- Tudom, tudom, ezért mondtam... Ideje változtatni ezen, hiszen megérkeztem én is! - a poharamat a másik mellé biggyesztettem, aztán a biztonság kedvéért körbenéztem nem-e leledzik a környéken még egy pincér. Kiabálni nem fogok, csápolni meg főleg, szóval majd ha idejönnek... Addig is nagy volt a kísértés, hogy a szép üvegpoharakból piramist építsek, de lehet, hogy Duncan berángatott volna a konyhába, hogy mosogassak már egy kicsit, hogy ha ennyire unatkozok. - Hutchinson?! - pislogtam két nagyot. - Az a nagyképű Roxfortból szabadult ipse? Nem is olyan rég futottam vele össze az Upperben. - a jókedvem elillant belőlem is néhány pillanatra, ahogy megéreztem Dun energiáit. Ha tudom, hogy így szétkapták egymást, garantáltan beborítottam volna a pult alá az ürgét, hogy a sirályok lakmároznának az ótvaros pofájából... Nem szeretek más dolgába beleavatkozni kérés nélkül. Aki Castor falkájába tartozik biztosan rendelkezik józan ítélőképességgel na meg elég kurázsival ahhoz, hogy el tudja intézni a problémáit egymaga, vagy ha mégsem, akkor intézkedik egy kis segítségről. Duncan önérzetén lehet, hogy nagy lyukat ütne, ha most megkeresném a csávót és beverném egy csatornába, hiszen azt gondolhatná, hogy nem nézem ki belőle, hogy képes ő is visszavágni. Na de azok után, hogy milyen bájcsevelyt lenyomott nekem, eléggé érlelődik bennem a gondolat, hogy ha legközelebb szembe jön velem valahol, két akkora maflást lekeverjek neki, hogy kiköpné a fogait meg néhány békaszemölcsös köpet receptjét is elfelejtené, az hétszentség! A Castorral folytatott telefonbeszélgetését igyekeztem nem kihallgatni, szóval inkább kértem még egy vodkát na meg mellé egy babalötyit is, csak a szolidaritás kedvéért. - Akkor jó, már megijedtem, hogy kihagytok itt engem a hírfolyamból, és elveszett bárányka leszek... - szipogtam kettőt a hatás kedvéért, de aztán sikerült megint elővarázsolnom egy vigyort. A rendőr dolog tényleg elgondolkodtatott egy pillanatra. Na nem azért, mert érdekel a rendfenntartás ezen szintje, sőt, egyáltalán nem, de mostanában egyszerűen unom a búrámat. Persze nem azt mondom, hogy nincsen mit csinálni, de semmi sem izgalmas, vagy érdekes annyira, hogy lekösse a figyelmemet hosszútávon. - De az az igazság, hogy egy kicsit talán mégis. Szóval Mazsola, mondd csak, mit is takar ez a dolog? És miért kell nekünk oda egy farkas? - Az, hogy miért rám esett a választás, teljesen egyértelmű. Jóképű vagyok, okos vagyok, leleményes is, és nem utolsó sorban a lehengerlő szövegeimmel minden bűnöző önként és mosollyal az arcán sétálna be az őrsre. - Na meg még az is érdekelne, hogy van-e a helyi rendőrségnél jégfarkas, vagy kuruzsló?
Somolyogva megráztam a fejem. Ha elkezdek megint inni - nem alkoholista módjára, csak úgy immel-ámmal, de akkor is inni -, az egyet fog jelenteni: Anne meghalt. Más esetben kizárt, de ha az a rohadék beváltja a fenyegetését... akkor nekem végem, és minden jellembeli változásom, javulásom a visszájára fordul. Nem kellett nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy ezt tudjam, igazság szerint pedig lehet, hogy egy nihilistával jobban járna Castor is - mert hogy nekem onnantól semmi sem számítana, az biztos. - Igen, ő, ezek szerint nálad is bedobta magát - sóhajtottam, majd örültem, hogy Ronny nem ajánlotta fel, hogy elkalapálja helyettem. Az övön aluli lett volna. Hutchinsonnal rendezni fogom a számlát, előbb-utóbb. - Te, bárányka? Ne röhögtess! - Ittam a narancslevemből és egyre határozottabban örültem a társaságának. Értett hozzá, hogy a legnagyobb katyvasz közepette is jobb kedvre hangoljon. - Egyébként is neccesebben állunk, mint Chicagóban, még csak az kéne, hogy a hírfolyam is akadozzon. Többek között ezért is kéne nekünk valaki az őrsre. Tudod, milyen zűrös banda vagyunk, a protekció pedig mindenütt jól jön. - Szórakozottan körbelötyköltem az italomat a pohárban. - Igen, van ott egy őrző, Jake Westmoreland, a rendőrfőnök-helyettes. Őt is jó lenne szemmel tartani. Egy pillanatra felcsillant a szemem, de ebben semmi öröm vagy pajkosság nem volt, csak harag és gyűlölet, bár nem az említett őrző és Ronny iránt. Elegem volt ebből a szarból, de biztosíték kellett, vagy legalább annak az illúziója, hogy van valami az én kezemben is arra az esetre, ha Anne ügye nem úgy alakul, ahogy nekem tetszik. - Ráérsz még a végleges döntéssel, de sokat segítenél, ha elvállalnád.
- Hát elég rendesen... - húztam el a számat kissé, de aztán megpróbáltam magamban a szőnyeg alá söpörni a bosszúságomat, amit az a nagyképű cápaeledelnek való váltott ki belőlem. Az ilyen egyáltalán hogy lesz őrző? És egyáltalán hogy tesz szert olyan erőre, hogy így ellássa a baját egy több, mint százötven éves farkasnak? Egyszer én is tesztelni akarom most már, hogy milyen nagy kedves Szőkeségünk kapacitása. - De most miért? Egy jámbor, báránybőrbe bújt, atomhelyes farkas. - mutattam végig magamon - Most mondd, hogy nem úgy nézek ki. - A narancslébe kortyolva egy gyors fintor vándorolt át a tökéletességet súroló arcomon, de hősiesen lenyeltem azt a kis nyamvadt hörpintést - Hát öcsém, ezt nem az én ennivalóan édes személyemnek találták ki.- tettem is vissza a poharat, kicsit távolabb, mint ahogyan azt eredetileg terveztem. - Azt tudom, hogy itt nincs annyi főmufti a zsebünkben, de itt nem működik az asztal alatt odacsúsztatok egy köteggel aztán csókolom? - érdeklődtem egész halkan, nehogy valami jó fülű vénasszony meghalljon minket a másik asztalnál, aztán holnap erről menjen a pletyi a doki rendelőjében. - Igazából nagyon nincs min gondolkozni... - vonom meg a vállam - Szerintem lazán bevállalom, ha elintézed az olyan apróságokat, mint a hamis igazolványok meg társai. Legalább lesz egy kis buli is. Na meg mi sem jobb, mint fedezni a seggeteket továbbra is hatalmas erőkkel! - veregettem meg Duncan vállát áthajolva az asztalon. - Na meg legalább tanulhatok egy kicsit a mai rendszerről is. Az még a kölyköknél sokat segíthet.
Kezdőlap
