahogy felnéztem rá, azt hiszem, hogy sikerült talán állon/orcán nyalintanom. Az illatának íze már a nyelvemen is ott volt, ahogy végül az ölébe hajtottam a fejem. Nem mozdultam többet, nem szaladtam el. Csak a farkammal lapogattam a havat a földön, mintegy ösztönözve, hogy beszéljen még, ha szeretne. Én meghallgatom. Még úgy is, hogy egyenlőtlen a játszma, mert ő még csak nem is tud róla kivel... vagy inkább mivel beszél, de... Egyelőre semmi okom sem volt megszakítani a pillanatot.

» Sétányok a központ területén
» Vadrezervátumi megfigyelő központ

A látogatói központ udvara

A látogatói központ udvara

Similar topics

Similar topics